A bírósági végrehajtás olyan önálló, jogszabályok által szabályozott nemperes eljárás, amely során állami, vagy azzal azonosnak minősülő szerv elsősorban vagyoni kényszer alkalmazása révén juttatja érvényre az állam által elismert és kikényszeríthető alanyi jogot.[1] A bírósági végrehajtás tehát a jogi szankció realizálása, amely jogok korlátozására, adott esetben megvonására irányul.[2] A bírósági végrehajtás két szakaszra különíthető el: a végrehajtás elrendelésére és a végrehajtás foganatosítására. A végrehajtási eljárás - közjegyzői szempontból jelentősebb - elrendelési szakaszában, az eljáró hatóság azt mérlegeli, hogy helye van-e a végrehajtásnak, működésbe léphet-e a legális állami kényszer. A jogszabályoknak megfelelő kérelem előterjesztése esetén az első szakasz a végrehajtás elrendelésével zárul. A második szakasz - a végrehajtás foganatosítása - a követelés behajtása érdekében lefolytatott eljárás: az adós vagyonának felkutatása, illetve szükség és lehetőség szerint az adós vagyona terhére foganatosított eljárási cselekmények: pénzintézetnél kezelt vagyon, munkabér, egyéb járandóság, ingó, ingatlan vagyon végrehajtás alá vonása. A végrehajtási eljárás ezen szakaszában ténylegesen érvényesül a jogi szankció, azaz kikényszerítésre kerül a jognak megfelelő magatartás.
A bírósági végrehajtás általában az adós vagyoni jogait, adott esetben személyiségi jogait korlátozó eljárás, amelyet csak akkor lehet megindítani, ha a bíróság vagy más hatóság kifejezetten így intézkedik. Az erre vonatkozó döntést - a végrehajtás elrendelését - írásban kell közölni a végrehajtási eljárást lefolytató szervvel. Ez az írásbeli intézkedés a végrehajtható okiratban testesül meg, amely kizárólagos és elengedhetetlen feltétele a végrehajtási eljárás lefolytatásának.
A végrehajtási eljárás két szakasza nemcsak időben elkülönülő fázist jelent, hanem az eljáró hatóságok szempontjából is találhatunk eltérést. Mind a végrehajtás elrendelése, mind foganatosítása során döntő szerep jut a bíróságoknak, ám a foganatosítás körében a legfőbb feladat a bírósági végrehajtókra - önálló bírósági végrehajtókra, illetve törvényszéki végrehajtókra - hárul. A végrehajtás elrendelésével (a végrehajtható okiratnak a végrehajtó részére történő megküldésével) a végrehajtási eljárás a foganatosítási szakaszba lép.
- 22/23 -
Innentől kap(hat) főszerepet a foganatosító bíróság az eljárásban, azaz az elrendelő bíróságnak csak néhány, törvényben meghatározott esetben kell intézkednie.
Jelen dolgozat témájának középpontjában a bíróságok közötti hatáskör összeütközés áll, amely abból adódik, hogy a végrehajtás elrendelése és foganatosítása gyakran más-más bírósághoz tartozik. Különösen gyakorivá váltak az ilyen esetek 2010. június 1-jétől, amióta jogalkotói szándék szerint a végrehajtási eljárásban eljáró szervek köre a közjegyzőkkel bővült. Azokban az esetekben, amikor a bíróság mellett a közjegyző is szerepet kap a végrehajtás elrendelése terén, a közjegyzők átvették a végrehajtást elrendelő bíróság szerepkörét és feladatait. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 31/E. § rendelkezése értelmében ilyen esetekben a bíróság alatt a közjegyzőt is érteni kell. A közjegyző eljárása a bíróság eljárásával, az általa hozott határozat a járásbíróság határozatával azonos hatályú.
A továbbiakban a közjegyző és a bíróság nem egységes jogértelmezésen alapuló eljárási kötelezettségei összeütközésének egyes - a gyakorlatban leginkább előforduló - esetköreit (jogutódlás, végrehajtás felfüggesztése, végrehajtás megszüntetése, végrehajtási lap visszavonása és végrehajtási záradék törlése, a végrehajtói kézbesítés szabályszerűtlensége miatti jogorvoslat elbírálása) vizsgáljuk meg közelebbről, a teljesség igénye nélkül.
Viszonylag gyakran előforduló eljárásjogi "szituáció" a peres, illetve egyes nemperes eljárásokban, hogy változás következik be az eljárásban résztvevő felek személyében (eljárásbeli jogutódlás). Egy adott jogviszony anyagi jogi alanyváltozásának ugyanis szükség szerint meg kell jelennie alaki jogi tekintetben is, amelynek a legtöbb esetben perbeli jogutódlás lesz a következménye. Nem minden ügyben lehetséges az anyagi jogi értelemben vett jogutódlás a jogviszony természeténél fogva, ami az eljárásjogban az eljárás megszüntetését eredményezi (Pp. 157. § g) pont, illetve az Fmhtv. 34. § (1) bekezdés d) pont).
A jogutódlás szempontjából vizsgálva a fizetési meghagyásos eljárást, megállapíthatjuk, hogy jogutódlás a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után is bekövetkezhet a követelés alapjául szolgáló anyagi jogviszonyban, azaz a fizetési meghagyás jogosultjától eltérő személy terjeszt elő végrehajtási kérelmet, vagy az adós személye lesz eltérő a fizetési meghagyásban szereplő kötelezetthez képest. Ilyenkor a végrehajtási eljárásban is szükséges a jogutódlás végzéssel történő megállapítása ahhoz, hogy a végrehajtást kérő vagy az adós személye eljárásjogi vonatkozásban is megváltozzék.
"A Vht. 39. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be, a végrehajtható okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult bíróság (hatóság), ha pedig a változás a végrehajtható okirat kiállítása után derül ki, a végrehajtást foganatosító bíróság a jogutódlás kérdésében - szükség esetén a felek és a jogutódok meghallgatása és bizonyítás után - végzéssel (határozattal) dönt."[3]
- 23/24 -
Egyszerű nyelvtani értelmezés útján megállapítható, hogy a jogutódlást megállapító hatáskört nem a jogutódlás megtörténtének, bekövetkezésének az időpontja telepíti, hanem az, hogy a végrehajtható okirat kiállításához képest e jogi tény mikor derül ki. A végrehajtás elrendelésére jogosult közjegyző csak akkor dönt a jogutódlásról, ha az a végrehajtás elrendeléséig kiderül. Később kiderült jogutódlás megállapításáról a végrehajtást foganatosító bíróságnak kell döntenie (Legfelsőbb Bíróság Pkk. VIII. 24 962/2011/2.).
"Természetesen, ha a jogutódlás az alapügy jogerős befejezése előtt történt, akkor arról az alapügy keretében kell határozni, feltéve, ha az nem az alapügy megindulása előtt történt, mert akkor eljárásjogi jogutódlásnak egyáltalán nincs helye, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet hivatalból el kell utasítani [Pp. 61. § (1) bek, Pp. 130. § (1) bek e) pont, Fmhtv. 24. § (1) bek. e) pont]. Ha tehát a végrehajtó arról értesíti a közjegyzőt, hogy az adós még a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt meghalt, akkor annak konzekvenciáit a fizetési meghagyásos ügy keretében kell levonni, attól függően, hogy a jogképesség elvesztése mikor következett be, és ennek eredményeként kerülhet sor a végrehajtási lap visszavonására."[4]
Az alapügy megindulásának időpontja is determinálja eljárásjogi szempontból azt, hogy az alanyváltozásra tekintettel milyen intézkedéseket kell hoznia adott esetben a közjegyzőnek, bíróságnak. A Vht. 39. §-ában foglalt rendelkezések a fentiek alapján az alapügy megindulása utáni időszakban rendezik a jogutódlás megállapításának szabályait.
A jogutódlás megállapítása minden esetben végzéssel történik, függetlenül a jogutódlás valószínűsítésének mikéntjére, ahogy ezt a Legfelsőbb Bíróság a BDT 2000.259 számú határozatában megállapította, azaz önmagában az a körülmény, hogy a jogutódlás tényét közokirat (pl. közjegyzői okirat, bírósági vagy hatósági határozat) tartalmazza, a Vht. 39. § (1) bekezdése szerinti végzés meghozatalát nem teszi szükségtelenné, minden esetben az szükséges, hogy a jogutódlás tényét a bíróság megállapítsa.
A végzés ellen a Pp. 61. §. (3) bekezdése és 65. §-a alapján bármelyik fél fellebbezhet - és ezeket a szabályokat a Vht. 9. § rendelkezése alapján a végrehajtási eljárásban is megfelelően alkalmazni kell -, ezért azt a végrehajtást kérőnek, az adósnak és a jogelődnek is kézbesíteni kell. A jogelőd fellebbezési jogának indokául szolgál, példának okáért, hogy a hamis engedményezésről szóló okirat becsatolásával előterjesztett jogutódlás megállapítása iránti kérelem esetében a jogelőd fellebbezési joga megakadályozhatja az ún. "követeléslopást".
A bevezető gondolatok után néhány jogeseten keresztül vizsgáljuk meg a jogutódlás megállapításának hatásköri problematikáját.
A gyakorlatban viszonylag gyakran merül fel a Vht. 39. § (1) bekezdésének az elrendelő, illetve a foganatosító hatóság általi eltérő értelmezése, amely többnyire hatásköri összeütközésben testesül meg. A jogutódlás megállapításának alapjául szolgáló jogi tény bekövetkezésének időpontja a rendezőelv a végrehajtást elrendelő és foganatosító bíróság hatásköri összeütközésének eldöntésében. Ez áll többek között a Kúria Pkk. V.24.955/2012/2. számú döntésének középpontjában is. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a végre-
- 24/25 -
hajtást kérő kérelmére a közjegyző végrehajtást rendelt el az adós ellen. A végrehajtás foganatosítása során kiderült, hogy az adós végrehajtás elrendelése előtt elhunyt. A közjegyző megállapította hatásköre hiányát. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a halál lényéről való tudomásszerzés a végrehajtható okirat kiállítása után történt, ezért a Vht. 39. § (1) bekezdés második fordulata értelmében a jogutódlás kérdésében a végrehajtást foganatosító bíróságnak kell döntenie. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság szintén hatásköre hiányát állapította meg, és elrendelte az ügy iratainak felterjesztését a Kúriához az eljáró bíróság kijelölése végett. Végzése indokolásában kifejtette, hogy a Vht. 39. § (1) bekezdése helyesen úgy értelmezhető, hogy amennyiben a végrehajtási jog (Vht. 54. §.) keletkezése (Vht. 13. §) után történik a felek személyében változás, és a törvényes vagy szerződéses jogutód ismert, jogilag alátámasztott, akkor erről a végrehajtást elrendelő hatóság rendelkezik. Ha azonban a jogutódlás a jogszerű elrendelés után történik, akkor ebben a kérdésben a foganatosító bíróság határoz. A végrehajtható okirat kiállítása utáni tudomásszerzés a jogutódlásról csak jogszerű elrendelés esetén releváns. Amennyiben az elrendelés sem volt már - szubjektív vétkesség nélkül - jogszerű, akkor ezt kell elsődlegesen orvosolni, s csak utána lehet rátérni az egyéb eljárásjogi kérdésekre. A foganatosító bíróság álláspontja szerint a halál ténye következtében a végrehajtható okirat kiállításának időpontjában az adós perbeli cselekvőképességgel nem rendelkezett, ellene joghatályosan végrehajtási eljárás elrendelésének, illetve bármilyen más polgári eljárásjogi cselekmény foganatosításának helye nem volt. A Kúria a hatásköri összeütközés kérdésében a közjegyző álláspontjával értett egyet és rámutatott arra, hogy a Vht. 39. § (1) bekezdése értelmében, ha a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be, a végrehajtható okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult bíróság (hatóság), ha pedig a változás a végrehajtható okirat kiállítása után derült ki, a végrehajtást foganatosító bíróság a jogutódlás kérdésében végzéssel dönt. Ebből az következik, hogy nem a jogutódlás alapjául szolgáló körülmény bekövetkeztének időpontja (pl: halál), hanem az annak tényéről való hivatalos tudomásszerzés az irányadó annak eldöntésekor, hogy a jogutódlás kérdésében a végrehajtást elrendelő vagy a végrehajtást foganatosító bíróság fog-e határozatot hozni.
