A Ptk. 2023. évi módosítására elsődlegesen a jogalkalmazói gyakorlatban felmerült kérdések és nehézségek megoldása érdekében került sor. A szerződéses biztosítékok körében ez az érintett jogintézmények hitelbiztosítéki értékének a növelésére, illetve a biztosítéki jogosultak helyzetének az erősítésére irányuló jogalkotói törekvéssel is párosult. Hasonló célok ösztönözték az engedményezésre vonatkozó szabályok módosítását is, amellyel kapcsolatban a jogalkotói cél az engedményes helyzetének, jogi pozíciójának a tisztázása, erősítése volt.
2023 első félévében három olyan törvény is született, amely módosította a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit. Ezek közül a legátfogóbb módosításra a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény keretében került sor.[2] A módosítások többsége 2023. június 24-én lépett hatályba, az alzálogjogra vonatkozó rendelkezések azonban 2023. szeptember 1-jén.
Ezen módosítások közül jelen tanulmány a Ptk. zálogjogi, valamint kezességi szabályait érintő változtatásokat mutatja be részletesebben.
A szerződéses biztosítékok módosítására - miként tulajdonképpen valamennyi 2023. évi Ptk. módosításra - a gyakorlati igények kielégítése, illetve a jogalkalmazói gyakorlatban felmerült kérdések és nehézségek megoldása érdekében került sor. A biztosítékok körében ez az érintett jogintézmények hitelbiztosítéki értékének a növelésére, illetve a biztosítéki jogosultak helyzetének az erősítésére irányuló jogalkotói törekvéssel is párosult. Hasonló célok ösztönözték az engedményezésre vonatkozó szabályok módosítását is, amellyel kapcsolatban a jogalkotói cél az engedményes helyzetének, jogi pozíciójának a tisztázása, erősítése volt.[3]
A Ptk. 5:89. § (5) bekezdésének módosítás előtti normaszövege szerint a zálogjoggal biztosított követelést annak azonosítására alkalmas módon - az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra utalással és az összeg meghatározásával vagy a biztosított követelés azonosítására alkalmas más hasonló módon - kell meghatározni. A meghatározás magában foglalhat olyan követelést is, amely még nem jött létre.
A korábbi normaszöveg szerint tehát a felek a zálogszerződésben a zálogjoggal biztosított követelést alapvetően kétféle módon határozhatták meg:
a) az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra utalással és az összeg meghatározásával, vagy
b) a biztosított követelés azonosítására alkalmas más hasonló módon.
"A biztosított követelés azonosítására alkalmas más hasonló módon" fordulat arra utalt, hogy ebben az esetben a zálogjoggal biztosított követelést nem kellett a zálogszerződésben pontosan, összegszerűen megjelölni csupán annak a feltételnek kellett eleget tenni, hogy a biztosított követelés annak azonosítására alkalmas módon került meghatározásra. Ez a lehetőség részben a jövőbeli követelések zálogjoggal való biztosítása esetén merülhetett fel,[4] részben pedig a Ptk. 5:97. § (2) bekezdésében írt esetben.
Ez utóbbi szakasz szerint ugyanis, ha a zálogjogot nem pénzkövetelés biztosítására alapították, a zálogjog a követelés nemteljesítéséből eredő kártérítési igényt vagy egyéb pénzkövetelést biztosítja. Ehhez kapcsolódóan merült fel a gyakorlatban az a kérdés, hogy köthetnek-e a felek olyan zálogszerződést, amely alapján a zálogjog a kötelezett (adott
- 506/507 -
esetben a dologi zálogkötelezettől különböző személyes adós) szerződésszegése esetén a zálogjogosultat megillető jövőbeli kártérítési igényt biztosítja, a zálogjoggal biztosított követelés (egy jövőbeli kártérítési igény) összegszerű meghatározása nélkül. A korábban hatályos normaszöveg alapján erre volt lehetőség, vagyis a felek köthettek olyan zálogszerződést, amely nem jelölte meg összegszerűen a zálogjoggal biztosított követelést.[5] Ezt pedig az ingatlan-nyilvántartásba is be lehetett jegyezni.
Ez a lehetőség azonban több szempontból is problémás volt. Elsősorban azért, mert a rangsorban hátrább álló zálogjogosult nem tudhatta, hogy a rangsorban előtte lévő zálogjogosult zálogjoga pontosan milyen összeg erejéig, milyen terjedelemben terheli a zálogtárgyat. Ez kockázatokkal jár a rangsorban hátrább álló zálogjogosult számára és így közvetve, finanszírozási szempontból a zálogkötelezett számára is hátrányos.
További problémát okozott ezzel kapcsolatban, hogy bár a felek magánokiratban köthettek ilyen tartalmú zálogszerződést, azt nem lehetett közjegyzői okiratba foglalni (illetve ilyen tartalmú közjegyzői okirat nem készülhetett). Ennek oka a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (1) bekezdése, amely alapján az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza - többek között - a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét. Ennek alapján tehát a zálogszerződést magában foglaló közjegyzői okiratnak - annak érdekében, hogy az azonnali végrehajthatóság Vht. szerinti feltételeinek megfeleljen - mindig tartalmaznia kell a zálogjoggal biztosított követelés összegszerű meghatározását.
Mindezek alapján legalábbis aggályosnak tekinthető az a gyakorlat, amely szerint a felek magánokiratban köthetnek olyan zálogszerződést, amely nem tartalmazza a zálogjoggal biztosított követelés összegszerű meghatározását, ez azonban nem foglalható közjegyzői okiratba. Ez valójában a zálogjogosult érdekeit sérti, mivel így ő esik el az azonnali végrehajthatóság által biztosított előnyöktől.
A fenti megfontolások alapján döntött úgy a jogalkotó, hogy módosítja a Ptk. 5:89. § (5) bekezdését. A módosított normaszöveg szerint: "A zálogjoggal biztosított követelést - ideértve az olyan követelést is, amely még nem jött létre - annak azonosítására alkalmas módon, az alapjául szolgáló egy vagy több jogviszonyra és a követelés összegére utalással vagy az alapul szolgáló egy vagy több jogviszonyra utalással és annak az összegnek a megjelölésével kell meghatározni, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet."
A módosított normaszöveg is két lehetőséget kínál a feleknek:
a) vagy a biztosított követelést határozzák meg az alapjául szolgáló egy vagy több jogviszonyra és a követelés összegére utalással;
b) vagy az alapul szolgáló egy vagy több jogviszonyra utalással azt az összeget jelölik meg, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.
Mindkét esetben követelmény tehát az összegszerű meghatározás, csak amíg az a) esetben a biztosított követelés összegének meghatározására kerül sor, addig a b) esetben a zálogtárgyból való kielégítés összegéről van szó. A b) pont által kínált lehetőséggel a felek akkor élhetnek, ha a zálogszerződés megkötésének időpontjában a biztosított követelés összegét nem tudják pontosan megjelölni, mert például a zálogjog jövőbeli követelést biztosít.
A b) ponthoz kapcsolódóan azonban a Ptk. módosított 5:98. § (3) bekezdése azt is kimondja, hogy ha a felek a zálogszerződésben a követelést nem a követelés összegére utalással, hanem annak az összegnek a megjelölésével határozták meg, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet, a zálogjog a követelést
és járulékait annyiban biztosítja, amennyiben azok a keretösszeget nem haladják meg.
