A mindennapok sokszor szülnek olyan élethelyzeteket, amikor a jogkereső- és a jogkövető magatartások parallel futnak egymás mellett, a jogszolgáltatásnak pedig meg kell találnia azt a pontot, ahol ezek találkozhatnak. Így például gyakran fordul elő, hogy a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző azzal a határozott kérelemmel találkozik, melyben a hagyatéki leltárban örökösként feltüntetett személy a hagyatéki eljárás befejezését megelőzően - akár már a jegyző általi leltározásnál megtett kérelmével vagy az eljárás közjegyzői szakaszába érkezve - kéri annak közjegyző általi előzetes igazolását, hogy ő és/vagy az általa megjelölt személy(ek) az örökhagyó jogutódja(i), indokként pedig e kérelemben többnyire határidőkre való hivatkozás mellett a hatóság, bíróság előtti jogutódi minőség igazolásának szükségessége szerepel.[1] Ugyanakkor a hagyatéki eljárásnak lehet olyan eredménye is, mely nem jár a jogutódi minőség (és ezzel együtt az öröklési jogcím) megállapításával, vagy amely a hagyatéki leltárban feltüntetett személytől eltérő, illetőleg ezen személyen kívül további személy részére történő hagyatékátadást tükröz. S bár a hagyatéki leltár is közokirat - így joggal várható el, hogy lehetőség szerint teljes körűen és a valós helyzettel megegyezően tartalmazza az érintett személyek és vagyontárgyaik adatait -, a hagyatéki leltár elkészítése csak az örökség átadásához szükséges
- 77/78 -
legfontosabb adatok rögzítésére szolgál, nem pedig a jogutód személyének igazolására.[2] Számtalanszor előfordul, hogy a leltár felvételét követően, a hagyaték átadásához szükséges tényállás közjegyző általi tisztázása során "előkerül" további örökös, az addig örökösként fellépett személy visszautasítja az örökséget vagy kiderül, hogy mégis maradt az örökhagyó után végintézkedés. Az ilyen esetekben egy korábban kiállított "igazolás" már nem a hagyatéki eljárás eredményével alátámasztott jogutódi minőséget "igazolná", hanem egy attól akár merőben eltérő adatot; ekként pedig olyan közokirattá válik, amelynek tartalma ellentétben áll egy ugyanazon adatra vonatkozó másik közokirattal.[3] Egy ilyen kérelemnek a teljesítése tehát kellő megfontolást tesz indokolttá a közjegyző részéről. Érdemes ezért megvizsgálni, hogy van-e jogszabályi felhatalmazása az effajta "igazolás" kiállításának, és érdemes számba venni a hagyatéki eljárásban a hagyatékátadó végzésen kívüli, jogutódi minőséget igazoló vagy ahhoz csak hasonló jogintézményeket, és ennek ismeretében állást foglalni abban a kérdésben, hogy ha valóban határozott az említett kérelem, úgy a hatályos eljárási jogszabályok keretein belül milyen okirat állítható ki. Azt kívánom tehát megvizsgálni, hogy a magyar hagyatéki eljárás rendszere milyen lehetőségeket kínál, az egyébként rendelkezésre álló lehetőségek, mint ismert jogintézmények milyen célt szolgálnak, melyek tudják kielégíteni a kérelmező említett igényét, tehát melyek alkalmasak arra, hogy a közjegyző kérelemre, a jogerős hagyatékátadást megelőzően igazolja azt, hogy az érdekeltet - az eljárás addigi adatai szerint - örökösi jogállás illeti meg.
A peres eljárás egyik sajátja a törvényben szabályozottság. Az tehát, hogy a polgári per menetét a legapróbb részletekig a törvény szabályozza. Azonban ez mindenképpen igaz a nemperes eljárásokra[4], így a hagyatéki eljárásra is.
Az eljárásjogi jogviszony a peralanyok (nemperes eljárásban az eljárás alanyai) között, az eljárás során keletkező, jogilag szabályozott viszony, ami ugyanakkor nem egyenlő az eljárás alanyai közötti anyagi jogi jogviszonnyal. Az eljárásjogi jogviszony az eljárási jogok gyakorlása, illetve az eljárási kötelezettségek teljesítése során létrejövő közjogi jogviszony. A nemperes eljárás sem folytatható le kijelölt szabályok nélkül - vagy azokkal ellentétesen. A nemperes eljárásban létrejövő közjogi jogviszony az eljárást lefolytató közjegyzőt és az eljárás egyéb alanyait is köti. Az eljárási cselekmények láncolata tehát ugyanúgy jelöli ki az eljárás alanyainak mozgásterét, mint amennyire a közjegyzőt is határok közé szorítja. Ha pedig a közjegyző példának okáért nem alkalmazhat olyan jogintézményt, melyet a ha-
- 78/79 -
tályos anyagi jog nem ismer, illetőleg a jog által tiltott jogintézmény[5] nem érvényesülhet, akkor ez igaz kell, hogy legyen akként is, hogy olyan eljárásjogi jogintézmény sem alkalmazható, mely a hatályos eljárásjogban nincs szabályozva, vagyis amit az adott eljárásjogi jogszabály(ok) nem ismer(nek). Az eljárásjogban csak azt lehet és úgy, amit és ahogyan az eljárásjogi szabályok azt megengednek[6].
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 2. § (1) bekezdése szerint a hagyatéki eljárás egy olyan polgári nemperes eljárás, amelyre - ha maga a Hetv. eltérően nem rendelkezik - a Pp. szabályait is alkalmazni kell, de a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel.
A hagyatéki eljárás célja az örökléssel együtt járó polgári jogi változások tanúsítása, vagyis az örökhagyó vagyonában bekövetkezett jogutódlás közhitelű deklarálása.[7] A Hetv. is akként fogalmazza meg e törvény célját, hogy az ember halálával bekövetkező hagyatékátszállást - az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával - biztosítsa.[8] A törvény tehát elsődlegesen a hagyaték átszállásának a folyamatát kívánja "biztosítani" azáltal, hogy az eljárás során megállapításra kerül, hogy milyen vagyon kire és milyen jogcímen szállt át.[9]
A törvény céljának megvalósítása érdekében a perrendtartásra való visszahivatkozásnak, az ott megfogalmazott alapelvekre tekintettel különös jelentősége van. Így az eljárásban részes felek (ide értve a szóbeli végrendelet tanúját is) az eljárástámogatási- és igazmondási kötelezettségük értelmében kötelesek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését. Az eljárásban jelentős tények állítása, és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok, adatok rendelkezésre bocsátása - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a feleket terheli, a felek pedig tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni.[10] Mivel e körben a közjegyző "ki van szolgáltatva" a felek nyilatkozatainak, főként az öröklött vagyon és további örökösök személyére vonatkozóan, a hagyatéki eljárásban a felek igazmondási kötelezettségének kiemelkedő jelentősége van. Emellett a jóhiszeműség elve[11] is releváns a hagyatéki eljárásban, melynek megsértése pénzbírság kiszabásával és az okozott költségek megtérítésének szank-
- 79/80 -
