Az exequatur az az eljárás, amelynek eredményeképpen külföldi bíróság határozata a belföldi bíróság által meghozott határozattal azonos módon végrehajthatóvá válik. A kifejezés a bíróság végrehajtóhoz intézett parancsának: "hajtassék végre" latin megfelelője.[1]
A vizsgált jogrendszerekben a külföldi ítéletek végrehajtására a Brüsszeli Egyezményt megelőző időkben nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján, és diplomáciai út igénybevételével volt lehetséges (apostille). A Brüsszeli Egyezmény létrehozta az exequaturt, melynek segítségével a korábbihoz képest egyszerűbben[2] tudták a részes államok jogalanyai végrehajtatni a külföldi ítéleteket. Végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás során az elsőfokú bíróság hivatalból vizsgálta a végrehajtás megtagadása okainak meglétét, vagy hiányát.
A Brüsszel I. rendelet hatálya alatt már szinte automatikus eljárás[3] során lehet a külföldi ítéleteket végrehajtani. Az első fokon eljáró bíróságok ugyanis már nem vizsgálják hivatalból a megtagadási okokat, erre csak az alperes (adós) kérelmére, a másodfokú kontradiktórius eljárásban kerül sor. Az exequatur tehát jelen formájában egy olyan kevert eljárás, mely nemperes eljárásként kezdődik, az adós panaszára azonban peres eljárássá alakul.
A 2010/0383 COD bizottsági javaslat a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálatának elsődleges okaként jelölte meg, hogy az exequatur akadályozza a bírósági határozatok szabad mozgását.[4] A javaslat az alakiságok felszámolását tűzi ki célul,[5] amelyet a 1215/2012 rendelet[6] megvalósít, a megtagadási okok megtartásával.
Az összehasonlítás alapjául szolgáló jogok kiválasztásánál elsősorban azt tartottam szem előtt, hogy a magyar jogrendszer sokat merített a germán jogcsalád tagjaitól. Az összehasonlító jogi elemzés elvégzésével több szempontot szeretnék megvizsgálni. Egyrészt arra szeretnék választ kapni, hogy valóban csupán egy formális eljárásról van-e szó, ahogy arra a Bizottság hivatkozik, vagy az eljárás többletértéket képvisel, esetleg olyan sajátos funkciót hordoz, amelytől a tagállami jogok még belföldi határozatok esetén sem tekintenek el. Az összehasonlító jogi vizsgálat hozzásegít ahhoz, hogy az elemzés végén megalapozottan értékelni tudjam, hogy az exequatur eltörlése valóban akkora könnyítést jelent-e, és hogy az ellenzői által hangoztatott veszélyek valóban elhanyagolhatóak-e az eltörlésével járó előnyökhöz képest.
A végrehajthatóvá nyilvánítás szabályozását különböző szintű és hatályú jogalkotási eszközök összjátéka adja. Az eljárást elsősorban a 44/2001/EK (Brüsszel I.) rendelet határozza meg, keretjogszabályként. A külföldi határozatok végrehajthatóságáról egyes tagállami jogokban közvetlenül rendelkező nemzeti szabályokat találunk, ilyen a német Anerkennungs- und Vollstreckungs aus führungs gesetz[7] (AVAG). Más országokban a végrehajtásról szóló jogszabály tartalmazza a végrehajthatóságra vonatkozó rendelkezéséket, így Ausztriában az Exekutionsordnung[8] (EO).
A fenti jogszabályok által nem szabályozott eljárási kérdéseket a tagállami polgári eljárásjogot szabályozó jogszabályok rendezik szubszidiáris jelleggel. A - sem a Brüsszel I. rendeletben, sem a határozatok végrehajthatóvá nyilvánítását szabályozó nemzeti jogszabályban - nem szabályozott eljárásjogi kérdések tekintetében Németországban a Zivilprozessordnung (ZPO), és Ausztriában is az osztrák a Zivilprozessordnung (öZPO) nyújt eligazítást.
