A jogegységi panasz a jogállamiság elvének a jogalkalmazásban történő érvényesülését garantálni hivatott, viszonylag új intézmény a magyar jogrendben. Az igazságszolgáltatást érintően a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvének fontos követelménye, hogy a bíróságok hasonló tényállással rendelkező esetekben ugyanazon jogforrásokat hasonló módon értelmezzék. Az egységes jogalkalmazás biztosításának feladatát az Alaptörvénynek megfelelően kizárólag a Kúria végzi. A jogegységi panasz bevezetésével a jogalkotó lehetővé tette, hogy a Kúria az adott ügyekben az alapeljárásban érintett felek részvételével biztosítsa az egységes jogalkalmazás megvalósulását. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a jogegységi panasz bevezetése óta, (tekintetbe véve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény változásait is) a Kúria gyakorlata hogyan alakult a jogegységi panaszok befogadására vonatkozó szabályok értelmezését illetően, továbbá megvilágítja azt is, hogy a Kúria milyen érvelési alapokat dolgozott ki az egyes ügyek érdemi elbírálása során.
The uniformity complaint procedure is a relatively new institution in the Hungarian legal system the function of which is the promotion of the rule of law and legal certainty in the application and interpretation of law by judges. Principles of the rule of law and legal certainty in the administration of justice require that like cases must be decided alike by judges. According to the Fundamental Law of Hungary the Curia is authorized to ensure the uniformity of the application of law. By adopting the rules of the uniformity complaint procedure, the Hungarian government provided legal opportunity for the Curia to ensure the uniformity of judicial practice in concrete legal issues raised by the interested parties of concrete legal cases. Therefore, the uniformity complaint can be considered as a special kind of legal remedy for the interested parties of legal cases. This essay - taking into consideration the modifications of the relevant legal norms concerning the uniformity complaint procedure in the last two years - aims at highlighting the practice of the Curia regarding the conditions of the admission of the complaints and it analyses the nature of the Curia's legal reasoning when it makes the judgement of the merits of uniformity complaint cases.
Az Országgyűlés 2019 decemberében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) akkori módosításával[1] egy új döntésfelülvizsgálati (jogorvoslati) eszközt vezetett be: megteremtette a Kúriánál előterjeszthető jogegységi panasz lehetőségét magával a Kúria határozataival szemben.[2] A jogegységi panasz bevezetéséről és annak lehetséges továbbfejlesztési irányairól, a jogintézmény természetéről és az első év kezdeti tapasztalatairól vannak már közreadott írások.[3] A jogegységi panasz eljárás bevezetésének kezdeti időszakáról szóló gondolatok mellett számos módosításra irányuló felvetés is teret kapott,
- 1311/1312 -
amelyek egy része a törvényben meg is jelent.[4] A jogegységi panasszal kapcsolatban a Bszi. bizonyos szabályait a jogalkotó 2020 év végén módosította, de e mellett kialakult és fejlődésnek indult a jogegységi panaszok befogadásának és elbírálásának egy jól körvonalazható gyakorlata, amelyek együtt indokolják, hogy az új tapasztalatok függvényében, a tanulmány írása idején újonnan, a meghozott kúriai döntések alapján ismét átgondoljuk, elemezzük a jogegységi panasz jogintézményének helyzetét.
Magyarország Alaptörvényének 25. cikke szerint a Kúria (más igazságszolgáltatási feladatai mellett) biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A jog alkalmazása egységének (röviden a jogegység) biztosítása a jogállamiság fogalmának meghatározó részét képező jogbiztonság érvényesülése szempontjából elengedhetetlen követelmény. Alapvető elvárás a működő jogrendszerrel szemben, hogy az állampolgárok számára tegye kiszámíthatóvá, előre láthatóvá, hogy milyen jogosultságokkal rendelkeznek, és milyen kötelezettségek terhelik őket a jog adott szabályai alapján.[5] Ez nem pusztán a jogalkotó feladata (a jogi normák világos, egyértelmű és pontos megfogalmazásával[6]), hanem a jogalkalmazó bíróságokra háruló kötelezettség is.[7] A bíróságok a jogbiztonságnak ezt a követelményét azáltal is teljesítik, hogy hasonló tényállással rendelkező esetekben hasonló tartalmú döntést hoznak, hasonló elvi alapon értelmezik a jogot. E követelmény a törvény előtti egyenlőség [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése] teljesülésének is alapvető feltétele. A jogegységi panasz intézményének bevezetése is e célokat szolgálta.
Magyarországon ezáltal - a 2019-es törvényi bevezetés miniszteri indokolása alapján[8] - egyfajta korlátozott precedensrendszer lépett életbe. Ennek keretei között a bírósági érvelésben - ahogy az később bővebben kifejtést kap - az angolszász jogrendszerekben jellemző érvelési technikák jelennek meg (az esetek összevethetősége, az ügyazonosság megállapítása), azonban ez korántsem jelenti azt, hogy teljes mértékben precedensrendszerré alakul át a jogrendszerünk. A precedensrendszer korlátozott jellegű, ez egyrészt azt jelenti, hogy adott jogkérdésben kizárólag a Kúria döntései rendelkeznek precedenshatással, és lehetnek kötelezőek az alsóbb fokú bíróságokra. A precedenshatás másrészt nem azonos a korábbi döntések követésének abszolút kötelezettségével általában, hanem azt jelenti, hogy a jogkérdésben való indokolatlan, vagy másképpen, a meg nem indokolható eltérésnek következménye lehet: a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel támadott, indokolatlan (nem megindokolható) eltérést tartalmazó alsóbb fokú bírósági határozatot, illetve a jogegységi panasszal támadott indokolatlan (nem megindokolható) eltérést tartalmazó kúriai határozatot megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi. Kúriai határozat hatályon kívül helyezése esetén (ami már önmagában jelentős jogkövetkezménynek számít) magát a Kúriát utasítja új eljárásra, új határozat hozatalára.
