A jelen dolgozatban a vagyonrendelő kedvezményezettel, vagyonkezelővel, többi vagyonrendelővel, személyes hitelezőivel, és a kezelt vagyon hitelezőivel, szembeni felelősségével, és helytállási kötelezettségével[2] kapcsolatos kérdéseket mutatom be és teszek azokra válaszjavaslatot. Az elemzés jelentőségét az a gazdasági szükségszerűség látszik alátámasztani, hogy az új jogintézmény alkalmazására időben elsődlegesen a vagyonrendelő elhatározásából kerülhet sor, akit azonban ebben ellenérdekeltté tehet - többek között - a bizalmi vagyonkezelés létesítésével reáháruló felelősségi és helytállási kockázatok mértéke, és az ezek mérséklésére hivatott eszközök (különösen vagyonfelügyelő megbízásának) költségessége.
Nyilvánvaló, hogy a felek felelősségük, helytállási kötelezettségeik konkrét feltételeit, létét is módosíthatják egymás közötti viszonyaikban, így különösen a vagyonrendelő saját személyes hitelezőivel, többi vagyonrendelővel való viszonyaiban. Ugyanakkor, mivel a vagyonrendelő nincs közvetlen kapcsolatban a kezelt vagyon
- 195/196 -
hitelezőivel, akikkel szemben megbízói felelőssége a vagyonkezelő által (jogviszonyával összefüggésben, de szerződésen kívül) okozott károkért beáll, és nem korlátozódik a kezelt vagyonra, ezen esetre javaslatot teszek a jelenleg alkalmazandó szabály módosítására a vagyonrendelő és a károsult szempontjából méltányos kockázat megosztás érdekében.
A Ptk. (6:322. § (2) bek.) a vagyonrendelő vagyonkezelő felé fennálló helytállási kötelezettségére vonatkozóan egyetlen, első látásra különlegesnek nevezhető szabályt állapít meg. Mégpedig azt, hogy megengedi, hogy a vagyonkezelő a díjának és indokolt költségeinek megfizetésére vonatkozó, továbbá a vagyonkezelési jogviszonyból fakadó egyéb követelését a kezelt vagyonból közvetlenül kielégítse.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy mivel a Ptk. vagyonkezelő e jogát nem köti a vagyonrendelő díjfizetési, költségtérítési kötelezettségei teljesítési kötelezettsége (pl. késedelemmel vagy nem teljesítéssel való) megszegéséhez, levonható a következtetés, hogy a vagyonrendelő díjfizetési kötelezettségét lényegében saját vagyonából tulajdonjogilag kikerült, - bár ezért is, de különösen a jogviszony megszűnése esetére megtartott kiadási várománya, és egyoldalú felmondási joga miatt vitathatóan számára - idegen vagyonból való teljesítés engedésével teljesítheti, amely ezért nem tekinthető helytállási sajátosságnak. Ezen az sem változtat, hogy e rendelkezés értelmezhető úgy is, hogy a vagyonrendelő a vagyonkezelő díját, és várhatóan felmerülő költségeit, valamint a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyból várhatóan felmerülő követeléseit már előre teljesíti, illetőleg annak teljesítési biztosítékaként bocsát bizonyos kezelt vagyonrészt a vagyonkezelő tulajdonába. Ami a pénzkövetelésekre fiduciárius biztosíték adás tilalma (Ptk. 6:99. §) alóli törvényi kivételt jelentene.
Egyebekben tehát a vagyonrendelő a vagyonkezelő felé a megbízási szerződés illetve a szerződések általános szabályai szerint felel, illetve tartozik helytállni. Azzal, hogy a megbízási szerződés ilyen szabályai közül nem alkalmazhatóak a (Ptk. 6:273. §) megbízó célszerűtlen, szakszerűtlen, jogsértő utasítása miatt beálló jogkövetkezmények (az egyébként korlátozott felmondási jog megnyílása, a megbízóra való kárveszélyfordulás, többletköltség megtérítés, biztosítékadás), még akkor sem, ha a vagyonrendelő ténylegesen utasítást is ad a vagyonkezelő részére, hiszen a vagyonrendelőt nem illeti meg a vagyonkezelővel szemben utasítás adási jog (6:316. §), a vagyonkezelő függetlenül köteles ellátni feladatát (6:317. §).
Kérdésként vethető fel, hogy eltérést engedő-e vagy sem a Ptk. 6:322. § (2) bekezdésében foglalt vagyonkezelői közvetlen kielégítési (kezelt vagyon személyes vagyona
- 196/197 -
javára történő elvonási) jogot alapító rendelkezés, a felek például kizárhatják-e, korlátozhatják-e azt a vagyonkezelési szerződésben.
Meglátásom szerint e jog nem tekinthető a vagyonkezelés eltérést nem tűrő lényegének. Elképzelhető, hogy a vagyonkezelői visszaélésekkel szembeni nagyobb óvatosság, a bizalom zálogaként, vagy a kezelt vagyon természete miatt (egy el nem idegeníthető, meg nem terhelhető festmény), vagy egyéb okból a vagyonrendelő nem kívánja e jogot biztosítani a vagyonkezelőnek, hanem kizárólag a vagyonrendelő személyes vagyonát rendeli a vagyonkezelői díj és költség, megtérítési igényeinek fedezetéül. Mindez jelentősen növelné a vagyonkezelő ezen igényei behajtási költségeit, és annak behajtási esélyeit is kedvezőtlenül befolyásolhatná az önkéntes teljesítés elmaradása esetén. Bár a vagyonkezelő felmondása esetén a bizalmi vagyonkezelési jogviszony nem feltétlenül szűnne meg,[3] azonban a vagyonkezelő a kezelt vagyon - igényei kielégítéséhez szükséges - részét a Ptk. (6:139. §) szerint visszatarthatná.
Megjegyzendő, hogy a vagyonkezelőt törvényes zálogjog a Ptk. (6:277. §) alapján, mint megbízottat kizárólag díja és költségei biztosítására illetné meg a megbízó vagyonrendelő azon vagyontárgyain, amelyek a vagyonkezelési megbízás következtében kerültek birtokába, és tulajdonába, de csak, ha az abba tartozó dolgok felett tulajdonjoga - a Ptk. 6:328. § (5) bekezdésével összhangban, a bizalmi vagyonkezelési szerződés kezelt vagyon kiadásáról a vagyonkezelői tisztségben való jogutódlás formájában való rendelkezése alapján - a jogutód vagyonkezelőre szállt át.
A vagyonkezelőt beszámítási jog általában kizárólag akkor illetheti, ha a beszámítási korlátok, kizáró okok (különösen elévülés hiánya, minősített okiratiság vagy annak hiányának kölcsönössége, végrehajtás alóli immunitás hiánya, vagy azonos jogalapú eredet, kizárt jogcímű tartozások, bírói érvényesíthetőség kizártsága) nem állnak fenn és a kezelt vagyon feletti (tulajdon)joga megszűnt.
Ugyanis - bár - a közvetlen kielégítési jog és a beszámítási jog lényegében a vagyonkezelő szempontjából megegyezik, ugyanakkor dogmatikailag helyesen a közvetlen kielégítés nem tekinthető beszámításnak, hiszen (6:49. §) a beszámítandó tartozás, ha a felek nem zárták ki a Ptk. 6:322. §-ában biztosított közvetlen kielégítési jogot, nem - vagy legalábbis nem elsődlegesen - a vagyonrendelővel szemben áll fenn, hanem ezen a vagyonkezelő személyes vagyonába tartozó követelés a vagyonkezelő kezelt vagyonával szemben áll fenn, vagy legalábbis kerül érvényesítésre.
Hangsúlyozandó, hogy önmagában az, hogy a vagyonrendelő a kiadási jogát másra engedményezi (Ptk. 6:197. § (2) bek., második mondat) a vagyonkezelő fenti kielégítés keresését nem lehetetleníti el, hiszen a vagyonkezelő, mint kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek a vagyonrendelővel, mint engedményezővel szemben az engedményezésről való értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.
- 197/198 -
A vagyonrendelő kedvezményezettet - esetlegesen hátrányosan - érintő jognyilatkozatainak tekinthetőek különösen a jogviszonyból, annak megszűntetése nélkül kezelt vagyon kivonására, bizalmi vagyonkezelés megszüntetésére, kedvezményezetti jogállás elvonására, juttatás csökkentésére irányuló egyoldalú-, vagy vagyonkezelővel közös jognyilatkozatok.
Kérdésként vethető fel, hogy milyen jogorvoslati jog illet(het)i meg a kedvezményezettet a vagyonrendelő ezen jognyilatkozataival szemben, ha egyáltalán megilleti.
