Szerző: HEGEDŰS Andrea
Affiliáció: egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete (SZTE ÁJTK CTI), családjogi szakjogász, ügyvéd
Rovat: Családjog
Rovatszerkesztő: HEGEDŰS Andrea
Lezárás dátuma: 2018.12.31.
Idézési javaslat: HEGEDŰS Andrea: "Családjog" in JAKAB András - KÖNCZÖL MIKLÓS - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Családjog rovat, rovatszerkesztő: HEGEDŰS Andrea) http://ijoten.hu/szocikk/csaladjog (2019). Konkrét szöveghelyre való hivatkozáshoz javasoljuk a szövegbeli bekezdésszámok használatát, pl. [8] vagy [12]-[18].
E rovatbevezető szócikk célja áttekinteni a családjogot általánosságban és bemutatni az Internetes Jogtudományi Enciklopédia családjoghoz kapcsolódó egyes szócikkeit. A családjog komplex tudomány, ezáltal komplex tudományos megközelítést és feldolgozást igényel, ennek figyelembevételével készül e jogterület bemutatása. A családjog a jogtudománynak az a területe, amely bár egyes országokban önálló jogágként, míg máshol a polgári jog részeként jelenik meg, mindenképpen magánjogi gyökerekből táplálkozik. Hagyományosan a házasság, a család és rokonság, valamint a gyámság intézményeit öleli fel, mely szabályozási kör az utóbbi időszakban az élettársi kapcsolattal és nemzetközi jogi vonatkozásokkal látszik bővülni. A szócikk első részében szó esik a családjog elméletben használatos fogalmáról, tartalmának változásáról, funkciójáról és jogrendszerbeli elhelyezkedéséről, elhatárolva azt más jogterületektől, melyek a hétköznapi életben nem feltétlenül különülnek el ilyen élesen. Anélkül, hogy külön alcímet szentelnénk a jogforrásoknak, azokat az aktuális magyarázatoknál lábjegyzetben jelöljük meg. Kitérünk - tárgyi és személyi értelemben - a családjog szabályozási körére, valamint a családjogi jogviszony jellegzetességeire. Ezen identitásszócikk második részében az egyes szócikkeket beillesztjük az előbb ismertetett rendszerbe és röviden elmagyarázzuk azok jelentőséget. Rávilágítunk arra a dilemmára, miként kapott helyet a szócikkben az eredetileg a családjogba nem tartozó élettársi és bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye annak ellenére, hogy hazai megítélésük nem egyértelmű a jogrendszerbeli elhelyezkedésük alapján.
[1] A családjog komplex tudomány, ezáltal komplex tudományos megközelítést és feldolgozást igényel.[1] A családjog a jogtudománynak az a területe, amely bár egyes országokban önálló jogágként, míg máshol a polgári jog részeként jelenik meg, mindenképpen magánjogi gyökerekből táplálkozik. A fogalom elméleti jellegű felvázolására a jogtudósok több kísérletet tettek. Mivel nincs jogszabályi meghatározás és nem is lehet, ezért a fogalmat a jogrendszerből kikövetkeztetve, az alábbiak szerint kíséreljük meghatározni, jórészt Pap Tibor és Csiky Ottó máig ható érvényű fogalmi elemeit alapul véve. Eszerint a családjog a magyar jogrendszer azon szabályainak összessége, amely szabályozza a házasság, a család és a családi jellegű jogviszonyokból fakadó személyi és vagyoni viszonyokat a családok belső kapcsolatainak jogi eszközökkel való rendezése, a család jogi rendjének biztosítása érdekében.[2]
[2] A XXI. század kezdetétől mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban felgyorsultak azok a társadalmi gazdasági folyamatok, amelyek korábban a családjogi szabályozás alapjául szolgáltak. Az egyik igen szembetűnő változás napjainkban a hagyományos családmodell jelentős átalakulása azáltal, hogy a klasszikusnak mondható, szinte kizárólagosan a házasságon alapuló családi kapcsolatok mellett egyre emelkedő tendenciát mutat az úgynevezett tényleges családi kapcsolatok (mostohaszülő-mostohagyermek, nevelőszülő-neveltgyermek kapcsolatok, az élettársi együttélés és a bejegyzett élettársi kapcsolatok) megjelenése. Ugyancsak kihívást jelent a jogalkotó és a jogalkalmazó számára a családjog nemzetközivé válása, vagyis a családi jogviták országhatárokon kívülre kerülése, ami feltételezi a különböző országok közötti együttműködést és a jogrendszerek valamilyen szintű harmonizációját.[3]
[3] Általános jelleggel elmondható, hogy hétköznapi együttélésünk és működésünk kereteit a családjogi normák helyett inkább az erkölcsi normák és szokások hatják át. A jogi szabályozás és a jogalkalmazás ugyanis csupán a családi viszonyok, az együttélési formák jogi kereteit képesek meghatározni, a belső tartalmat részleteibe menően a felek alakítják ki. Éppen ezért a családjognak leginkább akkor jut kiemelt szerep, ha a gyengébb fél helyzetében lévő családtag, a helyzeténél fogva a családhoz tartozó vagy családon kívül rekedt gyermek védelméről van szó. A család védelmének elvéből kiindulva ugyanis az egyre erőteljesebben érvényre jutó vagyonjogi szabályozás kapcsán, kiemelt szerephez jut az igazságtalan vagyoneltolódás megakadályozása, melyhez további eszközöket a ->méltányosság és a gyengébb fél védelme elvének figyelembevételével meríthetünk. Ugyanakkor a gyengébb fél és a gyermekek érdekeinek védelme (->a gyermekek jogai) is önálló alapelvként hangsúlyozza a családjog ezen személyi kört érintő feladatait. Ezen túlmenően pedig a családjogi szabályozás inkább "jogorvoslati jelleggel" bír.[4]
[4] A mai értelemben vett családjogot (és egyúttal a polgári jogot is) hagyományosan a ->magánjog részének tekintjük, mely évszázadokon át szokásjogi alapokon nyugodott. Eleinte nem mutatkozott számottevő különbség az általános (ma polgári jogi) vagyoni viszonyok és a házastársak vagyonjogi kapcsolatait (ma családjog) illetően, ugyanis a vagyoni viszonyok 1946-ig szokásjogi alapon működtek, azokat a bírói gyakorlat alakította, azonban a két terület eltérései más vonatkozásban egyre szembetűnőbben jelentkeztek.