- 1312/1313 -
A korlátozottság harmadrészt abban ragadható meg, hogy a kontinentális jogrendszerek sorába tartozó magyar jogrendszerben a jogszabályok változása érinti, alapvetően meg is szünteti a korábbi döntések precedenshatását, hiszen a Kúria határozata nem számít alaki jogforrásnak, hanem úgynevezett értelmezési forrásként működik, ellentétben az angolszász jellegű jogrendszerekkel, melyekben a bírói döntés (pontosabban az úgynevezett kötelező precedens - binding precedent) jogforrásként alkalmazható.[9]
Ennek megfelelően a Bszi. jelenleg hatályos, módosított 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye - a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével - a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a törvény a felülvizsgálati kérelem kifejezés alatt mindhárom jogorvoslati kérelmet érti) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (összefoglalóan ezt hívjuk a Kúria közzétett határozatának) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. Az ettől kis mértékben eltérő típusú, úgynevezett "(2) bekezdés szerinti" esetben jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
A jogegységi panaszt - elsődlegesen jogegységesítő funkciójának a hangsúlyozása mellett - döntésfelülvizsgálati, ezen belül sajátos jogorvoslati eszköznek tekinthetjük.[10] Indokolja ezt egyrészt az elnevezése ("panasz"), és az eljárás lehetséges eredményei is. Valószínűleg fenntartható az intézmény kettős jellegére utaló "Janus-arcú intézmény" megjelölés, mert az eljárás eredménye lehet egyrészt az, hogy a Kúria megállapítja a jogkérdésben történt indokolatlan eltérést, és hatályon kívül helyezi a támadott határozatot, másrészt az is, hogy a Kúria bár megállapítja, hogy jogkérdésben eltérés történt, de mégsem helyezi hatályon kívül a támadott határozatot, mert az eltérést indokoltnak találja.[11] Tehát a fél szempontjából az eltérésnek a panaszban indítványozott, a fél által kért sikeres megállapítása a panasz, mint jogorvoslat "sikertelenségének" minősülhet, mert a támadott határozat hatályában fennmarad és a további ítélkezés mércéjévé válik.[12]
Persze mindig feltehető a kérdés, vajon mégis inkább teljes egészében jogorvoslatnak tekinthető-e ez a jogintézmény, vagy célját tekintve nem a jogsérelem orvoslása, hanem a jogegység biztosítása az elsődleges célja? A jogegységi panasz elsődleges célja a jogegység biztosítása (ez egyfajta objektív jogvédelmi, sőt alaptörvény-védelmi cél és szerep), még abban az esetben is, ha az eredménye lehet akár az adott esetben a szubjektív jogvédelem, az egyéni jogsérelem orvoslása is.[13] A Kúria jogegységi panasz ügyekben kialakult gyakorlatában is többször kifejtette, hogy a jogegységi panasz eljárás nem az alapeljárás, a per folytatása, hanem önálló, sui generis eljárás, amelyben a Kúriának a bíróságokra kötelező jogértelmezésről is döntenie kell: "A Kúria jelen ügyben is rámutat arra, hogy a jogegységi panaszeljárás egy a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. A jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása."[14]
E mellett további jellemzőként kiemelendő a jogegységi panasz eljárás alkotmányjogi karaktere. Ennek indoka, hogy a panaszeljárás és a jogegységi panasz ügyben hozott döntések a törvény előtti egyenlőség alaptörvényi követelményének érvényre juttatását jelentik azáltal, hogy biztosítják az egységes jogalkalmazás feltételeit. Ez hasonlóvá teszi egyes döntésekben a Kúria érvelését az alkotmánybírósági érvelés sajátosságaihoz, az alkotmányjogi érvelés módszertana láthatóan megjelenik ebben az eljárásban, hiszen az Alaptörvény 28. cikkének a jogszabályok bírói értelmezésére vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell ebben a kontextusban, amely szintén a jogegységi panasz eljárás alkotmányjogi karakterét erősíti.[15] Az Alkotmánybíróság "több, mint 30 évnyi tapasztalatot halmozott fel a korábbi esetek kezelését, azaz a megelőző döntések újabb döntések meghozatala során való figyelembe vételét és felhasználását illetően. Ezek közül a tapasztalatok közül a Kúria többet is hasznosítani tudott, illetve iránymutatásként alkalmazott a jogegységi panasz eljárások lefolytatása során."[16]
A 2021. évben 38, 2022-ben e tanulmány kéziratának lezárásáig 26 jogegységi panasz érkezett a Kúriára. A jogintézmény bevezetése óta számos ügyet befejezett a Kúria, ezen időszak alatt kialakult egy jól átlátható és követhető gyakorlat, amelyből
- 1313/1314 -
kirajzolódnak a Jogegységi Panasz Tanács jogértelmezésének irányvonalai. Ennek köszönhetően a tapasztalat azt mutatja, hogy a panaszt benyújtó felek is egyre inkább e gyakorlatot figyelembe véve, a Jogegységi Panasz Tanács korábbi határozataiban megjelenő érvekre hivatkozva fogalmazzák meg panaszaikat.
A következőkben azt világítjuk meg, hogy ezek a tapasztalatok a Kúria jelenlegi gyakorlatában hogyan hasznosultak.
Ahogy már korábban is jeleztük - és ez Alkotmánybíróság gyakorlatában is kimutatható -, a jogegységi ítélkezés irányvonalai nem jelentenek teljesen új jogászi technikákat a magyar jogi gondolkodásban. Ezért megítélésünk szerint továbbra is fontos, hogy a Kúria az Alaptörvény értelmezésének sémáira figyelemmel hozza meg értékelő döntéseit, amikor jogegységi panasz ügyeket bírál el. Hogyan alakult az elmúlt időszakban a panaszok befogadásának elbírálása és a jogkérdésben való eltérés megállapításának tesztje a Kúria jogegységi panasz tanácsának kialakult gyakorlatában? Melyek a kiinduló premisszák, a kiinduló konklúziók, ezek vezettek-e újabb premisszákhoz?
A Bszi.-ben intézményesített eljárásrend első lépése a befogadás tárgyában való döntéshozatal, azaz a jogegységi panasz tanácsnak döntenie kell, hogy a panaszt befogadja-e, pontosabban, hogy azt visszautasítja-e. A Bszi. 41/C. § (6) bekezdése alapján formalizált döntést a visszautasítás tárgyában kell hozni és kiadni, de ha a Kúria nem utasítja vissza a panaszt, az lényegében annak befogadását jelenti. Ha a tanács a panaszt visszautasítja, nem történik érdemi vizsgálat.
A jelenleg hatályos Bszi. a befogadás feltételeivel kapcsolatban egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz. A befogadás feltételeit a Kúriának szigorúan kell értelmeznie. Amennyiben bármelyik visszautasítási feltétel fennáll, a Jogegységi Panasz Tanácsnak vissza kell utasítania a panaszt.
