Egy átlagosan induló munkanap reggelén az okiratban kötelezettként érintett magyar állampolgárságú ügyfél a közjegyzői okirat-szerkesztési kérelem elkészítéséhez olyan személyazonosító igazolványt nyújtott át, amelyen aláírását kizárólag rovással[1] használja. Az ügyfél attól, hogy az okirat-szerkesztési kérelmen és a későbbiekben elkészítendő közjegyzői okiraton nevét a rovás mellett a latin ábécé írásjelei szerint is tüntesse fel elzárkózott, majd távozott. A kérés, hogy latin betűkészlettel is írja ki a nevét, a BH 2017.415. jogeseten alapult, amely szerint a személyazonosító okmány aláírását a jogszabály székely-magyar rovással nem engedi, így ebből hamarjában azt az okszerűnek tűnő következtetetést lehetett levonni, hogy a székely rovás aláírásként közjegyzői okiraton önmagában nem használható, mivel a személyazonosító okmány kiállításának sem lett volna helye rovással. A tanulmányomban azt próbálom röviden körüljárni, hogy aláírhatja-e a magyar állampolgárságú ügyfél a közjegyzői okiratot kizárólag rovásírással, vagyis a közjegyző köteles-e lefolytatni ilyen esetben az okiratszerkesztésre irányuló nemperes eljárást vagy sem.
Egy az interneten fellelhető a KEKKH[2] által kiadott 62/1-49/2014. számú tájékoztató szerint, mivel a személyazonosító igazolványok adattartalmát képező aláírás meghatározására korábban még nem került sor, ebből kifolyólag a személyazonosító igazolványok kiállításara irányuló eljárás során számos probléma merült fel azért, mert a polgárok sok esetben az aláírás rovatban viselt nevük helyett becenevüket vagy egyéb írásjeleket, ábrákat tüntetnek fel. A jogalkotói szándék arra irányul, hogy egyértelműen meghatározza az aláírásra irányadó követelményeket és kizárja az egyéb, azaz a magyar helyesírás szabályaitól eltérő írásjelek alkalmazásának - így a rovásírás alkalmazásának is - a lehetőségét. A magyar jogi szabályozás csak abban az esetben rendelkezik kifejezetten a magyar helyesírás szabályainak az alkalmazásáról, amikor lehetőséget ad más írásmód alkalmazására is. Minden egyéb esetben, amikor ez nincs külön nevesítve, a történeti hagyomá-
- 50/51 -
nyokon is alapuló főszabály, azaz a magyar helyesírás szabályainak és az ennek megfelelő betűkészletnek az alkalmazása irányadó, annak külön előírása nélkül is. A magyar helyesírás szabályai közmegállapodáson alapulnak, ezeket a szabályokat a Magyar Tudományos Akadémia összegzi. Mindezeken túl az írásképnek a polgár által "használtnak és elismertnek", azaz egyedinek, rá jellemzőnek kell lennie. Természetes folyamat, hogy az aláírás során kialakulnak bizonyos, az egyénre jellemző vonások, amely egyes esetekben azt is eredményezhetik, hogy az betűről betűre nem beazonosítható. Az aláírás olvashatósága nem feltétele az aláírás érvényességének, azonban, ha az aláírással kapcsolatban megállapítható, hogy az valószínűsíthetően íráskép, tehát megfelel a magyar betűkészletnek, valamint a használt név valamennyi eleme fellelhető/vélelmezhető benne, akkor az aláírás az Nytv.-ben[3] meghatározott követelményeket teljesíti. Az aláírással, mint írásképpel szemben az a követelmény, hogy az írás a magyar helyesírás szabályaival összhangban, a latin betűkészletből kialakult magyar betűket alkalmazza. Nincs lehetőség rovásírással aláírt kérelmek elfogadására, valamint a kérelmek feldolgozása során a rovásírással készült aláírásnak a személyazonosításra alkalmas hatósági igazolványokon történő fel-tüntetésére.[4]