Megjegyzendő, hogy a Ptk. (6:88. § (3) bek. és 6:89. § (2) bek.), mind a semmisséggel kapcsolatos peres eljárás megindítására, mind a megtámadásra jogot ad az ebben jogilag érdekeltnek is. Meglátásom szerint a kedvezményezett e rendelkezések vonatkozásában ilyennek minősülhet, ha az adott bizalmi vagyonkezelést módosító jognyilatkozat jogi érdekeit ténylegesen érinti. Mindez akkor tekinthető különösen támogathatónak, ha a vagyonrendelő jogállása betöltetlen és a vagyonkezelő a vagyonkezelési szerződés alapján ráruházott egyoldalú szerződés módosítási jogát gyakorolja érvénytelen vagy megtámadható (pl. színlelve, fenyegetés, megtévesztés mellett, alaki hibával, jóerkölcsbe, jogszabályba ütköző) módon.
Fontos hangsúlyozni, hogy a vagyonrendelő a fenti, bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján jogszerűen tett jognyilatkozataival megsértheti a kedvezményezett és a vagyonrendelő közötti bizalmi vagyonkezelésen kívüli jogviszonyt. Azonban erre tekintettel a kedvezményezett e külön jogviszony, pl. szerződés megsértéséből fakadó - felelősségen vagy helytállási kötelezettségen alapuló - igényeket érvényesítheti, amely főszabály szerint a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt nem fogja érinteni. A kedvezményezett ugyanis nem szerződő fél a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban, akkor sem, ha a vagyonrendelő számos jogosultságát a Ptk. illetve esetleg maga a vagyonrendelő ráruházza.
Ilyen biztosítéki kikötés lehet különösen, ha a kedvezményezett hozzájárulásától teszik függővé a bizalmi vagyonkezelési szerződés lényeges feltételeinek módosításá-
- 198/199 -
ra irányuló fenti hátrányos jognyilatkozatok hatályának beálltát. Vékás[4] a Ptk. 6:118. §-ához fűzött indokolásában jelzi, hogy ha nem jogszabály, hanem a felek teszik függővé szerződésük hatályát harmadik személy beleegyezésétől vagy hatóság jóváhagyásától, az ilyen tartalmú szerződéses kikötést feltételtűzésként kell megítélni. Utal továbbá arra, hogy ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg, valamint ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés nem válik hatályossá. Ebben az esetben a felek között esetleg lezajlott vagyonmozgást, a szerződés alapján történt esetleges teljesítéseket az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek megfelelő alkalmazásával kell rendezni (6:119. § (2) bek.).
Ha tehát például olyan helyzet áll elő, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződésben előírt hozzájárulás hiányában, ennek beszerzését előíró szerződéses rendelkezést sértő módon vonják el a kedvezményezett jogát a vagyoni juttatásra, vagy csökkentik azt, a kedvezményezett a Ptk. 6:314. § (1) bekezdés alapján követelhetné a bíróságtól a módosítás hatálytalanságát és a vagyonkezelő kötelezését a hatályos szerződés szerinti kedvezményezetti igények teljesítésére.
Más a helyzet azonban, ha a felek e korlátozó szerződéses klauzulát megelőzően eliminálják a szerződésből a hozzájárulás beszerzési kötelezettségüket az alábbiak szerint.
Ha a bizalmi vagyonkezelési szerződés tartalmaz egy olyan kikötést, amely szerint annak bármilyen a kedvezményezettet érintő - vagy esetleg csak hátrányos - módosítása hatályának felfüggesztő feltétele a kedvezményezett módosító jognyilatkozathoz való hozzájárulása (módosítást korlátozó kikötés), ez nem változtat azon, hogy a vagyonrendelő és a vagyonkezelő, mint szerződő felek a Ptk. 6:191. §-a alapján közösen - esetleg ilyen fenntartott jog esetén a vagyonrendelő egyoldalúan - jogosult(ak) a szerződés módosítás szabályai szerint kiemelni a szerződésből e feltételt. Így e szerződési tartalomalakítási korlátozás megszüntethető, ezt követően pedig hatályosan módosíthatják a felek - a kedvezményezett hozzájárulása nélkül is - a kedvezményezettre vonatkozó bizalmi vagyonkezelési szerződésbeli rendelkezéseket.
A szerződésmódosítás hatályosságát a kedvezményezett azért nem vitathatja alappal, mert nem szerződő fél, így csak akkor léphet fel, ha a szerződésmódosítás egyéb okból nem létező, érvénytelen vagy hatálytalan.
- 199/200 -
Kérdésként vethető fel, hogy el tudná-e a kedvezményezett érni bármilyen kikötés bizalmi vagyonkezelési szerződésbe iktatása által, hogy utóbb azt a szerződő felek ne tudják módosítani. Mivel a Ptk. a kötelmi jogi jognyilatkozatok, azon belül a szerződéses jognyilatkozatok esetében - ellentétben pl. egyes jogi személyt alapító jognyilatkozatokkal (Ptk. 3:381. §, 3:384. § (2) bek., 3:393. §) - nem szabályozott a bizalmi vagyonkezelés kedvezményezettre vonatkozó rendelkezéseit illetően módosíthatóságában korlátozott típusokat, ezért a felek maguk csak olyan jognyilatkozatot tudnak tenni, amelyet maguk a Ptk. 6:191. §-a szerint módosíthatnak.
E körben az a kérdés vethető fel, hogy a kedvezményezett érvényesíthet-e a vagyon-rendelővel szemben a vagyonkezelő által a kedvezményezettnek okozott kár miatt igényt a Ptk. (6:542. §) másért való deliktuális felelősség, illetve a közreműködő magatartásáért való felelősség (Ptk. 6:148. §) szabályai szerint.
E körben csak utalok a vagyonrendelő vagyonkezelő károkozásáért való felelősségével kapcsolatban lent, a 4. pontban említettekre. Azzal, hogy ahhoz képest továbbá felvethetőnek tűnik a kérdés, hogy az a sajátosság, hogy a vagyonkezelő a kedvezményezettnek okoz kárt szerződésszegéssel, vagy deliktuálisan mennyiben teszi, teheti sajátossá a vagyonrendelő felelősségét, helytállási kötelezettségét.
Meglátásom szerint e kérdés akként válaszolható meg, hogy a kedvezményezett e körben azért fog a kezelt vagyon hitelezőivel szinte azonos elbánás alá esni, mert a bizalmi vagyonkezelési szerződés tekintetében nem szerződő fél.
A sajátos kezelése mégis abból fog fakadni, hogy a Ptk. (6:313. § (2) bek., 6:315. §, 6:318. § (3) bek., 6:321. § (3) bek.) a kedvezményezettnek a vagyonkezelő szerződésszegései esetére (is) számos különleges jogvédelmi - vagyonelkülönítési, kezelés ellenőrzési, vagyonkiadási, vagyonba bocsátási - igényt biztosított, míg a vagyonkezelő deliktuális kedvezményezettnek való károkozására az általános, kezelt vagyon hitelezői számára is nyitva álló, másért való felelősségi szabályok szerint fogja a kártérítési igény megilletni a vagyonrendelővel és a vagyonkezelővel szemben.
E körben megjegyzendő, hogy első látásra nem tűnik nyilvánvalónak, hogy miért volna szükség a vagyonrendelő - bizalmi vagyonkezelési jogviszonnyal közvetlenül nem érintett - személyes hitelezőinek a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra vonat-
- 200/201 -
kozóan bármiféle, a fedezetelvonáshoz képest többletnek nevezhető igényt biztosítani, erre - legalábbis kompromisszumos formában - mégis sor került.
E körben annak fölösleges ismétlése nélkül pusztán utalok egy korábbi tanulmányomra, amelyben a vagyonrendelő hitelezőinek jogalkotó által biztosított - fedezetelvonási igényükkel parallel eredményre vezető - bizalmi vagyonkezelés felmondási jogának elemzését mutattam be.[5]
Tekintettel arra, hogy a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti mögöttes kötelmi jogviszony - ha ilyen jogviszony áll fenn közöttük[6] - vagyonkezelő általi teljesítése a Ptk. (6:57. §-a) szerinti harmadik személy részéről történő teljesítés, ha e mögöttes jogviszony szerződésből fakad, úgy a vagyonrendelő, és a kedvezményezett, mint szerződő felek viszonyában a vagyonkezelő a vagyonrendelő közreműködőjének tekinthető, akinek szerződésszegése esetén a vagyonrendelő felelőssége a szerződésszegésre - azon belül különösen a közreműködőért való felelősségre vonatkozó - általános szabályok szerint ítélendő meg. Hiszen a vagyonrendelő e másik szerződési jogviszony szerinti kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához veszi igénybe a Ptk. (6:129. § (1) bek.) rendelkezéseivel összhangban.
