Solt Ágnes kutatásai alapján megállapítható, hogy minél korábbi életkorban követ el valaki bűncselekményt, annál hosszabb és intenzívebb kriminális karrier várható.[1] Ha azonban a gyermekvédelmi és büntető igazságszolgáltatási rendszer megfelelően be tud avatkozni ebbe a folyamatba, akkor megelőzhető az ismételt bűnelkövetés. Tekintettel arra, hogy a fiatalkorúak személyiségfejlődése, morális, testi és szellemi érettsége jelentős eltérést mutat a felnőttekéhez képest, a fiatalkorú elkövetőkkel szemben speciális büntető anyagi jogi, büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi szabályok szükségesek, melyek elősegítik a fiatalkorú elkövető helyes irányú fejlődését és társadalomba való reintegrációját. Ezen célok elérésében jelentős szerepet foglal el a büntetőeljárás.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) jogalkotója felismerve azt, hogy a fiatalkorúak különleges bánásmódot igényelnek, a XXI. fejezetében az általános eljárási szabályokhoz képest speciális szabályokat állapít meg arra az esetre, ha a bűncselekményt fiatalkorú követte el. Ezen speciális szabályok hivatottak biztosítani azt, hogy a büntetőeljárás során a fiatalkorú ne csupán "terhelt" legyen, de - a nemzetközi követelményeknek való megfelelés érdekében - gyermek is maradhasson; hogy az eljáró hatóságok úgy folytassák le a büntetőeljárást, hogy figyelembe vegyék a fiatalkorú sajátos személyiségét, speciális igényeit és szükségleteit, és ezáltal erősítsék a fiatalkorú törvények iránti tiszteletét és helyes irányú fejlődését. Ha ugyanis nem fordítunk kellő hangsúlyt arra, hogy a fiatalkorú elkövető egy garanciális szabályokkal körülbástyázott, "gyermekbarát" eljárás részese lehessen, akkor a büntetőeljárás csak tovább erősíti a fiatalkorú és környezete között a bűncselekmény elkövetése miatt kialakult konfliktust, a fiatalkorú nem érti meg az eljárást, nem tud és nem akar majd együttműködni a hatóságokkal.
A tanulmányban a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás iránt támasztott nemzetközi követelmények bemutatását követően a hatályos Be., illetve a 2018. július 1. napján hatályba lépő új Be.[2] fiatalkorúakra vonatkozó sajátos szabályai kerülnek bemutatásra. A téma komplexitására és a tanulmány terjedelmi korlátaira tekintettel nem tárgyalunk minden sajátos szabályt részleteiben, ehelyett a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás legfontosabb kérdéseire, az esetleges problémákra, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás releváns elemeire és a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás új tendenciájára helyezzük a hangsúlyt.
A huszadik század második fele a gyermeki jogok felvirágoztatásának időszaka. Ekkor kerültek ugyanis elfogadásra a gyermeki jogokra vonatkozó legfontosabb nemzetközi és regionális dokumentumok, amelyek garanciális szabályokat tartalmaznak a gyermekek[3] jogainak biztosítására, érintik a büntető anyagi jog, eljárásjog és végrehajtási jog területét egyaránt. A későbbi ajánlások és iránymutatások azon túl, hogy a gyermeki jogokat hivatottak biztosítani, alapvető követelményként fogalmazzák meg a gyermekközpontú igazságszolgáltatást, és ennek garanciális feltételeit is deklarálják.
A nemzetközi dokumentumok legfőbb elvárásai között szerepel - többek között -, hogy az eljáró hatóságok a fiatalkorúakkal szemben folytatott eljárást késedelem nélkül fejezzék be, a fiatalkorúak fogva tartását lehetőség szerint kerüljék el, az államok hozzanak létre az igazságszolgáltatás szervezetrendszerén
- 55/56 -
belül szakosított intézményeket, biztosítsák a hatóságok fiatalkorúval kapcsolatba kerülő tagjainak speciális képzését és a fiatalkorúak magánéletének védelmét az eljárás minden szakaszában. Tekintettel arra, hogy a terhelt az eljárásban is gyermek marad, az államoknak biztosítani kell a gyermekbarát nyelvhasználatot és környezetet is, e garanciákkal pedig elő kell mozdítaniuk, hogy a gyermek a büntetőeljárás tényleges szereplője legyen.
Az Európai Parlament és Tanács a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő 2016/800 (EU) irányelve[4] célul tűzte ki, hogy olyan eljárási biztosítékokat hoz létre, amelyek garantálják, hogy a 18 éven aluli bűncselekmény elkövetésével vádolt gyermekek képesek legyenek a velük szemben folyó büntetőeljárások megértésére és követésére, valamint a tisztességes eljáráshoz való joguk gyakorlására, továbbá hogy megelőzhető legyen a gyermekek bűnismétlése és elősegíthető legyen társadalmi beilleszkedésük.[5] Az irányelvet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre kell alkalmazni. Az irányelv értelmében gyermek a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, azonban az irányelv rendelkezései azokkal szemben is alkalmazhatóak, akik az eljárás megindulásakor még gyermekek voltak, de azóta betöltötték a tizennyolcadik életévüket, valamint a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az irányelvet az érintett személyre a huszonegyedik életévének betöltéséig alkalmazzák.[6] Ez a rendelkezés figyelembe veszi, hogy a fiatalkorúak esetében egyre inkább kitolódik a felnőtté válás időpontja, ezért lehet indokolt még egy húszéves elkövető esetében is a fiatalkorúakra vonatkozó kedvezőbb eljárási szabályok alkalmazása.
Az irányelv alapvető követelményként határozza meg a fiatalkorú megfelelő időben történő tájékoztatásához való jogot és a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatását. A tájékoztatásnak - legyen szó szóbeli vagy írásbeli tájékoztatásról - egyszerű és közérthető nyelven kell történnie, ki kell terjednie többek között az ügyvédi támogatáshoz való jogra, a magánélet védelmére, az egyéni értékeléshez való jogra, az alternatív intézkedések alkalmazásához való jogra, a tárgyaláson való részvételi jogra és a szülői felelősség gyakorlója általi kísérethez való jogra.[7]
Az ügyvédi támogatáshoz való jog értelmében a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermekek indokolatlan késedelem nélkül ügyvédi támogatást kapjanak. Kérdésként merülhet fel, hogy mit jelent az indokolatlan késedelem? Ezt az irányelv meg is válaszolja amikor rögzíti, hogy a gyermekek számára ügyvédi támogatást kell biztosítani már a rendőrség általi kihallgatást és a nyomozó hatóság általi bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatását megelőzően.[8]
Az irányelv alapvető követelményként rögzíti, hogy a gyanúsított vagy vádlott gyermeket a büntetőeljárás során egyénileg kell értékelni. Az egyéni értékelés többek között kiterjed a gyermek személyiségére, érettségére, társadalmi és családi hátterére, célja hogy feltérképezésre kerüljenek azok az információk, amelyek hasznosak lehetnek a gyermekkel szembeni büntetés vagy intézkedés megválasztása során.[9]
A nemzetközi dokumentumokban általában, így az irányelvben is rögzítésre kerül, hogy a gyermek szabadságának elvonása az eljárás valamennyi szakaszában ultima ratio jelleggel kerüljön alkalmazásra, és lehetőleg a legrövidebb ideig tartson. A szabadságelvonás kérdésében való döntés esetén megfelelően figyelembe kell venni a gyermek életkorát és sajátos helyzetét, valamint az ügy sajátos körülményeit. Az irányelv kimondja továbbá a szeparáció elvét, miszerint a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeket a felnőtt korúaktól elkülönítve tartják fogva. E főszabály alól azonban az EU dokumentum kivételt is enged, amennyiben a szeparáció ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével.[10]
Az irányelv hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a gyermekeket érintő büntetőeljárásokat sürgősséggel és kellő gondossággal kell kezelni, továbbá biztosítani kell számukra, hogy minden esetben olyan bánásmódban részesüljenek, amely védi a méltóságukat, valamint megfelel az életkoruknak, érettségüknek és értelmi szintjüknek, továbbá figyelembe veszi sajátos szükségleteiket, ideértve az esetleges kommunikációs nehézségeket is.
A fiatalkorúak méltósága védelmének integráns részét képezi a gyermek magánéletének a büntetőeljárás teljes tartama alatt történő védelme. Ennek érdekében az irányelv szerint a tagállamok alapvető feladatai közé tartozik, hogy a gyermekeket érintő bírósági meghallgatásokat általában a nyilvánosság kizárásával folytassák le, a tárgyalásról készült felvételeket és jegyzőkönyveket ne tegyék közzé, valamint önszabályozására ösztönözzék a médiát.[11]
Ugyancsak garanciális szabály, hogy a tagállamok biztosítani kötelesek azt, hogy gyermek az őt érintő bírósági meghallgatásokon a szülői felelősség gyakorlójának kíséretében hatékonyan részt vehessen, meghallgassák és véleményt nyilváníthasson.[12]
A további jogok biztosítása, mint a diverzió alkalmazásának előmozdítása, a jogorvoslati jog és a költségmentességhez való jog biztosítása mellett kiemelt figyelmet érdemel az irányelvnek az a rendelkezése, amely a büntetőeljárás során a gyermekkel kapcsolatba kerülő személyek képzésének követelményét deklarálja. Az irányelv rendelkezései értelmében alap-
- 56/57 -
vető követelmény, hogy a bűnüldöző hatóságok, valamint a fogvatartási intézmények gyermekeket érintő ügyeket kezelő személyzete, továbbá a bírák, az ügyészek és ügyvédek a gyermekekkel való kapcsolatuk szintjéhez igazított speciális, a gyermekek jogaira, a megfelelő kihallgatási technikákra, a gyermekpszichológiára és nyelvi szempontból a gyermekhez igazított kommunikációra vonatkozó képzésben részesüljenek.[13]
Szemben az önálló szabályozás európai modelljével Magyarországon egységes büntetőjogi és eljárásjogi szabályozás érvényesül, ami azt jelenti, hogy az általános büntetőtörvényben és büntetőeljárási törvényben foglalt szabályok néhány, jellemzően privilegizáló eltéréssel a fiatalkorúakra is érvényesek, továbbá hiányzik a fiatalkorúak ügyészsége és bírósága is.[14] A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás tehát a hatályos Be.-ben kap helyet, de a külön eljárások között kerül szabályozásra. A fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárások során a XXI. fejezetben meghatározott eltérésekkel a büntetőeljárási törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá a fiatalkorúak ügyeiben is a felnőttek ügyében eljáró bíróságok ítélkeznek, bár az eljáró tanácsok összetétele speciális.
