Az alapjogi jogvitákban több szempontból sajátos a jogalkalmazó érvelési feladata. Az alapjogok alkotmányokban, alapjogi katalógusokban szereplő megfogalmazásai jellemzően magas absztrakciós szinten állnak, a jogvita mögött húzódó valódi kérdés megértéséhez tehát elkerülhetetlen az alapjogi norma értelmezése, jelentéstartalmának, funkciójának, részjogosítványainak körültekintő feltárása. Ezekben a jogvitákban jellemzően az egymással vagy más alkotmányos értékekkel konkuráló alapjogok korlátozásának megengedhetősége merül fel kérdésként - kiindulásként tehát rendszerint a korlátozás lehetőségére és mértékére vonatkozó alkotmányos szabály (alapjogkorlátozási klauzula) értelmezésére is szükség van. Az említett két művelet az alkotmányértelmezés ismert módszereivel[1] végezhető el, a feladat ennyiben tehát nem különbözik az alkotmány más rendelkezéseit érintő jogvitáktól.
Speciális módszert igényel ugyanakkor az alapjogkorlátozás megengedhetőségének tényleges vizsgálata a jogvitában. A legtöbb bírói fórum ennek során rendszerint több lépésből álló, strukturált vizsgálatokat, alapjogi teszteket alkalmaz. A leggyakrabban használt vizsgálati módszer meghatározó eleme az arányosság vizsgálata, amely a magyar jogirodalomban szükségességi-arányossági tesztként ismert módszer elnevezését is adja (principle of proportionality, arányossági teszt). Az arányossági teszt elsősorban érvelési keretrendszernek tekinthető, amelyben az egyes vizsgálati lépések önálló funkcióval rendelkeznek, ugyanakkor csak egymással szoros összefüggésben alkalmazhatók. A magyar joggyakorlatban a teszt alkalmazása meglehe-
- 105/106 -
tősen következetlen,[2] ezért is lehetnek időszerűek a kapcsolódó módszertani követelmények tisztázására tett kísérletek.[3]
Jelen elemzésben az arányossági teszt érvelési keretrendszerében az egyes vizsgálati szakaszokhoz kapcsolódóan kifejtett érvelés jellemzőit vizsgálom. Elsősorban arra keresem a választ, hogy melyek azok az érvelési technikák, amelyek alkalmazása - összhangban az egyes vizsgálati szakaszok funkcionális sajátosságaival - támogatja az alapjogi teszt szakszerű alkalmazását, végső soron pedig igazolható döntésekhez vezet.
A magyar politikaelméleti irodalomban minden bizonnyal Bibó István fogalmazta meg a legtalálóbban az alkotmányos követelményt, amely szerint "a hatalom igazolásra szorul"[4] - ez mára alkotmányos toposszá vált. A modern alkotmányos felfogás természetesen nemcsak a közhatalmat gyakorló szervek konstituálásához kapcsolódóan követeli meg az igazolhatóságot (a népszuverenitás talaján álló legitimációt), hanem az egyes közhatalmi döntésekhez is. Ebben az összefüggésben a döntéshozó szerv legitimációja és az adott ügycsoportra vonatkozó hatásköre, felhatalmazása a döntés igazolhatóságának előfeltétele, emellett azonban a közhatalmi döntéseknek tartalmi alapon is igazolhatónak kell lenniük. Ezt a komplex megközelítést tükrözi az "igazolás kultúrája" kifejezés, amely az európai alkotmányos kultúra meghatározó vonásaként utal arra a követelményre, hogy a közhatalmat gyakorló szervek minden esetben számonkérhető, ellenőrizhető, meggyőző és az alkotmányos értékekkel összhangban álló érvekkel kell, hogy alátámasszák döntéseiket.[5]
Lényeges kérdés, hogy milyen módon igazolhatók a közhatalmi döntések tartalmi alapon? Peremfeltételként értékelhető, hogy a döntés tartalma - mint eredmény - összhangban legyen az alkotmány előírásaival és más, releváns jogi normákkal. Ugyanakkor a döntéshez vezető érvelési láncolatnak is nyomon követhetőnek, részkonklúzióit tekintve megalapozottnak és összességében koherensnek kell lennie. Kulcsszerepe van tehát a közhatalmi döntések igazolásban az érvelésnek, amely tartalmi alapon erősíti azok legitimációját.
- 106/107 -
A jogi érvelés hagyományos leírása szubszumpcióként modellezi azt: az ügy eldöntése szempontjából releváns jogi norma alá kell rendelni (szubszumálni) a releváns tényállási elemeket, ebből pedig okszerűen megállapítható a jogkövetkezmény. A műveletet szillogizmusként,[6] két premisszára alapozott logikai következtetésként, vagy akár analógiaként is lehet értékelni, arra tekintettel, hogy "a jogi norma és a jogeset között nem azonosság, hanem hasonlóság áll fenn".[7] Szintén közismert az a megközelítés, amely a szubszumpció felső tételét képező norma azonosítása során határol el eltérő érvelési technikákat: a deduktív érvelést, amely az ügy eldöntése szempontjából releváns jogszabály tartalmából vezeti le a konkrét ügyben alkalmazandó normát, valamint az induktív érvelést, amely a releváns precedensekből kiindulva azonosítja az ügy eldöntése szempontjából meghatározó normát.[8]
A jogalkalmazó érvelési feladata többnyire természetesen jóval bonyolultabb ennél. Az ügy eldöntése szempontjából releváns norma azonosítása több esetben nehézséget okozhat. Az is előfordulhat, hogy egyidejűleg több - akár egymásnak részben vagy egészben ellentmondó - norma alkalmazása válik szükségessé. A norma jelentéstartalmának feltárása hasonlóképpen nem magától értetődő logikai művelet: a normának adott esetben többféle értelmezése lehetséges, ami megfelelő értelmezési módszerek alkalmazását teszi szükségessé. Az ügy eldöntése szempontjából releváns norma azonosítása és jelentéstartalmának feltárása csak kiindulópontja az érvelésnek, amelyet a releváns tényállási elemek tisztázása, majd a konklúzióhoz vezető érvelés felépítése követ. Az eldöntendő jogi kérdés természetesen összetett is lehet, amely egymással összefüggő részkérdések megválaszolását igényli egy érvelési láncolatban.
