A szerzői jogi kivételek és korlátozások, a szabad felhasználás szabályai a szerzői jog örökérvényű témakörei közé tartozik. Ennek oka, hogy a szerzői jogi kivételek és korlátozások igazodnak az adott kor társadalmi, gazdasági, jogpolitikai sajátosságaihoz és bizonyos érdekekhez. Éppen e vonás miatt olyan sokszínű a témakört taglaló hazai és külföldi szakirodalmak palettája[1], hiszen a kérdéskör kifogyhatatlan muníciót rejt magában, figyelemmel az ezt érintő élénk jogalkotásra, valamint a számos aspektusra, melyből vizsgálható.
A szerzői jog kizárólagos "jogcsomag", mely elsődlegesen a szerző számára hivatott biztosítani garanciális jellegű jogosultságokat oly módon, hogy mindeközben egyensúlyt teremtsen a szerző - felhasználó - társadalom háromszögében.[2] Ez a viszonyrendszer azonban, a szerzői jog egyensúlyteremtő, vagy legalábbis egyensúlyteremtésre törekvő szerepével átrendeződni látszik a digitális kor szellemében, mely természetesen érinti a kivételek és korlátozások szabályait is. Rozgonyi Krisztina pontosan leírja azt a jelenséget, amelynek egy ideje tanúi vagyunk: "A széles sávú hírközlési technológiák immáron 2000-es évekbeli térhódításával, az okos készülékek elterjedésével elsősorban zenék, filmek és videók - egytől egyig szerzői jogvédett alkotások - habzsolása vált a mindennapok normájává. Innentől kezdve pedig megállíthatatlanul a szerzői jog is a tömegek közvetlen élményévé, illetőleg konfrontációs zónájává vált."[3] Utal továbbá a szerzői jog megváltozott társadalmi szerepére[4] és arra a megváltozott viszonyrendszerre, amelyet ún. remix-kultúraként nevezhetünk, hiszen a felhasználók, műélvezők korábbi "read only" szerepe átalakult read/ write kultúrává, azaz ma már nem csak élvezi a kultúrát és a műveket, hanem át is alakítja, formálja is azt.[5] A szerzői jog szerepe is változik a digitalizáció hatására, hiszen az eredeti szerepe, hogy az alkotások létrehozatalát ösztönözze, kiegészül - és reméljük, hogy nem átalakul - azzal, hogy a gazdasági érdekeit védje azon ágazatoknak, közvetítőknek, melyek a szerzői művek kereskedelmi célú kiaknázását végzik.[6] Több, mint tizenöt évvel ezelőtt írta azt Bobrovszky Jenő, hogy "A nagy dilemma tehát abban foglalható össze, hogy hogyan biztosítható a jog legfőbb erénye, az egyensúly a szellemi tulajdon Bábel tornyának tartóoszlopait képező különböző érdekté-
- 111/112 -
nyezők között."[7] A szemléletes (és szellemes) dilemma mögött - ahogyan azt az idézett szerző munkájában bemutatta - meghúzódó tartalom már akkor abba az irányba hatott, hogy a jogszabályi preambulumok által deklarált egyensúly tényleges megteremtése és érvényesülése meglehetősen billegős. Figyelembe véve napjainkat, amikor az internet, a robotika, a mesterséges intelligencia egyre nagyobb teret nyer magának, azt lehet mondani, hogy ez az egyensúly, amit ideálisnak tartanánk, talán sosem fog létezni.
A viszonyrendszer és a hagyományos szerzői jogi szerepek átrendeződése természetesen érinti a szerzői jogi kivételek és korlátozások rendszerét is. A viszonyrendszer bomlása és átalakulása a DSM irányelv[8] szellemében is megfigyelhető, melynek preambulumában rögzített célja, hogy a kivételek és korlátozások biztosításán keresztül méltányos egyensúlyt teremtsen (és tartson fenn) egyrészről a szerzők és más jogosultak, másrészről pedig a felhasználók jogai és érdekei között,[9] beleértve az internetes platformokat is.[10]
Jelen tanulmány fókuszában a szerzői jog korlátozásának szabályai állnak. Nem terjed ki ugyanakkor a vizsgálódás arra a - hozzáférés szempontjából "extrém" - helyzetre, amikor a védelmi idő letelte okán férhetünk hozzá a szerzői jog által védett tartalomhoz, művekhez. Itt tehát csak azon szabályok bemutatását tűztük ki célul, melyek meghatározott és bizonyos szempontból "különleges" személyi kör érdekében rögzítenek szerzői jogi kivételeket és korlátozásokat a jelenleg hatályos, valamint a nem oly távoli jövőben hatályba lépő joganyagokban.