Kemenes[7] a Ptk. 6:148. §-ához fűzött indokolásában utal rá, hogy a Ptk. nem teszi lehetővé, hogy - eltérő jogszabályi rendelkezés (pl. termékszavatossági tényállás) hiányában - a jogosult szerződésszegési jogkövetkezmények miatt közvetlenül perelhesse a vele közvetlen szerződéses jogviszonyban nem álló közreműködőt.
E szabályokat kiegészítik a bizalmi vagyonkezelés alapján kedvezményezettnek biztosított vagyonkezelési jogviszony megsértése esetén megnyíló, vagyonkezelővel szembeni jogorvoslati jogok.
Kemenes a Ptk. 6:148. §-ához fűzött magyarázatában jelzi, hogy a közreműködőért (teljesítési segédért) való felelősség szabályozása során is a Ptk. - mint a szerződési jogban általában - az igénybe vett más személyért való felelősség körében is az üzletszerű gazdasági kapcsolatokat tekinti modellnek. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szerződési láncokban a kötelezett szerződésszegését gyakran a vele szerződött fél szerződésszegése okozza. Hangsúlyozza, hogy a jogosult - ez esetben egy-
- 201/202 -
ben a kedvezményezett - védelme érdekében a jogalkotó nem biztosít mentességet a kötelezett (itt egyben vagyonrendelő) számára arra tekintettel, hogy a szerződésszegésének oka nem a saját eljárása során keletkezett, mert már a vele szerződéses jogviszonyban állott fél (vagyonkezelő) is szerződésszegő volt.
Utal rá, hogy olyan megszorítást nem tartalmaz a törvény, hogy a fél csak egy már létrejött szerződés teljesítéséhez vehet igénybe közreműködőt, így közreműködőnek minősül az a személy is, akit a fél jövőbeli, még meg sem kötött későbbi szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe. Azaz önmagában az a körülmény, hogy a bizalmi vagyonkezelés már létrejött és annak tartalmi módosítása keretében új, harmadik személy kedvezményezett került kijelölésre, a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti szerződéses viszonyban, a vagyonkezelő közreműködői minőségét nem zárja ki.
Ugyanakkor szükséges feltétel a közreműködő e minőségének megállapításához, hogy őt a fél a kötelezettsége teljesítéséhez közvetlen szerződéses jogviszonyban maga vegye igénybe, szerződésből fakadó joga gyakorlásához, kötelezettsége teljesítéséhez. Így a kötelezett vagyonrendelő nem tartozik helytállni az ilyennek nem minősülő személyekért. A vagyonkezelőt azonban maga a vagyonrendelő bízza meg, így e feltétel szintén nem változtat a vagyonkezelő közreműködői minőségén.
Utal rá, hogy a Ptk. általános jelleggel szigorítja a szerződésszegésért való kártérítési felelősséget, mert nehezíti a szerződésszegő fél kimentését (6:142. §). Ennek megfelelően nehezebbé váltak a közreműködőért fennálló kártérítési felelősség alól történő mentesülés feltételei is, hiszen a törvény úgy rendelkezik, hogy a szerződő fél a közreműködője magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. A kötelezettnek tehát a közreműködője által okozott kárért fennálló felelősség alóli mentesüléshez ugyanazt a három konjunktív feltételt[8] kell bizonyítania, mint saját károkozása esetén. Azaz, azt kell bizonyítania, hogy (i) a károkozó körülmény ellenőrzési körén kívül merült fel, (ii) e körülmény a szerződéskötés idején - objektív mércével mérve - nem volt előre látható, (iii) nem volt elvárható, hogy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje vagy annak kárkövetkezményeit elhárítsa.
A vagyonrendelőt személyes teljesítés kötelezettség terheli a főszabálytól eltérően, ha ezt jogszabály, vagy a felek megállapodása így rendeli, illetve a szolgáltatás, a kötelezettség teljesítésének jellegével ez szükségképpen együtt jár (Ptk. 6:3. § c) pontja). Kemenes[9] a Ptk. 6:129. §-ához fűzött indokolásában utal rá, hogy ilyenkor más személy közreműködését a kötelezett kivételesen csak akkor veheti igénybe, ha a jogosultnak károsodástól való megóvása érdekében szükséges.
A tárgyi jog, vagy egyébként a vagyonrendelő és a kedvezményezett jogviszonya alapján lehet kizárt a közvetítő igénybevétele. Így a szerződés különösebb indokolás nélkül is kizárhatja közreműködő igénybevételét, illetve ez következhet a szolgálta-
- 202/203 -
tás személyesen teljesíthető természetéből. Ilyen esetekben, ha a kötelezett jogosulatlanul veszi igénybe más személy közreműködését, akkor felelőssége szigorúbb - általános kimentési okokra ilyenkor nem hivatkozhat - objektív okozati összefüggés alapján tartozik helytállással és mindazokért a károkért felel, amelyek más személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be. Illetve ezeknél talán fontosabb, hogy a kedvezményezettnek nevezett jogosult szerződésszerűen utasíthatja vissza a vagyonkezelő által felajánlott teljesítést, és a kötelezett vagyonrendelő szerződésszegése (azok esetei közül is legalább késedelme) valósul meg. Ha azonban a szolgáltatás természete nem tapad a kötelezett személyéhez, annak személyes teljesítését pusztán a szerződés írja elő, a vagyonkezelő által felajánlott teljesítés visszautasítása legalábbis vizsgálandóvá teszi, hogy arra nem joggal való visszaéléssel került-e sor.
Mivel a bizalmi vagyonkezelés testvérintézményének számító trust-ot gyakran használják vagyonátörökítési, ajándékozási, azaz ingyenes vagyonjuttatási célzat szolgálatára, érdemes hangsúlyozni, hogy ezen esetekben e mögöttes jogviszonyban kötelezettnek minősülő vagyonrendelő kártérítési felelőssége a Ptk. (6:147. §-a szerint) a szerződések ingyenességére tekintettel enyhébb, a mentesülés szempontjából.
Így a mentesüléshez elég azt bizonyítani az ingyenes vagyonjuttatásra kötelezettnek, hogy a szolgáltatás tárgyában lévő kárt nem szándékos szerződésszegéssel okozta, vagy mulasztotta el a tájékoztatást a szolgáltatás olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert. Vékás[10] utal arra, hogy a Ptk. kellékszavatossági és jogszavatossági kötelezettséget csak visszterhes szerződésekre ír elő, ezért az ingyenes szerződések hibás teljesítésének a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkért megállapított kártérítési felelősség az egyetlen szankció, és a kártérítés az egyetlen reparációs eszköz. E körben a kártérítési felelősség tipikus esetei éppen a szolgáltatás kellékhibájából és a jogosult tulajdonszerzésének elmaradásából vagy fogyatékosságából származó károk.
Ugyanakkor a jogosult vagyonában az ingyenes szolgáltatással okozott károkért a felelősség szigorúbb, e körben a mentesülés mércéje az általános felróhatóság. Vékás külön hangsúlyozza, hogy a régi Ptk. szabályaihoz képest az is fontos különbség, hogy a Ptk. nem teszi felelőssé a kötelezettet a szolgáltatás tárgyában keletkezett károkért súlyos gondatlanság esetén.
A címbeli esetkört nem ezen alpontban fogom kifejteni, puszta megemlítését azonban szükségessé teszi az a tény, hogy a vagyonrendelőnek a - vagyonkezelő e minőségében, de szerződésen kívüli károkozásáért való, megbízói felelőssége alapján fel-
- 203/204 -
lépő - károsult jelenleg is személyes hitelezője (ahogy a vagyonkezelő [személyes és kezelt vagyonának] hitelezője is).
Számos kérdés felvethető a kezelt vagyon hitelezőjével kapcsolatban. Ezekre és vonatkozó válaszjavaslataimra - a terjedelmi korlátokra is tekintettel - egy külön dolgozatban térek ki. Ehelyütt pedig megelégszem azon sommás megállapításokkal, hogy a hitelező fogalmát a Ptk. egyes kivételektől - különösen a hitelszerződés hitelezőjétől - eltekintve többnyire akár polgári jogon kívüli jogágak (tipikusan adójog) alapján létrejövő jogviszonyból fakadó követelések/tartozások jogosultjaként is látszik használni.
Ezért érdemes hangsúlyozni, hogy pl. a vagyonkezelő felelősség korlátozása (Ptk. 6:323. §) nem a kezelt vagyon hitelezőinek teljes körével szemben él, hanem azok közül pusztán a vagyonkezelő által vállalt, azaz szerződésből fakadó tartozások jogosultjaival szemben.