A jogtudományi munkák hagyományosan egymástól elkülönülten vizsgálják a jogi érvelést, valamint a jogértelmezést (és azzal összefüggésben az alkotmányértelmezést). Örvendetes, hogy a közelmúltban a magyar jogirodalomban születtek a két műveletet részben közös keretben tárgyaló munkák,[9] azonban ezek csak néhány részkérdésben mutatnak rá az érvelés és az értelmezés kapcsolódási pontjaira. Jakab András álláspontja szerint az alkotmányjogi érvelés néhány kivétellel[10] az alkotmány értelmezésére irányul.[11] Szente Zoltán a jogértelmezést a jogi érvelés egyik formájának, az általános érveléstan gyakorlati alkalmazásának tartja.[12]
- 107/108 -
A két művelet valójában egyáltalán nem áll távol egymástól. Más jogterületeket érintő jogvitákban az értelmezés általában a szillogizmus felső tétele (a norma) jelentéstartalmának feltárása során van jelen, az ezt követő lépésekben jellemzően már csak érvelési feladattal szembesül a bírói fórum. Ezzel szemben az arányossági tesztben, mint érvelési keretrendszerben, mindkét művelet többször megjelenik az egyes vizsgálati lépésekben, ilyen módon az értelmezés jóval hangsúlyosabb szerephez jut.
Mindkét műveletet számos elméleti nézőpontból vizsgálták és kategorizálták,[13] érdemes tehát néhány tisztázó megjegyzést tenni, amelyek segítik a pontos fogalomhasználatot és az arányossági teszthez kapcsolódó praktikus javaslatok megfogalmazását.
Mind az érvelés, mind pedig az értelmezés kiindulópontja egy premissza, amelyből logikai úton levezethető a konklúzió. A premisszának természetesen helyesnek kell lennie, ennek alátámasztására azonban nem feltétlenül állnak rendelkezésre konklúzív érvek. Érdemes tehát e műveletek során arra helyezni a hangsúlyt, hogy a premissza megválasztása igazolható legyen, a konklúzió pedig abból okszerűen következzen. Az arányossági teszt elméleti megalapozását adó teória kidolgozója, Robert Alexy a jogi érvelés elméletének felrajzolása során két követelményt állít a jogvitákat eldöntő (alapvetően bírói) döntésekkel szemben: azoknak egyaránt ki kell állniuk a (a) belső igazolás és (b) a külső igazolás követelményét. Belső igazolás alatt azt érti, hogy a jogi értékelésnek logikusan következnie kell az annak alátámasztására felhívott premisszákból - ennek leírására tehát elsősorban a formális logika eszközei használhatók. Külső igazolásként pedig azt a követelményt határozza meg, hogy ezeknek a premisszáknak helyesnek, azaz igazolhatónak kell lenniük.[14] A jogértelmezéssel összefüggésben a magyar jogirodalomban Blutman László javasol új, a korábbiaknál egyszerűbb megközelítést. Álláspontja szerint minden jogértelmezési művelet leírható három lépésben: (a) az értelmezés alapját képező értelmezési támpontok azonosítása, (b) az értelmezési támpontok kiválasztásának indokolása, és (c) azon logikai lépések felvázolása, amelyekkel az értelmezési támpontok összeköthetők az értelmezés eredményét jelentő jelentéssel. Az értelmezési támpont "bármilyen racionális tényező lehet (egy jogelv, a jogszövegnek egy másik része, megelőző bírói döntés, a ratio legis, valamely jogirodalmi álláspont stb.)".[15] Lényegében tehát mindkét megközelítés meghatározó eleme a premissza/értelmezési támpont kiválasztásának igazolása, majd a konklúzióhoz vezető logikai lépések feltárása.
Az érvelés és az értelmezés jellemzésére szolgáló hagyományos kategóriák nem írhatnak le kellő pontossággal minden metódust, ebből következően kevésbé alkalmazhatók a bíróságok által ténylegesen alkalmazott érvelési struktúrákra. Ha az egyes megközelítések összemosódnak, az fogalmi zavart okoz, végső soron pedig lerontja az
- 108/109 -
érvelés koherenciáját.[16] Az adott érvelési vagy értelmezési kategóriák merev követése helyett érdemes tehát inkább e műveletek elvégzése során a premisszák és értelmezési támpontok igazolására és az azokból következő konklúzív érvelés kifejtésére fektetni a hangsúlyt. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy meghatározott érvelési és értelmezési műveletek során az adott vizsgálat funkcionális sajátosságaihoz leginkább igazodó érvelési struktúrát alkalmazza a bírói fórum. Hangsúlyosan igaz ez az arányossági tesztre, mint érvelési keretrendszerre, amelyben az egyes vizsgálati lépések és azok funkcionális sajátosságai egymástól is jól elhatárolhatók.
