A rendszerváltás óta - a társasági jog mellett - az értékpapírjog vált az egyik legdinamikusabban változó és fejlődő jogterületté a magyar jogban. Ennek okait elsősorban a globális világgazdaság kialakulásában, a technikai fejlődésben, valamint ezek következményében kialakuló egyre nagyobb digitalizációs igény térnyerésében kereshetjük. Tapasztalhatjuk, hogy a közjegyzők előtt folyamatban lévő eljárásokban a tradicionális papír alapú formát egyre inkább felváltja a "könnyebben és gyorsabban mozgatható" elektronikus adathalmaz, a személyes megjelenést igénylő eljárásokat felváltják az elektronikus ügyintézések és eljárások. A klasszikus papír alapú értékpapírok is egyre inkább visszaszorulóban vannak a dematerializált értékpapírokkal szemben, mely folyamatok hosszútávon előre vetítik a papír alapú értékpapírok eltűnését és az ezzel kapcsolatos közjegyzői nemperes eljárások kiüresedését. (lásd. a rövid életű, közgyűjteményben elhelyezett dologra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás[1], vagy a csökkenő papír alapú hitelesítési statisztikai számok[2])
Napjainkban a közjegyzőség értékpapírjoghoz közvetlenül három olyan hatáskörön keresztül kapcsolódik, melynek tárgya maga az értékpapír. Egyrészről a jogalkotó 1992. január 1. napjával visszaállított szabadfoglalkozású, latin típusú közjegyzőség hatáskörében hagyta a 105/1952 MT rendeletben szabályozott értékpapír és okirat megsemmisítési eljárásnak nevezett nemperes eljárást, mely az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.) hatályba lépésével, a technikai fejlődés által bekövetkezett változások hatására jelentős modernizáción ment keresztül.[3] Másrészről a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Kjtv.) elfogadásával közjegyző hatáskörébe utalta, mint speciális jegyzőkönyvi ténytanúsítást a csekk, váltó és más értékpapír óvásának tanúsítását.[4] Végül a közjegyzői hivatásrendnek az igazságszolgáltatási szervezetrendszerben, mint önálló, bíróságtól független hatóságként való
- 61/62 -
megszilárdulásának időszakában (1993-2008)[5], a jogalkotó kormányrendelet formájában közjegyzői hatáskörbe utalta a papír alapú értékpapírok fizikai megsemmisítésnek ténytanúsítását is.[6]
A fenti hatáskörök közül, jelen tanulmányomban kizárólag az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítási eljárásával és az értékpapírok megsemmisítésének tanúsításával kívánok foglalkozni. A tanulmányban, az értékpapír definíciójából kiindulva szeretném bemutatni és elhatárolni, mind az értékpapírok megsemmisítésének, mind az értékpapírok semmissé nyilvánítási eljárásának anyagi és eljárásjogi szabályait, rámutatva a jelenlegi szabályozások esetleges hiányosságaira, ellentmondásaira.
Az értékpapír természete kettős: tartalmilag jogi, megjelenésében viszont fizikai formát ölt, vagyis mind kötelmi, mind dologi jogi ismérveket hordoz magában, tehát kizárólag a fizikai jellemzőinek körülírásával nem definiálható. Az értékpapírok fizikai megjelenésük alapján két típusra oszthatóak: beszélhetünk okirati - mely tényleges papírformában - és dematerializált - mely elektronikus jel formájában létezik - értékpapírokról. Az értékpapírok esetében a megjelenési forma - ahogy az a dematerializált értékpapíroknál egyértelműen ki is tűnik - nem tartozik szorosan az értékpapír lényegéhez, a megjelenési formája csupán rögzítési mód, mely az általa megtestesített jogosultság forgalomba való részvételét, annak átruházhatóságát, mobilizálását segíti elő. A szabályozás, a jogosultság és az azt rögzítő fizikai forma - legyen akár okirat, vagy számítógépes jel - közti szoros kapcsolat létrehozásával teremti meg a lehetőséget arra, hogy az értékpapír által megtestesített jog, az értékpapíron keresztül részt vehessen a forgalomban.[7] Az értékpapír nem tekinthető dolognak, hanem olyan vagyontárgynak, mely a forgalomban jellemzően dolgok módjára vesz részt. Ebből következik, hogy a dologra vonatkozó valamennyi szabályt megfelelően alkalmazni kell rá,[8] tehát az értékpapírokat a dologi jog szabályainak alkalmazása során kell dolognak tekinteni, ezért tulajdonjog - és valamennyi egyéb dologi jognak - tárgya lehet. A dologként való kezelésnek azonban nem feltétele, hogy fizikai értelemben birtokba vehető is legyen, elegendő, ha a megjelenési forma lehetővé teszi annak uralom alá vonását (például dolog módjára hasznosítható természeti erők).
