Az utóbbi időben több olyan ügy jelent meg, amelyekben a kölcsönszerződést megkötő bank jogutód nélküli megszűnését követően a fogyasztó eredményes keresetet terjesztett elő a refinanszírozó bankkal szemben az önálló zálogjog alapításának indokául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása és az önálló zálogjog törlése iránt. A refinanszírozó bankok általában kétfelé keresik a kiutat: vagy maguknak vindikálják a jogot az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti kereset előterjesztésére, vagy az adós kifogásolási jogát vitatják. Bár a Kúria legújabb joggyakorlatát éri kritika amiatt, hogy mindkét lehetőséget elutasította, a zálogjogosult igényérvényesítését valójában nem zárta ki, csak a felek közti érdekegyensúly fenntartásához szükséges mértékben szorította keretek közé.
Several cases have arisen in which, following the dissolution of the bank concluding the loan without a legal successor, the consumer has brought a successful action against the refinancing bank for declaring the loan agreement serving as the basis for the establishment of an independent mortgage. Refinancing banks usually seek a way out in two directions, either vindicating the right to bring an action for further legal consequences of invalidity or disputing the debtor's right to object. The case-law of the Curia, rejecting both options, did not exclude the enforcement of the claim, but limited it to the necessary extent.
A jogszabályok alapvetően arra szolgálnak, hogy a tipikus tényállásokra adjanak magatartási szabályt. A jogalkotó a szabályok megalkotásakor egy gyakran előforduló tényállást vesz figyelembe, annak minden vonatkozását igyekszik számításba venni, amikor a szabályozás tárgyát meghatározza. A szabályok megalkotásakor azonban már igyekszik elszakadni a konkrét tényállástól, és úgy megfogalmazni azokat, hogy más, lényegében hasonló tényállásokra is alkalmazhatók legyenek. Így épül ki a jogrendszer, amely az egyedi tényállásokra - amelyek bizonyos szempontból hasonlóak, más szempontból különböznek egymástól -, egyszerre rendel azonos és eltérő szabályokat alkalmazni. E szabályok együttes alkalmazása néha a jogalkotó által előre nem látható eredményre vezet: ezek a jogrendszernek azok a homályos zugai, amelyekre a jogalkotó a szabály alkotásakor talán nem is gondolt, és a helyes jogértelmezés a jogalkalmazók - elsősorban a bíróság - iránymutatását igényli.
Nincs ez másként az önálló zálogjog jogintézményével sem, amely a magyar magánjog különös alkotása: a zálogjog olyan alfaja, amely körül sok a félreértés, talán nem is úgy és arra használjuk, amire való, ugyanakkor a hazai banki refinanszírozás és jelzáloghitelezés nélkülözhetetlenné vált eszköze, amely 1996 és 2013 között vált ismertté, aztán rövid időre eltűnt a jogi szabályozásból, hogy aztán a banki szféra és a magánjogászok visszaköveteljék. Az önálló zálogjog alapján létrejövő jogviszony alapvető jellemzőit tekintve különbözik a hagyományos zálogjogviszonytól, amennyiben a biztosított követelés és zálogkövetelés jogosultja elválhat egymástól. Ez teszi lehetővé, hogy a banki refinanszírozás eszköze legyen, ugyanakkor ez veti fel azokat a kérdéseket, amelyek a közönséges zálogjog esetén nem vagy egészen másként merülnek fel.
Egy szerződéses jogviszonyban a követelés jogosultja eredendően az egyik szerződő fél, ha pedig e szerződéses jogviszonyban a követelés tekintetében jogutódlásra kerül sor, akkor két eset lehetséges: az új jogosult vagy megszerzi a szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos valamennyi jogot és kötelezettséget (szerződésátruházás vagy ezzel egy tekintet alá eső jogutódlás esetén) és így a szerződéses jogviszony alanyává válik, mintegy szerződő félnek tekintendő,[1] vagy kizárólag a jogot, illetve a követelést szerzi meg (engedményezés és jogátruházás esetén), és akkor nem válik a szerződéses jogviszony alanyává.[2] Az önálló zálogjog átruházása esetén azonban a zálogjogosult még csak a biztosított követelést sem szerzi meg, csak a zálogkövetelést (tehát a zálogtárgyból a zálogjog alapján kielégíthető összegre vonatkozó követelést), vagyis az önálló zálogjog alapításának alapjául szolgáló szerződéses jogviszony szempontjából az önálló zálogjog későbbi megszerzője harmadik személynek minősül, aki e szerződéssel kapcsolatban semmilyen jogot nem gyakorolhat.
Ez mindaddig nem okoz gondot, amíg van olyan jogalany, aki a szóban forgó szerződéses jogviszony alapján jogosult és az önálló zálogjog átszállását eredményező jogviszonyból fakadó jogszavatosság rendjén köteles megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek az önálló zálogjog jogosultja törvényes érdekeinek védelméhez szükségesek. A gondot az okozza, ha az alapjogviszonyból fakadó kifogások elhárításához az önálló zálogjog jogosultja nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek az alapjogviszony alanyának számító első zálogjogosultat megillető védelemmel egyenértékűek, ugyanakkor jogszavatossági igényét sem tudja érvényesíteni.
A joggyakorlatban az utóbbi időben elég sok olyan ügy jelent meg, ahol a refinanszírozó bank azzal szembesült, hogy a kölcsönszerződést megkötő bank már jogutód nélkül megszűnt, amikor a fogyasztó
- 972/973 -
eredményes keresetet terjesztett elő vele szemben az önálló zálogjog alapításának indokául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása és ennek alapján az önálló zálogjog törlése iránt. A refinanszírozó bank ebben a helyzetben kétfelé keresi a kiutat: vagy magának vindikálja a jogot az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti kereset előterjesztésére, vagy az adós kifogásolási jogát vitatja, állítva, hogy vele szemben a szerződés érvénytelensége nem érvényesíthető; a Kúria legfrissebb joggyakorlatából azonban úgy tűnik, egyik úton sem ér célba.