Érdemes még egy vonatkozásban elvégezni a fogalmi tisztázást: hogyan írható le az a mód, ahogyan a bírói fórumok - a fenti megállapításokra figyelemmel - alátámasztják állításaikat az érvelés és értelmezés keretében? Szabó Miklós az argumentum átfogó kategóriáját ajánlja figyelmünkbe, amely az állítások alátámasztásának valamennyi lehetséges módszerét képes magában foglalni: a bizonyítást, az igazolást és az érvelést. A bizonyítás álláspontja szerint "olyan alátámasztás, amely állításunkat a bizonyosság erejével ruházza fel", tehát azt úgy kell tudnunk bemutatni, "mint igaz kiindulópontokból, (premisszákból) logikai úton levezethető konklúziót", ennek eredménye tehát nem cáfolható. Ezzel szemben az igazolás "olyan alátámasztás, amely állításunkat más, igazként elfogadott állításokhoz koherens módon illeszkedő kijelentésként mutatja be". E módszer alkalmazásával "nem a logikai következmény, hanem a logikai ellentmondás-mentesség erejével bír", ennek megfelelően elsősorban a lehetséges cáfolat igazolhatatlanságára épít, így a bizonyításnál kétségkívül gyengébb meggyőző erővel ruházza fel az konklúzióként megfogalmazható állítást. Az érvelés ehhez képest "olyan alátámasztás, amely állításunknak eleve a vélekedés státusát tulajdonítja". Bizonyosság hiányában az egymással konkuráló álláspontok is alátámaszthatók racionális érvekkel, a döntés megalapozására ezek közül az lesz alkalmas, amelynek esetében sikeres a meggyőzés annak helyességéről.[17]
Az állítások alátámasztásának e módszerei az alapjogi jogviták feloldása során is jól használhatók, ezért az arányossági teszt egyes vizsgálati lépéseihez kapcsolható érvelési struktúrák leírása során - elsősorban az érveléssel összefüggésben - ezekre a fogalmakra a fenti értelemben hivatkozom. Szűk értelemben vett érvelés alatt az állítások alátámasztásának egyik módszerét értem, a tág értelemben vett érvelés alatt pedig a bírói fórum döntések megalapozására vonatkozó általános feladatát (ahol szükséges, ott megkülönböztetve ettől a jogértelmezést). Hasonlóképpen, a szűk értelemben vett igazolás is az állítások alámasztásának egyik módszerét jelenti a későbbiekben, míg a tág értelemben vett igazolás a közhatalmi döntésekre vonatkoztatott, korábban kifejtett általános követelményt.
- 109/110 -
Az alapjogkorlátozás megengedhetőségének vizsgálata során alkalmazott általános módszer, az arányossági teszt két okból is meghatározó jelentőségű az európai alkotmányjogi térben: egyrészt elméletileg igazolt,[19] másrészt általánosan elterjedt[20] az alkotmánybíróságok, felsőbíróságok gyakorlatában, ilyen módon a közös európai alkotmányos örökség részének tekinthető.
Természetesen egyik bírói fórum gyakorlata sem feleltethető meg maradéktalanul a teszt elméleleti, tankönyvi leírásának: az egyes vizsgálati lépések sorrendje, azok hangsúlyai, valamint az azokhoz kapcsolódóan tipikusan alkalmazott érvelési struktúrák országonként változnak. A teszt, mint vizsgálati módszer és érvelési keretrendszer abban az esetben tudja betölteni formális és szubsztantív funkcióját,[21] ha a bírói fórum saját gyakorlatában azt következetesen alkalmazza. Érdemes ezen a ponton is kiemelni, hogy a teszt vizsgálati szempontjai egymással szorosan összekapcsolódnak, az egyes vizsgálati lépések eredményei a következő lépések premisszáinak tekinthetők - ilyen módon a következetlenül alkalmazott vizsgálat az érvelés koherenciájára is hatással van. Ha például egy vizsgálati lépés során a korlátozás nem állja ki a próbát, úgy nincs szükség a további vizsgálati lépések elvégzésére, ha pedig egy vizsgálati lépés kimarad, vagy eredménye rejtve marad az érvelésben, úgy a következő vizsgálati lépés premisszájának helyessége kérdőjeleződik meg.
A teszt klasszikus felépítése szerint a következő vizsgálati lépések szerint tagolható: (a) a jogkorlátozás alapjául szolgáló célkitűzés (tipikusan: jogalkotói célkitűzés) vizsgálata, (b) a jogkorlátozás eszközének alkalmassága a célkitűzés támogatására, (c) a jogkorlátozási eszköz választásának szükségessége, (d) a jogalkotói célkitűzés fontosságának és a jogkorlátozás súlyának összevetése, az arányosság vizsgálata.
Az egyes vizsgálati lépések önálló funkcióval bírnak - ezeket érdemes szem előtt tartani ahhoz, hogy a bírói fórum megfelelő érvelési struktúrákat alkalmazzon.
Az alapjogkorlátozás alapjául szolgáló legitim célkitűzés tipikusan kétféle lehet: másik alapvető jog érvényesülésének biztosítása, vagy valamilyen közérdekű megfontolás. Lényeges, hogy ez utóbbi vonatkozásában általában alkotmányos korlátok kötik a közhatalmat gyakorló szerveket (a közérdekű megfontolásnak rendszerint valamilyen alkotmányos értéket kell kifejeznie, az nem lehet pl. pénzügyi indok). A célvizsgálat
- 110/111 -
funkciója az önkényes jogkorlátozás kizárása.[22] Lényeges az is, hogy az azonosított (és a fenti követelményeknek megfelelő) célfogalom egyúttal a vizsgálat valamennyi további elemének (alkalmasság, szükségesség, arányosság) premisszájaként szolgál.
A jogkorlátozás eszközének alkalmassága a célkitűzés támogatására előfeltétele annak, hogy a korlátozás egyáltalán vizsgálható legyen: ha egy eszköz nem áll összefüggésben a célkitűzés támogatásával, úgy a jogalkotó rossz megoldást választott, amelynek minősítésére nincs is szükség. Ennek megfelelően az alkalmasság vizsgálata elsősorban a jogalkotó ténybeli tévedéseinek kiszűrésére szolgál.[23] Az alkalmasság vizsgálata keretében tett megállapítás a következő vizsgálati lépés, a szükségesség premisszája.
A szükségesség vizsgálata arról a kérdésről szól, hogy indokolt-e az adott jogkorlátozási eszköz választása. Az arányossági teszt klasszikus felépítése szerint ebben a vizsgálati szakaszban azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a célkitűzés elérésére egyaránt alkalmas, alternatív eszközökkel összehasonlítva a vizsgálat tárgyát képező jogkorlátozási eszköz minősül-e a legkevésbé korlátozó választásnak.[24] Néhány bírói fórum (így a magyar Alkotmánybíróság is) ebben a szakaszban az adott jogkorlátozási eszköz választásának kizárólagosságát, elkerülhetetlenségét vizsgálja. A szükségesség vizsgálatának funkciója a túlzó korlátozások kiszűrése. A konklúzió egyúttal az arányossági vizsgálat premisszájaként szolgál.