A végrehajtási eljárásban bekövetkező jogutódlás megállapításának közjegyzői gyakorlatát erősíti a Legfelsőbb Bíróság a Pkk.VIII.24.962/2011/2. számú végzése is. Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint egy Biztosító Társaság végrehajtást kérő kérelmére a közjegyző végrehajtási lapot állított ki az adóssal szemben hitelszerződéses jogviszonyon alapuló kölcsönösszeg és járulékai megfizetése iránt. A végrehajtást kérő az önálló bírósági végrehajtóhoz érkezett beadványában bejelentette, hogy beolvad egy Kereskedelmi Bankba, jogutódjaként a Kereskedelmi Bank jár el. A végrehajtó az ügy iratait beterjesztette a Gyulai Városi Bírósághoz a végrehajtást kérő jogutódjának megállapítása céljából. A Gyulai Városi Bíróság hatásköre hiányát állapította meg és az iratokat áttenni rendelte a közjegyzőhöz, azzal, hogy a Vht. 31/E. § (1) bekezdése szerint, ha a bírósági végrehajtás elrendelésére a közjegyző rendelkezik hatáskörrel (16. § a) és i) pontja) akkor a "bíróság" megjelölés alatt a közjegyzőt is érteni kell. Ezért a Vht. 39. §-a értelmében a közjegyzőnek kell rendelkeznie a jogutódlásról. A közjegyző hatásköre hiányát megállapító
- 25/26 -
végzésének indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Vht. 39. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtást foganatosító bíróság - így adott esetben a már folyamatban lévő végrehajtási eljárásra tekintettel a Gyulai Városi Bíróság (Vht. 39. § (1) és (2) bekezdése, 225. § (6) bek.) - határoz a jogutódlás kérdésében. A Legfelsőbb Bíróság a felmerült hatásköri összeütközés kérdésében a közjegyző álláspontjával ért egyet és a hatásköri összeütközést a Gyulai Városi Bíróság kijelölése útján szüntette meg.
Hasonló döntés született a Kúria Pkk.V.24.797/2014. számú ügyében.
A közjegyző végrehajtást rendelt el jogerős fizetési meghagyás alapján. Az illetékes végrehajtó az iratokat azzal küldte meg a közjegyzőnek, hogy az adós elhunyt. A Járásbíróság az ügyet, mint végrehajtási lap visszavonása iránti végrehajtási ügyet áttette a közjegyzőhöz. A Járásbíróság álláspontja szerint - tekintettel arra a körülményre, hogy az adós a végrehajtási lap kiállítása előtt hunyt el - a Vht. 9. §-a szerint alkalmazandó Pp. 48. §, valamint a Vht. 211. § (1) bekezdése alapján a végrehajtási lap visszavonásának van helye, ami a közjegyző, mint elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. A közjegyző kifejtette, hogy az adós ellen kibocsátott fizetési meghagyás szabályszerű kézbesítés folytán még az adós életében jogerőre emelkedett. A végrehajtási kérelmet az adós halálát követően nyújtották be, de a közjegyzőnek a végrehajtás elrendelésekor az adós személyében bekövetkezett változásról nem volt tudomása. Ennek ténye a végrehajtás foganatosítása során a végrehajtó eljárásában derült ki. A végrehajtási lap kiállításának törvényes akadálya nem volt, ezért a Vht. 211. § alapján, annak visszavonására sem kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a Vht. 39. § (1) bekezdése a Pp. eljárási szabályaihoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a Vht. 9. § alapján a Pp. szabályai, mint általános szabályok, adott esetben nem alkalmazhatóak.
A felmerült hatásköri összeütközés kérdésében a Kúria a közjegyző álláspontjával értett egyet. Leszögezte, hogy a Vht. 39. § (1) és (2) bekezdései és az ezt követő bekezdések egyértelműen rendelkeznek arról, hogy amennyiben a felek személyében bekövetkező változás a végrehajtás foganatosítása során derül ki, a jogutódlás megállapítására a végrehajtást foganatosító bíróságnak van hatásköre.
A végrehajtás felfüggesztésére a végrehajtást elrendelő közjegyzőnek szűk körben van hatásköre. E feladat általában a végrehajtást foganatosító bíróságra hárul. A fizetési meghagyásos eljárás során hatásköri összeütközés a közjegyző és a - rendkívüli ellentmondás folytán hatáskörrel és illetékességgel rendelkező - perbíróság viszonylatában merülhet fel, szabályozási hiányosság okán, amely problematikára a későbbiekben - jogeseteken keresztül bemutatva - is kitérünk.
A végrehajtás felfüggesztésének törvényi szabályozásából látszik, hogy a jogalkotó szándéka az, hogy a végrehajtás felfüggesztése csak a legszükségesebb mértékben akassza meg a végrehajtási eljárást. A felfüggesztés - a per elbírálásának felfüggesztéséhez hasonlóan - az eljárás ideiglenes megakasztását jelenti, annak tartama alatt eljárási cselekmény
- 26/27 -
nem foganatosítható. A felfüggesztés főszabály szerint vagy teljes, vagy részleges hatályú; azon végrehajtási cselekmények meghatározása, amelyekre kiterjed, a felfüggesztés tárgyában döntő bíróság feladata. E döntés meghozatala során azt kell figyelembe vennie a bíróságnak, hogy mi a felfüggesztés oka, továbbá milyen eljárási cselekmények végzése lehetetlenítené el a felfüggesztés célját.
Alább azokat az eseteket tekintjük át, amikor a felfüggesztés kérdésében a közjegyzőnek kell határoznia. Minden más esetben a kérelmeket haladéktalanul át kell tenni a végrehajtást foganatosító bíróságnak.
A Vht. 48-49. § - aiban szabályozott felfüggesztési okok közül a közjegyző hatáskörébe tartozhat a 49. § (2) bekezdésében foglalt eset, amikor Pp. vagy más törvény teszi lehetővé a végrehajtás felfüggesztését.
A végrehajtás közjegyzői felfüggesztése merül fel akkor is, ha a kézbesítési vélelemmel jogerőre emelkedett fizetési meghagyás esetén az a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (továbbiakban: Fmhtv.) 32. § (1) bekezdése alapján a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a kötelezett ellentmondással él (rendkívüli ellentmondás). Fontos törvényi feltétel, hogy az ellentmondás előterjesztésével egyidejűleg a kötelezett köteles a végrehajtás során felmerült, a jogosult által előlegezett költségeket a végrehajtónál megfizetni. Az illetékes végrehajtó ilyen esetben jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben igazolja az említett költségek megfizetését, illetve, azt, hogy a végrehajtási lap mikor került kézbesítésre az adós számára. Ha ezt a kötelezett az ügyben eljáró közjegyzőnél okirattal nem igazolja - legkésőbb a közjegyző hiánypótlási felhívását követően -, a közjegyző az ellentmondást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ellenkező esetben a végrehajtási eljárást felfüggeszti (Fmhtv. 32. § (2) bekezdés). Ha a kötelezett a végrehajtási költségeket megfizette - 2012. március 15. óta kizárólag a végrehajtónál lehet teljesíteni e kötelezettséget -, a közjegyző a végrehajtást hivatalból felfüggeszti, és az eljárás perré alakul. A felfüggesztő végzést ügyviteli értelemben a fizetési meghagyásos eljárás keretén belül kell meghozni, mivel arról az Fmhtv.-nek nem a végrehajtásra vonatkozó szabályai (51-55. §) rendelkeznek. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya a felfüggesztést elrendelő határozat meghozatalának időpontjában áll be. A felfüggesztést elrendelő határozat elleni jogorvoslatnak a Vht. alapján a felfüggesztésre nézve nincs halasztó hatálya.[5]
Nem tisztázott ilyen esetben a végrehajtási ügy további sorsa. A Vht. nem rendelkezik új végrehajtható okirat kiállításáról, vagy arról, hogy folytatható-e a hatályát vesztett jogerős fizetési meghagyás alapján elrendelt és felfüggesztett végrehajtási ügy, ha a rendkívüli ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a bíróság az érvényesített követelést a felperesnek jogerősen megítélte. Ez hatásköri összeütközéshez vezethet a végrehajtást elrendelő közjegyző és a perbíróság között.
Egy 2010-ben lefolytatott fizetési meghagyásos ügyben a fizetési meghagyás kézbesítési vélelem folytán emelkedett jogerőre. A kötelezett a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül rendkívüli ellentmondást terjesztett elő. A rendkívüli ellentmondás folytán az eljárást a közjegyző perré alakította és a végrehajtást felfüggesztette
- 27/28 -
az Fmhtv. 32. § (1) bekezdése alapján. Az erről szóló végzésben a közjegyző nem tért ki az Fmhtv. 32. § (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülésére. A végrehajtást kérő a közjegyző végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzésével szemben fellebbezést nyújtott be, a fellebbezés szerint a közjegyzőnek érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania az ellentmondást, mivel az akkor hatályos Fmhtv. 32. § (2) bekezdése alapján az ellentmondás előterjesztésével egyidejűleg a kötelezett köteles a végrehajtás során felmerült, a jogosult által előlegezett költségeket a jogosultnak megfizetni, illetve közjegyzői bizalmi őrzésbe vagy bírói letétbe helyezni, vagy a végrehajtónál megfizetni, amelynek teljesítése a végrehajtást kérő tudomása szerint nem történt meg. A megyei bíróság álláspontja szerint a közjegyző megsértette az Fmhtv. 32. § (2) bekezdésében foglaltakat, így a közjegyző végrehajtást felfüggesztő végzését hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra utasította azzal, hogy vizsgálja meg, hogy az ellentmondással egyidejűleg az adós a végrehajtást kérő által addig előlegezett költségeket megfizette-e vagy letétbe/bizalmi őrzésbe vette-e, és ennek vizsgálata után döntsön az ellentmondás elutasításáról vagy a végrehajtás ismételt felfüggesztéséről. Időközben az illetékes bíróság (perbíróság) az ügyben tárgyalást tűzött. Az ügyben eljáró közjegyző a megyei bíróság végzésében foglalt felhívást - formális határozatával - áttette a perbírósághoz azzal, hogy az ügyben nem rendelkezik hatáskörrel, azaz a perbíróság vizsgálja meg, hogy a rendkívüli ellentmondás szabályszerű volt vagy nem. Az ügy végső soron - a leírtak szerinti hatásköri vita tekintetében - a perbíróság hatáskörébe utalásával végződött.
E jogesetre irányadó eljárásjogi szabályok ellentmondásosak, a szabályozottság hiányos, ezért részben osztjuk az eljáró közjegyző áttételt elrendelő végzésében foglalt álláspontját. A rendkívüli ellentmondás elutasításáról való döntéshozatal, perré alakítást követően, -praktikus szempontokra figyelemmel - a perbíróság hatáskörébe utalható (bár ez a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján nem vezethető le), mivel az ügyben legaktuálisabb, releváns információk is a perbíróságon állnak rendelkezésre. Ami a végrehajtás felfüggesztésének kérdését illeti, jelen esetben felmerülhet a Vht. 49. §-ának alkalmazhatósága is, azonban tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyás nem végrehajtható, hanem végrehajtandó okirat, így kizárólag az Fmhtv. 32. § (2) bekezdése alapján van helye a végrehajtás felfüggesztésének. Álláspontunk szerint ilyen, a gyakorlatban meglehetősen ritkán előforduló esetben - szintén praktikus szempontok alapján -, indokoltnak látszik a végrehajtás felfüggesztését a perbíróság hatáskörébe utalni, ehhez azonban jogszabály- módosításra lenne szükség.