[5] A nem vagyoni, személyi jogok és kötelezettségek vonatkozásában, a szülők és gyermekek közötti viszonyok jogi szabályozásánál és a veszélyeztetett gyermekek védelmére vonatkozóan az eltérések a kiegyezés után egyre markánsabban jelentek meg, ezáltal a magánjogból kiemelkedő, eltérő jogi szabályozást sürgettek. Az akkortájt, a polgári korszakban keletkezett törvénytervezetekre és tanulmányokra ma is kiemelkedő szellemi teljesítményként tekinthetünk, hiszen számos résztervezet a jelenleg hatályos Ptk. kidolgozásánál is felhasználást nyert.[5] Az első két írott jogforrás a polgári korból a gyámsági és a gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. tc., valamint a felekezeti jogból kifejlődött, ugyanakkor európai szellemben megalkotott[6] a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. voltak. Ugyanezen évben jelent meg az állami anyakönyvezésről szóló 1894. évi XXXIII. tc. is, mely közjogi elemek megjelenésére utal, a magánjogi jogintézmények tágabb kereteit megteremtve. (A közjogi elemekről lásd még a [18] bekezdésben foglaltakat.) A második világháborút követően a családjogi tárgyú szabályozás részben rendeleti (a házasság felbontását módosító 6800/1945. M. E. rendelet, valamint az egyes személyi ügyi és családi jogi rendelkezések tárgyában hozott 10 470/1945. M. E. rendelet), részben törvényalkotási (a családbafogadásról és a tartásról való gondoskodás előmozdítása tárgyában született 1944. évi V. törvénycikk; a házassági vagyonjogi rendszereknek a rendi megkülönböztetés eltörlésével való egységesítéséről szóló 1946. évi XII. tc.; a házasságon kívül született gyermek jogállásának rendezéséről szóló 1946. évi XXIX. tc.) úton fejlődött.
[6] A terület önálló jogággá válása a családjog első önálló kodifikációjának, vagyis a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénynek (Családjogi törvény vagy Csjt.) a megjelenésével valósult meg. A Csjt. megjelenését azonban ekkor még bizonytalanság kísérte a tekintetben, hogy
[m]egalkotásakor még nem állt vitán felül, vajon egy nagy jogterület - a polgári jog - egyik fontos részét szabályozza-e az új törvény [...], vagy pedig a polgári jog mankói nélkül kell a feladatát betöltenie, és nem számíthat arra, hogy a kezdet nehézségein a régi szokásjog fogja átsegíteni, később pedig a polgári törvénykönyv válik az állandó segítőtársává.[7]
[7] A bizonytalanság eloszlatására hét évet kellett várni, azonban ekkor már egyértelművé vált, miszerint a családjog elkülönülését a később megjelent Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban:1959-es Ptk.) sem kérdőjelezte meg.[8] Az 1959-es Ptk. hatálya alatt (azaz az 1960. május 1-jétől 2014. március 14-éig tartó időszakban) - az értelmezési alapelvből[9] fakadóan - a polgári jogot a családi jog háttér joganyagaként kellett kezelni, ebből következően az 1959-es Ptk. számos rendelkezése volt alkalmazandó a családjog által szabályozott élethelyzetek részletszabályait kiegészítve. Néhány fontos példát kiemelve: a "Bevezető rendelkezések" része több, a családjogra is alkalmazandó alapelvet említett, az utaló magatartás szabálya pedig a jegyesség intézménye kapcsán adott választ a házasságkötés elmaradásából adódó vagyoni igények rendezhetőségére; a "Személyek" részen belül találtuk meg többek között az ember jogképességére, cselekvőképességére vonatkozó szabályokat; a "Tulajdonjog" rész rendezte a tulajdonos jogait és kötelezettségeit, a tulajdonjog korlátait, ideértve ezen belül a családjogi jogviszony alanyait talán leggyakrabban érintő haszonélvezeti jogot és a házastársi vagyonközösség hátterét adó közös tulajdon szabályait; a "Kötelmi jog" részben voltak megtalálhatók a kötelmekre és a szerződésekre vonatkozó általános és különös szabályok, valamint a felelősségi rész; az "Öröklési jog" törvényes öröklés rendjét meghatározó rendelkezései elsősorban a családtagokat, a házastársat érintették; a "Záró rendelkezések" számos fogalmi meghatározása pedig kizárólag itt került szabályozásra, amelyek legalább annyira családjogi alapfogalmak is (lásd közeli hozzátartozók és hozzátartozók vagy az élettársi kapcsolat fogalma).
[8] A Családjogi törvény - mint a családi jogviszonyok alapjogszabálya - bő hat évtizeden keresztül képezte a családjogi szabályozás alapját. 1953. január 1-jétől 2014. március 14-éig volt hatályban.[10]
[9] A családjogi szabályozást érintően újabb jelentős állomásnak tekinthető a lényeges változásokat eredményező, a közelmúltban lezárult polgári jogi kodifikáció, amelynek már a kezdeti időszakában felmerültek azon törekvések, miszerint - követve a nyugat-európai gyakorlatot[11] - a családi jog a polgári jog egy jól elhatárolt részét alkossa majd. Megjegyezzük, hogy a kodifikációs folyamat kezdetén még a szakemberek számára sem volt teljesen egyértelmű, szükség van-e a családjog polgári törvénykönyvbe integrálására, amit mi sem jelez jobban, mint a tudomány képviselőinek igen eltérő véleménye.
[10] Lábady Tamás[12] szerint a családjog önálló jogági jellegét hangsúlyozó "szeparatista (egységbontó) érvek" a szocialista jogban merültek fel és inkább ideológiai megalapozottságúak voltak, mely érvek ma már tarthatatlanok.[13] A családjog polgári jogba való integrálását támogatók között volt Kecskés László[14] is, aki megkérdőjelezte a családjog önálló jogágiságát, szerinte a szocialista család speciális értékeit kimutató álelvek a jövőben már nem vehetők figyelembe, mindemellett pedig további érv, hogy a családjog klasszikus polgári jogi jegyei sokasodtak.[15] Bíró György[16] és Lenkovics Barnabás[17] tartalmi szempontból a családjogot a polgári joggal a rész és egész viszonyában állónak,[18] míg Jobbágyi Gábor[19] a polgári jog viszonylagosan önálló részének tekinti, és valószínűsíti, hogy a családjog mind a jogtudományban, mind a törvényhozásban vissza fog térni "az évezredek óta elfoglalt helyére, a polgári jog rendszerébe".[20] Barzó Tímea[21] szerint "bár a családjog mint egy külön jogterület számos specifikumot tartalmaz, mégis megállapítható, hogy alapintézményei a polgári joghoz kötődnek", ezért is lenne időszerű, ha "a családjog egyes jogintézményei a polgári jog keretén belül kerülnének szabályozásra".[22]
[11] Az ellenzők között volt kezdetben Kőrös András,[23] aki úgy fogalmazott, hogy a "beiktatás" szerinte "nem kívánatos."[24] Weiss Emília[25] is a Csjt. szabályainak a Ptk. rendszerébe való integrálása ellen foglalt állást.[26] Tóthné Fábián Eszter[27] szintén aggályát fejezte ki az új elképzelésekkel szemben, és a családjogi viszonyoknak a polgári jogtól különálló szabályozását tartotta továbbra is indokoltnak, remélve ugyanakkor, hogy ha mégis a Ptk. fogja szabályozni, a Családjog Könyv viszonylagos önállósága megőrzi e jogviszonyok specialitásait.[28]
[12] Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója[29] már határozottan állást foglalt a családjog Polgári Törvénykönyvbe való integrálása mellett azzal, hogy a családjogi szabályok nem elszórtan, hanem egyhelyütt maradva, a Ptk.-n belül, önálló alapelvekkel körülbástyázva külön könyvbe kerülnek majd.
