Az uniós polgárok hatékony jogvédelmét bíróságok biztosítják. Ebbe beleértendők mind a hazai fórumok, mind pedig az Európai Unió Bírósága. A bírói függetlenség kérdése régóta az uniós jog érdeklődésének középpontjában áll, hiszen az előzetes döntéshozatali eljárással létrehozott, bíróságok közötti együttműködési rendszer már az integráció korai szakaszában felvetette az előterjesztő bíróság fogalmi körén belül ennek a kérdésnek a vizsgálatát. Hasonlóan fontos kérdésként merült fel ez a témakör az alapjogi érvelés során. A Lisszaboni Szerződés sok olyan dogmatikailag is fontos változást hozott, amelynek a következményeként új szempontok szerint is vizsgálható a bírói függetlenség kérdése. A tanulmány ezt a folyamatot mutatja be, módszertanilag pedig mind a vertikális, mind a horizontális szintű bírói együttműködési formákat vizsgálja. Értékalapon, a demokratikus jogérvényesülés védelmén keresztül mutatja be a téma eljárásjogi vonatkozásait, és az Európai Unió Bírósága bírói függetlenség területen folytatott legújabb joggyakorlatának áttekintésével kíván rámutatni e jogterület új kihívásaira.
A bírói függetlenség[2] egyrészt a bírósági szervezet egészének függetlenségét, másrészt az ítélkező bíró függetlenségét is jelenti. A bírói függetlenség azt hivatott biztosítani, hogy sem a bírói szervezetet mint hatalmi ágat, sem pedig az egyedi ügyben eljáró bírót semmiféle befolyás ne érhesse döntésének meghozatalában. A hatalmi ágak szétválasztása folytán[3] nincs lehetőség arra, hogy akár a jogalkotó, akár a végrehajtó hatalom befolyásolja a bírói döntések meghozatalát.
Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság vagy Európai Bíróság) joggyakorlatában több elvi alapon is szóba került már a bírói függetlenség kérdése. Ezek a kérdések az alábbiak: Alapjogi érvelés mentén:
- alapjogi érvelés alapján a fair eljárás elemei körében (függetlenség, pártatlanság)
- az Alapjogi Charta 47. cikke, a hatékony bírói jogorvoslat és jogvédelem körében (a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése utáni kötőerővel)
Az előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódóan:
- előzetes döntéshozatali eljárásban az előterjesztő bíróság fogalmának definiálása
- uniós jogrendszer sajátosságaira tekintettel a törvényes bíróhoz való jog keretein belül -vertikális viszonyban
- az előzetes döntéshozatali eljárás mint az uniós és tagállami bírák közötti közvetlen igazságügyi együttműködés garanciális eleme körében
Az igazságügyi együttműködés szervező elvéhez kapcsolódóan:
- a kölcsönös bizalom elvének tényleges működése során - horizontális viszonyban
Egyéb dimenziókkal összefüggésben:
- a hatalmi ágak elválasztásának követelménye körében
- értékalapon a jogállamiság elemeként, a tagállamok alkotmányos hagyományaira is alapítottan
Az alapjogi gondolkodás már az Alapjogi Charta elfogadását megelőzően sem volt idegen az Európai
- 1166/1167 -
Bíróságtól,[4] ami kitűnik a korai döntésektől napjainkig terjedő joggyakorlatából. Hosszú utat járt be az Európai Bíróság az 1960-as években még csak szórványosan megjelenő alapjogi érvelésétől[5] az alapjogok védelmét egyes esetekben már az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) védelmi szintjénél is magasabb szinten megvalósító ítélkezési gyakorlatáig. Eleinte az alapjogok kérdését az általános jogelvek[6] kategóriáján vagy a tagállamok közös nemzeti tradícióin[7] keresztül vizsgálta a Bíróság, és gyakori volt egyes nemzetközi szerződésekre való hivatkozása,[8] illetve saját ítélkezési gyakorlatánál hivatkozott és figyelemmel volt az EJEB gyakorlatára is.[9]
A bírói függetlenség kérdéséhez alapjogi megközelítésben a fair eljárás elemeinek vizsgálata körében juthatunk el. A tisztességes eljárás - az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt egyezmény (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye: EJEE) 6. cikkében foglaltakra, valamint az ennek értelmezése körében született EJEB gyakorlatra is figyelemmel[10] - azt foglalja magában, hogy jogsérelem esetén a bírói út megnyitásával, a törvényes bíróhoz való hozzájutással,[11] a fegyveregyenlőség elvének tiszteletben tartásával[12] és emellett a felek eljárási jogait garantálva kell az eljárást lefolytatni. A tisztességes eljáráshoz való jog fogalmi körébe már az Alapjogi Charta megszületése előtti korai joggyakorlatában beleértette a Bíróság az eljáró bíróság függetlenségének kritériumát.[13]
Nagy előrelépés volt a 2000. december 7-én Nizzában aláírt Alapjogi Charta, amely az első alapjog-katalógus, ezzel az Európai Unió legitimációs bázisának tekinthető. Az Alapjogi Charta katalógusa széles körű alapjog-felsorolást ad, a klasszikus szabadságjogokat, az alapvető gazdasági, szociális és kulturális jogokat és a harmadik generációs alapjogokat is tartalmazza. Hibája volt ennek a dokumentumnak, hogy jogi kötőereje - elfogadásától a Lisszaboni Szerződésig -igen csekély: ünnepélyes nyilatkozat volt, ami jogilag nem kikényszeríthető. Lényeges változást hozott a jogi kötőerő szempontjából, hogy az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésébe illesztett kereszthivatkozással az Alapjogi Charta a Szerződésekkel egyenértékű rangra emelkedett.
- 1167/1168 -
Az Alapjogi Chartának az elsődleges jogforrások rangjára emelésével ma már valódi uniós jogvédelem biztosítását teszi lehetővé. Az Alapjogi Chartában deklarált jogok - amelyek érvényesülését az uniós jogalkotás során biztosítani kell -értelmezése az uniós és a tagállami bíróságok feladata. Gyakori félreértés, ezért le kell szögezni azonban, hogy az Alapjogi Charta nem teremt jogalapot uniós jogi aktusok elfogadására, és nem hoz létre új hatáskört vagy feladatot az Unió számára.[14] Az Alapjogi Charta rendelkezéseinek címzettjei a tagállamok (a központi, regionális és helyi hatóságok is) az Európai Unió jogának végrehajtása körében. Az Alapjogi Charta tehát csak az uniós jog alkalmazása, illetve az uniós jog tagállami végrehajtása vonatkozásában releváns, ebből következik, hogy előzetes döntéshozatali előterjesztések jogi alapja sem lehet önmagában, csak valamely más uniós jogi szabály kontextusában vizsgálható az érvényesülése. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kizárólag az Alapjogi Charta rendelkezései önmagukban nem alapozzák meg a Bíróság előzetes döntéshozatali hatáskörét.
Kiemelkedő elvi jelentősége van a Chartában szabályozott alapjogok közül a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jognak. A hatékony jogorvoslat (effective remedy) autonóm uniós jogi értelemben használatos, minden olyan jogi eszközt érteni kell alatta, amely a sérelmes helyzet uniós jogi eszközökkel való orvoslására ad lehetőséget. A fair eljárás követelménye pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy az ügyet elbíráló igazságszolgáltatási szervet jogszabálynak kell létrehoznia (törvény által megelőzően létrehozott), az eljáró bíró nem utasítható (független),[15] az eljáró bírónak részrehajlástól mentesen (pártatlanul), tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül kell tárgyalnia és elbírálnia az ügyet. A bírósággal kapcsolatos követelmények kizárják valamiféle különbíróságok joghatóságát. Ugyanígy nincs lehetőség a törvényes hatásköri és illetékességi szabályok félretételére sem. A német jogirodalom ezt a kérdéskört a törvényes bíróhoz való jog körében tárgyalja, amibe még bizonyos ügyelosztási rendre, szignálásra vonatkozó szabályok[16] is beleértendők.[17] A pártatlanság követelménye azt követeli meg, hogy a bíró minden, ügyön kívüli körülménytől függetlenítse magát, ítélkezése legyen objektív és elfogulatlan. Ennek mind az eljárás lefolytatása, mind a bizonyítékok okszerű, logikus, ellentmondásmentes mérlegelése körében érvényesülnie kell. A pártatlanság az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megnyilvánulása, így a bírói magatartás szubjektív oldalának is meg kell felelnie e követelményeknek (ez a kérdés a bírói magatartás, viselkedés, kommunikáció és metakommunikáció, a bírói etika kérdéseit is felveti, ezek mélyebb elemzése azonban túlmegy a mostani téma szorosabb ismertetésén[18]).
Az előzetes döntéshozatali eljárás[19] sajátos, vertikális együttműködés a tagállami bíróságok és az Európai Bíróság között.[20] Lényegét abban lehet megfogalmazni, hogy a tagállami bíróság az előtte folyamatban lévő ügyben előzetes döntést kérhet a Bíróságtól, amennyiben az uniós jog érvényessége vagy értelmezése kérdésében kételyei vannak. Ezt a tagállami bíróság oly módon teheti meg, hogy formális végzés meghozatalával - tipikusan a saját tagállami eljárása tárgyalásának felfüggesztése
- 1168/1169 -
mellett - kérdéseket intéz a Bírósághoz. A Bíróság a feltett kérdésekre határozatában ad választ,[21] ezt követően a tagállami bíróság folytatja az eljárását, és meghozza a saját nemzeti ügyében a döntést.[22] A magyar Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint az előzetes döntéshozatali eljárás az európai bírósági intézményesített együttműködés része,[23] amely kiemelt jelentőségű a bíróságok közötti Európai Unión belüli alkotmányos párbeszéd[24] vonatkozásában.
Az Európai Bíróság joggyakorlatában a bírói függetlenség kérdése eleinte az előzetes döntéshozatali eljárások esetén az előterjesztő bíróság fogalmi körének meghatározása kapcsán merült fel. Az említett fogalmat a Bíróság az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikk értelmében vett tagállami bíróság fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint egyes olyan tényezők kimondásával írta körül, amelyeknek az adott fórumnak meg kell felelnie.[25] E feltételek közé tartozik annak vizsgálata, hogy törvény alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, és jogszabályokat alkalmaz-e,[26] valamint hogy független-e és pártatlan-e.[27] A függetlenség az ítélethozatali tevékenység elengedhetetlen része. Abba a közigazgatási típusú jogviszonyok esetén beleértendő, hogy az érintett fórum ahhoz a hatósághoz képest, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, kívülállónak minősüljön.[28] A függetlenség - már nem csak közigazgatási típusú, hanem minden jogviszonyra irányadó - fogalma alapvetően két szemponttól
- 1169/1170 -
függ. Az első, külső szempont azt feltételezi, hogy a fórum védett az olyan külső beavatkozástól vagy nyomástól, amely veszélyeztetheti tagjai ítéletalkotásának függetlenségét az eléjük kerülő jogvitát illetően.[29] Az ilyen külső tényezőkkel szembeni nélkülözhetetlen szabadság megkövetel bizonyos olyan megfelelő garanciákat, mint például az elmozdíthatatlanság[30] vagy annak követelménye, hogy a bírák olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével.[31] E garanciák az ítélethozatal feladatával megbízott személyek védelmére szolgálnak.[32] A második, belső szempont a pártatlanság fogalmát öleli fel, és egyenlő távolságtartást jelent a jogvitában részt vevő felektől,[33] illetve e felek azon érdekeitől, amelyek a jogvita tárgyát képezik. E szempont megkívánja az objektivitást,[34] valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön. Ezek a függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik - különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti -, amelyek az e fórum illetékessége alá tartozó személyek számára biztosítják minden jogos kétség kizárását az említett fórum befolyásolhatatlanságát illetően a külső tényezőkkel szemben, valamint semlegességét az ütköző érdekek vonatkozásában.[35] A bírák jogállására, valamint hivatásuk gyakorlására alkalmazandó szabályoknak különösen lehetővé kell tenniük nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira, továbbá ily módon a bírák függetlensége vagy pártatlansága látszata hiányának kizárását, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban keltenie kell.[36]
Az Európai Unió elsődleges joga és a tagállamok jogrendje[37] közjogi szempontból egyedülálló módon összekapcsolódik, ezért az uniós jognak és a tagállami jogoknak egyfajta koegzisztenciában kell együttműködniük,[38] ugyanakkor az Európai Unió sui generis önálló jogrendszerrel rendelkezik, amely elkülönül mind a tagállami (belső) jogrendszerektől, mind pedig a nemzetközi jogtól. Ezt a megállapítást már a közösségi jogrendszerrel kapcsolatosan a Bíróság korai döntéseiből kiolvashatjuk. A 26/62. sz., Van Gend & Loos ügyben[39] a Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog a nemzetközi jognak egy új rendszerét alkotja, amelynek érdekében az államok korlátozták saját szuverén jogaikat, bár nem minden területen, és amelynek az alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is. A 6/64. sz. Flaminio Costa kontra E.N.E.L. ügyben[40] a Bíróság megfogalmazása szerint az EGK-Szerződés saját jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és annak alanyai mind a tagállamok, mind annak polgárai.