ciójával jár.[12] A rendelkezési elv és a kérelemre történő eljárás elve pedig a hagyatéki eljárás sajátosságaiból fakadóan annyiban szolgálják a fenti célt, hogy a hagyatéki eljárás nem minden esetben az érdekelt kérelmére indul, számos esetben törvényi kötelezettség az eljárás hivatalból való megindítása, továbbá a közjegyző csak a hagyatékhoz tartozó azon vagyontárgyak átadásáról dönthet, melyek halálakor az örökhagyó tulajdonában álltak, s amennyiben maradt hagyatéki vagyon, akkor annak átadása felől a közjegyzőnek döntenie kell, az örökösként érdekeltek még közös nyilatkozatukban sem indítványozhatják, hogy a közjegyző ne adja át azt a vagyontárgyat, amelyre tekintettel kötelező a hagyatéki eljárás lefolytatása. A nyomozati elv korlátozottan érvényesül, hiszen a közjegyző lefolytathat bizonyos megkereséseket, ha olyan adat vagy irat szükséges, amellyel a megkeresett rendelkezik, azonban sem kérelemre, sem hivatalból nyomozási cselekmények nem végezhetők olyan tényekre, adatokra, körülményekre, amelyekre a Hetv. a bizonyítást nem engedi meg. Kérelemre viszont előfordulhat a hagyatéki vagyon felkutatása (például ha az örökösként érdekelteknek csak arról van tudomásuk, hogy az örökhagyó valamelyik pénzintézetnél folyószámlával, esetleg más banki termékkel rendelkezett, azonban a pontos pénzintézetet nem tudják megnevezni).[13] Ugyanakkor a törvény céljának megvalósítását (vagy inkább megvalósulását) nagyban befolyásolja az is, hogy a bizonyítás a hagyatéki eljárásban erősen korlátozottan érvényesül.[14]
Általánosságban elmondható, hogy a jogutódlással egy adott, konkrét jogviszonyban a jogutód a jogelőddel azonos jogi pozícióba kerül. A jogutódlás lényege így a legegyszerűbben akként adható meg, hogy az a jogok és a kötelezettségek átszállása egyik személyről a másikra. Az öröklés az ember halálával bekövetkezik; ekkor az elhunyt személy hagyatéka mint egész száll az örökösre.[15] Az öröklés egyetemes jogutódlás, az örökhagyó örökösét általános jogutódjának kell tekinteni. Ugyanakkor az örökhagyó hagyatékához tartozhatnak olyan jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek, melyek a halál folytán a jogutódra mégsem szállnak át. Vagy azért, mert a halál folytán elenyésznek, fogalmilag kizárt a jogutódlás, vagy azért, mert bár a vagyon átszáll a jogutódra, a jogutód azonban nem örökös, a hagyatékban lévő kötelezettségekért nem felel, a hagyaték adott vagyontárgya, az egész hagyaték, a hagyaték egy része, vagy a hagyatéki vagyon hányada tekintetében csupán jogokat szerez, őt kötelezettségek nem terhelik, mert a jogutód dologi hagyományos vagy halál esetére megajándékozott, avagy szerződéses örökös; ez utóbbi ugyanis az örökhagyó tartozásaiért eleve nem felel, a kötelesrészigényekért a régi Ptk. szerint egyáltalán nem, a Ptk. szerint pedig a 7:80. § (4) bekezdésében foglal-
- 80/81 -
takat meghaladóan nem felel (BDT 2007.1581., BH 1988.401., BH 1981.407., BH 1980.286.).[16]
Azonban - ahogy már a bevezetőben is említve lett - nem minden esetben azzal ér véget az eljárás, hogy hagyaték átadására kerül sor. A hagyaték átadása annak a - közjegyző végzésével történő - megállapítása, hogy a hagyatékba tartozó vagyonra, vagyonrészre vagy vagyontárgyra a hagyatéki eljárás eredményére tekintettel kit, milyen jogcímen, milyen jog illet meg, illetve milyen kötelezettség terhel.[17] Ez maga a hagyatékátadó végzés. Az a közokirat, amely már egy lefolytatott eljárást követően, annak eredményeként bizonyosan alkalmas a jogutódlás igazolására.[18] Azonban hagyatéki vagyon hiányában az eljárás megszüntetése vagy öröklési bizonyítvány kiállítása az eljárást szintén befejezi, ellenben e jogintézmények a törvény kimondott célját (az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapítását) nem valósítják meg; igaz, az öröklési bizonyítvány a jogutód személyét igazolni hivatott.[19]
Vannak tehát olyan esetek, amikor
• a hagyatéki vagyontárgy átszállásának megállapítása mellett (hagyatékátadó végzéssel), illetőleg azt követően (európai öröklési bizonyítvánnyal) kerül sor a jogutódi minőség igazolására,
• a hagyatéki vagyontárgy átszállásának megállapítása nélkül kerül sor a jogutódi minőség igazolására (öröklési bizonyítvány és azt követően az európai öröklési bizonyítvány)
• mintegy feltételes módon kerül sor annak igazolására, hogy kit lehet a rendelkezésre álló adatok alapján jogutódnak tekinteni (külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos intézkedés, öröklési tanúsítvány harmadik államban történő igényérvényesítés céljára)
• sem a hagyaték átszállásának, sem jogutódi minőségnek a megállapítására nem kerül sor (eljárást megszüntető végzés, hagyatéki eljárási igazolás).
A közjegyző az eljárása során az egyes eljárási cselekményeiről - hacsak a törvény eltérően nem rendelkezik - végzéssel határoz. Így az alant számba vett eljárásjogi jogintézmények mindegyike is ekként veendő figyelembe.
- 81/82 -
Külföldi hagyatéki vagyont leltározni csak akkor kell, ha a Hetv. 20. §-ában foglaltak egyébként az adott külföldi vagyonra is fennállnak. Külföldi vagyon alatt viszont nem csak az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2012. július 4-i 650/2012/EU RENDELETE (a továbbiakban: EuÖR.) területi hatálya alá tartozó tagállamok területén fellelhető vagyon értendő. Mivel az EuÖR. 4. cikke szerint annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal az öröklés egészében történő határozathozatalra, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt, a "bíróság" alatt pedig az EuÖR. 3. cikk (2) bekezdés alapján a hagyatéki eljárást lefolytató magyar közjegyzőt is megfelelően érteni kell, az örökhagyó állampolgárságát pedig nem kell figyelembe venni (az örökhagyó akár ún. harmadik állambeli állampolgár is lehet), a magyar közjegyző egy harmadik államban lévő hagyatéki vagyon átadására is joghatósággal rendelkezhet, egy harmadik államban lévő - ekként szintén külföldi - hagyatéki vagyon is leltározható.[20]
Mivel a külföldi vagyont a hagyatéki leltárba csak akkor kell, illetve lehet felvenni, ha annak meglétét és hagyatékhoz tartozását igazolták, és a leltározott külföldi hagyatéki vagyonból is csak az igazoltan meglévő és hagyatékhoz tartozó vagyon adható át[21], és ez az igazolás pedig alapvetően csak okirattal történhet, a Hetv. két lehetőséget biztosít:
1. a közjegyző hivatalból is intézkedhet a külföldi vagyon meglétét és hagyatékhoz tartozását igazoló okirat beszerzése iránt, vagy
2. az érdekelt kíséreli meg beszerezni a szükséges irato(ka)t.
A közjegyzőnek, mint a hagyatéki eljárást lefolytató hatóságnak a hagyatéki eljárás céljára hivatkozó megkeresése teljesítését csak akkor tagadhatja meg a külföldi vagyonra adatokkal rendelkező belföldi személy, szervezet, ha a megkeresés teljesítése jogszabályba ütközik. A megkeresett külföldi személyre és szervezetre azonban sem a Hetv. területi, sem a személyi hatálya nem terjed ki, arra vonatkozóan tehát, hogy a külföldi személy, vagy szervezet mennyiben köteles a közjegyzői megkeresésnek eleget tenni, az ő államának joga, valamint a nemzetközi jog, a nemzetközi jogsegélyegyezmények az irányadók. Továbbá a külföldi vagyon hagyatéki leltárba kerülésében érdekelt személynek az okirati igazolás beszerzésére vonatkozó, közvetlenül az adat birtokosához intézett kérelme teljesítése titoktartási kötelezettségre való hivatkozással könnyen megtagadható. Ebben az esetben az érdekelt az adott személyre, vagy szervezetre vonatkozó jog szerint, az adott
- 82/83 -
személy, vagy szervezet államának hatóságai előtt léphet fel a kérelem teljesítésének kikényszerítése iránt. A közjegyző ezért a Hetv. által nyújtott lehetőség alapján, kérelemre az öröklésben érdekeltet - ha többen vannak, akkor azok ugyanabba az okiratban foglalt közös kérelmére ezen több személyt akként, hogy együttesen jogosultak eljárni - feljogosíthatja a külföldön lévő hagyatéki vagyontárgyakra vonatkozó adatok, valamint az azokra vonatkozó iratok, okiratok beszerzésére.
