Torma Adrienne[1]: Az örökbefogadás mint családjogi jogintézmény, valamint az azonos neműek családjogi helyzete* (JURA, 2020/3., 135-149. o.)

I. Bevezetés

Tanulmányomban az örökbefogadás intézményét vizsgálom, amely a leszármazással létrejövő rokoni kapcsolattal egyenértékű kapcsolatot keletkeztet. Elsőként bemutatom magát az örökbefogadási eljárást és szabályozását, a 2013. évi V. törvény általi változásokat, amely a családjogot a Polgári Törvénykönyvbe integrálta, illetve a 2020 májusában benyújtott törvényjavaslatot az egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról. Különösen az azonos nemű párok örökbefogadási lehetőségeivel foglalkozom, és ezzel összefüggésben az azonos nemű párok családjogi helyzetével. Megvizsgálom az azonos nemű párok irányában érzékelhető tendenciákat Európa szerte, feldolgozva ehhez az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is. Kiemelten foglalkozom a hazai szabályozással, illetve a szomszédos Ausztria szabályozásával. Végül röviden ismertetem az Amerikai Egyesült Államok joggyakorlatát az azonos neműek vonatkozásában.

II. A rokoni kapcsolat

A szülő és a gyermek közötti egyenes ági rokoni kapcsolat kétféleképpen jöhet létre, leszármazással vagy örökbefogadással. A leszármazással létrejövő rokoni kapcsolat jogi rendezése esetén az apai jogállást négy apasági vélelem keletkeztetheti. Az apai jogállást keletkeztető vélelmek a törvényi sorrendnek megfelelően a következők: házassági kötelék, élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás, apai elismerő nyilatkozat, illetve bírósági határozat.[1] Ezzel szemben az anyai jogállás ténykérdés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) kimondja, hogy a gyermek anyja az a nő, aki megszülte.[2] A rokoni kapcsolat keletkezésének másik esete az örökbefogadás, ekkor a rokoni kapcsolatot hatósági határozat hozza létre. A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.[3] A rokoni kapcsolat joghatásai a két esetben megegyeznek, az örökbefogadással létrejött rokoni kapcsolat joghatásai nem különböznek a leszármazással létrejövő rokoni kapcsolat joghatásaitól. "Az örökbefogadott az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

- 135/136 -

A házastársak közös gyermekének kell tekinteni azt, akit mindkét házastárs együttesen vagy külön örökbefogadott. Közös gyermekké fogadás az is, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe." (Ptk. 4:132. §)

III. Az örökbefogadás

1. Az örökbefogadás szabályozása hazánkban

Magyarországon a családjog első átfogó kodifikációjára 1952-ben került sor, A házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényben (a továbbiakban Csjt.). A Csjt. hatálybalépését követően a családjog legtöbbször módosításra kerülő területének az örökbefogadás tekinthető. Az örökbefogadásra vonatkozó rendelkezéseket módosította például A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban Gyvt.).[4]

Örökbefogadásra vonatkozó hatályos jogszabályok:

- 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről

- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

- 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

- 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénnyel (Ptk.) sor került a családjognak a polgári törvénykönyvbe való integrálására, így ma a családjogi szabályok önálló alapelvekkel a Ptk.-n belül külön könyvet alkotnak.[5] Alapelvei a házasság és család védelme; a gyermek érdekének védelme; a házastársak egyenjogúságának védelme és a méltányosság és a gyengébb fél védelme. A gyermek érdekének elsődlegessége megfelel a New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezménynek. A Gyermekjogi Egyezményt Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdették ki.[6] A Gyermekjogi Egyezmény a legszélesebb körben és legrövidebb idő alatt ratifikált emberi jogi egyezmény. Az örökbefogadás jogszabályi kereteit határozza meg azáltal, hogy a csatlakozó államok számára kötelezettséget teremt az egyezményben lefektetett minimumkövetelmények megvalósítására.[7] A Gyermekjogi Egyezmény 21. cikkében szerepel, hogy: "Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/ vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek."[8] Az örökbefogadásnál a gyermek legfőbb érdeke mindenek felett álló megfontolás kell, hogy legyen, az eljáró hatóságnak elsőként a gyermek szükségletét kell figyelembe venniük, miközben tiszteletben tartják az örökbefogadás többi szereplőjének jogait.[9] Az azonos nemű párok általi örökbefogadás megítélése társadalmi és jogi szempontból sem könnyű. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem garantálja az örökbefogadáshoz való jogot. A tagállamok

- 136/137 -

mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az örökbefogadás, akár az azonos nemű párok örökbefogadása a gyermek legjobb érdekét szolgálja e.

