A magyar polgári eljárásjog fejlődésének jelentős állomásához érkeztünk el a 2017. évben. Elsősorban azért, mert ez az utolsó év, amikor a "régi" polgári perrendtartási törvény hatályban van és küszöbön áll az új polgári perrendtartási kódexünk hatályba lépése.[1] Másodszor fontos kiemelni, hogy idén ünnepli visszaállításának huszonötödik évfordulóját a magyar polgári közjegyzőség, amely alkalomból érdemes megvizsgálni a közjegyző hatáskörébe tartozó okirat-szerkesztési eljárást.
A magyar polgári eljárásjog területén a rendszerváltozást követően megjelentek a latintípusú közjegyzőséghez sorolható közjegyzők. Hatásköreik száma az elmúlt évtizedben pedig folyamatosan növekedett. A közjegyzői eljárások napjainkban való elterjedésével felmerülhet a kérdés, hogy ezen eljárások miként illeszkednek be a polgári eljárásjog rendszerébe. Egyáltalán hol helyezkednek el a közjegyzőség által kifejtett tevékenységek, mint például a közjegyzői okiratok készítése? Jelen tanulmányomban a közjegyzői tevékenységek, eljárások közül a közjegyzői okirat készítése iránti eljárást elemzem, zsinórmértékül pedig a polgári eljárás sajátos alapelvei közül a kérelemre történő eljárás alapelvét állítom. Megvizsgálom azokat a speciális jellemzőket, amelyek nemperes eljárás jelleget adnak e közjegyzői hatáskörbe telepített eljárásnak, valamint külön kitérek a közjegyzői okiratszerkesztést meghatározó kérelemhez kötöttség elvének a polgári perrendtartás kodifikációja során érintett változásaira.
- 40/41 -
Az eljárásjogi rendszerünk elemzése és tipizálása során célszerű azt megfigyelnünk, hogy az adott eljárás a jog milyen ágához tartozó szabályok érvényesülését szolgálja. Ahogy az anyagi jog is két részre bontható: közjogra és magánjogra, úgy az eljárási jog is felosztható közjogi és magánjogi jellegű eljárásokra.[2] A klasszikus közjogi eljárások közé sorolható a közigazgatási, szabálysértési eljárás illetve a büntető eljárás, míg a magánjogi jellegű eljárások közé a polgári peres eljárás és számtalan nemperes eljárás. A polgári eljárásjog két típust tartalmaz, az első a polgári peres eljárás, amely jellemzően egy jogvitával kapcsolatos kontradiktórius eljárás, a másik a nemperes (peren kívüli) eljárás.[3] A nem egységes szabályozás és közös törvény hiánya miatt a nemperes eljárások széles palettájáról beszélhetünk, számuk meghaladta a százat.[4] Amennyiben a közjegyző eljárását akarjuk besorolni az említett eljárástípusok közé normatív szabállyal kell szembenéznünk: a közjegyző eljárása polgári nemperes eljárás.[5]
A jogalkotó számos hatáskörrel ruházta fel a közjegyzőséget a jogviták megelőzése érdekében. A jogirodalom a közjegyzői nemperes eljárásokat két nagy csoportba sorolja.[6] Az egyik csoportba sorolandó a felek részére végzett közjegyzői tevékenységek. Ebbe tartoznak a különböző tanúsítványok kiállítása, eredeti okiratról hiteles másolat kiadása, okirat vagy pénz bizalmi őrzésbe vétele és nem utolsó sorban a közjegyzői okirat készítése. Jogszabályi hátterüket a Ktv. adja meg. (atipikus nemperes eljárások)
A másik csoportba a külön szabályozott nemperes eljárások tartoznak. E nemperes eljárások száma az elmúlt évtizedben növekedett, hiszen a klasszikus hagyatéki eljáráson kívül ide sorolható már a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtási nemperes eljárás elrendelésének bizonyos esetei (végrehajtási záradék, végrehajtási lap) illetve a különböző nyilvántartások vezetése is.[7] Ezen eljárások egy részét az egyes közjegyzői nemperes
- 41/42 -
eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.) tartalmazza, illetve külön törvényekben rögzítettek.[8] (tipikus nemperes eljárások)
Jelen tanulmány szerzője célszerűbbnek tartja - az elektronizáció előtörésére és a hatásköri bővítésekre figyelemmel - egy másik csoportosítás figyelembe vételét, amely a következő csoportosítást követi: közjegyzői okirat-szerkesztési eljárás, a közjegyzői nyilvántartások, fizetési meghagyásos eljárás, öröklési ügyek (hagyatéki eljárás, európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti eljárás, hagyatéki eljárás igazolása), megőrzési ügyek, egyéb közjegyzői eljárások. Az utóbbi csoportosítás hatékonyabban mutat rá a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárás helyére a közjegyzői jogban, kiemelve annak jelentőségét.[9] Nem szabad figyelmen kívül hagyni az Európai Unió jogának fejlődését és hatását sem a magyar jogrendszerre, különösen az öröklési jog területén, ahol az elmúlt években jelentősen bővült a magyar közjegyzők eljárása, például az Európai Öröklési Rendelet szerinti Európai Öröklési Bizonyítvány kiállítása iránti eljárással.[10]
A közjegyző közokiratok készítő tevékenysége nem új keletű eljárás, hiszen normatív szabályozása, jogszabályi kerete hazánkban már a XIX. századi első közjegyzőkről szóló törvényben megjelent.[11] Elmondható, hogy a közjegyzői okiratok készítése volt az első bíróságtól átvett hatáskör a közjegyzőség történetében.[12] A közjegyző okiratkészítő tevékenysége a közjegyzőség államosítása (1949) után sem tűnt el, a szocialista jogrendszerben is igény mutatkozott rá az "állampolgárok és a szocialista szervezetek jogi segítségben való részesítése terén".[13] Érdemes megemlíteni, hogy a szocialista jogrend a közjegyző feladatául a felek részére a jogi segítségnyújtást határozta meg szemben a mai hatályos "jogi viták megelőzésében nyújtott pártatlan jogi szolgáltatással."[14]
A jogirodalom sem volt egységes a közjegyzői okiratszerkesztés megítélésével kapcsolatban. A XX. század közepén Beck Salamon nem tulajdonított kiemelkedő szerepet
- 42/43 -