A visszautasítási - befogadási "teszt" első, "formális" lépései közé tartozik a panasz benyújtására jogosultak körének vizsgálata. A Bszi. 41/C. § (1) bekezdése értelmében a jogegységi panaszt a Kúriánál az terjesztheti elő, aki az eljárási törvények alapján felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult lenne. Ezen túl nagyon fontos, hogy a panasz benyújtására jogosult fél kizárólag jogi képviselő közreműködésével terjesztheti elő a panaszát.[17] A benyújtásnak e feltételét szigorúan vizsgálja a Kúria. A panaszok visszautasításának gyakori oka volt a 2021. évben, hogy a panaszt benyújtó felek helytelenül értelmezve ezt a szabályt a panasz benyújtásakor az alapeljárásra szóló meghatalmazást terjesztették elő. Az alapeljárásban érvényes jogi képviselő részére szóló meghatalmazás ugyanakkor nem terjed ki a jogegységi panasz eljárásra is. A Kúria egyértelműen kifejtette a határozataiban, hogy "a jogegységi panasz eljárás azonban olyan rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó sui generis eljárás, amely a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgálja, jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása".[18] Az alapeljárás során adott meghatalmazás hatálya ezért önmagában, automatikusan nem terjed ki a jogegységi panasz eljárásra, a panasz előterjesztőjének tehát kifejezetten a jogegységi panasz eljárásra vonatkozó meghatalmazással kell igazolnia jogi képviselője képviseleti jogát.[19]
Következő, szintén jogértelmezési kérdéseket felvető visszautasítási ok a Bszi.-ben az illeték megfizetésének elmaradása vagy hiányos megfizetése. A nem megfelelő összegben történő megfizetése vagy annak elmaradása a panasz visszautasítását vonja maga után.[20]
Amennyiben a panaszt benyújtó felek személyes illetékmentességre hivatkoznak, egyértelműen, és pontosan meg kell jelölniük azt a jogszabály helyet, amely alapján az illetékmentességet állítják. Ellenkező esetben a Kúria visszautasítja a panaszt. A Kúria gyakorlata szerint a költségmentességet a panaszeljárásban külön kérelmezni kell, amelyhez a megfelelő igazolásokat be kell nyújtani. Ha a jogegységi panasz tanács ezek alapján a költségmentességet elfogadja, a panasz befogadható.[21]
Amennyiben költségvetési szerv költségmentességéről van szó, arra nem elég pusztán hivatkozni, hanem a panaszos szervnek írásbeli nyilatkozatot szükséges tennie költségmentességének okairól. Költségvetési szervet - más eljárásokhoz hasonlóan - akkor illeti meg a költségmentesség, ha az eljárás megindítását megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.[22] A szervnek ezt kell igazolnia nyilatkozattétel formájában. Amennyiben ez nem történik meg, a panaszt a Kúria a költség- és így illetékmentesség hiánya, pontosabban a le nem rótt illeték okán visszautasítja.[23]
Ezen túl értelmezési kérdésként merült fel az illeték megfizetése szempontjából az illeték alapja (a "per" tárgyának értéke) is. Az Itv 39. § (1) bekezdése szerint az illeték alapja a polgári peres eljárásban a per tárgyának, polgári nemperes eljárásban az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, a jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke. A (3) bekezdés szerint, ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg,
- 1314/1315 -
és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja felülvizsgálati és jogegységi panasz eljárásban 700 000 forint. Utóbbi esetben az egyik ügy felperese azzal érvelt, hogy mivel a "jogegységi panasz eljárás tárgya a jogegységi panasszal támadott ítélet korábban közzétett döntéseknek való megfelelősége, ezért a vitássá tett követelés értéke álláspontja szerint nem állapítható meg." A Kúria határozatában kifejtette, hogy "az alperesi beavatkozó érvelésétől eltérően a per tárgyának értéke a jogegységi panasz eljárásban is megegyezik a keresetben érvényesített követelés vagy más jog értékével, amely jelen esetben a kereset tárgyát képező szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értéke".[24]
A Kúria előtt, a tanulmány írása közben folyamatban lévő ügyben az illeték összegének helyes meghatározása tárgyában vitás kérdésként merült fel, hogy milyen mértékű illetéket kell befizetnie azon panaszosnak, aki közbenső ítélettel szemben nyújt be jogegységi panaszt. A Kúria korábbi gyakorlatára hivatkozva a panasz befogadása mellett azzal az indokkal döntött, hogy közbenső ítélet esetén a pertárgy értéke nem határozható meg. Ebből következően e konkrét ügyben a Kúria az Itv. 39. § (3) bekezdés d) pontja és az 50. § (1) bekezdése alapján 70 000 Ft-ban állapította meg az illeték mértékét. Az Itv. 39. § (3) bekezdés d) pontja alapján, ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja a Kúria előtt felülvizsgálati és jogegységi panasz eljárásban 700 000 forint. Az Itv. 50. § (1) bekezdése alapján a 39-41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat és jogegységi panasz esetén 10%, de legalább 50 000 forint, legfeljebb 3 500 000 forint. Így a 70 000 Ft befizetését igazoló fél panaszát befogadhatónak találta a Kúria.
A befogadási teszt lépései közé tartozik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a panaszt a törvényben meghatározott határidőn belül terjesztették-e elő. A Bszi. 41/C. § (1) bekezdése szerint a jogegységi panaszt a 41/B. § (1) és (2) bekezdése szerinti határozat közlésétől számított 30 napon belül a Kúriánál terjesztheti elő a jogosult. A határidők számításával kapcsolatban a Polgári perrendtartásról szóló törvény vonatkozó szakaszait szükséges figyelembe venni. Amennyiben a panasz ezen szabályok szerint elkésett, azt vissza kell utasítani.
A következő fontos elem, amelyet a panasz befogadhatóságával kapcsolatban vizsgálni szükséges, az a feltétel, amelyet a Bszi. 41/C. § (6) bekezdésének e) pontja rögzít, mely szerint a Kúria visszautasítja a panaszt, amennyiben az a 41/B. § (1) bekezdése alapján került előterjesztésre (vagyis, a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolta a korábban már állított jogkérdésben eltérést), de a felülvizsgálati kérelemben az előterjesztő nem hivatkozott a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre. A panasz előterjesztőjének az úgynevezett "(1) bekezdéses" panaszban olyan kúriai határozatra kell hivatkoznia beadványában, amelyre a felülvizsgálati kérelemben már hivatkozott, és amellyel kapcsolatban az eltérést jelezte, azonban a Kúria nem orvosolta azt. Nagyon fontos eleme a Kúria kialakult gyakorlatának, és a Kúria számos határozatában kifejtette, hogy a jogkérdésben történő eltérés tényét nem elég pusztán megemlíteni. A panaszt benyújtó féltől ugyanis elvárható, hogy a jogkérdésben történő eltérés lényegét, elvi alapjait feltárja, ütköztesse egymással az egymással összehasonlított határozatok jogértelmezését, érvelési hátterét. Ennek hiányában a Kúriának nincs lehetősége érdemben elbírálni a panaszt.[25] A jogegységi panasz eljárás korábban már említett objektív jogvédelmi jellege nem alakítja át az eljárást hivatalbólivá, azaz az eljárás alapja a fél megfelelő kérelme, ezért a Kúria hivatalból, megfelelő indítvány nélkül, nem keresi meg és ütközteti az eltérő jogértelmezési tételeket, azaz nem "írhatja meg" a panaszos helyett a panaszt. Más kérdés, hogy a feltételeknek megfelelő és befogadott panasz elbírálása során a panasz tanács szélesebb körben is elemezheti a döntéséhez szükséges joggyakorlati hátteret.
Visszautasítási indok a Bszi.-ben az is, ha a panaszt nem 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett kúriai határozattól való eltérésre hivatkozással nyújtották be. Ezt a követelményt ma már a Bszi. külön rögzíti, a törvény kifejezett rendelkezése váltotta föl a korábbi, megítélésünk szerint változatlanul érvényes magyarázatot: "Mivel a Kúria 2012. január 1-jén került nevesítésre ("tételezésre") az Alaptörvényben és - bár a Bszi. 188. §-a alapján a Kúria szervezeti értelemben és az ítélkezési tevékenység tekintetében a Legfelsőbb Bíróság jogutódja, azonban - a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata alatt értelemszerűen csak 2012. január 1-jét követően közzétett határozatok értendők."[26]
Ma már kevésbé lényeges, de a jogintézmény elindulásakor kiemelt jelentőséggel bíró szabály volt, hogy a befogadás további feltételeként rögzítette a Bszi., hogy a panaszt 2020. július 1-jét követően hozott kúrai határozattal szemben nyújtsa be a jogosult. A Bszi. módosított 197/B. § (5) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy mely határozattal szemben nyújthatja be a jogosult a panaszt. E szerint jogegységi panasz eljárásnak a Kúria 2020. július 1-jén és az azt követően meghozott, a 41/B. §-ban meghatározott határozata ellen van helye. A 41/B. §-ban meghatározott feltételek teljesülése esetén a jogegységi panasz eljárásnak az ügyben alkalmazott és alkalmazandó eljárási törvénytől függetlenül helye van, ha a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot a bíróság 2020. április 1-jét és a Kúria a határozatát 2020. július 1-jét követően hozta.