Az önálló zálogjog intézményét a jogalkotó - az azt beiktató 1996. évi XXVI. törvény általános indokolásából kitűnően - a jelzálogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikkben (a továbbiakban: Jt.) szabályozott telekadósság mintájára alkotta meg. A Jt. 81. §-a szerint "jelzálogjogot akként is lehetett alapítani, hogy az az ingatlant személyes követelés nélkül terhelje úgy, hogy a jogosult meghatározott összeg erejéig csak a jelzálogból kereshet kielégítést (telekadósság)". A telekadósság tehát a jelzálogjog egyik alfaja volt, amelyre a közönséges jelzálogjog szabályait kellett alkalmazni, amennyiben abból, hogy a telekadósságnak személyes követelés nem előfeltétele, más nem következett.
A telekadósság tőkeösszegén felül kamat és más mellékszolgáltatás is bejegyezhető volt a telekkönyvbe.[3] Ennek a jelentőségét az adta, hogy az akkor hatályos szabályok szerint a jelzálog tárgya kizárólag a követelés bejegyzett összegének, a bejegyzett kamatnak és mellékszolgáltatásnak, a követelés törvényes kamatának, a jelzálogos követelés felmondásával járó költségnek és a követelésnek a jelzálogból való kielégítésével járó per- és végrehajtási költségnek szolgált fedezetül,[4] vagyis a be nem jegyzett kamatra és mellékszolgáltatásra vonatkozó követelés a törvényes kamatot meghaladó részében nem volt kielégíthető a zálogtárgyból.
Fontos jellemzője volt a telekadósságnak, hogy a tőketartozás lejártához, vagyis a kielégítési jog megnyíltához a zálogkötelezett ("tulajdonos") vagy a zálogjogosult ("hitelező") felmondására volt szükség; a felmondási idő egy év volt.[5] Ez a szabály diszpozitív volt, így a felek ettől eltérően is megállapodhattak, tehát a felmondást felmondási indokokhoz köthették, hosszabb vagy rövidebb felmondási időt szabhattak meg, vagy a felmondás lehetőségét is kizárhatták, de a zálogkötelezett felmondási jogát érvényesen legfeljebb 32 évre zárhatták ki.[6]
Témánk szempontjából is fontos szabály volt, hogy a zálogkötelezett ("a jelzálog tulajdonosa") az alapul fekvő viszonyból eredő jogokat csak a közvetlen szerző ellen vagy ennek oly jogutóda ellen érvényesíthette, aki a telekadósság szerzésekor az alapul fekvő jogviszonyt ismerte, vagy akinek szerzése ingyenes volt.[7]
A Jt. kifejezetten nem rendelkezett a telekadósság átruházásáról; noha a közönséges zálogjog tekintetében kimondta, hogy a jelzálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni, és követelés átruházásával a jelzálogjog is átszáll az új hitelezőre;[8] a jogirodalom azonban egyértelműen átruházható jognak tekintette.[9]
Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) - 1996. május 1-jei hatállyal beiktatott - 269. §-a szabályozta az önálló zálogjog intézményét. E szabályozás szerint "Zálogjog az alapul szolgáló követelés nélkül vagy annak megszüntetésével is alapítható. A zálogjogosult ebben az esetben - a zálogszerződésben meghatározott összeg erejéig -kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést."[10] Az önálló zálogjog tehát elvben akár kézizálogként is alapítható volt, szemben a telekadósággal, amely kifejezetten az ingatlant terhelő jelzálogjog egyik alfaja volt. A másik, amit ki kell emelnünk, hogy az önállóság és a (személyes) kötelezettség hiánya eredetileg arra utalt, hogy (a továbbiakban) a zálogkötelezett a zálogjogosulttal szemben kizárólag a zálogtárggyal felelt, más vagyonával nem.
Ennek a jelentőségét az adja, hogy az önálló zálogjog eredetileg magában foglalta az "elsétálás jogát", vagyis azt a jogot, hogy az adós a zálogtárgy elvesztése árán szabaduljon a kötelemből, hiszen az eredeti szabályozási koncepció abból indult ki, hogy az önálló zálogjog esetén nincs más követelés (vagy nem is volt, vagy a zálogjog alapításával megszűnt), csak a zálogkövetelés, így a zálogjog követeléstől független átruházhatósága, ezzel együtt a "biztosított" követelés és a zálogkövetelés jogosultja személyének elválása fel sem merülhetett.[11]
- 973/974 -
A törvényjavaslat indokolása szerint is ezzel függött össze, hogy az önálló zálogjog alapján a kielégítési jog megnyíltához - a telekadóssághoz hasonlóan - a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult felmondása volt szükséges, a felmondás ideje azonban már csak 6 hónap volt; a szabályozás itt is diszpozitív volt.[12] A felmondás kizárására vonatkozó kifejezett szabályt viszont a régi Ptk. nem tartalmazott.[13]
Az önálló zálogjoggal való visszaéléseket volt hivatott megelőzni az a szabály, amely megengedte, hogy az önálló zálogjog alapítására okot adó jogviszonyból eredő kifogásokat - szűk körben - a további szerzőkkel szemben is felhozzák. E szerint a zálogkötelezett - az önálló zálogjog átszállása esetén - a zálogjog megszerzőjével szemben a zálogjog alapjául szolgáló követelésből származó kifogásait akkor érvényesíthette, ha a zálogjog megszerzője rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerzésből ingyenes előny származott.[14] Ez a szabály nagyban hasonló volt a Jt. szabályához, bár az ingyenes előny és az ingyenes szerzés éppúgy nem azonosíthatók, mint az alapul fekvő jogviszony ismerete és az e tekintetben megnyilvánuló rosszhiszeműség (ami magában foglalja az elvárható ismereteket is), vagyis a Ptk. szélesebb körben biztosította a kifogások előterjesztésének a jogát a zálogkötelezett részére. Ezt a szabályozást 2001. szeptember 1-jei hatállyal módosította, részben pontosította és kiegészítette a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény. Ez a módosítás mondta ki kifejezetten, hogy az önálló zálogjog átruházható, és a kifogásolási jog szabályait is módosította: a zálogkötelezett "az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő" jogait és kifogásait érvényesíthette olyan további szerzővel szemben, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte (a közvetlen szerzővel szemben ez a korlátozás nem érvényesült). Ez a módosítás tehát a Jt. szabályát hozta vissza a hatályos jogba.