Meglátásom szerint a kezelt vagyon hitelezőjének helyes értelme az, hogy e jogosult tartozásai kielégítésére elérhető az egyébként a főszemélyek hitelezői igényeivel szemben mentességet élvező (Ptk. 6:313. §) kezelt vagyon. Míg tehát a kezelt vagyon hitelezői általában legalább kezelt vagyonból kereshetnek kielégítést, közülük a vagyonkezelő által vállalt tartozások hitelezői kizárólag a kezelt vagyonból tehetik ugyanezt, a vagyonkezelő felróható magatartása hiányában.
A Ptk. 6:328. § (3) bekezdése tehát azt mondja ki, hogy a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek a kezelt vagyon részeként háramlanak a további vagy új vagyonkezelőre, ilyen hiányában a vagyonrendelőre. A kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek fedezetét a kezelt vagyon jelenti.[11]
A kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek között a Ptk. 6:323. § (1) és (2) bekezdései alapján két típus különböztethető meg azok kielégítésére rendelkezésre álló vagyonfajták alapján. Így (i) a kizárólag a kezelt vagyonból teljesíthető követelések, és (ii) az elsődlegesen a kezelt vagyonból, annak elégtelensége esetén a vagyonkezelő személyes vagyonából kielégíthető követelések. Ezek között a Ptk. 6:328. § (3) bekezdése kifejezetten nem tesz különbséget ezek végső soron vagyonrendelőre való háramlásában. Ugyanakkor ezek tekintetében a személyes vagyont másodlagosan is
- 204/205 -
terhelő helytállási kötelezettség az adott kötelezettség jogosultjával ügyletet kötő vagyonkezelő személyéhez tapad, annak felróható magatartásán (tájékoztatása elmulasztásán) alapul, így kizárólag annak személyes vagyonából elégíthető ki, hiszen ezen szerződéses jogviszonyok vonatkozásában a vagyonkezelő nem minősül a vagyonrendelő közreműködőjének, mert a vagyonkezelőt nem szerződésből, hanem tulajdonából (jogok és követelések esetén jogából) fakadó joga gyakorlására, kötelezettsége teljesítésére vette igénybe a 4.3. pontban kifejtettek szerint.
Külön kérdés, hogy megszünteti-e egy adott vagyonkezelő szerződésszegésért való felelősségét, ha megbízása megszűnik. A Ptk. 6:328. § (3) bekezdése kizárólag a vállalt kötelezettségek továbbszállásáról szól. Vajon a vállalt kötelezettségek szerződésszegő megsértése miatt beállt jogkövetkezmények teljesítési kötelezettsége is együtt száll át a vállalt kötelezettségekkel? Meglátásom szerint, amennyiben a 6:323. §-ban foglalt felelősség, helytállás korlátozás feltételei teljesülnek, akkor ezen kötelezettségek is a jogutód vagyonkezelőre, ezek hiányában a vagyonrendelőre szállnak, de ezek kielégítését is csak a kezelt vagyon erejéig követelhetik a jogosultak a kezelt vagyon új jogosultjától.
A vagyonrendelő ilyen, vagyonkezelőt terhelő tartozásokért személyes vagyonával való helytállási kötelezettsége előírásától való jogalkotói tartózkodás helyeselhető arra tekintettel, hogy a vagyonkezelő önállóan, vagyonrendelői, kedvezményezetti utasítástól függetlenül - jóllehet utóbbiakkal szemben tájékoztatási és ellenőrzés-tűrési kötelezettség mellett - látja el megbízását.
Megjegyzendő, hogy a bizalmi vagyonkezelés testvér intézményének alapvetően a magánjogi alapítvány tekintethető, és a Ptk. (3:2. §) annak körében továbbra sem nyitotta meg az alapító mögöttes felelősségét az alapítvány tartozásaiért.
Megjegyzendő, hogy bár a kezelt vagyon megszűnését eredményezi a Ptk. magyarázata szerint a kezelt vagyon elfogyása,[12] ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel e kötelezettségek is megszűnnének. Ezért, ha ilyen esetekben, emiatt megszűnik a bizalmi vagyonkezelési jogviszony a vagyonkiadási szabályok szerint a kötelezettségek a vagyon kiadásával a vagyonrendelőkre szállnak passzív vagyonszerkezet mellett is. Ugyanakkor a vagyonrendelőt ezen - vélhetően extrém - esetekben a vállalt kötelezettségek jogosultjaival szemben megilleti a kezelt vagyonra korlátozódó helytállási kötelezettségre, mint kifogásra hivatkozás joga, amely a 6:321. §-on alapszik, amelynek (1) bekezdése nemcsak az aktuális, hanem a kezelt vagyon mindenkori jogosultját védi.
- 205/206 -
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a kezelt vagyon többi - nem vállalt - tartozására nem terjed ki a továbbháramlás Ptk. 6:328. § (3) bekezdése szerinti joghatása. Így ezek hitelező (pl. az állam érdekében az adóhatóság) az adott (jogág által szabályozott) jogviszonyra irányadó általános szabályok szerinti kötelezettől követelhetik a tartozások teljesítését.
A fentiek alapján levonhatónak tűnik a következtés, hogy a Ptk. a vagyonkezelő szerződő partnereinek védelmét kiegyensúlyozottan valósítja meg a kezelt vagyon erejéig való fellépési jog akár vagyonrendelővel szembeni biztosításával. A vagyonkezelő szerződéses partnere ugyanis abban a helyzetben van, hogy megvizsgálhatja a kezelt vagyont, és ez alapján dönthet, hogy szerződik-e a vagyonkezelővel vagy sem. Az ő érdekhelyzetét ezért nem ronthatja a kötelezett személyében beálló változás, ha a követelése biztosítékaként rendelkezésre álló vagyon értéke közel változatlan marad. Vélhetően ezért is tekintett el a Ptk. a szerződés-átruházás általános szabályai által előírt szerződésben maradó fél hozzájárulásának az ügylet érvényességi feltételként való előírásától.
Tehát azon kérdésre, hogy helytállásra köteles-e a kártérítési felelősség vonatkozásában a vagyonrendelő amennyiben a vagyonkezelő megszegi a kezelt vagyon terhére való kötelezettség vállalása keretében kötött szerződést. A fentiek alapján az a válasz adható, hogy az ilyen kártérítési igény elsődlegesen a kezelt vagyonból, másodlagosan a felróhatóan szerződést szegő vagyonkezelő személyes vagyonából elégíthető ki, a vagyonrendelőt ezen esetben nem terheli meglátásom szerint a Ptk. (6:148. §-a) szerinti közreműködőért való felelősség, hiszen a vagyonkezelő nem minősül a Ptk. (6:129. §-a) szerint a vagyonrendelő közreműködőjének. A Ptk. (6:129. §-a) szerint ugyanis a közreműködő az a harmadik személy, akit a fél kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához igénybe vehet, és vesz. Kemenes[13] azonban e szakaszhoz fűzött magyarázatában kifejezésre juttatja, hogy e kötelezettség és jog, konkrét szerződésből kell, hogy eredjen és míg abban a tekintetben vita lehet, hogy a közreműködővel való jogviszony - a teljesítésével érintett szerződés létrejöttének időpontja előtti - létrejötte hatást gyakorol-e e minőségére, abban nincs vita, hogy a közreműködő e minősége akkor állhat fenn, ha az általa teljesítésben segített személy szerződésből eredő jogának gyakorlásának, kötelezettségének teljesítésének céljából veszik igénybe.
- 206/207 -
Mivel azonban a vagyonrendelő a kezelt vagyon hitelezőivel, illetve helyesebben a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek jogosultjaival tipikusan nem áll szerződéses kapcsolatban, illetve, ha mégis volna ilyen, akkor tipikusan nem ezen szerződéses viszony teljesítésének tekinthető a vagyonkezelő és e jogosultak közötti ügyletkötések (ilyen célzat felvetné e jogosultak kedvezményezetti jogállása leplezésének gyanúját), így a vagyonkezelőt nem lehet a vagyonrendelő közreműködőjének tekinteni a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek jogosultjai felé.
E pontban azt mutatom be, hogy a vagyonrendelő felelőssége fennáll a vagyonkezelő e minőségében való deliktuális károkozásáért, és a kezelt vagyon sem mentesül a károsultak közvetlen kielégítés keresése során.
A Ptk. sem a bizalmi vagyonkezelésre, sem a deliktuális kárfelelősségre vonatkozó általános és a másért való, különös szabályok között nem fogalmaz meg külön rendelkezést a vagyonrendelő vagyonkezelő által okozott kárért való felelősségére vonatkozóan.
A bizalmi vagyonkezelésre ugyan a Ptk. XLIII. fejezetében foglalt eltérések hiányában a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 6:330. §), szigorúan véve azonban, a deliktuális felelősségi szabályok nem tekinthetőek a megbízási szerződés szabályainak, hiszen nem szerződési, hanem kárkötelmi szabályok, amelyek a szerződés megbízási típusára tekintettel alkalmazandóak.