A külföldi vagyon leltározásában érdekeltek köre behatárolt: ezek a személyek csak az öröklésben érdekeltek lehetnek.
Az öröklésben érdekelt:
• az, aki örökösként érdekelt[22],
• aki az eljárásban hagyatéki hitelezőként lépett fel[23],
• aki igénylőként lépett fel[24],
• aki kötelesrészre jogosultként lépett fel[25],
■ az EuÖR. szerinti végrendeleti végrehajtó[26],
• az EuÖR. szerinti hagyatéki gondnok,
[Az EuÖR. szerint a joghatósági szabályok bizonyos esetekben azt eredményezhetik, hogy az öröklés tekintetében joghatósággal rendelkező bíróság nem saját (anyagi) jogát alkalmazza. Amennyiben ez a helyzet olyan tagállamban alakul ki, amelynek (anyagi vagy eljárási) jogszabályai értelmében hivatalból vagy kérelemre kötelező hagyatéki gondnok kirendelése, az EuÖR. lehetővé teszi, hogy az adott tagállam eljáró bírósága a saját joga értelmében hagyatéki gondnokot vagy gondnokokat rendeljen ki. A kirendelt gondnok(ok) jogosult(ak) arra, hogy végrehajtsa(végrehajtsák) az örökhagyó végrendeletét és/vagy kezelje(kezeljék) a hagyatékot az öröklésre alkalmazandó jog alapján.
- 83/84 -
A hatályos magyar jog nem tesz említést - expressis verbis - "hagyatéki gondnok" jogintézményéről[27], ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az EuÖR. alkalmazási körében a "hagyatéki gondnok" kifejezés egyfajta gyűjtőfogalomként értendő: e fogalom felölel a különböző nemzeti jogok szerint ismert valamennyi és bármilyen megnevezésű olyan személyt, akit akár törvény, akár végintézkedés, akár bíróság, hatóság kirendelése folytán a hagyatéki vagyonnal kapcsolatban akár ideiglenes, akár huzamosabb ideig tartó vagyonkezelési jogosítványok illetnek meg. E vagyonkezelési jogosítványok terjedelme - a nemzeti jogoktól, illetve a hagyatéki gondnokok fajtáitól függően - erősen eltérőek lehetnek.
A magyar hagyatéki eljárás rendszerében is - jóllehet nem ezzel az elnevezéssel - de létezik olyan jogintézmény, amely beletartozhat a "hagyatéki gondnok" EuÖR. szerinti gyűjtőfogalmába. Ide tartozik a Hetv. 102/B. § (2) bekezdése értelmében a Hetv. 32. § (2) bekezdése szerinti, azaz a társasági jogok ideiglenes gyakorlására kirendelhető ügygondnok és a Hetv. 32. § (3) bekezdése szerinti behajtási ügygondnok, valamint a Hetv. 43/B. §-a alapján a külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos adatszerzésre feljogosított érdekelt. Utóbbi ugyanis a közjegyző feljogosító végzése alapján - ha csak nagyon szűkkörű jogosítványokkal is - de lényegében a "hagyatéki gondnok" jogállásába lép. E minőségében pedig - figyelemmel a Hetv. 102/B. § (2) bekezdésére - az ilyen, adatszerzésre feljogosított érdekelt akár európai öröklési bizonyítvány kibocsátását is kérheti a közjegyzőtől jogosítványainak más tagállamban történő igazolására.]
• a biztosítási intézkedés, illetve a jogorvoslat iránti kérelem előterjesztése körében a gyámhatóság[28],
• ha az örökhagyó végakaratának egésze vagy része végrehajtására végrendeletében cselekvőképes nagykorú vagy jogi személyt nevez meg, ezen végrendeleti végrehajtó.[29]
A végrendelettel létesített, de még létre nem jött alapítványon és - mivel a gyámhatóság csak a biztosítási intézkedés, illetve a jogorvoslat iránti kérelem előterjesztése körében öröklésben érdekelt, így a külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos intézkedések körében jogosítványai nincsenek - a gyámhatóságon túl nem kérheti tehát, hogy őt a közjegyző jogosítsa fel az említett adatok beszerzésére
- 84/85 -
• az, aki a hagyatéki eljárás lefolytatását azon az alapon kérte, hogy a birtokában van az örökhagyó hagyatékához tartozó dolog (külföldi vagyontárgy),
• az örökhagyó hagyatékához tartozó, a halállal az örökösként érdekeltre átszálló külföldi jognak vagy követelésnek a hagyatéki eljárásban fellépő kötelezettje, és
• tulajdonostársak közös öröklési szerződése esetén az örökhagyót túlélő tulajdonostárs, előbbi kettő annak ellenére sem, hogy magát a leltározást kérhetik, utóbbi pedig legfeljebb csak akkor, ha a közös öröklési szerződés szerinti tulajdonostársak eltartott örökhagyókként házastársak, vagy bejegyzett élettársak vagy az örökhagyót túlélő tulajdonostárs egyben törvényes, vagy végrendeleti örökös is.[30]
A közjegyző a kérelemről végzéssel dönt, ami ellen fellebbezésnek van helye.[31] E végzés bár lehetőséget biztosít arra, hogy az abban feljogosított érdekelt kérelmezhesse a közjegyzőnél az EuÖR. 63. cikk (2) bekezdés c) pontja szerinti európai öröklési bizonyítványt[32], ugyanakkor az érdekeltnek a külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos adatok megismeréséhez, és az azokra vonatkozó okiratokhoz történő hozzáférési jogosultsága már egymagában a közjegyző jogerős végzéséből is következik. Semmi nem zárja el tehát a feljogosított érdekeltet attól, hogy pusztán a jogerős feljogosító végzés alapján kíséreljen meg eljárni külföldön a hagyatéki vagyonnal kapcsolatos információk beszerzése érdekében. Más kérdés, ha egymagában e végzést nem respektálják a külföldi harmadik személyek, hanem a hivatkozott európai öröklési bizonyítvány bemutatását kívánják meg. E bizonyítvány elfogadását - és a kért információ kiadását - a külföldi vagyonra vonatkozó adat birtokosa viszont már nem is tagadhatja meg azon az alapon, hogy a bizonyítványban foglaltakat vitatja, így indokolt lehet erre a kérelmező figyelmét előzetesen felhívni. Mint ahogyan arra is, hogy mi ezen okiratoknak a valódi rendeltetése. Hangsúlyozni kell tehát, hogy sem a közjegyző jogerős feljogosító végzése, sem az annak alapján kiállított európai öröklési bizonyítvány nem az örökösi minőséget igazolja. A feljogosított érdekelt ezekkel az okiratokkal csak azt igazolhatja, hogy a hagyatéki vagyontárggyal kapcsolatos adatokhoz, okiratokhoz történő hozzáférési jogosultsága van, másra nem használható fel. A közjegyző jogerős feljogosító végzéséhez és az annak alapján kiállított európai öröklési bizonyítványhoz -utóbbi esetében az EuÖR. 69. cikkének (2) bekezdése értelmében - ugyanis kizárólag az a vélelem fűződik, hogy az okirat hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. Így bár az okiratban örökösként, hagyományosként, végrendeleti végrehajtóként és hagyatéki gondnokként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik az okiratban említett jogállással, és/vagy az okiratban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és hogy e jogokhoz, illetve jogosítványokhoz az okiratban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik, ezen okiratok csak külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos adatbeszerzésre jogosítanak fel, a jogutódlást, az ember halálával bekövetkező - az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával történő - hagyatékátszállást nem igazolják.
