A művészet szabadságának jogi szempontú vizsgálata két irányból lehetséges: az egyik az alkotmányjogi (alapjogi) megközelítés, amely a szabad véleménynyilvánítás jogában gyökerezik, abban ölt testet, a másik pedig a szerzői jogi megközelítés, amely a polgári jog "leágazásaként" az alkotók és alkotásuk, valamint a felhasználók sajátos viszonyán keresztül értelmezhető és elemezhető. Ez utóbbi is visszavezethető egy-egy alapjogra, ugyanis a szerzőt megillető vagyoni jogok a tulajdonhoz való jogban gyökereznek, míg a szerző speciális személyhez fűződő jogait illetően az emberi méltóság alkotmányos biztosítékához lehet visszanyúlni.[1]
A két megközelítés leginkább abban különbözik egymástól, hogy a szabad véleménynyilvánítás magára a véleményre fókuszál, ezzel szemben a szerzői jog elsősorban a művészeti formában megtestesülő alkotás alkotóját helyezi középpontba.[2] Ebből fakad az alkotó (szerző) kizárólagos joga műve egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére.[3] Külön elemzés tárgya lehetne az alapjogok ütközésének és korlátozhatóságának kérdése, esetünkben a véleménynyilvánítási szabadság és a szerzői kizárólagos jog egymáshoz való viszonyának vizsgálata, főként azért, mert a joggyakorlatban sokkal inkább elismert a tulajdonhoz való jog korlátozása a szabad véleménynyilvánításhoz képest.[4]
Az Alkotmánybíróság (AB) ugyanakkor csak egy konkrét ügyben vizsgálta az Szjt. egy rendelkezésének alkotmányellenességét utólagos normakontroll keretében,[5] amelynek során a tulajdonkorlátozás közérdek-tesztjét és a véleménynyilvánítás szabadsága szükségesség-arányosság tesztjét is alkalmazta. Az indítványozó azt kérte, hogy az AB állapítsa meg az Szjt. 27. §-ának[6] alkotmányellenességét és semmisítse meg azt, mivel a jelzett szabály - a közös jogkezelő szervezettel szemben - nem adja meg az utólagos döntési lehetőséget az alkotóknak a már nyilvánosságra hozott művek sugárzására és más felhasználására vonatkozóan, ezáltal sérti az önrendelkezési jogot és a tulajdonhoz való jogot. Az AB leginkább azzal az indokolással utasította el az indítványt, hogy a szerzőt megillető vagyoni jogoknak - és így az önrendelkezési jognak -, valamint a művészeti élet szabadságának az Szjt. 27. §-ában meghatározott korlátozása a technikai fejlődés és a szerzői alkotások tömegméretű felhasználása miatt szükséges, és az elérni kívánt célhoz viszonyítva nem aránytalan.[7] Mindazonáltal kijelenthető, hogy az AB esetjogában nem egyértelműen meghatározott és nem is levezethető, hogy a szerzői jog mikor és mennyiben korlátozható.
Az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a szerzőt megillető egyes részjogosultságok jelentős mértékű korlátozása megengedett, amennyiben a szerző más részjogosultságainak érvényesítésével megfelelően biztosítható a védelem. A szerzői jog korlátozására ugyanakkor nem ab ovo van lehetőség, csak akkor, ha más alapjog érvényesülését a szerzői jogi szabályozáson belül vagy azon kívül nem lehet garantálni. A háromlépcsős teszt ugyanis - az AB gyakorlatával összhangban - nem egyszerű tulajdonként kezeli a szerzői vagyoni jogokat, hanem számol ennek a tulajdonon túlmutató, a szerzői véleményszabadságot biztosító jellegével is.[8]
A fentiekből is kiviláglik a szerzői jogi szabályozás egyik alapvető célja, a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei közötti érzékeny egyensúly megteremtése, illetve fenntartása, biztosítva az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás jogos igényeit is.[9] Ennek az egyensúlynak a biztosítása a szerzői felhasználási jogok törvényi korlátai között számon tartott szabad felhasználás intézményében manifesztálódik.[10] A szerzői vagyoni részjogosultságok alkotmányjogilag elismert korlátozhatóságától tehát eljuthatunk a szerzői jogi korlátokhoz, ezen belül a szabad felhasználás intézményesített eseteihez, amelyek közül ebben az írásban az alkotómunkára, a tudományos kutatásra, az archiválásra és az intézményi célú felhasználásra vonatkozó esetköröket vizsgáljuk.
A szerzőt alanyi jogon megillető kizárólagos jog tehát nem jelent korlátlan jogot, vagyis a szerzői jog csak az Szjt.-ben rögzített - közérdekű és jogos magánérdeket szolgáló - korlátok között gyakorolható. A korlátok alapvetően a vagyoni természetű jogosultságokra vonatkoznak, ami nem jelenti azt,
- 76/77 -
hogy a személyhez fűződő jogok is korlátlanok lennének.[11] Ez utóbbiakra is érvényes a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettsége és a joggal való visszaélés tilalma.[12]
Szerzői jogi szabályozásunk - benne a szabad felhasználás eseteivel - jelentős mértékben nemzetközi kötelezettségek függvénye. Ebben a körben kiemelendő a nemzetközi szerzői jogi együttműködés alapdokumentuma, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (Berni Uniós Egyezmény vagy BUE), amelynek legutolsó, párizsi szövegét az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet hirdette ki. A BUE vezette be az ún. "háromlépcsős" tesztet (lásd a következő pontban). A modern felhasználási módok kapcsán ki kell emelni a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői Jogi Szerződését, amely elsősorban az internetes felhasználások tekintetében irányadó. A közösségi jog területén megkerülhetetlen jogforrás az INFOSOC Irányelv,[13] amely szabályozza a szerzők és egyes kapcsolódó jogok jogosultjainak a többszörözéshez, a nyilvánossághoz való közvetítéshez (ezen belül különösképpen a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételhez) és a terjesztéshez fűződő jogait. Meghatározza továbbá az említett jogok tekintetében megengedhető kivételeket és korlátozásokat, illetve az egyetlen kötelező esetét e kivételeknek. A megengedhető kivételek és korlátozások viszonylag bő felsorolásának mindazonáltal számottevő harmonizációs hatása van, hiszen a tagállamok a számukra nyitva hagyott szabályozási opciókkal csak az irányelvben részletesen megszabott feltételek teljesítése esetén élhetnek. Megjegyzendő, hogy a BUE is bizonyos korlátozásokat (kivételeket) kötelezően ír elő, az esetek többségében viszont feltételeket határoz meg, amelyek bevezetéséről az egyes tagállamok szabadon dönthetnek.
Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy szabad felhasználásra csak akkor kerülhet sor, ha a műpéldány, amellyel összefüggésben a szabad felhasználásra sor kerül, jogszerűen áll a szabad felhasználást végezni kívánó rendelkezésére. Illegális forrásból tehát nem lehet szabadon felhasználni. A jogellenes forrásból történő magáncélú többszörözés jogelméleti tisztázásában Magyarország úttörő szerepet vállalt a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: Testület) SZJSZT-17/06. számú szakértői véleményével. A szakvéleményben foglaltak szerint az vezethető le a nemzetközi, közösségi és hazai szerzői jogi szabályozásból, hogy a jogellenes magáncélú másolás nem megengedett, sem szabad felhasználásként, sem pedig a jogdíjigényre való korlátozás alapján. Az SZJSZT-07/08/1. számú szakvéleményben a Testület megállapította, hogy az Szjt. rendelkezésekből[14] is levezethető az, amit több EU tagország szerzői joga is kifejezetten kimond, nevezetesen az, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó szabad felhasználásról nem lehet szó akkor, ha a másolást végző tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellet tudnia kellene, hogy a másolás illegális forrásból történik.[15]
Itt kell elhatárolást tennünk a szabad felhasználás és a szerzői jogi védelemből kizárt szellemi teljesítmények felhasználása között. Ez utóbbiak körébe azok a művek (bár a "művek" elnevezés helyett indokoltabb lenne az "írásművek" kifejezés használata) vagy egyéb, valamilyen szintű gondolatiságot tükröző megnyilvánulások tartoznak, amelyek eleve nem állnak szerzői jogi védelem alatt.[16] Az ide tartozó elemek felhasználása esetén tehát nem irányadók a szabad felhasználásra vonatkozó általános és eseti szabályok; ezek felhasználása (pl. egy tudományos műbe való beemelése) minden további nélkül megengedett.
Végül még egy elhatárolást kell tennünk a művek szabad felhasználása kapcsán, a már befejezett és nyilvánosságra hozott művek, valamint az el nem készült és nyilvánosságra nem került művek között. Az el nem készült, be nem fejezett művek alapjogi (a művészet szabadságának joga) és - a társadalmilag elismert egyéniség, eredetiség elérése esetén - szerzői jogi (mind személyhez fűződő, mind vagyoni jogok) védelméhez olyannyira nem férhet semmi kétség, hogy az Szjt. kifejezetten kizárja ezen művek szabad felhasználását, a nyilvánosságra általában nem tartozó alkotói munkafolyamat kiemelt védelme érdekében.[17] mindezek tükrében a szabad felhasználás
- olyan sajátos felhasználási módokat jelent, amelyek
- csak a vagyoni jogokat érintik,
- kizárólag a nyilvánosságra hozott művekre vonatkoznak, továbbá ahol
- nincs szükség a szerző hozzájárulására és
- a szerzőt főszabály szerint díjazás sem illeti meg.