Mind az önálló, mind pedig az egységes szabályozás mellett lehet érvelni. A fiatalkorúak igazságszolgáltatási kódexének megalkotása melletti érvek lehetnek a nemzetközi normák elvárásainak való megfelelés, néhány európai ország[15] és több magyar jogtudós álláspontjának[16] követése, illetve az, hogy a fiatalkorúaknak készülő törvényt a fiatalkorúak számára érthető nyelven lehetne megfogalmazni,[17] ami az egységes szabályozáshoz képest jobban illeszkedhetne a gyermekbarát igazságszolgáltatás követelményéhez. Ellenben a magyarországi hagyományok és a jogbiztonság melletti érvek a fiatalkorúak igazságszolgáltatási kódexének megalkotása ellen szólnak.
Hogy szükség van-e Magyarországon is a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszerének megteremtésére vagy elegendő a büntető anyagi, illetve eljárásjogi kódexekben megjelenő speciális szabályok megléte, az új Be. kodifikációja során is felmerült. Hivatkozva az átláthatóság, az egységesség és a jogbiztonság követelményeire, a jogtörténeti hagyományokra,[18] illetve arra, hogy a fiatalkorúak elkülönült igazságszolgáltatási kódexe nem tekinthető általánosnak az európai országokban,[19] az új Be. megalkotói is elvetették az önálló törvény gondolatát és továbbra is az általános eljárásjogi kódexben, annak XCV. fejezetében, a külön eljárások között helyezték el a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályokat.
A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) értelmében "Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a terrorcselekmény, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással."[20] Büntetőjogi szempontból tehát - főszabályként - gyermekkorú az, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A 105. § (1) bekezdése szerint pedig fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
A hatályos Be. nem határozza meg explicit módon a fiatalkorú fogalmát, hanem visszautal a Btk. 105. § (1) bekezdésére. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezések tehát csak akkor alkalmazhatóak, ha az elkövető a tizennegyedik - a meghatározott bűncselekmények esetében a tizenkettedik - születésnapjának betöltése után, és, ha legfeljebb a tizennyolcadik születésnapján valósítja meg a bűncselekmény törvényi tényállását.[21] Gyermekkorú elkövetővel szemben
- 57/58 -
kizárólag a gyermekvédelmi gondoskodás körében szabályozott intézkedések elrendelésére kerülhet sor, míg ha a vádlott a tizennegyedik - meghatározott bűncselekmények esetén a tizenkettedik - illetve a tizennyolcadik életévét nem sokkal haladta meg a bűncselekmény elkövetésekor, akkor ezt enyhítő körülményként kell értékelni.[22] A büntethetőségi korhatár "szektorális leszállításával" érintett hat bűncselekmény esetén a terhelt beszámítási és belátási képességének vizsgálata céljából a megalapozott gyanú közlése után haladéktalanul egyesített igazságügyi elmeorvos szakértői és pszichológus szakértői véleményt kell beszerezni. A vizsgálatba gyermekpszichiáter szakkonzulensként történő bevonása indokolt.[23] Folytatólagosság, tartós és állapot-bűncselekmények és bűnhalmazat esetén, amennyiben bármely bűncselekményt vagy annak mozzanatát a tizennyolcadik születésnapja után valósítja meg a terhelt, az eljárás során az általános szabályokat, és nem a külön eljárás rendelkezéseit kell alkalmazni.[24]
A Be. értelmében a fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével, és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét. A törvény tehát hangsúlyozza az életkori sajátosságok figyelembevételének szükségességét, és kiemelkedő céljának tekinti a fiatalkorúak bűnelkövetésének megelőzését.
A hatályos Be. visszautaló rendelkezésével ellentétben az új Be. az eljárás hatálya címszó alatt expressis verbis rögzíti, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak azzal szemben van helye, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.[25] Az új Be. már törvényi szinten rögzíti azt is, hogy ha a fiatalkorúval szemben több bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok között a tizennegyedik életévének betöltése előtt és a tizennegyedik életévének betöltése után elkövetett bűncselekmény is szerepel, a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorúra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Deklarálja továbbá, hogy nincs helye fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak, ha a terhelttel szemben több bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok közül legalább egyet a tizennyolcadik életévének betöltése után követett el.[26]
Az új Be. karakteresen jeleníti meg a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célját,[27] amikor rögzíti, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az a fiatalkorú nevelésének, illetve testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődésének az előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, és azt, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt.[28] A fiatalkorú elleni büntetőeljárás törvényben meghatározott céljának kiterjesztése indokolt, hiszen így hangsúlyosabbá válik a fiatalkorú szükségleteinek figyelembevétele és a "más elbánás" nemzetközi dokumentumokban meghatározott követelménye. Ez a megfogalmazás továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy a büntetőeljárás célja egybeesik a Btk. által megfogalmazott célokkal, és a két törvényben így - azok céljára figyelemmel sem lehet "diszkrepancia".[29] Az viszont már kérdéses, hogy mennyiben lesz képes a büntetőeljárás elérni az elé tűzött célokat.
Magyarországon nincs szervezetileg önálló fiatalkorúak bírósága, és nem érvényesül kizárólagos illetékességi szabály sem, ehelyett a fiatalkorúak ügyeiben általános illetékességű, de speciális összetételű bíróságok járnak el.
2011. szeptember 1-jéig a fiatalkorúak büntetőügyében kizárólagos illetékességgel járt el a helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi Törvényszék területén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló javaslat azonban megszüntette a kizárólagos illetékességi szabályt, hivatkozva arra, hogy a speciális követelmények, amelyekre figyelemmel a korábbi szabályozás kizárólagos illetékességet állapított meg a fiatalkorú terheltek ügyeiben, valamennyi helyi bíróság előtt biztosíthatóak.[30] A módosítás célja az igazságszolgáltatás érintettekhez való közelebb vitele, költséghatékonyabbá tétele, az ügyteher egyenletesebb elosztása, és az eljárások gyorsítása volt.
A hatályos szabályok értelmében a fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és - a Kúriát kivéve - harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke által kijelölt bíró. Első fokon a tanács egyik ülnöke pedagógus.[31] A pedagógus ülnök részvételének kötelezettsége a speciális nevelési cél megvalósulását hivatott szolgálni.[32] Minden esetben tanácsban jár el a bíróság, ha a bűncselekményre a törvény nyolcévi vagy ennél sú-
- 58/59 -
lyosabb szabadságvesztést rendel.[33] Ezenkívül a bíróság tanácsban jár el akkor is, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta.[34] A bíróság összetételére vonatkozó rendelkezés megsértése abszolút hatályon kívül helyezési ok.[35]
Az új illetékességi szabályokat számos kritika érte. Az OBH elnöke által 2013-ban létrehozott Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának álláspontja szerint az új illetékességi szabályok miatt "elveszett a gyakorlat útján megszerzett tapasztalat."[36] Problémaként merült fel tehát, hogy az ideáig kizárólag felnőttek ügyeiben eljáró bírák hogyan fogják biztosítani a Be. által fiatalkorúak vonatkozásban meghatározott speciális célokat. További problémaként merült fel, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat mennyiben módosul majd annak fényében, hogy egy nem kizárólag fiatalkorúakkal foglalkozó bíró addigi tapasztalatait és saját mércéjét alkalmazva szab ki büntetést.[37] A szkeptikusok véleményét erősíti az a felvetés is, hogy meg kellene vizsgálni, hogy az eljárások valóban gyorsabbak és olcsóbbak lettek-e a kizárólagos illetékesség megszüntetésével,[38] tekintettel arra, hogy a decentralizáció mellett ezek voltak a legerősebb érvek.
A kizárólagos illetékességi szabályok megszüntetése, illetve a különbíróságok hiánya nem vezet szükségszerűen ahhoz, hogy az eljárások szakszerűtlenebbé vagy szigorúbbá válnának. Megállapítható azonban, hogy ténylegesen jelentkező probléma, hogy a most már fiatalkorúak ügyeiben is eljáró bírák számára nem biztosított egy olyan átfogó képzés, amely a nemzetközi követelményeknek megfelelően felkészítené az igazságszolgáltatás fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő tagjait a fiatalkorúakkal való speciális kommunikációra, a gyermekek igényeihez igazodó eljárási követelményekre és ellátná őket a gyermekek meghallgatásához szükséges egyéb speciális kompetenciákkal. Csatlakozva ugyanis Vaskuti András bíró úr megállapításához, a fiatalkorúak bíráskodása egyfajta sajátos, komplex szemléletet igényel.[39] Ehhez véleményünk szerint nem kellenek különbíróságok, nem szükséges kizárólagos illetékességi szabály megállapítása, de a megfelelő szakértelem mindenképpen elengedhetetlen.
Az új Be. kodifikációja során felmerült, hogy a fiatalkorúak ügyeiben kizárólag speciális szakképzettséggel rendelkező bírák járhassanak el. Ennek ellenére ezt a javaslatot elvetették és az új Be. ennek megfelelően megmarad az általános illetékességű bíróságok szervezeti rendszerénél, azonban a szakszerűség és a fiatalkorúak sajátos szükségleteinek fokozottabb érvényre juttatása érdekében rögzíti, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban ülnökként kizárólag pedagógus, pszichológus, vagy a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi szolgáltatás, gyámügyi igazgatás keretében az ellátottak gyógyítását, ápolását, foglalkoztatását, fejlesztését, ellátását, nevelését, gondozását vagy szociális segítését, a gyermek sorsának rendezését közvetlenül szolgáló, egyetemi vagy főiskolai végzettséghez kötött munkakörben dolgozó vagy korábban dolgozó személy vehet részt.[40] Tehát az új Be. a bíró munkáját a gyermekek terén sajátos tapasztalatokkal rendelkező gyermekvédelmi szakember bevonásával kívánja támogatni. Véleményünk szerint az új rendelkezés mindenképpen előremutató, de ez sem pótolja a bíró számára szükséges speciális szakértelmet.
