A szellemi alkotások joga, mint a polgári jog elkülönült, speciális szabályozást igénylő szférája a szellemi alkotások elsődleges és legfontosabb jellegzetességében, a szerző által megalkotott művek eredetiségében, azok személyes jellegében leli önállóságát. A szellemi alkotások jogának két fő ága, az iparjogvédelem és a szerzői jogok egyaránt a tulajdonjoghoz hasonló, abszolút jellegű jogviszonyt hoznak létre, nem elhanyagolható azonban e jogterületek által létrehozott védelem kulturális hatása sem, amely folyamatos kölcsönhatásban van az újszerű vagyonelemek által involvált gazdasági tendenciákkal. Noha a létrejött alkotások - a szerző által életre hívott mű autentikus mivolta által - elválaszthatatlanul kapcsolódnak a szerző személyéhez, a szerzői jogok mégsem azonosak és nem is azonosíthatók a polgári jogi személyiségi jogokkal. Ahogy a polgári jogi személyiségi jogok rendszerint nem vagyoni értékű jogok, úgy a szerzői személyhez fűződő jogok sem feltétlenül bírnak vagyoni értékkel, ám - egyfajta szerencse-jelleget megtestesítve -magukban hordozzák a lehetőséget, hogy idővel mégis vagyoni értékük keletkezzen. A szerzők személyiségi jogait illetően célszerű különbséget tenni a szerzőt, mint jogalanyt megillető általános személyiségi jogok és a szerzőt, mint a szerzői alkotás létrehozóját megillető speciális személyiségi jogok között. A szerzőt, mint természetes személyt megillető személyiségi jogokat mind az Alaptörvény, mind a Ptk. biztosítják és azok teljes egészében függetlenek a szerző által létrehozott szerzői alkotásoktól.[1] Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy többféle szerzői jog össze is kapcsolódhat, illetve adott esetben szükségszerűen összekapcsolódik - gyakorta aligha értelmezhető egymástól függetlenül a név feltüntetéséhez, a nyilvánosságra hozatalhoz, valamint a kép- és hangfelvételhez való jog. A szerzői jog jogosultjának jogait illetően személyhez fűződő és vagyoni jogokat különíthetünk el. A szerzői személyhez fűződő jogok - mint a mű nyilvánosságra hozatalához[2], a név feltünteté-
- 69/70 -
séhez[3], valamint a mű egységének védelméhez való jog[4] - a szerzői minőség deklarálásával a létrehozott mű és az alkotó közötti szoros kapcsolatot hivatottak megtestesíteni, míg a vagyoni jogok a művek gazdasági forgalomban történő részvétele, azok felhasználása és a felhasználás engedélyezése során biztosítják az alkotó jogi érdekeit.
A szerzői személyhez fűződő jogoknak sokkal nagyobb valószínűséggel van vagyoni értéke, mint az általános polgári jogi személyiségi jogoknak, még ha ezek közül is inkább csak a névfeltüntetés joga, illetve a nyilvánosságra hozatal joga viselkedhet vagyoni értékű jogként. Ezt az is alátámasztja, hogy ugyanilyen jellegű jogokkal részben az előadóművész is rendelkezik, akinek a védett teljesítménye tekintetében a kép- és hangfelvételhez való joga is különös jelentőséggel bír, sőt az esetükben igen gyakran e két területhez tartozó jog szinte elválaszthatatlanul fonódik össze egymással. Ez utóbbi jogosulti csoportnál ebből fakadóan sosem lehet teljesen tisztán elkülöníteni, hogy a teljesítmény hasznosításához adott felhasználási engedély vagy éppen a személyhez fűződő hozzájárulás milyen arányban illeszkedik a fizetett ellenértékhez (ami így csak részben jogdíj).[5]
Társadalompolitikai vonatkozásokra fókuszálva, a rendszerváltást követően megindult gazdasági folyamatok és ezáltal generált társadalmi átalakulás addig rendhagyó vagyonelemek megjelenését hozta magával. Ezen tendenciák nyomán újszerű igények merültek fel, amelyek a jogi szabályozás aktualizálását tették szükségessé, párhuzamosan az egyéni szinten megjelenő, vagyonkezelés tekintetében kialakuló öntudattal. Az előbbiek következményeként az üzleti szféra kiteljesedése is megfigyelhető volt, alapvető - immáron vagyoni - értéket tulajdonítva a szerzői jogoknak és azok gazdasági forgalomban elfoglalt pozíciójának.
