Dr. habil. Madai Sándor PhD[1] - Dr. habil. Pápai-Tarr Ágnes[2]: Tevékeny megbánás és közvetítői eljárás, mint az áldozati jogok hatékony érvényesítésének lehetséges eszköze[1] (JURA, 2023/3., 45-59. o.)

I. Bevezetés

A tevékeny megbánás - lényegét tekintve - az állam büntetőhatalmának - pontosabban annak büntetőjogi megnyilvánulásának - korlátozása, amely önkorlátozás, hiszen az állam saját döntése alapján adja fel az általa meghatározott cselekményi körben, illetőleg feltételek mellett a büntetőigényének érvényesítéséhez fűződő jogát. Az állam ilyen irányú elköteleződésének számos oka lehet: a szemlélet helyességének elfogadása, a nemzetközi trendekhez történő csatlakozási szándék,[2] az utilitarista szemlélet (a gyorsabb, hatékonyabb büntetőeljárások lefolytatásához fűződő igény), de akár ezek különböző egyvelege is adhatja az elköteleződés motívumát. Érdekes ugyanakkor abból a szempontból, hogy ez az önkorlátozás nem abszolút és nem feltétlen. Ilyen értelemben, s erről az oldalról megközelítve a kérdést, számos, előre nem látható tényező befolyásolhatja az állami önkorlátozást. Nem abszolút abban az értelemben, hogy - miként látni fogjuk - csupán csekélyebb súlyú cselekmények esetében járhat azzal, hogy érvényesülése esetén az állam lemond a büntetőigényének érvényesítéséről, más, szintén - talán - nem túl súlyosnak tekinthető cselekményi körben már nincs erről szó, azon esetekben csupán a korlátlan enyhítés lehetőségét adja meg a bírónak. Ez utóbbi körben tehát az állam mindenképpen kifejezi rosszallását, még ha az nem is bizonyosan lesz az elkövetőre nézve olyan súlyú, mint tevékeny megbánás nélkül. A büntetőigény érvényesítéséről történő lemondás nem is feltétlen, hiszen - a büntetési tétel meghatározottságán túl - további feltételek teljesülése mellett kerülhet csak alkalmazásra. Az állam büntetőhatalmának ilyen típusú önkorlátozása talán nem is képzelhető el más jellegű konstrukcióban, persze lehet a hangsúlyokat máshová helyezni, másként kialakítani a feltételeket meghatározó keretrendszert, de ez már egy-egy állam társadalmi berendezkedésén, jogi hátterén, s nem utolsó sorban a jogalkotó törekvésein múlik.

A tevékeny megbánás anyagi jogi szabályait ezúttal a szabályozástörténet rövid bemutatását követően, elsősorban gyakorlati szemszögből és a sértett érdekeinek és lehetséges szempontjainak szem előtt tartásával kíván-

- 45/46 -

juk elemezni. Hazánkban a 2006. évi LI. törvény Btk. és Be. módosításokat eszközölve teremtette meg egyrészről a tevékeny megbánás, másrészről a közvetítői eljárás alkalmazási feltételeit. A közvetítői eljárás lefolytatásának részletszabályait pedig külön törvény tartalmazza, a 2006. évi CXXIII. törvény. A tevékeny megbánás anyagi jogi rendelkezései és a közvetítői eljárás szabályai szorosan összefonódva élnek a jogi köztudatban. A tevékeny megbánás egyik alkalmazási feltétele a közvetítői eljárás lefolytatása, vagyis a tevékeny megbánást, mint büntethetőséget megszüntető okot kizárólag sikeres közvetítői eljárás lefolytatásának eredményeként értelmezhetjük. A szoros összefonódás miatt gyakran a két jogintézményt egymás szinonímájaként is használjuk, annak ellenére is, hogy a különbségtétel közöttük egyértelműen adott.

II. A tevékeny megbánás bevezetése a magyar büntetőjogba

Hazánkban nem volt előzmények nélküli a tevékeny megbánás szabályainak ismételt bevezetése, pontosabban fogalmazva: továbbfejlesztése, a korábbi tartalom átalakítása.[3] Helytelen lenne nem a tevékeny megbánás közvetlen - bár jogkövetkezményét tekintve nem teljesen azonos - előképének tekinteni az 1978. évi IV. törvény 332. §-ban - már a hatályba lépésekor szereplő - megoldást.[4] A korábbi megoldás alkalmazási köre, illetőleg jellemzői részben eltérnek a mostani szabályozástól, a mögötte meghúzódó jogpolitikai indokok is részben más színezetűek, ez talán nem meglepő, ha a jogrendszer mögötti társadalmi viszonyok különbözőségére gondolunk. A korábbi alapokat érintő jogpolitikai indokok a kár megtérítésére, valamint a látencia csökkentésére törekedtek.[5] Ezen következmények természetesen nem kizártak az újabb irány esetén sem, azonban - ha a resztoratív igazságszolgáltatás koncepciójából kiindulva tekintjük az új megközelítést -, az új szabályozás alapja a felek konfliktusának - aktív közreműködésükkel történő - rendezése. A szabályozás indokait azonban nem lehet "patikamérlegen" összehasonlítani, hiszen mindkét irányban megtalálható szinte mindegyik, a másik elképzelésben megjelenő hatás, illetőleg következmény, hiszen mindkettőben tükröződik az a szemlélet, - a jogalkotó döntése alapján - hogy lemond a büntetőhatalmának teljes körű érvényesítéséről, vagy - a korábbi megközelítés alapján - legalábbis feljogosította a bírót arra, hogy értékelje a körülményeket belátása szerint, ami akár büntetlenséghez is vezethetett. Az újabb szabályozás alapjául szolgáló jogalkotói elképzelés szerint a tevékeny megbánás nem az 1978. évi Btk. 332. §-ában szereplő tevékeny megbánás alkalmazásának kiterjesztése a bűncselekmények szélesebb körére. Egyrészt a tevékeny megbánás feltételeinek megvalósulása esetén az új Btk. - a büntetés korlátlan enyhítése, illetőleg mellőzése helyett - a büntethetőség megszűnését, illetve egyes