A Be. értelmében a fiatalkorúak ügyeiben a felettes ügyész által kijelölt ügyész, vagyis a fiatalkorúak ügyésze jár el. Speciális szabály az is, hogy a tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező, alügyész, illetve ügyészségi fogalmazó nem képviselheti a vádat a fiatalkorúak ügyeiben.[41] Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak sincs helye, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében is az ügyész jár el.[42] Ezek indoka az életkori sajátosságok és a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás speciális célja figyelembevételének szükségessége, amely egy magánszemély közreműködőtől értelemszerűen nem vártható el. A törvény a fiatalkorúak ügyésze vonatkozásában más speciális rendelkezést nem tartalmaz. A meglehetősen szűkre szabott szabályozást egy Legfőbb Ügyészi utasítás[43] egészíti ki, amely részletesen meghatározza a fiatalkorúak ügyészének feladatait. Ezek közé tartoznak a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos feladatok éppúgy, mint a büntetőbírósági eljárásban való közreműködés stb. Ezek részletes bemutatását mellőzve csupán annyit emelnénk ki, hogy a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban az ügyésznek is kiemelkedő feladata van, ugyanis az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása szerint a tagállamokban az ügyészeknek - amennyiben erre megbízatásuk kiterjed - biztosítaniuk kell a gyermekbarát megközelítés érvényesülését az egész nyomozati szakaszban.[44]
- 59/60 -
A BRFK Bűnügyi Főosztályán belül Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztály működik. A rendőrség ezen szervezeti egysége speciális hatáskörben jár el többek között a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények esetén, amikor is a kerületi rendőrkapitányságokon egy erre a célra kijelölt nyomozó folytatja le a fiatalkorúak kihallgatását.[45] Ez a gyakorlat megfelel a specializáció nemzetközi elvárásának és mindenképpen követendő, a probléma viszont az, hogy az alacsonyabb szintű nyomozó szerveknél nincs külön fiatalkorúakkal foglalkozó szervezeti egység, pedig erre álláspontunk szerint szükség volna. A nyomozás eredményességének alapvető feltétele ugyanis a fiatalkorúval való hatékony kommunikáció, mely jelentős mértékben eltér a felnőttekétől. Ennek érdekében pedig fontos, hogy a kihallgatást végző a fiatalkorú számára érthetően, és egyértelműen fogalmazzon,[46] rendelkezzen a fiatalkorúak kihallgatásához szükséges speciális kompetenciákkal, ne vádolja a fiatalkorút, ne minősítse elkövetőnek, mert így maga ellen fordítja, a fiatalkorú pedig nem fog együttműködni, ezáltal pedig a kihallgatás sem éri el célját. Tehát a fiatalkorúak kihallgatásához megfelelő jogi, pszichológiai és kommunikációs ismeretek együttes meglétére lenne szükség, ami a gyakorlatban viszont kevésbé kivitelezhető.
Az érthető, egyértelmű, hatékony kommunikáció azért is rendkívül fontos, mert a büntethetőségi korhatár leszállításával egyidejűleg nem került sor a Be. módosítására a kihallgatás szabályai tekintetében. A tizenkettedik életévét betöltött büntethető fiatalkorúra tehát a nyomozás során a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú gyanúsítottra vonatkozó eljárási szabályok az irányadóak. Az egyetlen eljárásjogi garancia a tizennegyedik életévüket betöltött gyanúsítottakhoz képest az, hogy a kihallgatásukról készült jegyzőkönyv ismertetésénél, valamint a törvényben felsorolt egyéb eljárási cselekményeknél a hatósági tanú jelenléte kötelező.[47] Az ő esetükben tehát még nehezebb dolga van a nyomozó hatóságok tagjainak, a kihallgatásukat fokozottabb körültekintéssel kell végezni.
A "speciális terhelti alanyra"[48] tekintettel a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező.[49] Ha a fiatalkorú gyanúsítottnak nincs meghatalmazott védője, a nyomozó hatóság köteles védőt kirendelni. A védő kirendeléséről a megalapozott gyanú közlésével egyidejűleg kell gondoskodni.[50] Ennek célja, hogy a fiatalkorú gyanúsított meghallgatásán a védő jelenléte biztosított legyen. A gyakorlatban azonban rendszeresen jelentkező probléma, hogy a védő a nyomozó hatóság tagjai igyekezete ellenére nem megfelelő időben értesül a fiatalkorú gyanúsítottként történő kihallgatásáról. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a fiatalkorút például ünnepnapon vagy hétvégén fogják el, és a nyomozó hatóság bár intézkedést tesz a védő rövid időközzel való kirendelésére és például fax útján történő idézésére, az értesítés azonban nem érkezik meg időben a védőhöz, és így a fiatalkorú gyanúsított magára marad a kihallgatáson.[51] Ennek ellenére nem tekinthető a bizonyítás törvényessége megsértésének, ha az elsőfokú bíróság a fiatalkorú terheltnek a nyomozás során tett azon vallomását is az értékelés körébe vonja, amelynek a megtétele során a védő nem volt jelen.[52] Ennek indoka az, hogy meg kell különböztetnünk a védő nyomozás során és tárgyalási szakban való részvételének szükségességét.[53] A védő számára ugyanis a nyomozati szakra vonatkozóan - szemben a tárgyalási szakkal - a törvény nem ír elő jelenléti kötelezettséget, csupán lehetőséget ad arra. Ennek megfelelően elegendő a védő értesítésének szabályszerű megtörténte. Ebben az esetben a távollétében felvett bizonyítás eredménye felhasználható. A nyomozás során csak egyetlen esetben kötelező a védő részvétele, ugyanis a vádemelés előtt a kényszerintézkedéssel kapcsolatos eljárásban az ülés a védő távollétében nem tartható meg.[54] A védő tárgyalási szakban való részvétele viszont már tényleges részvételi kötelezettséget jelent, az e szabályok megsértése abszolút hatályon kívül helyezési oknak minősül.[55]
Az új Be. kodifikátorai felismerve a részletezett problémát és azt, hogy a fiatalkorú védelemhez való joga a gyakorlatban akkor érvényesülhet teljeskörűen, ha a védő a nyomozási szakban is ténylegesen jelen van a fiatalkorú részvételével megtartott eljárási cselekményen, rögzíti, hogy a védő jelenléte kötelező a vádemelés előtt a fiatalkorú részvételével tartott gyanúsítotti kihallgatáson, szembesítésen, felismerésre bemutatáson, helyszíni kihallgatáson, bizonyítási kísérleten, valamint a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel kapcsolatos eljárásban tartott ülésen.[56] Ez a garanciális szabály szintén üdvözölendő és illeszkedik a nemzetközi elvárásokhoz, hiszen a korábbi szabályozással ellentétben nem pusztán formálisan teszi kötelezővé a védő részvételét az eljárásban, hanem a fiatalkorú számára
- 60/61 -
már a nyomozati szakban is fokozott védelmet biztosít. Egyetértünk a szakirodalomban olvasható azon álláspontokkal, miszerint erre ténylegesen szükség is van, tekintettel arra, hogy míg a tárgyalás általában a nyilvánosság előtt zajlik, addig a nyomozás során a terheltnek jellemzően négy fal és négy szem között kell beszélgetni az őt kihallgató személlyel.[57]
A gyakorlatban felmerült olyan álláspont is, hogy fokozottabban biztosíthatná a fiatalkorúak érdekeinek védelmét, ha a védők körén belül külön a fiatalkorúak ügyeire szakosodott védők jelennének meg, és abban az esetben, ha a fiatalkorú gyanúsított nem hatalmaz meg védőt, akkor számára ezek közül a szakosodott védők közül rendelnének ki ügyvédet. Ennek indoka, hogy érdemibb kirendelői munkát eredményezne az, ha a fiatalkorúakat arra felkészült, a fiatalkorúak sajátos személyiségjegyeit ismerők védenék.[58] Ez az álláspontunk szerint is támogatandó, bár a gyakorlati megvalósítása problémákba ütközhet, különösen kisebb településeken, ahol csak egy-két ügyvéd tevékenykedik.
A Be. a fiatalkorú törvényes képviselője, mint "másodvédő"[59] számára is lehetővé teszi a jelenlétet, azonban azt nem teszi kötelezővé, így az értesítése elmaradása miatt a tárgyalás távollétében történő megtartása ugyan eljárási szabálysértésnek minősül, de nem jár az így meghozott határozat feltétlen hatályon kívül helyezésével.[60]
A törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti. A nyomozás során is megtekintheti az olyan eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilágosításkérési, indítványtételi, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók,[61] ezért is mondhatjuk, hogy az eljárás során, mint "másodvédő" jár el. A védőtől eltérően azonban a törvényes képviselő nem tehet fel közvetlenül kérdéseket a bizonyítási eljárás során a terhelthez, tanúhoz, szakértőhöz, és nem tarthat perbeszédet, de többletjogosítványa, hogy önállóan adhat a fiatalkorú érdekében védői meghatalmazást.[62]
Az új Be. nóvuma, hogy kiterjeszti a fiatalkorú törvényes képviselőjének jogosítványait, de egyúttal ezeket a jogosítványokat beleolvasztja a törvényes képviselőre vonatkozó általános szabályokba.[63]
A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban az általános bizonyítási eszközök mellett sajátos bizonyítási eszközök is felhasználásra kerülnek. Ezeket a törvény, mint a kötelezően felhasználandó bizonyítási eszközöket nevezi meg. Ez a kötelezettség ugyan áttöri a szabad bizonyítás elvét, de azt a fiatalkorú érdekében teszi.[64] Ugyancsak a fiatalkorú érdekében kerül megfogalmazásra a poligráf használatának tilalma, még akkor is, ha abba a fiatalkorú beleegyezett,[65] tekintettel arra, hogy a fiatalkorú terhelt még nem képes mérlegelni döntésének következményeit.[66]
A hatályos Be. a poligráf alkalmazása tilalmának deklarálása mellett három bizonyítási eszközről rendelkezik, mégpedig a közokiratról,[67] a környezettanulmányról és az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményről. Ezen bizonyítási eszközök arra szolgálnak, hogy a bíróság megismerhesse a fiatalkorú személyiségét, értelmi fejlettségét, közvetlen környezetét, feltárja a bűncselekmény elkövetéséhez vezető okokat, ezáltal pedig a fiatalkorúak eljárásának Be.-ben meghatározott céljaihoz leginkább igazodó, megfelelő büntetést vagy intézkedést alkalmazhasson.