Az értékpapír fogalma és szabályozása a Ptk.-ban nagy változáson ment keresztül. Egyrészről, a korábban mindösszesen három szakaszból álló szabályozás[9] terjedelmileg
- 62/63 -
jelentősen megnövekedett,[10] másrészről az értékpapír definícióját a törvény, annak részletes tartalmi elemeiből kiindulva, az értékpapír magánjogi tartalmán keresztül rögzítette.[11] A Ptk. 2017. január 1. napján hatályba lépett módosításával[12] a jogalkotó szakított ezzel a dogmatikai megközelítéssel és tovább finomított az értékpapírra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseken, melynek célja a nyitott definíció megtartása mellett egy letisztultabb norma megalkotása volt. Ennek érdekében a fogalom meghatározásánál a megjelenési forma, valamint az abban foglalt jog összekapcsolásából indult ki. Ezt szem előtt tartva, a módosítást követően a fogalomból elhagyásra került a jog bizonyításának eljárásjogi kategóriája (alaki-legitimációs hatás egyik következménye és nem az értékpapír fogalom tartalmi eleme), valamint a módosítás egyértelműsítette az értékpapír megjelenési formáit.[13]
A Ptk. hatálybalépésével párhuzamosan a jogalkotó a tőkepiaci törvény[14] definícióját is megtartotta: "értékpapír: a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő pénzügyi eszköz".[15] A Tpt. által használt fogalom egyrészről, a Magyarországon forgalomba hozott értékpapírok tekintetében mögöttes jogszabályként visszautal a Ptk.-n belüli definícióra, másrészről a külföldön forgalomba hozott értékpapírok tekintetében a forgalomba hozatal államának joga szerint előírt feltételek alkalmazását írja elő.
Ahogy fentebb, az értékpapír fogalmának és jogi természetének elemzése során már rögzítésre került, az értékpapír a kibocsátó döntése alapján előállítható okirati (nyomdai) és számítógépes jel formájában is (dematerializált értékpapír). Habár a Ptk. eredeti hatályba lépett normaszövege tartalmazott rendelkezéseket a dematerializált értékpapírok keletkezési folyamataira vonatkozóan (előállítás módja, átalakítás), azonban a magánjogi és tőkepiaci szabályozásának összhangba hozatala, valamint a párhuzamos szabályozás megszüntetése érdekében a későbbi módosítás elhagyta ezeket a rendelkezéseket a Ptk-ból.
A Ptk. fontos megkötést tartalmaz a különböző módokon előállított értékpapírok vonatkozásában: amíg az okirati formában egyedi és sorozatban, bemutatóra és névre szóló értékpapírt kiállítása is lehetséges, addig a dematerializált értékpapírok esetében a törvény kizárólag a sorozatban kibocsátott és névre szóló értékpapír előállítását teszi lehetővé.[16] A Ptk. hatályba lépését követően a dematerializált értékpapírok előállítására, átalakítására és továbbítására vonatkozó alapvető szabályok a Tpt.-ben[17], míg ezek módjára, részlet-, és a biztonsági szabályaira vonatkozó előírások külön kormányrendeletben[18] kerültek szabályozásra.
- 63/64 -
Az okirati formában előállított értékpapírokat, átruházhatóságuk szempontjából három csoportba soroljuk: bemutatóra szóló értékpapírok, névre szóló értékpapírok és az úgynevezett rektapapírok. A bemutatóra szóló értékpapír - amely kötelezettje az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni - jogcímhez kötött birtokbaadással[19], a névre szóló értékpapír teljes, vagy üres forgatmánnyal[20] ruházható át. A forgatmánnyal való átruházás lehetősége alapulhat jogszabályon - ilyen ipso iure forgatható értékpapírok például a váltó, vagy a közraktári jegy - és az értékpapírra vezetett nyilatkozaton is. Ilyen nyilatkozatot pozitív rendeleti záradéknak nevezzük, mert felhatalmazást ad a mindenkori jogosultnak arra, hogy az értékpapírt forgatmány útján átruházza. Negatív rendeleti záradékról akkor beszélünk, amikor az értékpapír szövegébe foglalt nyilatkozat kizárja az értékpapírba foglalt jog forgatmány útján történő átruházását. Amennyiben névre szóló értékpapírt negatív rendeleti záradékkal látnak el, úgy annak átruházására a polgári jogi engedményezés szabályait kell alkalmazni, és az értékpapír kötelezettje az alapjogviszony jogosultjának, vagy annak engedményesének lesz köteles teljesíteni.[21] Az ilyen kizárólag engedményezés útján átruházható értékpapírokat nevezzük rektapapíroknak.[22]
Amikor közjegyzői hatáskörbe utalt értékpapír semmisségi eljárásról beszélünk, fontos elhatárolni a 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendeletben szabályozott megsemmisítési eljárást[23] (fizikai megsemmisítés) a Polgári Törvénykönyvön alapuló[24] és a Kjnp. által szabályozott semmissé nyilvánítási eljárástól[25] (jogi megsemmisítés). Előbbi esetben egy megszűnt, jogi szempontból kiüresedett korábbi értékpapír jogviszony fizikai hordozójának - azaz az értékpapírnak - meghatározott eljárásrendben történő megsemmisítéséről beszélünk, míg utóbbi esetben egy még létező jogviszony - annak fizikai hordozója hiányában -fennállásának deklarálása történik. Az értékpapírok fizikai megsemmisítése esetén a Kjtv.-ben szabályozott közjegyzői okirat, egy ténytanúsító jegyzőkönyv készül[26], míg a semmissé nyilvánításra irányuló nemperes eljárásban végzést hoz a közjegyző. A két eljárásrend közti elhatárolási igény a jogalkotói szándékban is megjelent, hiszen még a korábbi sza-