A visszautasítási okok vizsgálata körében nagyon fontos annak vizsgálata, hogy a jogosult megjelölte-e azokat a határozatokat, amellyel szemben a panaszt előterjeszti, illetve azokat, amelyektől a jogkérdésben történő eltérést állítja. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése szerint a jogegységi panaszban - a beadványra vonatkozó általános szabályokon túl - meg kell jelölni: azt a határozatot, amellyel szemben a fél a panaszt előterjeszti [a) pont], és azt a közzétett kúriai határozatot, amelytől jogkérdésben való eltérést állít a fél [b) pont]. A Bszi. a jogegységi
- 1315/1316 -
eljárás szabályai között rögzíti, hogy a "Kúria közzétett határozata" alatt a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatát kell érteni.[27] Amennyiben a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem közzétett határozatra hivatkozik a panaszos, a panasz visszautasításának van helye. Ezen túl lényeges elvi álláspont alakult ki a hivatkozott határozatokkal kapcsolatban a Kúria gyakorlatában. Ez alapján a panaszban nem elégséges bármilyen tartalmú határozat puszta megjelölése, ugyanis a fél kötelezettsége az is, hogy a jogkérdésben történő eltérést ismertesse. "A Bszi. 41/C. § (3) bekezdés b) pontjában rögzített törvényi elvárás nem egy bármilyen tartalmú közzétett kúriai határozat megjelölését jelenti, hanem az állított jogkérdésben az eltérés konkrét ismertetését igényli, ennek vizsgálata ugyanis - a panasz befogadása esetén - az eljárás lényege, ennek hiányában az eredménnyel nem folytatható le."[28]
Érdekes értelmezési kérdést vet fel a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor. A Kúria honlapján közzétett Jpe.I.60.027/2021/8. számú, jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatban a panaszos erre a szakaszra alapozta a jogegységi panaszát. Az "alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor" kitétel jelentése releváns abból a szempontból, hogy a felek helyesen megindokolt panaszt nyújtsanak be a Kúriára. Az ellenérdekű fél nyilatkozatában megjelent ennek a szakasznak az értelmezésével kapcsolatos érvelés is.
Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az alsóbb fokú bíróságok abban az esetben térhetnek el a Kúria közzétett határozatában foglalt elvi tartalomtól, ha az eltérést alaposan megindokolják. Azonban előfordulhat olyan eset, amikor az alsóbb fokú bíróságok (járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla) nem térnek el a Kúria már közzétett határozatától, azonban a Kúria döntésében az alsóbb fokú bíróságok jogi álláspontjától eltérő döntést hoz, ezáltal eltér az alsóbb fokú bíróságok által követett korábbi ítéletétől. (Megtörténhet az is azonban, hogy az alsóbb fokú bíróságok és a Kúria azonos jogi álláspontot követnek döntéseikben, viszont nem észlelik, hogy ugyanabban a jogkérdésben már született kúriai ítélet, amely eltér az általuk elfogadott állásponttól.)[29] A törvényi szövegben szereplő többes szám (alsóbb fokú bíróságok) használata egyébként az ügyben eljárt alsóbb fokú bíróságokra vonatkozik, hiszen a Kúria előtti eljárást a legtöbb esetben több bíróság eljárása előzi meg, a többes szám tehát nem arra vonatkozik, hogy az alsóbb fokú bíróságok általában vagy az ország különböző részein működő alsóbb fokú bíróságok gyakorlata releváns a panasz előterjesztése és befogadása körében.
Amennyiben a panasz megfelelt a törvényben foglalt összes befogadási feltételnek (vagyis egyetlen visszautasítási ok sem áll fönn), a Kúria az érdemi elbírálást végzi el. Ha az érdemi elbírálás során a Kúria megállapítja, hogy a jogkérdésben történő eltérés nem áll fenn a hivatkozott és a támadott határozatok között, a panaszt elutasítja. A hivatkozott, korábbi tanulmányok már összefoglalták azokat a tartalmi feltételeket, amelyeket a Kúriának figyelembe kell vennie, amikor a jogkérdésben történő eltéréssel kapcsolatban dönt.[30] Most a Kúria gyakorlatában kialakult szempontok áttekintésére koncentrálunk.
Ehhez elsősorban a jogegység és az ügyazonosság fogalmának megközelítése szükséges, hiszen egyrészt a törvény szövegszerűen nem tartalmazza a jogegység fogalmát, így azt sem, hogy mit jelent annak megsértése, másrészt az ügyazonosság fogalmát sem vezette be, ezeket a Kúria dolgozta ki az egyes ügyek elbírálása során kialakult gyakorlatában, hiszen ahhoz, hogy a Kúria jogkérdésben történő eltérést megállapíthassa, szükség van az egységes jogalkalmazás tartalmi feltételeinek kidolgozására. Ez a jogi érvelés egy sajátos stratégiájának beépítését igényli, amely az angolszász jogrendszerben kialakult analogikus érvelés (analogical reasoning) sajátosságait hordozza.
Az analogikus érvelésnek a lényege annak eldöntése, hogy két vagy több jogeset összevethető-e, és hogy a precedensnek tekinthető esetben kialakított elvi tartalom alkalmazható-e egy másik, hasonló esetben is. Ahogy azt Karl Llewellyn megvilágította: önmagukban a jogesetek és megoldásaik nem hordoznak értelmet[31], azok lényege, elvi tartalma mindig más esetek kontextusában, azokkal való összevethetőségükben nyernek értelmet.
A Kúria szerint "a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, melynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Sem a Bszi., sem más jogszabályok nem rendelkeznek a jogegység alapvető feltételéről, a döntések jogi egybevethetőségéről. A jogegység leggyakrabban anyagi jogi kérdés, mivel azt kell biztosítani, hogy a bíróságok hasonló ügyeket ugyanolyan tartalommal döntsenek el. A jogegység követelményén belül tehát az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem
- 1316/1317 -
értelmezhető a jogegység."[32] A jogegység absztrakt fogalmát tehát mindig konkrét ügyekre vonatkoztatva lehet értelmezni, de ennek során is az (állítólagosan) eltérő határozatokban megjelenő elvi tartalmak és a jogértelmezés részletes feltárása segítségével. Jogkérdésben való eltérésről tehát akkor beszélhetünk, ha a Kúria ugyanazon jogfogalmat hasonló tényállás esetén eltérő tartalommal értelmezett, vagy ugyanazon jogi fogalomból eltérő döntést vezetett le.
