A fizetési meghagyásos eljárásnak az eljárásjogi rendszerekbe való bevezetése azon a megfigyelésen alapszik, hogy a bírósági eljárások számos esetben nem a vitatott tény-, illetve jogkérdések tisztázása végett indulnak meg, hanem azért, hogy a hitelezőnek lehetőséget biztosítsanak arra, hogy egy végrehajtható határozathoz juthasson olyan követelések tekintetében, amelyek fennállását az adós komolyan nem vitatja, de a teljesítésre nem képes vagy nem hajlandó.[1] Az európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetésével az Európai Bizottság célja ezzel összhangban az volt, hogy megteremtse azokat a jogi kereteket, amely lehetővé teszik a nem vitatott követelések gyors érvényesítését a gazdasági szereplők számára a határon átnyúló jogvitáikban. A 2006. december 12-én az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott 1896/2006/EK számú az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló rendelet[2] célja a ténylegesen nem vitatott követelések érvényesítésének megkönnyítése a belső piacon.
Az alkalmazás során a modern eljárásjog egyik alapvető dilemmája kerül előtérbe: hatékony eljárás és a kötelezett védelme közötti kényes egyensúly megtalálása. A legtöbb kritika - a 805/2004/EK rendelethez[3] hasonlóan - ezt a rendeletet is a kontrollmechanizmusok hézagossága, tisztázatlansága, esetlegesen hiánya, ebből adódóan az adóst védő garanciák fogyatékossága miatt éri. Jelen tanulmányban az európai fizetési meghagyásos eljárás első szakasza (a kérelem előterjesztése és vizsgálata) köré csoportosuló értelmezési nehézségek áttekintésére, és egy esetleges útmutatásra teszünk kísérletet.
Az eljárás struktúrája tekintetében nemzetközi összevetésben alapvetően az egy-, ill. kétlépcsős fizetési meghagyásos eljárások között szokás különbséget tenni. Egylépcsős eljárásról többnyire akkor beszélhetünk, ha az ellentmondásra nyitva álló határidő elteltével a fizetési felhíváshoz alaki és anyagi jogerő kapcsolódik, és végrehajthatóvá válik. Bizonyos államok (többnyire a bizonyítás nélküli modellek esetén) előirányoznak egy további eljárási szakaszt, amely a kötelezett számára lehetővé teszi, hogy a korábbi mulasztása ellenére a végrehajthatóságot és az esetleges fenyegető jogerőt (jellemzően még a végrehajtást megelőzően) elhárítsa.[4] Az utóbbiak megadják az adós számára az ellentmondás lehetőségét a fizetési meghagyás kibocsátása ellen, az ellentmondás elmaradása azt eredményezi, hogy a kibocsátott határozat tkp. egy mulasztási ítélet hatályával bír. Ez ellen azonban újabb jogorvoslati lehetősége van az adósnak mielőtt jogerőre emelkedne. Végül meg kell említeni azokat a fizetési meghagyásos eljárásokat, amelyek egyáltalán nem vezetnek jogerős határozathoz.[5]
Ami a kiválasztott modellt illeti az európai fizetési meghagyásos eljárás tekintetében, az európai jogalkotó az eredeti rendeletjavaslatban a német modellt követte, végül az eljárás struktúrája az osztrákhoz került nagyon közel.[6] A közösségi jog nem ír elő az eljárásra nézve kötelező jogi képviseletet, a személyesen eljáró fél számára könnyebbséget jelent, hogy az eljárás formanyomtatványok használatával zajlik. A rendeletben részletesen szabályozott eljárásban − a magyar megoldáshoz hasonlatos módon − az előírt határidőn belül benyújtott ellentmondás perré alakítja az eljárást. Ez az automatizmus azonban nem érvényesül akkor, ha a jogosult erre az esetre nézve (előzetesen) kéri az eljárás megszüntetését [7. cikk (4) bek., 17. cikk]. Az ellentmondás határidejének lejártát követően − szűk körben − biztosítja a rendelet a kötelezett számára az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát, ám ez nem eredményezhet a kötelezett számára újabb lehetőséget az európai fizetési meghagyásos eljárással szembeni ellentmondásra.
