A gazdasági élet szereplői tömegével hoznak létre olyan jogviszonyt (bérlet, kölcsön, biztosítás stb.), amely a polgári jog szerint tartós jogviszonynak minősül. A Ptk. tartós jogviszonyra különös szabályokat állapít meg a szerződés tartalma (Ptk. 226. §), a bírósági szerződésmódosítás (Ptk. 241. §) és a zálogjog [Ptk. 259. § (4) bekezdés] esetében. A törvény nem határozza meg a tartós jogviszony fogalmát és a bírói gyakorlat sem egységes a tartós jogviszony megítélésének kérdésében. Ebben a tanulmányban a tartós jogviszony fogalmi ismérveinek kidolgozására teszek kísérletet. Arra törekszem, hogy állításaimjogdogmatikai szempontból megalapozottak legyenek, ugyanakkor álláspontomat szándékosan sarkosan fogalmazom meg. Bizonyára sokan lesznek, akik a tanulmányomban írtakkal vagy annak egy részével nem értenek egyet. A forgalombiztonság szempontjából indokolt a tartós jogviszony fogalmi ismérveinek egységes kialakítása, tanulmányom - reményeim szerint - ennek a törekvésnek a kiinduló pontja lehet. Az első fejezetben a tartós jogviszony fogalmi elemeit határozom meg. A további fejezetekben a legfontosabb tipikus és atipikus dologi és kötelmi jogviszonyokat vizsgálom a tartós jelleg szempontjából. A jelen tanulmányban a személyi viszonyok, a szellemi alkotásokkal összefüggő jogviszonyok, a családi jogviszonyok és az öröklési jogviszonyok körébe tartozó, továbbá a polgári jog terültén kívül eső tartós jogviszonyokat nem elemzem.
A Ptk. nem határozza meg sem a tartós jogviszony, sem a jogviszony fogalmát. Általános szinten megfogalmazva a polgári jogviszony olyanjogi helyzet, amely több személyt hoz jogi kapcsolatba egymással. A jogviszony tehát jogilag szabályozott kapcsolatot jelent kettő vagy több személy között. A jogdogmatika uralkodó felfogása szerint a polgári jogviszony személyek közötti viszony, amely mindig meghatározott tárgyra irányul és meghatározott alanyi jogokat és ezekkel összefüggésben levő kötelezettségeket hordoz. A jogviszony alanyai azok a személyek, akik között a jogviszony fennáll. A jogviszony tárgya az az érdek, amelynek védelmére és céljából maga a jogviszony létrejön, módosul vagy megszűnik, vagyis az, amire maga a jogviszony vonatkozik. A jogviszony tartalma alatt az alanyi jogokat és a velük szembenálló kötelezettségeket értjük.
Álláspontom szerint tartós jogviszony az a polgári jogviszony, amelyben (a) legalább az egyik jogalanyt (b) huzamos időn át (c) folyamatos (huzamos) vagy időszakonként visszatérő (ismétlődő) kötelezettség terheli. A fenti meghatározásból következik, hogy a három fogalmi elemnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy tartós jogviszonyról beszélhessünk. A három ismérv fennállása szükséges és egyben elégséges ahhoz, hogy a jogviszony tartós jogviszonynak minősüljön. Ezek után vegyük sorra az egyes fogalmi elemeket!
