A 2006. december 12-én kelt 1896/2006/EK rendelettel megszületett az európai fizetési meghagyásos eljárás intézménye, mely egy kiegészítő és szabadon választható eszközként áll a jogosultak rendelkezésére, amennyiben határokon átnyúló nem vitatott pénzköveteléseket kívánnak érvényesíteni.[1]
A rendelet alkalmazásának lehetősége 2008. december 12-től nyílt meg. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy 2013. december 12-ig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás felülvizsgálatáról, azaz az intézmény 5 éves működésének tapasztalatairól.[2]
A jelentés - az előírt határidőn belül - 2013 novemberében napvilágot is látott.[3] Érdekességként állapíthatjuk meg, hogy a Bizottság, visszatérve a fizetési meghagyásos eljárás és a kisértékű követelések európai eljárásának közös gyökereihez[4], közös jelentésben foglalkozott a két európai eljárás tapasztalataival, és vonta le a következtetéseket.[5]
A jelentéssel szemben támasztott követelményként jelent meg, hogy annak az eljárás addigi működésének értékelését és minden tagállam tekintetében kibővített hatástanulmányt kell tartalmaznia.[6]
A rendelkezésre álló jelentés alapján megállapíthatjuk, hogy az részletesen foglalkozik a kisértékű követelések európai eljárásának működési tapasztalataival, a kimutatott problémákkal, és tartalmazza azok megoldási lehetőségeit is.[7]
Az európai fizetési meghagyásos eljárás vonatkozásában már jóval szűkebb körű a javaslat. Kifejezetten a rendelet 17. cikke felülvizsgálatának szükségességéről szól. Ezen cikk a fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás nyomán bekövetkező perré alakulása kapcsán tartalmaz rendelkezéseket.
Álláspontom szerint a rendelet hatálybalépését követő első felülvizsgálat esetében a fentieknél szélesebb körű katalógussal is számolhatnánk. A kritikai megjegyzések első területe azon eljárási megoldásoknál jelenhetne meg, ahol a rendelet a tagállami eljárási szabályok alkalmazására tartalmaz felhívást. A nemzeti szabályok háttérszabályozásként való hivatkozás két szinten jelenik meg a rendeletben: Az első a konkrét rendeleti szabály mellett megjelenő tagállami jogra való utalás.[8] A második szintet, a legfőbb felhatalmazást a rendelet a 26. cikke adja, mely szerint minden eljárási kérdésben, melyről a rendelet nem rendelkezik, a nemzeti jogot kell alkalmazni.
Több szerző foglalkozott már a rendelet és a tagállami eljárási szabályok kapcsolatával, mutattak ki problémás rendelkezéseket, értelmezési problémákat, alkalmazási kérdéseket.[9]
Mindezekre a létező problémás pontokra tekintettel különösen érdekesnek tekinthető a jelentés azon megoldása, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos felülvizsgálatot kizárólag az európai kisértékű követelésekre vonatkozó rendelet szabályainak fényében látja szükségesnek. A felülvizsgálat és a módosítás szükségességét egyértelműen a kisértékű követelések európai eljárásának alkalmazhatósága adja. Kifejezetten arra hivatkozik a javaslat, hogy a perré alakulás nyomán érvényesülő peres eljárási szabályok körében a kisértékű követelések európai eljárásának az alkalmazhatóságát is biztosítani kellene.[10]
Jelen tanulmányban a javaslat által érintett egyetlen cikket kívánom megvizsgálni. Ennek során külön kívánom bemutatni és értékelni a cikk változatlan, és változással érinttet elemeit.[11]
A rendelet jelenleg hatályos 17. cikk (1) bekezdése értelmében a fizetési meghagyással szemben határidőben elő-
- 323/624 -
terjesztett ellentmondás nyomán az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik.[12] Az európai fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás hatályon kívül helyezi a meghagyást, és az addig peren kívüli eljárás peres eljárássá alakul.[13]
A peren kívüli és a peres eljárás közötti átmenet módját a fizetési meghagyás kibocsátása szerinti tagállam szabályai határozzák meg.[14] A tagállami megoldásokból azonban két alapvető módozat olvasható ki, melyek között az eltérés abban jelenik meg, hogy a kötelezett ellentmondása automatikus átvezetést eredményez-e, vagy a feleknek, legfőképpen a jogosultnak a feladatává válik-e a peres eljárás megindítása.[15]
A rendeleti szintű szabályozás folyamatában mind a kérelemhez kötött, mind az automatikus átmenetet követő megoldási mód jelen volt.[16] Az első rendeletjavaslat az eljárás szerinti tagállam jogára bízta a két eljárás közötti átmenet módját, kivételt téve arra az estre, ha a kérelmező kifejezetten kérte ellentmondás esetén az eljárás megszüntetését.[17]
A rendelet szövege is megtartotta az első javaslat által megfogalmazott tételeket, tehát a polgári peres eljárássá való átalakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni.[18]
Mivel a két megoldás ellentmondás esetén eltérő feltételek elé állítja az európai fizetési meghagyásos eljárást kezdeményező jogosultat, az európai eljárás perré alakulása aggályos kérdéseket vet fel, melyek kifejezetten a tagállami eljárásjogok eltéréseiből következnek.
