A szerzői alkotások - eltérően az iparjogvédelem különböző tárgyaitól - a szerző személyiségjegyeit hordozzák és elválaszthatatlanok a szerzők egyéniségétől.
A szerzők személyiségi jogai tárgyalásánál célszerű különbséget tenni a szerzőt mint jogalanyt megillető általános személyiségi jogok és a szerzőt, mint a szerzői alkotás létrehozóját megillető speciális személyiségi jogok között. A szerzőt mint embert megillető személyiségi jogokat (név, jó hírnév, becsület, képmás, hangfelvétel, levéltitok stb.) az Alkotmány és a Ptk. biztosítják és azok teljes egészében függetlenek a szerző által létrehozott szerzői alkotásoktól.
A szerzőt mint a szerzői alkotás létrehozóját megillető speciális személyiségi jogokat az Szjt. 10-15. §-ai szabályozzák.
A szerzői jogok keletkezése automatikus. Ha bárki a törvény kritériumainak megfelelő alkotást hoz létre, a jogvédelem a szerzőt a mű létrejöttének a pillanatától kezdve minden alakszerűség megkövetelése nélkül megilleti. A szerzői alkotások hatósági oltalomképességi vizsgálata, engedélyezése, nyilvántartásba vétele nem szükséges.
Az Szjt. 9. § értelmében a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a személyiséghez fűződő és vagyoni jogok összessége.
A szerzőt tehát már a mű megalkotásának pillanatában, annak tudomásulvételétől, elfogadásáról és arra vonatkozó nyilatkozat tételétől függetlenül megilletik a szerzői személyiségi és vagyoni jogok.
A szerzői jogok természetüket tekintve a dologi jogi szabályozás jellemzőit mutatják, azok - bizonyos korlátozásokkal érvényesülő - abszolút szerkezetű és negatív tartalmú jogok. A szerzői jog annak jogosultja számára kizárólagos jogot biztosít. Mindenki más azonban köteles a szerzői jogokat elismerni, megsértésüktől tartózkodni.
A szerző személyiségi jogai, függetlenül attól, hogy azokat a szerző gyakorolja-e vagy sem, időben nem korlátozottak. A szerzőt személyiségi jogok
- a mű létrehozatalától haláláig, továbbá
- halálától az oltalmi idő lejárta után tetszés szerinti ideig megilletik.
Ennek köszönhetően több ezer éves szerzői személyiségi jogok mai fennállása természetes jelenség, mint például Homérosz, vagy más ókori szerzők (Euripides, Plautus, Varro) esetén.
A személyiségi jogok további jellemzője az, hogy azok nem forgalomképesek. Ezt az Szt. 9. § (2) bekezdése úgy fejezi ki, hogy a szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet. Ez utóbbi rendelkezés a Ptk. személyiségvédelmi rendelkezéseivel összhangban van.1
A szerzői jogok átszállásának tilalma a szerző érdekeit védi, megakadályozza a személyhez fűződő szerzői jog jogtalan eltulajdonításának lehetőségét. Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban előfordul, hogy "rendelésre" más részére, más neve alatt szereplő szerzői alkotást hoznak létre, amely mint a megbízó alkotása jelenik meg ("négermunka", "négermegbízás").
A személyiség sérelmével kapcsolatos jogsértés kiküszöbölésére alkalmas az érintett személy hozzájárulása. Ez a szerzői személyiségi jogaira is érvényes. A Ptk. 75. § (3) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fűződő jogait nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult.
Így például a szerző hozzájárulhat
- művének megváltoztatásához,
- neve helyett a szerzői alkotáson csupán annak kezdőbetűi feltüntetéséhez,
- az alkotás, mű nyilvánosságra hozatala előtt a szerző engedélyezheti, hogy művéről a nagyközönség számára annak tartalmáról részletes és kimerítő információt adjanak.