Az uniós jogrendszer autonómiáját több tényező alapozza meg. Az Európai Unió sajátos intézményi
- 1170/1171 -
struktúrával rendelkezik, és a tagállamokétól eltérő sajátos jogforrásai vannak. Az uniós jogrendszer jogi alapjait az alapító szerződések adják, amelyek megteremtik a lehetőségét az intézményi együttműködésben megvalósuló másodlagos jogforrások hozatalának is. A másodlagos uniós jogforrások jelentős része pedig közvetlenül érvényesülhet a tagállami belső jogokban. Maga az uniós jogrend független a tagállamok jogrendjétől, és olyan doktrínákkal jellemezhető - közvetlen alkalmazhatóság, elsődlegesség és elsőbbség, közvetlen hatály és közvetett hatály (értelmezési kötelezettség) -, amelyek biztosítják az uniós jog érvényesülését. Ezekkel a sajátosságokkal rendelkező európai uniós joghoz a tagállamok polgárai döntő részben a tagállami bíróságok jogalkalmazása útján juthatnak hozzá.
A szupranacionális uniós jogrend - Bíróság által kimunkált doktrínákkal alátámasztott -megnyilvánulása, hogy az uniós jogi szabályok is kötelezhetik mind a tagállamokat, mind a magánfeleket, és e jogforrásokra igényt lehet alapítani a tagállami bíróságok előtti igényérvényesítés során. Ez pedig akkor érvényesülhet megfelelően, ha ebben az értelemben az Európai Bírósághoz mint végső soron a felek törvényes bírájához való hozzájutás megfelelően biztosított. Az 1970-es években előtérbe került access to justice mozgalom[41] egyik aspektusaként említhető az uniós joghoz való megfelelő hozzáférés gondolata, amelynek a bírói függetlenség kérdésköre viszonylatában az az érdeme, hogy a dogmatikai problémák mellett a jogérvényesítés ténylegességére,[42] azaz a jogvédelem hatékonyságának problémáira irányította rá a figyelmet. Ebben pedig a nemzeti bíróságoknak, illetve a Bíróságnak juttatott feladatok alapvető fontosságúak magának a Szerződések által létrehozott jogrend jellegének megőrzését illetően is.[43] Az igazságszolgáltatáshoz való jog pedig nemcsak az eljárás megindítását foglalja magában, hanem azt is, hogy az eljárást a hatáskörrel rendelkező bíróság folytassa le, ami uniós jogi jogértelmezési vagy érvényességi kérdés esetén a Bíróság számára van fenntartva. Ennek megnyilvánulási formája az előzetes döntéshozatali eljárás, amely keretében előterjesztett kérdés eljárásjogi szempontból konkretizálja az uniós jog egységességének és koherenciájának követelményeit.
Az előzetes döntéshozatali eljárás jogi alapja az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikk (3) bekezdés b) pontja és az EUMSZ 267. cikke. A jogintézmény célja az uniós jog egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása. Az előzetes döntéshozatali eljárás vertikális alapon hozott létre egy sajátos együttműködési formát az Európai Bíróság és tagállami bíróságok között. Az EUMSZ 267. cikkével szabályozott rendszer hangsúlyos eleme, hogy az bíróságok közötti közvetlen párbeszéden alapszik, azaz független mind a felek kezdeményezésétől,[44] mind pedig a tagállami jog által szabályozott bírósági hierarchiától.[45] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogosultsága nem kérdőjelezhető meg olyan szabályok vagy joggyakorlat alkalmazásával, amelyek lehetetlenítik ezt a párbeszédet, mert ezek megfosztanák a Bíróságot attól, hogy a hatáskörét gyakorolja, határozzon olyan ügyben, ahol az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésével összefüggő kérdések merülnek fel.[46] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének korlátozásmentes jogosultsága azonban nem jelent "szabadosságot", ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelem helytállósága és szükségessége megítélésének felelőssége[47] kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságot terheli.[48] Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek csak az uniós jog értelmezésére vagy
- 1171/1172 -
érvényességére vonatkozhatnak és a Bíróság csak akkor határozhat az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről, ha az uniós jog alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező ügyre, vagy az uniós jog releváns a jogvitához tartozó kérdésben. A kérdést előterjesztő bíróság előtti jogvitának és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezéseknek tehát kapcsolódniuk kell egymáshoz, azaz az értelmezésnek a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat szempontjából objektíve szükségesnek kell lennie.[49] Az alapjogvita és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések többféle módon kapcsolódhatnak. Nyilvánvaló kapcsolat áll fenn, ha a jogvita érdemben kapcsolódik az uniós joghoz. A kapcsolat fennáll akkor is, ha a kérdés az alkalmazandó eljárásjogi jellegű uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozik. Mindezek mellett azonban akkor is kimutatható, ha a kért válasz a kérdést előterjesztő bíróság számára az uniós jog olyan értelmezését biztosíthatja, amely alapján nemzeti jogi eljárási kérdésekről dönthetne azelőtt, hogy érdemi döntést hozhatna az előtte folyamatban lévő jogvitáról.[50] Garanciálisnak tekinthető szabály, hogy ha mégis ezen elveket sértő előterjesztések tételére kerül sor, úgy a Bíróság a hipotetikus, az ügy eldöntése szempontjából irreleváns,[51] a hatáskörébe nem tartozó (például tagállami jog értelmezésére vagy ténykérdésekre vonatkozó) kérdéseket nem válaszolja meg.[52]
A vertikális, Európai Bíróság és tagállami bíróságok közötti együttműködés lényeges eleme, hogy a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.[53] Ebbe beleértendő az is, hogy a tagállami bírósági eljárásokban az előzetes döntéshozatali eljárás korlátozásmentes kezdeményezési lehetőségével biztosítható a felek uniós joghoz való megfelelő hozzáférése. Ahogyan arra a Bíróság rámutatott, az Európai Unió olyan jogi unió, amelyben a jogalanyoknak joguk van ahhoz, hogy az uniós jogi aktusok velük szemben történő alkalmazására vonatkozó bármely határozat vagy egyéb nemzeti jogi aktus jogszerűségét bíróság előtt vitassák.[54] Az EUSZ 19. cikke, amely az EUSZ 2. cikkben kimondott jogállamiság értékét konkretizálja,[55] az uniós jogrendben a bírósági felülvizsgálat biztosításának feladatát nem egyedül a Bíróságra, hanem a nemzeti bíróságokra is ruházza.[56] A tagállami bíróságok tehát a Bírósággal együttműködve közösen rájuk ruházott feladatot töltenek be annak érdekében, hogy a Szerződések alkalmazása és értelmezése során biztosítsák a jog tiszteletben tartását.[57]
A bírói függetlenség kérdése ebben a kontextusban tehát szorosan kapcsolódik az EUMSZ 19. cikke szerinti hatékony jogvédelem követelményével és az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárás bírói fórumok részéről történő korlátozásmentes kezdeményezésének jogával. E területen fontos kiindulópont a nagy nemzetközi
- 1172/1173 -
visszhangot is kiváltott Cartesio ítélet,[58] amelyben a Bíróság magyar kezdeményezésre, a magyar jogorvoslati fórumrendszer sajátosságaira tekintettel foglalt állást az előzetes döntéshozatali jogosultság kereteiről.
Az Európai Unióban az Amszterdami Szerződés egyik legfontosabb, az integrációt elmélyítő célkitűzése a szabadság, a biztonság és a jog térségének létrehozása volt. Ennek legfontosabb eleme kezdetektől fogva a kölcsönös bizalom elve, ami a tagállami bíróságok horizontális együttműködését jelenti. A jelenleg hatályos EUMSZ értelmében az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait.[59] A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó rendelkezések érintik többek között az igazságügyi együttműködést mind polgári, mind pedig büntetőügyekben. A 2019 júniusában elfogadott 2019 és 2024 közötti időszakra szóló stratégiai menetrend a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó építőelemek között említi többek között az értékek és a jogállamiság tiszteletben tartását, a kölcsönös bizalom védelmét. A kölcsönös bizalom elvének számos megnyilvánulási formája létezik, így a bírósági ítéletek kölcsönös elismerése, büntető jogterületen pedig jellemzőként említhető az európai elfogatóparancs jogintézménye.
Polgári jogi jogterületen a kölcsönös bizalom elve legtöbbször a más tagállamban hozott bírói ítéletek elismerése és végrehajtása körében jelentkezik. Ezt a hatást nevezhetjük a bírói ítéletek szabad áramlásának is. A kölcsönös bizalom elvéből adódik, hogy a másik tagállamban hozott határozatot -elnevezésétől függetlenül - más tagállamban úgy kell elismerni, hogy a külföldi határozat érdemben nem vizsgálható felül. Az alapvető szabály e területen az, hogy exequatur eljárás lefolytatása nélküli elismerésre és a más tagállamban hozott bírói ítélet tartalmi felülvizsgálata nélkül kerülhet sor a határozatok végrehajtására. Ezen a területen a bírói függetlenséggel összefüggésben a Bíróság gyakorlatában az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (a továbbiakban: CETA) szóló 1/17 vélemény kapcsán merült fel a kölcsönös bizalom elvének kérdése. A Bíróság véleményében rámutatott, a tagállamoknak az uniós jog hatálya alá tartozó valamennyi területen tiszteletben kell tartaniuk a kölcsönös bizalom elvét.[60] Ez az elv ezen államok mindegyikétől megköveteli, hogy - kivételes körülményektől eltekintve - úgy tekintse, hogy az összes többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot, és különösen az alapvető jogokat, úgymint a Charta 47. cikkében rögzített, független bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot.[61] Habár a kölcsönös bizalom elve - különösen ami a független bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását illeti - nem alkalmazandó az Unió és harmadik állam közötti kapcsolatokban, azonban a tervezett ISDS-mechanizmus a független bírósághoz fordulás jogával összeegyeztethető, mert a CETA elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy a tervezett fórumok eleget fognak tenni a függetlenség követelményének, mind annak külső szempontját illetően. Mindez azt feltételezi, hogy az említett fórumok feladataikat teljes önállósággal látják el, egyrészt annak belső szempontját illetően, amely szerint a tagoknak egyenlő távolságot kell tartaniuk a jogvitában részt vevő felektől, valamint a jogvita megoldása során nem érvényesülhetnek az említett tagok személyes érdekei.