További zavart és félreértést okozhat az a körülmény, hogy az automatikus perré alakulás, mint megoldás, nem tűnt el nyomtalanul a jogalkotás során. A rendelet Preambuluma arról tájékoztat bennünket, hogy a két eljárás közötti átmenet tekintetében az automatikusság jelenik meg.[19]
Ekként maga a rendelet két perré alakulási módot rögzít: A tagállam joga szerintit, és az automatizmust. Jó esetben e kettő egybeesik, míg például a német, luxemburgi és egyes esetekben a spanyol megoldás nyomán valóságos kettősséget eredményez a rendeletben alkalmazott megoldás.[20]
A rendelet hatályos 17. cikk (1) bekezdése egyértelműen a származási tagállam polgári peres eljárási szabályait hívja segítségül a perré alakult eljárások tekintetében: az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik.[21]
A javaslat alapján azonban az új 17. cikk (1) bekezdése úgy szólna, hogy "az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán folytatódik, […] Az eljárás bármely alkalmazandó egyszerűsített eljárás, különösen a 861/2007/EK rendeletben megállapított eljárás; vagy a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik."
3.1. Elsőként vizsgáljuk meg a hatályos (1) bekezdés tartalmát, annak következményeit.
Az európai fizetési meghagyásos eljárás a határidőben előterjesztett ellentmondás hatására perré alakul át. Maga azon megkötés, hogy a tagállami polgári eljárásjogi szabályokon belül is a perekre koncentrál a rendelet, egy megfelelő szűkítésnek tekinthető a tagállami eljárásjogi eszközökön belül. Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tagállami polgári peres eljárási szabályok sokfélesége nagy szórást eredményez a fizetési meghagyásos eljárást követő polgári perek tekintetében.
Maga a hazai szabályozás is jó példa lehet ehhez. Ugyanis az európai eljárást ellentmondás nyomán követő magyar polgári peres eljárásban az érvényesített pénzkövetelés értéke alapján háromtípusú polgári peres eljárás áll rendelkezésre: az 1 millió forintot meg nem haladó igény
- 624/625 -
esetén a kisértékű perekre vonatkozó különleges peres szabályanyag, 1 millió forintot meghaladóan a Pp. általános elsőfokú szabályai szerint lefolytatott peres eljárás, a 400 millió forintot meghaladó követelések esetében megjelenik a kiemelt jelentőségű perek szabályozása a Pp. XXVI. fejezetéből.[22]
Azáltal, hogy polgári perről kell beszélnünk a tagállami eszközök tekintetében, feloldja az osztrák polgári peres eljárás egyik lényeges sajátosságából eredő kérdést: eszerint amennyiben az európai fizetési meghagyásos eljárást Ausztriában folytatják le, az ellentmondás benyújtását követően lehetőség van-e az osztrák jog szerinti fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására is? Ugyanis minden fizetési meghagyásos eljárás alkalmazási területére eső igényt az ún. Mahnklageverfahren megindításával lehet Ausztriában érvényesíteni.[23] Azaz előfordulhat-e az osztrák szabályozás alapján, hogy az európai fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nyomán nem polgári peres eljárásra, hanem osztrák fizetési meghagyás kibocsátására kerül sor? A válasz egyértelműen nem. Brenn és Kormann álláspontjával egyetértve valamennyi tagállami eljárásjogi szabályozás tekintetében követendő álláspontnak kell tekinteni, hogy kontradiktórius eljárást kell érteni a fizetési meghagyásos eljárást követő tagállami eljárás alatt.[24]
Mit értünk azonban rendes peres eljárás alatt? A Rendelet Preambulumában a következő, homályosnak is tekinthető felvilágosítást találjuk: a polgári peres eljárás fogalmát nem feltétlenül a nemzeti jog szerint kell értelmezni.[25] Azaz egy autonóm fogalmat kellene találnunk a rendes peres eljárás meghatározására. A rendelet szerkezetéből és rendszeréből adódóan arra kell következtetnünk, hogy a rendes peres eljárás olyan eljárás, amelyet a kérelmező a gyorsított és egyszerűsített eljárásként aposztrofált fizetési meghagyásos eljárás helyett tud igénybe venni. Sujecki és Kormann véleménye szerint a pontos definíciót az Európai Bíróság ítéletében fogjuk majd megtalálni.[26] Azt azonban már most leszögezhetjük, hogy a nemzeti jog szerinti fizetési meghagyásos eljárás nem jöhet szóba, mint a tagállami jog eljárása.[27]