[13] A közel 15 évig tartó kodifikáció eredményeként végül megszületett és 2013. február 26-án kihirdetésre került a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), mely Negyedik Könyvként foglalja magában a családjog anyagát Családjog Könyv (Csjk.) elnevezés alatt. A változás rendszertani következménye, hogy ezáltal a családjog önálló jogági jellege megszűntnek tekinthető. A kezdeti ellenérzések ellensúlyozásaképpen fontos azonban kiemelni, hogy a jogalkotó nagy hangsúlyt fektetett a családi jogviszonyok sajátosságainak, viszonylagos önállóságának figyelembevételére, elsősorban a polgári jogi viszonyoktól eltérő módon jellemző ->családjogi alapelvek[30] felállításával. Mindezt az is indokolta, hogy a családi jogviszonyok lényegesen különböznek "az üzleti élet vagyoni szemléletű igényeire modellezett"[31] polgári jogi jogviszonyoktól, melyek a Ptk. más Könyveiben markánsabban jelennek meg, ugyanakkor a családjogot mélyebben átható személyi viszonyok és a jogszabályokban kifejezésre nem mindig jutó erkölcsi értékek szintén erőteljesen érvényesülnek.
[14] A Ptk. 2014. március 15. napjával lépett hatályba. Végrehajtására külön jogszabályt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvényt (Ptké.) fogadtak el.
[15] Az elhatárolás a kapcsolódási pontokra való rávilágítást is jelenti egyben, hiszen az Alaptörvényben gyökerező családvédelmi rendszer határai az alább részletezett jogterületek hatékony együttműködésével valósulhatnak csak meg.
[16] A családjog szoros kapcsolatban áll az ->alkotmányjoggal. Magyarország Alaptörvénye[32] a családjog szabályozási körét konkrétan érintő rendelkezéseket tartalmaz a Nemzeti hitvallás részben, amikor kiemeli, hogy "[...] együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet". Az Alapvetés részben különösen az L) cikk tartalmaz családjogi tárgyú rendelkezéseket.[33] A Szabadság és Felelősség részben pedig leginkább a II.,[34] a VI.,[35] a VII.,[36] a XV.[37] és a XVI.[38] cikkek kapcsolódnak a családjog területéhez.
[17] A családjog és a ->polgári eljárásjog szoros egységet alkot. Az anyagi jog és az eljárásjog viszonyában állnak egymással, ugyanakkor az is kiemelést érdemel, miszerint a családjogi tárgyú perekben a perbeli legitimációt, vagyis a lehetséges felperesek és alperesek meghatározását az általános logikától eltérően nem az eljárásjog, hanem a Csjk. tartalmazza. A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) az általános szabályokon túlmenően, a "Különleges eljárások" című részében tartalmaz speciális - családjogi tárgykörbe tartozó -eljárásjogi szabályokat, így itt került elhelyezésre a személyi állapotot érintő pereken[39] belül a házassági per,[40] a származási per,[41] a szülői felügyelettel kapcsolatos per[42] és az örökbefogadás felbontása iránt indított per,[43] továbbá a nem személyállapoti perek közé tartozó a kiskorú gyermek tartása iránt indított per.[44]
[18] A ->közigazgatási jogot azért fontos kiemelni, hiszen ez a jogág a családjog klasszikus jogterületeit érintően, azt kiegészítve részletesen szabályozza az anyakönyvi igazgatást és a gyámügyi igazgatást, valamint a gyermekvédelmi gondoskodás egész rendszerét. Ezen szabályok révén keletkezhetnek, illetve szűnhetnek meg családi jogviszonyok, jöhetnek létre családpótló megoldások (különösen ->a házasság megkötése, az ->örökbefogadás, a családbafogadás, a gyermekekről való gondoskodás más formái). Alapjogszabálya az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.), mely a hatósági eljárás szabályait tartalmazza, és mely szabályokat figyelembe kell venni a gyámhatósági, a gyermekvédelmi vagy az anyakönyvi eljárás során, ha a speciális jogszabály - így különösen a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.); a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.); valamint az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (Ae.) - külön rendelkezést nem tartalmaz. Érdekességként említjük meg, hogy a gyermekvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás 1997-től, a Gyvt. hatálybalépésétől kezdődően került át a családjogi szabályozásból a közigazgatási jog különös része területére, ezáltal a gyermekeket érintő jogalkalmazás kapcsán sajátos munkamegosztást követve.
[19] A családjog szociális joghoz való viszonya szintén kiemelkedően fontos (->szociális jogok), hiszen az állami és önkormányzati támogatások itt szabályozottak, amelyek többnyire a családok helyzetét javítják, bár egyedülállókat is érintenek. Elsősorban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szoc.tv.) részletezi a vonatkozó szabályokat.
[20] A társadalombiztosítási jogba a családtámogatási rendszerre vonatkozó joganyag tartozik. Azon az alapon, hogy valaki valakivel családjogi jogviszonyban van, jogosult lehet valamely támogatásra. Ezen belül szabályozott többek között a családi pótlék (nevelési ellátás, iskoláztatási támogatás), a gyermekgondozási támogatás (gyermekgondozást segítő ellátás - GYES, gyermeknevelési támogatás), az anyasági támogatás, az özvegyi nyugdíj. Legfontosabb kapcsolódó jogszabályok a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény; a társadalombiztosítási ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény; a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény; valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény.
[21] A munkajogot (->munkajog) azért emeljük ki, mert itt is szoros a családjogi vonatkozás. a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján védelmezni kell az anyákat, a gyermekét egyedül nevelő apákat és a fiatal munkavállalókat.[45] Ezen utóbbi fogalom alatt a törvény a 18. életévet be nem töltött személyeket érti.[46]
[22] A ->büntetőjog mint jogterület szintén releváns lehet. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) külön fejezete (XX. fejezet) foglalkozik a családjogi jogviszonyokkal kapcsolatos kötelességek súlyos megsértésének szankcionálásával. "A gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények" című fejezet számos tényállást tartalmaz, melyek a Kiskorú veszélyeztetése, a Gyermekmunka, a Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása, a Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, a Tartási kötelezettség elmulasztása, a Kapcsolati erőszak, a Családi jogállás megsértése, a Kettős házasság. Természetesen ezen kívül számos egyéb tényállás is megvalósítható kiskorúval szemben, így különösen a XIX. fejezetben részletezett "A nemi élet szabadsága, és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények" körébe tartozó tényállások. Kiemelendő, hogy a ->családon belüli erőszak sem a családjoghoz, mint inkább a kriminológia témaköréhez kapcsolódik.
[23] A ->nemzetközi magánjog szabályait, különösen a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Nmj. tv.) rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha külföldi eleme (külföldi személy, vagyontárgy vagy jog) van a családjogi jogviszonynak, ezáltal több állam joga lenne alkalmazható, ugyanakkor nincs EU-s kötelező norma, két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés az érintett államok viszonylatában. Ilyen esetekben a nemzetközi magánjog határozza meg, hogy melyik állam (anyagi) jogát kell alkalmazni, milyen szabályok szerint állapítják meg a magyar bíróságok joghatóságukat és milyen eljárási szabályok alapján járnak el, valamint milyen feltételekkel ismerhetők el és hajthatók végre a külföldi bíróságok által hozott határozatok.
