Magyarországon jelenleg az élettársi kapcsolatok három formája tekinthető a jog által szabályozott házasságon kívüli együttélési formának. A társadalmi elvárásoknak köszönhetően ugyanis egyre többen választják az élettársi kapcsolatot az együtt élés alternatívájaként.[1] A jogalkotás feladata, hogy a szakmai szempontokat figyelembe véve és ne a politikai vita hevében hozzon előírásokat az emberek mindennapi személyes életét és a társadalom evidens érdekét érintő kérdésekben.[2]
Az élettársi kapcsolat hatályos, de facto fogalom-meghatározását a 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) 6:514. § (1) bekezdés tartalmazza. Az intézmény jogi szabályozását kettősség jellemzi. A vagyonjogi - mint valamennyi élettársi kapcsolatban élő személyt érintő - szabályok a kötelmi kötetben kerültek elhelyezésre. Míg a tipikusan családjogi - a közös gyermek létével összefüggő - kérdéseket a Családjogi Könyv szabályozza.
"Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban."
A továbbiakban, az alkotmánybírósági határozatok tartalmának ismertetésénél kifejtésre kerülnek az intézmény fogalmi elemeit érintő változások. A Ptk. az élettársi kapcsolat intézményét szerződésként kezeli - amelyben a polgári jogi társasági szerződés érzelmi szálakkal átszőtt fogalmi elemei jelennek meg -, ezzel indokolható a kötelmi szabályok közötti szerepeltetése.
A nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat lényegében a Ptk. de facto élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek megfelel, joghatásaiban is teljesen azonos. Azonban létrejötte és megszűnése nem ténykérdés, az hatósági aktushoz kapcsolódik. Léte azzal indokolható, hogy jelentős mértékben megkönnyíti az ilyen típusú párkapcsolatban élő személyek vonatkozásában a hatóságok irányában fennálló bizonyítási kötelezettséget. A nyilvántartás létrejöttét megelőzően a feleknek az ilyen típusú bizonyítási kötelezettséget magánúton, saját költségre kellett megoldaniuk.[3]
Bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű személyek számára ad lehetőséget összetartozásuk kifejezésére. A hatályos szabályozás értelmében a nagykorú és kizárólag azonos nemű partnerek az anyakönyvvezető előtt bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthetnek, amely kapcsolat számos, különösen vagyonjogi joghatást von maga után.[4] Joghatás kiváltásában rokon vonásokat mutat a házasság, illetve a házastárs jogi kategóriájával. Azonban a bejegyzett élettársi közösségben élő személyek
- nem fogadhatnak örökbe sem együttesen, sem az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét;
- vonatkozásukban nem alkalmazhatóak a házassági névviselés szabályai;
- emberi reprodukcióra irányuló eljárásban nem vehetnek részt;
- apasági vélelmet nem keletkeztet.
Tanulmányban ismertetett alkotmánybírósági határozatok részletesen elemzik az intézmény létjogosultsága kapcsán felmerülő alkotmányossági, családjogi, morális kérdéseket. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ugyan sokan párhuzamot vonnak a házasság és bejegyzett élettársi kapcsolat tartalma és keletkezésével, megszűnésével összefüggő eljárási szabályok között, a korábban ismertetett négy lényeges különbségen kívül van még egy jelentős eltérés, éspedig a partnerkapcsolat megszűnése kapcsán. Míg a házasságot kizárólag bíróság szüntetheti meg polgári peres eljárásban, addig a bejegyzett élettársi közösség a bíróságon kívül a felek közös kérelmére közjegyzői nemperes eljárásban is megszüntethető törvényben lefektetett feltételek együttes fennállása esetén.[5] További érdekes kérdés a házasság és bejegyzett élettársi jogviszony párhuzamában, hogy míg hatályos büntetőjogunk a kettős házasság fennállását büntetni rendeli[6], addig a bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozásában ilyen büntetőjogi tényállást jelenleg a büntető törvénykönyv nem tartalmaz. A kérdés eldöntése azért bonyolult, mert ha a de facto élettársi közösség fogalmából indulunk ki - amely feltételezi, hogy egyik személynek sem áll fenn mással bejegyzett élettársi közössége -, polgárjogi szempontból nem beszélhetünk az intézmény dup-
- 259/260 -
likálásának lehetőségéről. Azonban a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttét, joghatásait és megszűnését szabályozó törvény[7] 3. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján a házassággal és a házastárssal egy tekintet alá esik a bejegyzett élettársi kapcsolat és a bejegyzett élettárs kategóriája, ugyanakkor a Büntető Törvénykönyv e tekintetben nem ad pontosítást, nem tisztázza, hogy a kettős házasság büntetőjogi kategóriája a bejegyzett élettársi közösségben élő személy által megvalósítható-e.