- 64/65 -
bályozás normaszövege[27] a semmissé nyilvánítás az "Értékpapírok és okiratok megsemmisítése" fejezetcím alatt szabályozta, addig a Kjnp. konzekvensen "Értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása" definíció alatt szabályozza az eljárást. Mindkét esetben rögzíti a normaszöveg, hogy kizárólag a nyomdai úton előállított értékpapírokra értendőek az eljárások alatt (megsemmisítés: belföldön forgalomba hozott, semmissé nyilvánítás: Magyarországi székhelyű kibocsátó), ezzel a dematerizált értékpapírokra történő alkalmazási lehetőséget eleve kizárta. A korábbi szabályozás a semmissé nyilvánítás során nem rögzítette ezt a kitételt, így ha gyakorlatban nehezen elképzelhetően, de elméleti szinten nyitva volt a dematerizált értékpapír közjegyzői eljárásban történő semmissé nyilvánításának a lehetősége.[28]
Fontos elhatárolás továbbá, hogy a semmissé nyilvánítás nem egyezik meg a polgári jogi semmisség fogalmával[29], hiszen jelen esetben a semmisség nem a jogviszony időpontjára visszaható érvénytelenséget, hanem azt jelenti, hogy az eljárás folytán semmissé nyilvánított értékpapírral, az abban foglalt jogot gyakorolni, követelést érvényesíteni a jövőre nézve már nem lehet.[30]
Az értékpapírok megsemmisítésére a benne foglalt jogok és kötelezettségek megszűnését - csere, vagy átalakítás esetén a meghirdetett zárónapot - követő hat hónap elteltével lehet sort keríteni. A közjegyzőnek az eljárása során figyelni kell, hogy megsemmisíteni csak olyan érvénytelenített értékpapírt lehet, melyet a kibocsátó feltűnő és anyagpótlással nem javítható lyukasztással, vagy feltűnő és el nem távolítható "ÉRVÉNYTELEN" szöveget eredményező perforációval érvénytelenített. Fontos követelmény továbbá, hogy az értékpapír sorszáma felismerhető maradjon.[31]
Megsemmisítést a kibocsátó, vagy a technikailag felkészült megbízottja végezheti. A jogosultság ellenőrzésénél figyelni kell, hogy meghatalmazás nem elegendő, megbízási szerződéssel kell igazolni a jogosultságot. Meghatalmazás kizárólag a 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 7. § (3a) pontja rögzített esetben fogadható el, amikor is a kibocsátó jogutód nélküli megszűnése esetére megbízást és meghatalmazást adhat a fizikai megsemmisítésre - álláspontom szerint a kijelölés szófordulat szerencsésebb szóhasználat lenne jelen esetben. Jogutód nélküli megszűnés esetén, meghatalmazott vagy megbízott hiányában vagy akadályoztatása esetén megsemmisítésre jogosultak az alábbi sorrendben: értékpapír kötelem utolsó jogosultja, utolsó jogosult által meghatalmazott birtokos, ennek hiányában értékpapír birtokosa, akik szintén megbízási szerződéssel technikailag felkészült harmadik személyt is megbízhatnak a folyamatra. Az eljáró közjegyzőnek tehát
- 65/66 -
a képviseleti láncolatot, így különösen a jogosultság továbbruházásnak feltételeit és alaki követelményeit fokozottan vizsgálnia kell már az okirat-szerkesztési eljárásra irányuló kérelem benyújtása során.[32]
Az értékpapírok megsemmisítése bizottság jelenlétében történhet égetéssel, bezúzással, vagy ezekkel biztonságilag egyenértékű más módszerekkel Bizottság tagjai - akiket a jegyzőkönyvben mindenképpen rögzíteni szükséges - a megsemmisítésre jogosult személy, megsemmisítéssel megbízott szerv képviselője, megsemmisítést végrehajtó szerv képviselője, letétbe helyezés esetén engedéllyel rendelkező letéti szerv képviselője.[33] Jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemeit a Korm. rendelet tartalmazza.[34]
Nem szükséges közjegyzői ténytanúsítványt felvetetni a kárpótlási jegyek megsemmisítése során, melyek megsemmisítését Szakszolgálat végzi.[35]
A nagyobb mennyiségű értékpapír megsemmisítésnél fokozottan figyelni kell arra, hogy a kérelmező által rendelkezésre bocsátott értékpapír listán lévő valamennyi értékpapírt ellenőriznie is kell a közjegyzőnek, nem elegendő azt szúrópróbaszerűen vagy az átadott lista helyességében bízva, egyáltalán nem ellenőrizni. A közjegyző a törvényben szabályozott egyéb tények és körülmények tanúsítására akkor jogosult, ha annak megtörténte vagy elmaradása jogkövetkezménnyel járna és a tanúsítást a jelenlétében folytatták le. Amennyiben az ellenőrzés elmarad, úgy azt a közjegyzői okiratba foglalt jegyzőkönyv sem tanúsíthatja azt, hogy valóban a feltűntetett értékpapírok kerültek megsemmisítésre. Ebben az esetben kizárólag az értékpapírt megsemmisítő nyilatkozatát tartalmazza a jegyzőkönyv arra vonatkozóan, hogy mely értékpapírok kerültek megsemmisítésre, mely így a Korm. rendelet 8. §-ba foglalt feltételnek már nem fog megfelelni.