a közjegyző okiratszerkesztő tevékenységének. A közjegyző tevékenységének értékelése során - szűkebb értelemben véve a közjegyzői nemperes eljárásokat - a hagyatéki eljárást, az értékpapírok és okiratok megsemmisítését, valamint az előzetes bizonyítást emelte ki. Farkas József 1962-ben ezzel némileg ellentétben már arra az álláspontra helyezkedett "miszerint a közjegyzői nemperes eljárásának kategóriáját tágabban kell értelmezni, s így ebbe a keretbe tartozó a közjegyző felek részére végzett tevékenységei közül az okiratszerkesztés..."[15] Fontos kiemelni, hogy e megállapítás a szocialista jogrendszerben lévő viszonyok között került megállapításra, nem pedig a mai piacgazdasági környezetben, ahol tömegesen fordulnak elő a közjegyzői okiratok. Kengyel Miklós 1998-ban úgy vélekedett, hogy a közjegyzői nemperes eljárások egyik nagy csoportjába tartozik a közokirat szerkesztés.[16] Imregh Géza megállapítása szerint "a közjegyző okirat-szerkesztési tevékenysége olyan pártatlan és közhiteles, az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként végzett nemperes eljárás, melynek célja a közjegyző által személyesen észlelt adatoknak és tényeknek a közhiteles okiratban való rögzítése."[17]
A legújabb szakirodalom pedig egyértelműen nevesíti az okirat-szerkesztési eljárást a közjegyzői hatáskörök felsorolása körében, kiemelve annak fontosságát.[18]
Az Alkotmánybíróság szintén foglalkozott a közjegyző által kifejtett tevékenységgel, melynek során kimondta, hogy "a közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is."[19]
A közjegyző okirat-szerkesztési tevékenységének vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) a 3/2004. Polgári jogegységi határozatában foglalt állást. A jogegységi határozat alapjául szolgáló jogeset központi kérdésének tekinthető, hogy a közjegyző elleni kártérítési perben az elsőfokú bíróság megbízási szerződésnek minősítette a szerződés közokiratba foglalását. Ugyanezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a közjegyző okiratszerkesztése "nem minősül közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységnek, hanem ilyen esetben a közjegyző megbízottként jár el".[20]
Megállapíthatjuk tehát, hogy a bírói gyakorlat korábban nem volt egységes a közjegyzői okirat-szerkesztés mint nemperes eljárás elfogadása terén, sőt kifejezetten tagadta a nemperes jellegét. Ezzel ellentétben a polgári eljárás jogtudománya önálló nemperes eljárásként definiálta. A Legfelsőbb Bíróság végül a nemperes eljárás meghatározását a közhatalom kérdése felől közelítette meg: "Megállapítható tehát, hogy közjogi helyzetéből és a tevékenységére vonatkozó hatályos szabályozásból következően a közjegyzőnek nincs olyan
- 43/44 -
tevékenysége, amely ne volna közhatalmi jellegűnek tekinthető".[21] A Legfelsőbb Bíróság megerősítette, hogy "a közjegyző közokirat-készítési tevékenységét a polgári eljárásjog tudománya önálló nemperes eljárásnak tekinti".
Az okirat-szerkesztési eljárás per definitionem közokirat-szerkesztési eljárás, hiszen a közjegyző a fél részére magánokiratot nem készíthet.[22] Kivételt képez ez alól az aláírási címpéldány tervezete, amely az eljárás befejezését - a névaláírás tanúsítását - követően sem válik közokirattá.
A közjegyző okirat-szerkesztői tevékenység részletes szabályait a Ktv.-ben találjuk meg. A speciális jogszabályi rendelkezéseket a Ktv. "A közjegyzői okiratok általános szabályai" című IX. fejezet 111-132. §-ai tartalmazzák. Jelentős változás, hogy 2015. július 01. napjától a Ktv. módosítása során explicite kimondásra került, hogy egyrészt Ktv.-ben szabályzott eljárások háttérjogszabálya a Kjnp. másrészt, hogy a Ktv.-ben szabályozott eljárások mindegyike nemperes eljárásnak tekinthető.[23]
A fenti rendelkezésből az következik, hogy amennyiben a közjegyző okirat-szerkesztési eljárása háttérjogszabályát akarjuk meghatározni, akkor elsősorban közvetlen szudszidiárius jogként nem a Pp. alkalmazandó, hanem a Kjnp. szabályrendszere. A Kjnp. 1. §-a kimondja: a Pp. háttérjogszabálynak tekinthető, így egyfajta hármas tagolásról beszélhetünk, amely végeredményeként a közjegyzői okirat-szerkesztő nemperes eljárás háttérjogának a perrendtartási kódexünk is tekinthető. E levezetésnek azért van jelentősége, mert mind a bírósági, mind a közjegyző nemperes eljárások háttérjogszabályának mindig a Pp.-t kell tekinteni, mivel jelenleg az egyes nemperes eljárások szabályanyaga nem képes minden egyes részletszabályt megalkotni.[24] Fontos rögzíteni, hogy így tagozódik be a polgári eljárásjog rendszerében az adott közjegyzői nemperes eljárás. A 2015. július 1. napján hatályba lépett törvénymódosítás célja a Ktv. pontosításával egyértelművé teszi a Ktv.-ben szabályozott eljárások és a Kjnp. általános szabályainak az egymáshoz való viszonyát annak egyértelmű rögzítésével, hogy a Kjnp. ezekben az eljárásokban is szubszidiárius norma.
- 44/45 -
A kérelemre történő eljárás elve a polgári perjog kiemelkedően fontos alapelve, rendszertanilag a rendelkezési elv egyik részét képezi. A rendelkezési elv olyan igazságszolgáltatási alapelv, amely a büntetőeljárásban és a polgári perrendtartásban egyaránt érvényesül, azonban ellentétes tartalommal.[25]
A kérelemre történő eljárás elve a polgári eljárás sajátos alapelve. Ez visszavezethető a bírósághoz fordulás jogához, amely a rendelkezési elv legfőbb tartalma, az alkotmányos önrendelkezési jog eljárásjogi vetülete. Az Alaptörvény kimondja, hogy "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."[26]
A felek önrendelkezési jogának elvi, alkotmányos (alapjogi) tartalmát - és ezáltal a kérelemre történő eljárás tartalmát - az Alkotmánybíróság számos határozatban fejti ki.[27] Az 1/1994. (I. 7.) AB határozat szerint "[a] feleket megillető rendelkezési jog azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási jogaival szabadon rendelkezik, így mindenkinek szabadságában áll anyagi jogainak eljárási érvényesítése, a bíróság igénybevétele, peres vagy nem peres eljárás kezdeményezése is."
A kérelemre történő eljárás elvéhez szorosan kapcsolódik - a rendelkezési elv másik elemét képező - kérelemhez kötöttség elve is, amelynek szintén jelentősége van a polgári perben, illetve a közjegyzői nemperes eljárásokban egyaránt. A kérelemhez kötöttség elvével kapcsolatban a Kúria 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. a. pontjában kimondott elvi jelentőségű álláspont változatlanul irányadónak tekinthető: a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához általában - főszabályként - kötve van.