A b) pont szerinti meghatározás tehát a törvény erejénél fogva mindig olyan keretösszeget jelöl, amelyet a biztosított követelés és annak járulékai utóbb sem haladhatják meg. Ezzel szemben az a) pont alapján a követelés összegének a megjelölése nem minősül ilyen keretösszegnek, vagyis ebben az esetben a követelés összegének járulékok nélküli meghatározására kerül sor (a felek természetesen a zálogszerződésben az a) pont szerinti meghatározás esetén is alkalmazhatnak a járulékokat is magában foglaló keretösszeget). A zálogszerződésben azonban a követelés járulékaira az a) pont szerinti meghatározás esetén is utalni kell.
A fentiekkel összhangban került sor a Ptk. 5:90. § b) pontjának hatályon kívül helyezésére, mivel az abban rögzített követelmény főszabállyá vált, amely természetesen a fogyasztói zálogszerződésre is irányadó.
Az összegszerű meghatározás követelménye alól a Ptk. egy esetben tesz csak kivételt, ez pedig az óvadék. A Ptk. 5:95. § egy új (1a) bekezdéssel egészült ki, amely szerint - a fogyasztói zálogszerződés kivételével - az óvadékot alapító zálogszerződésben az alapul szolgáló jogviszonyon kívül mellőzhető a követelés összegének vagy annak az összegnek a meghatározása, amelynek erejéig a zálogjogosult az óvadékból kielégítést kereshet. Ez azért nem jelent tényleges kockázatot a további lehetséges zálogjogosultak számára, mert az óvadék tárgya - ami jellemzően pénz vagy értékpapír - az óvadék jogosultjának a birtokába kerül, és ritkán fordul elő, hogy további megterhelés tárgya legyen.[6]
- 507/508 -
A Ptk. 5:99. § (1) bekezdésének módosított normaszövege szerint a zálogjoggal biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára, aki a zálogjogosult helyébe lép. A követelés átruházója köteles a zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatokat az új zálogjogosult részére kiadni.
A járulékosság elvéből következően a zálogjoggal biztosított követelés bármely okból történő átszállása (engedményezés vagy ex lege átszállás) esetén a követelést biztosító zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára.[7] Önálló zálogjog esetén ez az automatizmus - a törvényi járulékosság hiánya miatt - nem érvényesül,[8] így a feleknek az önálló zálogjog átruházásában (átszállásában) külön meg kell állapodniuk.[9]
A Ptk. módosított normaszövege azonban ezzel kapcsolatban azt is kimondja, hogy az új zálogjogosult a korábbi zálogjogosult helyébe lép, vagyis jogutódlásra kerül sor. Ez a jogutódlás azonban nemcsak a dologi jogi jogviszonyban, hanem - a zálogjog kettős természete miatt - a zálogszerződésben is bekövetkezik. Ehhez a feleknek nem kell módosítani a zálogszerződést, mivel a jogutódlás a biztosított követelés átszállásával ex lege bekövetkezik. Ez végrehajtási eljárás esetén még könnyebbé teszi a Vht. 39. §-a szerinti jogutódlás megállapítását.
Előfordulhat, hogy a jogosult csak a zálogjoggal biztosított követelésének egy részét engedményezi, illetve annak csak egy része száll át a törvény alapján (pl. a kezes a zálogjogosult követelésének csak egy részét teljesíti). Ebben az esetben a biztosított követelés egy részével együtt a zálogjog is csak részben száll át az új jogosultra. Így felmerül a kérdés, hogy jelzálogjog esetén hogyan alakul a rangsor a régi zálogjogosult, valamint a követelést és azzal együtt a zálogjogot részben megszerző új jogosult között. A Ptk. 5:99. § (2) bekezdésének módosítás előtti normaszövege szerint a biztosított követelés egy részének átruházása esetén a régi és az új zálogjogosultat azonos ranghelyen, a követeléseik arányában illeti meg a zálogjog.
A 2023. évi módosítás azonban a Ptk. 5:99. § (2) bekezdését is érintette. A módosított normaszöveg szerint a biztosított követelés egy részének átruházása vagy egyéb módon való átszállása esetén - a felek vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a régi és az új zálogjogosultat a zálogjog a követeléseik arányában akként illeti meg, hogy a régi zálogjogosult a rangsorban megelőzi az új zálogjogosultat. Ha a követelés átruházásával vagy átszállásával többen egyidejűleg szereznek zálogjogot, a zálogjog őket azonos ranghelyen illeti meg.
A zálogjog részleges átszállása esetén a régi és az új zálogjogosult közötti rangsort illetően tehát a módosítás előtti, illetve a hatályos normaszöveg lényegesen eltér egymástól. A módosított normaszöveg szerint a régi zálogjogosult a rangsorban megelőzi az új zálogjogosultat, illetve zálogjogosultakat (több új zálogjogosultat a zálogjog azonban azonos ranghelyen illeti meg, de a régi zálogjogosult ebben az esetben is megelőzi az új zálogjogosultakat). Ennek indoka, hogy a zálogjogot később csak részben megszerző új jogosultnak számolnia kell azzal, hogy a fennmaradó - és az eredeti zálogjogosultat továbbra is megillető - zálogjoghoz kapcsolódó kielégítési rangsor az ő esetében nem a zálogjog eredeti alapítási időpontjához, hanem az általa történő szerzési időponthoz igazodik.[10]
A normaszöveg ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a felek a kielégítési rangsort illetően a Ptk. szabályától eltérjenek. Lehetőség van tehát arra is, hogy a felek (a régi és az új zálogjogosult) a zálogjog átszállásakor abban állapodjanak meg, hogy a zálogjog őket azonos ranghelyen illeti meg.
A követelést terhelő zálogjog egy sajátos konstrukció, ebben az esetben ugyanis a zálogtárgy is egy követelés.
- 508/509 -
Ennél a zálogjogi alakzatnál tehát különbséget kell tenni a zálogjoggal biztosított követelés, valamint a zálogjoggal terhelt követelés (a zálogtárgy) között. A két követelés természetesen nem lehet azonos.
A Ptk. a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog szabályait illetően alapvető változást hozott az 1959-es Ptk.-hoz képest azáltal, hogy jelzálogjognak minősítette ezt a zálogjogi alakzatot. A Ptk. 5:93. § (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha a jelzálogjog tárgya jog vagy követelés, akkor a jelzálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni. A (2) bekezdés szerint pedig, ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (lajstrom) tanúsítja, akkor a jelzálogjog megalapításához a megfelelő lajstromba való bejegyzés szükséges. Mivel követelések fennállását nem tanúsítja közhiteles nyilvántartás, ezért a követelést terhelő (jel)zálogjogot minden esetben a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni.
A követelést terhelő jelzálogjog nemcsak a tárgyát, hanem az érvényesítését tekintve is egy speciális alakzat. Ezen sajátosságokra is figyelemmel rendelkezik a Ptk. 5:110. §-a az elzálogosított követelés mint zálogfedezet védelméről, valamint az 5:111. §-a az elzálogosított követelés kötelezettjének, a zálogkötelezettnek, illetve a zálogjogosultnak a jogairól és kötelezettségeiről. A Ptk. 5:139. §-a pedig a módosítást megelőzően azt rögzítette, hogy ha a jelzálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a követelés kötelezettje számára, és a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult helyett a követelés kötelezettjével szemben érvényesítheti is a követelést.
A módosítás egy mondattal egészítette ki a Ptk. 5:139. §-át, változatlanul hagyva a szakasz első mondatát. Az új rendelkezés szerint: "Ebben az esetben a zálogjogosult a követelés eredeti jogosultjával elszámolni köteles."
