2006. december 12-én fogadta el az Európai Parlament és a Tanács az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló rendeletet. Az egységes európai eljárás alkalmazását két év elteltével, 2008. december 12. napjától kezdhettünk meg.[1]
A Rendelet 32. cikke a Bizottság feladatául tűzte, hogy 2013. december 12. napjáig végezze el az európai fizetési meghagyásos eljárás működésének vizsgálatát, és terjesszen elő jelentést ezen vizsgálat eredményeiről, mely lehetővé teszi az eljárás felülvizsgálatát.
A Bizottság elsőként egy, a rendelet módosítására vonatkozó javaslattal élt a Parlament és Tanács felé (2013. nov. 13.), majd nyilvánossá tette a rendelet alkalmazásáról szóló jelentést (2015. október 13.). A bizottsági javaslat specialitása, hogy nem kizárólagosan az európai fizetési meghagyásos eljárás működését vizsgálta, hanem - visszatérve a rendelet jogalkotási előzményeihez[2] - együtt értékelte az európai fizetési meghagyásos eljárásról és a kisértékű követelések európai eljárásról szóló rendelet alkalmazási tapasztalatait.
A rendeleteket érintő jogalkotási folyamat lezárásaképpen a Parlament és a Tanács 2015. december 16. napján elfogadta a két eljárás módosításáról szóló rendeletet.[3] A módosult szabályozások alkalmazását 2017. július 14. napjától kell az európai fizetési meghagyásos eljárásban és kisértékű követelések európai eljárásában alkalmazni.
- 82/83 -
Jelen tanulmány az európai fizetési meghagyásos eljárás rendeleti szabályozását a fenti bizottsági dokumentumok és az elfogadott módosító rendelet tükrében kívánja vizsgálni és értékelni. Ezen munka során feltárható, hogy milyen elvek és célok mentén alakult ki az új szabályozás, és az milyen változásokat eredményez az eljárás alanyai, így az eljáró tagállami hatóságok, a kérelmezők, valamint a kötelezettek számára.
A Rendelet 32. cikkével a Bizottság kötelezettséget vállalt tehát arra, hogy 2013. december 12-ig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás 5 éves működésének tapasztalatairól.[4] Elsőként (2013. november 13.-ai dátummal) a Bizottság egy módosítási javaslatot terjesztett az Európai Parlament és a Tanács elé[5], majd 2015. október 13.-i dátummal elkészítette az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló rendelet alkalmazásáról szóló jelentést.[6]
Az időben korábban megjelent módosítási javaslat nagyobb arányban foglalkozott a kisértékű követelések európai eljárásával, és csak egyetlen cikk (17. cikk) esetében fogalmaztak meg módosítást az európai fizetési meghagyásos eljárás kapcsán. Utóbbi esetében megállapítható, hogy még ezen egyetlen cikket sem önállóan, az eljárás alkalmazási tapasztalatai, annak problémái miatt kívánta a Bizottság módosítani, hanem a kisértékű követelések európai eljárásának igénybe vételét kívánták szélesebb körben, az európai fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás nyomán történő perré alakulása kapcsán kiszélesíteni.
Miközben a Bizottság a kisértékű követelések európai eljárásáról szóló rendelet módosításait és az azok alapjául szolgáló indokokat is részletesen megjelöli[7], addig az európai fizetési meghagyásos eljárás esetében kifejezetten röviden, célhoz kötötten kívánja alátámasztani a módosítás szükségességét. A javaslat eképpen szól a rendelet felülvizsgálata kapcsán: "a rendeletben egyértelműsíteni kell, hogy
- 83/84 -
amennyiben a vita a kis értékű követelések európai eljárásának hatálya alá tartozik, ennek az eljárásnak hozzáférhetőnek kell lennie az európai fizetési meghagyásos eljárásban részes azon fél számára is, aki ellentmondás nyújtott be az európai fizetési meghagyással szemben."[8]
Megállapíthatjuk tehát, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás felülvizsgálata a Bizottság módosító javaslata alapján nem eredményezett változást az eljárás érdemi részében, kizárólag a perré alakulás folyamatát érintette.
Ezen utóbbi témakörben kiemelendő, hogy több probléma, értelmezési nehézség is jelentkezhet, melyre a Bizottság reagálhatott volna. Ugyanis a fizetési meghagyással szemben határidőben előterjesztett ellentmondás nyomán a nemperes fizetési meghagyásos eljárás lezárul, és az igény érvényesítése a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán polgári perként folytatódik.[9] A peren kívüli és a peres eljárás közötti átmenet módját a fizetési meghagyás kibocsátása szerinti tagállam szabályai határozzák meg.[10] Emellett a rendelet Preambuluma arról tájékoztat bennünket, hogy a két eljárás közötti átmenet tekintetében az automatikusság jelenik meg.[11] Ekként maga a rendelet is két perré alakulási módot rögzít: A tagállam joga szerintit, és az automatizmust. A tagállami megoldásokból is azonban két alapvető módozat olvasható ki: a kötelezett ellentmondása automatikus átvezetést eredményez, vagy a feleknek, legfőképpen a jogosultnak a feladatává válik a peres eljárás megindítása.[12]
Mint látható az idézett javaslat alapján, ezen problémára nem kívánt a felülvizsgálat körében reagálni a Bizottság. Járulékos jelleggel nyúlt hozzá a perré alakulás kérdéséhez, a kisértékű követelések európai eljárásának alkalmazhatósága biztosítása érdekében.[13]
- 84/85 -
Az időben később nyilvánossá váló "valódi" jelentés a konkrét eljárás alkalmazása kapcsán megerősíti a módosító javaslat által érintetlenül hagyott területek és szabályozási témák változatlanságához fűződő érdeket, ugyanis kijelenti, hogy az elvégzett tanulmányok és konzultációk alapján úgy tűnik, hogy az eljárás használata során nem jelentkezett nagyobb jogi vagy gyakorlati probléma.[14] A rendelet általában véve stabil és kielégítő módon működik. A rendelet alkalmazása összességében tekintve javult, az elismert pénzkövetelések kezelése egyszerűbbé és gyorsabbá vált a határokon átnyúló jogvitákban. Mindezek fényében ezért jelenleg nem tűnik szükségesnek az európai eljárás alapvető paramétereinek módosítása.[15]
A módosító rendelet - a javaslathoz képest - kiszélesíti a változó cikkek körét. A 17. cikk mellett a 7. és a 25. cikk esetében tartalmaz változásokat. A szabályozás kiindulópontjaként azonban fenntartja a javaslat által is megfogalmazott járulékos jelleget, ugyanis a Preambulum (22) bekezdése azzal a céllal jelöli meg a rendelet módosítását, hogy egyértelműsíteni kell a kisértékű követelések európai eljárásának igénybevételére vonatkozó lehetőség rendelkezésre állását a fizetési meghagyásos eljárás felei számára. A változó cikkek tekintetében azt láthatjuk, hogy a 17. cikk megváltoztatása tekinthető az elérendő cél - a kisértékű követelések európai eljárásának érdekében való eljárás - szempontjából alapvetőnek, míg a 7. és 25. cikk a bekövetkező változás eljárásbeli összefüggéseit tisztázza le.
