Az idén 40. születésnapját is megért Polgári Törvénykönyv kodifikációja kapcsán felmerül egy fontos kérdés: visszatérjen-e a magyar magánjogi kodifikáció ahhoz a korábbi megoldáshoz vagy külföldi példához, mely a családjogot a polgári jogi kódexben kezeli vagy sem. Munkámban arra szeretnék rávilágítani, hogy a polgári jog és a családjog között igen erős kapcsolat áll fenn, ezért időszerű lenne, ha a családjog egyes jogintézményei a polgári jog keretén belül kerülnének szabályozásra.
Bár a családjog, mint egy külön jogterület számos specifikumot tartalmaz, mégis megállapítható, hogy alapintézményei a polgári joghoz kötődnek. A következőkben a polgári jog és a családjog fő kapcsolódási pontjait szeretném megvilágítani, jelezve az ebből fakadó kodifikációs lehetőségeket és feladatokat is.
Ebben a témakörben két kérdéskört kívánok kiemelni:
- Bizonyos alapelveket családjogi alapelvként használunk és tanítunk, azonban - mint alkotmányos alapelvek - fontos iránymutatást adnak a polgári jog, mint jogág területére is.
- Másrészt a polgári jog számos alapelve igen nagy jelentőséghez jut a családjogi jogviszonyokban is.
A házasság és a család védelmének elve, valamint a házastársak egyenjogúságának elve mellől egy olyan alapelvet szeretnék kiemelni, amelyre nézve különösen fontos lenne, hogy bekerüljön a polgári jogi alapelvek közé: A kiskorú gyermek érdekének az elsődlegessége. Ezt az alapelvet a Csjt. 1995-ös módosítása iktatta be a törvénybe külön bekezdésként, miután hazánk 1991-ben a magyar jogrendbe iktatta a Gyermekek Jogairól szóló 1989-es ENSZ Egyezményt. A törvény - a módosítás kapcsán - azonban kizárólag a Csjt. alkalmazása során teszi kötelezővé és követendővé azt az általános irányelvet, miszerint "mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, és jogait biztosítva kell eljárni". Ez az elv azonban sokkal fontosabb annál, hogy csak egy speciális területen működjön általános mérceként; át kellene, hogy hassa a polgári jog egész területét. Léteznek a Ptk.-ban konkrét, gyermekeket is védő jogintézmények és megoldások, mint pl.: a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyek egyes jogügyleteinek gyámhivatali felülvizsgálata stb., nem lehet azonban minden olyan esetet és lehetőséget leszabályozni, ahol konkrét ügyletek során - akár valamilyen joghézagot kihasználva - gyermekek személyi, illetve vagyoni jogosítványai séminek. Ilyen esetekre nyújtana mankót - a gyermekek érdekeinek elsődlegességét kimondó - általános alapelv a jogalkalmazók számára.
Az autonóm mozgástér védelmének elve ugyanúgy érvényesül a családjogban, mint a polgári jogban, hiszen a Csjt. is számos alanyi jogot és törvényes érdeket ismer el és részesít védelemben.1
A családjogi kapcsolatokban a jóhiszeműség és a tisztesség, továbbá az együttműködés követelménye természetes elvárás, és ennek akkor is érvényre kell jutnia, ha a kapcsolat felbomlott (pl.: a h ázasság felbontását követően a gyermeket nevelő és a különélő szülő közötti viszonylatban). A jóhiszeműség és rosszhiszeműség konkrétan a vélt házasság vagyonjogi jogkövetkezményeinél is szerepet kap.2
Az igazságosság, illetve a méltányosság elvét a Csjt. a házastársak vagyoni viszonyainak rendezésénél külön is kimondja: a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz [31. § (5) bek.].