Az élettársakról egy ismérv bizonyosan tudható: nem házastársak, nincs közöttük házassági kötelék. Rendszerint a házasok módjára történő, házasságszerű együttélés megvalósulása jelentkezik követelményként a jogalkotó oldalán.[8]
Az a kérdés, hogy a házasságon kívüli partnerkapcsolatok körében van-e olyan tartós együttélési forma, amely alappal tarthat igényt arra, hogy a jogalkotó elismerje és fennállásához pozitív jogkövetkezményeket kapcsoljon, nemcsak családjogi aspektusból vizsgálható. Ennek a kérdéskörnek alkotmányjogi, emberi jogi, alapjogi összefüggései is vannak. Másként közelíthető meg a különnemű partnerek együttélése, másként az azonos neműek partnerkapcsolata, s adott esetben másként ítélhető meg az informális élettársi kapcsolat, mint a regisztráción alapuló kapcsolat.[9]
Az élettársi jogviszonyt érintő vizsgálatok kapcsán a házasság és a család fogalmi elemeinek meghatározása, azoktól való elhatárolása élvez prioritást.
Alkotmányjogi családfogalomra vonatkozó meghatározást sem az Alkotmánybíróság, sem pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) döntései nem tartalmaznak, legfeljebb egyes fogalmi elemek rekonstruálhatóak.[10]
Drinóczi Tímea és Zeller Judit szerint a család alkotmányjogi fogalma a következőképpen hangzik: "Alkotmányjogi értelemben családnak tekinthető az olyan szabad akaraton alapuló életközösség, amelynek legalább két tagja van, akiket tényleges kapcsolat, kötődés és függőségi helyzet tart össze, és amely viszonyrendszerben mindegyik félnek meghatározott jogai és - a gyermekeket kivéve - egyben kötelezettségei vannak."[11] A szerzőpáros fogalom-meghatározása alapvetően a család alkotmányjogi fogalmi elemei pontosításának szükségességét feszegeti. A törvény által elismert, az Alkotmánybíróság által is megerősített bejegyzett élettársi kapcsolatban élő párok azonban a hatályos szabályozás alapján nem válhatnak családdá - annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság 43/2012. (XII. 20.) számú határozatával hatályon kívül helyezte a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény (továbbiakban: Csvt.) fogalom-meghatározását - és így számos vonatkozásban nem gyakorolhatják a családi élethez való alapvető jogukat sem, hiszen esetükben mind a házasság, mind az örökbefogadás kizárt.[12]
Az Alkotmánybíróságnak néhány ítélete érintette meghatározóan a házastárs - élettárs - bejegyzett élettárs problematikát. Miután az indítványok nem a különnemű partnerek különböző kapcsolatai közötti eltéréseket vagy hasonlóságokat érintették, a határozatok sem elsősorban ezzel foglalkoztak, hanem az azonos nemű személyek partnerkapcsolatai lehetőségének alkotmányos megítélésével.[13]
Vegyük sorra kronológiai sorrendben az élettársi jogviszony kapcsán született alkotmánybírósági határozatokat és tekintsük át, hogyan hatottak a jogintézmény tartalmára, a társadalmi viszonyok színesedése mennyiben hatott az Alkotmánybíróság érvrendszerére a házasság és család fogalmi elemeinek tisztázása során.
