Az európai uniós jogalkotó a polgári eljárásjog területén hozott határozatok, jóváhagyott egyezségek és kiállított közokiratok Európai Unión belüli szabad áramlását azzal segíti elő, hogy az e területen elfogadott uniós jogforrásokban[1] tanúsítvány, igazolás, kivonat (a továbbiakban együtt: tanúsítvány) kiállítását írta elő, amely tanúsítvány alapján az adott határozat, egyezség, közokirat a származási tagállamtól eltérő tagállamban a külföldi határozatok, egyezségek, közokiratok érvényesülésére vonatkozó nemzeti szabályokban előírtaknál lényegesen
- 52/53 -
egyszerűbben[2], bizonyos esetekben pedig minden további cselekmény[3] nélkül használható fel. A tanúsítvány tehát egyfajta, uniós jogforráson alapuló "menlevélként" is értelmezhető, amely azt igazolja, hogy az adott határozat, egyezség, illetve közokirat a származási tagállamban végrehajtható.
Feltehetően ez utóbbi miatt kerültek a tanúsítvány Magyarországon történő kiállításának hatáskörét megállapító szabályok a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 31/C. §-ába. S bár ez eredetileg, az előírásoknak az európai uniós csatlakozásra tekintettel a Vht.-ba való iktatásakor indokolt is lehetett, azóta annyi változás következett be, hogy mára kijelenthető: az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítására vonatkozó szabályoknak nem a Vht.-ban lenne a helyük. Jelen tanulmányban ennek okait vesszük számba, egyúttal pedig de lege ferenda javaslatot is teszünk más jogszabályba való áthelyezésükre.
A tanúsítvány kiállítását szabályozó 31/C. § Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán került a Vht.-be. A rendelkezést megállapító 2004. évi LXV. törvény miniszteri indokolása szerint ezzel "történik meg néhány olyan rendelkezés Vht.-ba iktatása, amelyek az Európai Unió tagállamaiban hozott bírósági határozatok másik tagállamban történő végrehajtásáról szóló közösségi rendeletek alkalmazását segítik elő." A jogalkotó ekkor a Brüsszel I. rendelet szerinti tanúsítvány kiállításának hatáskörét a végrehajtás elrendelésére jogosult, vagy ha a szükséges iratok rendelkezésére állnak, a végrehajtást foganatosító bírósághoz;
- 53/54 -
az 1347/2000/EK rendelet[4] szerinti igazolás kiállításának hatáskörét pedig az elsőfokon eljárt bírósághoz telepítette.
A tanúsítványok kiállítása a Vht. 31/C. §-ának többszöri módosítása[5] után is bírósági hatáskörben maradt egészen 2010. május 31-ig. Ugyanis 2010. június 1-jétől nemcsak a fizetési és európai fizetési meghagyásos eljárás, valamint a közjegyzői határozatok, egyezségek és közokiratok tekintetében a végrehajtás elrendelése került közjegyzői hatáskörbe[6], hanem a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség, valamint a közjegyző által kiállított közokirat esetén az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítása is[7]. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy nem csupán a tanúsítványt kiállító hatóságok száma nőtt meg, de azok eljárása is elvált egymástól. A továbbiakban a vizsgálódás fókuszát elsődlegesen a közjegyző tanúsítvány-kiállítási eljárására helyezzük.