A szabad felhasználás egyes - kivételes - eseteiben díjigény illeti meg a szerzőt, azonban a díjat a felhasználók nem közvetlenül fizetik meg, hanem kötelező közös jogkezelés útján jut el a jogosulthoz. Ilyen például a művek magáncélú másolására tekintettel fennálló díjigény,[18] amit a (szabad) felhasználók az üres hordozók árába beépítve fizetnek meg, és az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület osztja tovább az egyéb jogosulti csoportokat képviselő közös jogkezelő szervezeteknek.
A szabad felhasználásnak vannak általános - minden esetben kötelező - feltételei (ez az ún. "háromlépcsős teszt") és vannak egyedi esetfajtái, amelyeknél további speciális feltételeket is be kell tarta-
- 77/78 -
ni. A minden esetben kötelező feltételek a következők:[19]
a) csak már nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon;
b) a szabad felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit;
c) a szabad felhasználásnak meg kell felelnie a tisztesség követelményeinek és nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
Természetesen a b) és a c) pontban foglalt követelményeket mindig csak a konkrét eset ismeretében, annak elemzésével lehet értelmezni és alkalmazni. Az általános szabályoknak való meg nem felelés legszemléletesebb példája ugyanakkor a magáncélú másolás családiasság, "háziasság" körét meghaladó mennyiségben történő folytatása, melynek során még a szabad felhasználás speciális esetkörébe tartozó felhasználás is jogszerűtlen lehet, hiszen az vitathatatlan tény, hogy az már indokolatlanul károsítja a szerző érdekeit. Ettől függetlenül, annak megállapítása, hogy mikor válik a szabad felhasználás a mű rendes felhasználására sérelmessé, vagy az mikor károsítja indokolatlanul a szerző érdekeit, jogvita esetén a bíróság mérlegelésétől függ.
A digitális felhasználások és az online szolgáltatások nagymértékű elterjedése ugyanakkor új helyzet elé állította a jogalkotót nem csak a felhasználások engedélyezése, hanem a felmerülő szabad felhasználások kapcsán is. Az érdekek ütközését nem volt könnyű feloldani, mivel a szerzői jogok erőteljesebb védelmét és ellenőrzését kellett összeegyeztetni az információkhoz való hozzáférés digitális környezetben történő fenntartásával és bizonyos új típusú szabad felhasználások bevezetésével. A nemzetközi és a hazai jogalkotás sikerrel oldotta meg ezt a nem könnyű feladatot, bár azt sem szabad elhallgatni, hogy a művek indokolatlan és ellenőrizhetetlen másolását megakadályozni hivatott műszaki intézkedések törvényi bevezetése sok esetben gátját jelentik a szabad felhasználás érvényesülésének, alkalmazásának.
A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.[20] Ez a garanciális szabály is hivatott biztosítani a szerzők jogai és a felhasználói (társadalmi) érdek védelmének egyensúlyát. A szerzők "jogfosztásának" ára tehát a szabad felhasználás terjedelmének szigorú keretek közé szorítása.
A digitális kihívásoknak való megfelelés és az ezt fokozottan védő egyensúly biztosításának uniós szintű jogforrása a fentebb már említett INFOSOC Irányelv, amelynek az implementálását (Szjt.-be történő átültetését) rekord gyorsasággal végezte el a jogalkotó.[21] A kivételek számának növekedése és azok bevezetésének tagállamok számára nem kötelezővé tétele - egy kötelező esetet leszámítva - kétségkívül a szerzői jogi jogharmonizáció európai szintjének csökkenését vetítette előre. Az irányelv átültetése és alkalmazása óta eltelt tíz év ugyanakkor nem igazolta ezeket a félelmeket, és nem váltak valósággá a technikai vívmányok kiaknázása, valamint a szerzői és a felhasználói érdekek között fennálló egyensúly megbomlását előrevetítő pesszimista jóslatok.
A jogosulti oldalon megfogalmazott félelmeket Magyarországon a művek médiaszolgáltatók általi nyilvánossághoz közvetítését, illetve e felhasználási folyamat biztonságosabbá tételét elősegítő kivételek szították. Az INFOSOC Irányelv 5. Cikkének (1) bekezdése (az egyetlen kötelező kivétel) szerint szabad felhasználásnak minősülnek az olyan felhasználások, amelyek átmenetiek és időlegesek, kizárólagos céljuk, hogy lehetővé tegyék a művek egyébként megtörténő felhasználását, így elválaszthatatlan részét képezik azon műszaki folyamatnak, amellyel mindez lehetővé válhat, illetőleg semmilyen önálló gazdasági jelentőségük sincs, feltéve, hogy az harmadik személyek között a hálózati átvitel közvetítését, illetve a jogos felhasználást valósítja meg. Az INFOSOC Irányelv nem kötelező, a többszörözési jog alól kivételt engedő szabályai között kell kiemelni azt a két esetet, amikor a jogosultak engedélye és díjfizetés sem szükséges. Ezek a művek médiaszolgáltatók saját eszközeivel saját sugárzási és archiválási célra rögzítése, valamint a nonprofit keretek között működő nyilvános közkönyvtárak, oktatási intézmények, múzeumok, archívumok által végzett többszörözés. Ez utóbbi a közszolgálati médiaarchívumok számára jelent könnyebbséget.
Felhasználói oldalon ugyanakkor a hatásos műszaki intézkedések alkalmazása váltott ki aggodalmat, hiszen ezek nem csak a művek illegális hozzáférését akadályozhatják meg, hanem a szerzői jogi értelemben vett szabad műérzékelést, műélvezetet is meggátolhatják. Az irányelv ennek feloldására írja elő azt, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell a jogosultakat önkéntes intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy a műszaki intézkedésekbe már a tervezéskor beépüljenek bizonyos szerzői jogok alóli kivételek, vagy másképpen biztosítsák azok megvalósulását. Ilyen ösztönző mechanizmusként került beépítésre az Szjt.-be a 95/A. § és a 105/A. §.[22]
Az INFOSOC Irányelv 5. Cikkének (3) bekezdés a)-o) pontjai a többszörözés és a nyilvánossághoz közvetítés joga alóli alternatív, vagyis a tagállamok számára nem kötelező kivételeket sorolják fel, amikor engedély és díjfizetési kötelezettség sem hárul a felhasználókra, feltételezve a felhasználások nonprofit jellegét. Lényeges megjegyezni, hogy az INFOSOC Irányelv tervezete ismert volt az Szjt.
- 78/79 -
előkészítése idején is, és azt - bizonyos mértékig - már akkor figyelembe vette a jogalkotó. Mindezekre tekintettel az INFOSOC Irányelv átültetése nem igényelte szerzői jogunk átfogó reformját, csupán kisebb terjedelmű olyan módosításokat tett szükségessé, amelyek egyfelől nem bővítették a megengedett kivétlek körét, másfelől pedig megfeleltek a digitális felhasználások környezetében.
A szabad felhasználási esetek csoportosítására, elhatárolására több megközelítés is létezik a hazai jogirodalomban és a szerzői joggyakorlatban. A leginkább elfogadott, a kedvezményezett társadalmi érdekekhez kapcsolódó felosztás a következő:
- szellemi alkotótevékenység előmozdítása (idézés, átvétel),
- magáncélú másolatkészítés,
- intézményi célú másolatkészítés,
- információs jog érvényesülése és a művek közönséghez történő eljuttatásának elősegítése[23]
- társadalmi esélyegyenlőség, igazságszolgáltatáshoz és a közbiztonsághoz fűződő érdek érvényesülése.[24]
Külön kell foglalkozni a kapcsolódó jogi védelem alatt álló nem eredeti (ún. sui generis) adatbázisok esetében megengedett szabad felhasználási esetkörökkel.
Az idézés mű részletének szabad átemelése - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével.[25] Az idézésnek - jellegéből fakadóan - az irodalmi, ezen belül is a szakirodalmi műfajban, illetve a tudományos művek körében van a legnagyobb szerepe, de az utóbbi évtizedekben a filmalkotások és audiovizuális művek részleteinek felhasználása került előtérbe és kapott egyre nagyobb figyelmet.
Főszabály szerint idézni bármely műből lehet, kivéve a képző-, fotó- és iparművészeti alkotásokat. Ezeknél a műveknél ugyanis nem értelmezhető a műrészlet fogalma, azaz bármely részlet kiemelése csonkítaná, torzítaná az eredeti művet. Bár az Szjt. nem mondja ki, de nem igazán kivitelezhető az idézés a számítógépi programalkotások (szoftverek) esetében sem. A jogirodalom szerint nem megengedett olyan elektronikus adatbázis összeállítása sem, amely csak idézett műrészletekből áll, mivel ebben az esetben hiányzik az egyéni, eredeti új (átvevő) mű. Jelen felfogás szerint az adatbázisba szerkesztés eredetisége sem pótolja az engedélykérést az idézetek szerzőitől. Ezzel az állásponttal viszont szembe lehet állítani azt az egészestés filmalkotást, amely korábbi western-filmekből átemelt 1-2 perces idézetekből épített fel egy új filmalkotást teljesen új cselekménnyel. Értelemszerűen nem kivitelezhető ez a módszer pl. egy rádió-műsor vagy egy tudományos értekezés (tanulmány) esetében.