A jogi szabályozás történetiségét tekintve a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (továbbiakban: ún. régi Szjt.) a személyhez fűződő jogok időbeli korlátlanságának elvén alapult, míg a jelenleg hatályos 1999. évi Szjt. a személyhez fűződő jogok érvényesítése tekintetében - a névjog kivételével - a védelmi idő korlátját támasztja.[6] A törvényi védelem hatálya a szerzői művekre és az ún. kapcsolódó teljesítményekre terjed ki, a szerzői jog pedig a mű alkotóját illeti meg. A védelem az emberi kreativitás során létrejött olyan alkotásokat célozza, amelyek magukon hordozzák az alkotó személyiségi jegyeit.[7]
A jelenleg hatályos Szjt. megalkotásának egyik fő célja és vezérlő elve az volt, hogy az Európai Közösség szerzői jogi irányelveiben foglaltakkal a lehető legnagyobb mértékben összeegyeztesse a hazai szabályozást. Az Szjt. hatálybalépését követően került sor az Európai Unió két szerzői jogi irányelvének - nevezetesen az ún. INFOSOC-irányelv[8], va-
- 70/71 -
lamint az ún. követő jogi irányelv[9] - elfogadására, így az uniós jogi aktusokkal való összhang megteremtése érdekében az Szjt. többszöri módosítása vált szükségessé, amelyek közül a legátfogóbb és érdemi változásokat eredményező módosításnak a 2003. évben elfogadott harmadik számú módosítás bizonyult.[10]
A személyhez fűződő és a vagyoni jogok közötti alapvető különbség, hogy a személyhez fűződő jogok a szerző és műve között fennálló személyes kapcsolat védelmét szolgálják, azok nem átruházhatók és a védelmi idő elteltét követően sem szűnnek meg, míg a vagyoni jogok a már létrejött művek felhasználásához kötődnek és a védelmi idő leteltével elenyésznek. A szerzői személyhez fűződő jogok forgalomképtelenségének elvét maga az Szjt. sem oldja fel, hiszen jogszabályi kivételek, mérlegelésen alapuló esetek sem kerülnek általa nevesítésre. Fontos megjegyezni, hogy az Szjt. lényegesen lazított az 1969. évi ún. régi Szjt. vonatkozó szabályozásán, hiszen az 1969. évi ún. régi Szjt. a vagyoni jogok tekintetében teljes egészében kizárta a rendelkezési jogot, míg az Szjt. - főszabállyá téve ugyan a forgalomképtelenséget - az általa lehatárolt szűk körben, egyes esetekben megengedi a jogok átruházását élők között, és korlátlan a rendelkezési jog az örökösök között. Mindezeken túl az Szjt. - a vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok között elhelyezve - a vagyoni jogok egyes részjogosítványainak érvényesítésével, a felhasználási jogok engedése keretében biztosítja a korlátozott forgalomképességet azzal, hogy kimondja, a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére.[11] Főszabály szerint a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - arányban kell állnia a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel.[12] A viszonylagos forgalomképteleség ellenére a vagyoni jogok átruházására és átszállására a törvény bizonyos esetekben mégis lehetőséget biztosít, így a rendelkezési jog korlátozottan ugyan, de érvényesül a szerzői jogok körében, amelynek vizsgálata átvezethet az öröklési jog és a házassági vagyonjog területére is.
A szellemi tulajdonnál a vagyoni jogok többnyire örökölhetőek és átruházhatóak, a hagyatékhoz azonban nem csupán a szellemi tulajdon, hanem a hasznosítási szerződés jogosultjának halála esetén az ő hagyatékához a szellemi tulajdonra vonatkozó hasznosítási jog, mint hagyatékhoz tartozó vagyoni értékű jog is tartozhat akkor, ha a felhasználási jog nem volt személyhez kötve. Mindezeken túl, a felhasználási jog időtartamának is van, illetve adott esetben lehet szerepe. A szellemi tulajdonhoz hasonlóan a szerzői műre vonatkozó felhasználási szerződés jogosultjának halála esetén az ő hagyatékához a szerzői jog jogosultjával kötött felhasználási szerződés szerinti jogosultságok tartoznak.[13] A továbbiakban
- 71/72 -
a szerzői jogok öröklési jogi vonatkozásaira fókuszálva kerül sor a szerzői jogokat általában uraló forgalomképtelenség és a kivételként megjelenő forgalomképesség kettősségének bemutatására, különös tekintettel a hagyatéki eljárás sajátosságaira és a rendelkezési szabadság kivételes jellegű érvényesülésére, ezt követően pedig kitekintést nyerhetünk a szerző "személyét", a szerzői jogok "piacát" és a szerzői jog "fogyasztói társadalom" égisze alatt történő érvényesülését érintő innovatív gondolatokra és kritikákra.
A szerzői jogokat általában jellemző forgalomképtelenség és a rendelkezési jog kínálta szabadság összevetése az öröklési jog területén ragadható meg a legszemléletesebben. Ahhoz azonban, hogy a vagyoni jogok átszállását és a rendelkezési jog kereteit vizsgálni tudjuk, mindenekelőtt tisztázni szükséges, hogyan is keletkezik az alkotót megillető szerzői jogi védelem. A hatályos szabályozás szerint annak érdekében, hogy valamely alkotás védelemben részesüljön, nincs szükség semmilyen konstitutív, illetve regisztratív jellegű jogi aktusra. Az ún. formalitásmentes oltalom elve szerint a szerzői jogok - mind a személyhez fűződő, mind a vagyoni jogok - a törvény erejénél fogva, automatikusan, pusztán a szerzői mű jogszabályi kritériumainak történő megfelelés tényénél fogva megilletik a szerzőt, illetőleg a jogok átszállása esetén jogutódját a mű létrejöttétől kezdve. A fentiekből következően nincs tehát szükség, illetve lehetőség ún. "levédetésre" vagy bármilyen hatósági eljárásra. Amennyiben jogvita keletkezik a szerzői jogi védelem fennállásáról, illetőleg arról, hogy a jogvita tárgyát képező alkotás - figyelemmel annak jogszabályi kritériumaira - egyáltalán szerzői műnek minősül-e, a jogvita eldöntése minden esetben bírósági hatáskörbe tartozik.[14]
Az Szjt. a vagyoni jogok élők közötti jogügylettel történő átruházását korlátozottan, míg a halál esetére szóló rendelkezést korlátlanul lehetővé teszi, amikor is kimondja, hogy a vagyoni jogok örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet.[15] A törvényi deklaráció alapján a szerző életében főszabály a forgalomképtelenség és a vagyoni jogok átszállására nyitva hagyott esetek minősülnek jogszabályi kivételnek, míg a halál esetére szóló rendelkezés esetében általános jelleggel, elvi alapokon biztosított a rendelkezési jog a szerző számára, ebben az értelemben sajátos módon feloldva a forgalomképtelenséget. Összhangban a Ptk. öröklési jogi könyvével, az öröklés bekövetkezhet végintézkedés alapján vagy a törvényes öröklés rendje szerint, és az általános szabályoknak megfelelően a végintézkedés minden esetben elsőbbséget élvez a törvényes örökléssel szemben. A hagyaték megnyíltával a vagyoni jogok megszerzése mind általános örökösként, mind különös jogutódlás folytán bekövetkezhet, akár hagyományrendelés útján is, jellemzően a juttatás tárgyát képező jogdíjak vonatkozásában. A holtig tartó haszonélvezeti jog intézménye szintén érvényesül a szerzői jogok területén, hiszen a szerzői jog - mint hasznot hajtó
- 72/73 -
jog - a dolog haszonélvezetére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával tárgya lehet a haszonélvezetnek, amelynek eredményeként a haszonélvezeti jog jogosultja lehet hivatott az engedélyezési jog tényleges gyakorlására és a jogdíjak megszerzésére. Mindazonáltal az öröklés útján bekövetkező egyetemes jogutódlás teszi lehetővé a vagyoni jogok legszélesebb körének egyidejű megszerzését, hiszen a hagyaték megnyíltával az örökös a vagyoni jogokat összességében szerzi meg, szemben a szerző rendelkezési jogának gyakorlása útján létrejött jogügyletekkel, amelyek eredményeként akár csak egy-egy vagyoni jogosultság, illetve a vagyoni jogok egy részére vonatkozóan, különös jogutódként léphet fel a jogszerző.