Egy másik kérdés, hogy a kisértékű követelések európai eljárása szóba jöhet-e, amennyiben annak az alkalmazási területébe illeszkedik a kérdéses követelés.[28] Az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása körében a kibocsátó tagállam jogára utal a rendelet. Nem határozza meg kifejezetten, hogy ez a peres eljárás a nemzeti jog eljárása-e, vagy a közösségi jog által szabályozott eljárás. A kisértékű követelések európai eljárásának európai fizetési meghagyásos eljárást követő alkalmazhatóságát kizárni látszik az a tényező, hogy ez az eljárás fakultatív, és a kérelmező kifejezett kérelmére indul meg.
A hatályos 17. cikk (1) bekezdése alapján kizárólag a tagállami rendes polgári peres eljárásban képzelhető el a fizetési meghagyásos eljárás folytatódása. Ekként a rendes polgári peres eljárás fogalmát az egyszerűsített és gyorsított eljárások ellenpontjaként határozhatjuk meg, tehát egy sikertelen fizetési meghagyásos eljárást követően már nem kerülhet sor egy újabb gyorsított eljárásra.[29]
3.2. A javaslat által tartalmazott új 17. cikk (1) bekezdése szerint az európai fizetési meghagyásos eljárás bármely alkalmazandó egyszerűsített eljárás, különösen a 861/2007/EK rendeletben megállapított eljárás vagy a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik.[30]
Már első olvasatra megállapítható, hogy a javaslat kiterjeszti a perré alakulás esetében alkalmazható tagállami szabályokat. Elkülöníti az egyszerűsített eljárásokat, melyek körébe besorolja a kisértékű követelések európai eljárását is, valamint a "rendes" polgári peres eljárási szabályokat.
Ezáltal egy olyan eljárási kört kíván bevonni az alkalmazható tagállami polgári eljárások körébe, melyeket a hatályos rendeleti szabályozás kizárt. A jogirodalomban Kormann kifejezetten akként nyilatkozik, hogy a rendes polgári peres eljárás fogalmát az egyszerűsített és gyorsított eljárások ellenpontjaként határozhatjuk meg.[31]
A javaslat szerint tehát egy európai fizetési meghagyásos eljárás a kötelezett ellentmondása következtében a származási tagállam egyszerűsített polgári (peres) eljárásában, a kisértékű követelések európai eljárásában, valamint a rendes polgári peres eljárásban folytatódhat.
Ez azt mutatja, hogy ugyan perré alakul az eljárás, ez továbbra is irányadó szempont marad[32], de a javaslat teret enged a tagállami polgári peres eljárások egyszerűsített, gyorsított módozatainak alkalmazására.[33]
A rendes per és az egyszerűsített, gyorsított polgári peres
- 625/626 -
eljárások között jelentős különbség mutatható ki azok megjelenése, valamint az eljárási garanciák, a felek mulasztásában megjelenő következmények tekintetében. Így a polgári peres eljárások gyorsabbá és egyszerűbbé tétele érdekében csak a magyar jogalkotó által bevezetett szabályozások alapján levonható következtetés, hogy az eljárásban kiemelkedő szerepe van az eljárási határidőknek, a felek mulasztását az általános peres megoldásokhoz képest súlyosabban ítélik meg, az első tárgyalás kiemelkedő szerepet kap a kérelmezés és a bizonyítás tekintetében.[34]
A kisértékű követelések európai eljárásnak bevonása a perré alakult eljárások körébe azzal a következménnyel jár, hogy lehetőség nyílik írásbeli eljárás keretében[35], kizárólag a felek beadványai alapján, a szóbeliség, közvetlenség elvének érvényre jutása nélkül tárgyaláson kívül megítélni egy olyan ügyet, mely a jogosult egyoldalú kérelme alapján nyerte el a fizetési meghagyás formáját.[36] A kötelezett az ellentmondásban kapott először lehetőséget a védekezésre, melynek nyomán számára nagyobb eljárási garanciákat magában foglaló peres eljárásban kellene a jogainak védelmét biztosítani.