A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás kereteit a Brüsszel I. rendelet szabja meg,[9] és a nemzeti jog tölti meg tartalommal. Az exequatur eljárást az uniós jog is élesen elkülöníti a végrehajtástól.[10] Ugyanakkor a kérelem benyújtása előtt érdemes lehet tájékozódni a végrehajtás szabályairól, felesleges ugyanis egy olyan követelést végrehajthatóvá nyilvánítani, amely a végrehajtás államában nem végrehajtható.[11]
Németországban az Európai Unió tagállamaiban hozott bírósági döntések végrehajtását (Vollstreckbarerklärungsverfahren) a Brüsszel I. rendeletet kiegészítő jelleggel[12] az elismerést és végrehajtást szabályozó törvény, az AVAG,[13] továbbá azt kisegítő jelleggel a ZPO rendezik.[14] A Brüsszel I. rendelet és az AVAG közötti összhangot az AVAG 55. § (1) bekezdése biztosítja, amely taxatív felsorolásban explicite zárja ki a törvény Brüsszel I. rendelettel nem összhangban lévő rendelkezéseinek alkalmazását: "[d]ie §§ 3, 6 Absatz 1, § 7 Absatz 1 Satz 2 und Absatz 2, § 10 Absatz 2 und 3 Satz 2, § 11 Absatz 1 Satz 2 und Absatz 3 Satz 1 und 2 sowie § 18 findenkeine Anwendung." Ezen felül az uniós rendeletek - mivel elsődlegességük van a ZPO szabályai felett[15] - a ZPO 722. és 723. §§-it is kiszorítják.[16]
A végrehajthatóvá nyilvánítás Németországban is
- 312/313 -
külön eljárás, melynek során egy, akár bel- akár külföldi határozatot beengednek az állami végrehajtás rendszerébe.[17] A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás jogcímet keletkeztet, és elkülönül a határozat végrehajtásától.[18]
Ausztriában az Exekutionsordnung szabályozza a hazai, valamint a külföldi ítéletek végrehajtását is. Az EO 79. §-a alapján a külföldi határozatok ausztriai végrehajtásához azokat végrehajthatóvá kell nyilvánítani (Vollstreckbarerklärung).[19] Az EU-n belül érkező határozatok végrehajtásáról az EO 79-86. §§-i[20] rendelkeznek. A nemzetközi kötelezettségekkel, így az EU rendeleteivel való összhangot az EO 86. § (1) bekezdése biztosítja, amely a nemzeti szabályok érvényesülését[21] csak annyiban engedi meg, amennyiben azok összhangban vannak az EU rendeleteivel, jelen esetben a Brüsszel I. rendelettel. Ausztriában a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás az 1995-ös novella óta nem része a végrehajtásnak,[22] hanem sui generis eljárás,[23] és a határozat meghozatalára irányuló eljárás (Erkenntnisverfahren) része.[24] A szabályozás elhelyezése a végrehajtásra vonatkozó jogszabályban rendszertanilag hibás, mivel a külföldi ítéletek végrehajthatóságának kérdése a nemzetközi polgári eljárásjoghoz tartozik.[25] Az EO 83. § (2) bekezdése alapján a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásra a belföldi határozatok végrehajtására vonatkozó szabályokat az EO 2. fejezetében található eltérésekkel kell alkalmazni.[26]
A vizsgált országok közül Németországban külön jogszabályban határozták meg a külföldi ítéletek végrehajthatóvá nyilvánítására vonatkozó különös rendelkezéseket. Magyarországon és Ausztriában a végrehajtásról szóló jogszabályban kapott helyt a szabályozás. Érdemes kiemelni, hogy - noha dogmatikailag hangsúlyozzák, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítás nem a végrehajtás része, hanem annak előfeltétele, sui generis eljárás - a végrehajthatóvá nyilvánításra vonatkozó nemzeti szabályozást általában a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályok egészítik ki, háttérjogszabályként pedig a nemzeti perjog igazít el. A rendeletek közvetlen alkalmazásának elvét a tagállamok a gyakorlatban is követik. Jelen esetben a Brüsszel I. rendelet vonatkozó szabályai mindenhol kiszorítják az azonos nemzeti szabályok érvényesülését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