- 46/47 -

súlyosabban minősülő bűncselekmények esetében a korlátlan enyhítést tartalmazza jogi következményként. Másrészt a tevékeny megbánás figyelembe vételének nemcsak egyes vagyon elleni bűncselekmények esetén van helye, hanem a személy elleni, s a közlekedési bűncselekmények esetében is, ugyanakkor a bűncselekmény súlyosságára tekintettel korlátozta, hogy mikor vehető figyelembe a tevékeny megbánás, hiszen az legfeljebb az öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásban vehető figyelembe. Harmadrészt a tevékeny megbánás csak és kizárólag a közvetítői eljárás keretében történő kártérítés, illetve jóvátétel esetén eredményezhette a büntetőeljárás megszüntetését, vagy a büntetés korlátlan enyhítését.[6] A tevékeny megbánás jelenleg hatályos szabályozása az eredeti elképzeléshez képest többször módosult. Az első változás 2009-ben következett be[7] a normaszövegben. Eredetileg ugyanis a jogalkotó a tevékeny megbánás esetén nem tett különbséget aszerint, hogy a terhelt bűntettet vagy vétséget követett volna el. A módosítás előtt egyedül az elkövetett bűncselekmény büntetési tételét illetően vált el a háromévi, illetve az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmények kategóriája a jogkövetkezmények tekintetében, miszerint az előbbinél a büntetlenséget, míg az utóbbinál a büntetés korlátlan enyhítését tette lehetővé a törvényalkotó. A módosítással megfontolva azt, hogy a vétségek mégis a bűncselekmények kevésbé súlyos kategóriáját alkotják, vétségek elkövetése esetén büntetési tételtől függetlenül a terhelt nem büntethető. Arra azonban mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet, hogy ez még véletlenül sem jelentette - s a mai szabályozásban sem jelenti - automatikusan azt, hogy valamennyi vétség esetén sor kerülhet a tevékeny megbánásra, hiszen már az eredeti normaszöveg is tartalmazott olyan kizáró okokat, amelyek felmerülése esetén a törvény erejénél fogva kizárt a jogintézmény alkalmazása; ezek között pedig találunk olyat is, amely magára a cselekményre vonatkozik, s nem befolyásolja annak vétségi jellegét. Arra is utalnunk kell ugyanakkor, hogy nincs megnyugtatóan és teljes körűen tisztázva annak lehetősége, hogy miként kezelendő (kezelhető-e egyáltalán) az a helyzet, ha az eljárás - későbbi szakaszában - olyan fordulatot vesz, hogy mégsem róható az elkövető terhére a kizáró ok, vagyis az nem állt fenn, ám arra tekintettel nem kerülhetett sor a tevékeny megbánás alkalmazására. Ugyanezen módosításra vezethető vissza az elkövető beismerési kötelezettsége. Eleinte kérdésként merülhetett volna fel, hogy elegendő-e a ténybeli, vagy csupán a bűnösségre kiterjedő beismerés szolgálhatja a jogalkotói cél megvalósulását. Az indokolás egyértelműen leszögezte, hogy az utóbbi fogadható el.[8]

Szintén módosult a norma a jóvátételt illető szövegrészben is. A korábbiak szerint - egyebek mellett - akkor voltak csak alkalmazhatóak a tevékeny megbánáshoz kapcsolódó jogkövetkezmények, ha az elkövető a "bűn-

- 47/48 -

cselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette." A 2009-es módosítást követően ezen szövegrészt a "sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette" fordulat váltotta fel. Ezt - a szabályozási irány szempontjából - nagyobb jelentőségűnek nem tekinthetjük, inkább a jogalkalmazás során felmerülő kérdések pontosítására irányult a jogalkotó szándéka. A normaszöveg szintjén is egyértelművé vált, hogy a tevékeny megbánás elengedhetetlen feltétele lett a jóvátétel módjában való megegyezés és maga a jóvátétel; utóbbi alatt ekkortól bármilyen, a sértett által elfogadott módon és mértékben meghatározott szolgáltatást kell érteni. Természetesen a szélesebb értelemben vett jóvátétel körébe tartozik az okozott kárnak a sértett részére a sértett által elfogadott módon és mértékben történő megtérítése is, ami lehet akár részbeni kártérítés, vagy járadékfizetésben való megegyezés. Fontos azonban rámutatni arra, hogy a tevékeny megbánásnak nem elsődleges célja a pénzbeli kiegyenlítés, ez csupán az egyik lehetséges jóvátételi cselekmény.[9]

Egy későbbi módosítás során[10] apró - ám fontos - korrekció történt: a jogalkotó több bűncselekmény elkövetése esetére, pontosabban a halmazatban értékelt cselekmények kapcsán deklarálta, hogy milyen kihatása lehetett bizonyos konstrukciókban a tevékeny megbánásnak e más bűncselekmények miatti felelősségre.

Az új Btk.[11] a 29. §-ban szabályozza a tevékeny megbánás feltételrendszerét, amely a korábbi módosításokat követően - úgy tűnik - kiforrottnak volt tekinthető, így a kodifikációs során két változtatásra került "csupán" sor: egyfelől a tevékeny megbánás alapjául szolgáló cselekményi kört szélesítette a jogalkotó, valamint kiegészült azzal, hogy a közvetítői eljárást megelőző jóvátétel is figyelembe veendő, amennyiben azt utóbb a közvetítői eljárásban jóváhagyták.

