Jelen tanulmány hivatásrendünk gyakorlati tapasztalataira támaszkodva kíván rámutatni egy konkrét jogeset átfogó elemzésével a közjegyzőkre, illetve a közjegyzői közreműködésre vonatkozó szabályozás hiányosságaira. Célunk az, hogy a közjegyző, mint hatóság tevékenységei közül, az okiratkészítés és az ahhoz fűződő formai (eljárásbeli) követelmények és fogalmi ismérvek kerüljenek górcső alá annak érdekében, hogy rámutassunk az erre irányuló eljárás esetleges szabályozatlanságára és legalább érintőleges megoldási javaslattal éljünk.
Az okfejtésünk megalapozásaként elsősorban a közjegyző státusza közjogi jellegének és ahhoz kapcsolódó egyes tevékenységei joghatásának bemutatása szükséges.
A Kjtv. 1. § (1) bekezdése közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőt, mégpedig abból a célból, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A Kjtv. 1. § (4) bekezdése szerint a közjegyző az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében. A közjegyző folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat. (Kjtv. 1. § (2)-(4) bekezdés)
A Kjtv. fenti rendelkezéseinek, illetve az ezeket kifejtő Alkotmánybíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) gyakorlatának áttekintése igazíthat el minket abban a tekintetben, hogy a közjegyző tevékenységei mennyiben közhatalmiak, már csak azért is, mivel a közhatalomra és annak gyakorlására sem az alaptörvény illetve korábban az alkotmány, sem más nemzeti illetőleg nemzetközi jogforrás nem ad definíciót.[1]
A közjegyző aktusai minősítésére a törvényben megfogalmazott és a bíróságok által használt több megjelölés közül a hatósági jogszolgáltatás, illetve a közhatalmi tevékenység
- 5/6 -
fordulatok jellemzik a leghatározottabban a közjegyzői tevékenységet. Az, hogy ez a tevékenység az állam igazságszolgáltató tevékenységének részét képezi, avagy állami tevékenység, tágabb értelmű, összefoglaló jellegű értelmezést adnak a közjegyzőkről, inkább a jogállás lényegét és nem az egyes tevékenységek milyenségét jelentő origóként.[2]
A Legfelsőbb Bíróság a 3/2004. Polgári jogegységi határozatában is hangsúlyozta, hogy a közjegyző közjogi jogállásának bizonyítása mellett a konkrét tevékenysége jellegének a megvizsgálása is elengedhetetlen, és végül arra a markáns következtetésre jutott, hogy "a hatályos szabályozás alapján nincs olyan tevékenysége a közjegyzőknek, amely ne volna közhatalmi jellegűnek tekinthető". A Legfelsőbb Bíróság a közjegyzői tevékenység egészére nézve döntötte el tehát annak közhatalmi mivoltát, t.i. kimondta, hogy: "A közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol akkor, amikor közokiratot készít, így az e tevékenysége során okozott károkért a (régi) Ptk. 349. §-a alapján tartozik felelősséggel."[3] A Ptk. Hatodik Könyv LXXI. Fejezete általában szabályozza, valamint megfelelően cizellálja a hatósági jogalkalmazás során okozott kárért való felelősséget, így a 6:549. § (2) bekezdése már kifejezetten rendelkezik arról, hogy a közjegyzői jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.
Vitathatatlan tehát, hogy a közjegyzői tevékenység jellegét tekintve egységesen közhatalmi tevékenység, vagyis az állam igazságszolgáltató funkciója részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység. A Kjtv.-nek nincsen olyan rendelkezése, amely jogszabályi alapot adna arra, hogy a közjegyző egyes tevékenységei között a hatósági jelleg szempontjából különböztetni lehessen, azaz a közjegyzői hivatás nem megosztható. Ebből következően a közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít.
A fenti gondolatmenetet továbbszőve, a közjegyző okiratszerkesztési tevékenysége a hatáskörébe utalt és külön szabályozott peren kívüli eljárások mellett - a polgári eljárásjog tudománya szerint is - önálló nemperes eljárásnak tekintendő, mely alaptételhez leginkább a közjegyző és az ügyfél viszonya közjogi jellegű megítélésével, a közjegyző közreműködése kereteinek és az eljárása garanciális szabályainak figyelembe vételével juthatunk el, ahogy ezt a későbbiekben részletesen is kifejtjük.
De vajon rendelkezésre áll-e valamennyi, a törvény által biztosított garanciális szabály? Vajon maradéktalanul rendezik-e a releváns jogszabályok ezen eljárás valamennyi szegmensét? Vajon tovább- vagy kifejezetten definiálni kell-e az okiratszerkesztési folyamat attribútumait? Alaptételünkre, miszerint az ügyletek (jognyilatkozatok) - és persze a jogi jelentőségű tények - közokiratba foglalása bizony nemperes eljárás, rá kell-e még építenünk új - vagy részletszabályozást?
Kérdéseink egy konkrét és a közelmúltban lezárult eset kapcsán is felmerültek.
- 6/7 -
A Felperes Budapesten működő közjegyzői iroda, amely a tevékenységét a Kjtv. rendelkezéseinek megfelelően végzi.
Az Alperes ügyvédi iroda 2013. május 27. napján elektronikus levél formájában felkérte a Felperest az általa megküldött szerződések idegen nyelven történő közjegyzői okiratba foglalására.
A Felperes a Kjtv. által előírt közreműködési kötelezettségének, törvényi megtagadási okok hiányában eleget téve az Alperessel a közjegyzői okiratok aláírására 2013. május 28. napjának 11 órájára egyeztetett időpontot, amelyet később telefonon 2013. május 29. napjának 11 órájára módosított. Az Alperes jelezte, hogy az aláírás időpontjában a Felperes hivatalos helyiségében jelen lesznek a közjegyzői okiratokban szereplő felek, illetve aláírásra jogosult képviselőik, köztük maga az Alperes is.
Az Alperes által a Felperes részére 2013. május 28. napján átküldött szerződések és egyéb jognyilatkozatok egyrészt különösen terjedelmes, bonyolult, nehéz jogi megítélésű több ügyletet takartak, melyek nem egy, hanem három közjegyzői okiratba voltak foglalandóak, másrészt pedig az Alperes által küldött anyagok olyan hiányosságokkal és ellentmondásokkal rendelkeztek, mely alapján az előkészítésben két közjegyzőhelyettes közreműködésére volt szükség.
A fentieknek megfelelően a Felperes alkalmazásában álló közjegyzőhelyettesek 2013. május 28. napján 18 óra után hajnalig, illetve 2013. május 29. napján reggel 6 órától, az Alperes alkalmazottjaival (egy ügyvéddel és egy ügyvédjelölttel) elektronikus levélben és telefonon folyamatosan egyeztetve és egyetértőleg három különböző és több ügyletet magában foglaló okirat elkészítésén dolgoztak a felkérés határidőben történő teljesítése érdekében.
Mivel a közjegyzői díj összege nagyságrendileg már előre látható volt, ezért a Felperes 2013. május 28. napján 20 óra körül telefonon közölte az Alperesnél dolgozó ügyvédjelölttel, amelyet ezen telefonbeszélgetésre hivatkozva 2013. május 29. napján elektronikus levélben is megerősített.
A Felperes a várható díjat a Díjrendeletben foglalt díjszabás alapján kalkulálta, és a Díjrendelet által adható legnagyobb kedvezményt alkalmazva 1-1,5 millió forint körüli összegben határozta meg azt.
2013. május 29. napján, 2 órával a megbeszélt időpont előtt az Alperes alkalmazásában álló vezető ügyvéd illetve partner telefonon, majd később elektronikus levélben is jelezte a Felperes felé, hogy az aláírásra nem kerül sor, ugyanis az ügyfeleik túlzónak találják a közjegyzői díjat. A Felperes ekkor jelezte, hogy a díjra a ténylegesen elvégzett munka arányában igényt tart, amelynek teljesítése az Alperest, mint kérelmező felet terheli. Az Alperes azonban a díj megfizetésétől elzárkózott, arra hivatkozva, hogy "megrendelést" sem ő, sem az okiratokban szereplő többi fél sem adott a Felperes részére.
A Felperes 2013. június 3. napján kelt levele mellékleteként megküldte az Alperes részére a tevékenységre fordított idő alapulvételével kiszámított összesen 536 000 Ft összegű
- 7/8 -
közjegyzői díjról szóló számláját. Az Alperes 2013. június 11. napján kelt válaszlevelében a díjat mind jogalapjában, mind pedig összegszerűségében vitatta és a számlát a Felperesnek visszaküldte.