A közjegyzőnek járó díj mértéke tekintetében a Korm. rendelet a 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet 15. §-ára, vagyis a régi közjegyzői díjszabásra utal vissza, azaz a váltó, csekk más értékpapír óvásáért járó munkadíj kiszámításának szabályait kívánja alkalmazni. Habár a jogszabály az új közjegyzői díjrendelet hatályba lépését nem követte le, fentiek alapján mégis egyértelműnek tűnik, hogy az eljárásért járó munkadíjat az új díjrendeletnek óvásért járó munkadíj számítási módszerével kell kiszámítani.[36] A két díjrendeletben a vonatkozó rendelkezések tartalmilag szinte azonosnak, hiszen mind a két szabályozás az ügyérték alapú és az idő szerinti munkadíjszámítást is ismeri. A díjrendeletek óvás esetén - főszabály szerint - mindig ügyérték alapú munkadíjszámítást rendelnek alkalmazni, ugyan abban az ügyben váltó, csekk, más értékpapír ismételt bemutatásának tanúsítása esetén pedig idő szerinti munkadíjat kell felszámítania a közjegyzőnek.[37]
Álláspontom szerint a problémát a közjegyzői díj kiszámításánál elsősorban nem a hivatkozott rendelet időközbeni hatályon kívül helyezése, sokkal inkább az alkalmazni kívánt díjszámítási módszer okozza. Ugyanis a váltó, csekk és más értékpapír óvásának
- 66/67 -
tanúsítása esetében a díjrendelet első sorban a 11. § szerinti ügyérték alapú számítást ír elő, hiszen az idő szerinti munkadíjszámítást kizárólag sikertelen óvást követően, az ismételt bemutatás során engedi alkalmazni. Tekintettel arra, hogy óvás esetében annak sikeressége elsősorban harmadik személyek (értékpapír kötelezett) magatartásától függ, így logikus jogalkotói döntésnek bizonyult, hogy a megismételt bemutatást nem új eljárásként, hanem az alapeljárás folytatásaként definiálták[38], ezért a kettős díjszámítás módszerének alkalmazása jelen esetben nemcsak logikus, de méltányos megoldást is jelent. Ezzel ellentétben, ha elméleti szinten elő is fordulhatna az okiratok és értékpapírok megsemmisítésének a meghiúsulása, annak ismételt megkísérlésének tanúsítása egészen bizonyos, hogy az nem ugyan abban a közjegyzői eljárásban valósulna meg. Álláspontom szerint, amennyiben az értékpapírok okiratok megsemmisítése - melynek tanúsítására az eljáró fél a közjegyzőt felkérte - bármely okból meghiúsul, az csak a fél érdekkörében felmerülő mulasztásából valósulhat meg, így az eljáró közjegyző akkor jár el helyesen, ha az eljárást a Kjtv. 174. §-a alapján befejezetté nyilvánítja és az ismételt felkérést követően új eljárásban, új ügyszámon tanúsítja a megsemmisítést.
Az ügyérték alapú díjszámítással kapcsolatban problematikus lehet továbbá az is, hogy az óvásánál egy létező értékpapír jogviszony alapján végzett közjegyzői közreműködésről beszélünk, ahol az értékpapírba foglalt jogviszony ügyértéke egyértelműen megállapítható, közjegyző felelőssége is ehhez az értékhez fog igazodni. Értékpapír fizikai megsemmisítéséről - ahogy a rendelet is fogalmaz - a benne foglalt jogok és kötelezettségek megszűnését követően kerülhet sor. Tehát a közjegyzői közreműködés időpontjában az értékpapírba foglalt jogviszony szükségképpen már megszűnt, az kiüresedett. Egy megszűnt jogviszonynak ügyértéke pedig nem lehet. Egy megsemmisítésre váró értékpapír esetében legfeljebb a megsemmisíteni kívánt fizikai hordozójának lehet értéke, a korábban benne foglalt értékpapír kötelemnek már nem. Mindezek alapján logikusan, a felhívott jogszabály szerint - még a legdíszesebb és legritkább papírra nyomtatott értékpapír esetében is - legfeljebb pár ezer forintos ügyértéket lehetne figyelembe venni. Álláspontom szerint, a fentiekre is tekintettel célszerű lenne az 98/1995. (VIII. 24.) aktualizálása során a közjegyzői díjrendelet tevékenységre fordított idő alapján számított munkadíjára utalni és nem az óvás során felmerül munkadíj kiszámítási módszerére. A tevékenységre fordított idő reálisabb közjegyzői díjszabást garantál, hiszen ezen eljárás során a közjegyző tevékenysége valójában arra terjed ki, hogy közhitelesen tanúsítja azt a tényt, hogy mely megszűnt értékpapírok kerülnek a közjegyző előtt elégetésre, bezúzásra stb... Azért, hogy a megsemmisített értékpapírba foglalt jogviszony valóban megszűnt-e, az érvénytelenített értékpapír valóban érvényteleníthető és ezáltal megsemmisíthető volt-e, a közjegyző nem felel. Más lenne a helyzet, ha a közjegyzői közreműködést a jogalkotó a megsemmisítést megelőző érvénytelenítéshez írná elő, tekintettel arra, hogy ott valóban felmerülhetne a közjegyző felelőssége a jogviszony megszűnésével kapcsolatban, ott reális lehetne ezzel összefüggésben egy ügyérték alapú díjszámítás.
