Verebics János: A névoltalom kérdései a magyar domain-regisztráció gyakorlatában - az új Ptk. után (GJ, 2015/7-8., 28-36. o.)

A domain nevek használatba adásának és használatának szabályozása alapvetően az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő, s minden szempontból sikeresnek értékelhető szakmai önszabályozás kompetenciájába tartozik. A 2000-es liberalizáció (mely a valamilyen névkizárólagosságon alapuló, azzal egyező domain névhasználati jogosultságot elismerő, korábbi rendszert váltotta fel) alapvetően polgári jogi, kötelmi alapon, általános szerződési feltételek révén határozta meg azokat a korlátokat, s alakította ki azokat a biztosítékokat, jogi és szervezeti-intézményi kereteket, melyek egyrészt a visszaélésszerű névhasználati helyzetek kialakulását kívánták megakadályozni, másrészt az esetleges jogsérelmek orvoslására kínálnak gyors és hatékony lehetőséget [Vö.: Pázmándi Kinga-Verebics János: E-jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012, 126-128. o.]. A használatba vétel és használat feltételrendszerét, valamint a jogsérelmek ki­alakulását megelőzni kívánó, s az esetlegesen bekövetkező jogsérelmeket orvosolni tudó intézményi kereteket a hatályos jogszabályokkal összhangban az Internet Szolgáltatók Tanácsának Tudományos Egyesülete alakította ki és biztosítja.

Az Egyesület - azzal a szándékkal, hogy a domain használóinak és másoknak jogait megóvja - megállapította és Domainregisztrációs Szabályzat néven (a továbbiakban: Szabályzat) közzé tette azokat a szerződési feltételeket, amelyek .hu alatti közdomainek delegálásának, regisztrálásnak és fenntartásnak egységes rendjét biztosítani tudják. A Szabályzatot rendszeresen felülvizsgálják, szükség szerint kiegészítik, modernizálják, s így a változó körülményekhez való igazítása folyamatos. A Szabályzat ÁSZF-ként rögzíti a feleket (a domain neveket használatba adó Nyilvántartó, a névhasználati jogot megszerezni kívánó Domain-igénylő, illetőleg a használati jogot szerzett Domain-használó, s a domaint igénylő vagy használó ügyfél szabad választása és megbízása alapján az ügyféllel szerződéses viszonyban állva a domain delegálással, regisztrálással és domain-fenntartással kapcsolatos ügyeket intéző Regisztrátor) kötelmi alapon terhelő kötelezettségeket és az őket megillető jogokat.

Az új Ptk., a 2013. évi V. törvény hatályba lépése (2014. március 15.) önmagában nem tette szükségessé a Szabályzat módosítását, az elmúlt több mint egy év jogalkalmazási tapasztalatainak tükrében azonban mindenképpen indokoltnak mondható annak vizsgálata, hogy a korábban kialakult, a szerződéses jogviszony alapvető jellegére, a névválasztás korlátaira s egyes nevesített tilalmi eseteire vonatkozó jogértelmezési gyakorlat az új, esetenként alapvetően megváltozott szabályok között is fenntartható-e.

I. A szerződéses jogviszonyban érintett felek jogi kapcsolatrendszerének sajátosságai

A .hu TLD alatti domain nevek használatba adására Magyarországon az Internet Szolgáltatók Tanácsának Tudományos Egyesülete, a Nyilvántartó jogosult, mely azonban a domain igénylőkkel és használókkal közvetlenül nem áll kapcsolatban: úgy a használati jog megszerzése, mint a használat fenntartása vonatkozásában a vele (franchise) szerződéses jogviszonyban álló Re­gisztrátor szervezetek járnak el. A Domainregisztrá­ciós Szabályzat 1.2.1.2. pontja szerint a delegálás előfeltétele, hogy a Domain-igénylő valamelyik, általa kiválasztott Regisztrátorral írásban vagy elektronikus úton delegálás-igénylési szerződést kössön. A delegálás-igénylési szerződés feltételei nem lehetnek ellentétesek a Domain­regisztrációs Szabályzat rendelkezéseivel és a szerződés elválaszthatatlan részét képezi az igénylő jognyilatkozatait tartalmazó Igénylőlap. Egyéb szerződéses feltétel hiányában az Igénylőlap önmagában delegálás-igénylési szerződésnek minősül, a Regisztrátor mindenkori Általános Szerződési Feltételeiben és a Nyilvántartó mindenkori Domainregisztrációs Szabályzatában szereplő feltételekkel. Eltérés esetén a Szabályzatban foglalt előírásokat kell az adott domain név igénylésével és használatával keletkező jogviszonyokban alkalmazni.