Lényeges elem, hogy az a mű, amely felhasználja az eredeti műből idézett, átvett részletet maga is a szerzői jog értelmében védett műnek minősüljön. Az Szjt. 1. § (3) bekezdése alapján a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. Kifejezetten nem minősül eredeti és egyéni műnek az alkotás, ha annak egyetlen önálló gondolata sincsen.[26]
Az idézés tehát a mű kis részletének beemelése egy másik műbe. Az idézés akkor jogszerű, amennyiben már nyilvánosságra hozott és önálló alkotásnak minősülő műből, a forrás és a szerző megjelölésével, változtatás nélkül és indokolt terjedelemben történik:
- a forrást és a szerzőt úgy kell megjelölni, hogy a mű és az idézet egyértelműen megállapítható legyen (a forrásmegjelölésnek régóta kialakultak a pontos és szabatos szokványai mind az irodalmi, mind az audiovizuális művek esetében);
- a változtatás tilalma nemcsak a beemelt részlet tényleges megváltoztatására vonatkozik, hanem arra is, hogy a részlet nem helyezhető olyan környezetbe, amellyel annak mondanivalója, üzenete módosulna;
- az idézés terjedelmének meghatározása során nem a mű és az idézés terjedelmét, hanem a mű és az idézés "tartalmi arányát" kell értékelni.
Az idézés kizárólag "alárendelt szerepet" játszhat a teljes műben. Ebből következik, hogy az átvevő műnek - az idézett műhöz képest - egyfajta önállósággal kell rendelkeznie azáltal, hogy domináns módon járul hozzá a teljes mű egyéni, eredeti jellegéhez. Az idézés tehát kizárólag kiegészítő szerepet tölthet be és nem szolgálhat a teljes mű egyéni, eredeti jellegének alapjául, csupán annak jellegét "erősítheti". Ez a kiegészítő (alárendelt) szerep egy zeneműben vagy egy filmalkotásban fokozottabban érzékelhető, ezáltal mérhető is.
Filmalkotások készítése során gyakran visszatérő kérdés, hogy más filmből hány perc részletet lehet szabadon felhasználni, beemelni az új műbe. Erre a kérdésre nem lehet általános zsinórmértékkel szolgálni. Leginkább az átvett és az átvevő mű hosszát, egymáshoz viszonyított arányát kell vizsgálni. Filmek esetében a gyakorlat általában az, hogy egy 90100 perces filmalkotásból, műsorból maximum 1,52 percet lehet szabadon felhasználni, vagyis idézni a fenti rendelkezések betartásával. Filmből történő
- 79/80 -
idézés esetén különösen fontos, hogy a néző képes legyen megállapítani, hogy mely részletek származnak az eredeti műből, vagyis hogy a beszerkesztett anyag elkülöníthető legyen az átvevő műtől.[27]
A gyakorlat kiemeli még, hogy idézésről csak akkor beszélhetünk, ha a műnek csak kisebb részlete kerül átvételre, a saját anyagtól világosan elkülöníthetően, azaz csak önálló, saját alkotói munka hozzáadásával létrejött műben lehet idézni.
Idézni csak saját műben lehet, az átvett részletnek valamilyen saját alkotást kell szolgálnia. E feltételt azért érdemes határozottan kiemelni, mert talán ez a legkevésbé közismert eleme az idézés fogalmának. Nem feltétel viszont, hogy csak azonos műfajú műben lehet szabadon idézetet alkalmazni, így pl. irodalmi mű rövid részlete részét képezheti egy filmalkotásnak, zeneműnek vagy grafikai alkotásnak is.
Az átvétel nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű, film részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.[28]
Átvétel a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja. Szűkebb az átvétel több szempontból: nem bármely műre vonatkozik, csak meghatározott célokra lehet átvenni, továbbá az átvevő művek felhasználási módjait is meghatározza a törvény, ez a többszörözés és a terjesztés.[29]
Az Szjt. 1999-es hatálybalépésekor csak az irodalmi és zeneművek szabad átvételét tette lehetővé. Ez bővült 2009. február 2-ai hatállyal a film, továbbá a vizuális művészetek alkotásaival. Lényeges szabály ehelyütt, hogy vizuális alkotások esetében a teljes mű felhasználható (átvehető), szemben az idézéssel. Ennek korlátja azonban a szűkebb felhasználási célkör és a jövedelemszerzés (profitorientáció) kizárása. Ebből a szabályból is következően, a szabad felhasználás nem terjed ki az átvevő művek kereskedelmi forgalomban történő értékesítésére.
A gyakorlatban mindig érzékeny kérdésként merül fel az idézés és az átvétel elhatárolása. Az idézés is és az átvétel is az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben történik. Az "indokolt terjedelem" szerzői jogi megítélésénél nem művészi vagy gazdasági szempontokat kell figyelembe venni. Az indokoltság terjedelmét az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdésében megfogalmazott feltételek határozzák meg. Mindezek fényében kell megvizsgálni az idézetnek vagy az átvételnek az eredeti műhöz, illetve az átvevő műhöz viszonyított arányát. Az átvétel fogalmával kapcsolatban az Szjt. az idézésre utal vissza. Átvétel egy mű olyan mértékű felhasználása másik műben, amely az idézést meghaladja. Az átvétel két formában valósulhat meg:
- egy mű részletének beemelése egy másik műbe
- vagy egy kisebb önálló mű teljes beemelése; Az átvétel a fenti feltételek teljesülése esetén is
csak akkor engedély- és díjmentes, ha az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Az üzletszerűség fogalmát az Szjt. nem határozza meg. Annak megállapításakor, hogy mi minősül üzletszerű felhasználásnak, INFOSOC Irányelv 42. preambuluma adhat támpontot, mely szerint a felhasználás üzletszerűségét a tevékenység jellege határozza meg. Az érintett intézmény (a felhasználó intézmény) szervezeti formája és a fenntartásának módja ebből a szempontból nem döntő tényező.
Végül, itt kell megemlíteni azt az esetkört, amely szerint a mű iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható. Az átdolgozott mű felhasználásához az eredeti mű szerzőjének engedélye is szükséges.[30] A 2009 óta hatályos szabály bevezetésének elsődleges célja a filmművészeti oktatás zavartalanságának biztosítása volt. A filmes vizsgafeladatok ugyanis szinte minden esetben művek (elsősorban irodalmi és zeneművek) átdolgozásával járnak, amelyek egyedi engedélyezése ebben a körben gyakorlatilag lehetetlen lenne. E szabad felhasználás természetesen csak az iskolai felhasználások keretei között megengedett. Minden további felhasználáshoz már elengedhetetlen a szerző(i jogosult) engedélye, így például egy adott vizsgafilm fesztiválon történő bemutatására vagy DVD-n történő terjesztése (akár az alkotó, akár az oktatási intézmény részéről) kizárólag a megfelelő engedélyek birtokában kerülhet sor.
A magáncélú másolás a többszörözési jog alóli kivételek legelterjedtebb és legellentmondásosabb esetének minősül. Ennek oka az, hogy ezt a szabad felhasználást a legnehezebb ellenőrizni, ennek során kerül ki leginkább a mű (és a műpéldány) a jogosult ellenőrzése alól. A magáncélú másolást szintén a digitális környezetben megvalósuló nagyszámú és ellenőrizetlen másolati példányok megjelenése és terjedése teszi fokozottan veszélyessé a szerzői közösség számára. A magáncélú másolásnak létezik egy alapesete[31] és léteznek sajátos esetei is az Szjt.-ben.[32]
Az alapeseti főszabály szerint természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az
- 80/81 -
jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. E műtípusok kizárását a szabad felhasználás köréből az alkotáshoz (pl. szoftver) vagy az adott teljesítményhez (előadóművészek előadásai) fűződő speciális érdekek védelme indokolja.