Egy másik, polgári jogterületre eső ügyben[62] a Bíróság a Brüsszel Ia rendelet[63] kapcsán fejtette ki, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködés területén cél a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok, valamint a bírósági határozatok elismerése és végrehajtása egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének megerősítése, ami hozzájárul az Unió azon célkitűzésének eléréséhez, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének azon nagy fokú bizalomra épülő térségévé váljon, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia.[64] Erre figyelemmel az uniós tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom elvének tiszteletben tartása többek között feltételezi, hogy azokat a határozatokat, amelyeknek a végrehajtását egy másik tagállamban kérik, a függetlenség és pártatlanság garanciáit nyújtó bírósági eljárásban, valamint a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásával hozták meg.[65]
- 1173/1174 -
Büntetőjogi jogterületen jellemző példaként az európai elfogatóparancs joggyakorlata említhető,[66] amely önmagában az egymás igazságszolgáltatási rendszerét illető bizalom megnyilvánulása, ezért főszabály az, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadására csak kivételesen kerülhet sor. Ezen a jogterületen úgy merült fel a bírói függetlenség kérdése, hogy a végrehajtás megtagadásának értelmezése körében kerültek előzetes döntéshozatali eljárások a Bíróság elé. Itt az volt a kérdés, hogy amennyiben fennáll annak a valós veszélye, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személynek a kibocsátó igazságügyi hatóságnak történő átadása esetén sérül a független bírósághoz forduláshoz való alapvető joga és ezáltal a tisztességes eljáráshoz való jogának lényeges tartalma, a végrehajtó igazságügyi hatóság kivételes jelleggel megtagadhatja-e az európai elfogatóparancs végrehajtását.[67] A Bíróság a függetlenségi és pártatlansági garanciák körében kiemelte a fórum összetételére, a kinevezésre, a megbízatás időtartamára, valamint az elfogultsági okokra, a kizárási okokra és a tagok elmozdítására vonatkozó szabályok meglétét.[68] Rámutatott továbbá, hogy a függetlenség követelménye azt is feltételezi, hogy a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer tartalmazza az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák.[69]
A bemutatott esetek tekintetében felvethető az a kritika, hogy ha a Bíróság nem maga ítéli meg egy konkrét jogi helyzetben a bírói függetlenség kérését, hanem az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok körében felmerült bizonyítékok összességének értékelését előterjesztő tagállami bíróságra bízza, úgy az egységes jogértelmezés követelménye sérül, továbbá ha fenti követelményeknek való megfelelés megítélése egyedi mérlegelés kérdése, az lehet szubjektív, ezért veszélyes gyakorlat alakulhat ki, ami a horizontálisan együttműködő bíróságok egymás közti viszonylatában a kölcsönös bizalom elvesztéséhez vezethet. Ha pedig a kölcsönös bizalom elvész az igazságügyi együttműködésből, ez magát az igazságügyi területen folytatott igazságügyi együttműködés vívmányait veszélyezteti. Dogmatikailag ezért sokkal helyesebb lenne normatív alapon, jogszabályi keretek között tartani ezt a kérdést.
A hatalmi ágak szétválasztása szoros kapcsolatban áll a jog uralma (rule of law),[70] illetve jogállamiság koncepciójával (État de droit, Rechtsstaat). A jogállamiság fogalma körül vannak jogirodalmi viták, de a különböző nézetek közös eleme, hogy alkotmányossági ismérvként[71] definiálható, amelyet Európában egy átfogó alapgondolat jellemez: a (köz)hatalom csakis a jognak alávetetten működhet.[72] A hatalmi ágak szétválasztása a jogállam működését jellemzi.[73] Ez a bíróságok függetlensége szempontjából azt jelenti, hogy biztosítani szükséges többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben a bíróságok függetlenségét.[74] Az EJEB 2020. december 1-jei Gudmundur Andri Ástrádsson kontra Izland ítéletében[75] tett megállapítására utalva a Bíróság a C-132/20. ítéletében[76] megállapította, hogy a független bíróságokkal szembeni intézményi követelmények
- 1174/1175 -
mindegyike olyan konkrét célt szolgál, amely a tisztességes eljárás sajátos garanciáit jelenti, közös jellemzőjük, hogy azok olyan alapelvek tiszteletben tartására irányulnak, mint a jog uralmának elve és a hatalmi ágak szétválasztása, és pontosította e tekintetben, hogy e követelmények mindegyikének alapját azon kötelezettség jelenti, hogy megőrizzék a bizalmat, amelyet az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban keltenie kell, valamint e hatalmi ág többi hatalmi ágtól való függetlenségét.[77]
Ugyancsak egy fontos aspektusa a bírói függetlenség témakörének az, hogy értékalapon a demokratikus jogállam megfelelő működésével is összekapcsolható.[78] A jogállamiság uniós tartalma magában foglalja, hogy valamennyi közhatalmi jogosítványt kizárólag törvényes korlátok között, a demokrácia értékeinek és az alapvető jogoknak megfelelően, valamint független és pártatlan bíróságok felügyelete mellett alkalmaznak.[79] Az uniós jog működésének a kölcsönös bizalmon alapuló alapvető kiindulópontja ugyanis egyrészt az, hogy a tagállamok jogrendszerei a tagállami bíróságok független működését biztosítják,[80] másrészt azok az értékek, amelyeket értékklauzulaként az EUSZ 2. cikke is felsorol, a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból levezethetők.[81] A jogállamiság követelménye valamennyi tagállam alkotmányos rendelkezései között fellelhető,[82] és ahogy azt a 4/2014. (I. 30.) AB határozat is megfogalmazza, [a] független igazságszolgáltatás [...] a jogállami működés fundamentuma. A bírói függetlenség nem alapjog, nem is a bíró kiváltsága, hanem a jogkeresők érdekét szolgálja.[83] Független és pártatlan bíráskodás hiányában ugyanis az egyéni jogok érvényesítése sérül, illetve végső soron ellehetetlenülhet.[84] Az EUSZ 19. cikke az EUSZ 2. cikkében foglalt jogállamisági kritériumot konkretizálva írja elő, hogy az uniós jog által szabályozott valamennyi területen érvényesülnie kell a hatékony bírói jogvédelemnek. Ennek garanciájául a bíróságok függetlensége[85] szolgál, amit az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdése is megerősít.[86] Az EUSZ 2. cikke pedig meghatározza az EUSZ 19. cikk hatályát, így ennek eredményeként alkalmazhatóvá válik valamely tagállami intézkedés viszonylatában anélkül, hogy további uniós jogi kapcsolóelemre lenne szükség.[87] A Bíróság a Szerződések céljára alapozott teleologikus módszerrel vezeti le e területen a bírói függetlenség követelményét, amelyet a tagállamok közös alkotmányos hagyományai ihlettek, és amely az uniós jogból eredő jogok hatékony bírói jogvédelmének biztosítását célozza.[88] A teleológiai módszer lehetővé tette a Bíróság számára, hogy egyértelművé tegye e jogvédelem, a bírák függetlensége és a jogállamiság tiszteletben tartása között fennálló felbonthatatlan kapcsolatot: független bírák nélkül ugyanis nem biztosítható a magánszemélyek uniós jogból fakadó jogainak hatékony bírói jogvédelme.[89] E tekintetben a Bíróság azt hangsúlyozta, hogy a bírák függetlenségére vonatkozó követelmény a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok közös hagyományaiból eredő, az EUSZ 2. cikkben felsorolt alapvető értékek megőrzése
- 1175/1176 -
szempontjából.[90] Ez pedig összekapcsolja az alapértékeket kifejező uniós normák érvényesülését a bírói függetlenség kérdésével.[91]
A bemutatott dogmatikai alapokból jól látszik, hogy az uniós jogban régóta ismert, elismert és a Bíróság által gyakran hivatkozott eleme a bírói függetlenség kérdése. Ez a témakör azonban akkor került más megvilágításba, amikor az utóbbi években több, a demokratikus jogállam gondolatának alapjait érintő jelentős ügy is az Európai Bíróság elé került. Ezek közül is kiemelkednek a lengyel ügyek, de portugál, máltai, román és magyar esetekben is felmerültek a bírói függetlenség különböző elemeinek kérdései. A kérdés súlyát jellemzi az is, hogy a közelmúltban elfogadott és 2021. január 1. óta alkalmazandó, az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelet (röviden: a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet) is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Eszerint bírói függetlenségről akkor lehet beszélni, ha az érintett igazságszolgáltatási szerv mind a vonatkozó szabályok alapján, mind pedig a gyakorlatban teljesen autonóm módon gyakorolhatja igazságszolgáltatási feladatkörét anélkül, hogy bármely más szervvel hierarchikus viszonyban állna, vagy annak alárendelt lenne, továbbá anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna. A függetlenségi és pártatlansági garanciák - különösen, ami a szerv összetételét, tagjainak kinevezését, azok megbízatásának időtartamát, kizárásának és elmozdításának okait illeti - olyan szabályok meglétét igénylik, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, a bírói szerv külső tényezők általi befolyásolhatóságával, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességével kapcsolatos jogos kétség kizárását.[92]
A Bizottság a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet alkalmazása körében iránymutatást[93] is kidolgozott, amelyek elkészítésekor figyelembe vette az Európai Bíróság C-156/21. és C-157/21. sz. ügyben 2022. február 16-án hozott ítéletét. Az iránymutatás I. Melléklet a) pontjában konkrét példákat is felsorol a bírói függetlenség garanciái tekintetében.
A jogállamisági alapértékek megsértésének okán Lengyelországgal szemben a Bizottság a bírói függetlenség elvének a megsértése miatt több eljárást indított - elsősorban - kötelezettségszegési eljárásokat[94] és több előzetes döntéshozatali eljárás is ezt a kérdéskört érintette.
A bírói függetlenség témakörben lezárult egy, nagytanácsban elbírált, Máltáról érkezett ügy,[95] amely azért tűnik központi jelentőségűnek, mert a Bíróság érvelésében a bírói függetlenség tekintetében új elemek jelentek meg, a jogalapok egyértelmű kimondására került sor és az addigi gyakorlatot mintegy összegzi az ügyben született ítélet.[96] Meg kell azt is említeni, hogy a közelmúltban egy magyar ügyben is született ítélet a Bíróság előtt, amelyben a Bíróság a bírói függetlenség lényegi elemeként utalt annak a
- 1176/1177 -
párbeszédnek a hatékonyságára,[97] amit az előzetes döntéshozatali eljárás mechanizmusa teremt meg a tagállami bírák számára.[98] Az EUMSZ 267. cikkét értelmezve a Bíróság érvelésében felbukkan egy modernizált tartalmú Simmenthal-doktrína is, amely értelmében az uniós jog egységességét és hatékonyságát sértené olyan tagállami szabályok[99] fenntartása, amely valamilyen korlátot állít az előzetes döntéshozatali előterjesztés jogosultságát érintően. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint tehát az uniós jog természetében rejlő követelményekkel összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy - akár alkotmánybírósági - bírósági gyakorlat, amely csökkentené az uniós jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja az e jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közvetlenül alkalmazandó uniós normák teljes hatékonyságának esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezésektől vagy nemzeti ítélkezési gyakorlattól eltekintsen. [100] A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik az is, hogy - anélkül hogy az érintett előterjesztő bíróságnak kérnie kellene vagy meg kellene várnia az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogát korlátozó rendelkezés jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítését - az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás végrehajtását akadályozó minden nemzeti jogi rendelkezés alkalmazását mellőzni szükséges.[101] A Bíróság a bírói függetlenség közvetlenül az uniós jogból levezethető tartalmi elemeként határozta meg azt is, hogy nemzeti felelősségi szabályozásnak az előterjesztő bíróval szembeni alkalmazásából eredő következménye sem lehet eljárási akadálya - a jogvitában egyébként releváns kérdésre vonatkozó[102] - előzetes döntéshozatali előterjesztésnek, ezért az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely nemzeti bíróval szemben fegyelmi eljárást kezdeményeznek azzal az indokkal, hogy e rendelkezés alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz.[103]
A nemzeti igazságszolgáltatási szervezet kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során ugyanakkor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogból eredő kötelezettségeiket. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében vett hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek.[104] Az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítását célzó hatékony bírói felülvizsgálat fennállása már önmagában a jogállamiság értéke meglétének velejárója, amelyet véd az EUSZ. A tagállami rendes bíróságok az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről határozhatnak, így e bíróságoknak teljesíteniük kell az ilyen jogvédelem követelményeit. Márpedig annak biztosítása érdekében, hogy maguk ilyen védelmet nyújtsanak, alapvető fontosságú e bíróságok függetlenségének védelme. A bíróságok függetlenségére vonatkozó követelmény a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely jogok döntő jelentőségűek a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen pedig a jogállamiság értékének a megőrzése szempontjából. A hatékony bírói jogvédelem azon követelményei közül, amelyeknek meg kell felelniük azon nemzeti bíróságoknak, amelyek az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, a bírói függetlenség alapvető fontossággal bír többek között az uniós jogrend számára, mégpedig több szempontból is. E függetlenség ugyanis alapvető az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus megfelelő működése szempontjából, amelyet csak egy független fórum hozhat működésbe. Egyébiránt a Charta 47. cikkében előírt hatékony bírói
- 1177/1178 -
jogvédelemhez és tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényeges tartalmának körébe tartozik. A bíróságok függetlenségét - a jogállamiság működését jellemző hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően - a törvényhozó és a végrehajtó hatalommal szemben is biztosítani kell. A bírói függetlenség mind a bírósági szervezetendszer, mind pedig az egyedi bíró szemszögéből a státusbeli szabadság garantálásját jelenti. A bíróságok függetlenségének és pártatlanságának garanciái megkövetelik, hogy a bírák kinevezésével vagy fegyelmi felelősségének megállapításával megbízott fórumok teljesen autonóm módon gyakorolják feladatkörüket, és védettek legyenek az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja, tiszteletben tartva az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során semmilyen más érdek ne érvényesüljön.