Az arányossági vizsgálatra abban az esetben kerül sor, ha a megelőző vizsgálati lépések megfelelő eredménnyel zárultak, azaz a jogkorlátozó intézkedés minden szempontból kiállta a próbát. E vizsgálati szakaszban a bírói fórumnak a jogalkotói célkitűzés fontosságával kell összevetnie a jogkorlátozás súlyát. A művelet leírására gyakran használják a mérlegelés vagy súlyozás kifejezést - ezek lényege, hogy a jogkorlátozás csak abban az esetben fogadható el, ha arányban áll az alapul fekvő célkitűzés fontosságával.[25] Az arányossági vizsgálat funkciója a jogkorlátozás hatásának átfogó, valamint a konkuráló alkotmányos értékek egyidejű, egymásra tekintettel történő ér-
- 111/112 -
tékelése, végső soron pedig az alapjogi konfliktus feloldása, fair egyensúly kialakítása a konfliktushelyzetben. Az arányossági vizsgálat eredménye (amennyiben a vizsgálat eljut eddig a szakaszig) egyúttal az alapjogi teszt konklúziója is.
Amennyiben a bírói fórum feladatát jól végzi el a fentiek szerint kifejtett érvelési keretrendszerben, úgy indokai - a korábban kifejtett, tág értelemben vett módon - igazolhatják a döntés helyességét, tartalmi alapon erősítve annak legitimációját. Ezzel szemben a bírói döntés autoritása is jelentősen gyengülhet, ha az azt megalapozó indokok ellentmondásosak vagy cáfolhatók. Az arányossági teszthez igazodó strukturált érvelés alkalmazása ebben a vonatkozásban mind a bírói fórum, mind pedig kritikus olvasó számára előnyöket tartogat. Ha az indokolás az egyes vizsgálati lépések funkciójához, és azok adott bírói fórum gyakorlatában kialakított sorrendjéhez igazodik, úgy annak koherenciája és teljessége jóval könnyebben ellenőrizhető.
A következőkben az arányossági teszt egyes vizsgálati szakaszaihoz kapcsolódó érvelési lépéseket elemzem, abban a sorrendben, ahogyan azok egy alapjogi jogvita eldöntése során tipikusan felmerülnek. A döntéshez vezető kognitív folyamat sajátosságaira figyelemmel szükségképpen nagyobb számú érvelési lépés különíthető el, mint az arányossági teszt klasszikus leírása szerinti vizsgálati szakaszok száma. Mindezeket természetesen megelőzi az alapjogkorlátozás megengedhetőségére vonatkozó vizsgálati módszer értelmezése, amely explicit vagy implicit módon jelenik meg a bírói döntések indokolásában.
Bár az arányossági teszt vizsgálati szempontrendszerének a teszt klasszikus leírása szerint az nem része, kiindulópontként szükség van az alapjogsérelem megállapítására. Ennek keretében a bírói fórumnak egyrészt fel kell tárnia az alkotmány (alapjogi katalógus) érintett alapjog védelméről szóló rendelkezésének jelentéstartalmát (alkotmányértelmezés), másrészt értelmeznie kell a kifogásolt, az adott alapjogot potenciálisan korlátozó jogi aktust (jogértelmezés). Amennyiben a kérdéses jogi aktus (mint konkrét fogalom) jelentéstartalma nem feleltethető meg az alapjogi norma (mint általános fogalom) jelentéstartalmának, úgy a bírói fórum jellemzően bizonyítás útján is alá tudja támasztani az alapjogsérelmet. (A megállapítás logikai következménye a kérdéses jogi aktus és az alapjogi norma közötti - a legtöbb esetben nyilvánvaló - ellentmondásnak.)
A jogalkotói célkitűzés (az alapjogkorlátozással járó közhatalmi aktus alapjául szolgáló célkitűzés) azonosítása jogértelmezési feladat, azt a kérdéses norma jelentéstartalma alapján kell megállapítani. Bár esetenként könnyű lehet a jogalkotó szubjektív szándékának feltárása (a parlamenti és tárgyalótermi jegyzőkönyvek, az egyes jogi szövegek indokolásai alapján), az alapjogi konfliktusok feloldását célzó jogvitákban ez nem lehet elfogadható megoldás. Arra figyelemmel, hogy a célkitűzés valamennyi további vizs-
- 112/113 -
gálati elem premisszájaként szolgál, azt maga a kérdéses norma kell, hogy hordozza - ennek megfelelően az objektív teleologikus értelmezés[26] a célravezető.
A normához kapcsolódó célkitűzés megtalálása önmagában nem elégséges: arra tekintettel, hogy az alkotmányszövegek csak a célkitűzések egy szűkebben meghatározott körével összefüggésben tartják megengedhetőnek a jogkorlátozást, elengedhetetlen a célkitűzés minősítése, azaz annak meghatározása, hogy a célkitűzés megfelel-e az alkotmányszövegben foglalt követelménynek (a magyar gyakorlatban: az másik alapvető jog védelmével vagy egyéb alkotmányos értékkel áll-e összefüggésben). Ebben a fázisban tehát a bírói fórumnak a korábban azonosított célkitűzést kell összevetnie az alkotmányos célfogalmakkal, azaz állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a jogesetben szereplő konkrét célkitűzés az általános kategória alá sorolható-e. E művelet elvégzése során egyrészt értelmeznie kell az alkotmányos célfogalmakat (alkotmányértelmezés), másrészt alá kell támasztania arra vonatkozó megállapítását, hogy a jogalkotói célkitűzés megfelel-e a legitim (alkotmányos) célfogalomnak. Az állítás alátámasztásának a célfogalmak egyezésének vagy különbségének nyilvánvaló eseteiben a bizonyítás, egyéb esetekben a szűk értelemben vett igazolás áll a bírói fórum rendelkezésére.