A szerző halála esetén az örökösként érdekeltként fellépő túlélő házastárs öröklési jogi helyzetének vizsgálata a házassági vagyonjog területével is összekapcsolódhat, hiszen a házassági vagyonjogi szerződés az öröklési rendre is érdemi kihatással lehet. Speciális helyzet állhat elő abban az esetben - hangsúlyozva az alkotás eredetiségét és személyes jellegét -, amikor az örökhagyó több házasságot köt és a vagyoni jogok azt a házastársat illetik meg, akivel a szerző elhalálozásakor fennállt a házassági életközösség, annak ellenére, hogy a mű létrehozása valamely korábbi házasság(ok) fennállásának tartama alatt történt, adott esetben a volt házastárs(ak) alkotáshoz fűződő szoros kapcsolatával, esetlegesen érdemi közreműködésével. A szerzői jog a szerző házastársnak a különvagyonába tartozik. A házastársi közös vagyon részét képező, a házassági életközösség fennállása alatt esedékes jogdíjaknak az örökhagyót megillető hányadából, valamint az örökhagyó különvagyonát képező vagyoni- és felhasználási jogokból jogosult öröklésre a túlélő házastárs. A hagyaték megnyíltát követően esedékessé vált díjkövetelések tekintetében a közös vagyoni jelleg már nem érvényesül, erre nézve a díjra vonatkozó teljes követelés képezi hagyaték tárgyát. Ezen elhatárolás tekintetében sohasem a felhasználási szerződés megkötésének időpontja, hanem a követelés esedékessé válásának időpontja bír döntő jelentőséggel. Az öröklés folytán bekövetkező jogutódlás az örökhagyót megillető követelés tekintetében is fennáll, így az örökhagyó halálát megelőzően esedékessé vált, ám nem teljesített követelések vonatkozásában a díjigény (a díj követelés) száll át az örökösre. Tekintettel arra, hogy a vagyoni jogok a törvény által meghatározott keretek között forgalomképesek és ezáltal élők közötti jogügyletek útján átruházhatóak, az örökhagyó életében átruházott vagyoni jogok kivételt képeznek a hagyatékhoz tartozó vagyoni jogosultságok egysége alól. Az előbbiek nyomán a hagyaték átadása során minden esetben vizsgálni szükséges, hogy vannak-e az örökhagyó által már átruházott vagyoni jogok, és amennyiben igen, azok hagyatékként történő átadására nem is nyílik lehetőség. A személyhez fűződő jogok megsértése okán történő fellépés lehetőségére szintén speciális szabályozást rögzít az Szjt., amely szerint a személyhez fűződő jogok megsértése miatt a védelmi időn belül elsősorban nem a vagyoni jogokat öröklés jogcímén megszerző személy, hanem - amennyiben a szerző részéről életében ilyen személy megjelölésére sor került - a szellemi hagyaték gondozásával megbízott személy jogosult, még élesebben elválasztva és hangsúlyozva a személyhez fűződő és a vagyoni jogokra vonatkozó szabályozás eltérő voltát. A jogsértések elleni fellépés lehetősége ez esetben passzív jellegű, a szerző halála után feléledő jogi lehetőség a személyhez fűződő jogok ún.
- 73/74 -
aktív gyakorlásához képest, amely - ezen jogok időbeli korlátozottsága miatt - kizárólag a szerző életében lehetséges.
A szerzői jogtól való kitérés jegyében: A digitális technológia fejlődése és az internetalapú szolgáltatások térhódítása a szabályozás tárgyára vonatkozóan is újszerű kérdések felmerülését hozza magával, mint például a domain-nevek státuszának és jogi helyzetének tisztázását. A domain-nevek, mint az internetes tartományok meghatározott egységei egyfajta kereskedelmi névvé is váltak, nagyfokú hasonlóságot mutatva a védjegyek szerepével és jelentőségével. A domain-nevek használatba vételét és a használat feltételrendszerét, valamint a jogsértéseket megelőzni kívánó, és az esetlegesen bekövetkező jogsérelmeket orvosolni képes intézményi kereteket az Internet Szolgáltatók Tanácsának Tudományos Egyesülete alakította ki és biztosítja. Az Egyesület - azzal a szándékkal, hogy a domain használóinak és mások jogait megóvja - megállapította a Domainregisztrációs Szabályzatot, amelyben azon szerződési feltételeket tette közzé, amelyek a .hu alatti közdomainek delegálásának, regisztrálásának és fenntartásának egységes rendjét biztosítani tudják. A .hu TLD domain nevek használatba adására Magyarországon az Internet Szolgáltatók Tanácsának Tudományos Egyesülete, A Nyilvántartó jogosult, amely azonban a domain igénylőkkel és használókkal közvetlenül nem áll kapcsolatban, úgy a használati jog megszerzése, mint a használat fenntartása vonatkozásában a vele franchise szerződéses jogviszonyban álló Regisztrátor szervezetek járnak el. Az a szolgáltatási szerződés, amely a domain név használatba adására és meghatározott feltételek mellett a használat folyamatos biztosítására irányul, a magyar jog szerint atipikus és visszterhes tevékenységi (eredményhez kötött vállalkozási) szerződés.[16] A domain-nevek kiosztásával, a tartománynevek hierarchikus rendszerbe történő rendeződésével és azok regisztrálásával - a bennük rejlő kereskedelmi lehetőségek által - a domain-nevek jogosultja kizárólagos jogokat nyer, amelyek átruházhatósága nincs korlátozva, így a domain- nevek élők közötti jogügyletek tárgyát képezhetik, sőt, zálogjog alapítása útján meg is terhelhetők. Mindezekkel ellentétben - a szerzőt megillető vagyoni jogosultságoktól eltérően - a domain-nevek hagyaték tárgyát jelenleg nem képezhetik, így a jogosult halálának bekövetkezése esetén a domain-nevekre vonatkozó jogosultságok öröklés útján történő átszállása kizárt.