A magyar jogalkotó eredetileg három nagy bűncselekményi kategóriára limitálta a közvetítés lehetőségét,[12] ugyanakkor miként fent láttuk, a bűncselekményi katalógusok köre a jogintézmény bevezetése óta szintén bővült. A jelenleg hatályos szabályok alapján a tevékeny megbánás büntethetőséget megszüntető okként kerül figyelembevételre az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetén. A törvény a jogalkalmazó szabad mérlegelési lehetőségét tehát mind a bűncselekmények típusa, mind a bűncselekmények tárgyi súlya tekintetében korlátozza. A tevékeny megbánás alkalmazásának és a közvetítői eljárás törvényes lefolytatásának első és nagyon fontos feltétele tehát a bűncselekmény helyes minősítése, hiszen így dönthető el, hogy valóban lefolytatható-e adott bűncselekményi kategórián belül a közvetítői eljárás.

- 48/49 -

III. A tevékeny megbánás alkalmazásának feltételei a hatályos szabályok alapján

A tevékeny megbánás jelenlegi szabályozása szerint, amennyiben a cselekmény a Btk.-ban meghatározott bűncselekményi csoporthoz tartozó vétség, illetve háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett és a terhelt a vádemelésig a bűncselekmény elkövetését beismerte és közvetítői eljárás keretében - vagy ezt megelőzően, de közvetítői eljárás keretében jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette, a büntetlenséget ajánlja a jogalkotó. Ebben az esetben a sikeres közvetítői eljárás és a felek megállapodása esetén az ügyész megszünteti az eljárást. Amennyiben ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő az elkövetett bűntett, akkor a fenti feltételekkel a büntetés korlátlan enyhítésére van lehetőség, melyre természetesen csak a bíróságnak van kompetenciája, így ebben az esetben az ügyész vádat emel, és a bíróság a büntetéskiszabásnál veszi figyelembe, a terheltnek a sértett irányában megnyilvánuló és a sértett által közvetítői eljárásban elfogadott jóvátételét.

A 3. Bkv I. pontja szerint a közvetítői eljárás általában nem indokolt, de nem is kizárt akkor, ha az elkövetővel szemben több bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás. A Btk. szerint ebben az esetben a halmazatban lévő bűncselekmények közül az a bűncselekmény legyen a meghatározó, mely esetén a tevékeny megbánás feltételei egyébként fennállnak.

Első ránézésre sokaknak úgy tűnhet és a szakirodalomban is vannak olyan félelmek és kritikák, hogy a tevékeny megbánás jogalkotó által szabályozott alkalmazhatósági köre túlságosan nagyvonalúra sikerült.[13] Az élet testi épség és egészség elleni bűncselekményekkel szemben a szakirodalomban támasztott kritika, hogy ezek bevonása a közvetítői eljárásba alkotmányossági aggályokat is felvet.[14] Amennyiben megvizsgáljuk a Btk. ebből a fejezetéből szóba jöhető bűncselekmények körét, mindenki megnyugtatására megállapíthatjuk, hogy etekintetben egyáltalán nem olyan tág a szóba jöhető bűncselekmények köre, mint ahogy az első ránézésre tűnik. A nagyobb tárgyi súlyú, társadalomra leginkább veszélyes bűntettek, a büntetési tételek miatt szóba sem jöhetnek, míg a vétségek egy része a halálos eredmény miatt, kerül kizárásra a Btk. 29. § (3) bekezdés c) pontja alapján. Ebből a fejezetből a gyakorlatban leginkább előforduló bűncselekmények a szándékos testi sértések alapesetei, a gondatlan súlyos testi sértés, valamint a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapesete, legfeljebb ennek a maradandó fogyatékosságot okozó gondatlan alakzata, a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete, és a gondozási kötelezettség elmulasztása bűncselekmények lehetnek.[15]

Érdekes helyzetet teremt, hogy a könnyű testi sértés magánvádas bűncselekmény, így feltehetően éppen a magánvádas eljárás sajátosságai miatt a Be. kizárja a közvetítői eljárás lefolytatásának lehetőségét, ami azt jelenti,

- 49/50 -

hogy tevékeny megbánás alkalmazására sincs lehetőség.[16] A magánvádas eljárásban ugyanis a személyes meghallgatás kifejezett célja a felek kibékítése, azonban békülés hiányában a vád képviselete a sértett feladata lesz. A sértettnek a vádképviselettel a büntetőeljárásbeli helyzete is nehezedik. A laikus sértett sok esetben jogi szakismeret hiányában egyáltalán nincs felkészülve a vád képviseletére, és a sértettek egy része emiatt és egyéb kompetenciák hiánya miatt erre nem is képes. Ez pedig a bírósági eljárást jelentős mértékben megnehezíti, többlet feladatokat ró a bírákra, és gyakori, hogy a sértettnek szakember segítségét is igénybe kell venni, mely többlet költségekkel is jár számára. Ezekben az esetekben a bírósági útnál egészen biztosan gyorsabb és költségkímélőbb, és sok esetben hatékonyabb is tevékeny megbánás alkalmazása és a közvetítői eljárás lefolytatása, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak. Meglehetősen aránytalannak tűnik, hogy míg a súlyos testi sértés esetén lehet tevékeny megbánást gyakorolni, a könnyű testi sértés esetén erre a magánvádas eljárás miatt nincs mód. A sértett egyértelmű érdeke ezekben az esetekben, hogy gyorsan, költségmentesen, nehézkes procedúrákat elkerülve és minél hamarabb jusson jóvátételhez. A sértett érdekei tehát azt diktálnák, hogy tevékeny megbánás alkalmazására könnyű testi sértés esetén is nyíljon lehetőség.