Bár az alapjogkorlátozás tényét a bírói fórumnak az érvelési láncolat legelső elemében meg kell állapítania, jelentősége van annak is, hogy a jogkorlátozást ténylegesen milyen normatív rendelkezés, vagy más közhatalmi aktus okozza. A jogkorlátozás eszköze természetesen sok esetben "szem előtt van" abban az értelemben, hogy az akár nyilvánvaló módon maga a kérdéses jogszabályi rendelkezés, vagy bírói ítélet is lehet. Számos esetben ugyanakkor nem kerülhető meg a jogkorlátozás eszközének meghatározása, arra figyelemmel, hogy az a további vizsgálati lépések premisszájaként szolgál. Ez az azonosítás is elsősorban a vizsgálat alapjául szolgáló normaszöveg értelmezése (jogértelmezés) útján lehetséges. Ebben a vonatkozásban többféle megközelítési mód elképzelhető, legnagyobb hangsúlyt ugyanakkor a normaszöveg jogszabályi (és társadalmi) környezetének értékelése kap, ilyen módon a kontextuális értelmezés[27] jut szerephez.
- 113/114 -
Az alkalmassági vizsgálat keretében elsősorban ténybeli összefüggések vizsgálatára kerül sor az azonosított (és az alkotmányos követelményeknek megfelelő) jogalkotói célkitűzés, valamint a jogkorlátozás eszköze között. Mivel ebben az esetben jellemzően nincs biztos vagy biztosnak tekinthető tudásunk erről a relációról (a célkitűzés maradéktalan elérése gyakran nem is lehetséges, az inkább egy folyamatként írható le), elsősorban szűk értelemben vett érvelés útján lehet kimutatni az eszköz és a célkitűzés közötti kapcsolatot. A ténybeli összefüggések értékelésére tekintettel a bírói fórum elsősorban empirikus érvelést[28] alkalmazhat sikeresen.
Ahhoz, hogy a szükségesség fogalma alá sorolható vizsgálati lépés annak klasszikus formája szerint elvégezhető legyen, olyan alternatív jogkorlátozási eszközök azonosítására van szükség, amelyek a vizsgált eszközhöz hasonlóan alkalmasak a jogalkotói célkitűzés támogatására. Az alternatív jogkorlátozási eszközök ebben az összefüggésben tehát hipotetikusak. Számuk tetszőleges, a bírói fórumnak értelemszerűen nem kell számba vennie valamennyi szóba jöhető eszközt. Ahhoz azonban, hogy ezek valóban támogassák az arányossági teszt keretében lefolytatott vizsgálatot, a bírói fórumnak azt is alá kell támasztania, hogy az alternatív eszközök alkalmasak a jogalkotói célkitűzés elérésére. Ennek megfelelően a bírói fórumnak szűk értelemben vett érvelés (elsősorban analogikus érvelés) útján kell megállapítania vizsgálatba bevont hipotetikus tényállási elemeket,[29] majd a megelőző, az alkalmassági vizsgálathoz hasonlóan szűk értelemben vett érvelés (elsősorban empirikus érvelés) keretében azt is ki kell mutatnia, hogy a hipotetikus eszközök a jogalkotói célkitűzés elérésére alkalmasak. Abban a ritkának mondható esetben, ha nem léteznek alternatív jogkorlátozási eszközök, amelyek támogathatják a jogalkotói célkitűzést, úgy a bírói fórum a következő lépésben sikeresen érvelhet amellett, hogy elkerülhetetlen az adott jogkorlátozási eszköz választása.
A bírói fórumnak a következő lépésben össze kell vetnie a hipotetikus alternatív jogkorlátozási eszközöket a jogalkotó által választott eszközzel. A vizsgálat alapformája szerint az összehasonlítás alapja a jogkorlátozás mértéke, súlyossága. A művelet természetesen nem mechanikus, vagy egyébként minden lehetséges aspektusra figyelemmel elvégzett sorba rendezést jelent, ahhoz a bírói fórumnak nem állnak rendelkezésére kellő mennyiségű és mélységű adatok. Normatív alapon (az érintett alapjog korlátozása felől tekintve) azonban lehetséges az összehasonlítás. Ennek leginkább kézenfekvő
- 114/115 -
módja a hipotetikus és a jogalkotó által választott jogkorlátozási eszközök elemenkénti értelmezése (jogértelmezés), majd ezekből a premisszákból kiindulva szák értelemben vett igazolás útján annak kimutatása, hogy azok korlátozzák az érintett alapjogot, majd szák értelemben vett érvelés (összehasonlítás) útján annak alátámasztása, hogy melyik korlátozás bizonyul súlyosabbnak.
Amennyiben a bírói fórum az előző érvelési lépésben azt állapítja meg, hogy az adott jogalkotói célkitűzés elérésére kizárólag a vizsgálat tárgyát képező jogkorlátozási eszköz alkalmas, úgy ebből a premisszából kiindulva lényegében logikai következményként, bizonyítás útján juthat arra a megállapításra, hogy a kérdéses eszköz kiállja a szükségességi próbát.
Ha a bírói fórum a megelőző lépést nem végzi el, azaz nem azonosít hipotetikus alternatív jogkorlátozási eszközöket, úgy annak alátámasztására, hogy a kérdéses jogkorlátozási eszköz jogalkotó általi választása elkerülhetetlen, hipotetikus premisszaként segédfogalmakat[30] kell bevonnia. A segédfogalmak jelentéstartalmának feltárását (jogértelmezés) követően a bírói fórum szák értelemben vett érvelés keretében vetheti össze a kérdéses jogkorlátozási eszközt segédfogalmakkal. Amennyiben a jogkorlátozási eszköz megfeleltethető ezeknek a fogalmaknak, úgy alkalmazása elkerülhetetlennek bizonyul.
Az arányossági vizsgálat több részelemre bontható - a vizsgálat klasszikus formája alapján - a következők szerint: (a) a jogalkotói célkitűzés fontosságának vizsgálata, (b) a jogkorlátozás súlyának vizsgálata és (c) az előző két elem összevetése, egymásra tekintettel történő értékelése.