Az európai fizetési meghagyásos eljárás mellett való döntés - a nemzetközi vonatkozású ügyekben - azzal az előnnyel is jár, hogy a külföldön történő végrehajtás egyszerűbbé válik. Az európai fizetési meghagyás lényege a következőkben fogalmazható meg: valamely tagállamban a rendelet szabályai szerint eljárva kibocsátott, végrehajtható európai fizetési meghagyást a végrehajtás tekintetében úgy kell tekinteni, mintha abban a tagállamban bocsátották volna ki, amelyben a végrehajtást kérik. A származási tagállamban végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatása nélkül, és az elismerés bármilyen kifogásolásának lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani (Preambulum 27. pont, 19. cikk).
A jogosultnak az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a rendelet mellékletében található ún. "A" formanyomtatványon kell beadnia. Ez alapvetően papírformában történhet, illetve elektronikusan akkor, ha az eljáró bíróság államának joga ezt megengedi. Elektronikus előterjesztés esetén a tagállamok kötelesek elfogadni az elektronikus aláírásról szóló 1999/93/EK irányelvnek[7] megfelelően fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott kérelmeket. Az alkalmazható kommunikációs eszközöket a tagállamok kötelesek voltak közölni a Bizottsággal. Az erre vonatkozó adatok megtalálhatók az Európai Igazságügyi Atlasz weboldalán. Figyelemre méltó a szomszédos Ausztria megoldása, ahol az európai fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos beadványok elektronikus formában a WebERV (webalapú elektronikus igazságszolgáltatás) oldalán nyújthatók be, amely webes felület alapvetően minden természetes vagy jogi személy számára hozzáférhető. Nem elektronikus aláírásával, hanem egy kód segítségével azonosítja magát az ügyvéd vagy a közjegyző a rendszerben, melyet számukra a kamarák, más szereplők számára pedig az igazságügyi minisztérium bocsát rendelkezésre. Az elektronikus út választása esetén a webes felületen kell a beadványt továbbítani, faxon vagy e-mailben érkező beadvány az osztrák szabályozás szerint nem fogadható el. Erre a megoldásra egyébiránt a 7. cikk (6) bekezdésének második része ad lehetőséget, melyet a jogirodalom szerint minden bizonnyal az osztrák rendszer megfeleltethetősége érdekében dolgoztak ki.[8] Magyarországon az beadványokat kizárólag papír alapon írásban az eljáró közjegyzőnél lehet előterjeszteni, az eljárásban kizárólag papír alapú beadványok alkalmazhatók, az eljáró közjegyző az iratokat papíron állítja elő és kézbesítteti a félnek [2009. évi L. tv 59. § (10) bek.].
A 7. cikk (2) bek. felsorolja a kérelem kötelező tartalmi elemeit, amit az "A" formanyomtatvány (I. melléklet) is visszatükröz. A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket: a) a felek és adott esetben képviselőik neve és címe, valamint azon bíróságé, amelyhez a kérelmet benyújtották; b) a követelés összege, beleértve a főkövetelést, valamint adott esetben a kamatot, a kötbért és a költségeket; c) amennyiben a követelésre kamatot kérnek, a kamatláb és az időszak, amelyre a kamatot kérték, kivéve, ha a származási tagállam joga szerint a főkövetelés után automatikusan törvényes kamatot számolnak fel; d) a jogalap, beleértve a követelés, és adott esetben a kért kamat alapjául szolgáló körülmények ismertetését; e) a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetése; f) a joghatóság megalapozása; és g) az ügy határokon átnyúló természete a 3. cikk értelmében. A nyomtatvány kitöltése során meg kell adni a követelés összegét és pénznemét, beleértve a főkövetelést, adott esetben a kamatokat, kötbért és költségeket. A jogcímekre vonatkozóan hivatkozási számok segítik a felhasználót, a kérelem űrlapja (a 6. pontban) a követelés alapjára vonatkozóan a felkínálja a leggyakrabban előforduló eseteket (pl. adásvételi, szolgáltatási, építési, biztosítási szerződésen stb. alapuló követelés). A kódszámokkal ellátott listából lehet választani vagy más jogcím esetén azt az "egyéb" rovatban külön feltüntetni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