- 85/86 -
A hagyatéki eljárási igazolás olyan élethelyzetekre ad megoldást, amikor az öröklésben érdekeltnek a hagyatéki eljárás folyamatban létének tényét és megindulásának időpontját kell igazolnia valamely más jogviszonyok elbírálására irányuló eljárásban, legyen az polgári peres vagy nemperes eljárás vagy közigazgatási eljárás. Legkézenfekvőbb alkalmazási területét azonban a kollíziós normák jelentik. Elsősorban az EuÖR. területi hatálya alá tartozó más tagállamban lefolytatandó hagyatéki eljárás szempontjából lehet jelentősége annak, hogy Magyarországon indult-e már eljárás, de nem zárható ki egy harmadik állambeli eljárás esetében sem ezen információ ismeretének a szükségessége.
Az EuÖR. esetében a 18. cikk által szabályozott összefüggő eljárások hozhatnak olyan helyzetet, amikor különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban ugyanazon örökhagyó utáni vagy összefüggő tárgyú eljárások és a külön eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok meghozatalának elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együttesen határozni. Amennyiben ilyen összefüggő eljárások vannak folyamatban különböző tagállamok bíróságai előtt,
• valamennyi olyan bíróság, amely előtt az eljárás később indult meg, felfüggesztheti az eljárását,
• első fokon folyamatban lévő eljárások esetében valamely fél kérelmére joghatóságának hiányát is megállapíthatja, ha az említett eljárásokra az a bíróság, amely előtt elsőként indult meg az eljárás, joghatósággal rendelkezik, és a rá vonatkozó jog az eljárások egyesítését lehetővé teszi.
Szükség lehet továbbá a hagyatéki eljárásra joghatósággal rendelkező tagállamban megindult eljárás igazolására, amikor az EuÖR. 19. cikke alapján közvetlenül a hagyaték fekvése szerinti más tagállamban kérik az ottani jog szerinti ideiglenes intézkedések - beleértve a biztosítási intézkedéseket is - elrendelését.
A hagyatéki eljárási igazolás nem más, mint hogy a közjegyző az öröklésben érdekelt kérelmére a hagyatéki leltár, vagy az öröklési bizonyítvány kiadása iránti kérelem beérkezését követően végzéssel igazolja azt, hogy az örökhagyó hagyatéka tekintetében a közjegyző előtt hagyatéki eljárás vagy öröklési bizonyítvány kiállítása iránti eljárás van folyamatban, továbbá azt, hogy ez az eljárás a közjegyző előtt melyik időpontban indult meg. Ezen igazolást tehát csak az eljárás folyamatban léte alatt lehet kiállítani, az eljárás befejezését követően már nem.
E végzés ellen fellebbezésnek helye nincs[33], akár teljesíti a közjegyző a kérelemben foglaltakat, akár nem; a végzés az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben kifogásolható.
A kérelmezők köre ugyanúgy korlátozott és ugyanazon személyi körre, mint a külföldön lévő hagyatéki vagyontárgyakra vonatkozó adatok, valamint az azokra vonatkozó iratok, okiratok beszerzésére való feljogosítás esetében: csak az öröklésben érdekelt kérheti ezen igazolás kiállítását.
- 86/87 -
A hagyatéki eljárási igazolás adattartalma továbbá szabályozott is: azt a hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről szóló 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet 2. melléklete tartalmazza. A jogszabály tehát előírja a kötelező - álláspontom szerint nem csak minimális, de egyben maximális - tartalmi elemeket. Tartalmaznia kell
• az öröklésben érdekelt kérelmező nevét és címét (az utóbbi lehet: lakóhely, lakóhely hiányában a tartózkodási hely, székhely és kézbesítési cím, ha lakóhelytől vagy tartózkodási helytől, illetőleg a székhelytől eltér),
• a hagyatéki eljárással kapcsolatos adatok körében az eljáró közjegyző nevét, székhelyét, a hagyatéki eljárás vagy az öröklési bizonyítvány kiállítása iránti eljárás ügyszámát, az örökhagyó törvényben felsorolt személyes adatait[34] és az eljárás megindulásának időpontját.
A fentiek alapján - az igazolás kérelmezőre vonatkozó adattartalma ellenére is - a hagyatéki eljárási igazolás nem alkalmas az örökösi minőség igazolására.
Az EuÖR. egységes joghatósági szabályrendszert vezetett be. Ebben a szabályrendszerben a hagyatékátadó végzésen túl a magyar közjegyző öröklési rendet igazoló öröklési bizonyítványa is helyet kap.
Ha a feltételek fennállnak, annak a kérelmére, aki valószínűsíti, hogy jogainak érvényesítéséhez vagy megóvásához az örökhagyó utáni öröklési rend igazolása szükséges, a közjegyző a hagyatékban vagy annak egy részében érvényesülő öröklési rendet (így: az örökös személyét, a hagyatékban való részesülése jogcímét és a hagyatékban való részesülése arányát) külön végzésbe foglalt öröklési bizonyítvánnyal állapítja meg.
A Hetv. hatályos szabályozása kétféle öröklési bizonyítványt ismer: az egyszerűség kedvéért
• az egyik a Hetv. 102. § (2) bekezdés a) pontja szerinti öröklési bizonyítvány,
• a másik a Hetv. 102. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öröklési bizonyítvány. Mindkét esetben feltétel, hogy az öröklési ügyre a közjegyző joghatósággal rendelkezzen, ám
• a Hetv. 102. § (2) bekezdés a) pontja szerinti öröklési bizonyítványt a közjegyző akkor állíthatja ki, ha az örökhagyó után (ismert) hagyatéki vagyon egyáltalán nem maradt, vagy ha az az EuÖR. területi hatálya alá nem tartozó, tehát az ún. harmadik államban lelhető fel,
- 87/88 -
• míg ezzel szemben a Hetv. 102. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öröklési bizonyítvány kiállítására akkor kerülhet sor, ha - az előzőből levont következtetés alapján -van ismert hagyatéki vagyon és az az EuÖR. területi hatálya alá tartozó államban található, s ezen túlmenően hagyatékátadó végzést a közjegyző még nem hozott és a kérelmező igazolja az örökhagyó utáni öröklési rendet, valamint több örökösként érdekelt esetén ezen túlmenően azt is, hogy az öröklési rend tekintetében az örökösként érdekeltek között öröklési jogi vita nincs.[35]
Az öröklési bizonyítvány kimondottan annak az igénynek a kielégítésére szolgál, ha a kérelmező jogainak érvényesítéséhez vagy megóvásához az örökhagyó utáni öröklési rend igazolása szükséges,
• a Hetv. 102. § (2) bekezdés a) pontja szerinti öröklési bizonyítvány esetében akkor, amikor leltározható vagyon hiányában vagy más okból nincs helye hagyatéki eljárás lefolytatásának, s ekként nem zárulna hagyatékátadó végzéssel az eljárás, illetőleg -ahogy az már az I. fejezetben is említve lett - joghatóság birtokában kizárólag egy harmadik államban lévő hagyatéki vagyon leltározása és a magyar közjegyző általi átadása során,
• a Hetv. 102. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öröklési bizonyítvány esetében pedig bizonyos korlátozással akkor is, ha van hagyatéki vagyon és annak átadása érdekében hagyatéki eljárás lefolytatására is sor kerül.
Mindkét fajta öröklési bizonyítványra igaz, hogy ha az örökhagyó hagyatéki ügyében Magyarországon a közjegyző előtt a hagyatéki eljárás még nincs folyamatban, az öröklési bizonyítvány kiadása iránti eljárást a Hetv. 19. § rendelkezései szerint a jegyzőnél kell megindítani. A Hetv. 102. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló kérelmet viszont elő lehet terjeszteni a közjegyző előtti eljárási szakban is.