Az ügyazonosság - amellyel kapcsolatban meggyőződésünk szerint elsősorban nem az ügyek tényállási azonossága, hanem sokkal inkább az összevethetősége számít -, tartalmi szempontjainak meghatározása elengedhetetlen a jogkérdésben való eltérésről szóló helyes döntés meghozatalához, hiszen azonos tartalmú jogértelmezést azonos vagy hasonló tényállással rendelkező esetekben kell a Kúriának elvégeznie. E fogalom lényeges tartalmát a Kúria a jogegységi panasz határozataiban fejtette ki. "Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ha a döntések jogkérdésben való hasonlóságát vizsgálja a Kúria, szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények azonosságát. A Kúria szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy nincs ügyazonosság eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett az összehasonlítást lehetetlenné tevő vagy releváns körülményekben jelentősen különböző tényállású ügyek és annak alapján indult jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá az azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén."[33]
Ebben a kontextusban érdemes megemlíteni, hogy a jogegységi panasz eljárások a jogi érvelés egy olyan, rendkívül sajátos jellemzőjét is "előhívják", illetve hangsúlyossá teszik, amely leginkább precedensrendszerekre jellemző, bár ahogy említettük, a kontinentális jogrendszerekben érvényesülő jogi gondolkodást is meghatározza. Nevezetesen az érvelésnek az a dimenziója hangsúlyos a panasz eljárásokban, amely a jogkérdésben való eltérés vagy az ügyazonosság vizsgálata során az egyes tényállások összehasonlítására koncentrál. Ugyanis a panaszosnak kötelezettsége - amint már említettük, - hogy a hivatkozott, Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent ítéletek és a panasszal támadott határozatban vizsgált ügyek közötti ügyazonosságot, a hasonlóságot bemutassa. Ennek teljesítéséhez azonban nem elég felmutatni, hogy a két vagy több hivatkozott ítéletben szerepelnek hasonló vagy azonos tényállási elemek.
Érzékelhetővé vált tehát, hogy a jogi érvelés egyik meghatározó eleme az egyes történeti tényállások részletes, pontról pontra történő, alapos összehasonlítása. A jogkérdésben való eltérés, ügyazonosság kérdése során mindig először a támadott határozatban és a jogegységi panaszban megfogalmazott kérelmet kell megvizsgálnia. A kérelemben megfogalmazott jogi kérdés, majd a kérdés eldöntése szempontjából releváns jogszabályok, jogforrások megállapítása a kiindulópontja a vizsgálatnak. Tehát a tényállások összehasonlítása nem pusztán azt követeli meg, hogy értékelő szempontok nélkül pusztán leírjuk az eset tényállásait és megvizsgáljuk, hogy van-e bennük hasonló tényelem, hanem azt, hogy a releváns tények kiválasztása az adott ügyekben alkalmazott jogforrások értelmezésén keresztül történjen.[34] Így az is lehetséges, hogy két eset tartalmaz hasonló tényelemeket, azonban a jogkérdések tekintetében mégsem vethetők össze egymással.
Az érvelés további meghatározó eleme, hogy nem azt a kérdést kell eldöntenie, hogy jogszerű, vagy helyes volt-e a támadott határozatban szereplő döntés és annak indokolása. A panasz eljárásban annak kiderítése a feladat, hogy a támadott határozatban eldöntött ügyben melyik az a tény, vagy melyek azok a tények, amelyek az adott ügyet (az alkalmazandó jogszabály értelmezésén keresztül) sajátossá, egyedivé teszik. Ugyanez a feladat a hivatkozott határozatok esetében is, amelyektől a panaszos az eltérést állítja: meghatározni azon releváns tényeket, körülményeket, amelyek az ügy eldöntése kapcsán kiemelkedő jelentőségűek voltak. Két vagy több ügy összehasonlítása során az a kérdés bír nagy jelentőséggel, hogy a panasszal támadott határozatban kiemelt jelentőséggel bíró tény a hivatkozott határozatban szereplő ügyben is meghatározó volt-e az eset érdemi jogi megítélésekor.
Amint említettük, e tartalmi szempontok meghatározása nélkülözhetetlen abból a szempontból is, hogy a potenciális, jogegységi panasz előterjesztésére jogosultak e feltételek ismerete hátterében minél pontosabb és minőségi érvelést tartalmazó panaszt nyújtsanak be. Ez a panasz eljárás sikerességére is hatással lehet a későbbiek folyamán, mely sikerességen azt értjük, hogy az eljárás eredményeként az egyes esetekre vonatkozó helyes kúriai jogértelmezés lesz az irányadó a bíróságok számára.
A Kúria a közelmúltban közzétette azon jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatait, amelyekben megállapította a támadott határozat és a hivatkozott határozatok között fennálló jogkérdésben történő eltérést. Az egyik határozatban a panasszal támadott határozatot hatályában fenntartotta, mert az eltérést a Kúria indokoltnak tartotta. A rendelkező részben a Kúria azt is kijelentette, hogy a támadott határozattal ellentétes jogértelmezés a továbbiakban nem hivatkozható.[35] A másik jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatban a Kúria rögzítette, hogy a jogegységi panasszal támadott végzés jogkérdésben
- 1317/1318 -
eltér a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozattól, azonban az eltérés nem volt indokolt. A Kúria az indokolatlan eltérésre tekintettel a jogegységi panasszal támadott végzést hatályon kívül helyezte, és a Kúria felülvizsgálati tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.[36]
Mindezekkel összefüggésben felvethető az az elvi és egyelőre csak elméleti kérdés, hogy a Kúria jogegységi panasz határozataitól megengedett lehet-e később az eltérés és milyen feltételekkel. A Kúria közzétett, egyedi ügyben hozott határozataitól az alsóbb fokú bíróságok jogkérdésben eltérhetnek, amennyiben a döntésükben megjelenő eltérést alaposan megindokolják, és lényeges, hogy a felülvizsgálati eljárásban ez az eltérés "megállja-e a helyét." Hiszen még egy részletesen és kellően megindokolt eltéréssel is a felülvizsgálati eljárást és az esetleges hatályon kívül helyezést vagy megváltoztatást "kockáztatja" az alsóbb fokú bíróság. Felvethető tehát az a kérdés, hogy a Jogegységi Panasz Tanács határozatától lehetséges-e - a megfelelő indokolás terhe mellett természetesen - az eltérés. Ez nyilván összefügg a panasz tanács határozatának tartalmával is. A jogegységi hatályú jogegységi panasz határozat lényege, hogy a jogegységi határozatokkal azonos módon a bíróságokra kötelező. Ez a kötelező jelleg általános, az ilyen típusú határozat konkluzív indokként szolgál a bíróságok számára, ettől eltérni nem lehetséges, még racionális igazolás mellett sem. A jogegységi hatályú határozat nem egyszerűen precedens ugyanis, hanem az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján, a Kúriának a bírósági jogalkalmazás egységét biztosító eszköze, a bíróságokra az Alaptörvény értelmében kötelező jogegységi határozat.
