A Polgári Törvénykönyv első módosítása - egyebek mellett - érintette a zálogjog és az értékpapírjog szabályait. A módosítás következtében okirati és dematerializált értékpapíron eltérő módon alapítható óvadék: míg okirati értékpapír esetén az óvadék alapításának továbbra is elsődleges módja az értékpapír kézizálogba adása, dematerializált értékpapírt ilyen módon már nem lehet óvadékba adni. Ez a módosítás egyrészt elvileg nem megalapozott, másrészt pedig nincs összhangban a Ptk. dologi jogi és értékpapírjogi szabályaival: a törvényen belül ellentmondást és ezzel értelmezési bizonytalanságot teremtett. A kódex belső harmóniájának helyreállítása szükségesnek látszik.
2014. március 15-én lépett hatályba a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.). Alig több mint két évvel később, a Ptk. számos rendelkezését módosították [a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény (továbbiakban: Módosító tv.); a Ptk. Módosító tv. által érintett új szabályai - Ptkm.). A módosítások elsődlegesen a zálogjogot érintik, és ezek közül kiemelkedik az önálló zálogjog ismételt kodifikálása, és ezzel összhangban a különvált zálogjog megszüntetése (Ptk. 5:100. § és 5:126. §). Ezen felül változtak az óvadék alapítására (Ptk. 5:95. §), a zálogjogosulti bizományosra (Ptk. 5:96. §), az alzálogjogra (Ptk. 5:99. § és 5:140. §) és a kielégítési jog fogyasztóval szembeni gyakorlására (Ptk. 5:126. §, 5:128. § és 5:131. §) vonatkozó szabályok.
A zálogjogot érintő módosítások közül itt csupán az óvadék alapítására vonatkozó szabállyal foglalkozunk, amely megváltoztatja a dematerializált értékpapír óvadékba adásának lehetséges módjait [Módosító tv. 8. § Ptkm. 5:95. § (2) bek.]. Ez a látszólag apró, csupán a törvény egyetlen bekezdését érintő módosítás messze túlmutat az óvadék alapítására vonatkozó technikai szabályok körén: közvetve érinti (a) a dematerializált értékpapír elzálogosítására vonatkozó lehetőségeket általában, (b) a dematerializált értékpapíron alapított óvadék tartalmát, (c) azt, hogy dematerializált értékpapír milyen dologi jogoknak lehet tárgya, és mindezek következtében (d) a dematerializált értékpapír fogalmával, jogi jellegével kapcsolatos felfogásunkat is.
A módosítást megelőzően dematerializált értékpapíron óvadékot alapvetően kétféle módon lehetett alapítani: kézizálogjogként valamint a bankszámla-követeléssel egyezően, háromoldalú, kivételesen pedig kétoldalú megállapodással [Ptk. 5:95. § (1) bek. b) pont]. Ez a két lehetőség a dematerializált értékpapír kettős jellegét tükrözte: a dematerializált értékpapír egyrészt értékpapír, az értékpapírok egyik fajtája, ezért vonatkozik rá az értékpapír óvadékba adásának általános szabálya [amit ugyane bekezdés a) pontja és a b) pont első fordulata egyezően tartalmaz], másrészt viszont olyan vagyontárgy, amely megjelenési formája tekintetében közel áll a bankszámla-követeléshez [aminek óvadékba adását e szakasz (2) bekezdése szabályozza]. A Ptk. eredeti szabályozása alapján tehát a dematerializált értékpapír óvadékba adása kapcsán mindkét világ, a dolgok és a számlajószágok lehetőségeivel egyaránt élni lehetett.
Az óvadék alapításának módosítása elvetette az elsőként említett lehetőséget, azaz azt, hogy dematerializált értékpapír kézizálogjog módjára adható óvadékba. A továbbiakban ezért a Ptk. eredeti szabályai alapján azt mutatjuk be, hogy a Ptk. eredeti koncepciójában a dematerializált értékpapír hol helyezkedik el a vagyontárgyak rendszerében, és milyen alapon lehetséges dematerializált értékpapíron kézizálogjogot, illetve kézizálogba adás útján óvadékot alapítani, a dematerializált értékpapír kézizálogba adásának lehetősége miként illeszkedett a dologi jogi és értékpapírjogi szabályozásba.