A Ptk. hatálybalépésével az örökbefogadást érintő több változás is kiemelhető. Elsőként az, hogy a minimális korhatárt a 25. életév betöltésével határozták meg, a minimális 16 év és a maximális 45 év korhatár pedig továbbra is fennmaradt. További rendelkezése, hogy nyílt örökbefogadásra csak a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével kerülhet sor. A Ptk. új rendelkezése az is, hogy a szülő a nyílt örökbefogadáshoz tett hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított 6 héten belül visszavonhatja azzal a céllal, hogy a gyermeket ő maga vagy a gyermek más hozzátartozója nevelje. Családjogi szempontból ez a 6 hét a szülői felügyelet szünetelését jelenti. Végezetül egy új jogintézmény is bevezetésre került, az örökbefogadás utánkövetése.[10]

Jelenleg Magyarországon 7 a nyílt örökbefogadást közvetítő szervezet működik. Ezek az Alfa Szövetség, a Baptista Szeretetszolgálat, a Bölcső Alapítvány, az Együtt az Életért Egyesület, a Fészek Alapítvány, a Gólyahír Egyesület és a Várva Várt Alapítvány. Ezek közül 3 szervezet, az Alfa Szövetség, a Fészek Alapítvány és a Várva Várt Alapítvány fogad egyedülállókat.[11]

1.1. Az örökbefogadási eljárás

1.1.1. Az alkalmasság megállapítására irányuló eljárás

Az örökbefogadási eljárás két részre osztható. Az örökbefogadás engedélyezésének előzetes eljárása az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítására irányuló eljárás, majd pedig ezt követi az örökbefogadás engedélyezése. Az alkalmasság iránti kérelmet a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz (TEGYESZ) kell benyújtani, mert az alkalmasság vizsgálatát a lakóhely, tartózkodási hely szerint illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat és civil szervezetek készítik elő. Az örökbefogadónak nyilatkoznia kell az örökbefogadási szándéka indokairól, az örökbe fogadni kívánt gyermekre vonatkozó elképzeléseiről. Az örökbe fogadni szándékozó személynek vizsgálaton, illetve tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon kell részt vennie, valamint emellett környezettanulmány is készül családi- és lakáskörülményeiről.[12] Az egészségügyi vizsgálaton a TEGYESZ által felkért háziorvos vagy szakorvos állapítja meg, hogy az örökbe fogadni kívánó személy egészségi állapotára nézve alkalmas-e a gyermek örökbefogadására, nem szenved-e a gyermek ellátását korlátozó testi, érzékszervi, értelmi fogyatékosságban, alkohol- vagy kábítószerfüggőségben, súlyos pszichotikus zavarban, vagy olyan betegségben, amely akadályozná a gyermekről való gondoskodást. Az örökbefogadó pszichikai alkalmasságát is felmérik, az ehhez szükséges teszteket pszichológus végzi el, aki a vélemé-

- 137/138 -

1. táblázat Az engedélyezett örökbefogadások száma 2013-2017

nyét továbbítja a szakszolgálatnak. Az örökbefogadói tanfolyamot megelőző szakmai tanácsadást szintén pszichológus tartja. Az örökbefogadói tanfolyam időtartama 40 óra, és elvégzése a családon belüli örökbefogadás esetén kívül kötelező. Ha az örökbe fogadni szándékozó alkalmasnak bizonyul, akkor a gyámhivatal jogerős döntését követően az adatai bekerülhetnek az egységes örökbefogadási nyilvántartásba.[13]

1.1.2. Az örökbefogadás engedélyezése

Az örökbefogadás engedélyezése iránti eljáráshoz az örökbe fogadni szándékozó személynek és a gyermek törvényes képviselőjének kérelme, és a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szükséges. Ezután az örökbeadás előtti gondozás következik.[14] "Az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését és az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személynek a gyermeket legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefogadás a gondozási idő eredményes eltelte után engedélyezhető." (Ptk. 4:128. § (1) ) Abban az esetben nem kell gondozásba helyezni a gyermeket például, ha az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak, vagy ha az örökbefogadó a meghallgatása során arról nyilatkozik, hogy a vér szerinti szülő hozzájárulásával már egy éve a saját háztartásában neveli a gyermeket.[15] Akkor tekinthető eredményesnek a gondozási idő eltelte, ha az alatt sem merül fel semmilyen indok, amely alapján az örökbefogadás nem állna a gyermek érdekében.

Az engedélyezett örökbefogadások száma 2013 és 2017 között fokozatosan nőtt, 2017-ben ez a szám 1025 volt, ami a gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) 1997-es hatályba lépése óta a legmagasabbnak számított.[16] A 2015. volt az első olyan év, amikor többen akartak örökbe fogadni, mint ahány örökbe adható gyermek szerepelt a nyilvántartásokban, 2017-ben pedig már több mint 2700 család vagy egyedülálló rendelkezett alkalmassági határozattal.[17]

1.1.3. Az örökbefogadás joghatásai

Az örökbefogadás joghatása, hogy az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az örökbefogadó vér szerinti gyermekének jogállásába lép. Az örökbefogadásnak személyi jogi, családi jogi és öröklési jogi joghatásai vannak. Az örökbefogadás családi jogi joghatása az, hogy a szülői felügyeleti és tartási jogok és kötelezettségek a vér szerinti szülők oldalán megszűnnek, az örökbefogadó szülők oldalán pedig megnyílnak.[18] Az örökbefogadás biztosítja az örökbefogadott részére az örökbefogadó nevének viselését, valamint érvénytelenségi okot keletkeztet a házas-