A kisértékű követelések európai eljárásában a felek elmaradó válaszirata, reakciója nyomán lehetősége van az eljáró bírónak a rendelkezésre álló információk alapján megítélni az ügyet, a keresettel vagy a viszontkeresettel kapcsolatban ítéletet hozni. Ebben az eljárásban nem csak az alperesként szereplő kötelezett, hanem a jogosult, mint felperes is veszélybe kerülhet.[37] Továbbá az eljárásban hozott ítélet a jogorvoslati eszközöktől függetlenül végrehajtható.[38]
A fentiek ellenére a javaslat akként nyilatkozik, hogy a kisértékű követelések európai eljárásának létrehozása óta az a korlátozás, mely szerint az európai fizetési meghagyásos eljárás a tagállam polgári peres eljárására vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, nem indokolt a 861/2007/EK rendelet hatálya alá tartozó követelések esetében.[39]
A tanulmányban a 17. cikk változatlan és a változó elemeivel kapcsoltban is kritikát fogalmaztam meg.
A 17. cikk változatlanul hagyott (2) bekezdése értelmében a rendelet alkalmazásának 5 éves tapasztalatai alapján sem kíván a Bizottság módosítani a fizetési meghagyásos eljárás perré alakulásának módján. Mint ahogyan megállapítottam, maga a rendelet két módot is rögzít, a 17. cikk (2) bekezdésében tagállami jogra utal, annak a - sok, de legalább két alapvető módozatát - híva segítségül, míg a Preambulumban az automatizmust támogatja az átmenettel kapcsolatban.
A 17. cikk (1) bekezdésében a perré alakult eljárásban alkalmazandó peres eljárási szabályok tekintetében jelentős bővülést mutat a javaslat, miután a hatályos rendelet rendes polgári peres eljárásai mellett a tagállami polgári peres el-
járások egyszerűsített változatait és a kis értékű követelések európai eljárásnak az alkalmazhatóságát is bevezeti.
Az egyszerűsített polgári peres eljárások a tagállamok szintjén is sokszínűek, lényegük valamilyen rendes polgári peres elem korlátozása, feláldozása a gyorsítás és egyszerűsítés oltárán. A kisértékű követelések európai eljárásáról, mint valamennyi tagállamban alkalmazható egységes európai eljárásról megállapítható, hogy főszabálya az írásbeliség, a gyors határozathozatal.
Az európai fizetési meghagyásos eljárás szempontjából kifejezetten aggályos a fenti típusú polgári perek alkalmazhatósága. Egy egyszerűsített, egyoldalú kérelmen alapuló eljárásban születik marasztaló határozat (meghagyás) a kötelezettel szemben, aki ellentmondásának előterjesztésével igényt tart egy eljárásjogi garanciákkal körülbástyázott tagállami polgári peres eljárás lefolytatására. A kis értékű követelések európai eljárásának elemzése kapcsán már bemutattam, hogy még a felperes számára is veszélyeket tartogathat az európai eljárás, mind a határozat meghozatala, mind a végrehajthatóság tekintetében.