A 2016. évben lezárult polgári perrendtartás kodifikációja során a kérelemre történő eljárás elve, valamint a kérelemhez kötöttség elve a rendelkezési elv "újragondolása" kapcsán merült fel. Az új Pp. Indokolása kiemeli, hogy "[a] magánautonómiából következő önrendelkezési jognak messzemenően érvényesülnie kell a magánjogi jogviták bíróság elé vitele, és bíróság előtti érvényesítése során, ami a rendelkezési elvben fejeződik ki."
A Szakértői Javaslat[28] a rendelkezési elv mint alapelv tartalmához kapcsolja a kérelemre történő eljárás elvét és egy közös §-ban fogalmazza meg tartalmát. Egyrészről rögzíti, hogy a bíróság a jogvitát kérelemre bírálja el. E rendelkezés természetesen főszabályként fogható fel, mivel mind a hatályos, mind az új Pp.-ben felmerülhetnek olyan esetek, amikor az adott fél nincs olyan helyzetben, hogy képes legyen a jogainak érvényesítésére. Ezekben az esetekben a bíróság kérelem nélkül, hivatalból is intézkedik a törvény egyes külön
- 45/46 -
felhatalmazása alapján.[29] Másrészről a kérelemhez kötöttség elvét fogalmazza meg, amikor kimondja: "A bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat a bíróság nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe".
Ezzel ellentétben a jogalkotó az új Pp.-ben külön helyen nevesíti és "kettébontja" a kérelemre történő eljárás elvét, valamint a kérelemhez kötöttség elvét. Az előbbit - mint alapelvet - a törvény hatályánál rögzíti és kimondja, hogy "[a] bíróság az e törvény hatálya alá tartozó jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el."[30] A kérelemhez kötöttség elvét pedig a rendelkezési elv szabályanyagánál deklarálja: "a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van."[31]
Megállapítható, hogy a kérelemre történő eljárás szabályanyagát - ellentétben a Szakértői Javaslattal[32] - nem az alapelvi fejezetben találjuk.
A polgári peres eljárás alapvető jellemzője tehát, hogy a bíróság a polgári ügyekben felmerülő vitát csak és kizárólag erre irányuló kérelem esetén bírálja el, hivatalból nem járhat el. A bíróságot erre az eljárásra feljogosító kérelmet nevezzük keresetnek, vagy viszontkeresetnek.[33]
A nemperes eljárásokban főszabályként érvényesül a kérelemre történő eljárás elve mint a polgári eljárás sajátos alapelve, azonban vannak olyan esetek, amikor előfordulhat, hogy hivatalból indul meg az eljárás, illetve a bíróság hivatalból végez egyes eljárási cselekményeket. Kengyel Miklós a hivatalból való eljárás elvét (officialitás) a rendelkezési elv ellenpárjaként határozza meg.[34] A nemperes eljárások osztályozását lehetséges az eljáró szervek felől megközelíteni.[35] E szerint megkülönböztetünk bírósági, közjegyzői és egyéb szervek által végzett nemperes eljárást.[36] A bírósági nemperes eljárások közül hivatalból indulhat bizonyos esetekben a cégeljárás során a cégbíróság törvényességi felügyelet eljárás lefolytatása. A közjegyzői nemperes eljárások között fogalmilag kizárt az ex officio eljárás. A közjegyzői eljárások kizárólag kérelem alapján indulnak.[37] Mindezekből következik, hogy az okirat-szerkesztési eljárás sem tartozik a hivatalból induló nemperes eljárások közé, kizárólag a felek kérelem alapján indulhat meg. Az okirat-szerkesztés iránti kérelem "az eljárás megindító irata" amely előterjesztésének azonban semmi esetben sincs ugyanolyan hatálya, mint a keresetlevél beadásának. A kérelem beadásával "csupán" megkezdődik a polgári nemperes eljárás, amikor a kérelmező és a közjegyző
- 46/47 -
között létrejön egyfajta polgári eljárásjogi jogviszony. Ezen közjogi jogviszony alapján a közjegyző köteles foglalkozni az okirat-szerkesztési kérelemmel és a szükséges intézkedéseket megtenni.
A közjegyzői okirat-szerkesztési eljárás során a felek által előterjesztett okirat-szerkesztési kérelemben foglaltakhoz a közjegyző - hasonlóan a bírósághoz - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Amennyiben analógia útján a fél kérelmét a perben előadott "kereseti kérelemhez" hasonlítjuk, akkor elmondható, hogy a nemperes eljárás sajátosságaiból is következően a felek a kérelmüket megváltoztathatják, de a "keresetváltoztatás" joga sokkal rugalmasabban értelmezhető, mint egy polgári perben. A közjegyző az érdemi döntés meghozatala, vagyis a közokirat elkészítése során nem terjeszkedhet túl az eredeti kérelmen, azaz a polgári perhez képest hatványozottabban érvényesül, hogy az ügy urai a felek. Ők határozzák meg a közjegyzői eljárás tárgyát és ezáltal a közjegyző mozgásterét is. A közjegyzőnek viszont ki kell merítenie az okirat-szerkesztési kérelemben előterjesztett kérelmeket. Ellentétben a polgári peres eljárással, ahol előfordulnak kivételes esetek, amikor a kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül, a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban kivételeket nem említhetünk.[38]
Az eljárást megindító iratra - ellentétben a peres eljárással ahol keresetnek (keresetlevélnek) nevezik - a polgári nemperes eljárásokban nincs egységes fogalom meghatározás.[39] Az új polgári perrendtartás Szakértői Javaslata a könnyebb áttekinthetőség és az egyértelmű, egységes és szakszerű jogalkalmazás biztosítása céljából "kérelem" fogalom-meghatározást javasol, mely szerint "nemperes eljárásban a keresetlevélen az eljárás lefolytatása iránti kérelmet tartalmazó beadványt, kereseti kérelmen pedig az eljárás lefolytatása iránti kérelmet kell érteni".[40]
A tipikus közjegyzői nemperes eljárásokban könnyen és egyszerűen beazonosítható mit nevezünk eljárást megindító iratnak. A hagyatéki eljárás bejelentés alapján indul.[41] A fizetési meghagyásos eljárás a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével kezdődik, amely "az eljárás megindító irat"[42], előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint
- 47/48 -
a keresetlevél beadásának.[43] A végrehajtási eljárás megindítása - akár közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása, akár jogerős fizetési meghagyás alapján indul - a végrehajtási kérelem benyújtásával kezdeményezhető.[44]
Amennyiben általánosságban vizsgáljuk egy nemperes eljárás "létszakait", megállapíthatjuk, hogy minden egyes nemperes eljárás tartalmaz kezdő és befejező cselekményt, jogi aktust. A kezdő cselekményt kérelem, a befejező cselekményt pedig valamilyen érdemi vagy nem érdemi döntés, határozat testesít meg. E kezdő és befejező cselekmények időben behatárolják az adott nemperes eljárást, egyfajta időbeli és eljárásjogi keretet biztosítanak, amelynek garanciális jelentősége van és joghatásokkal járnak.
