Lengyelország napjainkban átfogó alkotmányos átalakuláson[1] megy keresztül, amelyet több irányból is vitatható, Magyarországon már 2010 óta jelen lévő és domináló vezérelvek és módszerek jellemeznek. A magyar és lengyel eseményeket párhuzamba állítva láthatóvá válik, hogy részei egy olyan trendnek, amely a liberális demokráciákkal szembe helyezkedve, azok gyengeségeire hivatkozva egyre népszerűbb és (saját mércéjével mérve) sikeresebb Európában. Sajátos ellentmondásként, az érintett kormányok eredményeik elérésekor alapvetően a liberális demokrácia nyújtotta jogintézményekre támaszkodnak.
Az alkotmányos válság 2015 negyedik negyedévében bontakozott ki, bár egyes szálak egészen 2013-ig visszanyúlnak. A folyamat állomásai közül a legjelentősebbek az ügyészség átszervezése, a közmédia átalakítása, és az Alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) összetételének és eljárási szabályainak a megváltoztatása.
a) Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályok revíziója 2013 júliusában vette kezdetét. Korábbi, illetve akkor még hivatalban lévő alkotmánybírák törvénytervezetet készítettek elő az új szabályozásról, és átadták azt az elnöknek, aki továbbította a parlamentnek.[2] Az alsóház a tervezetet megvitatta, több ponton módosította,[3] majd 2015. június 25-én elfogadta. Az augusztus 30-án hatályba lépő törvény jelentősége a későbbi "reformok" szempontjából, hogy lehetővé tette a Szejmnek öt új alkotmánybíró megválasztását: hármat azok helyére, akiknek megbízatása november 6-án járt le, és kettőt azok helyére, akiknek megbízatása december 2-án és 8-án járt le.[4] Ez egyben azt is jelentette, hogy a parlament olyan ügyekben vált jogosulttá dönteni, amelyek nyilvánvalóan túlnyúltak az október 8-án záruló őszi ülésszakán.[5] Mindezt az indokolta, hogy a parlamenti választások időpontja egészen júliusig bizonytalan volt,[6] vagyis fennállt annak a veszélye, hogy az említett alkotmánybírák megbízatása úgy szűnik meg, hogy még nincs új parlament, amely újakat választhatna helyettük vagy meghosszabbíthatná mandátumukat, a régi pedig már nem ülésezik, vagyis alkotmánybírói pozíciók maradnak betöltetlenül.[7] A törvény továbbá azt is előírta, hogy az említett alkotmánybírák személyére a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül javaslatot kell tenni.[8]
A törvény adta felhatalmazás alapján a Szejm 2015. október 8-án megválasztotta mind az öt alkotmánybírót, akiknek megbízatása a korábbi mandátumok megszűnését követő napon, vagyis november 7-én, december 3-án és december 9-én indult volna. Ezt követően a bírák letették kötelező[9] esküjüket Andrzej Duda, az augusztusban hivatalba lépett lengyel elnök előtt, aki azonban nem fogadta el az esküket, arra hivatkozva, hogy a bírák megválasztására alkotmányellenes szabályok alapján került sor.[10]
A 2015. október 26-i választásokon aztán a korábbi kormánypárt, a Civil Platform (Platforma Obywatelska, PO) és koalíciós partnere, a Lengyel Néppárt a várakozásoknak megfelelően alulmaradt, a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) pedig egymaga képes volt akkora parlamenti többséget szerezni, hogy koalíciós partner nélkül alakíthasson kormányt. Az új Szejm alakuló ülésére két héttel később, november 12-én, a kormány megalakítására pedig november 16-án került sor.[11]