A jogalkotói célkitűzés fontosságának vizsgálata két premisszából indul ki: ilyennek tekinthető a célfogalom azonosítása, valamint az alkotmányos célfogalmakkal történő összevetése a megelőző vizsgálati lépésekben. Ebben a vizsgálati szakaszban elsősorban racionális érvekkel támaszthatja alá a bírói fórum a célkitűzés fontosságára vonatkozó megállapításait, figyelemmel annak aktuális társadalmi kontextusára. Fontos hozzátenni, hogy ebben a vonatkozásban a bírói fórum természetesen nem veheti át a jogalkotó szerepkörét: olyan érveket kell találnia a szák értelemben vett érvelés keretében, amelyek normatív alapon (az alkotmányos keretrendszer rendelkezéseire figyelemmel) értékelik az adott célkitűzés alkotmányos súlyát.
Az alapjogkorlátozás súlyának értékelése az első (az alapjogsérelem megállapítása), a negyedik (a jogkorlátozás eszközének azonosítása) és a hetedik (a korlátozás szükségességének vizsgálata) érvelési lépésben megalkotott premisszákból indul ki. Indokolt lehet az érintett alapjog normatív alapját képező alkotmányi szabály ismételt értelmezése (alkotmányértelmezés), ennek keretében az alapjog védett tartalmának, részjogo-
- 115/116 -
sítványainak meghatározása. Mivel e fogalmakról biztosabb a tudásunk, elsősorban normatív alapon álló, szűk értelemben vett igazolással támaszthatja alá az alapjogsérelem súlyára vonatkozó megállapítását, figyelemmel a kontextuális elemekre. Érdemes hozzátenni, hogy ebben a vonatkozásban a bírói fórum morális érveket is alkalmazhat. Bár a morális érvelést jellemzően nem tartják összegyeztethetőnek az arányossági teszt érvelési keretrendszerével,[31] meggyőző érvek szólnak amellett, hogy a két megközelítés összebékíthető.[32]
Nem véletlen, hogy az arányossági vizsgálat harmadik eleme váltja ki a legtöbb szakirodalmi vitát: két, egymástól független, egyébként súlyozott érték (ugyanezen vizsgálati szakasz megelőző lépéseinek konklúziói, mint premisszák) összevetése, egymásra tekintettel történő értékelése kétségkívül nehezebben modellezhető.[33] A bírói fórum ebben a lépésben elsősorban szűk értelemben vett érvelést alkalmazhat. A jogkorlátozás nem megengedhető abban az esetben, ha az alapjogsérelem súlyosabbnak bizonyul, mint célkitűzés fontossága.[34] A bírói fórumot az érvelés kialakítása során természetesen kevés szempont köti, de a szélesebb mérlegelési mozgástér két okból kifolyólag nem aggályos. A teszt felépítéséből következően egyrészt a megelőző lépésekben kiszűrhetők az alkotmányosan nem megengedhető jogalkotói célkitűzések, a cél elérésére alkalmatlan jogkorlátozási eszközök, a túlzó jogkorlátozási eszközök - ilyen módon számos hiba, tévedési lehetőség előzetesen elhárítható. Másrészt éppen az a bírói tevékenység lényege, hogy a bíró minden lényeges körülmény köröltekintő értékelése után meggyőződése szerint dönt (természetesen a döntés megfelelő alátámasztása mellett). A korábbiakban kifejtettek szerint annak is van tere, hogy a bírói fórum a konkuráló értékek közötti viszonyt morális érvelés alapján tárja fel.
| Érvelési lépés | Jellemző érvelési technika | Lehetséges kimenet | Következmény | |
| 1. | Az alapjogsérelem megállapítása | alkotmányértelme- zés jogértelmezés bizonyítás | nincs alapjogsére- lem | a vizsgálat lezárul |
| kimutatható az alap- jogsérelem | a konklúzió a 2., 4. és 8. lépések pre- misszája | |||
| 2. | A jogalkotói célkitű- zés azonosítása | jogértelmezés (ob- jektív teleologikus értelmezés) | a célkitűzés megha- tározása | a konklúzió a 3., 5., 6., 7., 8. lépések pre- misszája |
- 116/117 -
| Érvelési lépés | Jellemző érvelési technika | Lehetséges kimenet | Következmény | |
| 3. | A jogalkotói célkitű- zés minősítése | alkotmányértelme- zés bizonyítás / szűk értelemben vett iga- zolás | a jogalkotói célki- tűzés nem bizonyul legitimnek | a vizsgálat lezárul |
| a jogalkotói célki- tűzés legitimnek bizonyul | a konklúzió 8. lépés premisszája | |||
| 4. | A jogkorlátozás esz- közének azonosítása | jogértelmezés (kon- textuális értelmezés) | a jogkorlátozási esz- köz meghatározása | a konklúzió az 5., 7., 8. lépések premisz- szája |
| 5. | Az alkalmasság vizsgálata | szűk értelemben vett érvelés (empirikus érvelés) | a jogkorlátozási esz- köz nem bizonyul alkalmasnak | a vizsgálat lezárul |
| a jogkorlátozási eszköz alkalmasnak bizonyul | a konklúzió a 6. lé- pés premisszája | |||
| 6. | Alternatív jogkor- látozási eszközök azonosítása | szűk értelemben vett érvelés (analogikus érvelés) szűk értelemben vett érvelés (empirikus érvelés) a hipo- tetikus tényállási elemekhez kapcso- lódóan | nem azonosíthatók alternatív jogkorlá- tozási eszközök | a konklúzió a 7b. és a 7c. lépés premisz- szája |
| azonosíthatóak al- ternatív jogkorláto- zási eszközök | a konklúzió a 7a. lépés premisszája | |||
| 7. | A szükségesség vizsgálata | 7a. jogértelmezés szűk értelemben vett igazolás szűk értelemben vett érvelés (összehason- lítás) | a jogkorlátozási eszköz nem a legke- vésbé korlátozó | a vizsgálat lezárul |
| a jogkorlátozási esz- köz legkevésbé kor- látozónak bizonyul | a konklúzió a 8. lé- pés premisszája | |||
| 7b. bizonyítás | a jogkorlátozási esz- köz szükségesnek bizonyul | a konklúzió a 8. lé- pés premisszája | ||
| 7c. jogértelmezés a hipotetikus premisz- szákhoz kapcsoló- dóan szűk értelemben vett érvelés | a jogkorlátozási eszköz nem felel meg az értelmezési segédfogalmaknak | a vizsgálat lezárul | ||
| a jogkorlátozási eszköz megfelel az értelmezési segédfo- galmaknak | a konklúzió a 8. lé- pés premisszája |
- 117/118 -
| Érvelési lépés | Jellemző érvelési technika | Lehetséges kimenet | Következmény | |
| 8. | Az arányosság vizs- gálata | szűk értelemben vett érvelés (kontextuális elemek) alkotmányértelme- zés szűk értelemben vett igazolás (kontextuá- lis elemek) (morális érvelés) szűk értelemben vett érvelés (mérlegelés) (morális érvelés) | a jogalkotói célki- tűzés fontosabbnak bizonyul a jogkorlá- tozás súlyánál | az alapjogkorlátozás megengedhető |
| a jogkorlátozás sú- lyosabbnak bizonyul a jogalkotói célkitű- zés fontosságánál | az alapjogkorlátozás nem engedhető meg |
A fentiek tehát az alapjogi jogviták feloldásának tipikus érvelési keretrendszerét, az arányossági teszt keretében lefolytatott érvelési lépések sajátosságait járják körül. A kontextust a már idézett jogállami követelmény jelenti, amely szerint a közhatalmi döntések igazolásra szorulnak - a bírói döntések esetében ez leginkább a transzparens és ellenőrizhető, koherens érvelés útján teremthető meg tartalmi alapon. Az arányossági teszt mint érvelési keretrendszer strukturáltságával e követelmény érvényesülését nagymértékben tudja támogatni.
