Koósné Mohácsi Barbara írásában emberi jogi szempontból elemzi azt, hogy hogyan alakult a törvényes vád szerepe a magyar büntetőeljárási jogban.
A büntetőeljárás célja az igazság, a magyar büntetőeljárásban a materiális igazság kiderítése. A vád alapvetően a bűnös személy megbüntetése iránti igényt fejezi ki, azonban az ügyésznek is kötelessége az igazság kiderítése, a mentő és enyhítő körülmények feltárása. Sőt, mivel az ügyészség független alkotmányos intézmény, így komolyabb felelősség terheli ebben a tekintetben[1]. Ezt a kettősséget gyakran úgy oldják fel, hogy a büntetőeljárásba beiktatnak egy, a vád tartalmáról és határairól döntő külön eljárási szakaszt (pl. közbenső eljárást vagy vád alá helyezési eljárást). A magyar büntetőeljárási jogban jelenleg[2] nincs ilyen eljárás. A vád tartalmi kontrolljának két eszköze van: az egyik a váddal szembeni garanciális követelmények meghatározása a vád törvényességében, a másik a bíróság vádirattal kapcsolatos intézkedési lehetősége.[3] Ezért is kiemelt jelentőségű a vád törvényessége a magyar büntetőeljárásban.
A vád az állami büntetőigény érvényesítésének eszköze, adott ügyben azonban egyben a büntetőhatalom korlátja, határa is. A vád tényállítása meghatározza a bizonyítási eljárás és az ítélet kereteit, ezért a vád a terhelt számára egyben egyfajta biztosíték is. A vád pontos ismerete a terhelt védekezése szempontjából elengedhetetlen, mert kijelöli a védekezés irányát és kereteit is.
A büntetőeljárás egyik legfontosabb alapelve a büntetőhatalom megosztását kifejező eljárási feladatok megoszlása. A vád, a védelem és az ítélkezés funkcióinak egymáshoz való viszonyát és elkülönülését a funkciók közötti kapcsolatot megjelenítő szabályok rendezik. Ilyen fontos szabály a vád és az ítélkezés viszonyát rendező vádelv, amely a büntetőeljárás rendszeralkotó alapelve is egyben.[4] Az Alaptörvény is rendelkezik az ügyész és a bíróság közötti felelősség megosztásáról: a vádért az ügyész felel, a bíróságnak pedig döntenie kell a vádról.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vádelv lényegét alapvetően három elem alkotja: a perbeli funkciók megoszlása, a vádló váddal való rendelkezési joga, valamint a bíróság vádhoz kötöttsége.[5] Ennek lényege a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 2. §-a értelmében az, hogy a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A törvényes vád "a vádelv tartalmi elemein átívelő híd, összekötő kapocs, amelynek szellemisége át kell, hogy hassa az egész bírósági eljárást."[6]
A Be. definiálja, hogy mit kell törvényes vád alatt érteni. A 2. § (2) bekezdése szerint törvényes a vád, ha "a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi." A törvényes vád a bíróság igazságszolgáltatási tevékenységének előfeltétele, és egyszersmind meghatározza annak tartalmát, azaz törvényes kereteit is.[7]
A törvényes vád feltételrendszerét írott formában először talán 2002-ben az Alkotmánybíróság 14/2002. (III. 20.) AB határozata foglalta össze, megkülönböztetve a törvényes vád alaki és tartalmi kellékeit. Alaki feltételként határozta meg a vádlói legitimációt. "A törvényes vád alaki feltétele, hogy a Be.-ben a vádlói jogosultságokkal felruházott ügyésztől [...] vagy az ügyek meghatározott körében a magánvádlótól [...] származzék." Minimális tartalmi követelménynek tekintette a testület, hogy "[a] közvád képviselőjének minden esetben konkrétan körülírt cselekmény miatt, annak a büntető törvény szerinti minősítését is tartalmazó, pontosan azonosítható személy felelősségre vonására irányuló megalapozott, a bizonyítékok megjelölését és indítványait is magában foglaló, összefoglalt vádat kell a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság elé terjesztenie."[8]
- 84/85 -
A törvényes vád a vádelv érvényesülésének egyik alapfeltétele, amelynek kritériumai azonban meglehetősen későn, csak 2006-ban kerültek be a büntetőeljárási törvénybe.[9] A törvény által meghatározott feltételrendszer összecsengett az Alkotmánybíróság által felállított kritériumokkal. A törvényes vádnak elsődlegesen alaki és tartalmi követelményei vannak, de ezen túlmenően a vád törvényességéhez hozzátartozik az eljárási mód, forma (pl. különeljárás) helyes megválasztása is.[10] Az vitatott, hogy a Be. 2. § (2) bekezdése valójában a törvényes vád ismérveit, a vád minimális fogalmi elemeit,[11] vagy inkább az eljárásjogi előfeltételeit tartalmazza.[12]
A törvényes vád alaki feltétele a vádlói legitimáció, amelynek értelmében az állam büntetőjogi igényét közvádlóként az ügyész érvényesítheti. Az ügyészi vádmonopólium korrekciójaként azonban a sértett vádlói szerepben jelenhet meg (magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként). Viszont önmagában a vádlói pozíció nem elegendő, fontos, hogy az adott eljárásban vádlói legitimációval rendelkező személy nyújtsa be a vádat.[13]
A törvényes vád tartalmi feltétele, hogy a vádló meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénykönyvbe ütköző magatartása miatt a büntetőjogifelelősség megállapítását és vele szemben szankció megállapítását kéri. A törvényes vád tartalmi értelemben azt jelenti, hogy a vádlói akaratnak világosan ki kell derülnie a vádbeli tényállásból. A vádnak tárgyilagosnak kell lennie, nem tartalmazhat feltételezéseket, következtetéseket. Egyértelműen ki kell derülnie, hogy a vádlott hogyan valósította meg a vádban foglalt különös részi tényállást. A vád akkor nem törvényes, ha a vádirat alapján nem egyértelmű, hogy mi a vád tárgyává tett cselekmény. Ha a vád kellékhiányos, vagy a vádban megjelölt cselekmény nem bűncselekmény, illetve ha az ítéleti tényállás eltér a vádban foglalt tényállástól, az nem érinti a vád törvényességét. Ezekben az esetekben a vád ugyan valamilyen hibában szenved, de törvényes.[14] Azt is fontos kiemelni, hogy a vád törvényességének nem feltétele a vád tényszerűen igaz volta sem, ugyanis az igazság megállapítása a bíróság feladata.[15] A következetes bírói gyakorlat szerint a vád törvényessége szempontjából annak ténybeli megalapozottsága közömbös.[16]