A Be. rendelkezése szerint a gyanúsított kihallgatását követően haladéktalanul be kell szerezni a környezettanulmányt, amely tartalmazza a fiatalkorúnak a köznevelési intézmény által nyilvántartott és kezelt adatait, vagy a munkahely által adott tájékoztatást is, továbbá a fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelését.[68] A környezettanulmányt a pártfogó felügyelő készíti el.[69] A pártfogó felügyelő a környezettanulmányban átfogó képet nyújt a fiatalkorú életviteléről, egyéniségéről, értelmi és érzelmi fejlettségéről, családi és baráti kapcsolatairól stb., és bemutatja a feltárt tények, körülmények és a bűncselekmény elkövetése között fennálló kapcsolatot.
A környezettanulmányokból az állapítható meg, hogy leginkább azok a fiatalok követnek el bűncselekményeket, és tanúsítanak deviáns magatartásokat, akiknél hiányzott a nyugodt, kiegyensúlyozott, anyagi és érzelmi biztonságot nyújtó, az alapvető erkölcsi értékeket közvetítő családi háttér. Több környezettanulmány súlyos rizikófaktorként emeli ki a nem megfelelő családi körülményeket, a rendezetlen családi hátteret, az elhanyagolást. További problémaként jelentkezik, hogy gyakoriak a fiatalkorú következetlen gondozására utaló jelek, és nem egyértelmű a határok kijelölése a fiatalkorú nevelésében. Gyakran jelenik meg a pedagógiai véleményekben, hogy a bűnelkövető fiatal iskolai teljesítménye rossz, több tárgyból is bukásra áll, tanulási nehézséggel küzd, magatartásával komoly problémák vannak, a közösség szabályait nem
- 61/62 -
tartja be, a tanítási órákat zavarja, gyakran hiányzik az iskolából, éppen ezért még a nyolc osztályt sem fejezi be. A jövőjét illetően terve nincsen. Jellemző továbbá a tanuláshoz, munkához való negatív hozzáállás. Ezen problémákon a család vagy nem akar vagy nem is tud segíteni, tekintettel arra, hogy jellemzően az ilyen fiatal családjában szinte senki sem képzett, iskolázott. A rossz szociális háttér is gyakori rizikófaktorként szerepel. Jellemző, hogy a bűnelkövető fiatalkorú családjának megélhetését a szociális juttatások biztosítják, a lakhatási körülmények nem megfelelőek. A pártfogó felügyelő véleményében gyakran olvasható továbbá, hogy a fiatalkorú elkövető baráti, kisközösségi kapcsolatai, szabadidő-eltöltési szokásainak jellemzői magas fokban összefüggésben állnak a gyanú szerinti bűncselekménnyel. Ez nem meglepő, hiszen a fiatalkorú elkövetők szabadidejüket gyakran a hozzájuk hasonló kortársakkal töltik, és bűncselekményeiket is gyakran csoportosan követik el. Megfelelő szülői kontrollal és fellépéssel azonban ez a rizikófaktor is semlegesíthető, vagy legalábbis mérsékelhető lenne. A környezettanulmányokban gyakran olvashatóak azok a megállapítások is, hogy a bűnelkövető fiatalkorút impulzivitás, lobbanékonyság, az indulatok alacsony szintű kezelési készsége jellemzi, illetve, hogy nem tanúsít megbánást a bűncselekmény elkövetése miatt. Emellett gyakori volt a családban előforduló kriminalizálódás, a nem megfelelő szabadidő eltöltési szokásokra, a kialakulatlan szabály és kötelességtudatra, a befolyásolható személyiségre, mint a bűncselekmény elkövetése kapcsán releváns tényezőre hivatkozás is.
A környezettanulmány mellett pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére is sor kerülhet. Erre a bizonyítási eszköz beszerzésére, általában ügyészi utasításra kerül sor, mégpedig akkor, ha a fiatalkorú védelembe vétele körében vele szemben megelőző pártfogás elrendelését alkalmazták.[70]
Az új Be. - összhangban a korábban hivatkozott EU irányelvvel - a fiatalkorú egyéni értékelésének átfogó rendszerét teremti meg,[71] amelybe olyan bizonyítási eszközök tartoznak, mint a környezettanulmány, a pártfogó felügyelői és összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény, egyes a fiatalkorú személyiségét vizsgáló igazságügyi szakvélemények, a pártfogó felügyelő, a fiatalkorú törvényes képviselőjének vagy a fiatalkorú gondozását ellátó más személynek a tanúvallomása.[72] Az új Be. rendelkezései a hatályos szabályozáshoz képest még inkább biztosítják a fiatalkorú személyiségének megismerését, illetve a megfelelő jogkövetkezmény megválasztásához szükséges tények, körülmények feltárását. Az új törvény figyelemmel van arra is, hogy a fiatalkorú személyisége rövid idő alatt is változhat, sőt az eljárások elhúzódása miatt a bűncselekmény elkövetése és a felelősségre vonás között eltelt idő alatt jellemzően változik is. Ennek indokán az új Be. rögzíti azt is, hogy legkésőbb az ügydöntő határozat meghozatala előtt intézkedni kell a fiatalkorú egyéni értékelésének ismételt elvégzése iránt, ha az eljárás során adat merül fel arra, hogy a fiatalkorú egyéni értékelésének alapjául szolgáló körülmények jelentős mértékben megváltoztak, illetve ha a fiatalkorú egyéni értékelése érdekében két évnél régebben került sor bizonyítási eszköz beszerzésére.[73]
Az új Kódex további, a bizonyítás tárgykörébe tartozó nóvuma a belátási képesség vizsgálata. Az új Be. a tizenkettedik életévüket betöltött, de a tizennegyedik életévüket be nem töltött fiatalkorúak esetében kötelezővé teszi a beszámítási képesség és bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képesség vizsgálatát.[74] Az új Be. - a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről szóló 5/2013. (VII. 31.) LÜ helyettesi körlevélhez hasonlóan - a belátási képesség vizsgálatára megfelelő kompetenciával rendelkező igazságügyi szakértők egyesített szakvéleményének beszerzését írja elő.[75]
E rendelkezés törvényi szintű deklarálása véleményünk szerint szükséges, tekintettel arra, hogy a büntethetőségi korhatár szektorális leszállítását követően - tehát az anyagi jogi szabályok változása után - a belátási képesség vizsgálatának kérdése a hatályos Be. alapján törvényi szinten nem szabályozott. E hiányosságot a kialakult ügyészi gyakorlat pótolja.[76]
Az Országos Bírósági Hivatal elnöke 2012-ben meghirdette a "Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Évét." Ennek egyik eredménye a megelőző pártfogás intézményének a bevezetése.[77] A megelőző pártfogás alapvető célja a szocializáció elősegítése, és a bűnismétlés megelőzése az eljárás minél korábbi szakaszában.[78]
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény (a továbbiakban: Gyvt.) értelmében a gyámhatóság a bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt indult védelembe vétel iránti eljárásban, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a bűnismétlés megelőzése érdekében a gyermek bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének magas foka esetén elrendeli a gyermek megelőző pártfogását. Emellett kötelezi a gyer-
- 62/63 -
meket és a szülőt vagy más törvényes képviselőt a megelőző pártfogó felügyelővel való együttműködésre, meghatározott időközönként történő személyes találkozásra, és a megállapított magatartási szabályok betartására. A magatartási szabályok körében például meghatározásra kerülhet, hogy a megelőző pártfogás alatt álló gyermek kivel tarthat kapcsolatot, hol és milyen tevékenységgel töltheti a szabadidejét és, hogy az életvezetése szempontjából milyen változtatások indokoltak, ezek megvalósulásához pedig milyen feladatokat kell kitűzni.[79]
A fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségi foka magas lehet akkor, ha a fiatalkorú egyik vagy másik szülője hosszabb-rövidebb megszakítással szabadságvesztés büntetés hatálya alatt állt, a fiatalkorúnak emiatt a szüleivel vagy egyáltalán nem volt, vagy nem volt jó a kapcsolata. Veszélyeztető tényező lehet továbbá a fiatalkorú negatív hatású kortársi kapcsolatai, illetve a kábító-, bódító hatású anyagok használata is. Ezek mindenképpen indokai lehetnek a megelőző pártfogás alkalmazásának.
De miért is volt szükség a megelőző pártfogás bevezetésére?
Ennek indoka, hogy az elhúzódó büntetőeljárások során a fiatalkorú terheltek nem kapták/kapják meg a szükséges segítséget és támogatást a visszaesés megakadályozására és a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére.[80] Gyakran előfordul ugyanis, hogy a fiatalkorú terhelt gyanúsítottkénti kihallgatását követően évek telnek el a bírósági tárgyalásig, illetve a jogerős határozat meghozataláig. Ezen idő alatt a fiatalkorú általában kikerül az igazságszolgáltatási szervek "látóköréből", jellemzően a pártfogó felügyelővel sem kerül kapcsolatba,[81] így nem tudatosodik benne az ellene megindult büntetőeljárás és a cselekménye helytelensége, ez pedig növeli a fiatalkorú bűnismétlésének veszélyét. A szakirodalom általunk is helyesnek ítélt álláspontja szerint a megelőző pártfogás intézményének bevezetésével már az eljárás korai szakaszába bekapcsolódhat egy olyan felelős személy - vagyis a megelőző pártfogó - aki segítséget nyújt a fiatalkorúnak,[82] ezáltal csökkenthető a bűnismétlés kockázata, előmozdítható a fiatalkorú nevelése, helyes irányba fejlődése.
További problémaként merült fel a megelőző pártfogás intézményének bevezetése előtt, hogy az ügyészség vagy bíróság megkeresése esetén elkészült pártfogó felügyelői vélemény csak egy aktuális "pillanatfelvétel" volt a terheltről, a terhelt körülményeiről és környezetéről. Főleg egy fiatalkorú életében azonban igen gyorsan releváns változások - legyen szó akár negatív, akár pozitív változásról - következnek be. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy a pártfogói vélemény ne csupán egy aktuális képet mutasson a fiatalkorúról, de mutassa be a bűncselekmény elkövetése és az eljárás befejezése között eltelt idő során bekövetkező változásokat, kövesse nyomon ezt a folyamatot.