Az elszámolási kötelezettség kimondását elsősorban az indokolja, hogy a zálogjogosulthoz a kielégítési jogának érvényesítése során követelését meghaladóan is befolyhat pénzösszeg vagy birtokába juthat más vagyontárgy, amellyel jogalap nélkül gazdagodna.
Az elszámolási kötelezettség azonban azzal is magyarázható, hogy ezt a kötelezettséget a Ptk. 5:140. § (2) bekezdése alzálogjog esetén már a módosítást megelőzően is kimondta. Mivel pedig az alzálogjog a követelést terhelő zálogjog egy speciális esetének is tekinthető, indokolt volt az elszámolási kötelezettséget az alapesetnél, vagyis a követelésen fennálló jelzálogjog szabályai körében is kimondani.
Ez a rendelkezés a követelést terhelő zálogjogból fakadó kielégítési jog bírósági végrehajtási eljáráson kívüli, valamint a bírósági végrehajtási eljárás keretében történő gyakorlása esetén is alkalmazandó.
A zálogjogi szabályok körében a legátfogóbb módosításra az alzálogjog intézményével kapcsolatban került sor. Az alzálogjog fő sajátossága, hogy az alapítása (létrejötte) esetén kétféle zálogjog is keletkezik: megalapításra kerül (létrejön) egyrészt egy követelést terhelő jelzálogjog, másrészt pedig maga az alzálogjog is.[11] Ez azzal magyarázható, hogy alzálogjog esetén egy zálogjoggal (ez az ún. főzálogjog) biztosított követelés kerül elzálogosításra. Emiatt az alzálogjog nemcsak az elzálogosított követelést, hanem az azt biztosító zálogjogot (a főzálogjogot) is terheli. Az alzálogjog tulajdonképpen egy speciális követelést terhelő jelzálogjog, amelynek a tárgya olyan követelés, amelyet egy további zálogjog (az ún. főzálogjog) biztosít.
Alzálogjog esetén tehát különbséget kell tenni egyrészt a követelést biztosító zálogjog, illetve a követelést terhelő zálogjog, másrészt az elzálogosított követelés (ez a zálogtárgy), valamint a zálogjoggal biztosított követelés között. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy alzálogjog esetén két különböző zálogjoggal biztosított követelés is fennáll. Egyrészt van egy követelés, amely a főzálogjogosult javára a saját zálogkötelezettjével szemben áll fenn. Ezt biztosítja a főzálogjog és ez a követelés kerül elzálogosításra az alzálogjogosult javára. Emellett azonban az alzálogjogosultnak is van követelése a főzálogjogosulttal szemben. Ezt a követelést biztosítja a követelést terhelő zálogjog, valamint azzal együtt az alzálogjog is.
Az elzálogosított követelés jogosultja a főzálogjogosult, kötelezettje pedig egy harmadik személy, aki a főzálogjogosult személyes adósa. Az elzálogosított követelést biztosító zálogjog kötelezettje is lehet a főzálogjogosult személyes adósa (ha ő a zálogtárgy tulajdonosa/jogosultja), de lehet egy harmadik személy is, mint dologi zálogkötelezett (aki azonban nem személyes adós).
Összességében azt mondhatjuk, hogy alzálogjog esetén egy három-, illetve négyszereplős jogviszony jön létre. Ennek résztvevői:
a) az alzálogjogosult (aki egyben a követésen fennálló zálogjog jogosultja is);
b) a főzálogjogosult (aki az alzálogjogosult zálogkötelezettje és jellemzően személyes adósa is, egyben az elzálogosított követelés és az azt biztosító zálogjog jogosultja);
c) a főzálogjog kötelezettje (az elzálogosított követelést biztosító zálogjog kötelezettje, aki a főzálogjogosulttal áll jogviszonyban, az alzálogjogosulttal azonban nem); és adott esetben
d) az elzálogosított követelés személyes adósa (aki azonban nem azonos az azt biztosító zálogjog dologi zálogkötelezettjével).
Ebben a komplex jogviszony-halmazban az alzálogjogosult a főzálogjogosulttal áll közvetlen jogviszonyban. Az alzálogjog lényege azonban részben az, hogy az alzálogjog jogosultja a vele közvetlen jogviszonyban nem álló kötelezettekkel szemben is fel tud lépni.
- 509/510 -
Az alzálogjog intézményét a Ptk. 2013-ban felélesztette, azonban sem annak fogalmát, sem pedig annak tárgyát nem határozta meg. A Ptk. 5:140. §-ának eredeti normaszövege csupán a zálogjog érvényesítésével kapcsolatban mondott ki egy speciális szabályt, arra az esetre, ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelés zálogjoggal (vagy kezességgel)[12] volt biztosítva. A zálogjogosult ilyenkor ugyanis a követelés jogosultjának a zálogjogból (illetve a kezességből) fakadó jogait is gyakorolhatta.
Amint arra már kitértünk, a Ptk. a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog szabályait is lényegesen átalakította az 1959-es Ptk. szabályozásához képest. A Ptk.-nak ez a koncepcionális változtatása az alzálogjog intézményére is alapvető hatással volt. Az alzálogjog ugyanis a jogosultját megillető követelést terhelő jelzálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésére tekintettel eltérő konstrukcióként jelenik meg, mint a II. világháború előtti jogtörténeti előképe, amely alapvetően az ingatlant terhelő jelzálogjoghoz, és így a telekkönyvhöz kapcsolódott.
A felmerült értelmezési kérdésekre tekintettel az alzálogjog szabályait elsőként 2016-ban módosította a jogalkotó.[13] A módosított normaszöveg egyértelművé kívánta tenni, hogy ha az elzálogosított követelést egy további zálogjog biztosítja, akkor ez utóbbi zálogjogból (a főzálogjogból) fakadó jogokat a jogosult alzálogjogosultként gyakorolhatja. A főzálogjogból fakadó jogok gyakorlására azonban az alzálogjogosult is csak annyiban vált jogosulttá, amennyiben e jogok gyakorlására a főzálogjogosult maga is jogosult lenne. Emellett ekkor került beiktatásra a Ptk. 5:140. § (2) bekezdése is.
További törvénymódosításra 2019-ben került sor, amely elsődlegesen a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvényt (a továbbiakban: Hbnytv.) érintette.[14] A Hbnytv. 7. §-ába ekkor beiktatott (1a) bekezdés szerint: "A követelés elzálogosítására vonatkozó, az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti hitelbiztosítéki nyilatkozat alapján a követelést terhelő zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzésével a Ptk. 5:99. § (4) bekezdése szerinti alzálogjogot is megalapítottnak kell tekinteni. Ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelést az elzálogosításának hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzését követően biztosítják zálogjoggal, e követelést biztosító zálogjog megalapításával egyidejűleg kell megalapítottnak tekinteni a Ptk. 5:99. § (4) bekezdése szerinti alzálogjogot."
A 2019-es módosítás egyrészt tehát azt az esetet szabályozta, amikor az elzálogosított követelés már eredetileg is zálogjoggal volt biztosítva. Másrészt azonban kitért arra az esetre is, ha a követelést utólag biztosítják zálogjoggal. Ez utóbbi esetben az alzálogjog is csak akkor jött létre, amikor az elzálogosított követelést biztosító zálogjog létrejött (pontosabban az elzálogosított követelést biztosító zálogjog megalapításával egyidejűleg az alzálogjogot is megalapítottnak kellett tekinteni). Ennek alapján alzálogjog csak akkor jöhetett létre, ha már az elzálogosított követelést biztosító zálogjog is létezett (megalapításra került).