Egy másik, 2010. évben indult fizetési meghagyásos eljárásban a fizetési meghagyás kézbesítési vélelem folytán emelkedett jogerőre, az adós a rendkívüli ellentmondás előterjesztésével egyidejűleg a végrehajtási kérelem előterjesztésének díját bizalmi őrzésbe helyezte az eljáró közjegyzőnél. Ezt követően az eljárás perré alakult, a végrehajtást a közjegyző felfüggesztette. A közjegyző az ügy perré alakítása folytán a perbíróság részére megküldte a fizetési meghagyásos eljárás aktanyomatát. A perbíróság átiratában arról tájékoztatta a közjegyzőt, hogy a peres eljárás során a bíróság ítéletével kötelezte az alperest (a végrehajtási eljárás adósát) az eredetileg fizetési meghagyással érvényesített követelés megfizetésére, amely ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A perbíróság arról is tájékoztatta a közjegyzőt, hogy a perbíróság álláspontja szerint a végrehajtási lap
- 28/29 -
visszavonásának van helye, tekintettel arra, hogy a peres eljárást követően valójában a jogerős ítélet alapján van helye végrehajtásnak, nem pedig a fizetési meghagyás alapján. A közjegyző megállapította, hogy a végrehajtási eljárás folyamán szabályszerűen előterjesztett ellentmondás esetében a közjegyzőnek a végrehajtást fel kell függesztenie (nem pedig megszüntetnie), ami arra utal, hogy a jogalkotó vélelmezhető szándéka szerint (feltehetőleg pergazdaságossági okokból) a már megindult végrehajtási eljárás a peres eljárás eredményéhez képest folytatódhat. Sem a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvény, sem a polgári perrendtartás, sem a végrehajtásról szóló törvény nem tartalmaz rendelkezést a felfüggesztett végrehajtási eljárással kapcsolatos további teendőkről, és e tekintetben még nincs kialakult, egységes gyakorlat sem. A közjegyző eljárása során kifejtette, hogy egy ügyben ugyanazon főkövetelésre vonatkozóan csak egy olyan határozat lehet, amely alapján végrehajtásnak van helye, és ugyanazon követelés behajtása végett ugyanazon személlyel szemben kizárólag egyetlen végrehajtási eljárás folyhat. A közjegyző a perbíróság álláspontjára helyezkedett, miszerint az ellentmondás folytán a fizetési meghagyás jogerejét "elvesztette", az alapján nincs helye végrehajtásnak, így - ugyan utóbb beállt körülmény folytán - a végrehajtás elrendelése utólag, objektíve törvénysértőnek tekinthető (még akkor is, ha az elrendelés időpontjában nem volt az). A közjegyző a végrehajtási lapot visszavonta, és adóst (mint egyértelműen pervesztes alperest) kötelezte a költségek viselésére és a nála bizalmi őrzésben lévő összeget a közjegyző kiutalta a végrehajtást kérőnek.
A Vht. az előbbi jogeseten keresztül szemléltetett problematikáról konkrétan nem rendelkezik. Álláspontunk szerint a végrehajtási lap akár bíróság, akár közjegyző általi visszavonására nincs lehetőség, mert az - ellentétben a perbíróság e vonatkozásban kifejtett álláspontjával - nem a törvény megsértésével lett kiállítva (Vht. 211. § (1) bek.). Ellentétben ugyanis a kézbesítési vélelem sikeres megdöntésével vagy az eredményes igazolási kérelemmel, ebben az esetben volt jogerős és végrehajtható határozat, ami alapján a végrehajtás elrendelésre került, így a közjegyző a végrehajtási lapot törvényesen állította ki. Mivel az eljárás perré alakult, ezért a végrehajtás elrendelésére és a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozó egyéb határozatok meghozatalára a továbbiakban a bíróság jogosult. A felperes keresetének helyt adó ítélet alapján azonban végrehajtás megszüntetésének nincs helye (természetesen, ha követelését a felperes a fizetési meghagyáshoz képest leszállította, helye lehet a végrehajtás korlátozásának) (Vht. 56. § (1) bek.), így összességében az egyetlen célszerű megoldás álláspontunk szerint az, ha a perbíróság az ítéletében a felfüggesztett végrehajtási eljárás folytatásáról rendelkezik (Vht. 55. §).
Ezt az álláspontot támasztja alá a Kúria alábbi döntése is. A tényállás szerint a közjegyző a kézbesítési vélelemmel jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján végrehajtást rendelt el, a végrehajtási jog a cégnyilvántartásba bejegyzésre került. Az adós a végrehajtási eljárás során az Fmhtv. 32. §-a alapján a fizetési meghagyásnak ellentmondott, ezért a közjegyző a végrehajtási eljárást felfüggesztette, az eljárást perré alakította és az ügy aktanyomatát megküldte a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnak. A közjegyző a felperes keresetének elutasítását követően a fizetési meghagyás jogerősítő záradékát hatályon kívül helyezte, de a felfüggesztett végrehajtási eljárást hatáskör hiányában nem
- 29/30 -
szüntette meg. A felek ezt követően a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon kérték a végrehajtási eljárás megszüntetését. A bíróság jogerős végzéssel a hatáskörének a hiányát állapította meg, és az adós kérelmét áttenni rendelete a közjegyzőhöz. A bíróság végzésében a Vht. 56. § (1) bekezdésére hivatkozott. A közjegyző végzésével szintén a hatásköre hiányát állapította meg, és az iratokat felterjesztette a Kúriához az eljáró bíróság (hatóság) kijelölése érdekében. Végzése indokolása szerint a bíróság által idézett jogszabályi hivatkozás jelen esetben nem alkalmazható, mert a közjegyző a kötelezett (adós) végrehajtási eljárás során előterjesztett szabályszerű ellentmondása folytán az Fmhtv. 32. § (2) bekezdése alapján kötelezően felfüggeszti a végrehajtási eljárást, és az eljárást perré alakítja. Nincs olyan végrehajtandó határozat, amit egy jogerős határozat hatályon kívül helyezett vagy megváltoztatott volna, így a jogszabály nem biztosít hatáskört a közjegyzőnek a végrehajtási eljárás megszüntetésére. A Kúria a felmerült hatásköri összeütközés kérdésében a közjegyző álláspontjával értett egyet, aki a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezéseket pontosan idézte, és okszerű következtetéseket vont le, amikor hatáskörének hiányát megállapította. Erre tekintettel a Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelölte ki eljáró bíróságként.
A végrehajtás megindulását követően előállhat olyan esemény, amely befolyásolja a végrehajtást kérő végrehajtási jogát, és a végrehajtási eljárás további folytatását. E helyzetek orvoslására a végrehajtási törvény különböző lehetőségeket kínál, azok jellegétől függően: ilyen a végrehajtás felfüggesztése[6], a végrehajtás megszüntetése és korlátozása, végrehajtási lap visszavonása / végrehajtási záradék törlése.
A felek rendszerint - különösen, ha jogi képviselő nélkül járnak el - nem pontosan jelölik meg, hogy kérelmük mire irányul. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy "a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe". E körülményre tekintettel annak elhatárolása, hogy a fél kérelme pontosan mire irányul, annak a hatóságnak a feladata, amely szervnél a fél kérelmét előterjesztette.
Ezzel az állásponttal ellentétes vélemény fogalmazódott meg a BDT 2012. 2832 számú határozatban, amely kimondta, hogy a bíróság a fél kérelméhez kötve van, ezért a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem nem bírálható el a végrehajtás megszüntetése iránti kérelemként. Ez a jogszabály-értelmezés a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltak tükrében meglehetősen aggályos, és különösen méltánytalan eljárást eredményezne a jogi képviselő nélkül eljáró laikus felekre nézve, főként, hogy számos esetben az eljáró bíróságok körében is bizonytalanságot okoz annak megítélése, hogy az eljárás megszüntetésére, vagy a végrehajtási lap visszavonására, illetve a záradék törlésére kerüljön sor.
- 30/31 -
A végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása a végrehajtást elrendelő, illetve foganatosító bíróság hatáskörébe egyaránt tartozhat, attól függően, hogy a Vht. 55. § vagy 56. § alkalmazásának van helye. A végrehajtási lap visszavonása / végrehajtási záradék törlése a Vht. 212. § rendelkezése alapján az elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. Fentiekre tekintettel a bíróság elsődleges feladata annak megállapítása, hogy a kérelem a végrehajtás megszüntetésére, vagy a végrehajtási lap visszavonására irányul.
A végrehajtás megszüntetése és korlátozása két egymástól jól elhatárolható jogintézmény. A két eljárás mind céljában - kiváltani kívánt joghatás - mind eredményében különbözik. A végrehajtás megszüntetése esetében a végrehajtási eljárás befejeződik, ellenben a végrehajtás korlátozásakor folytatódik, azonban szűkebb körre korlátozva.
A végrehajtás megszüntetése és a végrehajtási lap visszavonása közötti alapvető különbség, hogy míg a végrehajtás megszüntetése esetén a végrehajtás elrendelése törvényes (annak általános és különös feltételei fennállnak), addig a bíróság a Vht. 211. § rendelkezése alapján akkor rendeli el a végrehajtási lap visszavonását, illetve a végrehajtási záradék törlését, ha a végrehajtási lapot a törvény megsértésével állította ki, illetve az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal[7], tehát ebben az esetben már a végrehajtás elrendelése jogszabálysértő volt.
A Vht. szabályozása arra a körre terjed ki, amikor a végrehajtás megszüntetésére, illetve korlátozására a végrehajtási eljárás - mint nemperes eljárás - keretében kerül sor; míg a végrehajtás-megszüntetési és -korlátozási pereket a Pp. szabályozza.[8] A végrehajtás megszüntetéséről és korlátozásáról a végrehajtási törvény 55. és 56. §-ai rendelkeznek. Az első esetben - 55. § - a megszüntetés / korlátozás a foganatosító bíróság, míg az 56. § alapján az elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. A Vht. 225. § (6) bekezdés rendelkezése alapján végrehajtást foganatosító bíróságnak - ha e törvény másként nem rendelkezik - azt a bíróságot kell tekinteni, amely mellé az eljáró önálló bírósági végrehajtót kinevezték, illetve azon törvényszék székhelye szerinti járásbíróságot, amely törvényszékre a törvényszéki végrehajtót kinevezték, fővárosi törvényszéki végrehajtó esetén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, míg végrehajtást elrendelő bíróságnak azt a bíróságot kell tekinteni, amely a végrehajtható okirat kiállítására jogosult.
A Vht. 55. § (1) bekezdés a) pontja a végrehajtást kérő rendelkezési jogán alapul, így a végrehajtást kérő kérheti a végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását, amennyiben az más jogát nem sérti. A végrehajtás megszüntetése / korlátozása más jogát sértheti például, ha a végrehajtható okiraton több végrehajtást kérő szerepel, és csak egyikőjük kérte a végrehajtás megszüntetését. Ilyen esetben a többi végrehajtást kérő hozzájárulása nélkül mindenkire kiterjedő hatállyal nem szüntethető meg a végrehajtási eljárás, csak a megszüntetést kérő hitelező és az adós viszonylatában.[9]
- 31/32 -
Szintén másnak - különösen a bírósági végrehajtónak - a jogát sérti a végrehajtás megszüntetése, ha a végrehajtási költségek nem térültek meg. Ezt az esetet a Vht. 55. § (2) bekezdés külön is nevesíti, amikor úgy rendelkezik, hogy nincs helye a végrehajtás megszüntetésének, amennyiben a végrehajtási költségeket a Vht. 34. § és 41. § értelmében nem fizették meg. Ilyen esetben a végrehajtást a költségek behajtása végett tovább kell folytatni.[10]
A zálogjogosult érdekének sérelmét jelenti, ezért a végrehajtási eljárást szintén nem lehet megszüntetni, amíg a zálogjogosult által - bekapcsolódása folytán - előlegezett költségek meg nem térültek.
A Vht. 55. § alapján a végrehajtási eljárást nemperes úton megszüntetni akkor lehet, ha az ezirányú kérelmet a végrehajtást kérő terjeszti elő. "A végrehajtást kérő bejelentését (nyilatkozatát) a végrehajtó terjeszti be a végrehajtást foganatosító bíróságnak, amely végzéssel dönt a végrehajtás megszüntetéséről (korlátozásáról)."[11]
A végrehajtónak azonban nem minden esetben kell az iratokat beterjesztenie a foganatosító bírósághoz. A Vht. 55. § és a követelés megszűnésének és csökkenésének bejelentéséről szóló 40-41. § rendelkezései átfedést mutatnak. A követelés megszűnését, illetve csökkenését mind a végrehajtást kérő, mind az adós bejelentheti - illetve a végrehajtást kérő köteles bejelenteni - a végrehajtónál. Amennyiben a végrehajtást kérő jelenti be a követelés megszűnését, és a költségfelhívásban megjelölt összeget is megfizeti a végrehajtónak, úgy a végrehajtási eljárás befejeződött. Ha a bejelentést a végrehajtást kérő a végrehajtónál teszi meg, nincs szükség az iratok beterjesztésére a foganatosító bírósághoz, és az eljárást sem kell a bíróságnak a Vht. 55. § alapján megszüntetni, hiszen az ügy a Vht. 41. § (2) bekezdés, illetve a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: Vüsz.) 33. § a) pontja alapján befejezett. Ha ilyen esetben is be kellene terjeszteni az iratokat a foganatosító bíróságoz, akkor nem lenne szükség a Vüsz. 33. § a) pontja szerinti - a végrehajtást kérő a teljesítést bejelentette - megszüntetési módra, mert a végrehajtás ilyenkor is a c) pont alapján fejeződhetne csak be - a bíróság a végrehajtást megszüntette.