Ugyanakkor, a másért való deliktuális felelősségi szabályok azért tekinthetőek dogmatikailag alkalmazandónak a vagyonkezelés körében is a vagyonkezelő e minőségében nem szerződő partnerének okozott károk vonatkozásában is, mert ezt a Ptk. 6:323. §-ához hasonló különleges szabály eltérő rendelkezése nem akadályozza meg, és ennek hiányában pedig a Ptk. 6:542. §-ában foglalt, megbízott károkozásáért való felelősség szabályai valamennyi bizalmi személy - így a vagyonkezelő - deliktuális károkozása vonatkozásában alkalmazandóak.
Eörsi szerint[14] a megbízás középhelyet foglal el az önállóság vonatkozásában a munkaviszony és a vállalkozás között. Erre tekintettel érdemes néhány szót ejteni arról, hogy mennyire is önálló a bizalmi vagyonkezelő eljárása során. A Ptk. 6:316-317.
- 207/208 -
§§-ai szerint a vagyonkezelő nem utasítható, és fokozott felelősséggel köteles eljárni. Ha azonban önállóságát a vállalkozó önállósága mellé állítjuk nyomban látható, hogy míg a vállalkozó egy eredmény eléréséért felel, és annak elérését, megszervezését a megrendelő nem befolyásolhatja (6:238., 6:240. §), addig a vagyonkezelő esetében a megbízási jellegből kifolyólag feladat ellátásra vállal kötelezettséget, nem eredmény elérésére, a fenti szabályok pusztán megnehezítik az eredmény elmaradásáért a (6:276. § (1) bek.) beálló felelőssége miatti kimentését. Így kiemelendő a vagyon megóvása, és hasznosítása, amely tekinthető lényeges eredménynek, amelyért a bizalmi vagyonkezelő szigorú (kereskedelmi ésszerűség), de még mindig gondossági mérce alapján köteles eljárni.
A megbízott károkozásáért való felelősség szabályai (Ptk. 6:542. §) szerint a megbízott e minőségében harmadik személynek történő károkozása esetén, a károsulttal szemben a megbízó és a megbízott alapesetben egyetemlegesen felelős. Ekkor azonban a megbízó mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli.
A fenn említett, a megbízó számára a Ptk. (6:542. § (1) bek. második mondata) által biztosított mentesülési lehetőségre tekintettel érdemes hangsúlyozni, hogy a hagyományos megbízói jogtriászból a vagyonrendelőt csak a bizalmi vagyonkezelő megválasztási, és ellenőrzési joga illeti meg, utasítási jogát a Ptk. (6:316. §) eltérést nem engedő módon zárja ki, és ennek megfelelően a vagyonkezelő független, felelős eljárását írja elő (6:317. §). Megjegyzendő azonban, hogy rendelkezési jogát a bizalmi vagyonkezelési szerződés akár jelentősen le korlátozhatja a felek közötti hatállyal, amely alapján a vagyonkezelő eljárása felett a vagyonrendelő "irányítása" mégis fennállni látszik.[15]
A mentesüléshez a kimentésnek a megbízói jogtriász minden részében teljesülnie kell. Kérdés, hogy az a tény, hogy a törvény az utasítási jogot kizárta a vagyonrendelő jogai közül, értelmezhető-e akként, hogy annak kimentése sem szükséges, miközben a fentiek szerint a vagyonrendelő irányítási joga nagyon is fennáll. Meglátásom szerint a felelősségi szabályokat nem lehet függetlenül értelmezni a megbízás szabályaitól, így az olyan irányítás, amely a megbízás alapján utasításnak nem minősül, nem alapozhatja meg a megbízó vagyonrendelő felelősségét.
- 208/209 -
Mindezért levonhatónak tűnik a következtetés, hogy a megbízottért való felelősséget a fennmaradó bizalmi személy megválasztási (és leváltási), valamint ellenőrzési jog felróható elmulasztása alapozhatja meg.
Benedek[16] a régi Ptk. megbízott károkozására vonatkozó rendelkezéseinek magyarázata során úgy látta, hogy a megbízó felelőssége szempontjából elsősorban azt kell vizsgálni, hogy (i) a megbízott felelőssége a harmadik személynek okozott kárért a Ptk. 339. §-a alapján megállapítható-e, és (ii) a károkozás összefügg-e a megbízás teljesítésével, végül, hogy (iii) a megbízó vonatkozásában a kimentési okok fennállnak-e.
A megbízott kimenthető eljárása esetén, általában a megbízó sem felel, kivéve, ha a megbízott vétőképtelensége miatt mentesül a felelősség alól. Benedek példája a megbízó felelősségét megalapozó utasítással kapcsolatos felelősségre azért releváns a fentiek ellenére a vagyonrendelő vonatkozásában is, mert a felhozott példa nem is utasítás, hanem tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, amely a bizalmi vagyonkezelés körében is adekvát. Így pl. amikor a megbízó-vagyonrendelő károkozásra fokozottan alkalmas vagyontárgy bizalmi vagyonkezelésére ad megbízást, de elmulasztja tájékoztatni a vagyonkezelőt annak fokozott károkozásra alkalmasságáról, megfelelő kezeléséről.
Az ellenőrzés gyakorlásával megakadályozható károk miatti felelősséggel kapcsolatban különösen problematikusnak tűnik, hogy a kimentéshez szükséges, hogy a vagyonrendelő gyakorolja ellenőrzési jogát. Miközben gyakran a vagyonrendelésre azért kerül sor, mert a vagyonrendelő nem tudja, illetve kívánja gyakorolni az a feletti (tulajdonosi) jogosulti jogokat. Persze az ellenőrzési jogainak gyakorlására meg is bízhat egy vagyonfelügyelőt (protector). Ez azonban jelentős többlet tranzakciós költséget eredményezhet számára.
Mindenesetre a fenti felelősségi szabályokból a maiore ad minus következtetés mentén megállapítható, hogy e szabályok az ellenőrzési jogot egyben kötelezettséggé is változtatják, a kötelezettség nem teljesítésének pedig esetleges jogkövetkezményeként kártérítést rendelnek.
Benedek[17] a megfelelő megbízott kiválasztási kötelezettség elmulasztására azt a példát hozza, amikor a megbízó olyan személy által küld üzenetet - utóbbi személy által üzemben tartott motorkerékpár vagy gépkocsi használata mellett -, akinek sem jogosítványa, sem megfelelő gyakorlata nincs, és erről a megbízó tudott.
- 209/210 -
Állandó jellegű megbízási viszony esetén a károsult kárigényét az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályai szerint is érvényesítheti. A Ptk. (6:540. §) szerint a munkáltató akkor felelős a károsulttal szemben, mégpedig az alkalmazott nélkül, kizárólagosan, és megbízói kimentési lehetőség nélkül, ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz. Ha az alkalmazott a kárt szándékosan okozta, egyetemlegesen felel a munkáltatóval.[18] Azaz a vagyonkezelő, ha az adott bizalmi vagyonkezelési jogviszony állandó jellegű megbízási jogviszonynak minősül, nem lesz a károsult által perelhető, hanem kizárólag a vagyonrendelő fog felelni a vagyonkezelő által okozott kárért.
Török[19] szerint tartós az a polgári jogviszony, amelyben (i) legalább az egyik jogalanyt (ii) huzamos időn át (iii) folyamatos (huzamos) vagy időszakonként visszatérő (ismétlődő) kötelezettség terheli, amelynek tartalma közömbös. Úgy látja, hogy e három fogalmi elemnek együttesen kell fennállnia a jogviszony tartós jellegének megállapíthatóságához. Úgy látta, hogy a huzamos idő fogalmának esetről esetre történő bírósági megítélése a fogalom kívánatos rugalmasságát biztosítja.
Lábady[20] a Ptk. 6:542. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy a Kúria 1/2014. PJE határozata az állandó megbízás körében született 2/2005. PJE határozatát - tekintettel a Ptk. közvetítői szerződésre irányadó szabályaira - a jövőre nézve nem tartja irányadónak, ezért ezen, az ingatlanközvetítés tárgyában született határozat nem ad már iránymutatást a gyakorlatnak az állandó jellegű megbízási viszony értelmezésére.
Meglátásom szerint önmagában az a körülmény, hogy a 2/2005. PJE határozat már nem irányadó, annak III. pontjában foglalt állandó jellegű megbízás értelmezésére vonatkozó részei az új Ptk. körében, az uniós jog által felül nem írt megbízási szerződések állandó jellegének megítélése körében is szolgálhatnak legalább elméleti kiindulási alapul. E határozat szerint pedig a megbízási jogviszony állandóságának az adott feladat teljesítéséhez szükséges, megkötendő ügyletek számszerűségé-
- 210/211 -
ben vagy a megbízási szerződés - határozatlan, vagy hosszabb - időtartamában kell megnyilvánulnia.