A Hbnytv. módosítása azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a Ptk. 5:99. § (4) bekezdése szerinti alzálogjog megalapításának a tényét külön már nem kellett a hitelbiztosítéki nyilvántartásban, illetve más nyilvántartásban feltüntetni. Az alzálogjogot ugyanis a zálogjoggal biztosított követelést terhelő jelzálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésével egyidejűleg megalapítottnak kellett tekinteni.
Külön bejegyzési kötelezettség az ingatlan-nyilvántartás tekintetében sem állt fenn. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kérdése akkor merülhet fel, ha az elzálogosított követelést főzálogjogkét ingatlan-jelzálogjog biztosítja. Ebben az esetben a szóban forgó ingatlan-jelzálogjoghoz kapcsolódóan az al(jel)zálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére is sor kerülhet. Ezzel kapcsolatban az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 17. § (3) bekezdése azt mondja ki, hogy ingatlant terhelő jelzálogjoggal biztosított követelésre, illetve önálló zálogjogra aljelzálogjog jegyezhető be. Az Inytv. vhr. tehát nem ír elő bejegyzési kötelezettséget, hanem csak a bejegyzés lehetőségét teremti meg. Ennek alapján az aljelzálogjog bejegyzése nem konstitutív, hanem csak deklaratív hatályú, az aljelzálogjogot pedig nem az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti (hanem a jelzálogjoggal biztosított követelést terhelő jelzálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzése).
A 2019-es módosítással kapcsolatban több kérdés is felmerült. A fő problémát az okozta, hogy egy sehová be nem jegyzett és semmilyen megállapodásban (okiratban) nem nevesített alzálogjog alapján nem lehet végrehajtási eljárást indítani. A közvetlen végrehajthatósághoz legalább a Vht. 23/C. §-a szerinti feltételeknek teljesülniük kell. Emellett pedig az is egy indokolt elvárás volt, hogy az alzálogjog a forgalom szereplői számára is látható, megismerhető legyen. Ennek hiányában az alzálogjog jogosultja a Cstv. 2017. évi módosítása[15] által teremtett lehetőséggel sem feltétlenül tud élni. Ahhoz ugyanis, hogy az alzálogjog jogosultja akár
- 510/511 -
a főzálogjog jogosultja, akár a főzálogjog kötelezettje ellen indított csőd- vagy felszámolási eljárásba zálogjogosult hitelezőként be tudjon lépni, alzálogjoga fennállását valamilyen módon igazolnia kell. Ez viszont nehézségekbe ütközhet, ha az alzálogjog a felek közötti szerződésben nem került külön nevesítésre, illetve semmilyen nyilvántartásba sem került bejegyzésre.
2023. január 1-jei hatálybalépéssel módosult a jelzálog-hitelintézetekről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) 8. §-a. A Jht. módosítására a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK és a 2014/59/EU irányelv módosításáról szóló 2019/2162 irányelv átültetésekor került sor.
Az irányelv implementációjához kapcsolódóan merült fel a szakirodalomban a jelenlegi hazai banki refinanszírozási modell alternatívájaként az, hogy ne csak az önálló zálogjog, hanem ingatlan-jelzálogjoggal biztosított, refinanszírozott követelések zálogjoga is felhasználható legyen a refinanszírozásban.[16] Ennek azonban - a Jht. módosítása mellett - többek között a Ptk. és a Vht. módosítása is az egyik előfeltétele volt.
A Jht. 8. §-ának a módosítása ennek a javaslatnak az egyik jogszabályi pillérjét teremtette meg. A Jht. 8. § (5b) és (5c) bekezdései ugyanis meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén jelzálog-hitelintézet ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett jelzáloghitel követelésen alapított jelzálogjog fedezete mellett is refinanszírozási jelzáloghitelt nyújthat hitelintézetnek.
Mivel pedig ebben az esetben ingatlan-jelzálogjoggal biztosított követelések elzálogosítására kerül sor, ezért a refinanszírozó jelzálog-hitelintézetet nemcsak követelésen fennálló jelzálogjog, hanem egyúttal alzálogjog is megilleti a refinanszírozott hitelintézettel szemben. A Jht. 8. § (7) bekezdése ezért külön is nevesíti a jelzálog-hitelintézetet megillető alzálogjogot: "Az elzálogosított követelést biztosító, ingatlanon alapított jelzálogjog tekintetében a jelzálog-hitelintézetet törvény alapján megillető alzálogjog tekintetében a jelzálog-hitelintézet - amennyiben e jelzálogjogot alapító szerződés szerinti kielégítési jog megnyílik - jogosult a zálogjogosult jogait gyakorolni mindaddig, ameddig a refinanszírozási jelzáloghitelből követelése áll fenn."
Annak érdekében azonban, hogy az új refinanszírozási modell működőképes legyen, szükségessé vált az alzálogjogosult pozíciójának a megerősítése és így az alzálogjog hitelbiztosítéki értékének a növelése. Erre került sor a 2023. évi XXXIX. törvény keretében.
A módosítás elsődlegesen az alzálogjog fogalmát pontosította. A Ptk. módosított 5:99. § (4) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy alzálogjog a zálogjoggal biztosított követelés elzálogosításával alapítható.[17]
Az 5:99. § (4) bekezdés második mondata is módosult, az alábbiak szerint: "Az alzálogjog tárgya a zálogjog és az általa biztosított követelés, az alzálogjogra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a zálogjogra vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy jelzálogjoggal biztosított követelés elzálogosítása esetén az alzálogjogot az ezt alapító zálogszerződésben megjelölt követelés összegének a nyilvántartásban történő feltüntetése nélkül abba a nyilvántartásba kell bejegyezni, amelybe az alzálogjog tárgyául szolgáló követelést biztosító jelzálogjogot bejegyezték."
Látható, hogy a módosítás nem érintette az alzálogjog tárgyát meghatározó rendelkezést. A normaszöveg alapján egyértelmű, hogy az alzálogjog tárgya a zálogjog (ez az elzálogosított követelést biztosító zálogjog, vagyis a főzálogjog), valamint az általa biztosított követelés. Ebből egyébként az is következik, hogy ha önálló zálogjog (biztosítéki szerződés szerinti) követelés nélküli elzálogosítására kerül sor, akkor nem alzálogjog, hanem önálló zálogjogot terhelő zálogjog jön létre.[18] Mivel pedig az önálló zálogjog a hatályos szabályok szerint kizárólag ingatlant terhelő jelzálogjogként alapítható, ezért az önálló zálogjogot terhelő zálogjogot is az ingatlan-nyilvántartásba kell bejegyezni a Ptk. 5:93. § (2) bekezdése alapján.
Alzálogjog jön azonban létre akkor, ha az önálló zálogjogot annak jogosultja a biztosítéki szerződés szerinti követeléssel együtt zálogosítja el.
Nem változott az a szabály sem, amely szerint az alzálogjogra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a zálogjogra vonatkozó szabályok az irányadók. Új rendelkezésként azonban a Ptk. 5:99. § (4) bekezdése azt is kimondja, hogy jelzálogjoggal biztosított követelés elzálogosítása esetén az alzálogjogot az ezt alapító zálogszerződésben megjelölt követelés összegének a nyilvántartásban történő feltüntetése nélkül abba a nyilvántartásba kell bejegyezni, amelybe az alzálogjog tárgyául szolgáló követelést biztosító jelzálogjogot bejegyezték.