- 138/139 -

ságkötés tekintetében az örökbefogadó és az örökbefogadott között, viszont az örökbefogadott és az örökbefogadó vér szerinti gyermeke között nem létesít házassági akadályt.[19]

1.1.4. Az utánkövetés

Az örökbefogadás utánkövetésének célja, a gyermek helyzetének, életkörülményei alakulásának a nyomon követése. Az utánkövetésre először az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 6 hónap után, majd azután 1 évvel kerül sor. A területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy a jogszabályban meghatározott szervezet végzi, a megtörténtéről és tapasztalatairól pedig tájékoztatja az örökbefogadást engedélyező gyámhivatalt. A kötelező utánkövetés tartama legfeljebb az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 év.[20]

1.1.5. T/10516. számú törvényjavaslat egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról

Fontosnak tartom megemlíteni a T/10516. számú törvényjavaslatot az egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról, amely 2020 májusában került az Országgyűlés elé. Az örökbefogadásnak szigorú feltételei vannak, ezáltal az örökbefogadási eljárás gyakran hosszú folyamat. Ezt kívánják egyszerűsíteni, gyorsítani az említett törvényjavaslatban, hogy az örökbe fogadni szándékozók és a gyermekek minél gyorsabban egymásra találhassanak. A módosítási javaslatok közé tartoznak többek között a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülés, az örökbefogadhatónak nyilvánítás szempontjából figyelembe vehető határidők, az örökbefogadói tanfolyam és az örökbefogadási korhatár módosítása. A javaslat évente tíz munkanapra mentesülést biztosít a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól az örökbefogadást tervezőknek az örökbefogadás előkészítésének időszakában, hogy megkönnyítse a távollét megszervezését az ismerkedési időszakban. A törvényjavaslat rendelkezése alapján a nevelésbe vett gyermek a korábbi két év helyett legfeljebb négy évre nyilvánítható örökbefogadhatónak. Ennek célja a hosszabbítási eljárásokkal járó adminisztrációs terhek csökkentése. Az örökbefogadhatónak nyilvánításra a javaslat alapján a korábbi egy év helyett nyolc hónap után kerülhetne sor, ha a szülő a gyermekével nem tart rendszeresen kapcsolatot. Abban az esetben, ha a szülő semmilyen formában nem tart kapcsolatot a gyermekével, a korábbi hat hónapos határidő három hónapra módosulna. Felháborodást eredményezett a javaslat örökbefogadói tanfolyamra vonatkozó rendelkezése, amely a kötelező tanfolyamot választhatóvá módosítja, azonban ingyenessé teszi. Az örökbefogadói tanfolyam véleményem szerint fontos része az örökbefogadási eljárásnak, amelyben több jövőbeli nehézségre is igyekeznek felkészíteni a szülőket. Emellett a törvényjavaslat a 3. életévét betöltött gyermek esetén az előírt leg-

- 139/140 -

feljebb 45 év korkülönbséget 50 évre emeli az eljárás könnyítése érdekében.[21]

1.2. Az azonos nemű párok általi örökbefogadás

Az azonos nemű párok örökbefogadásával kapcsolatban 3 esetet lehet megkülönböztetni. Az első, amikor a pár egyik tagja egyénileg fogad örökbe. A második eset, amikor az azonos nemű pár egyik tagja kívánja örökbe fogadni az élettársa gyermekét. Ekkor a gyermek valószínűleg már az azonos nemű párral él, az örökbefogadás célja a családi helyzetük jogi elismerése, valamint, hogy mindketten megszerezzék a szülői jogállást, a szülői felügyeleti jogokat. A harmadik esetben az azonos nemű pár közösen kíván gyermeket örökbe fogadni.[22] Az azonos nemű párok általi örökbefogadás története nem tekint vissza hosszú múltra, a területen történő előrelépések csupán az elmúlt évtizedekben történtek, illetve még ma is folyamatban vannak. Azt megelőzően a homoszexualitás keveset érintett terület volt, és mentális betegségnek, deviáns magatartásnak számított.

2. Az azonos nemű párok családjogi helyzete

2.1. Az azonos neműek családjogi helyzete Európában

Az azonos nemű párokat megillető családjogi jogosítványok terén nagy eltérések figyelhetőek meg Európa szerte. Különösen az azonos nemű párok általi örökbefogadás az a terület, amely nézeteltéréseket eredményez, azonban az elmúlt évtizedben egyfajta jogi nyitás tapasztalható, főként Nyugat-Európa szerte. 1989 a vízválasztó dátum, amikor Dániában bevezették a bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok kapcsolatának állami elismeréseként. A sorban őt Norvégia követte 1993-ban, majd 1995-ben Svédország.[23] A világon elsőként Hollandia tette lehetővé az azonos nemű párok számára a házasságkötést és a közös örökbefogadást 2001-ben. 2012-ig Hollandián kívül még Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Izlandon, Norvégiában, Spanyolországban és Svédországban nyílt meg a lehetőség az azonos nemű párok számára a közös örökbefogadásra.[24]