Az eljárás közjegyzői hatáskörbe kerülése óta a jogalkotó a Vht. 31/C. § (2) bekezdését több alkalommal[8] is kiegészítette, illetve módosította, igazodva az uniós jogalkotáshoz a polgári eljárásjog területén. Így a hatályos szabályozás szerint a közjegyző által kiállított közokirat, a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség tekintetében a közjegyző állítja ki kérelemre
a) a Brüsszel I. rendelet VI. melléklete szerinti tanúsítványt,
b) a 805/2004/EK rendelet I-V. melléklete szerinti tanúsítványt,
c) a 4/2009/EK tanácsi rendelet III. és IV. melléklete szerinti kivonatot,
d) közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség esetén a Luganói
- 54/55 -
Egyezmény V. melléklete szerinti igazolást, egyéb esetekben a VI. melléklete szerinti igazolást,
e) közjegyző által fizetési meghagyásos eljárásban hozott, marasztalást tartalmazó határozat esetén a Brüsszel Ia. rendelet 53. cikke szerinti tanúsítványt a Brüsszel Ia. rendelet I. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával, egyéb esetekben a Brüsszel Ia. rendelet 60. cikke szerinti tanúsítványt a Brüsszel Ia. rendelet II. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával,
f) az Euör. 46. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti tanúsítványt az 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 1. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával,
g) az Euör. 60. cikkének (2) bekezdése szerinti tanúsítványt az 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 2. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával.
A Vht. 31/C. § (4) bekezdése - némileg talán feleslegesen is[9] - deklarálja továbbá, hogy az Eufmhr. VII. melléklete szerinti formanyomtatványt az európai fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző állítja ki.
A jogtudomány[10] álláspontja szerint a közjegyző valamennyi eljárása szűkebb vagy tágabb értelemben vett nemperes eljárás. Ezt megerősíti valamennyi, közjegyzői eljárást szabályozó törvény[11] is, amikor kimondja, hogy a közjegyző eljárása a bíróság eljárásával, a közjegyző határozata a járásbíróság határozatával azonos hatályú. Nem lehet ezért kérdés, hogy a közjegyző az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítványt nemperes eljárásban állítja ki, s ezen az sem változtat, hogy a Vht. 31/C. §-a az eljárást nem nevesíti kifejezetten közjegyzői nemperes eljárásként. Dogmatikailag ugyanis a közjegyző jogszabályon alapuló,
- 55/56 -
igazságszolgáltatási hatóságként[12] lefolytatott eljárása nem tud más lenni, mint polgári nemperes eljárás.[13]
A tanúsítvány-kiállítási eljárás ugyanakkor némileg kilóg a közel kéttucat közjegyzői nemperes eljárás közül. Nem azzal, hogy európai uniós jogforrások alapján kell eljárni a közjegyzőnek, hiszen az európai öröklési bizonyítványt is uniós rendelet, az Euör. szerint állítja ki. Nem is azzal, hogy az uniós előírások minimálszabályozási jellegűek, mivel az európai fizetési meghagyásos eljárásban az Eufmhr. rendelkezései mellett az Fmhtv.-t is alkalmazni kell. Az eljárást leginkább az különbözteti meg a többi közjegyzői nemperes eljárástól, hogy a közjegyzőnek rendkívül kevés kifejezett szabály alapján kell eljárnia. A tanúsítvány kiállítását illetően az európai uniós jogforrások - a 805/2004/EK rendelet kivételével - meglehetősen kevés előírást tartalmaznak, csupán a tanúsítvány intézményét hozzák létre, valamint megállapítják a tanúsítvány adattartalmát, esetleg formai követelményeit is. Ezért a részletszabályok tekintetében a nemzeti jogot szükséges alkalmazni. Az európai fizetési meghagyásos eljárástól vagy a kis értékű követelések európai eljárásától eltérően azonban a magyar jogalkotó nem fektetett le a tanúsítvány kiállításához kapcsolódó részletes előírásokat.
A Vht. 31/C. §-a csupán a hatáskört telepíti - a közjegyző által hozott határozat, jóváhagyott egyezség, kiállított közokirat tekintetében a közjegyzőhöz, más határozat, egyezség és közokirat tekintetében pedig a bírósághoz. Emellett a törvény egyes tanúsítványokat illetően kimondja, hogy azok többször is kiállíthatók, valamint a 805/2004/EK rendelet viszonylag részletesebb előírásainak végrehajtásaképpen előírja, hogy a kijavításról és a visszavonásról szóló végzést kézbesíteni kell a feleknek, akik a végzés ellen fellebbezhetnek. Ezen túlmenően azonban a Vht. semmilyen további rendelkezést nem tartalmaz. Más közjegyzői eljárást szabályozó norma pedig - kifejezett utaló szabály hiányában - sokáig legfeljebb analógia útján volt alkalmazható, s jelenleg sincs deklarálva, mely előírások alkalmazhatók, illetve melyek nem a közjegyző tanúsítvány-kiállítási eljárására.