A végrehajtónak tehát akkor kell az iratokat beterjeszteni a bírósághoz, ha a követelés megszűnését / csökkenését az adós jelentette be, és a végrehajtást kérő azt részben vagy egészben nem ismerte el, vagy amennyiben elismerte, a végrehajtási költségek nem térültek meg. A Vht. 41. § (2) bekezdés úgy fogalmaz, hogy a végrehajtási eljárás befejeződött, ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, és a felhívásban megjelölt összegeket megfizette. A bejelentés a végrehajtást kérő részéről mindenképp aktív magatartást feltételez, ugyanakkor nem szükséges, hogy magatartásával elöljárjon, tehát az adóst megelőzően kerüljön sor a bejelentésre. Ezért abban az esetben, amikor az adós okirattal valószínűsíti, hogy a követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, és a végrehajtó felhívására a végrehajtást kérő 15 napon belül nem nyilatkozik
- 32/33 -
a követelés fennálltáról, a végrehajtónak be kell terjesztenie az iratokat a foganatosító bírósághoz, és a végrehajtást a bíróság szüntetheti meg a Vht. 55. § alapján. (Természetesen ebben az esetben a bíróságnak nyilatkoztatnia kell a végrehajtót, hogy költségei megtérültek-e, mert ha nem, a végrehajtás a költségekre tovább folytatódik.) Amennyiben a végrehajtást kérő az adós állítását elismeri, és a költségeket megfizeti, az eljárást a végrehajtó befejezi a Vüsz. 33. § a) pontja alapján. Ha azonban a végrehajtást kérő a követelés megszűnéséről szóló bejelentését a foganatosító bíróságnál terjeszti elő, úgy a bíróság végzésével köteles megszüntetni a végrehajtást a Vht. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján (ha az más jogát nem sérti).
Előfordulhat olyan eset is, amikor a végrehajtást kérő bejelenti követelése megszűnését, amelyre tekintettel a bíróság a végrehajtást megszünteti, majd a végrehajtást kérő bejelentését visszavonja. Amennyiben az eljárást megszüntető végzés még nem emelkedett jogerőre, nincs akadálya annak, hogy a végrehajtást kérő fellebbezésében hivatkozzon arra, hogy követelése mégis fennáll. Ha a megszüntetés jogerőre emelkedett, eltérő álláspontok alakultak ki a tekintetben, hogy lehetőség van-e a fennmaradt követelésre új végrehajtási kérelmet benyújtani. Az egyik álláspont szerint új kérelem bármikor előterjeszthető, míg a másik szerint, ha a végrehajtást kérő kérelmére a végrehajtási ügy befejeződött, nincs helye új végrehajtható okirat kiállításának.[12] Az eltérő nézőpontokat a Vht. 18. § rendelkezése generálja, amely kimondja, hogy minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani. Több végrehajtási lapot akkor kell kiállítani, ha a követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó határozatban pontosan meg van jelölve, illetve ha a követelés több adóssal szemben áll fenn.
A Vht.-nak ez a rendelkezése azt a célt szolgálja, hogy ugyanazon jogerős határozatra alapítva, az abban foglalt teljes követelésre nézve ugyanabban az időpontban ne lehessen folyamatban azonos felek között több végrehajtási eljárás. Annak azonban, hogy például a végrehajtást kérő - a behajthatatlanság kockázatának minimalizálása, a végrehajtási költségek csökkentése céljából - követelését nem egyszerre kívánja érvényesíteni az adóssal szemben, nincs akadálya. A BDT2012.2628. számú határozat kimondta, hogy a végrehajtás elrendelése nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy egy ügyben egy végrehajtási lapot kell kiállítani, mert ez a szabály a többes végrehajtás elkerülését szolgálja, ami a végrehajtás törvény erejénél fogva bekövetkezett megszűnése folytán nyilvánvalóan nem áll fenn.
A Vht. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján a végrehajtást a foganatosító bíróság akkor is köteles megszüntetni, ha külön törvény így rendelkezik. Ilyen rendelkezést találunk a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (1) bekezdésében. A felszámolási eljárás, mint univerzális végrehajtás megszünteti a singuláris / egyedi végrehajtási eljárásokat, és a végrehajtási eljárás keretében érvényesített követelések ezt követően már csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthetőek, annak sajátosságait figyelembe véve, pl.: hitelezői igény bejelentése, kielégítési sorrend.[13]
- 33/34 -
Természetesen csak a felszámolási vagyont érintő végrehajtást lehet megszüntetni, más esetekben, például egyes meghatározott cselekmény végrehajtása, a végrehajtás foganatosítható.[14]
A bíróság a felszámolást elrendelő jogerős végzést megküldi a végrehajtást elrendelő - amennyiben ismeri, akkor közvetlenül a foganatosító - bíróságnak, a végrehajtást elrendelő bíróság a felszámolás elrendeléséről haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtást foganatosító bíróságot.
Szintén a foganatosító bíróság hatáskörébe tartozik a végrehajtás megszüntetése a Vht. 82/A. § (6) bekezdés alapján, mely szerint, ha az adós elévülésre hivatkozik, a végrehajtó beterjeszti az iratokat a végrehajtást foganatosító bírósághoz, amely elévülés esetén a végrehajtást végzéssel megszünteti. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez csak abban az esetben érvényesül, ha a végrehajtó a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, adós rendelkezése alatt álló összeg végrehajtás alá vonása iránt intézkedik hatósági átutalási megbízással. Minden más esetben, amennyiben az adós elévülésre hivatkozik, és azt a végrehajtást kérő vitatja, végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti per megindításának van helye.[15]
A fentebb tárgyaltak szerint a Vht. 55. §-ában foglalt esetekben a végrehajtás megszüntetése a végrehajtást foganatosító bíróság hatáskörébe tartozik. A bíróság a megszüntetés, illetve korlátozás kérdésében végzéssel határoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye, ami csak akkor halasztó hatályú, ha a végrehajtást kérő fellebbez a döntés ellen (például tévedésre hivatkozva), vagy más harmadik személy, akinek jogát, törvényes érdekét a bírói határozat sérti. Az adós ellenben nem fellebbezhet azon az alapon, hogy a végrehajtást kérő nem olyan mértékben kérte a végrehajtás korlátozását, mint amilyen mértékben tartozása csökkent.
A Vht. 56. § szerinti eljárás megszüntetésekor a döntés meghozatala az elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. Amennyiben a végrehajtandó határozatot újabb határozat hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta, a végrehajtást elrendelő bíróság nemperes eljárás keretében hozott végzésével - tehát a folyamatban lévő végrehajtási ügyben - az eljárást megszünteti vagy korlátozza. A Vht. hatályos rendelkezése lehetővé teszi a végrehajtás megszüntetését végrehajtási záradékkal ellátott okirat esetén is. A korábbi szabályozás csak akkor tette lehetővé a megszüntetést, ha az elrendelő bíróság közokirat alapján megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, vagy megváltoztatta. A 2013. évi XCIX. törvény 26. § a) pontja által beiktatott szövegrész 2013. október 1-jei hatálybalépését megelőzően, ha a bíróság a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat érvénytelenségét állapította meg. Kialakult olyan álláspont is, mely szerint az adós végrehajtás megszüntetése iránti kérelmét el kell utasítani, tekintettel arra, hogy a közjegyzői okirat nem végrehajtandó határozat, így a közjegyzőnek nincs lehetősége, hogy a végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtást megszüntesse. Fentiekre tekintettel a jogerős bírósági döntést követően, amely az okirat érvénytelenségét
- 34/35 -
állapította meg, az adósnak újabb pert - ezúttal a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti pert - kellett indítania a Pp. 369. § a) pontja alapján.[16]
A 2013. évi XCIX. törvény 26. § a) pontja módosította a fenti rendelkezést, és kimondta, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság akkor is megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást, ha jogerős bírósági határozat megállapította, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A módosítás az új eset alól egyben kivételt is meghatároz, amikor úgy rendelkezik, hogy "ide nem értve a végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben hozott jogerős határozatot': A 2013-as módosítással a jogalkotó a végrehajtás megszüntetése alól vélhetőleg azért fogalmazta meg a végrehajtás megszüntetési / korlátozási pert kivételként, mert ilyen esetben a végrehajtás már a per során megszüntetésre kerül, így a Vht. 56. § szerinti végrehajtás megszüntetése, mint nemperes eljárás, okafogyottá válik. Ha a felperes keresetét a bíróság jogerősen elutasítja, vagy a pert megszünteti, analógiával alkalmazható a végrehajtás megszüntetésére vonatkozó szabályozás (Vht. 56. § (1) bek.), a végrehajtás megszüntetéséről a bíróság rendelkezik.[17]
E módosítás következtében a Vht. 56. § végrehajtás megszüntetésre és korlátozására vonatkozó szabályait immár a közjegyzői okiratok záradékolásával elrendelt végrehajtásra is alkalmazni kell. Dr. Balogh Zsigmond példáján és gondolatain keresztül szemléltetve, ha az adós olyan jogerős ítéletet csatol, amelyben megállapítást nyert, hogy a végrehajtandó okiratba foglalt szerződés érvénytelen, akkor a végrehajtást meg kell szüntetni, ha pedig a részbeni érvénytelenséget állapította meg a bíróság, akkor a végrehajtást korlátozni kell. Rendkívül nehéz helyzetbe kerülhet a közjegyző, akitől a végrehajtási ügy adósa egy részben érvénytelenítő ítélet alapján kéri a végrehajtás korlátozását. Vajon lesz-e a közjegyző abban a helyzetben, hogy a végrehajtásra nézve a megfelelő, számszerűsített következtetést le tudja vonni. Önmagában az is komoly kétséget ébreszt, hogy a végrehajtás nemperes eljárását lefolytató hatóságra, közjegyzőre lehet-e egyáltalán olyan hatáskört delegálni, ami lényegében a bírósági marasztaló ítélet hiányát hivatott pótolni.[18]
Az 56. §-ban foglalt közokirat meghatározására a Vht. 9. § alapján alkalmazandó polgári perrendtartás 195. §-a adja meg a választ. A Vht. 56. § szempontjából közokirat leginkább a bíróságnak fellebbezés, illetve perújítási eljárás során hozott ítélete, valamint a Kúria felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott határozata. A megszüntetésre, korlátozásra akkor kerülhet sor, ha az újabb határozat jogerőre emelkedett. Szükséges továbbá az is, hogy az újabb határozat a végrehajtandó követelésről érdemben határozzon. Nem elegendő, ha az újabb határozat a korábbit hatályon kívül helyezte és a korábban eljáró
- 35/36 -
hatóságot új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezte; ilyenkor a végrehajtás felfüggesztésére van lehetőség.[19]
2010. június hó 01. napjától megemelkedett azoknak az ügyeknek a száma, amikor a végrehajtást elrendelő és a foganatosító bírság elkülönül egymástól. Ettől az időponttól ugyanis ismét közjegyzői hatáskörbe került néhány végrehajtható okirat tekintetében a végrehajtás elrendelése. A végrehajtás megszüntetése és korlátozása terén a Vht. 31/E. § (1) bekezdés rendelkezése értelmében a közjegyző a Vht. 56. § alapján jogosult és köteles eljárni. Fizetési meghagyásos eljárás alapján elrendelt végrehajtás megszüntetésére perújítás eredményeként megváltoztatott végrehajtandó okirat alapján van lehetőség, tekintettel arra a körülményre, hogy egyrészt a végrehajtandó határozat hatályon kívül helyezésére csak rendkívüli jogorvoslat keretében kerülhet sor, mert a fizetési meghagyásos eljárásban nincs előzetes végrehajthatóság. Másrészt a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 41. § rendelkezése alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség.