A BH 2017.415. számú jogeset szerint a felperes érvényes személyazonosító igazolvány cseréje iránti kérelmet nyújtott be, és az igényléséhez az aláírási adatlapot rovásírással írta alá. Kérte, hogy új személyigazolványát rovás-aláírással készítsék el. A hatóság a felperes kérelmét elutasította, mivel álláspontja szerint az írásképpel szembeni követelmény az, hogy az írás a magyar helyesírás szabályaival összhangban a latin betűkészletből kialakult magyar betűket alkalmazza, más betűkészlet nem fogadható el. A bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel a felperes kereseti kérelmét nem támasztotta alá, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény[5] szerint egyértelmű, hogy a polgár aláírása születési vagy házassági, családi és utónévnek az általa használt és elismert írásképe. A rovásírás nem számít nemzetiségi nyelvnek, így a nemzetiségek jogairól szóló törvény[6] alapján sem teljesíthető a kérelem. Az elsőfokú bíróság a felperes azon hivatkozására, hogy a székely-magyar rovás kulturális önazonosságának része, rámutatott, hogy ez egy, a felperes magánszférájába tartozó kérdés. A személyazonosító igazolvány azonban nem a magánszféra része, hanem a hatósági nyilvántartás részét képező okmány, amelyre nézve a jogalkotó által megfogalmazott rendelkezéseket be kell tartani. A hagyományőrzésre elsősorban a magánélet területén van lehetőség, az nem korlátozható, a közjogi megnyilatkozások azonban a jog által szabályozott területek,
- 51/52 -
amelyekre nézve a jogalkotó által előírt szabályokat a jogalkalmazó eljárásában betartani köteles. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy a felperesre vonatkozó szabályozás szerint személyazonosító okmányát székely-magyar rovással nem hitelesítheti, annak alapján aláírásának azonosítására nincs mód. A kúria rámutatott arra, hogy az írásbeli rögzítésre magyar nyelvterületen az államalapítás óta a latin betű a használatos, sőt hosszú ideig a hivatal nyelve is a latin volt, így a hivatalos eljárásban a székely-magyar rovás - bár régi magyar írásmód - széles körű alkalmazási és ismereti hagyományokkal nem bír, alkalmazására csak a jogalkotó kifejezett engedélyével kerülhetne sor. A kúria elvi döntéséből következtetően egyetlen esetben enged eltérést a jogalkotó a latin írásmód használatától a személyazonosító okmányon, mégpedig az elismert nemzetiségi nyelvek esetén azok betűkészlete megengedett a polgár aláírás-képének kialakításakor a személyazonosító okmányon.
Álláspontom szerint egyébként ezen kúriai döntés problémákat okozhat például a magyar állampolgár kínaiaknak, araboknak vagy némileg az oroszoknak, mivel ennek értelmében magyar állampolgárságuk megszerzését követően akár aláírást is kell cserélniük, hiszen az Njtv. 22. § (1) bekezdése világossá teszi, hogy nyelvük nem számít nemzetiségek által Magyarországon használt nyelvnek, ráadásul okmányirodai alkalmazott legyen a talpán, aki az orosz betűkészletet megkülönbözteti az ukrántól. Természetesen azon nem magyar állampolgár ügyfelek, akik nem a latin ábécé betűkészletét használják aláírás képük kialakításánál, aláírás-képüket továbbra is gond nélkül használhatják az anyanyelvük szerinti betűkészlettel a hivatalos eljárásokban, így a közjegyzői okiraton is, hiszen az ő vonatkozásukban semminemű jogszabályi megkötés nem érvényesül.