Tanulmányok hívják fel a figyelmet a családon belül zajló személy elleni erőszakos bűncselekmények esetén a tevékeny megbánás és ezzel együtt a közvetítői eljárás megannyi problémájára. Ilyenkor ugyanis félő, hogy a sértett nem önkéntesen egyezik bele az eljárás lefolytatásába, hanem a vádlottal történő együttélésből fakadó nehézségek őt erre kényszerítik. A vádlott érdeke ezekben a helyzetekben az, hogy minél hamarabb szabaduljon a büntetőeljárás hatálya alól és minél hamarabb megállapodás jöjjön létre a felek között.[17] Ez az esetkör azonban a jelenlegi szabályok alapján kizárólag a hozzátartozó sérelmére alkalomszerűen elkövetett testi sértés esetén merül fel problémaként, hiszen amennyiben a hozzátartozó sérelmére az elkövető rendszeresen követ el testi sértést, az már kapcsolati erőszaknak minősülne és a Btk. ebben a bűncselekményi csoportban már nem teszi lehetővé a tevékeny megbánást.[18] A hozzátartozó által elkövetett testi sértésnél felmerül olyan probléma, hogy a megállapodás súlytalan marad, mivel gyakori, hogy bocsánatkérésben állapodnak meg a felek. Általában a motiváció ilyen esetekben nincs tisztázva, sem a felelősség megfelelően kiemelve, ezért Bernáth Norbert arra hívja fel a figyelmet, hogy az ilyen ügyek alaposabb szűrésére van szükség, és valóban csak az arra alkalmas ügyekben indokolt tevékeny megbánást gyakorolni és közvetítői eljárást lefolytatni.[19]

Nem lehet azonban teljes mértékben kizárni a családon belül elkövetett még nem rendszeres bántalmazások esetére a közvetítői eljárás sikerét. Külföldi tapasztalatok mutatnak rá arra, hogy gyakran a közvetítői eljárás lehet az egyedüli mentsvára azoknak a nőknek, akik nem akarják párjukat kitenni egy hagyományos büntetőeljárásnak, ezzel

- 50/51 -

akár a szabadságvesztés büntetés lehetőségét is kockáztatva.[20] A magunk részéről azon az állásponton vagyunk, ha az ügyek szűrése az ügyészség által megtörténik, egy gyakorlattal rendelkező mediátor ezekben az esetekben is folytathat le sikeres közvetítői eljárást és a tevékeny megbánás az eljárás végén figyelembe vehető. A családon belüli konfliktusok kezelésében a felek közötti kommunikáció elindítása nagyon fontos, megfelelő tájékoztatással a sértett figyelme felhívható arra, hogy a bocsánatkérésen túl létezik egyéb jóvátételi forma is. Számos pártfogó felügyelői szolgálatnál elérhető agressziókezelő tréning, melyen való részvétel szintén a megállapodás tárgya lehet és a felek érdekeit és a jövőbeni bűncselekmény elkövetésének megelőzését ez is elősegítheti. A terhelt, amennyiben ez szükséges, vállalhatja, hogy alkoholelvonó kezelésen vesz részt, mely szintén segíthet a családon belüli erőszak további eszkalálódásának megelőzésében. Megállapodás tárgya lehet a felek közötti kapcsolat javítását célzó programok kialakítása vagy akár kapcsolatuk végleges lezárása is. A külföldi tapasztalatok is azok, hogy ezekben az ügyekben az anyagi jóvátétel jelentősége kisebb, de igen gyakori, hogy magatartási szabály teljesítésében állapodnak meg a felek.[21] Az eljárás előnye, hogy gyors választ adhat a bűncselekmény elkövetésére, az elkövetőt szembesíti a tettével, és helyreállítja a felek közötti kommunikációt.

Vagyon elleni bűncselekmények esetén többlet problémát vet fel, amennyiben a sértett jogi személy. Gyakori, hogy a jogi személy elzárkózik a közvetítői eljárás lefolytatásától, márpedig a mediáció egyik fontos alapelve az önkéntesség, így az eljárás lefolytatására senkit nem lehet kötelezni.[22] Amennyiben a jogi személy mégsem zárkózna el a mediáció lefolytatásától, kérdéses, hogy a jogi személy nevében és érdekében eljáró természetes személy milyen jóvátétel elfogadására van felhatalmazva. Ezekben az esetekben kizárólag, a vagyoni- kárjóvátételről szólhatnak a megállapodások? Vajon a jogi személy képviselője elfogadhat-e részletekben történő kártérítést, vagy a jogi személy javára a vádlott részéről ingyenes munkával való jóvátételt? Megelégedhet-e a kár részbeni megtérítésével, vagy csakis a kár teljes összegének megfizetése fogadható el? A bírói gyakorlat ugyanis rámutat arra, hogy a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele a sértett által elfogadott módon és mértékben, nem azonos a Btk. 459. § (1) bekezdésének 16. pontja szerinti kár megtérítésével.[23] Ennek megfelelően sikeres lehet a közvetítői eljárás és a tevékeny megbánás megszüntető okként vehető figyelembe abban az esetben is, ha a megtérített kártérítési összeg az elkövetési értéktől, az okozott kártól, vagyoni hátránytól eltér, attól akár alacsonyabb, akár magasabb is lehet. Ezek a kérdések a jogi személy sértettnél sok esetben bonyolítják az eljárást és gyakran a közvetítés sikertelenségét is prognosztizálják.

Népszerűnek tekinthető a tevékeny megbánás a közlekedési bűncselekmények körében. Azonban ebben a bűncselekményi csoportban is számos tényező bonyolítja az eljárást és megoldatlan kérdések sokaságát veti fel.

- 51/52 -

Közlekedési bűncselekmények esetén a kár megtérítésében fontos szerepe van a biztosítónak is. Ebben az esetben a szemfüles sértett akár két forrásból is kártérítést kaphat? Közlekedési bűncselekmények esetén bonyolítja a közvetítői eljárást, ha a gyanúsított a sértett hozzátartozója. Ezekben az esetekben még az a kérdés is felmerül, hogy van-e egyáltalán értelme a tevékeny megbánás gyakorlásának? Kizárható-e a gyanúsított a tevékeny megbánás adta kedvezményből azért, mert a sértett a hozzátartozója? Ebben a tekintetben a gyakorlat is azon az állásponton van, hogy ezekben az esetekben sem zárható ki a tevékeny megbánás alkalmazása és közvetítői eljárás lefolytatása, legfeljebb családon belül jó eséllyel a bocsánatkérésnek, mint jóvátételi formának a relevanciája szintén növekedni fog. Problémát generál a gyakorlatban a maradandó fogyatékossággal járó közlekedési balesetek köre, hiszen az eljárás kezdetén még nem feltétlenül dől el, hogy a maradandó fogyatékosság megállapítható-e? A bűncselekmény bizonytalan minősítése a közvetítői eljárás eredményének figyelembevételét is kétségessé teszi, hiszen a minősítésen múlik, hogy a közvetítői eljárás eredményét megszüntető okként, vagy korlátlan enyhítésre okot adó körülményként vehetjük-e figyelembe.