A szerzői jogi korlátozások és kivételek vizsgálatának fontossága ott mutatkozik meg leginkább, hogy a szerzői jog kizárólagossága e szabályokkal együtt jeleníti meg valódi arcát. A kizárólagos szerzői jogot nem vizsgálhatjuk annak korlátai nélkül, mert az torz képet mutatna. Ennek oka, hogy ezek a jogintézmények "(...) kijelölik a jogosultak számára biztosított monopóliumhoz hasonló helyzet természetes határait."[11]
Amennyiben a kivételek és korlátozások lényegével fogalmi szinten kívánunk foglalkozni, úgy általánosságban azokat a helyzeteket - és ennek következtében - jogszabályi rendelkezéseket kell idesorolnunk, melyek a szerző kizárólagos jogának a határait, korlátait jelölik ki. A szakirodalom a korlátozások között több kategóriát különít el. Ezek közül az első azon kivételek köre, amikor bár felhasználás történik, de a szerzőnek nincs kizárólagos joga és díjazásra sem tarthat igényt. Másik csoportba azok az esetek sorolhatóak, amikor a szerzőnek nincs kizárólagos joga, de díjigényt biztosít számára a jogalkotó. A többségi álláspont szerint azokat az eseteket lehet szerzői jogi korlátozásnak tekinteni, amikor a felhasználás - a háromlépcsős teszt alapján[12] - a szerző engedélye nélkül és ingyenesen megtörténhet.[13]
A kivételek és korlátozások, szabad felhasználások nem lehetnek öncélú-
- 112/113 -
ak. A legtöbb jogrendszer nem ad hoc szituációkon keresztül, hanem konkrét érdekek mentén állítja fel a szabad felhasználási szabályokat.[14] Megfelelő indokot kell találni ahhoz, hogy a szerző által életre hívott mű ingyenes és sok esetben ellenőrizhetetlen felhasználása oly módon történjen meg - a jogszerűség talaján állva -, hogy az ne legyen sérelmes a szerző érdekére, jogaira. Emiatt főszabály szerint és cél szerint egy olyan okot, érdeket kell találni a szabad felhasználási esetkörökhöz, hogy az megfelelő indokkal, egy "magasabb" érdek miatt "írja fölül" a szerzői kizárólagos jogot, a szerzői egyéni érdeket. Ennek a "magasabb" érdeknek egy kedvezményezett társadalmi csoport igényeiben kell gyökereznie. A következőkben áttekintjük azokat az igényeket és a nyomukban realizálódó jogszabályi rendelkezéseket, melyek felülírják a szerzői kizárólagos jogot.
Az ún. magáncélú felhasználások - különösen a magáncélú másolás és a szerzői jogi oltalom alatt álló művek egyéb magáncélú felhasználása - valójában a szerző jogainak legmesszemenőbb korlátozásának tekinthető.[15] A szabad felhasználás szabályai közül a leggyakrabban előforduló esetkör, mely szintén a magáncélú felhasználások körébe sorolható, az idézés. A Berni Uniós Egyezmény[16] 10. cikkében az idézés alapszabályaként kinyilvánítja, hogy a közönség számára már jogszerűen hozzáférhetővé tett műből történő idézés az elérni kívánt cél által indokolt mértékben megengedett, ha az a bevett szokásoknak megfelel; ideértendő az újságcikkekből és időszakos gyűjteményekből sajtószemle formájában történő idézés is. Az idézés, mint a szabad felhasználás iskolapéldája, kezdettől fogva "kívül esik a szerző kizárólagos engedélyezési jogán."[17] Az idézés kapcsán az Infosoc irányelv[18] is rögzíti, hogy - elsődlegesen az oktatási és tudományos élet szabadsága miatt - a korábban jogszerűen nyilvánosságra hozott műből vagy más, védelem alatt álló teljesítményből kritikai vagy ismertetési céllal történő idézés, amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével, továbbá ha felhasználása megfelel a tisztességes gyakorlatnak, a cél által indokolt terjedelemben korlátozhatja a szerző jogait.[19] Az Szjt. is az idézéssel[20] kezdi a szabad felhasználási esetek taglalását. Annak ellenére, hogy az idézés az egyik leggyakrabban előforduló szabad felhasználási esetkör, a szerzői jog által védett tartalmakhoz való könnyebb hozzáférését önmagában még nem jelenti.[21] Ugyanígy nem jelenti önmagában a tartalomhoz való szabad hozzáférés biztosítását az átvétel[22] sem. Ez azonban nem jelent különösebb negatívumot, hiszen nem ebben rejlik az eredendő céljuk. Átvétel esetén a szemléltetésben, idézés esetén pedig a tudományos kutatás fellendítésében, annak elősegítésében gyökerezik a korlátozás.