A Kúria alaptörvényi feladata tehát, hogy garantálja a jogegység biztosítását és ebben a körben a jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatok lényege, hogy jogegységi határozat hatállyal bírnak, ezért a velük ellentétes értelmezést tartalmazó határozatokra precedensként már nem lehet hivatkozni, és a Kúria számára is azt kötelező követni. Ez részben az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés második fordulatából következik, valamint abból, hogy jogegység biztosítása érdekében hozott határozataitól való eltérés a jogállam-elv [B) cikk (1) bekezdés] integráns részét képező jogbiztonság elvének sérelmét hozná magával, amelynek éppen, hogy garantálására született a jogegységi panasz intézménye.
Az angolszász precedensrendszerben ismeretes az ún. overruling intézménye, amelynek lényege, hogy a felső bíróság megfosztja a precedens értékű ítéletet a kötelező erejétől azáltal, hogy "felülbírálja"[37] annak elvi tartalmát. A Kúria a jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozataiban - amelyben kimondja, hogy a támadott határozat indokoltan tért el a Kúria hivatkozott határozataitól, továbbá rögzíti, hogy a támadott határozattal ellentétes jogértelmezés a jövőben nem alkalmazható -, lényegében az overrulinghoz hasonlóan jár el. Azaz adott jogkérdésben felülbírálja a Kúria korábbi ítéleteiben kialakult gyakorlatot.
Ez csak kivételes esetben fordulhat elő az angolszász rendszerben, akkor, ha a korábbi bíróság nyilvánvalóan hibát követett el a jogértelmezés során, vagy a jogszabályi környezet oly mértékben megváltozott, hogy a korábbi gyakorlatban kialakult jogértelmezés észszerűtlen, igazságtalan, törvény- vagy alkotmányellenes lenne.[38] A precedens ilyen típusú felülbírálatát csak a felső bíróságok végezhetik el.
A Kúria által hozott jogegységi panasz határozatok precedenshatása azonban összetettebb ennél, a precedenshatás valójában a határozat típusától függ. A jogkérdésben eltérés hiányát megállapító határozatnak[39] nincs általános precedenshatása. Ha egy már meghozott jogegységi panasz határozatban szereplő esethez hasonló ügyben terjesztenek elő jogegységi panaszt, az ügyazonosságot, a támadott és a hivatkozott határozatok összevethetőségét a Kúriának az új ügyben is vizsgálnia kell, az eljárást a korábbi jogegységi panasz határozatra hivatkozva nem szüntetheti meg. Ezt indokolja a korábban kifejtett érvelésünk, amely szerint az ügyazonosság vizsgálatának mindig a konkrét ügyhöz kell kötődnie, a konkrét támadott határozat releváns, sajátos elemeit szükséges összehasonlítani a hivatkozott határozatokban szereplő tényekkel és jogértelmezéssel.
A jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatokkal összefüggésben az eddig kifejtett érvelésünkhöz ragaszkodva, a precedenshatás alatt azt értjük, hogy attól nem lehetséges az eltérés az alsóbb fokú bíróságok számára, de a Kúria számára sem. (A Kúria részéről az eltérés elméleti lehetősége legfeljebb a jogszabályi, társadalmi környezet olyan fokú változása esetén állhat fenn, amely indokolja, hogy új jogegységi vagy jogegységi hatályú határozatot hozzon. Amíg ez nem történik meg, a korábban meghozott jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozat marad érvényes és hatályos.)
A jogegységi panasz határozatoktól való "eltérésnek" (a kötelező erejük alóli "kikerülésnek") egy kivételes módját érdemes megemlíteni, a határozatok Alkotmánybíróság előtt történő megtámadását, és az abban szereplő érvelés alaptörvény-ellenességének a "bizonyítását".[40]
Példaként szolgálhat erre egy nem jogegységi panasz ügyben, hanem büntető jogegységi határozattal szemben (2/2016. BJE határozat) hozott alkotmánybírósági döntés, a 19/2017. (VII. 18.) AB határozat, amelyben az AB kifejtette, hogy "Ennek során - kizárólag az alkotmányossági vizsgálat
- 1318/1319 -
szempontjait szem előtt tartva -, arra a megállapításra jutott, hogy a BJE által hivatkozott jogalkotói célt az indokolásban felhívott egyik értelmezési mód sem támasztotta alá. Márpedig abban az esetben, ha a teleologikus értelmezést az adott jogág normáinak értelmezése során elfogadott egyetlen más interpretációs módszerrel sem lehet igazolni, úgy a jogegység biztosítására irányuló jogalkalmazói döntés szinte szükségképpen átveszi a jogalkotó jogkörét." Továbbá "[a] jogalkalmazás egységességének biztosítása érdekében többféle alkotmányos megoldás lehetséges az igazságszolgáltatás rendszerén belül. Önmagában azzal a ténnyel nem sérül a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen alkalmazandó tartalmat ad. A »bírói jogalkotás«, amíg az kizárólag a jogszabályok értelmezésén alapul (amíg a bírói-ítélkezési hatalom nem veszi át alapvetően és közvetlenül a jogalkotás funkcióját), nem kerül ellentétbe a hatalommegosztás elvével." [...] A jogértelmezésre - akár az adott jogvitához kötődően, akár, mint jelen esetben a tartós jogalkalmazási gyakorlat egységének biztosítására irányulóan - csak a jogi szabályozás keretei között kerülhet sor. A bírói hatalom tehát alapvetően és közvetlenül nem veheti át a jogalkotás funkcióját egyik - a hatalommegosztás rendjében erre feljogosított - szervtől sem."
Az Alkotmánybíróság azonban ennek folyományaként nem válik a jogegységet végső esetben garantáló intézménnyé. Az Alkotmánybíróság azt vizsgálja ugyanis, hogy a Kúria döntése megfelel-e az Alaptörvényben foglaltaknak, hiszen a Kúria a jogegységesítő tevékenysége során sem hozhat olyan döntést, amely ellentétes az Alaptörvénnyel. Abban az esetben, amikor a Kúriának a joggyakorlatban ugyanabban a jogkérdésben két vagy több ellentétes álláspontot tartalmazó határozatot kell összevetnie, azt az álláspontot kell "kiválasztania" a követendő jogértelmezési irányvonalként, amely az Alaptörvénnyel összhangban van. A jogegységesítő tevékenységnek ezáltal immanens része az alkotmányjogi érvelés, illetve az alkotmányjogi szempontok vizsgálata. Az Alkotmánybíróság azt értékeli, hogy a Kúria az adott jogegységi (panasz) határozatban az Alaptörvénynek megfelelő jogi álláspontot fogadta-e el precedensértékű elvi tartalomként. Tehát a Kúria jogegységet biztosító tevékenységének is maradéktalanul meg kell felelnie a törvények és az Alaptörvény által biztosított kereteknek. Ahogy azt az Alkotmánybíróság a mércéül szolgáló 3/2017. (II. 21.) AB határozatában kifejtette, a testületnek akkor van joga bírósági ítéletet felülbírálni, ha abban megsértették az Alaptörvény által meghatározott értelmezési kereteket. Továbbá kifejtette, hogy a bíróságnak az egyes ügyek eldöntése során mérlegelési szabadsága van, és teljes az igazságszolgáltatási hatalma, azonban ez a hatalom nem terjedhet ki arra, hogy szelektálja az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, vagy megszorítóan értelmezze azokat.[41] Ha az irányadónak, kötelezőnek szánt jogértelmezést tartalmazó jogegységi (panasz) határozat később alaptörvény-ellenesnek bizonyul, annak megsemmisítése az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ez továbbá felveti annak kérdését, hogy a különböző jogértelmezési módok, amelyeket a bíróságok szabadon, meggyőződésüknek megfelelően alkalmazhatnak, a jogegység megteremtésében milyen szerepet játszanak, és hogy a jogegység megteremtésének követelményéből következik-e annak meghatározása is, hogy a Kúria a jogértelmezés milyen stratégiáit alkalmazhatja a konkrét esetekben. Azonban e kérdések megválaszolása egy másik tanulmány célja lehet.