3.1. Az elsődleges ok tehát, amire a bevezetésben megfogalmazott kritikánkat alapozzuk az, hogy legalábbis 2010. június 1. - azaz a tanúsítvány-kiállítási eljárásnak egyes okiratok tekintetében közjegyzői hatáskörbe kerülése - óta az uniós jogforrások végrehajtását szolgáló magyar szabályozás hiányos. A jogalkotó
- 56/57 -
csupán a tanúsítvány kiállításának hatáskörét telepítette a közjegyzőkhöz, azonban az eljárás részletszabályait nem állapította meg. Így hiányoznak a közjegyző kizárására, a tanúsítvány kiállítása iránti kérelemre, a kérelem vizsgálata alapján teendő intézkedésekre, a tanúsítvány kiállítására és kézbesítésére vonatkozó előírások, valamint egyéb eljárási szabályok.
A kritika élét némiképp tompítja, hogy mindezek a hiátusok természetesen nem jelentik azt, hogy az eljárás közjegyzői hatáskörbe kerülése óta a közjegyzők ne tudnának európai uniós jogforráson alapuló tanúsítványt kiállítani. A jogértelmezés[14] arra jutott, hogy az eljárásra - jobb híján és analógia útján - megfelelően alkalmazhatók a Kjnp. egyes közös eljárási szabályai. Azonban ehhez mind a Kjnp.-t, mind a Vht.-t sokáig némileg kiterjesztően kellett értelmezni.
A Vht. 9. §-ának 2017. december 31-ig hatályos szövege szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Vht. külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és a végrehajtásáról szóló jogszabályok - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - voltak megfelelően irányadók. A Vht. tehát sem az alapvető rendelkezések között, sem pedig a 31/C. §, illetve a 31/E. § tekintetében általános jelleggel nem hívta fel háttérjogszabályként a Kjnp.-t. A helyzetet bonyolította, hogy a Kjnp. 2010. június 1. és 2017. december 31. között hatályban volt 2. §-a szerint a Kjnp. általános szabályait csak azokban az egyéb közjegyzői eljárásokban kellett alkalmazni, melyeket az adott eljárást szabályozó jogszabály közjegyzői nemperes eljárásnak minősített - a Vht. viszont az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítását a mai napig nem minősíti közjegyzői nemperes eljárásnak. Így a Kjnp. általános rendelkezései szigorúan véve nem voltak alkalmazhatók a közjegyző Vht. 31/C. §-on alapuló tanúsítvány-kiállítási eljárására.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2018. január 1-jei hatálybalépése és az ezzel összefüggő jogszabály-módosítások némi változást hoztak e terén. Igaz ugyan, hogy ha csak a Vht. alapvető rendelkezéseit vonjuk vizsgálat alá, azt látjuk, hogy a Vht.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekre a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvénynek (a továbbiakban: Bpnt.) a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni.[15] A Kjnp. hatályos 2. §-a szerint azonban a Kjnp. I. fejezetének rendelkezéseit a Kjnp.-ben szabályozott eljárásokon kívül
- 57/58 -
- jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a közjegyző hatáskörébe tartozó egyéb polgári nemperes eljárásokban is alkalmazni kell. "Tekintettel arra, hogy a Vht. - az Fmhtv.-vel és a Hetv.-vel szemben - a Kjnp. alkalmazását általánosságban kizáró rendelkezést nem tartalmaz, ezért ha a végrehajtás elrendelése iránti eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozik, akkor arra háttérszabályként - vagyis ha a Vht. eltérően nem rendelkezik - a Kjnp. 1-15/D. §-át is alkalmazni kell."[16] Az idézett megállapítást az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítása iránti eljárásra is irányadónak tartjuk azzal, hogy az eljárás sajátosságaira tekintettel a Kjnp. I. fejezetének nem valamennyi szabálya alkalmazható a tanúsítvány kiállítása során.[17]
3.2. A hiányos és csak utaló szabályok értelmezésével felfejthető szabályozáson túl az is amellett szól, hogy a tanúsítvány-kiállításra vonatkozó előírások rossz helyen vannak a Vht.-ben, hogy ez az eljárás nem végrehajtási eljárás. Annyiban közük van a tanúsítványoknak a végrehajtási eljáráshoz, hogy nagyobb részük várhatóan egy másik európai uniós tagállamban indítandó vagy folyamatban lévő végrehajtási eljárásban kerül majd felhasználásra. De maga a tanúsítvány kiállítása nem végrehajtási eljárás, és nem is a végrehajtási eljárás keretében kerül rá sor.