Már közelebbi kapcsolódó pontot jelent a tartalmakhoz való szabad hozzáféréssel a magáncélú másolás, melynek háttere a BUE 9. cikke szerint "Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy különleges esetekben lehetővé tegyék az említett művek többszö-
- 113/114 -
rösítését, feltéve, hogy az ilyen többszörösítés nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit."[13] Az Szjt. a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, köznevelési intézmény, szakképző intézmény és felsőoktatási intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum esetében engedi meg a jogszabályban rögzítette feltételekkel a magáncélú másolást.[24] Emellett a többszörözés azon kivétele is elősegíti a szabad hozzáférést, mely szerint könyvként kiadott mű egyes részei, valamint újság- és folyóiratcikkek az iskolai oktatás céljára egy-egy csoport vagy iskolai osztály létszámának megfelelő, valamint a köznevelés, a szakképzés, illetve a felsőoktatás keretében szervezett vizsgákhoz szükséges példányszámban többszörözhetők.[25] Ez a szabad felhasználás az iskolai, oktatási cél és az információhoz jutás miatt korlátozza a szerzői jogot, így az alapvető elképzelés és igény érthető is indokolható. Ugyanakkor azt csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy az ily módon történő, jogszabálynak megfelelő, legális többszörözés megvalósulása a gyakorlatban hordoz magában némi veszélyhelyzetet.
Szintén a hozzáférés elősegítését jelenti az országos szakkönyvtárak által a műpéldányok haszonkölcsönbe[26] adása,[27] melynek oka a jogszabályi indokolás szerint, hogy az országos szakkönyvtárak - mint egyedüli jogosulti kör - olyan kiemelkedő kulturális, tudományos jelentőségű gyűjtemények, amelyek esetében különösen indokolt a hozzáférés szabad felhasználással való segítése.
A művelődéshez való jog okán jelenik meg Szjt. 38. §-ában a kizárólagos nyilvános előadási jog alóli kivétel, amely szabály értelmében, ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a színpadi művek előadhatók műkedvelő művészeti csoportok előadásain, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerződésbe, iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken, szociális és időskori gondozás keretében, vallási közösségek vallásos szertartásain és vallásos ünnepségein, valamint magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen.[28] Ezt a jogot nevezte Világhy Miklós szemléletesen "a magánművelődés jogának".[29] Az 1969. évi Szjt. indokolása a szabály magyarázataként utalt arra, hogy ez a kivétel a "A tömegkulturális érdekeket méltányoló könnyítés" céljából született meg.[30] Értelemszerűen a szabad felhasználás általános - minden műtípus esetén irányadó feltételei[31] - ez esetben is érvényesülnek, melyekhez a további pontokban meghatározott feltételek szükségesek. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy pl. a műkedvelő művészeti csoport vonatkozásában nem egyértelmű annak meghatározása, hogy pontosan mely csoportok tartoznak e körbe. A jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja kitétel pedig a gyakorlatban számos esetben ellenőrizhetetlen és emiatt felmerülhet, hogy életszerűtlen
- 114/115 -
ennek a szabad felhasználásnak a jogszabály szöveg szerinti gyakorlása.[32]
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt[33] és kiegészítő jegyzőkönyvét[34] 2006. december 13-án fogadták el az ENSZ keretében. Az Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása a fogyatékossággal élő személyek számára. Az Egyezmény megfogalmazásában fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalása.[35] Az Egyezmény 9. cikke szól az ún. hozzáférhetőség jogáról.[36] A hozzáférhetőség jogán túl további olyan jogokat is deklarál az egyezmény a fogyatékossággal élő személyek javára, melyek érintik a szerzői jog hatókörét. Ilyenek például különösen az 21. cikkbeli információhoz való hozzáférés, a 24. cikkben rögzített oktatáshoz való jog, valamint a 30. cikkben deklarált kulturális életben való részvétel. E jogok elismerése a művekhez és teljesítményekhez való hozzáférés alapját jelentik, mely szorosan kapcsolódik a szerzői jog korlátozásával. A szerzői jog ilyen célú korlátozásának oka, hogy a vakok és látássérültek ugyanolyan mértékben jogosultak a művekhez való hozzáférésre, az információhoz, kultúrához és a tudomány vívmányaihoz való hozzáférésre és azok megismerésére, mint azok, akik nem szenvednek látáskárosodásban.[37]
A vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló Marrákesi Szerződést 2013. június 27-én fogadták el a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében,[38] kifejezetten azzal a céllal, hogy szerzői jogi kivételeket és korlátozásokat vezessen be a vakok és látássérültek javára.[39] Az Egyezmény deklarált előzménye, hogy annak ellenére, hogy évről évre egyre több irodalmi mű születik, ezeknek csupán 1-7%-a érhető el a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek részére.[40]
Lényegi vonása az Egyezménynek, hogy szerzői jogi kivételeket és korlátozásokat vezet be, így a műveket elérhetővé teszi a látássérült vagy a nyomtatott szöveget más okból olvasni képtelen személyek számára, ez pedig a szerzői jog és a fogyatékossággal élő személyek jogai közötti egyensúly megteremtésére való törekvést mutatja.[41] A Marrákesi Szerződés Európai Unió általi ratifikációja keretében került sor a 2017/1564 európai parlamenti és tanácsi irányelv[42], valamint a 2017/1563 európai parlamenti és tanácsi rendelet[43] elfogadására.