A kis értékű követelések európai eljárásának, mint lehetséges peres folytatási módozatnak az EuFmh rendeleti szabályozása felvet egy újabb problémát is: a kisértékű követelések európai eljárása kérelemre induló peres eljárás.[40]
A 17. cikk (2) bekezdésének értékelése során fentebb megállapítottam, hogy különbséget tehetünk a tagállami jogra bízott, valamint a rendelet Preambulumában szereplő automatikus átmeneti módozatok között. Így amennyiben a tagállami előírás szerint kérelmeznie kell a jogosultnak a peres eljárást, akkor lehetősége nyílik a kisértékű követelések európai eljárásának igénybevételére. Amennyiben automatizmus érvényesül az adott tagállamban az ellentmondás hatására, akkor kimarad a kérelmezés lehetősége, ezáltal kiesik a 17. cikk (1) bekezdésében szereplő európai eljárás, és kizárólag a tagállam egyszerűsített vagy rendes polgári peres eljárási szabályai szerint fog a peres eljárás lefolyni. A hatályos magyar szabályozás az automatizmust támogatja, ekként nálunk az utóbbi szituáció következhet be. Ugyanilyen eredményre vezet a rendelet Preambuluma által támogatott automatikus átmenet a fizetési meghagyásos és a peres eljárás között.
Így az EuFmh rendelet 17. cikke biztosítja ugyan a kis értékű követelések európai eljárásának alkalmazhatóságát az ellentmondással történő perré alakulás tekintetében, annak gyakorlati igénybevétele azonban akadályba ütközhet a perré alakulás tagállami jogon (valamint a (Preambulumon) alapuló szabálya miatt.
A javaslat tehát az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet felülvizsgálata tekintetében nem csupán hiányos, és felszínes, hanem a javasolt - kisértékű követelések európai eljárásról szóló rendelethez kapcsolódó - módosítása átgondolatlan. Hiányzik a rendelet szabályaival való összhang megteremtése, amely gátolja az új rendelkezés érvényesülését.■
JEGYZETEK
[1] Lásd ehhez: 1896/2006/EK rendelet (a továbbiakban: EuFmhr.) Preambulum (9) és (10) pontja.
[2] EuFmhr. 32. cikk.
[3] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról [COM (2013) 794 final]
[4] COM (2002) 746. (2002. 12. 20.) Zöld Könyv az egységes európai fizetési meghagyásos eljárásról, és a kisértékű követelések elbírálására irányuló eljárások egyszerűsítéséről és gyorsításáról, Brüsszel (20.12.2002.)
[5] A kisértékű követelése európai eljárását a 861/2007/EK rendelet vezette be, és 2009. január 1-jétől alkalmazható. A rendelet 28. cikke az értékelő jelentés előterjesztését 2014. január 1-jei határidővel írta elő.
[6] EuFmhr. 32. cikk
[7] Ekként a következőket jelöli meg a javasolt felülvizsgálat fő elemeiként: 1. a rendelet hatályának kiterjesztése legfeljebb 10 000 EUR értékű, határokon átnyúló követelésekre; 2. a határokon átnyúló ügyek fogalommeghatározásának bővítése; 3. az elektronikus kommunikáció alkalmazásának javítása; 4. a tárgyalások és a bizonyításfelvétel eszközeinek bővítése; 5. az eljárásért felszámítható bírósági illetékek maximális értékének meghatározása, a megfizetés eszközeinek kiterjesztése; 6. a végrehajtási tanúsítványt tartalmazó "D" formanyomtatványra vonatkozó fordítási kötelezettség korlátozása; 7. a tagállamok tájékoztatási kötelezettségének kiterjesztése. Lásd erről részletesen: COM (2013) 794 final 3.1.
[8] Így a rendelet 7. cikk (2) bekezdés c) pontja esetén a kérelem tartalmának meghatározása során, ugyanezen cikk (3) bekezdésében a kérelem adatainak valóságáért vállalt felelősség és az alkalmazandó szankciók körénél, a 13 és 14. cikk szerint a kézbesítés a rendelet által meghatározott módokon, de a tagállami joggal összhangban végezhető el, a 17. cikk (2) bekezdése az ellentmondást követő eljárási lépésekre, a 18. cikk (2) bekezdése a végrehajtási eljárás kapcsán kifejezetten a tagállami jog vonatkozó rendelkezéseit hívja fel, rendeleti szabályozást nem fűz hozzá.
[9] Így például: Varga István: A határon átnyúló igényérvényesítés új európai alternatívái in.: A polgári eljárásjogi szabályok átalakulása az Európai Unió jogában, A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Negyedik Műhelykonferenciája Budapest 2009. április 2. MOKK Budapest 2009. 37-48. o.; Harsági Viktória: Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet más közösségi jogforrások és a tagállami szabályozások feszültségi mezőjében in: Közjegyzők Közlönye 2012. (59. évf.) 6. sz. 4-26. o.; Harsági Viktória: Értelmezési nehézségek és alkalmazási problémák az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem vizsgálata során in: Európai Jog 2012. (12. évf.) 6. sz. 15-23. o.
