A digitális világ[2] mindenki számára más jelentéstartalommal bír lakóhelytől, életkortól, beállítottságtól függően. Egyet azonban mindenki elismer: az új technológiák begyűrűztek mindennapjainkba, átszövik életünket és rohamléptekben fejlődnek, így kényszerítve a modern világban élő embert, hogy folyamatosan lépést tartson a változásokkal.[3]
Az online világ új teret nyitott meg nemcsak a hétköznapi életben, hanem a világgazdaságban is. Ennek egyik domináns szereplője az EU, amelynek 28 különböző hagyományokkal rendelkező tagállamát egységbe toborozni nem egyszerű feladat. A közös, minden országra vonatkozó szabályok pedig fontosak, hiszen így maradhat az EU erős szereplő a nemzetközi környezetben, és így alakíthat ki egy egységes belső piacot tagjai számára. A XXI. század digitális kihívásai a gazdasági szektorban is jelen vannak, így felismerve ennek fontosságát, az EU célul tűzte ki egy digitális egységes piac létrehozását.[4] Elérése érdekében széles skálán szabályozási reformot hirdetett az új, megváltozott környezethez való adaptáció és a harmonizáció jegyében, ennek egyik domináns eleme a szerzői jogi szabályozás reformja.
A reform előzményei és indokoltságának okai OTDK dolgozatom teljes terjedelmű változatában olvashatóak.[5] A reformfolyamat még nem zárult le, így jelen tanulmány célja, hogy a reformterületekkel kapcsolatos elképzelések irányát és a legfrissebb fejleményeket bemutassa.
Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2015. 12. 09-én "A korszerű, európaibb szerzői jogi keret felé" címmel kiadott közleménye[6], az ún. cselekvési terv[7] logikáját követve összehasonlításra kerül a napjainkban hatályos szabályozás a Bizottság által 2016. 09. 14-én közzétett két irányelv- és két rendelettervezetével. Ezek közül a tisztán szerzői jogi vonatkozású irányelv-tervezetet már az Európai Parlament (a továbbiakban: EP) tárgyalja, így a szövegre vonatkozóan az ún. Comodini-jelentés által tett változtatási javaslatok is bemutatásra kerülnek.[8]
Léteznek olyan felvetések is, amelyek revíziójára igaz felmerült az igény, ám megvalósításuk még várat magára. Az ezekről szóló elemzés OTDK dolgozatom teljes terjedelmű változatában olvasható.
Jelen tanulmány szövegének lezárása 2017. 10. 30-án történt meg, amely egyben a forrásként szereplő internetes oldalak megnyitásának utolsó dátuma.
A territorialitás elvéből fakad, hogy az egyik tagállamban ellenérték fejében, jogszerűen megszerzett tartalmak határon átnyúló hordozhatósága nem minden esetben megoldott, hiszen az előfizetés csak a szóban forgó ország területére korlátozódik. Egy felmérés alapján az emberek 53%-a próbált már meg elérni más tagállamban tartózkodó felhasználóknak szánt tartalmat azért, mert olyasvalamit keresett, ami a saját országában nem elérhető.[9] A Bizottság is felismerte a digitális tartalomhoz való hozzáférhetőséggel kapcsolatos problémákat, így a cselekvési tervben az akadályok megszüntetését tűzte ki célul.[10]
A hozzáférhetőség növelésével a Bizottság az elérhetetlenségből fakadó jogsértő magatartások minimalizálását szeretné elérni abban bízva, hogy a felhasználók az egyszerűen hozzáférhető, szélesebb körű és jobb minőségű fizetős szolgáltatásokat választják majd a kalóz tartalmak helyett.[11]
A 93/83/EGK irányelv (a továbbiakban: Műhold-irányelv) a származási ország elvét, mint egységes elképzelést veszi alapul, amely szerint a műsorszolgáltatásra annak az államnak a joga irányadó, amelyikben a szolgáltató központi ügyintézésének helye van. A szerzők kizárólagos joga a műveik műholdas nyilvános közvetítésének engedélyezése,[12] más tagállamból származó műsor vezetékes továbbközvetítése esetén kötelező a közös jogkezelés.[13] Az irányelv célja a határon átnyúló műsorszolgáltatás szabadságának biztosítása, ám a felhasználók az esetek többségében nehézségekkel néznek szembe olyan csatornák elérésekor, amiket nem a tartózkodási helyük szerinti tagállamban közvetítenek. A szolgáltatókat az engedélyek beszerzésének nehézsége elriasztja programjaik elérésének külföldi biztosításától. Ez a probléma az előfizetős és kódolatlan csatornákat, a magán- és állami szolgáltatókat egyaránt érinti. A filmproducerek műsorsugárzó szervezeteknek adják el a filmeket, mert azok kódolt módon végzik a vezetékes közvetítést, így külföldön nem lehet elérni a tartalmat. Ez egy jól bevált módszer arra, hogy a producerek másik országokban újra és újra eladhassák a műveket, piaci megosztottságot generálva.[14]
Nem tudják a belső piac által kínált kulturális és gazdasági lehetőségeket kihasználni a szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása miatt, a Műhold-irányelv által kitűzött cél tehát nem valósul meg, különösen az online világban nem.
