A magyar polgári eljárások fontos szereplői a közjegyzők. A magyar közjegyzőség helyzete és jogállása az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül. Az állami közjegyzőségből kilépő polgári közjegyzőségnek újra kellett definiálnia magát, megtalálnia helyét az igazságszolgáltatás rendszerében és hatásköreit a polgári eljárásjogban. A közjegyzői jog változásai az 1990-es évektől kezdődő gazdasági és társadalmi változásokkal, a jogállamiság eszméjének megerősödésével hozható összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság is számos esetben foglalkozott a közjegyző polgári eljárásjogban betöltött szerepével, egyes eljárásaival.
Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy a közjegyzőkre vonatkozó jogforrási rendszert bemutatja, illetve alkotmányjogi megközelítés után a csoportosítja az egyes eljárásokat. A közjegyző által kifejtett tevékenységek jellege előrevetíti, hogy az eljárások tipizálása nem egyszerű feladat, főként összehasonlítva a bírósági nemperes eljárásokkal.
A közjegyzőség célja a bíróságok tehermentesítése, amelyet a hatáskörébe utalt nemperes eljárások elfolytatásával képes elérni. Egyetértve a szakirodalomi állásponttal, a közjegyző két szempontból is tehermentesítheti a bíróságokat, egyrészt nem ítélkezési tevékenységre vonatkozó hatáskör átvételével közvetlenül és ezen hatáskörök gyakorlásával közvetett módon.[1] További szakirodalmi álláspont is megerősíti, hogy az egyes hatáskörök a bíróságtól való áttelepítésének fő oka a bíróságok tehermentesítése.[2]
A közjegyzők alkotmányjogi helyzetével több szerző is foglalkozott. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság volt elnöke szerint az Alkotmánybíróság gyakorlatában a közjegyzői tevékenység természetének leírásakor visszatérően több fordulat is leszűrhető, amelyeket a következőkben foglal össze:[3]
- a közjegyzői tevékenység az állam igazságszolgáltató tevékenységének részét képezi,
- a közjegyzői tevékenység állami tevékenység,
- 98/99 -
- a közjegyző hatósági jogszolgáltató tevékenységet végez,
- a közjegyző közbizalmi tevékenységet végez.
Paczolay Péter megállapítja, hogy ezekben a fordulatokban mind közös a közjegyzőség közjogi jellegének hangsúlyozása. A közhatalmi aktus legutóbbi vizsgálata a fizetési meghagyásos eljárás kapcsán merült fel. Az Alkotmánybíróság e tárgykörben született határozatát lentebb, a fizetési meghagyásos eljárásnál részletesen taglalom.
A közjegyzők és az Alaptörvény viszonyával foglalkozik Köblös Adél egyik tanulmányában. Álláspontja szerint a közjegyzők a közhatalom gyakorlásából nem az államszervezet részeként, nem függelmi viszonyban, hanem szellemi szabadfoglalkozásúként veszik ki a részüket.[4]
Vizsgálat alá véve az Alkotmányt és az Alaptörvényt, megállapíthatjuk, hogy nem nevesítik kifejezetten a közjegyzőt. Nincs olyan alaptörvényi rendelkezés sem, amely meghatározná, hogy az államnak biztosítania kellene közjegyzői szervezetrendszert. Az alaptörvénybeli közjegyzői "hiány" azonban nem jelenti azt, hogy nem vizsgálható a közjegyző tevékenysége az Alaptörvény tükrében. Ennek megértéséhez az igazságszolgáltatás fogalmát kell elemeznünk.
A szakirodalom megkülönbözteti az igazságszolgáltatás tágabb és szűkebb értelemben vett fogalmát. A szűkebb - materiális értelemben vett - igazságszolgáltatás fogalmi elemeit Rácz Attila az alábbiakban foglalta össze: "igazságszolgáltatás az, amikor jogvitát, illetve jogsértést jogszabály alapján oldanak fel, bírálnak el."[5] Az igazságszolgáltatás szűkebb értelemben az igazságszolgáltatási monopóliumot foglalja magában, amely "azt jelenti, hogy minden jogvitát és minden jogsérelmet bíróság elé lehet vinni".[6] Vagyis a bírósági útnak mindig nyitva kell állnia, és senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy valamely más módját válassza igényeinek érvényesítésére.
E fogalmi körből a közjegyző ki van zárva, azonban a tágabb értelemben vett fogalomba beleesik. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az igazságszolgáltatás tágabb értelemben véve nem csupán a bíróságokat, hanem az úgynevezett kvázi bíróságok tevékenységét is jelenti.[7] Így említhető meg az eseti és választott választottbíróságok, a fogyasztóvédelmi hatóság, a jegyző, a közjegyző jogszolgáltató tevékenysége.
Az Alkotmány 45. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy "A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják". Ez a felsorolás taxatív volt, minden más szervet kizárt az igazságszolgáltatás gyakorlásából.[8]
Az Alaptörvény ezzel ellentétben viszont már azt deklarálja, hogy "a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el",[9] és ami még fontosabb: "törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti."[10] Ezzel kapcsolatban fontos megállapítás, hogy nem tehető egyenlőségjel a bíróságok és az igazságszolgáltatási tevékenység
- 99/100 -
gyakorlása között, hiszen a bíróságok az igazságszolgáltatási tevékenységen kívül más tevékenységet is elláthatnak, ilyen például a cégnyilvántartás.[11]
A két alkotmányunk között nem pusztán technikai változást jelentenek ezek a szabályok, hanem egyenesen megnyitják az alkotmányjogi lehetőségét annak, hogy a bíróságokon kívüli szervek - tehát a közjegyzők - is igazságszolgáltatási feladatokat lássanak el.