Ennek alapján ingatlan-jelzálogjoggal biztosított követelés elzálogosítása esetén az alzálogjogot az ingatlan-
- 511/512 -
nyilvántartásba kell bejegyezni. Ingó jelzálogjoggal, illetve követelést terhelő jelzálogjoggal biztosított követelés elzálogosítása esetén pedig a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni az alzálogjogot.
A Ptk. 5:89. § (5) bekezdésének, valamint 5:98. § (3) be-kezdésének módosított normaszövege alapján az alzá-logjogot alapító zálogszerződésnek is kötelező tartalmi eleme az alzálogjoggal biztosított követelés (vagyis az alzálogjogosult főzálogjogosulttal szembeni követelése) összegének vagy a zálogtárggyal való helytállás összegének a meghatározása. A nyilvántartásban azonban nem kell feltüntetni ezt az alzálogjogot alapító zálogszerződésben szereplő összeget. Ennek oka, hogy az alzálogjogosult a főzálogjog kötelezettjével szemben csak azon az összeg erejéig érvényesítheti a főzálogjogot, amely összeg erejéig a főzálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolhatná. Mivel pedig a nyilvántartásban a főzálogjoggal biztosított követelés összege, vagy a főzálogjog tárgyával való helytállás összege szerepel - amelynél magasabb összegre tehát az alzálogjogosult sem tarthat igényt -, ezért félrevezető lenne a nyilvántartásba az alzálogjogot alapító zálogszerződésben megjelölt összeg feltüntetése.
A Ptk. módosítás az alzálogjog érvényesítésére vonatkozóan hozta a legjelentősebb változtatást. Ezzel kapcsolatban a Ptk. módosított 5:140. § (1) bekezdése kimondja, hogy az alzálogjog jogosultja - a kielégítési jogának megnyílását követően - választása szerint
a) gyakorolhatja az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultjának jogait, vagy
b) az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultja helyébe léphet.
A felek megállapodhatnak abban, hogy az alzálogjogosult csak az a) vagy csak a b) pont szerint járhat el. Az a) vagy a b) ponton kívüli további lehetőségben azonban a felek nem állapodhatnak meg.
A módosítás értelmében tehát az alzálogjogosult - miután kielégítési joga a saját zálogkötelezettjével, vagyis a főzálogjogosulttal szemben megnyílt - átveheti a főzálogjogosultat megillető kielégítési jog gyakorlását. Ez azt jelenti, hogy az alzálogjogosult közvetlenül is felléphet a főzálogjog kötelezettjével szemben, annak ellenére, hogy vele nem áll közvetlen jogviszonyban. Erre azonban az őt megillető követelést terhelő jelzálogjog alapján is jogosult az elzálogosított követelés kötelezettjével szemben. A módosítás annyiban erősíti meg az alzálogjogosult helyzetét, hogy a módosítás hatálybalépését követően már nemcsak az elzálogosított követelés kötelezettjével, hanem a főzálogjog kötelezettjével szemben is közvetlenül felléphet és gyakorolhatja vele szemben kielégítési jogát. A két kötelezett ugyanis nem feltétlenül azonos személy, így a módosítás növeli azt a vagyoni fedezetet, amelyre vonatkozóan az alzálogjogosult kielégítési jogát gyakorolhatja. Ez ugyanakkor a kötelezettek helyzetét nem befolyásolja hátrányosan, hiszen velük szemben az alzálogjogosult is csak olyan mértékben (terjedelemben) gyakorolhatja kielégítési jogát, amilyen mértékben arra a főzálogjogosultnak is lehetősége lenne.
A Ptk. 5:140. § (1) bekezdésének a) és b) pontja közötti alapvető különbség, hogy a b) pontban írt esetben jogutódlásra kerül sor, az a) pont alapján azonban nem. Amennyiben tehát az alzálogjogosult úgy dönt, hogy az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultja helyébe lép, annak jogutódjává válik és jogutódként jogosult fellépni a zálogkötelezettel szemben. Ez egyúttal azonban azt is jelenti, hogy a jogutódlással érintett főzálogjog az alzálogjogosult követelésállományába, illetve számviteli nyilvántartásaiba és könyveibe is bekerül. Ezt az a) pont választásával elkerülheti az alzálogjogosult. Ebben az esetben ugyanis nem válik a főzálogjogosult jogutódjává, a főzálogjogosult jogait azonban enélkül is gyakorolhatja. A két eset közötti érdemi különbség tehát valójában csak a jogutódlás ténye, illetve annak hiánya.
A (2) bekezdés további feltételként azt is előírja, hogy az alzálogjogosult az alzálogjog érvényesítésének (1) bekezdés szerinti módjáról a zálogjogosultat, a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettjét, vagy ha az nem azonos a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettjével, akkor a zálogkötelezettet is címzett írásbeli nyilatkozattal értesíti.
A Ptk. 5:140. § (3) bekezdése alapján az alzálogjogosult e jogából fakadó jogait úgy köteles gyakorolni, hogy azzal a zálogjogosult zálogjoggal biztosított követelésének megtérülését ne veszélyeztesse. Az alzálogjog érvényesítése eredményeként az alzálogjogosult a zálogjogosulttal köteles elszámolni és az alzálogjoggal biztosított követelését meghaladóan befolyt pénzösszeget, vagy ennek helyébe lépő más vagyontárgyat részére kiadni.
A (4) bekezdés arra a nem túl gyakori esetre vonatkozik, amikor az elzálogosított követelést kézizálogjog biztosítja. Ilyenkor a zálogjogosult az alzálogjogosult kérésére köteles a zálogtárgy birtokát részére átruházni.
A Ptk. 5:140. § (5) bekezdése értelmében, ha az alzálogjogosult a zálogjogosult helyébe lép, a zálogjoggal biztosított követelés és a zálogjog az alzálogjogosultra száll át, aki zálogjogosultként követelheti a zálogtárgy birtokának (4) bekezdés szerinti átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását.
Előfordulhat, hogy az elzálogosított követelést kezesség biztosítja. Ebben az esetben azonban alzálogjog nem jön létre. Így indokolt volt az erre vonatkozó rendelkezést a Ptk. 5:140. §-ából az 5:139. §-ba áthelyezni. A módosítást követően az 5:139. § (2) bekezdése így rendelkezik: "Ha az elzálogosított követelés kezességgel van biztosítva, a zálogjogosult a kezességből fakadó jogokat a követelés kezesével szemben a kezesség jogosultjára irányadó szabályok szerint - a vele való elszámolási kötelezettség mellett - gyakorolhatja."
Az alzálogjog érvényesítésével kapcsolatban külön is utalni kell a Vht. 2023. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítására is. Ez teremtette meg ugyanis annak a lehetőségét, hogy az alzálogjog jogosultja a főzálogjog kötelezettje ellen végrehajtási eljárást indítson, illetve már folyamatban lévő végrehajtási eljárásba bekapcsolódjon. A Vht. módosítás alapján az alzálogjog jogosultja abban
- 512/513 -
az esetben, ha az alzálogjoga ingatlant terhelő jelzálogjogon jött létre, csak akkor tud végrehajtási eljárást indítani az alzálogjoga alapján, ha azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.[19]
Korábban már részletesebben is kifejtettük, hogy milyen változást hozott a Ptk. a jogosultnak teljesítő harmadik személyt - elsődlegesen a kezest - megillető jogosultságok tekintetében.[20] Az 1959-es Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a kezes a jogosultat kielégítette, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá szállt. A Ptk. 6:57. § (3) bekezdésének módosítás előtti normaszövege ezzel szemben nem a követelés és biztosítékai átszállásáról rendelkezett, hanem arról, hogy ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e (megtérítési) követelést biztosítják.