Ma az Európai Unióban hasonló számú államban kerülhet sor az azonos nemű párok általi házasságkötésre és örökbefogadásra. Házasságkötésre 13 államban, közös örökbefogadásra szintén 13 államban, 2. szülő általi örökbefogadásra és a házassághoz hasonló jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolatra pedig 14 államban van lehetőség. Észtország és Szlovénia nem engedélyezi a közös örökbefogadást, azonban a 2. szülő általi örökbefogadást igen. Írországban viszont csak a közös örökbefogadásra van lehetőségük.[25]

Az Európai Unió tagállamai közül az azonos nemű pároknak a családjog területén a legszélesebb jogosítványokat ma Málta, Svédország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Hollandia, Dánia, Luxemburg és Finnország biztosítja. Az Európai Unió tagállamai közül Magyarország e tekintetben a 18. helyen áll, megelőzve ezzel Horvátor-

- 140/141 -

2. táblázat Az azonos nemű párokat megillető jogok az Európai Unióban ma

szágot, Olaszországot, Csehországot, Lettországot és Bulgáriát. Akik az azonos nemű pároknak nem biztosítanak a családjog területén jogosítványokat azok: Litvánia, Lengyelország, Románia, valamint Szlovákia.[26]

2.1.1. Család?

A család fogalmának meghatározására nem került sor a magyar jogban. Alaptörvényünk L) cikke azt rögzíti, hogy: "Magyarország védi a házasság in-

- 141/142 -

tézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony." Tehát nem a család fogalma, hanem csupán a családi kapcsolat alapja került meghatározásra. Ez pedig a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Így alaptörvényi védelemben részesül az a tartós párkapcsolat is, amelyből közös gyermek születik, azonban önmagában az élettársi kapcsolat nem. Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata nem tartozik bele az alaptörvényi családi kapcsolat alapjába.[27] Hatályos szabályozásunk alapján az azonos nemű párok egymás vonatkozásában nem alkotnak családot, azonban egyedüli örökbefogadás esetén a gyermek vonatkozásában a szülő-gyermek kapcsolat már megalapozza a családi kapcsolatot.

Európában az azonos nemű párok kapcsolata jogi elismerésének fontos mérföldköve az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Schalk és Kopf kontra Ausztria ügyben hozott ítélete[28], amelyben elismerte, hogy mesterkélt lenne fenntartani azt az álláspontot, miszerint az azonos nemű párok nem élvezhetik az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt "családi életet". Az ítélet nem ismeri el az azonos nemű párok házasságkötéshez való jogát, azonban megállapítja, hogy a "családi élet" fogalma nem csak házasságon alapuló kapcsolatra utalhat, hanem magában foglalja a de facto partnerkapcsolatot is, amely pedig külön neműek és azonos neműek között egyaránt fennállhat. Ez a megállapítás nagy előrelépésnek volt tekinthető az azonos neműek partnerkapcsolatai terén.[29]

2.2. Az azonos nemű párok családjogi helyzete hazánkban

Az azonos nemű párok családjogi helyzetének szempontjából elsőként említést érdemel a 14/1995. (III. 13.) Alkotmánybírósági határozat, amely az élettársi kapcsolat alanyi körét változtatta meg. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság azt fogalmazta meg, hogy két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, amely az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat az elismerésre. Azért bír jelentőséggel ez az Alkotmánybírósági határozat, mert a korábbi "nő és férfi" meghatározást felváltotta a "két személy", ezáltal elismerte két személy gazdasági, érzelmi kapcsolathoz fűződő érdekét, tehát az azonos neműek élettársi kapcsolatát is.[30]

Ezt követően 2007. december 17. napján került elfogadásra a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény, amely a bejegyzett élettársi kapcsolatot szintén "két személy részére tette lehetővé. Ezzel megkezdődött a különböző élettársi kapcsolatok családjogi szintre emelése, azonban ezt a törvényt megsemmisítette az Alkotmánybíróság a 154/2008. (XII. 17.) AB határozatával. A jogintézmény amiatt volt alkotmányellenes, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot az eltérő nemű párok számára is lehetővé tette.[31]

Magyarországon 2009 óta van lehetőségük az azonos nemű pároknak bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni.