3.1. A 17. cikk változásai. A 17. cikk (1) bekezdése a hatályos rendeletben a következőképpen jelenik meg: "az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg."
A Javaslat szerinti új 17. cikk (1) bekezdése változással érintett részei a következők: "az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán folytatódik, ... Az eljárás bármely alkalmazandó egyszerűsített eljárás, különösen a 861/2007/EK rendeletben megállapított eljárás; vagy a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik."
- 85/86 -
A módosító rendelet szerinti - 2017. július 14. napjától alkalmazható - 17. cikk (1) bekezdése szerint "az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán folytatódik, ... Az eljárást a következőkre vonatkozó szabályok szerint kell folytatni: a kisértékű követeléseknek a 861/2007/EK rendeletben megállapított európai eljárása, amennyiben az alkalmazható; vagy a megfelelő tagállami polgári peres eljárás."
Mint látható, a Bizottság által készített javaslat kiterjeszti a perré alakulás esetében alkalmazható eljárási szabályokat. Az európai fizetési meghagyásos eljárás az ellentmondás nyomán folytatódhat - a polgári peres eljárás mellett - a tagállami jog által biztosított egyszerűsített eljárásként, és kifejezetten a kisértékű követelések európai eljárásaként is.
A javaslat által kiterjesztett eljárási kör jelentős kritikával illethető, mivel olyan eljárásokat vonna be a perré alakulás körébe, mely jogirodalmi álláspontokkal sem egyeztethető össze.[16] A fizetési meghagyásos eljárás egyszerűsített eljárás, melyben a jogosult egyoldalú kérelmére, a kötelezett meghallgatása nélkül kibocsátásra kerül a fizetési meghagyás, mely meghagyás ellen a kötelezett ellentmondás előterjesztésével léphet fel. Amennyiben az ellentmondás nyomán egy újabb - tagállami - egyszerűsített és gyorsított eljárásban találják magukat a felek, nem állnak rendelkezésre azon eljárási garanciák, melyek egy polgári peres eljárásban adottak lennének.[17]
A módosító rendelet szűkebb eljárási kört határoz meg a perré alakulás esetére, a polgári peres eljárás mellett kifejezetten a kisértékű követelések európai eljárásának létjogosultságát jeleníti meg. Mindezt azzal a feltétellel, hogy az érvényesített követelés a kisértékű követelésekről szóló rendelet hatálya alá tartozik.
Ehhez kapcsolódóan a módosító rendelet egy új (2) bekezdéssel is kibővíti a 17. cikk szabályait. Az új bekezdés hivatott annak nyilvánvaló rendezésére, hogy a tagállami polgári peres eljárás és a kisértékű követelések európai eljárása milyen viszonyban állnak a perré alakulás fázisában. Megállapítható, hogy semmiképpen sem mellérendeltségi a viszony, amit a módosító rendelet leképez a (2) bekezdésben:
- 86/87 -
"Abban az esetben, ha a jogosult nem jelölte meg, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett eljárások közül melyiket alkalmazzák a követelésére az ellentmondás alapján induló eljárásban, vagy ha a jogosult a 861/2007/EK rendeletben megállapított eljárásnak az alkalmazását olyan követelést illetően kérte, amely nem tartozik a fenti rendelet hatálya alá, az eljárás a megfelelő tagállami polgári peres eljárássá alakul át, kivéve ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy az eljárás ne alakuljon át polgári peres eljárássá. "
Tehát elsődleges - a jogosult kérelmére - a kisértékű követelések európai eljárásának lefolytatása az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása esetében, és ha nem történik erre irányuló kérelem, vagy a kérelem alapján az eljárás nem áll rendelkezésre, lép be a tagállam polgári peres eljárása, mint folytatási lehetőség.
Mindenképpen fejlődésnek tekinthető a módosító rendelet szabályaiban az a jogalkotói felismerés, hogy a kisértékű követelések európai eljárását kérelmezéshez köti a rá vonatkozó rendelet[18], és ezért a fizetési meghagyásos eljárás szabályai közé is be kell illeszteni az erre vonatkozó kapcsoló szabályt. Korábban - a javaslatban - minden átmeneti rendelkezés nélkül mondák ki az eljárás kisértékű követelések európai eljárásává alakulását a 17. cikk (1) bekezdésében.