A szerző hozzájárulása a szerző személyi jogait egyébként sértő cselekményhez tehát a jogellenességet megszüntetni. A jogosult hozzájárulása azonban a személyiségi jogok sérelméhez sohasem értelmezhető lemondásként. A beleegyezés jogellenességet megszüntető hatása a személyiségi jogok - többek között - az integritás (a mű egységéhez való jog) sérelme vonatkozásában (hozzájárulás átdolgozásához) megszünteti a jogsértést.2 A beleegyezés azonban nem sérthet vagy veszélyeztethet társadalmi érdeket.3
A szerző személyiségvédelmével kapcsolatban mindenképpen említést érdemel az a körülmény, hogy a szerző személyiségi jogai és vagyoni jogai teljes egészében elkülönülhetnek egymástól. Így például
- a szerzői vagyoni jogok szerződéses átruházása esetén,
- a szerző vagyonjogok öröklés címén való jogutódlása esetén,
- a védett képzőművészeti alkotás (kép, rézkarc stb.) eladása esetén.
Ilyen esetben a vagyoni jogok jogutódlása sohasem eredményezi a szerző személyiségi jogcímek átszállását, és a jogszerzőnek a személyiségi jogokat továbbra is tiszteletben kell tartani.
Az Szjt.-ben meghatározott egyes személyiségi jogok az alábbiak szerint állnak fenn4:
- a mű egysége,
- a szerzői minőség elismerése,
- a szerző nevének feltüntetése,
- a mű nyilvánosságra hozatala,
- a mű visszavonása,
vonatkozásában.5
A mű egysége (teljessége) védelmét a szerzői alkotás sérthetetlenségéhez fűződő igény indokolja.
Az alkotó személyisége, a maga teljességében nem valósulhat meg, nem bontakozhat ki, a mű integritásának, azaz egységének sérelme esetén.
A szerzői alkotáson való lényeges változtatás nyilvánvalóan megváltoztathatja a mű eredeti alapgondolatát, mondanivalóját. A szerzői alkotás felhasználására kifejezetten hátrányos lehet, sértheti a szerző vagyoni jogait is.
Az Szt. 13. § értelmében a szerző, személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy olyan megváltoztatása, vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére, vagy jó hírnevére sérelmes.
A szerzői művek egységéhez fűződő jog megsértésével gyakran lehet találkozni. Ennek minősül például:
- napilapok cikkeinek a főszerkesztő általi megváltoztatása (ez a kéziratban javítások alkalmazását jelenti a szerző tudta és beleegyezése nélkül);
- a zeneszerző által írt zenedarab esetében más hangszerekkel történő előadás;
- filmek esetében anyagi okokból vagy más motívumok miatt a forgatókönyv szerinti eredeti helyszín megváltoztatása (pl. Velence (Olaszország) helyett a Margitszigeten veszik fel a jelenetet;
- zenés színműből ismert betétek vagy zeneszámok kihagyása.
Az Szjt. nem minden esetben tartja megállapíthatónak a szerzői jogi sérelmet, hanem csak abban az esetben, ha változtatás (eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás vagy csorbítás) a szerző becsületére vagy jó hírnevére sérelmes.
A szerző becsületére vagy jó hírneve sérelmes lehet például:
- szerzői alkotás parodizálása;
- az eredetitől eltérő trágár kifejezések alkalmazása színdarabban;
- napilapba írt cikk alapvető politikai irányának megváltoztatása; képzőművészeti alkotásra, a szerző belső meggyőződésével ellentétes jelkép (vörös csillag) ráfestése.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem minden, a szerzői alkotást érintő jogosulatlan változtatás eredményezi egyben a szerző személyiségi jogai sérelmét.6
A szerző személyiségét, becsületét, jó hírnevét nyilvánvalóan sérti az, hogy bármilyen okból - legyen az pl. plágium felvetése, a kreativitás hiánya vagy szerény képességek megléte, illetve más ok - a szerzői mivoltát kétségbe vonják.
Ezért az alkotói minőség elismerése fontos személyiségi és közösségi érdek. Az Szjt. 12. § (4) bekezdése előírja, a szerző követelheti, hogy a minőségét senki se vonja kétségbe.
Az alkotói minőség tagadása esetén vagy a szerzőséggel kapcsolatos vita esetén a szerző bírósági úton érvényesítheti alkotói minőségének elismerését.