- 142/143 -

A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Béktv.) lényegében megismételte a korábbi törvény rendelkezéseit, azonban már csak az azonos nemű párok számára tette lehetővé a bejegyzett élettársi kapcsolatot.[32] Ez a jogintézmény a házassághoz hasonló jogosítványokat keletkeztet számukra, ugyanis ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a házasságra, házastársa, és özvegyre, elvált személyre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a bejegyzett élettársi kapcsolatra, a bejegyzett élettársra is. A bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal azonos tartási, vagyonjogi, lakáshasználati és öröklési jogi joghatásokat eredményez. Azonban nem alkalmazhatók a bejegyzett élettársakra a közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok, a névviselésre vonatkozó rendelkezések, az emberi reprodukcióra irányuló külön törvény szerinti eljárások rendelkezései, valamint az apasági vélelem szabályai.[33]

Tehát e törvény hatályba lépésétől kezdődően 3 élettársi kapcsolattípust különböztethetünk meg. Ezek a de facto, a nyilvántartásba vett és ettől kezdve a bejegyzett élettársi kapcsolat. Az első kettő alanyi körébe az eltérő nemű és az azonos nemű párok egyaránt beletartoznak, míg utóbbit csak azonos nemű párok létesíthetik. De facto élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.[34] Az élettársi kapcsolat az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az életközösség véget ér, vagy ha az élettársak házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek. A nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat feltételeiben és joghatásaiban is megegyezik a de facto élettársi kapcsolattal, csupán a bizonyítást könnyíti meg a hatóságok előtti eljárásokban a nyilvántartásba vétel. A bejegyzett élettársi kapcsolat két 18. életévét betöltött azonos nemű személy anyakönyvezető előtt tett kölcsönös akaratnyilvánításával és a kapcsolat bejegyzésével jön létre, valamint házasságszerű státuszt hoz létre.

Azonban az azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe közösen gyermeket, illetve nem lehetséges számukra a második szülő általi örökbefogadás és reprodukciós eljárásban való részvétel sem. Ők hazánkban csak egyedülállóként, azaz egyedüli szülőként fogadhatnak örökbe gyermeket. Ez nem zárja ki azt, hogy élettársi kapcsolatban éljenek, azonban csak egyikük lehet a gyermek törvényes képviselője és csak ő gyakorolhatja a szülői felügyeleti jogokat.

2.2.1. Az alapvető jogok biztosának Jelentése[35]

2016-ban egy panaszos egyedi örökbefogadási ügyében fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához. Az örökbefogadási eljárásban ő egyedül

- 143/144 -

nyilvántartott kérelmező volt, szexuális irányultságát, vagyis, hogy vele azonos nemű személlyel él élettársi kapcsolatban, az eljárás elejétől kezdve nyíltan vállalta. Az eljárás folyamán a panaszos az örökbefogadásra való alkalmasságra vonatkozó pozitív pszichológiai véleményt kapott, majd a neki kiajánlott gyermekkel való személyes találkozásra, továbbá a barátkozási időszak megkezdésére is sor került. Ezt követően kapott értesítést a panaszos, hogy a gyermek örökbefogadásának engedélyezésére irányuló kérelmét elutasítják, amelynek oka az volt, hogy a gyermekvédelmi gyám visszavonta az erre vonatkozó kérelmét, mégpedig indoklás nélkül. A panaszos meggyőződése volt, hogy erre a szexuális irányultsága miatt került sor, így az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordult.

Bár ezt sem a gyámhatóság, sem a gyermekvédelmi gyám nem ismerte el, az Alapvető jogok biztosa jelentésében megállapította, hogy a kérelem indoklás nélküli visszavonása az eljárás ilyen előrehaladott állapotában a gyermekvédelmi gyám részéről visszásságot okozott, és alkalmas volt arra, hogy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósítson meg. Nem hagyhatók említés nélkül a döntés különösen negatív pszichológiai hatásai sem. Mind a gyermeknél, mind az örökbe fogadni szándékozó szülőnél megkezdődött a kötődés kialakulása a barátkozási időszak alatt, az pedig, hogy végül nem kerülhetett hozzá a gyermek, mindkettőjüknek lelki sérülést okozhatott.

Az alapvető jogok biztosa 2017-es jelentésében továbbá megvizsgálta az örökbefogadási eljárásra vonatkozó preferenciakritériumokat. Megállapította, hogy három preferenciakritérium létezik. Az első, hogy a belföldiek előnyt élveznek a külföldiekkel szemben. A második, hogy a helyben lakók előnyt élveznek az ország más részein élőkkel szemben és végül, hogy a házaspárok előnyt élveznek az egyedülállókkal szemben. Ezekkel kapcsolatban megállapította, hogy ezek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, ami jogbizonytalanságot és a gyakorlatban problémát okozhat. A szabályozásokat illetően különösen az nem egyértelmű, hogy a lakóhely vagy a párkapcsolati státusz az elsődleges, tehát a helyben lakás vagy a házaspári státusz jelent előnyt az örökbefogadási eljárásban. Az alapvető jogok biztosa jelentésében felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy kezdeményezze a preferencia-szabályok egyértelművé tételét oly módon, hogy a belföldieket követően a helyben lakók élvezzenek előnyt az örökbefogadási eljárásokban.

Az alapvető jogok biztosának jelentése tartalmazza, hogy a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatal Gyámhivatalának adatszolgáltatása alapján 2014. január 1-től 2016. októberig Baranya megyében összesen 106 örökbefogadás engedélyezésére került sor, amelyből 105 esetben házaspár, 1 esetben házaspár egyedüli tagja fogadott örökbe. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának adatszolgáltatása alapján 2015-ben 43 esetben került sor egyedülálló általi örökbefogadásra az országban.