[24] A nemzetközi családjog akkor releváns, ha az adott ország csatlakozott és a belső jogrendszerébe beemelt, ezáltal kötelező jellegűvé tett valamely családjogi tárgyú két- vagy többoldalú nemzetközi egyezményt, ajánlást, deklarációt, szerződést. Az uniós tagállamok viszonylatában, ha van irányadó EU-norma, akkor az érintett országokban azt kell alkalmazni.
[25] A Családjogi törvény megjelenésével, vagyis a jogterület önálló jogággá válásával nyilvánvalóvá vált a szabályozás tárgyi köre, melyet Nizsalovszky az alábbiak szerint határozott meg:
A családjog tárgyi értelemben azoknak a jogszabályoknak a foglalata, amelyek a házasság - tehát a házastársi kapcsolat - mint társadalmi viszony keletkezését és megszűnését, a házastársi kapcsolatból és az emberek közti vérségi kapcsolatból eredő társadalmi viszonyokat, különösen a szülő és gyermek közti kapcsolat megállapításának módozatait, ezek egymás közötti viszonyát, valamint azokat a társadalmi viszonyokat szabályozzák, amelyek a szülő és a gyermek közti viszony helyettesítésére vagy a kapcsolatnak csupán egyes elemeihez hasonlóan vannak kialakítva.[47]
[26] A fenti fogalomszerű meghatározáshoz fűzött magyarázatból az is kiderül, hogy "[a]z alapvető családjogi viszonyok: a[z egymással házasságban élő] férfi és a nő, valamint a szülők és a gyermek viszonya".[48] Ezek tekintetében a jogi szabályozás kétirányú, mely egyrészről a fenti kapcsolatok létesülését, fennállását vagy fenn nem állását tisztázza, továbbá a tisztázás módozatait szabályozza, másrészről pedig megállapítja a kapcsolatokhoz fűződő jogi követelményeket.[49] A Nizsalovszy-féle megközelítés - máig ható érvénnyel - lényegében a Csjt. rendszerének felel meg, melynek tematikus tagolása a házasság, család (rokonság) és gyámság témáit öleli fel.
[27] Pap Tibor szerint a családi viszonyokat a személyes viszonyok dominanciája jellemzi, melyekhez azonban szorosan kapcsolódnak a vagyoni viszonyok is. A jognak e viszonyok mindkét változatát kifejezésre kell juttatnia, figyelemmel azonban arra, hogy "a családi személyi viszonyok esetében lényegesen korlátozottabbak a jogi szabályozás lehetőségei".[50] E viszonyok ugyanis jelentősen összefüggnek az egyén belső érzelemvilágával, mely külső ellenőrzés alá aligha vonható, másrészt a kívánt hatás a "szabad egyetértés" és az "egyéni belátás" következtében érhető el, mintsem normatív szabályozás által.[51]
[28] Csiky Ottó és Filó Erika is hangsúlyozza, hogy a család intimszféra jellegénél fogva a családjog nem szabályozhatja a családi viszonyok teljességét.[52]
[29] Weiss Emília szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy a családjogi szabályozás tárgyi körébe azon családi viszonyok jogi szabályozása tartozik csupán, amelyek igénylik az állami elismerést vagy az állami beavatkozást, hiszen - figyelemmel a családi viszonyok sajátosságaira - azok olyan családtagok közötti belső viszonyok, melyek esetén sem jogi szabályozásra, sem más állami beavatkozásra nincs szükség.[53]
[30] Érdekességként említjük, hogy bár a szabályozás tárgyi körét érintően eltérés nem volt tapasztalható, viszont az egyes jogintézmények rendszertani megközelítése kapcsán új szemléletet tükrözött az a sajátos rendszerbeli tematikát követő, Jobbágyi Gábor és Barzó Tímea közös munkájaként megjelent egyetemi jegyzet, amelyben "A létező, együttélő család", valamint "A bomló és a felbomlott család" főbb témakörein belül kerültek tárgyalásra a családjogba tartozó egyes jogintézmények.[54]
[31] A fenti időszakról általánosságban elmondható, hogy a jegyesség, a házasságon kívüli együttélések - beleértve az azonos neműek kapcsolatát is - ekkor még kívül rekedtek a szabályozási körön.
[32] A jegyesség kapcsán leszögezhetjük, hogy az megmaradt szokásjogi keretek között, tekintettel arra, hogy a házassági jogról szóló 1894. évi 31. tc. (Ht.) óta nincs olyan jogszabály, amely az intézmény lényegét vagy joghatásait említené. A jegyesség házasságkötés nélküli megszűnése viszont anélkül, hogy külön nevesítenék, számos vagyonjogi következménnyel járhat ma is, akár az ->utaló magatartás jogintézményéhez, akár az ajándék visszakövetelésének esetköreihez igazodva,[55] vagyis a jegyesség megszűnésének vagyonjogi következményei a polgári jog klasszikus területe[56] által szabályozottak.
[33] A társadalmi viszonyok folyamatos változására reagálni kellett a jogalkotónak, így egyértelműen a szabályozási kör bővülése felé vezető tendencia további erősödése figyelhető meg a Ptk. körüli kodifikációs folyamatban.[57] Annak ellenére, hogy jogszabályi háttér igen szűken állt rendelkezésre és az is kizárólag az 1959-es Ptk.-ban öltött testet, Szeibert-Erdős Orsolya a szakma által igen széles körben alapmunkaként elismert és használt "A Családjog Kézikönyve" című művében már 2007-ben önálló, részletes fejezetet szentelt az élettársi jogviszonynak,[58] quasi beemelve ezáltal e jogterületet a családjogi szabályozás tárgyi körébe. Vékás Lajos 2008-ban pedig egyértelműen úgy ír az élettársi kapcsolatról, a Szakértői Javaslat már családjogi viszonyként kezeli és a rájuk vonatkozó magánjogi szabályokat a Családjogi Könyvben gyűjti össze. Ugyanitt történik utalás a bejegyzett élettársi kapcsolatra mint bevezetendő új kategóriára is.[59]
[34] A hagyományosnak mondható szabályozási területek mellett a Csjk. már részletesen kitér az élettársi kapcsolat családjogi hatásaira annak ellenére, hogy magát a jogintézményt - a várakozásokkal ellentétben - a jogalkotó polgári jogi szerződésnek tekinti, és a rájuk vonatkozó vagyonjogi joghatások is a Kötelmi jog Könyvben nyertek elhelyezést.
[35] Megjegyezzük azonban, hogy a családjogász szakma álláspontja ettől lényegesen eltér, hiszen mind a fentebb hivatkozott Szakértői Javaslat, mind pedig a Bizottsági Javaslat[60] (amit egyébként a Kormány egy az egyben beterjesztett az Országgyűléshez) egységesen, családjogi jogintézményként kezeli az élettársi kapcsolatot.