A 17. cikk (1) és (2) bekezdésében megjelenő módosított szabályozás azonban önmagában továbbra sem képes áthidalni azt a problémát, melyet - a változással nem érintett - (4) bekezdés tartalma mutat: a polgári peres eljárássá alakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni. Mint ahogyan jeleztük fentebb, a tagállamok eltérő megoldásokat tartanak fenn a nemperes és peres eljárás közötti átmenet kapcsán. A két fő irány az automatizmus és a kérelemhez kötöttség.
Ha kifejezett kérelem szükséges a jogosult részéről a polgári megindításához, akkor a kérelmezőnek lehetősége van a kisértékű követelések európai eljárásának kérelmezésére. Amennyiben a tagállami szabályozás az ellentmondás nyomán automatikus perré alakulásról rendelkezik, melyhez egyik fél külön kérelme sem szükséges, akkor csak a rendeleti szabályozás általi kisegítő megoldás léphet be (a tagállam polgári peres eljárása), azaz nem lesz lehetőség a kisértékű követelések európai eljárása iránti kérelemmel élni.
Ezért a fenti szabályok alapján az a következtetést vonhatjuk le, hogy a tagállami szabályozás alapvetően befolyásolja a rendelet módosított szabályainak tényleges hatékonyságát, és azon cél elérést, melyet a kisértékű követelések európai eljárásának európai fizetési meghagyásos eljárást követő alkalmazhatósága tekintetében kitűztek.
3.2. A 7. cikk (4) bekezdésének változása. A 7. cikk (4) bekezdését érintő módosítás oldhatja fel azon problémát, melyet a 17. cikk kapcsán jeleztünk. Lényeges változás eredményez ugyanis az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, annak függelékeit illetően.
- 87/88 -
A rendelet hatályos 7. cikk (4) bekezdése szerint külön függelékben jelezheti a jogosult - már a kérelem benyújtásával egyidejűleg -, ha nem kéri az eljárás ellentmondás nyomán bekövetkező perré alakulását.[19] A módosított (4) bekezdés már két területen nyit utat a jogosult nyilatkozatának: 1. ha a kötelezett ellentmondással élne, a jogosult jelezheti a bíróság számára, hogy a követelés tekintetében melyik eljárásban (kisértékű követelések európai eljárásában vagy a tagállami polgári perben) folytatódjon az igényérvényesítés[20]; 2. fenntartja a jelenleg hatályos (4) bekezdés azon rendelkezését is, hogy a jogosult nyilatkozhat arról, hogy nem kívánja egyik eljárásra sem az áttérést. Ezáltal a módosító rendelet valódi lépést tesz a kisértékű követelések európai eljárásának európai fizetési meghagyásos eljárást követő alkalmazhatóságára.
Az első, új típusú nyilatkozat kapcsán kérdés, hogy ezen nyilatkozat mennyiben tekinthető a kisértékű követelések európai eljárása iránti kérelemnek, mivel a kérelem elemeit a vonatkozó rendelet megfelelően szabályozza[21], itt pedig egy előzetes nyilatkozat jelenik meg csupán.
A kérdés megválaszolható azon eljárási mód alapján, amelyet jelenleg is követnek a tagállamok bíróságai a fizetési meghagyásos eljárások rendes polgári perré alakulása körében. Azaz a tagállami bíróságnak a polgári per lefolytatásához több információra és bizonyítékra van szüksége, mint amely egy fizetési meghagyás kibocsátásának alapjául szükséges. Ezért a tagállami polgári perrendtartások megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak a tagállami fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása és a peres eljárás lefolytatása témájában.[22] Az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása körében ugyanezen szabályok kerülnek alkalmazásra, mivel a rendelet ezt a kérdést kifejezetten a tagállam joga alapján kívánja rendezni.[23] A tagállami szabályozások sajátos, és előremutató jellemzője, hogy a polgári perrendtartások attól függetlenül tartalmaznak rendelkezéseket a perré alakulás esetére, hogy maga a folyamat automatikusan végbemegy-e az ellentmondás hatására, vagy kérelem szükséges hozzá.[24] Tehát az európai fizetési meghagyásos eljárások rendes polgári perré alakulása a tekintetében megtalálhatóak a tagállami polgári eljárásjogi "átmeneti" szabályok.
Ugyanezen elvet követve a kisértékű követelések európai eljárására vonatkozó kérelem előterjesztésére is felhívható lehet a fizetési meghagyásos eljárás jogosultja, immár felperesként. Az eljárásban formanyomtatványon jelenik meg a
- 88/89 -
kereseti kérelem[25], melyet - a rendeletben vállalt kötelezettségét teljesítve - minden tagállamban a kérelmező rendelkezésére bocsáttatnak a megfelelő bíróságokon, valamint a megfelelő tagállami honlapokon is hozzáférhetővé kell tenni.[26]
Tehát a perré alakulás folytán eljáró bíróság számára keletkeztet többletkötelezettséget a rendelet módosítása. Változatlanul az első vizsgálatnak arra kell irányulnia, hogy a jogosult tett-e nyilatkozatot a peres eljárássá alakulás elutasítása tekintetében. Ha igen, akkor a perré alakulás mozzanatáról nem is beszélhetünk. Amennyiben ezen nyilatkozat nem történt meg, a következő lépésben meg kell vizsgálni a függelék új nyilatkozati elemét, azaz a jogosult a perré alakulás esetére kérelmezte-e a kisértékű követelések európai eljárását, vagy sem. Ha kérelmezte, akkor ugyancsak meg kell vizsgálni, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesített követelés a fenti rendelet hatálya alá tartozik-e. Amennyiben igen, a bíróság a jogosultat a rendelet szerint megjelölt keresetlevél-formanyomtatvány kitöltésére, és az abban foglaltak bizonyítékainak csatolására hívja fel. Amennyiben a rendelet hatálya alá nem tartozik a követelés, vagy a jogosult nem jelölte meg kifejezetten a rendelet szerinti európai eljárást, vagy kifejezetten a tagállami polgári perré alakulást választotta, a bíróság a tagállami polgári perrendtartás megfelelő rendelkezése alapján hívja fel a jogosultat a nyilatkozat megtételére.