A vádemelés alaki feltételei vádtípusonként,[17] valamint az egyes eljárási formák[18] tekintetében eltérőek lehetnek. A büntetőeljárás megindításának feltétele a bűncselekmény gyanúja, vádat emelni azonban csak bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt, azaz meghatározott terhelt ellen lehet. További fontos tartalmi követelmény a pontosan körülírt büntető törvénybe ütköző magatartás megléte, amely meghatározza a bírósági eljárás kereteit. A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve, hogy felsorolja a büntető törvénykönyvbe ütköző tényállás jogi fogalmait, hanem azokat a konkrét cselekményeket kell tartalmaznia, amelyek alapján a bíróság dönteni tud a bűncselekményről, illetve azt meg tudja állapítani.[19] A vádbeli tényállásnak azonban emellett a büntethetőség körülményeinek is meg kell felelnie.[20]
A bíróság kizárólag arról a tényállásról hozhat döntést, amelyet a vádló a vád tárgyává tett; azt ki kell merítenie, de nem terjeszkedhet túl rajta. A "tettazonosság" a bírósági eljárás "sarokkövét" jelenti, az ítélet nem vonatkozhat más tettre, kizárólag arra, amelyet a vád tartalmaz.[21] A tettazonosság követelménye a védekezési jog biztosítása szempontjából is kulcsfontosságú, ugyanis a védekezés a vád pontos ismeretében biztosítható. A tettazonosság a jogerő terjedelme megállapításának is elengedhetetlen kelléke, ugyanis ennek fényében határozható meg a jogerős ítélet, valamint egy újabb vád viszonya.[22]
A tettazonosság a fizikai cselekmény, a magatartás, a "tett" azonossága.[23] A "tett" mindig a külvilágban végbement, időben és térben körülhatárolt történeti eseményt jelöl, míg a "cselekmény" a tett büntetőjogi értékelését jelenti.[24] A "tett" büntetőjogi fogalmába beletartoznak a magatartás fizikai megnyilvánulásai, a kísérő körülmények, a tettes viszonyulását kifejező akarat, az eredmény, a célzat, a motívum, azaz a bűncselekmény törvényi tényállási elemei. "Amennyiben a vád tartalma már születése pillanatában sem vonatkoztatható hibátlanul a büntető anyagi jogszabályban meghatározott konkrét tényállásra, akkor az nem felel meg a törvényes vád tartalmára vonatkozó követelményeknek, így nem lehet a vádhoz kötöttség kiváltására alkalmasnak tekinteni."[25]
A vád tárgya a vádban szereplő történeti tényállás, és nem a tények alapján megállapított bűncselekmény. A bíróságok úgy értelmezik, hogy a vád tárgyát képezi minden, a vádiratban szereplő tény, az ügyészség álláspontja szerint azonban csak azok a tények a vád tárgyai, amelyeket az ügyész jogilag is értékelt.[26]
A bíróságot a vád tárgyává tett cselekmény köti, nem a jogi minősítés. A jogi minősítés nem része a
- 85/86 -
törvényes vádnak. Ennek megfelelően például a bűncselekmény alapesete helyett megállapíthat a bíróság minősített esetet, befejezett bűncselekmény helyett kísérletet, vagy fordítva.[27] A tárgyalás előkészítése során egyértelműen van lehetőség vádtól eltérő minősítésre, amelynek számos jogkövetkezménye lehet.[28] A tárgyaláson felmerülhet az eltérő minősítés lehetősége, de megfelelő időt kell biztosítani a terheltnek a védekezésre való felkészülésre.[29]
A helyes minősítés nem feltétele a törvényes vádnak, de kérdéses, hogy törvényes-e a vád akkor, ha a jogi minősítés hiányzik. Ebben is eltérő álláspontok léteznek. Van olyan nézet, amely szerint a történeti tényállásban leírt cselekmény akkor lesz egyenértékű a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekménnyel, ha a tényeket az ügyész jogilag is értékeli. Ebből következően, ha a jogi minősítés hiányzik, akkor hiányzik az ügyész jogi értékelése, azaz a vád nem lesz törvényes.[30] A 2006. évi LI. törvény indokolása is úgy fogalmaz, hogy a törvényes vád az lehet, ami a vád tárgyává tett cselekmény jogi minősítését is tartalmazza. Más vélemények szerint a törvényes vádnak nem a jogilag értékelt tényeket kell tartalmaznia, mert akkor a jogalkotó nem a büntető törvénykönyvbe ütköző magatartást, hanem a bűncselekmény fogalmat használta volna. Ebből következően a törvényes vád tárgya a vádban szereplő tények történeti tényállása. Ha az ügyész a bűncselekményt kimerítő tényállást rögzíti a vádiratban, az akkor is a vád tárgyának tekinthető, ha hiányzik a jogi minősítés.[31]
A vádbeli és az ítéleti tényállás azonossága nem teljes, hanem lényegi egyezést jelent. A gyakorlatban gyakran vitatott, hogy mi minősül lényegi egyezésnek, mi tekinthető a tényállás lényegének. Mellékkörülménynek, azaz olyan körülménynek tekinthető például az elkövetés helye, ideje, amelyek alapvetően nem okoznak más bűncselekménnyé válást.[32] Nem sérül a tettazonosság abban az esetben sem, ha az ítéleti és a vádirati tényállás abban tér el, hogy más az eszköz vagy az eredmény, más a cél vagy az indíték, folyamatos vagy folytatólagos a bűncselekmény, más a sértett személye, eltér a stádium, egység vagy halmazat, illetve a büntethetőségre vagy a büntetés kiszabásra vonatkozó körülmény változik.[33] Nem jelenti ugyanis a vádelv sérelmét, ha az ítéleti tényállás nem fedi teljesen a vádirati tényállást, azonban a bűncselekmény lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel.[34]
A tettazonosság sérül, ha a bíróság túlterjeszkedik a vádon, nem meríti ki azt, vagy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoznak.