A megelőző pártfogás intézménye az ismertetett problémákra kíván reagálni, tehát az eljárás minél korábbi szakaszában segítséget akar nyújtani a fiatalkorú elkövetőnek, a bíróság munkáját pedig egy átfogó, a fiatalkorút érintő változásokat is bemutató, összefoglaló pártfogó felügyelői véleménnyel kívánja segíteni. A megelőző pártfogásnak sajnos még nincs releváns gyakorlata, de ez feltehetően a jogintézmény újszerűségével magyarázható.
A fiatalkorú elkövetők esetében kiemelkedően fontos a büntetőeljárások megfelelő időn belül való lefolytatása. Ennek indoka, hogy a fiatalkorúak másképpen érzékelik az idő múlását, mint a felnőttek.[83] Ha a bűncselekmény elkövetését csak hosszabb idő eltelte után követi a szankció, akkor annál valószínűbb, hogy az ítélet elveszti a kívánt pozitív pedagógiai hatását és megbélyegzi a gyermeket. A bűncselekmény elkövetését követően hónapokkal, esetleg évekkel később kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés tehát soha nem lehet megfelelő válasz az elkövetett cselekményre, mert az értelmét, hatékonyságát veszti, a fiatalkorú már azt sem fogja tudni, hogy miért vonták felelősségre.[84]
Számos nemzetközi dokumentum minimumkövetelményként határozza meg a gyermekekkel/fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás időszerűségét. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 10. számú átfogó Kommentárja értelmében: "A gyerekekre vonatkozó eljárási határidőknek sokkal rövidebbnek kell lennie, mint a felnőttek esetében, ugyanakkor a késedelem nélküli döntés olyan folyamat eredményeképpen szülessen meg, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a gyermek emberi jogait és a jogi biztosítékokat."
Tekintettel arra, hogy a hatályos Be. a fiatalkorúak büntetőeljárása kapcsán nem határoz meg speciális eljárási határidőket, a fiatalkorúak esetében is az általános szabályok irányadóak. Mind a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás speciális célja, mind a fiatalkorúak sajátos személyiségi jellemzői, mind pedig a nemzetközi követelményeknek való megfelelés azonban az eljárás soron kívüli lefolytatását, vagy legalábbis rövidebb
- 63/64 -
határidők törvényi meghatározását kívánnák meg. Figyelemmel arra, hogy a Be. ilyen sajátos szabályokat nem állapít meg, a hatályos szabályozás nem felel meg maradéktalanul a nemzetközi dokumentumok által megfogalmazott, az eljárás időszerűségét hangsúlyozó minimumkövetelménynek. Soron kívüli eljárásra kizárólag akkor van lehetőség, ha a fiatalkorú terhelt előzetes letartóztatásban van. Aggályos azonban, hogy ekkor sem jár semmilyen jogkövetkezménnyel, ha e kötelezettség megsértésre kerül. A gyakorlatban előfordult ugyanis, hogy a nyomozási bíró végzésében jelezte, hogy a nyomozó hatóság nem tartotta be a soronkívüliség követelményét és indokolatlanul késlekedett egyes nyomozati cselekmények foganatosításával, az előzetes letartóztatást mégis meghosszabbították, hivatkozva arra, hogy az általános és különös okok fennálltak.[85]
Az új Be. felismerve a fennálló problémát és a nemzetközi követelményeknek való megfelelés szükségességét, az eljárások időszerűségének biztosítása érdekében egyrészt a különleges bánásmódot igénylő sértettek és terheltek vonatkozásában soron kívüli eljárást ír elő,[86] másrészt rögzíti, hogy ha a fiatalkorúval szemben öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, akkor a nyomozást a fiatalkorú gyanúsítottkénti kihallgatásától számított egy éven belül be kell fejezni.[87] Ha a fiatalkorúval szemben öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban nyomozás, annak határideje a gyanúsított kihallgatásától számított két éven túl nem hosszabbítható meg.[88] Az új Be. ezen módosítása - a korábban hivatkozottak mellett - szintén előremutató. A soron kívüli eljárás követelményének és a nyomozás határidejének rögzítése gyakorló szakemberek szerint igazi változást hozhat a fiatalkorúakkal kapcsolatos ítélkezésben, hatékonyabbá teheti a bíróság által alkalmazott intézkedést vagy kiszabott büntetést,[89] illetve segíthet realizálni a büntetőeljárás fiatalkorúakra irányadó speciális céljait.
A nemzetközi dokumentumok, így többek között a Pekingi Szabályok, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, és a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő EU irányelv is hangsúlyozzák, hogy a fiatalkorú gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása csak végső eszközként, a lehető legrövidebb időtartamban alkalmazható. Ennek érvényesülését a hatályos Be. több, a fiatalkorúak előzetes letartóztatására vonatkozó garanciális jellegű szabállyal igyekszik elősegíteni. Az egyéb kényszerintézkedések terén csak az őrizetbe vételnél és a házi őrizetnél találunk a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályt, miszerint a fiatalkorú őrizetbe vételéről a védőt, a törvényes képviselőt (eseti gyámot) és a gondozót is késedelem nélkül értesíteni kell,[90] valamint a fiatalkorú házi őrizetének indítványozása csak olyan korlátozásokkal indokolt, amelyek az iskolai tanulmányok folytatását, illetve a rendszeres munkavégzést nem akadályozzák.[91]
Az előzetes letartóztatás felnőttek esetén irányadó konjunktív feltételei a fiatalkorúak esetén egy további feltétellel egészülnek ki. Ez alapján előzetes letartóztatásnak fiatalkorúak esetén csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges.[92] Azt, hogy mit jelent a különös tárgyi súly sem a Be., sem pedig más jogszabály nem határozza meg. A bírói gyakorlat szerint - mivel erre nincsen általános szabály -, vizsgálni kell mind a tárgyi, mind pedig az alanyi oldal ismérveit, és ezeket összefüggésükben kell értékelni. Jellemzően a kiemelkedő súlyú élet elleni cselekmények, az emberrablás, az üzletszerűen, bűnszövetségben, sorozatban elkövetett betöréses lopások, rablások, és az erőszakos nemi bűncselekmények alapozhatják meg a különös tárgyi súlyt.[93] A különös tárgyi súly megítélésénél egyébként nehéz helyzetben van a letartóztató bíró, tekintettel arra, hogy például különbözőképpen értelmezhetőek az önmagukban nem súlyos, de sorozatjellegű, többszöri elkövetések, és a zseblopások.[94]
A fiatalkorúak előzetes letartóztatását javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani, ha az előzetes letartóztatás elrendelésekor az elkövető a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Főszabályként javítóintézetben, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani az előzetes letartóztatást, ha az előzetes letartóztatás elrendelésekor a fiatalkorú a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadik életévét nem. Büntetés-végrehajtási intézetben, kivételesen javítóintézetben történik a végrehajtás, ha a fiatalkorú az előzetes letartóztatás elrendelésekor a tizennyolcadik
- 64/65 -
életévét betöltötte, de a huszadik életévét nem, végezetül büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre az előzetes letartóztatást, ha az előzetes letartóztatás elrendelésekor a huszadik életévét betöltötte.[95] A második és harmadik esetben az előzetes letartóztatás foganatosítási helyének megválasztása bírói mérlegelést igényel.[96] A végrehajtás helyének megválasztásánál a bíróságnak vizsgálnia kell az elkövető személyiségét és a terhére rótt bűncselekmény jellegét.[97] A bíróság a döntését az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára az előzetes letartóztatás tartama alatt megváltoztathatja.[98] Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú ügyészi, illetve bírói rendelkezés alapján - kivételesen - 72 órára, illetve legfeljebb öt napra akkor is elhelyezhető rendőrségi fogdán vagy büntetés-végrehajtási intézetben, ha az előzetes letartóztatást javítóintézetben hajtják végre.
A fiatalkorúak számára a javítóintézetben foganatosított végrehajtás egyértelműen kedvezőbb, mert az csökkentheti a más elkövetők általi káros befolyásolás veszélyét, valamint a fiatalkorú a javítóintézetben az iskolai tanulmányait is folytatni tudja. A javítóintézetben történő végrehajtást általában akkor alkalmazzák, ha a fiatalkorú első esetben áll a büntetőeljárás hatálya alatt, míg a büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtás olyan terheltek esetében mutatkozhat indokoltnak, akik már korábban is töltöttek szabadságvesztést. A nagyon súlyos erőszakos, közrendre, közbiztonságra fokozottabb veszélyt jelentő cselekmények elkövetőinél is indokolt lehet a büntetés-végrehajtási intézet végrehajtási helyként történő meghatározása.[99]
A nemzetközi dokumentumokkal, köztük például a Gyermekjogi Egyezmény 37. cikk c) pontjával és a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő EU irányelv 12. cikk 1. pontjával összhangban a hatályos Be. is kimondja a szeparáció elvét, vagyis azt, hogy az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.[100] A nemzetközi dokumentumok a Be.-vel ellentétben azonban biztosítják a kivétel lehetőségét akkor, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak. Tekintettel tehát arra, hogy a magyar szabályozás kivételt nem tűr, nem felel meg maradéktalanul a nemzetközi elvárásoknak.
A gyakorlatban egyébként szinte minden ország követi az elkülönült intézetben történő elhelyezést. Egyes államok[101] szabályozása azonban bizonyos feltételek fennállása esetén - igazodva a nemzetközi elvárásokhoz - eltérést enged a szeparációt kimondó követelmény alól, azaz a bíróság dönthet az együttes elhelyezés mellett, ha a negatív hatás kizárható, illetve a fiatalkorúak számára a felnőttekkel közös elhelyezés pozitívumokat eredményezhet.[102]
A Be. az előzetes letartóztatás tartamára is sajátos szabályokat rögzít. Ennek értelmében a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét betöltött fiatalkorúnál elrendelt előzetes letartóztatás 2 évig, a 14. életévet be nem töltött fiatalkorú esetében 1 évig tarthat.[103]
Az új Be. a fiatalkorúval szembeni előzetes letartóztatás elrendelésének feltételeként továbbra is anélkül tartja fenn a bűncselekmény különös tárgyi súlyát, hogy magát a különös tárgyi súlypontos tartalmát meghatározná.[104] Tekintettel arra, hogy ez a gyakorlatban problémákhoz, nehézségekhez vezet, célszerű volna e kérdésnek törvényi szinten való rendezése, vagyis a korábbi gyakorlatnak egy, az elkövetők számára is érthető objektív szabályrendszerrel történő felváltása. Meghatározásra kerülhetne, hogy a fiatalkorúak esetén például az öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt elkövető fiatalkorúakkal szemben lehetséges az előzetes letartóztatás alkalmazása, vagy például akkor, ha a fiatalkorú a bűncselekményt üzletszerűen, bűnszervezetben vagy visszaesőként követte el. Azért tartjuk indokoltnak az öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetében meghúzni a határvonalat, mert például a vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás esetében is a jogalkotó ehhez a mértékhez köti a vádemelés elhalasztásának, illetve a közvetítői eljárásnak a lehetőségét. Ez tehát amellett, hogy biztosítaná a Be. szabályainak egységességét, a jogalkalmazó számára is objektív zsinórmértékül szolgálhatna.