Visszatérve a szerzői jog örökléséhez: Amennyiben az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása mellett halálozott el és abban megjelölte az engedélyezési jogok jogosultját, illetve jogosultjait, akkor a joggyakorlás tekintetében ez minősül az irányadónak. Elképzelhető olyan eset is, hogy az örökhagyó a jogdíjak vagy bizonyos típusú jogdíjak kedvezményezettjének is más-más személyt jelöl meg. Ha több örököst illet ugyanazon típusú engedélyezési jog, célszerű, ha ezt az örökösök egymás között rendezik, míg amennyiben erre nem kerül sor, akkor a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályainak analóg alkalmazása jöhet szóba.[17]
- 74/75 -
Az Szjt. kifejezett rendelkezése útján biztosítja annak lehetőségét, hogy a vagyoni jogokat megszerző örökösök között jogátruházás mehessen végbe, amikor kimondja, hogy a vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek, kivételt képezve a forgalomképtelenség főszabálya alól. Az Szjt. fenti rendelkezése összhangban áll a hagyatéki eljárásról szóló törvény egyezségkötésre és osztályos egyezségre vonatkozó szabályaival, tekintettel arra, hogy azok szintén az öröklés rendjétől való eltérésre teremtenek módot, az örökösök rendelkezése, illetve hagyatéki eljárás során történő megegyezése alapján. A szerzői jogok rendeltetésével ellentétesnek bizonyulna, ha az egyes vagyoni jogosultságok szétaprózódnának az örökösök között, megnehezítve a megszerzett jogok tényleges érvényesítését. Az örökösök egymás javára szóló rendelkezésének megengedése tekintetében az Szjt. nem tesz különbséget a végintézkedésen alapuló és a törvényes öröklés között, így az eltérés lehetősége mindkét esetben nyitva áll az örökösként érdekeltek számára.
A rendelkezési jog egyfajta sajátos, kiterjesztett értelmezéseként vehető figyelembe a Ptk. várt öröklésről szóló rendelkezésre vonatkozó szabályozása, amely lehetőséget nyit az örökösök - azonban kizárólag az örökhagyó leszármazói - számára, hogy még az örökhagyó életében, előzetesen, a hagyatéki eljáráson belül történő egyezségkötést megelőzően megállapodásra jussanak a majdan hagyaték tárgyát képező vagyoni jogokat illetően, várományként.[18] A Ptk. ezen jogügylethez kizárólag az írásbeliség alaki követelményét támasztja, azonban a személyi kört illetően fontos hangsúlyozni, hogy ilyen megállapodás kizárólag az örökhagyó leszármazói egymás közötti viszonylatában érvényesülhet, a leszármazók körén kívül eső harmadik személy javára szóló átruházásra nem nyújt jogi lehetőséget. Nem kifejezetten az örökösök közötti megállapodásként, ám öröklési jogi szempontból mégis megemlítendő az öröklésről szóló lemondás[19], mint élők közötti jogügylet, amely a hagyaték megnyíltát követően szintén kihatással lehet a hagyaték tárgyát képező vagyoni jogok jogi sorsára. Az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosultak - azaz már nem kizárólag a leszármazók személyi köre - szerződésének tárgyát képezheti úgy a hagyaték egésze, mint annak részeként a vagyoni jogok, így végső soron az öröklésről való lemondás is a törvényes öröklés rendjétől való eltérést eredményezi, amelyet a hagyatéki eljárás lefolytatása során is szükséges figyelembe venni. A lemondás - azzal a feltétellel, hogy a meghatározott személy az örökhagyót túléli - meghatározott személy javára is szólhat, amely a törvényes örökösök között várományi jelleggel szintén minősülhet egyfajta sajátos értelemben vett jogátruházásként. Az örökhagyó halálát követően a hagyatéki eljárás keretei között nyílik lehetőségük a hagyatékot öröklés jogcímén megszerző személyeknek az egymás javára történő jogátruházásra, amelyre úgy az osztályos egyezség, mint a közjegyző jóváhagyását igénylő egyezség alternatívaként szolgálhat. Az örökösként érdekeltek által kötött osztályos egyezség mind a hagya-
- 75/76 -
téki vagyon felosztására, mind a hagyatékból való részesedés arányának megváltoztatására irányulhat azzal, hogy a közjegyző a hagyatékot változatlanul öröklés jogcímén adja át. A Hetv. egyezségkötés keretében az öröklésben érdekeltek - tehát az örökösként érdekelteknél tágabb - személyi köre javára teszi lehetővé az egymás javára történő átruházást, amely szintén vonatkozhat a hagyatékhoz tartozó vagyoni jogokra, illetve követelésekre. Az átruházás változatos jogcímeken mehet végbe, hiszen arra akár ellenérték fejében az örökrész megváltásaként, akár ellenérték nélkül ajándékozás útján, akár hagyatéki hitelezői igény kielégítéseként sor kerülhet, amennyiben az érdekeltek között erre vonatkozó megállapodás születik és az egyezség jóváhagyásának jogi akadálya nincs. Megjegyzendő továbbá, hogy az egyes vagyoni jogok öröklés útján történő megszerzése nem teszi azokat teljes mértékben forgalomképessé, hiszen a jogszabály kizárja, hogy az örökösök harmadik személy javára ruházzák át az öröklés útján tulajdonukba került jogosultságokat.