Mindezek alapján külön szabad felhasználási szabályokat határoz meg az Szjt. is azon személyek javára, akik
- 115/116 -
fogyatékossággal élnek. Eszerint a mű nem üzletszerű felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag fogyatékossággal élő személyek javára, fogyatékosságukkal közvetlen összefüggésben történik, és nem haladja meg a fogyatékosság által indokolt mértéket.[44] Ilyen szabad felhasználásnak minősül például:
- a mű hozzáférhető formátumú példányának az olvasási képességet érintő fogyatékossággal élő kedvezményezett személy kizárólagos használatára történő előállítása, akár a kedvezményezett személy, akár valamely, az ilyen személy nevében eljáró személy vagy jogosított szervezet által, feltéve, hogy a hozzáférhető formátumú példány alapjául szolgáló műhöz a hozzáférhető formátumú példány előállítója jogszerűen jutott hozzá;
- a jogosított szervezet által az olvasási képességet érintő fogyatékossággal élő kedvezményezett személyek vagy más jogosított szervezetek számára hozzáférhető formátumú példányok terjesztése és nyilvánossághoz közvetítése, ideértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, amikor a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választják meg.
Azt, hogy ez a szabály mennyire lesz valóban jótékony hatással a vakok és gyengénlátók szerzői művekhez való hozzáférésére, kérdéses, már csak azért is, mert a Vakok Világszövetségének becslése szerint a vakok és gyengénlátók, valamint nyomtatott szöveget olvasni képtelen személyek 90 %-a a fejlődő országokból való, míg csupán 10 % az, aki a fejlett országokban él.[45] Emiatt az arányszám miatt - bár elismerjük a Marrákesi Szerződés által kitűzött cél fontosságát - szkeptikusan látjuk a gyakorlati érvényesülést. Sajnos - figyelemmel a fejlődő országok szerzői jogi helyzetére - megkérdőjelezhető, hogy ténylegesen, a gyakorlatban mennyi hasznot jelent majd az érintetteknek a szabály bevezetése.
Ahogy azt fentebb is említettük, a kivételek és korlátozások egyre nagyobb teret nyernek a szerzői jogi szabályozásban, melyet az is mutat, hogy az ún. DSM irányelv világosan tisztázza már az 1. cikkében (tárgy és alkalmazási kör), hogy az irányelv hatóköre nagyban kiterjed erre a kérdéskörre, sőt, további szabályokat ír elő a kivételek és a korlátozások vonatkozásában[46] valamint egy külön címben, viszonylag hosszasan taglalja a konkrét rendelkezéseket.[47] Ennek körében szól az irányelv a tudományos kutatási céllal végzett szöveg- és adatbányászattal összefüggő kivételekről és korlátozásokról,[48] a művek és más védelem alatt álló teljesítmények digitális és határokon átnyúló oktatási tevékenységekben való felhasználása,[49] valamint a kulturális örökség megőrzése[50] vonatkozásában. Ezen túl további kivételeket és
- 116/117 -
korlátozásokat[51] rögzít a védelem alatt álló tartalmak online tartalommegosztó szolgáltatók általi használata[52].
A szöveg- és adatbányászattal kapcsolatban az irányelv kötelező jelleggel írja elő a tagállamok számára, hogy kivételt biztosítsanak az adatbázis egy része vagy egészét időleges vagy végleges többszörözése[53] és kimásolása[54], az Infosoc irányelv[55] 2. cikkében rögzített többszörözési jog[56], valamint a DSM irányelv 15. cikk (1) bekezdésében[57] meghatározott jogok alól azoknak a kutatóhelyeknek és kulturális örökségvédelmi intézményeknek, amelyek a számukra jogszerűen hozzáférhető műveken vagy más védelem alatt álló teljesítményeken tudományos kutatás céljából végzendő szöveg- és adatbányászathoz többszörözést és kimásolást hajtanak végre. szabad felhasználási esetkörökről átfogó tanulmányt ad Tóth Andrea Katalin, melyben kiemeli, hogy a szöveg-és adatbányászat nem pusztán technológiailag lett napjaink egyik legfontosabb kérdése, hanem a kutatói és tudományos környezet, végső soron pedig a versenyképesség szempontjából is.[58] A szöveg-és adatbányászatra vonatkozó kivétel és korlátozás jogosultjai az irányelv szerint a kutatóhelyek[59] és kulturális örökségvédelmi intézmények[60].