- 144/145 -

2.3. Az azonos nemű párok családjogi helyzete Ausztriában

2.3.1. X és társai kontra Ausztria ítélet[36]

2007-ben három osztrák állampolgár fordult az Osztrák Köztársasággal szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Kérelmük alapja az volt, hogy velük szemben megkülönböztetést alkalmaztak, mivel azonos nemű párok esetén nem volt lehetséges a második szülő általi örökbefogadás. A tárgyalásra 2012. október 3-án került sor. Az ügyben az elsőrendű és a harmadrendű kérelmezők egymással tartós kapcsolatban álló két nő, a másodrendű kérelmező pedig a harmadrendű kérelmező házasságon kívül született fia. Az anyával kapcsolatban lévő nő örökbe kívánta fogadni a fiút, hogy tényleges családi egységük jogilag is elismert legyen, mégpedig úgy, hogy ez az örökbefogadás ne szüntesse meg a gyermek biológiai anyjával fennálló kapcsolatot, hanem az örökbefogadó nő a biológiai apa helyébe lépne. Az osztrák kerületi bíróság elutasította a kérelmezők örökbefogadási megállapodás jóváhagyása iránti kérelmét.

Ezt követően a kérelmezők az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, kérelmüket arra alapozva, hogy első- és harmadrendű kérelmező szexuális irányultsága miatt megkülönböztetés érte őket a családi életük gyakorlása terén, ami az Egyezmény 8. cikkével összefüggésben értelmezett 14. cikkének a megsértése.[37] A kérelmezők azzal érveltek, hogy az osztrák jogban lehetséges a nem házasságban élő eltérő nemű párok számára az élettárs által a másik élettárs gyermekének örökbefogadása, míg a nem házasságban élő azonos nemű párok számára nem.

A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a jelen ügyben a kérelmezők együttélése "családi életnek" minősül, továbbá, hogy a kérelmezők nem házastársakat megillető jogot kívántak szerezni, hanem a nem házasságban élő eltérő nemű és azonos nemű párok közötti megkülönböztetést vitatták.

A házasságra és a házassághoz kapcsolódó jogosultságokra vonatkozóan a tagállamok mérlegelési joggal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy Az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem garantálja a házasság lehetőségét és az örökbefogadáshoz való jogot, és ennek a nem házasságban élő párokra történő kiterjesztése sem kötelezettsége a tagállamoknak. A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy hogyan szabályozzák ezeket a kérdéseket a hagyományos értelemben vett család védelme, illetve a gyermek érdekeinek védelme érdekében. Ebben nincs európai szinten konszenzus. Azonban ha a tagállamok biztosítanak a kötelezettségeiken túlmenő jogokat, akkor ezt megkülönböztetésektől mentesen kell megtenniük. Ennek ellenkezőjére csak jogszerű okból kerülhet sor, mint a hagyományos értelemben vett család védelme, vagy a gyermek érdekeinek védelme, továbbá a megkülönböztetésnek arányosnak kell lennie. Azt, hogy a megkülönböztetés jogszerű célt szolgált és arányos volt, a kormánynak igazolnia kell.

Jelen ügyben az osztrák kormány nem hivatkozott semmilyen érvre, il-

- 145/146 -

letve az abszolút tilalom nem volt arányosnak tekinthető. A hallgatólagos, de általános érvényű abszolút tilalom az osztrák polgári törvénykönyv rendelkezéséből következett. Mégpedig azért, mert a nem házasságban élő eltérő nemű pároknál az élettárs általi örökbefogadás megszüntette az azonos nemű biológiai szülővel fennálló jogviszonyt, tehát az örökbefogadó élettárs a biológiai szülő helyébe lépett. Ebből következően azonos neműek esetén az élettárs általi örökbefogadás éppen a másik élettárs jogviszonyát szüntette meg, ezért jogilag lehetetlen volt az örökbefogadás.

A bíróság megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 8. Cikkel összefüggésben értelmezett 14. Cikkét.

Ausztriában 2010. január 1-jén lépett hatályba a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény (Eingetragene PartnerschaftGesetz), ami lehetőséget ad az azonos nemű pároknak arra, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítsenek.[38] 2013-tól az X és Társai kontra Ausztria ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának meghozott ítélete következtében nyílt lehetőségük az azonos nemű pároknak a 2. szülő általi örökbefogadásra.

Ezt követően a 2014. év végén hozta meg az osztrák Alkotmánybíróság G 119-120/2014 számú határozatát, amelyben alkotmányellenesnek nyilvánította a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény azon rendelkezését, miszerint az azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe közösen gyermeket, valamint az egyik élettárs által örökbefogadott gyermeket sem fogadhatja örökbe a másik élettárs. Az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy a rendelkezés sérti az egyenlő bánásmód követelményét, és a gyermek legjobb érdekének védelme sem támasztja alá a bejegyzett élettársak kizárását a közös örökbefogadás lehetőségéből.[39] Az akkor hatályos osztrák szabályozás lehetővé tette az örökbefogadást egyedülállók számára, valamint a szülői jogok egyidejű gyakorlását azonos nemű pároknak az egyik élettárs gyermekének a másik élettárs általi örökbefogadásakor. Emiatt következetlennek találta az Alkotmánybíróság a szabályozást, és 2016-tól lehetőségük nyílt az azonos nemű pároknak a közös örökbefogadásra Ausztriában.