Érdekes, hogy történetileg hogyan változtak a jogkövetkezmények. A Bűnvádi Perrendtartás 1882-től semmisséggel szankcionálta ezen jogsértéseket. 1951-ben visszalépés történt, a törvény pusztán a vád nélküli eljárást tiltotta, egyébként a bíróság szabadon rendelkezhetett a váddal. 1962-ben visszatértek a Bűnvádi Perrendtartás szabályaihoz.[35] A hatályos szabályok szerint a vád ki nem merítése eljárási szabálysértés, amely az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti.[36]
Fontos, hogy a tettazonosság túl szűk vagy tág értelmezése diszfunkcionális lehet a büntetőeljárásban. A túl szűk értelmezés növeli az új eljárások lehetőségét.[37] A tettazonosság túl tág értelmezése azonban a rendkívüli jogorvoslatok számának növekedését eredményezheti.[38] A bírói gyakorlat a tettazonosságot a törvényi tényállás szükséges ismérveire korlátozza, és nem tekinti jogsértésnek, ha a bíróság az ismérvekhez kapcsolódóan a vádban nem szereplő tényeket pótolja, a bizonyítás eredményéhez képest.
A törvényes vád fogalmának, valamint ehhez kapcsolódóan a bíróság vádhoz kötöttségének kiemelt jelentősége van a védelemhez való jog szempontjából. Az Alkotmánybíróság 14/2002. (III. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy a védelemhez való jog hatékony érvényesülésének elengedhetetlen feltétele azoknak a tényeknek az ismerete, ami miatt a büntetőeljárás folyamatban van. A vád tehát meghatározza a védekezés irányát.
A Be. eredeti 1998-as változatában nem szerepelt a törvényes vád fogalma. A törvényes vád hiánya az eljárás megszüntetését eredményezte, azonban a törvényesség megítéléséhez a törvény nem határozott meg szempontokat. A Be. 2. § (2) bekezdése hangsúlyossá tette, hogy a vád elméleti fogalmát kitevő elemek hiánya a vád semmisségéhez vezet.[39]
Ha a törvényes vád kritériumai közül valamelyik hiányzik, akkor a vád nem törvényes, azaz semmis.[40] A minimumfeltételek megléte azonban nem jelenti azt, hogy a vád valóban törvényes. A törvényes vád hiánya nem azonos a vád kellékhiányosságával, amelyet leginkább a merőben eltérő jogkövetkezmények támasztanak alá. Ha a törvényes vád hiányzik, az elvben nem orvosolható, ha azonban a vád kellékhiányos, akkor a hiányok pótolhatók.[41] Amennyiben az ügyész nem pótolja a hiányokat, az is az eljárás megszüntetését eredményezi.[42] A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a törvényes vád hiányát nem te-
- 86/87 -
kinti olyan hibának, amit a bíróság maga pótolhat vagy az ügyész megkeresésével pótoltathat.[43]
Amennyiben a vádirat, vádindítvány vagy a feljelentés kisebb hibában szenved, a vád képviselőjét fel lehet hívni a hiányosságok pótlására, de azok a tárgyalás előkészítése során az előkészítő ülésen is orvosolhatók.[44] A Be. egyértelműen meghatározza, hogy amennyiben a vád nem törvényes, az eljárást -bármely szakaszban is van - meg kell szüntetni. Ha tehát az elsőfokú bíróság észleli, hogy a vád nem törvényes, akkor megszünteti az eljárást.[45] Amennyiben a másodfokú bíróság állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, akkor hatályon kívül helyezi az elsőfokú ítéletet és megszünteti az eljárást.[46] Hasonlóképpen a harmadfokú bíróság is hatályon kívül helyezi a másodfokú bíróság ítéletét, és megszünteti az eljárást, ha a törvényes vád hiányát észleli.[47] A törvényes vád hiányában történő eljárás olyan eljárási szabálysértés, amely rendkívüli perorvoslat alapjául szolgál. Az így meghozott jogerős ítélet ellen - a törvényi feltételek fennállása esetén - felülvizsgálatnak van helye.[48] Amennyiben a jogerős ítélet jogorvoslattal nem támadható, a Legfőbb Ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot terjeszthet elő a Kúriánál.[49]
Fontos azonban, hogy a törvényes vád egyes feltételeinek hiánya olykor eltérő következményekkel járhat. Ha a vádlói legitimáció hiányzik, például az ügyésznek nincs joghatósága, az az eljárás megszüntetését fogja eredményezni. Ha azonban hatásköri, illetékességi probléma merül fel, akkor a hiba áttétellel orvosolható, igaz, hogy a tárgyalás megkezdését követően csak korlátozottan. Ha a vádlott személyével kapcsolatban merül fel akadály, akkor az büntethetőséget megszüntető vagy kizáró oknak tekinthető, és az eljárás megszüntetését vagy a vádlott felmentését eredményezheti.[50] A következetes bírói gyakorlat szerint, ha a vádiratban leírt cselekmény nem bűncselekmény, akkor ugyan az eljárási jogkövetkezmény a büntetőeljárás megszüntetése, de arra nem a törvényes vád hiánya, hanem a bűncselekmény hiánya miatt kerül sor, amely a tárgyalás megkezdését követően nem is megszüntetést, hanem felmentő ítéletet eredményez.[51]
Az eljárást megszüntető végzés jogerőre képes, ügydöntő határozat.[52] A büntetőeljárást lezáró, ügydöntő határozatok a bűnösséget megállapító ítélet, a felmentő ítélet, valamint az eljárást megszüntető végzés.[53] Az ügydöntő határozatok döntenek a vádról vagy véglegesen lezárják a büntetőeljárást. A megszüntető végzésben a bíróság nem vizsgálja a büntetőjogi főkérdést, de mindenképpen érdemi okból zárja le a büntetőeljárást. Ez az egyik oka, hogy az eljárás megszüntetése is kizárja az új eljárás lefolytatását.[54] A másik ok arra nézve, hogy a megszüntető végzés is anyagi jogerőre képes határozat, hogy a jogerőhatások tekintetében a törvény valamennyi ügydöntő határozatra azonos rendelkezéseket tartalmaz. A megszüntető végzés tehát ügydöntő határozat, amely az ítélettel egy tekintet alá esik. A Be. kártalanítási szabályai is inkább arra engednek következtetni, hogy a törvényes vád hiányában történő megszüntető végzés anyagi jogerővel rendelkező határozat.[55] Azonban tény, hogy a törvény explicit verbis nem zárja ki az ismételt vádemelés lehetőségét.