Egy olyan zenekar esetében, ahol a szövegíró kivált az együttesből, nem találták fontosnak azt, hogy az általa szerzett dal "A főnix éjszakája" szerzőjeként feltüntessék az együttesből való távozása után, a kiadott nagylemezen. Az együttesből kivált tag szerzőségének elismerésére irányuló igényét peres úton érvényesítette.7
A szerző nevének feltüntetésére vonatkozó előírások alapvető célja a személyiségvédelem. A név az alkotó és műve közötti elválaszthatatlan, bemutatásának legfontosabb eszköze. A névvédelem a Ptk. 77. § rendelkezésein alapszik.
A névvédelem szabályai elvileg szigorúak. Az előírások szigorúságát enyhíti a szerző autonómiájának, széles körű rendelkezési jogának biztosítása.
A szerző rendelkezik abban a vonatkozásban, hogy nevét a művön feltüntessék-e. Kettős vezetéknév (Ráth-Végh István, Trencsényi-Waldapfel Imre) esetén, vagy kettős utónév (Vas István Zoltán) esetén a szerző eldöntheti, hogy mindkét vezetéknév, vagy mindkét utónév, vagy azok közül melyik szerepeljen. A szerző rendelkezhet arról is, hogy nevét hol tüntessék fel (mű elején, végén, előlapon, címlapon). Ha a szerzőnek speciális kívánsága nincs, nevének feltüntetése az általános szakmai szokások, általános elvek és társadalmi gyakorlat szerint történik.8
Az Szt. 12. § értelmében a szerzőt megilleti a jog, hogy művén, vagy művére vonatkozó közleményén - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék.
A művön való név feltüntetése - annak terjedelmétől és jellegétől függően megszorítással - az adatbankok, számítógépes programok, épületek, képzőművészeti alkotások esetén a szerzői mű jellegétől függően különféle módon valósul meg.
A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése, vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. Másik fontos szabály, hogy a szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően (ebben a vonatkozásban is) ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.
A névfeltüntetés kötelezettsége vonatkozik a több példányban készült mű (kép, szobor, illetve az eredeti mű többszörözés (nyomtatás, sokszorosítás) esetén valamennyi példányon való feltüntetésre.
és átdolgozás, feldolgozás, továbbá fordítás esetén
A szabad felhasználás esetén a szerző nevét minden esetben fel kell tüntetni. Ez esetben is figyelembe kell venni a szerző névre vonatkozó külön rendelkezéseit (titokban tartás, álnéven, vagy felvett néven szereplés stb.).
A Szjt. csak felsorolásszerűen tartalmazza a névfeltüntetés kötelezettségét. Így az Szjt. 12. § (1) második fordulata, és (2) bekezdései értelmében a szerző nevét fel kell tüntetni a mű
- átvétele,
- idézése,
- ismertetése (műelemzés, műbírálat, népszerűsítő közlemény, üzleti célú hirdetés),
- feldolgozása, valamint
- fordítása esetén.
Az alapul szolgáló mű szerzőjét, továbbá az átdolgozót, feldolgozót, fordítót egyaránt megilleti a névfeltüntetés joga.
A névviselés szempontjából fontos, hogy az Szt. 12. § (3) pontjában foglalt rendelkezés, miszerint a szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül, vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni.
A szerző tehát nevének feltüntetése nélkül is megjelentetheti művét. Ezt a körülményt figyelembe kell venni és gondosan ügyelni kell a szerző névjogának tiszteletben tartására.
A névhasználat mellőzése nem jelenti a névről való lemondást, így a körülmények megváltozása esetén a szerző úgy rendelkezhet, hogy a nevét mégiscsak tüntessék fel, azaz meggondolhatja magát. Azaz a szerzőt a névhasználat mellőzését követően ismét megilleti névfeltüntetésének joga.
Gyakori a felvett nevek használata a szerzői alkotások körében. A felvett név használatának célja lehet, hogy valaki eltitkolja saját nevét, vagy pedig az alkotó sajátos szerepét hangzatos művésznévvel kívánja kifejezni. Pl. a 90-es években Balaskó Jenő nevű publicista "agyás Bubu" névvel tisztelte meg magát, Bodor Pál újságíró pedig a "Diurnus" névvel, Rákosi Viktor "Sipilusz" néven írta publicisztikai alkotásait. Írói álnév volt a Traven, Gorkij és Mark Twain név is.