Tekintettel arra, hogy az Alperes a Felperest jogszabály alapján megillető díjat felszólítás ellenére sem fizette meg, a Felperes jogi képviselője útján ismételten felhívta az Alperest a fizetésre, amelyre szintén elutasító válasz érkezett Alperes részéről, a jogalap kapcsán arra hivatkozva, hogy Alperes nem részese a tervezett jogügyletnek, és a "tényleges ügyfelektől" érvényes és hatályos felkérés nem érkezett, az összegszerűség tekintetében pedig kifogásolta az elvégzett munka mennyiségét.
A fentieket követően Felperes jogos követelésének érvényesítése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte az Alperes ellen. A kibocsátott fizetési meghagyással szemben Alperes ellentmondást nyújtott be, ezáltal alakult perré az eljárás.
A Felperes jogi képviselője útján követelése jogalapjául az alábbiakat terjesztette elő keresetében.
A Kjtv. 6. § alapján a közjegyzőt a tevékenységéért jogszabályban meghatározott díj és költségtérítés illeti meg.
A Díjrendelet 1. § szerint "A közjegyzőt a törvény alapján végzett közjegyzői tevékenységéért munkadíj és költségtérítés illeti meg, amit az eljárást kezdeményező - hivatalból indult eljárás esetén az abban érdekelt - fél köteles megfizetni: több fél esetén a fizetési kötelezettség egyetemleges. A Díjrendelet 4. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "Ha a közjegyző eljárása a rajta kívül álló okból befejezetlen marad, munkadíjra és költségtérítésre a ténylegesen elvégzett munka arányában tarthat igényt."
A fentieket a vonatkozó bírósági gyakorlat is alátámasztja, a BH 2006.51 indokolása szerint: "A közjegyző tevékenységéért járó ellenérték nem szabadpiaci megállapodás tárgya, hanem őt a tevékenységéért jogszabályban meghatározott díj és költségtérítés illeti meg. A közjegyző akár kérelemre, akár hivatalból jár el, közte és az ügyfél között magánjogi jogviszony nem jön létre, közöttük közjogi jellegű jogviszony keletkezik."
A Díjrendelet fent hivatkozott rendelkezése egyértelműen kimondja, hogy a közjegyzőt megillető munkadíjat és költségtérítést az eljárást kezdeményező fél köteles megfizetni. Ettől való eltérést a Díjrendelet kizárólag a hivatalból indult eljárás esetén enged, ahol az eljárásban érdekelt felet kötelezi a díj megfizetésére.
Az Alperes egyébiránt megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy az eljárást nem kezdeményezte, illetve hogy nem volt részese a tervezett jogügylet(ek)nek, tekintettel arra, hogy egyrészt a közjegyzői közreműködésre irányuló felkérés kétséget kizáróan tőle érkezett, másrészt pedig a felkérés tárgyát képező több jogügyletben az Alperes, mint szerződő fél (letéteményes) szerepel.
A Díjrendelet 5. §-a alapján közjegyzőt a hivatali helyiségében elvégzett, a terjedelem, a jogi megítélés és a felelősség szempontjából átlagos (szokásos mértékű) tevékenység ellátásáért a 8-17. §§-ai szerinti munkadíj illeti meg."
A Díjrendelet 6. §-a alapján pedig: "Kivételesen a 8-17. § szerinti munkadíjnak legfeljebb a kétszerese számítható fel, ha a közjegyző:
- 8/9 -
a) különösen terjedelmes, bonyolult, nehéz jogi megítélésű ügyet intéz;
b) tevékenységét a fél kérelmére vagy már alapos indokból 18 óra és reggel 8 óra között vagy munkaszüneti napon, illetőleg a hivatali helyiségén kívül végzi el, vagy
c) az okiratot, tanúsítványt a fél kérelmére idegen nyelven készíti el."
A Felperes álláspontja szerint a Díjrendelet 6. § a) és b) pontjaiban foglaltak fennálltak, mivel az Alperes által küldött anyagok hiányosságokkal rendelkeztek és ellentmondásosak illetve bonyolult megítélésűek voltak, illetve két okirat esetében különösen nagy, 200000000 Ft összeget meghaladó ügyértékkel rendelkeztek, ezért a Felperest eljárása kapcsán terhelő teljes anyagi felelősség miatt is indokolt volt az időráfordítás.
Az Alperes felkérésnek teljesítésén két közjegyzőhelyettes dolgozott 10-10 órát 18 és 2 óra között 2013. május 28. napi kezdettel, illetve 2013. május 29. napján 06.00 és 08.00 között; illetve 2013. május 29. napján 8 órától még 5-5 órát.
A fentiekben kifejtetteket összefoglalva a Felperes véleménye szerint az Alperes kérte fel a Felperest a közjegyzői tevékenységre; továbbá az Alperes a Díjrendelet 1. §-a alapján az eljárást kezdeményező félnek minősül; a Felperes a munka egy részét nem vitatottan elvégezte és az eljárása rajta kívül álló okból befejezetlen maradt; az Alperes így köteles megfizetni a ténylegesen elvégzett munka arányában járó díjat és költségtérítést. S mivel ezen kötelezettségének nem tett eleget, ezért a Felperes kérte a Bíróságot, hogy az Alperest a kereseti kérelemnek megfelelően, a peres felek között létrejött közjogi jogviszony alapján, közjegyzői munkadíj, költségátalány és készkiadás jogcímén összesen 536000 Ft tőkeösszeg, illetve a késedelmes fizetésre tekintettel a tőkeösszeg után 2013. június 7. napjától a teljesítés napjáig járó törvényes késedelmi kamatok megfizetésére kötelezze.
Az Alperes a kereset elutasítását kérte. A kereset jogalapját és összegszerűségét vitatta, egyben a perköltség vonatkozásában a felperes marasztalását kérte.
Az Alperes a kereset elutasítását arra alapította, hogy ő az egyik ügyfele, egy kereskedelmi bank megbízásából működött közre, egy a bank és ügyfelei közötti finanszírozási ügylettel kapcsolatos szerződések előkészítésében. Mivel a szerződéses dokumentációk közjegyzői okiratba foglalása az ügylet egyik feltétele volt, ezért az Alperes egyik alkalmazottja felvette a kapcsolatot a Felperessel és a szerződéses dokumentációt az akkori félkész állapotban átküldte a felperesnek azzal a kéréssel, hogy ők lehetőség szerint készüljenek elő egy esetleges aláírásra, egyben kifejezetten utalt arra, hogy a dokumentáció nincs végleges állapotban és számos további adat is hiányzik az aláírás megvalósulásához. A tényállás körében arra is hivatkozott, hogy a felek között az elektronikus levelezés mellett telefonos megbeszélést is folytattak, aminek keretében 2013. május 28. napján az esti órákban a Felperes alkalmazottja arról tájékoztatta az Alperest, hogy a díj nagyjából másfélmillió forint körüli összeg lesz. Az Alperes tájékoztatta arról a Felperest, hogy a díj összegéről szóló tájékoztatást csak másnap tudja továbbítani az ügyfelének. Másnap az ügyfél arról tájékoztatta őt, hogy a Felperes által alkalmazni kívánt közjegyzői díjakat rendkívül túlzónak találja, ezért nem kívánja igénybe venni a Felperesi szolgáltatást ilyen áron. Ezt követően az Alperes minderről tájékoztatta a Felperest, aki kérte, hogy a Felperes
- 9/10 -
csökkentse az általa alkalmazott díjat, amitől azonban a Felperes elzárkózott, ezért az alperes ügyfele nem kívánta igénybe venni továbbá a Felperes szolgáltatásait A Felperes ezt követően hívta fel az Alperest arra, hogy végső soron rá hárítja a munkája ellenértékét.