Tehát a tagállami bíróság tevékenysége abban változik meg, hogy a kérelemnek megfelelően fogja felhívni a perré alakulás folyamatában a jogosultat a peres eljárás előkészítésére.
3.3. A 25. cikk (1) bekezdésének változása. A harmadik változó szabály, a 25. cikk (1) bekezdése csupán reagál az illeték fizetés kérdésében azon változásra, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás kisértékű követelések európai eljárásává vagy tagállami polgári perré alakulhat. Az illeték tekintetében változatlanul fenntartja, hogy az együttes eljárási illeték nem haladhatja meg abban a tagállamban a polgári peres eljárás - európai fizetési meghagyás nélkül fizetendő - illetékét.
A kisértékű követelések európai eljárását a következőkben főbb eljárási lépésein keresztül, szabályainak rövid áttekintésével vizsgáljuk meg annak megállapítása végett, hogy milyen peres eljárás is vár a fizetési meghagyásos eljárás feleire felperesként és alperesként.
- 89/90 -
A kisértékű követelések európai eljárásának alkalmazási feltételei a következőképpen foglalhatóak össze: határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyek, melyeknél a követelés értéke (kamat, kiadás és költség nélkül) a nem haladja meg a 2.000 (módosított szabályozás szerint 5.000) euró összeget.[27] A követelés típusát tekintve a pénzbeli követelések mellett egyéb igényekre is kiterjed a rendelet alkalmazhatósága.[28]
Az eljárás kérelemmel indul, melyet a felperes a rendelet mellékletében található "A" formanyomtatvány kitöltésével tud elkészíteni. Az egységesített formanyomtatvány valamennyi tagállam nyelvén, valamennyi olyan tagállami bíróságon elérhető, ahol az eljárás megindítható, valamint a megfelelő tagállami honlapokon is hozzáférhetővé kell tenni.[29]
A kérelmezés folyamatát segíti, hogy a kérelem előterjesztésére a hagyományos postai út mellett bármilyen egyéb, az eljárás megindításának helye szerinti tagállam által elfogadott kommunikációs eszköz, például fax vagy e-mail is rendelkezésre áll.[30]
A kérelem tagállami bírósághoz érkezését követően a bíróság megküldi a kérelem-formanyomtatványt, az azt alá támasztó bizonyítékokat, valamint a "C" válasz-formanyomtatványt az alperesnek. Az alperesnek a kézhezvételtől számított 30 napja van a válasz-iratának bírósághoz történő megküldésére. A beérkezett alperesi válasz-iratot a bíróság a felperesnek kézbesíti, akinek ugyancsak 30 napja van a saját válasz-iratának visszaküldésére.[31] Amennyiben a fenti iratváltások határidőn belül megvalósultak, a bíróság számára a következő eljárási lépések állnak rendelkezésre: 1. az eljárás lezárása ítélettel, vagy 2. amennyiben nem állnak rendelkezésre az adatok az ítélethozatalhoz, újabb információkat kérhet a felektől, bizonyítást vehet fel, illetve tárgyalás tartásáról határozhat, melyre a feleket megidézi.[32]
A tárgyalások tekintetében a bíróság rendelkezésére álló távközlési technológiák - videokonferencia vagy telekonferencia - maximális igénybevételére hívja fel a rendelet a tagállami bíróságokat. Ez alól csak az ügy olyan sajátos körülményei eredményezhetnek kivételt, amikor a technológia nem tudja biztosítani eljárás tisztességes lefolytatását, ezért a tárgyalás hagyományos formáját kell alkalmazni.[33]
- 90/91 -
A rendelet egyetlen és kivételes jogorvoslatot szabályoz, mégpedig az ítélet felülvizsgálatát.[34] Egyéb esetekben a kisértékű követelések európai eljárásában születet ítélet ellen a tagállami jog által biztosított rendes jogorvoslati lehetőségeket vehetjük igénybe. Az ítéletek azonban jogerő hiányában is, a jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajthatóak.[35],[36]
A rendelet által megjelenített európai eljárás rövid bemutatása alapján megállapítható, hogy az eljárás főszabály szerint írásbeli. A bíróság csak abban az esetben tart tárgyalást, ha úgy ítéli meg, hogy az írásbeli bizonyítékok alapján nem lehet ítéletet hozni, vagy valamelyik fél ezt kérelmezi. Az erre irányuló kérelmet a bíróság elutasíthatja, ha úgy ítéli meg, hogy tekintettel az ügy körülményeire, az eljárás tisztességes lefolytatásához nincs szükség tárgyalásra. A tárgyalás tartására irányuló kérelmet elutasító bírósági határozata ellen külön jogorvoslatot nem biztosít a rendelet, az ítélet elleni - tagállam joga alapján rendelkezése álló - jogorvoslatok keretében lehet ezen sérelmet orvosoltatni.[37] Az eljárásban az ítéletek alapvetően iratok alapján való döntést feltételeznek, kizárólag a felek beadványai alapján, a szóbeliség, közvetlenség elvének érvényre jutása nélkül megítélhetőek az ügyek. Kivételes esetben van lehetőség - a polgári peres eljárások megkülönböztető jegyeként megjelenő - tárgyalás tartására, bizonyítás lefolytatására.[38]