Az Szjt. 30. § (5) bekezdése értelmében a mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat esetén a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.
A névfeltüntetés joga megilleti a szerzőt a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott művek esetén (Szjt. 30. §).
Szintén megilleti a névfeltüntetés joga a szerzőket különböző tervek vonatkozásában.
A képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások, valamint műszaki létesítmények tervei esetében az Szt. 67. § (2) bekezdése esetében a tervezőnek joga van meghatározni, hogy az épületen vagy műszaki létesítményen nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel.
A tervező névfeltüntetési joga csak megszorításokkal érvényesül, ugyanis a felsorolt alkotások esetén nem lehet gyakorolni, ha az a tulajdonos, használó vagy az üzemeltető jogainak, törvényes érdekeinek indokolatlan és aránytalan sérelmével jár.
Építészeti és műszaki alkotás tervének változatlan, újabb felhasználása esetén csak az eredeti terv szerzője nevét kell feltüntetni.
A szomszédos jogok jogosultjait is megilleti a névfeltüntetési jog.
- Az előadóművészeket [Szjt. 75. § (1) bek.],
- hangfelvétel előállítókat (Szjt. 79. §),
- a rádió, vagy televízió szervezeteket és saját műsort vezetők útján a nyilvánossághoz átvivőt megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék (Szjt. 81. §).
A szerzői alkotások körében gyakorlati jelentőségű lehet a Ptk. azon szabálya, melynek értelmében a szerzők neve nem lehet összetéveszthető.
A Ptk. 77. § (4) bekezdés második mondata szerint tudományos, irodalmi, vagy művészi tevékenységet folytató - ha neve összetéveszthető már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével - az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.
A kérdést - a korábbi használat elsőbbsége alapján lehet megoldani. A szerzői alkotás nem hozható olyan névvel nyilvánosságra, amely hasonló tevékenységi körben már ismert. Ellenkező esetben valamely már elfogadott és ismert alkotó - író, előadóművész vagy képzőművész - jó hírnevét később jelentkező szerző jogalap nélkül elsajátítaná.
Az elsőbbség dönti el a kérdést abban az esetben is, ha valaki felvett néven válik ismertté és hasonló alkotó tevékenységet illetően valaki ugyanazon szerzői névvel saját nevén, de később jelentkezik. A később jelentkező szerzőnek nevében toldást kell használnia vagy nevének egy részét el kell hagynia.
- Hegedűs Géza író és Hegedűs D. Géza színész névhasználata,
- Sinkovits Imre színész testvére szintén színészként tevékenykedik Sinkó László néven.
A polgári jog védi az elhalt szerzők személyiségi jogait. A múltban élt alkotók nevét adott területen nem használhatja senki, még akkor sem, ha véletlenszerű összeesés miatt Petőfi Sándornak, Katona Józsefnek, vagy Szabó Lőrincnek hívják.
Az Szjt. elsőként a nyilvánosságra hozatal jogát tárgyalja ,a személyhez fűződő jogok' című II. fejezetében.
A nyilvánosságra hozatal a szerző olyan személyiségi joga, amelyről nem lehet érvényesen lemondani. A nyilvánosságra hozatal önmagában nem biztosít felhasználási lehetőséget, viszont a felhasználási szerződés sem biztosít minden esetében lehetőséget a nyilvánosságra hozatalhoz. A felek ugyanis ellenkező értelemben rendelkezhetnek. A nyilvánosságra hozatal általános, egyúttal elvi lehetőséget ad a szabad felhasználásra, amennyiben ennek feltételei fennállnak. Általánosságban a szerződések szinte kivétel nélkül a szerzői művek nyilvánosságra hozatalával járnak.
A nyilvánosságra hozatal engedélyezéséhez a felhasználási szerződésben vagyoni jogi rendelkezések járulnak.
Az Szt. 1. § (1) bekezdése csak annyit említ a nyilvánosságra hozatalról, hogy a szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e.
A nyilvánosságra hozatal joga mellett a szerző természetesen úgy is dönthet, hogy alkotását nem hozza nyilvánosságra. Így ebben az esetben azt titkosként kell kezelni.