Az új Be. az előzetes letartóztatás maximális időtartamát is a hatályos rendelkezésekkel azonos módon szabályozza.[105] Az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének meghatározása keretében azonban mellőzi a korábbi differenciált rendszer fenntartását, miszerint meghatározott életkor alatt, illetve felett csak javítóintézetben, illetve csak büntetés-végrehajtási intézetben történhet a végrehajtás. Az új törvény tehát visszatér a 2017. január 1-je előtt hatályos szabályozáshoz és rögzíti, hogy a bíróság a fiatalkorú személyiségé-
- 65/66 -
re és a terhére rótt bűncselekmény jellegére tekintettel törvényben meghatározottak szerint dönt a letartóztatás végrehajtási helyéről, továbbá, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú rendőrségi fogdában nem helyezhető el.[106]
Fontos kiemelni azt is, hogy az új Be. a hatályos szabályozással ellentétben már nem rögzíti a szeparáció követelményét. Ennek indoka feltehetőleg az, hogy a Bv. Kódex deklarálja, hogy az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni.[107] Figyelemmel arra, hogy a szeparáció alól a Bv. Kódex sem enged kivételt, az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni, még akkor is, ha a fiatalkorú érdeke éppen ennek ellenkezőjét indokolja.
A vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás jogintézményeinek hátterét a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott azon követelmény képezi, hogy minden lehetséges és kívánatos intézkedést meg kell tenni a gyermekek ügyeinek bírósági eljárás mellőzésével való kezelésére.[108]
Bizonyos esetekben a fiatal számára az alternatív megoldások sokkal célravezetőbbek lehetnek. Ilyen alternatív megoldást kínál a vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás.
A vádemelés elhalasztását közvetítői eljárás előzheti meg, amely esetében a fiatalkorúakra kedvezőbb szabályok irányadóak, mint a felnőttekre. A közvetítői eljárásra akkor kerülhet sor, ha a fiatalkorú a meghatározott személy elleni, közlekedési és vagyoni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetében, annak elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.[109] A közvetítői eljárásra utalásról a fiatalkorúak ügyésze dönt. Garanciális szabály, hogy a közvetítői eljárásban a fiatalkorú törvényes képviselőjének részvétele kötelező.[110] Amennyiben a közvetítői eljárás eredményes, a terhelt ellen az eljárást meg kell szüntetni. Ha a fiatalkorú a megállapodás teljesítését megkezdte, de még nem teljesítette maradéktalanul, az ügyész az öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.[111]
A vádemelés elhalasztása 1995 óta alkalmazható a fiatalkorúakkal szemben.[112] A hatályos Be. e diverziós lehetőség alkalmazására a felnőtt korúakhoz képest szélesebb körben ad lehetőséget, hiszen az ügyész a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében a vádemelés feltételeinek fennállása esetén az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény esetén is élhet a vádemelés elhalasztásának lehetőségével.[113] Tehát az ügyész széles mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy bírósági szakaszba juttatja-e az ügyet.[114] Ugyancsak széles körű mérlegelésre ad lehetőséget a "fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében" kitétel, amelynek tényleges tartalma nem kerül meghatározásra a törvényben. A bírói gyakorlat alapján e körben értékelni kell mind a cselekmény társadalomra veszélyességét, mind a fiatalkorú személyiségét, mind pedig az adott ügy konkrét körülményeit. Az ügyész döntése meghozatala előtt elrendeli a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését. Fontos szabály, hogy a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti, a fiatalkorú számára azonban nem írható elő, hogy meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen.[115] A magatartási szabályok előírása elősegíti a fiatalkorú helyes irányú fejlődését, az addig gyakran kontroll nélkül maradt fiatalkorú életét a helyes irányba törekszik terelni, amellett, hogy a vádemelés elhalasztásának köszönhetően a fiatalkorúnak nem kell megküzdenie a bírósági tárgyalás és az esetleges elítélés miatti stigmatizációval. Az előírható kötelezettségek körében az anyagi juttatás teljesítésének kivételként való kezelése szintén indokolt. Figyelemmel arra, hogy a fiatalkorúaknak jellemzően nincsen saját jövedelme, így elég életszerű, hogy a fiatalkorú helyett a szülő fizetné meg a vagyoni juttatást, aminek viszont semmilyen nevelő hatása nincsen a fiatalkorúra. A vádemelés elhalasztásának tartamára a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll.[116]
Az új Be. a vádemelés elhalasztása helyett a feltételes ügyészi felfüggesztés jogintézményét szabályozza. A megnevezés módosítása mellett az új Be. érdemi változásokat is deklarál azáltal, hogy kiszélesíti a vádemelés elhalasztásának alkalmazási lehetőségét, valamint a hatályos szabályozással ellentétben már konkrét iránymutatást ad arra, hogy milyen tényezőket kell vizsgálni az ügyészi mérlegelés során. Fiatalkorúval szemben ügyészi felfüggesztés ugyanis akkor lesz alkalmazható, ha a nyomozás nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban, és a bűncselekmény
- 66/67 -
jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a feltételes felfüggesztéstől a fiatalkorú helyes irányú fejlődése várható.[117] Szintén újdonság, hogy törvényi szinten kerül szabályozásra annak vizsgálati követelménye, hogy a terhelt a kilátásba helyezett magatartási szabályok vagy kötelezettségek teljesítését vállalja-e, képes-e azokat teljesíteni. További új szabály, hogy meghatározott célra történő anyagi juttatás teljesítése, vagy a köz számára történő munkavégzés már fiatalkorú elkövető számára is előírható, azonban - összhangban a Btk. közérdekű munkára és jóvátételi munkára vonatkozó rendelkezéseivel - csak a feltételes ügyészi felfüggesztésről szóló döntés meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú számára.[118]
Nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott alapvető követelmény a fiatalkorúak magánéletének védelme. Ennek biztosítására szolgál többek között a tárgyalás nyilvánosságának korlátozására vonatkozó rendelkezés. Fiatalkorú esetében ugyanis garanciális szabály, hogy a tárgyalásról a nyilvánosságot az általános eseteken túl akkor is ki lehet zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges.[119] A törvény itt sem határozza meg konkrétan, hogy mit jelent a "fiatalkorú érdekében szükséges" kitétel, az ítélkezési gyakorlat szerint minden esetben zárt tárgyalást kell tartani, amikor a nyilvános tárgyalás veszélyeztetné a fiatalkorú helyes irányú fejlődését.[120] A fiatalkorú társadalmi beilleszkedését veszélyeztetheti, ha a büntetőeljárás részleteiről a közvetlenül nem érintettek is tudomást szereznek.[121] Ez megbélyegezheti a fiatalkorút, ami egész jövőbeli életére hatással lehet.
A bíróság azonban magát a fiatalkorút is "kizárhatja" a tárgyalásról, ugyanis elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az így lefolytatott tárgyalás lényegét a tanács elnöke a fiatalkorúval ismerteti.[122]
A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező, ügyészségi fogalmazó és alügyész a vádat nem képviselheti.[123]
A fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével kell lefolytatni. Ez azt jelenti, hogy a fiatalkorúval történő írásbeli (például idézés) és szóbeli kommunikáció során a bíróságnak egyszerű és közérthető módon kell fogalmaznia. Ennek megfelelően a fiatalkorú jogairól való tájékoztatást és a vádlotti figyelmeztetéseket a fiatalkorú személy számára érthető módon, személyes jellemzőire, vagyis korára és érettségére figyelemmel kell megfogalmazni. Meg kell magyarázni a fiatalkorúnak a figyelmeztetések lényegét és a vallomástételről való döntés következményét. Nagyon fontos a bíróságnak meggyőződnie arról is, hogy az elmondottakat a fiatalkorú vádlott megértette-e, ennek hiányában ugyanis a tájékoztatást, illetve a figyelmeztetést meg kell magyaráznia a fiatalkorúnak.[124] Fiatalkorúak esetében a bíró a jogokról való tájékoztatás és a figyelmeztetések során egyaránt nehéz helyzetben van. Ennek oka az, hogy a fiatalkorúak esetén a bírónak ismerni kell többek között az életkornak, illetve az adott szubkultúrának megfelelő szokásokat, továbbá a biológiai tényezőket. Sok esetben az is problémát jelent, hogy a fiatalkorúnak sajátos szókincse van, amit a bíró vagy nem is ismer, vagy ismer ugyan, de más jelentéstartalommal.[125]
Alapvető követelmény az is, hogy a fiatalkorúnak - amennyiben úgy dönt, hogy vallomást tesz - meg kell adni a lehetőséget arra, hogy összefüggően elmondja azt, amit szeretne, ezt követően pedig a bíró lehetőleg rövid, egyértelmű, a fiatalkorú értelmi szintjéhez igazodó kérdéseket tegyen fel. A fiatalkorúak esetében - de gyakorlati tapasztalatok szerint egyébként is - célszerű a nyitott kérdések használata. A fiatalkorú vádlott elleni ügyben tartott tárgyaláson a vádlott és a tanú kihallgatását a tanács elnöke (egyesbíró) végzi.[126] Nincs lehetőség tehát a felek általi úgynevezett "keresztkérdezéses" meghallgatásra.[127] Ennek indoka a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás speciális célja, vagyis a nevelő hatás, valamint a megfelelő szakértelem biztosítása. Fontos az is, hogy amennyiben a bíró azt látja, hogy a fiatalkorú számára nem egyértelmű a kérdés, azt lehetőleg másképpen megfogalmazva ismételje meg. Nagyon fontos tehát a kérdezéstechnika. Emellett elvárás az is, hogy a fiatalkorú ne érezze azt, hogy a bíró meg van bizonyosodva arról, hogy bűnös. Ilyenkor ugyanis nem lesz hajlandó az együttműködésre. Elengedhetetlen a megfelelő légkör megteremtése, a fiatalkorú bizalmának elnyerése is.