A közjegyző által kifejtett tevékenységgel kapcsolatban fontos rámutatni, hogy a közhatalmi tevékenység bizonyos szempontból szűkebb fogalmi kör, mint az igazságszolgáltatás - főként az Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelenő tágabb értelmezésnél. Legszemléletesebb megnyilvánulása ennek az Alkotmánybíróság 1208/B/2010. AB határozata, amely szerint az igazságszolgáltatás legtágabb fogalmába az ügyvédség tevékenysége is bevonható, annak ellenére, hogy az nem jár közhatalmi tevékenységgel.
A közjegyző jogállása irányából az igazságszolgáltatás fogalmához kapcsolódóan kell kitérni az ítélkező tevékenységre. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése előtt meghozott, 1/2008. (I. 11.) AB határozatában foglalkozott az ítélkező tevékenységgel az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elvével összefüggésben, a bírósági titkár döntéseivel kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az ítélkezésnek szűkebb és tágabb értelmű jelentését különböztetjük meg. Az ítélkezés szűkebb értelemben "a bíróságok olyan tevékenységére utal, amikor jogvitát vagy jogsértést jogszabály alapján bírálnak el, vagy valamely alkotmányos jog megsértésével vagy vélt megsértésével összefüggésben hoznak olyan döntést, mely a jogokra, kötelezettségekre vagy az érintettek törvényes érdekeire érdemi kihatással van."[12] Mindezekkel összhangban megállapítható, hogy a közjegyző nem folytathat szűkebb értelemben vett ítélkező tevékenységet egyik eljárása során sem.
Összegzésként elmondható, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliuma nem abszolút jellegű, az Alaptörvény felhatalmazása alapján ugyanis törvény más szervek eljárását is lehetővé teheti.[13] A jogirodalomban uralkodó álláspont szerint a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumának elve megszűnt, szűkebb értelemben véve a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumának elve már nem érvényesül.[14]
A közjegyzői eljárásjog a magyar polgári eljárásjog részét képezi és a közjegyzőkre vonatkozó eljárásjogi normák összességét jelenti. Egyetértek azzal az állásponttal, hogy a közjegyzői eljárásjog önálló jogterület.[15] Mivel a polgári eljárásjog részét képezi, így közjognak tekinthető.
Imregh Géza szerint a közjegyző eljárási jog "azon, a közjegyző működése kapcsán alkalmazott eljárási szabályok összessége, amelyek a közjegyzőnek a
- 100/101 -
hatáskörébe utalt tevékenységek különös eljárási rendjét határozzák meg mindig az adott jogterület különös igényeit szolgálva, s a polgári eljárási jog általános, a Polgári Perrendtartásban megfogalmazott szabályait csak kisegítésül és kiegészítésül alkalmazva."[16] E meghatározást tovább gondolva, a közjegyzői jog a polgári eljárásjog általános részén túli, ahhoz képest különös eljárásjogi szabályok összessége.
Áttekintve a közjegyzőkre vonatkozó normák jogforrási rendszerét, arra a megállapításra jutunk, hogy a szabályozás sokrétű, és törvényi, valamint rendeleti szinten meghatározott rendszer köré épül.
A közjegyzőkre vonatkozó hatályos joganyag törvényi szintű szabályozása nem volt mindig magától értetődő. A jogpolitikai célok és a közjegyzőség pillanatnyi megítélése determinálta azt, hogy milyen szabályozás alá essen a közjegyzői jog.
A XIX. század végén a polgári köz-jegyzőség első időszakában törvénycikk - tehát törvényi szintű szabályozás - rendezte és fogta össze a közjegyzőkre vonatkozó joganyagot. Ezen időszakból kiemelkedő jelentőségű a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk (továbbiakban: Kktc.) és az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk (továbbiakban: Öe.).
Az állami közjegyzőség időszakában főként a rendeleti szintű szabályozás érvényesült, melynek következtében rugalmassá vált a közjegyzőkre vonatkozó joganyag, hiszen kormányrendeleti vagy miniszteri rendeleti szinten mindig könnyebb és egyszerűbb módosítani a jogszabályokat. Jól látható ezt a hagyatéki eljárás szabályozása kapcsán, ahol egészen 2010. évig rendeleti és nem törvényi szintű jogalkotás érvényesült. A közjegyzők helyzetét ezen időszak alatt szerteágazóan szabályozták, törvényi szinten csupán a deklaratív jellegű, a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt említhetjük.[17]
A hatályos, közjegyzőkre vonatkozó jogforrási rendszert vizsgáljuk, megállapítható, hogy a közjegyzői eljárásjog alapvetően két jelentős törvényen alapul. Az időben korábbi és egyfajta közjegyzői "státusztörvénynek" is tekinthető közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Kjtv.), valamint a tisztán eljárásjogi elemeket magában hordozó, időben későbbi az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.). E két törvény szabályrendszere szoros kölcsönhatásban van egymással, a közjegyzőkre és a közjegyzői nemperes eljárásokra vonatkozó általános szabályokat rögzítik.