A DSM irányelv szerint a digitális és határokon átnyúló oktatási tevékenységekre vonatkozóan is kivételek és korlátozások biztosítása szükséges az alábbi esetekben:
- az adatbázis egy részét vagy egészét időlegesen vagy véglegesen történő többszörözése, lefordítása, átdolgozása, elrendezése, vagy bármilyen más módon történő átalakítása, nyilvánossághoz közvetítése, nyilvános megjelenítése, valamint a lefordítás, átdolgozás, elrendezés, és átalakítás eredményének bármilyen módon történő többszörözése, terjesztése, nyilvánossághoz közvetítése és nyilvános megjelenítése, illetve ezekre való engedély adása;
- az adatbázis kimásolása[61] és újrahasznosítása[62]
- az Infosoc irányelv által előírt többszörözés[63] és művek nyilvánossághoz közvetítésének és nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele[64], valamint
- a DSM irányelv fentebb már említett 15. cikk (1) bekezdésében szereplő jogokkal szemben.
A felsorolásból azt láthatjuk, hogy igen tágra szabja a DSM a szabad felhasználás hatókörét, azonban ezt a katalógust szűkíti oly módon, hogy meghatározza azt a jogosulti kört, akik élhetnek ezekkel a kivételekkel és korlátozásokkal. Így tehát a fenti esetkörök kizárólagosan oktatási szemléltetés keretében történő digitális felhasználásra vonatkoznak. Emellett további feltételként határozza meg az irányelv - összhangban a három lépcső teszttel -, hogy a felhasználás nem szolgálhat kereskedelmi célokat, valamint csak a cél által indokolt terjedelemben valósulhat meg, feltéve, hogy e felhasználás valamely oktatási intézmény felelősségi körében annak helyiségeiben vagy más helyszínen, vagy kizárólag az oktatási
- 117/118 -
intézmény tanulói vagy hallgatói, illetve oktatói által hozzáférhető, biztonságos elektronikus környezeten belül történik, oly módon, hogy a forrás és a szerző neve feltüntetésre kerül.
Az első pillantásra szigorú előírást - miszerint "(...) a tagállamok kivételt vagy korlátozást biztosítanak (...)" - finomítja az irányelv oly módon, hogy a szabad felhasználási esetkörhöz kapcsolódóan lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok akár akként is rendelkezzenek, hogy a fent körülírt szabad felhasználás egyáltalán nem alkalmazandó, vagy az adott művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények meghatározott felhasználására vagy típusára (például az elsősorban oktatási piacra szánt anyagokra és kottákra) nem alkalmazandó, ha ezekre a tevékenységekre az oktatási létesítmények szükségleteihez és sajátosságaihoz igazított, megfelelő felhasználási engedélyek könnyen hozzáférhetők a piacon. Ez esetben azonban biztosítania kell az oktatási intézménynek, hogy ezek a felhasználási engedélyek megfelelő módon hozzáférhetőek és ismertek legyenek. Hozzáteszi továbbá megengedő jelleggel az irányelv, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesüljenek a műveik és más védelem alatt álló teljesítményeik fenti felhasználásáért.
A DSM irányelv kapcsán érdemes figyelemmel lenni Grad-Gyenge Anikó azon véleményére, miszerint "(.) nem lehet jelentéktelennek tekinteni az engedélyezési jogokat határok közé szorító kivételekre és korlátozásokra (szabad felhasználásokra) vonatkozó javaslatokat sem, amelyek egyre szélesebb tárháza jól megmutatja azt, hogy valamennyi érdekelt a kiegyensúlyozott szabályozásra törekszik, de ennek megtalálása egyre reménytelenebb vállalkozás."[65] Ez a gondolatsor tökéletesen visszatükrözi azt a jelenlegi helyzetet - melyet fentebb is említettünk -, hogy a szerzői jogi jogviszonyok "klasszikus" szerző-felhasználó-társadalom háromszöge szétfeszülni látszik, és így a szabad felhasználási szabályok indokoltsága és igénye is változik, szélesedik. Ugyanakkor a szélesebb kör nem minden esetben jelent valójában, ténylegesen érvényesülő és több jogosultságot. Egyet kell értünk Pogácsás Anett azon gondolatával, miszerint "A szerzői jog célhoz kötött módon igyekszik a hozzáférést támogatni, lehetővé tenni, illetve akadályait (ideértve a territorialitásból fakadókat is) lebontani. (.) Alapvető hiba ugyanakkor azt gondolnunk, hogy pusztán a hozzáférés akadálytalan biztosítása közelebb visz bennünket a közjó eléréséhez."[66]
A szerzői jogi kivételeknek és korlátozásoknak valójában bizonyos társadalmi érdekek, igények kielégítését kell(ene) szolgálniuk. A jogintézmény alapvető rendeltetése, okai valamint az azok hátterében meghúzódó érdekek teljességgel érthetőek, támogatandóak és fontosak a szerzői jog rendszerében. Ugyanakkor a szabályozásban néhol felfedezhetőek hiányosságok, vagy éppen túlzott szigorítások, melyek olyannyira elnehezítik a szabad felhasználások jogszerű gyakorlását a számos feltétel előírásával, hogy félő, hogy a felhasználás átbillen az enge-
- 118/119 -
délyt nélkülöző, nem megengedett felhasználások terébe. Különösen igaz ez akkor, amikor a digitalizáció és a digitális technikák is elősegítik a művekhez való hozzáférést.[67] Emiatt arra is figyelemmel kell lenni, hogy ezek a felhasználások jogszerű módon történjenek, a jogalkotó által lehetővé tett kivételek és korlátozások útján, ne pedig a kalóz vizekre evezve. Ehhez a jogkövető magatartáshoz viszont arra is szükség van, hogy világos, egyértelmű és betartható feltételeket lássanak a felhasználók. ■
JEGYZETEK
* "A tanulmányban ismertetett kutató munka az EFOP-3.6.1-16-00011 jelű "Fiatalodó és Megújuló Egyetem - Innovatív Tudásváros -a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése" projekt részeként - a Széchenyi 2020 keretében - az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."