Legfelsőbb Bíróság 3/2004. Polgári jogegységi határozata szerint, ami a közokiratot kiállító közjegyző és az ügyfél viszonyának jogi megítélését illeti, a közokiratot a közjegyző ugyan az ügyfél kérelmére, az ügyfél "megbízásából" állítja ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy itt magánjogi értelemben vett "megbízási szerződésről", az ügyfél és a közjegyző közötti magánjogi jogviszonyról lenne szó. A közjegyző és az ügyfél között nem a Ptk. szerinti megbízási szerződés jön létre, hanem közöttük közjogi jellegű jogviszony keletkezik. Az ügyfél a közjegyzőt nem "megbízza" a közokirat kiállításával, hanem igénybe veszi a közjegyző közreműködési kötelezettségét. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A Kjtv.[7]-nek nincs olyan rendelkezése, amely jogszabályi alapot adna arra, hogy a közjegyző egyes tevékenységei között a hatósági jelleg szempontjából különböztetni lehessen. Ebből következően a közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít. 2015. július 1. napjától a Kjtv.[8] módosítása során explicite kimondásra
- 52/53 -
került, hogy egyrészt a Kjtv.-ben szabályozott eljárások háttérjogszabálya a Kjnp.[9] másrészt, hogy a Kjtv.-ben szabályozott eljárások mindegyike nemperes eljárásnak tekinthető.[10]
A fentebb hivatkozott BH 2017.415. jogeset, amely szerint hivatalos eljárásban a székely-magyar rovás alkalmazására csak a jogalkotó kifejezett engedélyével kerülhet sor, és a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. Polgári jogegységi határozata, amely kimondja, hogy "a közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol akkor, amikor közokiratot készít"[11], valamint a Kjtv. 1. § (5) bekezdése ismeretében tehát könnyen arra a következtetésre lehet jutni, hogy a közjegyző és az ügyfél között létrejött közjogi jogviszony folytán az okirat-készítési eljárásban - azaz a hivatalos eljárásban - a székely-magyar rovás aláírásként történő használata nem lehetséges.
Azonban mielőtt bármilyen elhamarkodott következtetésre jutnánk, érdemes megvizsgálni, hogy az aláírás fogalma, mikéntje meghatározható-e, illetve az aláírás módja, képi megjelenítése egyáltalán szabályozásra kerül-e magán-, vagy közjogi jogviszonyokban, valamint azt, hogy mennyiben kell a közjegyzőnek vizsgálnia, hogy az ügyfél a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárás során pontosan miként ír alá?
Az aláírás definícójának elemeit - mivel az nem jogi fogalom - a bírói gyakorlatnak kellett kimunkálnia és ennek során rendező elvként azt kellett szem előtt tartania, hogy a szavaknak a mindennapi életben elfogadott, általános jelentéséből kiindulva, a mai korban élő, átlagos szókinccsel és nyelvi ismeretekkel rendelkező ember számára mit jelent az aláírás kifejezés. Az "aláírás" fogalom hétköznapi jelentésének lényeges eleme, hogy az közvetlenül az aláírótól való származását fejezi ki és célja e személy különböző élethelyzetekben történő azonosítása. Jellemző vonása annak rendszeres és viszonylag nagy számú alkalmazása, amelynek során mind a formai, mind a képi megjelenést illetően kialakulnak bizonyos egyénre jellemző egyedi sajátosságok. Ezek magukba foglalják egyrészt azt, hogy az illető az aláíráskor hogyan használja a nevét, másrészt, hogy ezt milyen grafikai kép formájában jeleníti meg. Ennek eredményeként mindenki rendelkezik egy, az egyénre jellemző, "szokásos aláírással", mely az általa kialakított egyedi aláírás formát és aláírás képet jelent.[12]
A természetes személyek névaláírásának mikéntje egy okiraton többféle lehet, azonban alapvetően három típusát különböztetjük meg: az aláírást, a kézjegyet (vagy szignót), és a monogramot. Az aláírás a családi és keresztnevet tartalmazó írás. A kézjegy vagy szignó aláírásnak nem minősülő rögzített betűkihagyásos írás, rendszerint egy tagból álló, rövid,
- 53/54 -
aláírást helyettesítő jelcsoport.[13] A monogram alatt a vezeték és keresztnév kezdőbetűinek kalligrafikus[14] ábrázolását értjük.[15]