A Ptk. idézett rendelkezése szorosan kapcsolódott a Ptk. 6:3. § a) pontjához, amely szerint a kötelem a szolgáltatás teljesítésével megszűnik. Kapcsolódott továbbá a Ptk. 6:57. § (2) bekezdéséhez is, amely szerint - ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik - a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben. A zálogjogi szabályok körében a Ptk. 5:142. § (2) bekezdése rendelkezett arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés[21] biztosítására. Ez utóbbi rendelkezést azonban 2019-ben már módosította a jogalkotó,[22] amikor is egy félmondat került az 5:142. §(2) bekezdésébe beiktatására: "... akként, hogy a fennmaradó zálogjog a megtérítési követelés jogosultját illeti meg." A módosítás célja annak egyértelművé tétele volt, hogy a fennmaradó zálogjogot, illetve az abból fakadó kielégítési jogot pontosan ki gyakorolhatja (a megtérítési követelés jogosultja).
A Ptk. által 2013-ban bevezetett jogi megoldással kapcsolatban több kérdés is felmerült. Az talán kevésbé tekinthető problémásnak, hogy a banki szerződéskötési gyakorlatban még évekkel a Ptk. hatálybalépése után is számos olyan szerződéssel lehet találkozni, amely a kezesre átszálló követelésről és biztosítékokról rendelkezik.[23]
Ehhez kapcsolódóan ugyanakkor felmerülhet az a kérdés, hogy a Ptk. 6:3. § a) pontjától, illetve a Ptk. 6:57. § (2) és (3) bekezdéseitől a felek eltérhettek-e a szerződésükben? Rendelkezhettek-e tehát úgy, hogy a harmadik személy jogosult részére történő teljesítéssel a kötelem nem szűnik meg, és az abból származó követelés a biztosítékokkal együtt átszáll a teljesítő harmadik személyre? Felmerülhetett tehát a kérdés, hogy ezek a rendelkezések diszpozitívnak minősültek-e.
Álláspontunk szerint nem, mivel ezek a szabályok az adott jogintézmények (a kötelem megszűnése, illetve a megtérítési követelés) olyan lényegi elemeit határozzák meg, amelyektől eltérni nem lehet.
A diszpozitivitást érintően a Ptk. 6:1. § (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. Ezt a rendelkezést ismétli meg a szerződések körében a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése. A meghatározó jogirodalom álláspontja szerint azonban az idézett szakaszok által biztosított eltérési lehetőség nem vonatkozik azokra a kötelmi jogi, illetve szerződési jogi normákra, amelyek egy adott jogintézmény lényegét határozzák meg. Ezek a normák ugyanis nem a felek jogait és kötelezettségeit, hanem az adott jogintézmény törvényi tartalmát határozzák meg, és az ettől való eltérés a polgári jog rendszeréből való kilépést eredményezné. Olyan szabályokról van tehát szó, amelyek tekintetében eleve szóba sem kerülhet a kógencia és a diszpozitivitás kérdése.[24]
Megítélésünk szerint a Ptk. 6:3. § a) pontja, valamint a Ptk. 6:57. § (2) és (3) bekezdései az idézett jogirodalmi álláspont szerinti körbe tartozó kötelmi jogi normák, melyek kapcsán nem merülhet fel az eltérés lehetősége, vagyis ezek nem diszpozitív szabályok.
A szerződéskötési gyakorlat pontatlanságaival szemben sokkal nagyobb problémát jelentett azonban az, hogy a Ptk. idézett szakaszai alapján a jogosultnak teljesítő harmadik személy nem vált a jogosult jogutódjává a főadóssal szemben. Mivel a követelés a teljesítéssel megszűnt, annak átszállására sem kerülhetett sor, így a teljesítő harmadik személy nem az eredeti jogosult jogutód-
- 513/514 -
jává vált, hanem egy új jogcímen (megtérítési igény/követelés) keletkező új követelés jogosultjává.
Ez azonban mind a felszámolási eljárásban, mind a bírósági végrehajtási eljárásban azzal a következménnyel járt, hogy a teljesítő harmadik személy ezen nemperes eljárásokat a főadós ellen sem megindítani nem tudta, sem azokban jogutódként nem tudott belépni.[25]
A felszámolási eljárással kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla a BDT 2021.4406 számon közzétett eseti döntésben mondta azt ki, hogy a teljesítő kezes főadóssal szembeni megtérítési igénye nem szerződésből, hanem a törvény rendelkezéséből fakad. Az ilyen követelésre alapozott kérelem alapján nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége és rendelhető el a felszámolás.
Látható tehát, hogy a Ptk. által bevezetett új megoldás (az eredeti követelés átszállása helyett megtérítési igény keletkezése) rosszabb helyzetbe hozta a jogosultnak teljesítő harmadik személyt, mint amilyen helyzetbe az 1959-es Ptk. alapján került volna. Ez nyilván nem lehetett a jogalkotó célja. A felmerülő problémák kezelése azonban jogalkotói lépést igényt. A szóba jöhető lehetőségek közül a jogalkotó végül a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek a módosítása mellett döntött.
Az előző pontban írtakkal összefüggésben elsőként a Ptk. 6:3. § a) pontjának a módosítását kell kiemelni. A módosított normaszöveg szerint a kötelem a szolgáltatás teljesítésével főszabály szerint megszűnik, a Ptk. azonban ettől eltérően rendelkezhet.
Ilyen eltérő rendelkezésre kerül sor a Ptk. 6:57. §-ának módosított (3) bekezdésében, amely szerint: "Ha a jogosultnak harmadik személy teljesít, ennek erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül a követelés és annak biztosítékai a teljesítő harmadik személyre szállnak át. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor."
Ennek alapján, ha a jogosultnak teljesítő harmadik személynek a Ptk. 6:57. § (2) bekezdése alapján megtérítési igénye keletkezik a főadóssal szemben, akkor ennek az igénynek a biztosítékául ("a megtérítési igénye kielégítéséül") az általa teljesített követelés és annak biztosítékai rá szállnak át.[26] Ez nem jelenti a teljesítést nyújtó harmadik személyt megillető követelés megkétszereződését, hiszen megtérítési igényét csakis a rá átszálló követelés keretei között érvényesítheti. Fontos azonban, hogy a követelés átszállására tekintettel a főadóssal szemben az eredeti követelés jogcímén léphet fel.[27]
A követelés átszállása révén a követelés jogosulti pozíciójában a törvény alapján jogutódlás következik be. Ez tehát a törvényi engedmény egyik esete, amelyre a Ptk. 6:201. §-a alapján az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. 6:57. §-ának módosított (3) bekezdése a biztosítékok átszállásáról is külön rendelkezik. Ez egyébként az engedményezési szabályok megfelelő alkalmazásából is következik, de ennek külön kimondásával a kódex a biztosítéki kötelezettek számára is egyértelműbb helyzetet teremt.