A rendelet a határidők meghatározásával és az azok elmulasztásához fűzött szabályaival a határozathozatal előrehozatalát célozza, és így a bíróság az elmaradó válasz-iratok esetén a kereset, viszontkereset tárgyában ítélettel határozhat. Tehát ha a kötelezett a rendelet által meghatározott 30 napos határidőn belül nem küldi meg válasz-iratát a bíróságnak, a bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján ítélettel eldöntheti a felek jogvitáját. Ezáltal az iratok alapján való határozathozatal kiegészül a mulasztási ítélet elemeivel is.[39]
Az eljárást jellemző szoros határidők az eljárás gyors befejezését kívánják elősegíteni.[40] Harsági Viktória akként foglalta össze az eljárás jellemzőit, hogy az
- 91/92 -
alapvetően írásban, formanyomtatványok használatával zajlik, a jogi képviselet nem kötelező, a szabályozás feltételezi a bíró aktív közreműködését, és a bizonyítás során kötöttségi elemekkel találkozhatunk.[41] A bizonyítás kapcsán kiemelhető, hogy az eljárás lefolytatási módja alapvetően meghatározza a bizonyítás valódi szerepét. Amennyiben az eljárás során tárgyalást tűznek, ott a felek és a bíróság előtt a polgári perre jellemző valamennyi bizonyítási eszköz igénybevételére van lehetőség, azonban a kizárólag iratváltásokon alapuló eljárás már korlátozza a bizonyítékok körét (leginkább okiratok), és ezáltal a bizonyítás valóban kötöttségi elemekkel lehet jelen az eljárásban.[42]
Az európai fizetési meghagyásos eljárás és a kisértékű követelések európai eljárása ugyanazon igény kétféle érvényesítési eszközének is tekinthető, mivel a fizetési meghagyásos eljárás célja végrehajtási jogcímet adni a nem vitatott követelésekre ésszerű időn belül, a kisértékű követelések eljárása olyan ügyekben alkalmazható, ahol az ellenfél vitatja a követelést.[43] Ezen két eljárás közös jellemzője, hogy egyszerű és gyors eljárás keretében kívánják az igények érvényesítését lehetővé tenni, ezért - egymás mellett - jó alternatívák lehetnek a határokon átnyúló igényérvényesítés során.[44]
Egymást követő alkalmazásuk azonban - tekintettel a kisértékű követelések fentebb megjelölt eljárási jellemzőire - már nem biztosítja az eljárás feleinek megfelelő jogvédelmét. Varga István akként értékelte a kisértékű követelések európai eljárását, hogy a valóban gyors eljárás megvalósítása érdekében lemondtak az eljárásjogi garanciát egész soráról. Az eljárás formalizált és írásbeli, a felek részvételével lefolytatott szóbeli tárgyalás kivételes, a bíróság elutasíthatja a felek erre irányuló kérelmét is, mely elutasítás ellen nem áll rendelkezésre külön jogorvoslat. Ekként általában hiányzik az eljárásból a szóbeliség és közvetlenség érvényesülése, a bíróság iratok alapján hozza meg ítéletét. Az eljárásnak az európai fizetési meghagyásos eljárást követő peres folytatásként történő alkalmazása újra előtérbe helyezi azokat a kételyek, melyek az eljárás Emberi
- 92/93 -
Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének, és az Emberi Jogok Európai Bírósága szerinti fair eljárás követelményeinek való megfelelőségét érintik.[45]
A jogalkotási folyamatot vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a módosító rendelet nyomán az európai fizetési meghagyásos eljárások polgári peres folytatásának lehetséges útjai kiszélesednek. A tagállam rendes polgári peres eljárása mellett, azt megelőzve, a jogosult választhatja a kisértékű követelések európai eljárását is.
A Bizottság 2013-ban megjelent módosító javaslatával indult el ezen folyamat a fizetési meghagyásos eljárások peres folytatásának körében, és a módosító rendelet változó és új rendelkezései által válik befejezetté. A javaslat még hiányosan, átgondolatlanul helyezte el a 17. cikk (1) bekezdésében a kisértékű követelések európai eljárását, annak valódi kapcsolódási pontját (kérelmezés) nem építette be. A módosító rendeletben megjelenő szabályozás, így a 17. cikk (1) és megújult (2) bekezdése, valamint a 7. cikk (4) bekezdése együttesen biztosítja perré alakulás esetére a kisértékű követelések európai eljárásának elsődlegességét, és a tagállam rendes polgári peres eljárásának kisegítő szerepét.
A Bizottság jelentése a rendelet alkalmazási tapasztalatait értékelve kiemelte, hogy a rendelet alkalmazása során jogi vagy gyakorlati probléma nem merült fel, melyre tekintettel a rendelt 2017. közepétől alkalmazható, felülvizsgált változata alapvető nemperes eljárási jellemzőjében nem igényel változtatásokat. Az eljárás perré alakulása tekintetében jelentkezik módosulás, mely kifejezetten a kisértékű követelések európai eljárásának igénybe vételét kívánja biztosítani.
Ezen változás atekintetben üdvözlendő, hogy a jogosult ellentmondás esetén nem a tagállam - ismeretlen - polgári peres eljárásában találja magát, hanem egy európai peres eljárásban, melynek szabályai a vonatkozó rendeletben minden tagállamban kiszámíthatóan, egységesen vannak jelen. Ez a változás pozitív irányba is hathat az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulására vonatkozó elutasító nyilatkozatok tekintetében, visszaszorulhatnak a peres eljárást kategorikusan elutasító tartalmú függelékek a meghagyás kibocsátása iránti kérelmekből.