A kérelmezők körét tágan adja meg a Hetv.: az kérheti, aki valószínűsíti, hogy jogainak érvényesítéséhez vagy megóvásához az örökhagyó utáni öröklési rend igazolása szükséges. Esetről esetre kell megvizsgálni, hogy a kérelmező valószínűsítette-e, hogy valamely joga érvényesítéséhez, vagy megóvásához szükséges az öröklési bizonyítvány kiadása. Ha az öröklési bizonyítvány kiadásához szükséges tényállás megállapításához a Hetv. 102. § (3) bekezdése alapján az érdekeltek meghallgatása válik szükségessé, a tárgyalás kitűzését az öröklési bizonyítvány kiadását kérő csak akkor kérheti, ha ő egyben hagyatéki eljárásban érdekeltnek[36] is minősül.
- 88/89 -
Az öröklési bizonyítvány kiadásához szükséges tényállás megállapítása során a közjegyző az általános szabályok szerint jár el.[37] Az öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában hozott - tehát mind a kérelmet elutasító vagy visszautasító, mind az öröklési bizonyítványt kiállító végzés ellen fellebbezésnek van helye.[38]
Ki kell emelni, hogy ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza, és a visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki.[39] Így ha az örökös az öröklési bizonyítvány ellen nem él jogorvoslattal, az azt jelenti, hogy annak tartalmát tudomásul veszi, s ezzel a visszautasítás jogáról hallgatólag lemond - tehát az örökséget többé nem utasíthatja vissza.
A visszautasítás jogáról való lemondás szabályát a Hetv. háttérjogszabályaként a Pp. akként erősíti meg, hogy a közjegyző is mindkét fajta öröklési bizonyítványhoz - miként a végzésekhez általában - kötve van[40], a Hetv. pedig a Hetv. 102. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öröklési bizonyítvány esetében külön ki is emeli, hogy attól eltérő határozatot (hagyatékátadó végzést) osztályos egyezség alapján nem hozhat, valamint a hagyatékon (a hagyatéknak azon a részén, amelyre az öröklési bizonyítvány kiállítása vonatkozik) az özvegyi jog megváltásának is csak pénzben lehet helye. Mindez azt jelenti, hogy
• a Hetv. 94. § (1) és (1a) bekezdései az öröklési bizonyítvány kiállítása után már nem alkalmazhatók, tehát osztályos egyezség nem köthető, ha pedig az érdekeltek mégis kötnének, akkor azt a közjegyző figyelmen kívül hagyja,
• az özvegyi (holtig tartó haszonélvezeti jog) megváltása során a túlélő házastárs igénye tulajdonjog átruházásával nem elégíthető ki,
• a Hetv. 94. § (2) bekezdés alapján megkötött azon egyezség esetében, melynél az örökösként érdekelt a hagyatéki eljárásban az általa öröklés, halál esetére szóló ajándékozás, dologi hagyomány, végintézkedéssel létesített bizalmi vagyonkezelés jogcímén megszerzett hagyatéki vagyon egészét vagy részét az öröklésben érdekelt más személyre, a kieséses örökösre vagy a hagyatéki hitelezőre átruházza, a közjegyző a jóváhagyott egyezséget követően akként fogja átadni ezen egyezséggel érintett hagyatékot az
- 89/90 -
egyezség szerinti jogcímen szerző félnek, hogy a hagyatékátadó végzésben az átruházó örökösként érdekelt közbenső jogszerzését is megállapítja,
• annak nincs akadálya, hogy az örökös az igénylőnek - az eredetileg a hagyatékhoz tartozónak tekintett - vagyontárgyra vonatkozó igényét elismerje, erre vonatkozóan vele egyezséget kössön, a közjegyző pedig ezt a vagyontárgyat a hagyatékból kihagyja, megállapítva, hogy az nem hagyatéki vagyon, hanem az egyezség szerinti jogcímen az igénylőt illeti meg, ez ugyanis a hagyatéki állagra vonatkozó kérdés, és nem érinti sem az öröklési rendet, sem az örökös személyét, sem a hagyatékban való részesülése jogcímét, sem hagyatékban való részesülése arányát,
• a Hetv. 94. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén is a hagyatékátadó végzésben ajándék jogcímén, az átruházó örökösként érdekelt közbenső jogszerzését megállapítva történik a vagyontárgy átadása, amikor az örökösként érdekelt a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti mező-, erdőgazdasági hasznosítású földet, vagy tanyát, az ahhoz tartozó berendezést, felszerelési tárgyakat, állatállományt, munkaeszközöket a Magyar Államnak ajánlja fel.
Így az öröklési bizonyítvány kiállítása nem csak a közjegyzőt köti, de magát az örököst is, a kiállítása iránti kérelmet tehát neki is csak valóban alapos okkal érdemes előterjesztenie, hiszen később az öröklési bizonyítvánnyal igazolt örökösi mivolta, jogutódi minősége nem hagyható figyelmen kívül.
A Hetv. 102/A. § (1) bekezdését mind a Hetv. 102. § (2) bekezdés a) pontja, mind a b) pontja szerinti öröklési bizonyítvány kiállítására alkalmazni kell. Így ha ezen öröklési bizonyítvány kiállítása után hagyaték átadására kerül sor, a közjegyző teljes hatályú hagyatékátadó végzésének, az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válását megállapító végzésének, valamint az ideiglenes hagyatékátadó végzéssel érintett valamennyi igénynek a bíróság általi elbírálása folytán - a teljes hatályú hagyatékátadó végzés meghozatala helyett - hozott a hagyatéki eljárást befejező végzésének jogerőre emelkedésével az öröklési bizonyítvány hatályát veszti; erre - ha a közjegyzőnek az öröklési bizonyítványról tudomása van - a végzésben utalni kell. Az öröklési bizonyítvány hatályvesztése azonban nem érinti a közjegyzőnek a Hetv. 102. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öröklési bizonyítványhoz kötöttségét.
Mint látható, az öröklési bizonyítvány kellőképpen ki tudja elégíteni a témánk szerinti igényt[41], ráadásul elkerülhetővé válik a jogutódi minőség többes igazolása is, hiszen a törvény fosztja meg hatályától a korábbi bizonyítványt, a hagyaték átadása körében meghozott végzés pedig nemcsak a hatályvesztésre fog utalni, de abból megállapíthatók az esetleges változások okai is.
- 90/91 -
Az EuÖR. alapvető célkitűzése, hogy az egyik tagállamból származó, örökösi minőséget, illetőleg a hagyatékból való részesedést (annak jogcímét és mértékét) tanúsító okiratokat és határozatokat minden más tagállamban fel lehessen használni, azok mindenütt kiválthassák joghatásaikat.[42]
EuÖR. szerint az Unióban a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése érdekében az örökösöknek és a hagyományosoknak, a végrendeleti végrehajtóknak, illetve a hagyatéki gondnokoknak egy másik tagállamban, például a hagyatéki javak fellelhetősége szerinti tagállamban könnyen tudniuk kell igazolni jogállásukat és/vagy jogaikat és jogosítványaikat. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes bizonyítvány, az európai öröklési bizonyítvány (a továbbiakban: bizonyítvány) létrehozását, amelyet egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében a bizonyítvány nem veheti át a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen létező belső okiratok helyét.