A jogalap körében arra hivatkozott, hogy valójában az Alperes és a Felperes között jogviszony nem jött létre. Az ügyvédi irodák (ügyvédek) és a közjegyzői irodák (közjegyzők) közötti általános gyakorlat az, hogy az előkészített, vagy majdnem végleges dokumentációt valamelyik résztvevő fél képviselője az aláírást megelőzően megküldi a közjegyzői okiratba foglaló közjegyzői irodának (közjegyzőnek). Ennek célja az, hogy a közjegyző kellő időben abba a helyzetbe kerüljön, hogy jelezhesse, hogy ha álláspontja szerint a közokiratba foglalandó jogügylettel kapcsolatban olyan körülmény áll fenn, amely kizárja a közjegyző közreműködését, az ügylet során másodlagosan ez lehetővé teszi a közjegyző számára az okirat hatékony előkészítését. Az Alperes vitatta, hogy valódi kérelemről lett volna szó, figyelemmel arra, hogy az elektronikus levél nem az ügyletkötésben érdekelt felektől, hanem az ügyletkötés előkészítésében ugyancsak feladatokkal rendelkező Alperestől származott és a levél kifejezett utalást tartalmazott arra, hogy a csatolt dokumentumok nem a teljes és végleges formátumú dokumentumok. A Felperes ezáltal nem kapott végleges, a közjegyzői eljárást hivatalosan is megalapozó felkérést, megbízást a közreműködésre. Az alperesi megkeresés pedig a gyakorlatban tipikus és egy elterjedt megoldás. Álláspontja szerint az általános közjegyzői gyakorlat nem tekinti az ügyletkötésnél közreműködő ügyvédi irodákat (ügyvédeket) a közjegyzői díj megfizetésére kötelezett félnek. Előadta továbbá, hogy véleménye szerint eredetileg a Felperes sem gondolta ezt másként, ugyanis az általa alkalmazni kívánt díjszabásról szóló tájékoztató levél végén alapul vette, hogy az Alperes az ügyféllel egyeztet az ajánlott díjszabás fényében a munka folytatásáról. Álláspontja szerint, ha már ekkor eljárást kezdeményező félnek tekintette volna az ügyvédi irodát, akkor nem kérte volna, hogy az Alperes az ügyféllel egyeztessen a díjakról. A felek közötti jogviszony hiányát arra is alapította, hogy a Felperes tisztában volt azzal, hogy az Alperes ügyfelei nem tudhatnak az általa közölt várható díjról, hiszen az Alperes alkalmazottja már 2013. május 28. napján éjszaka telefonon közölte, hogy a díjat csak másnap tudja az ügyfelekkel közölni.
Hivatkozott továbbá arra is, hogy a Díjrendelet 2. §-a szerint a Felperesnek a munkadíj és a költségtérítés várható összegéről a tevékenység megkezdésekor kell tájékoztatni a felet, amely a május 28. napi esti órákban folytatott telefonbeszélgetést követően csak május 29. napján reggel valósulhatott meg. Akkor adott tételes és hivatkozható tájékoztatást az alkalmazandó díjról. Az pedig, hogy amikor a díjról tudomást szerzett az ügyfél, addigra a felperes 20 órányi munkát végzett, az a Felperes saját kockázatának tekintendő, hiszen az ügyletkötés megvalósulásában bízva kezdte meg a munkáját.
Összességében azt vitatta az Alperes, hogy ő eljárást kezdeményező félnek minősül. Azt nem vitatta, hogy az Alperesnek valóban van letéteményesi szerepe a közjegyzői okiratba foglalandó jogügylet(ek) vonatkozásában, azonban szerinte ettől ő még nem válik féllé a jogügyletben azáltal, hogy pusztán "adminisztratív jellegű" letéteményesi szerepe van. A feladata ugyanis az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényben definiált ügyvédi tevékenység végzésére korlátozódik. Az Alperes a finanszírozási jogügyletek egyikében
- 10/11 -
sem vett részt, érdemi jogai és kötelezettségei nincsenek. Ügyvédi funkciója, valamint e körben bizonyos okiratok aláírása nem alapozza meg a jogügyletben részes fél minősítést. Véleménye szerint az eljáró ügyvédi iroda szerepe a jogügyletet tekintve nem több a jogügylet megkötésénél eljáró közjegyző szerepénél, aki ugyancsak aláírja az okiratot. Egy finanszírozási ügylet felei a hitelt nyújtók és a hitelt felvevők, továbbá az esetleges biztosítékot nyújtók. Az Alperes előzetes közbenjárása kizárólag az alperes ügyvédi funkciójával függött össze.
A követelés összegszerűségének vitatása körében az Alperes előadta, hogy a Felperes a május 28. napi tájékoztatással nem teljesítette a Díjrendelet 2. §-a szerinti kötelezettségét, továbbá a május 29. napján délelőtt megküldött, a Felperes által alkalmazni kívánt díjszabást tételesen bemutató elektronikus levél is elkésettnek minősül. Az Alperes vitatta továbbá a munkára fordított idő mértékét és indokoltságát. Arra hivatkozott, hogy az Alperes maga is jelezte, hogy tartalmi hiányosságok vannak, így azok nem a felperesi munkavégzés során derültek ki. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Felperes 2013. május 28. napján 20 órakor adott tájékoztatást és nem a díjat valójában viselő személynek, csupán az Alperesnek, így a 18 és 20 óra között végzett munkával kapcsolatos díjigényét a Felperes még akkor sem érvényesítheti, ha egyébként jogalap és összegszerűség tekintetében a keresete alapos lenne.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, az alábbiak szerint.
Az ítélet indokolása szerint a Felperes és az Alperes között közjogi jogviszony nem jött létre. A felek között nem volt vitás az, hogy a Felperes közjegyzői munkát végzett. A felek között elsődlegesen az volt vitás, hogy az Alperes félnek minősül-e a közjegyzői eljárásban, továbbá vitatott volt a kereset összegszerűsége.
A bíróság elsődlegesen a jogalap tekintetében azt vizsgálta, hogy eljárást kezdeményező félnek tekintendő-e az Alperes. A jogszabály nem definiálja az eljárást kezdeményező fél fogalmát.
A bíróság megállapította, hogy az Alperes a bíróság felhívására is úgy nyilatkozott, hogy a Felperes az általa csatolt elektronikus levelekkel kívánja bizonyítani azt, hogy az Alperes fordult a Felperes közjegyzői irodához. Mindemellett a szerződésekre is hivatkozott, amelyben az Alperes szerződő fél volt. A Felperes azonban nem csatolta azokat az általa hivatkozott szerződéseket, amely alapján a bíróság azt vizsgálhatta volna, hogy az Alperes a jogügyletben félként szerepelt-e. Tekintettel arra, hogy az Alperes vitatta, hogy ő fél volt, ezért ennek bizonyítására a Felperes volt köteles. Az Alperes nem vitatta azt, hogy ő a finanszírozó bank megbízottjaként járt el.
A bíróság a csatolt e-mailek alapján nem találta bizonyítottnak, hogy félnek minősül az Alperes, azok alapján kizárólag azt tudta megállapítani, hogy az Alperes egy megkereső e-mailt, valamint szerződéstervezeteket küldött a Felperes részére. Az e-mailek baráti, együttműködő hangvételről tanúskodnak, amelynek tartalma alapján az állapítható meg, hogy az Alperes mindig egy további, az ügyfelével való egyeztető feladatra, illetve magatartásokra utal.
Azt azonban, hogy az Alperes a szerződések alapján jogot szerez vagy kötelezettséget vállal, illetve bármilyen nyilatkozatot tett, a bíróság nem találta bizonyítottnak, így a Felperes
- 11/12 -
egyetemleges fizetési kötelezettségre való hivatkozás sem alapos, ugyanis a Díjrendelet 1. §-a alapján ugyancsak a fél tartozik egyetemlegesen a díj megfizetésére.
Az ítélet ellen a Felperes élt fellebbezéssel, kérve elsődlegesen annak megváltoztatása útján a keresetnek történő helyt adást, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint mindkét esetben az Alperes perköltségekben marasztalását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes, amikoris azt rögzíti, hogy az Alperes a Bank képviseletében járt el a felperesnél, és a Bankot következetesen az Alperes megbízójaként minősíti. Ezzel szemben a periratok részévé tett e-mail levelezés során a felek egyetlen alkalommal sem utalnak a Bankra, mint kifejezetten az Alperes ügyfelére és/ vagy megbízójára. Tényszerű ugyanakkor, hogy a felperesi közjegyzői tevékenység tárgyát egy finanszírozási ügylet képezte, amelyben szerződő/aláíró félként nem csupán a Bank, hanem további felek is részt vettek, ide értve magát az Alperest is. Lényegében a fenti iratellenes megállapításból vonta le az elsőfokú bíróság azon nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen jogi következtetését, miszerint az Alperes kizárólag a Bank megbízott képviselőjeként került kapcsolatba a Felperessel, illetve vett részt a felperesi eljárásban.
