"Nehéz dolgoknál nem várható, hogy egyszerre lehessen vetni és aratni,
a művet elő kell készíteni, hogy fokozatosan beérjen.
Azok az ideák, amelyeket az emberek megértenek,
általában megvalósulnak."
Bacon
Az Európai Unió Tanácsának "Az áldozatok büntető-eljárásbeli jogállásáról" szóló kerethatározata
(200l/220/IB) 2006. március 22-i határidővel a tagállamok, így Magyarország számára is előírja a közvetítői eljárás alkalmazásának bevezetését büntető ügyekben, amely a büntetőpolitika újabb - a bűnmegelőzést és az áldozati érdekeket is hangsúlyozó - reformját jelenti. Az Országgyűlés elfogadta a Be.-t, illetve Btk.-t módosító 2006. évi LI. törvényt, ennek a közvetítői eljárással kapcsolatos szabályai 2007. január 1. napján lépnek hatályba, míg a közvetítői eljárás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik majd, a törvény tervezete már elkészült.
A "mű előkészítése" tehát megtörtént, ám ahhoz, hogy a mediáció ne csak papíron létező intézmény legyen, nem szabad elfeledkeznünk Bacon gondolatának második feléről sem, meg kell értetni az emberekkel, hogy "mire jó" a közvetítői eljárás.
A tanulmány első része ezért azzal foglalkozik, hogy miért érdemes kipróbálni a mediációt büntető ügyekben is, majd felvázolja a közvetítői eljárás hazai szabályozását, és végül ismerteti, illetve bővíti azoknak a kérdéseknek a számát, amelyek joggal merültek, illetve merülnek fel a témáról gondolkodók körében.
E kérdésre választ adni elengedhetelenül szükséges, hiszen egy egészen új intézmény bevezetéséről van szó, amely a hagyományos igazságszolgáltatás rendszerében idegen elemként hat, így indulása is csak akkor lehet eredményes, ha mind a jogalkalmazók, mind a közvélemény megismeri, illetve elismeri alkalmazásának esetleges előnyeit. Ezért a tájékoztatás a mediáció bevezetése előtt legalább ugyanolyan fontos lenne, mint a helyes szabályozás, és az eljárásban résztvevő szakemberek magas színvonalú képzése. Ha az alábbiakban ismertetett információk, adatok, homályban maradnak a közvélemény előtt, a mediáció valószínűleg heves ellenállásba fog ütközni az alapvetően retributív szemléletű magyar társadalom előtt.
A közvetítői eljárás, vagyis a bűncselekmény elkövetője és áldozata közötti megegyezés az 1990-es évektől alkalmazott intézmény Európában. A mediáció a jóvátétel olyan speciális formája, amelynek során az elkövető és a sértett egy független közvetítő segítségével önkéntes megállapodást köt arról, hogy az elkövető a sértettnek okozott kárt jóváteszi, olyan formában, amelyet mindkét fél hajlandó elfogadni.
A mediációs eljárások hosszú távú, hatékony alkalmazásának számos előnyét lehet megemlíteni. A sértettnek több szempontból is kedvező, hiszen a bűncselekményekkel okozott kára teljes mértékben és igen hamar megtérülhet, nem egyszerű tanúként, hanem aktív résztvevőként szerepel az eljárásban, és nem utolsó sorban - ami a felmérések szerint rendkívül fontos lenne a sértett számára - az elkövető bocsánatot kér tőle.
A terhelt oldaláról elsődleges előnynek tekinthető, hogy amennyiben a bűncselekménnyel okozott kárt megtéríti a sértettnek, részben vagy egészben mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás következményei alól, másrészt a kár megtérítése, a bocsánatkérés mind olyan tényezők, amely segítik az elkövetőt abban, hogy a közösség "visszafogadja" őt. Ugyanakkor az elkövetőnek szembesülnie kell tette következményeivel, így - különösen a fiatalkorúak esetében - az eljárásnak jelentős nevelő hatása, illetve visszatartó ereje lehet.