Figyelembe véve a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok - trust joggyakorlat alapján várhatóan - tipikus létesítési okait,[21] azok várhatóan állandó jellegű megbízási viszonynak fognak minősülni a fenti felelősségi szabályok alkalmazásában.
Emiatt pedig meg fog nyílni a károsult választási joga, hogy a fenti, vagyonrendelő számára kimentési lehetőséget is tartalmazó rend szerint lép fel, de a vagyonkezelő kezelt és személyes vagyonát is elérheti, avagy a vagyonrendelőnek kimentési lehetőséget nem biztosító, de a vagyonrendelő kizárólagos vagy a vagyonkezelő szándékos károkozása esetén utóbbival egyetemleges felelősségére alapítja kártérítési igényét.
Felvethető a kérdés, hogy jogosult-e a - vagyonkezelő e minőségében való eljárása által szerződésen kívül - károsult a vagyonkezelő kezelt vagyonából is kielégítést keresni. E kérdés nyilván akkor merülhet fel, amikor a vagyonrendelő a fentiek szerint nem kizárólagosan felelős e károsulttal szemben, hanem a károsult felé a károkozó vagyonkezelővel egyetemlegesen felel.
A kérdés megválaszolásához számba kell venni, hogy a vagyonkezelő a kezelt vagyon jogosultja, és a kezelt vagyon mentes (Ptk. 6:313. §) a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői igényeivel szemben.
A vagyonkezelő személyes hitelezői körébe látszanak meglátásom szerint illeszkedni a vagyonkezelő felróható eljárása miatt vele szemben fellépő károsultak is, azzal, hogy e minőségük mellett ezek a kezelt vagyon mentességét (védettségét) megállapító (Ptk. 6:313. §) rendelkezések vonatkozásában nem tekinthetőek kizárólag a vagyonkezelő személyes hitelezőinek, hanem a kezelt vagyon hitelezőivé is válnak arra tekintettel, hogy a vagyonkezelő e minőségében okozott kárt nekik. Azaz egy professzionális vagyonkezelő deliktuális károkozása esetén az a kezelt vagyon, amelynek kezelői minőségében eljárt deliktuális károkozása során, nem lesz mentes a károsulttal szemben.
Hangsúlyozandó, hogy emellett a károsult a vagyonkezelő és a vagyonrendelő, mint megbízó személyes vagyonából is kereshet kielégítést, e jogát a Ptk. 6:542. § (1) bekezdése kifejezetten nevesíti.
E károsulti kör ugyanakkor ezzel ellentétes értelmezés esetén is a kezelt vagyont közvetve - a bizalmi vagyonkezelési jogviszony megszűnése után - tudnák elérni a vagyonrendelő személyes hitelezőiként a vele szembeni végrehajtási eljárásban a Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdései alapján megnyíló felmondási joguk gyakorlása és, a kezelt vagyont lényegében a vagyonrendelő személyes vagyonába való
- 211/212 -
visszaháramoltatása által. Illetve ezt a vagyonrendelő saját jogú felmondásával is elérheti, ha - pl. személyes vagyona védelmében - ezt szükségesnek látja.
A fentiekből látható, hogy a vagyonkezelő e minőségében, de szerződésen kívüli károkozásáért való felelősség terhét a vagyonrendelő személyes vagyonával is viseli. Tekintettel azonban a bizalmi vagyonkezelés - itt terjedelmi okokból nem részletezhető - szervezeti sajátosságaira[22] helyesebbnek tűnik a vagyonrendelő felelősségi helyzetét a jogi személy tagjáéhoz (Ptk. 6:540. § (2) bek.) közelíteni, aki a jogi személy károkozása esetén főszabály szerint nem, kizárólag a jogi személy felel a vezető tisztségviselővel egyetemlegesen. Ez esetben a vagyonrendelő megbízói felelősségét (legalábbis személyes vagyonával) el kellene hagyni a vagyonkezelő deliktuális károkozásaiért, és ahelyett a felelősséget a vagyonkezelő személyes és e minőségében, ezen vagyonrendelő által ráruházott kezelt vagyonára (és a vagyonkezelő személyes vagyonára) lehetne korlátozni. Mindez különösen indokoltnak tűnik akkor, ha az adott bizalmi vagyonkezelés a jogalkotó által esetleg később biztosított visszavonhatatlan típusnak minősül.
Számos kritika jelent meg a bizalmi vagyonkezelés - főleg polgári jogi szabályait kiegészítő, más jogágakba bevezető - szabályait illetően, amelyek azt sérelmezték, hogy egyes szabályok szigora, valamint az általuk felvetett adminisztratív és egyéb terhek el fogják rettenteni a potenciális vagyonrendelői kört bizalmi vagyonkezelési ügyletek létrehozásától. Meglátásom szerint a vagyonrendelő e körben meghagyott másért való, mögöttes (vikárius) személyes vagyonára is kiterjedő felelőssége is ilyen ellenösztönzőnek tekinthető, ezért annak enyhítése már most is - a visszavonhatatlan bizalmi vagyonkezelési típus valamilyen formájának jogalkotói elismerését megelőzően is - megfontolandó.
Benedek[23] jelezte, hogy e rendelkezés elvi alapja az, hogy a megbízott a megbízó ügyét látja el, az ő érdekében tevékenykedik, tehát indokolt, hogy a megbízó is együtt
- 212/213 -
feleljen megbízottjával, aki a megbízással kapcsolatban nem kellő körültekintéssel járt el, s így maga is felróható módon járult hozzá ahhoz, hogy a megbízás teljesítése közben harmadik személy károsodjon. A megbízott emellett gyakran rosszabb anyagi helyzetben van, mint a megbízója, és így a károsult biztonsága is megkívánja a megbízó egyetemleges felelősségének a megállapítását.
A jogszabály alkalmazásának feltétele, hogy a károkozó - mint megbízott - a megbízás teljesítése körében okozzon harmadik személynek, vagyis a megbízó személyén kívülállónak kárt.
A címbeli javaslat mellett szóló érv, hogy a bizalmi vagyonkezelő önállósága jóval erősebb, mint az egyszerű megbízotté, jóllehet még mindig nem éri el a vállalkozó önállóságának szintjét, amely a másért való felelősség teljes kiiktatását indokolná, de az alkalmazottétól már igen távolinak nevezhető. Mindezért a megbízó érdekkörébe tartozónak tekinthető kezelt vagyonból való kielégítés engedése ilyen tekintetben méltányos kompromisszumot jelentő, köztes megoldásnak volna tekinthető a felelősség hiánya és a személyes vagyonnal való helytállás megteremtése között.
A vikárius felelősség jogpolitikai célja eltűrte a jogalkotó általi kivétel tételt például a jogi személy vezető tisztségviselői által e minőségükben megvalósított deliktuális kárfelelősség megkonstruálása körében.
Lábady a Ptk. 6:541. §-ához fűzött magyarázatában utalt arra, hogy bár nem a jogi személy, hanem a vezető tisztségviselő követi el a magánjogi deliktumot, amelyért előbbi - e külön szabály nélkül is, az általános deliktuális felelősség szabályai szerint, a 6:519. § alapján - felel. A 6:541. §-án eleve kívül rekednek tehát azok a károk, amelyeket a vezető tisztségviselő, mint magánszemély okoz. A külön szabályozást az teszi szükségessé, hogy a vezető tisztségviselő a kárt e jogviszonyával összefüggésben - pl. tárgyalásai során - okozza.
Lábady úgy látta, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének szabályozása a megbízott károkozásáért való felelősséghez (6:542. §) hasonló, illetve azzal rokon. Külön utalt arra, hogy a vezető tisztségviselő a jogi személy szerződésszegéséért eleve nem tehető felelőssé, az ilyen károkért - főszabályként - kizárólag a jogi személy felel. Ha a vagyonkezelő szerződésszegése nem a kezelt vagyon "kereteit" illető megtévesztésben rejlik, az ő szerződésszegései esetén is a kezelt vagyonra korlátozódik a felelőssége (6:323. §).
A Ptk. szerződéses ügyben a vezető tisztségviselővel szemben - a jogi személyiség lényegéből adódó általános szabály alól tett egyedüli törvényi kivételként - a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaság esetében engedi meg "a jogi személyiség leplének átszúrását", amikor a vezető tisztségviselőt - a Gt. 30. § (3) bekezdésével összhangban - a 3:118. §-ban szigorúan meghatározott feltételek teljesülése esetén - deliktuális alapon - felelőssé teszi a hitelezők kielégítetlen követeléseiért.
- 213/214 -
Úgy látta, hogy a jogi személy vezető tisztségviselővel való egyetemleges felelősségének indoka, hogy a vezető tisztségviselő károkozására e minőségével összefüggésben került sor, a vezető tisztségviselői jogállás tette lehetővé a károkozást.