Tény az is, hogy a Felperes közjegyzői munkát végzett, közokiratot készített. E tevékenysége a Kjtv. értelmében az állam igazságszolgáltatási tevékenységének részét képező önálló nemperes eljárás, melynek hatósági jellege folytán a közjegyzőt közreműködési kötelezettség terheli. Nem saját kockázatára kezdeményezi saját közreműködését, hanem kizárólag valamely fél felkérése alapján tesz eleget jogszolgáltatási kötelezettségének, ahogy tette ezt a perbeli esetben is az Alperes elküldött e-mail üzenetében foglalt, határozott célra irányuló kérésére. A Felperes okkal kezelhette az Alperest nem csupán egy bank érdekeit képviselő, okiratszerkesztésben közreműködő félként, de a felperesi eljárást kezdeményező félként is, hiszen azon felül, hogy a Bank megbízott képviselőjeként járt el, egyúttal a közjegyző által közokiratba foglalandó finanszírozási szerződéscsomag részét képező, vételi jogot alapító biztosítéki szerződéssel egybekötött letéti kötelem önálló szerződő fele volt letéteményesi pozícióban. Ezen ügydöntő tény tekintetében a felek egyező előadást tettek, amelyet a bíróságnak a Pp. 163. § (2) bekezdése alapján valónak kell elfogadnia. Önmagában az a körülmény, hogy a Felperes nem csatolta be a finanszírozási ügylet szerződéseit, nem teszi kétségessé a felek egyező tényállításait. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság az iratok tárgyaláson történt bemutatása ellenére nem rendelte el azok iratokhoz való csatolását.
A Felperes fellebbezésében rámutatott arra, hogy a közjegyzői okiratot aláíró felet - így az alperest is - a Kjtv. 117. § (3) bekezdése félként minősíti, s a közjegyzői okirat a Kjtv. 129. §-ában írtaknak megfelelően tartalmazta volna az Alperes, mint fél adatait is. Hivatkozott továbbá a Kjtv. 120. § (1)-(2) bekezdéseire és a 119. § (1) bekezdésére is.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyben hagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Indokolása szerint, az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az ezen tényállásra alapított érdemi döntése is.
- 12/13 -
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság abbéli jogi álláspontját, hogy az előtárt bizonyítékok szerinti tényállás értelmében a peres felek között közjogi jellegű jogviszony nem jött létre, illetve hogy az alperes - a 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet 1. §-a szerinti - eljárást kezdeményező félnek nem tekinthető, továbbá hogy az eljárást kezdeményező fél nem azonosítható a fél jogi képviselőjével. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy az alperes a közjegyzői okiratok közül egy letéti szerződést - amely a "különösen terjedelmes, bonyolult, nehéz jogi megítélésű" finanszírozási ügylet fő tárgya mellett nyilvánvalóan technikai jelentőséggel bírhat csupán - saját nevében is aláírt volna, hiszen ez még féli minőség esetén is legfeljebb ezen külön közjegyzői okirat tekintetében eredményezhetett volna díjfizetési kötelezettséget. Maga a felperes adta elő, hogy a közjegyzői okiratba foglalandó finanszírozási ügylet több szerződésből, "okirat csomagokból" áll, és azok közül az alperes egy letéti szerződés letéteményeseként írt volna alá. Az ügylet fő tárgya szerinti, a díjszabás alapját adó közjegyzői okiratokban az alperes nem volt szerződő fél, márpedig a közjegyző felkérése alapvetően ezen szerződések közjegyzői okiratba foglalására szólt, így az alperes a maga nevében eljárást kezdeményező félnek sem tekinthető.
A Kjtv. rendszerében is a fél fogalma a szerződő féllel azonosul (pl.: 120. § (1) bekezdés, 122. § (1)-(2) bekezdés), nem pedig a fél meghatalmazottjával, ez utóbbi tárgyában a Kjtv. külön rendelkezéseket tartalmaz (pl: 132. § (1) bekezdés). A másodfokú bíróság megjegyezte továbbá, hogy bár a kereset elutasítása a jogalap hiányán nyugszik, a kereset összegszerűségét sem látta bizonyítottnak, ahhoz a csatolt számla önmagában elégtelen.
A közjegyzőre vonatkozó legalapvetőbb jogszabályok (Kjtv., Díjrendelet) alkalmazásakor a bíróság számára sem egyértelmű, hogy hogyan definiálhatók a közjegyző okiratszerkesztési eljárásának leglényegesebb fogalmai, például az, hogy ki a fél az eljárásban. A Kjtv. és a Díjrendelet még a közjegyző tevékenységére vonatkozó, az eljárás szempontjából esszenciális jelentőségű kifejezések használatában sem következetes, illetőleg nem határozza meg ezek tartalmát. A fenti jogeset - kizárólag annak elméleti kinyilatkoztatásaira koncentrálva - a következő kérdéseket vetheti fel, melyeket a Bevezetésben már részben érintettünk.
1. Közhatalmi tevékenységet végez-e a közjegyző, amikor közjegyzői okiratot szerkeszt?
2. A közjegyző valamennyi eljárása - így az okiratszerkesztés - megfelel-e a polgári nemperes eljárás fogalmi ismérveinek?
3. Milyen jellegű jogviszony keletkezik a közjegyző és az ügyfél között, amikor a közjegyző okiratot szerkeszt?
4. Mely időpontban, mi alapján és milyen tartalommal jön létre a fenti jogviszony?
- 13/14 -
Előrebocsátva, hogy a 'közhatalom' fogalmának jogelméleti, jogfilozófiai vagy akár alkotmányjogi szempontú elemzése meghaladná a jelen tanulmány kereteit, a kérdést kizárólag a közjegyzői működésre szűkítjük. A kérdés számos fórum (Európai Unió Bírósága[5], Alkotmánybíróság, Legfelsőbb Bíróság), illetőleg tanulmány[6] vizsgálati témája volt, valamint jelenleg is európai bírósági eljárás tárgyát képezi.[7] Mindeddig azonban nem létezik általános jellegű uniós, vagy nemzeti bíróság által definiált meghatározás a 'közhatalom' fogalmi ismérveiről.
A közjegyzői működés közhatalmi jellegének vizsgálatakor az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) elsősorban inkább az egyes közjegyzői tevékenységekre koncentrálva, míg az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság a közjegyző jogállását és tevékenységei természetét is egyidejűleg vizsgálva hozta meg eddigi határozatait.
A Bíróság az egyes tagállamokkal szemben lefolytatott, állampolgársággal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásokban mindig az adott nemzeti szabályozásból kiindulva vizsgálja a közjegyzőség helyzetét. A Bíróság álláspontja például a Bizottságnak a Belga Királyság ellen indított eljárásában meghozott, marasztaló ítéletében[8] többek között az volt, hogy "nem tartoznak az EK 45. cikk első bekezdésében előírt kivétel hatálya alá bizonyos, a közhatalom gyakorlásához képest kisegítő vagy előkészítő jellegű tevékenységek (...), vagy bizonyos olyan tevékenységek, amelyek - bár gyakorlásuk a bírósági vagy közigazgatási hatóságokkal való akár rendszeres és szerves kapcsolattal, sőt a működésükben való akár kötelező együttműködéssel jár együtt - érintetlenül hagyják az említett hatóságok mérlegelési és döntési jogkörét (...), továbbá bizonyos olyan tevékenységek, amelyek nem járnak döntési jogkör gyakorlásával (...), kényszerítő jogkör gyakorlásával (...) vagy kényszer alkalmazására vonatkozó jogkör gyakorlásával (...)". A Bíróság véleménye szerint azt kell ellenőrizni, hogy "a közjegyzőkre bízott tevékenységek a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételt jelentenek-e" és ezek jellege alapján dönthető el, hogy egy adott állam közjegyzői közhatalmat gyakorolnak-e vagy sem. A Bíróság nem határozza meg a 'közhatalom' fogalmát, de megadja azokat a szempontokat, amelyek szerint egy tevékenység biztosan nem közhatalmi.