Az azonos neműek vonatkozásában a következő jelentőséggel bíró döntés a G 258/2017 számú Alkotmánybírósági határozat. Az Alkotmánybíróság 2017. december 4-én alkotmányellenesnek nyilvánította az osztrák polgári törvénykönyv és a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek szerint házasságot csak eltérő nemű személyek, míg bejegyzett élettársi kapcsolatot csak azonos nemű személyek létesíthetnek. Az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy bár az azonos neműek számára biztosított egy jogilag elismert, a házassághoz hasonló jogintézmény, a bejegyzett élettársi kapcsolat, és gyermeket is fogadhatnak örökbe, de a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat elkülönítése még mindig arra utal, hogy az azonos nemű párok nem egyenlők az eltérő nemű párokkal. A megkülönböztető hatása ennek az elkülönítésnek az, hogy amikor a bejegyzett élettársak a családi állapotukra utalnak, ezt nem

- 146/147 -

tudják megtenni a szexuális orientációjuk felfedése nélkül. A határozatot követően 2019. január 1-jétől a házasság intézménye is nyitva áll az azonos nemű párok számára. Házasságot és bejegyzett élettársi kapcsolatot is létesíthetnek az azonos és az eltérő nemű párok is, közös örökbefogadásra azonban csak a házastársaknak van lehetőségük.[40]

A hatályos osztrák polgári törvénykönyv alapján a több személy általi örökbefogadásra akkor van lehetőség, ha az örökbe fogadni szándékozó személyek házasok. Főszabály szerint a házastársak csak együttesen fogadhatnak örökbe gyermeket. Ez alól kivétel lehet, ha a házastárs biológiai gyermekének örökbefogadására kerül sor, ha az egyik házastárs azért nem fogadhat örökbe, mert nem felel meg a törvényi követelményeknek a jogképességet, korhatárt tekintve, vagy legalább egy éve ismeretlen helyen tartózkodik, illetve egyéb hasonló és jelentős indok. Az örökbefogadás alsó korhatára Ausztriában is 25 év, valamint az örökbefogadó szülők és a gyermek közötti minimum korkülönbség szintén 16 év, mint hazánkban.[41]

2.4. Az azonos nemű párok családjogi helyzete az Egyesült Államokban

Befejezésül az Egyesült Államok joggyakorlatát szeretném bemutatni az azonos nemű párok vonatkozásában. Massachusetts volt az első állam, amely kiterjesztette a házasság intézményét az azonos nemű párok számára 2003-ban. Ezt követően több államban is megnyílt a lehetőség a házasságkötésre, azonban a fordulópontot a Legfelsőbb Bíróság Obergefell v. Hodges ügyben hozott ítélete[42] hozta meg 2015-ben. Több államban az azonos nemű párok azelőtt nem tudtak örökbe fogadni az előírt házastársi kritérium miatt, azonban az ítélettel ez az akadály megszűnt. Az ítélet kihirdetésének napjától az USA összes államában elérhetővé vált az azonos nemű párok számára is a házasság intézménye, és ezáltal az örökbefogadás lehetősége. Ma a házas azonos nemű párok azonos örökbefogadási jogokkal rendelkeznek, mint a különnemű házas párok.[43]

Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányából levezethető a házassághoz való jog. A döntés meghozatalakor emberi, szociológiai tényezőkre is tekintettel volt. Négy alapelvvel támasztotta alá a Bíróság a házassághoz való jog alapvető jog jellegét. Úgy állapította meg, hogy a házasságra vonatkozó döntés meghozatala a személy individuális autonómiájának a része, másrészt a házasság olyan egységet jelent két személy között, amelyet csak ez a jogintézmény tud megteremteni. Ezen felül a házasság intézménye érzelmi és anyagi biztonságot jelent a család és a gyermekek számára, valamint az USA szociális rendszerének is az alapja.[44]

IV. Összegzés

Anélkül, hogy a témában állást foglalnék, összegzésként megállapítható, hogy az azonos neműek kapcsolatának jogi elismerése és örökbefogadási lehetőségeik területén az utóbbi évti-