A közjegyzői okirat szerkesztésére irányuló eljárás megindítására 2015. július 1. napját megelőzően semmilyen formális kérelem előterjesztése nem volt szükség, ennek jogszabályi előírásai nem voltak. A közjegyzői gyakorlatban mindennapos volt, hogy az ügyfelek - magánszemélyek és pénzintézetek képviselői egyaránt - személyesen eljárva szóban, illetve telefonon vagy akár elektronikus úton (e-mail) formájában kezdeményezték az egyes okiratok elkészítését. Eljárásjogi szempontból értékelve így nem volt megállapítható, hogy mikor jött létre a közjegyző és a felek közötti közjogi jogviszony. Ezáltal "nehéz bizonyítani a közjegyző és a fél közötti jogviszony fennállását, kezdő időpontját, tartalmát...".[45]
A közjogi jogviszony létrejötte fontos problémakört vetett fel. Kérdésként merül fel, hogy mely időponttól áll fenn a közjegyző eljárási kötelezettsége? A Ktv. alapján ugyanis a közjegyzőnek abszolút eljárási (közreműködési) kötelezettsége van, amelyet kizárólag szűk körben végzés meghozatalával tagadhat meg.[46] Formális kérelem hiányában e kötelezettség betartása nem volt ellenőrizhető és követhető. Ebben az esetben fel sem merülhet a polgári peres eljáráshoz hasonlóan a keresetlevél beadásához fűződő joghatások beállta, mely a peres eljárásban az adott bíróság, míg a közjegyzői nemperes eljárásban a közjegyző "illetékességének" rögzülésével járna.
Összességében megállapítható, hogy a közjegyző eljárási kötelezettségét a kérelmező okirat-szerkesztési kérelmének előterjesztése keletkezteti, mivel ekkor jön létre a közjogi jogviszony.
- 48/49 -
A jogalkotó a már fentebb említett törvénymódosítással 2015. július 1. napjától a Ktv.-beli eljárások tekintetében a bevezette a formális kérelem alkalmazását, melyet közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásra irányuló kérelemnek nevez.[47] A törvény általános indokolása kifejti, hogy bevezetésének célja egyrészt hogy az ügyfelek irányába erősíti a közjegyző eljárásának hatósági jellegét, másrészt lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy a közjegyző és az ügyfél között eljárási, azaz közjogi jogviszony mikor és milyen tartalommal jött létre.
E kérelem előterjesztésével indul el a nemperes eljárás. A közjegyzői okirat-szerkesztés részletes szabályait a közjegyzőkről szóló törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Az 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet 23/B. § határozza a kérelem előterjesztésének lehetőséges módjait, valamint a rendelet 6. számú melléklete pedig az okirat-szerkesztési kérelem formanyomtatványát.
Az eljárásban főszabályként az írásbeliség érvényesül, ám a szóbeliség, mint a polgári eljárás sajátos alapelve itt is megjelenik, hiszen a kérelmet írásban formanyomtatványon, vagy szóban jegyzőkönyvbe diktálással lehet előterjeszteni.[48] Az írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, illetve vak személy felek részére a kérelem szóban akként is előterjeszthető, hogy azt a közjegyző az okirat-szerkesztési eljárás során elkészített közjegyzői okiratba foglalja. Az írásbeli formánál a jogszabály nem követeli meg a teljes bizonyító erejű magánokirati formát, megelégszik az egyszerű írásbeliséggel.[49] A szabályozás rugalmasságát jelzi, hogy hagyományos postai út mellett faxon és elektronikus úton is előterjeszthető. Kérdésként merül fel, hogy ha elektronikus úton történik a kérelem benyújtása, akkor mikortól kezdődik a közjegyzői ügyintézési határideje? A kérelem postafiókba történő beérkezésekor? A posta és fax útján érkezett kérelmek esetén világosabb a helyzet, hiszen egyértelműen meghatározható az érkezés ideje.[50]
A formanyomtatvány alkalmazása a nemperes eljárásokban széles körben elterjedt. Magyarázata abban található, hogy meggyorsítja a - polgári perhez képest - egyszerűsített nemperes eljárást. A nyomtatványok bevezetése és kitöltése a jogot kevésbé ismerő, az igényeiket érvényesíteni kívánó személyeknek is könnyebbséggel jár. A közjegyzői nemperes eljárásokban is találkozhatunk formális kérelemmel induló eljárással, például a fizetési meghagyásos eljárás, az európai fizetési meghagyásos eljárás, a hagyatéki eljárás, a végrehajtási eljárások (jogerős fizetési meghagyás alapján, vagy okirati záradékolás során), a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés. E nemperes eljárások mind egyfajta tipikus formális kérelem kitöltésével és benyújtásával kezdeményezhető. Szintén az eljárás gyorsítását célozza, hogy a közjegyző okirat-szerkesztési eljárás megindítására a feleknek - a felek számától függetlenül - eljárásonként egy kérelmet kell benyújtani, amelyet elegendő csak az egyik kérelmezőnek vagy képviselőjének aláírnia.
- 49/50 -
A formális kérelem egyúttal felgyorsítja magát az eljárást is, mivel a közjegyző is hatékonyabban és gyorsabban tudja megvizsgálni az eljárás - okiratszerkesztés - feltételeit. A formális kérelem tartalmi elemeit a jogszabály részletesen tartalmazza. A kérelem elemei két csoportra oszthatóak. Az első csoportba a kérelmező és a konkrét jogügylet adatai, míg a második csoportba különböző nyilatkozatok tartoznak. A kérelmező személyes adatain és idézési címén túlmenően fontos megjelölnie a jogállását.[51]
A peres és nemperes eljárásokban általánosságban megilleti a feleket, hogy képviselő útján járjanak el.[52] Erre lehetőség van a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban is, amelyre már a kérelemben utalni kell. A kérelemhez meghatalmazást csatolni még nem szükséges, a jogszabály a fizetési meghagyásos eljárásban már ismert megoldást veszi át: a kérelemben nyilatkozni kell, hogy a képviselő az ügyben érvényes és hatályos meghatalmazással rendelkezik vagy képviseleti jogosultsága az ügyben jogszabály alapján fennáll, és képviseleti joga a kérelem benyújtására is kiterjed. A képviseleti jog igazolása - például meghatalmazás csatolása - a közokirat elkészítése során esedékes, erre minden esetben a formális kérelmet követően kerül sor.