Az Szjt. 9. § (5) bekezdése azt engedi meg, hogy a vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezzenek. Akkor tehát, ha a vagyoni jogokat öröklés jogcímén megszerzők azokról nem egymás javára, hanem az örökösök körén kívülálló javára rendelkeznek, reájuk mint a szerző jogutódaira a vagyoni jogok átruházására vonatkozó általános, és nem az örökösöket egymás közötti viszonyukban megillető különös szabályokat kell alkalmazni.
A szerzői jog a hagyatéki eljárás szempontjából dogmatikailag az ingóhagyaték körébe tartozik, azonban fontos kiemelni, hogy önmagában azon ténynél fogva, hogy a hagyatékban szerzői jog van, a hagyaték leltározása és a hagyatéki eljárás megindítása még nem kötelező, a szerzői jog leltározása csak akkor szükséges, ha a Hetv. 20. §-ában foglalt feltételek fennállnak.[20] A közjegyzői eljárásban a hagyatékban felmerülő szerzői jog megjelölésére nézve a mű címe, illetve megjelenésének helye, ideje minősül irányadónak, azonban szerzői jog a még meg nem jelent alkotásra is vonatkozik, ebben az esetben a mű pontos meghatározása szükséges, hiszen a műnek minden esetben egyértelműen azonosíthatónak kell lennie. Gyakorlat szerint a szerzői alkotással való rendelkezési jog gyakorlására döntően együttesen kerül sor, ritka azon esetek száma, amikor megosztják ezeket. A régi Ptk. alapján vita abban az esetben merült fel, amikor a bíróság a rendelkezési joghoz nem nyúlt hozzá, elszámolási viszonyt írt elő, viszont a rendelkezési jog az állagörökös, a jogdíjak pedig a haszonélvező kezében voltak, amely egyfajta függést eredményezett közöttük.[21]
A szerző házastársának öröklési jogi helyzete mind a régi Ptk.[22], mind a Ptk. rendelkezései alapján sajátos, hiszen a régi Ptk. szabályozása alapján a túlélő házastárs az állagörökösök mellett özvegyi jogot örökölt, míg a Ptk. leszármazók mellett történő öröklés esetén egy gyermekrészt biztosít a házastárs számára a közösen lakott lakáson és a hozzá
- 76/77 -
tartozó berendezési- és felszerelési tárgyakon kívüli egyéb hagyatékból, amelynek értelemszerűen a vagyoni jogok is részét képezik. Függetlenül az örökösök személyi körétől és a hagyatéki eljárás keretei között történő megállapodásuktól, maga a joggyakorlás a szerzői jogok speciális jogi jellege okán fokozott együttműködést igényel az örökösök részéről, amely - a jogok tényleges gyakorolhatóságának alapvető feltételeként - a jogok felosztása és az esetleges felhasználási szerződések megkötése során is irányadó.
Fontos megemlíteni, hogy az Szjt. 9. § (5) bekezdése csupán annak lehetőségét deklarálja, hogy a vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek, kifejezetten nem utal a hagyatéki eljárásról szóló törvény rendelkezéseire, azonban a hagyatéki eljáráson kívül e tekintetben lényegesen korlátozottabbak az örökösök rendelkezésére álló lehetőségek, figyelemmel a vagyoni jogok hagyatékként történő átadását, egy esetleges egyezségkötést, valamint az örökösök eljárásjogi tájékoztatását illető közjegyzői közreműködésre is. A hagyatéki eljáráson kívül egyéb közjegyzői eljárásokat tekintve a közjegyző előtti egyezségi eljárás lefolytatása szerzői jogi, szomszédos jogi és iparjogvédelmi ügyben kifejezett jogszabályi tilalomba ütközik[23], azonban esetleges jogvita esetén előzetes bizonyításnak, illetve igazságügyi szakértő kirendelésének tárgya lehet, amennyiben az eljárás lefolytatásának jogszabályi feltételei teljesülnek.
A Hetv. keretszabály[24] alkalmazása útján rögzít azon eljárási cselekmények lefolytatására irányuló kötelezettséget, amelyeket külön jogszabályok írnak elő vagy fognak előírni a hagyatéki eljárásban hozott végzés megküldésére, illetőleg intézkedés megtételére, míg az Szjt. kifejezett rendelkezése útján telepít a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőre értesítési kötelezettséget a szerzői jog vonatkozásában. Abban az esetben, ha a hagyatékhoz szerzői jog tartozik, a közjegyző kivonatos hagyatékátadó végzést köteles küldeni az elhunyt személy műveivel kapcsolatban érintett közös jogkezelő szervezetnek[25], amely - a személyes adatok védelmével és az adatkezelési szabályokkal összhangban -kizárólag a hagyatékhoz tartozó szerzői jog átadására vonatkozó adatokat tartalmazza. Amennyiben szerzői jog a hagyatéki eljárás tárgyát képezi, a közjegyző már a hagyatéki eljárás megindításáról értesíteni köteles a közös jogkezelő szervezetet. A szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző egyesületeket a 24/2010. (XII.28.) KIM rendelet alapján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala tartja nyilván. Ha nem állapítható meg, hogy melyik az érintett közös jogkezelő szervezet, vagy a művek nem tartoznak a közös jogkezelés körébe, az értesítést, valamint a hagyatékátadó végzés kivonatát az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnek kell megküldeni.[26] Amennyiben az örökösök és a közös jogkezelő szervezet között esetlegesen jogvita keletkezne, panaszeljárás igénybevételére van lehetőség. Fontos kiemelni, hogy a hagyaték megnyíltakor díjkifizetésre nincs lehetőség, ahhoz minden esetben jogerős hagyatékátadó végzés, illetőleg bírósági
- 77/78 -
ítélet szükséges, a jogerős érdemi határozat meghozataláig a közös jogkezelő szervezet a díjakat visszatartja.