Meglátása szerint a szabály jogpolitikai célja a prevenció és reparáció. A prevenció jegyében a szabály azt üzeni a tagoknak, hogy válogassák meg a jogi személy vezető tisztségviselőjét. A reparáció biztosítása érdekében a károsult igénye számára többlet fedezetet biztosít.
Meglátásom szerint vikárius felelősségi eseteket vizsgálva kijelenthető, hogy a jogi személy vikárius felelőssége a munkáltató, és a megbízó eseti és állandó jellegű megbízása esetén beálló felelősségi eseteinek elemeit gyúrja össze, egy meglehetősen terhes masszává, a kimentési lehetőség elvonásával (ezzel mintha ex lege a vezető tisztségviselő jogviszonyát állandó jellegűnek minősítené), de az egyetemleges felelősség megtartásával. Mindezt ugyanakkor azzal enyhíti, hogy egy nem nevesített szereplőt, a jogi személy tagját főszabály szerint nem terheli felelősséggel, csak, ha az adott jogi személy típusra vonatkozó szabályok ilyet előírnak.
Ezek alapján feltehető a kérdés, hogy miben különböznek a jogi személy és a megbízó vikárius felelősségének jogpolitikai céljai. A fentiek alapján meglátásom szerint levonható a következtetés, hogy a kettő igen közeli egymáshoz. A vezető tisztségviselő megbízásának állandó jellegét a jogalkotó megdöntést nem tűrő módon megállapította, ugyanakkor mégsem kívánta mentesíteni a vezető tisztségviselőt a károsulttal szembeni helytállás alól. A jogi személy vélhetően azért nem kapott kimentési jogot, mert a jogalkotó e körben - ahogy Lábady is hangsúlyozta - alapvetően a kiválasztás gondosságát és a károsult érdekeinek a védelmét kívánta előmozdítani.
Felvethető a kérdés, hogy a jogi személy a vagyonrendelőnek feleltethető-e meg e körben helyesen vagy a kezelt vagyonnak. A Ptk. (3:2. § (1) bek.) alapján a jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni, tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért - főszabály szerint - nem felelnek.
Meglátásom szerint a bizalmi vagyonkezelés és a jogi személy összehasonlításában a jogi személynek a kezelt vagyon feleltethető meg leginkább, nem a vagyonrendelő.[24] Mindezért a vagyonrendelőt a kezelt vagyonra kellene cserélni e deliktuális felelősségi esetkörben. Részletesebb elemzés hiányában is megállapítható, hogy nem volt - és ésszerűen feltételezhetően - lehetett cél a bizalmi vagyonkezelő önállóságának a vezető tisztségviselőé mögé szorítása a jogalkotó által, hiszen - éppen fordítva - kizárólag a vagyonkezelő esetében írt elő kereskedelmi ésszerűségnek megfelelő eljárási kötelezettséget, a vezető tisztségviselő esetében e magas mérce merev előírásától eltekintett. Persze az adott helyzetben általában elvárható gondosság rugalmas mércéje az adott esetben emelheti ugyanolyan magasra az elvárhatósági szintet.
- 214/215 -
Nem helyeselhető tehát, hogy a vagyonkezelő deliktuális károkozásával érintett károsult nemcsak a kezelt vagyonból, a vagyonkezelő személyes vagyonából, hanem a vagyonrendelő személyes vagyonából is, sőt a bizalmi vagyonkezelési jogviszony vélhetően tipikus esetben állandó jellegűnek minősülésére tekintettel a károsult választásától függően kizárólag a vagyonrendelő személyes vagyonából kereshet kielégítést.
A Ptk. nem hozta létre a bizalmi vagyonkezelési jogviszony - alapítványhoz hasonló - ún. visszavonhatatlan típusát és nem is zárta ki a vagyonrendelő jogosultságait a kezelt vagyon közvetlen illetve közvetett hozzáféréséhez.[25] Erre azonban később a gazdaság igényeinek engedve sor kerülhet. Egy ilyen esetben pedig még indokoltabbnak nevezhető a vagyonrendelő vikárius felelősségének kezelt vagyonra korlátozása az alapítványra vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan.
A Ptk. (6:328. § (4) bek.) a vagyonrendelői alanytöbbségre vonatkozóan a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályai között kizárólag a vagyonrendelőre visszaháramlott kezelt vagyon végső jogosultjává és kötelezettjévé minősítése körében mondd ki különleges rendelkezéseket. Ezek szerint több vagyonrendelő esetén a vagyonrendelők a kezelt vagyonhoz való hozzájárulás arányában válnak a visszaháramlott vagyon jogosultjává, és ugyanilyen arányban terhelik őket a kezelt vagyon részeként visszaháramlott kötelezettségek; a kezelt vagyon hitelezőivel szemben helytállási kötelezettségük egyetemleges.
E szabály e tartozások vonatkozásában tehát - ha nem is felülírja a Ptk. (6:30. §) általános szabályait, de - konkrétan kimondja, hogy milyen sajátos tehermegosztás következik a jogviszonyból. Az általános szabályok szerint tehát az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik, ahogy a bizalmi vagyonkezelés esetében éppen igen - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ugyanakkor, ha a kötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a többi kötelezettől a követelésnek őket terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti.
- 215/216 -
Megjegyzendő, hogy a Ptk. különleges szabályt a megbízási szerződés megbízójának alanytöbbsége esetére sem ír elő. Mindezért a többalanyú kötelmekre vonatkozó általános szabályok lesznek irányadóak azok vonatkozásában is. Ezen felelősséggel és helytállási kötelezettséggel kapcsolatos dolgozat szempontjából a kötelemben a kötelezetti többségre vonatkozó szabályok érdemelnek figyelmet.
A pénztartozás, mint - a jogosult lényeges jogi érdekének sérelme nélkül önállóan használható részekre bontható, tehát - osztható szolgáltatás (Ptk. 6:28. § (1) bek.) vonatkozásában a kötelezetti többség esetén - ha a Ptk., vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik - a jogosult minden kötelezettől a ráeső részt követelheti. Kétség esetén a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek. Azaz a vagyonrendelők extern helytállási kötelezettségére vonatkozó főszabály a Ptk. 6:328. §-ában foglaltak hiányában szintén kötelezetti együttesség volna, nem pedig egyetemlegesség.
Megjegyzendő, hogy egyéb, nem osztható szolgáltatás vonatkozásában kötelezetti többség esetén (Ptk. 6:29. §), az egész szolgáltatás teljesítése bármelyik kötelezettől követelhető, azaz e tekintetben a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő extern helytállási kötelezettségére vonatkozóan lényegében nem is tekinthető különleges szabálynak.
Általában, ha a jogalkotó egyetemleges kötelezettséget telepít a kötelezettekre, mindig azonosítható valamiféle többlet védelmi igény a jogosult vonatkozásában, amely alátámasztja a kötelezetteknek való többletteher telepítés szükségességét.
Például a többek közös károkozására vonatkozó szabályok (6:524. §) a kötelezetti együttesség főszabálya alóli kivételként szintén kimondják a károkozók károsulttal szembeni (extern) felelősségének egyetemlegességét. Miközben az egymással szembeni felelősségük a kártérítés megtérítéséért felróhatóságukkal, ennek megállapíthatósága hiányában közrehatásukkal arányos főszabály szerint. Az egyetemleges helytállás, felelősség előírásának jogalkotói célja a károsult igényérvényesítésének könnyítése.
Ilyen fokozottabb védelmi igény a kezelt vagyon hitelezői vonatkozásában vélhetően abban azonosítható, hogy a kezelt vagyon fennállásáig az egész kezelt vagyon állt kielégítésre rendelkezésükre - a vagyonkezelő saját személyes vagyonával való felelősségét megnyitó szerződésszegésének a hiányában -, majd a jogviszony megszűnését követően ez a vagyonrendelők között esetleg részekre szakadt. Ezzel ők, az általános szabályok szerinti, minden kötelezettől a rá eső követelés behajtási lehetősége esetén, jelentős behajtási többletterhek elé néztek volna, önhibájukon, és - tipi-
- 216/217 -
kus esetben - beleegyezésükön kívül. Mindezért indokoltnak tűnik a jogalkotói döntés az egyetemleges helytállási kötelezettség megteremtésére.