Perújítás esetén, az ügy érdemében hozott határozat alapján kerülhet sor a végrehajtási eljárás megszüntetésére, illetve korlátozására. Fontos azonban leszögezni, hogy bár a közjegyző eljárása a Vht. 31/E. § (2) bekezdés alapján a bíróság eljárásával azonos hatályú, az általa hozott határozat pedig a járásbíróság határozatával azonos hatályú, azonban jellegéből adódóan mégis sajátos helyzetet teremt a perújítási eljárás tekintetében. Ennek oka, hogy a Pp. 263. § alapján a perújítási kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell benyújtani. Ezzel ellentétben jogerős fizetési meghagyással szemben előterjesztett perújítási kérelem elbírálására nem az alapeljárást lefolytató közjegyző rendelkezik hatáskörrel, illetve illetékességgel, hanem az a bíróság, amely perré alakulás esetén a pert tárgyalta volna.
A Vht. 16. § a) pontja alapján a közjegyző kizárólag közjegyző által hozott határozatok alapján jogosult végrehajtást elrendelni, bírósági határozat alapján nem. Ebből következően felmerül a kérdés, hogyha a közjegyző hatásköre a végrehajtás elrendelése tárgyában megszűnt, a végrehajtás megszüntetése, és ehhez kapcsolódóan visszvégrehajtás elrendelése tartozhat-e közjegyzői hatáskörbe. Szécsényi-Nagy Kristóf álláspontja szerint, ha a perújítás folytán a bíróság a jogerős fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte, a végrehajtás megszüntetésére is ő jogosult, nem pedig a végrehajtást elrendelő közjegyző.[20]
A Legfelsőbb Bíróság BH 1995.175. számú határozatában kimondta, hogy a perújítás eredményeként hatályon kívül helyezett jogerős határozatban a perújítást elbíráló bíróság nem rendelkezhet a már kifizetett, és a perújítás sikere következtében jogalapját vesztett követelés visszatérítéséről. Erre az esetre a végrehajtást elrendelő bíróság jogosult a végrehajtást megszüntetni, és visszvégrehajtást elrendelni. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi határozatában is, amikor kimondta, hogy a perújítás tárgya az alapperben hozott jogerős ítélet. Következésképpen a törvény nem biztosít lehetőséget arra, hogy a perújítási eljárásban a bíróság elrendelje az alapper ítélete alapján kifizetett pénzösszeg visszafizetését. így a visszatérítési követelés felőli
- 36/37 -
határozathozatal nem a polgári peres eljárásnak minősülő perújítási eljárásra, hanem a nemperes végrehajtási eljárásra tartozik. (BH 1981.479.)
Első olvasatra úgy tűnhet, hogy a Legfelsőbb Bíróság fent megjelölt két határozata ellentétes a Széchényi-Nagy Kristóf által írtakkal. Figyelmesen tanulmányozva azonban megállapíthatjuk, hogy a döntések csak azt rögzítik, hogy a perújítás során hozott határozatban, azaz a peres eljárás keretein belül, nincs lehetősége a bíróságnak határozni a végrehajtás megszüntetéséről, és nem azt zárják ki, hogy a perújítás során eljárt bíróság hozza meg - nemperes eljárás keretében - a végrehajtást megszüntető határozatot.
Ugyanakkor - más oldalról szemlélve a helyzetet - kétségesnek tűnik egy olyan megoldás is, amikor a perújítás során eljárt bíróság határoz egy olyan végrehajtás kérdésében, amelynek elrendeléséről más hatóság határozott.
Véleményünk szerint a Vht. 31/E. § alapján közjegyzőkre is alkalmazandó 56. § (1) bekezdése határozottan akként rendelkezik, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása, amennyiben az alapjául szolgáló végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta. Az 56. § (1) bekezdésének 2013-as kiegészítése a végrehajtási záradékkal ellátott okiratok tekintetében - a törvénymódosítás társadalmi, politikai hátterének ismeretében - megerősíti azt az álláspontot, hogy ilyen esetben a végrehajtás megszüntetése, bár alapját tekintve bírósági ítéleten nyugszik, mégis a közjegyzők hatáskörébe tartozik. Ennek oka, hogy a záradékkal ellátott okiratok jelentős része közjegyzők által végrehajt-hatónak nyilvánított okirat, és amennyiben a jogalkotói szándék ezek érvénytelenítése esetén a végrehajtás bírósági megszüntetésre irányult volna, valószínűleg a szabályozásra másként került volna sor.
A fentiek is jól mutatják, hogy a végrehajtási törvény olyan jellegű módosítása, amely nem tartalmaz önálló fejezetet a közjegyzők végrehajtási eljárásban való részvétele tekintetében, hanem döntően utaló szabályokkal rendezi, mely paragrafusok alkalmazására kerülhet sor a közjegyzői eljárás során, az eljáró szervek - közjegyző és bíróság - különbözőségére tekintettel, nem a legszerencsésebb megoldás.
A hatásköri összeütközés egy érdekes példája a Pécsi ítélőtábla egy 2014-ben hozott végzésének alapjául szolgáló jogeset, amely összefügg a közjegyzők által a közjegyzői okiratok záradékolásánál vizsgálandó körülmények korlátaival. A tényállás szerint a Takarékszövetkezet végrehajtást kérő kérelmére a közjegyző meghatározott összegre és járulékaira közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal látta el. Az adós a Keszthelyi Járásbíróság előtt végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyben kifogásolta, hogy a végrehajtást kérő felé ilyen összegű tőketartozása és kamattartozása nincs, a kamatszámítás módja és mértéke tekintetében is vitában állnak. Hivatkozott arra is, hogy adóstársa a PSZÁF-hez fordult, a felügyeleti szerv eljárásának lefolytatásáig kérte a végrehajtás felfüggesztését. A Keszthelyi Járásbíróság tájékoztatás mellett az adóst nyilatkozattételre hívta fel azzal, hogy egyéb nyilatkozat hiányában kérelmét végrehajtási záradék törlése, valamint végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek tekinti és az illetékes közjegyzőhöz fogja áttenni. Az adós a felhívásra nem nyilatkozott, így a Keszthelyi Járásbíróság jogerős végzéssel hatáskörének a hiányát állapította meg és az iratokat áttenni rendelte a közjegyzőhöz.
- 37/38 -
A közjegyző jogerős végzésével hatáskörének hiányát maga is megállapította és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett felterjeszteni rendelete. Döntését azzal indokolta, hogy a Kjtv. 112. §-a és a Vht. 23/C. §-a alapján a közjegyző a közjegyzői okiratok záradékolásával kapcsolatosan kizárólag a vonatkozó törvényi rendelkezésekben meghatározott feltételek megvalósulását vizsgálhatja, amely feltételek fennállása esetén kötelessége a végrehajtás elrendelése, az okirat záradékolása. Az adós végrehajtási kifogásában tartozásának összegszerűségét, a kamatszámítás módját illetően tartalmi kérdést vitatott, a közjegyzőnek az adott szerződés tartalmi bírálatára azonban nincs jogosultsága, arról kizárólag a bíróság dönthet. Az ítélőtábla a hatásköri összeütközést a Keszthelyi Járásbíróság kijelölésével oldotta fel. A Közjegyző által elrendelt végrehajtás során igénybe vehető jogorvoslatokra vonatkozó, a Vht. 224/A. § a) pontjában foglalt különös rendelkezés szerint a közjegyző a végrehajtást elrendelő bírósággal esik egy tekintet alá; így ha az adós kérelme alapján a Vht. rendelkezései szerint általában a végrehajtást elrendelő bíróságnak kellene intézkednie, az adott esetben - figyelemmel a közjegyzői végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján indult végrehajtásra - a jogorvoslati kérelem alapján az eljárás közjegyzői hatáskörbe tartozna. Tévesen következtetett a Keszthelyi Járásbíróság arra, hogy az adós végrehajtási kifogásként nevesített beadványa a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslati kérelmet tartalmaz. A közjegyző ezzel szemben helytállóan mutatott rá, hogy az adós kifogása a végrehajtást kérővel fennálló kölcsönjogviszony tartalmi vizsgálatára irányul, és semmiképpen sem arra, hogy az ügyben eljárt közjegyző - figyelemmel a Kjtv. 112. §-a és a Vht. 23/C. §-ában felsorolt és megkövetelt feltételekre -a közjegyzői okiratot elláthatta-e végrehajtási záradékkal. Az adós az ellene folyamatban lévő végrehajtást a tartozás részbeni hiánya miatt sérelmezi; ezért kérelme tartalma szerint végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti kérelemként értelmezhető. Ebben az esetben a Vht. 41. §-a szerinti eljárásnak lehet helye, melynek eredménytelensége esetén az adós a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat; a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét is ennek megfelelően kell elbírálni. A fentiekre tekintettel a Kúria a felmerült hatásköri összeütközést a Keszthelyi Járásbíróság kijelölésével oldotta fel.
A Vht. 56. § további bekezdései a visszvégrehajtás jogintézményét szabályozzák, amely jogintézmény célja, hogy amennyiben egy végrehajtandó határozat alapján - akár önkéntes, akár végrehajtói kényszer hatására - teljesítés történik, azonban jogerős határozat a korábbi határozatot hatályon kívül helyezte, illetve megváltoztatta, akkor ebben az újonnan előállt helyzetben a korábban marasztalt félnek - ha a korábbi pernyertes fél a megkapott összeget önként nem adja vissza - ne kelljen újabb bírósági eljárást indítania, hanem egyszerűbb módon, egy nemperes eljárás keretében hozott végzéssel a bíróság visszafizetésre kötelezhesse a korábbi végrehajtást kérőt.
A visszvégrehajtás az adós kérelmére indul; elrendelésére az ügy érdemében hozott olyan jogerős határozat alapján kerülhet sor, amely a végrehajtást kérő polgári jogi igényének alaptalanságát állapította meg, és a keresetet érdemben elutasította, vagy a pert megszüntette. Amennyiben a Kúria felülvizsgálati kérelem alapján a végrehajtandó
- 38/39 -
határozatot hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására utasította az alsóbb fokú bíróságokat, nincs helye visszvégrehajtásnak, hiszen az csak újabb jogerős döntés meghozatalát követően - annak tartalmától függően - rendelhető el.
A visszvégrehajtás foganatosítására az alapügy keretein belül nyílik lehetőség, kivéve, ha az adós - végrehajtás megelőzése végett történt - önkéntes teljesítésére tekintettel nem indult végrehajtási eljárás: ilyenkor a végrehajtó új végrehajtási ügyként kezeli a visszvégrehajtást.[21] Ez az eljárás szoros értelemben nem tekinthető visszvégrehajtásnak, azonban a Vht. 56. § (2) bekezdése alapján ilyenkor sincs szükség arra, hogy a korábban marasztalt fél perrel vagy fizetési meghagyással érvényesítse a visszatérítésre irányuló jogát, hanem a visszvégrehajtás szabályainak alkalmazásával kerül sor az önként teljesített követelés visszafizetésére.[22]
Érdekes kérdést vet fel az 56. § (1) bekezdésének 2013. évi XCIX. törvény 26. § a) pontja szerinti módosítása, amely kimondta, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság akkor is megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást, ha jogerős bírósági határozat megállapította, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A módosítás az új eset alól egyben kivételt is meghatároz, amikor akként rendelkezik, hogy "ide nem értve a végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben hozott jogerős határozatot" Tekintettel arra a körülményre, hogy a visszvégrehajtás szabályai a Vht. 56. § (1) bekezdés rendelkezésére utalnak vissza, ebből az következik, hogy az előbb idézett kivétel esetén a visszvégrehajtás szabályai sem alkalmazhatók. Ez főként annak tükrében különös, hogy a PK 319. (amelyet a PK 289. hatályon kívül helyezett, de a bírói gyakorlatban továbbélt) kimondta, hogy a végrehajtás megszüntetése illetve korlátozása iránt indított perben hozott határozat akkor is eldönti, hogy az adós tartozatlanul fizetett, ha a végrehajtás elrendelése végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján történt. A (2) bekezdés szerinti visszautalás kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy a jogalkotói szándék valóban arra irányult-e, hogy a végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtás peres eljárás keretében történő megszüntetése esetén a visszvégrehajtás lehetőségét kizárja.