A bírák bármilyen külső beavatkozással vagy nyomással szembeni nélkülözhetetlen szabadsága olyan megfelelő garanciákat tesz szükségessé, mint az elmozdíthatatlanság. Az elmozdíthatatlanság elve megköveteli többek között, hogy a bírák hivatalban maradhassanak mindaddig, amíg nem érik el a kötelező nyugdíjkorhatárt, vagy a megbízatásuk lejártáig, ha az határozott időre szól. Ezen, nem teljesen abszolút jellegű elv alól kizárólag akkor lehet kivételt tenni, ha jogszerű és kényszerítő indokok igazolják, tiszteletben tartva az arányosság elvét. Ennélfogva valamely tagállam nem módosíthatja - különösen az igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó - jogszabályait oly módon, hogy az a jogállamiság értéke védelmének leértékelődését eredményezze. Ebből a szempontból a tagállamok nem fogadhatnak el olyan szabályokat, amelyek sértik a bírói függetlenséget. Mind a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködési rendszerrel, mind a lojális együttműködésnek az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt elvével ellentétesek az olyan tagállami jogszabályi rendelkezések, amelyek azzal a konkrét hatással jártak, hogy a Bíróságot megakadályozták abban, hogy határozzon előzetes döntéshozatal céljából elé terjesztett kérdésekről, és kizárják annak mindenfajta lehetőségét, hogy nemzeti bíróság a jövőben kérdéseket terjesszen elő. Az ilyen típusú jogszabályok ellentétesek lehetnek a tagállamoknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében előírt, arra vonatkozó kötelezettségével is, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának a biztosításához szükségesek.
Ahogyan láthattuk, a bírói függetlenség kérdése azért állt mindig is az uniós jog érdeklődésének középpontjában, mert az uniós polgárok hatékony jogvédelme, a demokratikus jogok érvényesülése kritériumrendszerében közös garanciális elemként fogható fel a bírói függetlenség kérdése. A Lisszaboni Szerződés sok fontos változást hozott, többek között a Szerződések rangjára emelte az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ennek dogmatikai következménye az, hogy az Európai Unió olyan jogközösséggé (jogi unióvá) vált, amely saját, elsődleges jogforrási rangú alapjogi védelmi rendszerrel rendelkezik. A Charta alkalmazása körében ugyanakkor világosan ki kell emelni, hogy az csak azokra a helyzetekre alkalmazandó, amelyekben a tagállamok uniós jogot hajtanak végre,[105] mert csak így biztosító a hatáskör-transzfer elvének tiszteletben tartása. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet a Chartára új jogok keletkeztetésének jogalapjaként, "a föderalizmus kettős politikai védzáradékát" sértő módon hivatkozni.[106] A Charta helyes alkalmazására akkor kerülhet sor, ha megfelelően kapcsoljuk össze az alapvető jogok két dimenzióját. Az ember mivolthoz kapcsolódó alapvető jogok az egyetemesség szimbólumai, a nem ebbe a kategóriába tartozó alapvető jogok tekintetében viszont nincs akadálya az európai szinten eltérő, nemzeti identitásnak.
A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett értékklauzulának több szempontból is jelentősége van. Egyrészt a legfontosabb alapértékek között felsorolt demokratikus jogok érvényesülése közjogi értelemben és eljárásjogi alapon is összekapcsolja az Európai Unió elsődleges jogát a tagállamok jogrendjével,[107] ezért ebben a szimbiózisban központi szerep jut a jogvédelemben főszerepet játszó bíráknak. Másrészt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a legszélesebb értelemben vett jogorvoslati lehetőségeket, amelyek a hatékony bírói jogvédelem biztosításához, a Szerződések értelmezése és alkalmazása során a jog tiszteletben tartásának megfelelően biztosításához szükségesek.
Az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítását célzó hatékony bírói felülvizsgálat mellett fontos kritérium, hogy a tagállami bíróságok az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről akadálymentesen határozhassanak, ezért a bírói függetlenséggel kapcsolatos diskurzus során az előzetes döntéshozatali eljárások keretében zajló, a Bírósággal folytatott vertikális bírói együttműködésnek kiemelt szerep jut. A Bíróság előtt az utóbbi időben megnövekedett mind a bírói függetlenség garanciális elemeinek megsértése miatt indított a kötelezettségszegési eljárások száma, mind pedig egyre gyakrabban kerülnek szóba ezek a kérdések előzetes döntéshozatali előterjesztésekben. Ezeknek az ügyeknek a súlyát mutatja, hogy igen gyakran nagytanácsban kerülnek elbírálásra. Megállapítható az is, hogy ezek az ügyek alkalmat adnak a Bíróság számára arra, hogy érvelésében és értelmezési módszertanában is új elemeket jelenítsen meg.[108] Jól látható a Bíróság utóbbi években folytatott ítélkezési gyakorlatból, hogy az EUMSZ
- 1178/1179 -
267. cikke által a tagállami és az uniós bírák közötti párbeszédre kiépített komplex együttműködési mechanizmust és annak hatékonyságát[109] fokozottan védi.
Az igazságügyi együttműködés horizontális szinten, egyes tagállami bíróságok viszonylatában is működik, szervező elve kölcsönös elismerés. Ezen a területen a bírói függetlenség kérdéseinek nem helyes felvetése veszélyeket rejt magában, alááshatja a kölcsönös bizalmon alapuló horizontális együttműködési formákat.
[1] B adó Attila: A bírói függetlenség egyes garanciális elemeinek összehasonlító vizsgálata, Akadémiai nagydoktori értekezés (2018) http://real-d.mtak.hu/1072/7/dc_1469_17_doktori_mu.pdf.
[2] Badó Attila: A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika - Összehasonlító jogi tanulmányok, Gondolat, Budapest, 2011.
[3] Bárd, Petra: In courts we trust, or should we? Judicial independence as the precondition for the effectiveness of EU law, European Law Journal, 2021/1-3 (31 May 2022), DOI: https://doi.org/10.1111/eulj.12425.
[4] Bibó István: Az államhatalmak elválasztása egykor és most. In: Válogatott tanulmányok, 19451949. (szerk.: Bibó István), Magvető Kiadó, Budapest, 1986.
[5] Blutman László: EU-jog a tárgyalóteremben. Az előzetes döntéshozatal, KJK-Kerszöv, Budapest, 2003.
[6] Handbuch Ius Publicum Europaeum VI. Verfassungsgerichtsbarkeit in Europa: Institutionen, (Hrsg.: Bogdandy von, Armin-Grabenwarter, Christoph-Huber, Peter M.), C. F. Müller, Heidelberg, 2016.
[7] Bogdandy von, Armin-Spieker, Luke Dimitrios: Countering the Judicial Silencing of Citics: Article 2 TEU Values, Reverse Solange, and the Responsibilities of National Judges, European Constitutional Law Review, 2019, Volume 15, Issue 3, September 2019, 391-426. DOI: https://doi.org/10.1017/S1574019619000324.
[8] Detre László: Összeálló kép: előrelépés a jogállamiság európai értelmezésében és alkalmazásában - Az Európai Unió Bíróságának a C-156/21. számú Magyarország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítéletének jelentősége, EU Jog - Online Szakfolyóirat, 2022/4. DOI: https://doi.org/10.55413/561.A2200401.EUO.
[9] Fleck Zoltán: Jogállam és igazságszolgáltatás a változó világban, Gondolat, Budapest, 2008.
[10] Garth, Bryant-Cappelletti, Mauro-Trocker, Nicoló: Access to justice: Comparative General Report, Rabels Zeitschrift für Auslandisches und Internationales Privatrecht, 1976/3-4, 669-717.
[11] Gombos Katalin: A bírói függetlenség és a jogállamiság új összefüggései, Jogtudományi Közlöny, 2021/10, 440-448.
[12] Gombos Katalin: Az alapjogok helyzetének változása az Európai Bíróság joggyakorlata tükrében. Jogtudományi Közlöny, 2010/2, 90-97.
[13] Grabowska-Moroz, Barbara-Kochenov, Dimitry Vladimirovich-Scheppele, Kim Lane: EU Values are Law, after All: Enforcing EU values through Systemic Infringement Actions by the European Commission and the Member States of the European Union, Yearbook of European Law, Volume 39, 2020, 3-121, DOI: https://doi.org/10.1093/yel/yeaa012.
[14] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben, Osiris Kiadó, Budapest 2003.
[15] Király Lilla: Az előzetes döntéshozatali eljárás a polgári jogvitákban, különös tekintettel a tagállami felelősség kérdésére, OITH Magyar Bíróképző Akadémia, Budapest, 2008.
[16] Küpper, Herbert-Patyi András: 50. § [A bíróságok feladatai és függetlenségük], In: Az Alkotmány kommentárja II. (szerk.: Jakab András), Budapest, Századvég, 2009.
[17] Lazowski, Adam: Strengthening the rule of law and the EU pre-accession policy: Repubblika v. Il-Prim Ministru: case C-896/19, Common Market Law Review Volume 59, Issue 6 (2022) 1803 -1822, DOI: https://doi.org/10.54648/cola2022119.
[18] Lehóczki Balázs: Az uniós tagállamok ügyészségei által kibocsátott európai elfogatóparancsok végrehajthatósága, Acta Humana, 2020/1, 129-138. DOI: https://doi.org/10.32566/ah.2020.1.8.
[19] Leloup, Mathieu-Kochenov, Dimitry-Dimitrovs, Aleksejs: Opening the door to solving the "Copenhagen dilemma"? All eyes on Repubblika v II-Prim Ministru, European Law Review 2021/5, 692-703.
[20] Lenaerts, Koen-Gutiérrez-Fons, José A.: Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2022.
[21] Lenaerts, Koen: New Horizons for the Rule of Law Within The EU, German Law Journal, Volume 21, Special Issue 1: 20 Challenges in the EU in 2020, January 2020, 29-34, DOI: https://doi.org/10.1017/glj.2019.91.
[22] Lenaerts, Koen: The Court of Justice of the European Union and the Protection of Fundamental Rights, Polish Yearbook of International Law, Volume 31 (2011) 79-106, https://ssrn.com/abstract=2218538.
[23] Montesquieu, Charles Louis de Secondat: Európa egységéről. A törvények szelleme és a Perzsa levelek válogatott részei (ford.: Rózsahegyi Zoltán), Phönix, Budapest, 1943.
[24] Orbán Endre: A bírói függetlenség értelmezése körüli legújabb dilemmák az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága gyakorlatában, EU Jog-Online Szakfolyóirat, 2021/12, 3-15.