[1] A teljesség igénye nélkül lásd például: Gyenge Anikó: Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere, HVG-ORAC, Budapest, 2010.; Gyenge Anikó: A kivételek és korlátozások céljai a szerzői monopoljogban, Verseny és szabályozás, 2010/1. 72-119. o.; Gyenge Anikó: A szerzői jogok korlátozásának általános szabályai: a háromlépcsős teszt és értelmezése, Jogtudományi Közlöny, 2006/5. 171-185. o.; Grad-Gyenge Anikó: Nincs új a nap alatt - avagy górcső alatt a Bizottság szerzői jogi reformjának szabad felhasználásai. In: Szikora Veronika - Török Éva (szerk.): Ünnepi tanulmányok Csécsy György 65. születésnapja tiszteletére, I kötet. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2017, 213-223. o., Kiss Zoltán: A szabad felhasználás az alkotómunka, a tudományos kutatás, az archiválás, valamint a magáncélú és az intézményi célú felhasználások forrásvidékein, JURA, 2015/2. 76-90. o.,
[2] A szerzői jog egyensúlyáról lásd többek közt: Caso, Roberto - Giovanella, Federica (szerk.): Balancing Copyright Law in the Digital Age, Comparative Perspectives, Springer-Verlag, Berlin, 2015.; Hilty, Reto M. - Nérisson, Sylvie (szerk.): Balancing Copyright - A Survey of National Approaches, Max Planck Institute for Intellectual Property and Competition Law, Munich, Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg, 2012.; Hilty, Reto M. - Nérisson, Sylvie: The Balance of Copyright. In: Brown, Karen B. - Snyder, David V. (szerk.): General Reports of the XVIII[th] Congress of the International Academy of Comparative Law, Springer, 2012.; Rikowski, Ruth: Rethinking the "Balance in Copyright": 3 parts to the balance, not just one! Information for Social Change, 2005, Summer Issue 21.;
[3] Rozgonyi Krisztina: A szerzői jog a digitális kommunikáció korában: ilyen jövőt képzeltünk-e? In: Grad-Gyenge Anikó - Kabai Eszter - Menyhárd Attila: Liber Amicorum. Studia G. Faludi Dedicata. Ünnepi tanulmányok Faludi Gábor 65. születésnapja tiszteletére. ELTE - ÁJK, Budapest, 2018, 338. o.
[4] Rozgonyi: i.m. 343. o.
[5] Rozgonyi: i.m. 338. o.
[6] Routolo, Gianpaolo Maria: The EU 2019 copyright directive: balancing the protection of authors, publishers and suppliers of sharing services with fundamental rights, Ordine Internationale e Diritti Umani, 2019/2, 466. o.
[7] Bobrovszky Jenő: A szellemi tulajdon néhány dilemmájáról a körte és a sajt között. In: Király Miklós - Gyertyánfy Péter (szerk.): Liber Amicorum, Studia Gy Boytha Dedicata, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Nemzetközi Magán jogi és Európai Gazdasági iogi Tanszék, Budapest, 2004, 35. o.
[8] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról (a továbbiakban: DSM irányelv)
[9] DSM irányelv 6. preambulumbekezdés
[10] Kuczerawy, Aleksandra: EU Proposal for a Directive on Copyright in the Digital Single Market: Compatibility of Article 13 with the EU Intermediary Liability Regime, Bilyana Petkova - Tuomas Ojanen (szerk.): Fundamental Rights Protection Online: The Future Regulation of Intermediaries. 2019.
[11] Tóth Andrea Katalin: A szöveg és adatbányászat jövője az Európai Unió szerzői jogában. In: Grad-Gyenge Anikó - Kabai Eszter - Menyhárd Attila: Liber Amicorum. Studia G. Faludi Dedicata. Ünnepi tanulmányok Faludi Gábor 65. születésnapja tiszteletére. ELTE - ÁJK, Budapest, 2018, 434. o.
