John Austin csalódásokkal teli és ellentmondásos élete 1790 március 3-án kezdődött Angliában, a suffolki Creeting Millben. Apja keletangliai molnár volt, családja jómódú középosztálybeli kereskedő család, ahol ő volt a legidősebb gyermek. Születésének időpontja és gyermekkora a "hosszú tizenkilencedik század" nyitányára esik, erre az időszakra tehető, hogy az addig erősnek tűnő európai társadalmi szerkezet alapjaiban megrogyott és a francia forradalom ledöntötte az abszolút monarchiák legerősebb bástyáját a kontinensen.[1]
Austin már tizenhat évesen csatlakozott az angol hadsereghez, nem sokkal az 1805-ös trafalgari diadal után, szolgálatait Szicíliában és Máltán töltötte, miközben a kontinensen tomboltak a napóleoni háborúk véres csatái.
Anglia talán legnagyobb válságát élte abban az időszakban, amikor Austin leszerelését követően 1812-ben elkezdett jogot hallgatni. Napóleon kontinentális zárlata, a megromlott kapcsolatok az Amerikai Egyesült Államokkal, városi munkanélküliséget és vidéki nyugtalanságot eredményeztek. Tanulmányai után nem kellett sok idő ahhoz, hogy kiderüljön, Austint inkább a jog elméleti oldala vonzotta. 1818-ban ugyan ügyvédként kezdett praktizálni, ám nem érezte jól magát a gyakorlati jogalkalmazás világában, igen kevés ügyet vállalt csak el, majd 1825-ben végleg szakított a jogalkalmazói pályával.[2]
1820-ban kötött házasságot Sarah Taylorrai, aki gyönyörű, intelligens és energikus hölgy hírében állt, és akinek később komoly része volt abban, hogy Austin műveit az utókor is megismerhette. Ez a házasságkötés igen inspiráló hatással volt Austinra. Erre az időszakra tehető, hogy közel került a londoni tudományos és szellemi élet belső köreihez, ahol nagynevű, befolyásos barátokra tett szert. Megismerkedett többek között James Miilel és John Stuart Millel, akiknek köszönhetően bekerült Jeremy Bentham utilitarista körébe is. Bentham - aki nagy hatással volt Austinra - a konzervatív, tekintélyelvű utilitarizmus képviselője volt.[3]
1826-ban került sor a University College London megalapítására, ahol Austint nevezték ki a Jogbölcselet Tanszék professzorává. A rendkívül precíz és lelkiismeretes Austin a következő két évet főként arra szentelte, hogy előadásaira készüljön, idejének javát Bonnban töltötte.
1828-ban végre elfoglalhatta professzori székét. Olyan nagyságok tették tiszteletüket tanszékén, mint John Stuart Mill, Sir George Cornwall Lewis, Sir Samuel Romily és még sokan mások abból a körből, amely korábban Bentham körül szerveződött. Noha Austin lelkiismeretesen készült előadásaira, - igazság szerint - azok nem arattak nagy sikert. A hallgatóság elkerülte azokat, ez pedig meglehetősen érzékenyen érintette őt, aki mindig a tökéletességre törekedett. Ez a körülmény kezdte egyre inkább elbátortalanítani, majd véglegesen kedvét szegte és 1833-ban lemondott professzori címéről.[4]
Meglehetősen ironikus egybeesés, hogy míg előadóként kudarcot vallott, addig előadásainak írásbeli vázlata az angol jogfilozófia legnagyobb hatású műveinek egyike lett.[5] Nem kis részben felesége segítségével 1832-ben jelenhetett meg fő műve: The Province of Jurisprudence Determined[6] (A jogfilozófia határainak megvonása). E kötet, mint említettük előadásjegyzeteinek bővített összefoglaló kötete.[7]
Miután elhagyta a professzori pályát, életének további része már csak szerény szakmai sikereket tartogatott számára. E mérsékelt sike-
- 345/346 -
rek egyike, hogy felkérésre a Criminal Law Commission tagja lett, valamint hogy a Colonial Office Commission tagjaként részt vehetett Málta alkotmányos, jogi és politikai reformjában. Ha ezeket nem számítjuk, más fizetett pozíciója élete végéig nem volt többé.