A módosító törvény tervezetének miniszteri indokolása szerint: "Szükségessé vált [...] annak kifejezett kimondása, hogy az önálló zálogjog átruházható, mert önmagában a Ptk. - jelenleg hatályos - 269. §-ának (3) bekezdéséből [...] ez nem következik. [...] Tény az is, hogy a Ptk. 269. §-ának (3) bekezdésében szereplő »a zálogjog alapjául szolgáló követelésből származó kifogásait« szövegrész pontatlan, ezért az önálló zálogjog szabályozása során ezt a megfogalmazást is szabatossá kell tenni. Az önálló zálogjog szabályozása körében a Ptk. 269. §-ának a törvény szerint módosított (3) bekezdése a tézisben foglaltakkal összhangban kifejezetten is kimondja, hogy az önálló zálogjog átruházható, ezáltal a vonatkozó szabályozás kétségtelenül egyértelműbbé válhat, akárcsak e bekezdésnek az a része, amely a kifogások érvényesíthetősége körében teszi a jelenleginél nemcsak szabatosabbá, de - a pozitív módon történő megfogalmazás eredményeként - érthetőbbé is a rendelkezés (és ebből következően az egész intézmény) lényegét." A módosítást szükségessé tette az is, hogy a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény - a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) szabályainak módosítása révén - kiterjesztette a jelzálog-hitelintézet tevékenységét az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezetével nyújtott hitelek mellett az ingatlanon alapított önálló zálogjog fedezetével történő hitelnyújtásra is.
A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) eredetileg nem ismerte az önálló zálogjogot; helyette a különvált zálogjog intézményét alkotta meg, amely a zálogjog fiduciárius jellegű egyszeri átruházását tette lehetővé.[15] Az önálló zálogjog intézményét -2016. október 1-jei hatállyal - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény 11. §-a hozta vissza a magyar magánjogba. Helyesebb lenne azonban inkább a jogintézmény újjáalkotásáról beszélni, minthogy a Ptk. által szabályozott önálló zálogjog számos lényegi ponton eltér a régi Ptk.-ban szereplő önálló zálogjogtól. Az önálló zálogjog a hatályos szabályozás szerint egy meghatározott körben a biztosított követeléstől függetlenül átruházható, ingatlant terhelő, keretbiztosítéki jellegű jelzálogjog.[16] Az önálló zálogjog esetén a kielégítési jog gyakorlásának feltételeit az ún. biztosítéki szerződés határozza meg,[17] amelyben e mellett fel kell tüntetni a zálogjog biztosítéki célját,[18] vagyis meg kell jelölni a biztosított követelést. Ennek jelentőségét az adja, hogy a zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra is, amelyek a biztosítéki szerződésben meghatározott követelés kötelezettjét megilletik.[19]
Az önálló zálogjog jogosultját védő szabály, hogy az önálló zálogjog átruházásával az önálló zálogjogot megszerző fél a biztosítéki szerződésben - az átruházás mértékének megfelelően - az átruházó helyébe lép.[20] Bár a kielégítési jog gyakorlásának feltételeit a biztosítéki szerződésben kell meghatározni, a törvény diszpozitív szabályai szerint ahhoz bármely fél általi írásbeli felmondás szükséges; a felmondási idő hat hónap.[21]
Különleges szabályok vonatkoznak az önálló zálogjog megszűnésére is: arra csak akkor kerülhet sor, ha azt az ingatlan-nyilvántartásból törlik. Ha ugyanis a biztosítéki szerződés nem jött létre, az önálló zálogjog létesítésének a biztosítéki szerződésben megjelölt célja véglegesen meghiúsult, vagy a biztosítéki szerződés, illetve a biztosítéki átruházható volt; a későbbi jogalkotás ezen a nyomvonalon haladt aztán tovább.
- 974/975 -
szerződés szerint a zálogtárgyból kielégíthető követelés - ideértve a megtérítési követelést is - megszűnt, továbbá, ha a biztosítéki szerződésbe foglalt más, az önálló zálogjog megszűnését eredményező ok vagy feltétel bekövetkezett, ez önmagában nem eredményezi a zálogjog megszűnését, ellenben a zálogjogosult a zálogkötelezett írásbeli felszólítására köteles hozzájárulni ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartásba az önálló zálogjog jogosultjaként a zálogkötelezettet vagy az általa megjelölt pénzügyi intézményt jegyezzék be, vagy az önálló zálogjogot töröljék az ingatlan-nyilvántartásból.[22]
Láthattuk, hogy a telekadósság, és kezdetben az önálló zálogjog feltételezte, hogy nincs a zálogjogosult és a zálogkötelezett között másik jogviszony. A Jt. 85. §-ában, illetve a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésében foglalt kifogás tehát valójában arra vonatkozott, hogy a telekadósság/önálló zálogjog alapítása érvénytelen, tipikusan azért, mert annak hiányzik az érvényes causája. Eredetileg fel sem merült, hogy ez utóbbi esetben az érvénytelenség orvosolható lenne, egyrészt, mert az érvényessé nyilvánítás lehetőségét a magyar jog 1978. március 1-je előtt nem ismerte, másrészt a kifogásolási jog éppen a jogintézménnyel való visszaéléseket (tehát a bírósági úton nem érvényesíthető vagy érvénytelen követelések zálogjoggal biztosítását) volt hivatott megelőzni.
Míg a Ptk. szabályozása feltételezi az önálló zálogjog által biztosított követelés fennálltát (a biztosítéki szerződésben ezt meg kell jelölni, és ennek megszűnése alapot adhat az önálló zálogjog törlésére), és a zálogkötelezett az önálló zálogjog jogosultjával szemben mindazon kifogást felhozhatja, amelyek a biztosított követelés kötelezettjét megilletik, így a hatályos jog szerint zálogjog önállóan átruházható, járulékos jellegű zálogjognak tekinthető, addig a régi Ptk. gyakorlatában a Kúria több eseti határozatában is hangsúlyozta az önálló zálogjog nem járulékos jellegét és a zálogkövetelés függetlenségét a biztosított követeléstől.