A Kjtv. és a Kjnp. a közjegyzőség jogállásának és nemperes eljárásainak tartópillérei, háttérjogszabályuk - mint a polgári nemperes eljárásoknak - a mindenkor hatályos polgári perrendtartás. Meg kell azt is említenünk, hogy a Kjtv. nem mondja ki explicit módon a polgári perrendtartás háttérjogszabályi jellegét, azonban implicit módon mégis alkalmazható. A Kjtv. 1. § (5) bekezdése szerint mögöttes joganyagként - ha a Kjtv. eltérően nem rendelkezik, vagy
- 101/102 -
az eljárás sajátosságaiból más nem következik - a Kjnp-t rendeli alkalmazni, míg a Kjnp. háttérjogszabálya a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.). Ennek következtében a Kjtv. mögött "ott áll" a Polgári perrendtartás.
A Kjtv. sajátossága, hogy anyagi és eljárásjogi normákat együttesen, míg a Kjnp. kizárólag eljárási normák összességét tartalmazza. A két törvény egymáshoz való viszonyát is érdemes megemlíteni, hiszen a Kjtv. háttérjogszabálya - ha a Kjtv. eltérően nem rendelkezik, vagy az eljárás sajátosságaiból más nem következik - a Kjnp. is.
A Kjtv. rögzíti a közjegyzőkre vonatkozó általános elveket,[18] a közjegyző illetékességének általános szabályait, a közjegyzői önkormányzatiság fő elemeit és szerveit, a közjegyzői szolgálat keletkezését és megszűnését, szünetelését, a közjegyző alkalmazottaira vonatkozó rendelkezéseket, a közjegyzői irodák működését, a közjegyző helyettesítését, a közjegyző működésének felügyeletét, a közjegyző fegyelmi felelősségét és a fegyelmi eljárás részletszabályait. A Kjtv. megszabja a közjegyzői okirat szerkesztésére vonatkozó általános és különös szabályokat, vagyis az okiratszerkesztési nemperes eljárást, az őrzési ügyletekre és a közjegyzői levéltárra vonatkozó rendelkezéseket.
A Kjnp. a polgári eljárási szabályokat két nagy fejezetre tagolva tartalmazza. Az első fejezet a közjegyzői nemperes eljárások általános szabályait foglalja össze. E fejezet a közjegyzői eljárások esszenciáját adja, hiszen a polgári peres eljáráshoz és a bírósági nemperes eljáráshoz viszonyítva határozza meg a közjegyzői eljárások általános szabályait. Köztük olyan jelentős rendelkezések találhatóak, mint például annak kimondása, hogy főszabály szerint kizárt a bizonyítási eljárás,[19] vagy éppen a közjegyző kizárására vonatkozó, bírói jogálláshoz hasonló szabályozást rögzít.[20]
Amennyiben lehetséges kiemelni rendelkezést a Kjnp. összetett szabályrendszeréből, akkor az kétségkívül a közjegyző határozatának hatálya lenne. A közjegyző határozata a jogorvoslat szempontjából a járásbíróság végzésével azonos hatályú, amelynek jelentőségét abban lehet megragadni, hogy a fellebbezési jog érvényesítése körében a törvényszék hatáskörébe tartozik a fellebbezés elbírálása. Ennek következtében a Kjnp. kimondja a bírósági (törvényszéki) eljárásjogi kontrollt a közjegyző eljárására határozatainak meghozatala során.[21] A Kjnp. rögzíti a közjegyzői eljárások tekintetében a kérelemre történő eljárás elvének általános érvényesülését, meghatározza a közjegyzői eljárás lefolytatására irányuló kérelemre vonatkozó határidőt és tartalmi dimenzióit.
Megállapítható, hogy a Kjnp. eljárási keretet szab a közjegyzői nemperes eljárásoknak, amikor részletesen taglalja a közjegyző eljárását a kérelem beérkezését követően: hiánypótlásra felhívás vagy az eljárás visszautasítása, esetleg megszüntetése. Az észszerű időn belüli elbírálás egyik fontos garanciája, hogy a közjegyző az eljárás lefolytatása iránti kérelmet a beérkezését követően 8 munkanapon belül megvizsgálja, és intézkedik az elbírálása érdekében.[22]
- 102/103 -
A Kjnp. meghatározza a mindenkor hatályos Pp. egyes jogintézményeihez való viszonyt is, amely a nemperes eljárás sajátosságaiból fakad: a közjegyző előtti eljárásban felfüggesztésnek, szünetelésnek, beavatkozásnak és ideiglenes intézkedés elrendelésének nincs helye.[23]
A Kjnp. második fejezete tartalmaz egyes közjegyzői nemperes eljárásokat. A szabályozás sajátossága, hogy a Kjnp. nem tekinthető kódexnek, hiszen nem fogja át az összes közjegyzői nemperes eljárást (fizetési meghagyásos eljárás, hagyatéki eljárás). Álláspontom szerint ezért a Kjnp.-t inkább kódex-jellegű jelzővel lehet aposztrofálni.
