A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a kötelmi jog és a szerződési jog területén számos változást hozott. A Ptk.-ban új jogintézmények kerültek szabályozásra (például a szerződésátruházás, bizalmi vagyonkezelés), néhány, az 1959. évi IV. törvényből (a régi Ptk.-ból) ismert jogi konstrukció pedig eltűnt.
Egy új, azonban kevésbé feltűnő - ezért eddig részleteiben nem is igazán vizsgált - rendelkezés található a Ptk. 6:3. §-ában. Eszerint a kötelem a szolgáltatás teljesítésével megszűnik. A Ptk. 6:3. §-ához fűzött szűkszavú magyarázat szerint: "A törvény pótolja azt a természetes, ám az 1959-es Ptk.-ból hiányzó szabályt, hogy a teljesítés a kötelem megszűnését eredményezi."[1]
Közömbös, hogy ki teljesít a jogosultnak, így nemcsak a személyes adós, hanem a harmadik személy részéről történő teljesítés is kötelemmegszüntető hatást vált ki. A harmadik személy részéről történő teljesítésről a Ptk. 6:57. §-a rendelkezik. A 6:57. § (1) bekezdése szerint "[a] jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni." Az (1) bekezdés második mondata a szerződéses biztosítékok kötelezettjeire - így a kezesre és a zálogkötelezettre is - egyértelműen irányadó. A biztosítékok kötelezettjei esetén ugyanis fennáll az ahhoz fűződő jogi érdek, hogy a teljesítés megtörténjék. A biztosítéki kötelezettek részéről történő teljesítéshez ennek alapján nem szükséges a kötelezett hozzájárulása. Lényeges különbség a kezes és a zálogkötelezett között, hogy míg a kezest teljesítési (fizetési) kötelezettség terheli, amelyért teljes vagyonával köteles helytállni, addig a zálogkötelezettet főszabály szerint ilyen jellegű kötelezettség nem terheli. A zálogkötelezett csupán azt köteles tűrni, hogy a zálogjogosult a kielégítési jogát a zálogtárgyra vonatkozóan gyakorolja. A zálogkötelezettet tehát tűrési kötelezettség terheli. Ez a kötelezettség a zálogtárgyra korlátozódik, vagyis a dologi zálogkötelezettet teljes vagyoni felelősség/helytállási kötelezettség nem terheli. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a zálogkötelezett teljesítse a zálogjoggal biztosított követelést és így hárítsa el a kielégítési jog gyakorlását.[2]
A Ptk. 6:57. § (2) bekezdése ezt követően rögzíti: "Ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben." Végül a 6:57. § (3) bekezdése alapján a harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítékaként a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak: "Ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor."
A Ptk. 6:3. § a) pontjából, valamint a 6:57. §-ából következően tehát ha a biztosított követelés teljesítésére nem a személyes adós (főkötelezett) részéről kerül sor, a biztosított követelés megszűnik, amelynek a helyébe a teljesítést nyújtó személyt megillető megtérítési igény lép(het). A megszűnt követelés biztosítékai azonban fennmaradnak és a teljesítést nyújtó személyt megillető megtérítési követelést biztosítják.
Fontos kiemelni, hogy a megszűnt követelés és a helyébe lépő megtérítési követelés két különböző jogcímen fennálló követelés. Bárki is teljesíti tehát a szolgáltatást, a kötelem megszűnik, az abból származó követelés helyébe lépő megtérítési igény pedig már egy új követelésnek minősül.[3] Még ha a megtérítési követelés összegszerűségét tekintve azonos is a megszűnt követeléssel, két különböző követelésről van szó. Ennek a biztosítékok kötelezettjei szempontjából meghatározó jelentősége van.
A Ptk. miniszteri indokolása a 6:57. §-hoz kapcsolódóan így fogalmaz: "A Ptk. különböző helyeken következetlenül eltérő és dogmatikailag is kifogásolható módon rendelkezik a harmadik személy teljesítését követő helyzetről. A teljesítés megtörténte esetén a Ptk. egyszer megtérítési igényről, máskor a teljesített követelések törvényi engedményezéséről, átszállásáról beszélt. A törvény e tekintetben egységesíti a terminológiát, és ezzel kiküszöböli a dogmatikai bizonytalanságot is; egyértelművé teszi: a harmadik személy általi teljesítéssel, azaz az eredeti jogosult kielégítésével az eredeti kötelem megszűnik, a kötelezett a teljesítő harmadik személlyel pedig elszámolási viszonyba kerül, és ennek keretében - az eredeti szerződéses viszonytól független - megtérítési igénye keletkezik. A követelés, illetve a tartozás megszűnése a kötelmet magát szünteti meg, így teljesen nyilvánvaló, hogy a követelés átszállásáról értelmetlen beszélni. A törvény e szabályozási logika mentén egységesíti a hasonló esetekre a kódex különböző helyein (pl. dologi kötelezett megtérítési igénye zálogjog esetén, kezes, biztosító megtérítési igénye stb.) található rendelkezéseket."[4]
Az alábbiakban arra kívánunk rámutatni, hogy az 1959-es régi Ptk.-ban írt azon rendelkezéseknek, amelyeket a Ptk. miniszteri indokolása dogmatikailag is kifo-
- 16/17 -
gásolhatónak tekint, milyen okai voltak és mi volt a szerepük. Ennek során a Ptk. 6:57. §-ának alkalmazásakor felmerülő gyakorlati kérdésekre is kitérünk. Ezeknek egy részére a jogalkotó 2019-ben ugyan választ próbált adni, más részük azonban - a kezesség vonatkozásában - továbbra is megoldatlan, ami hátrányos helyzetbe hozhatja a jogosultnak teljesítő harmadik személyt.
Az alapjogviszony jogosultjának teljesítő (fizető) kezesre vonatkozóan az 1959-es Ptk. 276. § (1) bekezdése így rendelkezett: "Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll." Ennek alapján a jogosultnak teljesítő kezesre a kezességgel biztosított követelés és az azt biztosító - a kezességvállalást megelőzően keletkezett - jogok (például zálogjog) átszálltak. A követelés és a biztosítékok átszállására külön jogügylet nélkül, a törvény alapján került sor, így a teljesítő kezes a főadós jogutódjának minősült. A jogutódlás tényének elsődlegesen a főadós ellen indított felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás szempontjából volt kiemelkedő jelentősége.
A magyar magánjogban a biztosított követelésnek és azzal együtt a biztosítékoknak a teljesítő kezesre való átszállását nem az 1959-es Ptk. mondta ki először, annak ugyanis az 1848/49 előtti időszakra visszanyúló előzményei vannak. Ez jelent meg utóbb az 1928-as magánjogi törvényjavaslat 1200. §-ában is: "Amennyiben a kezes a hitelezőt kielégíti, a hitelezőnek a főadós elleni fennálló követelése a kezesre száll át."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
