A Ptk. 474. § (1) és (2) bekezdései értelmében a megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.
A törvény idézett rendelkezései szerint tehát a megbízott szolgáltatásának lényege nem valamilyen meghatározott célnak, vagy eredménynek az elérésében, hanem az erre irányuló, általánosan meghatározott tevékenység kifejtésében jelölhető meg. Központi eleme a megbízónak - mint az ügy urának - az érdekeltségi körébe tartozó célnak a szolgálata. Lényeges fogalmi eleme, hogy a megbízott nem saját elképzelései szerint, hanem a megbízó utasításainak és érdekeinek megfelelően köteles eljárni. Jellemző vonása az ügy urának irányító szerepe, utasítási joga és költségviselési kötelezettsége. Gyakran előforduló jellegzetessége a megbízó és megbízott közötti bizalmi elem megjelenése, amely köré titoktartási kötelezettséggel, vagy összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályok épülhetnek.
Hasonlóan széles körű jogokat biztosít a jogalkotó a megbízó számára a jogviszony felszámolásának az alábbiak szerint történő szabályozásával is:
A Ptk. 483. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhassa, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.
A Ptk. 483. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni.
A Ptk. 483. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis; folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak.
A törvény idézett rendelkezéseiből megállapítható, hogy a jogalkotó a megbízási szerződés megszűntetése körében is fenntartja a megbízó igen széles körű jogosítványait azzal, hogy lehetővé teszi számára annak bármikor, indokolás nélkül, akár azonnali hatállyal történő felmondását is. Ez alól kizárólag a jelen dolgozat tárgyát képező folyamatos megbízási jogviszonynál tesz kivételt annyiban, hogy ott a felek egyező akarattal korlátozhatják a megbízó felmondási jogát.
Ennek jogpolitikai indoka, hogy a folyamatos megbízás tartós jogviszony, amelynek során a megbízottnak a teljesítés előkészítésével kapcsolatos intézkedései jogi védelmet igényelnek a megbízó általános, indokolási kötelezettség nélküli, azonnali hatályú felmondási jogával szemben. Ennek egyik eszköze annak megengedése, hogy a felek a megbízó felmondási jogát egyező akarattal korlátozhassák. Ezzel megfelelő időbeli átmenetet biztosíthatnak a megbízott számára ahhoz, hogy előkészületeit más irányban hasznosíthassa, felszabaduló kapacitása kihasználásáról más módon gondoskodhasson. Másik eszköze az alapos ok nélküli felmondáshoz fűzött és a Ptk. 483. § (3) bekezdésében írt kártérítési kötelezettség, amely azonban nem tárgya ennek a dolgozatnak.
A fent idézett törvényi szabályozás szükségszerűen felveti azt a kérdést: mi minősül a Ptk. 483. § (4) bekezdésében szabályozott folyamatos megbízásnak, amelynek esetében a felek a felmondási jog korlátozásának kivételes lehetőségével élhetnek? A bírói gyakorlat a választ egyrészt a szerződés időbeli hatályához, másrészt a szolgáltatás tárgyához, az elvállalt tevékenység konkrét típusához és annak természetéhez köti. A gyakorlatban előforduló esetek többségében a megbízási szerződést az a tényállási elem minősíti folyamatossá, hogy a megbízott az ügy ellátásával összefüggő feladatait előre meg nem határozott ideig (határozatlan ideig), vagy egy előre meghatározott hosszabb időtartamon keresztül köteles ellátni. A folyamatos megbízás további lényeges fogalmi eleme azonban az is, hogy a megbízott az előbbiek szerint megállapított, vagy meg nem határozott hosszabb idő alatt nem egy feladatot, hanem több, előre meg nem határozható mennyiségű, rendszeresen, vagy rendszertelenül szükségessé váló, előre meghatározott típusú tevékenységet köteles ellátni. Egy konkrét ügy, vagy feladat ellátásával azonban az ilyen kötelem nem megy teljesedésbe. Bizonyos esetekben a kötelezett szolgáltatásának fizikai természete, az elvállalt tevékenység típusa avatja a megbízást folyamatossá. Egy futballcsapat számára egy edzés megtartásának elvállalása nyilvánvalóan csak egyszerű megbízásnak minősülhet. Ugyanott a vezetőedzői feladatok ellátása azonban szükségképpen magában foglal valamilyen folyamatosságot még akkor is, ha annak időtartamát a felek esetleg előre nem határozták meg. Más esetekben viszont a teljesítés időtartama nem szolgálhat abszolút támpontként. Egy objektum felépítésével kapcsolatos felelős műszaki vezetői feladatok ellátása akkor sem minősül folyamatos megbízásnak, ha az építési munkák több évig tartanak. Összességében az állapítható meg, hogy a jogviszony időtartama és a szolgáltatás tárgya bár alapvető, de nem döntő és kizárólagos támpontként szolgál a folyamatosság megállapításához, amelyhez nem mellőzhető e két szempontnak az eset további körülményeivel való egybevetése és együttes értékelése.
A folyamatos megbízásra vonatkozó, az általánostól részben eltérő szabályozáshoz a törvény azt a jogi technikai megoldást választotta, hogy azt a főszabályok és kivételek rendszerében különleges módon helyezte el. A kötelmi jog legfontosabb, alapelvi szintű és alapelvi funkciót betöltő rendelkezését a Ptk. 200. § (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhatják meg és ennek során akár a jogszabály - kötelező alkalmazást nem igénylő - rendelkezéseitől is eltérhetnek. Ebből következően a kötelmi jogban a diszpozitivitás a főszabály, a törvény előírása pedig főleg hézagpótló jelentőségű, azaz ott és annyiban érvényesül, ahol és amennyiben a felek eltérően nem állapodtak meg. Ehhez képest kivételként jelentkezik a Ptk. 483. § (1) bekezdése amely - figyelemmel a megbízás fent részletesen vizsgált sajátosságaira és rendeltetésére - szorosan a megbízó érdekeihez igazodó, kogens szabályként rögzíti, hogy a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja. E szabályt az a további törvényi rendelkezés minősíti kogenssé, miszerint a Ptk. 483. § (4) bekezdése a felmondási jog korlátozásához, vagy kizárásához a semmisség jogkövetkezményét fűzi, amelyből az következik, hogy ezt a felek érvényesen, még egyező akarattal sem tehetik meg. A Ptk. 483. § (1) bekezdése a Ptk. 200. § (1) bekezdéséhez képest kivételként jelentkezik, a megbízási szerződés felmondására vonatkozóan azonban főszabályként működik. E sajátos elhelyezkedés indoka az, hogy a Ptk. 483. § (4) bekezdésének második mellékmondata az előző körből kiemeli a folyamatos megbízást és lehetővé teszi, hogy ilyen jogviszonynál a felek - a semmisség jogkövetkezménye nélkül - a felmondás jogának korlátozásában állapodhassanak meg. Ez megegyezik a Ptk. 200. § (1) bekezdésének generális szabályával, de a Ptk. 483. § (1) bekezdésében írt főszabályhoz viszonyítva kivételt jelent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