A Ptk. (6:329. § (2) bek.) megengedte - a bizalmi vagyonkezelés számára modellként szolgáló trustok felépítéséhez hasonlóan -, hogy bizalmi vagyonkezelést halál esetére is lehessen alapítani, valamint, hogy az örökhagyó életében alapított bizalmi vagyonkezelés az örökhagyó halála ellenére is fennmaradjon és így a vagyonrendelő jogállása, mint vagyontárgy tekintetében öröklés (jogutódlás) történhessen. A Ptk. továbbá a vagyonrendelői jogállásbeli, mint vagyontárgybeli jogutódlást nem zárta ki, illetve nem engedte meg annak örökhagyó általi kizárását, vagy azt, hogy az örökhagyó kizárja vagy korlátozza a hagyatékba kerülő vagyonrendelői jogállásból fakadó rendelkezési jogokat, így a jogutód vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezelési jogviszony utólagos módosítását, megszüntetését.[26]
Erre tekintettel kérdésként vethető fel, hogy a vagyonrendelői jogállást megszerző örökös vonatkozásában a mögöttes helytállás miként fog alakulni. Noha a vagyonrendelő helytállási kötelezettsége általában a kezelt vagyonra korlátozódik, a vagyonrendelő 4.4. pontban ismeretett másért való deliktuális felelősségére tekintettel mégsem érdektelen, hogy az örökös helytállási kötelezettségét biztonsági szelepként további keretek közé szorítja a hagyatéki tartozásokért való felelősség főszabály szerint hagyatékra korlátozottsága (Ptk. 7:96. §).
A dolgozat fő céljának a bizalmi vagyonrendelő felelősségi, helytállási kérdései közül a jelentősebbek bemutatását és azokra válaszjavaslat tételét tekintettem. Ezekről általában elmondható, hogy dogmatikailag helyeselhető irányt képviselnek. Azonban a vagyonrendelő vagyonkezelő deliktuális károkozásáért való vikárius felelősségének szabályozása jelenleg - talán éppen a bizalmi vagyonkezelés visszavonhatatlan típus valamelyik fajtájának szabályozásbeli elmaradása miatt - túlzottan szigorúnak tekinthető, amely alkalmas arra, hogy ellenösztönzőként szolgáljon - az arról tudomást szerző - vagyonrendelők számára egy ilyen ügylet alapítására irányuló döntéshozatal során.■
- 217 -
JEGYZETEK
[1] A jelen dolgozat lezárásának napja 2015. február 26.; az a Magánjogot Oktatók Egyesülete és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara "A felelősség új dimenziói a magánjogban" című 2014. június 27-i rendezvényén elhangzott előadásom egyik részének továbbgondolt változata.
[2] Itt is jelzem, hogy meglátásom szerint nem mindig egységes a Ptk.-ban sem a szóhasználat arra vonatkozóan, hogy polgári jogi felelősségi vagy helytállási esetről esik szó, a jelen dolgozatban a helytállási kötelezettség alatt a bármilyen, de polgári jogi jogsértésre tekintettel beálló jogkövetkezményként kimondott szolgáltatás teljesítésének kötelezettségét értem. Ennek egy részhalmazának tekintem a polgári jogi felelősséget, amely alatt így a jogsértésre és annak elkövetésében a felróhatóság jelenlétére is tekintettel beálló jogkövetkezményként kimondott szolgáltatás (különösen a kötelmi jogban a kártérítés, visszterhesen elvont fedezetet szerző személy kielégítés tűrési kötelezettsége, jogalap nélküli, rosszhiszeműen gazdagodó, vagy a gazdagodástól rosszhiszeműen eleső gazdagodó, vagy az életfenntartásra jogalap nélkül kapott gazdagodást bűncselekmény útján szerző előny visszatérítési szolgáltatás) teljesítésének kötelezettségét értem.
[3] Erről részletesebben ld. Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelési jogállás és a bizalmi vagyonkezelés megszűnési okairól. Themis, 2014/1. sz. 35-150.
[4] Vékás Lajos: A szerződés hatálya. Hatálytalanság. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Második kötet. Budapest, CompLex, 2014. 1495.
[5] Ehhez ld. Menyhárd Attila: A bizalmi vagyonkezelési szerződés. In: Vékás-Gárdos i. m. 1874-1900., valamint Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról. In: Jogi Tanulmányok. Budapest, ELTE AJK, 2014. 575-586. Eltérő értelmezésért ld. B. Szabó Gábor - Illés István - Kolozs Borbála - Menyhei Ákos - Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. Budapest, HVG-Orac, 2014. 240-243.
[6] Erről részletesebben ld. pl. Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés kötelmi jogi jellemzői. Jogtudományi Közlöny, 2014/12. 581.; B. Szabó-Illés-Kolozs-Menyhei-Sándor i. m. 60. skk.
[7] Kemenes István: A szerződésszegés általános szabályai. In: Vékás-Gárdos i. m. 1547-1552.
[8] A károkozó sikeresen bizonyítja, hogy (i) a károkozó körülmény a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül merüljön fel, (ii) e körülmény a szerződéskötés idején - objektív mércével mérve - ne legyen előre látható, (iii) nem volt elvárható, hogy a fél a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje vagy annak kárkövetkezményeit elhárítsa.
[9] Ld. Kemenes István: A szerződés teljesítése. In: Vékás-Gárdos i. m. 1514.
[10] Ld. Vékás Lajos: A szerződésszegés általános szabályai. In: Vékás-Gárdos i. m. 1546.
[11] Vö. Menyhárd i. m. 1896.
[12] Ezen megszűnési esetet legalább az alábbiak szerint lehet értelmezni. A kezelt vagyon akkor fogy el, amikor (i) se vagyontárgy, se tartozás nem marad abban, (ii) a vagyontárgyak értékét meghaladják a tartozások, vagy (iii) a vagyontárgyak kikerülnek belőle teljesen, jóllehet tartozások maradhatnak benne. Menyhárd utal rá - Gárdos értelmezésével összhangban -, hogy a (iii) pont a helyes megoldás, a kezelt vagyon megszűnés (kimerülése) "akkor áll elő, ha sem vagyontárgyak, sem jogok, sem pedig követelések vagy várományok nincsenek a kezelt vagyonban. A kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek fennállása nem tartja fenn a jogviszonyt, mert ezek a kötelezettségek a bizalmi vagyonkezelés tételezése nélkül is allokálhatók és a felek egymás közötti, belső jogviszonyában az elszámolási kötelezettség körében rendezhetők." Ld. Menyhárd uo.
[13] Kemenes István: Általános rendelkezések. In: Vékás-Gárdos i. m. 1514.
[14] Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1966. 354.
[15] Erről részletesebb ld. Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés a kötelmi jogi dogmatika térképén. Jogtudományi Közlöny, 2015/2. 103-104.
[16] Benedek Károly: A felelősség egyes esetei. In: Gellért György (szerk.): A Polgári törvénykönyv magyarázata. Első kötet. Budapest, CompLex, 2007. 1312-1313.
[17] Benedek i. m. 1313.
[18] Megjegyzendő, hogy az Mt. (179. § (3) bek. második mondata) szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével szándékosan okozott teljes kárt köteles megtéríteni, míg szándékosság, vagy súlyos gondatlanság hiányában a munkavállaló által munkáltatónak fizetendő kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét.
[19] Török Tamás: Tartós jogviszony. Gazdaság és Jog, 2000/11. 16-21. Ld. ehhez továbbá: A folyamatos megbízási jogviszony sajátosságai a bírói gyakorlatban. Fővárosi Ítélőtábla, Polgári Kollégium, 2006. vagy Molnár Ambrus: A folyamatos megbízási jogviszony sajátosságai a bírói gyakorlatban. Gazdaság és Jog, 2006/12. 3-9.
[20] Lábady Tamás: Felelősség más személy által okozott kárért. In: Vékás-Gárdos i. m. 2288.
[21] Erről részletesebben ld. B. Szabó-Illés-Kolozs-Menyhei-Sándor i. m. 54-81.
[22] Ld. pl. Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon részleges önállóságáról. Európai Jog, 2014/4. 16-24.
[23] Benedek i. m. 1312.
[24] Erről részletesebben ld. pl. Kisfaludi András: Harmadik Könyv; Első rész; I cím: Általános rendelkezések. In: Vékás-Gárdos i. m. 203.
[25] E témáról a terjedelmi korlátokra is tekintettel e tanulmányban nem szólok. Ugyanakkor az, meglátásom szerint, alapvetően befolyásolhatja a bizalmi vagyonkezelés külső és belső jogviszonyai felépítését. A bizalmi vagyonkezelés megszűnésével való kapcsolatát egy külön tanulmányban mutattam be. Ld. Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról. In: Jogi Tanulmányok. Budapest, ELTE ÁJK, 2014. 575-586.
[26] Erről részletesebben ld. Miczán Péter: Az örökhagyó, mint bizalmi vagyonrendelő. Gazdaság és Jog, 2014/9. 15-16.; B. Szabó-Illés-Kolozs-Menyhei-Sándor i. m. 127-132.
Lábjegyzetek:
[1] PhD-hallgató (ELTE ÁJK)
Visszaugrás