Fontosnak tartom kiemelni jelen Alkotmánybírósági határozat jogalkotásra kifejtett hatását. A Ptk. 1996. évi módosítása során a határozatnak köszönhetően változott az élettársi kapcsolat alanyi köre. A korábbi "nő és férfi" kitételt felváltotta a mai hatályos "két személy" megfogalmazás.
Az alkotmánybírósági határozat rendelkező részének 3. pontja szerint:
"Az Alkotmánybíróság megállapítja: ellentétes az Alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon kívül együtt élő, és kapcsolatukat nyilvánosan vállaló személyekre nézve jogokat és kötelességeket állapítanak meg, csakis a Polgári Törvénykönyv fogalom meghatározása szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket."
A vizsgálat tárgyává tett rendelkezések a következők voltak.
1) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 10. § (1) bekezdése: "Házasságot nagykorú férfi és nő köthet".
2) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 578/G. § (1) bekezdés tartalmazta az élettársak fogalmának meghatározását: "házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együttélő nő és férfi".
- 260/261 -
Az élettársi kapcsolat fogalmával kapcsolatban az Indokolás III. pontjában fejtette ki véleményét részletesen az Alkotmánybíróság: "Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának figyelembevétele alapján az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat az elismerésre. Az azonos elbánás mindig a jogi szabályozás tárgyát képező életviszonytól függően mérlegelendő. A magyar jog számos rendelkezése elismeri az élettársi kapcsolatot, egyetlen törvényi meghatározását a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése tartalmazza. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a hatályos jogszabályokat, s úgy találta, hogy ezekben az életviszonyokban általában nincs jelentősége annak, hogy az élettársi viszony különböző nemű személyek között áll-e fenn."
Az alkotmánybírák valójában arra keresték a választ, hogy az a szabályozás, amely szerint az azonos nemű személyek nem élhetnek sem házasságban, sem a Ptk. szerinti élettársi kapcsolatban, alkotmányellenes-e.[14]
Az Alkotmánybíróság a törvényhozóra bízta az Alkotmánynak megfelelő helyzet megteremtését, az élettársak jogi fogalmát érintetlenül hagyta azzal, hogy az eljárást 1996. március 1-jéig felfüggesztette: amennyiben a törvényhozó nem teremti meg az Alkotmánynak megfelelő állapotot a megadott határidőn belül, az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll keretén belül teremti meg az Alkotmánynak megfelelő állapotot.
Összességében elmondható, hogy határozatában azt deklarálta az Alkotmánybíróság, hogy két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, amelyek az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthatnak jogi elismerésre.[15] Fontos és előremutató megállapítást tett az Alkotmánybíróság azzal, hogy két személy tartós életközösségét a jog által védendő értéknek deklarálta azzal, hogy formális családjogi kapcsolat hiányában - azaz leszármazókat nélkülözve is - elismeri az érzelmi, gazdasági kapcsolathoz fűződő érdeket. Ennek a megállapításnak az azonos nemű személyek vonatkozásában van konkrét, előremutató jelentősége, mintegy felszólítva a törvényhozót, hogy "egyenlő jogállást biztosítson a határozat szerinti élettársi viszonynak megfelelő kapcsolatban együtt élő minden személy számára azokban a jogviszonyokban, ahol a párkapcsolatban együtt élők neme szerinti megkülönböztetésnek nincs alkotmányos indoka".[16]
Az Alkotmánybíróság jelen határozat kapcsán megállapította, hogy a Kormány 1996 februárjában az Országgyűlés elé terjesztette a régi Ptk. módosítására vonatkozó törvénytervezetet, és azt az Országgyűlés 1996. május 21-i ülésnapján elfogadta (1996. évi XLII. törvény). A törvényi szabályozás vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a záró rendelkezések között elhelyezett fogalom meghatározás az alkotmánybírósági kritériumoknak megfelel, így a törvényhozó eleget tett az alkotmánybírósági határozatban foglalt követelményeknek, ezért az Alkotmánybíróság a felfüggesztett eljárást megszüntette.
Az Országgyűlés 2007. december 17. napján fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt (továbbiakban: Béktv.). A törvény releváns szakaszai az alkotmánybírósági határozat függvényében a következőek:
1. § (1) Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelen levő két, tizennyolcadik életévét betöltött személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban kíván élni.