A szerző személyes ügye, hogy a személyes alkotás folyamatát és annak eredményét a továbbiakban titokban tartja-e. A titokvédelem azért is indokolt lehet, mert számos olyan szerzői alkotásnak minősülő mű van (napló, vers, rajz, festmény, családi fotó, ünnepekről készült videofelvétel), amelyet a szerzők eleve nem szánnak terjesztésre.
A titokvédelemre egészen a szerzői alkotás nyilvánosságra hozataláig van lehetőség. Mindaddig titkosnak tekinthető a szerzői alkotás, ameddig nem jutott széles körben ismertetésre. Titkosként kezelendő a mű (irodalmi, zenei, vagy audiovizuális alkotás) mindaddig, ameddig azt meghatározott szerkesztőségben, vagy kiadónál ismerik.
A szerzőt megilleti a Ptk. 81. §-ában meghatározott titokvédelmi9 rendelkezés, melynek értelmében, aki még nem nyilvánosságra hozott szerzői alkotás birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél, személyhez fűződő jogot sért.
Az Szt. 10. § (2) bekezdésének rendelkezése, miszerint a mű nyilvánosságra hozatala előtt annak lényeges tartalmáról csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni, szintén titokvédelemhez kapcsolódik.
A nyilvánosságra hozatal vonatkozhat a mű egészére, annak részletére és tartalmi ismertetésére. A szerző hozzájárulása a nyilvánosság számára történő tájékoztatásáról a szerző elhatározásán alapul.
A nyilvánosságra hozatal előtt a közvélemény tájékoztatása meghatározó módon befolyásolja a szerzői alkotás sikeres terjesztését. Adott esetben, ha az előzetes tájékoztatás a műről azt unalmasnak tünteti fel, vagy éppen túlzottan részletes, idő előtti tájékoztatás, a kérdéses alkotás iránt az érdeklődés megszüntetésére alkalmas. Senki nem fog ugyanis olyan könyvet vásárolni, vagy olyan filmet megnézni, amely nem érdekli, vagy amelyet részleteiben ismer. A nyilvánosság tájékoztatásának figyelemfelkeltő mozgósító hatásúnak kell lennie, ugyanakkor kevés lényegi, tartalmi információt kell hordoznia.
a) A nyilvánosságra hozatal engedélyezésének vélelmezése
Abban az esetben, ha a szerző felhasználási szerződést köt a szerzői alkotásra, vélelem szól arról, hogy a felhasználási szerződés alapján a felhasználó jogosult a mű nyilvánosságra hozatalára. Azt Szt. 10. § (3) bekezdés értelmében a felhasználási szerződés alapján - ellenkező kikötés hiányában - megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról, a felhasználás céljának megfelelő módon a nyilvánosságot tájékoztassa.
A felhasználási szerződés teljesítése végett a szerző köteles engedélyezni a nyilvánosságra hozatalt. Ha azt megtagadja, az szerződésszegésnek számít, nyilatkozata azonban nem pótolható.10
A nyilvánosságra hozatal engedélyezését formai előírások nem kötik, az történet szóban, írásban, vagy akár utaló magatartással. Pl. valaki egy kéziratot beküld egy szerkesztőségbe, amely már idáig több írását publikálta.
b) Szintén vélelem szól a munkaviszonyban vagy más hasonló jogszabályban létrehozott mű nyilvánosságra hozatalának engedélyezése mellett Az Szt. 30. § (5) bekezdése értelmében a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelezettsége, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül.
Ha a szerző ilyen esetben nem adja át a művet, megsérti munkaköri kötelezettségeit, a munkajogi szabályokat, de átadásra nem kötelezhető, azaz meghiúsíthatja a nyilvánosságra hozatalt.
c) A titokban tartáshoz, illetve a nyilvánosságra való hozatalhoz való jog a szerző halála után is érvényesül. A szerző halála után előkerült műről vélelmezni kell, hogy azt a szerző nyilvánosságra szánta. Az Szjt. 10. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerző halála után fellelt művet - ha a szerző vagy jogutódja ellenkező nyilatkozatot nem tett, vagy az ellenkezőjét másképp nem bizonyítják - úgy kell tekinteni, hogy a szerző azt nyilvánosságra hozatalra szánta.