Vannak azonban ezzel ellentétes vélemények is. Korábban is felmerült, hogy bár a törvény maga nem tesz különbséget, de a megszüntető okok között igenis van eltérés. Vannak alaki és anyagi jellegű megszüntető okok, és nem minden megszüntető okhoz köthető anyagi jogerőhatás.[56] A törvényes vád hiánya miatti megszüntető végzés jogerőre képes határozat, azonban nincs anyagi jogereje. Ha az anyagi jogerőt úgy kell érteni, hogy azonos tartalmú vád (azaz nem törvényes vád) alapján nem lehet újból bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezni, úgy van anyagi jogereje a végzésnek. Ha az anyagi jogerő a büntetőjogi felelősség végleges elbírálását jelenti, ebben az értelemben a törvényes vád hiánya miatti megszüntetésnek nincs anyagi jogereje.[57]
A Legfelsőbb Bíróságnak az 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései értelmezéséről szóló 1/2007. BK véleménye (a továbbiakban: BKv.) a törvényes vád hiányára tekintettel hozott eljárást megszüntető határozatot, jogi természetét tekintve eltérőnek tartotta a más okból történő megszüntetési határozatoktól. Úgy vélte, hogy a törvényes vád hiányára tekintettel történő megszüntetés esetén a bíróság a vád alkalmasságáról dönt, és nem a vádban foglaltak büntetőjogi felelősségét megalapozó anyagi jogi feltételeket vizsgálja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az volt, hogy az elévülési időn belül nincs akadálya, hogy a vádló a korábban a vád tárgyává tett cselekmény miatt a terhelttel szemben ismét vádat emeljen.[58] Azt azonban a Legfelsőbb Bíróság is elismerte, hogy a vád törvényessége, illetve törvényi kellékének hiánya miatt történt megszüntetéssel a bíróság a vádról határoz, következésképp e határozat ügydöntő határozat.[59] A kollégiumi vélemény azt is hangsúlyozta, hogy a vád Be. 2. § (2) bekezdése, il-
- 87/88 -
letve a vádirat 217. § (3) bekezdése szerinti (nem pótolt) hiányossága, mint a büntetőeljárás akadálya ugyan kifejezetten nem szerepel a Be. 6. §-ában felsoroltak között, azonban jogi természetük nyilvánvalóan azokkal egyező.[60]
Az eljáró bíróságok nem osztották maradéktalanul a Legfelsőbb Bíróság álláspontját az ügyben, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Ítélőtábla indítványában az Alaptörvény a többszöri eljárás tilalmát rögzítő XXVIII. cikk (6) bekezdésének sérelmére, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlan bírósági eljáráshoz fűződő jog sérelmére hivatkozott. álláspontja szerint sérti a kétszeres eljárás tilalmát az ismételt vádemelés megengedése, mert a törvényes vád hiánya miatti eljárás megszüntetése, a büntetőeljárás jelenlegi rendszerében ügydöntő, jogerőhatással rendelkező bírói döntésnek tekintendő. Az indítványozó bíróság a pártatlanság sérelmét abban látta, hogy a bíróság vádlói funkciót vesz át, amikor az eljárást törvényes vád hiánya okán megszüntető végzésének indokolásában leírja a vádirat azon hiányzó vagy hibás kellékeit, amelyek miatt az adott ügyben benyújtott vádirat nem felel meg a törvényes vád feltételrendszerének.[61] Mindezek mellett az ítélőtábla a törvényes vád büntetőeljárásbeli szabályaival, illetve az azokhoz kapcsolódó bírói gyakorlattal szemben azt is kifogásolta, hogy lehetőséget ad a vádemelés visszaélésszerű gyakorlására, mert megengedi, hogy azonos tényállás alapján az elévülési idő folyamatos megszakítása mellett a vádló korlátlan alkalommal emelhessen vádat, ami sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében elismert, tisztességes eljárás alkotmányos elvét.[62]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ugyanazon cselekmény miatti ismételt vádemelés nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében foglalt ne bis in idem alkotmányos elvét, mert a bíróság - amennyiben a vád nem törvényes - nem tesz eleget a vádelvből fakadó és a bíróságra háruló vádkimerítési kötelezettségnek.[63] Az Alkotmánybíróság nem látta valós veszélynek a bírói kezdeményezésnek az ismételt vádemelés visszaélésszerű gyakorlása tekintetében megfogalmazott félelmeit sem, mert véleménye szerint az ismételt vádemelés visszaélésszerű gyakorlása felvetné a hivatali kötelesség büntető törvénybe ütköző megsértésének gyanúját, valamint az ügyész Alaptörvényből fakadó közvádlói felelősségével sem egyeztethető össze.[64] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó bíróság által kifogásolt rendelkezések összhangban állnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság követelményével is, ha a bíróság a megszüntető határozatának indokolásában tartózkodik annak leírásától, hogy az adott büntetőügyben benyújtott vádirat vagy vádindítvány milyen kiegészítésekkel lehetne törvényes.[65]
Gyakran felvetődik kérdésként, hogy van-e egyáltalán szükség ilyen általános fogalom meghatározására, különösképpen akkor, ha a gyakorlatban és az elméletben részletesen kimunkált fogalomról van szó.[66] Van olyan nézet, amely szerint a törvényes vád fogalma csak szimbolikus szerepet tölt be. A kritériumok helyességét senki nem vitatja, azt viszont igen, hogy szükséges-e a törvényes vád absztrakt, elvi szintű meghatározásának ilyen éles elválasztása a vádirat törvényes kellékeinek meghatározásától: "Valóban komoly érdek fűződik ahhoz, hogy a vádirat pontosan körülírva jelölje meg a vád tárgyává tett cselekményt, azonban ez az elvárás a vád törvényes kellékei között is érvényesíthető lenne."[67] Ha a törvényes vád kritériumai, amelyek a vádirattal szemben támasztott minimumkövetelményeket jelentik, bekerülnek a vádirat kellékei közé, az lehet járható út a szabályozásban, de kérdés, hogy akkor hogyan alakulnak a jogkövetkezmények. Megoldás lehet, hogy a törvény egyes kellékek, a minimumfeltételek hiányához például a megszüntetést rendeli, a többi feltétel hiányát pedig - az ügyész által - orvosolhatónak tartja. A törvényes vád fogalmának tételes jogi meghatározása támpontot nyújthat a bíróságok számára a vád minőségének megítéléséhez. Kérdéses azonban, hogy valóban szükséges-e a gyakorlat szempontjából. A törvény által meghatározott definíció számos problémát okozott a gyakorlatban, amelynek kiküszöbölését a jogalkotónak kell megoldania. Erre jó alkalmat teremt az új büntetőeljárási törvény kodifikációja.