E másolatkészítés legfontosabb előfeltétele, hogy jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja, ahogyan ezt már a régi Szjt. is tartalmazta.[33] A magáncél szűken értelmezése ténylegesen a személyes felhasználást és a baráti-ismerősi kör műélvezetét szolgálja, tehát nem képzelhető el a rögzített műpéldányok értékesítése.[34]
Végül ki kell térni arra, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban, az Szjt. az üres hang- és képhordozók után jogdíjfizetési kötelezettséget állapít meg a szerzőket és szomszédos jogi jogosultak javára a magáncélú másolás miatt elmaradt haszon kompenzálására. Ezeket a díjakat - a termékek árába beépülve - közvetlenül a fogyasztók fizetik meg, és a termékek forgalmazóin keresztül jut el az ARTISJUS-hoz. Ez a közös jogkezelő szervezet gondoskodik a jogdíjak továbbosztásáról az érintett jogosulti csoportok közös jogkezelő szervezeteihez, akik a tényleges kifizetéseket bonyolítják. A hang- és képhordozó magáncélú másolására tekintettel az ARTISJUS évenként, a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben közzétett jogdíjközleménye tartalmazza a jogdíjak mértékét, amely audiokazetták és videokazetták esetében a hordozó időtartamától függően darabonkénti összeg. A magáncélú másolásra tekintettel fizetendő jogdíjakat az említett hordozók gyártója, import esetén a vám fizetésére kötelezettnek kell befizetnie az ARTISJUS-hoz. A jogdíjközleményben külön rendelkezések biztosítják a jogdíjmentességek (stúdió berendezésekhez használt kép- és hanghordozók, valamint export céljából történő forgalomba hozatal) alkalmazhatóságát.[35]
Ez a szabad felhasználási esetkör már létezett a régi Szjt.-ben is, de az INFOSOC Irányelvnek való megfeleltetés[36] részeként jelentős módosuláson esett át, amely egyfelől bővítette, másfelől viszont szűkítette ezt a lehetőséget.[37] A bővítés a szabad felhasználási célokat érintette oly módon, hogy a tudományos kutatás mellé további felhasználási formákat, lehetőségeket emelt be a normaszövegbe [35. § (4) bek. b)-d) pontjai]. A korlátozást pedig a kedvezményezett intézményi kör tételes felsorolása jelentette. Az uniós csatlakozásunk időpontjától (2004. április 1.) hatályos Szjt.-módosítás alapján csak a következő intézménytípusok számára adott ez a lehetőség: nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum. A korábbi szabályozás nem szűkítette le a lehetőséget erre a nonprofit, közfeladatokat ellátó intézményi körre.
2008-tól a jogalkotó tovább lazította - pontosabban a felhasználók számára könnyítette - ezt a törvényi szabályt. Kikerült a szabályozásból a vállalkozási tevékenységen kívüli cél, mint feltétel, bár kétségtelen tény, hogy a jövedelemszerzést vagy jövedelemfokozást kizáró szabály fenntartása lényegében ugyanezt jelenti. További könnyítést hozott az módosító szabály, amely a belső intézményi célt csupán a megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről készült másolatok esetében tartja fenn [35. § (4) bek. c) pont]. Azért fontos ennek a törvényi lehetőségnek a hangsúlyozása, mert ez adott esetben "felülírja" az archív példány megőrzését esetleg kizáró licenceszerződéses rendelkezést is.
A legfontosabb lazító szabály mindazonáltal annak a korábbi előírásnak a törlése volt, amely szerint csak saját példányról történhetett az archiválási célú másolatkészítés. A módosítás eredményeként egy kép- és archívumnak 2008-tól nem kell vizsgálnia a másolatkészítést megelőzően a forrás eredetiségét, vagyis bárhonnan beszerzett és birtokolt műpéldányról történhet a többszörözés.
Külön kell szólni az Szjt. 35. § (4) bekezdésének d) pontjáról, amely döntően a nemzeti audiovizuális archívum (NAVA) sajátos igényeit, egyedinek ígérkező rögzítési, másolatkészítési és archiválási módszereit hivatott tükrözni. Bár a kommentárok szerint ilyen, az intézményi célú másolatkészítés alapesetét megengedő külön törvény a mai napig nem született, álláspontunk szerint ilyen külön törvénynek tekinthető a Nemzeti Audiovizuális Archívumról szóló 2004. évi CXXXVII. törvény (NAVA törvény), még akkor is, ha ennek a speciális szabad felhasználási formának a bázisát az Szjt. 38. § (5) bekezdése tartalmazza.
Az időleges többszörözés az INFOSOC Irányelv egyetlen kötelezően átültetendő szabad felhasználási esetköre, amit már 1999-ben bevezetett az Szjt., így az uniós csatlakozás kapcsán csupán e szabály korrekciójára volt szükség.[38] Az időleges többszörözésnél az alábbi négy feltételnek együtt kell megvalósulni, hogy szabad felhasználásnak minősüljön:
- a többszörözésnek a szerző által engedélyezett, illetve az Szjt. rendelkezései alapján megengedett felhasználás körében kell maradnia, vagy azt kell szolgálnia, vagy - alternatív lehetőségként - lehetővé kell tennie az átvitelt harmadik személyek között
- 81/82 -
hálózaton, köztes szolgáltató által,
- a többszörözés a szerző által engedélyezett műfelhasználás megvalósulásához szükséges műszaki folyamat része kell legyen,[39]
- az időleges többszörözés a műszaki folyamat nélkülözhetetlen eleme kell legyen,
- az időleges többszörözésnek nem lehet önálló gazdasági jelentősége (nem lehet ebből külön bevétele a többszörözést végző felhasználónak).[40]
Bár ezek a szabályok leginkább a számítógépi programok futtatása során kapnak jelentőséget, valójában a földi és a műholdas sugárzás, valamint az interaktív lehívásos nyilvánossághoz közvetítés eseteiben is alkalmazhatók és alkalmazandók.[41] A szabályozás elsődleges "címzettjei" ennek tükrében tehát azok a közvetítő szolgáltatók, akik pl. mobil vagy internetes hálózaton keresztül történő nyilvánossághoz közvetítésben működnek közre, és ennek során szükségképpen másolatokat készítenek a műről.[42]
Az ideiglenes rögzítést lehetővé tevő törvényi szabály[43] is az INFOSOC Irányelv átültetése folyományaként került be az Szjt.-be. Annak ellenére, hogy a korábbi szabályozás nem tartalmazta ezt a lehetőséget, ez nem okozott problémát a médiaszolgáltatás gyakorlatában, mivel a jogosult és a médiaszolgáltató között a sugárzási szerződések rendezték a sugárzáshoz elengedhetetlen ideiglenes rögzítéseket. A szabályozás az alábbi feltételek fennállása esetén tekinti a médiaszolgáltató által készített ideiglenes rögzítéseket szabad felhasználásnak:
- kizárólag a médiaszolgáltató saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható műveiről készülhet a másolat,
- kizárólag a médiaszolgáltató (rádió- vagy televízió-szervezet) saját eszközeivel készülhet az ideiglenes rögzítés (ilyennek tekinthető a szervezet nevében vagy felelőssége alatt eljáró személy eszköze is),[44]
- az ideiglenes rögzítést a rögzítés elkészítésének időpontjától számított három hónapon belül meg kell semmisíteni, illetve törölni kell (kivéve, ha a jogosult és a médiaszolgáltató szervezet között a sugárzás engedélyezéséről szóló szerződés másképp rendelkezik).[45]
A törvényi rendelkezés harmadik feltétele csupán a megengedett leghosszabb időtartamot jelöli meg, vagyis a megsemmisítésre és a törlésre természetesen sor kerülhet három hónapnál rövidebb időn belül is. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott - rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők. Ilyen külön törvény a már említett NAVA törvény, amelynek a 7. § (4) bekezdése szerint: "A NAVA által archiválási céllal rögzített műsorszámok az Szjt. 35. § (7) bekezdése szempontjából rendkívüli dokumentációs értékkel bíró rögzítésnek minősülnek. " Az a fő probléma ezzel a rendelkezéssel az, hogy nem határozza meg a rendkívüli dokumentációs értékű rögzítések fogalmát, hanem általános jelleggel minősíti ennek a NAVA által rögzített műsorszámokat.
Az Szjt. végül egyértelművé teszi, hogy a magáncélú másolással kapcsolatos rendelkezések nem befolyásolhatják az ún. "üres-hordozó" jogdíjra és a reprográfiai jogdíjra vonatkozó rendelkezések érvényesülését, vagyis e díjigények - az említett szabad felhasználási estköröktől függetlenül - megilletik a jogosultakat.[46]
E szabad felhasználási esetkörök előzményei BUE-ban találhatók meg.[47] Az Szjt. korábban a nyilvánosan tartott beszédek és a nem oktatási, tudományos, ismeretterjesztő, illetve szórakoztatás céljából tartott nyilvános előadások (tárgyalások) felhasználását bármely célra engedélyezte. Beszédek esetén ez nem vonatkozott a gyűjteményes kiadásra, melyhez a szerző engedélyét kellett kérni. Az Szjt. EU-csatlakozást követő módosítása[48] biztosította az összhangot az INFOSOC Irányelvben[49] foglaltakkal. A módosítás leszűkítette a nyilvánosan tartott beszédeket a politikai beszédek szabad felhasználására, valamint mellőzte az előadások osztályozását a célhoz kötöttség szempontjából, azaz általában véve nem engedélyköteles a nyilvánosan tartott előadás felhasználása, függetlenül attól, hogy az előadást milyen célból tartották.
Az előadások és beszédek szabad felhasználásának alapfeltétele, hogy már nyilvánosságra hozott műre vonatkozzon. Zártkörű rendezvényeken elhangzott beszédek, felszólalások csak a szerző engedélyével használhatók fel. A nyilvánosságot ki nem záró előadások és politikai beszédek tartalma viszont szinte korlátok nélkül felhasználható. Itt lehetőség van az átvételnél meg nem engedett átszerkesztésre, részletekben való közlésre is, a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartása mellett. A nyilvános előadások és a politikai beszédek szabad felhasználásának további feltétele, hogy a felhasználás csak tájékoztatás céljára, a cél által indokolt terjedelemben történhet. A forrás és a szerző nevének megjelölése főszabályként kötelező, de új elem, hogy amennyiben ezek megjelölése lehetetlennek bizonyul, a név és a forrás feltüntetésének hiánya nem teszi jogellenessé a felhasználást.
A napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cik-
- 82/83 -
kek vagy e témákról sugárzott művek sajtóban történő többszörözését és a nyilvánossághoz közvetítését az Szjt. EU-csatlakozást követő módosítása iktatta be.[50] Ennek a rendelkezésnek a régi Szjt.-ben is megvolt már az előzménye a BUE 10bis cikkében foglaltak alapján, de "reaktiválását" az INFOSOC Irányelvben[51] foglaltaknak való megfeleltetés indokolta, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről és tényekről való tájékozódáshoz fűződő alapjog érvényesülésének előmozdítása mellett.
Lényeges, hogy csak a közérdek szempontjából jelentős (gazdasági, politikai) témák tartoznak a szabad felhasználás körébe, tehát pl. a tudományos, művészeti kategóriákra ez nem terjed ki. Ettől függetlenül ez a megújult szabály nagyon széles szabad felhasználási lehetőséget ad az írott és elektronikus sajtó kezébe pl. cikkek teljes terjedelmükben történő átvételének lehetővé tételével, aminek az egyedüli korlátja a szerző egyoldalú nyilatkozattal történő tiltása a felhasználással szemben.
A napi eseményekről való tájékoztatás lehetőségét megengedő törvényi rendelkezés[52] célja az, hogy az ezekről való tudósítói tevékenységet ne korlátozza az előzetes szerzői kontroll. A szerzői jogi jogosultak érdekét is szolgálja ugyanis, hogy műveik bemutatásáról a lehető legszélesebb körben tudomást szerezzen a közönség, vagyis a potenciális felhasználói kör. Az Szjt. e szabad felhasználását az INFOSOC Irányelvre[53] figyelemmel szabályozza, ezáltal a korábbi szabályozáshoz képest kevésbé szűkíti le a szabad felhasználás körét (nem határozza meg azt, hogy a felhasználás milyen típusú médiumban illetve műsorszámban történhet).[54]
E szabad felhasználás lehetősége az írott és az elektronikus sajtót egyaránt megilleti. A felhasználás azonban nem sértheti a szerzők érdekeit. Ez annyit jelent, hogy a műveket egyfelől csak az időszerű, vagyis az adott időponthoz fűződő, meghatározott napi eseményekkel kapcsolatos tájékoztatás céljára lehet felhasználni. További szűkítő feltétel, hogy a tájékoztatásnak napi eseményről kell szólnia. Másfelől a felhasználás csak a tájékoztatási cél által indokolt mértékben történhet. Nem tekinthető szabad felhasználásnak pl. egy zenedarab egészének sugárzása csupán arra tekintettel, hogy az egy koncert műsorán szerepel, amelyről a híradó beszámol. A napi eseménynek természetesen kapcsolódnia kell a felhasznált műhöz, de ezt a kapcsolatot az Szjt. nem pontosítja. Ezért nem kizárt, hogy egy szerző új művét bemutató aktuális esemény közlésénél a szerző más, nagy sikerű, de az aktuális esemény műsorán nem szereplő alkotásából is mutasson be részletet egy híradó. A szerző nevének feltüntetését a felhasználó kivételesen mellőzheti, de csak akkor, ha annak feltüntetése lehetetlennek bizonyul.
A művek szabad előadása az egyik legismertebb és - a magánmásoláshoz hasonlóan - az egyik legelterjedtebb szabad felhasználási esetkör, amelynek a rendeltetése a műveknek a nagyközönség számára történő zökkenőmentes hozzáférés biztosítása művelődés, szórakoztatás és nevelés céljából.[55] Külön kiemelést érdemel a művek magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen történő szabad előadása [38. § (1) bek. f) pontja]. A zártkörűség önmagában nem jelenti azt, hogy a felhasználó mentesülne pl. a zeneművek nyilvános előadása után való jogdíjfizetési kötelezettség alól. Nyilvános előadásnak tekintendő ugyanis minden, a magánhasználatot (családiasság, háziasság körét) meghaladó előadás. A mű magánhasználatra történő szabad előadása vagy lejátszása a privát környezetben történő felhasználásra van leszűkítve. Ez a felhasználás nem érheti el a nyilvános előadás szintjét.[56]
A jövedelemfokozás, és a jövedelemszerzés célját az Szjt. tág körben határozza meg.[57] A felhasználás ilyen célúnak tekintendő, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely stb.) vevőkörét növelje vagy a vendégek szórakozását szolgálja. A jogdíjfizetés alól az sem mentesíti a felhasználót, ha bizonyítani tudja, hogy az ilyen felhasználás nem gyarapította a bevételeit. A jövedelemszerzés is tágan értelmezendő: a belépti díj kategóriájába tartozik pl. annak elnevezésétől függetlenül bármilyen díjbeszedés (pl. a magas ruhatári díj, meghívómegváltás stb.).
A zártkörű rendezvény fogalmát is tágan értelmezi az Szjt., mivel a gazdálkodó szervezetek vagy annak nem minősülő jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) által kizárólag tagjaik, tisztségviselőik és munkavállalóik részére rendezett összejövetelt is zártkörűnek tekinti.[58] Természetesen a zártkörűség mellett az Szjt. 38. § (1) bekezdésében foglalt további követelményeknek is meg kell felelnie az összejövetelnek, ha a műveket engedély, illetve díjfizetés nélkül kívánja a rendező felhasználni.
Végül fontos hangsúlyozni, hogy a művek szabad előadása minden műtípus tekintetében megengedett, így filmekre, audiovizuális művekre is (korlátozás csak a színpadi művekre és szoftverekre vonatkozik).
Művek meghatározott intézményekben történő megjelenítését új szabad felhasználási esetként ugyancsak az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása vezette be.[59] Az INFOSOC Irányelv meglehetősen homályos megfogalmazású, értelmezési nehézségeket felvető szabálya[60] miatt ez a szabad felhasználási esetkör sokáig a viták kereszttüzében állt. Az átültetett norma lényege:
- 83/84 -
- a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában
- a tételesen meghatározott intézmények (beleértve a kép- és hangarchívumok) helyiségeiben e célra üzembe állított számítógépes monitorokon
- a gyűjteményeik részét képező műveket
- nem üzletszerűen
- tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára
- a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetik[61] és a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetik.[62]
E szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit a 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet (Szjt.vhr.) határozza meg. Mind a törvényi szabály, mind a Korm. rendelet a NAVA megszervezését és igénybevételét volti hivatott megkönnyíteni azáltal, hogy elősegíti a gyűjtemények és archívumok megfelelő - a kutatást és a tanulást is szolgáló - működtetését, akár dedikált hálózatok útján is. Az Szjt.vhr. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében e szabad felhasználással való visszaélés elkerülése érdekében a kedvezményezett intézmény köteles olyan műszaki intézkedés alkalmazására, amely megakadályozza a gyűjteménye hozzáférhetővé tett elemeinek
- módosítását (felülírását);
- engedély nélküli többszörözését (bármely hordozón való rögzítését, letöltését, nyomtatását vagy egyéb módon történő sokszorosítását);
- az igénybevevőként meghatározott személyek körén kívülre irányuló engedély nélküli közvetítését (ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is).
E szabad felhasználás alkalmazásának további feltétele, hogy a kedvezményezett intézmény szabályzatában az Szjt.vhr.-ben foglaltaknak megfelelően meghatározza az igénybevevők számára a számítógépes terminálokhoz való hozzáférés rendjét. Ez történhet oly módon is, hogy a hozzáférés feltételeként kikötik az igénybevevő nyilatkozatát arról, hogy a számítógépes terminálokat kizárólag a törvényben megfogalmazott tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából veszi igénybe.
Az igénybevevő a kedvezményezett intézmény nyilvánosság számára nyitva álló helyiségében felállított terminálon keresztül hozzáférhet a kedvezményezett intézmény hozzáférhetővé tett gyűjteményével összekapcsolt más kedvezményezett intézmény hozzáférhetővé tett gyűjteményével is. Ennek során az igénybevevő nem módosíthatja (írhatja felül) és nem többszörözheti engedély nélkül (rögzítheti hordozón, töltheti le, nyomtathatja ki vagy sokszorosíthatja egyéb módon) a számára hozzáférhetővé tett gyűjtemény elemeit.[63]
A dedikált hálózati hozzáférés biztosítása szempontjából fontos az a rendelkezés is, miszerint a kedvezményezett intézmény gyűjteménye e szabad felhasználás alapján történő hozzáférhetővé tétel céljából bármely más, kedvezményezett intézmény gyűjteményével szabadon összekapcsolható. A kedvezményezett intézmény gyűjteménye más, vele összekapcsolt kedvezményezett intézményben felállított terminálon keresztül az igénybevevő számára a nyilvánossághoz közvetíthető. A kedvezményezett intézmények gyűjteményei összekapcsolásának ugyanakkor olyan biztonságos műszaki megoldáson kell alapulnia, amely kizárja, hogy az egyes intézmények gyűjteményeinek igénybevevőin kívül más is hozzáférjen a gyűjteményekhez.[64]
Sokak szerint az adatbázisok jogi védelme nem kis fejtörés elé állítja a téma elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó szakembereket, tekintettel a jogterület komplexitására, valamint - a jogfejlődésnél mindig egy-két lépéssel előbb járó - technikai fejlődésre. Pragmatikus álláspont szerint az adatbázisok jogi védelmét illetően az tűnik a leginkább célravezetőnek, ha a gyakorlat alakítja ki az adatbázis azonosításának szempontjait, és ezek segítségével létrejöhet a védendő adatbázisok katalógusát. Tekintve, hogy a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis esetében a szerzői jogi törvényünkkel egyidős, míg a nem eredeti adatbázisok esetében tizenhárom éve bevezetett jogintézményről van szó, ez egy hosszabb folyamat eredménye lehet. Annyit mindenesetre ki lehet jelenteni, hogy az adatbázisok mindkét típusa a tananyagok, a szakirodalmi művek, a tudományos művek, valamint az internetes tartalmak készítése, összeállítása során kaphat kiemelt figyelmet, és ezeknél az alkotásoknál merülnek fel gyakrabban az adatbázisok szerkesztésére és felhasználására vonatkozó kérdések. Különleges szabad felhasználási esetek is megtalálhatók ezen a jogi terrénumon, ami szintén alátámasztja külön pontba szedésüket.