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye alapkő a családjogi viszonyokban is, hiszen rendeltetésellenes joggyakorlás valósul meg akkor, például ha az egyik szülő "az állandóság" jelentőségére hivatkozva tagadja meg a gyermek kiadását, vagy ha a botrányos, tűrhetetlen és brutális magatartást tanúsító házastárs a Ptké. 64. §-ának alapján igényel birtokvédelmet a közös lakásban.3
A joggal való visszaélés alapelve kapcsán a gyakorlatban felmerült, hogy a bíróság a családjogi jogviszonyokban pótolhatja-e ítéletével a megtagadott jogszabály által előírt családjogi jognyilatkozatot. A Legfelsőbb Bíróság mind a szülői felügyeleti jog gyakorlásával, mind pedig az örökbefogadáshoz szükséges szülői hozzájárulással kapcsolatban elvi alapon kizárta a jognyilatkozat pótlásának lehetőségét arra hivatkozással, hogy a családi viszonyokat nem a Ptk. hanem a Csjt szabályozza, így a családi viszonyok rendezésénél a Ptk. 5. § (3) bekezdése nem alkalmazható.4 Ezt az álláspontot bírálóan említi Vékás Lajos is.5
A családjogi viszonyok a személyi viszonyok egyik legtipikusabb megnyilvánulási formái. Ennek ellenére a Ptk. rendszeréből teljesen kimaradt ennek a kérdéskörnek akár csak az érintő szabályozása is. Már a római jogban is a személyek között különös jelentőséggel bírt a család és kapcsolódó jogintézményei, mint a rokonság, a házasság, az apai hatalom, a cselekvőképesség, a gyámság és a gondnokság.6
Említésre méltó körülmény az is, hogy a jelenleg érvényes jogi szabályozásban sehol nincs meghatározva a család fogalma. Beszélünk a családok védelméről, de nem tudjuk, hogy jogilag mit is jelent. Önálló családnak minősül-e egy élettársi kapcsolatban élő férfi és nő? És egy házasságban élő férfi és nő? Vagy csak a gyermek(ek) születésével válik családdá egy párkapcsolat? Az élettársi kapcsolatra a jelenlegi családjogi rendelkezések csak részben alkalmazhatók, akkor ebből levonható-e az a következtetés, hogy az élettársi kapcsolat és az abból származó gyermekek nem alkotnak családot? Természetesen nem, azonban fontos lenne ezt a fogalmat a polgári jog keretei között tisztába tenni.
"Az ember, mint jogalany" cím alatt a természetes személy jogképességének, cselekvőképességnek alapvető szabályai elengedhetetlenek. Ugyanilyen fontossággal bírna azonban a személyek családi jogállásának, hovatartozásának megfogalmazása is. Annak általános meghatározása mellett, hogy valaki jogviszonyok alanya lehet-e, legalább olyan fontos annak megválaszolása is, hogy konkrétan ki lesz egy adott jogügylet alanya. Ehhez azonban szükséges lenne az alapvető rokoni kapcsolatok (egyeneságbeli rokonság, oldalági rokonság) fogalmának kialakítására, a családi jogállás megállapítását elősegítő egyes jogintézmények és vélelmek keretjellegű megemlítésére. A Ptk.-ban számos esetben van jelentősége a hozzátartozói, illetve rokoni kapcsolatoknak.
A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, mivel e jogok a törvény védelme alatt állnak.7 A személyhez fűződő jogok általános védelmén túl, azok speciális jellegénél fogva azonban ki kell emelni a gyermeki jogokat is. A gyermeki jogok csak egy része azonos a minden természetes személyre érvényes személyiségi jogokkal, hiszen vannak olyan jogok, melyek kizárólag a gyermeki élethelyzethez kapcsolódnak.
A gyermekeket - mind a vállalt nemzetközi kötelezettségek, mind pedig az Alkotmány alapján - különös jogvédelem illeti meg, amit a szakirodalom pozitív diszkriminációnak nevez. Ez a pozitív diszkrimináció hiányzik a Ptk. jelenlegi személyiségvédelmi szabályo-zásából.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
