1. A hagyományos magánjogtudományban és a XIX. század valamint a XX. század első évtizedeinek jelentősebb magánjogi (polgári jogi) kodifikációiban a családjog a magánjog, a polgári jog részét képezi - igaz, más magánjogi jogintézményektől részben már ekkor is eltérő sajátosságokat felmutató részét.
Ha a magyar jogtudomány nem is, a magyar jogi szabályozás ettől valamelyest eltérő képet mutatott.
Míg ugyanis a magyar magánjog egésze lényegében 1959-ig szokásjogként élt, a családjog két jelentős területe, nevezetesen a házassági jog, pontosabban elsősorban a házassági köteléki jog, valamint a gyámság (és a gondnokság) a magánjog más kérdéseitől eltérően már a múlt század utolsó éveiben, illetve évtizedeiben írott törvényekkel volt szabályozott. A gyámságról szóló törvény szabályozta emellett a kiskorúság, a teljeskorúság, a nagykorúsítás, a szülőket, esetleg a nagyszülőket gyermekeik illetve unokáik irányában terhelő tartási kötelezettség, valamint a mai szülői felügyeleti jog jogelődjének, az atyai hatalomnak a kérdéseit is.
Sajátos módon a magánjog átfogó kodifikációjára irányuló utolsó kísérlet, az 1928. évi Mtj. a Házassági Törvény szabályait nem inkorporálta - az eljegyzésre, a házasságkötésre és a házasság megszűnésére nézve a külön törvényben való szabályozást tartotta fenn (Mtj. 110. §), a Gyámtörvény szabályait azonban inkorporálta. Ez utóbbi tekintetében megjegyzést kíván mégis, hogy míg más kérdésekben az Mtj. szabályai mintegy élő jogként éltek a korabeli jogtudományban és jogforrásként idézte azokat a korabeli bírói gyakorlat is, azokban a kérdésekben, amelyeket a Gyámtörvény szabályozott, mind a jogirodalom, mind a bírói gyakorlat következetesen a Gyámtörvényre és nem az Mtj. megfelelő § -aira támaszkodott, hivatkozott.
A családjog területére tartozó írott jogszabályok - a Házassági Törvény és a Gyámtörvény - 1945 után bár nem törvényekkel, de szintén írott jogszabályokkal kerültek módosításra: a 6800/1945. M.E. sz., illetve a 10.470/1945. M.E. sz. rendeletekkel. Törvényalkotásra két kérdéskörben került sor: a házasságon kívül született gyermek jogállásának rendezését illetően (1946. évi XXIX. törvény) és a házassági vagyonjog területén a korábbi rendi megkülönböztetésen alapuló házassági vagyonjogi rendszereknek a rendi megkülönböztetés eltörlésével való egységesítése kérdésében (1946. évi XII. törvény).
2. A családjog első átfogó kodifikációjára a magyar jogban az 1952. évi IV. törvénnyel került sor. Ekkor még a Családjogi törvény hatálybalépését és végrehajtását szabályozó 1952. évi 23. sz. tvr. (Csjté.) külön fejezete rendelkezett "személyi jogi kérdések" címszó alatt a cselekvőképesség, a korlátozott cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség szabályairól, valamint mind a cselekvőképességet érintő, mind a cselekvőképességet nem érintő gondnokság kérdéseiről (Csjté. 21-41. §-ok).2 A gyámhatóságoknak a Csjt. és a Csjté. végrehajtásával kapcsolatos eljárási szabályait pedig a Csjté. 50. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján, igaz utasítás szintű szabállyal, a Belügyminiszter 10/1952. számú, a gyámhatósági eljárás szabályai tárgyában kiadott utasítása tartalmazta.
Míg a Csjté. személyi jogi rendelkezéseit tartalmazó fejezete a Ptk. megalkotása során a Ptk. részévé vált, a későbbi mindenkori gyámrendeletek,3 amelyek sohasem csak a gyámhatósági eljárás kérdéseit szabályozták - részben államigazgatási jogi szabályokkal ötvözve - mindig a családjogi szabályozáshoz kapcsolódtak.
