Az új Büntető Törvénykönyv - elődeihez hasonlóan és bizonyos szakmai várakozásokkal ellentétben - továbbra sem külön könyvben, mindössze külön fejezetben szabályozza a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket. A fiatalkor új alsó határa (12 év) alacsonyabb lett, mint a gyermekkor felső határa (14 év). Meghatározott életkorban és bizonyos cselekményekhez kapcsolódóan újra vizsgálandó a belátási képesség megléte. Bővült a szabadságelvonással járó szankciók köre a fiatalkorúval szemben is alkalmazható elzárással, valamint a javítóintézeti nevelés időtartamának felemelésével.
A fiatalkorúak magyarországi büntető igazságszolgáltatásának fejlődéstörténetét a speciális jogalkotás aspektusából összefoglalva az alábbi megállapítás tehető: külön törvény volt 1913-tól a fiatalkorúak bíróságáról, és annak eljárásáról, 1947-től a fiatalkorúak budapesti törvényszékéről, 1951-től (törvényerejű rendelet formájában) a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről. A külön szabályozás az anyagi jogban 1961-től, az eljárásjogban 1962-től szűnt meg, ettől kezdve a kódexek külön fejezetei tartalmazzák a fiatalkorúakra vonatkozó - az általánostól eltérő - szabályokat. Az elmúlt száz esztendő első felében létrehozott elkülönült szabályozás az évszázad a második felében felszámolásra került. Történelmietlen tehát minden olyan hivatkozás, ami azt állítja, hogy külön kódexre a nemzeti hagyományok követése miatt nincs szükség. A büntetőjogi kodifikáció során az egyik kulcskérdés volt, hogy készüljön-e külön törvény a fiatalkorúakra vonatkozóan?
Nagy Ferenc 1994-ben foglalta össze téziseit[1] a fiatalkorúak remélt jövőben törvényi szabályozásával kapcsolatban. Álláspontja szerint a szabályozásra akár a Btk. rendszerén belül, akár attól elkülönülten kerül sor, a fiatalkorúak büntetőjogának az alábbi követelményeknek kell megfelelnie: (i) meg kell őriznie büntetőjogi jellegét; (ii) messzemenően figyelembe kell venni a jogállami követelményeket; (iii) csak bűnösen megvalósított bűncselekmény kimerítése jelentheti a felelősségre vonás alapját; és (iv) a szankció felső határát az elkövetett cselekmény súlyával és az elkövetői bűnösség fokával adekvát arányosság szabhatja meg, míg lefelé el lehet térni a preventív minimumig.
Csemáné Váradi Erika és Lévay Miklós a fiatalkorúak büntetőjogának fejlesztése, és önállósága mellett érveltek.[2] Álláspontjuk szerint a "más elbánás" tartalmi követelményei a jelenlegi helyzethez képest akkor érvényesülhetnek jobban, ha a fiatalkorúak hazai büntetőjoga nem csupán viszonylagos, hanem valós önállóságra tesz szert. Az önállóság alatt azt értik, hogy a "más elbánás" lehetőségét megteremtő anyagi jogi, eljárásjogi és végrehajtási szabályok nem az adott kódex egy-egy fejezetében, hanem egyetlen jogszabályban - a Btk. kodifikációjával párhuzamosan megalkotandó - fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényében szerepelnének.
- 173/174 -
A kodifikációs folyamat 2006-ban állt legközelebb ahhoz, hogy ismét megalkotásra kerüljön a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási törvénye. Ligeti Katalin elkészítette a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének tervezetét is, mely anyagi és eljárásjogi szabályokat egyaránt tartalmazott.[3] A szerző szerint a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásáról szóló törvény megalkotása kodifikáció-technikailag is kifejezné a fiatalkorúk büntetőjogának különállását, így azt, hogy a fiatalkorúak büntetőjoga nem része a felnőtt korúak büntetőjogának, attól egyértelműen elválik, tartalmazná továbbá a fiatal felnőttekre vonatkozó normákat is A különállás egyúttal szorosabb kapcsolatot tesz lehetővé teszi a fiatalkorúak büntetőjoga, és a gyermekvédelem és családjog között.