A Ptk.[16] az aláírást nevesíti ugyan, azonban azt nem definiálja, és azt sem határozza meg, hogy pontosan mit is ért alatta, vagyis magánjogi jogviszonyokban az aláírás módja, képi megjelenítése szabályozva nincs. Az aláírásnak történetileg kialakult szokásos módja az volt, hogy az aláíró az okiraton többnyire olvasható módon családi és utónevét tüntette fel. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a polgári jogi jogviszonyokban a különböző jognyilatkozatokat tartalmazó okiratokon aláírásként csak ez volt elfogadható. A modern társadalomban az életviszonyok összetettebbé váltak, a különböző élethelyzetekben a polgárok igen nagy számban írnak alá különböző okiratokat. Általában az aláíráshoz nem fűződik külön elvárás, annak elfogadott módjára nincs általános szabály, ezért aláírásként a legkülönbözőbb írásképek kerülnek alkalmazásra.[17]
A közjogi jogviszonyokban - bizonyos kivételektől eltekintve - a névaláírás módja, képi megjelenítése meghatározva ugyancsak nincs. Ha egy meghatározott jogviszonyban vagy eljárásban a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy csak olvasható aláírás fogadható el, vagy az aláírás módjának valamilyen további követelménynek kell megfelelnie, akkor az aláírással szemben támasztott fokozottabb alaki követelményekre kifejezett jogszabályi előírásokat rögzíthet.[18] Ilyen fokozottabb alaki követelményeket támaszt az aláírással kapcsolatban a már említett Nytv. 5. § (13) bekezdése, melynek bírói értelmezése szerint a jogszabály székely-magyar rovással a személyazonosító okmány aláírását nem engedi, az Inytv. vhr.[19] 69. §-a alapján alkalmazandó Inytv. 32. § (2) bekezdése g) pontja, miszerint a belföldön kiállított magánokirat ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha a meghatalmazottaknak és a feleknek az okirat alapján nyilvánvalóan azonosítható aláírását tartalmazza, vagyis az aláírók aláírásuk alatt olvashatóan meg kell jelöljék a nevüket és az okirat szerinti ügyletkötői minőségüket.
Maga a Kjtv. az ügyfelek tekintetében egy helyen tartalmaz rendelkezést az aláírás módjáról, mégpedig a Kjtv 129. §-ának g) pontjában, mely szerint a közjegyzői okiratnak a felek, a segédszemélyek, a bizalmi személy, valamint a jogi képviselő aláírását vagy kézjegyét kell tartalmaznia. A Kjtv. a monogram ügyfelek általi alkalmazhatóságáról egyáltalán nem tesz említést, és ezzel némileg, úgy tűnhet, mintha a monogram aláírásként történő alkalmazása nem lenne lehetőség a közjegyzői okiraton, azonban erről nincs szó. A kézjegy az egyébként írni tudó személy által alkalmazott egyszerűsített írásképet jelenti, nem zárva ki egyetlen lehetőséget sem: a papírra vethető monogram, rövidített
- 54/55 -
aláírás, egy vagy több elemből álló íráskép, vagyis az aláíró nagyfokú szabadságban részesül arra nézve, hogy miként ír alá.[20] A közjegyzői eljárás során tulajdonképpen mindegy, hogy a fél, a segédszemély, a bizalmi személy, valamint a jogi képviselő aláírást, kézjegyet, vagy monogramot használ.
A közjegyzői okirat-szerkesztési nemperes eljárás kizárólag kérelemre indulhat meg, amely kérelem az eljárás megindító irata, a kérelem beadásával kezdődik meg a közjegyzői nemperes eljárás, a kérelmező és a közjegyző között ekkor jön létre egyfajta polgári eljárásjogi jogviszony, és ezen közjogi jogviszony alapján köteles a közjegyző foglalkozni az okirat-szerkesztési kérelemmel és a szükséges intézkedéseket megtenni.[21]
A Kjtv. vhr.[22] 23/B. § (1) bekezdésének első mondata szerint a közjegyző okirat-szerkesztési eljárására irányuló kérelmet írásban (...) kell előterjeszteni. A Kjtv. vhr. 23/B. § (2) és (3) bekezdései szerint pedig az írásbeli kérelmet legalább egyszerű magánokiratként papír alapon, továbbá faxon vagy elektronikus úton lehet előterjeszteni. A közjegyző okirat-szerkesztési eljárására irányulóan - a felek számától függetlenül - eljárásonként egy kérelmet kell benyújtani, melyet elegendő csak az egyik kérelmezőnek vagy képviselőjének aláírnia. A közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásra irányuló kérelem vonatkozásában megállapítható tehát, hogy az ügyfél aláírásának ellenőrzését a Kjtv. vhr. nem tartja indokoltnak, hiszen az írásbeli formánál megelégszik az egyszerű írásbeliséggel és még a teljes bizonyító erejű magánokirati formát sem tartja szükségesnek.[23]