A polgári jogviszony általában kettő jogalany között áll fenn, természetesen számos olyan jogviszonytípus ismert, amelyben kettőnél több jogalany szerepelhet (közös tulajdon, társasági jogviszony stb.). A jogviszonyban álló jogalanyokat egyidejűleg alanyi jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. A jogalanyokat általában kölcsönösen illetik meg a jogok és terheli a kötelezettségek, vagyis az egyik jogalany alanyi joga a másik jogalanyt terhelő kötelezettség, és viszont. A tartós jogviszony szempontjából elegendő, ha a jogviszonyban álló jogalanyok közül csak egyetlen jogalany kötelezettsége tartós kötelezettség. Ez az alanyi jog és a vele szembenálló kötelezettség kapcsolata miatt nyilvánvalóan a másik (többi) jogalany szempontjából tartós jogosultságot jelent. A tartós kötelezettség tartalma közömbös: egyaránt lehet tevőleges (pozitív) kötelezettség és nemleges (negatív) kötelezettség. A tevőleges kötelezettség tárgya tevés, vagyis valamilyen cselekvésre, tevékenységre irányul. A nemleges kötelezettség tárgya lehet valamilyen tevékenységtől való tartózkodás, vagy a másik jogalany valamilyen magatartásának eltűrése. Tartós tevési kötelezettség lehet meghatározott pénzösszegek időszakonkénti szolgáltatása (például biztosítási díj havonkénti fizetése) vagy valamilyen magatartás időszakonkénti kifejtése (például a jogosult hetenkénti ápolása). Tartós tűrési kötelezettség a jogosult valamilyen magatartásának eltűrése (például a tulajdonostárs köteles tűrni, hogy a másik tulajdonostárs használja a közös dolgot). Tartós tartózkodási kötelezettség lehet az egyébként jogos magatartástól való tartózkodás (például a bérbeadó köteles tűrni a bérlő használatát). Amennyiben mindkét (összes) jogalany kötelezettsége tartós, úgy kétszeresen (többszörösen) tartós jogviszonyról beszélhetünk. Kétszeresen tartós jogviszony az a határozatlan idejű lakásbérlet, amely során a bérlő havonta fizeti a bérleti díjat, ugyanis a bérbeadó tűrési-tartózkodási kötelezettsége és a bérlő tevési kötelezettségi is tartós kötelezettség.
A bírói gyakorlat hajlik arra, hogy elismerje miszerint elegendő, ha az egyik jogalany köteles tartós szolgáltatás nyújtására. Ezzel ellentétes a BH 1997. 242. számú eseti döntése, amely szerint az adásvételi szerződés vételárának részletekben való megfizetése a felek között nem hoz létre olyan tartós jogviszonyt, amelynek folytán a bíróság jogosult lenne a szerződés módosítására. A bíróság az eseti döntés indokolásában kifejti, hogy a tartós jogviszony fennállásához az szükséges, hogy mindkét fél tartós vagy időszakonként visszatérő szolgáltatásra legyen köteles. A perbeli esetben az eladó a kezelői jogot átadta, a másik fél a vételárat részletekben teljesítette, így csak az egyik fél kötelezettsége volt tartós. Az eseti döntés két ok miatt téves. Az egyik ok az, hogy a halasztott fizetés engedése, a vételár részletekben történő megfizetése tartalmilag a felek között kölcsön ügylet. A vételár ugyanis a dolog (kezelői jog) átadásakor esedékes, az eladó a vételár részletekben történő teljesítése során ténylegesen kölcsönt nyújt a vevőnek, a vevő ilyenkor már az eladó (hitelező) pénzét használja. A kölcsön pedig tipikusan tartós jogviszony. Kivétel az, ha rövid időn belül kerül sor két-három vételárrész megfizetésére. A másik ok az, hogy ha minden esetben, a jogviszonyban álló valamennyi jogalanytól megkövetelnénk tartós kötelezettség teljesítését, akkor rendkívül nagymértékben leszűkítenénk a tartós jogviszonyok körét. Ilyen alapon nem minősülhetne tartós jogviszonynak a kölcsön, a biztosítás, de a tartási, életjáradéki és az öröklési szerződés sem. Ezek a jogviszonytípusok tömegesen fordulnak elő a gyakorlatban, nem indokolt vitatni tartós jellegüket, ezzel ugyanis a jogszabályi és bírósági szerződésmódosítás kivételes, de indokolt lehetősége elenyészne.
A jogalanyok közötti viszonynak huzamos időn át kell fennállnia. A huzamos idő fogalmát absztrakt módon nem lehet, és nem is kell meghatározni. Mindig az egyedi jogviszony tatalmából kel kiindulni. Jogvita esetében a bíróság feladata az, hogy mérlegelési jogkörében eljárva eldöntse, hogy a felek között huzamos időn állt-e fenn a jogviszony. Egy egyszerű példán keresztül szemléltetve beláthatjuk, hogy ugyanazon típusú jogviszony, például a bérleti jogviszony, fennállhat huzamos időn át, és így tartós jogviszonynak minősülhet, de fennállhat nagyon rövid ideig is, és így nem minősül tartós jogviszonynak. A bérbeadó kilencvenkilenc évre bérbe adja az üzlethelyiséget a bérlőnek. A bérlet nyilvánvalóan hosszú ideig áll fenn, így ebből a szempontból a jogviszony tartósnak tekintendő. A szálloda 24 órára bérbe adja az apartmant a szállóvendégnek. A bérlet nyilvánvalóan rövid ideig áll fenn, a jogviszony nem tekintendő tartósnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