- 67/68 -
A Kjnp. szabályozza az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítási eljárást. A fentebb bemutatott ténytanúsítással ellentétben jelen eljárásban nem egy megszűnt értékpapír kötelemből fennmaradt, fizikai hordozót (értékpapír) semmisítenek meg a közjegyző előtt -amit az eljáró közjegyző jegyzőkönyv formájában tanúsít - hanem egy meghatározott eljárási rendben, a még fennálló jogviszony, elveszett, eltulajdonított vagy megsemmisült értékpapírját a közjegyző semmissé nyilvánítja, megfosztja az okiratot mindazoktól a jogi hatásoktól, melyek értékpapírrá tették. A közjegyző végzéssel deklarálja, hogy az adott értékpapír már nem létezik, az alapján jogot gyakorolni, követelést érvényesíteni nem lehet - ezáltal lehetővé válik a korábbi értékpapír pótlása, vagy az értékpapír jogviszony alapján megillető jogosultságok és követelések teljesítése. Már a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy az értékpapír elvesztése, vagy megsemmisülése nem jelenti az általa megtestesített jogosultság megszűnését is, kizárólag annak érvényesíthetőségét befolyásolja, tekintettel arra, hogy az értékpapírból származó követelést csak a jogszabályban rögzített jogi tények szüntethetik meg.[39] Az elveszett, eltulajdonított, vagy megsemmisült értékpapírban meghatározott követelést érvényesítése - értékpapír hiányban - kizárólag jelen eljárást kezdeményezését és lefolytatását követően kerülhet sor.[40]
Az eljárást kérheti a közjegyzőtől az értékpapír utolsó birtokosa, vagy bárki, akit az alapján jog illet meg, vagy követelés terhel, jogi érdek igazolásának a kötelezettsége a kérelmezőt nem terheli. A korábbi 105/1952. (XII. 28.) MT rendelethez, illetve a Kjnp. általános szabályaihoz képest a közjegyző illetékessége ezen eljárás során tágabb: az eljárás lefolytatását bármely közjegyzőnél lehet kérni. Kivételt a közraktári jegy képez, mely semmissé nyilvánítására kizárólag a közraktár székhelye szerint közjegyző az illetékes.[41] Zavaró lehet, hogy a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: közraktározási törvény) nem vezette át a Kjnp. hatályba lépése utáni semmisé nyilvánítás definícióját és következetesen az MT rendelethez hasonlóan a "megsemmisítés" szófordulatot használja, pedig a normaszöveg környezetéből egyértelmű, hogy a jogi és nem a fizikai megsemmisítésre vonatkozik. Célszerűnek találnám a közraktározási törvény és a Kjnp. normaszövegének összhangba hozását.
Az eljárás hatálya alá az olyan nyomdai úton előállított értékpapírok tartoznak, melyek kibocsátójának székhelye Magyarországon van. Tehát nem tartoznak az eljárás hatálya alá a külföldön kiállított és a dematerializált értékpapírok.[42]
A törvény a kérelem kötelező tartalmi elemeit taxatíve felsorolja.[43] Az adatok helyességéért és valódiságáért a felelősség a kérelmezőt terheli. Azt, hogy a kérelemben szereplő adatok elegendőek-e az értékpapír azonosításához, minden esetben az eljáró közjegyzőnek kell mérlegelnie és megítélnie.
- 68/69 -
Amennyiben nincs helye hiánypótlásra való felhívásnak, vagy a kérelem visszautasításának, úgy a közjegyző hirdetmény közzétételéről alakszerű végzéssel dönt.[44] A hirdetményt a közjegyző elektronikus úton megküldi a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának és egyidejűleg értesíti a hirdetmény közzétételéről a kérelmezőt, az értékpapír kibocsátóját, a Központi Értéktárat (KELER) és az eljárásban fellépett egyéb érdekelteket. A KELER értesítése lényeges az eljárás szabályossága szempontjából, hiszen a Központi Értéktár - a hozzá beérkező végzések alapján - tartja nyilván és teszi közzé azon értékpapírok adatait, melyekre közjegyzői semmissé nyilvánítási eljárás folyamatban van, illetve melyeket a közjegyző már semmissé nyilvánított[45]. A hirdetmény közzétételéről az országos kamara gondoskodik az általa vezetett, interneten, nyilvánosan és díjmentesen elérhető elektronikus nyilvántartásban. A hirdetmény kötelező tartalmi elemeit a Kjnp. 31. § (2) bekezdése tartalmazza.
Hirdetmény főszabály szerint 6 hónapra kell közzé tenni, de a törvény ismer kivételeket a főszabály alól. Váltó és csekk semmissé nyilvánítási eljárás során a hirdetményi határidőt kötelező 1 hónapra leszállítania[46] a közjegyzőnek, okiratok semmissé nyilvánítási eljárásban (betét, takarékbetét[47]) pedig fakultatív, tehát a határidő 1 hónapra leszállítható[48]. 2019. január 1. napján hatályba lépett módosításokat[49] követően, azon eljárásokban, melyek tárgya váltó, csekk vagy okirat, a közjegyző végzéseit a KELER-nek már nem kell megküldeni.
További kivételt képez még a főszabály alól az az eset, amikor az eljárás tárgya az állam által kibocsátott, névre szóló, a Ptk. 6:569. § (6) bekezdése szerinti negatív rendeleti záradékkal ellátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír (pl. államkötvény[50], kincstárjegy[51]). Ilyen esetben a hirdetményi határidőt egy hónapra abban az esetben kell leszállítani, amennyiben az eljárást az értékpapír első tulajdonosa, továbbá engedményezés esetén az első tulajdonos és az engedményes közösen kérik.[52]
Amennyiben a kérelemmel egyidejűleg, vagy utóbb a fél kéri, úgy a közjegyző felhívja az értékpapír alapján kifizetésre kötelezett személyt (szervezetet), hogy az alapján további rendelkezésig kifizetést ne teljesítsen, illetve időközben esedékessé váló összegeket helyezze bírói letétbe. Tekintettel arra, hogy a jogszabályszöveg megalkotása óta hatályba lépett a Ptk., ami bevezette a közjegyzői letét intézményét, célszerűnek tartanám, ha a bírói letét mellett a közjegyzői letétbe történő teljesítés lehetőségével ez a szakasz kiegészítésre kerülne. Fontos, hogy a kifizetés tilalmára irányuló felhívás az ügyfél kérelmétől függ, arról a közjegyző - jogszabályi rendelkezés hiányában - hivatalból nem dönthet.