Lehetőség van tevékeny megbánás gyakorlására az emberi szabadság elleni bűncselekmények körében. A Btk. XVIII. fejezetében szereplő bűncselekmények közül a személyi szabadság megsértésének alapesete és a kényszerítés jöhetnek szóba a sikeres közvetítői eljárás után, mint büntethetőséget megszüntető ok. A személyi szabadság megsértésének minősített esetei és az emberkereskedelem kényszermunka alapesete miatt lefolytatott sikeres közvetítői eljárás legfeljebb a büntetés korlátlan enyhítésére okot adó körülmények lehetnek. Kevésbé életszerű ugyanakkor, hogy éppen emberkereskedelem miatt tevékeny megbánásnak az ügyészég helyt adna. Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni fejezetben szereplő bűncselekmények csekély tárgyi súlyuk miatt a tevékeny megbánásra nagyon alkalmasak lehetnek, de itt is problémát vet fel a magánvádas bűncselekmények nagy száma, melyek esetén a közvetítői eljárás lefolytatása kizárt. A könnyű testi sértésnél már elmondottakra tekintettel sok esetben a bonyolult magánvádas eljárás helyett praktikusabb, egyszerűbb és költségkímélőbb lehet mindenki számára a közvetítői eljárás lefolytatása és a tevékeny megbánás gyakorlása.

A magyar jogalkotó mind a bűncselekményi kategóriákkal, mind a büntetési tételekkel megköti a jogalkalmazó kezét a tevékeny megbánásra alkalmas ügyek kiválasztása tekintetében. Míg a kritikák egy része túlságosan tágnak érzi a tevékeny megbánásra alkalmas bűncselekményi kategóriák meghatározását, addig léteznek olyan bűncselekmények, amelyek így is kimaradtak a felsorolásból. A jelenlegi szabályok alapján nincs lehetőség például a gyermekek érdekeit sértő és család elleni bűncselekmények esetén sem tevékeny megbánás lefolytatására. Külföldi példák alapján gyakori tartási kötelezettség elmulasztása esetén büntetőjogi mediáció lefolytatása, hiszen ezekben

- 52/53 -

az esetekben nagyobb érdek fűződik a tartásdíj minél hamarabb történő kifizetéséhez, mint az elkövető megbüntetéséhez.[24] Erre azonban a jelenlegi magyar szabályozás alapján nincs lehetőség. A kimaradt bűncselekményi kategóriákba tartozóként említhetjük a garázdaságot, mely a Btk.-ban a köznyugalom elleni bűncselekmények között került elhelyezésre, így szintén kizárt a tevékeny megbánás lehetőségéből, holott előfordulhat, hogy a garázdasággal ténylegesen anyagi kára is keletkezik a sértettnek, vagy esetleg személy elleni támadásnál sérülés is bekövetkezhet.[25]

A tevékeny megbánás alkalmazási feltétele a bűncselekményi csoporton és a bűncselekmény tárgyi súlyán kívül, a beismerő vallomás. A beismerő vallomás szükséges feltétel, hogy az ártatlanság vélelme az eljárás során sérelmet ne szenvedjen.[26] Ezt a nyomozás során, de legfeljebb a vádemelésig teheti meg a terhelt, a későbbi beismerő vallomás már kizárja a tevékeny megbánás lehetőségét. A 3. BKv kifejti, hogy a beismerő vallomásnak nem elég ténybeli feltáró jellegűnek lenni, hanem szükséges, hogy az a bűnösségre is kiterjedjen, így bizonyítható csak, hogy a terhelt tevékeny megbánást is gyakorolt.[27]

A bűncselekménnyel okozott sérelem sértett által elfogadott módon és mértékben történő jóvátétele, az eredeti szabályokhoz képest lényegi módosítást jelent. Az eredeti szabályok szerint, ahogy arra már fentebb is utaltunk, a jogalkotó a sértettnek fizetendő kár megtérítésének fordulatával élt. A módosított szabály viszont a sérelem kifejezést tartalmazza, hangsúlyozva azt, hogy a bűncselekmény következménye nem kizárólag materiális kár lehet.[28] Az eddigi tapasztalatok a tevékeny megbánással kapcsolatosan nagyon is azok, hogy a felek és a jogalkalmazók is leginkább a tényleges materiális kártérítést helyezik a jogintézmény középpontjába, holott a külföldi tapasztalatok és hazai szerzők is rámutattak arra, hogy a sértett jóvátétele az anyagi kompenzáláson kívül számos más formában is történhet.

A jelenlegi szabályozás szerint hangsúlyos lett az is, hogy a sértett által elfogadott mértékben és módon ad a terhelt jóvátételt. Ezzel a jogalkotó azt a bizonytalansági tényezőt igyekezett kiküszöbölni, ami abból adódott, hogy a jogalkalmazónak hosszabb ideig kétséges volt, hogy elfogadjon-e olyan megállapodást, amelyben a felek a tényleges kárt el nem érő kártérítésben állapodnak meg.[29] Etekintetben egyet kell értenünk Frech Ágnessel, aki szerint "Ha elfogadjuk, hogy az elkövető és az áldozat közötti sikeres megegyezés a két fél akaratán múlik, akkor nem kellene jelentőséget tulajdonítani a kár büntetőjogi fogalmának. Az intézmény akkor is elérné célját, ha például vagyon elleni bűncselekmények esetében a sértett jóvátételként az adott minősítéshez kapcsolódó kárösszegnél alacsonyabb összeget is elfogad."[30] A tevékeny megbánás értékelésének helyes gyakorlata tehát az, ha az ügyész nem vizsgálja a megállapodások tartalmát, hiszen ez neki nem is feladata. Az eljárás eredeti célja, hogy a feleknek adja vissza a konfliktusuk békés rendezését. Arra garanciaként, hogy az erősebbik fél nem él vissza erőfölényével, a me-