Az alapjogi jogvitákban nem választható el egymástól élesen a jogértelmezés és a jogi érvelés: azok eltérő hangsúllyal, egymást kiegészítve vannak jelen a döntés megalapozásának teljes folyamatában. A jogértelmezés és a jogi érvelés hagyományos kategóriái részben a fogalmak összemosódására, részben pedig az alapjogi jogviták egyediségére, sajátosságaira tekintettel kevéssé használhatóak ezek leírására. Mind az érvelési, mind pedig az értelmezési lépésekről pontosabb képet kapunk, ha az azok alapját képező premisszák, értelmezési támpontok azonosítására helyezzük a hangsúlyt. A logikus érvelés belső igazolás fogalmával leírható követelménye mellett - külső igazolásként - ezek helyességét is alá kell támasztani. Az érvelésben az egyes állítások alátámasztása módjának leírására során jól használhatók a bizonyítás, a szák értelemben vett igazolás és a szák értelemben vett érvelés fogalmai. Az arányossági teszt klasszikus vizsgálati szakaszaihoz képest több elemből állnak össze az alapjogi jogviták feloldásához szükséges érvelési lépések, ugyanakkor azok tipikus jellemzői is kiemelhetők.
Fontos hangsúlyozni: a fenti egy normatív és nem egy leíró elmélet, nem állítom tehát azt, hogy a bírói fórumok minden esetben ennek megfelelően járnának el (sok esetben a deklaráltan az arányossági tesztnek megfelelő vizsgálat is nélkülözi a világos struktúrát). A fentiek egyfajta sorvezetőt jelenthetnek az érvelés számára, amelynek természetesen minden esetben igazodnia kell az adott jogvita sajátosságaihoz. Az érvelési keretrendszer megfelelő alkalmazása és az egyes érvelési lépések sajátosságainak
- 118/119 -
ismerete önmagában nem garancia a meggyőző érvelésre, de nagymértékben támogathatja a bírói döntés tartami alapú igazolását adó érvelés kialakítását. Érdemes a jövőben olyan empirikus kutatásokat folytatni, amelyek egy-egy bírói fórum gyakorlatában vizsgálják az alkalmazott érvelési struktúrákat - ilyen módon az érvelés minőségének fejlesztésére tett javaslatok is konkrétabbak lehetnek. ■
JEGYZETEK
[1] Összefoglalóan ld. Jakab András: Az alkotmányértelmezés módszerei. Századvég, 2008/1.
[2] Ld. Blutman László: Az alapjogi teszt a nyelv fogságában. Jogtudományi Közlöny, 2012/2.; Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Az alapjogi teszt újrafogalmazása. Jogtudományi Közlöny, 2014/1.
[3] Ld. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Alapjogok mérlegen. Az általános alapjogi tesztek dogmatikája. Budapest, HVG-Orac, 2016.
[4] Bibó István: Az államhatalmak elválasztása egykor és most. In: Bibó István: Az államhatalmak elválasztása. [Bibó István centenáriumi sorozat] Argumentum Kiadó - Bibó István Szellemi Műhely, 2011. 309.
[5] Ld. Moshe Cohen-Eliya - Iddo Porat: Proportionality and the Culture of Justification. American Journal of Comparative Law, 2011/2.; Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Milyen az alkotmányos kultúránk? Magyar Jog, 2015/9.
[6] Herbert Hart: A jogi érvelés problémái. (Ford. Takács Péter) Jogesetek Magyarázata, 2010/3. 87.
[7] Sólyom Péter: A jogi hermeneutika mint jogfilozófia. In: Garai Borbála - Takács Péter: Multa rogare, rogata tenere, retenta docere: Tudományos Diákköri Dolgozatok (2. kötet). ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2001. 117.
[8] Hart i. m. 88.
[9] Ld. Jakab András: Az európai alkotmányjog nyelve. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2016., Szente Zoltán: Érvelés és értelmezés az alkotmányjogban. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2013.
[10] Az analógiák, az alkotmány szövegének megállapítása, valamint az arra vonatkozó érvek, hogy miért kell vagy nem kell alkalmazni az alkotmányt.
[11] Jakab (2016) i. m. 30.
[12] Szente i. m. 91.