- 14/15 -
Magyarország esetében röviden összefoglalva, nem lehet azt mondani, hogy a közjegyzőnek számos eljárásában ne lenne mérlegelési vagy döntési jogköre, ne hozhatna adott esetben anyagi jogerővel járó döntést, vagy ne alkalmazna kényszert vagy kényszerítő jogkört (például a fizetési meghagyásos eljárásban, hagyatéki eljárásban, előzetes bizonyításban, bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésében felmerülő számos döntési és mérlegelési jogkör, jogerős fizetési meghagyás anyagi jogereje, végrehajtás elrendelése a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörében, a Kjnp. hatálya alá tartozó esetekben a Pp. szerinti közvetlen kényszerítő eszközök használata, stb.). A közjegyző okiratszerkesztési eljárása pontosan és szigorúan szabályozott, ezek megsértése esetén nem jön létre közokirat. A közjegyzői okirat a Vht. 23/C. §-ában meghatározott feltételek esetén közvetlen végrehajtási jogcímet keletkeztet.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában[9] a közjegyzőt jogállási és tevékenységi szempontból is vizsgálva mindvégig állami, tágabb értelemben vett igazságszolgáltatási, jogszolgáltató, hatósági tevékenységet végző, közjogi jellegű személynek tekintette. A Kjtv. és a Bjt. összevetése alapján ettől függetlenül is kijelenthető, hogy a közjegyző közjogi jogállása valamennyi jogi hivatásrend közül a bírákéhoz hasonlít leginkább, "többek között a kinevezési feltételek, a kizárólag a törvénynek való alárendeltség, a pártatlanság, függetlenség, objektivitás, az áthelyezési tilalom, utasítási tilalom, az összeférhetetlenség, a politikai életben történő részvétel tilalma, a kizárás, az elvárható magatartás követelménye, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség tekintetében is".[10]
A korábban is hivatkozott 3/2004. PJE a jogszabályok, az Alkotmánybíróság határozatai, az eseti bírósági határozatok és a legfőbb ügyész álláspontjának szintéziseként egyértelműen levezeti és kimondja, hogy a közjegyző tevékenysége hivatali, hatósági jellegű, "közjogi helyzetéből és a tevékenységére vonatkozó hatályos szabályozásból következően a közjegyzőnek nincs olyan tevékenysége, amely ne volna közhatalmi jellegűnek tekinthető", tevékenységei nem ítélhetőek meg egymástól függetlenül, így "a közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol akkor, amikor közokiratot készít". A közokiratszerkesztés során a közjegyző köteles közreműködni, eljárása részletesen törvényileg szabályozott, kizárólag közokiratot készíthet, amelyhez kapcsolódik annak bizonyító ereje, és az okirat adott esetben közvetlen végrehajtási jogcímet keletkeztet.
Megállapítható tehát, hogy a közjegyző valamennyi, így okiratszerkesztési tevékenysége a közjegyző státuszából és a tevékenység jellegéből adódóan közhatalmi tevékenység.
- 15/16 -
Az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végző, közhatalmat gyakorló közjegyző által végzett közhiteles tevékenységek mind anyagi jogi, mind alaki jogi szempontból törvény és más jogszabályok által szigorúan szabályozottak. A közjegyző hatásköreit kizárólag ezek betartásával gyakorolhatja, ellenkező esetben hatáskörtől függően végrehajthatatlanság, érvénytelenség, fellebbezés vagy hatályon kívül helyezés a jogkövetkezmény.
A jogágak rendszerének a jogtudomány által kialakított csoportosítását figyelembe véve, a közjegyző alaki jogi szempontból értelemszerűen nem folytathat le semmilyen más jellegű eljárást, mint polgári eljárást. Eljárásaiban nem alkalmazható a polgári eljárásokat szabályozó jogszabályokon kívül egyetlen más eljárási törvény sem, így a büntető- vagy a közigazgatási eljárásról szóló törvény.
A közjegyző hatáskörei gyakorlása során tehát polgári eljárást folytat le. A közjegyző polgári eljárása mind a jelenlegi Alaptörvény (és a korábbi Alkotmány),[11] mind a polgári peres és nemperes eljárás perjogtudomány által meghatározott fogalmából kiindulva nem lehet peres eljárás.
A polgári per "államhatósági eljárás, melyben az állam egyik szerve, a bíróság, a felek kétoldalú meghallgatása alapján valamely sértett vagy veszélyeztetett magánjogot, vagy csak esetleg egy veszélyeztetett magánjogi érdeket derít ki, hogy ezáltal a felperes magánjogi jogosítványát vagy esetleg csak magánjogi érdekét az alperes ellen érvényesítse".[12] A szűk értelemben vett igazságszolgáltatási tevékenységet, jogvita véglegesség igényével történő eldöntését kizárólag bíróság végezheti.
A rendkívül nagyszámú és sokféle nemperes eljárás fogalmát ehhez képest nehéz meghatározni. A következő definíció a perjogtudomány története során kialakított számos meghatározás szintézise:[13] "a nemperes eljárások a bíróságnak, vagy valamely ahhoz tartozó, illetőleg meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő személynek, valamint az eljárásban részvételre jogosult más személyeknek az igazságszolgáltatás megvalósítása vagy a tények, illetve jogok tanúsítása, elismertetése, stb. érdekében, sajátos formában végzett, törvényileg meghatározott, egymást követő cselekményei és az azokhoz kapcsolódó eljárási jogviszonyok",[14] melyek "kiemelt szerepet töltenek be mind a permegelőzésben, mind a perelterelésben, ezzel pedig a polgári igazságszolgáltatás lényegét adó peres eljárásra is jelentékeny hatással bírnak."[15]
- 16/17 -
A közjegyző nem vitásan számos olyan eljárást folytat le, melyekben szubszidiárius jogszabályként alkalmazandó a Pp., illetőleg ezen jogszabályok kifejezetten nemperes eljárásnak minősítik a közjegyző eljárását. Már a He. is kimondta, hogy amennyiben a rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a hagyatéki eljárásban a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni[16].
Ha csak a leglényegesebb hatásköröket szabályozó jogszabályokat nézzük, azt látjuk, hogy a Kjnp. hatálya alá tartozó közjegyzői eljárások szintén deklaráltan nemperes eljárások: hiszen benne szabályozott, a közjegyző hatáskörébe utalt eljárásokban a Pp. szabályai - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók, a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú, határozata jogorvoslat szempontjából a járásbíróság végzésével azonos hatályú[17]. A Hetv. hasonlóképpen úgy rendelkezik, hogy a hagyatéki eljárás polgári nemperes eljárás, melyre a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni, a közjegyző eljárása az elsőfokú bíróság eljárásával azonos hatályú[18]. Az Fmhtv. a fizetési meghagyásos eljárásról kimondja, hogy az egyszerűsített polgári nemperes eljárás, melyre a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni, a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú[19]. A Vht. szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a törvény külön nem szabályoz, a Pp. a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadó, ha a bírósági végrehajtás elrendelésére a közjegyző rendelkezik hatáskörrel, a Vht. 31/E. § (1) bekezdésében meghatározott kivételekkel végrehajtást elrendelő bíróság alatt a közjegyzőt is érteni kell, a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a járásbíróság eljárásával azonos hatályú.[20]
A közjegyző ezen eljárásai tekintetében nemcsak azért nem lehet kételyünk az eljárás polgári nemperes jellege felől, mert azt jogszabály mondja ki, hanem azért sem, mert a nemperes eljárások fentiek szerinti definíciójának maradéktalanul megfelelnek (ideértve természetesen a közjegyzőnek az egyes nyilvántartások vezetésével kapcsolatos hatásköreit is). Bírósággal meghatározott szempontból azonosnak minősülő személy folytatja le őket? A státusz és a tevékenység jellege, joghatásai szempontjából a közjegyző nem vitásan azonosnak minősül a bírósággal. Az adott jogcselekményeket a közjegyzőn, illetve más, az eljárásban részvételre jogosult személyen kívül megteheti más? Az eljárás célja az igazságszolgáltatás megvalósítása vagy a tények, illetve jogok tanúsítása, elismertetése? A közjegyző és a felek jogcselekményei sajátos formában végzett, törvényileg meghatározott, egymást követő cselekmények? A válasz nem kétséges.
Kérdés, hogy van-e okunk arra, hogy a közjegyzőnek a Kjtv. szerinti eljárásait - így az okiratszerkesztést (ideértve az ügyleti és a ténytanúsító okiratok készítését is) - ne tekintsük polgári nemperes eljárásnak, hiszen ezt a több, mint húsz éve megszövegezett
- 17/18 -
közjegyzői törvény nem deklarálja. A Kjtv. szerinti eljárásokat a közjegyző folyathatja le, sőt köteles lefolytatni, a közreműködést kizárólag a törvényben meghatározott esetekben tagadhatja meg.[21] A közjegyzőn kívül az eljárásban részvételre jogosult más személy a 'fél' vagy 'ügyfél'. A cél a tágabb értelemben vett igazságszolgáltató tevékenység keretében jogszolgáltató hatósági tevékenység megvalósítása, tények, jogok tanúsítása, elismertetése. Az eljárási cselekményeket az érintettek törvény által meghatározott, sajátos formában, szigorú alakiságok szerint végzik, ezek elmulasztása komoly következményekkel jár. Abból, hogy a Kjtv. 1. § (2) bekezdése hatáskörönként sorolja fel a törvény által szabályozott közjegyzői eljárásokat, míg a (3) bekezdés utal csak 'nemperes' eljárásokra, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a Kjtv. szerinti eljárások ne lennének nemperes eljárások, mindössze arra lehet következtetni belőle, hogy vannak még más egyéb nemperes' eljárások (például a hagyatéki eljárás) is, amelyekre vonatkozó szabályok nem ebben a törvényben találhatóak.