- 69/70 -
Ebből kifolyólag az intézkedés lehetőségéről célszerű a kérelmezőt az eljárást megindításával egyidejűleg tájékoztatni. Annak ellenére, hogy a jogalkotó a korábbi szabályokhoz képest, a semmissé nyilvánítási eljárásban jelentős, az eljárást lényegesen gyorsító rendelkezéseket iktatott be - országos illetékesség, elektronikus hirdetményezési rendszer, főszabálytól eltérő, rövidebb hirdetményezési határidők - mégis, az eljárás megindítását követően benyújtott, letiltásra irányuló intézkedés iránti kérelem elbírálását közjegyzői hatáskörben tartotta. Habár az eljárás megindításával egyidejűleg benyújtott felhívási kérelem valóban az eljárás gyorsaságát hivatott biztosítani, azonban álláspontom szerint, a hirdetmény közzétételét követően, a közjegyzőn keresztül történő letiltási felhívás megküldése az eljárás elhúzódását és ezzel az annak biztonságos lefolytatását eredményezheti. Ezért célszerűbb lenne, ha a jogalkotó a folyamatban lévő eljárásban kért letiltási felhívással a kérelmezőt közvetlenül a kibocsátóhoz irányítaná azzal, hogy a kibocsátó a közjegyző előtti eljárás folyamatban létének hitelt érdemlő igazolása után köteles intézkedést foganatosítani.[53]
A hirdetmény közzétételét követően az eljárás két irányba folytatódhat: az értékpapírt, okiratot vagy bemutatják - értékpapír birtokosa hollétére vonatkozó adatot jelent be - a közjegyző előtt, vagy nem. Előbbi esetben a közjegyző az eljárást végzéssel megszünteti, kifizetés tilalmáról és a bírói letétbe helyezésről szóló felhívást a körülményekhez képest azonnali hatállyal, de legfeljebb harminc napos határidővel visszavonja.[54] A bemutatáson fizikai bemutatást kell érteni, mely a közjegyző tekintetében eljárás-megszüntetési kötelezettséget eredményez. A bemutatást követően a közjegyző nem tarthatja magánál az értékpapír, vagy okiratot, azt köteles a bemutatónak visszaadni, továbbá a közjegyző nem vizsgálhatja azt sem, hogy a bemutató tulajdonos-e, vagy sem.[55] A hollétre vonatkozó adat bejelentése tekintetében támpontot is biztosít a jogszabály: vagy a kiállító nyilatkozik arról, hogy az értékpapírt az őrizetében tartja, vagy a letétkezelő, a letéti őrző, és a befektetési szolgáltatásra jogosult írásban nyilatkozik arról, hogy az értékpapírt a tevékenysége körében az őrizetében tartja.[56] Ebből következik, hogy jelen pontban foglalt bejelentést fizikai bemutatást pótló cselekménynek kell elfogadnia a közjegyzőnek, bejelentőt póthatáridő tűzésével sem hívhatja fel az értékpapír bemutatására.[57]
Amennyiben a hirdetményezési idő alatt az értékpapírt nem mutatják be a közjegyző előtt, vagy hollétére vonatkozó adatot nem jelentenek be, úgy a közjegyző az értékpapírt semmissé nyilvánítja, mely végzést - az elrendeléshez hasonlóan - valamennyi érdekelttel közli. A semmissé nyilvánító végzésnek hatálya megegyezik a jogerős ítéletével[58], az eljárásban semmissé nyilvánított értékpapír, vagy okirat alapján jogokat gyakorolni és követelést érvényesíteni a továbbiakban már nem lehet[59]. Semmissé nyilvánítási eljárás tehát
- 70/71 -
lehetővé teszi a jogosultnak, hogy értékpapír nélkül is érvényesíthesse, gyakorolhassa jogait.[60]
Fontos, hogy bírói gyakorlat a semmissé nyilvánított eredeti részvényekkel mindenben megfelelő, sorszámában is megegyező utánnyomott részvények joghatás kiváltására alkalmatlan, részvénynek nem minősülő okiratoknak tekinti.[61] Habár a döntvény részvényről rendelkezik, véleményem szerint valamennyi értékpapír esetén alkalmazható. A döntés indoklása értelmében, a fentebb részletezett módon utánnyomott és a semmisé nyilvánított értékpapírok megkülönböztetése jelen esetben nem lenne lehetséges, így ha a semmisé nyilvánított értékpapírok később előkerülnének, az azonos sorszám miatt nem lehetne elkerülni azt, hogy azok birtokosa a benne foglalt jogokat gyakorolhassa. Ezzel pedig pont a közjegyző semmissé nyilvánítási eljárásának célja kerülne veszélybe.