[36] A fentiek szerint elfogadott szabályozás alapján a kodifikációs folyamat eredményére reagáló kommentárok[61] pedig már egyértelműen, részletesen szólnak a teljesen újként szabályozott élettársi kapcsolat családjogi hatásairól. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a jogi szabályozás látszólagosan kirekesztő rendszere ellenére Barzó Tímea A magyar család jogi rendje (2017) című monografikus művében szintén részletesen tárgyalja a de facto és a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményeit egyaránt. Az utóbbi időben egyre több monográfia és tanulmány is foglalkozott a témával.[62]
[37] A Családjog Könyv az alábbi területeket szabályozza:
I. A házasság
• 1. A házasságkötés
• 2. A házasság érvénytelensége
• 3. A házasság megszűnése
• 4. A házastársak személyi viszonyai
• 5. A házastársi tartás
• 6. A házassági vagyonjog
II. Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai
III. A rokonság
• 1. A rokoni kapcsolat
• 2. A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat
• 3. Az örökbefogadás
• 4. A szülői felügyelet
• 5. A rokontartás
IV. A gyámság
• 1. A gyámrendelés
• 2. A gyámság gyakorlása
• 3. A gyámságnak és a gyám tisztségének a megszűnése
[38] Megjegyezzük, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat - a várttal ellentétben - a Ptk.-ban végül nem kapott helyet, azonban a rájuk vonatkozó külön törvény, a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény (Bét. 3. §) rendelkezései szerint - négy kivételtől eltekintve - joghatások vonatkozásában a házasságra vonatkozó szabályokat kell rájuk alkalmazni, ezáltal a Csjk. szabályai közvetve mégis érvényesülnek.
[39] A személyi körön belül használatos fogalmak közül a családot a család védelmének alapelvéhez (->családjogi alapelvek) kapcsolódva, a szülőket (->szülők) önálló szócikkben, a rokonságot (->rokonság) szintén önálló szócikkben, a hozzátartozókat a ->házasság szócikkhez kapcsolódóan fogjuk részletezni.
[40] A fentiek alapján számos jellegzetességet foglalhatunk össze a családjog kapcsán.
[41] Kiemelendő, hogy a jog nem szabályozza teljeskörűen a családi kapcsolatokat, azokban az erkölcsi-etikai normák a meghatározóak a családi jogviszonyok személyes, intim jellegére visszavezethetően.
[42] E jogterületen a polgári jog klasszikusnak mondható, főként vagyoni viszonyokat tárgyaló területeihez képest[63] a személyi viszonyok[64] túlsúlyban vannak.
[43] A családjogi szabályok egy része közvetlenül egészül ki közjogi, közigazgatási természetű szabályokkal, melyek tipikusan a házasságkötéshez kapcsolódó anyakönyvi eljárást vagy a Családjog Könyv egészén "keresztülfekvő" gyámhivatali eljárást igénylő rendelkezésekben[65] jelennek meg.
[44] Ezzel összefüggésben is leszögezhetjük, hogy a polgári jog fő elvének tekintett szabályozási módszerek - mint a mellérendeltség és az egyenjogúság - nem érvényesülnek maradéktalanul a családi jogviszonyokban. A leginkább elközjogiasodott területeken - mint a gyámhatóság engedélyezési és felügyeleti jogkörénél, de a szülő-gyermek kapcsolatnál - sem tudnak érvényesülni. A fentiek miatt is fokozott kívánalom a gyengébb fél (elsősorban a gyermek) védelme.[66]
[45] A törvényben meghatározott, jellemzően személyi jellegű jogosultságok nem forgalomképesek, így nem ruházhatók át, még az érdekeltek kölcsönös megállapodásával sem (például szülői felügyelet, családi jogállás, tartásra való jogosultság).
[46] Egyes családjogi jogosultságok tekintetében alanycserére nem kerülhet sor (például jogutódlás a férj vagy a feleség személyében).
[47] A jogviszonyok keletkezésénél és megszűnésénél kevés szerepe van az egyén akaratának, ugyanis vagy leszármazáson alapulnak, vagy az egyén jogszabály erejénél fogva beletartozik abba a személyi körbe, amelyhez az egyúttal jogkövetkezményt fűz. A számos példa közül néhányat kiemelve elmondható, hogy a szülői felügyeleti jog keletkezése (a megszületéssel veszi kezdetét), a házasságkötés (az egyén akaratától függ, de hatósági közreműködés szükséges a keletkezéséhez), az örökbefogadás (személyes akaratnyilvánítás többnyire csak az örökbefogadó részéről történik, és hatósági közreműködésre is szükség van a keletkezésnél; az örökbefogadott gyermek és az örökbefogadó szülők vonalán lévő "nagyszülők" viszonya a felek akaratától függetlenül keletkezik), a gyámság (keletkezésénél a személyes akaratnyilvánítás itt is többnyire csak a gyám oldalán valósul meg és szintén hatósági közreműködéssel keletkezik) esetén az egyén akarata sok szempontból valóban nem vizsgálandó vagy akaratnyilatkozata önállóan egyáltalán nem tehető meg érvényesen.
[48] Megjegyezzük ugyanakkor azt is, hogy a kiskorú gyermek jogaira (->a gyermekek jogai) tekintettel egyre erőteljesebb elvárás érvényesül a jogalkalmazó irányában, hiszen az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket, valamint a 14. életévét betöltött gyermeket az őt érintő kérdésekben meg kell hallgatni, és véleményét lehetőség szerint figyelembe kell venni. A gyermek véleménye/döntése egyre nagyobb hangsúlyt kap a szülői felügyeleti jog, az apai elismerő nyilatkozat megtétele, valamint az örökbefogadás engedélyezése kapcsán.
[49] Azokban az esetekben, ahol a jogalkotó meghatározza a jogviszony tartalmát, azt többnyire kógens jelleggel teszi, bár a vagyonjogi és tartási kérdések esetén a diszpozitív szabályok lehetőséget adnak a felek általi eltérésre, és a szülői felügyelet szabályainál is elsősorban a felek megállapodásának kell érvényesülnie.
[50] A hatóságoknak fokozott figyelemmel kell lenni a méltányosság követelményére és a gyengébb fél védelmére, mely alapelvek generál clausulaként kell hogy érvényesüljenek.
[51] Az állami beavatkozás a családjogi jogviszonyokba, sajátos családjogi paradoxonként jelenik meg. Egyrészről ugyanis fontos a család intim, magánszférájába való állami beavatkozás mérsékelt volta iránti igény, olyannyira, hogy ezáltal közvetlen állami kényszer sem minden esetben vehető igénybe, még a jog által szabályozott kötelezettségek (lásd hűség követelménye)[67] megsértése esetén sem. Másrészről viszont alapelvi szinten is megfogalmazott, és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatában is megjelenik a gyengébb fél védelme (->családjogi alapelvek) érdekében a gyors és hatékony állami beavatkozás iránti igény.[68]
[52] Az előbbi, családjogról szóló általános bevezetést és az abban részletezett, a szabályozás tárgyi körének felvázolásához jórészt illeszkedő lehetséges tagolást figyelembe véve, az Internetes Jogtudományi Enciklopédia családjoggal kapcsolatos szócikkei az alább ismertetendő rendszerben épülnek fel. A szócikkek nem képezik le teljes mértékben a fenti rendszertant, aminek az az oka, hogy bizonyos esetekben racionálisabbnak tűnt egyes témák további felbontása vagy egységes keretben tartása.
[53] A nemzetközi családjogot érintő főbb kérdések ugyanakkor nem kerülnek önálló szócikkbe, hanem az adott kapcsolódó témakörben nyernek említést.