[10] COM (2013) 794 final 1.3
[11] Így nem tekintem a tanulmány tárgyának a kifogásolható rendeleti szabályok katalógusának elkészítését.
[13] Az európai eljárás az osztrák, német és svéd fizetési meghagyásos eljárás által alkalmazott megoldást követi az ellentmondás meghagyásra gyakorolt hatását tekintve: az ellentmondás önmagában hatályon kívül helyezi a kibocsátott meghagyás, és ezért a peres eljárásban a feleknek úgy kell álláspontjaikat tényekkel és bizonyítékokkal alátámasztani, mintha fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására nem is került volna sor. A tagállamokban alkalmazott másik megoldási mód, hogy a perré alakuló eljárásban a meghagyás vizsgálata képezi az eljárás tárgyát. Így az eljáró bíróság a vizsgálat eredményétől függően ítéletével megerősíti (helybenhagyja) vagy hatályon kívül helyezi a meghagyást (pl. francia, görög, és olasz eljárásban). Lásd ehhez: EBENBICHLER, Gerhard: Die französische Procédure d’injonction de payer (bzw de faire) im Vergleich zum Mahnverfahren in Österreich, ZfRV 2006/2. 67. o.; Ferrand, Frédérique: La procédure d’injonction de payer en droit francais in: RECHBERGER, Walter H. - KODEK, Georg E. (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 146. o.; Nikolopoulos, G.: Order for Payment in Greece in: RECHBERGER, Walter H.-KODEK, Georg E. (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 169. o.; BALBI, Celso E.: Injonction de payer: Le modéle italien, in: RECHBERGER, Walter H.-KODEK, Georg E. (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 186.o.; COM (2002) 746. 41. o.
[15] Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában az ellentmondás automatikus perré alakító hatásáról kell beszélni. Németországban, Luxemburgban a felek valamelyikének kérelmére indul meg a peres eljárás. Spanyolországban mindkét megoldás ismert. Lásd ehhez: Helmreich, Heinz: Erscheinungsformen des Mahverfahrens im deutschsprachigen Rechtskreis - unter besonderer Berücksichtigung des Mahnverfahrens in der Zivilprozessordnung und seiner Vorgängermodelle Köln, Berlin, Bonn, München, 1995. 143. o.; Beltz, Karl-Heinrich: Unterschiede des Mahnverfahren im deutschen und französischen Recht, RIW 1992./7 538. o.; Balbi, Celso E.: Injonction de payer: Le modéle italien 186.o.; FreitAs, José Lebre de: L’injonction de Payer dans la loi Portugaise in: Rechberger, Walter H. - Kodek, Georg E (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 231.o.; 1877. évi német polgári perrendtartás, Zivilprozessordnung (ZPO) 696. § (1) bek.; COM (2002) 746. 41-42. o.; DELCASSO, Jean Paul Correa: La procédure d’injonction de payer en Espagne in: Rechberger, Walter H.- Kodek, Georg E (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 246. o.
[16] A Bizottság a német megoldás szerinti kérelemhez kapcsolódó modellt támogatta, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalásában kezdeményezte az automatizmuson alapuló megoldás bevezetését. Lásd erről részletesen: COM (2002) 746. 42. o.; Stellungnahme des Europäiscen Wirtschafts- und Sozialausschusses zum "Grünbuch über ein europäisches Mahnverfahren und über Massnahmen zur einfacheren und Schnelleren Beilegung von Streitigkeiten mit geringem Streitwert" [COM (2002) 746.] vom 18.6.2003. ABl. EG 2003 C220/5. (továbbiakban: Európai Gazdasági- és Szociális Bizottság Állásfoglalása) 5.5.2.
[17] Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról [COM (2004) 173.] 8. cikk (1), (2); 12. cikk (1), (2)
[19] A határidőn belül benyújtott ellentmondás megszünteti az európai fizetési meghagyásos eljárást, és az ügy automatikusan átalakul polgári peres eljárássá. EuFmhr Preambuluma (24) pont.