(2) Kiskorú a gyámhatóság előzetes engedélyével sem léphet bejegyzett élettársi kapcsolatra.
2. § (1) Az e törvényben szabályozott kérdésekben a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) házasságra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell. A Csjt. közös gyermekké fogadásra és a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra.
(2) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik,
a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,
b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy élettársakra,
c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára,
d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,
e) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra is megfelelően alkalmazni kell.
Az Alkotmánybíróság 2008. december 17. napján, a tervezett hatálybalépés előtt mintegy két héttel hirdette ki döntését. Az ügy előadó bírája Lenkovics Barnabás volt, párhuzamos véleményt
- 261/262 -
csatolt Balogh Elemér és Kiss László, különvéleményt pedig Bragyova András.
A rendelkező rész két részből áll:
a) kimondja, hogy az azonos nemű párok részére nem alkotmányellenes a bejegyzett élettársi kapcsolat,
b) de egyúttal megsemmisíti a Béktv.-t az "indoklásban kifejtett okokra" hivatkozva.
A döntés mögötti elvek a következők:
a) ellentmond az Alkotmány 15. §-ának, ha különnemű párok számára tartalmilag a házassághoz túlzottan hasonlító jogintézményt hoz létre a jogalkotó;
b) az azonos nemű és a különnemű párokra az Alkotmány 70/A. §-a miatt eltérő szabályokat kell alkotni;
c) ellentmond a jogbiztonságnak [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], ha párhuzamosan létezik a házasság és egy vele tartalmilag majdnem egyező másik intézmény, amelyet ugyanazok a személyek vehetnének igénybe;
d) ellentmond a jogbiztonságnak [Alkotmány 2. § (1)] az olyan technikai megoldás, amely egy jogintézmény minden jogrendszerbeli szabályát (csak úgy általában) "megfelelően" rendeli alkalmazni egy másik jogintézményre;
e) az Alkotmány 54. §-ából (emberi méltóság és az abból levezetett önrendelkezési jog) következően az azonos nemű párok számára (külön jogintézményben) a házastársakéhoz hasonló jogállást kell biztosítani.[17]
A bejegyzett élettársi kapcsolatot először szabályozó, 2007. évi CLXXXIV. törvény egészét tehát az Alkotmánybíróság 2008. decemberi határozatával hatályon kívül helyezte arra hivatkozással, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők számára az új jogintézmény nem alkotmányellenes, a különneműek számára azonban igen. A határozat sem a házasság, sem az élettárs-fogalomhoz nem adott többletet, a bejegyzett élettárs fogalmi köréhez azonban igen. A határozat a védelem körében kitért arra, hogy az élettársi kapcsolat létesítése levezethető az önrendelkezési jogból, de az Alkotmány ezt az együttélési formát nem védi. 2009 júliusában lépett hatályba az alkotmánybírósági határozat által támasztott feltételeknek megfelelő 2009. évi XXIX. törvény.[18]
A 2009. évi XXIX. törvény lényegében megismételte a hatályon kívül helyezett 2007. évi CLXXXIV. törvény megtámadott és alkotmányellenesnek talált rendelkezéseit, de ezúttal csupán azonos nemű párok számára tette lehetővé a bejegyzett párkapcsolatot.
Ezt a törvényt is megtámadták, de ezúttal az Alkotmánybíróság az indítványokat egytől egyig elutasította. A határozat érvelési szempontból lényegében az első határozat utóhangjának minősíthető. Az Alkotmánybíróság jelen határozatának érvelésében több alkalommal vissza-visszautalt a korábbi, élettársi jogviszonyt érintő határozataira. Megállapította, hogy a különnemű párok esetében nem lehet létrehozni alkotmányosan egy házassággal majdnem azonos tartalmú más jogviszonyt. Továbbá az élettársi jogviszony jelentéstartalmát tekintve a következő megállapítást tette: "mind nyelvtani, mind jogi értelemben elfogadott, ismert és világos jelentéstartalmú." Két életvitelszerűen együtt élő ember gazdasági, érzelmi közösségét jelenti, amely alapvetően eltér más hasonló (baráti, hozzátartozói, stb.) kapcsolatoktól, tekintve, hogy az utóbbiak nélkülözik a párkapcsolati jelleget. Tartózkodott azonban a fogalom elemei között a tartós és házasságszerű együttélés hangsúlyozásától.[19]
Az alapvető jogok biztosának kérelmére indult vizsgálat eredményeként a határozat rendelkező részében foglaltak szerint a Csvt. 7. és 8. §-ai alaptörvény-ellenesek, ezért ezen rendelkezéseket megsemmisítette.