Az Szjt. egységesen a "szerző" kifejezést használja a szerzői jogok és kötelezettségek alanyaként, amely adott esetben az örökösökre, illetve egyéb jogcímen jogutódokra, valamint a szerzői jog más jogosultjaira is irányadó.[27] A közös jogkezelés jogszabályi fogalma szerint a közös jogkezelés egyes szerzői vagyoni jogok és szerzői joghoz kapcsolódó vagyoni jogok több jogosultja érdekében és közös javára közös jogkezelő szervezetek által történő gyakorlása és érvényesítése függetlenül attól, hogy azt törvény írja elő vagy az a jogosultak elhatározásán alapul.[28] Közös jogkezelés körébe tartozik minden olyan felhasználási mód, amellyel kapcsolatban az engedélyezési jog vagy az engedélyezési jog nélkül fennálló díjigény az Szjt. előírása alapján kizárólag közös jogkezelés útján érvényesíthető.[29] A közös jogkezelők egyesületi alapon működő[30] nonprofit szervezetek, amelyek alapvető feladata, hogy megbízási alapon gyakorolják a jogosultak vagyoni jogait, közös jogérvényesítést végezzenek, fellépjenek az esetleges jogsértésekkel szemben, díjszabást állapítsanak meg, figyelemmel kísérjék a felhasználásokat, valamint képviseleti csoportonként eltérően kezeljék a jogdíjakat, amelyek a jogosultak között felosztásra kerülnek. A közös jogkezelő szervezetekről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nyilvántartást vezet, ellátja a szervezetek felügyeletét és az átláthatóság, valamint a nyilvánosság elvének érvényesülése érdekében biztosítja a közös jogkezelő szervezetek alapszabályához, szabályzataihoz és beszámolóihoz való hozzáférést. Általánosságban kijelenthető, hogy a közös jogkezelés döntően olyan területeken fordul elő, amikor a szerzőknek nincs módjuk az egyes felhasználások ellenőrzésére, a felhasználók pedig nem képesek egyenként, közvetlenül a szerzőket megkeresni annak érdekében, hogy az egyes felhasználások tekintetében engedélyt szerezhessenek be.[31] A közös jogkezelés mibenlétét illetően az önkéntes közös jogkezelés mellett az ún. kötelező közös jogkezelés és az ún. kiterjesztett hatályú közös jogkezelés jogi kategóriáit különíthetjük el. Kötelező közös jogkezelés esetén a jogosultaknak nincs választása, míg a kiterjesztett hatályú jogkezelés akként jön létre, hogy a jogosultak előbb önkéntesen létrehoznak egy közös jogkezelési rendszert, amelynek hatályát a jogszabály - megfelelő feltételek megléte esetén - azt követően kiterjeszti a kívülálló jogosultakra is. A fenti kategóriák elhatárolása tekintetében fontos megemlíteni, hogy kötelező közös jogkezelés esetén a jogosultaknak nincs módjuk arra, hogy jogaikat kivonják a közös rendszerből, míg a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés esetén ez a lehetőség rendelkezésre áll.[32]
- 78/79 -
A szerző halálát követően történő igényérvényesítés és a kegyeleti jogok tekintetében szintén indokolt az általános személyiségi jogok és a szerzői alkotás létrehozóját megillető speciális személyiségi jogok közötti különbségtétel: az elhunyt szerző emlékének megsértése esetén - általános jelleggel - az elhunyt hozzátartozója és az elhunyt által végrendeleti juttatásban részesített személy[33], valamint a közérdek védelmében az ügyész léphet fel, míg a speciális, szerzői személyiségi jogok megsértése esetén a szerző halála után a védelmi időn belül - amely főszabály szerint az elhunyt halálától számított 70 év[34] - az léphet fel, akit a szerző irodalmi, tudományos vagy művészeti hagyatékának gondozásával megbízott, ennek hiányában pedig, illetőleg, ha a megbízott személy részéről intézkedés nem történik, aki a szerzői jogokat öröklés jogcímén megszerezte.[35] A jogszabály kizárólag úgy értelmezhető, hogy a hozzátartozók ilyen esetben akkor léphetnek fel a szerzői jogok védelmében, ha akár törvényes öröklés, akár végrendeleti öröklés jogcímén megszerezték a szerzői vagyoni jogokat.[36]
A technológia rendkívüli ütemben történő fejlődése, a digitális transzformáció megjelenése és a mesterséges intelligencia térhódítása szükségszerűen előrevetíti azt a kérdést, hogy kizárólag ember képes-e létrehozni olyan alkotást, amely magában hordozza azokat a jegyeket, amelyeket a jogszabály a létrehozott műveket megillető védelemben részesít. A mesterséges intelligencia fejlődése jelenlegi ütemét alapul véve - egyre inkább - reális kérdésként merülhet fel, hogy egy ember gyártotta, de az algoritmusai által gyűjtött adatok segítségével önmagát továbbfejlesztő szoftver, illetve robot képes lehet-e olyan alkotást létrehozni, amely elvben kielégíti a szerzői jogi védelem minimumkövetelményét: az egyéni, eredeti jelleget. A szerzői jogokra és a szerzői "minőségre" vonatkozó jelenlegi álláspont szerint a mesterséges intelligencia útján létrehozott alkotást nem illeti meg jogvédelem emberi szellemi alkotó tevékenység hiányában, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szabályozás - a technológiai fejlődés által generált újszerű igények okán - nem hordozza magában a változás lehetőségét. Noha az Szjt. nem rögzíti kifejezetten, hogy alkotás kizárólag embertől származhat, azt mégis kimondja, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó, egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg, amelyből az következik, hogy jogi védelemben az emberi teljesítmény útján előállított mű részesülhet. Az előbbieket kiterjesztően értelmezve, ha el is fogadnánk, hogy alkotás nem csak emberi tevékenység nyomán jöhet létre, hanem azt - többek között - egy algoritmus is létrehozhatja, mégsem állná meg a helyét, hogy maga a mű közvetlenül a szerző szellemi tevékenységéből fakad. Noha az alkotást létrehozó szoftver emberi tevékenység nyomán lépett működésbe, az algoritmus által létrejött alkotás már nem közvetlenül, csupán közvetve, egy informatikai program funkcionálásán keresztül kapcsolódik az emberi alkotóhoz, amely egyrészt csorbítaná a szerző személye és a létrehozott alkotás között fennálló rendkívül szoros kapcsolatot, másrészt aránytalanul kiszélesítené a jogi védelemben részesített szerzői művek körét, felerősítve