A kérelem fontos része az eljáró (illetékes) közjegyző megjelölése. A Kjnp.-ben, illetve a külön törvényekben szabályozott közjegyzői nemperes eljárások jellemzője, hogy a közjegyző illetékességét az eljárást megindító személy lakóhelye vagy tartózkodási helye, ha a kérelmező jogi személy, a jogi személy székhelye vagy az annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapozza meg. A Ktv. szabályai alá tartozó okiratszerkesztési nemperes eljárás jellemzője - eltérően a többi közjegyzői eljárásoktól - hogy érvényesül a szabad közjegyzőválasztáshoz való jog: "az e törvényben szabályozott eljárásokban az a közjegyző jár el, akihez a fél a kérelmét előterjeszti".[53] E tekintetben a megelőzés elve érvényesül. Ellentétben az ügyvéd okirat-szerkesztő tevékenységével[54] a közjegyző kizárólag az illetékességi területén járhat el és készíthet okiratot. Mindez azt jelenti, hogy a kérelmező választhat melyik közjegyző szolgáltatást veszi igénybe, viszont "neki kell mennie" a közjegyzőhöz az illetékességi területén.
A kérelem kötelező tartalmi eleme a jogügylet tárgya, az ügyérték megjelölése, az elkészítendő okirat megnevezése meghatározása. Ez a legfontosabb része az okirat-szerkesztési kérelemnek, hiszen ez fogja behatárolni a nemperes eljárás eredményeként létrejött közokiratot. A jogügyletek nagyon széles körét szinte lehetetlen tételszerűen felsorolni, gyakorlatilag bármely jogügylet - ha nem ütközik jogszabályba - elkészítését végezheti a közjegyző.[55] E fontos információk meghatározzák a közjegyzői eljárási díj összegét. Az
- 50/51 -
okirat elkészítésének határideje is kötelező tartalmi elem. Fontos leszögezni, hogy e határidő nem feltétlenül az okirat elkészítésének napja. E határidő nem teremt a közjegyző számára olyan kötelezettséget, hogy a kérelemben megjelölt napon kell elkészítenie az okiratot. Amennyiben a kérelmező a feltüntetett időpontig nem jelenik meg a közjegyzőnél, akkor a közjegyző befejezetté nyilvánítja a nemperes eljárást.[56]
A formális kérelem szerves részét képezi négy kötelező nyilatkozattétel. E nyilatkozatok erősítik a közjegyző hatósági szerepét, illetve eljárásának polgári nemperes jellegét.
Az első kötelező nyilatkozat szerint a kérelmet előterjesztő félnek nyilatkozni kell, hogy formális kérelmet megegyező tartalommal más közjegyzőhöz nem terjesztett elő. E szabályozás alapját és jelentőségét a polgári perben érvényesülő perfüggőség jogintézményével magyarázhatjuk. Amíg perfüggőség - mint a perindítás egyik joghatása - fennáll, addig a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt újabb per nem indítható. A közjegyző hatáskörébe tartozó fizetési meghagyásos eljárásban beszélhetünk a perindítás hatályának beállásáról, e szabály az okirat-szerkesztési eljárásnál kizárt, azonban jelentőségét érdemes átgondolni, hiszen előfordulhatnak olyan esetek, amikor a felek több közjegyzőnél - akár rosszhiszeműen - ugyanolyan, vagy hasonló tartalmú közjegyzői okirat elkészítését kérelmezik. E tekintetben garanciális jelentősége van e nyilatkozat felek általi megtételének.
Második kötelező nyilatkozat a fél hozzájárulása ahhoz, hogy személyes adatait és az okirat elkészítéséhez rendelkezésre bocsátott adatokat az eljáró közjegyző kezelje. E nyilatkozat az adatkezelési kérdéseket is megoldja: ha a későbbiekben a fél visszavonja a kérelmét, nem kérdőjelezhető meg, hogy a közjegyző jogosult volt a fél adatainak a kezelésére.[57]
Harmadik kötelező nyilatkozat a fél tudomásul vétele arra vonatkozóan, hogy okiratszerkesztési eljárásért a közjegyzői díjszabásról szóló külön jogszabály szerinti díjat kell fizetni, abban az esetben is, ha a közjegyző eljárása a közjegyzőn kívül álló okból hiúsul meg. E rendelkezés a közjegyző okirat-előkészítő munkája időarányos megtérítését jelenti.[58]
Negyedik nyilatkozattételi kötelezettség a fentebb már ismertetett közjegyző és a fél közötti közjogi jogviszonyból fakadó eljárási és közreműködési kötelezettségre utal: a fél tudomásul veszi, hogy a közjegyzőt a közjegyzőkről szóló törvény alapján eljárási kötelezettség terheli és közreműködését csak a törvényben meghatározott okból tagadhatja meg.
Fontos kiemelni, hogy nem minden esetben kötelező a formális kérelem alkalmazása. Azokban az egyszerű, de nagyszámú ügyekben, ahol a közjegyző előtt megjelenő fél szóbeli kérelme nyomban elintézésre kerül, felesleges adminisztratív teher lenne a formális kérelem előírása, így ezekben az esetekben mellőzhető a kérelem előterjesztése.[59]
- 51/52 -
A bírósági nemperes eljárások befejezése általában érdemi határozattal, végzés meghozatalával történik. A közjegyző okirat szerkesztési nemperes eljárás érdemi befejezése a közokirat elkészítését jelentheti. Azonban nem minden esetben készíthető el a közjegyzői okirat, viszont az eljárást - eljárásjogi szempontból is - be kell fejezni, erről a közjegyzőnek végzést kell hozni, mely ellen fellebbezésnek van helye.[60] Abban az esetben, amennyiben "a fél a kérelmét visszavonja vagy az eljárás lefolytatása a fél általi mulasztása miatt hiúsul meg, a közjegyző az eljárást végzéssel befejezetté nyilvánítja."[61] A törvénymódosítás indokolása erre tekintettel kifejti, hogy a formális kérelem bevezetése magával vonja az eljárás lezárásának a rendezését is arra az esetre, ha az nem a kérelem teljesítésével (például az okirat elkészítése) vagy megtagadásával végződik. Ha a fél érdekkörében felmerült ok miatt lesz eredménytelen az eljárás (visszavonja a kérelmét, vagy az okirat elkészítésére szánt időpontban nem jelenik meg stb.), a közjegyző fellebbezhető végzéssel befejezetté nyilvánítja az eljárást.