A Csvt. 7. §-a (1) és (2) bekezdései rögzítik a család fogalmát, míg a 8. § a törvényes öröklés kérdésével foglalkozik.
Az indítványban foglaltak vizsgálata kapcsán áttekintette a család intézményét elemző gyakorlatának jelen ügy szempontjából releváns elemeit és a vizsgálat eredményeképpen megállapította, hogy az indítvány megalapozott. Az indítványozó megjelölt a kérdéskörrel foglalkozó - korábban már idézett, a Drinóczi-Zeller szerzőpárostól származó - alkotmányjogi szakirodalmi forrást, amely szerint "családnak tekinthető az olyan szabad akaraton alapuló életközösség, amelynek legalább két tagja van, akiket tényleges kapcsolat, kötődés és függőségi helyzet tart össze, és amely viszonyrendszerében minden félnek meghatározott jogai és kötelezettségei vannak".[20] Ezzel szemben a Csvt. 7. §-a értelmében a család alapja a társkapcsolatok köréből kizárólag egy férfi és egy nő házassága lehet. Az Alaptörvény L) cikk értelmében a házasság intézménye férfi és nő között, önkéntes elhatározáson alapuló életközösség esetén választható
- 262/263 -
megoldás. Emellett azonban a társkapcsolatoknak ma számos egyéb formája is létezik, ahogyan ezt a 32/2010. (III. 25) AB határozat indokolása is bemutatta.[21]
Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében lefolytatott vizsgálata során alaptörvény-ellenesség fennállását valószínűsítette, erre tekintettel felfüggesztette a családvédelmi törvény törvényes öröklésről szóló rendelkezésének hatálybalépését.
A testület a döntést azzal indokolta, hogy a törvényes öröklés kérdésében a Polgári Törvénykönyv és a hatályba lépő Csvt. között nincs összhang.
Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint "a vizsgált rendelkezés alaptörvény-ellenessége valószínűsíthető az alaptörvényben rögzített jogállamiság elve és a belőle levezethető jogbiztonság követelménye alapján". A Ptk. öröklési rendje szerint a bejegyzett élettárs egyértelműen a házastárssal azonos szinten örököl, míg a Csvt. normaszövege "elsősorban" a rokonok és a házastárs öröklésére utal, és ezzel súlyos bizonytalanságot okoz.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint előfordulhat, hogy - leszármazó hiányában - a Ptk. alapján az örökhagyó bejegyzett élettársa, míg a Csvt. alapján az örökhagyó testvére a törvényes örökös. Ez jogértelmezéssel feloldhatatlan bizonytalanságot okozhat, ezért a jogszabály hatálybalépését felfüggesztette a testület.[22]
Valódi támpontot a határozat indoklása ad annak eldöntéséhez, hogy sikerült-e a testületnek döntésével a "kibillent" mércét tartalmilag is helyreállítania. A határozatban megfogalmazott értelmező megállapítások, alkotmányos követelmények szinte maradandóbb elemei a határozatnak, mint a törvényhelyek megsemmisítését kimondó érdemi rész.[23]
Az Alkotmánybíróság érdemeit elismerve hiányosságként említhető, hogy nem tudta hathatósan, világos mérce felállításával csökkenteni a további, igen sokszínű szociológiai értelemben vett családformák elismerése és védelme körében uralkodó bizonytalanságot.