Az 1996-ban elfogadott Adatbázis-irányelv[65] formájuktól és tartalmuktól függetlenül terjeszti ki a jogvédelmet az adatbázisokra, másként fogalmazva az uniós jog nemcsak az adatbázis elrendezését, egyéni rendszerét oltalmazza, hanem annak tartalmi részét is. Az egyetlen lényegi különbség az, hogy a nem eredeti adatbázisok külön - nem szerzői jogi - védelmi idejét 15 évben állapítja meg az irányelv, szemben a szerzői művek hagyományos 70 éves védelmével.
- 84/85 -
Az Szjt. 1999-től 2002-ig a bevezető rendelkezések között tárgyalta a tágabb fogalmat, a gyűjteményes művek csoportját, míg az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések között csak az adatbázisokra vonatkozó speciális szabályokat ismertette meglehetősen szűkszavúan. E szabályozási koncepció tehát nem említette meg az adatbázist a szerzői művek példálózó felsorolásában, "csak" a gyűjteményes művek egyik típusaként nevesítette. Zavaró volt az is, hogy az Szjt. nem adott az adatbázisra fogalom-meghatározást. Az informatikai ipar képviselői pedig a jogintézmény eredeti elnevezésével ("adattár") voltak elégedetlenek, mondván, hogy ez nem tükrözi vissza a szó angol eredetijét (database), és itthon is az "adatbázis" szóhasználat az elfogadottabb.
Mindezektől, valamint a nem eredeti (szerzői műnek nem minősülő) adatbázisok szabályozásának hiányától eltekintve, az Szjt. vonatkozó szabályozása korszerűnek és időtállónak bizonyult. Eszerint szerzői jogi védelemben részesül a gyűjteményes mű, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű.[66] A védelem a gyűjteményes művet megilleti akkor is, ha annak részei, összetevői nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben. Releváns hazai bírói ítéletek hiányában ugyanakkor nem egyszerű annak meghatározása, hogy milyen szerkesztés tekinthető egyéninek, eredetinek.
Nem előfeltétele a szerkesztő szerzőségének megállapításánál, hogy a gyűjteményes műben foglalt részek, alkotóelemek önmagukban szerzői jogi védelem alatt álljanak. A szerkesztő szerzői jogi minősége akkor állapítható meg, ha a gyűjteményes mű létrehozására irányuló tevékenysége (művek kiválasztása, elrendezése stb.) egyéni, kreatív jellegű.[67] A szerkesztő szerzői joga csak a gyűjteményes mű, mint egész tekintetében érvényesül, de nem érinti a gyűjteménybe felvett művek szerzőinek önálló jogait.
A 2002 január 1-jétől hatályos törvénymódosítás[68] pontosabbá tette a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis szerzői jogi védelmének szabályait. A gyűjteményes mű helyett a gyűjtemény szót vezette be, amely akkor minősül gyűjteményes műnek, ha az említett feltételeknek megfelel. Eszerint tehát a gyűjteményes mű: a szerzői jogi védelemben részesülő gyűjtemény. Ez a változás azt eredményezte, hogy az Szjt.-ben a gyűjtemény vált a legszélesebb fogalommá. Gyűjtemény a gyűjteményes mű és gyűjteményes műnek nem minősülő adatbázis is. A gyűjtemények egyik fajtája az adatbázis, amely szerzői jogi védelemben részesül, ha egyben gyűjteményes műnek is számít, illetve a külön jogi védelemnek is tárgya lehet, ha jelentős ráfordításon alapuló adatbázis-előállítói teljesítményt hordoz. Abból a szabályból, hogy a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist megillető szerzői jogi védelem nem terjed ki az adatbázis tartalmi elemeire, az is következik, hogy a gyűjteményes mű szerzői jogi védelme nem eredményezi a gyűjteménybe felvett szerzői műnek nem minősülő tartalmi elemek szerzői jogi védelmét, védetté válását.
Az Szjt. jelzett módosítása iktatta be a törvénybe az adatbázis fogalmának a meghatározását az irányelv definíciójának alapulvételével. Eszerint adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek tartalmi elemeihez - számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon - egyedileg hozzá lehet férni.
Az Szjt. korábban is biztosította a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis jogszerű felhasználója számára azt a jogot, hogy a szerző engedélye nélkül elvégezhesse azokat a cselekményeket, amelyek az adatbázis tartalmához való hozzáféréshez és az adatbázis tartalmának rendeltetésszerű felhasználásához szükségesek. Ha csak az adatbázis valamely részének felhasználásához szereztek jogot, ezt a szabályt az adatbázis e részére kellett alkalmazni.
Az Szjt. említett módosításának fő célja az adatbázis-előállítók külön jogi védelmének bevezetése volt. E jogok az adatbázis előállítóját akkor illetik meg, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. A ráfordítás mennyiségileg vagy minőségileg, illetve mindkét szempontból is lehet jelentős. Hogy mi számít mennyiségileg vagy minőségileg jelentős ráfordításnak, azt a törvény nem fejti ki, rábízva mindezt a bírói gyakorlatra. A jogalkotó ehhez csak annyi fogódzót adott, hogy kimondta: ráfordításon nemcsak pénzügyi befektetést kell érteni, hanem energia-, munka- és időráfordítást is. E speciális külön védelem alapján az előállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy - akár mennyiségi, akár minőségi, akár mindkét értelemben véve - jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák.
Az adatbázis-előállító hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét kimásolják vagy újrahasznosítsák, feltéve, hogy ez ismételten és rendszeresen történik, továbbá sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.[69] Az adatbázisra vonatkozó külön jogi védelem alanya az adatbázis előállítója, vagyis az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében és kockázatára
- 85/86 -
kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról.
Az Szjt. szerint az adatbázisok az első nyilvánosságra hozatalt követő év első napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követő első év napjától számított tizenöt évig részesülnek védelemben, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist. Ez a védelmi idő újra kezdődik, ha az adatbázis tartalmát jelentősen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít. Ezzel a szabállyal lényegében korlátlan ideig tartó védelmet biztosíthat a maga számára az előállító.
A felhasználó jogosult kimásolni és újrahasznosítani az adatbázis jelentéktelen részét. Ha az adatbázis valamely részének felhasználására szerzett jogot, akkor az említett hasznosítási cselekményeket is csak az adatbázis e részére kell alkalmazni. A szabad felhasználási lehetőségek a következők:
- magáncélra bárki kimásolhatja az adatbázis tartalmát (akár jelentős részét is), ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja;[70]
- a forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára - a célnak megfelelő módon és mértékig - az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja;[71]
- bírósági, államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható, a célnak megfelelő módon és mértékig.[72]
Az Szjt. szerint az adatbázisok az első nyilvánosságra hozatalt követő év első napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követő első év napjától számított tizenöt évig részesülnek védelemben, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist. Ez a védelmi idő újra kezdődik, ha az adatbázis tartalmát jelentősen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít. Ezzel a szabállyal lényegében korlátlan ideig tartó védelmet biztosíthat a maga számára az előállító.
A NAVA működése során problémát jelenthet, hogy a külön jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében az Szjt. nem adott szabad felhasználást e tartalmak meghatározott intézményekben történő archiválási célú másolására[73] és képernyőn történő szabad megjelenítésére,[74] míg művek és szomszédos jogi teljesítmények esetében adottak ezek a szabad felhasználások. A jogszerű felhasználót csupán az adatbázis "jelentéktelen részeire" illeti meg a másolás joga, így a kedvezményezett intézmények is csupán ezzel a lehetőséggel élhetnek. ■
JEGYZETEK
[1] Erről bővebben lásd Cseporán Zsolt: A művészet szabadsága - A képzőművészet járulékos alapjogi jellege: a tulajdonhoz való jog. Pázmány Law Working Papers. Budapest, 2013/15.
[2] Alkotmányjogi értelemben a szerzői mű valóban nem más, mint formába öntött vélemény.
[3] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. §-ának (1) bekezdése alapján.
[4] Erről bővebben lásd Faludi Gábor: A szerzői jog és az iparjogvédelem belső korlátjai. Jogtudományi Közlöny 2006. 7-8. sz. 281. o.