A szerző rendelkezési joga magában foglalja a mű visszavonásának lehetőségét is. Visszavonásnak csak addig van helye, ameddig az alkotást nyilvánosságra nem hozták. A már nyilvánosságra hozott alkotást többé nem lehet ismeretlenné tenni. Arra sincs lehetőség, hogy a szerző a műpéldány vagy a többszörözött műpéldányok egyes példányait visszakövetelje attól, aki azt jogszerűen megszerezte.
A már nyilvánosságra hozott mű további terjesztését viszont meg lehet tiltani (pl. kép kiállítását, könyv másodszori kiadását, színdarab újbóli bemutatását meg lehet akadályozni).
Az Szt. 11. § rendelkezik a visszavonás jogáról. A szerző alapos okból, írásban visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását pedig megtilthatja. Kötelező azonban a nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni.
Az Szjt. megszorítja a visszavonás jogának alkalmazását. A visszavonás csak alapos okkal kell hogy történjen. Ilyen alapos ok:
- tudományos mű a tudomány fejlődése következtében időszerűtlenné vált,
- publicisztikai mű a szerző álláspontjának, belső meggyőződésének megváltozása esetén,
- visszavonás történhet politikai okokból is.
A visszavonás írásban történhet. Említést érdemel, hogy a nyilvánosságra hozatalhoz nem kell írásbeli engedély.
A visszavonó nyilatkozat azt eredményezi, hogy a visszavonó köteles megtéríteni felhasználónak a nyilatkozat bekövetkeztéig felmerült kárát.11
A visszavonás és továbbfelhasználás megtiltása vonatkozásában lényeges újdonságot hoz az új szerzői jogi törvény. Az Szjt. 11. § második mondata értelmében sem a visszavonás, sem a további felhasználás letiltása nem érinti a munkáltató jogát a mű felhasználására, továbbá nem akadályozza a vagyoni jogok átruházás esetén a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.
Ez részben azt jelenti, hogy a munkáltató jogát a mű felhasználására sem a visszavonással, sem pedig a további felhasználás eltiltásával nem lehet korlátozni.
Másrészt pedig, ha a szerzői alkotást átruházták - azaz a szerző már nem az eredeti jogosulttal áll szemben - az ilyen jogszerzővel szemben nem gyakorolhatja a visszavonási jogot, sem pedig a további felhasználás lehetőségét nem tudja megakadályozni.12 Ezt a rendelkezést a külföldi szakirodalom is lényegesnek tartja.
A visszavonás vagy pedig a további felhasználás jogának eltiltása érinti a szabad felhasználást és a felhasználási szerződések funkcionálását.
Itt jelentősége van az általános személyiségi jogok és a szerzői alkotás létrehozóját megillető speciális személyiségi jogok között.
A meghalt szerző emlékének megsértése esetén a Ptk. 85. § (3) bekezdése az irányadó. Azaz az elhalt hozzátartozója, és az elhalt által végrendeleti juttatásban részesített személy, továbbá közérdek védelmében az ügyész léphet fel a szerző általános személyiségi jogsérelme esetén.
A hozzátartozók számára biztosított jogérvényesítés az örökhagyó házastársán és egyenesági vérrokonain kívül más személyek számára is lehetővé teszi a fellépést, így az örökbefogadott mostoha és nevelt gyermeke, az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülője, továbbá az élettárs, jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa számára.
Végrendeleti juttatásban minősülőnek bizonyul a végrendeleti örökös, hagyományos, továbbá az, aki öröklési szerződés alapján örököl.
Az ügyész fellépésére jogosító közérdeket részben személyi részben tárgyi alapon lehet megállapítani. Közérdekű a fellépés, ha az ország kultúrájától elválaszthatatlan már nem élő tudós, író, vagy művész emlékét sértik. A szerző személyétől függetlenül közérdekű lehet a védelem, ha a sérelem tárgya szerint közérdekből kíván védelmet (pl. ha a sértő magatartásnak faji, vallási indítékai vannak).13
Más elbírálás alá esnek a Szjt. 14. §-a értelmében a szerzőknek az Szjt.-ben nevesített személyiségi jogai. Így
- a mű nyilvánosságra hozatala (Szjt. 10. §),
- a mű visszavonása [Szjt. 12. § (1)-(3) bek.],
- szerzői minőség elismerése [Szjt. 12. § (4) bek.],
- a mű egységének védelme (Szjt. 13. §) esetén.