Feleségével külföldre költöztek, tíz évig voltak távol a szigetországtól, előbb németföldön, később Párizsban éltek, ekkor már nagyobb részt abból a pénzből, amelyet Sarah írói és fordítói munkáiból keresett. 1848-ban a forradalmi hullám útjából kitérve visszatért a békésebb angliai élethez, végleg letelepedett Weybridgeben, ahol 1859 december 12-én bekövetkezett haláláig élt.[8]
Noha lenyűgözően intelligens, precíz és lelkiismeretes jogfilozófus és gondolkodó volt,[9] sajnos elmondhatjuk, hogy az igazi szakmai siker egész életében elkerülte Austint. A beteljesületlen álmok is nyomot hagytak személyiségén, melankóliára hajlamos emberré vált és sokat betegeskedett. Kudarcait talán némiképp enyhítette, hogy olyan kiemelkedő személyiségek megbecsülését sikerült kivívnia, mint a már említett Jeremy Bentham, James Mill és John Stuart Mill vagy Thomas Carlyle.
Részben eme illusztris baráti társaságnak, részben feleségének köszönhette, hogy életét viszonylagos anyagi biztonságban élhette le, és hogy értékes művei nem merültek a feledés homályába. Ő maga ugyanis a végletekig lelkiismeretes ember volt, s úgy érezte, hogy néhány kézirata túlságosan is vázlatos, avagy éppen befejezetlen. Ezért ezek kiadására csak halála után kerülhetett sor, Lectures On the Philosophy of Positive Law vagy Lectures on Jurisprudence (Előadások a pozitív jog filozófiájáról) címmel, felesége Sarah és befolyásos régi barátai jóvoltából, akik mint láthattuk egész élete folyamán mindig is segítették őt.[10]
Amennyiben egy jogfilozófus nézeteinek megértésére törekszünk, elsőként, összefoglaló jelleggel, érdemes feleleveníteni, hogy életét és gondolkodását milyen történelmi események befolyásolhatták és milyen társadalmi környezetben élt. Austin élete olyan időszakra esett, amikor a társadalmi, politikai és jogi gondolkodás átalakulóban volt. Születésével csaknem egy időben zajlott a francia forradalom, amely magát a természetjogi értékek letéteményeseként tűntette fel, a polgári átalakulás és fejlődés védelmezőjének. Ugyanakkor egy szigetországi jogfilozófus csak meglehetősen áttételes módon meríthetett volna ezekből az értékekből, hiszen a forradalmat követően a Francia Császárság élethalál harcát vívta Angliával. Ez az Anglia azonban már végigjárta - méghozzá jóval korábban - a polgári forradalommal járó átalakulás útját és egyáltalán nem volt ráutalva arra, hogy a francia forradalom eszmerendszeréből merítsen. Ez a megállapítás még határozottabbnak tűnhet, amennyiben még azt is hozzátesszük, hogy az Austinra igen nagy hatást tett Jeremy Bentham volt a francia forradalom természetjogi hagyományainak egyik legaktívabb vitatója és kritikusa,[11] valamint a konzervatív utilitarizmus legjelesebb képviselője. Nem is beszélve arról, hogy Austin akkor jutott be a londoni szellemi élet meghatározó köreibe, amikor a francia forradalom korszaka már végképp lezárult. Ugyanakkor a polgári átalakulást és az abszolutizmus hanyatlását már nem lehetett megállítani, Austin életében azonban még javában tartott ez a harc, hiszen éppen ezt a korszakot nevezzük az Ausztria, Oroszország és Poroszország által létrehozott Szent Szövetség korának. Austin világnézete és jogi gondolkodásmódja tehát ilyen történelmi környezetben formálódott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