A hatáskörbővítés során a jogalkotó egyik jogtechnikai megoldása, hogy a Kjnp. második fejezetébe ülteti be az új közjegyzői eljárás szabályait, ahogy ez megtörtént az előzetes bizonyítás vagy éppen a közjegyző előtti egyezségi eljárás során is. Sorrendben a következő nemperes eljárásokat fogja át: közjegyző előtti előzetes bizonyítás, igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban, közgyűjteményben elhelyezett dologra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás, közjegyző előtti egyezségi eljárás, értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása, bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése, Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése, házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése, közjegyző letéti eljárása, hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jogosult vagy kötelezett jogutódlásának nyilvántartási átvezetése.
A fenti két törvényen kívül a közjegyzői jog forrásait további törvények alkotják. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Hetv.) és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (továbbiakban: Fmhtv.) szintén eljárásjogi normák összessége. Mindkét törvény hasonlóan épül fel abból a szempontból, hogy egyrészt kizárja a Kjnp. rendelkezéseit, másrészt mögöttes joganyagaként a hatályos polgári perrendtartás szolgál.
A Hetv. háttérjoga a mindenkor hatályos polgári perrendtartási törvény - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel.[24] Ha a Hetv. másként nem rendelkezik, a hagyatéki eljárásban a Kjnp. rendelkezéseinek alkalmazása kizárt.[25] Megállapítható, hogy e négy törvényen kívül más közjegyzői eljárás szabályait is tartalmazzák további törvények, köztük a Ptk. és a végrehajtási eljárásokra vonatkozó bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.).
A polgári perrendtartás kodifikációja során elfogadásra került a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (továbbiakban: Bpnp.). E jogszabály célja abban ragadható meg, hogy összefoglalja a bírósági nemperes eljárások közös általános - a polgári nemperes eljárások sajátosságai miatt eltérő - szabályait,
- 103/104 -
ezáltal biztosítva koherenciát a bírósági nemperes eljárás rendszerében.
Kérdésként merülhet fel, hogy a bírósági és közjegyzői nemperes eljárások esetében a Bpnp. elfogadása egy újabb szabályozási szint - esetleg felesleges - beépítését jelenti-e. A közjegyző hatáskörbe tartozó eljárások esetén nem merül fel a szabályozási szintek felesleges megnövekedése. Ez azzal magyarázható, hogy a Bpnp. kifejezetten bírósági nemperes eljárásokra vonatkozik, illetve emlékeztetni kell arra, hogy a Kjnp. 12. §-ába a Bpnp. 1. §-ával párhuzamos szabályok szintén beiktatásra kerültek.
A Bpnp. tárgyi hatálya a bírósági nemperes eljárások körére terjed ki, így a bíróságon kívüli igazságszolgáltatási szervek - köztük a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó - által lefolytatott nemperes eljárásokra közvetlenül nem vonatkozik. A Bpnp. indokolása is megállapítja, hogy a törvény első fejezete a polgári nemperes eljárások közös szabályait tartalmazza, amelyek a közigazgatási nemperes eljárásokban nem alkalmazandóak.
A közjegyzői jogforrások hierarchiájának következő fokát a törvények után az egyes miniszteri rendeletek képezik. E körben az igazságügyért felelős miniszter rendeleteit kell megemlíteni. Fontos kiemelni a közjegyzői díjszabásról szóló mindenkor hatályos miniszteri rendeletet, illetve azokat a rendeleteket, amelyek a törvényben szabályozott közjegyzői nemperes eljárások végrehajtási és ügyviteli szabályait adják meg.[26]
Ki kell térnem a közjegyzőkre vonatkozó belső normákra is. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (továbbiakban: MOKK) választmánya iránymutatások elfogadásáról határozhat, ennek következtében a meghozott iránymutatás a közjegyzőkre kötelező erővel bír. Jelenleg összesen 107 iránymutatást fogadott el a MOKK választmánya, amelyek évről-évre növekvő számot mutatnak. Ezek főként olyan részletszabályokat tartalmaznak, amelyek a törvény és a rendelek értelmezését teszik lehetővé. Az iránymutatások célja az esetleges joghézagok feloldása is.[27]
A MOKK választmánya szabályzatokat - mindeddig 6 ilyen szabályzat született - és határozatokat is elfogad. Megemlíthetőek továbbá az állásfoglalások is, ezeket a MOKK egyes bizottságai fogadják el.[28] Az egyes területi közjegyzői kamarák elnökségének és elnökének döntései is irányadóak lehetnek a közjegyzőkre, főként etikai és szakmai kérdésekben.
Álláspontom szerint a közjegyzői jogforrások között kell megemlíteni az egyes jogszabályokon túli, jogi normákon kívüli alapvető elveket. Ezek nem mindegyike kapott szabályozást a fent idézett törvényekben, azonban hatással vannak a közjegyzői jogra. Forrásukat nem feltétlenül az egyes törvényekből vezethetjük le, azonban például a közhitelesség, a pártatlanság, függetlenség elvei fontos alapelvek, amelyekre a Kjtv. is utalást tesz.[29] Ezek az alapelvek hézagpótló és jogértelmező funkcióval is bírnak, hasonlóan a polgári peres el-
- 104/105 -
járás során mutatkozó polgári perjog egyes alapelveire.