- 1179/1180 -
[25] Orbán Endre: Hazai és uniós fejlemények a bírói függetlenség értelmezése köréből, MTA Law Working Papers 2021/9, https://jog.tk.hu/mtalwp/hazai-es-unios-fejlemenyek-a-biroi-fuggetlenseg-ertelmezesekorebol.
[26] Pech, Laurent: 'A Union Founded on the Rule of Law': Meaning and Reality of the Rule of Law as a Constitutional Principle of EU Law, European Constitutional Law Review, Volume 6, Issue 3, October 2010, 359-396, DOI: https://doi.org/10.1017/S1574019610300034.
[27] Rhode, Deborah L.: Access to justice, Oxford University Press, Oxford, 2004.
[28] Sillen, Joost: The concept of 'internal judicial independence' in the case law of the European Court of Human Rights, European Constitutional Law Review, Volume 15, Issue 1, March 2019, 104-133, DOI: https://doi.org/10.1017/S1574019619000014.
[29] Simonné Gombos Katalin: 10 éve az Európai Unióban: Az előzetes döntéshozatali eljárás magyar tapasztalatai, Bírói gyakorlat füzetek, Különszám, OPTEN Informatikai Kft., Budapest, 2014.
[30] Spieker, Luke Dimitrios: Breathing Life into the Union 's Common Values: On the Judicial Application of Article 2 TEU in the EU Value Crisis, German Law Journal, Volume 20, Issue 8, December 2019, 1182-1213, DOI: https://doi.org/10.1017/glj.2019.84.
[31] Varga Zs. András: A tisztességes eljáráshoz való jog bírósági aspektusból, Kúriai Döntések-Bírósági Határozatok, 2022/4. https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/1-dr-varga-zs-andras-tisztesseges-eljarashoz-valo-jog-birosagi-aspektusbol.
[32] Vincze Attila-Chronowski Nóra: A demokrácia és a jogállamiság elve az Európai Unió jogában, In: Demokrácia-dilemmák. Alkotmányjogi elemzések a demokráciaelv értelmezéséről az Európai Unióban és Magyarországon (szerk.: Chronowski Nóra-Szentgáli-Tóth Boldizsár-Szilágyi Emese), ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2022, 17-48.
[33] Vörös Imre: Európai jog - magyar jog: konkurencia vagy koegzisztencia, Jogtudományi Közlöny, 2011/7-8, 369-401.
[1] C-26/62. sz. NV Algemene Transporten Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen ügyben1963. február 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1963:1 (Van Gend & Loos ügy)
[2] C-28/62-C-30/62. sz. Da Costa en Schaake NV, Jacob Meijer NV, Hoechst-Holland NV kontra Administration fiscale néerlandaise egyesített ügyekben 1963. március 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1963:6
[3] C-6/64. sz. Flaminio Costa kontra E.N.E.L. ügyben 1964. július 15-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1964:66
[4] C-61/65. sz. G. Vaassen-Göbbels özvegye kontra Bestuur van Beambtenfonds voor het Mijnbedrijf ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1966:39
[5] C-29/69. sz. Erich Stauder kontra Ville d'Ulm - Sozialamt ügyben 1969. november 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1969:57
[6] C-11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft mbH kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1970. december 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1970:114
[7] C-6/71. sz. Rheinmühlen Düsseldorf kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben1971. október 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1971:100
[8] C-62/72. sz. Paul G. Bollmann kontra Hauptzollamt Hamburg-Waltershof ügyben 1973. március 1-jén hozott ítélet ECLI:EU:C:1973:24
[9] C-4/73. sz. J. J. Nold, Kohlen- und Baustoffgrofthandlung kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1974. május 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:51
[10] C-146/73. sz. Rheinmühlen-Düsseldorf kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1974. február 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:12
[11] C-166/73. sz. Rheinmühlen-Düsseldorf kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1974. január 16-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:3
[12] C-36/75. sz. Roland Rutili kontra Ministre de l'intérieur ügyben 1975. október 28-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1975:137
[13] C-106/77. sz. Amministrazione delle Finanze dello Stato kontra Simmenthal SpA. ügyben 1978. március 9-ién hozott ítélet, ECLI:EU:C:1978:49
[14] C-44/79. sz. Liselotte Hauer kontra Land Rheinland-Pfalz ügyben 1979. december 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1979:290
[15] C-155/79. sz. AM & S Europe Limited kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1982. május 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1982:157
[16] C-17/81. sz. Pabst & Richarz KG kontra Hauptzollamt Oldenburg ügyben 1982. április 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1982:129
[17] C-294/83. sz. Parti écologiste "Les Verts" kontra Európai Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítélet ECLI:EU:C:1986:166
[18] C-338/85. sz. Fratelli Pardini SpA kontra Ministero del commercio con l'estero és Banca toscana (filiale di Lucca) ügyben 1988. április 21-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1988:194
[19] C-14/86. sz. Pretore di Saló kontra X ügyben1987. június 11-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1987:275
[20] C-374/87. sz. Orkem kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1989. október 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1989:387
[21] C-5/88. sz. Hubert Wachauf kontra Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft ügyben 1989. július 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1989:321
[22] C-109/88. sz. Handels- og Kontorfunktionsrernes Forbund I Danmark kontra Dansk Arbejdsgiverforening, képviseletében Danfoss ügyben 1989. október 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1989:383
[23] C-297/88. sz. Massam Dzodzi kontra belga állam ügyben1990. október 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1990:360
- 1180/1181 -
[24] C-213/89. sz. The Queen kontra Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és társai ügyben 1990. június 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1990:257
[25] C-260/89. sz. Elliniki Radiophonia Tiléorassi AE és Panellinia Omospondia Syllogon Prossopikou kontra Dimotiki Etairia Pliroforissis és Sotirios Kouvelas és Nicolaos Avdellas és társai ügyben 1991. június 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1991:254
[26] C-24/92. sz. Pierre Corbiau kontra Administration des contributions ügyben 1993. március 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1993:118
[27] C-393/92. sz. Commune d'Almelo és társai kontra NV Energiebedrijf Ijsselmij ügyben 1994. április 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1994:171
[28] C-111/94. sz. Job Centre Coop. ARL ügyben 1995. október 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1995:340
[29] C-235/95. sz. AGS Assedic Pas-de-Calais kontra Francois Dumon és Froment, mandataire liquidateur des Etablissements Pierre Gilson ügyben1998. július 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:365
[30] C-261/95. sz. Rosalba Palmisani kontra Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) ügyben 1997. július 10-én hozott ítélet ECLI:EU:C:1997:351
[31] C-54/96. sz. Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH kontra Bundesbaugesellschaft Berlin mbH. ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1997:413
[32] C-249/96. sz. Lisa Jacqueline Grant kontra South-West Trains Ltd. ügyben 1999. február 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:63
[33] C-314/96. sz. Ourdia Djabali kontra Caisse d'allocations familiales de l'Essonne ügyben 1998. március 12-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:104
[34] C-416/96. sz. Nour Eddline El-Yassini kontra Secretary of State for Home Department ügyben 1999. március 2-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1999:107
[35] C-9/97. és C-118/97. sz. Raija-Liisa Jokela és Laura Pitkäranta ügyben 1998. október 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:497
[36] C-103/97. sz. Josef Köllensperger GmbH & Co. KG és Atzwanger AG kontra Gemeindeverband Bezirkskrankenhaus Schwaz ügyben 1999. február 4-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1999:52
[37] C-110/98-C-147/98. sz., Gabalfrisa SL és társai kontra Agencia Estatal de Administración Tributaria (AEAT) egyesített ügyekben 2000. március 21-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2000:145
[38] C-195/98. sz. Österreichischer Gewerkschaftsbund, Gewerkschaft öffentlicher Dienst kontra Republik Österreich ügyben 2000. november 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2000:655
[39] C-407/98. sz. Katarina Abrahamsson, Leif Anderson kontra Elisabet Fogelqvist ügyben 2000. július 6-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2000:367
[40] C-178/99. sz. Doris Salzmann ügyben 2001. június 14-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2001:331
[41] C-516/99. sz. Walter Schmid ügyben 2002. május 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2002:313
[42] C-17/00. sz. Francois De Coster kontra Collége des bourgmestre et échevins de Watermael-Boitsfort ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2001:651
[43] C-182/00. sz. Lutz GmbH és társai ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2002:19
[44] C-380/01. sz. Gustav Schneider kontra Bundesminister für Justiz ügyben 2004. február 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2004:73
[45] C-53/03. sz. Synetairismos Farmakopoion Aitolias & Akarnanias (Syfait) és társai kontra GlaxoSmithKline plc és GlaxoSmithKline AEVE ügyben 2005. május 31-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2005:333
[46] C-540/03. sz. Európai Parlament kontra Európai Unió Tanácsa ügyben 2006. június 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:429
[47] C-96/04. sz. Standesamt Stadt Niebüll ügyben 2006. április 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:254
[48] C-496/04. sz. J. sz. Slob kontra Productschap Zuivel ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:570
[49] C-506/04. sz. Graham J. Wilson kontra Ordre des avocats du barreau de Luxembourg ügyben 2006. szeptember 19-én hozott ítélet, EU:C:2006:587
[50] C-246/05. sz. Armin Häupl kontra Lidl Stiftung & Co. KG. ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2007:340
[51] C-291/05. sz. Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie kontra R. N. G. Eind. ügyben 2007. december 11-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2007:771
[52] C-305/05. sz. Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai kontra Conseil des ministres ügyben 2007. június 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2007:383
[53] C-2/06. sz. Willy Kempter KG kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben 2008. február 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:78
[54] C-210/06. sz. CARTESIO Oktató és Szolgáltató Bt. ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:723
[55] C-450/06. sz. Varec SA kontra belga állam ügyben 2008. február 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:91
[56] C-333/07. sz. Société Régie Networks kontra Direction de contrôle fiscal Rhône-Alpes Bourgogne ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:764
[57] C-118/09. sz. Robert Koller ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2010:805
[58] C-188/10 és C-189/10. sz. Aziz Melki és Sélim Abdeli ügyben 2010. június 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2010:363
[59] C-583/11. P. sz. Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyben 2013. október 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:625
[60] C-456/13. P. sz. T & L Sugars Ltd és Sidul Açúcares, Unipessoal Lda kontra Európai Bizottság ügyben 2015. április 28-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2015:284
[61] C-614/14. sz. Atanas Ognyanov elleni büntetőeljárás ügyben 2016. július 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2016:514
[62] C-241/15. sz. Parchetul de pe lângâ Curtea de Apel Cluj kontra Niculaie Aurel Bob-Dogi ügyben 2016. június 1-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2016:385
[63] C-299/15. sz. Daniele Striani és társai kontra Union européenne des Sociétés de Football Association (UEFA) és Union Royale Belge des Sociétés de Football - Association (URBSFA) egyesített ügyben 2015. július 16-én hozott végzés, ECLI:EU:C:2015:519
- 1181/1182 -
[64] C-551/15. sz. Pula Parking d.o.o. kontra Sven Klaus Tederahn ügyben 2017. március 9-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:193
[65] C-682/15. sz. Berlioz Investment Fund S.A. kontra Directeur de l'administration des contributions directes ügyben 2017. május 16-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:373
[66] C-685/15. sz. Online Games Handels GmbH és társai kontra Landespolizeidirektion Oberösterreich ügyben 2017. június 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:452
[67] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, EU:C:2018:117
[68] C-403/16. sz. Soufiane El Hassani kontra Minister Spraw Zagranicznych ügyben 2017. december 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:960
[69] C-34/17. sz. Eamonn Donnellan kontra The Revenue Commissioners ügyben 2018. április 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:282
[70] C-192/18. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2019. november 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:924
[71] C-216/18. PPU. Minister for Justice and Equality kontra LM ügyben 2018. július 25-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:586
[72] C-558/18 és C-563/18. sz. Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową, initialement Prokuratura Okręgowa w Płocku kontra Skarb Państwa - Wojewoda Łódzki és társai egyesített ügyben 2020. március 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:234
[73] C-585/18, C-624/18 és C-625/18. sz. A. K. és társai kontra Sąd Najwyższy [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] egyesített ügyekben 2019. november 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:982
[74] C-619/18. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben a 2019. július 11 -i kijavító végzéssel kijavított 2019. június 24-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:531
[75] C-824/18. sz. A.B. és társai kontra Krajowa Rada Sądownictwa és társai ügyben 2021. március 2-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:153
[76] C-83/19, C-127/19, C-195/19, C-291/19, C-355/19 és C-397/19. sz. Asociaţia "Forumul Judecătorilor din România" és társai kontra Inspecţia Judiciară és társai ügyben hozott ítélete (2021. május 18.) ECLI:EU:C:2021:393
[77] C-256/19. sz. S.A.D. Maler und Anstreicher OG kontra Magistrat der Stadt Wien és Bauarbeiter Urlaubs- und Abfertigungskasse ügyben a 2020. szeptember 3-i végzéssel kijavított 2020. július 2-i végzés, ECLI:EU:C:2020:523
[78] C-357/19, C-379/19, C-547/19, C-811/19 és C-840/19. sz. QN és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben 2021. december 21-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:1034
[79] C-487/19. sz. W.Z. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa -Kinevezés] ügyben 2021. október 6-án hozott ítélet, EU:C:2021:798
[80] C-510/19. sz. AZ elleni büntetőeljárás [Openbaar Ministerie; Okirat-hamisítás] ügyben 2020. november 24-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:953
[81] C-564/19. sz. IS elleni büntetőeljárás ügyben 2021. november 23-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:949
[82] C-748/19-C-754/19. sz. WB és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben 2021. november 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:931
[83] C-791/19. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2021. július 15-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:596
[84] C-896/19. sz. Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben 2021. április 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:311
[85] C-132/20. sz. BN és társai kontra Getin Noble Bank S.A. ügyben 2022. március 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2022:235
[86] C-204/21 R. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2021. július 14-én hozott végzés ECLI:EU:C:2021:593
[87] C-204/21 R. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2021. október 27-én hozott végzés ECLI:EU:C:2021:878
[88] C-430/21. sz. RS ügyben 2022. február 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2022:99
[89] 1/91. sz. 1991. december 14-i Re a Draft Treaty on European Economic Area vélemény, ECLI:EU:C:1991:490
[90] 1/92. sz. 1992. április 10-i Re a Revised Draft Treaty on European Economic Area vélemény, ECLI:EU:C:1992:189
[91] 1/09. sz. 2011. március 8-i [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, ECLI:EU:C:2011:123
[92] 2/13. sz. 2014. december 18-i [Az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454
[93] 1/17. sz. 2019. április 30-i [Accord ECG UE-Canada] vélemény, ECLI:EU:C:2019:341
[1] EJEB 1975. február 21-i, Golder kontra Egyesült Királyság ítélet, A. sorozat 18. szám.