- 79/80 -
a mesterséges intelligencia által az emberi szellemi működésre gyakorolt esetleges veszélyeket. Az elvi alapokon túl, a szabályozás tárgyán átívelő, a dogmatikai kérdéseken túlmutató jelenség az értékesíthetőség, mint a létrehozott művek iránti kereslet fokmérője. A mesterséges intelligencia működtette algoritmusok alkalmasak az adatok olyan szintű feldolgozására, amely addig nem tapasztalt mélységű adatbázisokat hoznak létre, informatikai szoftvereket generálnak, sőt, akár iparilag, illetve gazdaságilag hasznosítható alkalmazások megjelenését segíthetik elő, amely szerzői jogi védelemtől függetlenül is komoly bevételeket eredményezhetnek a fejlesztőik javára, és ezek népszerűsége alapvetően befolyással bírhat az emberi vívmányok iránti keresletre.[37]
A szerzői jogi "piac" alapvető körforgása és egyben fő rendezőelve akként modellezhető, hogy a jogosultak engedélyt adnak műveik felhasználására, ezért pedig díjazásban részesülnek. Ennek nem csak az analóg, hanem az online térben is meg kell valósulnia, hiszen elengedhetetlen ahhoz, hogy a szerzők motivációt érezzenek az innovatív technikák használatára műveik elkészítéséhez a társadalom, a gazdaság és a művészet igényeinek kielégítése céljából. Az alkotói kedv intenzitásával és eredményeivel aligha mutatkoznak kétségek, azonban a megfelelő díjazást, valamint a díjazás alkotóhoz történő célba érését illetően gyakorta merülnek fel aggályok, figyelemmel arra is, hogy a "piac"-ra kikerült művek sorsának nyomon követése rendszerint nehézségekbe ütközik. A szerzők számára a gyakorlatban kihívást jelent a művek útjának és a művek esetleges jogosulatlan felhasználásainak rekonstruálása csakúgy, mint az előbbiek ellenében őket megillető jogdíjak pontos összegének megállapítása. Az online világban ez még nehézkesebbnek bizonyul, hiszen a digitalizáció térnyerésével az egyre összetettebbé váló hálózatokban szinte lehetetlen az oda feltöltött művek felhasználásának modellezése, amely tendencia a jogsértések "egyszerűbb" elkövetésének is kedvez. A jogszerűen működő tartalomszolgáltatók versenyre kényszerülnek az aluljogosított szolgáltatókkal szemben, hiszen azok a bevételeik döntő részét rendszerint nem a tartalombeszerzésre fordítják, így a befolyt összegek nem képesek a jogosulti oldalon realizálódni.[38] Megoldásra váró problémaként tarthatjuk számon az online tér keretek közé szorítását, a felhasználások és terjesztések, valamint azok rögzítésére vonatkozó kötelezettség jogi alapjainak hatékonyabb kidolgozását és az azokkal kapcsolatos visszásságok, visszaélések, jogsértések szankcionálását, amely az államok szabályozásának nemzetközi összehangolást sem nélkülözheti.
- 80/81 -
A szerzői jogot ért exponenciális sokk, azaz az alkotás-tömegtermelés és a gyakoribb műfelhasználások a szerzői jog egyre szélesebb körben történő megkérdőjeleződéséhez vezettek. A szerzői jog indokoltságával szemben álló érvek döntően arra hivatkoznak, hogy az akadályozza a szabad tartalomáramlást, amely alapvető ellentétben áll a nyilvánosságra hozott művek digitális piacon történő egyre szabadabb terjedésével. A szerzői jogra vonatkozó markánsabb kritikák szerint már önmagában az is elfogadhatatlan, hogy a művet az alkotó munkája gyümölcsének tekinti, és erre alapozva rendelkezési, ellenőrzési igényt formál felette. Az ellenőrzés elvi lehetőségét is tagadók azzal érvelnek, hogy az egyszer már nyilvánosságra hozott művek terjedését gátló vagy akadályozó monopólium sem közgazdasági, sem erkölcsi alapon nem indokolható. A közös jogkezelés szintén azt a rendeltetést hivatott betölteni, hogy a szerző és a nyilvánosságra került mű közötti kapcsolat, a felhasználás-engedélyezések és a díjigények érvényesítése akkor is biztosított legyen, ha a szerző már nem képes azokat kontroll alatt tartani. Mind elméleti, mind stratégiai szinten napirendre került, hogy a szerzői jog fogyasztói korszakát jellemző társadalmi, szociológiai és gazdasági változások pontosan milyen igazodást igényelnek a szerzői jogtól. Összességében véve, a szerzői jogok rendeltetését figyelembe véve elkerülhetetlen, hogy a tartalomáramlást és a hozzáférést korlátok közé szorítsák, hiszen kizárólag így garantálható, hogy a nyilvánosságra került mű jogi sorsa a szerző számára követhető legyen, így a legszerencsésebbnek azok a megoldások tekinthetők, amelyek egyszerre tudják biztosítani az akadálytalan hozzáférést és a szerzői jogok hatékony védelmét.[39]