Ahogyan arra a Kúria rámutatott, "[a]z önálló zálogjog e szerint nem biztosítéki célú értékjog, hanem végleges vagyoni juttatásnak minősülő puszta dologi adósság, amely alapítható ingyenesen (ajándékként) vagy valamely fennálló követelés megszüntetésével, annak teljesítéseként is. Nem zárja ki azonban a rPtk. 269. §-a az önálló zálogjog biztosítéki célú alkalmazását sem, [...]. A rPtk. 200. § (1) bekezdése alapján kialakult joggyakorlatnak megfelelően a felek - ha ez nem ütközik jogszabályi rendelkezésbe - a kölcsönszerződésüket más, önálló szerződéssel is biztosíthatták. Ilyen szerződés lehetett adásvétel, opció vagy akár az önálló zálogjog is és közös ez esetekben az, hogy a biztosítéki szerződésnek nincs járulékos jellege, annak jogi sorsa nem függ a biztosított követelés jogi sorsától, így például a biztosított kölcsönszerződés érvénytelensége még nem vonja maga után az önálló biztosítéki szerződés érvénytelenségét. Az önálló zálogjogot alapító zálogszerződés ennek megfelelően a megkötésekor fennálló, benne rejlő ok miatt lehet csak érvénytelen. (Kúria Pfv.VI.21.660/2016/7., Pfv.VI.21.076/2019/5. számú ítélet.)"[23]
A Kúria gyakorlata tehát hangsúlyozta: "az önálló zálogjog [...] biztosítékként kiköthető, azonban ebben az esetben sem járulékos jellegű: az sem szükséges, hogy egy alapügylethez kapcsolódjon, de ha mégis kötelmi jogviszony áll mögötte, közömbös, hogy az önálló zálogjog alapítását ennek a biztosítására szánták-e. [...] Az önálló zálogjog alapítása szempontjából a követelés léte vagy nemléte közömbös, mert akár létezik követelés, akár nem, ez a zálogjog csak úgy alapítható, hogy az a zálogtárgyat személyes követelés nélkül (vagyis: személyes kötelezettségre tekintet nélkül) terhelje. Lehetséges tehát, hogy a zálogkötelezettel szemben személyes követelés is érvényesíthető, vagy a zálogkötelezett valamely más személlyel szembeni személyes követelésre tekintettel vállalta a zálogkötelezettséget, mindennek azonban a zálogjog létére, jogi sorsára nincsen - nem lehet - kihatása, mert az önálló zálogjog a zálogtárgyat ettől a követeléstől függetlenül fogja terhelni."[24]
A Kúria a járulékosság hiányából vezette le nemcsak az önálló zálogjog átruházhatóságát, hanem a kifogáskorlátozást is: "éppen az önállóságából ered az önálló zálogjog megszerzőjével szemben egyfajta korlátozás: a zálogkötelezett ugyanis jogait és kifogásait kizárólag az önálló zálogjog közvetlen megszerzőjével (eredeti jogosultjával) szemben vagy olyan jogutódjával szemben érvényesítheti, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte (régi Ptk. 269. § (3) bekezdés). [...] Az önálló zálogjog absztrakt jogviszony, hiszen a feleknek nem kell feltárniuk a kötelezettségvállalás jogcímét, és mivel absztrakt jogviszony, a mögötte esetleg meghúzódó alapügylet nem jut komoly jelentőséghez, azt már az önálló zálogjogot létesítő felek maguk is - praktikus okokból - elkülönítik, eltávolítják az önálló zálogjogtól. Ebből pedig az következik, hogy az önálló zálogjog mögött meghúzódó alapügylet [...] létrejöttét, érvényességét nem vitathatja az önálló zálogjog kötelezettje [...] abban a perben, melyet az önálló zálogjog megszerzőjének jogutóda [...] ellen indított azon cél elérése érdekében, hogy az önálló zálogjogon alapuló végrehajtás megszüntetését elérje; tekintettel arra is, hogy az önálló zálogjog megszerzője [...] a jogosultságát refinanszírozás kapcsán - tehát nem ingyenesen - szerezte és a kölcsönszerződés megkötésében nem vett részt."[25]
A kifogásolási jog biztosításának indokaként a Kúria több érvet is felhozott. Egyik határozatában úgy foglalt állást, hogy: "[a]z önálló zálogjog
- 975/976 -
alapításához vezető körülmények Ptk. 269. § (3) bekezdésben engedett vizsgálata csak annyiban töri át az önálló zálogjognak az alapjogviszonytól való függetlenségét, hogy az adóssal szemben ne történjen kétszeres igényérvényesítés, azaz az önálló zálogjog érvényesítése az alapítás biztosítéki céljával összhangban történjen. A perben fel sem merült a zálogjog érvényesítése kapcsán a személyi és egyben dologi kötelezett alperes - elszámolási igényt megalapozó - »túlteljesítése«".[26]
Egy másik határozat további szempontokra mutat rá: bár "az önálló zálogjogot a biztosítéki célú alapítás sem teszi tehát járulékos jellegűvé, azonban csak bizonyos korlátok között lesz érvényesíthető. A zálogjogosult kielégítési jogát ez esetben a felek szerződéses megállapodása korlátozza azzal, hogy összekapcsolja a biztosított követelést a zálogjoggal. A zálogjogosult a zálogszerződésből eredő jogait tehát csak a biztosított követelés érvényesítése érdekében - annak erejéig - elszámolási kötelezettség mellett gyakorolhatja. [...] Ez a korlátozás azonban, mivel a felek relatív hatályú kötelmi megállapodásán alapul, csak a zálogjog közvetlen megszerzőjére (eredeti zálogjogosult) hat ki, továbbá a rPtk. 269. § (3) bekezdésének kifejezett rendelkezése alapján a zálogjog közvetlen megszerzőjének olyan jogutódjára, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte. Velük szemben tehát a zálogkötelezett az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogait és kifogásait érvényesítheti, azaz hivatkozhat arra például, hogy a zálogjog alapjául szolgáló jogviszony érvénytelen és ezen okból, vagy a biztosítéki szerződés kötelezettjének teljesítésére tekintettel, az abból eredő tartozás megszűnt vagy kevesebb, mint a zálogszerződés szerint a zálogtárgyból kielégíthető követelés."[27]