Ahogy fentebb megállapítottuk, a kisértékű követelések európai eljárás azonban egy formanyomtatványokhoz, iratváltásokhoz kötött egyszerűsített polgári peres eljárási modellt jelenít meg. Az iratváltások, melyek biztosítják az eljárás kontradiktórius voltát, határidőhöz kötöttek, azok elmulasztása esetén az eljáró tagállami bíróság - a rendelkezésére álló adatok alapján, mulasztási - ítéletet is hozhat. Az ítélet, melyet a bíróság főszabály szerint iratok alapján hoz meg, csak a tagállam joga által rendelkezésre álló jogorvoslatokkal támadható meg, egységes
- 93/94 -
jogorvoslati eszközt (felülvizsgálat) csak különleges esetben biztosít a rendelet. Az ítélet a jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítható.
Mindezekre tekintettel a fizetési meghagyásos eljárás kötelezettje, de még jogosultja számára sem biztosít olyan jogvédelmi garanciákat, mint amit a tagállami polgári peres eljárás biztosíthat. Előnye mindenképpen a tagállami szabályozásokhoz képesti egységesebb uniós szabályozási elemek léte. Azonban azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a tagállam "ismeretlen" polgári eljárásjogának alkalmazásától ez a rendelet sem "ment meg" bennünket, ugyanis a rendelet által nem szabályozott kérdésekben továbbra is az eljárás helye szerinti tagállam megfelelő polgári eljárásjogi szabályait kell alkalmazni.[46]
Mint ahogyan fentebb többször is utaltunk rá, maga a kisértékű követelések európai eljárása is változik 2017-ben, tehát az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása során igénybe vehető eljárás is új és módosított szabályokkal jelenik meg az eljáró tagállami bíróságok jogalkalmazásában. Emellett változatlanul problémaként értékelhetőek a tagállami - és a módosító rendelet nyomán a kisértékű követelések európai eljárása szerinti - perré alakulás tagállami információbázisának hiányosságai. Az átmenet szabályai jelenleg nem a leghozzáférhetőbbek, legegyértelműbbek, mivel az európai igazságügyi portálon található tagállami fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó információk - melyekre az európai eljárás perré alakulása tekintetében is támaszkodhatnánk - mind nyelvi hozzáférhetőségben, mind részletességben különbözőek.[47] Ahol az európai fizetési meghagyásos eljárás - a meghagyás végrehajthatónak nyilvánítása nélkül[48] - véget ér, ott kezdődik a jogosult számára a jogérvényesítés bizonytalansága. Ezért egy jövőbeni szabályozás vezérgondolatát a tanulmány szerzője abban látja, hogy ellentmondás esetén olyan (tagállami és uniós) eljárások álljanak a felek rendelkezésre, melyek biztosítják a jogérvényesítés során a megfelelő jogvédelmet, a polgári peres eljár garanciális elemeinek érvényesülését. Biztosított legyen az Európai Igazságügyi Térségben egy olyan információbázis, mely az ellentmondást követő tagállami eljárási lépésekről világos, pontos, hatályos és valamennyi nyelven hozzáférhető tájékoztatást képes nyújtani. Ha ezek a feltételek teljesülnek, az európai fizetési meghagyásos eljárás jogosultja
- 94/95 -
a kérelmében - annak függelékében - valóban választani tud az ellentmondás esetére alkalmazható peres eljárási szabályok közül, és nem a függelék azon nyilatkozatát írja alá, mely szerint nem kívánja ellentmondás esetén a perré alakulást. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006. 12. 30.) (továbbiakban: 1896/2006/EK rendelet); A rendelet megalkotásának előzményeiről összefoglalóan, részletes dátumokkal lásd: Storskrubb, Eva: Civil Procedure and EU Law, A Policy Area Uncovered, New York, Oxford University Press, 2008, 205. o
[2] COM (2002) 746. (2002. 12. 20.) Zöld Könyv az egységes európai fizetési meghagyásos eljárásról, és a kis értékű követelések elbírálására irányuló eljárások egyszerűsítéséről és gyorsításáról Brüssel (20.12.2002.)
[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2015. december 16-i (EU) 2015/2421 Rendelete a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 341., 2015. 12. 24.) (továbbiakban: 2015/2421 Rendelet)
[4] 1896/2006/EK rendelet 32. cikk
[5] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 11 -i 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (továbbiakban: COM (2013) 794 final)
[6] A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról (COM (2015) 495 final)
[7] Ekként a következőket jelöli meg a javasolt felülvizsgálat fő elemeiként: 1. a rendelet hatályának kiterjesztése legfeljebb 10.000 EUR értékű, határokon átnyúló követelésekre; 2. a határokon átnyúló ügyek fogalom-meghatározásának bővítése; 3. az elektronikus kommunikáció alkalmazásának javítása; 4. a tárgyalások és a bizonyítás-felvétel eszközeinek bővítése; 5. az eljárásért felszámítható bírósági illetékek maximális értékének meghatározása, a megfizetés eszközeinek kiterjesztése; 6. a végrehajtási tanúsítványt tartalmazó "D" formanyomtatványra vonatkozó fordítási kötelezettség korlátozása; 7. a tagállamok tájékoztatási kötelezettségének kiterjesztése. Lásd erről részletesen: COM (2013) 794 final 3.1.
[8] COM (2013) 794 final 1.3. Az 1896/2006/EK rendelet 17. cikke felülvizsgálatának szükségessége
[9] A felvethető problémák tekintetében lásd: Molnár Judit: Az európai fizetési meghagyásos eljárás peres folytatásának újragondolása - Gondolatok az 1896/2006/EK rendelet felülvizsgálata kapcsán Kúria Döntések: Bírósági Határozatok: A Kúria lapja 2014/6. 623-624. o.
[10] 1896/2006/EK rendelet 17. cikk (2) bek.