Az EuÖR. nem adja meg az öröklési bizonyítvány definícióját, csupán a 63. cikk a bizonyítvány rendeltetése kapcsán ismerteti a sui generis uniós jogintézmény némely jellemvonását. Ez a dokumentum egy tagállam meghatározott hatósága által kibocsátott olyan okirat, mely révén az öröklésben érdekelt személyek (nemcsak az örökösök, hanem a hagyományosok, hagyatéki gondnokok és végrendeleti végrehajtók) az öröklési eljárásban jogállásukat igazolni, jogaikat érvényesíteni tudják. A bizonyítvány valódi célja amellett, hogy a jogosult személyek hiteles jogállásának más tagállamban való lehető legegyszerűbb módon történő igazolását biztosítja, a 69. cikk (1) bekezdése értelmében az, hogy általa az öröklésben érdekelt személyek anélkül tudják a bizonyítvány joghatásait a kibocsátó államon kívüli országokban is érvényesíteni, hogy külön eljárásnak kellene alávetniük magukat. Másodsorban a bizonyítvány az elismerésből származó problémákat is kiküszöböli.[43]
Az európai öröklési bizonyítványnak két fajtája ismert:
• az egyik az EuÖR. 63. cikk (2) bekezdés a) és b) pont szerinti célra felhasználható, a jogerős hagyatékátadást követően - azaz a teljes hatályú hagyatékátadó végzés, a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés, valamint az ideiglenes hagyatékátadó végzéssel érintett valamennyi igény bírósági elbírálása esetén hozott hagyatéki eljárást befejező végzés - és a Hetv. 102. § (2) bekezdése szerint öröklési bizonyítványról szóló végzés jogerőre emelkedését követően meghozható - a Hetv. 102/B. § (1) bekezdés szerinti -,
• a másik az I. fejezetben már említett, az EuÖR. 63. cikk (2) bekezdés c) pont szerinti célra felhasználható, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatéki gondnok - ideértve a Hetv. 32. § (2) és (3) bekezdése szerinti ügygondnokot is - kérelmére, valamint a Hetv. 43/B. § (1) bekezdése értelmében az örökösként érdekeltet a külföldön lévő hagyatéki
- 91/92 -
vagyontárggyal kapcsolatos adatok megismerésére feljogosító végzés alapján kiállítható - a Hetv. 102/B. § (2) bekezdés szerinti - európai öröklési bizonyítvány.
Az európai öröklési bizonyítvány ezek alapján különösen az alábbiak közül egy vagy több bizonyítására használható:
a) a bizonyítványban említett minden örökös, illetve adott esetben hagyományos jogállása és/vagy jogai és az őket megillető részesedés a hagyatékban;
b) a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak vagy vagyontárgyaknak a bizonyítványban említett örökösök, illetve adott esetben hagyományosok javára való juttatása;
c) a bizonyítványban említett személynek a végrendelet végrehajtására vagy a hagyaték kezelésére vonatkozó jogosultsága.[44]
A közjegyző az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemről külön végzésben dönt és a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően haladéktalanul kiállítja az európai öröklési bizonyítványt az 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 5. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával. Tekintettel arra azonban, hogy a Hetv. 102/B. § (1) bekezdés szerinti európai öröklési bizonyítvány a jogerős hagyatékátadást vagy a Hetv. 102. § (2) bekezdése szerinti öröklési bizonyítványról szóló végzés jogerőre emelkedését követően állítható ki, így ezen bizonyítvány csak akkor képes kielégíteni a témánk szerinti azon igényt, hogy már előzetesen legyen igazolva a jogutódi minőség, ha az európai öröklési bizonyítvány a Hetv. 102. § (2) bekezdése szerinti olyan öröklési bizonyítványról szóló végzés jogerőre emelkedését követően lesz kiállítva, melyet a közjegyző a hagyatékátadást megelőzően hozott meg. A Hetv. 102/B. § (2) bekezdése alapján kiállított európai öröklési bizonyítványról pedig már az I. fejezetben megállapítottuk, hogy az nem az örökösi minőséget igazolja, hanem a feljogosított érdekelt ezzel az okirattal csak azt igazolhatja, hogy a hagyatéki vagyontárggyal kapcsolatos adatokhoz, okiratokhoz történő hozzáférési jogosultsága van, másra pedig nem használható fel.
Az öröklési tanúsítvány kiállítására abban az esetben kerülhet sor, amikor a magyar állampolgársággal rendelkező örökhagyó után kizárólag harmadik államban fellelhető hagyaték maradt és az öröklési ügyre nem áll fenn egyetlen uniós tagállam (sem Magyarország, sem más tagállam) joghatósága sem.
Az öröklési tanúsítvány azzal határolható el a Hetv. 102. § (2) bekezdés a) pontja szerinti öröklési bizonyítványtól, hogy az öröklési bizonyítvány egyik kiállítási okánál sem feltétel, hogy csak magyar állampolgár lehet az örökhagyó, hiszen előfordulhat, hogy
- 92/93 -
a magyarországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező más úniós állampolgár örökhagyó után maradt harmadik országban hagyatéki vagyon, tehát Magyarországnak, mint az Európai Unió egyik tagállamának lenne ugyan joghatósága, de a vagyontárgy harmadik állambeli fellelhetősége miatt mégsem járhat el. Ebben az esetben kiállítható az öröklési bizonyítvány. Ha azonban magyar állampolgárságú örökhagyónak az Európai Unió területén nem volt szokásos tartózkodási helye, és kizárólag harmadik államban fellelhető hagyaték maradt, az ottani hagyatéki, vagy azt helyettesítő eljáráshoz történő felhasználás végett öröklési tanúsítvány kiállítását lehet kérni.
Ahhoz, hogy ebben az esetben az öröklésben érdekelt az ügyben érintett harmadik állam hatóságai előtt közhitelesen igazolni tudja a magyar jog (mint az örökhagyó állampolgársága szerinti állam joga) alapján irányadó öröklési rendet (így az örökös személyét, a hagyatékban való részesülése jogcímét és a hagyatékban való részesülése arányát), a közjegyző ezt külön végzésbe foglalt öröklési tanúsítvánnyal állapítja meg.
Az öröklési tanúsítvány kizárólag harmadik államban történő jogérvényesítésre szolgál, amire magában a tanúsítványban utalni is kell. Ugyanakkor nem feltétlenül csak egy konkrét harmadik állam lehet érintett, így az adott harmadik állam névszerinti megjelölése praktikus okokból kerülendő.
Az öröklési tanúsítvány alapján európai öröklési bizonyítvány kiállításának nincs helye.
A kérelmezők köre ugyanúgy korlátozott és ugyanazon személyi körre, mint az I. fejezetben részletezett, a külföldön lévő hagyatéki vagyontárgyakra vonatkozó adatok, valamint az azokra vonatkozó iratok, okiratok beszerzésére való feljogosítás esetében: csak az öröklésben érdekelt kérheti öröklési tanúsítvány kiállítását.
Az, hogy az öröklési tanúsítvány kiállítása iránti eljárásban a Hetv. 102. § (2)-(6) bekezdésében foglaltakat is megfelelően alkalmazni kell, annyit jelent, hogy
• a kérelmezőnek igazolnia kell az örökhagyó utáni öröklési rendet,
• több örökösként érdekelt esetén az öröklési renden túlmenően azt is, hogy az öröklési rend tekintetében az örökösként érdekeltek között öröklési jogi vita nincs,
• a közjegyző a hagyatéki eljárásban érdekelt kérelmére vagy hivatalból a hagyatéki tárgyalásra vonatkozó általános szabályoknak megfelelően tárgyalást tűz ki, ha az öröklési tanúsítvány kiadásához szükséges tényállás megállapításához az érdekeltek meghallgatása válik szükségessé, egyebekben a közjegyző az öröklési tanúsítvány kiadásához szükséges tényállás megállapítása érdekében és az öröklési tanúsítvány kiadása tekintetében az általános szabályok szerint jár el,
• ha az öröklés feltételhez lenne kötve, ezt az öröklési tanúsítványban fel kell tüntetni, ha a hagyaték megnyíltáig a feltétel már bekövetkezett, a feltételre való utalást mellőzni kell
• a Hetv.109. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazásával az öröklési tanúsítvány kiállításáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye.
Mint látható, az öröklési tanúsítvány is ki tudja elégíteni a témánk szerinti igényt, azonban e jogintézmény céljának megfelelően csak korlátozottan, hiszen a felhasználási lehetősége kizárólag harmadik államra korlátozódik.
