Chronowski Nóra a Közjogi Szemle legutóbbi számában kellően összefoglalta a lengyel alkotmánybíróság március 9-én meghozott alkotmányvédő döntését.[1] Akár jelzésértékű is lehetne, hogy a lapszám végén kapott helyet az írás, utalva ezzel arra, hogy maga a döntés is lezár (vagy legalábbis elméletben, a materiális jogállam tiszteletben tartása esetén képes lenne lezárni) bizonyos folyamatokat, konkrétan az alkotmánybíróság és a kormány között 2015 nyara óta dúló jogállamiság-harcot.[2] Azzal azonban, hogy a miniszterelnök nem hajlandó közzétenni a döntést,[3] jelentősen átírta a forgatókönyvet, és a kormányzat ismét magához ragadta a kezdeményezést. Félő, hogy következő lépésével, az alkotmánybíróságra irányadó törvényi szabályozás újbóli módosításával (amely vagy figyelembe veszi a Velencei Bizottság javaslatait, vagy nem, mindenesetre a parlamenti többség érdekeit várhatóan kiszolgálja majd) eljut a testület alapfunkció szerinti működésének hosszú távú ellehetetlenítéséhez.
A lengyel alkotmány alapján az alkotmánybíróság döntéseit haladéktalanul közzé kell tenni abban a hivatalos lapban, amely a döntéssel hatályon kívül helyezett szabályozást kihirdette, vagy ha a normatív aktust nem tették közzé, akkor a Lengyel Köztársaság Hivatalos Közlönyében (Monitor Polski). A döntés csakis ezt követően, a közzététel napján vagy az alkotmánybíróság által meghatározott későbbi időpontban léphet hatályba.[4] A kihirdetés jelentőségét a Velencei Bizottság is hangsúlyozza, március elején közzétett véleményében segítségül hívta a vonatkozó európai és nemzetközi minimumszabályokat, és ezekre alapozva kimondta, hogy az alkotmánybíróság döntéseit, függetlenül azok tartalmától, tiszteletben kell tartani.[5] Ehhez később az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a helyi jogvédő szervezetek és az ellenzéki pártok is csatlakoztak.[6] Ennek ellenére a kormányzat továbbra is elzárkózik a döntés kihirdetésétől,[7] amelyre a vonatkozó lengyel szabályok lehetőséget adnak, ugyanis a miniszterelnök hatáskörébe utalják az alkotmánybírósági határozatok hivatalos lapban való közzétételét.[8] Magát a lépést a kérdéses döntés jogszerűtlenségével indokolják, tekintettel arra, hogy azt az alkotmánybíróság nem az új, a döntés meghozatalakor már hatályban lévő eljárási szabályok alapján hozta meg,[9] bár épp a határozat mutatott rá, hogy a szabályok azért nem alkalmazhatók, mert nem képezhetik egyszerre az eljárás alapját és tárgyát.[10]
- 71/72 -
Mivel a döntés a mai napig nem lépett hatályba, jogi kötőerővel nem rendelkezik. Hatása a jogrendszerre azonban még lehet, tekintettel arra, hogy a lengyel legfelsőbb bíróság (Sąd Najwyższy) a maga sajátos módján a döntés mögé állt. A testület teljes ülése néhány héttel az alkotmánybírósági döntés meghozatala után határozatot fogadott el, amelyben rögzítette, hogy az alkotmánybíróság által tett megállapítások alkotmánykonformitása mellett vélelem szól, így ha nem is kerül kihirdetésre egy döntés, a benne foglaltak alkotmányosságát az ellenkező bizonyításáig adottnak kell tekinteni.[11] Mindez pedig akkor válik igazán érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy a legfelsőbb bíróság egyik alapvető feladata biztosítani az ítélkezés egységességét (amelyre maga a határozat is utal).[12] Ezek alapján a legfelsőbb bíróság arra számít, hogy bár határozata csak tájékoztatás a bíróságok irányába,[13] a materiális jogállamiságra fogékony bírák azonosulnak majd vele, vagyis az alkotmánybírósági döntés tartalmát ítélkezési gyakorlatuk részévé teszik. Így azonban könnyen diffúzzá válhat a lengyel alkotmányos rendszer, mivel elegendő egyetlen, a döntés alkalmazását mellőző bíró, és máris kikerül az alkotmánybíróság kezéből az alkotmányossági felülvizsgálat monopóliuma. Mint hogy az alkotmánybíróság továbbra is a régi eljárási és összetételi szabályaira (illetve az ezt lehetővé tevő márciusi döntésre) alapozva hozza meg döntéseit, a rendes bírák a márciusi döntés elfogadásával az azóta meghozott döntések felől is nyilatkoznak. Ebből adódóan pedig, ha úgy határoznak, hogy mégsem alkalmazzák a döntést, az egyben azt is jelenti, hogy az alkotmánybíróság azóta végzett teljes tevékenységét figyelmen kívül hagyják.[14] Érzékelhető tehát, hogy bár a legfelsőbb bíróság a jogállam védelmében igyekezett átemelni a döntést a gyakorlatba, lépése akár az alkotmányos válság további mélyülését is eredményezheti.
Fontos látni, hogy az alkotmánybíróság a döntés meghozatalával és saját honlapján való közzétételével kimerítette jogi értelemben vett lehetőségeit. Amíg nincsenek új szabályok, nem tud továbblépni a materiális jogállam védelme terén. Szerencséjére vagy sem, az újabb törvénymódosítások gyakorlatilag elkerülhetetlenek, két okból is. Egyrészről a lengyel kormány képtelen a végtelenségig ellenállni az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság nyomásának, vagyis kénytelen lesz engedni elképzeléseiből (már vannak erre utaló jelek, így például felmerült, hogy fenntartásokkal ugyan, de hajlandó visszaállítani az egyszerű többségű döntéshozatal főszabályát).[15] Másrészről pedig, ha komolyan gondolja az alkotmánybíróság hosszú távú ellehetetlenítését, mindent megtesz majd az ezt kiszolgáló szabályozási környezet kialakításáért (amely legjobb esetben az alkotmánybíróvá választás újraszabályozását, legrosszabb esetben azonban magának az alkotmánynak a módosítását jelentheti).[16] ■
- 72 -
JEGYZETEK
[1] Chronowski Nóra: Lapzárta után: A lengyel alkotmánybíróság a jogállamiság és az eljárási alkotmányosság védelmében. Közjogi Szemle 2016. 1. sz. 67-68. o.
[2] Részletesen l. Lukonits Ádám: A demokrácia eszközeivel a demokrácia ellen Lengyelországban és Magyarországon. Közjogi Szemle 2016. 1. sz. 34-41. o.
[3] European Commission Press Release on Commission adopts Rule of Law Opinion on the situation in Poland (IP/16/2015). http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-2015_en.htm (2016.06.05.)
[4] Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej z dnia 2 kwietnia 1997. art. 190.2., 190.3. Dziennik Ustaw 1997. poz. 483., amelyet kiegészít Ustawą z dnia 20 lipca 2000 r. o ogłaszaniu aktów normatywnych i niektórych innych aktów prawnych art. 10.1. Dziennik Ustaw 2011. poz. 1172.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