[1] Blutman László: Az alapjogi teszt a nyelv fogságában, Jogtudományi Közlöny, 2012/2, 145-156. http://juris.oldportal.u-szeged.hu/download.php?docID=15129.
[2] Ficsor Krisztina: A normák határozott megfogalmazásának problémája a büntetőjogban - A normavilágosság fogalma az Alkotmánybíróság döntéseiben és a bírói gyakorlatban, Pro Futuro, 2018/3, 37-59.
[3] Fuller, Lon: The Morality that Makes Law Possible, In: Id.: The Morality of Law. New Haven London, Yale University Press, 1969, 33-94.
[4] Kelemen Katalin: A Common Law jogrendszerek, In: Internetes Jogtudományi Enciklopédia (szerk.: Jakab András-Fekete Balázs), 2021. https://ijoten.hu/uploads/a-common-law-jogrendszerek.pdf (2022. július 6-i letöltés).
[5] Osztovits András: Törvénymódosítás a bírósági joggyakorlat egységesítése érdekében - jó irányba tett rossz lépés? Magyar Jog, 2020/2, 72-80. https://orac.hu/Osztovits_Andras_Torvenymodositas_a_birosagi_joggyakorlat_egysegesitese_erdekeben_jo_iranyba_tett_rossz_lepes.
[6] Patyi András: A jogegységi panasz bevezetésének és továbbfejlesztésének néhány kérdése, In: Ünnepi tanulmányok a 65 éves Cs. Kiss Lajos tiszteletére. Ut vocatio scientia (szerk.: Pongrácz Alex), Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2021, 303-322.
[7] Patyi András: A jogegységi panasz eljárások gyakorlatának néhány alapkérdése, In: Jó kormányzás és büntetőjog: Ünnepi tanulmányok Kis Norbert egyetemi tanár 50. születésnapjára (szerk.: Gellér Balázs-Koltay András), Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022, 511-525.
[8] Postema, Gerald J.: Philosophy of the Common Law, In: The Oxford Handbook of Jurisprudence and Philosophy of Law (ed.: Coleman, Jules-Himma, Kenneth Eimar-Shapiro, Scott J.), Oxford University Press, Oxford, 2004.
[9] Postema, Gerald J.: A Similibus ad Similia. Analogical Thinking in Law, In: Common Law Theory (ed.: Edlin, Douglas E.), Cambridge University Press, Cambridge, 2007.
[10] Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: érvelés alapjogi jogvitákban, Iustum Aequum Salutare, 2017/2, 105-119. http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20172sz/09_PozsarSzentmiklosy_IAS_2017_2.pdf.
- 1319/1320 -
[11] Raz, Joseph: A joguralom értéke, In: Joguralom és jogállam (szerk.: Takács Péter), Budapest, 1995, 116-131.
[12] Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon, Budapest, Osiris, 2001.
[13] Varga Zs. András: Tíz gondolat a jogegységről és a precedenshatásról, Magyar Jog, 2020/2, 81-87. https://orac.hu/Varga_Zs_Andras_Tiz_gondolat_a_jogegysegrol_es_a_precedens_hatasrol.
[14] Waldron, Jeremy: The Rule of Law, In: Stanford Encyclopedia of Philosophy (ed.: Zalta, Edward N.), Summer 2020 Edition. https://plato.stanford.edu/entries/rule-of-law/ (2022. május 30-i letöltés).
[15] Ződi Zsolt: Precedens, In: Internetes Jogtudományi Enciklopédia (szerk.: Jakab András-Könczöl Miklós-Menyhárd Attila-Sulyok Gábor), 2021. https://ijoten.hu/uploads/precedens.pdf (2022. július 6-i letöltés).
[16] Report on the Rule of Law. Adopted by the Venice Commission at its 86th Plenary Session (Venice, 25-26 March 2011) http://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2011)003rev-e (2022. május 29-i letöltés).
[1] 3/2017. (II. 21.) AB határozat.
[2] 19/2017. (VII.18.) AB határozat.
[10] Jpe.I.60.017/2021/4.
[12] Jpe.I.60.027/2021/8.
[13] Jpe.I.60.037/2021/5. ■
JEGYZETEK
[1] Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Efjt.) 72. §-a.
[2] Osztovits András és Varga Zs. András a Magyar Jogban 2020-ban megjelent cikkei már egyfajta elemzést tartalmaztak az új eljárásrendről, részben a precedens rendszer kérdéseit elemezve. Lásd Osztovits András: Törvénymódosítás a bírósági joggyakorlat egységesítése érdekében - jó irányba tett rossz lépés?, Magyar Jog, 2020/2, 72-80., Varga Zs. András: Tíz gondolat a jogegységről és a precedenshatásról, Magyar Jog, 2020/2, 81-87.
[3] Lásd Patyi András: A jogegységi panasz bevezetésének és továbbfejlesztésének néhány kérdése, In: Ünnepi tanulmányok a 65 éves Cs. Kiss Lajos tiszteletére. Ut vocatio scientia (szerk.: Pongrácz Alex), Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2021, 303-322. A jogegységi panasz természetének és gyakorlati tapasztalatainak megvilágításával a következő tanulmány is foglalkozik: Patyi András: A jogegységi panasz eljárások gyakorlatának néhány alapkérdése, In: Jó kormányzás és büntetőjog: Ünnepi tanulmányok Kis Norbert egyetemi tanár 50. születésnapjára (szerk.: Gellér Balázs-Koltay András), Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022, 511-525.
[4] Például szélesebbé vált a panasszal támadható határozatok köre [Bszi. 41/B. § (1)-(2) bek.], bővült a panasz visszautasítási lehetőségeinek köre [Bszi. 41/C. § (6) bek. f)-g) pontok]; a jogegységi panasz tanács számára törvényi lehetőség nyílt az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére [41/C. § (9) bek. a) pont]; utaló szabályként bekerültek a Bszi-be a Pp. költségkedvezményekre és az illeték megfizetésére vonatkozó szabályai [41/C. § (2) bek. h)-i) pontok].