[13] Savigny munkái nyomán hagyományosan nyelvtani, logikai, rendszertani és történeti értelmezést szokás megkülönböztetni. Az érveléssel összefüggésben leggyakrabban az argumentum a contrario, argumentum a simili, argumentum a maiori ad minus, argumentum a minori ad maius, argumentum ad absurdum kategóriái kerülnek elő.
[14] Robert Alexy: Theory of Legal Argumentation. The Theory of Rational Discourse as Theory of Legal Justification. (Translated by Ruth Adler and Neil MacCormick) Oxford University Press, 2011. 221.
[15] Blutman László: Hat tévhit a jogértelmezésben. Jogesetek Magyarázata, 2015/3. 91-92.
[16] Blutman (2015) i. m. 91.
[17] Szabó Miklós: A jog argumentativ természete. Jogesetek Magyarázata, 2010/2. 84.
[18] Ebben a részben több vonatkozásban egy korábbi munkámra támaszkodom. Ld. Pozsár-Szentmiklósy (2016) i. m.
[19] Robert Alexy: A Theory of Constitutional Rights. (translated by Julian Rivers) Oxford University Press, 2010. 67.
[20] Aharon Barak: Proportionality. Constitutional Rights and their Limitations. Cambridge University Press, 2012. 175-210.
[21] A teszt formális funkciójaként (a) a döntés igazolása, (b) a helyes jogértelmezés kialakítása, (c) az érvelés transzparenciájának támogatása jelölhető meg. Szubsztantív funkcióként emelhető ki (d) az alapjogvédelem hatékonyságának növelése, (e) a jogállamiság erősítése és (f) a bírói döntéshozatal demokratikus karakterének erősítése. Részletesen Ld. Zoltán Pozsár-Szentmiklósy: The formal and substantive functions of the principle of proportionality. Acta Juridica Hungarica. Hungarian Journal of Legal Studies, 56. (2015).
[22] Ilyen önkényes jogkorlátozásnak tekinthető a 2012-ben elfogadott választási eljárási törvény azon elhíresült rendelkezése, amely minden nagykorú magyar állampolgár számára előírta az előzetes választási regisztrációt. Mivel a választópolgárok döntő többsége eleve szerepelt a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban, esetükben nem lehetett másról, mint önkényes jogkorlátozásról beszélni. Az Alkotmánybíróság végül más alapon mondta ki a kérdéses rendelkezés alaptörvény-ellenességét. Ld. az 1/2013. (I. 7.) AB határozatot.
[23] Erre lehet jellemző példa a Német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatából vett eset. A vizsgálat alapjául szolgáló szabályozás minden vadászati tevékenység esetében előírta a fegyverhasználati engedély megszerzését. Nyilvánvaló, hogy a solymászat esetében az előírás nem állt semmilyen összefüggésben a szabályozás mögötti célkitűzéssel (az élet és testi épség védelmével). Ld. BverfGE 55, 159.
[24] E követelményt találóan szemlélteti a jogirodalomból ismert "ágyúval nem lövünk verébre" kifejezés. Ld. Fritz Fleiner: Institutionen des Deutschen Verwaltungsrechts. Tübingen, 1928. 404. Hivatkozik rá: Barak i. m. 333.
[25] A mérlegelést Dieter Grimm tankönyvi példája írja le szemléletesen, amely szerint nem tekinthető arányosnak egy olyan szabályozás, amely lehetővé teszi egy rendőr számára, hogy (akár az elkövető életének kioltása árán is) fegyverrel akadályozza meg egy tulajdon elleni bűncselekmény elkövetését. Ebben a helyzetben nem bizonyulhat fontosabbnak a tulajdon védelme, mint az emberi élet. Ld. Dieter Grimm: Proportionality in Canadian and German Jurisprudence. University of Toronto Law Journal, 2007/2. 396.
[26] Az objektív teleologikus értelmezés mellett szóló érvek összegzésével kapcsolatban Ld. Jakab András: A bírói jogértelmezés az Alaptörvény tükrében. Jogesetek Magyarázata, 2011/4.
[27] Blutman László amellett érvel, hogy a rendszertani értelmezés hagyományos formulája helyett a kontextuális értelmezés kifejezés pontosabban leírhatja azt az a helyzetet, amikor a bírói fórum egy másik jogszövegre alapítja értelmezését. Ld. Blutman (2015) i. m. 87. Itt ennél szélesebb értelemben (azt a társadalmi viszonyokra is rávetítve) használom a kontextus kifejezést.
[28] Szente Zoltán az empirikus érvelést a kisegítő érvelési módok egyikének tekinti. Ld. Szente i. m. 58-59.
[29] Szente Zoltán álláspontja szerint az a körülmény, hogy a bírói fórumok hipotetikus tényállásra alkalmaznak alkotmányos normákat, semmit sem változtat a logikus érvelés szükségességén. Ld. Szente i. m. 18.
[30] Szente Zoltán szerint a segédelvek a jogászi kánonokhoz hasonlóan a joggyakorlat eredményei, amelyek tekintélye folyamatos alkalmazásukból ered. Ld. Szente i. m. 45. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában ilyennek tekinthetők a pressing social need és a necessary in a democratic society kifejezések.
[31] A vitával kapcsolatban Ld. Paczolay Péter - Tóth Gábor Attila - Pozsár-Szentmiklősy Zoltán: Vita az alapjogkorlátozás vizsgálatának módszeréről. Közjogi Szemle, 2015/1.
[32] Ld. Bencze Mátyás - Kovács Ágnes: Alkotmányjogi és morális érvelés - mit üzen a Hart-Devlin vita a magyar Alkotmánybíróságnak. Világosság, 2010 tavasz.
[33] Természetesen erre is születtek kísérletek. Ld. Alexy (2010) i. m. 408.
[34] Bár ez meglehetősen ritka, a két érték közötti egyensúlyi állapot is elképzelhető. Ilyen esetben a morális alapokon álló érvelés is segíthet a dilemma feloldásában. Az is megfelelő megoldás, ha ilyenkor az alapjog érvényesülésének vélelméből indul ki a bírói fórum.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus (ELTE ÁJK).
Visszaugrás