- 53/54 -

diátor részvétele szolgál, aki felügyeli a kiegyezés folyamatát.[31]

A korábbi szabályozás kizárta a bűncselekmény elkövetése után a közvetítői eljárás keretein kívüli kártérítés tevékeny megbánásként történő értékelésének lehetőségét. Ez olyan igazságtalan helyzetet teremtetett, hogy azok az elkövetők, akik valóban megbánták a bűncselekmény elkövetését és igyekeztek az elkövetéshez képest a leghamarabb kompenzálni a sértettet, azok elestek a tevékeny megbánás, és a közvetítői eljárás adta kedvezményektől.[32] A jelenlegi szabályozás szerint ez is orvoslásra került. Amennyiben a kár megtérítésére korábban az elkövető által sor kerül, akkor is le kell folytatni a közvetítői eljárást, s akkor is megállapodásba kell foglalni a terhelt által korábban teljesített jóvátételt. Ahogy arra a Kúria is rámutat a tevékeny megbánáshoz nem elegendő, ha az elkövető a sértett kárát megtéríti, ennek további feltételei vannak, csak az annak megfelelő, formalizált eljárás (közvetítői eljárás) keretében történő megvalósulása esetén valósíthat meg büntethetőséget megszüntető okot.[33] Ennek hiányában a terhelt általi kompenzálás kizárólag a büntetéskiszabás során vehető figyelembe enyhítő körülményként.

IV. A tevékeny megbánás és a közvetítői eljárás gyakorlati tapasztalatai

A tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető ok alkalmazási feltételei között szerepel a közvetítői eljárás lefolytatása. A jogintézmény anyagi jogi feltételeinek megteremtésén túl, az eljárási szabályok lefektetésére is sor került. A jogalkotó a közvetítői eljárás szabályainak meghatározásakor igyekezett tiszteletben tartani az eljárással szemben nemzetközi és európai uniós szinten támasztott alapelveket, ennek megfelelően figyelembe veszi a felek önkéntességét és akaratuk, illetve méltóságuk tiszteletben tartását, valamint a titoktartási kötelezettséget egyaránt. Az eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeli jogkövető magatartását elősegítse azáltal, hogy a gyanúsított és a sértett között - a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jön létre.[34]

A közvetítői eljárás sikerének az ügyész az egyik kulcsfigurája. Akár a felek indítványára, akár hivatalból, - ez utóbbi esetben is a felek hozzájárulásával - az ügyész diszkrecionális jogkörébe tartozik az eljárás felfüggesztése mellett az ügy közvetítői eljárásra utalása. A közvetítői eljárás egyrészről tehát, mint egy büntető utat elkerülő, diverziós megoldásként került bevezetésre a magyar büntetőjogba. A közvetítői eljárás lefolytatása akkor célszerű, ha a bűncselekmény jellegére, a gyanúsított személyére és az objektív törvényi feltételekre tekintettel az ügyész úgy ítéli meg, hogy a bírósági eljárás mellőzhető és a tevékeny megbánást a bíróság büntethetőséget megszüntető okként vagy a büntetés kiszabása során korlátlan enyhítésként értékelni fogja.[35]A közvetítői eljárások statisztikai adatai és gyakorlati tapasztalatai támpontul szolgál(hat)nak annak a kérdés-

- 54/55 -

nek a megválaszolására is, hogy a tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető ok, valamint korlátlan enyhítésre okot adó rendelkezés milyen gyakorisággal kerül alkalmazásra.

A sajátos magyar szabályozás sajátos magyar mediációt eredményezett a gyakorlat terén is. Az előzetes várakozások a közvetítői eljárás kapcsán csak részben teljesültek, de a büntetőügyekben lefolytatott mediációt és ezzel együtt a tevékeny megbánást is, egy sikeres jogintézményként aposztrofálhatjuk.[36] Ezt bizonyítja az is, hogy a büntetőeljáráson kívüli területeken is megfontolta a közvetítés lehetőségét a jogalkotó. 2014. január 1-jétől ugyanis szabálysértések esetén is alkalmazható a közvetítői eljárás,[37] míg szűk körben ugyan, de a büntetés-végrehajtási kódex is lehetővé teszi bizonyos fegyelmi ügyekben közvetítői eljárás lefolytatását.[38]

Amennyiben az alábbi táblázatban megnézzük a jogintézmény bevezetése óta eltelt időszakban az alkalmazási gyakoriságát, akkor azt tapasztaljuk, hogy 2015-ig folyamatosan nőtt a közvetítői eljárásra utalt ügyek terheltjeinek a száma. Ezt követően azonban inkább kisebb mértékű csökkenés figyelhető meg, mely jelenség magyarázható az összbűnözés csökkenő mutatóival is.

1. táblázat

* féléves adat

Forrás: Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató, Büntetőjogi szakág, Legfőbb Ügyészség Budapest, 2007-2020. http://ugyeszseg.hu/statisztikai-adatok/ugyeszsegi-statisztikai-tajekoztato-buntetojogi-szakterulet/

- 55/56 -

1. ábra

Forrás: Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató, Büntetőjogi szakág, Legfőbb Ügyészség Budapest, 2007-2020. http://ugyeszseg.hu/statisztikai-adatok/ugyeszsegi-statisztikai-tajekoztato-buntetojogi-szakterulet/

Lényegesen magasabb az ügyeknek az ügyész általi közvetítői eljárásra utalása, mely egyértelműen összhangban van a jogalkotói célkitűzésekkel. A jogalkotó kifejezetten diverziós megoldásként tekint a közvetítői eljárásra, a bíróság által a közvetítői eljárásra utalás lehetősége pedig azokban az esetekben adott, amikor az ügyészég bár lett volna lehetősége, de mégsem utalta az ügyet közvetítői eljárásra. Ebben a tekintetben a bíróság által közvetítői eljárásra utalt ügyeknek a folyamatos csökkenése biztató jelenség, hiszen arról árulkodik, hogy az ügyészség maximálisan kihasználja a jogszabály biztosította lehetőséget, és az arra alkalmas ügyeket közvetítői eljárásra utalja.