Ezt az érvelést megerősítve a Kúria kifejezetten is rámutatott: "[a]z önálló zálogjog eszerint ún. puszta dologi adósság: a zálogjogosult a zálogszerződésben meghatározott összeg erejéig kereshet kielégítést a zálogtárgyból. Előfordulhat például, hogy az önálló zálogjogot ingyenesen (ajándékként) vagy valamely fennálló követelés megszüntetésével, annak teljesítéseként alapítják. [...] Az rPtk. 269. §-a ugyanakkor nem zárja ki az önálló zálogjog biztosítéki célú alkalmazását sem. [...] Az önálló zálogjog biztosítéki célú alapítása fiduciárius ügylet: a zálogjogosult kielégítési jogát ebben az esetben a felek megállapodása korlátozza. [A felek kötelmi hatályú megállapodását az rPtk. 269. § (3) bekezdése korlátozott dologi hatállyal ruházza fel.] Míg a járulékos zálogjog esetében a törvényi járulékosság intézménye teremti meg a kapcsolatot a zálogjog és a biztosított követelés között, addig a biztosítéki célú önálló zálogjog esetében a felek megállapodása (egyfajta szerződéses járulékosság) kapcsolja össze a zálogjogot és a biztosított követelést."[28]
A Kúria a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén a zálogkötelezett jogainak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 269. § (3) bekezdése alapján történő érvényesítéséről szóló 2/2021. Polgári jogegységi határozatában - eltérve a Pfv.I.21.934/2016/5. és Pfv.VI.21.076/2019/5. számú határozatban foglaltaktól - úgy foglalt állást, hogy a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén azt, ha a zálogjog közvetlen megszerzőjének jogutódja a zálogjog megszerzésekor legalább arról tudott, hogy az önálló zálogjogot egy másik jogviszonyra tekintettel, annak biztosítékaként alapították, úgy kell tekinteni, hogy az alapul szolgáló jogviszonyt ismerte.
A jogegységi határozat indokolása - elismerve a biztosítéki céllal kikötött zálogjog fiduciárius jellegét - rámutatott: "az rPtk. 269. § (3) bekezdésének helyes értelme szerint akkor állapítható meg, hogy ismerte az alapul szolgáló jogviszonyt, ha ténylegesen megismerte az alapjogviszony konkrét, az önálló zálogjog érvényesíthetőségére kiható tartalmát, vagy elvárható volt tőle, hogy ebben a körben az alapügyletet megismerje. Ha a jogutód tudott arról, hogy az önálló zálogjogot valamely más szerződés, például kölcsönszerződés biztosítékául alapították, tehát a zálogjog megszerzésekor legalább az alapul szolgáló jogviszony létéről tudomása volt, akkor - az rPtk. 4. § (4) bekezdésére figyelemmel - elvárható volt tőle, hogy tájékozódjon az alapügylet tartalmáról, annak az önálló zálogjog érvényesíthetőségét befolyásoló kikötéseiről. Az ilyen jogutódot ezért úgy kell tekinteni, hogy a szerzéskor az alapjogviszony ismeretében volt."[29] A jogegységi tanács - bár ezt követően hivatkozik - argumentum ad absurdum jelleggel - az ellentétes álláspont tarthatatlanságára,[30] - alapvetően a jóhiszeműség és tisztesség általánosan alkalmazandó alapelvéből vezeti le az álláspontját.
A jogegységi határozat utal a felhozható kifogások körére is: "[a]z önálló zálogjog kötelezettje a kifejtettek értelmében az rPtk. 269. § (3) bekezdésében meghatározott jogosultakkal szemben
- 976/977 -
az alapul szolgáló jogviszonyból eredő jogait és kifogásait is érvényesítheti, így arra is hivatkozhat, hogy az alapügylet létre sem jött vagy érvénytelen, illetőleg az alapjogviszony alapján fennálló követelés kisebb annál az összegnél, amelynek biztosítására az önálló zálogjogot alapították, illetve hogy az alapügylet az önálló zálogjogból való kielégítési jog megnyílását - az önálló zálogjogot alapító szerződésben foglaltakhoz képest - további feltételekhez köti, és ezért nem vagy kisebb mértékben köteles a zálogtárggyal való helytállásra";[31] ezt a későbbi joggyakorlat megerősítette, elfogadva a refinanszírozó pénzintézettel szemben az érvénytelenségi kifogást,[32] a kölcsönszerződés - a kielégítési jog megnyíltának előfeltételeként meghatározott - felmondásának hiányára való hivatkozást.[33]
A felhozható kifogások körében a Kúria ezen felül elismerte az elévülési kifogást is: a "biztosítéki céllal kikötött egyetemleges önálló jelzálogjogok esetén [...] amennyiben az alapul szolgáló követelés elévül, úgy - az rPtk. 269. § (5) bekezdése és 264. § (1) bekezdése megfelelő alkalmazásának eredményeként - a biztosíték is megszűnik, hiszen nincs olyan bírósági eljárásban érvényesíthető követelés, amelynek biztosítékául szolgálnának az egyetemleges önálló jelzálogjogok. Az rPtk. 324. § (3) bekezdése csak a kézizálog esetében mondja ki azt, hogy az elévülés a kézizálogból való kielégítést nem akadályozza."[34]
Utalnunk kell arra, hogy az egységes kúriai gyakorlat alapjául szolgáló 2/2021. PJE határozattal szemben jelenleg alkotmányjogi panaszeljárás van folyamatban.[35] Az indítványozó - lényegi tartalmát tekintve azonos beadványokban kifejtett, az Alkotmánybíróság honlapján található ügyismertetés szerint is lényegi érvként kiemelt[36] - álláspontja szerint "a PJE alapvető jogértelmezési hibája, hogy a mindenkor hatályos, banktitokra vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes elvárást támaszt. [...] Az önálló zálogjog megszerzője a PJE alapján abba a helyzetbe kerül, hogy a PJE szerint köteles az alapul fekvő jogviszonyt már az önálló zálogjog megszerzésekor megismerni, arra ugyanakkor a banktitokra vonatkozó szabályok alapján - vonatkozó kivétel hiányában - nem jogosult. Arra az időpontra nézve, amikor az önálló zálogjog megszerzőjének nincs is szándéka arra, hogy a kölcsönszerződésből eredő követelést megszerezze, nincs olyan értelmezése a rHpt. vagy a Hpt. rendelkezéseinek, amely alapján a kölcsönszerződést is jogosult lenne megismerni. [...] Kiemelendő, hogy a hitelezési gyakorlatban sűrűn előfordul, hogy a kölcsönszerződés adósa, és az önálló zálogjog kötelezettje eltérő személyek. Ilyen esetben még nyilvánvalóbb, hogy ha egy refinanszírozó kizárólag az önálló zálogjogot kívánja megszerezni, a kölcsönkövetelést pedig nem (vagy csak későbbi, bizonytalan időpontban, további feltételek függvényében), akkor az önálló zálogjog megszerzésekor pusztán ezen az alapon más személy (kölcsönadós) banktitkát nem ismerheti meg, azt az átruházó nem tárhatja fel. [...] Az Alaptörvény 28. cikkéből következően nem lehet úgy értelmezni egy jogszabályt, hogy olyan magatartás tanúsítására vonatkozó kötelezettséget állapít meg, amely magatartást más jogszabály egyidejűleg tilt."[37]