A szerzői jog területe számos vonatkozásban kivételes jellegű, amelynek öröklési jogi szempontból történő vizsgálatán keresztül szemléltethető leginkább, hogyan csaphat össze, illetve érvényesülhet egymás mellett a forgalomképtelenség főszabálya és az öröklési jog, valamint a halál esetére szóló rendelkezés kínálta szabadság, megőrizve a jogátruházásra vonatkozó szigorú törvényi korlátozásokat. Noha a szerzői jog különálló területként létezik, kifejezetten a jogok öröklésére nézve mégsem áll rendelkezésre speciális szabályozás, arra nézve a polgári jog általános szabályai irányadók. E tekintetben a polgári jogi kodifikáció során sem történt a jogalkotásban testet öltő érdemi változás, hiszen a szerzői jogok öröklésére vonatkozó szabályok sokkal inkább deklaráló jellegűek, amelyek a joggyakorlás kereteit és a jogátruházási tilalmakat, egyéb korlátozásokat jelölik ki, védelmezve és hangsúlyozva a szerzői jogoknak a szerző személyéhez történő rendkívül
- 81/82 -
szoros kapcsolódását és a forgalomképtelenség főszabályát. A keletkező szellemi alkotások tárgyi sokfélesége, a vagyonelemek esetlegesen rendhagyó jellege, azok sajátos társadalmi-, gazdasági- és üzleti jelentősége, valamint az egyén szintjén is egyre inkább megjelenő vagyonkezelési tudatosság okán a jogalkotó egyre szélesebb körben felmerülő igényekkel néz szembe, amelyek a jelenlegi szabályozás körének szélesítésére, specializálására és aktualizálására irányulnak. Az általános jogátruházási tilalom és a rendelkezési szabadság kivételessége egyfajta sajátos ellentmondást hordozva, mégis egymás mellett érvényesülnek, amellyel a legszignifikánsabban a házassági vagyonjog és az öröklési jog területén szembesülnek annak alanyai. A jövőre nézve olyan jogszabályi környezet megalkotása lenne kívánatos, amely - szigorú keretekkel ugyan, védelmezve a szerzői jogok személyhez fűződő jellegét - lehetővé teszi és alternatívát kínál a szerzői jogok valódi gyakorolhatóságát illetően, egyaránt megoldásul szolgálva a joggyakorlás során felmerülő elméleti és gyakorlati jelentőségű kérdésekre, figyelembe véve a digitális tér és az egyre szabadabb tartalomáramlás által generált, mind a szerző, mind a befogadó közönség oldalán jelentkező igényeket. ■
JEGYZETEK
[1] Tattay Levente: A szerzők személyiségi jogai. Közjegyzők Közlönye, 3/2001, 3. o.
[2] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) 10. § és 11. §.
[3] Szjt. 12. §.
[4] Szjt. 13. §.
[5] Grad-Gyenge Anikó: Szerzői jog és házassági vagyonjog. Családjog jövője, 2017/4. 2. o.
[6] A régi Szjt. történeti szerepéről lásd bővebben: Sápi Edit, A színpadi művek szerzői jogi védelme, (PhD értekezés) Miskolc, 2018, 56-58. o.
[7] Dr. Sulyok Ádám Miklós: A szerzői jog megjelenése a védjegyjogban - I. rész. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 14. (124.) évfolyam 3. szám, 38. o.
[8] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdések történő összehangolásáról.
[9] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti képzőművészeti alkotás szerzőjének javára szóló követő jogról.
[10] Dr. Kiss Zoltán: A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításánakfőbb kérdései. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 109. évfolyam 1. szám.
[11] Szjt. 16. § (1) bek.
[12] Szjt. 16. §.
[13] Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás. (HVG-ORAC, 2011) 18. o.
[14] Dr. Sulyok Ádám Miklós, i.m. 39. o.
[15] Szjt. 9. § (4) bek.
[16] Verebics János: A névoltalom kérdései a magyar domain-regisztráció gyakorlatában - az új Ptk. után. GJ, 2015/7-8., 28 o.
[17] Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez (szerk.: Gyertyánfy Péter, szerk-lektor: Legeza Dénes).
[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 7:54. §.
[19] Ptk. 7:7. §.
[20] Anka Tibor, i.m. 231. o.
[21] Koleszár Mercedes-Valki Adrienn: A szerzői jogok öröklésének bemutatása - különös tekintettel az Artisjus és a Filmjus gyakorlatára. https://jogaszkepzes.kormany.hu/admin/download/f/fc/32000/Tanulm%C3%A1nyk%C3%B6tet.pdf 130-131. o.
[22] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.).
[23] Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.) 27/H. § (3) bek. a) pont.
[24] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Hetv.) 91. § (3) bek.
[26] Anka Tibor, i.m. 231. o.
[28] a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Kjktv.) értelmező rendelkezések, 4. § 7. pont.
[29] Kjktv. 4. § 6. pont.
[30] Kjktv. 21. §.
[31] Koleszár Mercedes-Valki Adrienn, i.m. 133-134. o.
[32] Dr. Kiss Zoltán, i.m.
[33] Ptk. 2:50. §.
[34] Szjt. 31. § (1) bek.
[35] Szjt. 14. §.
[36] Tattay Levente, i.m. 7. o.
[37] Dr. habil. Mezei Péter: Mesterséges intelligencia és szerzői jog. https://jogaszvilag.hu/mesterseges-intelligencia-es-szerzoi-jog/ (letöltés dátuma: 2020. június 24.).
[38] Kaskovits Melinda: Szerzői jog a digitális egységes piacon. Infokommunikáció és Jog, 2017. Különszám 25-27. o.
https://infojog.hu/kaskovits-melinda-szerzoi-jog-a-digitalis-egyseges-piacon-2017-kulonszam-25-32-o/ (letöltés dátuma: 2020. június 24.).
[39] Pogácsás Anett: Tartalomáramlás és hozzáférés a szerzői jog "fogyasztói korszakában". In Medias Res 2017/1 VI. évfolyam, 1. szám.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Miskolc.
Visszaugrás