A fentiek azt mutatják, hogy a törvényi szintű szabályozás mindig erősebbé és "masszívabbá" teszi az adott joganyagot, igaz ez a közjegyzői jogra is. Minél magasabb szintű szabályozás mellett dönt a jogalkotó, annál kiemelkedőbb szerep tulajdonítható az adott jogintézménynek és jogterületnek. A hatályos közjegyzői jog rendszerét az állami közjegyzőkre vonatkozó szabályanyaggal összehasonlítva az látható, hogy a jogalkotó sokrétű szabályozást fogadott el, ami a közjegyzői jog biztos alapokon álló szerkezetére utal.
Megállapítható az is, hogy a közjegyzői jog területét az elmúlt 25 évben folyamatos, expanzív növekedés jellemezte. A növekedés az elmúlt 10 évben még inkább felgyorsult, ami a hatásköri bővítéseknek tudható be. A sort a Kjnp. "nyitotta meg" a 2008. évben, amit 2009-ben a fizetési meghagyásos eljárás követett, majd a Ptk. kodifikációja utáni közjegyzői hatáskörök - főként regisztrációs eljárások - fényében folytatódott. A 2018. évben pedig - az új polgári perrendtartáshoz kapcsolódó módosítások révén - a közjegyző előtti egyezségi eljárás került elfogadásra.
A jogtudomány művelői többször foglalkoztak a lehetséges csoportosításokkal, ennek folytán rendkívül sokszínű elhatárolások születettek. A közjegyzői eljárások csoportosítását többféle módon is el lehet végezni, így a nemperes eljárások célját tekintve azokat a perelhárító, perpótló, perelkerülő eljárások közé sorolhatjuk.
1934-ben a közjegyzői hatáskörbe tartozó feladatokat Krenner Zoltán királyi közjegyző három csoportba sorolta. Az első csoport a közhitelességi feladatok ellátását jelentette, amely a közokiratok készítését, a közjegyzői ténytanúsítást és a végrendelet felvételét foglalta magába. A második csoportba a magánmegbízások, a bírói és gyámhatósági megkeresések teljesítése, a harmadikba a felek nem peres eljárásokban való képviselete tartozott.[30]
A közjegyzői eljárásokat Kengyel Miklós két csoportba osztotta. Eszerint a közjegyzői nemperes eljárásokat nevezhetjük atipikus és tipikus nemperes eljárásoknak. Az egyik csoportot a felek részére végzett közjegyzői tevékenységek alkotják - ide tartozik a különböző tanúsítványok kiállítása, az eredeti okiratról hiteles másolat kiadása, okirat vagy pénz bizalmi őrzésbe vétele és nem utolsó sorban a közjegyzői okirat készítése. Jogszabályi hátterüket a Kjtv. adja (atipikus nemperes eljárások). A másik csoportba a külön szabályozott nemperes eljárások tartoznak. Ezek száma az elmúlt évtizedben ugrásszerűen növekedett, hiszen a klasszikus hagyatéki eljáráson kívül ide sorolható már a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtási nemperes eljárás elrendelésének bizonyos esetei (végrehajtási záradék, végrehajtási lap kiállítása), illetve a különböző nyilvántartások vezetése is.[31] Ezen eljárások egy részét a Kjnp. tartalmazza, illetve külön törvényekben rögzítettek[32] (tipikus nemperes eljárások). A külön törvényekben rög-
- 105/106 -
zített eljárások közül - fajsúlyosság és az ügyek száma alapján - kiemelendő a hagyatéki eljárás, valamint a fizetési meghagyásos eljárás.[33]
A szakirodalomban fellelhető további csoportosítás is. Kadlót Erzsébet
- a fizetési meghagyás, a végrehajtási eljárás, valamint a különböző nyilvántartások bevezetése előtti időszakban
- a következőképpen csoportosította a közjegyzői tevékenységeket: 1. közokiratkészítés, 2. egyéb különös közokiratok: végrendelet, közjegyzői tanúsítvány, hiteles kiadmány, másolat, kivonat, bizonyítvány kiadása, 3. pénz, értéktárgy, értékpapír bizalmi őrzése, 4. közjegyző részvétele egyes nemperes eljárásokban: hagyatéki eljárás, közreműködés családjogi ügyekben, közreműködés cégbírósági eljárásban és cégügyekben, pénz és értékpapírokkal kapcsolatos eljárás, közjegyzői (levéltári-zálogjogi) nyilvántartások.[34]
A közjegyzői tevékenységeket Im-regh Géza két nagy területre osztja. A csoportosítást gyakorlatias érvekkel indokolja és megjegyzi, hogy a jogirodalomban vannak olyan nézetek, amelyek szerint minden közjegyzői tevékenység nemperes eljárásnak tekinthető.[35] Az első csoport az általános közhiteles tevékenység, a második a bíróival rokon nemperes eljárások köre.[36] Az általános közhiteles tevékenység mindazokat a közjegyzői hatáskörbe tartozó feladatokat és tevékenységeket magába foglalja, amelyek nem tartoznak valamely speciális jogszabály által szabályozott nemperes eljárás fogalmi körébe.[37]
Szécsényi-Nagy Kristóf a szabályozás helye szerint csoportosítja - még a közjegyző előtti egyezségi eljárás bevezetése előtt - a közjegyzői eljárásokat.[38] E körben összesen 23 nemperes eljárást sorol fel, ideértve a hiteles kiadmány kiállítását is. Ez utóbbira érdemes néhány gondolattal kitérni.[39] A szakirodalomban kivételesen jelenik meg a hiteles kiadmány kiállítása iránti eljárás mint külön nemperes eljárás. Álláspontom szerint önálló nemperes jellege igazolható, amit a hatályos szabályozás is mutat.[40] Eszerint e külön nemperes eljárásba tartozik a hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása is.