Az új büntetőeljárási törvény tervezete (a továbbiakban: tervezet) preambulumában kiemeli az igazság megállapításának fontosságát, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog és a funkciómegosztás jelentőségét a büntetőeljárásban. A tervezet több rendelkezése azt kívánja érvényre juttatni, hogy a vádért egyértelműen az ügyész a felelős, ezért az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezés útján nem is lesz számonkérhető, ha a vád nem volt megfelelő.[68]
Az alapvető rendelkezések között megjelenik a vádelv, melynek értelmében a bírósági eljárás alapja a vád.[69] A tervezet nem tartalmazza a törvényes vád
- 88/89 -
definícióját az általános rendelkezések között. A vádirat kellékeit azonban két csoportban sorolja fel. Az első csoportba tartoznak a vádlott személyes adatai, a vád tárgyává tett cselekmény leírása, a minősítés, valamint az ügyész indítványa.[70] További vádirati kellékek a bizonyítási eszközök felsorolása, a bíróság hatáskörének, illetékességének megjelölése, az ügyész közlendői, valamint indítványai.[71] A tervezet indokolása szerint a vádirati kellékek első csoportja a vádirat kötelező elemeit, azaz a vád fogalmi elemeit jelentik, míg a második csoportban a vádirat információs funkcióit ellátó további elemei találhatóak. A vádirat fogalmi elemeinek hiányát a bíróság számon kérheti az ügyészségen, míg a többi elem hiányát nem.
Látható tehát, hogy az új büntetőeljárási törvény tervezete nem tartalmazza a törvényes vád általános fogalmi meghatározását, azonban ez önmagában még nem probléma. A vádirat kellékei között az általános fogalmi elemek tartalmazzák a személyre, a vád tárgyává tett cselekményre, valamint az ügyészi indítványra vonatkozó feltételeket, amelyek korábban lényegileg a törvényes vád definíciójában jelentek meg. Beemeli azonban a tervezet a minősítést is a fogalmi elemek közé. Lényeges, hogy maga a törvényes vád kifejezés, illetve mint fogalom nem jelenik meg a törvényben, a bírósági eljárás alapja is a vád, és nem a törvényes vád lesz.
Összevetve a törvényes vád kritériumait a tervezetben megjelenő vád fogalmi elemeivel, elmondható, hogy alapvetően minden fontos elem megjelenik a tervezetben is. A vád tárgyává tett cselekmény fogalmának meghatározására a jelenlegi bírói gyakorlat továbbra is irányadó lehet, és a bíróság vádhoz kötöttsége is továbbra is értelmezhető a tettazonosság keretei között. A tervezet szabályai nem zárják ki a törvényes vádhoz kapcsolódó gyakorlat további fenntartását, illetve továbbfejlesztését.
A tervezet igazi újítása abban rejlik, hogy a bíróságnak milyen intézkedési lehetőségei vannak a vádirat alapján; azaz, hogy hogyan alakulnak a jogkövetkezmények abban az esetben, ha a vád nem felel meg a törvényi feltételeknek. A tervezet általános indokolása kiemeli, hogy a vádért az ügyész a felelős, így az elsőfokú bíróságot a nem megfelelő vád alapján történő eljárásért nem lehet felelőssé tenni, azaz nem lesz hatályon kívül helyezési ok a nem megfelelő vád alapján történő eljárás. Szándékosan nem törvényes vád hiányában történő eljárást említ a tervezet, mivel a törvényes vád fogalma teljesen kimarad a tervezetből. Az, hogy a bíróság nem vonható felelősségre az ügyészi hibáért, mutatja a bíróság szerepének változását is a tervezetben. A tervezet erősíti az akkuzatórius jegyeket, melyek szerint változik a bíróság tényállás-tisztázási kötelezettsége.[72]
Érdemes azonban megvizsgálni, hogy hogyan alakul a vádirati kellékek hiányának orvosolhatósága a büntetőeljárásban. Általánosságban kijelenthető, hogy a törvényes vád hiánya miatti megszüntető ok kikerül a tervezetből. A vádirati kellékek két csoportban történő felsorolása feltételezi, hogy a két feltételrendszer esetleges hibáihoz eltérő jogkövetkezmények kapcsolódnak. A vádirat hiányosságai alapján nincs lehetőség az eljárás megszüntetésére. A vádirati kellékek fogalmi elemeit tartalmazó első csoportjának hiánya esetén a bíróság felhívhatja az ügyészt a vádirat hiányainak pótlására.[73] Ha azonban az ügyész nem tesz eleget a bíróság felhívásának, akkor sem az eljárás megszüntetésére kerül sor, hanem a bíróság a vádról a vádirat hiányos tartalma szerint dönt.[74] Ez alapvetően azt jelenti, hogy a bíróság minden esetben érdemben vizsgálja a vádat. Aztán a későbbiekben eljuthat oda, hogy ha a vádban megjelölt személy kiléte nem tisztázott, vagy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, illetve a vád olyan hiányos, hogy az alapján nem lehet a bírósági eljárást lefolytatni, az eljárás megszüntetésére kerülhet sor. Ez összecseng azzal a rendelkezéssel, hogy a bírósági eljárás alapja a vád, nem pedig a törvénynek megfelelő vád. A vád érdemi vizsgálata azonban egyben azt is jelenti, hogy a vád tárgyává tett ugyanazon cselekmény miatt az ügyész nem emelhet ismételten vádat.