A mediáció az állami igazságszolgáltatás és a társadalom számára is hasznosnak bizonyulhat.
Alkalmazásának eredményeként gyorsul a büntetőügyek elintézése, másrészt a bűnüldözés hatékonyabban működhet. "A kisebb súlyú bűntetteket értelemszerűen könnyebben kezelő, és ennél fogva kedvelő igazságszolgáltatás ugyanezen kisebb jelentőségű ügyektől eldugul, ami aztán bénítja azokat a kapacitásokat is, amelyeket a nehezebben felderíthető makrobűnözésre kellene allokálni".1
Ha a kisebb súlyú ügyeket sikerül büntetőeljárás nélkül megoldani, az igazságszolgáltatás nagyobb energiákat fordíthat az ún. fehérgalléros, vagy makro-bűnözés felderítésére. Mindez maga után vonja az állami igazságszolgáltatásba vetett bizalom feléledését, megerősödését. Ugyanakkor a sikeres közvetítői eljárások hatására csökkenhet a börtönnépesség száma, ami növelné a szabadságvesztés büntetés hatékonyságát, lehetővé tenné az elítéltek emberségesebb elhelyezését, és nem mellékesen, a társadalom számára jelentős költégmegtakarítást jelentene. Újabb szempont, hogy a mediáció demokratikus döntéshozatala elvezet a közösség konfliktuskezelő képességének kifejlődéséhez, a tolerancia erősödéséhez.
Ezeknek az előnyöknek az ismeretében, figyelembe véve az alábbiakban ismertetett hazai adatokat mindenképp érdemes a mediációt kipróbálni.
Hazánkban jelentős probléma, hogy az elkövetett vagyon elleni bűncselekmények anyagi következményeinek túlnyomó részét az áldozatok viselik. 2004-ben a vagyon elleni bűncselekmények aránya 62,6% volt,2 az okozott kár 100 milliárd forintra tehető, amelynek mindössze 7,3%-a térült meg.3
A büntetőeljárás során teljesíthető jóvátételről a mediáció bevezetését megelőzően két helyen rendelkezett a Be., egyrészt a vádemelés elhalasztásánál, másrészt a polgári jogi igény érvényesítésének szabályozásánál.
A szabályozás szerint az ügyész a vádemelés helyett háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt, a bűncselekmény súlyára és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető.
Az ügyész a gyanúsított részére kötelezettségként írhatja elő, hogy részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt, vagy más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételről. Ehhez a gyanúsított mellett a sértett beleegyezése is szükséges. (Be. 225. §). Tény azonban, hogy a vádemelés elhalasztását eddig nem túl gyakran alkalmazták a büntetőeljárásban. Így például 2002-ben az összes befejezett nyomozásból, amelyek száma 166 000 volt, összesen 3050 eset végződött vádelhalasztással, vagyis az ügyek 1,8%-a (ERÜBS). Sajnálatos az is a vádelhalasztás gyakorlatával kapcsolatban, hogy az ügyészek nem élnek a törvény adta lehetőséggel, és nem alkalmaznak egyéni magatartási szabályokat. Még ha teljesen egyértelmű is a kár összege, gyakran akkor sem írnak elő kártérítési kötelezettséget.4
A Be. az adhéziós eljárás keretében biztosít lehetőséget az áldozat polgári jogi igényének érvényesítésére, a gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy erre szűk körben kerül sor. Az adhéziós eljárásnak az lenne a célja, hogy a sértett "ne csak arra várjon megtűrt hallgatóként, hogy kimondassék az ítélet, hanem ő is lépjen fel és keresse igazát, érvényesítse jogos igényét és (legalább részben) megpróbálja helyreállítani megtépázott méltóságát."5 Ennek ellenére nem ritka, hogy az áldozat végig részt vesz büntetőeljárásban, az igény tekintetében őt és a szakértőt is meghallgatják, de végül mégsem születik döntés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