Érdekes kérdés továbbá, hogy van-e lehetősége az adósnak visszvégrehajtás útján visszakövetelni a behajtott követelést, illetve végrehajtási költséget akkor, amikor nem a végrehajtási eljárás megszüntetésére, hanem a végrehajtási lap visszavonására, illetve a végrehajtási záradék törlésére került sor a Vht. 211. § alapján. Abban az esetben ugyanis, ha a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezését követően az eljárás újbóli lefolytatására kerül sor, és az újabb érdemi döntés eltér a korábbi marasztalástól, felmerülhet a korábbi adós részéről egy esetleges visszvégrehajtás elrendelésének szükségessége.[23]
Jelen jogszabályi környezet - véleményünk szerint - nem teszi lehetővé a korábban marasztalt fél részére az egyszerűbb nemperes eljárás igénybevételét, mert a szabályozás a Vht. 56. § rendelkezéséhez kötődik. Jogszabályi rendelkezés hiányában az adós az újólag lefolytatott eljárás keretében visszatérítési igényét beszámítási kifogásként, míg
- 39/40 -
az eljárás megszüntetése, illetőleg a kérelem elutasítása esetén igényét külön eljárásban - jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelése jogcímén - érvényesítheti.[24]
A joggyakorlatban további kérdéseket generálhat a Vht. 56. § (2) bekezdésének második mondata, amely szerint ha az adós a végrehajtás megelőzése végett önként teljesítette a kötelezettségét és ezt igazolta, úgy az előzőekben említett szabályok szerint jogosult visszvégrehajtási kérelem előterjesztésére.
Ezzel kapcsolatban a bíróság a BDT 2009.2054 számú eseti döntésében kimondta, hogy a visszvégrehajtásnak nem feltétele, hogy az adóssal szemben végrehajtási eljárás legyen folyamatban. A jogszabály a végrehajtás megelőzése érdekében történt önkéntes teljesítés esetére is lehetővé teszi a visszvégrehajtást, ezért visszvégrehajtásnak helye van akkor is, ha az adós a végrehajtás elrendelése nélkül önként teljesített. A Vht. 56. § (2) bekezdésének első mondata arra az esetre teszi lehetővé a visszvégrehajtást, amennyiben az adós végrehajtás során teljesít. A második mondat pedig arra tartalmaz rendelkezést, hogy visszvégrehajtásnak helye van akkor is, ha az adós, a végrehajtás megelőzése végett önként teljesítette kötelezettségét és ezt igazolta. A két rendelkezés egybevetése alapján arra vonható következtetés, hogyha az adós a végrehajtás során a végrehajtó felhívására önként teljesít, úgy visszvégrehajtásnak az első mondatban foglalt rendelkezés alapján van helye. Abban az esetben pedig, amikor az adós a végrehajtás megelőzése érdekében önként teljesít a Vht. 56. § (2) bekezdés második mondata értelmében kérhet az adós visszvégrehajtást. Ez utóbbi esetben tehát a végrehajtás elrendelését megelőzően nyújtott önkéntes teljesítésről van szó. A Vht. 56. § (2) bekezdésében foglalt, "a végrehajtás során", illetve "a végrehajtás megelőzése végett" szóhasználat összevetéséből a fenti jogértelmezés egyértelműen következik. Helytállóan utalt az adós arra is, hogy eltérő jogértelmezés azt eredményezné, hogy a jogkövető magatartást tanúsító adós hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint az az adós, aki csupán a végrehajtás elrendelését követően - a végrehajtó felhívására - "önként" teljesít, illetve ha az adóstól kényszercselekmény útján történne meg a jogerős marasztaló határozatban foglalt követelésnek behajtása. Önmagában tehát nem akadálya a visszvégrehajtásnak az, hogy nem indult bírósági végrehajtás, hiszen ilyen kritériumot a Vht. 56. § (2) bekezdése nem tartalmaz.
A fenti eseti döntést olvasva a közjegyzői gyakorlat szempontjából több kérdés fogalmazódhat meg bennünk. Amennyiben egy közjegyzői okirat érvénytelenségét bíróság jogerősen megállapítja és ezen okirat alapján az adós a végrehajtás megelőzése érdekében önként teljesít és ezt még igazolja is, úgy erre vonatkozó kérelem esetén a közjegyzőnek el kell rendelnie a visszvégrehajtást. Milyen módon igazolja a közjegyző felé az adós a teljesítés(eke)t? Hogy értelmezzük azt, hogy e teljesítések kifejezetten a végrehajtás megelőzése érdekében történtek? E kérdésekre minden bizonnyal a gyakorlat fogja megadni a választ.
E tárgykörbe tartozó első jogesetünk alapján a fizetési meghagyás kézbesítési vélelemmel emelkedett jogerőre, amely alapján végrehajtás lap kiállítására is sor került. Az adós, miután számlája zárolása kapcsán értesült az ellene folyamatban lévő eljárásról, kézbesítési vélelem megdöntése iránti, igazolási- és perújítási kérelmet terjesztett elő. Kérelmében
- 40/41 -
előadta, hogy a parkolással érintett gépjárművet a szabálytalan parkolást megelőzően értékesítette. Beadványához csatolta lakcímkártyájának másolatát, amelyből megállapítható volt, hogy lakcíme a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően megváltozott. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elkésettség miatti elutasítását követően az adós perújítás iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes járásbíróságnál. A bíróság a kérelem alapján a jogerős fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte, és a perújított felperes kereseti kérelmét elutasította. ítéletét arra alapította, hogy a gépjármű a parkolási esemény bekövetkeztekor már nem volt a perújító alperes tulajdonában.
Ezt követően az adós visszvégrehajtás iránti kérelmet terjesztett elő a végrehajtónál, és kérte a behajtott összeg, valamint a végrehajtási eljárással felmerült, és általa megfizetett költségek megtérítését. A közjegyző a Vht. 56. § rendelkezésére tekintettel a végrehajtási eljárást megszüntette, és kötelezte a végrehajtást kérőt a behajtott összeg, valamint az adós által megfizetett végrehajtási költség megfizetésére. Végzését a járásbíróság perújítás során hozott ítéletével, összegszerűsége tekintetében az adós által előadottakra, valamint a végrehajtó által kiállított díjjegyzékre alapította.
Górcső alá véve a közjegyző eljárását megállapíthatjuk, hogy a végrehajtási eljárás megszüntetésére - annak Vüsz. 33. § b) pontja szerinti befejezettségére tekintettel - nem kerülhetett volna sor (a végrehajtási eljárás mind a követelés, mind a végrehajtó költségei tekintetében eredményesen befejeződött). Felmerül a kérdés, hogy a Vht. szabályozása alapján lehetőség van-e visszvégrehajtás elrendelésére akkor, amikor a végrehajtási eljárás megszüntetésére nem kerül sor, és a kötelezett a végrehajtási eljárást megelőzően nem önként teljesített. A Vht. szabályainak szigorú értelmezéséből az következik, hogy az adós visszvégrehajtás iránti kérelmet nem terjeszthet elő, mert a jogszabály 56. § (2) bekezdése visszautal az (1) bekezdésben foglaltakra, amely szakasz a végrehajtás megszüntetéséről rendelkezik, ezért a végrehajtási eljárás befejezettségére tekintettel visszvégrehajtás elrendelésére nincs lehetőség.[25] Ez az értelmezés azonban a visszvégrehajtás jogintézményének céljával és rendeltetésével ellentétes gyakorlatot szül.
Fontos megjegyezni továbbá, hogy a közjegyző végzését a járásbíróság ítéletére, valamint az adós bejelentésére alapította. Azt ítélet rendelkező része a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezéséről, és a perújított felperes kereseti kérelmének elutasításáról rendelkezett. Felmerül a kérdés, hogy milyen irat alapján állapíthatja meg az elrendelő bíróság a visszvégrehajtás összegszerűségét. A kérdésre lehetne azt a választ adni, hogy a végrehajtó által kiállított díjjegyzék tartalmazza a költségeket, és a megtérült követelés összegét is, de ez több kérdést is felvet. Egyrészről, hogy a végrehajtó díjjegyzéke szolgálhat-e alapul végrehajtás elrendelésére, másrészről, hogy - jelen jogesettel ellentétben - nem biztos, hogy a perújításra a végrehajtási eljárás befejeződését követően került sor. Utóbbi esetben pedig még díjjegyzék sem áll az elrendelő bíróság rendelkezésére. Továbbá, ha van is díjjegyzék, abból nem derül ki, hogy az adós mikor teljesített - mikor került sor a követelés és a költségek behajtására, illetve megfizetésére -, így mely időponttól érvényesíthet az alapügy adósa kamatkövetelést.
- 41/42 -
Amennyiben a végrehajtás során felmerült költségekről a végrehajtó még nem készítette el díjjegyzékét, bekérheti-e a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtó díjjegyzékét, hogy a költségviselésről rendelkezni tudjon? Túllépné -e az elrendelő bíróság a hatáskörét, hiszen a végrehajtó díjjegyzékével szemben a felek kifogást nyújthatnak be, amelynek elbírálására a foganatosító bíróság jogosult? Szerencsésebbnek mutatkozik az a megoldás, mely alapján az elrendelő bíróság a felek végrehajtandó határozatot hatályon kívül helyező, illetőleg megváltoztató jogerős határozatba foglalt pernyertessége arányában határozza meg a megszüntetés folytán a végrehajtási költségek viselésének arányát. Kérdés azonban, hogy összegszerűség hiányában egy ilyen határozat végrehajthatónak minősül-e.
A visszvégrehajtás elrendelése kapcsán eldöntendő kérdés továbbá, hogy a visszvégrehajtást elrendelő végzés minek minősül: végrehajtható vagy végrehajtandó okiratnak. A Vht. 10. § rendelkezése alapján a végrehajtást végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A törvény egyúttal taxatíve felsorolja, hogy mely iratok minősülnek végrehajtható okiratnak. Ez alapján a közjegyző visszvégrehajtást elrendelő végzése nem minősülhet végrehajtható okiratnak. A szakirodalomban kialakult ugyanakkor olyan álláspont, mely szerint a visszvégrehajtást elrendelő végzés végrehajtható okirat a Vht. 56. § (3) bekezdés alapján, ezért végrehajtási lap kiállítására nincs szükség.[26] Ezzel ellentétes álláspont szerint "amennyiben a visszvégrehajtásról szóló végzés jogerőre emelkedik és a végrehajtást kérő önként nem teljesít, az adós kérelmére végrehajtási lapot kell kiállítani követelésének behajtása végett. A visszvégrehajtást elrendelő végzés nem minősül végrehajtható okiratnak, azok között a Vht. 10. §-a sem sorolja fel."[27]
A Vht. 16. § a) pontjának első fordulata alapján a közjegyző a marasztalást tartalmazó határozatra alapítva végrehajtási lapot állít ki. Véleményünk szerint a közjegyző által, a Vht. 56. § alapján hozott, visszvégrehajtást elrendelő végzést tekinthetjük a 16. § a) pontja szerinti marasztalást tartalmazó határozatnak, és ez alapján végrehajtás alapjául szolgáló okiratnak. Amennyiben a korábbi eljárás végrehajtást kérője önként nem teljesít, a közjegyző visszvégrehajtást elrendelő végzése alapján végrehajtási lapot állít ki. Kérdés, hogy a közjegyző visszvégrehajtást elrendelő marasztalást tartalmazó végzése alapján milyen végrehajtási lapot tud kiállítani, mert a rendelkezésére álló nyomtatvány csak fizetési meghagyás alapján előterjesztett végrehajtási kérelem esetén alkalmazható, további kérdés, hogy az elektronikus rendszerben egy ilyen végrehajtási kérelem milyen módon rögzíthető.