A legújabb szakirodalomban találunk más szempontú csoportosítást is, amely a közjegyzői eljárásokat azok sajátosságai szerint hét csoportja sorol-ja[41], így megkülönbözteti a következők tevékenységeket:
- ügyleti jellegű közjegyzői eljárások,
- igényérvényesítési jellegű közjegyzői eljárások,
- őrzési jellegű közjegyzői eljárások,
- bizonyítás felvételével kapcsolatos közjegyzői eljárások,
- jogviszony, joghatás megszűnésével kapcsolatos közjegyzői eljárások,
- jogutódlással kapcsolatos külön közjegyzői eljárások,
- regisztratív vonatkozású közjegyzői eljárások.
A közjegyző előtt folyó eljárások sokféleségét mutatja nagy számuk, valamint jogszabályi hátterük. Számuk az elmúlt években jelentősen növekedett. A legújabb szakirodalom a közjegyző hatáskörébe tartozó nemperes eljárá-
- 106/107 -
soknak már 20 típusát különbözteti meg.[42]
Áttekintve a jelenleg hatályos szabályozást, Magyarországon a következő polgári nemperes eljárások tartoznak közjegyzői hatáskörbe:[43]
- hagyatéki eljárás,
- fizetési meghagyásos eljárás,
- európai fizetési meghagyásos eljárás,
- közjegyző előtti előzetes bizonyítás,
- igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban,
- közgyűjteményben elhelyezett dologra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás[44],
- értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása iránti eljárás,
- bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző előtti megszüntetése,
- Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése,
- házassági és élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése,
- közjegyzői letéti eljárás,
- hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jogosult vagy kötelezett jogutódjának megállapítása,
- végrehajtás elrendelése fizetési meghagyás, európai fizetési meghagyás alapján,
- közjegyzői okirat, marasztalást tartalmazó közjegyzői határozat közjegyző által jóváhagyott egyezség alapján,
- közjegyző határozatának, a közjegyző által jóváhagyott egyezségnek és a közjegyzői okiratnak az EU más tagállamában, illetve más szerződő államában való végrehajtásához szükséges tanúsítvány, kivonat és igazolás kiállítása,
- jogutód személyének megállapítása a végrehajtás során,
- végrehajtás felfüggesztése,
- végrehajtás megszüntetése, korlátozása,
- Végrendeleti Országos Nyilvántartás vezetése,
- okiratszerkesztési eljárás,
- hiteles kiadmány kiállítása,
- okirat megőrzése,
- pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzése,
- elektronikus letéti tár,
- közjegyző előtti egyezségi eljárás.
A teljesség igénye miatt meg kell említenem, hogy a hagyatéki eljárás körében további eljárásokat is foganatosít a közjegyző, mint például az Európai Öröklési Bizonyítvány kiállítása,[45] illetve 2019. január 1-jétől az öröklési tanúsítvány kiállítása, amely harmadik államban történő igényérvényesítés céljára szolgál.[46]
Álláspontom szerint a fenti csoportosítások mellett célszerűbb egy másik osztályozás. E csoportosítás egyrészt az elektronizáció elő törésével és a 2008. évtől megfigyelhető folyamatos hatásköri bővítésekkel indokolható. A hatásköri bővítések a Kjnp. 2008. évi elfogadásán keresztül, a 2010 óta a fizetési meghagyásos eljárásokra irányadó szabályokon, illetve a Ptk. szerinti regisztrációs nyilvántartásokon át a Pp.-vel bezárólag (közjegyző előtti egyezségi
- 107/108 -
eljárás) tekintetbe veszik a megváltozott közjegyzői szerepet. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az európai polgári eljárásjog fejlődését sem, amely során a hatásköri bővülés az európai fizetési meghagyásos eljárás, illetve a már említett Európai Öröklési Bizonyítvány kiállítása iránti eljárás és a végrehajtási tanúsítványok kiállítása iránti eljárás létrejöttével valósult meg. Erre tekintettel a közjegyzői nemperes eljárásokat a következők szerint csoportosíthatjuk:
- közjegyzői okiratszerkesztési eljárás,
- közjegyzői nyilvántartások vezetése (regisztrációs eljárások[47]),
- magyar és európai fizetési meghagyásos eljárás,
- végrehajtási eljárások (fizetési meghagyás, európai fizetési meghagyás, közjegyzői okirat, marasztalást tartalmazó közjegyzői határozat, közjegyző által jóváhagyott egyezség alapján, végrehajtási tanúsítványok kiállítása iránti eljárás, jogutód személyének megállapítása végrehajtás során),
- öröklési ügyekkel kapcsolatos nemperes eljárások (hagyatéki eljárás, európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti eljárás, hagyatéki eljárás igazolása iránti eljárás),
- bizonyítással kapcsolatos ügyletek: előzetes bizonyítás, igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás,
- közjegyző előtti egyezségi eljárás,
- megőrzési ügyek: okirat megőrzése, pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzése, közjegyzői letéti eljárás, - egyéb közjegyzői eljárások: hiteles kiadmány kiadása iránti eljárás, bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése, értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása, hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jogosult vagy kötelezett jogutódjának megállapítása. A fentiek szerinti csoportosítás egyrészt rámutat az egyes önálló nemperes eljárások, mint a közjegyzői okiratszerkesztési eljárás helyére a közjegyzői eljárásjogban, kiemelve annak jelentő-ségét.[48] Másrészt nem hagyja figyelmen kívül az Európai Unió eljárásjogának fejlődését és hatását sem a magyar jogrendszerre, különösen az öröklési jog területén. A közjegyzői eljárások fenti, kilenc osztályba történő sorolása világít rá igazán a közjegyzői nemperes eljárások sokszínűségére, álláspontom szerint ugyanis az osztályozás szempontjait nem lehet szűkebb körben meghatározni.