Az új Szejm, a kormánypárt kezdeményezésére, egyhétnyi működés után döntő jelentőségű lépésre szánta el magát: alig két nap alatt elfogadta az Alkotmánybíróságról szóló júniusi törvény nagymértékű, alkotmányjogilag kiemelkedően fontos módosítását.[12] A Szenátus még ugyanezen a napon elkezdte tárgyalni a javaslatot, majd másnap reggel, változtatás nélkül elfogadta.[13] Néhány órával később az elnök is aláírta, és még a délután folyamán kihirdette december 5-i hatálybalépéssel.[14] A törvénymódosítás először is lecsökkentette az Alkotmánybíróság elnöki és alelnöki tisztségének hivatali idejét 9 évről 3 évre, amelyet visszamenőleges hatállyal, az akkor hivatalban lévő elnökre és alelnökre is alkalmazni rendelt. Másodsorban 30 napos határidőt tűzött az elnöknek arra, hogy fogadja a megválasztott alkotmánybírák esküit. Ezenfelül hatályon kívül helyezte a júniusi törvénynek azt a rendelkezését, amely lehetővé tette az öt alkotmánybíró idő előtti megválasztását. Végezetül 7 napos határidőt szabott arra, hogy az így
- 34/35 -
megüresedő alkotmánybírói pozíciók betöltésére személyi javaslat szülessen.[15]
Nem sokkal ezután, november 23-án parlamenti képviselők egy csoportja az Alkotmánybírósághoz fordult, vitatva a törvénymódosítás alkotmányosságát. Ugyanebben a témában a lengyel emberi jogi biztos, a legfelsőbb bíróság elnöke és a nemzeti bírói testület is indítvánnyal élt, így az Alkotmánybíróság összevonta a kezdeményezéseket. December 9-én meghozott döntésében kimondta, hogy a törvénymódosítás a maga egészében nem alkotmányellenes, mivel bár megsértette a törvényalkotási szabályokat, a Szejmre vonatkozó eljárási szabályok megszegése önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy adott norma alkotmányellenesnek minősüljön.[16] Ezenfelül, az ismertetett tartalmi újításokat érintően kimondta, hogy az alkotmánybírói eskü tételére irányadó 30 napos határidő alkotmányellenes, ugyanis mérlegelési lehetőséget biztosít az elnöknek az eskü elfogadásának idejét illetően, ezáltal megfosztja a bírákat az azonnali eskütétel lehetőségétől, és áttételesen a Szejmet is az alkotmánybírói kinevezés kizárólagos jogától, amelyet viszont az alkotmány ír elő. A testület ezt azzal is alátámasztotta, hogy az eddig kialakult gyakorlat szerint az állami szervek az alkotmánybírói megbízatást a megválasztás napjától számolják, és nem az eskütétel pillanatától.[17] Hatályon kívül helyezte a hétnapos jelölési szabályt is, mivel a december 3-i alkotmánybírósági döntés értelmében három bíró idő előtti megválasztása szabályos volt, az alkotmánybírák száma pedig, a lengyel alkotmány szerint, tizenöt, és nem tizennyolc.[18] Végezetül megállapította, hogy az alkotmánybíróság elnökének és alelnökének tisztségére vonatkozó szabályok módosulása ugyancsak alkotmányellenes, mivel a törvény hatálybalépését követő három hónap elteltével megfosztja az aktuális elnököt és alelnököt tisztségeiktől, amely viszont ellentétes a bírói függetlenség elvével.[19]
A néhány nappal korábbi, december 3-i alkotmánybírósági döntés nem csak az alkotmánybírák megválasztásának érvényessége szempontjából jelentős. Meghozatalát még PiS képviselők kezdeményezték, majd visszavonták indítványukat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az októberi választásokon képesek megszerezni a szükséges parlamenti többséget. Ezt követően parlamenti képviselők egy csoportja újra benyújtotta az indítványt, az Alkotmánybíróság pedig lefolytatta az eljárást.[20] Döntésében kimondta, hogy az alkotmány szövegéből eredően az a parlament jogosult megválasztani az alkotmánybírákat, amelynek idején adott alkotmánybírói pozíció megüresedik.[21] Amennyiben eszerint jár el a parlament, a kinevezés akkor sem lesz alkotmányellenes, ha az üresedés előtt történik. Ezzel szemben, ha olyan bírói pozícióról dönt, amely már az új Szejm idején válik betöltendővé, döntése ellentétes lesz az alkotmánnyal. A határozat arról is rendelkezett, hogy az elnöknek a kinevezést követően kötelessége biztosítani a bírák számára az eskütétel mihamarabbi lehetőségét. Az elnöknek ugyanis semmiféle alkotmányon alapuló jogosultsága nincs arra, hogy a Szejm által jogszerűen megválasztott alkotmánybírák hivatalba lépését késleltesse vagy megakadályozza.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