- 93/94 -
Összefoglalva a fentieket, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a Hetv. a bevezetésben említett kérelemre maradéktalanul kizárólag az öröklési bizonyítványt, az európai öröklési bizonyítvány egyik esetét és korlátozottan az öröklési tanúsítványt adja lehetőségként. Ezeken kívül tehát - mivel a Hetv. által ismert további lehetőségek más célt szolgálnak - nincs a közjegyzőnek olyan jogszabályi felhatalmazása, hogy a hagyatékátadó végzés vagy öröklési bizonyítvány meghozatala előtt vagy ezek mellőzésével - akár "igazolás" név alatt futóan, akár megnevezés nélkül, sem feltételesen, sem feltétel nélkül - in concreto örökösi, jogutódi minőséget igazoljon - sem végzés, sem más formában. Mivel a hatályos magyar eljárásjog által nem ismert jogintézményt alkalmazni nem lehet, a közjegyző hatáskörébe tartozó ilyen polgári nemperes eljárás nem létezése okán e kérelmet, mint elbírálásra alkalmatlant indokolt végzéssel kell visszautasítani; célszerűen jogorvoslati lehetőség biztosítása mellett. Ugyanakkor, ha valóban szükség van rá, az erre történő tájékoztatást követően a megfelelőt választva a kérelmező sem marad "igazolás" nélkül.
Molnár Tamás: Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban. Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2019
Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014., második kiadás
Szőcs Tibor: Az európai öröklési rendelet mint új kihívás. Közjegyzők Közlönye, 2016/2. szám 2016. március/április
Suri Noémi: Az európai öröklési bizonyítvány mint a határon átnyúló jogérvényesítés eszköze. Magyar Jog. - 63. évf. 6. sz. (2016.)
Dr. Bán Tamásné Dr. Tóth Dóra: Az európai öröklési bizonyítvány. Közjegyzők Közlönye, 2011. 1. sz.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.)
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.)
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.)
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.)
A közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet
Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)
Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.)
- 94/95 -
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2012. július 4-i 650/2012/EU RENDELETE az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (EuÖR.)
Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény
A hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről szóló 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet
1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/ EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról
BDT 2007.1581.
BH 1980.286. BH 1981.282. BH 1988.146. BH 1977.553. BH 2007.275. ■
JEGYZETEK
[1] v.ö. pl.: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 119. § (1) bekezdés a) pont, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 36/O. § (2) bekezdés
BH 1994.192. Jogutódi minőség vizsgálata félbeszakadt eljárás esetén [Pp. 111. § (1) bek., 112. § (2)-(3) bek.] - A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül. Egyben új határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot arra tekintettel, hogy az adott esetben a félbeszakadás megszüntetésére valójában csak a jogutód tényleges perbe lépése esetén van lehetőség, a 111. § (1) bekezdése helyes értelmezéséből következően. El kell tehát dönteni, hogy kik tekinthetők a II. rendű alperes tényleges jogutódainak. Azért sem indokolatlan ennek vizsgálata, mert az I. rendű alperes a per adatai szerint ugyancsak leszármazója a II. rendű alperesnek. A jogutódi minőség, illetve az örökösi minőség megfelelően valószínűsíthető öröklési bizonyítvány beszerzésével is, amennyiben nem kerül sor hagyatéki eljárásra. (Legf. Bír. Pf. I. 21 262/1993. sz.)
[2] A hagyatéki leltár azonban alkalmas lehet a jogutód személyének valószínűsítésre, így a leltárról készült hiteles másolattal a kérelmező bizonyos esetekben legalább valószínűsíteni tudja jogutódi minőségét [lásd: Pp. 47. § (2) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 68. § (2) bekezdés)]
[3] v.ö.: Pp. 323. § (3) bekezdés
[4] Néhány kivételtől eltekintve a polgári perrendtartáson kívül, más jogszabályban szabályozottak - Molnár Tamás: Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban. Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2019., 84. o.
[5] pl. a jogellenes utóöröklés nevezés érvénytelenségét hivatalból kell figyelembe venni
[6] Erre enged következtetni pl. a Pp. rendszerében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének az a szegmentuma, amikor a másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét, e körben pedig a fellebbezésben konkrétan meg is kell jelölni az állított eljárási jogszabálysértést és a másodfokú bíróság általában csak azt vizsgálhatja. [Pp. 369. § (1) bekezdés]
[7] Molnár Tamás: Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2019., 135. o.
[8] Hetv. 1. §
[9] A Hetv. 70. § (1) és (2) bekezdése ehhez egy tényállástisztázási kötelezettséget ír elő a közjegyző számára, így a rendelkezésre álló nyilatkozatok és iratok alapján meg kell állapítania
a) a hagyaték átadásához szükséges tényállást,
b) az öröklés konkrét ügyben irányadó rendjét, valamint
c) azt, hogy ki és milyen jogcímen támasztott igényt a hagyatékkal szemben, és
d) a törvényes örökösként fellépő személy és az örökhagyó között fennálló hozzátartozói, illetve rokoni kapcsolatot.
[10] Pp. 4. §
[11] Pp. 5. §
[12] Az okozott költség megtérítése sem jelenti azonban azt, hogy a felek a hagyatéki eljárásban egymás javára eljárási költségben marasztalhatók lennének, sem azt, hogy ez a szabály változtatna azon, hogy a Hetv. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerinti közjegyzői díjazás a feleket a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet 1. §-a alapján egyetemlegesen terheli, bármelyikük bármilyen cselekménye folytán állott is elő a közjegyzői díjazás valamelyik eleme
[13] Molnár Tamás: Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban. Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2019., 142-147. o.
[14] A hagyatéki eljárásban bizonyítás felvételének bizonyos kivételtől eltekintve nincs helye; v.ö.: Hetv. 13. §, 97. § (2) bekezdés, 47. § és 69. § (2) bekezdés
[15] Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:1. §, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 598. §
[16] Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014., második kiadás. 17. o.
[17] Hetv. 6. § (1) bekezdés a) pont
[18] Ugyanakkor sem az öröklési igénynek peres úton való érvényesítésének nem feltétele az örökösi minőségnek a hagyatéki eljárásban történt megállapítása vagy jogerős hagyatékátadó végzés meghozatala, sem a hagyatékátadó végzésnek nincs anyagi jogereje, tehát sem egy teljes hatályú hagyatékátadó végzés meghozatala, sem az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésben megszabott határidő elmulasztása és a hagyatékátadás teljes hatályúvá válása nem jár jogvesztéssel az öröklési igénynek per útján történő érvényesítése esetén. [BH 2004.466.]
[19] res iudicata persze az öröklési bizonyítványhoz sem kapcsolódik
[20] Az eljárás hatályának korlátozása körében persze a közjegyző kérelemre dönthet akként, hogy egy vagy több ilyen vagyontárgy tekintetében nem hoz határozatot, ha feltehető, hogy az említett vagyontárgyak tekintetében hozott határozatát nem fogják elismerni, és adott esetben nem fogják végrehajthatóvá nyilvánítani az említett harmadik államban (v.ö.: EuÖR. 12. cikk)]
[21] Hetv. 81/A. §
[22] Hetv. 6. § (1) bekezdés n) pont, Hetv. 6. § (5) bekezdés, Hetv. 6. § (6) bekezdés
Ha végintézkedésében az örökhagyó alapítvány létrehozásáról rendelkezett, mivel a Hetv. 18. § (3) bekezdés szerint az alapítvány nyilvántartásba vételéről a bíróság kérelem nélkül, a végrendelet tartalma alapján dönt, a végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány pedig a nyilvántartásba vétellel az alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre [Ptk. 3:388. § (3) bekezdés], ámde az alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatást teljesíteni [Ptk. 3:382. § (1) bekezdés], a leltározásnál még létre sem jött alapítvány értelemszerűen kérelmet sem terjeszthet elő; érdekeltsége egy pót-hagyatékként leltározandó külföldi vagyon esetén merülhet fel, feltéve, hogy az alapeljárást követően bejegyzésére sor került, illetőleg az alapeljárásban akkor, ha a közjegyző általi, a Hetv. 18. § (3) bekezdése szerinti értesítés után a bíróság még a hagyatéki eljárás befejezése előtt értesíti a Hetv. 18. § (3) bekezdés utolsó mondatának megfelelően a közjegyzőt az alapítvány bejegyzéséről (ekkor ugyanis a bejegyzett alapítvány már kérheti a leltár kiegészítését a külföldi vagyontárggyal, valamint kérheti a Hetv. 43/A. § és 43/B. § szerinti eljárás lefolytatását.)