Látható a fenti táblázatból, hogy évente jóval magasabb azoknak a terhelteknek a száma, akikkel szemben a sikeres közvetítői eljárásra tekintettel az ügyész megszüntette az eljárást, vagyis ezekben az esetekben a tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető ok került figyelembevételre. A közvetítői eljárásra utalt ügyek 2/3-ában a mediáció sikerének köszönhetően az eljárás megszüntetésére kerül sor.

Némi aggodalomra ad okot hazánkban, hogy elhanyagolható a közvetítői eljárások száma fiatalkorúak eljárásában, ami pontosan azt jelenti, hogy az összes mediációra utalt ügynek csak 10-12%-át folytatják le fiatalkorú bűnelkövetővel szemben.[39] Ez azt is jelenti, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 3%-ának van lehetősége,[40] hogy bocsánatot kérjen és jóvátételt gyakoroljon. Az előzetes várakozások és külföldi tapasztalatok azok voltak, hogy a mediációnak majd nagy sikereket könyvelhetünk el fiatalkorúak eljárásában, hiszen a diverziós megoldások elsősorban mindig is ezzel az elkövetői körrel szemben kerültek bevezetésre és kipróbálásra. Magyarországon a közvetítői eljárás azonban nem lett kifejezetten népszerű a fiatalkorúak eljárásában.[41] Ennek feltételezhetően az az oka, hogy az ügyészek ragaszkodnak a már jól

- 56/57 -

bevált gyakorlathoz, és szívesebben alkalmaznak tevékeny megbánás és a közvetítői eljárás helyett más diverziós megoldást. A korábbi Be. vádelhalasztást, míg a jelenlegi szabályok a feltételes ügyészi felfüggesztést teszik lehetővé pártfogó felügyelet elrendelése mellett fiatalkorúakkal szemben. Ezzel az ügyészek megkímélik a fiatalkorút egy alkudozástól, és a fiatalkorú fejlődését biztosabban elősegítő, huzamosabb ideig fennálló pártfogó felügyeletet választanak.[42]

Számos esetben a fiatalkorúak vonatkozásában a mediáció mellőzésének magyarázata, hogy azok nem rendelkeznek keresettel vagy vagyonnal, amivel a sértettnek okozott kárt meg tudnák téríteni. Abban az esetben pedig, ha a szülő teljesít helyettük, nem éri el a közvetítés az eredeti célját.[43] Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közvetítői eljárás során a jóvátétel túlmutat az anyagi káron, és azon kívül számos más jóvátételi forma létezik még.[44] A kutatások szerint a fiatalkorúak eljárásában lefolytatott csekély számú mediáció több, mint 90%-a megállapodással ér véget.[45] Számos tanulmány mutat rá arra, hogy különösen fiatalkorúak esetén mennyire fontos a terhelt szembesítése a bűncselekmény súlyával, a sértett szempontjaival, hogy aztán a fiatalkorú megértse, hogy a bűncselekmény elkövetésével fájdalmat és kárt okozott és őszintén megbánja a bűncselekmény elkövetését és bocsánatot kérjen. Bűnmegelőzési szempontból előnyös lenne, ha a fiatalkorúak közvetítői eljárásának száma emelkedne, hiszen a speciális prevenció ezzel a korosztállyal szemben lehet a leghatékonyabb. ■

JEGYZETEK

[1] A tanulmány a Debreceni Egyetem és az Igazságügyi Minisztérium között létrejött kutatási és oktatásfejlesztési programok A jogérvényesítés és Jogvédelem útjai (Komplex Kutatás) "A bántalmazott és a bántalmazó jogai a hozzátartozók közötti erőszak megelőzését szolgáló intézményrendszerben; Az áldozatsegítés" témájában létrejött Büntetőjogi munkacsoport keretében készült.

[2] A nemzetközi inspirációhoz lásd például: Kanyuk Petra Ágnes: "Valami régi, valami kölcsön, valami kék, valami új... " - Gondolatok a resztoratív igazságszolgáltatás hazai szabályozásáról az európai uniós elvárások tükrében. Közjavak 2019. 2. sz. 2935. A tanulmányból is kitűnik, hogy hazánk viszonylatában az Európai Unió Tanácsának a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB számú kerethatározata determináló tényező volt.

[3] A részletes hazai és nemzetközi háttér áttekintéséhez lásd: Görgényi Ilona: Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben. HVG-ORAC, Budapest 2006. 9-39. 119-130.

[4] "A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is -, ha a lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás, orgazdaság, jogtalan elsajátítás vagy a jármű önkényes elvételének elkövetője a cselekményt - mielőtt felfedezték volna - a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti és a kárt megtéríti, vagy megtesz minden tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében."

[5] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 332. §-hoz fűzött részletes indokolása.

[6] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény 262. §-hoz fűzött részletes indokolása.

[7] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 2009. évi LXXX. törvény 6.§-a alapján.

[8] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 2009. évi LXXX. törvény részletes indokolása.

[9] Uo.

[10] Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvény 26. § (1) bekezdése.

[11] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény.

[12] Élet, testi épség, közlekedési és vagyon elleni bűncselekmények.

[13] Bérces Viktor: A resztoratív igazságszolgáltatási koncepció érvényesülésének lehetőségei büntetőügyekben-különös tekintettel a mediációira és annak hazai szabályozására. Iustum Aequum Salutare 2009. 3. sz. 145.