Fenyvesi Csaba, és Herke Csongor is egyetértettek az önálló kódex megalkotásának koncepciójával,[4] sőt, álláspontjuk szerint annak a büntetés-végrehajtási szabályok mellett bizonyos szociális, és családvédelmi rendelkezéseket is tartalmaznia kellene. A Ligeti Katalin által megalkotott normaszöveg-tervezethez kiegészítésként hozzátették, hogy a törvénynek az eljárásjogot illetően is tartalmaznia kellene a nevelési cél megjelenítését.
A kép teljességéhez hozzátartozik Tóth Mihály felfogása, aki az egységes Btk. megalkotását támogatta: "[n]em csupán a tradíciókhoz való ragaszkodás okán, hanem jogbiztonsági szempontból is helyesebbnek látszik, ha ragaszkodunk az egységes Büntető Törvénykönyvhöz. Kétségtelen, hogy ennek ellenkezőjére a nemzetközi kitekintés során több példát találunk. Németországban vagy Franciaországban pl. a Btk-n kívül igen nagyszámú törvény tartalmaz büntetőjogi rendelkezéseket is. Látnunk kell azonban, hogy a széttagolt büntetőjoggal szemben, éppen ezekben az országokban is folyamatos kifogások hangzanak el, s az elméleti szakemberek állandó bírálata mellett a jogalkotás másutt is törekszik e helyzet megváltoztatására. A mi egységes Btk.-nk tehát felfogható akár nehezen megszerzett, ám feltétlenül korszerű szemléletet tükröző vívmánynak is, amit nem szabadna feladnunk. Jogalkalmazóknak és a törvénnyel összeütközésbe kerülőknek egyaránt megnyugtatóbb, ha valamennyi, a társadalom legsúlyosabb értékítéletét megtestesítő magatartás a Büntető Törvénykönyvben olvasható."[5] Tóth Mihály azonban éppen a fiatalkorúak (és a katonák) esetében lehetséges tartotta volna külön törvény megalkotását, például egy "Gyermek-és ifjúságvédelmi törvényt," mely a szerző szerint "a szelektív büntethetőségi korhatár-leszállítás inkább szimbolikus, mint valódi eredményt ígérő megoldásánál koherensebben, áttekinthetőbben és komplexebb módon reagálhatott volna a gyermekbűnözés fiatalkorúak kriminalitásával amúgy is szorosan összefüggő kérdéskörére."[6]
Az a kérdés, hogy a fiatalkorúak büntetőjoga az általános büntetőjogi kódex egy fejezete legyen, avagy arról önálló törvény készüljön, nem pusztán jogszerkesztési, jogtechnikai kérdés, hanem alapvetően egy szemléletet, megközelítést is tükröz. Az első esetben (egységes kódex) a felnőttek oldaláról közelítem meg a fiatalkorút, megvizsgálom, hogy mik azok a lényeges pontok, ahol a különbözőséget meg akarom jeleníteni. A másik esetben (elkülönült szabályozás) azonban figyelmen kívül hagyom a felnőttek jogát, egészében a gyermek oldaláról tekintek a rendszerre, a gyermek cselekményére, környezetére, magatartásának okaira, megvizsgálom milyen módon tudom a büntetőjogot - annak anyagát, eljárását, végrehajtását - összekapcsolni a gyermek védelmének, nevelésének, közösségbe való beillesztésének módszereivel, annak érdekében, hogy a fiatalkorú a bűnözői életpálya helyett becsületes, tisztességes, a törvényt, valamint mások személyét, javait, becsületét tisztelő személlyé váljon. Másképpen fogalmazva: nem azt vizsgáljuk, hogy a fiatalkorúak törvénye miben térjen el a felnőttek törvényétől, hanem azt, hogy az alapjaiban eltérő szabályozás milyen legyen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