A Ptk. 685. § b) pontja értelmében hozzátartozó házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó mostoha és nevelőszülő, valamint a testvér, hozzátartozók, élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, jegyes, a házastárs egyenesági rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.
Ezek vonatkozásában az általános személyiségvédelmi szabályoktól eltérő előírások valósulnak meg. A szerző halála után a védelmi időn belül (Szjt. 31. § értelmében általában a szerző halálától számított 70 év) az léphet fel, akit a szerző irodalmi, tudományos vagy művészeti hagyatékának gondozásával megbízott - ilyennek hiányában pedig vagy ha a megbízott nem intézkedik, az aki a szerzői jogokat öröklési jogcímen megszerezte. A törvény kizárólag úgy értelmezhető, hogy a rokonok és hozzátartozók ilyen esetben akkor léphetnek fel a szerzői jogok védelmében, ha akár törvényes öröklés címén vagy végrendeleti úton a szerzői vagyoni jogokat megörökölték.
A védelmi idő eltelte után a szerző emlékének megsértése címén a hozzátartozókon (ld. Ptk. 685. §) végrendeleti örökösökön és az ügyészen kívül a szerző a szerzői alkotás közös jogkezelő szervezete, valamint a szerző érdekképviseleti szervezete is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi időn belül sértené a szerző jogát arra, hogy művén, vagy művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék.
Ez a rendelkezés lehetővé teszi a szerzői jogi oltalom lejárta után a névfeltüntetési jog sérelme esetén a közös jogkezelő szervezetek és szerzői érdekképviseleti szervek is fellépését. ■
JEGYZETEK
1 A védjegyjog is védi a személyiségi jogokat. A védjegyjogban a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. 7. §-a értelmében azonban az érintett személy hozzájárulhat nevet vagy képmását sértő védjegy használatához.
2 A Ptk. 75. § (3) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy nem veszélyeztet.
3 A Ptk. 75. § (3) bekezdése kimondja, hogy a személyiségi jogokat korlátozó szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat semmis.
4 Ld Batta János, Boytha György, Gyertyánffy Péter, Kovács László, Pálos György, Petrik Ferenc, Törő Károly: A szerzői jog. Szerkesztette: Petrik Ferenc. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1990.
5 E jogokhoz szokták hozzásorolni az Alkotmány 70/6. szakaszában biztosított alapvető szabadságjogként kezelt alkotás szabadságát biztosító rendelkezést.
6 Hegyi Gábor: Das neue ungarische Urhaberrechtsgezetz. Gesetz LXXVI/1999. GRUR International 2000/4.
7 A Legfelsőbb Bíróság IV. 21. 060/1954. sz. ítélete. Az ítélet több mint 10 éve született, azonban tartalma, az új szerzői törvény vonatkozásában is aktualitást hordoz.
8 A szerzői jog. (Szerk.: Petrik Ferenc) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1990. Budapest - Személyiséghez fűződő jogok című fejezet.
9 Ptk. 81. §: "Személyhez fűződő jogot sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá, aki magántitok üzemi, vagy üzleti titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél".
10 A Ptk. 56. § (3) bekezdése a joggal való visszaélés vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy ha ez jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és e magatartás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél nyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, ha az érdeksérelem másképp nem hárítható el.
11 Az Szjt. szóhasználata ellenére nem kártérítésről, hanem kártalanításról van szó. Az igény jogellenességét kizárja, hogy a szerző alapos okból vonja meg a nyilvánosságra hozatalhoz az engedélyt.
12 Ralf Stötzel: Das neue Ungarische Gesetz über Urhaberrecht. WLRO 2000/7.
13 Törő Károly: A szerzői jog megsértésének következményei, személyiségvédelmi intézkedések. Ld 5. jegyzet. 128. old.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tattay Levente Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Visszaugrás