[5] 482/B/2002 AB határozata (2007. április 3.).
[6] Szjt. 27. § (1) bek.: Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében - a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) felhasználása kivételével - a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval.
[7] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/F9999FA2F9875601C1257ADA00528DED?OpenDocument
[8] Gyenge Anikó: A szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere. HVG-ORAC, Budapest 2010. 227. o.
[9] Lásd az Szjt. preambulumában és Általános indokolásában.
[10] A szerző vagyoni jogai kizárólagos gyakorolhatóságának másik legfontosabb korlátja a védelmi idő lejárta. Szélesebb értelemben a korlátok közé tartozik a jogkimerülés [Szjt. 23. § (5) bek.] és a kötelező közös jogkezelésen (Szjt. 85. §) belül a szerző engedélyezési jogának díjigényre szorítása.
[11] A vagyoni jogosultságok vonatkozásában főszabályszerűen bármilyen felhasználáshoz a szerzői hozzájárulás szükséges, illetve a díjazás vélelme érvényesül. Az ez alóli kivételek kerülnek taxatív szabályozásra. Általánosan érvénysülő elv, hogy a vagyoni jogok korlátozása nem sértheti a szerző személyhez fűződő jogait.
[12] A személyhez fűződő jogosultságok korlátozásával találkozunk pl. a szolgálati művek esetén, a felhasználáshoz adott hozzájárulás visszavonásához kapcsolt felmondási jog korlátozásánál, vagy a szomszédos jogi jogosultak esetében a szerzőkhöz képest szűkebb körű személyhez fűződő jogoknál.
[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról.
[14] Szjt. 33. § (2) és (3) bek., 35. § (1) bek. és a 20. § (1) és (2) bek.
- 86/87 -
[15] 2014. április 10-én előzetes döntést hozott az Európai Unió Bírósága az ACI Adam kontra Stichting de Thuiskopie ügyben. A kérdés egyebek mellett az volt, hogy a tagállamok engedhetik-e a magáncélú többszörözés keretében a jogellenes forrásból történő másolást, vagy ez nem illik bele e szabad felhasználási esetkörbe. A válasz nemleges lett.
[16] Szjt. 1. § (4) bek.: Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések. (5) A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre. (6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.
[17] Az egy külön kérdés, hogy az Szjt. 10. § (4) bekezdése a szerző halála után fellelt mű tekintetében egy megdönthető vélelmet állít fel, amely szerint a szerző halála után fellelt művet - ha a szerző vagy jogutódja ellenkező nyilatkozatot nem tett vagy az ellenkezőjét másképp nem bizonyítják - úgy kell tekinteni, hogy a szerző azt nyilvánosságra hozatalra szánta.
[18] Szjt. 20. § (1) bek.
[19] Szjt. 33. § (2) bek.
[20] Szjt. 33. § (3) bek.
[21] 2003. évi CII. törvény az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról (hatályos: 2014. április 1-jétől).
[22] Szjt. 95/A. § (1) bek.: A reprográfiával [21. § (1) bek.] történő magáncélú másolás [35. § (1) bek.], továbbá a 34. § (2) bekezdésében, a 35. § (4) és (7) bekezdésében és a 41. §-ban szabályozott szabad felhasználási esetek tekintetében a szabad felhasználás kedvezményezettje követelheti, hogy a jogosult a műszaki intézkedések megkerülésével szemben a 95. § alapján biztosított védelem ellenére tegye lehetővé számára a szabad felhasználást, feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a műhöz jogszerűen férhet hozzá. Ha a felek között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás lehetővé tételének feltételeiről, a felek bármelyike kezdeményezheti a 105/A. § alapján történő eljárást.
105/A. § (1) bek.: Ha a szabad felhasználás kedvezményezettje és a jogosult között nem jön létre megállapodás arról, hogy a szabad felhasználást a műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelem (95. §) ellenére milyen feltételekkel teszik lehetővé (95/A. §), a felek bármelyike az egyeztető testülethez fordulhat.
[23] Az ide tartozó esetek (időleges többszörözés, ideiglenes rögzítés, a tájékoztatás és a közélet nyilvánosságának biztosítása, időszerű cikkek, műsorok szabad felhasználása, díszlet szabad felhasználása, kiállítások és aukciók reklámozása, tájékoztatás napi eseményekről, művek szabad előadása, művek megjelenítése, szabad könyvtári kölcsönzés) közül csak azokkal foglalkozunk bővebben, amelyek közvetlenül érintik az alkotómunkát, a tudományos kutatást, archiválást, és az intézményi célú felhasználást.
[24] Az ide tartozó esetekkel (fogyatékosokat szolgáló szabad felhasználás, bizonyítási célú szabad felhasználás, parlamenti munkát szolgáló szabad felhasználás) ebben az írásban nem foglalkozunk.
[25] Szjt. 35. § (1) bek.
[26] Bővebben lásd: BH 1992.631
[27] Bővebben lásd az SZJSZT-07/96. számú szakvéleményben.
[28] Szjt. 35. § (2) bek.
[29] Szjt. 35. § (3) bek.: Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra
[30] Szjt. 34. § (4) bek.
[31] Szjt. 35. § (1) bek.: Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b)-d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhető.
[32] A sajátos esetek egyike a magáncélú másolás korlátozása papíralapú kiadványnál. Az Szjt. a nyomtatott sajtó és egyéb művek egészének digitális formában történő magáncélú másolását (pl. scanner, fénymásoló) kiveszi a szabad felhasználás köréből. Továbbra is szabad felhasználásnak minősül egy könyv részeinek fénymásolása vagy egész könyv, napilap vagy folyóirat írógéppel, kézírással történő másolása. [Szjt. 35. § (2) bek.] A másik a magáncélú másolás korlátozása digitális másoltatásnál. Eszerint a műről számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra történő magáncélú másolatkészítés csak abban az esetben minősül szabad felhasználásnak, ha azt a felhasználó saját maga készíti el. [Szjt. 35. § (3) bek.] Ha tehát pl. egy CD lemezt valaki mással másoltat, hiába történik ez magáncélból, szabad felhasználásnak nem minősül. Ha azonban valaki saját maga rendelkezik egy erre alkalmas másoló berendezéssel, saját maga szabad felhasználás keretében megteheti a CD átírását.
[33] 1969. évi III. tv. 18. § (1) bek.
[34] A digitális korszakban és az internet világában már nem tekinthető tipikusnak a művek hordozókon történő rögzítése és terjesztése. Manapság a kedvenc műsorok közösségi oldalakra történő feltöltése és megosztása ölt mind nagyobb méreteket, amely nem tartozik a szabad felhasználások körébe. Ez a médiaszervezetek egyedi engedélyéhez kötött művelet, melynek elmaradása esetén a szervezetek követelhetik a jogsértés megszüntetését és egyéb jogérvényesítési eszközökkel is élhetnek. (Ennek hatásfoka és eredményessége külön tanulmány tárgya lehetne.)
[35] Ha egy egyébként a jogdíjfizetés hatálya alá tartozó üres hordozót "professzionális" sokszorosítás céljára használnak (típusosan egy rádió- vagy televíziószervezet alaptevékenysége keretében), akkor - a hangfelvétel-engedélyezés hatálya alá eső hangfelvételek és audiovizuális műhöz történő zenerögzítések esetén -szükségszerű, hogy a sokszorosítást az ARTISJUS "jogosítsa". Az előírt igazolás és (zenemű többszörözés esetén) a hangfelvétel-jogosítási szerződés biztosítja a rendszer zártságát, valamint azt, hogy a professzionális célú felhasználók mentességet élvezzenek és csak a
- 87/88 -
magáncélú másolatkészítésre tipikusan használt hordozók után fizessenek e jogdíjak kötelezettjei jogdíjat.
[36] Az INFOSOC Irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja csak meghatározott intézmények javára teszi lehetővé - szabad felhasználásként - az intézményi célra történő másolatkészítést.
[37] Szjt. 35. § (4) bek.: Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és
a) tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges,
b) nyilvános könyvtári ellátás vagy a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára készül,
c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről belső intézményi célra készül, vagy
d) külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.
[38] Szjt. 35. § (6) bek.: Szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső - a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség nélküli - időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye
a) az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy
b) a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználását.
[39] Különös jelentősége van e kivételt engedő szabálynak a caching és browsing néven ismert folyamatoknál. Ezekben az esetekben az ideiglenes műtárolás (többszörözés) keretében az internetes felhasználás gyorsabbá, hatékonyabbá válik. Mivel ezek már kívül esnek a szűkebben vett tárgykörünkön, ezért bővebb elemzésüktől eltekintünk.
[40] Az Európai Bíróság Infopaq II. ügyben hozott C-302/10. sz. döntése szerint az időleges többszörözés akkor elfogadható, ha az "a mű jogszerű felhasználásából származó előnyökön túlmenően nem keletkeztet további előnyöket", azaz nem tesz lehetővé olyan további felhasználást, amelyért a jogosult már nem kapott megfelelő díjazást. (Az Infopaq döntéseknek /C-5/08. sz. Infopaq I./ a jelentősége abban van, hogy e szabad felhasználási lehetőséget a teljesen automatikusan megvalósuló időleges többszörözéseken túlra is megnyitja.)