Az a (szolgáltatási) szerződés, mely alapján a domain név használatba adásra, és, meghatározott feltételek mellett a használat folyamatos biztosítására irányul, a magyar jog szerint atipikus és visszterhes vállalkozási szerződés (Ptk. 6:238-6:249. §§). A szerződés kétkomponensű: egyrészt (meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén) az igénylő számára lehetővé teszi egy adott domain név használatának jogát (delegáció), másrészt meghatározza azokat az alapvető feltételeket, melyek alapján a már delegált domain nevet használni, annak használati jogáról rendelkezni lehet [utóbbi kérdésekhez lásd Verebics János: A domain nevek használati jogának megszűnése, Gazdaság és Jog, 2011. (19. évfolyam) 2. sz., 23-27. o.]. A Regisztrátor szervezetek és a Nyilvántartó közötti jogviszonyt külön szerződések szabályozzák. A Domainregisztrációs Szabályzat nem tartalmazza a regisztrációs és fenntartási szolgáltatásokra vonatkozó valamennyi kikötést, a szolgáltatások ellenértékét (regisztrációs, átregisztrációs és fenntartási díjak) az egyes Regisztrátorok maguk állapítják meg. Az egyedi delegálás-igénylési szerződés feltételei azonban, mint fentebb arra már utaltunk, nem lehetnek ellentétesek a Domainregisztrációs Szabályzat rendelkezéseivel.

A szerződést (ha annak kizáró jogi akadálya nincs) a Regisztrátor az Igénylővel köti. Igénylő természetes- és jogi személy (más megközelítésben: magánszemély és

- 28/29 -

vállalkozás) egyaránt lehet. A szerződés jogi minősítése szempontjából lényeges kérdés, hogy az a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésnek minősül-e vagy sem: az ilyen szerződésekre nézve ugyanis a Ptk. az általános szerződési feltételek tisztességtelensége összefüggésében számos speciális, garanciális szabályt állapít meg [Ptk. 6:103-6:105. §§]. A Ptk. 8:1. § (1) bekezdésének 3. pontja a fogyasztó fogalmát - összhangban a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK parlamenti és tanácsi irányelv hatályon helyezéséről szóló 2011/83/EU irányelv rendelkezéseivel - a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személyként határozza meg. A domain regisztrációs- és fenntartási szerződések esetében nem vélelmezhető, hogy a magánszemélyként eljáró igénylő egyben fogyasztónak is minősül: nagyon gyakran ugyanis a természetes személyként fellépő igénylők kifejezetten későbbi (tovább)értékesítési céllal, üzleti tevékenységük körében kérik a nevek delegálását.

A Tanácsadó Testület tapasztalatai azt mutatják, hogy a domain nevek igénylései, az igénylésekkel kapcsolatosan a Testület elé került jogértelmezési problémák az esetek túlnyomó többségében a gazdasági-piaci tevékenységhez kötődnek. A Testület gazdasági-piaci tevékenységként értékeli a domain-kereskedelmet is, melynek célja, hogy a már megszerzett domain névhasználati jog átengedésével haszonra, anyagi előnyre tegyen szert. A Testület ennek létjogosultságát elismeri, ám magát a tevékenységet csak a jogszerűség keretei között (azaz mások jogainak sérelme nélkül) tartja elfogadhatónak. Semmi nem indokolja viszont, hogy a továbbértékesítési, üzleti szándékkal történő jogszerzésre a fogyasztói szerződések speciális szabályai legyenek irányadók. Hasonlóképp a természetes személy igénylő - elsősorban a művészek, politikusok, más közszereplők - a saját személynevével, felvett vagy művésznevével egyező domain nevet általában azért igényli, hogy azt szakmája, önálló foglalkozása elősegítése, promotálása céljából használja. E szerződéseket éppen ezért fogyasztói szerződésnek ugyancsak nem lehet minősíteni.