Nem megelőlegezve az Alkotmánybíróság döntését, meg kell jegyezni, hogy az indítvány szelektíven veszi figyelembe a refinanszírozó bank rendelkezésére álló jogi eszközöket. A régi Hpt. 51. § (1) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis a banktitok - egyebek mellett - akkor is kiadható harmadik személynek, ha a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad; nem szükséges a közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalás, ha az ügyfél ezt az írásbeli nyilatkozatát a pénzügyi intézménnyel történő szerződéskötés keretében nyújtja.
Nincs tehát akadálya annak, hogy az ügyfél a bankot már az önálló zálogjogot alapító szerződésben feljogosítsa arra, hogy a szükséges adatokat az önálló zálogjogot megvásárló, refinanszírozó bankkal közölje, illetve - ha a személyes és dologi kötelezett elválik - az önálló zálogjog kikötésével egyidejűleg a személyes adós hozzájáruló nyilatkozatát beszerezzék ehhez. Ez annál kevésbé ütközhet akadályokba, minthogy a mögöttes jogviszony feltárása elsősorban éppen a zálogkötelezett érdeke, hiszen az ő számára biztosítja a kifogásolás lehetőségét.
Az, hogy a refinanszírozó bank üzleti partnerétől a vásárláskor nem követeli meg, hogy a számára releváns adatok közléséhez az ügyfél hozzájárulását beszerezze, a culpa in contrahendo körében értelmezhető, hiszen a refinanszírozó bank éppúgy nem köteles ilyen feltételekkel is megvásárolni az önálló zálogjogot, mint ahogy a dologi kötelezett is megtagadhatná a szerződés aláírását, ha a személyes kötelezett nem járul hozzá a mögöttes jogviszony feltárásához, szűkítve így az általa felhozható kifogások körét. Nem helytálló tehát az az érv, hogy a 2/2021. PJE határozat egyértelműen és kifejezetten "olyan magatartás tanúsítására vonatkozó kötelezettséget állapít meg, amely magatartást más jogszabály egyidejűleg tilt".
- 977/978 -
Amennyiben az érvénytelenségi kifogás eredményre vezet, felmerül a kérdés, hogy ez miként hat ki az önálló zálogjogra, illetve az önálló zálogjog jogosultjára.
A Kúria e körben elfogadott álláspontja szerint, a kifogás az önálló zálogjog megszerzőjével szemben a 2/2021. PJE határozattal értelmezett régi Ptk. 269. § (3) bekezdése alapján felhozható, minthogy "az önálló zálogjog jogi sorsa nem függ a biztosított követelés jogi sorsától, az alapügylet érvénytelensége nem teszi magát a zálogszerződést is érvénytelenné";[38] "[a]mennyiben [...] a zálogkötelezett alappal hivatkozik az alapügylet érvénytelenségére, a biztosítéki célú önálló zálogjog jogosultja az érvénytelen szerződés alapján az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása alapján fizetendő ellenszolgáltatás erejéig kereshet kielégítést a zálogtárgyból, míg alaptalan érvénytelenségi kifogás esetén a kölcsönszerződés szerint lejárt követelés erejéig."[39]
Ennek kapcsán merül fel az a kérdés, hogy ilyen esetben az önálló zálogjog jogosultja kérheti-e az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazását, különösen a biztosított követelés alapjául szolgáló szerződés érvényessé nyilvánítását, figyelemmel arra, hogy ő ennek a jogviszonynak nem alanya. E körben - a régi Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben - az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10.b. pontjában kifejtett elv alkalmazandó, miszerint harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza.
Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a PK vélemény indokolása szerint "[a] jogi érdekeltséghez igazodó, korlátozott, behatárolt jogkövetkezmények generálisan nem határozhatók meg, ebben a kérdésben minden ügyben egyedileg kell állást foglalni."[40] Erre vonatkozó joggyakorlat hiányában azonban nehéz előre jelezni, hogy a Kúria el fogja-e ismerni az önálló zálogjog jogosultjának mint harmadik személynek a jogát az érvénytelenség további jogkövetkezményei alkalmazása iránt. Ennek kapcsán utalni kell arra, hogy az engedményesnek az érvénytelenség további jogkövetkezményei alkalmazása iránti jogát a Kúria gyakorlata nem ismeri el.[41]
Fel kell hívni azonban arra is a figyelmet, hogy a Jht. 8. § (6) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a visszavásárlási szerződésből származó fizetési kötelezettség megszegése vagy a hitelező felszámolásának elrendelése esetén, ennek bekövetkezése időpontjától kezdődően az önálló zálogjoggal biztosított jelzáloghitel a jelzáloghitelintézetet illeti meg. Ez a szabály álláspontom szerint nagymértékben leegyszerűsíti a helyzetet abban az esetben, ha az önálló zálogjog jogosultjának kielégítési joga azért nyílt meg, mert - miután a követelést a Jht. 8. § (6) bekezdése alapján megszerezte - az adós vele szemben nem tett eleget a fizetési kötelezettségének.