A Kjnp. semmissé nyilvánítási eljárásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók a felszámolási eljárás eredményeképpen megszűnt részvénytársaság által kibocsátott értékpapírok esetében. Az adós megszüntetésére tekintettel a részvényhez jogok, kötelezettségek már nem kapcsolódhatnak, így azok a társaság megszűnésével kiüresednek, tehát jelen esetben nem elveszített, eltulajdonított, vagy megsemmisült értékpapírokról van szó.[62] Az ilyen részvények érvénytelenítését, a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Csődtörvény) a felszámolást elrendelő bíróság hatáskörébe utalta.[63]
Az okirat és értékpapír semmissé nyilvánítási eljárásban a Kjnp. általános szabályai értelmében a közjegyzői munkadíj és költségtérítés előlegezése a kérelmezőt terheli. A közjegyzőnek a kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül fel kell hívni a kérelmezőt a közjegyzői díj előlegezésére. A közjegyzői díjelőleg a személyesen előterjesztett, jegyzőkönyvbe foglalt kérelem esetén azzal egyidejűleg esedékes. A közjegyző a felszámított munkadíját és költségtérítését az új közjegyzői díjrendeletben szabályozott költségjegyzék formájában köteles megállapítani.[64] A közjegyzői munkadíj alapja, az okirat vagy értékpapír által megtestesített jogviszony ügyérték alapján számított[65] munkadíjának a fele[66]. A költségek megfizetésének elmulasztása esetén a közjegyző köteles a kérelmet végzéssel visszautasítania.[67] Az eljárásban költségmentességnek és költségfeljegyzésnek nincs helye.[68]
- 71/72 -
Ahogy az a fentiekben kifejtésre került, az értékpapírok semmissé nyilvánítása és fizikai megsemmisítésének szabályozása, számos ponton kiegészítésre, pontosításra vagy módosításra szorulna. Ilyen például:
• a 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdésének a hatályos díjrendelethez, valamint az ezzel kapcsolatos közjegyzői közreműködés valós tartamához jobban igazodó, időalapú közjegyzői díjszámításhoz történő igazítása,
• a Kjnp. 33. §-ának módosítása, tekintettel arra, hogy az eljárás gyorsaságát és biztonságát jobban szolgálná, ha a jogalkotó a folyamatban lévő eljárásban kért letiltási felhívással a kérelmezőt közvetlenül a kibocsátóhoz irányítaná, és nem egy feleslegesnek tekinthető körben a közjegyzőnek kellene a kibocsátót értesíteni (az eljárás megindításával egyidejűleg kért letiltásról természetesen továbbra is célszerű, ha a közjegyző értesíti a kibocsátót),
• a Kjnp 33. §-ának kiegészítése a közjegyzői letét lehetőségével,
• a Közraktározási törvény és a Kjnp. normaszövegének összhangba hozása.
Természetesen a bevezető részben előadottakat is figyelembe véve kérdéses, hogy a fogyatkozó papír alapú okiratok és az ezzel párhuzamosan csökkenő közjegyzői ügyszámok mellett a fenti korrigálások megérik-e, és ha igen akkor - megélik-e egyáltalán jelen tanulmányban részletezett közjegyzői hatáskörbe utalt nemperes eljárás megszűnését.
- 72/73 -
Gárdos István: Dematerializált értékpapír óvadékba adása - a dematerializált értékpapír, mint a dologi jogok tárgya. Jogtudományi Közlöny, 2017/6.
Bakos-Kovács Kitti: Változások a Ptk. értékpapírjogi szabályaiban (https://jogaszvilag.hu/valtozasok-a-ptk-ertekpapirjogi-szabalyaiban/ 2020.04.26.)
Győrpál Árpád: Lefolytatható-e értékpapír vagy okiratmegsemmisítési eljárás a dematerizált értékpapír esetén? Közjegyző Közlönye 8-9/1999.
Győrpál Miklós: Az értékpapír és okirat semmisé nyilvánítása. Közjegyzők Közlönye 2008/12.
Pulinka Mihály: A közjegyzőség új hatáskörei vagy az újközjegyzőség hatáskörei - Jubileumi visszatekintés a közjegyzői hatáskörök változásaira. Közjegyzők Közlönye 2017/4.
Harsányi Gyöngyi: Az értékpapírok szabályozásának sajátosságai az új magyar Ptk. tükrében. A Magyar Tudomány Napja a Délvidéken c. tanulmánykötet Vajdasági Magyar Tudományos Társaság Újvidék, 2014. 271-287. o.
Szécsényi-Nagy Kristóf: A közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet magyarázata. Közjegyzői Akadémiai Kiadó 2019.
■ 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Régi Ptk.)
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)
■ Miniszteri Indoklás a T/10528 törvény javaslathoz
• 2016. évi LXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyv módosításáról
• 2001. CXX. törvény a tőkepiacról (Tpt.)
• 2017. évi CLXXXV törvény a váltójogi szabályokról (Váltótörvény)
■ 1996. évi XLVIII. törvény a közraktározásról
• 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról (Kjnp.)
■ 1991. évi XLI törvény 144. § a közjegyzőkről (Kjtv.)
• 2019. évi CXVII. törvény az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról
• 2018. évi LXIX. törvény a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény és az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény módosításáról
• 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
■ 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet a közjegyzői díjszabásról
• 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet a közjegyzői díjszabásról
■ 284/2001. (XII. 26.) Kormányrendelet a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapírszámla, központi értékpapírszámla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól
• Az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet
■ A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában meghozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (továbbiakban: MT rendelet)
- 73/74 -
• A dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapírszámla központi értékpapírszámla és ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól szóló 284/2001 (XII. 26.) Korm. rendelet
• A kincstárjegyről szóló 286/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet
• A kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet
• A betétek és takarékbetétek végrehajtásáról 180/2001. (X. 4.) Korm. rendelet
■ T/5592. számú törvényjavaslat indoklása
• BH 2000.166.