[20] A német jog szerinti perré alakulás tekintetében érdekes kettőséggel találkozhatunk a tagállami jog és az európai fizetési meghagyásos eljárás perré alakulását taglaló kommentárirodalomban. A tagállami jog, mint ahogyan azt fentebb hivatkoztuk, a jogosult kérelméhez köti a perré alakulást, természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy ezen kérelem már a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben szerepeltethető, tehát előzetesen is megjelenhet. A kommentárt vizsgálva azt olvashatjuk, hogy az európai eljárás - a rendelet megfelelő cikkének értelmében - a kérelmező további kérelméhez nem kötötten, rendes polgári peres eljárássá alakul ellentmondás következtében ("ohne dass es eines weiteren Antrags des Antragstellers bedarf"). Lásd ehhez: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens in.: Rauscher, Thomas (Hrsg.): Europäisches Zivilprozess- und Kollisionrecht EuZPR/EuIPR Kommentar Sellier. Europen Law Publishers 2010. 348. o.
[22] Mindezek az értékhatárok kötelezőek az eljárás lefolytatása szempontjából: a kisértékű perek szabályainak alkalmazhatósága tekintetében a per tárgyának a fizetési meghagyás iránti kérelem beadásakor fennálló értéke irányadó [Pp. 387. § (2) bek.]. A felek közös kérelme biztosíthat elkerülései lehetőséget a kisértékű perek tekintetében [Pp. 387. § (4) bek.].
[23] Az osztrák szabályozásban a fizetési meghagyásos eljárás a rendes peres eljárás kereteibe integráltan jelenik meg. Azaz a fizetési meghagyásos eljárás az osztrák polgári eljárásjogban a meghatározott összeghatárt (30 ezer eurót) meg nem haladó pénzkövetelések iránti polgári peres keresetindítások szükségszerű első lépése, tehát - függetlenül a kérelmező akaratától, valamint a kötelezetti ellentmondás benyújtásának valószínűségétől -, az igényt kötelező első lépésben fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíteni. Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich, Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft (JWV) 2007. 35-36. o.
[24] Brenn, Christoph: Europäischer Zivilprozess, Leitfaden für das grenzüberschreitende Verfahren in Österreich, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung Wien 2005. 105. o.; Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren 149. o.; Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 348. o.
[25] EuFmhr Preambulum (24) pont 3. mondat; Lásd még erről: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 348. o.
[26] Sujecki, Bartosz: Mahnverfahren - Mit elektronischem und europäischem Mahnverfahren - Tipps und Taktik Heidelberg/München/Landsberg/Berlin 2007. Rn. 471.; Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren 149. o.
[27] Brenn, Christoph: Europäischer Zivilprozess 105. o.
[28] Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről
[29] Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren 150. o.; Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 348. o.
[30] COM (2013) 794 final 2. cikk (Az 1896/2006/EK rendelet 17. cikke helyébe a következő szöveg lép:)
[31] Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren 150. o.; Ugyanígy nyilatkozik: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 348. o.: "das Gegenstück zum abgekürzten (Mahn)Verfahren".
[32] A javaslat egyben megtévesztő megfogalmazást is alkalmaz az "eljárások" tekintetében, mivel nem emeli ki, hogy peres eljárás jöhet szóba a tagállami egyszerűsített eljárások köréből. Miközben az európai fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás folytán perré alakul, az EuFmhr 17. cikk (1) bek. 3. mondata alapján a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem sértheti jogi helyzetét az azt követő polgári peres eljárásban, valamint a 17. cikk (2) bekezdése szerint a polgári peres eljárássá való átalakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni.
[33] Lásd ezekhez részletesen pl.: Nyilas Anna: Simplification and acceleration of civil justice in Europe : with special reference to small claims procedures Saarbrücken: Lambert Academic Publishing, 2011.; Horváth Edit Írisz: Ösztönzők és korlátok a kisértékű követelések perbeli érvényesítése során Hazánkban és egyes európai államokban (Kutatóhelyi vita anyaga 2014.)
[34] Lásd ehhez: Pp. Hatodik Rész XXII. fejezet Kisértékű perek szabályai.
[35] 861/2007/EK rendelet 5. cikk (1) bek.
[36] 861/2007/EK rendelet 7. cikk (1) bek. első mondata.
[37] 861/2007/EK rendelet 7. cikk (3) bek.
[38] 861/2007/EK rendelet 15. cikk (1) bek.
[39] COM (2013) 794 final 1.3
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, DE-ÁJK
Visszaugrás