A fent kifejtettek szerint a közjegyző jogállását tekintve jogszolgáltató hatóság, amely hagyományosan az igazságszolgáltatás rendszerében helyezkedik el. A közjegyző nemperes eljárások lefolytatása során ítélkező tevékenységet nem fejthet ki, jogvita esetén nem dönthet, arra kizárólag bíróság jogosult.
Jogforrási rendszerének komplexitása azzal magyarázható, hogy a vonatkozó jogi normák több, különálló törvényben szabályozottak. E törvények
- 108/109 -
- Kjtv., Kjnp., Hetv., Fmhtv. - szoros kölcsönhatásban vannak egymással, sok esetben egymásra épülő szabályozás figyelhető meg. Erre jó példa a hirdetményi kézbesítés, hiszen a Kjnp. 12/B. §-a utal a Hetv. hirdetményre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően alkalmazására.
A közjegyzői eljárások csoportosításával kapcsolatban kiemelendő, hogy a szakirodalomban rendszertanilag többféle csoportosítás is létezik. A különböző tipizálás a közjegyzői eljárások széles skálán való elhelyezésével indokolható, amely a jogügyletek közokiratba foglalásától egészen a regiszt-ratív eljárások, nyilvántartások vezetéséig húzódik. A közjegyzői eljárásokat illető nemperes jelző pedig a bírósági nemperes eljárásokkal egy szintre emeli a magyar közjegyzőség jogszolgáltatási tevékenységét. ■
JEGYZETEK
[1] Parti Tamás - Szécsényi-Nagy Kristóf - Szőcs Tibor: Végrehajtási záradék kiállítása fogyasztóval szemben - egy előzetes döntéshozatali kérelem margójára. Magyar Jog 2014. 7-8. sz. 408. o.
[2] Köblös Adél: A közjegyzők és az Alaptörvény. Magyar Jog 2014. 3. sz. 133. o.
[3] Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete, A közjegyzők és a közhatalom. Közjegyzők Közlönye 2013. 1. sz. 11. o.
[4] Köblös: i.m. 136. o.
[5] Rácz Attila: Az igazságszolgáltatási szervezet egysége és differenciálódása. Akadémia Kiadó, Budapest 1972. 9. o.
[6] Bodnár Eszter - Chronowski Nóra - Kukorelli István - Lápossy Attila - Pozsár-Szentmiklósy Zoltán - Somody Bernadette - Vissy Beatrix: Alkotmányos tanok I. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2018. 185. o.
[7] 1208/B/2010. AB határozat 3.1. pontja.
[8] Szabó Imre: A polgári peres eljárás alapelvei. In: Osztovits András - Pribula László - Szabó Imre - Udvary Sándor - Wopera Zsuzsa: Polgári eljárásjog I. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2013. 26. o.
[9] Alaptörvény 25. cikk (1) bek.
[10] Alaptörvény 25. cikk (6) bek.
[11] Benkő Orsolya - Bodnár Eszter - Chronowski Nóra - Kollarics Flóra - Kukorelli István - Lápossy Attila - Lukonits Ádám - Mécs János - Milánkovich András - Pásztor Emese - Pozsár-Szentmiklósy Zoltán - Somody Bernadette - Szalbot Balázs - Vissy Beatrix: Alkotmányos tanok II., Szemelvények és kommentárok. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2018. 204. o.
[12] 1/2008. (I.11.) AB határozat V.3. pontja.
[13] Benkő - Bodnár - Chronowski - Kollarics -Kukorelli - Lápossy - Lukonits - Mécs - Milánkovich - Pásztor - Pozsár-Szentmiklósy - Somody - Szalbot - Vissy: [2018] i.m. 204. o.
[14] Köblös: i.m. 130. o., valamint az Alaptörvény 25. cikkének (1) bekezdéséből következően egyértelművé válik a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumának megszűnése. Lásd: Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. CompLex Kiadó, Budapest 2012. 41. o.
[15] Imregh: i.m. 14. o.
[16] Imregh: i.m. 14. o.
[17] E törvény 38-40. §-ai között rendezi a közjegyzők feladatait, járásbíróság melletti működésüket, kinevezésüket és felügyeletüket.
[18] Itt említhetjük meg a közhitelesség elvét.
[19] Kjnp. 9. §.
[20] Kjnp. 3. §.