Mivel a tervezet nem tartalmazza a törvényes vád definícióját, átalakítja a bíróság vádért való "felelősségét", és nem lesz lehetőség az eljárás megszüntetésére azon az alapon, hogy a vád nem felel meg a törvényi feltéteknek. Így rendes és rendkívüli jogorvoslat sem terjeszthető elő, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. A vádirati kellékek közül kizárólag az vezet az eljárás megszüntetéséhez, ha a vádat nem az arra jogosult emelte.[75] A másodfokú, illetve a harmadfokú bíróság eljárásában is hatályon kívül helyezési ok, valamint az eljárás megszüntetését vonja maga után, ha hiányzik a vádlói legitimáció, azonban ez nem minősül ügydöntő megszüntetésnek.[76] A vádlói legitimáció hiánya a felülvizsgálati okok között is megjelenik.[77] Fontos megjegyezni,
- 89/90 -
hogy a tervezet a megszüntető végzések között megkülönbözteti az ügydöntő és a nem ügydöntő megszüntető végzést. A vádlói legitimáció hiányára alapított, eljárást megszüntető végzést pedig egyértelműen nem ügydöntő végzésnek tekinti, ami nem rendelkezik anyagi jogerővel.
A vádelv, és azon belül a bíróság vádhoz kötöttsége, illetve a vád kimerítésének kötelezettsége a vádelven alapuló büntetőeljárás lényege; szerepe kiemelkedő a jogbiztonság, a fegyverek egyenlősége, a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése szempontjából. A vádelv tartalmi lényegét a törvényes vád kritériumai jelentik.
A vádért, annak megalapozásáért a vádemeléstől kezdve a vádló felel. Az ügyésznek mint közvádlónak annyiban különleges a felelőssége, hogy a büntetőigény érvényesítése az ügyész kizárólagos kötelezettsége. A vádképviselet során az ügyész a bírói ítélet alapját képező, a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményéhez képest a vádat szabadon alakíthatja, módosíthatja vagy elejtheti. Közvádlóként az ügyész szakmai kötelessége és közjogi felelőssége megalapozott, feladata törvényes vádat terjeszteni a bíróság elé, amely nélkül a bírói eljárás meg sem indulhat. A bíróság feladata kötelező erővel dönteni a vitássá tett vagy megsértett jogról törvényben szabályozott eljárás során.
A törvényes vád alkotmányos jelentőségét az adja, hogy megszabja a bíróság igazságszolgáltatási tevékenységének és a védelemhez való jog érvényesülésének kereteit. Emellett a parttalan eljárások megakadályozásával a hatékonyság és időszerűség követelményét is szolgálja azzal, hogy kijelöli a bírósági eljárásának, a bizonyítási tevékenységnek a kereteit.
A funkciómegosztás elve, a tettazonosság és a bíróság vádhoz kötöttsége, valamint döntési kötelezettsége szorosan kapcsolódik a jogállamiság és az abból levezetett jogbiztonság - ezen belül a jogerő tisztelete -, valamint a tisztességes eljárás és a ne bis in idem elvéhez. A jogállamban a büntető igény érvényesítésének kockázata az államot terheli, a bűnüldözés csak szigorú anyagi jogi és eljárási feltételek között folyhat. Ebből következően a büntetőeljárás menetének is kiszámíthatónak kell lennie, nem hárítható az elkövetőre annak terhe, hogy az állam mulasztása miatt a büntetőeljárás ideális célja, az igazságos és rendeltetését betöltő büntetés kiszabása nem teljesülhet.[78] A jogbiztonság követelménye és a törvénynek megfelelő büntetés elvei közül a jogbiztonság élvez elsőbbséget, az igazságszolgáltatásban részt vevő hatóságok mulasztásai vagy tévedései, de még bírói hiba sem ad alapot a jogerő újabb és újabb feloldására, mert ez a jogállam tisztelete ellen hat.[79]
Talán ezek a legfontosabb alkotmányjogi szempontok, amelyeket a tervezetnek szem előtt kell tartania, és az látszik, hogy ezek alapvetően érvényesülnek is benne. A törvényes vád fogalma ugyan kimaradt a tervezetből, azonban tartalmilag megjelenik a vádirati kellékek között, ami tulajdonképpen szabályozási technikai kérdés. A tervezet olyan problémákra is megkísérelt megoldást találni, amelyek a hatályos szabályozással kapcsolatban fennálltak. Talán az egyik legfontosabb ilyen az ismételt vádemelés problémája.
A tervezet szellemisége alapján a vádért kizárólag az ügyész tehető felelőssé. Ez szintén olyan elv, amellyel egyet lehet érteni. 2006-ban a jogalkotó célja már a törvényes vád fogalmának kialakításával is az ügyész vádért való felelőssége viselésének fokozása lehetett. Az állam büntetőigényének érvényesítése az ügyész feladata, alkotmányos kötelezettsége, és annak szakmai, hivatásbeli mulasztásból eredő kockázatát az ügyész viseli. Ebből két dolog is következik. A közvádló oldalán jelentkező vétkes vagy vétlen mulasztások, esetleges szakmai hibák kiküszöbölésére szolgáló korrektívumok egyrészt semmiképpen nem eredményezhetik a vád és az ítélkezés eljárási funkcióinak összemosását.[80] Másrészt, mivel a vádló terhére esik a vád törvényességének hiánya, ezért az ilyen hibában szenvedő vád korrigált változatának újabb benyújtására nem kellene lehetőséget biztosítania.[81]
A legalitás követelménye alapján az ügyész alkotmányos kötelessége, hogy a bűncselekmény elkövetőivel szemben érvényesítse az állam büntetőjogi igényét. Ezzel összhangban van az a szabályozás, amely szerint ne legyen a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya az, ha az ügyész első körben valamilyen szakmai hiányosság vagy tévedés miatt nem jól szerkeszti meg a vádiratot. A tervezet éppen ezért különbséget tesz a vádirat érdemi és formai kellékei között. Az érdemi kellékek között jelöli meg a törvényes vád kritériumait. Mivel a nem megfelelő vádhoz nem társul eljárás megszüntetési lehetőség, ez egyben azt is jelenti, hogy a bíróság érdemben vizsgálja a vádat, ami
- 90/91 -
magában foglalja azt is, hogy érdemben dönt róla. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bíróság vádról hozott érdemi döntéséhez anyagi jogerő társul, ami kizárja az ugyanazon cselekmény miatti ismételt vádemelés lehetőségét. Az már vitatott, hogy elegendő-e, ha ez jogszabály-értelmezéssel "pusztán" kiolvasható a törvényből, vagy szerencsésebb lenne egyértelműbbé tenni a szabályok között azzal, hogy a tervezet egyértelműen kizárja az ismételt vádemelés lehetőségét.