A kérelem alapján megindult közjegyzői okirat-szerkeszési nemperes eljárásban a Kjtv. 122. § (5) bekezdésének e) pontja, viszont már megteremti a közjegyző részére annak a lehetőségét, hogy a nyilvántartásokból a fél aláírását ellenőrizze, azaz a közjegyző által személyesen nem ismert ügyfél személyazonosságának a megállapítása körében az aláíráskép ellenőrzését a közjegyző vizsgálat tárgyává teheti. A közjegyzői vizsgálat alapja az ügyfél személyazonosításra alkalmas hatósági igazolványa (személyazonosító igazolvány, kártyaformátumú vezetői engedély, útlevél). A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint a személyazonosító igazolvány olyan hatósági igazolvány, amely közhitelűen igazolja a polgár aláírását, feltéve ha 12. életévét betöltötte, valamint nem írásképtelen vagy írástudatlan.[24] A személyazonosításra alkalmas hatósági igazolványon felvételezett közhiteles aláíráskép, annak ellenére, hogy arra vonatkozó jogszabályi kötelezettsége a közjegyző előtt megjelent ügyfélnek, hogy a korábban felvételezett aláírás-képpel használja az aláírását nincs, mégis "köti" az ügyfelet, mivel az ügyfél aláírásképének ellenőrzése a közjegyző előtt megjelent és általa személyesen nem ismert ügyfél személyazonosításának egyik eleme, így a Kjtv. 122. § (6) bekezdésének b) pontja alapján a közjegyző megtagadja a közreműködést, ha a nyilvántartás adatai nem egyeznek meg a rendelkezésre bocsátott adatokkal, vagy az igazolvány érvénytelen és
- 55/56 -
a személyazonosság igazolása a jogszabályban írt más módon sem lehetséges, vagyis az ügyfél jól felfogott érdeke, hogy a személyazonosító okmányában foglalt aláírás-képpel azonos, vagy ahhoz nagyon hasonló módon használja az aláírását a közjegyzői okiraton, mivel a közjegyző eldöntheti, hogy vajon az a körülmény, hogy meghatározott mértékben eltér az ügyfél aláírás-képe a nyilvántartás adataitól, kimeríti-e a fenti paragrafusban meghatározott esetkört, mert ha kimeríti akkor további mérlegelés nélkül köteles a közjegyző megtagadni a közreműködést, ha meg nem akkor maximum aggályt keltő körülményként hivatkozhat rá az okiratban.
Felmerül továbbá a kérdés, hogy mi van az olyan ügyfelek esetében, akiknek a személyazonosító okmányában nincsen aláíráskép, vagy azért, mert írástudatlanok[25], vagy azért, mert az ügyfél ugyan írásképes, azonban ennek ellenére a személyazonosító okmánya mégsem tartalmaz olyan aláírásképet, amivel a közjegyző össze tudja vetni az okiraton szereplő aláírást. Az írástudatlan ügyfél esetében az ügyfél aláírását a közjegyző aláírása pótolja[26] azon ügyfél esetében pedig, akinek a személyazonosító okmányában nincsen aláíráskép a közjegyző kénytelen elfogadni az ügyfél aláírását olyannak amilyennek azt a közjegyzői okiraton az ügyfél megjeleníti, hiszen az aláíráskép megállapításához, összevetéséhez ilyen formán nem áll rendelkezésre közhiteles adat a közjegyző számára.
Az aláírásnak, mint azt láttuk az aláírótól való származását kell kifejeznie és ezzel az aláíró személy különböző élethelyzetekben történő azonosítása kell alkalmasnak lennie. A rovásírás ezen kritériumoknak vitán felül megfelel. Arra nézve a közjogi jogviszonyokban - néhány kivételtől eltekintve - szabályozás nem létezik, hogy a közjogi jogviszony alanya pontosan miként írhat alá, illetve, hogy kizárólag a latin ábécé szabályai szerint használhatná az aláírását. A Kjtv. az ügyfelek vonatkozásában az aláírás mikéntjével, módjával kapcsolatban semmilyen megszorítást nem tartalmaz pusztán aláírást, vagy kézjegyet követel meg, amely akár monogram is lehet. A közjegyző által személyesen nem ismert ügyfél személyazonosságának a megállapítása körében azonban az aláírás-kép ellenőrzését a közjegyző a Kjtv. szerint vizsgálat tárgyává teheti, és akár meg is tagadhatja a közreműködést, ha a nyilvántartás adatai nem egyeznek meg az ügyfél által rendelkezésre bocsátott adatokkal.