[2] EJEB: 1984. június 28-i, Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság ítélet, A. sorozat, 80. szám.
[3] EJEB: 1984. október 26-i, De Cubber kontra Belgium ítélet, A. sorozat, 86. szám.
[4] EJEB 1991. október 30-i, Borgers kontra Belgium ítélet, A. sorozat 214-B. szám.
[5] EJEB 2020. december 1-i, Gudmundur Andri Ástrádsson kontra Izland ítélet, CE:ECHR:2020:1201JUD002637418, 231. és 233. §
[1] 9/1992. (I. 30.) AB határozat
[2] 61/2011. (VII. 13.) AB határozat
[3] 7/2013. (III. 1.) AB határozat
[4] 4/2014. (I. 30.) AB határozat
[5] 30/2015. (X. 15.) AB határozat
[6] 22/2016. (XII. 5.) AB határozat
[7] 2/2019. (III. 5.) AB határozat
[8] 26/2020. (XII. 2.) AB határozat
[9] 3320/2021. (VII. 23.) AB határozat ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány a Kúria Werbőczy István Országbíró Kutatóintézetében folytatott "A bírói függetlenség intézményes garanciái" című részkutatási projekt keretében készült.
[2] A bírói függetlenség kérdése a szakirodalomban is egyre gyakrabban tárgyalt kérdés. Lásd például Bárd, Petra: In courts we trust, or should we? Judicial independence as the precondition for the effectiveness of EU law. European Law Journal, 2021/1-3 (31 May 2022), 185-210. DOI: https://doi.org/10.1111/eulj.12425; Gombos Katalin: A bírói függetlenség és a jogállamiság új összefüggései, Jogtudományi Közlöny, 2021/10, 440-448.; Orbán Endre: A bírói függetlenség értelmezése körüli legújabb dilemmák az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága gyakorlatában, EU Jog-Online Szakfolyóirat, 2021/1-2, 3-15.; Sillen, Joost: The concept of 'internal judicial independence' in the case law of the European Court of Human Rights, European Constitutional Law Review, Volume 15, Issue 1, March 2019, 104-133, DOI: https://doi.org/10.1017/S1574019619000014; Badó Attila: A bírói függetlenség egyes garanciális elemeinek összehasonlító vizsgálata, Akadémiai nagydoktori értekezés (2018) http://reald.mtak.hu/1072/7/dc_1469_17_doktori_mu.pdf; Badó Attila: A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika - Összehasonlító jogi tanulmányok, Gondolat, Budapest, 2011.; Küpper, Herbert-Patyi András: 50. § [A bíróságok feladatai és függetlenségük], In: Az Alkotmány kommentárja II. (szerk.: Jakab András), Budapest, Századvég, 2009, 1737.; Fleck Zoltán: Jogállam és igazságszolgáltatás a változó világban. Gondolat, Budapest, 2008.
[3] Elvi alapjait már a Montesquieu nevével fémjelzett teória megteremtette. Lásd részletesen Montesquieu, Charles Louis de Secondat: Európa egységéről. A törvények szelleme és a Perzsa levelek válogatott részei (ford.: Rózsahegyi Zoltán) Phönix, Budapest, 1943; lásd még Bibó István: Az államhatalmak elválasztása egykor és most, In: Válogatott tanulmányok, 1945-1949 (szerk.: Bibó István), Magvető Kiadó, Budapest, 1986.
[4] Lásd történeti visszatekintésben Gombos Katalin: Az alapjogok helyzetének változása az Európai Bíróság joggyakorlata tükrében, Jogtudományi Közlöny, 2010/2, 90-97.
[5] Lásd a lényegesebb határozatokat C-29/69. sz. Erich Stauder kontra Ville d'Ulm - Sozialamt ügyben 1969. november 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1969:57.; C-11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft mbH kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1970. december 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1970:114.; C-4/73. sz. J. J. Nold, Kohlen- und Baustoffgrofthandlung kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1974. május 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:51.; C-36/75. sz. Roland Rutili kontra Ministre de l'intérieur ügyben 1975. október 28-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1975:137.; C-44/79. sz. Liselotte Hauer kontra Land Rheinland-Pfalz ügyben 1979. december 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1979:290.; C-260/89. sz. Elliniki Radiophonia Tiléorassi AE és Panellinia Omospondia Syllogon Prossopikou kontra Dimotiki Etairia Pliroforissis és Sotirios Kouvelas és Nicolaos Avdellas és társai ügyben 1991. június 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1991:254.; C-374/87. sz. Orkem kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1989. október 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1989:387; C-5/88. sz. Hubert Wachauf kontra Bundesamt für Ernahrung und Forstwirtschaft ügyben 1989. július 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1989:321, 31. pont; C-297/88. sz. Massam Dzodzi kontra belga állam ügyben1990. október 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1990:360, 68. pont; C-249/96. sz. Lisa Jacqueline Grant kontra South-West Trains Ltd. ügyben 1999. február 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:63, 44. pont.
[6] C-29/69. sz. Erich Stauder kontra Ville d'Ulm -Sozialamt ügyben 1969. november 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1969:57.
[7] C-11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft mbH kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1970. december 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1970:114.
[8] Ilyenek voltak például az EJEE-re, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára történő hivatkozások.
[9] C-540/03. sz. Európai Parlament kontra Európai Unió Tanácsa ügyben 2006. június 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:429, 54. pont. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kiterjedt joganyaggal rendelkezik. A jövőben várható, hogy az Európai Bíróság egyre többet fogja ezt az értelmező gyakorlatot követni saját alapjogi érintettségű döntéseinél.
[10] Lásd például az EJEB 1975. február 21-i, Golder kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletét [A. sorozat 18. szám, 26-40. §], az EJEB 1984. június 28-i, Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletét [A. sorozat 80. szám, 97-99., 105-107., 111-113. §], valamint az EJEB 1991. október 30-i, Borgers kontra Belgium ügyben hozott ítéletét [A. sorozat 214-B. szám, 24. §].
[11] C-305/05. sz. Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai kontra Conseil des ministres ügyben 2007. június 26-ián hozott ítélet, ECLI:EU:C:2007:383, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[12] C-155/79. sz. AM & S Europe Limited kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1982. május 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1982:157.
[13] Lásd ebben az értelemben C-450/06. sz. Varec SA kontra belga állam ügyben 2008. február 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:91.; C-682/15. sz. Berlioz Investment Fund S.A. kontra Directeur de l'administration des contributions directes ügyben 2017. május 16-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:373.
[14] EUSZ 6. cikk (1) bekezdés.
[15] A Charta 47. cikkével kapcsolatban - amely tartalmazza a "független és pártatlan bíróság" fogalmát - a Bíróság a következő ítéletekre hivatkozott: C-685/15. sz. Online Games Handels GmbH és társai kontra Landespolizeidirektion Oberösterreich ügyben 2017. június 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:452, 60. pont; C-403/16. sz. Soufiane El Hassani kontra Minister Spraw Zagranicznych ügyben 2017. december 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:960, 40. pont.
[16] Ezzel a témakörrel foglalkozott már a magyar Alkotmánybíróság is például a 3320/2021. (VII. 23.) AB határozatában. Lásd még: Varga Zs. András: A tisztességes eljáráshoz való jog bírósági aspektusból, Kúriai Döntések-Bírósági Határozatok, 2022/4. https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/1-dr-varga-zs-andras-tisztesseges-eljarashoz-valo-jog-birosagi-aspektusbol.
[17] Lásd ebben az értelemben C-256/19. sz. S.A.D. Maler und Anstreicher OG kontra Magistrat der Stadt Wien és Bauarbeiter Urlaubs- und Abfertigungskasse ügyben a 2020. szeptember 3-i végzéssel kijavított 2020. július 2-i végzés, ECLI:EU:C:2020:523, 31. pontja szerinti jogi koncepciót.
[18] Érdekes elméleti megközelítésekkel találkozunk például a modern jogelméleti teóriákban, például a skandináv realizmus vagy Eugen Ehrlich "élő jog" tanaiban.
[19] Az előzetes döntéshozatali eljárásról készültek átfogó monográfiák, lásd Blutman László: EU-jog a tárgyalóteremben. Az előzetes döntéshozatal, KJK-Kerszöv, Budapest, 2003; Simonné Gombos Katalin: 10 éve az Európai Unióban: Az előzetes döntéshozatali eljárás magyar tapasztalatai. Bírói gyakorlat füzetek; Különszám, OPTEN Informatikai Kft., Budapest, 2014; Király Lilla: Az előzetes döntéshozatali eljárás a polgári jogvitákban, különös tekintettel a tagállami felelősség kérdésére, OITH Magyar Bíróképző Akadémia, Budapest, 2008.
[20] C-6/71. sz. Rheinmühlen Düsseldorf kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben1971. október 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1971:100, 1. pont; C-297/88. sz. Massam Dzodzi kontra belga állam ügyben 1990. október 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1990:360, 33. pont; C-314/96. sz. Ourdia Djabali kontra Caisse d'allocations familiales de l'Essonne ügyben 1998. március 12-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:104, 17. pont; C-380/01. sz. Gustav Schneider kontra Bundesminister für Justiz ügyben 2004. február 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2004:73, 20. pont; C-496/04. sz. J. sz. Slob kontra Productschap Zuivel ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:570, 34. pont.