[54] A szócikkeket az alábbi főbb csoportokon belül helyeztük el:
• 1. A családjog alapelveit érintő szócikk
• 2. A házasság intézményét érintő szócikkek
• 3. A családot, rokonságot érintő szócikkek
• 4. A gyámságot érintő szócikkek
• 5. Az élettársi kapcsolatot érintő szócikkek
• 6. A bejegyzett élettársi kapcsolatot érintő szócikk
[55] Ez a rovatbevezető szócikk általánosságban mutatja be a családjogot és ismerteti a családjoghoz kapcsolódó egyes szócikkeket. A szócikk bevezetőjében kifejtetteket nem megismételve említjük azonban, hogy e szócikkben utalás történik arra, miszerint a családjog a magánjogból fejlődött önálló jogággá, majd került vissza a kodifikációt követően ismételten a magánjog (polgári jog) keretei közé. A témát érintően a ->magánjog szócikkből általánosságban tudhatunk meg többet A magánjog általános része rovaton belül, és számos további érdekesség is megtalálható a családjogot gazdasági-jogi környezetbe beágyazó ->családjog és joggazdaságtan szócikkből, mely a Joggazdaságtan rovatban lelhető fel.
[56] A családjogot általánosságban érinti továbbá a ->családjogi alapelvek szócikk. Fontos előrebocsátani, hogy a Ptk. Bevezető rendelkezések Könyvében elhelyezett alapelvek, különösen közülük a ->jóhiszeműség és tisztesség és ->a joggal való visszaélés tilalma szintén érvényesülnek a családjogi jogviszonyokban, viszont ezek részletes tárgyalására A magánjog általános része rovatban elhelyezett önálló szócikkekben kerül sor. További elhatárolás szükséges az Alkotmányjogi rovatban kifejtett szócikkek egy részétől is, így a ->házasság és család, ->a gyermekek jogai és a ->magánszférajogok alkotmányos megközelítését szintén nem a Családjog rovatban kell keresnünk.
[57] A házasság intézményét tíz szócikk tárgyalja. A keretet a családjogi ->házasság szócikk adja, mely - kitekintéssel a külföldi gyakorlatra - általánosságban mutatja be a jogintézmény hazai jellemzőit. A jogtörténeti és római jogi hagyományok feldolgozásáról, valamint a házasság egyházi megközelítéseiről ebben a szócikkben nem esik szó, hiszen azok önálló szócikkekben szerepelnek: ->házasság (római jog); ->házasság (jogtörténet) szócikk; ->egyházi házasságjog szócikk. A téma alkotmányjogi szempontból fontos vizsgálatát pedig a ->házasság és család szócikkben, Alkotmányjog rovatban találjuk.
[58] Külön cikkek alkotják a házasság intézménye kapcsán a státuszt érintő kérdések tárgyalását, így ->a házasság megkötése szócikk a létrejövetel problematikáját járja körbe, ->a házasság érvénytelensége szócikk a házassági akadályok ellenére megkötött házasságok sorsának rendezhetőségéről és az érvénytelenné nyilvánítás szabályairól, míg a ->a házasság megszűnése szócikk a halál okából történő és a bontás általi megszűnés anyagi jogi szabályainak részletes kifejtésével foglalkozik.
[59] Fontos megjegyezni, hogy hasonló témákat érint az ->egyházi házasságjog, a ->házassági akadályok, valamint az ->egyházi anyakönyvek szócikk, melyek mindegyike az Egyházjog rovatban lelhető fel. A házasság megszűnésének eljárásjogi szabályait pedig a ->személyállapoti perek szócikkben, a Polgári eljárásjog rovatban találjuk.
[60] A házasság jogi tartalmán belül kifejtett jogok és kötelezettségek egyrészt a ->házastársak személyi viszonyai, a ->házastársi tartás és a mennyiségileg is legnagyobb területet felölelő ->házassági vagyonjog (családjog) szócikkek alkotják, mely utóbbi hatalmas témakört tovább cizelláljuk önálló szócikkekbe lehatárolt résztémákkal. Így önálló elemzés tárgyát képezik a ->házassági vagyonjogi rendszerek, a ->házastársak egymás közötti szerződései, valamint a rendszertanilag szintén a vagyonjogon belül elhelyezett ->a házastársi lakáshasználat témakörök. A ->vagyon szócikk A magánjog általános része rovaton belül általánosságban szól a fogalomról, a ->házassági vagyonjog (jogtörténet) szabályai pedig jogtörténeti aspektusból szemlélik a témát a Jogtörténet rovaton belül. Ugyanígy hasznos háttéranyagként szolgálhatnak a szerződések részhez kapcsolódóan a ->jóerkölcsbe ütköző ügyletek, melyeket A magánjog általános része rovatban, továbbá a ->tulajdonátruházó szerződések és a ->tartási és életjáradéki szerződés szócikkek, melyeket A kötelmi jog különös része rovatban találunk. A házastársak öröklésére vonatkozó szabályokat az Öröklési jog rovatban követhetjük nyomon.
[61] Az e nagy témakörbe tartozó szócikkek a törvényi rendszertől részben szintén eltérően kerültek felosztásra. A ->rokonság címszóban általánosságban kerül tisztázásra, kik tartoznak ebbe a személyi körbe, beleértve a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatot, valamint a rokonság mesterségesen, gyámhatósági határozattal keletkeztetett változatát, az örökbefogadást is.
[62] A leszármazáson alapuló rokonság elemzését tovább cizelláltuk, a részleteket az ->anyai jogállás és az ->apasági vélelmek önálló egységekben helyeztük el, tekintettel arra is, hogy ezen témák kifejtése igen bőséges irodalmon nyugszik és rendkívüli érdeklődésre tart számot.
[63] A ->szülők szócikk a vérszerinti, az örökbefogadó, a mostoha-, és a nevelőszülő fogalmát határolja el egymástól.
[64] A ->szülői felügyelet átfogó témakörén belül azokat a kérdéseket elemezzük, miszerint a kiskorú gyermek szülei - függetlenül attól, hogy együtt vagy külön élnek-e - hogyan gyakorolják a szülői felügyeleti jogot, mely jogok és kötelezettségek alkotják annak tartalmi jegyeit, és mik lesznek a döntő szempontok akkor, ha a bíróságnak kell döntenie a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése körül zajló jogvitákban. A ->különélő szülők azt a kategóriát jelentik, amikor "jogilag" különélő szülőről, vagyis azon személyről van szó, aki a szülői felügyeletet gyakorló szülőtől és gyermektől különélő szülőpár. Azon eset tehát, amikor a felek, bár külön élnek, de közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogot, nem tartozik jelen szócikk keretei közé, az ugyanis a szülői felügyelet általános témakörén belül szabályozott. Ezen szócikken belül esik szó továbbá a különélő szülő kapcsolattartási jogának részletszabályairól is. A ->gyermek- és rokontartás szócikk rendszertanilag szintén eltér kissé a Ptk.-ban foglaltaktól, viszont a kiemelkedően nagy gyakorlati előfordulás indokolta, hogy a rokonok köréből a gyermeket kiemeljük és külön feltüntessük a szócikk címében, annak ellenére, hogy a gyermek is - köztudottan - a rokon fogalmi körébe esik.
[65] Az ->örökbefogadás részletei önálló szócikkbe kerültek, utalva egyúttal a nemzetközi örökbefogadás szabályaira is.