- 147/148 -

zedekben számos változás következett be világszerte. Nincs ezen a területen európai szinten konszenzus, de egyre több ország biztosítja számukra a házassághoz hasonló jogokat eredményező bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét, valamint nyitja meg számukra a házasság jogintézményét. A változások valamennyi általam vizsgált államban fokozatosan következtek be, ahogy a társadalmi változásokra reagálva a jogalkotó kezdte elismerni az azonos nemű párok életközösségét és jogait. Fontos, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem teszi a tagállamok kötelezettségévé a házasság intézményének az azonos nemű párokra való kiterjesztését és az örökbefogadáshoz való jog biztosítását, azonban ha a tagállamok a kötelezettségeiken túlmenő jogokat biztosítanak, azt megkülönböztetéstől mentesen kell megtenniük. Ebből az okból született például Ausztriával szemben marasztaló ítélet az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, aminek következtében Ausztriában kiterjesztették a 2. szülő általi örökbefogadást az azonos nemű párokra is. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmányból levezethető alapvető jognak nyilvánította a házassághoz való jogot, így az Egyesült Államokban ma már valamennyi tagállamban elérhető a házasság jogintézménye az azonos nemű párok számára is. ■

JEGYZETEK

* A tanulmány az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-2-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült. Témavezető: Dr. Herke-Fábos Barbara Katalin

[1] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:98. §

[2] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:115. §

[3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:97. §

[4] Katonáné Pehr Erika: Néhány gondolat az örökbefogadás megváltozott jogi környezetéről. Családi jog 2013.4. 9-17.

[5] http://ijoten.hu/szocikk/csaladjog (2020.03.08.)

[6] Deli Judit - Lantai Csilla: Változások az örökbefogadás területén. Kapocs 2014.3. 42-47.

[7] Marschalkó Linda: Az örökbefogadás és a gyermek legjobb érdeke. Iustum Aequum Salutare 2013.2. 265-279.

[8] A gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény

[9] Marschalkó i.m. 265-279.

[10] Deli - Lantai i.m. 42-47.

[11] https://orokbe.hu/2019/05/20/ a-nyilt-orokbefogadast-kozvetito-civil-szervezetek-2019/ (2020.03.10.)

[12] Filó Erika, Katonáné Pehr Erika: Gyermeki jogok, szülői felelősség és gyermekvédelem. HVG-ORAC, Budapest 2015. 184-187.

[13] Filó, Katonáné Pehr, im. 187-189.

[14] Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-485/2017. számú ügyben (előzmény ügy: AJB-6093/2016.)

[15] 149/1997. (IX.10.) Korm.rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról 45. §

[16] http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattu-kor/orokbefogadas.pdf (2020.05.04.)

[17] Jávorszkyné Nagy Anikó: Adatok és tények. Örökbefogadás. Élet és tudomány 2018.43. 1369.

[18] Jobbágyi Gábor: Magyar polgári jog I. Általános rész, Emberi személy, Családjog, Szellemi alkotások joga, Szent István Társulat, Budapest 2014. 233.

[19] Filó, Katonáné Pehr i.m. 198.

[20] 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 62/C. §

[21] T/10516. számú törvényjavaslat egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról

[22] Case of X and Others v. Austria (19010/07), Strasbourg, 19 February 2013

[23] Novák Rebeka: A 19. és 20. megálló egy barátságosabb és igazságosabb világ felé? - Az azonos neműek államilag elismert életközösségével és házasságával kapcsolatos jogi változások, különös tekintettel a 2015. év eseményeire. Családi jog 2016.1. 29-37.

[24] Takács Judit - Szalma Ivett: Az azonos nemű párok általi örökbefogadással kapcsolatos attitűdök Magyarországon https://socio.hu/uploads/files/2013_1/1takacs_szalma.pdf (2020.03.08.)

[25] https://www.rainbow-europe.org/ (2020.03.10.)

- 148/149 -

[26] https://www.rainbow-europe.org/count-ry-ranking#eu (2020.03.10.)

[27] Herke-Fábos Barbara Katalin: Az élettársi jogviszony alkotmányossági és családjogi kérdései. Jura 2017.1. 259-265.

[28] Case of Schalk and Kopf v. Austria (30141/04) Strasbourg, 24 June 2010

[29] Lukashevich, Vasily - Győri Gábor: Egy új európai család: az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a Schalk és Kopf kontra Ausztria esetben. Fundamentum 2010.3. 118-124.

[30] Herke-Fábos i.m. 259-265.

[31] Jobbágyi i.m. 140-154.

[32] 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról 1. §

[33] 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról 3. §

[34] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 6:514. §

[35] Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-485/2017. számú ügyben (előzmény ügy: AJB-6093/2016.)

[36] Case of X and Others v. Austria (19010/07), Strasbourg, 19 February 2013

[37] 8. Cikk: "Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák."

14. Cikk: "A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani."

[38] Case of X and Others v. Austria (19010/07), Strasbourg, 19 February 2013

[39] Verfassungsgerichtshof 11.12.2014, G 119120/2014

[40] Verfassungsgerichtshof 04.12.2017, G 258/2017

[41] Eschig, Pircher-Eschig: Das österreichische ABGB - The Austrian Civil Code, LexisNexis, Österreich 2013. 39-47.

[42] Obergefell v. Hodges, 576 U.S. (2015)

[43] https://consideringadoption.com/adop-ting/can-same-sex-couples-adopt/history-of-sa-me-sex-adoption (2020.05.07.)

[44] Novák i.m. 33.