A Kjtv. ezen szövegtechnikai megoldása kétségtelenül nincs összhangban az elfogadását követő évtizedekben keletkezett, a közjegyző hatáskörével kapcsolatos jogszabályok szövegével, ezért az egyértelműség kedvéért kívánatos lenne, ha maga a Kjtv. mondaná ki, hogy a benne szabályozott eljárások polgári nemperes eljárásnak minősülnek, ha már de facto ez a helyzet: "A közjegyző közokirat készítési tevékenységét a polgári eljárásjog tudománya önálló nemperes eljárásnak tekinti. Az elmélet a közjegyző hatáskörébe tartozó külön szabályozott nemperes eljárások mellett, a közjegyzői nemperes eljárások másik csoportjaként tartja számon az un. "felek részére végzett közjegyzői tevékenységeket", amelyek körébe tartozik a közjegyzői okirat készítése; a tanúsítvány kiállítása; a hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása; az okirat megőrzése; pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzésbe való átvétele".[22]
Az új Polgári perrendtartás kodifikációja kapcsán a Kormány által is elfogadott Koncepció[23] közjegyzői nemperes eljárásokkal kapcsolatos érvrendszerének alapját képezi,[24] hogy a közjegyző közhatalmat gyakorló, nemperes eljárásokat lefolytató hatóság. A jelenlegi eljárások hatékony lefolytatására alapozva az új Pp., illetőleg a kapcsolódó jogszabályok további nemperes eljárásokat telepítenének a közjegyző hatáskörébe.
Mind a valamennyi hatáskörében, így a közjegyzői okiratszerkesztési tevékenysége során is közhatalmat gyakorló közjegyző hatósági jellegének kétségtelen módon való egyértelművé tétele, mind a 2. pontban ismertetett jogeset által felvetett kérdések megelőzése céljából gyakorlati szabályozási igényként jelenik meg a Kjtv. szerinti eljárások nemperes jellegének törvény általi deklarációja (természetesen annak alapos átgondolásával, hogy a lehetséges háttérjogszabályi rendelkezések közül melyek alkalmazását volna kívánatos kivétellé tenni a Kjtv. vonatkozásában).
- 18/19 -
Megjegyezzük, hogy Kjtv. eljárásainak jogszabályi szöveg szintű, nemperes eljárásként történő meghatározása egyértelműen eloszlatná többek között a közjegyzőknek a Vht. 16. § a) pontjának második fordulata alkalmazhatóságával kapcsolatos kételyeit a közjegyzői okiratszerkesztés (ideértve természetesen az ügyleti és a ténytanúsító okiratot) díjának vonatkozásában.[25]
A kérdést úgy is feltehetnénk, hogy létrejöhet-e bármely más jogviszony, mint közjogi? Tekintettel arra, hogy a közjegyző valamennyi hatáskörében közhatalmat gyakorló hatóság, előállhat-e olyan helyzet, hogy a közjegyző és az ügyfél között magánjogi jogviszony jön létre? A kérdést aszerint vizsgáljuk, hogy a közjegyző milyen típusú iratot készíthet, szabadon választ-e ügyfelet, és hogyan alakul a díja és a felelőssége.
A közjegyző jogállását már részletesebben elemeztük, az nem vitásan a bíróság státuszához hasonlatos, melyet alátámaszt az állami kinevezés, a csak a törvények való alávetettség, pártatlanság, függetlenség, személyes eljárás, összeférhetetlenség, a közbizalom fenntartására alkalmas magatartás, részrehajlástól való mentesség, áthelyezési tilalom, a numerus clausus, a kötött illetékességi terület, a közreműködési, titoktartási kötelezettség és a közjegyző jogszabályi díjazása.
A Kjtv. szerint a közjegyző a fél részére magánokiratot nem készíthet.[26] Minden irat, amely közjegyzői eljárás eredményeként születik, legyen az határozat vagy egyéb okirat, közokirat. A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, az általa a törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és hiteles másolata: közokirat.[27] A Pp. a közokirathoz a valódiság vélelmét fűzi.[28] A közjegyzői okirat megfelel a Jenard-Möller jelentés[29] közokirattal szemben támasztott feltételrendszerének, melynek alapján a közokiratok elengedhetetlen kelléke, hogy hatóság készítse, tartalmilag is felelősséget vállaljon érte, és az irat a kiállítás államában végrehajtható legyen.
A közjegyző nem megbízás, hanem felkérés alapján jár el.[30] Noha a felkérést, mint eljárást megindító jogcselekményt a Kjtv. finoman szólva sem szabályozza megfelelő rész-
- 19/20 -
letességgel, a Kjtv. szövegéből mégis levezethető, hogy ez semmiképp sem egyenrangú felek között létrejövő megbízási jogviszonyt eredményez. Még akkor sem, ha okirat-készítési hatáskörében eljárva a közjegyző elsősorban a felek ügyleti akarata (mondhatni instrukciói), illetőleg a jelenlétében bekövetkezett tények alapján készíti el okiratát, és jogszabályoknak való megfelelőségét vizsgálja elsősorban. A közjegyzőnek a Kjtv. alapján is eljárási kötelezettsége van, de egyéb hatásköreit szabályozó más törvények értelmében is. A Kjtv. szerinti közreműködésre történő felkérése esetén a közjegyző azt kizárólag a törvény által meghatározott esetekben tagadhatja meg.[31] Eljárási kötelezettsége olyan szigorú, hogy a közreműködés megtagadásáról fellebbezhető végzést kell hoznia.[32] Összehasonlításképpen, a Bjt. szintén kimondja, hogy a bíró hivatását köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen, ésszerű határidőn belül köteles eljárni.[33] Mind a közjegyző, mind a bíróság kizárólag saját illetékességi területén működhet, eljárásaik túlnyomó többségében törvény által előre meghatározott, kötött az illetékesség, azaz a fél (az ügyek számát tekintve túlnyomórészt) nem választhat szabadon közjegyzőt (bíróságot).
Ezzel szemben az ügyvéd az Ügyvédi tv. értelmében a megbízó megbízása alapján jár el, amely akkor jön létre, ha a felek - tehát egyenrangú felek, az ügyvéd és a megbízója - megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és költségekben.[34] A megbízó szabadon választhat ügyvédet, akár egyszerre többet is,[35] az ügyvédi illetékesség fogalma nem létezik. Az ügyvéd nem köteles a megbízást elfogadni, tehát nincs közreműködési kötelezettsége, és mind az ügyvéd, mind a megbízója bármikor felmondhatja a jogviszonyt.[36 ]Nem vitás tehát, hogy az ilyen jellegű megbízási jogviszony nem hasonlítható össze a közjegyző és a fél-ügyfél viszonyával.
A bírósági és a közjegyzői eljárásokban az illetéket, valamint a közjegyzői díj számításának módját jogszabályok pontosan meghatározzák,[37] a díjazás nem szabad megállapodás tárgya, melynek bizonyos jogszabályok csak keretet adnának. A Kjtv. szerint a közjegyzőt a tevékenységéért jogszabályban meghatározott díj és költségtérítés illeti meg;[38] ezen rendelkezések a közjegyző és az ügyfél közötti jogviszony jellegének megítélésekor mind a 3/2004. PJE, mind a BH 2006.51 esetében lényeges szempontot jelentettek. A Díjrendelet a közjegyzőt nemcsak jogosítja, hanem kötelezi is, még akkor is, ha be nem tartásához az ügyre kiható következményt jelenleg a hatályos jog nem szabályoz.
Érintheti-e a közjegyző és az ügyfél közötti jogviszony megítélését az a tény, hogy a közjegyző működésének költségeit nem az állam biztosítja, hanem saját bevételei vannak és ezekből maga fedezi hatáskörei gyakorlásának költségeit? A közjegyző egyénileg vagy közjegyzői iroda keretében folytathatja tevékenységét (melyre a kft-re vonatkozó szabályokat
- 20/21 -
kell megfelelően alkalmazni).[39] Maga a törvény mondja ki, hogy amennyiben a közjegyző irodát alapít, ez nem érinti a közjegyző jogállását, a hivatás személyes gyakorlására vonatkozó kötelezettségét, valamint a fegyelmi és anyagi felelősségét sem.[40] A közjegyzői iroda üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a közjegyzői tevékenység elősegítésére folytathat. Tekintve, hogy nem szabad elhatározás kérdése, hogy ki működhet közjegyzőként és hol, hanem mind a kinevezés, mind az álláshelyek száma, mind az illetékességi terület, mind a hatósági jogkörök, mind a közreműködési kötelezettség tartalma pontosan meghatározott, a közjegyzői működés semmiképp nem tekinthető üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásnak kizárólag azért, mert a közjegyzői munkadíj a közjegyzőhöz folyik be, és saját maga biztosítja a működése materiális feltételeit.[41] Jogalkotói feladat és felelősség, hogy a zárt számú közjegyzőség tagjainak mindig legyen megfelelő számú díjköteles ügye, így a közjegyzők egymás között elméletileg nem versenyezhetnek az ügyfelekért a piaci szférában működő vállalkozásokhoz hasonlóan. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló közjegyzők látnak el.