[41] Ezt erősíti és támasztja alá az Szjt. 26. §-ának (6) és (8) bekezdése.
[42] Ehelyütt figyelemmel kell lenni a 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.) közvetítői felelősséget korlátozó rendelkezéseire is.
[43] Szjt. 35. § (7) bek.: Szabad felhasználás a saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható műről a rádió- vagy televízió-szervezet által saját eszközeivel készített ideiglenes rögzítés. Ha a sugárzás engedélyezésére kötött szerződés másként nem rendelkezik, e rögzítést a rögzítés elkészítésének időpontjától számított három hónapon belül meg kell semmisíteni, illetve törölni kell. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott - rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők.
[44] Ehhez kapcsolódik az Európai Bíróság C-510/10. számú (DR és TV2 Danmark ügy) ítélete, amely szerint a "saját eszközeikkel" kifejezést az uniós jog keretében, önállóan és egységesen kell értelmezni. Eszerint bármely, a műsorsugárzó szervezet nevében vagy annak felelőssége alatt eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül. Ennek keretében a tagállami bíróságoknak azt kell megítélnie, hogy az adott jogvitában ez a személy a műsorsugárzó szervezet nevében, vagy legalább annak felelőssége alatt eljáró személynek tekinthető-e. Ez utóbbi kapcsán ugyanis egyértelmű, hogy a műveik jogosulatlan rögzítése által veszélyeztetett szerzőkkel szemben a műsorsugárzó szervezet ugyanolyan kártérítési felelősséggel tartozik a harmadik személynek (pl. egy jogilag független külső televíziós műsorgyártó cégnek) a konkrét rögzítéssel összefüggő cselekményeivel vagy mulasztásával okozott károkért, mintha maga a műsorsugárzó szervezet járt volna el és mulasztott volna.
[45] Ez a szabály csupán szerződéspótló (diszpozitív jellegű), vagyis csak eltérő szerződési kikötés hiányában érvényesül.
[46] Szjt. 35. § (8) bek.
[47] Az 1975. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett Berni Egyezmény 2bis cikk (1) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamok törvényhozóinak arra, hogy a védelemből kizárják a bírósági tárgyalások során elhangzott valamint a politikai beszédeket. Az előadások, szónoki beszédek és más nyilvánosan elhangzott azonos jellegű művek tekintetében a 2bis cikk (2) bekezdés lehetővé teszi a törvényhozóknak, hogy megengedjék a tájékoztatás céljával összhangban az ilyen beszédek sajtóban való közzétételét, illetve az Egyezményben meghatározott módokon történő nyilvánossághoz közvetítését.
[48] Szjt. 36. § (1) bek.: Nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul. Az említett művek gyűjteményes kiadásához a szerző engedélye szükséges.
[49] 5. cikk (3) bekezdésének f) pontja.
[50] Szjt. 36. § (2) bek.: Napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők, nyilvánossághoz közvetíthetők - ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt [26. § (8) bek.] is -, feltéve, hogy a szerző nem tett az ilyen felhasználást megtiltó nyilatkozatot. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni.
[51] 5. cikk (3) bekezdésének c) pontja.
[52] Szjt. 37. §: Egyes művek az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul.
- 88/89 -
[53] 5. cikk (3) bekezdésének c) pontja.
[54] A korábbi szabályozás szigorúbb feltételeket támasztott, így egyes művek csak politikai vagy más időszerű műsorszámok keretében voltak bemutathatók.
[55] Szjt. 38. § (1) bek.: Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a művek előadhatók a következő esetekben:
a) színpadi mű esetében műkedvelő művészeti csoportok előadásán, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerződésbe,
b) iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken,
c) szociális és időskori gondozás keretében,
e) vallási közösségek vallásos szertartásain és vallásos ünnepségein,
f) magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen.
[56] A magánhasználat és a zártkörűség közötti különbség elhatárolási alkalomadtán problémákat vethet fel. Az Szjt. ugyanis konkrétan nem határozza meg az előadáson résztvevők számának korlátozásával vagy másként a magánhasználat jelentését. Az elhatárolási probléma az adott esetben bírói mérlegelést igényel. Előfordulhat ugyanis, hogy egy családi rendezvény szélesebb körű felhasználást eredményez mint egy kisebb zárt körű rendezvény. Az utóbbi esetben a szabad felhasználás megállapítása szigorúbb feltételekhez kötött, itt ugyanis az Szjt. megköveteli az alkalomszerűséget, és a közreműködők díjazása sem megengedett. A magánhasználat keretében történő előadás vagy lejátszás szabad felhasználásnak minősítéséhez elegendő, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.
[57] Szjt. 38. § (2) bek.: Jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevőkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja. Jövedelemszerzésnek minősül különösen a belépődíj szedése, akkor is, ha egyéb elnevezés alatt történik. Díjazásnak minősül a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költségeket meghaladó térítés is.
[58] Szjt. 38. § (4) bek.: Zártkörű a gazdálkodó szervezetek, továbbá a gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogi személyek által kizárólag tagjaik, tisztségviselőik, munkavállalóik részére rendezett összejövetel is.
[59] Szjt. 38. § (5) bek.: A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében - külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is, feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.
[60] 5. cikk (3) bekezdésének n) pontja
[61] A megjelenítés a nyilvános előadás (Szjt. 24-25. §) egyik formájának, típusának tekinthető.
[62] A közvetítés a mű nyilvánossághoz való közvetítésével (26-28. §) rokonítható.
[64] Az Szjt.vhr. kimondja azt is, hogy a gyűjtemények összekapcsolása a járulékos vagy közbenső időleges többszörözésen kívül nem valósíthatja meg a hozzáférhetővé tett művek és más, szerzői jogi védelem alatt álló teljesítmények többszörözését. Ez a rendelkezés már a szerzők és más jogosultak érdekeit lesz hivatott védelmezni.
[65] Az Európa Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről.
[66] A "Szerzői jogi védelem fennállása műholdas televízióprogramok térképe és frekvencia táblázat esetében" tárgyú SZJSZT-38/06. számú szakvélemény ennek kapcsán kifejtette, hogy adatbázisok esetén "az elrendezés elsősorban akkor tekinthető egyéninek, eredetinek, ha az meghaladja a nyilvánvaló sorrendbe illeszthető tulajdonságok alapján (például kezdőbetű, súly, hossz) történő automatikus rendezést".
[67] A "Könyvtárak állománygyarapítási tanácsadójának jogi védelme; internetes felhasználási jogának gyakorlása" tárgyú SZJSZT-14/02 számú szakvélemény ennek kapcsán kifejtette, hogy az Új Könyvek nem éri el a szerzői jogi védelemhez az Szjt. által megkívánt egyéni, eredeti jelleget, nem "gyűjteményes mű", mivel az elrendezés, szerkesztés közismert szabályok szerint történik (betűrend, Egyetemes Tizedes Osztályozás, bibliográfiai szabályok), a feldolgozott könyveket pedig nem valamilyen elv szerint válogatják ki, hanem elvileg az összes megjelent művet ismertetik.
[68] Beiktatta a 2001. évi LXXVII. törvény.
[69] A "Hazai és külföldi időszaki kiadványok tartalmának digitális archiválásával összefüggő szerzői jogi kérdések" tárgyú SZJSZT-29/2004. sz. szakvélemény ennek kapcsán megállapította, hogy "a könyvtár gyűjteményének részét képező, nyomdászati úton megjelenített művek, adatbázisok digitális formára hozása - akár szkennelés útján, akár más módon, például irodalmi művek esetén ismételt begépeléssel - a szerzői jog fogalomrendszerében "többszörözésnek", illetve "kimásolásnak" minősül. [...] Gyakran előfordul, hogy a kiadó kiadja CD-ROM-on vagy közzéteszi az interneten a hosszabb időszak alatt megjelent időszaki kiadványok nagy részét (vagy összességét). Gyakran számítógépi programot is fejlesztenek az adatbázishoz, amellyel elektronikusan is kereshetővé válik az adatbázis. Ha a kiadónak ez a tevékenysége a tartalom megszerzése (egybegyűjtése), ellenőrzése vagy megjelenítése tekintetében jelentős ráfordítást igényel, az összefoglalt adatbázis tekintetében is fennáll a sui generis oltalom. Amennyiben a könyvtár a cikkek/tanulmányok kumulált adatbázisát használja fel forrásként, amely digitalizált adatbázis előállítása már jelentős ráfordítást igényelt a kiadó részéről, úgy ez esetben számolnia kell az adatbázis-előállító kapcsolódó jogaival. Ha viszont a könyvtár azt a megoldást választ-
- 89/90 -
ja, hogy a folyóirat egyes nyomtatott számaiból (pl. szkenneléssel) végzi az archiválást - és olyan folyóiratot másol, amelynek egy száma nem jelentős ráfordítással jött létre -, akkor nem kell ilyen kapcsolódó joggal foglalkoznia.
[73] Szjt. 35. § (4) bek.
[74] Szjt. 38. § (5) bek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főosztályvezető (Magyar Művészeti Akadémia Titkársága), a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja, a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület alelnöke.
Visszaugrás