A kérdéses esetben tehát a magyar állampolgárságú ügyfél személyazonosító okmánya a közigazgatási hatóság által az rovás-aláírás mintával szabályszerűen kiállításra került, az pedig már nem a közjegyző kompetenciájába tartozó kérdés, hogy az okmány kiállításnak ilyen írásjellel vajon volt-e helye vagy sem. A közjegyzőnek tehát pusztán arra van lehetősége, hogy a Kjtv. szerint az ügyfél aláírásképének az azonosságát vizsgálja, arra viszont már nem, hogy az a latin ábécé karaktereinek megfelel-e vagy sem. Így tehát a közjegyző köteles elfogadni, azt a tényt, hogy az előtte megjelent ügyfél az aláírását rovással használja még akkor is, ha egyébként ismeretes a számára az a tény, hogy rovás aláírás felvételezésére az okmány kiállításának alapjául szolgáló közigazgatási eljárásban nem
- 56/57 -
lett volna lehetőség. A közjegyzői okiratszerkesztési nemperes eljárás megtagadásának tehát arra hivatkozással nincs helye, hogy a közjegyzői (azaz hivatalos) eljárásban a székely-magyar rovás aláíráskénti alkalmazására nincs lehetőség, hiszen az ügyfél aláírása vitathatatlanul megegyezik a személyazonosító okmányában szereplő és a közigazgatási eljárás során felvételezett közhiteles írásképével.
A közjegyző tehát véleményem szerint köteles lefolytatni az okiratszerkesztésre irányuló közjegyzői nemperes eljárást, függetlenül attól, hogy a magyar hatóságok által a magyar állampolgár ügyfél részére kiállított személyazonosító okmányban a latin ábécé írásjelei alapján használja az írásképét vagy sem, a lényeg az aláíráskép azonossága, és az ügyfél vonatkozásában történő azonosíthatósága, így a jövőben - horribile dictu - az sem kizárt, hogy az ügyfelek olyan személyazonosító okmánnyal igazolják majd a személyazonosságuk, amelyen klingon-[27], vagy tengwarírással[28] felvételeztették az aláírásmintájuk a személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvány kiállítására irányuló közigazgatási eljárásban, így aláírásuk közhitelesen is ezen írásjelek szerint használhatják.
A fentiek alapján a közreműködés megtagadására a vizsgált esetben tehát nincs ok, ennek ellenére, mégis úgy gondolom, hogy a közjegyzői okiratban az ilyen aláírás-képet használó ügyfél esetében a közjegyzőnek érdemes a Kjtv. 3. § (2) bekezdése[29] alapján felhívni a figyelmet arra, hogy a BH 2017.415. jogeset alapján a magyar állampolgár ügyfél személyazonosító okmányát székely-magyar rovással nem hitelesíthette volna, és ennek alapján aláírásának azonosítására az aláírás felvételezésre irányuló közigazgatási eljárás során sem lett volna helye. Az aggályos körülmény feltüntetésének oka pedig álláspontom szerint egyrészt az, hogy egy ilyen igazolvány kiállítása a hivatkozott a BH 2017.415. jogeset tükrében jogilag vitatható, másrészt pedig az, hogy a közjegyző úgymond "le legyen védve", ha az ügyfél a teljesítő képességében utóbb beállt negatív változás folytán mégis "meggondolva magát", az okirat érvénytelenségének megállapítása, vagy közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránt pert indít, arra hivatkozással, hogy a személyazonosító okmányát ki sem állíthatták volna, és ebben az esetben alappal ne hivatkozhasson arra, hogy a közjegyző eljárása során nem tájékoztatta arról, hogy az aláírás felvételezésre irányuló közigazgatási eljárás során rovással alá sem írhatott volna. ■
JEGYZETEK
[1] A székely rovásírás a magyarság kőkori eredetű ősírása. A hagyomány székelyek által használt hun, szkíta vagy hun-szkíta írást említ. Jelkészlete esetenként képszerű szójelekből, szótagjelekből és betűkből áll. A képjelek a magyar ősvallás legfontosabb témáit (Nap, Ég, Föld, Orion csillagkép, Tejút, fa, hegy, víz) ábrázolják. Az ismert föliratok többsége a rovástechnológia hagyatékaként jobbról balra halad, az újabb emlékek között törvényszerűen szaporodik a balról jobbra haladó írás is. (Forrás: http://lexikon.katolikus.hu, letöltés: 2019. február 7.)