• BH 2002.236.
• BH 2020.18.
■ Pécsi Ítélőtábla Gf.30153/2012/4. számú határozata
• Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.884/2015/2. számú határozata
■ Debreceni Törvényszék G.40039/2016/8. számú határozata ■
JEGYZETEK
[1] Kjnp. 27/B. - 27/G. §, hatályon kívül helyezte: 2019. évi CXVII. tv. 43. §-a, (2020. február 1.-től).
[2] MOKK által közzétett statisztikai adatok 2012-2018 közti évekről.
[4] Kjtv. 136. § (1) bek. h) pont és a 145. § (1) és (2) bek.
[5] Pulinka Mihály: A közjegyzőség új hatáskörei vagy az újközjegyzőség hatáskörei - Jubileumi visszatekintés a közjegyzői hatáskörök változásaira. Közjegyzők Közlönye, 2017/4, 43. o.
[6] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól 7-8/A. §.
[7] Gárdos István: Dematerializált értékpapír óvadékba adása - a dematerializált értékpapír, mint a dologi jogok tárgya. Jogtudományi Közlöny, 2017/6.
[8] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) 5:14. § (2) bek.
[9] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Régi Ptk.) 338/A-C. §.
[10] Ptk. 6:565.-6:578. §.
[11] Bakos-Kovács Kitti: Változások a Ptk. értékpapírjogi szabályaiban. (https://jogaszvilag.hu/valtozasok-a-ptk-ertekpapirjogi-szabalyaiban/ letöltés dátuma: 2020.04.26.).
[12] 2016. évi LXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyv módosításáról 22. §.
[13] Miniszteri Indoklás a T/10528 törvény javaslathoz.
[14] 2001. CXX. törvény a tőkepiacról (továbbiakban: Tpt.).
[15] Tpt. 5. § (1) bek. 42. pont.
[16] Ptk. 6:565. § (4)-(5) bek.
[17] Tpt. 7-9/A. §, 10-12/A. §.
[18] 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapírszámla, központi értékpapírszámla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól.
[20] Ptk. 6:569. (2)-(3) bek.
[21] Ptk. 6:569. (6) bek.
[22] Harsányi Gyöngyi: Az értékpapírok szabályozásának sajátosságai az új magyar Ptk. tükrében. A Magyar Tudomány Napja a Délvidéken c. tanulmánykötet, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Újvidék, 2014. 282. o.
[23] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének szabályairól 7-8/A §.
[24] Ptk. 6:571. § (1)-(2).
[26] Kjtv. 144. §.
[27] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában meghozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (továbbiakban: MT rendelet).
[28] Győrpál Árpád: Lefolytatható-e értékpapír vagy okirat megsemmisítési eljárás a dematerizált értékpapír esetén? Közjegyző Közlönye, 1999/8.
[29] Győrpál Miklós: Az értékpapír és okirat semmisé nyilvánítása. Közjegyzők Közlönye, 2008/12, 1.o.
[30] Kjnp. 35. §.
[31] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 7. § (1)-(2) bek.
[32] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 7. §. (3) bek.
[33] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 8. § (1) bek.
[34] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 8. § (2) bek.
[35] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 8/A. § (1) bek.
[36] 22/2018 IM rendelet a közjegyzői díjszabásról 28. §.
[37] Szécsényi-Nagy Kristóf: A közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet magyarázata. Közjegyzői Akadémiai Kiadó, 2019, 141. o.
[38] Kjtv. 145. § (3) bek. e) pont.
[39] BH 2000.166.
[40] Pécsi Ítélőtábla Gf.30153/2012/4. számú határozata.
[41] Közraktározási törvény 41. § (2) bek.
[42] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rend. 1. § (1) bek.
[43] Kjnp. 30. § (1)-(2) bek.
[44] Kjnp. 31. §
[45] Tpt. 5. § (1) bek. 79. pont.
[46] Kjnp. 36. § a) pont.
[47] A betétek és takarékbetétek végrehajtásáról 180/2001. (X. 4.) Korm. rendelet.
[48] Kjnp 36. § b) pont.
[49] 2018. évi LXIX. törvény a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény és az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény módosításáról 37. §.
[50] A kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 8. § (4) bek.
[51] A kincstárjegyről szóló 286/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet.
[52] Kjnp. 36. § c) pont.
[53] Győrpál Miklós i.m. 7. o.
[54] Kjnp. 34. § (1) bek.
[55] BH 2002.236.
[56] Kjnp. 34. § (3) bek.
[57] Győrpál Miklós i.m. 7.o.
[58] Kjnp. 34. § (5) bek.
[59] Kjnp. 35. §.
[60] Debreceni Törvényszék G.40039/2016/8. számú határozata.
[61] BH 2020.18.
[62] Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.884/2015/2. számú határozata.
[63] Csődtörvény 60. § (1) bek.
[64] Kjnp 8. § (2) bek.
[65] 22/2018 IM rendelet 10. §.
[66] 22/2018 IM rendelet 11. § (2) bek. b) pont.
[67] Kjnp. 7. §.
[68] Kjnp. 8. § (1) bek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