"Az új törvény tervezete egy olyan eljárás vonalait rajzolja meg, amely a mainál jobban közelít a modern büntetőper alaptételéhez."[82] Nagyon fontos, hogy a tervezet szellemisége csak a jogalkalmazás révén fog érvényre jutni. A törvényes vád olyan jogintézmény, amely elméletileg és dogmatikailag alapjaiban határozza meg a büntetőeljárás rendszerét, azonban az is látható, hogy milyen problémákat szült az egymásnak ellentmondó jogalkalmazás, amihez persze a nem teljesen rendben lévő törvényi szabályozás is hozzájárult. Ennek fényében érthető, hogy a tervezet lemond a vád törvényességének általános megfogalmazásáról, amely az előzmények fényében talán nem is hiba. Az alkotmányos érdek és az "alkotmányos büntetőeljárás" szempontjából is kulcsfontosságú azonban, hogy a vád törvényessége tartalmilag mindenképpen az eljárási törvény része legyen, egyértelmű és részletes szabályozással, különben a gyakorlat nem fogja (tudni) egységesen érvényre juttatni azokat az alkotmányos követelményeket, amelyekre a jogállami büntetőeljárásban szükség van. ■
JEGYZETEK
[1] Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése.
[2] A Bűnvádi Perrendtartás ismerte a fakultatív vádtanácsi rendszert, amely a vád ellenőrzésére szolgáló közbenső eljárás volt. 1946-ban azonban megszüntették a fakultatív vádtanácsi rendszert, és azóta nincs erre külön eljárási szakasz, hanem az eljáró bíróság végzi.
[3] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013. E1. II. E. 1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április 19-20.
[4] A vádelv összetett elv, melynek része a bíróság szempontjából a vádhoz kötöttség, a vádkimerítési kötelezettség, a vádon történő túlterjeszkedés tilalma, valamint az ügyészség oldaláról a váddal való rendelkezés joga, ezek részletes ismertetésére azonban jelen tanulmány keretei között nem kerül sor.
[5] 17/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001. május, 248., 250.
[6] Czédli-Deák Andrea: A vád törvényessége az elmélet és a gyakorlat tükrében, Büntetőjogi Szemle, 2016/1-2, 3-22, 4.
[7] 53/1991. (X. 31.) AB határozat v. ö. Fenyvesi Csaba: Gondolatok a büntetőeljárás új alapelveiről és mellékszereplőiről, Jura, 2004/1., 101-109., 101.
[8] 14/2002. (III. 20.) AB határozat.
[9] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvénnyel.
[10] Kadlót Erzsébet: Vád a vádlottak padján, Magyar Jog, 2005/2., 65-78, 71.
[11] Király Eszter: A törvényes vád hiánya miatti megszüntető végzés "jogerőtlenedésének" tanulságos története in Fazekas Marianna (szerk): Jogi Tanulmányok, ELTE Budapest, 2014, 167179, 172.
[12] Bócz Endre: Valóban a vád törvényességének fogalma volt tisztázatlan? Magyar Jog, 2008/5., 257-266, 263.
[13] Így tehát nem törvényes a vád például abban az esetben, ha a bíróság közvádas ügyben magánvád alapján jár el vagy fordítva. Ld. ehhez: BH1978.15., BH1995.83.
[14] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013. E1. II. E. 1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április 24. 2627.
[15] Bócz (vj. 12.) 263.
[16] EBH 2011.2299., EBD 2012.B31., 17/2014. számú büntető elvi határozat vö. Czédli-Deák (vj. 6.) 6.
[17] Az ügyészi vádirat, a magánvádló feljelentése, a pótmagánvádló vádindítványa.
[18] Például a bíróság elé állítás esetén a vád szóbeli.
[20] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013.E1.II.E.1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április, 49.
[21] Baumgartner Izidor: A tett azonosságának kérdéséhez, B.I. in: Büntetőjogi tanulmányok, Grill Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1907, 335.
[22] Tremmel Flórián: A tettazonosság néhány kérdése retrospektív megközelítésben in: Emlékkönyv Vargha László Egyetemi Tanár születésének 90. évfordulójára, Pécs, 2003, 267.
[23] Tóth Mihály: A tett-azonosság újabb dilemmái - Meghaladott dogma vagy értékes tradíció? in: Minúciák. Tanulmányok Tremmel Flórián professzor 60. születésnapjának tiszteletére, Pécs, 2001, 22-41, 30-32.
[24] Szabóné Nagy Teréz - Kiss Zsigmond: A büntetőeljárási törvény a gyakorlatban: A hatóságok vádkimerítési kötelezettsége, a bíróságok vádhoz kötöttsége, Magyar Jog, 1979/5., 401-408, 406-407.
[25] Kadlót Erzsébet: Vád a vádlottak padján, Magyar Jog, 2005. évi 2. szám, 65-78, 68.
[26] Bócz (vj. 15.) 258.
[27] Be. 2. § (4) bekezdés, 257. § (1) bekezdés.
[28] Be. 270. § (1) bekezdés. Az eltérő minősítés jogkövetkezményei lehetnek az áttétel, egyesítés, az eljárás felfüggesztése, valamint az eljárás megszüntetése.
- 91/92 -
[29] Ebben a kérdésben folyamatosan vita van a szakirodalomban, az EJEB Dallos-ügyben hozott ítélete ellentmondásban van a tradicionális magyar felfogással, ámbár a magyar joggyakorlatban is vannak egyenetlenségek. Lásd: BH2006.6.
[30] Fázsi László: A tények jogi minősítésének gyakorlati jelentősége, Miskolci Jogi Szemle, 2012/2. 71-78, 73-74.
[31] Bárd Károly - Pusztai László: A büntetőeljárás kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 32; Czédli-Deák (vj. 6.) 9.
[32] Steffler Sándor: A vád tárgyává tett cselekmény, Magyar Jog, 1974/6, 975-981.
[33] Tóth (vj. 23.).