- 42/43 -
A végrehajtási lap visszavonását, illetve a végrehajtási záradék törlését a Vht. 211-212. §-ok szabályozzák. A végrehajtási lap visszavonásának, illetve a végrehajtási záradék törlésének akkor van helye, ha a végrehajtható okirat kiállításának valamely törvényes feltétele hiányzott. A végrehajtás elrendelésekor a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a végrehajtás általános és különös feltételei fennállnak-e. Mind az általános, mind a speciális szabályok megsértése megalapozza a Vht. 212. § szerinti jogorvoslatot.[28]
A végrehajtási lap visszavonása, illetve a záradék törlése iránti kérelem, vagy hivatalbóli lefolytatásának szükségessége megítéléséhez meg kell vizsgálni, hogy a végrehajtás elrendelése a jogszabályoknak megfelelően történt-e. A végrehajtás általános feltételeit a Vht. 13. § tartalmazza. Végrehajtható okirat kiállítására csak akkor kerülhet sor, ha megvannak a törvényben előírt, együttesen fennálló feltételei: azaz a végrehajtás alapjául szolgáló okirat marasztalást tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtható, továbbá a teljesítési határidő letelt. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a végrehajtható okirat jogszerű kiállítását, amennyiben a bíróság a végrehajtást mégis elrendelné, a végrehajtási lapot a Vht. 211. § alapján vissza kellene vonni, vagy a záradékot törölni kellene.
A fizetési meghagyásos eljárás során - annak ex parte jellegéből adódóan - viszonylag gyakori, hogy a meghagyás a Pp. 99. § szerinti kézbesítési vélelemmel emelkedik jogerőre. A követelések jelentős része évekkel korábban keletkezik, mint amikor jogi úton történő érvényesítésükre sor kerül; gyakori, hogy az adós időközben más lakcímre költözik.
Ilyen esetekben az adós csak a végrehajtás folyamán szerez tudomást a vele szemben folyamatban lévő eljárásról, például számlája zárolásakor, gépjárműve forgalomból történő kivonásakor. A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem benyújtásakor a közjegyzőnek először azt kell vizsgálnia, hogy a kérelem határidőben érkezett-e. Ehhez meg kell keresnie a végrehajtót, hogy nyilatkozzon: az adós mikor szerzett tudomást a vele szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárásról. A Pp. 99/A. § (6) bekezdés értelmében a végrehajtás felfüggesztésére csak kérelemre kerülhet sor (igazolási kérelem esetén kérelemre és hivatalból is, míg rendkívüli ellentmondás esetén hivatalból, kötelező jelleggel). Ugyanakkor a közjegyzőt a Pp. 7. § rendelkezése alapján az eljárásjogi kérdések tekintetében tájékoztatási kötelezettség terheli. A jelenleg hatályos jogi szabályozás alapján az egyetlen jogszabályszerű eljárás, ha a közjegyző tájékoztatja a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet előterjesztő felet, hogy a Pp. 99/A. § (6) bekezdés alapján a végrehajtás felfüggesztését kérheti. Álláspontunk szerint azonban célszerű lenne - legalább a jogi képviselővel nem rendelkező fél tekintetében - a hivatalbóli végrehajtás felfüggesztés elrendelése törvényi feltételeinek biztosítása, tekintettel a végrehajtási eljárás esetleges gyors eredményére.
- 43/44 -
Ha a fél a kézbesítési vélelmet megdönti, a közjegyző a fizetési meghagyás jogerősítő záradékát hatályon kívül helyezi. A bírósági gyakorlat eltérést mutat a tekintetben, hogy a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezése esetén mi a megfelelő eljárás: végrehajtás megszüntetése, vagy a végrehajtási lap visszavonása. Az eljárás megszüntetése mellett érvelők álláspontja szerint a végrehajtási lap kiállításakor nem történt törvénysértés, mert akkor még a kézbesítési vélelem fennállt, így a végrehajtás elrendelésére jogerős és végrehajtható határozat birtokában került sor. A másik álláspont alapján a záradék törlése folytán a végrehajtás alapjául szolgáló okirat nem jogerős, ezért a Vht. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel nem teljesül.[29] Álláspontunk szerint az elrendelő bíróság kézbesítés szabályszerűtlenségéről való tudomásának hiánya nem változtat azon a tényen, hogy az alaphatározat szabályszerű kézbesítésére nem került sor, ezért a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények sem állhatnak be.
A továbbiakban tekintsünk át néhány esetet a gyakorlati életből. Végrehajtási lap visszavonását érintő jogesetünkben a jogerős fizetési meghagyás - amely parkolási díj és pótdíj tartozás jogcímén indult - ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett. A végrehajtást kérő kérelme alapján a közjegyző a végrehajtási lapot állított ki.
Az adós végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet terjesztett elő a közjegyzőnél elévülésre hivatkozva. Álláspontja szerint a közjegyzőnek mind a fizetési meghagyás kibocsátása iránti, mind a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmet el kellett volna utasítania, mert a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 15/C. § (3) bekezdés alapján a várakozási díj és pótdíjfizetési kötelezettség egy év alatt évül el. A közjegyző a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelmet hivatalból elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az iratokból megállapítható, hogy sem a parkolási esemény és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása között, sem a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése és a végrehajtási kérelem előterjesztése között nem telt el egy év, így az adós nem hivatkozhat alappal elévülésre. Az adós a végrehajtási lap visszavonását elutasító végzéssel szemben nem élt jogorvoslattal, így az jogerőre emelkedett. Az adós a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmét egyidejűleg a végrehajtást foganatosító bíróságnál is előterjesztette. A közjegyzőhöz benyújtott iratokban foglaltakhoz képest kérelmét azzal egészítette ki, hogy az elévülés nemcsak az előbb felsorolt két esetben, hanem a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt is bekövetkezett, mert a végrehajtási lap kiállítása és az első végrehajtási cselekmény foganatosítása között is több mint egy év telt el. A foganatosító bíróság hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügyet áttette a végrehajtást elrendelő közjegyzőhöz. A végzés indoklásában kifejtette, hogy a foganatosító bíróság akkor határozhatna az elévülés tárgyában, ha az adós a végrehajthatóság elévülésére hivatkozott volna. Utalt a bíróság arra is, hogy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett - ráadásul nem kézbesítési vélelemmel, mert a meghagyást az adós házastársa vette át -, az adós ellentmondással nem élt. A fizetési meghagyás már csak perújítás keretében lenne vitatható, ám annak határideje eltelt. A közjegyző szintén megállapította hatáskörének hiányát, és a hatáskörrel rendelkező bíróság kijelölését kezdeményezte.
- 44/45 -
Az ítélőtábla határozatában a kérelem elbírálására a végrehajtást foganatosító bíróságot jelölte ki. Döntésében rámutatott arra, hogy az adós kérelme három ponton hivatkozott elévülésre: a fizetési meghagyás kibocsátásakor, a végrehajtás elrendelésekor, valamint az első végrehajtási cselekmény foganatosításakor. Az ítélőtábla végzése alapján megállapítható, hogy mind az elrendelő, mind a foganatosító bíróság hibázott az adós kérelemének elbírálása során. A közjegyző túllépte hatáskörét, amikor a fizetési meghagyás kibocsáthatóságáról is határozott, amely ténylegesen perújítási eljárás körébe tartozott volna. A foganatosító bíróság egyrészt nem folytatta le a Vht. 41. § szerinti, hatáskörébe tartozó eljárást az első végrehajtási cselekmény foganatosításának ideje kapcsán, másrészről - döntése indokolásában - olyan kérdésekben foglalt állást, amelyek más szerv hatáskörébe tartoznak: kézbesítés szabályszerűségének, esetleges vélelem megdöntésének kérdése (közjegyzői hatáskör), perújítási határidő elteltének kérdése (perújítási eljárás lefolytatására jogosult bíróság).
A Legfelsőbb Bíróság Civilisztikai Kollégiumának a civilisztikai kollégiumvezetők 2007. január 29-31. napján megtartott országos tanácskozásán megvitatott kérdésekről készült emlékeztetőjében - a hivatalból figyelembe veendő elévülés kapcsán - a kollégiumvezetők, az ítélőtábla határozatához hasonlóan, rögzítették, hogyha az elévülés a végrehajtás elrendelése előtt következett be, a végrehajtó az iratokat az elrendelő bíróságnak nyújtja be, ahol az okirat visszavonására kerülhet sor; amennyiben az elévülés a végrehajtási eljárás alatt következik be, a végrehajtó az iratokat a foganatosító bírósághoz terjeszti be döntéshozatal végett.
Egy másik jogeset kapcsán a végrehajtást kérő azzal a kérelemmel fordult a közjegyzőhöz, hogy az adós személyi adatait a jogerős fizetési meghagyás alapján már kiállított végrehajtási lapon javítsa ki, mert az adós születési ideje és anyja neve hibásan került megjelölésre. A közjegyző a kérelmet elutasította, mert megállapította, hogy a kijavítani kért adatok tekintetében a kiállított végrehajtási lap a végrehajtási kérelemben foglaltakkal megegyezik. A Pp. 224. § rendelkezése értelmében kijavítani a határozat hibáit lehet, a kérelemét nem. Ha az adatok már a kérelemben is rosszul szerepeltek, de azokat a végrehajtási lap a kérelemmel azonos módon tartalmazza, nincs helye kijavításnak. A kijavítási kérelem elutasítását követően a közjegyző a végrehajtási lap visszavonásáról rendelkezett. Végzése indokolásában a Vht. 211. § (1) bekezdés rendelkezésére hivatkozott, mely szerint, ha a bíróság a végrehajtási lapot a törvény megsértésével állította ki, a végrehajtási lapot vissza kell vonni. A végrehajtási lap visszavonására kerül sor különösen, ha a végrehajtás általános feltételei a végrehajtás elrendelésekor nem álltak fenn. Tekintettel arra a körülményre, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmén nem az adós adatait tüntette fel, megállapítható, hogy a kérelmen - és ennek következtében a végrehajtási lapon - megjelölt adóssal szemben a jogerős fizetési meghagyás nem tartalmaz marasztalást.
- 45/46 -
A végrehajtói kézbesítés szabályszerűségét vitató jogorvoslatok kezelésével kapcsolatos bírósági gyakorlat korántsem tekinthető egységesnek. A közjegyzői gyakorlatban e kérdés a fizetési meghagyásos eljárásban merülhet fel, amiatt, hogy egyes bíróságok döntéseiből nem az a jogi álláspont tükröződik, hogy a végrehajtói kézbesítés szabályszerűtlensége miatti jogorvoslat végrehajtási kifogásként kezelendő és nem kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek.
A végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól szóló 250/2004. (VIII. 27.) Korm. Rendelet (a továbbiakban: Vhkbr.) alapján a végrehajtói kézbesítés egy polgári nemperes eljárás. A végrehajtói kézbesítés eredményes akkor is, ha a címzett pl. a fizetési meghagyás átvételét a helyszíni eljárás során megtagadta, vagy ha a végrehajtó megállapította, hogy a címzett a kézbesítési helyen tartózkodik, de részére vagy helyettes átvevő részére a fizetési meghagyást sem a helyszíni eljárás során, sem pedig végrehajtói irodában nem sikerült átadni, utóbbi esetben a második helyszíni eljárás napjától számított 5. munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. Felmerül a kérdés, hogy az eredményes végrehajtói kézbesítést, mint egyfajta vélelmet meg lehet-e dönteni? Tekintettel arra, hogy az "eredményesnek kell tekinteni" fordulat alapján egy közokirattal alátámasztottan meg nem történt tényt kell megtörténtnek, sikeresen megtörténtnek tekinteni, így nem vélelemmel, hanem fikcióval állunk szemben. A fikció nem dönthető meg, hiszen nyilvánvaló, hogy egy valósággal ellentétes tényt kell valónak tekinteni. A szabályozás indoka az, hogy a végrehajtói kézbesítés során lényegesen nagyobb a valószínűsége a kézbesítés tényleges megtörténtének, szabályszerűségének, és az eljárás során történtek sokkal nagyobb eredményességgel bizonyíthatóak, mint a postai kézbesítés esetében. A végrehajtói kézbesítéssel szemben, mint önálló nemperes eljárásban biztosított jogorvoslatokkal lehet élni, kézbesítési vélelem megdöntésének helye nincs.[30]
A végrehajtói kézbesítés tehát a Pp. 99/A. §-ának alkalmazásával nem dönthető meg, a címzett a végrehajtói kézbesítés, mint speciális végrehajtási nemperes eljárás rendszerében élhet jogorvoslattal. Ha a címzett úgy gondolja, hogy a végrehajtó jogszabályt sértett a kézbesítéssel összefüggésben, a Vht. 217. §-a alapján végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A kifogás előterjesztésére - melyet a foganatosító bírósághoz címezve, de a végrehajtónál kell megtenni - 15 napos szubjektív és 3 hónapos objektív határidőn belül van lehetőség. Ha a végrehajtói kézbesítés szabályszerűtlen volt, akkor az intézkedést a bíróság a Vht. 218. §-a alapján megsemmisíti, így a kézbesítés nem történt meg, azt ismételten meg kell kísérelni, és így értelemszerűen pl. egy fizetési meghagyásos eljárásban az ellentmondás! határidő sem telt le, az időközben látszólag jogerőre emelkedett fizetési meghagyás tekintetében a jogerőt megállapító határozatot hatályon kívül kell helyeznie a közjegyzőnek. A jogkövetkezmény végső
- 46/47 -
soron megegyezik azzal, mintha a postai kézbesítés lett volna szabályszerűtlen (Pp. 99/A. §-ának (8) bek.).