Ehhez kapcsolódóan röviden arra is ki kell térni, hogy a jogalkotó az engedményezési szabályokat is módosította, így a Ptk. 6:193. § (3) bekezdése is pontosításra került. A módosítás előtti normaszöveg így szólt: "Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is." Ez a megfogalmazás azonban értelmezési kérdéseket vetett fel, hiszen a törvény nem azt mondta ki, hogy a követelést biztosító zálogjog és kezesség száll át az engedményesre, hanem azt, hogy a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok. A két megfogalmazás között lényeges különbség van.[28]
Ezért is lényeges, hogy a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének módosított normaszövege már a követelés biztosítékainak az engedményesre való átszállásáról rendelkezik. Az engedményes pedig ennek alapján követelheti a zálogtárgy birtokának átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását.[29]
Fontos rendelkezést mond ki a Ptk. 6:57. §-ának új (4) bekezdése is: "A kötelezettnek a harmadik személy teljesítéséről való értesítése a harmadik személyre átszálló követelés elévülését megszakítja." Ennek rögzítésére azért volt szükség, hogy a jogosultnak teljesítő harmadik személy a rá átszálló követelés időközben bekövetkező elévülése miatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe.
A jogosultnak teljesítő harmadik személyre vonatkozó új rendelkezések a zálogjogi szabályokat is érintik, hiszen előfordulhat, hogy a teljesítő harmadik személyre átszálló követelést zálogjog biztosítja. Ezért a Ptk. 5:142. §-ának
- 514/515 -
módosított (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a zálogjoggal biztosított követelést kielégítő személyes kötelezettre, zálogkötelezettre vagy harmadik személyre - teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül átszálló követeléssel együtt - a zálogjog is átszáll.
Külön rendelkezésre volt szükség az önálló zálogjogra vonatkozóan. Erre a Ptk. 5:100. §-ának módosított (7) bekezdésében került sor az alábbi tartalommal: "Az önálló zálogjoggal terhelt zálogtárgy tulajdonjogát megszerző fél a biztosítéki szerződésben a zálogkötelezett helyébe lép. A biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követelést teljesítő kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt - ha az nem pénzügyi intézmény - a teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül az önálló zálogjog ranghelyén, annak helyébe lépő követelést biztosító zálogjog illeti meg. A biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követelést teljesítő pénzügyi intézményre a teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül az önálló zálogjog átszáll."
Önálló zálogjog esetén tehát annyiban eltérő a helyzet, mint járulékos zálogjognál, hogy ha az önálló zálogjog jogosultjának teljesítő harmadik személy nem pénzügyi intézmény, akkor e harmadik személyre nem az önálló zálogjog száll át, hanem annak a helyébe lépő, követelést biztosító (járulékos) zálogjog. A jogalkotó ezzel is azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy az önálló zálogjogot nem pénzügyi intézmény még ebben az esetben sem szerezheti meg.
Végül utalnunk kell még a 2023. évi XXXIX. törvény azon rendelkezéseire is, amelyek az új normák alkalmazásának kezdő időpontjára vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban a törvény 165. § (1) bekezdése főszabályként azt rögzíti, hogy a Ptk. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit a módosító törvény hatálybalépését követően kötött szerződésekből eredő jogokra és kötelezettségekre kell alkalmazni.
A Ptk. 5:99. §-ának módosított (4) bekezdését azonban az üzletrészt terhelő zálogjogon alapított alzálogjogra 2024. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazni.
A módosító törvény 165. § (3) bekezdése alapján a Ptk. e törvénnyel megállapított 5:100. § (7) bekezdését, 5:142. § (2) bekezdését, 6:3. § a) pontját, valamint 6:57. § (3) és (4) bekezdését a módosító törvény hatálybalépését megelőzően kötött szerződésekből eredő követeléseket a módosító törvény hatálybalépése után kielégítő, illetve teljesítő harmadik személyek esetében is alkalmazni kell.
Ebből következően nem kerülhetnek alkalmazásra ezek az új rendelkezések abban az esetben, ha a módosító törvény hatálybalépését megelőzően kötött szerződésből eredő követelést a harmadik személy még a módosító törvény hatálybalépése előtt teljesítette, de a teljesítést követően nem lépett fel a főadóssal szemben. Ebben az esetben tehát nem kerülhet sor a követelésnek és biztosítékainak a teljesítést nyújtó harmadik személyre történő átszállására.
Végül pedig a módosító törvény 165. § (4) bekezdése azt rögzíti, hogy a Ptk. e törvénnyel megállapított alzálogjoggal kapcsolatos rendelkezéseit a módosító törvény hatálybalépését megelőzően - az akkor hatályos szabályok szerint - nyilvántartásba vétel nélkül alapított alzálogjogra is alkalmazni kell, ha az ilyen alzálogjogot a tárgyául szolgáló követelést biztosító jelzálogjogot tartalmazó nyilvántartásba bejegyezték.
Ennek alapján tehát a Ptk.-nak az alzálogjogra vonatkozó módosított rendelkezéseit a korábban hatályos szabályok szerint megalapított és létrejött alzálogjogokra is alkalmazni kell, feltéve, hogy a tárgyául szolgáló követelést biztosító jelzálogot az ingatlan-nyilvántartásba, a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy más nyilvántartásba (lajstromba) bejegyezték. Mivel ezt a 165. § (4) bekezdése nem zárja ki, ezért a nyilvántartási bejegyzésre a módosító törvény hatálybalépése után is sor kerülhet. Erre - mint láttuk - azért lehet szüksége az alzálogjog jogosultjának, mert a Vht. módosított rendelkezései alapján közhiteles nyilvántartási bejegyzés hiányában nem fog tudni a főzálogjog kötelezettjével szemben végrehajtási eljárást indítani, illetve már folyamatba lévő végrehajtási eljárásba bekapcsolódni. ■
JEGYZETEK
[1] Közjegyző, tudományos főmunkatárs, KRE JÁK
[2] A Ptk.-t érintő módosításokra került sor emellett az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2023. évi XXXI. törvény, valamint az egyes gazdasági, vagyongazdálkodási és postaügyet érintő törvények módosításáról szóló 2023. évi XLVI. törvény keretében is. Ez utóbbi 36. §-a kimondja, hogy 2024. január 1-től hatályát veszti a Ptk. 6:7. § (3a) bekezdése. Ezt a meglehetősen vitatott rendelkezést a 2021. évi CXXII. törvény 89. §-a léptette hatályba 2021. január 1-én.
[3] Ennek alapjául részben a BH 2022.158. számon közzétett eseti döntés szolgált. Emellett a jogirodalomban is megjelent az az álláspont, amely szerint az engedményezett követelés nem önmagában, hanem az ahhoz kapcsolódó jogokkal együtt száll át az engedményesre, illetve, hogy az engedményezés nem pusztán a követelés és az ahhoz kapcsolódó jogok, hanem a jogosulti pozícióhoz tapadó kötelezettségek átszállását is eredményezi. Lásd Gárdos Péter: Az engedményezéssel átszálló jogok - átszállás és átruházhatóság a magyar jogban. Polgári Jog, 2022/5-6. sz. 16. [61]. A német jogot is érintően lásd Ferenc Szilágyi: Die Vorausabtretung im Gefüge des deutschen und ungarischen Rechts sowie des DCFR. Schriften zum Internationalen Privatrecht und zur Rechtsvergleichung. Band 40. V & R unipress, Universitätsverlag Osnabrück, 2017. 98-101.