[11] 1896/2006/EK rendelet Preambuluma (24) pont
[12] Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában az ellentmondás automatikus perré alakító hatásáról kell beszélni. Németországban, Luxemburgban a felek valamelyikének kérelmére indul meg a peres eljárás. Spanyolországban mindkét megoldás ismert, a határvonal 6 ezer euró, ezt meg nem haladó követelés esetén automatikusan, ezt meghaladóan kérelemre folytatódik az eljárás polgári perben. Lásd ehhez: Helmreich, Heinz: Erscheinungsformen des Mahverfahrens im deutschsprachigen Rechtskreis - unter besonderer Berücksichtigung des Mahnverfahrens in der Zivilprozessordnung und seiner Vorgängermodelle, Köln, Berlin, Bonn, München, 1995, 143. o.; Beltz, Karl-Heinrich: Unterschiede des Mahnverfahren im deutschen und französischen Recht, Recht der internationalen Wirtschaft (RIW) (1992) 7., 538. o.; Balbi, Celso E.: Injonction de payer: Le modéle italien in: Orders for payment in the European Union (szerk.: Rechberger, Walter H. - Kodek, Georg E.), Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International, 2001, 186.o.; Freitas, José Lebre de: L'injonction de Payer dans la loi Portugaise, in: Orders for payment in the European Union (szerk.: Rechberger, Walter H. - Kodek, Georg E.), Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International, 2001, 231.o.; 1877. évi német polgári perrendtartás, Zivilprozessordnung (ZPO) 696. § (1) bek.; COM (2002) 746. 41-42. o.; Delcasso, Jean Paul Correa: La procédure d'injonction de payer en Espagne, in: Orders for payment in the European Union (szerk.: Rechberger, Walter H. - Kodek, Georg E.), Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International, 2001, 246. o.
[13] A perré alakulás mellett még számos kérdés tekintetében lehetősége lett volna a bizottsági javaslatnak előremutató szabályozási javaslattal élni. Lásd ezek kérdésekről pl. a következőket: Varga István: A határon átnyúló igényérvényesítés új európai alternatívái, in.: A polgári eljárásjogi szabályok átalakulása az Európai Unió jogában, A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Negyedik Műhelykonferenciája Budapest, 2009. április 2, MOKK Budapest, 2009, 37-48. o.; Harsági Viktória: Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet más közösségi jogforrások és a tagállami szabályozások feszültségi mezőjében, Közjegyzők Közlönye 59 (2012) 6., 4-26. o.; Harsági Viktória: Értelmezési nehézségek és alkalmazási problémák az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem vizsgálata során, Európai Jog, 12 (2012) 6., 15-23. o.
[14] COM (2015) 495 final 4. o.
[15] COM (2015) 495 final 12. o.
[16] Kormann álláspontja szerint a rendes polgári peres eljárás fogalmát az egyszerűsített és gyorsított eljárások ellenpontjaként határozhatjuk meg Lásd erről: Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich, Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft (JWV) 2007, 150. o.; Hasonlóan nyilatkozik: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens, in: Europäisches Zivilprozess- und Kollisionrecht EuZPR/EuIPR Kommentar, (szerk.: Rauscher, Thomas), München, Sellier european law publishers GmbH, 2010, 348. o.
[17] Lásd a tagállami egyszerűsített eljárásokról: István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen, in: Europäisches Zivilprozess- und Kollisionrecht EuZPR/EuIPR Kommentar, (szerk.: Rauscher, Thomas), München, Sellier european law publishers GmbH, 2010, 428-435. o.; Nyilas Anna, Simplification and acceleration of civil justice in Europe: with special reference to small claims procedures, Saarbrücken, LAP LAMBERT Academic Publishing, 2012, 137209. o.; https://e-justice.europa.eu/content_small_claims-42-hu.do (letöltés ideje: 2016. 05. 05.)
[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11.-i 861/2007/EK Rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 99, 31.7.2007) (továbbiakban: 861/2007/EK rendelet) 4. cikk (1) bek.
[19] Lásd ehhez részletesen: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 318-319. o.
[20] Arra az esetre, ha a kötelezett ellentmondással élne, a jogosult a kérelemhez csatolt függelékben jelezheti a bíróság számára, hogy az azt követő polgári peres eljárásban a követelését illetően a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett eljárások közül adott esetben melyiket alkalmazzák. 2015/2421 Rendelet által szabályozott 7. cikk (4) bek. 1. mondata
[21] 861/2007/EK rendelet 4. cikk (1) és (5) bek.
[22] Pl. német ZPO 697. §, osztrák ZPO 257. §
[23] A polgári peres eljárássá való átalakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni. 1896/2006/EK rendelet 17. cikk (2) bek.
[24] Lásd ennek példájaként a német kérelmezéshez kötött peres folytatás, és az osztrák automatikus perré alakulás esetét, és a német ZPO, valamint az osztrák öZPO rendelkezéseit. német ZPO 697. §, osztrák ZPO 257. §.
[25] A felperes a kis értékű követelések európai eljárását az I. mellékletben meghatározott egységesített "A" keresetlevél kitöltésével indítja meg. A keresetlevél tartalmazza a követelést alátámasztó bizonyítékok leírását, és ahhoz csatolni kell amennyiben szükséges az azt alátámasztó egyéb iratokat. 861/2007/EK rendelet 4. cikk (1) bek.
[26] A tagállamok biztosítják, hogy a keresetlevél mintája valamennyi olyan bíróságon hozzáférhető legyen, amely előtt a kisértékű követelések európai eljárása megindítható. 861/2007/EK rendelet 4. cikk (5) bek.; 2015/2421 Rendelet által szabályozott 4. cikk (5) bek.
[27] 861/2007/EK rendelet 2. cikk (1) bek.; 2015/2421 Rendelet által szabályozott új 2. cikk (1) bek.; Lásd ehhez: István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 443-444. o.