[5] Az egységes jogalkalmazás igényének megjelenése nem 20-21. századi jelenség, jóval korábbra vezethető vissza a magyar jogtörténetben is. Ha csak Werbőczy István Hármaskönyvére és az elkészítésének mögöttes céljaira gondolunk, szembetűnő, hogy az egységes ítélkezés biztosítása a Tripartitum legfontosabb célkitűzése volt. "Mert a jogokat az irásba-foglalás ereje nem támogatta és bárminő törvényre vagy szokásra hivatkozának, azt azok, vagy más értelemre csavarva, vagy pedig más biráknak más értelemben hozott ítéleteire utalva az egész igazságszolgáltatás józanságát a leggyalázatosabban összezavarták; ekképen gyakorta megtörtént, hogy a mely peres ügyben megelőzőleg valaki győzött, az ugyanazonos avagy hasonló ügyben a másik elbukott és pervesztessé lett. [...] Mi, a kik előtt semmi sem előbbre való és sürgősebb, mint a mi alattvalóinknak a teljes békességben és csendességben megtartása, a föntebb említett híveinknek kérései és folytonos panaszai által is ösztönözve, a mi hivünket nemzetes Werbőczy István mestert országbiránk ítélőmesterét megbíztuk, hogy országunknak minden jogát, törvényeit, bevett és elfogadott szokásait és rendeleteit, [...] egybeszedje és (a mint szokásos) czímekre s fejezetekre oszsza, hogy azokat nekünk bemutatván, a többi ítélőmestereinknek és királyi törvényszékünk hites biráinak megvizsgálása, megvitatása és szorgalmatos megrostálása után egy könyvbe foglalja." (Werbőczy István: Hármaskönyv, 1514. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=51400001.TVJ (2022. június 16-i letöltés).
[6] A jogbiztonságnak a jogalkotó által teljesítendő követelményeiről lásd például Ficsor Krisztina: A normák határozott megfogalmazásának problémája a büntetőjogban - A normavilágosság fogalma az Alkotmánybíróság döntéseiben és a bírói gyakorlatban, Pro Futuro, 2018/3, 37-59.
[7] A jogállamiság és jogbiztonság követelményeinek részletesebb tartalmi szempontjairól lásd például Report on the Rule of Law, Adopted by the Venice Commission at its 86th Plenary Session (Venice, 25-26 March 2011). http://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2011)003rev-e (2022. május 29-i letöltés); Fuller, Lon: The Morality that Makes Law Possible, In: Id.: The Morality of Law, New Haven London, Yale University Press, 1969, 33-94.; Raz, Joseph: A joguralom értéke, In: Joguralom és jogállam (szerk.: Takács Péter), Budapest, 1995, 116-131.; Jeremy Waldron: The Rule of Law, In: Stanford Encyclopedia of Philosophy (ed.: Zalta, Edward N.) Summer 2020 Edition. https://plato.stanford.edu/entries/rule-of-law/ (2022. május 30-i letöltés).
[8] Lásd az Efjt. indokolását.
[9] Postema, Gerald J.: Philosophy of the Common Law, In: The Oxford Handbook of Jurisprudence and Philosophy of Law (ed.: Coleman, Jules-Himma, Kenneth Eimar-Shapiro, Scott J.), Oxford University Press, Oxford, 2004, 589.
[10] A panasz intézménye mint jogorvoslati eszköz nem ismeretlen a magyar jogrendben. A magyar királyi közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. törvénycikk 84. §-a szerint A panasz joga megilleti: 1. a közigazgatási biróság hatásköréhez tartozó ügyekben tett hatósági intézkedések és hozott határozatok által okozott bármely sérelem orvoslása czéljából az érdekelteket, ideértve a jogi személyeket és hatóságokat is. Az alkotmányjogi panasz intézménye szintén jogorvoslati eszközként szolgál. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. §-a szerint alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] Bszi. 41/D. § (1) bekezdés.
[12] Lásd Patyi [2021] i. m. 303-304.
[13] Uo. 304.
[14] Lásd a Jpe.I.60.011/2021/3. számú határozatot.
[15] Lásd Patyi [2021] i. m. 304-305.
[16] Uo. 305. Az alkotmányjogi érvelés jogegységi panasz eljárásban "hasznosítható" tapasztalatának elemzését tartalmazza még: Patyi [2022] i. m.
[17] Lásd a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés b) pontját.
[18] Lásd például a Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.I.60.011/2021/3. számú határozatokat.
[19] Lásd a Jpe.I.60.017/2021/4. számú jogegységi panasz határozatot.
[20] Az illeték hiányos megfizetése, vagy a megfizetésének elmaradásával kapcsolatos problémákkal kapcsolatban lásd Patyi [2021] i. m. és Patyi [2022] i. m.
[21] Lásd például a Jpe.I.60.017/2021/4. számú ügyet.
[22] Lásd az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontját és a (2) bekezdést.
[23] Lásd a Jpe.II.60.006/2021/2.; a Jpe.I.60.007/2021/4.; és a Jpe.II.60.008/2021/3. számú határozatokat.
[24] Lásd a Jpe.I.60.007/2021/4. számú jogegységi panasz határozatot.
[25] Lásd például a Jpe.I.60.014/2021/5. számú határozatot.
[26] Lásd Patyi [2021] i. m. 315.
[27] Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja.
[28] Lásd a Jpe.I.60.012/2021/4. számú határozatot.
[29] Osztovits i. m.
[30] Lásd Patyi [2021] i. m. 315-317.
[31] Llewellyn, Karl: The Bramble Bush: On Our Law and its Study, Oceana Publishing, 1960. Idézi: Postema, Gerald J.: A Similibus ad Similia. Analogical Thinking in Law, In: Common Law Theory (ed.: Edlin, Douglas E.), Cambridge University Press, Cambridge, 2007, 122.
[32] Lásd a Jpe.I.60.002/2021/7. számú, a Kúria gyakorlatában is meghatározó jelentőségű, többször hivatkozott határozatot.
[33] Lásd például a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozatot.
[34] Postema i. m. 126.
[35] Lásd a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatot.
[36] Lásd a Jpe.I.60.027/2021/8. számú jogegységi határozat hatályú jogegységi panasz határozatot.
[37] Kelemen Katalin: A Common Law jogrendszerek, In: Internetes Jogtudományi Enciklopédia (szerk.: Jakab András-Fekete Balázs), [28]. https://ijoten.hu/uploads/a-common-law-jogrendszerek.pdf (2022. július 6-i letöltés).
[38] Ződi Zsolt: Precedens, In: Internetes Jogtudományi Enciklopédia (szerk.: Jakab András-Könczöl Miklós-Menyhárd Attila-Sulyok Gábor), [39]-[41]. https://ijoten.hu/uploads/precedens.pdf (2022. július 6-i letöltés).
[39] Lásd például a Kúria Jpe.I.60.025/2021/14. számú határozatát.
[40] Lásd például a Jpe.I.60.037/2022/5. számú határozattal szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt, amelynek elbírálása az Alkotmánybíróság előtt jelenleg folyamatban van.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar; főtanácsadó, Kúria. Az írás a szerzők álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őket foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
[2] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar; elnökhelyettes, Kúria. Az írás a szerzők álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őket foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