[21] C-235/95. sz. AGS Assedic Pas-de-Calais kontra Francois Dumon és Froment, mandataire liquidateur des Etablissements Pierre Gilson ügyben1998. július 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:365, 25. pont.
[22] C-17/81. sz. Pabst & Richarz KG kontra Hauptzollamt Oldenburg ügyben 1982. április 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1982:129, 12. pont; C-291/05. sz. Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie kontra R. N. G. Eind. ügyben 2007. december 11-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2007:771, 18. pont.
[23] 26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [24].
[24] 22/2016. (XII. 5.) AB határozat; 61/2011. (VII. 13.) AB határozat; 30/2015. (X. 15.) AB határozat, Indokolás [33].
[25] C-61/65. sz. G. Vaassen-Göbbels özvegye kontra Bestuur van Beambtenfonds voor het Mijnbedrijf ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1966:39; C-14/86. sz. Pretore di Saló kontra X ügyben1987. június 11-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1987:275, 7 pont; C-109/88. sz. Handels- og Kontorfunktionsrernes Forbund I Danmark kontra Dansk Arbejdsgiverforening, képviseletében Danfoss ügyben 1989. október 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1989:383, 7-8. pont; C-393/92. sz. Commune d'Almelo és társai kontra NV Energiebedrijf Ijsselmij ügyben 1994. április 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1994:171; C-111/94. sz. Job Centre Coop. ARL ügyben 1995. október 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1995:340, 9. pont; C-54/96. sz. Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH kontra Bundesbaugesellschaft Berlin mbH. ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1997:413, 23. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; C-110/98-C-147/98. sz., Gabalfrisa SL és társai kontra Agencia Estatal de Administración Tributaria (AEAT) egyesített ügyekben 2000. március 21-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2000:145, 33. pont; C-178/99. sz. Doris Salzmann ügyben 2001. június 14-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2001:331, 13. pont; C-182/00. sz. Lutz GmbH és társai ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2002:19, 12. pont; C-96/04. sz. Standesamt Stadt Niebüll ügyben 2006. április 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:254, 12. pont.
[26] C-61/65. sz. G. Vaassen-Göbbels özvegye kontra Bestuur van Beambtenfonds voor het Mijnbedrijf ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1966:39; C-111/94. sz. Job Centre Coop. ARL ügyben 1995. október 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1995:340, 9. pont.; C-54/96. sz. Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH kontra Bundesbaugesellschaft Berlin mbH. ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1997:413, 23. pont; C-416/96. sz. Nour Eddline El-Yassini kontra Secretary of State for Home Department ügyben 1999. március 2-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1999:107, 17. pont; C-110/98-C-147/98. sz., Gabalfrisa SL és társai kontra Agencia Estatal de Administración Tributaria (AEAT) egyesített ügyekben 2000. március 21-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2000:145, 33. pont; C-195/98. sz. Österreichischer Gewerkschaftsbund, Gewerkschaft öffentlicher Dienst kontra Republik Österreich ügyben 2000. november 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2000:655, 24. pont; C-516/99. sz. Walter Schmid ügyben 2002. május 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2002:313, 34. pont; C-118/09. sz. Robert Koller ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2010:805, 22. pont; C-53/03. sz. Synetairismos Farmakopoion Aitolias & Akarnanias (Syfait) és társai kontra GlaxoSmithKline plc és GlaxoSmithKline AEVE ügyben 2005. május 31-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2005:333, 29. pont; C-246/05. sz. Armin Häupl kontra Lidl Stiftung & Co. KG. ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2007:340, 16. pont.
[27] C-338/85. sz. Fratelli Pardini SpA kontra Ministero del commercio con l'estero és Banca toscana (filiale di Lucca) ügyben 1988. április 21-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1988:194, 9. pont; C-14/86. sz. Pretore di Saló kontra X ügyben1987. június 11-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1987:275, 7. pont; C-17/00. sz. Francois De Coster kontra Collége des bourgmestre et échevins de Watermael-Boitsfort ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2001:651, 17. pont.
[28] C-24/92. sz. Pierre Corbiau kontra Administration des contributions ügyben 1993. március 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1993:118, 15. pont; C-516/99. sz. Walter Schmid ügyben 2002. május 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2002:313, 34. pont; C-118/09. sz. Robert Koller ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2010:805, 36. pont.
[29] C-103/97. sz. Josef Köllensperger GmbH & Co. KG és Atzwanger AG kontra Gemeindeverband Bezirkskrankenhaus Schwaz ügyben 1999. február 4-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1999:52, 21. pont; C-407/98. sz. Katarina Abrahamsson, Leif Anderson kontra Elisabet Fogelqvist ügyben 2000. július 6-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2000:367, 36. pont; lásd még ugyanezen értelemben az EJEB: Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság ügyben 1984. június 28-án hozott ítélet, A. sorozat, 80. szám. 78. §
[30] C-506/04. sz. Graham J. Wilson kontra Ordre des avocats du barreau de Luxembourg ügyben 2006. szeptember 19-én hozott ítélet, EU:C:2006:587, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[31] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, EU:C:2018:117, 45. pont.
[32] C-9/97. és C-118/97. sz. Raija-Liisa Jokela és Laura Pitkaranta ügyben 1998. október 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1998:497, 20. pont.
[33] C-506/04. sz. Graham J. Wilson kontra Ordre des avocats du barreau de Luxembourg ügyben 2006. szeptember 19-én hozott ítélet, EU:C:2006:587, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[34] C-407/98. sz. Katarina Abrahamsson, Leif Anderson kontra Elisabet Fogelqvist ügyben 2000. július 6-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2000:367, 32. pont.
[35] C-54/96. sz. Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH kontra Bundesbaugesellschaft Berlin mbH ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1997:413, 36. pont; C-103/97. sz. Josef Köllensperger GmbH & Co. KG és Atzwanger AG kontra Gemeindeverband Bezirkskrankenhaus Schwaz ügyben 1999. február 4-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1999:52, 20-30. pont; C-17/00. sz. Francois De Coster kontra Collége des bourgmestre et échevins de Watermael-Boitsfort ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2001:651, 18-21. pont; lásd még ebben az értelemben az EJEB: De Cubber kontra Belgium ügyben 1984. október 26-án hozott ítélet, A. sorozat, 86. szám, 24. §
[36] C-748/19-C-754/19. sz. WB és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben 2021. november 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:931, 60. pont; C-487/19. sz. W.Z. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa - Kinevezés] ügyben 2021. október 6-án hozott ítélet, EU:C:2021:798, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[37] Handbuch Ius Publicum Europaeum VI. Verfassungsgerichtsbarkeit in Europa: Institutionen (Hrsg. Bogdandy von, Armin-Grabenwarter, Christoph-Huber, Peter M.), C. F. Müller, Heidelberg, 2016, 16-18.
[38] Vörös Imre: Európai jog - magyar jog: konkurencia vagy koegzisztencia, Jogtudományi Közlöny, 2011/7-8, 369-401.
[39] C-26/62. sz. NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen ügyben1963. február 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1963:1 (Van Gend & Loos ügy).
[40] C-6/64. sz. Flaminio Costa kontra E.N.E.L. ügyben 1964. július 15-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1964:66.
[41] A mozgalom terebélyesre duzzadt, annak napjainkban is vannak jeles képviselői. Lásd például Rhode, Deborah L.: Access to justice. Oxford University Press, Oxford, 2004.
[42] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 304-305. Megállapításainak alapja Garth, Bryant-Cappelletti, Mauro-Trocker, Nicoló: Access to justice: Comparative General Report, Rabels Zeitschrift für Auslandisches und Internationales Privatrecht, 1976/3-4, 669-717.
[43] 1/09. sz. Avis au titre de l'article 300, paragraphe 6, CE [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, 2011. március 8., ECLI:EU:C:2011:123, 85. pont.
[44] C-2/06. sz. Willy Kempter KG kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben 2008. február 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:78, 41. pont; lásd ebben az értelemben a C-28/62-C-30/62. sz. Da Costa en Schaake NV, Jacob Meijer NV, Hoechst-Holland NV kontra Administration fiscale néerlandaise egyesített ügyekben 1963. március 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1963:6, 76. pont; C-62/72. sz. Paul G. Bollmann kontra Hauptzollamt Hamburg-Waltershof ügyben 1973. március 1-jén hozott ítélet ECLI:EU:C:1973:24, 4. pont; C-261/95. sz. Rosalba Palmisani kontra Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) ügyben 1997. július 10-én hozott ítélet ECLI:EU:C:1997:351, 31. pont.
[45] C-146/73. sz. Rheinmühlen-Düsseldorf kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1974. február 12-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:12 3. pont; C-166/73. sz. Rheinmühlen-Düsseldorf kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1974. január 16-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:3, 4. pont; C-210/06. sz. CARTESIO Oktató és Szolgáltató Bt. ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:723, 88., 92-97. pont.
[46] C-210/06. sz. CARTESIO Oktató és Szolgáltató bt. ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:723, 96. és 97. pont.
[47] C-510/19. sz. AZ elleni büntetőeljárás [Openbaar Ministerie; Okirat-hamisítás] ügyben 2020. november 24-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:953, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[48] C-188/10 és C-189/10. sz. Aziz Melki és Sélim Abdeli ügyben 2010. június 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2010:363, 63. pont; C-299/15. sz. Daniele Striani és társai kontra Union européenne des Sociétés de Football Association (UEFA) és Union Royale Belge des Sociétés de Football -Association (URBSFA) egyesített ügyben 2015. július 16-én hozott végzés, ECLI:EU:C:2015:519, 33. pont.
[49] C-558/18 és C-563/18. sz. Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową, initialement Prokuratura Okręgowa w Płocku kontra Skarb Państwa -Wojewoda Łódzki és társai egyesített ügyben 2020. március 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:234, 48. pont.
[50] C-558/18 és C-563/18. sz. Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową, initialement Prokuratura Okręgowa w Płocku kontra Skarb Państwa -Wojewoda Łódzki és társai egyesített ügyben 2020. március 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:234, 49-51. pont.
[51] Az irrelevancia vonatkozhat az alapügy tényállására vagy tárgyára, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs velük.
[52] C-333/07. sz. Société Régie Networks kontra Direction de contrôle fiscal Rhône-Alpes Bourgogne ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:764, 46. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[53] EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második albekezdés.
[54] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:117, 31. pont; valamint lásd ebben az értelemben: C-583/11. P. sz. Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyben 2013. október 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:625, 91. és 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
[55] Egyben a két cikk kombinált értelmezése kölcsönös felerősítésként is értelmezhető. E "mutual amplification" hatásról lásd Spieker, Luke Dimitrios: Breathing Life into the Unio 's Common Values: On the Judicial Application of Article 2 TEU in the EU Value Crisis, German Law Journal, Volume 20, Issue 8, December 2019, 1202-1207, DOI: https://doi.org/10.1017/glj.2019.84.
[56] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:117, 32. pont, valamint lásd ebben az értelemben: 1/09. sz. Avis au titre de l'article 300, paragraphe 6, CE [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, 2011. március 8., ECLI:EU:C:2011:123, 66. pont; C-583/11. P. sz. Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyben 2013. október 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:625, 90. pont; C-456/13. P. sz. T & L Sugars Ltd és Sidul Açúcares, Unipessoal Lda kontra Európai Bizottság ügyben 2015. április 28-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2015:284, 45. pont.
[57] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:117, 33. pont, valamint lásd ebben az értelemben: 1/09. sz. Avis au titre de l'article 300, paragraphe 6, CE [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, 2011. március 8., ECLI:EU:C:2011:123, 69. pont; C-583/11. P. sz. Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyben 2013. október 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:625, 99. pont.
[58] C-210/06. sz. CARTESIO Oktató és Szolgáltató Bt. ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2008:723.
[59] EUMSZ 67. cikk.