Kengyel Miklós szerint "a közjegyző egyik legfontosabb tevékenysége a jogügyletek vagy egyéb jogi tények közhitelű okiratban történő rögzítése."[62] Imregh Géza a közjegyző okirat szerkesztésével kapcsolatosan öt tényezőt - fogalmazhatunk úgy - kötelezettséget emel ki: meggyőződésszerzés a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról; tájékoztatásadás a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről; írásbafoglalás a felek nyilatkozatainak megfelelően úgy, hogy a nyilatkozatok és a ténymegállapítások egyértelműek, félreérhetetlenek legyenek; felolvasása a szerkesztett közjegyzői okiratnak a felek előtt; valamint meggyőződés szerzése arról, hogy az okirat tartalma megfelel a felek akaratának.[63]
Az okirat készítése során két irányú vizsgálatot kell lefolytatnia a közjegyzőnek. Egyrészről meg kell győződni a közokirat fogalmi elemeiről, amelyet nem a Ktv., hanem a Pp. határoz meg. A Pp. 195. § (1) bekezdés szerint: "az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző, vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját." A fenti polgári perjogi definíció a legfontosabb tartalma, hogy a közjegyző által a saját ügykörén belül és a jogszabályban megfogalmazott alakiságok megtartásával készített okirat minősülhet közokiratnak. A szigorú alakiságokat viszont már a Ktv. határozza meg, amely kimondja, hogy "a közjegyző által e törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és hiteles másolata: közokirat."[64]
- 52/53 -
A közjegyzői okirat alaki és tartalmi követelményeit a következőkben foglalhatjunk össze: a közjegyzői okiratot világosan és rövidítések nélkül kell szövegezni; a leírásnál az üresen maradó sorokat vízszintes vonallal kell kitölteni; a közjegyzői okiratban a határidőt, határnapot, a pénzkötelezettség végösszegét, az okirat keltét és más fontos számadatot számmal és betűvel is ki kell írni; a közjegyzői okiratban törölni, átütni vagy a sorok közé írni nem szabad. Ha a szó törlése szükséges, a javítást úgy kell elvégezni, hogy az áthúzott szó olvasható maradjon. A törölt szavak számát a lapszélen vagy az okirat végén fel kell tüntetni, és a közjegyző, valamint a felek aláírásával kell ellátni; a közjegyzői okiratot ügyszámmal, oldalait folyamatos sorszámmal kell ellátni; a közjegyző a közjegyzői okiratot a végén aláírásával, közjegyzői minőségének feltüntetésével és bélyegzőjével látja el; a fél és más érdekelt a közjegyzői okiratot a végén aláírja, vagy kézjegyével látja el. Ha erre nem képes, az aláírást a közjegyző aláírása pótolja; ha a közjegyzői okirat több lapból áll, ezeket zsinórral össze kell fűzni, és a közjegyző bélyegzőjével kell megerősíteni. A közjegyzői okirat mellékleteit, amelyek az okirat részét képezik, ugyanígy kell az okirathoz fűzni. Ha a melléklet erre nem alkalmas, azt a közjegyzői okirat ügyszámával ellátva az okirathoz csatolva kell őrizni.
Fontos kötelezettség, hogy a közjegyzői okiratban kötelező megjelölni a közjegyző által lefolytatott eljárás helyét, évét, hónapját és napját; a közjegyző családi és utónevét, továbbá székhelyét; a felek, az azonossági és az ügyleti tanúk, a bizalmi személy, valamint a tolmács családi és utónevét; a jogügylet tartalmát, utalva az esetleges meghatalmazásra vagy más mellékletre, feltéve hogy ezek a közjegyzői okirathoz nincsenek hozzáfűzve; a közjegyzői okirat felolvasásának, illetve az ezt helyettesítő eljárásnak a megtörténtét, vagy a felolvasás mellőzésének tényét és a feleknek ezt indítványozó nyilatkozatát; azt, hogy a fél a közjegyzői okiratban foglaltakat az akaratával megegyezőnek találta; a felek az azonossági és az ügyleti tanúk, a bizalmi személy, valamint a tolmács aláírását vagy kézjegyét; a közjegyző aláírását és bélyegző lenyomatát.
Az új Pp. lényeges változást nem vezet be a közokirat fogalmával kapcsolatban, így továbbra is a Ktv.-ben meghatározott szigorú alakiságokat kell előtérbe helyezni. Az új Pp. 323. § (1) bekezdés szerint: "a közokirat olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki."
A 2015. évi LXXI. törvény új szabályként bevezette a közjegyzői okiratszerkesztés során a közokirat felolvasása időpontjának (órában és percben) rögzítését, mely mint garanciális elem a jogbiztonság valamint a forgalom biztonságát erősíti.[65]
Összességében elmondhatjuk, hogy a közjegyzői okirat alakiságának szabályai rendkívül szigorúak összehasonlítva például az ügyvéd által készített magánokiratokkal.[66] A szigorú alakiságok természetesen nem öncélúak: bár a közjegyzői okirat elkészítése nem keletkeztet ítélt dolgot, nem párosul hozzá anyagi jogerő, azonban a közjegyzői okirat alapján -
- 53/54 -
a Ktv.-ben felsorolt feltételek esetén[67] - közvetlen végrehajtási nemperes eljárás megindításának van helye, azaz állami kényszer igénybevételét teszi lehetővé a közjegyzői okiratot megszegő féllel szemben. Az okiratszerkesztés szabályai olyan szigorú garanciális elemeket foglalnak magában, melyek megsértése végrehajthatatlanná teszi a közjegyzői okiratot.
A Ktv. nevesíti az okirat-szerkesztési eljárás egyes különleges eseteit: végrendelet, tanúsítvány, valamint a hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása iránti eljárásokat.[68] Az okiratszerkesztés általános szabályain túlmenően ezekre a külön nevesített eljárásokra a törvény speciális rendelkezéseket is előír, amelyek ismertetése jelen tanulmány kereteit meghaladják. Azonban annyit érdemes megemlíteni, hogy a kérelemre történő eljárás elve mellett a kérelemhez kötöttség elve is magas szinten érvényre jut. Ennek indoka az eljárások személyes jellegében keresendő: a végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés stb.) megtétele a legszemélyesebb jogügyletek közé tartozik, a képviselet bármely formája kizárt, ennek következtében ezekben az okirat-szerkesztési eljárásokban a fél által személyesen előadott jognyilatkozat, mint kérelem tartalma alapvetően meghatározó.