- 270/271 -
Óvadék tárgyául, a Módosító tv. alapján is, a Ptk. eredeti szabályaival megegyezően, pénz, értékpapír, fizetésiszámla-követelés, valamint ezekhez jogi természetüket tekintve közel álló, külön jogszabályban megjelölt pénzügyi eszközök szolgálhatnak. Nincs elvi akadálya annak, hogy a felek e vagyontárgyakon jelzálogjogot alapítsanak (Ptk. 5:101. §), könnyen belátható azonban, hogy ennek gyakorlati biztosítéki értéke igen csekély. Ezek esetében a biztosítéki funkció megköveteli azt, hogy az óvadék tárgyai a jogosult hatalma alá kerüljenek. Az óvadék klasszikus esetei ezért mindig az óvadékul szolgáló pénz, illetve értékpapír átadásával jártak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (továbbiakban: 1959-es Ptk.) 270. § (1) bek.]. Ennek megfelelően is az óvadékot a Ptk. elsősorban kézizálogjogként szabályozta. Tekintettel azonban arra, hogy az óvadék tárgyai között nem csupán dolgok módjára kezelendő vagyontárgyak (pénz és értékpapír), hanem követelés (fizetésiszámla-követelés) is szerepel, a Ptk. az óvadék megalapítására a birtokátruházás mellett további - a birtokláshoz hasonló tényleges hatalmi helyzetet eredményező - lehetőségeket is biztosít [Ptk. 5:95. § (2) bek.].
Annak vizsgálatakor, hogy dematerializált értékpapír miként lehet kézizálogjog és kézizálogjogként alapított óvadék tárgya, a dematerializált értékpapírnak a vagyontárgyak körében - az értékpapírhoz képest - elfoglalt helyéből kell kiindulni. Az értékpapír és a dematerializált értékpapír nem a vagyontárgyak két egymás mellett létező csoportja, hanem az értékpapírok a vagyontárgyak egy nagyobb csoportját alkotják, amelyen belül a dematerializált értékpapír az értékpapírok egy sajátos fajtájaként helyezkedik el. Az értékpapíroknak - előállítási, rögzítési, nyilvántartási és továbbítási módja szempontjából - két fajtája van: a papíralapú okirati és a dematerializált értékpapír. A dematerializált értékpapír tehát maga is értékpapír, olyan értékpapír, amely előállítási módja tekintetében eltér az okirati formában megjelenő értékpapírtól [Ptk. 6:565. § (1) bek., Ptkm. 6:565. § (1) bek.].
Abból, hogy a dematerializált értékpapír az értékpapírok családjának tagja, az következik, hogy amikor a törvény megkülönböztetés nélkül, általában rendelkezik értékpapírról, akkor e rendelkezés kiterjed mind az okirati, mind pedig a dematerializált értékpapírra. Ennek megfelelően, a Ptk. értékpapírjogi szabályait tartalmazó Részének eredetileg Általános szabályok, a módosítást követően Az értékpapír fogalma és alaki legitimációs hatása elnevezést viselő XXIX. Címe olyan közös szabályokat tartalmaz, amelyek az okirati és a dematerializált értékpapírokra egyaránt vonatkoznak.
Az értékpapír úgy határozható meg, mint testi formát öltő jog [Ptk. 6:565. § (1) bek., Ptkm. 6:565. § (1) bek.]. E meghatározás alapján tehát az értékpapír természete kettős: tartalma jog, megjelenése azonban valamilyen testi forma. Amint említettük, az értékpapírok két fajtája, az okirati formában előállított értékpapír és a dematerializált értékpapír külső megjelenését tekintve különbözik egymástól. A két fajta közül az okirati értékpapír esetén erősebben mutatkoznak dologi sajátosságok. Míg az okirati értékpapír kézbe vehető, akárcsak a közönséges ingó dolgok, a dematerializált értékpapír pusztán elektronikus jelként létezik. A dematerializált értékpapír, bár szigorúan véve nem ölt testi formát, szintén a jog fizikai manifesztálódása, amely bizonyos többletet jelent a külső megjelenéssel egyáltalán nem rendelkező tisztán immateriális jogokhoz képest. Kérdés tehát, hogy az értékpapír e kettős természetéből melyik a domináns jellegzetesség, amelynek alapján eldönthető, hogy dolog-e az értékpapír.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