[12] A BUE 9. cikk (2) értelmében Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy különleges esetekben lehetővé tegyék az említett művek többszörösítését, feltéve, hogy az ilyen több-szörösítés nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. A három lépcsős teszt lényege feltételei tehát: 1. különleges esetben, 2. nem sérti a mű rendes felhasználását és 3. indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit.
[13] Gyenge Anikó: Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere, HVG-ORAC, Budapest, 2010. 16.o.
[14] Zemer, Lior: The Idea of Authorship in Copyright. Routledge, London-New York, 2007. 69. o.
[15] Goldstein, Paul - Hugenholtz, Berndt: International Copyright. Principles, Law and Public, Oxford University Press, 2013. 380. o.
- 119/120 -
[16] Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE)
[17] Gyenge Anikó: Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere, HVG-ORAC, Budapest, 2010. 48. o.
[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/ EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról
[19] Infosoc irányelv, 5. cikk (3) d) pont
[20] Szjt. 34. § (1) bek.
[21] Azért lényeges kiemelni, hogy önmagában nem jelenti ezt, mert másik szabad felhasználási formával együtt alkalmazva - így például különösen a magáncélú másolással (Szjt. 35. §) - már más a helyzet.
[22] Szjt. 34. § (2) bek.
[23] Lásd bővebben: Gyenge: i.m. 44-47. o.
[24] Szjt. 35. § (4) bek., mely jelen szövegállapotában 2020. január 1. óta hatályos. A módosítást a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló 2019. évi CXII. törvény vezette be.
[25] Szjt. 35. § (5) bek. A módosított, kiegészített szövegváltozatot szintén a 2019. évi CXII. törvény vezette be.
[26] Tóth Péter Benjamin: A szerzői jog könyvtárakra vonatkozó rendelkezései, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2001/2. sz. http://tmt-archive.omikk.bme.hu/print.html@id=1266&issue_id=23.html (letöltés ideje: 2020. január 31.)
[27] Szjt. 39. § és Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/115/EK Irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról
[28] Szjt. 38. § (1) bek.
[29] Világhy Miklós: A szellemi alkotások joga. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982, 39. o.
[30] Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. Közzéteszi az Igazságügyi Minisztérium közreműködésével a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1970. 39. o.
[31] Kizárólag már nyilvánosságra hozott mű esetében, valamint a háromlépcsős tesztnek megfelelően. (Szjt. 33. §)
[32] Lásd bővebben: Sápi Edit: A színpadi művek szerzői joga. Patrocinium Kiadó, Budapest, 2019, 169-174. o.
[33] United Nations Convention on the Rights of Persons with Disabilities (UNCRPD)
[34] Optional Protocol to the Convention on the Rights of Persons with Disabilities
[35] UNCRPD 1. Cikk
[36] A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ezek az intézkedések, amelyek magukban foglalják a hozzáférési akadályok és korlátok beazonosítását és felszámolását, többek között a következőkre vonatkoznak:
b) információ, kommunikáció és egyéb szolgáltatások, köztük az elektronikus szolgáltatások és segélyhívó szolgáltatások.
2. A részes államok szükséges intézkedéseket hoznak továbbá:
b) annak elősegítésére, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményeket és szolgáltatásokat kínáló magánjogi jogalanyok figyelembe vegyék a hozzáférhetőség valamennyi aspektusát a fogyatékossággal élő személyek vonatkozásában;
g) a fogyatékossággal élő személyeknek az új információs és kommunikációs technológiákhoz és rendszerekhez való hozzáférésének, beleértve az Internetet is, előmozdítására;
h) akadálymentes információs és kommunikációs technológiák és rendszerek tervezésének, fejlesztésének, előállításának és terjesztésének korai szakaszban történő elősegítésére annak érdekében, hogy ezek a technológiák és rendszerek hozzáférhetővé tétele minimális költséggel járjon.
[37] Roisah, Kholis - Rakhmi, Wendy Budiati: The Marrakesh Treaty and Facilitating Access to Literary Works in the Field of Knowledge for Blind People, Hasanuddin Law Review, 2018/4, 318. o.
[38] Marrakesh Treaty to Facilitate Access to Published Works for Persons Who Are Blind, Visually Impaired, or Otherwise Print Disabled
[39] Roisah - Rakhmi: i.m. 320.
[40] Main Provisions and Benefits of the Mar-rakesh Treaty (2013) https://www.wipo.int/treaties/en/ip/marrakesh/
- 120/121 -
[41] Simsa Tünde: A szerzői jog korlátozása. Infojegyzet. 2018/15. https://www.parlament.hu/documents/10181/1479843/Infojegyzet_2018_15_szerzoi_jog_korlatozasa.pdf/348b7b6a-b7d4-959e-2279-79c4125a2237
[42] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1564 irányelve (2017. szeptember 13.) a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő egyes műveknek és más teljesítményeknek a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/ EK irányelv módosításáról. (HL L 242., 2017.9.20., 6-13.)