A tárgyalási szakban fontos követelmény az is, hogy a gyermeknek el kell magyarázni a meghozott határozat tartalmát, segíteni kell neki, hogy megértse az abban foglaltakat.
További, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabály szerint a fiatalkorú vádlott távollétében a tárgyalás nem tartható meg.[128] A korlátozás indoka, hogy az így lefolytatott eljárás nem biztosítaná a speciális célt, vagyis a fiatalkorú nevelését, a törvények iránti tiszteletét.
Fiatalkorú esetében a tárgyalásról lemondás jogintézménye sem alkalmazható.[129] Ennek oka, hogy a tárgyalásról lemondás a terhelttől olyan alapos megfon-
- 67/68 -
tolást igényelne, amely a fiatalkorú esetében nem áll fenn. További indoka, hogy a fiatalkorúakra irányadó enyhébb szankciórendszerre figyelemmel a tárgyalásról lemondás esetükben nem is járna olyan jelentős előnyökkel, mint a felnőtt korú elkövetőknél.[130]
A tárgyalás mellőzésével folytatott külön eljárás fiatalkorúval szemben is alkalmazható, azzal a speciális szabállyal, hogy a tárgyalás tartását a törvényes képviselő is kérheti, mégpedig a fiatalkorú hozzájárulása nélkül is.[131]
Az új Be. a tárgyalási szak tekintetében is hoz néhány érdemleges változást. A hatályos Be. szabályaival ellentétben az új törvény szerint a bíróság előtt a fiatalkorú védelmében ügyvédjelölt nem járhat el ügyvéd helyetteseként.[132] Ez is egyértelműen a fiatalkorúak hatékonyabb védelmét és a szakértelmet hivatott biztosítani. Új szabályként jelentkezik, hogy a fiatalkorú jelenléte a maitól eltérő funkciót betöltő előkészítő ülésen és a tárgyaláson kötelező.[133] Az új Be. már a fiatalkorú elleni büntetőeljárás fejezetben tartalmazza azt a rendelkezést is, miszerint ha a bíróság első fokon tanácsban jár el, a szavazást megelőzően a tanács elnöke felvilágosítást ad az ülnököknek arról, hogy milyen határozat hozható, tájékoztatást ad a döntéshez szükséges törvényhelyekről, a büntetési nemekről és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.[134] Ennek indoka, hogy az új Be. az ülnökrendszert már csak a fiatalkorúak és a katonák elleni büntetőeljárás esetében tartja fenn. Ez a rendelkezés a nemzetközi követelményeknek megfelelően a gyermek legfőbb érdekét szolgálja, figyelemmel arra, hogy a pedagógus és gyermekvédelmi szakember ülnököknek is fokozottabb közreműködést biztosít a gyermekkel kapcsolatos döntés meghozatalában. A pedagógus és a gyermekvédelmi szakember ugyanis jobban ismeri/ismerheti a fiatalkorú személyiségét, és bár a törvényi rendelkezésekkel nincsen tisztában, a bíró számára egyértelműen segítő kezet nyújthat speciális kompetenciái révén.
A tanulmányban a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntető eljárásjogi rendelkezéseket vizsgáltuk, kitérve az új Be. nóvumaira. Megállapítható, hogy a hatályos szabályozás speciális rendelkezései figyelembe veszik azt, hogy a fiatalkorú terheltet nem lehet "kicsi felnőttként" kezelni, hanem biztosítani kell számára, hogy az eljárás során gyermek is maradhasson. A hatályos szabályozás ehhez olyan garanciákat biztosít - például a védelemre, törvényes képviselőre, a bíróság összetételére vonatkozó speciális szabályok - amelyek bár nem mindig felelnek meg maradéktalanul a nemzetközi követelményeknek - például a szeparáció alóli kivétel, a gyermekkel kapcsolatba kerülők speciális képzése, az eljárás időszerűségének biztosítása - azonban mindenképpen törekszenek arra. Az új Be. pedig olyan új szabályokat irányoz elő, amelyek ... a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő EU irányelvvel összhangban vannak. Gondolunk itt például a gyermekvédelmi szakember eljárásba való bevonására, a nyomozás eljárási határidejének büntetési tételtől függően differenciált rögzítésére, a fiatalkorú egyéni értékeléshez való jogának biztosítására. Az EU irányelvvel konform szabályozásra szükség is van, tekintettel arra, hogy a tagállamoknak - így Magyarországnak is - 2019. június 11-ig át kell ültetniük az irányelv rendelkezéseit a hazai jogba.
Úgy gondoljuk tehát, hogy az új Be. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései egyértelműen a nemzetközi követelményeknek való megfelelésre és a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósítására törekszenek. Véleményünk szerint bizonyos hiányosságok ellenére alapvetően a hatályos szabályozás is alkalmas a fiatalkorúak sajátos szükségleteinek figyelembevételére, ami probléma, az az, hogy a törvény betűinek betartása nem elég a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához, ha hiányzik a fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő nyomozók, ügyészek és bírák speciális, komplex képzése és az eljárások akár évekig is elhúzódnak. E problémák megoldására a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fordítani, figyelemmel arra, hogy a fiatalkorúval szembeni más elbánást nem az biztosítja, hogy különbíróságokat állítunk fel, esetleg megteremtjük a fiatalkorúak önálló igazságszolgáltatási rendszerét, hanem az, ha a fiatalkorúakat megfelelő szakértelemmel rendelkező, felkészült nyomozók, ügyészek és bírák hallgatják ki.
A jogalkalmazók is tisztában vannak azzal, hogy mivel gyermekekkel foglalkoznak, speciális kompetenciákra, ismeretekre van szükségük. Manapság egyre inkább népszerűek mind a bírósági szervezeten belüli, mind az attól független fiatalkorúakkal kapcsolatos szakmai képzések. Örvendetes, hogy sok bíró és ügyész időt és energiát fordít arra, hogy a fiatalkorúakkal szembeni más elbánás realizálásához szükséges sajátos kompetenciák birtokába jusson. Fontosnak tartjuk azonban azt is, hogy a fiatalkorúakkal foglalkozó nyomozók, ügyészek, bírák és ügyvédek számára kötelezővé tegyék a szakképzést, ami viszont azt is jelenti, hogy a munkáltatóknak támogatniuk kell a szakképzésben résztvevőket a szükséges ismeretek elsajátításában. ■
JEGYZETEK
[1] Solt Ágnes: Peremen billegő fiatalok. Veszélyeztető és kriminalizáló tényezők gyermek- és ifjúkorban. Doktori (PhD) disszertáció. Budapest, 2012. 28. o. http://tatk.elte.hu/file/dissz_2013_SoltAgnes.pdf (Megtekintés ideje: 2017. március 24.)
[2] T/13972. törvényjavaslat a büntetőeljárásról. A továbbiakban: új Be. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=00003972.TVJ
[3] A nemzetközi dokumentumok gyermeknek a 18 év alatti személyeket tekintik.
[4] Az irányelvnek való megfelelési határidő: 2019. június 11.
[5] Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2016/800 irányelve (2016. május 11.) a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról. preambulum (1) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32016L0800 (Megtekintés ideje: 2017. március 25.) A továbbiakban: EU irányelv.
[6] EU irányelv 2. cikk (1) és (3) bekezdés
[7] EU irányelv 4. cikk (1) bekezdés a), b), c) pont és (2) bekezdés
[8] Lásd részletesebben: EU irányelv 6. cikk (3) és (4) bekezdés
[9] EU irányelv 7. cikk (2) és (4) bekezdés
[10] EU irányelv 10. cikk és 12. cikk (1), (2) bekezdés a) és b) pont
[11] EU irányelv 13. cikk, 14. cikk
[12] EU irányelv 15. cikk, 16. cikk
[13] EU irányelv 11. cikk, 18. cikk, 19. cikk, 20. cikk
[14] Lásd erről részletesebben: Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója. Büntetőjogi Kodifikáció, 2006. 2. szám 22. o. és Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának reformja hazánkban. Rendészeti Szemle, 2008. 7-8. szám 6-7. o.
[15] Például Németország, ahol a "Jugendgerichtsgesetz" mint a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvénye tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi és eljárásjogi szabályokat. http://www.gesetze-im-internet.de/jgg/ (Megtekintés ideje: 2017. március 27.)
[16] Például Csemáné Váradi Erika és Lévay Miklós a fiatalkorúak büntetőjogának fejlesztése és önállósága mellett érveltek. Csemáné Váradi Erika - Lévay Miklós: A fiatalkorúak büntetőjogának kodifikációs kérdéseiről - történeti és jogösszehasonlító szempontból. Büntetőjogi Kodifikáció, 2002. 1. szám 12-27. o. Ligeti Katalin pedig el is készítette a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének tervezetét, amelyben kitért a büntető anyagi jogi és eljárási szabályokra egyaránt. (2006-os kodifikációs folyamat) Lásd továbbá: Vaskuti András: Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések az új Btk.-ban. Jogtudományi Közlöny, 2015. 4. szám. 173. o.
[17] Vaskuti András: Nemzetközi dokumentumok. Előadás. Miskolc, 2016.11. 25.
[18] Miszerint az 1951 és 1962 közötti időszak kivételével a fiatalkorúakra vonatkozó eljárásjogi szabályok a büntető eljárásjogi törvény integráns részét képezték.
[19] Vass Péter: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás. Ügyészek Lapja, 2016. 3-4. szám 89. o.
[20] Btk. 16. §
[21] Bognár Péter - Margitán Éva - Vaskuti András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005. 65. o.
[22] 56/2007. BK vélemény
[23] 5/2013. (VII. 31.) LÜ helyettesi körlevél a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről. 2. pont
[24] BH 1981.272., BH 1986.397., 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet. 144. § Nem alkalmazhatók a Be. XXI. Fejezetének rendelkezései azzal a gyanúsítottal szemben, aki az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt (bűncselekményeket) részben a tizennyolcadik életévének betöltése előtt, részben azt követően követte el. Lásd részletesebben: Bognár Péter - Margitán Éva - Vaskuti András: i. m. 65-66. o.