[2] Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala.
[3] A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Nytv.).
[4] Forrás: https://index.hu/assets/documents/belfold/2014_49_hatosagi_igazolvanyok_alairasa.pdf, letöltés: 2019. február 7.
[5] Nytv. 5. § (13) bekezdése szerint a polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.
[6] A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (továbbiakban: Njtv.) 22. § (1) bekezdése szerint e törvény értelmében nemzetiségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma/cigány (romani, illetve beás), (a továbbiakban együtt: roma), a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv, továbbá a roma és az örmény nemzetiség esetében a magyar nyelv is.
[7] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Kjtv.).
[8] A Kjtv. 1. § (5) bekezdése szerint az e törvényben szabályozott közjegyzői eljárások polgári nemperes eljárások, amelyekre - ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy az eljárás sajátosságaiból más nem következik -az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
[9] Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény.
[10] Molnár Tamás: A közjegyzői okiratszerkesztés mint nem peres eljárás és a kérelemre történő eljárás mint a polgári eljárás sajátos alapelvének kapcsolódási pontjai. Közjegyzők Közlönye, 2017/3. 46. o.
[11] Rádonyi Dénes-Reviczky Renáta: Joghézagok egy nemperes eljárásban. Közjegyzők Közlönye, 2015/4. 15. o.
[12] 3/2012. számú Pje. határozat
[13] Leszkoven László: Gondolatok a végrendelet aláírásának a módjáról. Közjegyzők Közlönye, 2012/1. 8. o.
[14] A kalligráfia a (görög καλλος kallos "szépség" + γραφος grafosz "írás" szavakból) a díszes, szép (folyó) kézírást, annak művészi fokú gyakorlását nevezik. Kalligrafikus írásnak szokás nevezni a rendezett, szabályos folyó vagy folyamatos zsinórírást, amelynek többféle változata van, jelenleg mindegyik kiveszőben. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalligr%C3%A1fia, letöltés: 2019. február 7.).
[15] Leszkoven László, i.m. 7. o.
[16] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.).
[17] A 2/2016. Polgári jogegységi határozat.
[18] A 2/2016. Polgári jogegységi határozat.
[19] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII.29.) FVM rendelet (továbbiakban: Inytv. vhr.).
[20] Leszkoven László, i.m. 10. o.
[21] Molnár Tamás, i.m. 46. o.
[22] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet (továbbiakban: Kjtv. vhr.).
[23] Molnár Tamás, i.m. 49. o.
[24] Nytv. 29. § (1) és (2) bekezdései.
[25] Az Nytv. 15. § (2) bekezdésének második mondata értelmében, ha a polgár írásképtelen vagy írástudatlan, a kérelem aláírás rovatában a kiállító hatóság az írásképtelen megjelölést tünteti fel.
[26] A Kjtv. 117. § (3) A fél és más érdekelt a közjegyzői okiratot a végén aláírja, vagy kézjegyével látja el. Ha erre nem képes, az aláírást a közjegyző aláírása pótolja.
[27] A klingon nyelv egy mesterséges, a Star Trek-univerzumban a klingonok által használt nyelv. Elsőként az 1979-es Star Trek: Csillagösvény című filmben mutatták be. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Klingon_nyelv, letöltés ideje: 2019. február 27.).
[28] A tengwar egyike a J. R. R. Tolkien alkotta írásrendszereknek. Középfölde nyelvei közül elsősorban a quenya és a sindarin nyelvek lejegyzéséhez használják. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengwar_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9, letöltés ideje: 2019. február 27.).
[29] Kjtv. 3. § (2) bekezdése szerint, ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Esztergom.
Visszaugrás