[23] Hetv. 6. § (1) bekezdés e) pont
[24] Hetv. 6. § (1) bekezdés g) pont
[25] Ptk. 7:75. §
[26] Az EuÖR. szerint a végrendeleti végrehajtó a hagyaték kezelésére az öröklésre alkalmazandó jog szerint jogosult személy. Amennyiben az örökhagyó gondoskodott végrendeleti végrehajtó kinevezéséről, a végrehajtót ettől a jogosítványától megfosztani nem lehet, kivéve, ha az öröklésre alkalmazandó jog lehetővé teszi megbízása megszüntetését; v.ö.: Hetv. 101. § (1) bekezdés d) pont és (3) bekezdés
[27] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény bevezette volna a hagyatéki gondnok jogintézményét azzal, hogy részletszabályainak megállapítását törvényre utalta volna, s valószínűleg az a Hetv. lett volna. E Polgári Törvénykönyv azonban nem lépett hatályba, a hatályos Ptk. pedig nem tartalmaz rendelkezéseket hagyatéki gondnokra, s a Hetv. sem módosult soha ekként. A törvénytervezet szerint a hagyatéki gondnok kirendelésére vonatkozó kérelmet az öröklésben érdekeltek - mint ügyfelek - terjeszthették volna elő. E kérelemhez a biztosítási intézkedésekkel ellentétben nem kellett volna a hagyatékátadást veszélyeztető helyzet fennállását valószínűsíteni; azaz, ha az öröklésben érdekelt úgy ítélte volna meg, hogy későbbi jogszerzése veszélyben van és a hagyatéki gondnok díját megelőlegezi, a kirendelő nem mérlegelhetett volna. Ez a hagyatéki gondnok a végrendeleti végrehajtó feladatát látta volna el. Amíg nincs tudomás végrendelet létezéséről, illetve tartalmáról, a hagyatéki gondnok a törvény által meghatározott jogosítványok alapján láthatta volna el feladatát. Ha pedig a hagyatéki gondnok kirendelését követően a végrendeleti végrehajtó kijelölésére került volna sor, a hagyatéki gondnok csak a végrendeletben meghatározott feladatot láthatta volna el. Amint pedig a végrendeleti végrehajtó tisztsége létrejön, a hagyatéki gondnok a végrendeletben meghatározott feladatok ellátását befejezte volna, és a végrendeleti végrehajtó felé elszámol, aki ezeket a feladatokat átveszi és a továbbiakban teljesíti.
[28] Hetv. 6. § (1) bekezdés l) pont
[30] v.ö.: régi Ptk. 644. §, Ptk. 7:23. §, 7:80. § (4) bekezdés
[31] v.ö.: Hetv. 110. § (2a) bekezdés a) pont
[32] Hetv. 102/B. § (2) bekezdés
[33] v.ö.: Hetv. 2. § (1) bekezdés és Hetv. 109. §, valamint 110. §-ok
[34] Hetv. 116. § (1) bekezdés alapján a jegyző és a közjegyző a hagyatéki eljárás lefolytatása céljából az örökhagyó alábbi személyes adatait kezelheti:
a) természetes személyazonosító adatai,
b) utolsó belföldi lakóhelye és tartózkodási helye,
c) állampolgársága,
d) halálesete bekövetkezésének helye, ideje,
e) családi állapota,
f) a Hetv. 28. §-ában felsorolt foglalkozásokra vonatkozó adat,
g) gondnokság alatt állásának ténye.
[35] Hozzáteszem: a kérelmezőnek a Hetv. 102. § (2) bekezdés a) pontja szerinti öröklési bizonyítvány esetében is éppúgy igazolnia kell az örökhagyó utáni öröklési rendet, valamint több örökösként érdekelt esetén ezen túlmenően azt is, hogy az öröklési rend tekintetében az örökösként érdekeltek között öröklési jogi vita nincs; még ha ez kimondva nincs is a jogszabályban.
BH 1981.282. A közjegyzőnek a hagyatéki eljárás során hivatalból is meg kell állapítania, hogy a hagyatékra kik és milyen címen támaszthatnak [beszúrás: a Hetv. 70. § (1) c) pontja szerint, már nem "támaszthatnak", hanem: támasztottak] igényt. Ez a közjegyzőt az öröklési bizonyítvány kiadásával kapcsolatos eljárásban is terheli [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 52. § (1) bek., 88. § (1) és (6) bek.].
[36] Hetv. 6. § (1) bekezdés d) pont
[37] BH 1988.146. Öröklési bizonyítvány kiállításánál követendő eljárás, ha az örökösként érdekeltnek látszó személyi adatai ismeretlenek [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 42. § (1) és (2) bek., 88. § (6) bek.] - Az adott esetben a közjegyzőnek észlelnie kellett volna, hogy K. I.-né T. M.-ról - a nevén kívül - semmiféle adat nem állt rendelkezésre. Ezért az örökhagyó gyermekének meghallgatásával, illetőleg egyéb bizonyítás felvételével meg kellett volna kísérelnie a nevezett személyi adatainak a megállapítását. Ha azonban a nevezett közelebbi személyi adatait ennek ellenére sem lehetett volna felderíteni, őt a He. 42. §-ának (2) bekezdése alapján kellett volna igény bejelentésére felhívni, ennek eredménytelensége esetén pedig öröklési igényét -azaz özvegyi haszonélvezeti jogra való jogosultságát - figyelmen kívül kellett volna hagyni.
[38] Hetv. 109. § (1) bekezdés e) pont
[39] Ptk. 7:90. § - Lemondás a visszautasítás jogáról
[40] Pp. 357. § (1) bekezdés [Az egyszerű kötőerő]. Az egyszerű kötőerő azt jelenti, nem lehet a határozatot sem megváltoztatni, sem saját hatáskörben hatályon kívül helyezni, kivéve ha törvény azt kifejezetten lehetővé teszi. Ugyanakkor ez közvetve a kérelmezőt is érinti, mivel a meghozott határozat közlését követően a bíróság a kérelmet előterjesztő fél kérelmére sem vonhatja vissza, változtathatja meg azt.
[41] BH 1977.553. I. Az öröklési bizonyítvány az örökösi minőség tanúsítására szolgál, s ezért alapvető kelléke, hogy az örököst megjelölje [6/1958. (VII. 4.) IM r. 87., 88. §].
BH 2007.275. A törvényes örökös - mint jogutód - ügyféli minőségének megállapítása ingatlan-nyilvántartási eljárásban [27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 104. §] - [...] az öröklési bizonyítvány benyújtásával - mint közokirattal - kétséget kizáró módon igazolt jogutód, törvényes örökös - a felperes - jogszerűen kérhette az elsőfokú földhivatali határozat számára történő kézbesítését, illetve jogutódi minőségében fellebbezést is előterjeszthetett.
[42] Szőcs Tibor: Az európai öröklési rendelet mint új kihívás. Közjegyzők Közlönye, 2016/2. szám 2016. március/április, 37. o.
[43] Suri Noémi: Az európai öröklési bizonyítvány mint a határon átnyúló jogérvényesítés eszköze. Magyar Jog. - 63. évf. 6. sz. (2016.) 352-358 o.
[44] A korábbi EuÖR. tervezetekben még szerepelt a "részleges bizonyítvány" fogalma is, amely az elképzelések szerint a fent említett tények külön-külön igazolására szolgált volna, azaz az adott ügyben a végrendeleti végrehajtó és a törvényes örökös más-más bizonyítványt kapott volna. [Dr. Bán Tamásné Dr. Tóth Dóra: Az európai öröklési bizonyítvány, Közjegyzők Közlönye, 2011. 1. sz., 26. o.]
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
