Az elmúlt néhány évtized az örökbefogadás céljában az örökbefogadás iránti igényekben és azok kielégítési lehetőségében minőségileg újat hozott, és ehhez természetesen a jogi szabályozásnak, majd a joggyakorlatnak is igazodnia kellett.
Hazánk az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki a Gyermek Jogairól szóló New Yorkban, 1989-ben kelt Egyezményt (Gyermekjogi Egyezmény). A Gyermekjogi Egyezmény egyebek mellett kinyilvánította a gyermek jogát arra, hogy szülei neveljék (7. cikk 1. pont), illetve, hogy különleges helyettesítő védelmet biztosítanak - családnál való elhelyezés, hazai örökbefogadás, szükség esetén megfelelő gyermekintézményben való elhelyezés formájában - minden olyan gyermeknek, aki meg van fosztva a családi környezetétől, vagy saját érdekében nem hagyható környezetében (20. cikk). A külföldi örökbefogadásra vonatkozóan a Gyermekjogi Egyezmény is tartalmaz előírásokat, amikor a 21. cikk b) pontja kimondja, hogy az államnak gondoskodnia kell arról, hogy a gyermek külföldre történő örökbeadására csak akkor kerülhessen sor, ha a gyermek a származási országban nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó családban.
A külföldi örökbefogadás nagyobb garanciáját teremtette meg a 2005. évi LXXX. törvénnyel kihirdetett a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény (Hágai Egyezmény). A Hágai Egyezmény nagyobb jogbiztonságot, egyszerűbb, áttekinthetőbb ügyintézést teremt, mert alkalmazása esetén csak egy döntés születik a nemzetközi örökbefogadási ügyekben. Az Egyezmény szélesre tárja a másik szerződő államban történt örökbefogadás elismerésének lehetőségét, vagyis igyekszik elkerülni az örökbefogadás megismétlésének szükségességét. Ebből az következik, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően létrejött örökbefogadást a törvény erejénél fogva el kell ismerni. Ennek érdekében egyfelől meghatározza a nemzetközi örökbefogadás előfeltételeinek minimumát, másrészt a származási és a fogadó ország Központi Hatóságainak a feladatait az előfeltételek biztosításában.
A házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) örökbefogadást szabályozó rendelkezéseit - a Csjt. 1995. évi módosítása után - a Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény) többször is módosította. A Gyermekvédelmi törvény a családból kiemelt gyermekek jogainak biztosítása érdekében a vérszerinti családba történő mihamarabbi visszagondozásukat, ha ez nem lehetséges a gyors, de megalapozott - elsősorban hazai - örökbefogadásukat preferálja.
Elmondható, hogy örökbefogadás a családjognak az a területe, amely a Csjt. 1952. évi hatálybalépése óta a legtöbbször került módosításra. Így többek között bevezetésre került az örökbefogadás előtti eljárás (az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságának vizsgálatára), a gyermek kötelező gondozásba történő kihelyezése, továbbá a nyílt örökbefogadást elősegítő nonprofit szervezetek tevékenysége is működési engedély köteles lett. 2012. évben került bevezetésre az örökbefogadói gyermekgondozási segély (GYES), amely a nagyobbacska gyermekek hazai örökbefogadását segíti elő.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évek alatt az örökbefogadás szabályai pontosabbak lettek, az örökbefogadással szemben megfogalmazott új igények és az örökbefogadások körüli konfliktusok megoldásában előreléptek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az örökbefogadás is egyike a családjog azon kérdéseinek, amelyben valamennyi konfliktus feloldása sem a jogalkotástól, sem a joggyakorlattól nem várható.
Az örökbefogadó családot a szakirodalom egy olyan sajátos rendszerként írja le, melynek szerkezete egy háromszögre emlékeztet, egyik csúcsnál vannak a vér szerinti, a másiknál az örökbefogadó szülők, és a harmadiknál a gyermek: a titkos örökbefogadásnál a háromszög egyik része láthatatlan. Az örökbefogadó szülőknek el kell azt is dönteniük, hogy mit kezdjenek a vér szerinti szülőkkel, a gyermek születésének körülményeivel. Az örökbefogadó szülőknek azonban el kell kezdeniük a különbségtevést, el kell mondaniuk, hogy nem ők a vér szerinti szülők. Ezzel a deficittel az örökbefogadók kétféle módon birkózhatnak meg. Egy részük beismeri, más részük tagadja azokat a különbségeket, amelyek a születésből származnak.
Az első esetben arra vágynak, hogy biológiai szülők legyenek, ezért a fennálló különbségek minimalizálására törekszenek és tagadják, hogy az életük külön-
9/10
bözne a másik családtípustól. Nem akarják felidézni az örökbefogadás előtti periódust, mert az a kudarcokra emlékeztetné őket. A gyermek pedig azt érzi, hogy erről nem lehet beszélni, ezért titok veszi körül az életét. A másik megoldás a különbségek beismerése, akár az örökbefogadás napjának a megünneplésével is. Mindez azt is jelenti, hogy gondolni kell a vér szerinti szülőkre is, azonban ez a kommunikáció inkább erősíti az örökbefogadói kapcsolatot. David Kirk állítása szerint az örökbefogadás sikerét leginkább az határozza meg előre, hogy az örökbefogadó szülők mennyire képesek a másság beismerésére. Ez a kihívás sokszor ambivalens érzéseket ébreszt az örökbefogadó szülőkben, hiszen minél jobban megszeretik a gyermeket, annál nehezebb a különbségre - a származásra - emlékezni. Ezért fontos azoknak az önsegítő csoportoknak, egyesületeknek, alapítványoknak a szerepe, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat.[1]
A nemrég elfogadott új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve számos változást hoz az örökbefogadás terén is. Ezért fontosnak tartom áttekinteni, illetve összehasonlítani azokat a legjelentősebb szakmai törekvéseket is, melyek a jelenleg hatályos Csjt.-hez képest - a gyermeki jogok hangsúlyosabb érvényesülése érdekében - változást eredményeznek. Az összehasonlítás a jelenleg hatályos Csjt. szabályokból indul ki, majd kitér a kihirdetett Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) Családjogi Könyvében megfogalmazottakra.
Figyelemmel arra, hogy az örökbefogadás szabályozása folyamatosan igyekezett lépést tartani a - sokszor ellentétes érdekeket hordozó - társadalmi elvárásokkal, következik, hogy az örökbefogadásnak a Családjogi Könyvbe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem igényeltek. Az új Ptk. Családjogi Könyve változatlanul elvi tételként mondja ki, hogy örökbefogadni csak kiskorú gyermeket lehet. Másik fontos alapelv, amelyen a Családjogi Könyv alapul, hogy a kiskorú gyermek mindenekfelett álló érdeke, vagyis érdekeinek és jogainak fokozott védelme mellett a jelenleginél jobban biztosítsa az érdekegyensúlyt a vér szerinti szülők és a vér szerinti család érdeke, valamint az örökbe fogadni kívánó szülők érdeke között. Az örökbefogadás hosszú távú, "egy életre szóló elkötelezettség", hasonlóképpen ahhoz a helyzethez, amikor egy családba gyermek születik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