Nyilván más a helyzet abban az esetben, ha az önálló zálogjog jogosultja a hitelező által megindított végrehajtási eljárásba kapcsolódik be zálogjogosultként, de ebben az esetben a jogszavatosság szabályai nyújthatnak segítséget a refinanszírozó pénzintézetnek, hiszen - végső soron - az önálló zálogjog eredeti jogosultja (a hitelező) -felel a jelzálogjog érvényes fennálltáért. A hitelező jogutód nélküli megszűnése esetén álláspontom szerint ugyancsak szükségképpen megoldást jelenthet a Jht. 8. § (6) bekezdése: a felszámolás esetét kifejezetten is rendezi, de ha a jogutód nélküli megszűnést végelszámolás előzte meg, az az eset is rendezhető e szabályra tekintettel.
Minthogy a végelszámolás során a megszűnő jogi személy valamennyi tartozását rendezni kell, így az önálló zálogjog jogosultja csak úgy érvényesíthet igényt az adóssal szemben, ha a megszűnt pénzügyi intézmény a refinanszírozó bankkal szembeni tartozást az alapul fekvő követelés engedményezésével elégíti ki (minden más esetben ugyanis a refinanszírozó bank köteles visszaruházni vagy átruházni az önálló zálogjogot az őt kielégítő személyre). Ez az engedményezés önmagában ugyan nem teszi a refinanszírozó bankot az alapul fekvő szerződés alanyává, de ha e szerződés érvénytelen, akkor ez egyben azt jelenti, hogy a fizetés nem történt meg, vagyis a megszűnt jogi személy nem teljesítette a visszavásárlási szerződésből származó fizetési kötelezettségét, ami egyben alkalmazhatóvá teszi a Jht. 8. § (6) bekezdését, így ebben az esetben a refinanszírozó bank az alapjogviszony alanyává vált.
A fentiekre tekintettel láthatjuk, hogy bár a Kúria látszólag valamennyi lehetőséget lezárta a követelése érvényesítése előtt a megszűnt pénzügyi intézményt refinanszírozó bank számára a biztosított szerződés érvénytelenségének megállapítása esetére, valójában e joggyakorlat csak a felek közti érdekegyensúly fenntartásához szükséges mértékben szorította keretek közé az önálló zálogjog jogosultjának igényérvényesítését.
Az önálló zálogjog jogosultja sem rendelkezhet ugyanis több joggal, mint az önálló zálogjoggal biztosított követelés jogosultja, feltéve, hogy tudatában van annak, hogy egy fiduciárius megkötéssel alapított önálló zálogjogot szerzett meg. Ez a kötöttség a Ptk. 5:100. §-ában foglalt szabályozásból köztudomású, a régi Ptk. hatálya alatt alapított önálló zálogjog esetén pedig esetileg vizsgálandó, hogy arról az önálló zálogjog alapítója tudott-e. Az önálló zálogjog megszerzője a szerződéskötés során, kellő gondossággal eljárva biztosíthatja magának a lehetőséget a fiduciárius biztosítéki jellegből fakadó korlátok feltárására, és ha ezt elmulasztja, ezt a maga veszélyére teszi.
- 978/979 -
Bár erre vonatkozó kúriai joggyakorlat hiányában az általam felvázolt jogértelmezés helyessége természetesen vitatható, álláspontom szerint azonban a jogszavatosság szabályai és a Jht. 8. § (6) bekezdése minden olyan esetben biztosítják az érvénytelenség jogkövetkezményeinek elhárítását, amikor ez a lehetőség a biztosított szerződés hitelezője számára adott; ennél tágabb körű védelemre pedig alappal nem tarthat igényt az önálló zálogjog olyan megszerzője, aki tisztában van az általa megszerzett önálló zálogjog biztosítéki jellegével.
[1] Bodzási Balázs: Önálló zálogjog, In: Hitelbiztosítékok (szerk.: Bodzási Balázs), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016, 747-812.
[2] Gárdos István: Az önálló zálogjog jogi természetéről, Polgári Jog, 2017/11.
[3] Kisfaludi András: Érvénytelenségi kifogás az engedményessel szemben, In: Ünnepi kötet dr. Szabó Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára, Forum. Acta Juridica et Politica 3., Szeged, 2021, 219-225.
[4] Menyhárd Attila: Engedményezés, In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. (szerk.: Osztovits András), Budapest, Opten, 2014.
[5] Nizsalovszky Endre: A telekadósság fogalma és tartalma. A felek egymásközti viszonya, In: A magyar magánjog V. - Dologi jog (szerk.: Szladits Károly), Grill, Budapest, 1942.
[6] Pomeisl András: A zálogjog, In: Polgári jog IV/VI. - Dologi jog, (szerk.: Wellmann György), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021.
[7] Tóth Gábor Márton: A Kúria ítélete az önálló zálogjog jellegéről: a járulékosság hiányának elvi szinten való deklarálása és a refinanszírozás kérdése, Jogesetek Magyarázata (JeMa), 2021/2-3, 71-82.
[8] Vékás Lajos: Szerződési jog - általános rész, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2021.
[4] Gfv.VII.30.200/2019/4.
[5] Gfv.VII.30.265/2020/8.
[6] Gfv.VI.30.361/2020/8.
[9] Gfv.VII.30.265/2020/8.
[12] Gfv.VI.30.140/2021/12.
[2] 2/2010. PK vélemény ■
JEGYZETEK
[1] Vö. 7/2021 PJE határozat.
[2] Lásd: K-GJ-2022-22. számon közzétett határozatot.
[4] Vö.: Jt. 23. §.
[6] Uo. 2. bekezdés.
[7] Jt. 85. §.
[8] Jt. 8. §.