Ha például a címzett arra hivatkozik, hogy külföldi vagy kórházi tartózkodása miatt nem tudta átvenni az iratot, akkor igazolási kérelemmel élhet a közjegyzőnél, de nem a kézbesítés elmaradása miatt, hanem az ellentmondási határidő elmulasztása miatt. A jogkövetkezmények innentől kezdve azonosak a Pp. 99/A. §-ának (9) bekezdésében meghatározott esettel, hiszen az a rendelkezés is az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Ha tehát a kötelezett tévesen kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjeszt elő a közjegyzőnél, és abban a végrehajtói kézbesítés szabályszerűtlenségére hivatkozik, azt mint végrehajtási kifogást át kell tenni a végrehajtóhoz, vagy ha arra hivatkozik, hogy egyéb okból nem tudta átvenni az iratot, és emiatt elmulasztotta az ellentmondási határidőt, a tartalom szerinti elbírálás elve alapján igazolási kérelemként kell azt elbírálni.
Mindazonáltal, ahogy a bevezetésben utaltunk rá a sok esetben egymástól eltérő bírósági gyakorlat nem mindig helyezkedik a fentiekben kifejtett álláspontra. A Kúria Pkk.V.24.512/2013/2. számú végzésével a Szegedi Városi Bíróság és egy közjegyző hatásköri összeütközése folytán az eljárásra a közjegyzőt jelölte ki. A tényállás szerint a közjegyző fizetési meghagyást bocsátott ki a jogosult kérelmére a kötelezettel szemben lízingszerződésből eredő követelés megfizetése iránt. A fizetési meghagyást a jogosult kérelmére a kötelezett részére végrehajtói kézbesítéssel kézbesítették. A közjegyző megállapítása szerint a kézbesítés eredményes volt, ezért megállapította, hogy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett és végrehajtható. A kötelezett az eljáró közjegyzőnél a kibocsátott fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, egyidejűleg kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, valamint az ellentmondás benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő. A közjegyző végzésével a kötelezett igazolási kérelmét és ellentmondását elutasította, egyben a kötelezett kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmét végrehajtási kifogásnak minősítette és elrendelte az áttételét a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végzés jogerőre emelkedését követően az eljáró végrehajtó az iratokat a Szegedi Városi Bírósághoz terjesztette be. Az áttétel folytán eljáró Szegedi Városi Bíróság végzésével hatásköre hiányát állapította meg, és elrendelte az iratok felterjesztését a Kúriára a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság kijelölése érdekében. A Kúria végzése indokolásában megállapította, hogy a kötelezett - beadványának tartalma szerint - nem végrehajtási kifogást, hanem a végrehajtói kézbesítéssel beállott kézbesítési vélelem megdöntése iránt terjesztett elő kérelmet az eljáró közjegyzőnél. Ilyen kérelem előterjesztésének az Fmhtv. 1. § (1) bekezdése, a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól szóló 250/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet 46/C. § (1) bekezdése alapján helye volt. A végrehajtói kézbesítésre a bírósági határozat kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseket kellett - jogszabályban meghatározott eltérésekkel - alkalmazni. A Pp. 3. § (2) bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Mivel a kötelezett a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet terjesztett elő, a Pp. 99/A. § (1) bekezdése szerinti eljárás lefolytatására nem a végrehajtást foganatosító bíróságnak, hanem a kézbesítést
- 47/48 -
elrendelő közjegyzőnek van hatásköre. A felmerült hatásköri összeütközés kérdésében a Kúria a Szegedi Városi Bíróság álláspontjával értett egyet. Rámutatott arra, hogy a végrehajtási lap kiállítását, tehát a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően történt kézbesítés miatt a Vht. 217. §-ában meghatározott végrehajtási kifogás előterjesztésének nem volt helye. A Pp. 3. § (2) bekezdése szerint a kérelmet a közjegyzőnek tartalma szerint a fizetési meghagyás kézbesítési vélelme megdöntése iránti kérelemnek kellett volna tekinteni, melynek elbírálására a Pp. 99/A. § (1) bekezdése alapján a kézbesítés során eljáró közjegyzőnek van hatásköre. Az eljárás lefolytatására a Kúria ezért a közjegyzőt jelölte ki.
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Vht. - meglehetősen gyakran módosuló -szabályai számos helyen nem adnak egyértelmű választ a jogalkalmazóknak, amely körülmény következtében az ország különböző bíróságain meghozott döntések lényeges eltérést mutatnak. Tekintettel a végrehajtási eljárás alkotmányos alapjogot érintő jellegére, az ebből fakadó jogbizonytalanság komoly, már-már alkotmányossági aggályokat ébreszt.
A gyakorlati tapasztalat az, hogy az eljáró hatóságok számos esetben bizonytalanok saját hatáskörük tekintetében, az áttevő végzések meghozatalával, végső soron kijelölés kérésével pedig hosszú hónapok telhetnek el a végrehajtási eljárás folyamatában, a hatásköri összeütközések rendezése az eljárás elhúzódásához, a jogbiztonság követelményének sérüléséhez vezet.
A közjegyzői és a bírósági munkában is kiemelten fontos, hogy a végrehajtás elrendelésével, illetve foganatosításával kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket a közjegyzők, bíróságok egységesen értelmezve alkalmazzák, ennek álláspontunk szerint a szakmai minimumkövetelménye, hogy figyelemmel kísérjük e feladat ellátási körünkbe tartozó kérdéssel kapcsolatos bírósági gyakorlatot, különös tekintettel a Kúria gyakorlatára.
Mindazonáltal a bírói gyakorlat korántsem tekinthető homogénnek a tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban, de a jogesetek ismeretével, elemzésével szerzett tudás birtokában döntéseinket szakmailag megalapozottabban hozhatjuk meg. Manapság egyre inkább szükségünk van erre, hiszen az Európai Unió közösségi jogalkotási gépezete egyre nagyobb fordulatszámon végzi munkáját, olyan közösségi jogi normákat alkotva, amely mellőzi az exequatur (közbenső, végrehajthatóvá nyilvánítási) eljárást a határon átnyúló ügyek bizonyos körében, illetve európai végrehajtandó jogcímet teremt.■
- 48/49 -
Balogh Olga-B. Korek Ilona-Császti Ferenc-Juhász Edit: A bírósági végrehajtás. Budapest, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., 2009., 621 o.
Csiky Péter-Kiss Daisy-Németh János-Vida Sándor: A bírósági nemperes eljárások magyarázata. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2002., 9160. (in: A polgári nemperes eljárások magyarázata, I. kötet)
Holakovszkiné dr. Pestovics Ilona (szerk.): A végrehajtás folytán indult bírósági peres és nemperes eljárások gyakorlatáról. Kiadja: Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának Személyzeti és Oktatási Főosztálya, 2000., 231 o.
Kapa Mátyás-Gyekiczky Tamás-Bíró Noémi-Nádas György-Rab Henriett-Zoltán Hunor-Zoltán Levente: A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2009., 1088 o.
Németh János-Vida István: A bírósági végrehajtás magyarázata., Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2004., 1014 o. (in: A polgári nemperes eljárások magyarázata, III. kötet)
Pestovics Ilona: Bírósági végrehajtás. (Jogi szakvizsga kézikönyvek.), Budapest, Novissima Kiadó, 2007., 306 o.
Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez., Budapest, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012., 419-420.o.,527 o.
Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez
Kengyel Miklós - Magyar polgári eljárásjog (Osiris kiadó, Budapest, 2013.)
Vida István - A bírósági végrehajtás (Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1978.)
Asbóth-Hermányi Lőrinc: Határozatszerkesztés és gyakorlati kérdések a közjegyzői eljárásokban. = Közjegyzők Közlönye, 2013/5. 54-64. o.
Kapa Mátyás: A közjegyző szerepe a bírósági végrehajtásban. = Közjegyzők Közlönye, 2010/4. 21-38. o.
Czompoly Tamás: Gondolatok a visszvégrehajtás jogintézményéről és elrendelésének a végrehajtási törvényben szabályozott feltételeiről. (2014. április 24.) = www.jogiforum.hu/publikaciok/569
JEGYZETEK
[1] Kapa Mátyás: A közjegyző szerepe a bírósági végrehajtásban. = Közjegyzők Közlönye, 2010/4. 21-38. o., 21. o.
[2] Németh János-Vida István: A bírósági végrehajtás magyarázata., Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2004., 1014 o. (in: A polgári nemperes eljárások magyarázata, III. kötet), 879. o.
[3] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. Complex Kiadó, 2012., 419. o.
[4] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. Complex Kiadó, 2012., 419. o.-420. o.
[5] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. Complex Kiadó, 2012., 313. o.
[6] Balogh Olga-B. Korek Ilona-Császti Ferenc-Juhász Edit: A bírósági végrehajtás. Budapest, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., 2009., 621 o., 168. o.
[8] Balogh-B. Korek-Császti-Juhász: 2009., 192. o.
[9] Balogh-B. Korek-Császti-Juhász: 2009., 193. o.
[10] Németh-Vida: 2004., 384. o.
[11] Csiky Péter-Kiss Daisy-Németh János-Vida Sándor: A bírósági nemperes eljárások magyarázata. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2002., 916 0., (in: A polgári nemperes eljárások magyarázata, 1. kötet), 734. o.
[12] Balogh - B. Korek - Császti - Juhász: 2009., 195. o.
[13] Németh - Vida: 2004. 385. o.
[14] Balogh-B. Korek-Császti-Juhász: 2009., 194. o.
[15] Pestovics: 2007., 95-96. o.
[16] Asbóth-Hermányi Lőrinc: Határozatszerkesztés és gyakorlati kérdések a közjegyzői eljárásokban. = Közjegyzők Közlönye, 2013/5., 54-64. o., 62-63. o.
[17] Czompoly Tamás: Gondolatok a visszvégrehajtás jogintézményéről és elrendelésének a végrehajtási törvényben szabályozott feltételeiről. (2014. április 24.) = www.jogiforum.hu/publikaciok/569
[18] Dr. Balogh Zsigmond előadásán hangzott el 2015. február 25-én, Budapesten, illetve az előadó által összeállított az "Elszámolás és devizanem-módosulás a fogyasztói kölcsönszerződéseknél közjegyzői szemmel (gondolatok, kérdések, kétségek,)" c. segédanyag tartalmazza - 29. o.
[19] Németh - Vida: 2004. 387. o.
[20] Szécsényi-Nagy: 2012., 434. o.
[21] Pestovics: 2007., 97-98. o.
[22] Németh-Vida: 2004. 388-389. o.
[23] Czompoly: 2014. április 24. = www.jogiforum.hu/publikaciok/569
[25] Czompoly: 2014. április 24. = www.jogiforum.hu/publikaciok/569
[26] Pestovics: 2007., 95-97. o.
[27] Holakovszkiné dr. Pestovics Ilona (szerk.): A végrehajtás folytán indult bírósági peres és nemperes eljárások gyakorlatáról. Kiadja: Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának Személyzeti és Oktatási Főosztálya, 2000., 231 o., 73-74. o.
[28] Kapa-Gyekiczky-Bíró-Nádas-Rab-Zoltán H.-Zoltán L: 2009., 904-905. o.
[29] Szabó Tamás: A végrehajtást elrendelő bíróság feladata a végrehajtandó határozat jogerősítő záradékának törlése esetén. = Magyar Jog, 2012/4., 245-247. o., 245. o.
[30] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. Complex Kiadó, 2012., 189. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Egri-Szabó Lilla bírósági titkár, Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Dr. Nagy János közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