Tanulmányomban igyekeztem bemutatni azokat a sajátos jellemzőket, amelyek meghatározzák a közjegyzői okiratszerkesztést, mint atipikus nemperes eljárást a kérelemre történő eljárás elve szempontjából. A közjegyzői okirat szerkesztése iránti eljárás jelentőségét abban tudjuk összefoglalni, hogy a polgári bíróság által hozott jogerős ítélethez hasonlóan a Ktv. szerint közvetlen végrehajtásnak van helye. Imregh Géza megállapításával teljes mértékben azonosulni lehet, amely szerint "az okiratszerkesztés a közjegyzői tevékenység egyik legjelentősebb és talán szakmailag legnehezebb része".[69]
Kijelenthető, hogy mind a jogtudomány, mind a jogszabály normatív rendelkezései igazolják az eljárás nemperes jellegét. Amennyiben a jogalkalmazói gyakorlatban eddig kérdéses lett volna a közjegyző okiratszerkesztő tevékenységének nemperes eljárásként
- 54/55 -
való elfogadása, ez a helyzet 2015. július 01. napjával vitathatatlanná vált. Leszögezhetjük, hogy a már említett Ktv.-t érintő törvénymódosítás legfőbb eredménye, hogy a közjegyző okirat-szerkesztési tevékenysége törvényben rögzített nemperes eljárássá vált, így polgári eljárásjogi szempontból is jogtörténeti jelentőséggel bír.
Kiemelkedő jelentősége van a formális kérelem bevezetésének, tekintettel arra, hogy a közjegyző nem a fél megbízásából jár el, hanem az eljárás nemperes voltából fakadóan a fél kérelmére. A kérelem bevezetése egyértelműen megerősíti a polgári nemperes eljárás jelleget, hiszen időbeli és térbeli eljárásjogi keretet ad a közjegyző előtti közokirat készítési eljárásnak.
Fontos előrelépés továbbá, hogy könnyen megállapítható a nemperes eljárás kezdetének időpontja, aminek garanciális jelentősége van. Összességében megállapítható, hogy bár az okirat szerkesztési eljárás nem illeszkedik be a klasszikus polgári nemperes eljárások közé, ám ettől függetlenül megkérdőjelezhetetlen a nemperes eljárásként való kezelése, amelyben még a polgári peres eljáráshoz képest is kiemelten szerep jut a kérelemre történő eljárás elve, mint a polgári eljárás sajátos alapelvének.
ELESS Tamás, JUHÁSZ Edit, JUHÁSZ Imre, KAPA Mátyás, PAPP Zsuzsanna, SOMLAI Zsuzsanna, SZÉCSÉNYI-NAGY Kristóf, TÍMÁR Kinga, TÓTH Ádám, TÖRÖK Judit, VARGA István - Polgári nemperes eljárások joga, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013.
KENGYEL Miklós - Magyar Polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2013. 8. kiad.
KENGYEL Miklós - Magyar Polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 12. kiad.
IMREGH Géza - A közjegyzői eljárás "Novotny Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért" kiadó, Miskolc, 2003.
MOLNÁR Tamás - A rendelkezési elv, mint alapelv rendeltetése a polgári perrendtartásban, valamint a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban - kodifikációs kérdések. In: P. Szabó Béla, Szemesi Sándor (szerk.) Profectus In Litteris VIII. Lícium-art Kft., 2016.
NÉMETH János - KISS Daisy (szerk.) - A polgári perrendtartás magyarázata, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2010.
NÉMETH János - VARGA István - Egy új polgári perrendtartás alapjai, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2014.
NÉVAI László, SZILBEREKY Jenő - Polgári eljárásjog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977.
RÁDONYI Dénes - REVICZKY Renáta: Közjegyzők Közlönye 2015/4. szám
SZALMA József - A jogtudomány kutatási módszerei (kutatásmódszertan) Patrocinium kiadó, Budapest, 2016.
VARGA István, Éless Tamás (szerk.) - Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára, HVG ORAC kiadó, Budapest, 2016.
https://www.mokk.hu/ugyfeleknek/index.php#3rdPage
- 55/56 -
A királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXX. törvénycikk
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény
2015. évi LXXI. törvény a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
13/1991. (XI. 26.) IM rendelet
108/B/1992. (I. 10.) AB határozat
944/B/1994. (IX. 4.) AB határozat
1208/B/2010. (I. 25.) AB határozat
26/1990. (XI. 8.) AB határozat
Kúria 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény
Vas Megyei Bíróság Pf.20.514/1987. - BH 1988.231. ■
JEGYZETEK
[1] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Új Pp.) 2018. január 1. napjától lép hatályba
[2] Kengyel Miklós - Magyar Polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2013. 8. kiad., 29-51. o
[3] Szalma József - A jogtudomány kutatási módszerei (kutatásmódszertan) Patrocinium kiadó, Budapest, 2016. 96. oldal
[4] Varga István, Éless Tamás (szerk.) - Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára, HVG ORAC kiadó, Budapest, 2016. 812. o.
[5] A közjegyzőkről szóló 1991. XLI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 1. §-a
[6] Kengyel Miklós - Magyar Polgári Eljárásjog - Osiris kiadó, Budapest, 2013. 8. kiad. 506. o.
[7] Ide sorolhatóak az alábbiak: Hitelbiztosítéki nyilvántartás, Végintézkedések Országos Nyilvántartása, Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Elektronikus Nyilvántartása
[8] A Kjnp-ben találjuk a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő kirendelése, a közgyűjteményben elhelyezett dologra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás, értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása, bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése, Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése, Házassági és élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése, a közjegyző letéti eljárása, a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jogosult vagy kötelezett jogutódjának megállapítása iránti nemperes eljárást. Külön törvény szabályozza a hagyatéki eljárást, valamint a fizetési meghagyásos eljárást.
[9] https://www.mokk.hu/ugyfeleknek/index.php#3rdPage
[10] Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet
[11] A királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk 53. § a) pontja szerint a közjegyző hatásköre kiterjed a közokiratok felvételére
[12] Varga István szerk. - Polgári nemperes eljárások joga, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 867. o.
[13] Névai László, Szilbereky Jenő - Polgári eljárásjog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 162-163. o.
[14] Ktv. 1. §-a
[15] Imregh Géza - A közjegyzői eljárás "Novotny Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért" kiadó, Miskolc, 2003. 58. o.
[16] Kengyel Miklós - Magyar Polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 12. kiad. 448-449. o.
[17] Imregh Géza - A közjegyzői eljárás "Novotny Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért" kiadó, Miskolc, 2003. 59. o.
[18] Varga István, Éless Tamás (szerk.) - Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára, HVG ORAC kiadó, Budapest, 2016. 832. o.
[20] 3/2004. PJE határozat I. pont
[21] 3/2004. PJE határozat V. pont
[22] Ktv. 7. § (4) bek.