[66] A család, rokonság témakörébe tartozó szócikkeket jól kiegészíti a Jogtörténet rovatban elhelyezett ->család, nemzetség, rokonság, valamint a Római jog rovatban kifejtett ->a család jogi koncepciói szócikkek is.
[67] A ->gyámság szócikk a gyámrendelés, a gyámság gyakorlása, valamint a gyámságnak és gyám tisztségének megszűnése kérdéseivel foglalkozik, némi kitekintéssel a kapcsolódó közigazgatási jogi szabályozásra. A témához kapcsolódóan, a Jogtörténet rovatban, a ->gyámság és gondnokság szócikkben találunk további, jogtörténeti megközelítésben kidolgozott adalékokat.
[68] Az ->élettársi kapcsolat tárgyi kört érintő hovatartozását illetően bár egységes tendencia még nem kristályosodott ki, de a Családjog és Kötelmi jogi Könyvekbe kettéválasztott szabályokat igyekszünk egységesen kezelni, azonosan a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kialakult megközelítéssel, hiszen ott az élettársi kapcsolatra vonatkozó valamennyi részletszabály 2011 óta a családjogi tananyag része.[69] Az utóbbi időben mondhatni valamennyi jogi kar egységesen ezt a gyakorlatot követi.
[69] Egyetlen szócikk, a ->bejegyzett élettársi kapcsolat tartozik csupán ide. A téma családjogba sorolása némi magyarázatra szorul, ugyanis a bejegyzett élettársi kapcsolatról a Ptk., ennek következtében a Családjog Könyv sem tesz említést, így nem ismeri el polgári jogi/családjogi jogintézményként sem. Mindezek ellenére a bejegyzett élettársi kapcsolat a házasságon kívüli partnerkapcsolatok körébe tartozik, státust keletkeztet, a házassággal nagyban hasonlatos joghatásokkal bír, továbbá a létrejövetel és megszűnés szabályai is párhuzamba állíthatók a két jogintézmény vonatkozásban. Figyelemmel arra is, hogy ebben az együttélési formában nevelkedhetnek olyan kiskorú gyermekek, akik valamelyik fél - különnemű - kapcsolatából származnak, a rájuk vonatkozó főbb szabályok ismertetésétől nem tekintünk el.[70] A szabályozás rájuk vonatkozóan külön törvényben, a Bét.-ben nyert elhelyezést. A szócikken belül széles kitekintést nyerhetünk a külföldi jogi szabályozásra is.■
[1] LÁBADY Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 32000, 37.
[2] PAP Tibor: Magyar családjog, Budapest, Tankönyvkiadó, 31979, 18; CSIKY Ottó: "A család jogi rendjének alapvonásai" in CSIKY Ottó - FILÓ Erika: Magyar családjog, Budapest, HVG-Orac, 22003, 13.
[3] Ahol elsőként került önálló, egységes részbe a nemzetközi családjogra vonatkozó szabályozás részletekbe menő ismertetése: KŐRÖS András (szerk.): A családjog kézikönyve, Budapest, HVG-Orac, 42007, 901-1258. Brávácz Ottóné, Szőcs Tibor, valamint Katonáné Pehr Erika munkájának is köszönhetően vált a nemzetközi családjog a családjogi szabályozás tárgyi körébe tartozó területté, legalábbis elméleti szinten.
[4] KŐRÖS (szerk.) (3. j.) 1.
[5] Lásd ZSÖGÖD Benő: A házastársak személyes viszonya egymáshoz és házassági vagyonjog, Budapest, 1891 ; SIPŐCZ László: A gyámságról és gondnokságról, Budapest, 1891; KRÁLIK Lajos: A szülőkről és gyermekekről, Budapest,1892. Hivatkozza VÉKÁS Lajos: "Bevezetés" in VÉKÁS Lajos - GÁRDOS Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, Budapest, Wolters Kluver, 2014, 27.
[6] HERGER Csabáné: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében, Passau, Schenk, 2017, 162.
[7] NIZSALOVSZKY Endre: A család jogi rendjének alapjai, Budapest, Akadémiai, 1963.
[8] Nizsalovszky szerint "[a] családjog önálló jogágként való elismerése logikai művelet, rendszerezés eredménye", melynek során a jogszabályok nagyobb tömegének egy osztályba sorolása keletkezteti a jogágat. A családjog esetében pedig a jogági minőség legfőbb bizonyítékát, és egyben gyakorlati jelentőségét az adja, hogy a családi jogállást alakító jognyilatkozatokra és más jogi tényekre sem alkalmazható kielégítő eredménnyel a Ptk. polgári jogi jognyilatkozatokra és jogi tényekre vonatkozó általános szabálya (régi Ptk. 205. §), másrészt a polgári jog szabályaiból kiinduló bírói gyakorlat "rendszerint a törvény rendelkezéseivel alig összeegyeztethető, vagy egyébként nem kívánatos eredményre vezet". Lásd NIZSALOVSZKY (7. j.) 211, 212-213.
[9] Régi Ptk. 1. § (1) bekezdés.
[10] Rendelkezései egy részét a hatályon kívül helyezésekor folyamatban lévő ügyekben tovább kellett alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 23. § alapján, így továbbhatása napjainkban közvetlenül is érvényesül.
[11] Lásd svájci ZGB (1907), német BGB (1896), francia Code Civil (1804).
[12] Lábady Tamás alkotmánybíró (1990-1999), a PPKE JÁK Magánjogi és Kereskedelmi jogi Tanszékének docense (1995-2017), a Pécsi Ítélőtábla elnöke (2003-2012), az új Ptk. Kodifikációs Szerkesztőbizottságának tagja.
[13] LÁBADY (1. j.) 37.
[14] Kecskés László a JPTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének professzora (1995-).
[15] Lásd WEISS Emília: "Az új polgári törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása" Polgári Jogi Kodifikáció 2000/2, 6.
[16] Bíró György (1955-2015) a ME ÁJK Civilisztikai Tudományok Intézetének volt igazgatója, a Polgári Jogi Tanszékének professzora (1999-2015).
[17] Lenkovics Barnabás az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének professzora (2000-2012), ombudsman (2001-2007), a SZE Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszékének professzora, alkotmánybíró (20072016), ezen belül az Alkotmánybíróság elnöke (2015-2016),
[18] WEISS (15. j.) 6.
[19] Jobbágyi Gábor a PPKE Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszékének professzora.
[20] Lásd JOBBÁGYI Gábor: Személyi és családi jog, Budapest, Szent István Társulat, 2005, 193.
[21] Barzó Tímea A ME ÁJK egyetemi docense, a Polgári Jogi Tanszék vezetője (2015-).
[22] BARZÓ Tímea: "A családjog és a polgári jogi kodifikáció" Magyar Jog 2000/5, 288. Lényegében ugyanez az elképzelés fogalmazódott meg a Miskolci Egyetemen rendezett magánjogi kodifikációs és jogharmonizációs konferencián. Lásd BARZÓ Tímea: "Összefoglaló a Miskolci Egyetemen rendezett magánjogi kodifikációs és jogharmonizációs konferencián elhangzott előadásokról" Polgári Jogi kodifikáció 2000/1, 19.