3. A családjog a magyar jogtudományban és a jogi gyakorlatban is a Családjogi törvény átfogó kodifikációját követően vált fokozatosan a polgári jogtól elkülönülő, önálló jogterületté. A Polgári Törvénykönyv 1957. évi első, nyomtatásban is megjelent Tervezete Általános Indokolásában a családjognak a polgári jogtól való különválása, önállóvá válása már mintegy evidenciaként kapott megfogalmazást, majd ez 1959-ben a Polgári Törvénykönyv Javaslatának Általános Indokolásában is megerősítésre került.
Egyes volt szocialista országok jogtudományában képviselt volt ugyan olyan nézet is, hogy a családjog speciális sajátosságai ellenére belefér a polgári jogba,4 de sem a magyar jogtudományban, sem a magyar joggyakorlatban a családjog önálló jogisága - legalábbis az 1990-es évekig - nem volt megkérdőjelezett.
A nézetek a Családjogi törvény, illetve a Ptk. megalkotása óta eltelt időben - az 1990-es évekig - csak a családjog önálló jogágiságát támogató indokok és a családjog és a polgári jog szabályainak összefüggései, a családjogi szabályozás "zártságának" feloldását illetően változtak.
A családjogot a polgári jogtól elhatároló fő ismérv eleinte mind a Csjt., mind a Ptk. megalkotásakor még az volt, hogy míg a polgári jog alapvetően vagyoni viszonyokat szabályoz, és csak mintegy másodlagosan, ezekhez kapcsolódó személyi viszonyokat, addig a családjogra éppen a fordítottja áll, az alapvetően személyi viszonyokat szabályoz, és csak mintegy másodlagosan ezekhez kapcsolódó vagyoni viszonyokat. Ez a nézet a Csjt. alkotóit annakidején, 1952-ben még kétségtelenül jelentősen befolyásolta, így ez tükröződhet abban is, hogy a házassági vagyonjog szabályai inkább csak főbb elveiben és a gyakorlat igényei számára rendkívül hiányosan kerültek rendezésre, úgy, hogy a hiányok egy részét hamarosan a Legfelsőbb Bíróság értelmező szabályaival kellett pótolni, és feltehetően ez motiválta a jogalkotókat abban is, hogy szemben a HT. szabályaival a polgári jogra bízta a jegyesség felbomlásából folyó vagyonjogi kérdések rendezését. Az e nézetből folyó következtetések levonásában a legmesszibb a csehszlovák törvényhozás ment, amely a házassági vagyonjogi szabályokat nem is a családjogi törvényben, hanem a polgári törvénykönyvben helyezte el.
4. A családjog és a polgári jog elhatárolásának most ismertetett szempontja, vagy legalábbis annak elsődlegessége ma már nyilvánvalóan nem áll meg.
A vagyoni viszonyok jelentősége ma a társadalomban, és így akár az egyes emberek, akár a házastársak, a családok életében is jelentősen felértékelődött. Egyes családokban - bár minden bizonnyal a családoknak inkább csak egy kisebb hányadában - jelentős vagyonok halmozódtak fel, és jelentősen növekedett a családoknak, a házastársaknak, vagy akár a házasságban élő házastársak egyikének az üzleti életben való részvétele is. Emellett különösen egy területen, nevezetesen a lakáshoz jutást illetően a vagyoni viszonyok jelentőségének a növekedése már jóval korábbi időpontra datálható. A lakáshoz jutás költségeinek igen jelentős növekedése, a lakáshitelek törlesztésének a házastársakra nehezedő jelentős anyagi teherré válása, a lakás, a lakhatás igen jelentős vagyoni értékké válása a családok igen nagy részében már jóval korábban megnövelte a családon belüli vagyoni viszonyok jelentőségét.
Mégis azt, hogy a vagyoni viszonyoknak a családon belüli felértékelődése, még ha ezek részben közelebb kerültek is a polgári jogban szabályozott vagyoni viszonyokhoz, azzal is járjon, hogy ezek minden vonatkozásban a polgári jog szabályainak alkalmazásával kerüljenek rendezésre, senki sem kívánja. Még kevésbé kerülhetnek pusztán a polgári jog hagyományos szabályainak alkalmazásával rendezésre a családi otthon megszerzését, vagy éppen elvesztését érintő mélyen zsebbe nyúló vagyoni kérdések.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