[4] Különbséget kell tenni a jövőbeli követelést biztosító zálogjog, valamint a jövőbeni követelést terhelő zálogjog között. Ez utóbbi esetet nevezzük jövőbeli zálogjognak, amikor a jövőbeli követelés lesz a zálogjog tárgya. Erről részletesebben lásd Bodzási Balázs: Feltételes vagy jövőbeli követelések zálogjoggal való biztosítása. Magyar Jog, 2015/10. sz. 550-551.
[5] Gárdos István: A zálogjog. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1095.
[6] Elvileg nem kizárt, hogy az óvadék tárgyát utóbb jelzálogjoggal is megterheljék. Erre az esetre mondja ki a Ptk. 5:123. §-a, hogy ha ugyanazt a zálogtárgyat óvadék és jelzálogjog is terheli, az óvadék jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben.
[7] A felek azonban abban is megállapodhatnak, hogy a követelést zálogjog nélkül ruházzák át. A Ptk. 5:142. § (4) bekezdése alapján megszűnik a zálogjog, ha a követelés átruházása kifejezetten az azt biztosító zálogjog átszállásának kizárásával történt. Ha azonban a zálogjog a követelés átruházójának az átruházott követelését meghaladóan más követelését is biztosítja, e követelés biztosítékaként a zálogjog fennmarad.
[8] Az önálló zálogjog átruházásával kapcsolatban a gyakorlatban az 1959-es Ptk. alapján is merültek fel kérdések. Ezek részben a kifogáskorlátozás intézményével függtek össze, melyet a Ptk. 2016. évi módosításakor újrakodifikált önálló zálogjog szabályozása már nem vett át. A korábbi szabályozás alapján felmerülő kérdésekről lásd Pomeisl András József: Az önálló zálogjog átruházása esetén a zálogjogosultat a biztosított szerződéssel kapcsolatban megillető jogok. Kúriai Döntések - Bírósági Határozatok, 2022/6. sz. 972-979.
[9] Az önálló zálogjog átruházása jogátruházásnak minősül, erre azonban a követelés engedményezéséről szóló szerződésben (okiratban) is sor kerülhet. Lényeges azonban, hogy a feleknek az önálló zálogjog átszállásáról mindig külön, kifejezetten rendelkezniük kell. Ennek hiányában az új jogosult a követelést ugyan megszerzi, az önálló zálogjogot azonban nem. Így, ha a felek az önálló zálogjog átszállásáról nem rendelkeznek, az alapján a követelés új jogosultja végrehajtási eljárást sem tud indítani. Egyedüli kivétel a Ptk. 5:100. §-ának módosított (7) bekezdésében írt az az eset, amikor az önálló zálogjog jogosultjának a biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követelését egy olyan pénzügyi intézmény teljesíti (pl. kezesként), amelyre a teljesítése erejéig a megtérítési igénye kielégítéséül az önálló zálogjog átszáll. Mivel ebben az esetben az önálló zálogjog a törvény alapján (ex lege) száll át, arról a feleknek természetesen nem kell külön rendelkezniük.
[10] A Ptk. 5:99. §-ának módosított (2) bekezdésével azonos tartalmú rendelkezést mondott ki a Telekkönyvi Rendtartás 27. §-a is. Ennek alapján részteljesítés esetén a hitelező fennmaradó jelzálogjoga rangsorban megelőzte az átszálló jelzálogjogot. Lásd Nizsalovszky Endre: A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata. Budapest, TÉBE Kiadóvállalata, 1929. 33.
[11] Az alzálogjog jogtörténeti fejlődéséről és sajátosságairól részletesebben lásd Bodzási Balázs: Az alzálogjogról. Iustum Aequum Salutare, 2021/1. sz. 9-26.
[12] Ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelést (vagyis az elzálogosított követelést) kezesség is biztosítja, nem jön létre alzálogjog. Ebben az esetben a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzéssel egy követelést terhelő (jel)zálogjog kerül megalapításra, melynek a jogosultját azonban nemcsak ez a zálogjog, hanem a kezességből fakadó jogok is megilletik.
[13] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény
[14] A hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvény. A törvénynek az alzálogjogot érintő rendelkezései (128. §, 135-136. §§-ok) 2019. július 17-én léptek hatályba.
[15] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi XLIX. törvény
[16] Nagy Gyula László - Incze Zsombor - Landgraf Erik: Javaslatok az európai fedezettkötvény-direktíva magyarországi implementációjához. Hitelintézeti Szemle, 2020/3. sz. 120-121. Interneten elérhető: https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/hsz-19-3-t4-nagy-incze-landgraf.pdf
[17] A korábbi normaszöveg nem volt teljesen pontos, azt mondta ugyanis ki, hogy a zálogjoggal biztosított követelés alzálogjog alapítása útján terhelhető meg.
[18] Ennek az értelmezésnek ellentmond az Inytv. vhr. 17. § (3) bekezdése, amely szerint ingatlant terhelő jelzálogjoggal biztosított követelésre, illetve önálló zálogjogra aljelzálogjog jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba. Ez a rendelkezés azonban még az 1959-es Ptk. időszakában született és az új ingatlan-nyilvántartási törvényhez kapcsolódóan várhatóan felülvizsgálatra is kerül.
[19] Ennek megfelelően az az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (Új Inytv.) egy új 67/A. §, és egy új 67/B. §-al került kiegészítésre.
[20] Bodzási Balázs: A teljesítő kezest megillető megtérítési követelés jogi jellegéről. Gazdaság és Jog, 2021/1-2. sz. 16-20.
[21] Itt most eltekintünk annak a kifejtésétől, hogy van-e különbség - és ha igen, akkor mi - a megtérítési igény és a megtérítési követelés között.
[22] A 2019. évi LXVII. törvény 129. §-a keretében, amely 2019. július 17-én lépett hatályba.
[23] Néhány esetben a Ptk. alapján hozott bírósági döntésekben is az olvasható, hogy a kezes általi teljesítéssel a követelés a kezesre száll át (lásd pl. BH 2022.13.).
[24] Vékás Lajos: A kötelmek közös szabályai. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1304-1305.
[25] Erről részletesebben lásd Bodzási Balázs: A teljesítő kezest megillető megtérítési követelés jogi jellegéről. Gazdaság és Jog, 2021/1-2. sz. 18-19.
[26] A teljesítő kezesre átszálló követeléssel kapcsolatban Szladits Károly is azt emelte ki, hogy a kezesre átszállott követelés a kezesnek a főadós elleni megtérítési igényét biztosítja. Erről lásd Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Második rész. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1933. 142-143.
[27] "A követelés átszállása azért is előnyös a kezesre nézve, mert a főadóssal szemben nem kell egyéb jogcímet bizonyítania, mint azt, hogy érte kezesként fizetett." Lásd Villányi László: Kezesség. In: Szladits Károly (főszerk.): A magyar magánjog. Harmadik kötet. Kötelmi jog általános része. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1941. 102.
[28] Ezzel kapcsolatban lásd Bodzási Balázs: A szerződéses tartalom, valamint a szerződés alanyainak változása és annak hatása a biztosítéki kötelezettekre. Magyar Jog, 2022/1. sz. 23.
[29] A Ptk. 6:193. § új (4) bekezdése a követelést terhelő jelzálogjogra vonatkozó azon rendelkezés átültetése az engedményezés szabályai körébe, melyet a Ptk. 5:111. § (5) bekezdése mond ki. Ha ugyanis a követelés esedékessé tételének joga a zálogjogosultat megilleti, indokolt, hogy ugyanez a jog a zálogjogosultnál szélesebb jogkörrel rendelkező engedményest is megillesse.
Visszaugrás