- 57/58 -

[14] U.o. 145.

[15] Nem túl életszerű, hogy emberölés előkészülete miatt közvetítői eljárás lefolytatására sor kerülne, vagy éppen az öngyilkosságban közreműködés alapesete vagy magzatelhajtás kapcsán merülne fel a közvetítői eljárás lefolytatásának gondolata, már csak ez utóbbi bűncselekmények előfordulási gyakoriságára tekintettel sem.

[16] Be. 762. § (5) bekezdés

[17] Bernáth Norbert: A közvetítői eljárás és kritikája. Ügyészek Lapja 2009. Különszám. 10.

[18] A kapcsolati erőszak a Btk. XX. fejezetében A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények fejezetében található.

[19] Bernáth Norbert: i.m. 10-11.

[20] Rakotomahanina, Lalao - Grégorie, Béatrice - Aubert, Michèle - Carnino, Fabienne - Fornes Paul - Soussy, Annie: Réflexion sur l'efficacité de la médiation pénale dans les violence conjugales faits aux femmes. Gazette du Palais 28-29 decembre 2005. 4042.

[21] U.o. 4042.

[22] Bernáth: i.m. 8.

[23] 3. BKv. IV. pont.

[24] Pápai-Tarr Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításáról. Gondolat Kiadó, Budapest 2012. 144-145., továbbá Barabás A. Tünde - Windt Szandra: Az ügyész szerepe a mediációban -az első év tapasztalatai. In: (Virág György szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 46. OKRI, Budapest 2009. 155.

[25] Ezt a problémát fiatalkorúak esetén veti fel Dénes Veronika és Vaskuti András, de véleményünk szerint ez nemcsak fiatalkorúaknál jelent problémát. Ld. Dénes Veronika - Vaskuti András: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása; a helyreállító szemlélet perspektívái. In: (Borbíró Andrea - Kerezsi Klára szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I. IRM 2009. 455.

[26] Póka Rita: Gondolatok a tettes-áldozat mediáció hazai bevezetéséről. Magyar Jog 2006. 12. sz. 755.

[27] A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a 3/2007. BK véleménye az 1978. évi IV. törvény (Btk.) és az 1998. évi XIX. törvény (Be.) közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezései értelmezéséről. V. 1-2 pont.

[28] Opóczky László: A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői eljárással kapcsolatos jogértelmezési problémák. Kriminológiai Közlemények 65. Magyar Kriminológia Társaság, Budapest 2008. 149-150.

[29] Ennek a problémának a bemutatását ld. részletesen: Róth Erika: A kár megtérülésének egyéb formái. In: (Borbíró Andrea -Kiss Anna - Velez Edit - Garami Lajos szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve II. IRM, 2009. 143-145.

[30] Frech Ágnes: A közvetítői eljárás törvényi szabályozása, jogértelmezési kérdések. (2007. január 1.-2007. június 30.) http://www.fovarosi.birosag.hu/szellemimuhely/a_kozvetitoi_eljaras2.pdf. 2. o.

[31] Barabás A. Tünde - Windt Szandra: i.m. 157.

[32] Makai Lajos: A tevékeny megbánás és közvetítői eljárás. Rendészeti Szemle 2007. 9. sz.

[33] BH 2018.12.323.

[34] Be. 412. § (1) bekezdés

[35] Ld. részletesen: Héthy Eszter: A büntetőjogi mediáció gyakorlati aspektusai. Debreceni Jogi Műhely 2012. 1. sz. 1-12.

[36] Barabás A. Tünde: A mediáció alkalmazásának szélesedése a jog és a gyakorlat alapján, a resztoratív elvek érvényesülése az igazságszolgáltatásban, In: (Hollán Miklós, Mezei Kitti szerk.): A büntetőjog hazai rendszere megújításának koncepcionális céljai és hatásai. Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet, Budapest 2020. 45.

[37] 2012. évi II. törvény 82/A. §-82/K.§

[38] 2013. évi CCXL. törvény 171. §

[39] Barabás A. Tünde (2020): i.m. 45.

[40] Beck László - Fleck Zoltán - Gyulavári Ágnes - Iványi Klára - Kánya Kinga - Navratil Szonja - Wagner János: A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység bevezetésének tapasztalatai Magyarországon. Kutatásvezető: Wagner János. Jogi szakértő: Törzs Edit. Budapest 2008. 72.

[41] Schweighardt Zsanett: A büntetőjogi mediáció alkalmazásának kezdeti tapasztalatai Magyarországon. Magyar Jog 2010. 3. sz. 176.

[42] M. Horváth Krisztina, Panyi Attila: A közvetítői eljárás alkalmazásának kérdései- különös tekintettel a fiatalkorúakra - A BAZ Megyei Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának tevékenysége tükrében. Ügyészek Lapja 2009. Különszám 32. sz., Hullai Bernadett: Van-e létjogosultsága a büntetőjogban a szégyennek. Jogtudományi Közlöny 2005. 7-8. sz. 362.

[43] Fellegi Borbála: Megtorlás vs. Jóvátétel? Ügyészek és bírák attitűdjei a helyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatban. Helyzetkép és jövőkép egy kutatás fényében. Kriminológiai Közlemények 65. Magyar Kriminológiai Társaság 2008. 172-173.

[44] Hatvani Erzsébet: Helyreállító igazságszolgáltatás, mediáció a büntető igazságszolgáltatásban, a Pártfogó Felügyelői Szolgálat gyakorlatában. Magyar Kriminológiai Közlemények 67. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest 2010. 24., továbbá M. Horváth Krisztina, Panyi Attila: i.m. 33-38.

- 58/59 -

[45] Raduly Zsuzsa: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása és a resztoratív igazságszolgáltatás, Lehetőségek és gyakorlat, http://epa.oszk.hu/02600/02687/00007/pdf/EPA02687_jogi_tanulmanyok_2016_390-400.pdf 395.