[34] BH1986.9., BH2005.7., EBH2005.1199., BH2011. 245.
[35] Steffler (vj. 32.) 975-981.
[36] Be. 351. § (2) bekezdés.
[37] Itt kell megjegyezni, hogy az EJEB a Dallos-ügyben (Dallos Zoltán Magyarország elleni ügye, no. 29082/95. judgement of 1 March 2001.) hozott, majd a Bock-ügyben (Bock Magyarország ellen ügye, no. 56282/09. judgement of 25 January 2010.) megerősített ítéletei túl szűken értelmezik a tettazonosságot. A jogi minősítés azonosságát is megköveteli a Bíróság a vádirati és az ítéleti tényállásban, mert véleménye szerint csak így biztosítható megfelelően a védelemhez való jog. A strasbourgi Bíróság döntéseiben hangsúlyozza, hogy a védelem joga nemcsak a tényállásra, hanem annak jogi megítélésére is kiterjed, és a védő jogi érveit csak akkor tudja kellően kifejteni, ha a cselekmény az ítéletben és a vádban is ugyanúgy szerepel. Ez a felfogás megengedhetőnek tartja a vádban szereplő kétségtelen tények bíró általi szabad jogi értékelését, indokoltnak tartja azonban annak általános előírását is, hogy eltérő jogi értékelésre csak a védekezés jogának biztosítása mellett kerülhessen sor. Lásd: Tóth Mihály: A magyar büntetőeljárás az Alkotmánybíróság és az európai emberi jogi ítélkezés tükrében, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001, 70.
[38] Tremmel (vj. 22.) 267.
[39] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013.E1.II.E.1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április, 53.
[40] A vád nem törvényes, ha nem az ügyésztől származik, ha az ügyésznek az ügyben nincs joghatósága, ha a vádból kiderül, hogy a vádlott nem büntethető, illetve, ha a vádban nincs tényállás, vagy az olyannyira fogyatékos, hogy a cselekmény egyedisége nem ismerhető fel, nem állapítható meg, és emiatt alkalmatlan az elbírálásra. Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013.E1.II.E.1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április, 49-50.
[41] Király Eszter: A törvényes vád hiánya miatti megszüntető végzés "jogerőtlenedésének" tanulságos története in Fazekas Marianna (szerk): Jogi Tanulmányok, ELTE Budapest, 2014, 167-179, 172.
[42] Uo.
[43] BH2015.120., BH2015.185.
[44] Be. 266. § (3) bekezdés b) pont, 268. § (1) bekezdés.
[45] Be. 267. § (1) bekezdés j) pont.
[46] Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pont.
[47] Be. 399. § (1) bekezdés.
[48] Be. 416. § (1) bekezdés c) pont.
[49] Be. 431. §
[50] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013.E1.II.E.1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április, 49.
[51] Holé Katalin - Kadlót Erzsébet (szerk): A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény magyarázata, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007, IV. kötet, 296.
[52] Móra-Kocsis (vj. 52.) 336; Király (vj. 52.) 439.
[53] Be. 329. §-334. §
[54] Móra Mihály-Kocsis Mihály: A magyar büntető eljárásijog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1961, 336; Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 404.
[55] A Be. 580. § (1) bekezdés II. pont b) pontja alapján kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, a házi őrizetért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért többek között abban az esetben is, ha a bíróság az eljárást a törvényes vád hiánya miatt szüntette meg. Dogmatikai szempontból ez azt jelenti, hogy az ilyen okból történő eljárás-megszüntetése "végleges hatályúnak" tekinthető, ellenkező esetben nem lehetne rá kártalanítási igényt alapozni.
[56] Móra Mihály: A büntetőeljárást megszüntető végzés jogerőhatásáról, Magyar Jog, 1959/4, 108-110, 110.
[57] Czédli-Deák (vj. 6.) 2016. évi 1-2. szám, 3-22, 19.
[58] Bkv. II. 4. b. pont.
[59] Bkv. II. 4. a) pont.
[60] Bkv. II. 2. pont.
[61] 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [2].
[62] 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [5].
[63] 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [30].
[64] 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [31].
[65] 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [36].
[66] Czédli-Deák (vj. 6.) 2016/1-2, 3-22; 4-5.
[67] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013.E1.II.E.1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április, 36.
[68] Tervezet. Általános indokolás III. pont.
[69] Tervezet 6. §
[70] Tervezet 415. § (1) bekezdés.
[71] Tervezet 415. § (2) bekezdés.
- 92/93 -
[72] Lásd ehhez bővebben: Kiss Anna: Az új büntetőeljárási törvény tervezetéről, Jogász/Világ, 2016. 07. 27, http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/az-uj-buntetoeljarasi-torveny-tervezeterol
[73] Tervezet 487. § (1) bekezdés.
[74] Tervezet 487. § (3) bekezdés.
[75] Tervezet 556. § (2) bekezdés b) pontja.
[76] Tervezet 594. § (2) bekezdés b) pont, valamint 611. § (3) bekezdés.
[77] Tervezet 634. § (2) bekezdés a) pontja.
[78] Lévay Mikós alkotmánybíró különvéleménye a 33/2013. (XI. 22.) AB határozathoz [47]-[48].
[79] Lévay Mikós alkotmánybíró különvéleménye a 33/2013. (XI. 22.) AB határozathoz [50].
[80] 14/2002. (III. 20.) AB határozat v. ö. Gellér Balázs József: A vád törvényességének egyes aspektusai, Jogtudományi Közlöny, 2011. szeptember, 459-466. 459.
[81] Érdekes, hogy az ügyészi vád esetében a bíróságok nem ezt a felfogást érvényesítik, azonban a pótmagánvád esetén gyakran nem fogadják be, ha jelentéktelen hibában is szenved, mert azt is a vád törvényességének hiányaként értelmezik, valamint a döntést véglegesnek tekintik. Ez diszkriminatív megkülönböztetése az ügyészi vádnak és a pótmagánvádnak. Lásd ehhez: Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2013.E1.II.E.1/4. A vád törvényességének vizsgálata 2013. Összefoglaló vélemény 2014. április, 50.
[82] Bárd Károly: Jogalkalmazkodás (Az új büntetőeljárási törvényről). Magyar Narancs 1997. november 6., 46-47.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, ElTE ÁJK.
Visszaugrás