A fogyasztói szokások megváltozása miatt a szolgáltatók igyekeznek minél több úton elérni a nézőket, biztosítva például kiegészítő online szolgáltatások közül a párhuzamos sugárzást vagy az utólagos megtekintést. A hagyományos műholdas és vezetékes módszerre vonatkozó Műhold-irányelv ezekre a szolgáltatásokra nem alkalmazható.
2016. 05. 04-én a Bizottság közzé tette az irányelv revíziójával kapcsolatos konzultáció[15] eredményét, amelynek nyomán 2016. 09. 14-én napvilágot látott a kifejezetten a Műhold-irányelv korszerűsítését célzó COM(2016) 594 számú rendelettervezet (továbbiakban: rendelettervezet). A Bizottság szándékának komolyságát jelzi, hogy közvetlen hatállyal bíró rendeleti formába öntötte elképzeléseit. Az új szabályozás szükségességét a Preambulum az új technológiai megoldások begyűrűzésével, a kisebbségek anyanyelvű műsorhoz jutásával, az engedélyeztetési eljárások túl bonyolult rendszerével, az online kiegészítő szolgáltatásokra és a modern technológiákkal történő továbbközvetítésre vonatkozó szabályozás hiányával indokolja. Egyúttal javasolja a szerzői jogi keret mielőbbi kiigazítását az online szolgáltatások határon átívelő nyújtása terén is. A rendelet- tervezet törzsszövege a kiegészítő online szolgáltatásokkal kapcsolatban előírja a származási ország elvének alkalmazását, ám aggályos, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a köre nem pontosan meghatározott.[16] A nem online továbbközvetítéssel kapcsolatban kötelező közös jogkezelésről rendelkezik.[17]
A határon átnyúló tartalomhoz való hozzáférés és az előző pont témája, a határon átnyúló tartalomelérés élesen elkülönülnek egy-
- 25/26 -
mástól. Amíg az utóbbi esetben a felhasználóknak lehetőségük nyílik belföldön más országokban elérhető online szolgáltatásokat használni, addig az első eset egy belföldön előfizetett online szolgáltatás külföldön való tartózkodás során történő elérését jelenti.[18]
"Az online tartalomszolgáltatások határokon átnyúló hordozhatóságának a belső piacon történő biztosításáról" szóló COM(2015) 627 számú bizottsági javaslat a szerzői jogi reform kapcsán született első javaslat volt, hiszen nem a 2016 őszi reformcsomagban, hanem a cselekvési tervvel egyidejűleg, 2015. 12. 09-én került közzétételre.[19] A Bizottság ezen szabályozási eszköz választásával a kérdéskör megoldását gyors és hatékony módon kívánja elérni, és biztosítani kívánja a minden tagállamban azonos alkalmazását és a szabályok egységességét.[20] Jogpolitikai indokai között szerepel, hogy a szolgáltatók és jogtulajdonosok sokszor meghatározott területre nézve kötnek engedélyezési szerződést, megakadályozva ezzel a külföldi hozzáférés lehetőségét az előfizető számára.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