[25] Új Be. 678. § (1) bekezdés
[26] Új Be. 678. § (2) és (3) bekezdés
[27] Mátyás Ferenc: Jogorvoslatok és külön eljárások az új Be.-ben. http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/jogorvoslatok-es-kulon-eljarasok-az-uj-be-ben (Megtekintés ideje: 2017. március 27.)
[28] Új Be. 677. §
[29] Vass Péter: i. m. 91. o.
[30] 2010. évi CLXXXIII. törvény egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról 165. § (2) bekezdés f) pont
[31] Be. 448. § (2) és (3) bekezdés
[32] Schwarzenberger Hanna: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása. Belügyi Szemle, 2011. 11. szám 18. o.
[33] Be. 14. § (1) bekezdés a) pont
[35] Be. 373. § (1) bekezdés II./a) pont
[36] Szász Gabriella: Anomáliák a gyermekbarát büntetőeljárásban? Ügyészek Lapja, 2014. 6. szám 50. o.
[37] Halász Beáta: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás specialitásai. Belügyi Szemle, 2014. 12. szám 63. o.
[38] Büntetőeljárások fiatalkorúak ellen - Vaskuti: Időszerű lenne ismét felállítani a fiatalkorúak törvényszékeit. Jogi Fórum / MTI. 2014.04.25. http://www.jogiforum.hu/hirek/31687 (Megtekintés ideje: 2017. 04. 04.)
[39] Vaskuti András: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának aktuális kérdései. OKRI Szemle, 2012. 2. szám 169. o.
[40] Új Be. 680. § (5) bekezdés
[42] Be. 449. § (1) és (2) bekezdés
[43] A gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról szóló 21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás
[44] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása 33. pont
[45] Halász Beáta: i. m: 64. o.
[46] Medve Judit: Rendőri kommunikáció a gyermekkorúakkal. Belügyi Szemle, 2014. 12. szám. 27-43. o.
[47] Szász Gabriella: Gyerekcipőben a gyermekbarát igazságszolgáltatás? Ügyészek Lapja, 2013. 6. szám 61. o.
[48] Fenyvesi Csaba: A védő a fiatalkorúak elleni külön eljárásban. Család, Gyermek, Ifjúság, 2001. 6. szám 22. o.
[49] Be. 450. §
[50] 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól. 145. § (1) bekezdés
[51] Püspök Gábor. c.r. alezredes. PMRFK Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztály, Különleges Ügyek Alosztálya. Előadás. Miskolc, 2017. 03. 17.
[52] BH 1999.495.
[53] Schwarzenberger Hanna: i. m. 20. o.
[55] Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pont
[56] Új Be. 682. § (2) bekezdés a)-f) pontok
[57] Vass Péter: i. m. 95. o.
[58] Fenyvesi Csaba: i. m. 23. o.
[59] Fenyvesi Csaba: i. m. 24. o.
[60] BH 2014.43.
[61] Be. 451. §
[63] Új Be. 72. § (1)-(3) bekezdés
[64] Herke Csongor: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás. Jura, 1997. 1. szám 31-32. o.
[66] Ha mégis sor kerülne poligráf alkalmazására, annak eredménye nem értékelhető bizonyítékként.
[67] Be. 453. § (1) bekezdés: A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani.
[68] Be. 453. § (2) bekezdés. A környezettanulmány részletes tartalmi elemeit a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 7-10. §-a tartalmazza.
[71] Vass Péter: i. m. 92. o.
[72] Új Be. 683. § (1) bekezdés a)-e) pontok
[73] Új Be. 683. § (4) bekezdés
[74] Új Be. 686. §
[75] Vass Péter: i. m. 93. o.
[76] 5/2013. (VII. 31.) LÜ h. körlevél a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről.
[77] Az intézmény bevezetésére az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló 2013. évi CCXLV. törvénnyel került sor.
[78] 2013. évi CCXLV. törvény indokolása az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról. A 9-19. §-hoz.
[79] 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 68/D. §
[80] 2013. évi CCXLV. törvény indokolása az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról. A 9-19. §-hoz.
[81] Kivéve, ha mérlegelési jogkörben az ügyész, illetve a bíró a Be. 114/A. §-a alapján indokoltnak látja pártfogói vélemény beszerzését, és/vagy a bíró szükségesnek tartja a pártfogó meghallgatását.
[82] Büntetőeljárások fiatalkorúak ellen - Vaskuti: Időszerű lenne ismét felállítani a fiatalkorúak törvényszékeit. Jogi Fórum / MTI. 2014. 04. 25. http://www.jogiforum.hu/hirek/31687 (Megtekintés ideje: 2017. 04. 04.)
[83] Mikó Tünde, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat gyógypedagógusa. Kommunikációs tréning. Miskolc, 2017. 04. 01.
[84] Herczog Mária: Kézikönyv a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásához. UNICEF-CSAGYI, Budapest, 2007. 432. o. és Lajtár István: A fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárások időszerűségének vizsgálatáról. Ügyészek Lapja, 2008. 4. szám 5. o. és B. Aczél Anna: Előzetes letartóztatás javítóintézeti körülmények között. Kriminológiai Közlemények. 58. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2000. 27. o.
[85] Szűts Veronika: A fiatalkorúak előzetes letartóztatása, gyakorlatának vizsgálata az Egri Törvényszék nyomozási bírói gyakorlatában. Budapest, 2015. http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/szuts_veronika__fiatalkoruak_elozetes_letartoztatasa_egri_torvenyszek[jogi_forum].pdf (Megtekintés ideje: 2017. 04. 04.)
[86] Új Be. 79. § (1) bekezdés b) pont
[87] Új Be. 687. § (1) bekezdés
[88] Új Be. 687. § (2) bekezdés
[89] Frech Ágnes: A fiatalkorúak bűnelkövetési tendenciái az 1990-es évek második felében. Kriminológiai Közlemények. 58. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2000. 10. o.
[90] 21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról. 6. § (1) bekezdés
[91] 21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról. 8. § (3) bekezdés
[93] Lásd többek között: Schwarzenberger Hanna: i. m. 24. o.; Bogár Péter - Margitán Éva - Vaskuti András: i. m. 153-154. o., Berkes Károlyné: A fiatalkorú bűnözés új jellegzetességei és a fiatalkorúak előzetes letartóztatása. Kriminológiai Közlemények. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2000. 18. o.
[94] Frech Ágnes: i. m. 9. o.
[95] Be. 454. § (2) bekezdés a)-d) pontok
[96] 2017. január 1-je előtt a Be. a bíróságok számára nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosított. Véleményem szerint a hatályos szabályozás egyértelműbb és jobban megfelel a nemzetközi követelményeknek.
[99] Kocsár Szilárd bíró, Gyulai Városi Bíróság: A fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó büntetőeljárás eltérő szabályai. Előadás - Írott előadásanyag. Magyar Bíróképző Akadémia. 2012. április 26-27. Bár a hatályos törvény a végrehajtás helyét határozottan kijelöli és az előadás még a Be. korábbi - 2017. január 1-je előtti - szabályaira épül, véleményem szerint a hivatkozott megközelítés ma is irányadó akkor, amikor a törvény a végrehajtás helyének meghatározása tekintetében mérlegelést enged.
[100] Be. 454. § (6) bekezdés
[101] Például Horvátország, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna. Ukrajnában, ha az előzetes letartóztatásban lévő felnőttkorút kis tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, nincs akadálya a fiatalkorú előzetessel közös cellában való elhelyezésnek. Lásd részletesebben: Dünkel - Dorenburg - Grzywa: Juvenile justice systems in Europe: Current situation and reform developments. Mönchengladbach, 2010. 1741. o. és Juhász Zsuzsanna: A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának egyes végrehajtási kérdései. Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica, 2012. 74. Tom. 245. o.
[102] Juhász Zsuzsanna: i. m. 247. o.
[103] Be. 455. § a)-b) pont. Természetesen, ha a felnőtt korúnál 1 év a maximum, akkor ez a fiatalkorúra is irányadó.
[104] Új Be. 688. § (1) bekezdés
[105] Új Be. 688. § (2) bekezdés a)-b) pontok
[106] Új Be. 688. § (3) és (4) bekezdés
[107] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (Bv. Kódex) 391. § (2) bekezdés
[108] Bognár Péter - Margitán Éva - Vaskuti András: i. m. 159. o.
[109] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 29. § és 107. §
[110] Be. 459. § (3) bekezdés
[111] Be. 459. § (4) bekezdés. Lásd még: Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás. Complex Könyvkiadó, Budapest, 2012. 424. o.
[112] Dénes Attila: Elterelés a fiatalkorú elkövetőknél, különös tekintettel a magatartási szabályokra. Ügyészek Lapja, Különszám, 2008. 29. o.
[113] Be. 459. § (1) bekezdés
[114] Schwarzenberger Hanna: i. m. 26. o.
[115] Be. 459. § (2) bekezdés
[116] Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás. Complex Könyvkiadó, Budapest, 2012. 424. o.
[117] Új Be. 690. § (1) bekezdés a)-b) pontok
[118] Új Be. 690. § (5) bekezdés
[119] Be. 460. § (1) bekezdés
[120] Bognár Péter - Margitán Éva - Vaskuti András: i. m. 170. o.
[121] Farkas Ákos - Róth Erika: i. m. 425. o.
[122] Be. 460. § (2) bekezdés
[123] Be. 460. § (3) bekezdés
[124] Be. 62/A. § (1), (2) és (3) bekezdés a) pont
[125] Halász Beáta: i. m. 68-69. o.
[126] Be. 462. § (1) bekezdés
[127] Be. 295. §
[128] Be. 461. § (1) bekezdés
[129] Be. 463. §
[130] Farkas Ákos - Róth Erika: i. m. 430. o.
[131] Be. 464. §
[132] Új Be. 692. § (2) bekezdés
Lábjegyzetek:
[1] II. évfolyamos PhD-hallgató, Miskolci Egyetem
[2] A Füzesabonyi Járásbíróság büntető ügyszakos bírája.
Visszaugrás