[21] Kjnp. 13. § (1) és (2) bek.
[22] Kjnp. 10. §.
[23] Kjnp. 12. § (5) bek.
[24] Hetv. 2. § (1) bek. első mondata.
[25] Hetv. 2. § (1) bek. második mondata.
[26] A miniszteri rendeletek közül az egyik aktuális változás a közjegyzői ügyvitelre vonatkozó átfogó változást tartalmazó, az elektronikus ügyvitelre épülő közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 29/2019. (XII. 20.) IM rendelet (új KÜSZ).
[27] Példaként hozható fel a közjegyzőhelyettes több közjegyzőnél való foglalkoztatása, amelyet a Kjtv. nem szabályozott egészen 2019. január 1. napjáig, viszont a gyakorlatban felmerült ennek igénye, így a MOKK választmánya 89. számú iránymutatásban rendezte - ideiglenesen - a fennálló kérdéseket.
[28] Jelenleg 5 állásfoglalás van hatályban, amelyek a tartós helyettesről (1. számú állásfoglalás), etikai kérdésekről (2. és 3. számú állásfoglalás), a közjegyzőjelölt feladatköreiről (4. számú állásfoglalás), valamint a végrehajtási záradékkal kapcsolatos, idegen pénzben meghatározott pénzkövetelésről kiállított közjegyzői okiratról fogalmaz meg észrevételeket.
- 109/110 -
[29] Kjtv. 1. § (1) bek. valamint 2. § (1) bek.
[30] Krenner Zoltán: A közjegyzői rendtartás reformja. Királyi Közjegyzők Közlönye 1934. 2. sz. 48. o.
[31] HBNY, VONY, ENYER, HÉVSZENY elektronikus nyilvántartása.
[32] A Kjnp.-ben találjuk a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő kirendelése, a közgyűjteményben elhelyezett dologra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás, az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása, a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése, az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése, a házassági és élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése, a közjegyző letéti eljárása, a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jogosult vagy kötelezett jogutódjának megállapítása iránti nemperes eljárást. Külön törvény szabályozza a hagyatéki eljárást, valamint a fizetési meghagyásos eljárást.
[33] A Hetv., valamint az Fmhtv.
[34] Kadlót Erzsébet: A közjegyzői szervezet és ügyvitel. PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2002. 6-7. o.
[35] Ezt az álláspontot képviseli Farkas József.
[36] Imregh Géza - Nagy Andrea: Közjegyzői és ügyvédi jog. Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért, Miskolc 2004. 21. o.
[37] Általános közhiteles tevékenység körébe sorolja: közokirat kiállítása jogügyletekről, jogi jelentőségű tényekről közokirat kiállítása és kiadása, okiratok megőrzése, felek megbízásából pénz, értékpapír, értéktárgy átvétele a jogosult részére való átadás céljából, a feleknek jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése érdekében, de a hatáskörébe utalt eljárásokkal összefüggésben tanácsok adása.
[38] Lásd bővebben: Varga István - Éless Tamás (szerk.): Szakértői Javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára (továbbiakban: Szakértői Javaslat). HVG-ORAC és Magyar Közlöny Lap- és könyvkiadó Kft., Budapest 2016. 824. o.
[39] Némi jogtörténeti kitekintést megengedve, a Kktc. 144. §-a a hiteles kiadmány kiadása iránt külön úgynevezett megengedő végzés meghozatalát is előírta, amit kézbesíttetni kellett a feleknek. Amennyiben a közjegyző nem találta alaposnak a kiadás iránti jogalapot, a megtagadó végzés ellen jogorvoslatnak volt helye.
[40] Kktc. 137-150. §, valamint Kjtv. 148-157. §.
[41] Máté Viktor: Közjegyzői nemperes eljárások. In: Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Polgári eljárásjog rovat, rovatszerkesztő: Harsági Viktória) 12. o.
Forrás: http://ijoten.hu/szocikk/kozjegyzoi-nemperes-eljarasok (letöltés dátuma: 2019. december 30.).
[42] Mikó Ádám - Rádonyi Dénes: A fizetési meghagyásos eljárás új szabályai. In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2018. 2274. o.
[43] A közjegyzői nemperes eljárások taxatív felsorolása Szécsényi-Nagy Kristóf munkáján alapul, kiegészítve a 2018. január 1. napjával közjegyzői hatáskörbe utalt közjegyző előtti egyezségi eljárással. Lásd bővebben: Szakértői Javaslat, 831-832. o.
[44] Fontos megemlíteni, hogy a közgyűjteményben elhelyezett dologra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás jelenleg még hatályos közjegyzői nemperes eljárás, azonban az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2019. évi CXVII. törvény 2020. február 1. napjától hatályon kívül helyezte. Ennek következtében ez a nemperes eljárás megszüntetésre és kivezetésre kerül a polgári nemperes eljárások közül.
[45] Hetv. 102/B §, valamint 102/C §.
[46] Hetv. 102/D §.
[47] E körbe sorolható az alábbi nyilvántartások vezetése: gkZONY, ENYER, Elektronikus letéti tár, HÉVSZENY, HBNY, VONY, ZONY.
[48] https://www.mokk.hu/ugyfeleknek/index.php#3rdPage (letöltés dátuma: 2019. december 30.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