A közjegyzői felelősség kérdésében hozott legmarkánsabb döntést a 3/2004. PJE-ben találjuk, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a közjegyzői felelősségnek a régi Ptk. hibás teljesítésért való felelősség szabályai szerinti megítélése hibás, hiszen a közjegyző és az ügyfél között az okirat-készítés során sem magánjogi, hanem közjogi jogviszony jön létre, a kártérítési felelőssége ezért a régi Ptk. 349. §-a szerint alakul. Ennek megfelelően a Ptk. 6:549. § (2) bekezdése már egyértelműen fogalmaz.
A közjegyző és az ügyfél viszonyában tehát kizárt a magánjogi jogviszony létrejötte.
Az eddigi hosszas okfejtés alapján levont, evidenciának tartott következtetések ellenére - melyben tulajdonképpen csak ismertettük a jogelmélet eredményeit, számos fórum döntését és jogszabály szövegét - megállapíthatjuk, hogy a Kjtv. szövegszerűen nem ad választ egyszerű és alapvető kérdésekre, melyek például a 2. pont alatt ismertetett perben is felmerültek. Levezettük, hogy a közjegyző valamennyi hatáskörében közhatalmat gyakorló, nemperes eljárásokat lefolytató hatóság, ugyanakkor komoly hiányosságokat találunk a Kjtv. szabályozásában épp a klasszikus okiratszerkesztési eljárás és az általa szabályozott egyéb eljárások tekintetében. Míg a Kjnp., Hetv., Fmhtv., Pp., Vht. szabályai világosan, a kérelem benyújtásától kezdődően, lépésenként meghatározzák az adott nemperes eljárás menetét, a Kjtv. szövegéből még az sem derül ki, pontosan milyen módon indul az eljárás.
- 21/22 -
A 2. pont szerinti jogesetben a bíróságnak komoly gondot okozott annak megállapítása, hogy milyen jogcselekmény keletkeztet jogviszonyt a közjegyző és az ügyfél között, mi minősül felkérésnek, mivel bizonyítható ennek tartalma, hogy félnek minősül-e az a személy, aki közreműködésre kéri fel a közjegyzőt.
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy a hivatalból is lefolytatandó eljárások szűk körén kívül a közjegyző kérelemre jár el. A Kjtv. szóhasználatában ez 'felkérés', amely azonban kizárólag említés szintjén fordul elő, egyetlen helyen (5. § (1) bek.), de a 'közreműködés', 'közreműködést kérés' is kizárólag a 3-5. §§-okban. Sem a 'felkérés, sem a 'közreműködés' fogalmát, tartalmi vagy formai követelményeit nem határozza meg egyetlen jogszabály sem. A Díjrendelet az 'eljárás kezdeményezését' említi.[42] Ily módon, noha világos, hogy ezen eljárások kérelemre-felkérésre indulnak, de az nem egyértelmű, hogy milyen eljárási cselekménnyel és mely időpontban.
A kérdés további kérdéseket vet fel. Hogyan állapítható meg a felkérés tartalma, hogy a közjegyzőnek konkrétan mely eljárást kell lefolytatnia és hogyan lehet ezt utólag bizonyítani? Egyáltalán mely magatartás, cselekmény minősül felkérésnek? A bíróság szerződéstervezetek szolgáltatását, időpontkérést és a díjról való tájékoztatást ráutaló magatartásként nem tekintette felkérésnek. Ha nem állapítható meg jogszabály alapján a felkérés tartalma, a közjegyző milyen eljárási cselekmények megtételére jogosult? Jogosult személyes adatokhoz és üzleti titkokhoz hozzáférni, azokat kezelni, és fennáll a titoktartási, vagy tájékoztatási kötelezettsége? Ha nem állapítható meg az eljárás kezdete, milyen időpontban áll be a közjegyző Díjrendelet szerinti (2. §) tájékoztatási kötelezettsége a várható közjegyzői díjjal kapcsolatban, mi számít a "tevékenység megkezdésének", vagy mennyi az eljárási határidő a közreműködést megtagadó végzés esetében? Egyáltalán pontosan megállapítható a közjegyző számára, hogy ki a fél-ügyfél az eljárásban, vagy ki jogosult őt a közreműködésre felkérni? Mely személy köteles a díjat viselni és mely személy tekinthető álképviselőnek a felkérés szempontjából? Mely cselekmény számít az eljárás befejezésének (lásd Díjrendelet 4. § (1) bekezdés szerinti 'befejezetlen marad' szófordulat)?
Indokolható-e, hogy míg a közjegyző Kjtv. szerinti eljárásainak menete, az eljárásban készített instrumentumok tartalmi és formai követelményei (de még az irattári iratkezelés rendje is) rendkívüli részletességgel rögzítettek, a fenti fogalmak meghatározása a Kjtv.-ből hiányzik? Nem veszélyezteti-e a jogbiztonságot és a közjegyző hatóságként való működését, ha számos hatáskörei közül a Kjtv.-ben találhatóak esetében az eljárást megindító cselekményt nem szabályozza törvény (vagy más jogszabály)? Az Alkotmánybíróság 13/2008. (II. 21.) AB határozatában alkotmányellenes mulasztást állapított meg a hagyatéki eljárás rendeleti szintű szabályozása okán. Kifejtette, hogy a He. - egyébként teljes körű - szabályai között számos olyan van, amely alapvető jogokat érint, illetve korlátoz, többek között a magántitok, a jóhírnévhez és a személyes adatok védelméhez, illetve az adatvédelemhez és az információs önrendelkezéshez fűződő jogokat is. Az ezekkel kapcsolatos rendelkezéseket törvényi szinten kell szabályozni.
- 22/23 -
A Kjtv. szerinti közjegyzői eljárások esetében rendeleti szinten sincs szabályozva, hogy melyek az eljárást megindító irat (vagy nyilatkozat) formai és tartalmi követelményei. Még ha maguk az eljárások a kezdő és befejező iratoktól eltekintve részletesen törvény által szabályozottak, nem sérti-e az eljárásban részt vevők jogát az, hogy nem állapítható meg, mikor jön létre a közjegyző és az ügyfél közötti jogviszony és milyen tartalommal? Mi a teendő, ha a közjegyző nem a fél által valamely formában előterjesztett kérelem alapján járt el? Ki köteles a díjat viselni, ha az eljárás eredménytelenül zárul és mi a díjszámítás alapja? Hogyan válik végrehajthatóvá a közjegyző díj, ha a felkérő, de meg nem jelenő személy személyi adatai részben ismeretlenek maradnak?
A bíróság hatáskörei közül a peres eljárás a Pp. értelmében a törvény által meghatározott formájú és tartalmú keresetlevéllel indul;[43] ezek elmulasztása akár elutasítást is maga után vonhat. Másik végletként láttuk, hogy az Ügyvédi tv. alapján még az ügyvéd és a megbízó között létrejövő megbízás tartalma, formája és a jogviszony létrejötte is világosan szabályozott.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Kjtv. és ezzel összhangban a Díjrendelet szövege nem követte a közjegyző jogállásának folyamatos értelmezését, sem pedig az egyre bővülő tevékenységeire vonatkozó más jogszabályok elméleti alapját, technikai megoldásait, fogalomrendszerét. Tekintve, hogy a közjegyzői tevékenység csak egységesen vizsgálható - azaz nem jelenthető ki, hogy valamely eljárása ne volna polgári nemperes eljárás - indokolt valamennyi, az okiratszerkesztési és egyéb, a Kjtv. hatálya alá tartozó eljárásainak szabályait aktualizálni, az említett joghézagokat kitölteni.
Kívánatos volna törvényi szinten deklarálni, hogy a Kjtv. szerinti eljárások is nemperes eljárások, pontosan meghatározni az eljárást megindító irat (nyilatkozat) tartalmi és formai követelményeit, illetőleg ehhez képest a fél fogalmát, kívánatos volna a következetlenül használt 'ügyfél-fél' kifejezések egységesítése és az egyik elhagyása, továbbá a közjegyző díj féllel történő közlése és a díj teljesítése időpontjának meghatározása. Mindezekkel kapcsolatban átgondolást igényel, hogy mely eljárási 'kódex' (Pp., Kjnp.) rendelhető háttérjogszabályként a Kjtv. mögé, miután a teljes Kjtv. nováció realitása aligha áll fenn.