Sőt, ahogy arra már a 2004. évi LXV. törvény miniszteri indokolása is utalt, "[a] végrehajtásnak másik tagállamban történő kezdeményezése független attól, hogy a jogosult a határozatot hozó államban kezdeményezett-e végrehajtást. A törvény ezért rögzíti, hogy az igazolás olyan időpontban is kiállítható, ha belföldön végrehajtható okiratot még nem állítottak ki, továbbá akkor is, ha az már megtörtént, illetve a jogosult a tanúsítvány kiállítását több alkalommal is kérheti (pl. ha az adós ellen egy harmadik tagállamban is kíván végrehajtást kezdeményezni)."
A Vht. ugyanakkor elsősorban és főszabály szerint a bírósági végrehajtás különböző formáit, azok általános és különös eljárási szabályait, a kapcsolódó jogorvoslatokat, valamint a végrehajtás szervezetét szabályozza. Így az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítására vonatkozó hatásköri szabály mondhatni rendszeridegen a törvényben.
De még ha el is tekintünk attól, hogy az említett hatásköri szabályok nem illeszkednek szervesen a Vht. rendelkezései közé, a Vht. vagy nem tartalmaz előírásokat azokra az eljárási kérdésekre, amelyekre az előző pont alatt hivatkoztunk, vagy ha tartalmaz is, azok nem alkalmazhatók a tanúsítvány-kiállítási
- 58/59 -
eljárásban. Nem szabályozza a Vht. a közjegyző kizárását, továbbá azt sem, hogy a tanúsítványt papíralapon kell-e kiállítani avagy arra elektronikus formában is sor kerülhet. A Vht. végrehajtási kérelemre, a végrehajtási kérelem vizsgálatára és az az alapján teendő intézkedésekre, valamint a kézbesítésre vonatkozó rendelkezései pedig nem alkalmazhatók az európai uniós tanúsítvány kiállítása iránti eljárásban, mivel a tanúsítvány kiállítása iránti kérelem értelemszerűen nem végrehajtás elrendelésére irányul, az eljárás során hozott határozatot, illetve magát a tanúsítványt pedig nem a végrehajtó, hanem a közjegyző kézbesíti.
3.3. Végül meg kell említeni azt is, hogy a Vht. 31/C. § (2) bekezdésében hivatkozott európai uniós jogforrások listájának fokozatos bővítése következtében ma már olyan tanúsítványt is a Vht.-beli hatásköri szabály alapján állít ki a közjegyző, amely nem feltétlenül egy másik uniós tagállamban folyó végrehajtási eljárásban kerül felhasználásra.
Ugyan az Euör. 46., illetve 60. cikke az öröklési ügyben hozott határozat, illetve kiállított közokirat végrehajthatósága kapcsán rendelkezik a tanúsítvány kiállításáról, azonban az ilyen tanúsítványok az alapul fekvő határozattal, illetve közokirattal együtt nem feltétlenül bírósági végrehajtási eljárásban, hanem hagyatéki eljárásban, öröklési jogi kérdéseket rendező eljárásban kerülnek felhasználásra.