A család alkotmányos védelme az Alkotmánybíróság szerint a szociológiai értelemben vett családi életre is vonatkozik. Itt az Alkotmánybíróság a status quo-t rögzíti akkor, amikor kiemeli, hogy a más jogági normákban kifejeződő jogvédelmi szintet a jogalkotó nem szállíthatja le oly módon, hogy megadja az Alaptörvényben is szereplő család általános, leszűkített fogalmát.[24]
A bírálat alapját képező alaptörvényi fogalommeghatározás a következőképpen hangzik: "Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony."[25]
A 43/2012. (XII. 20.) AB határozat kifejti, hogy az azonos neműek tartós párkapcsolatait vizsgálva rá kell mutatni az Alaptörvény L) cikkének első fordulatára, amely a házasságot mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget rendeli védeni, valamint az Alkotmánybíróság által a 154/2008. (XII. 17.) AB határozatban tett azon megállapításokra, amelyek szerint azonos nemű bejegyzett élettársak esetében jogi értelemben vett család kizárólag közös örökbefogadás (illetve egymás gyermekének örökbefogadása) útján jöhetne létre; ennek kizárásával pedig a jogalkotó számukra nem kívánja elősegíteni a jogi értelemben vett családdá válást (ABH 2008, 1203,1220-1221.).[26]
Az Alaptörvény által védett értékek a házasság és a család. Mint látható, a család fogalma nem olvasható ki a szövegből, amit konkrétan meghatároz a jogalkotó, az a családi kapcsolat alapja.
A családokat megillető alaptörvényi védelem kiterjed azokra a tartós jellegű társkapcsolatokra is, amelyekből közös gyermek származik. Ebben az esetben az intézményvédelmi kötelezettségnek az a vonása került előtérbe, amely a keletkezett új életet hivatott oltalmazni attól függetlenül, hogy az a jogalkotó által milyen szinten szabályozott, vagy esetlegesen nem szabályozott együttélési formából származik; pusztán arra tekintettel, hogy a nemzet (a társadalom) az Alaptörvényben is kifejezésre juttatott módon a saját fennmaradását, így az életet magát is védendő értéknek tekinti.[27]
A jogalkotó a család fogalmának konkrét tényállási elemként történő meghatározásától azért határolódik el, mert fennállna a lehetőség, hogy más jogági normákban kifejeződő jogvédelmi szintet leszállítja.
A hatályos Csvt. család fogalmának meghatározása sokkal inkább bír szociológiai színezettel, mint jogi terminológiai tényállási elemekkel: "A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik. A család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. A társadalom alapegységeként a család a nemzet fennmaradásának biztosítéka és az emberi
- 263/264 -
személyiség kibontakozásának természetes közege, amit az államnak tiszteletben kell tartania. A családban történő nevelkedés biztonságosabb minden más lehetőséghez képest. A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki." (Megjegyzem a család fogalmi elemeinek a Csvt. hivatkozott szakaszának hatályon kívül helyezését követően sem került megfogalmazásra sem itt, sem a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében.)
Ha a család fogalmának meghatározására nem is kerülne sor, de a családi kapcsolat alapja bővülne - oly módon, hogy a szülő-gyermek viszony alanyi köre kiterjed a bejegyzett élettársi közösségben élő személyekre és az általuk örökbefogadott gyermekre is -, maga az Alaptörvény által védendő érték, a család alkotmányossági szempontból nem sérülne. Azonban az Alkotmánybíróság az azonos neműek tartós párkapcsolatának védelmét nem a házasság és a család védelmét előíró intézményvédelmi kötelezettségből vezeti le, az elismerés és a védelem igénye esetükben az emberi méltósághoz való jogból, az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból következik.