A Kjtv., illetőleg a Díjrendelet minimális módosításával is kiküszöbölhetők azonban többek között a jelenlegi, gyakran tapasztalt alábbi diszfunkciók: A közjegyző hatósági jellege adott estben komolytalan, bagatellizált, a közjegyzőt az ügyfelek gyakran tekintik a képviseletükben vagy az érdekükben eljáró személynek. Nehéz bizonyítani a közjegyző és a fél közötti jogviszony fennállását, kezdő időpontját, tartalmát, különösen, ha a tevékenység befejezése ellenére sem jelenik meg az ügyfél. A jelenlegi szabályozás nem tudja kezelni azokat az eseteket, amelyekben nem maga a közjegyzői okirat aláírójának minősülő fél, hanem az ellenérdekű személy vagy más, álképviselőként kéri fel a közjegyzőt. A díjszabásról szóló tájékoztatás, a díjjegyzék és a számla egyezősége, összege vitára adhat okot, a közjegyzők tevékenységének ellenőrzése szempontjából pedig gyakran használhatatlan (elsősorban a felkérés eredeti tartalma és a közjegyző által alkalmazott díjkedvezmény szempontjából). A fél gyakran 'versenyezteti' a közjegyzőket, mivel nincs következménye annak, ha bármelyiket felkéri közreműködésre, majd másikat 'választ'.
- 23/24 -
A javasolt Kjtv. módosítások gyakorlati hasznán túl látni kell azonban azt is, hogy polgári eljárásjogi szempontból jogtörténeti jelentőséggel bír, amennyiben a Kjtv. - az utolsó és jelenleg legkorábbi olyan közjegyzői hatásköröket szabályozó törvény, amely még nem tartalmazza - kimondaná, hogy a közjegyző eljárása nemperes eljárás, annak minden következményével együtt. Ily módon a közjegyző hatósági szerepére és tevékenységeire vonatkozó jogszabályok egymással koherens és világos rendszert alkotva kiteljesítenék azt az utat, amelyet a magyar közjegyzőség 1991 óta bejárt, és amelynek köszönhetően jelenleg az egyik legerősebb jogi hivatásrend.[44]■
3/2004. PJE 3/2004. számú PJE határozat, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
Alaptörvény Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
Alkotmány 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya
Bjt. 2011. évi CLXII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról
Díjrendelet 14/1991. (XI.26.) IM rendelet a közjegyzői díjszabásról
Fmhtv. 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról
He. 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a hagyatéki eljárásról
Hetv. 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról
Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
Kjnp. 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról
Kjtv. 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről
Pp. 1952. III. törvény a polgári perrendtartásról
régi Ptk. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Ptk. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Ügyvédi tv. 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről
Vht. 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
JEGYZETEK
[1] Lásd: Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. In: Közjegyzők Közlönye, 2013. 1. szám, 7. p.
[2] Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. In: Közjegyzők Közlönye, 2013. 1. szám, 11-14. pp.
[3] Vö. még: PK 42. számú állásfoglalás, ill. BH 1999.25., BH 1999.26., BH 2000.453 számú határozatok
[4] Lásd: PKKB 4.P.92.017/2013/9., Fővárosi Törvényszék 43.Pf.631.973/2014. számú ítéletei
[5] Lásd: http://eujog.im.kormany.hU/admin/download/2/78/doooo/20150204%20Magyar%20r%C3%Agszv%C3%A9tel%2oaz%2oEur%C3%B3pai%2oB%C3%ADr%C3%B3s%C3%Aig%2oel%C5%gitti%20 %C3%BCgyekben.pdf
[6] Lásd: Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. In Közjegyzők Közlönye, 2013. í.szám, 4-15. pp.
Tóth Ádám: A közjegyzői nemperes eljárások. Alapvetés. In: Varga István (szerk.j: A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, 2013, ELTE Eötvös Kiadó, 2. átdolgozott kiadás, 706-716. pp.
[7] Lásd: http://europa.eu/rapid/press-releaseJP-15-4876_hu.htm
[8] Lásd: http://curia.europa.eu/juris/document/document_print.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30db6e4ca374ae304ob4bi43ffd3fdbefioc.e34KaxiLc3qMb4oRchoSaxuIbhbo?doclang=HU&text=&pageIndex=o&part=i&mode=DOC&docid=78700&occ=first&dir=&cid=22446g;
Imre Miklós-Korom Ágoston: Megkövetelhető-e az állampolgárság a közjegyzői szakma gyakorlásához? In: Közjegyzők Közlönye, 2011. 4. szám, 1-10. pp.
[9] Lásd: 46/1991. (IX. 10.) AB határozat, 52/1991. (X. 22.) AB határozat, 944/B/1994. AB határozat, 27/1999. (IX. 15.) AB határozat, 161/B/2000. AB határozat, 32/2002. (VII. 4.) AB határozat, 1/2008. (I. 11.) AB határozat és 1208/B/2010. AB határozat.
[10] Reviczky Renáta-Szécsényi-Nagy Kristóf: A közjegyzői eljárások és a közvetítői tevékenység, mint alternatívvitarendezési módok, valamint ezek viszonya a polgári perhez. In: Németh János-Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, 2014, HVG-ORAC, 631. p.
[11] Alaptörvény 25. Cikk (1) bek.; Alkotmány 45. § (1) bek.
[12] Magyary Géza: Magyar polgári perjog 3. kiadás, Kiegészítette és átdolgozta: Nizsalovszky Endre. Budapest, 1939, 4. p.
[13] Lásd még: Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése. In: Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, 2013, ELTE Eötvös Kiadó, 2. átdolgozott kiadás, 42-46. pp.
[14] Bókai-Gabányi-Kiss-Németh-Piskolti-Vida: Polgári nemperes eljárások. Szerk.: Németh János, Budapest, 1996. 55. p.
[15] Szécsényi-Nagy Kristóf: A nemperes eljárások és az új Pp. kapcsolata. In Németh János-Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, 2014, HVG-ORAC, 610. p.
[16] He. 89. § (1) bek.
[17] Kjnp. 1. § (1)-(2) bek., 13. § (1) bek.
[18] Hetv. 2. § (1)-(2) bek.
[19] Fmhtv. 1. § (1) bek.
[20] Vht. 9. §, 31/E. § (1)-(2) bek.
[22] Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog, Osiris Kiadó Bp. 2000. 466. p.; lásd még: 3/2004. PJE
[24] Lásd: Reviczky Renáta-Szécsényi-Nagy Kristóf: A közjegyzői eljárások és a közvetítői tevékenység, mint alternatív vitarendezési módok, valamint ezek viszonya a polgári perhez. In: Németh János-Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, 2014, HVG-ORAC, 618-636. pp.
[25] Vht. 16. § Végrehajtási lapot állít ki a) a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség alapján bármelyik közjegyző, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a költségjegyzéket kiállító közjegyzőn kívüli bármelyik közjegyző
[26] Kjtv. 7. § (4) bek.
[27] Kjtv. 1. § (2) bek., 111. § (2) bek.
[28] Pp. 195. § (1) Az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
[29] Lásd: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=OJ:C:i99o:i89:FULL&from=EN; 58-123. pp.
[30] Kjtv. 5. § (1) bek.
[32] Kjtv. 5. § (1) bek.
[33] Bjt. 36. § (1) bek., 37. § (3) bek.
[34] Ügyvédi tv. 22. §, 23. § (1) bek.
[35] Ügyvédi tv. 23. § (3) bek.
[36] Ügyvédi tv. 24. § (1)-(2) bek.
[37] Lásd: Itv. VI. Fejezet, Díjrendelet
[38] Kjtv. 6. §
[39] Kjtv. 31/A. § (1), (3) bek.
[40] Kjtv. 31/E. § (1), (3) bek.
[41] Lásd még: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:6i992CJo364&from=EN, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/Püt7?uri=CELEX:6i99SCJo343&from=I'r
[42] Díjrendelet 1. §
[43] Pp. 121. § (1) bek.
[44] Megjegyzés: A jelen kézirat lezárásakor a T/4648 számú, a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat az Országgyűlés Törvényalkotási Bizottságának részletes vitájára vár, ezért annak rendelkezéseit a jelen tanulmány nem érinti.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Rádonyi Dénes közjegyző, Gödöllő Dr. Reviczky Renáta közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