Amint az bemutatásra került, a Vht. végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései nem alkalmazhatók a tanúsítvány-kiállítási eljárásra, a Kjnp. I. fejezetének általános előírásai közül pedig nem mindegyik vagy nem a törvényben meghatározottak szerint alkalmazható az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítása során. Jóllehet a közjegyzők a kikristályosodott jogértelmezés alapján különösebb problémák nélkül tudják alkalmazni a releváns szabályokat, a jogbiztonságot, s különösen a normavilágosság elvét az szolgálná, ha az eljárás részletszabályait lefektetné a jogalkotó.
Mivel a Kjnp. közös eljárási szabályai közül több is megfelelően alkalmazható a tanúsítvány-kiállítási eljárásra, s mivel a Kjnp. a közjegyzői nemperes eljárások tekintetében kódexként funkcionál, szinte magától értetődik, hogy az eljárás részletes szabályainak a Kjnp. II. fejezetében lenne a helyük. Célszerű lenne továbbá egyértelműen meghatározni, hogy a Kjnp. általános rendelkezései közül melyek alkalmazhatók, illetve nem alkalmazhatók. Ezzel egyidejűleg indokolt lenne az is, hogy a tanúsítvány kiállítására vonatkozó hatáskört megállapító - és a Vht.-ben egyébként is némileg rendszeridegen - szabályok a
- 59/60 -
Vht.-ből átkerüljenek a Kjnp.-be. Ilyen irányú jogalkotás esetén az európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány közjegyzői általi kiállítására irányuló nemperes eljárás valamennyi előírása egy helyen, a közjegyzői nemperes kódexben lenne fellelhető.
Mindezek után - a fenti jogalkotási javaslatok támogatása esetén - végül felmerülhet az a kérdés, hogy a közjegyzői tanúsítvány-kiállításra vonatkozó normák Vht.-ből való kiemelése után mi legyen a sorsuk a Vht. 31/C. § megmaradó szabályainak. Álláspontunk szerint, ha a jogalkotó a közjegyző által kiállítandó tanúsítványok tekintetében meghozza azt a döntést, hogy a rájuk vonatkozó rendelkezéseknek a közjegyzői nemperes kódexben van inkább a helyük, akkor ezzel párhuzamosan célszerű a bíróság általi tanúsítvány-kiállítás előírásait is áthelyezni más jogszabályba, mégpedig praktikusan a Bpnt.-be. A Bpnt. ugyanis a Kjnp.-hez hasonlóan megállapít általános, a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokat, valamint tartalmazza egyes bírósági nemperes eljárások részletszabályait is. E megoldás követése esetén pedig végső soron a tanúsítvány-kiállítási - közjegyzői, illetve bírósági - eljárások részletszabályai az adott kiállító hatóságra vonatkozó nemperes kódexben lennének megtalálhatók, ami megfelelne a normavilágosság követelményének és segítené a jogalkalmazást. ■
JEGYZETEK
[1] A Tanács 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.) (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet); az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30., 15. o.) (a továbbiakban: 805/2004/EK rendelet); a Tanács 4/2009/EK rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (HL L 7., 2009.1.10., 1. o.) (a továbbiakban: 4/2009/EK rendelet); a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Luganóban 2007. október 30. napján aláírt Luganói Egyezmény (HL L 147., 2009.6.10., 5. o.) (a továbbiakban: Luganói Egyezmény); az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.) (a továbbiakban: Brüsszel Ia. rendelet); valamint az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107. o.) (a továbbiakban: Euör.).
[2] A valamely tagállamban hozott határozat más tagállamban való, külön eljárás nélküli elismerését írja elő a Brüsszel I. rendelet 33. cikkének (1) bekezdése, a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyv (a továbbiakban: 2007. évi hágai jegyzőkönyv) hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott határozatok tekintetében a 4/2009/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdése, a Luganói Egyezmény 33. cikkének (1) bekezdése, valamint az Euör. 39. cikk (1) bekezdése. Ahhoz azonban, hogy a határozat a másik tagállamban végrehajtható legyen, azt végrehajthatóvá kell nyilvánítani az ún. exequatur eljárás keretében (lásd a Brüsszel I. rendelet 38-52. cikkeit, a 4/2009/EK rendelet 26-38. cikkeit, a Luganói Egyezmény 38-52. cikkeit, illetve az Euör. 45-58. cikkeit).