[23] Kőrös András kúriai bíró (1988-2015), ezen belül a családjogi tanács elnöke (1997-2015), a családjogi kodifikációs munkabizottság, majd az operatív bizottság tagja (2002-2012).
[24] KŐRÖS András: "A Ptk. és a családjog kapcsolata - a gyakorló jogász szemével" Polgári Jogi Kodifikáció 1999/1, 8.
[25] Weiss Emília (1927-2014) az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének professzora, a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagja, a családjogi kodifikációs munkabizottság elnöke.
[26] Lásd WEISS (15. j.) 6.
[27] Tóthné Fábián Eszter az SZTE ÁJTK Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszékének címzetes egyetemi tanára (2005-).
[28] TÓTHNÉ FÁBIÁN Eszter: "Családi jog és az új Polgári Törvénykönyv koncepciója" in PAPP Tekla (szerk.): Acta Conventus de Jure Civili Tomus III, Szeged, Lectum, 2005, 29-41.
[29] A Kormány 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozatával elfogadott szöveg, amely megjelent a Magyar Közlöny 2003. évi 8. számában.
[31] KŐRÖS András: "Alapelvek" in KŐRÖS (szerk.) (3. j.) 21.
[32] 2011. április 25-én hirdették ki, 2012. január 1 -jén lépett hatályba.
[33] L) cikk "(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. (2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást. (3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza." (Lásd a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvényt.)
[34] II. cikk "[...] a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."
[35] VI. cikk "(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák."
[36] VII. cikk "(3) Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek. A vallási közösségek önállóak. (4) Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek." Ennek egyik családjogi szempontú megnyilvánulása, hogy az egyházi házasság önmagában a világi jog szempontjából nemlétező házasság 1895. október 1 -je óta, vagy például a keresztszülő fogalma egyházjogi kategória akkor is, ha ezt a tisztséget valamelyik "világi jogi" kategóriába tartozó hozzátartozó, például a nagybácsi vagy nagynéni tölti be.
[37] XV. cikk "(3) A nők és a férfiak egyenjogúak. [...] (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket."
[38] XVI. cikk. "(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. (4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni."
[39] Pp. XXXI. fejezet.
[40] Pp. XXXIII. fejezet.
[41] Pp. XXXIV. fejezet.
[42] Pp. XXXV. fejezet.
[43] Pp. XXXVI. fejezet.
[44] Pp. XXXVII. fejezet.
[45] Lásd erről különösen Mt. 53. §, 66. § (6) bekezdés, 113. §, 118. §.
[46] Mt. 291. § (1) bekezdés a) pont.
[47] NIZSALOVSZKY (7. j.) 173.
[48] NIZSALOVSZKY (7. j.) 174.
[49] NIZSALOVSZKY (7. j.) 174.
[50] PAP (2. j.) 12.
[51] PAP (2. j.) 12.
[52] CSIKY-FILÓ (2. j.) 13.
[53] WEISS Emília: Családjogi alapismeretek, Budapest, Rejtjel, 2004, 9.
[54] JOBBÁGYI Gábor - HEINERNÉ BARZÓ Tímea: Családi jog, Miskolc, Novotni, 1998, 4-5.
[55] HEGEDŰS Andrea: Polgári jog. Családjog, Szeged, RIMÁK, 2018, 49.
[56] Mindkét jogintézmény a Kötelmi Jog Könyvben lelhető fel, az utaló magatartás szabályait lásd a Ptk. 6:587. §-ban; az ajándék visszakövetelésének szabályait ld. a Ptk. 6:237.§ (3) bekezdésében.
[57] A kodifikációs folyamat közel 15 éven át, 2008-tól 2013-ig tartott.
[58] KŐRÖS (szerk.) (3. j.) 850 -900.
[59] VÉKÁS Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, Budapest, CompLex, 2008, 62.
[60] VÉKÁS Lajos - GÁRDOS Péter (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal, Budapest, CompLex, 2012.
[61] VÉKÁS Lajos - GÁRDOS Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, Budapest, Wolters Kluwer, 2014, 725-734; OSZTOVITS András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, Budapest, Opten, 2014; KŐRÖS András (szerk.): Polgári Jog. Családjog, Az új Ptk. magyarázata III/VI. Budapest, HVG-Orac, 2013, 147-158; VÉKÁS Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Budapest, CompLex, 2013, 292-296.
[62] Lásd többek között Hegedűs Andrea és Szeibert Orsolya monográfiáját, valamint Reiderné Bánki Erika tanulmányát. HEGEDŰS Andrea: Az élettársi kapcsolat a polgári jogi kodifikáció tükrében, Szeged, Pólay Elemér Alapítvány, 2010; SZEIBERT Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik, Budapest, HVG-Orac, 2010; REIDERNÉ BÁNKI Erika: "Az élettársi kapcsolat az új Polgári Törvénykönyv tükrében" in KŐHIDI Ákos - KESERŰ Barna Arnold (szerk.): Tanulmányok a 65 éves Lenkovics Barnabás tiszteletére, Győr-Budapest, Széchenyi István Egyetem - ELTE Eötvös, 2015, 367-384.
[63] Dologi jogi, kötelmi jogi, öröklési jogi szabályok.
[64] A házasság, rokonság, gyámság szabályai.
[65] Többek között tizenhatodik életévét betöltött kiskorú házasságkötésének engedélyezése, kiskorú jognyilatkozatainak érvényességéhez szükséges esetkörök, perindítási jogkörök, kapcsolattartás szabályozása, örökbefogadás engedélyezése, gyámság intézményéhez kapcsolódó feladat- és hatáskörök.
[66] KŐRÖS (szerk.) (61. j.) 21.
[67] Ptk. 4:24. § (1) bekezdés.
[68] Lásd ennek kapcsán pl. az Olsson v. Sweden ügyben hozott ítéletet, Judgment of 27 November 1992, 13441/87, ECHR 75. Az EJEB az EJEE 8. cikkével kapcsolatban kimondta, hogy az állam elsődleges kötelezettsége, hogy tartózkodjék a magánéletbe való beavatkozástól. Más esetben viszont, ha a magán- és családi élet védelme indokolja, az államnak gyors és hatékony beavatkozási kötelezettsége van, például elő kell segítenie az egyik szülőtől elszakított gyermekek visszavitelét. Lásd az Ignaccolo-Zedine v. Romania ügyben hozott ítéletet (Judgment of 25 January 2000, 31679/96).
[69] Az egyetemi jegyzetek és tankönyvek között elsőként Hegedűs Andrea jegyzete tartalmazta az élettársi kapcsolatra, annak regisztrált változatára, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályok áttekintő ismertetését. HEGEDŰS Andrea: Családi jog, Szeged, Kis-ker, 2011, 93108. Később Szeibert Orsolya egyetemi jegyzetében is külön rész szólt a házasságon kívüli partnerkapcsolatokról. SZEIBERT Orsolya: Családi jog, Budapest, ELTE Eötvös, 2015, 119-142.
[70] A témát a szerző szintén a családjog tárgyon belül oktatja a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A napjainkban tananyagul szolgáló szakkönyvének 184-187. oldalai képezik a vonatkozó tananyagrész alapjait. HEGEDŰS (55. j.) 184-187.
Visszaugrás