[23] Ktv. 1. § (5) bek. szerint: "az e törvényben szabályozott közjegyzői eljárások polgári nemperes eljárások, amelyekre - ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy az eljárás sajátosságaiból más nem következik - az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) általános szabályait kell megfelelően alkalmazni."
[24] A hatályos magyar polgári eljárásjogunkban nincs egy közös polgári nemperes eljárásokra vonatkozó kódex, amely háttérjogszabályt biztosítana a bírósági és akár a közjegyzői nemperes eljárásoknak.
[25] Molnár Tamás - A rendelkezési elv, mint alapelv rendeltetése a polgári perrendtartásban, valamint a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban - kodifikációs kérdések. In: P. Szabó Béla, Szemesi Sándor (szerk.) Profectus In Litteris VIII. Lícium-art Kft., 2016. 235. o.
[26] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek.
[27] 26/1990. (XI. 8.) AB határozat, valamint a 1/1994. (I. 7.) AB határozat
[28] Varga István, Éless Tamás (szerk.) - Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára, HVG ORAC kiadó, Budapest, 2016.
[29] Elsősorban a személyállapoti perekhez köthető eljárási cselekményeknél van lehetősége a bíróságnak hivatalból intézkedni.
[30] Új Pp. 1. § (2) bek.
[31] Új Pp. 2. § (2) bek.
[32] A Szakértői Javaslat 3 §-a fogalmazza meg
[33] Vas Megyei Bíróság Pf.20.514/1987. - BH 1988.231.
[34] Kengyel Miklós - Magyar Polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 12. kiad. 72. o.
[35] Varga István szerk. - Polgári nemperes eljárások joga, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 37. o.
[36] Az egyéb szervek által lefolytatott nemperes eljárások közé sorolhatjuk az önálló bírósági végrehajtó által végzett végrehajtási eljárás foganatosító szakaszát.
[37] A hagyatéki eljárás e tekintetben speciális, hiszen a Hetv. rendelkezései szerint a jegyző és a közjegyző bizonyos esetekben hivatalból is megindíthatja az eljárást.
[38] A polgári peres eljárásban nem érvényesül a kérelemhez kötöttség elve a kártérítés módjának megállapítása, a személyhez fűződő jogok megsértése esetében a jogkövetkezmények döntéséről, a házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvita esetén, valamint a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz.
[39] A Ctv. szóhasználata szerint cégeljárásban kérelemnek, a Cstv. rendelkezései szerint a csődeljárás során bejelentésnek nevezzük.
[40] Varga István, Éless Tamás (szerk.) - Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára, HVG ORAC kiadó, Budapest, 2016. 855. o.
[41] Hetv. 19. § (1) c. pontja
[42] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Complex kiadó, Budapest 2012. 219. o.
[43] Fmhtv. 19. §.
[44] Fmhtv. 52. § (1) bek., valamint Vht. 11. § (1) bek.
[45] Rádonyi Dénes - Reviczky Renáta: Közjegyzők Közlönye 2015/4. szám 22. o.
[46] Ktv. 3. § (1) bekezdése szerint a közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen, ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály elkerülésére irányuk, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.
[47] 2015. évi LXXI. törvény a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról
[48] 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet 23/B. § (1) bek.
[49] 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet 23/B. § (2) bek.
[50] Postai út esetén az átvétel napja, fax útján pedig a beérkezés dátuma az irányadó
[51] A kérelmező személyes adatai közé tartozik: neve, születési helye, dátuma, anyja neve; jogi személy vagy más szervezet esetén elnevezése, székhelye, cégjegyzékszáma illetve nyilvántartási száma. A jogállás anyagi jogi természetű és mindig a jogügylettől, az elkészítendő okirat tartalmától függ. Például: bérlő, ajándékozó, végrendelkező, adós, zálogkötelezett, kezes stb.
[52] Pp. V. fejezet
[53] Ktv. 12. § (6) bek.
[54] Ütv. 2. §.
[55] A mindennapi gyakorlatban előforduló jogügyletek közé tartoznak az alábbi kétoldalú jogügyletek: adásvételi szerződés, ajándékozási szerződés, bérleti szerződés, öröklési és tartási szerződés, hitelszerződések. Egyoldalú jogügyletek közé sorolható a végrendelet, meghatalmazás, egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat stb.
[56] Ktv. 174. §.
[57] A 2015. évi LXXI. törvény indokolása kifejti, hogy sok esetben volt az a kialakult gyakorlat, hogy a közjegyzők szóbeli bejelentkezés és e-mailen elküldött tervezetek alapján kezdenek el okiratokat szerkeszteni, ha pedig az ügyfél meggondolja magát, a közjegyző nem tudja igazolni, milyen jogcímen kezelte a fél adatait, az is nehezen bizonyítható, hogy volt-e valódi, komoly felkérés közjegyzői közreműködésre.
[58] Lásd erről részletesen: Rádonyi Dénes-Reviczky Renáta: Közjegyzők Közlönye 2015/4. szám 8. o.
[59] Ezek az eljárások az ún. záradéki tanúsítvány kiállítása iránti ügyek, például a másolat-hitelesítés vagy az aláírás-hitelesítés.
[60] Ktv. 174. § második fordulata
[61] Ktv. 174. § első mondata
[62] Kengyel Miklós - Magyar Polgári Eljárásjog - Osiris kiadó, Budapest, 2013. 8. kiad. 507. o
[63] Imregh Géza - A közjegyzői eljárás "Novotny Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért" kiadó, Miskolc, 2003. 69. o.
[64] Ktv. 111. § (2) bek.
[65] Ktv. 120. § (1) bekezdés d) pontja
[66] Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27. § (1) bekezdése tartalmazza az ügyvédi okirati ellenjegyzés részletes szabályait, mely lényegében a felek kinyilvánított akaratát és az okiratban megjelölt fél ügyvéd vagy helyettese előtti aláírását tartalmazza.
[67] Ktv. 112. § (1) és (2) bekezdése szerint: A közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza:
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa
[68] A Ktv. 136. § (1) bekezdése szerint a közjegyző tanúsítványt állít ki: arról, hogy a másolat az előtte felmutatott okirattal megegyező, a fordítás helyességéről, az aláírás és kézjegy valódiságáról, az okirat felmutatásának időpontjáról, a nyilatkozat vagy értesítés közléséről, a tanácskozásról és határozatról, egyéb jogi jelentőségű tényről, váltó, csekk és más értékpapír óvásáról, a közhitelességű nyilvántartás tartalmáról.
[69] Imregh Géza - A közjegyzői eljárás "Novotny Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért" kiadó, Miskolc, 2003. 68. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