[3] A végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége nélkül közvetlenül végrehajtható más tagállamban a 805/2004/EK rendelet szerint európai végrehajtható okirattá nyilvánított határozat (lásd a 805/2004/EK rendelet 5. cikkét), a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban meghozott, az adott államban végrehajtható határozat [lásd a 4/2009/EK rendelet 17. cikk (2) bekezdését], illetve a Brüsszel Ia. rendelet hatálya alá tartozó, valamely tagállamban hozott, az adott tagállamban végrehajtható határozat (lásd a Brüsszel Ia. rendelet 39. cikkét).
[4] A Tanács 1347/2000/EK rendelete a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 160., 2000.6.30., 19-36. o.). A rendeletet 2005. május 28-án hatályon kívül helyezte a Tanács 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/ EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23., 1-29. o.) (a továbbiakban: Brüsszel IIa. rendelet).
[5] A Vht. 31/C. §-át módosította a 2005. évi XLI. törvény 2005. június 4-i (ekkor került a szövegbe a Brüsszel IIa. rendeletre való hivatkozás) és 2005. október 21-i hatálybalépéssel (ekkora kerültek a szövegbe a 805/2004/EK rendelet végrehajtásához szükséges szabályok), valamint némileg átstrukturálta a 2008. évi XXXIX. törvény 2008. december 12-i hatálybalépéssel [ekkora kerültek a szövegbe az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1. o.) (a továbbiakban: Eukkr.) és az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30., 1. o.) (a továbbiakban: Eufmhr.) végrehajtásához szükséges rendelkezések].
[6] Lásd a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) rendelkezéseit
[8] Lásd a 2010. évi CXXVII. törvényt (2011. június 18-i hatálybalépéssel), a 2013. évi XCIX. törvényt (2013. július 21-i hatálybalépéssel), a 2014. évi LXXIII. törvényt (2015. január 10-i hatálybalépéssel), a 2015. évi LXXI. törvényt (2015. augusztus 17-i hatálybalépéssel), valamint a 2022. évi LV. törvényt (2023. január 1-i hatálybalépéssel).
[9] Vö. Rák Viktor In: A bírósági végrehajtásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (szerk. Gelencsér Dániel, Udvary Sándor), Budapest, 2021, 31/C. § 233. o.
[10] Lásd: Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, 1998, 448. o.; Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése, In: Varga István (szerk.), A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, 2013, 53-54. o. Ezzel összhangban foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a 3/2004. Polgári jogegységi határozatban, melyet a Kúria az 1/2014. Polgári jogegységi határozat alapján az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekint.
[11] Vö. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 5. § (2) bek., Vht. 31/E. § (2) bek., az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 1. § (2) bek., 13. § (1) bek., Fmhtv. 2. §, a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 2. § (2) bek., 113. § (1) bek.
[12] Vö. Kjtv. 1. § (4) bek.
[13] Rák Viktor, In: A bírósági végrehajtásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (szerk. Gelencsér Dániel, Udvary Sándor), Budapest, 2021, 31/C. § 234. o.
[14] Rák Viktor, Európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kibocsátása, mint közjegyzői nemperes eljárás. Közjegyzők Közlönye, 2015/4, 33-44. o. Rák Viktor, In: A bírósági végrehajtásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (szerk. Gelencsér Dániel, Udvary Sándor), Budapest, 2021, 31/C. § 233-243. o.
[15] Vht. 9. §
[16] Szécsényi-Nagy Kristóf, In: A bírósági végrehajtásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (szerk. Gelencsér Dániel, Udvary Sándor), Budapest, 2021, 31/E. § 268. o.
[17] Vö. Rák Viktor, In: A bírósági végrehajtásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (szerk. Gelencsér Dániel, Udvary Sándor), Budapest, 2021, 31/C. § 233-243. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász.
Visszaugrás