[43] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1563 rendelete (2017. szeptember 13.) a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő egyes művek és más teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló, határokon átnyúló, az Unió és harmadik országok közötti cseréjéről. (HL L 242., 2017.9.20., 1-5.)
[44] Szjt. 41. §
[45] Roisah - Rakhmi: i.m. 316. o.
[46] DSM irányelv, I. cím, 1. cikk (1)
[47] DSM irányelv, II. cím "Kivételek és korlátozások digitális és határokon átnyúló környezethez való igazítására irányuló intézkedések" 3-7 cikkek
[48] DSM irányelv, II. cím, 3-4. cikkek
[49] DSM irányelv, II. cím, 5. cikk
[50] DSM irányelv II. cím
[51] Ezek értékeléséről lásd: Grad-Gyenge Anikó: Nincs új a nap alatt - avagy górcső alatt a bizottság szerzői jogi reformjának szabad felhasználásai, Jogtudományi Közlöny, 2018/7-8. 342-345. o.
[52] DSM irányelv IV. cím, 17. cikk
[53] Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről szóló irányelv (HL L 77., 1996. 3. 27., 20-28. o.; a továbbiakban: adatbázis irányelv) 5. cikk a) pont
[54] Adatbázis irányelv 7. cikk (1)
[55] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/ EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról (HL L 167., 2001. 6. 22., 10-19. o.; a továbbiakban: Infosoc irányelv)
[56] A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszőrözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
b) az előadóművészek számára előadásaik rőgzí-tése tekintetében;
c) a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és tőbbszőrőzőtt példányai tekintetében;
e) a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rőgzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.
[57] Sajtókiadványok védelme az online felhasználást illetően
(1) A tagállamok biztosítják a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében és 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott jogokat a sajtókiadványok valamely tagállamban letelepedett kiadói számára a sajtókiadványaiknak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi online felhasználásához. Az első albekezdésben foglalt jogok nem alkalmazandók a sajtókiadványok egyéni felhasználók általi magáncélú vagy nem kereskedelmi célú felhasználására. Az első albekezdés értelmében nyújtott védelem a hiperhivatkozásra nem terjed ki. Az első albekezdésben foglalt jogok nem alkalmazandók a sajtókiadványok egyes szavainak vagy nagyon rövid részleteinek felhasználására.
[58] Tóth Andrea Katalin: A szöveg és adatbányászat jövője az Európai Unió szerzői jogában. In: Grad-Gyenge Anikó - Kabai Eszter - Menyhárd Attila: Liber Amicorum. Studia G. Faludi Dedicata. Ünnepi tanulmányok Faludi Gábor 65. születésnapja tiszteletére. ELTE - ÁJK, Budapest, 2018, 447. o.
[59] DSM irányelv 2. cikk 1. "kutatóhely": egyetem, beleértve annak könyvtárát is, kutatóintézet vagy egyéb olyan jogalany, amely elsődlegesen tudományos kutatásokat végez, vagy amely tudományos kutatást is magában foglaló oktatási tevékenységet folytat:
a) nonprofit alapon vagy összes nyereségének tudományos kutatásba való visszaforgatásával; vagy
b) valamely tagállam által elismert közérdekű célért;
úgy, hogy a tudományos kutatások eredményeihez nem kaphat elsőbbségi hozzáférést az ilyen szervezet felett döntő befolyást gyakorló vállalkozás.
[60] DSM irányelv 2. cikk 3. kulturális örökségvédelmi intézmény": nyilvánosan hozzáférhető könyvtár vagy múzeum, illetve levéltár, vagy mozgóképörökség-védelmi vagy hangzóörökség-védelmi intézmény.
- 121/122 -
[61] Infosoc irányelv, 7. cikk (2) a) "kimásolás" az adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének más hordozóra bármilyen eszközzel, illetve bármilyen formában történő végleges vagy ideiglenes átvitele.
[62] Infosoc irányelv, 7. cikk (2) b) "újrahasznosítás" az adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele bármilyen módon a mű példányainak terjesztése, bérbeadás, on-line közvetítés vagy egyéb módon történő közvetítése útján. Az adatbázis valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli viszonteladásának ellenőrzésére vonatkozó jogot.
[63] Infosoc irányelv, 2. cikk
[64] Infosoc irányelv, 3. cikk
[65] Grad-Gyenge Anikó: i.m, 334. o.
[66] Pogácsás Anett: Különbözőség az egységben. A szerzői jogi szabályozás differenciálódásának hatása a jogterület szerepére és hatékonyságára. Pázmány Press, Budapest, 2017. 265. o.
[67] Pogácsás Anett: Tartalomáramlás és hozzáférés a szerzői jog "fogyasztói korszakában". In Medias Res, 2017/1. 162. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs, ME ÁJK, Civilisztikai Tudományok Intézete, Polgári Jogi Intézeti Tanszék.
Visszaugrás