[60] A Bíróság 2019. április 30-i 1/17. sz. [Accord ECG UE-Canada] véleménye, ECLI:EU:C:2019:341,128. pont.
[61] Lásd ebben az értelemben különösen a Bíróság 2014. december 18-i 2/13. sz. [Az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozása] véleménye, EU:C:2014:2454, 191. pont; C-34/17. sz. Eamonn Donnellan kontra The Revenue Commissioners ügyben 2018. április 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:282, 40. és 45. pont.
[62] C-551/15. sz. Pula Parking d.o.o. kontra Sven Klaus Tederahn ügyben 2017. március 9-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:193.
[63] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
[64] Lásd analógia útján a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén: C-241/15. sz. Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Cluj kontra Niculaie Aurel Bob-Dogi ügyben 2016. június 1-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2016:385, 32. pont.
[65] C-551/15. sz. Pula Parking d.o.o. kontra Sven Klaus Tederahn ügyben 2017. március 9-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:193, 54. pont.
[66] Átfogóan erről lásd Lehóczki Balázs: Az uniós tagállamok ügyészségei által kibocsátott európai elfogatóparancsok végrehajthatósága, Acta Humana, 2020/1, 129-138. DOI: https://doi.org/10.32566/ah. 2020.1.8.
[67] Orbán Endre: Hazai és uniós fejlemények a bírói függetlenség értelmezése köréből, MTA Law Working Papers, 2021/9, 8. https://jog.tk.hu/mtalwp/hazai-es-unios-fejlemenyek-a-biroi-fuggetlenseg-ertelmezese-korebol.
[68] C-216/18. PPU. Minister for Justice and Equality kontra LM ügyben 2018. július 25-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:586, 66. pont.
[69] Uo. 67. pont.
[70] A joguralom az Európai Bíróság gyakorlatában is gyakran idézett, főként angolszász szerzők által használt fogalom. Egyik legpregnánsabb megfogalmazására került sor a C-294/83. sz. Parti écologiste "Les Verts" kontra Európai Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítéletben (ECLI:EU:C:1986:166); illetve a Bíróság 1991. december 14-i 1/91. sz. Re a Draft Treaty on European Economic Area (ECLI:EU:C:1991:490), és 1992. április 10-i 1/92. sz. Re a Revised Draft Treaty on European Economic Area (ECLI:EU:C:1992:189) véleményeiben.
[71] Pech, Laurent: 'A Union Founded on the Rule of Law': Meaning and Reality of the Rule of Law as a Constitutional Principle of EU Law, European Constitutional Law Review, Volume 6, Issue 3, October 2010, 362. DOI: https://doi.org/10.1017/S1574019610300034.
[72] Detre László: Összeálló kép: előrelépés a jogállamiság európai értelmezésében és alkalmazásában - Az Európai Unió Bíróságának a C-156/21. számú Magyarország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítéletének jelentősége. EU Jog-Online Szakfolyóirat, 2022/4. DOI: https://doi.org/10.55413/561.A2200401.EUO.
[73] C-430/21. sz. RS ügyben 2022. február 22-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2022:99, 42. pont.
[74] C-585/18, C-624/18 és C-625/18. sz. A. K. és társai kontra Sąd Najwyższy [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] egyesített ügyekben 2019. november 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:982, 124. pont; C-357/19, C-379/19, C-547/19, C-811/19 és C-840/19. sz. QN és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben 2021. december 21-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:1034, 228. pont; C-748/19-C-754/19. sz. WB és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben 2021. november 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:931, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[75] EJEB 2020. december 1-jei Gudmundur Andri Ástrádsson kontra Izland ítélet, CE:ECHR:2020:1201JUD002637418, 231. és 233. §
[76] C-132/20. sz. BN és társai kontra Getin Noble Bank S.A. ügyben 2022. március 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2022:235, 117. pont.
[77] C-487/19. sz. W.Z. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa -Kinevezés] ügyben 2021. október 6-án hozott ítélet, EU:C:2021:798, 124. pont.
[78] Lenaerts, Koen: New Horizons for the Rule of Law Within The EU, German Law Journal, Volume 21, Special Issue 1: 20 Challenges in the EU in 2020, January 2020, 29-34, DOI: https://doi.org/10.1017/glj.2019.91; Grabowska-Moroz, Barbara-Kochenov, Dimitry Vladimirovich-Scheppele, Kim Lane: EU Values are Law, after All: Enforcing EU values through Systemic Infringement Actions by the European Commission and the Member States of the European Union, Yearbook of European Law, Volume 39, 2020, 10-11, DOI: https://doi.org/10.1093/yel/yeaa012.
[79] Vincze Attila-Chronowski Nóra: A demokrácia és a jogállamiság elve az Európai Unió jogában. In: Demokrácia-dilemmák. Alkotmányjogi elemzések a demokráciaelv értelmezéséről az Európai Unióban és Magyarországon (szerk.: Chronowski Nóra-Szentgáli-Tóth Boldizsár-Szilágyi Emese), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2022, 36.
[80] Orbán i.m. 2.
[81] Magyarországon a rendszerváltást követően már a 9/1992. (I. 30.) AB határozat a jogállamiságot alapértékké nyilvánította.
[82] Magyarországon: Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés.
[83] 4/2014. (I. 30.) AB határozat, Indokolás [43].
[84] 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24], lásd továbbá Orbán i.m. 2.
[85] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:117, 32-36. pontok.
[86] C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:117, 40-41. pontok.
[87] Spieker i.m. 1205.
[88] Hasonló teleologikus érvelés olvasható a 2/2019. (III. 5.) AB határozatban (Indokolás [37]), amely az uniós és a tagállami jog viszonyával kapcsolatban állapította meg, hogy mind az uniós jog, mind az Alaptörvényen alapuló nemzeti jogrendszer az [Alaptörvény] E) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott célokat hivatottak megvalósítani. Erre tekintettel az »európai egység megteremtései, az integráció nem csupán politikai szervek számára jelöl ki célt, hanem a bíróságok és az Alkotmánybíróság számára is, amelynek az »európai egységből« a jogrendszerek harmóniája és koherenciája következik alkotmányos célként (lásd még 26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [24]).
[89] Lenaerts, Koen-Gutiérrez-Fons, José A.: Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2022, 77.
[90] C-216/18. PPU. Minister for Justice and Equality kontra LM ügyben 2018. július 25-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:586.
[91] Ezen érveléstechnika részletesebb leírását lásd Bogdandy von, Armin-Spieker, Luke Dimitrios: Countering the Judicial Silencing of Citics: Article 2 TEU Values, Reverse Solange, and the Responsibilities of National Judges, European Constitutional Law Review, 2019, Volume 15, Issue 3, September 2019, 419. DOI: https://doi.org/10.1017/S1574019619000324.
[92] Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet, (10) preambulumbekezdés.
[93] A Bizottság Közleménye: Iránymutatás az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazásáról. C(2022) 1382 final.
[94] Az eljárás a lengyel rendes bíróságok bírái nyugdíjkorhatárának csökkentése és a Sad Najwyższy-n (Legfelsőbb Bíróság, Lengyelország) eltérő nyugdíjkorhatárok megállapítása, valamint az uniós jog által szabályozott területeken való hatékony bírói jogvédelem, a bírák elmozdíthatatlanságának és a bírói függetlenség elve miatt indult. Három eljárásban a tagállami kötelezettségszegést megállapító határozat született [C-192/18. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2019. november 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:924; C-619/18. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben a 2019. július 11 -i kijavító végzéssel kijavított 2019. június 24-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:531; C-791/19. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2021. július 15-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:596]. A 2021. június keresetlevéllel indult C-204/21. sz. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság kötelezettségszegési eljárás még folyamatban van, az ügyben a Bíróság elnökhelyettese ideiglenes intézkedésként [C-204/21 R. sz. végzés (2021. július 14.) ECLI:EU:C:2021:593] utasította Lengyelországot, hogy haladéktalanul függessze fel a lengyel legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának hatásköreire vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazását. Ugyanezen ügyben nemrég hozott ideiglenes intézkedésében [C-204/21. R. sz. (2021. október 27.) ECLI:EU:C:2021:878] a Bíróság elnökhelyettese Lengyelországot arra kötelezte, hogy fizessen a Bizottságnak napi 1 000 000 euró összegű kényszerítő bírságot a végzés közlésének napjától a korábbi (júliusi) végzésből eredő kötelezettségek teljesítésének napjáig, vagy ennek hiányában az ügyet lezáró ítélet kihirdetésének napjáig.
[95] C-896/19. sz. Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben 2021. április 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:311.
[96] Az ítélet jelentőségéről lásd Leloup, Mathieu-Kochenov, Dimitry-Dimitrovs, Aleksejs: Opening the door to solving the "Copenhagen dilemma"? All eyes on Repubblika v II-Prim Ministru, European Law Review, 2021/5, 692-703.; Łazowski, Adam: Strengthening the rule of law and the EU pre-accession policy: Repubblika v. Il-Prim Ministru: case C-896/19, Common Market Law Review Volume 59, Issue 6 (2022), 1803-1822, DOI: https://doi.org/10.54648/cola2022119.
[97] C-614/14. sz. Atanas Ognyanov elleni büntetőeljárás ügyben 2016. július 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2016:514, 25. pont.
[98] C-564/19. sz. IS elleni büntetőeljárás ügyben 2021. november 23-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:949, 77. pont.
[99] A Bíróság: C-83/19, C-127/19, C-195/19, C-291/19, C-355/19 és C-397/19. sz. Asociatia "Forumul Judecátorilor din Románia" és társai kontra Inspectia Judicţară és társai ügyben hozott ítélete (2021. május 18.) ECLI:EU:C:2021:393, 245. pont.
[100] C-106/77. sz. Amministrazione delle Finanze dello Stato kontra Simmenthal SpA. ügyben 1978. március 9-ién hozott ítélet, ECLI:EU:C:1978:49, 22. pont; C-213/89. sz. The Queen kontra Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és társai ügyben 1990. június 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1990:257, 20. pont. A szabály újabb megerősítéseként lásd: a Bíróság elnökhelyettesének a C-204/21 R. sz. Bizottság kontra Lengyelország ügyben 2021. július 14-én hozott végzése, ECLI:EU:C:2021:593, 173. pontját.
[101] C-824/18. sz. A.B. és társai kontra Krajowa Rada Sadownictwa és társai ügyben 2021. március 2-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:153, 141. pont.
[102] Ebben a tekintetben az elhatárolási kérdésekre lásd: C-558/18 és C-563/18. sz. Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajow+, initialement Prokuratura Okręgowa w Płocku kontra Skarb Państwa -Wojewoda Łódzki és társai egyesített ügyben 2020. március 26-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:234.
[103] Itt szükséges megemlíteni a Kúria 2021. április 16-i (és 2019. szeptember közleményeit az Európai Unió Bírósága C-564/19. számú ügyében kifejtett főtanácsnoki indítványról. https://lb.hu/hu/sajto/kuria-kozlemenye-az-europai-unio-birosaga-c-56419-szamu-ugyeben-kifejtett-fotanacsnoki és https://lb.hu/hu/sajto/buntetoeljaras-menetenek-megakasztasa-jogszeru-es-alapos-erdemi-dontes-meghozatalanak.
[104] Alapjogi Charta 47. cikk.
[105] Charta 51. cikk (1) bekezdés.
[106] Lenaerts, Koen: The Court of Justice of the European Union and the Protection of Fundamental Rights, Polish Yearbook of International Law, Volume 31 (2011) 79-106, https://ssrn.com/abstract=2218538.
[107] Handbuch Ius Publicum Europaeum VI. i.m. 16-18.
[108] C-896/19. sz. Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben 2021. április 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:311; C-564/19. sz. IS elleni büntetőeljárás ügyben 2021. november 23-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:949.
[109] C-614/14. sz. Atanas Ognyanov elleni büntetőeljárás ügyben 2016. július 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2016:514, 25. pont.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanácselnök, Kúria; tanszékvezető egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar, Európai Köz- és Magánjogi Tanszék. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