[9] Nizsalovszky Endre: A telekadósság fogalma és tartalma. A felek egymásközti viszonya, in: A magyar magánjog V. - Dologi jog (szerk.: Szladits Károly), Grill, Budapest, 1942, 91. § IV., 665.
[10] 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.), 269. § (1) bekezdés.
[11] Ezt támasztja alá az önálló zálogjogot megalapító törvény javaslatának miniszteri indokolása is: "Szükségesnek mutatkozik hangsúlyozni két elemet; részint azt, hogy a zálogjog vagy fennálló követelésen alapszik, azaz nem a követeléstől függetlenül keletkezik, vagy már megalapítását tekintve is teljességgel önálló; részint pedig azt, hogy a zálogszerződés létrejöttével a zálogjog mindig személyes követelés nélkül terheli a zálogtárgyat. A járulékosság megszűnése vonja maga után azt, hogy a zálogjogosult kielégítési jogának megnyílta a járulékos zálogjogra vonatkozó szabályozástól eltérő rendezést igényel, tekintettel arra, hogy egyik esetben sem áll a zálogjog mögött követelés, [...]". Más kérdés, hogy a banki gyakorlat az önálló zálogjogot egy fiduciárius jellegű, absztrakt biztosítékként kezdte használni, ahol az önálló zálogjog egy létező, független követelés biztosítékaként funkcionált, de attól függetlenül is
[12] Régi Ptk. 269. § (2) bekezdés.
[13] De itt is alkalmazandó volt az a joggyakorlatban kialakult szabály, hogy a tartós jogviszonyokban a felmondás joga nem zárható ki.
[14] Régi Ptk. 269. § (3) bekezdés.
[15] A különvált zálogjogról lásd bővebben: Pomeisl András: A zálogjog, In: Polgári jog IV/VI. - Dologi jog, (szerk.: Wellmann György), HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021, 252-258.
[16] Ptk. 5:100. § (1), (4) bekezdés.
[17] Uo. (3) bekezdés.
[18] Uo.
[19] Uo. (6) bekezdés.
[20] Uo. (4) bekezdés.
[21] Uo. (5) bekezdés.
[22] Uo. (8) bekezdés.
[23] A Kúria Pfv.VI.20.439/2019/12. számú határozata, [28]-[29].
[24] A Kúria Pfv.I.21.934/2016/5. számú határozata, [10]. Megjegyzendő, hogy bár a 2/2021. PJE határozat értelmében e határozat nem hivatkozható kötelező erejű határozatként, de ezt az érvelést a jogegységi határozatban foglalt álláspont nem érinti.
[25] A Kúria Pfv.I.21.934/2016/5. számú határozata, [11],[13].
[26] A Kúria Pfv.VI.21.076/2019/5. számú határozata, [10]. Megjegyzendő, hogy bár a 2/2021. PJE határozat értelmében e határozat nem hivatkozható kötelező erejű határozatként, de ezt az érvelést a jogegységi határozatban foglalt álláspont nem érinti.
[27] A Kúria Pfv.VI.20.439/2019/12. számú határozata, [30]-[31]. Közzétételre került a BH 2020.205. számon is.
[28] A Kúria Gfv.VII.30.200/2019/4. számú határozata, [36]-[37]. Lásd még a Kúria Gfv.VII.30.265/2020/8. számú határozatának [29]-[31] pontját.
[29] 2/2021. PJE határozat, Indokolás III. pont.
[30] "Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása az rPtk. 269. § (3) bekezdését lényegében kiüresítené, hiszen a tipikus gyakorlat szerint az önálló zálogjog megszerzője (az önálló zálogjoggal biztosított kölcsön refinanszírozója) az önálló zálogjogot a kölcsön nyújtása és az önálló zálogjog alapítása után azonnal megszerzi, a kölcsönkövetelés engedményezésére azonban csak később vagy egyáltalán nem kerül sor. Az önálló zálogjog kötelezettjének tehát azt kellene bizonyítania, hogy a kölcsönt refinanszírozó hitelező a kölcsönszerződés feltételeit, konkrét rendelkezéseit már az önálló zálogjog megszerzésekor ismerte, annak ellenére, hogy a kölcsönkövetelés engedményezésére csak az önálló zálogjog megszerzését követően került sor. Ezt a bizonyítási kötelezettséget a zálogkötelezett kivételes esetektől eltekintve nem tudná teljesíteni, így a valóságban nem hivatkozhatna az rPtk. 269. § (3) bekezdése alapján az alapügylet alapján fennálló kifogásokra." 2/2021. PJE határozat, Indokolás III. pont.
[31] 2/2021. PJE határozat, Indokolás III. pont.
[32] Lásd a Kúria következő határozatait: Gfv.VI.30.361/2020/8. [41]; Gfv.VI.30.445/2020/5. [34]; Gfv.VL30.174/2021/2. [42]-[45]; Gfv.VI.30.144/2021/6. [34].
[33] Lásd a Kúria következő határozatait: Gfv.Vi.30.464/2020/6. [42]-[46]; Gfv.Vi.30.140/2021/12. [22]-[27];
[34] A Kúria Gfv.VII.30.265/2020/8. számú határozata, [36].
[35] Lásd a IV/03765/2021. és IV/05040/2021. számú egyesített ügyeket.
[36] Lásd
http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsyO/87CB5DB45AF18366C125879E00603A87?OpenDocument (2022. április 1-jei letöltés);
http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/5ADD4C410FC73721C12587D600602EEC?OpenDocument (2022. április 1-jei letöltés).
[37] A IV/03765/2021. számú alkotmányjogi panasz 44-46. pontja; a IV/05040/2021. számú alkotmányjogi panasz 40-41. pontja.
[38] A Kúria Gfv.VI.30.174/2021/2. számú határozata, [42].
[39] A Kúria Gfv.VI.30.361/2020/8. számú határozata, [41].
[40] 2/2010. PK vélemény, Indokolás 10.b. pont.
[41] Lásd a Kúria következő határozatait: Gfv.VI.30.087/2021/7. [18]-[21]; Gfv.VI.30.183/2021/4. [18]-[21].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD főtanácsadó, Kúria. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