Szeibert a következőképpen értékelte az intézményt érintő alkotmánybírósági határozatok által kiváltott hatást: "Az Alkotmánybíróság más mércét állított fel a házasságnál és az élettársi kapcsolatnál. Míg a házasság során annak céljából indult ki, addig az élettársakat illetően egyáltalán nem fogalmazta meg azt, hogy miért hoznak létre ilyen kapcsolatokat, azaz nem értékelte az élettársi kapcsolat funkcióját. Az értékelés nem a "házasság és élettársi viszony" problémakörére koncentrált, hanem arra, hogy megengedhetőek-e az azonos neműek ilyen jellegű kapcsolatai."[28]
Kétségtelen, hogy a joghierarchia szempontjából fontos lenne bizonyos fogalmak Alaptörvényben történő szerepeltetése a jogalkalmazók munkájának megkönnyítése érdekében. A bírói gyakorlat az élettársi kapcsolat létezésének vizsgálatánál a Ptk.-beli de facto fogalomból indul ki azzal, ha a kapcsolat fennállása szorul bizonyításra és megállapításra, akkor valamennyi fenti tényállási elemet együttesen értékelik és vizsgálják, így különösen a gazdasági és érzelmi kapcsolat létét, valamint a közös háztartásban történő együttélés tényét.[29] Jelentősége van továbbá annak is, hogy a partnerek a tartós együttélés szándékával éltek-e együtt, volt-e kapcsolatuknak jövőre irányultsága, továbbá harmadik személy felé kinyilvánították, kifejezték-e együvé tartozásukat. A gazdasági közösség akkor valósulhat meg, ha a partnerek közös célok érdekében együttműködnek, jövedelmüket közös célokra használják fel, egymást ebben az értelemben is támogatják. A közös gyermek, egyedül nevelt gyermek tényének kétségkívül lehet jelentősége, de önmagában ez és a közös háztartásban való együttélés nem feltétlenül elégséges az élettársi viszony megállapíthatóságához.[30]
Tanulmányomban az élettársi kapcsolatokat érintő alkotmánybírósági határozatok, valamint a határozatok által kifejtett jogalkalmazói és jogalkotói változások bemutatására törekedtem. Az élettársi kapcsolat polgári joganyagba történő integrálása vonatkozásában megoszlanak a vélemények. A jogalkotói szándék a családjogi és kötelmi rendelkezések között történő elhelyezésben testesült meg, ezzel szemben a jogalkalmazás szempontjából egyértelműen megfogalmazható, hogy nem szerencsés az intézmény szerződéses és családjogi elemeket vegyítő volta, védve azon élettársi kapcsolatban élő személyek érdekeit, akiknek például egészségügyi okok miatt nem lehet gyermekük, így viszonyukra a kötelmi jog szabályai lesznek irányadóak mellőzve a családjogi jelleget.
Véleményem szerint az intézmény sajátosságaira és a társadalmi változásokra tekintettel a kérdés, vita nem zárható le. A jogalkotó feladata, hogy a társadalmi viszonyoknak megfelelő normákon keresztül szabályozza az együttélés kereteit.
Statisztikai adatokból megfigyelhető tendencia, hogy mind Magyarországon, mind az Európai Unióban csökken a házasságkötések száma, amiből arra következtethetünk, hogy a házasság intézménye egyre inkább veszít a jelentőségéből. Egyre inkább nő a házasságon kívüli együttélések száma, illetve a házasságon kívüli gyermekvállalási hajlandóság.[31]
Jelen tanulmány terjedelmi kereteire tekintettel nem került sor az intézményt érintő történeti áttekintésre, de elmondható, hogy a jogi szabályozás vagy éppen annak hiánya mindig az adott kor erkölcsi, társadalmi normáihoz igazodott.
Az élettársi kapcsolat tekintetében a társadalmi viszonyok átalakulásának aktuális tendenciája az, amely változásokat sürget. Megállapítható, hogy a társadalom alapsejtje - a korábbi házasságon alapuló családhoz képest - egyre inkább a jelenleg jobbára csak informális kereteket jelentő élettársi kapcsolaton alapuló család.[32] Fentiekre tekintettel a Drinóczi - Zeller szerzőpáros már 2006 során meg-
- 264/265 -
fogalmazta az élettársi kapcsolat esetleges alkotmányi szintű formalizálásának lehetőségét. Az élettársi kapcsolat alaptörvényi szintű szabályozására napjainkig nem került sor. Az élettársi kapcsolatok létjogosultsága a család védelmén keresztül ugyanakkor levezethető az Alaptörvényből.
Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy napjaink liberalizmusa szembe megy az Alaptörvényben lefektetetett konvenciókkal... ■
JEGYZETEK
[1] Pingrácz Tiborné - Spéder Zsolt: Élettársi kapcsolat és házasság hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. Szociológiai Szemle 2003. 4. sz. 55-75. o.
[2] Sarolta Judit: Repedések a házasság intézményén. Az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák: betekintés a spanyol jogba, hazai lehetőségek. Iustum Aequum Salutare V. 2009. 4. sz. 231-232. o.
[3] A korábbi Malév Zrt. az utazási kedvezmény megadását élettársak esetén a kapcsolat közjegyzői nyilatkozatban történő elismerését követelte meg.
[4] Szeibert Orsolya: Az élettársi kapcsolat fogalma - itthon és Európában különös tekintettel a de facto élettársi viszonyokra. Magyar Jog 2011. 5. sz. 297. o.
[5] Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/A-36/D. §
[6] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 214. §
[7] A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény
[8] Szeibert Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2010. 20. o.
[9] Szeibert: Az élettársak és vagyoni... 31. o.
[10] Lápossy Attila - Szabó Tasi Katalin - Szajbély Katalin: A családjog jövője. A család(fogalom) és más alapjogok - alkotmányjogi megközelítésből. Családi Jog 2013. 1. sz. 2. o.
[11] Drinóczi Tímea - Zeller Judit: A házasság és a család- alkotmányjogi értelemben. Acta Humana 2005. 4. sz. 80. o.
[12] Lápossy - Szabó Tasi - Szajbély: i.m. 4. o.
[13] Szeibert: Az élettársi kapcsolat fogalma. 298. o.
[14] Szeibert: Az élettársi kapcsolat fogalma... 298. o.
[15] Lápossy - Szabó Tasi - Szajbély: i.m. 3. o.
[16] Molnár Sarolta Judit: Repedések a házasság intézményén. Az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák: betekintés a spanyol jogba, hazai lehetőségek. Iustum Aequum Salutare V. 2009. 4. sz. 240. o.
[17] Jakab András: Az Alkotmánybíróság első határozata a bejegyzett élettársi kapcsolatról. Jogesetek Magyarázata 2010. 1-2. sz. 12. o.
[18] Szeibert Orsolya: Az élettársi kapcsolat fogalma. 297. o.
[19] Szeibert Orsolya: Az élettársi kapcsolat fogalma.... 299. o.
[20] Az alapvető jogok biztosa 2012. június 1-jén a családok védelméről szóló törvény két rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.
[21] Csvt. 7. és 8. §-ai tárgyában előterjesztett utólagos normakontroll tárgyában hozott 43/2012. (XII.20.) AB határozat 3.
[22] A bejegyzett élettárs egyértelműen a házastárssal azonos szinten örököl - A családvédelmi törvény öröklési részével kapcsolatos Ab-határozatról. In: http://www.jogiforum.hu/hirek/28703 Utolsó letöltés ideje: 2015.12.01.
[23] Lápossy - Szabó Tasi - Szajbély: i.m. 1. o.
[24] Lápossy - Szabó Tasi - Szajbély: i.m. 3. o.
[25] Magyarország Alaptörvénye L) cikk (1) bekezdés
[26] 43/2012. (XII. 20.) AB határozat [40]
[27] 43/2012. (XII. 20.) AB határozat [39]
[28] Szeibert Orsolya: Házasság - házasságon kívüli partnerkapcsolat - család a nemzetközi emberi jogi egyezmények, az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat tükrében. In: Alkotmányosság a magánjogban. (szerk. Sajó András) Complex Budapest, 2006. 258-259. o.
[29] Szeibert Orsolya: Az élettársi kapcsolat fogalma. 296. o.
[30] Szeibert Orsolya: Az élettársi jogviszony. In: A családjog kézikönyve (szerk. Kőrös András) Negyedik kiadás. Budapest, 2007. 853-863. o.
[31] Drinóczi - Zeller: i.m. 16. o.
[32] Drinóczi - Zeller: i. m. 20. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, PTE ÁJK Doktori Iskola.
Visszaugrás