[28] 861/2007/EK rendelet 2. cikk (1) bek. és értelmezését lásd: Uo. 444. o.; Az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása tekintetében kizárólag a pénzkövetelések játszhatnak szerepet, az eljáró tagállami hatóságnak/bíróságnak a fenti értékhatár érvényesülését, valamint az eljárásból kizárt követelések körét kell vizsgálnia a perré alakulás körében.
[29] 861/2007/EK rendelet 4. cikk (1) bek. és 2015/2421 Rendelet által szabályozott 4. cikk (5) bek.
[30] István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 459. o.
[31] 861/2007/EK rendelet 5. cikk (2)-(4) bek.; A folyamat bemutatását lásd részletesen: Uo. 464-465. o.
[32] 861/2007/EK rendelet 7. cikk (1) bek.; Uo. 470. o.
[33] 2015/2421 Rendelet által szabályozott 8. cikk (1) bek.
[34] 861/2007/EK rendelet 18. cikk és 2015/2421 Rendelet által szabályozott 18. cikk
[35] 861/2007/EK rendelet 15. cikk (1) bek.
[36] A kisértékű követelések európai eljárásáról az egyes eljárási lépéseken keresztül nyilatkozik még: ECC-Net European Small Claims Procedure Report September 2012. 11-12. o. http://ec.europa.eu/consumers/ecc/docs/small_claims_210992012_en.pdf (letöltés ideje: 2016. 05. 07.)
[37] Az elutasítás írásban indokolni köteles a bíróság, azonban az elutasítás ellen külön nem áll rendelkezésre jogorvoslat, azt az ítélet elleni jogorvoslat keretében lehet előadni. A 2015/2421 Rendelet által szabályozott új 5. cikk (1) és (1a) bek.; 861/2007/EK rendelet 5. cikk (1) bekezdése tartalmilag ugyanezen szabályokat fektette le, azonban a jelen módosított szabályozással egyértelműbbé válik a tárgyalás kivételes jellege, a tárgyalás tartásban játszott szerepe a bíróságnak és a feleknek.
[38] 861/2007/EK rendelet 7. cikk (1) bek.; István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 470. o.
[39] 861/2007/EK rendelet 7. cikk (3) bek.; Uo. 437. és 470-471. o.
[40] Lásd ehhez: Varga István: Úton az egységes európai peres eljárás felé?, Európai Jog (2008) 5., 10. o.; Harsági Viktória: A kisértékű követelések európai eljárása, in: Európai polgári eljárásjog (szerk.: Kengyel Miklós - Harsági Viktória) Budapest, Osiris, 2009, 306. o.; István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 437. és 436-437. o.
[41] Harsági Viktória: A kisértékű követelések európai eljárása 306. o.; hasonlóan nyilatkozik: Nyilas Anna: A polgári per egyszerűsítésének és gyorsításának eszközei az európai jogrendszerekben, különös tekintettel a kis értékű követelésekre vonatkozó eljárásokra, Doktori Értekezés 251. o. http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=6848 (letöltés ideje: 2016. 05. 02.)
[42] Ezen az állásponton van még: István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 475-476. o.
[43] Nyilas Anna: A polgári per egyszerűsítésének és gyorsításának eszközei az európai jogrendszerekben, különös tekintettel a kis értékű követelésekre vonatkozó eljárásokra 262. o.; Több szerző úgy véli, ez a két eljárás egy új korszakot nyitott az európai polgári eljárásjogban. Pl. Storme, Marcel: A Single Civil Procedure for Europe: A Cathedral Builders' Dream, Ritsumeikan Law Review, (2005) 22., 87100. o.; Varga István: A határon átnyúló igényérvényesítés új európai alternatívái 37-48. o.
[44] Éppen ezen közös jellemző nyomán az ECC-Net kutatása kimutatta, hogy a tagállamok egy részében az európai fizetési meghagyásos eljárást részesítik előnyben a határokon átnyúló pénzbeli követelések esetében, még akkor is, ha a kérelmező kifejezetten a kisértékű követelések európai eljárását kérelmezte. ECC-Net European Small Claims Procedure Report September 2012. 18. o. http://ec.europa.eu/consumers/ecc/docs/small_claims_210992012_en.pdf (letöltés ideje: 2016. 05. 07.)
[45] Lásd ehhez: István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 438-439. o.
[46] E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a kis értékű követelések európai eljárására azon tagállam eljárási joga alkalmazandó, amelyben az eljárást lefolytatják. 861/2007/EK rendelet 19. cikk; A tagállamok által alkalmazott bagatell eljárásokról: István, Varga: Verordnung (EG) Nr 861/2007 des Europäischen Parlaments und Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen 428-435. o.; https://e-justice.europa.eu/content_small_claims-42-hu.do (letöltés ideje: 2016. 05. 05.)
[47] Az ellentmondás joghatásai tekintetében egységesen 1.7. alatt találunk rövid információkat. Több esetben a vonatkozó tagállami jogszabályi rendelkezés sincsen feltüntetve, sem elnevezésével, sem számával (Pl. Ausztria, Spanyolország esetében). Többletinformációt hordozónak számít pl. az olasz és francia megoldás, mivel mellékletként közvetlenül elérhetővé teszi a polgári perrendtartás megfelelő rendelkezéseit, sajnálatosan azonban csak az adott tagállam nyelvén. Köztes megoldásnak számít az, ha legalább a vonatkozó jogszabály számát, azon belül a fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó szakaszokat megjelölik, általában az eljárás alkalmazási körére vonatkozó 1.1 cím alatt (pl. Németország, Franciaország, Magyarország). Lásd ehhez: https://e-justice.europa.eu/content_order_for_payment_procedures-41-hu.do (letöltés ideje: 2016. 04. 19.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
