Az Európai Unióban már régóta megfogalmazódott a családjogi szabályok harmonizálásának, egységesítésének igénye. A közelítésre azért van szükség, mert a globalizálódó világban, a polgárok szabad mozgásának és a szabad munkavállalásnak köszönhetően egyre több a "nemzetközi" házasság, illetve az élettársi kapcsolat. Amennyiben a kapcsolatból gyermek származik, a szülők kapcsolatának megszűnése komoly jogi nehézségeket is okozhat. A 2001 szeptemberében alakult Európai Családjogi Bizottság[1] az európai családjogok közelítését tűzte ki célul, elsősorban közös elvek kidolgozásával, melyek iránymutatásul szolgálnak az egyes országok kodifikációs munkájához, de közvetlen kötelező erejük nincs.[2] Ennek nyomán született meg hazánkban is az elhatározás, miszerint az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében a korábbi fogalomhasználattól eltérően egy, az európai terminus technicushoz közelebb álló kifejezést használunk. Komoly nehézségeket okozott ugyanis a határozatok végrehajtása során, hogy míg a többi európai államban a szülői felügyelet rendezéséről[3] kellett a bíróságoknak rendelkezni a szülők kapcsolatának felbomlását követően, hazánkban hosszú ideje a "gyermekelhelyezés"[4] kifejezést alkalmaztuk. Más országokban a gyermekelhelyezés kizárólag azt az esetkört jelöli, amikor a gyermeket harmadik személynél kell elhelyezni, mert a szülők valamilyen oknál fogva nem alkalmasak a gyermek nevelésére.
A Családjogi Könyv tehát több tekintetben jóval közelebb áll az európai modellekhez, az egyes államok gyakorlata - a közös alapelvek követése ellenére - azonban még mindig nagyban eltér egymástól.
Svédországban a gyermekelhelyezés szabályairól az 1949. évi 381. törvény[5] rendelkezik, mely 1949. június 10. óta van hatályban, azóta több alkalommal módosították.
- 161/162 -
A törvény alapelvként rögzíti, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlását, a lakhatást és a kapcsolattartást rendező határozatok meghozatala során minden esetben a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani. Annak megítélése során, hogy mi a legjobb a gyermek számára különösen figyelemmel kell lenni a gyermek alapvető igényére, hogy mindkét szülőjével bensőséges, jó viszonyban maradhasson. Ügyelni kell arra, hogy a gyermek ne kerülhessen olyan szülőhöz, akinél bántalmazás veszélyének lenne kitéve, illetve akinél akarata ellenére visszatartják, vagy egyéb sérelem érheti.[6] A gyermek születésétől kezdve mindkét szülője felügyelete alatt áll, ha a szülők házasok. Amennyiben nem házasok, a szülői felügyeleti jogok kizárólagos gyakorlója az anya. Ha a szülők később házasságot kötnek, mindketten jogosultak lesznek a felügyeleti jogok gyakorlására.[7] A különbségtétel a házas és nem házas szülők között abból a múlt századi elgondolásból ered, hogy amennyiben az anya nem él házasságban a gyermek megszületésekor, akkor valószínűleg egyedülálló, tehát a gyermek érdekét is az szolgálja, ha az anya jogosult a szülői felügyeleti jogok gyakorlására. Jelenleg ez a megoldás már meghaladott, hiszen a mai házasságon kívül született gyermekeket nem leányanyák, hanem élettársi kapcsolatban élő nők hozzák a világra.[8]
A svéd bíróságok hosszú ideje kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a gyermekek a szülők különválását követően is szoros kapcsolatban maradhassanak a szüleikkel[9], ezért régóta preferált megoldás a közös szülői felügyelet. Tehát főszabály szerint, ha a szülők elválnak, a szülői felügyelet közös marad, kivéve, ha a szülők ennek ellenkezőjéről állapodnak meg. A közös szülői felügyelet elterjedésében szerepet játszik a nemek közötti, illetve a szülők közötti egyenlőség biztosításának egyre fokozódó jelentősége, valamint az is, hogy ma már a legtöbb nő kereső tevékenységet folytat, akár egyedül is képes eltartani a gyermekét.[10]
A közös felügyelet megszüntetése vagy elrendelése során elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a szülők mennyire képesek a gyermeket érintő kérdésekben egymással együttműködni.
1998. október 1. óta a bíróság dönthet úgy is, hogy közös felügyeletet ítél meg még akkor is, ha az egyik szülő ezt ellenzi, de a bíróság úgy ítéli meg, hogy a gyermek mindenekfelett álló érdeke ezt kívánja meg. Nem rendelheti el azonban a bíróság a közös szülői felügyeletet, ha azt mindkét szülő ellenzi.[11] Egy 1999-ben született Legfelsőbb Bírósági döntés úgy értelmezte a rendelkezést, miszerint kizárólagos felügyeleti jogot csak abban az esetben kaphat a szülő, ha valamilyen nyomós érv szól a közös felügyelet
- 162/163 -
ellen.[12] Ezt a megoldást a svéd gyermekjogi ombudsman több alkalommal kifogásolta, mert úgy találta a "ráerőszakolt" közös felügyelet nem képes elérni a célját, nevezetesen nem lehet a szülőket - még a gyermek érdekében sem - együttműködésre kényszeríteni, ennek következtében a gyermek komolyan sérülhet. Ennek hatására 2006-ban pontosították a jogszabályt,[13] illetve azóta kell a bíróságnak azt is figyelembe venni, hogy a szülők képesek-e az együttműködésre, korábban ez nem bírt jelentőséggel.
A 2000-es évek óta az esetek döntő többségében a szülők saját döntésük alapján fenntartják a gyermekek vonatkozásában a közös szülői felügyeletet, ez azonban nem jelenti azt, hogy azt valóban közösen is gyakorolják. Továbbra is elsősorban az anyák azok, akik együtt élnek a gyermekkel és gondoskodnak róla, azonban a közös felügyelet lehetőséget biztosít az apák számára, hogy ne szoruljanak ki a gyermekük életéből, abban a későbbiek során is többé vagy kevésbé aktívan részt vegyenek. Az apák részéről megjelenő egyre fokozódó igényből, miszerint szeretnének valóban aktív részesei lenni gyermekeik életének, szeretnének gondoskodni a gyermekről, nőtt ki a 2010-es évekre a váltott elhelyezés.
Az utóbbi években, Svédországban népszerű megoldásnak számít a különélő szülők körében a gyermek váltott elhelyezése, mely alapvetően a szülők megállapodása nyomán jön létre, de amennyiben a gyermek érdekében áll a bíróság valamelyik szülő akarta ellenére is elrendelheti. Míg az 1990-es évek elején a gyermekek mindössze 4%-a élt felváltva a szüleinél, 2005-ben már 21%. Jellemző az a megoldás is, miszerint a gyermek csak az egyik szülőnél van elhelyezve, azonban a másik szülővel való kapcsolattartás olyan széleskörű és gyakori, hogy valójában - nagyjából - ugyanannyi időt töltenek mindkét szülővel. (Ez a megoldás kb. a gyermekek 10%-át érinti).[14] Kutatások tanúsága szerint azokban a családokban jellemzőbb a váltott elhelyezésben való megállapodás, ahol a szülők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, két kereső van a családban, és a kapcsolat felbomlása után konfliktusmentes a szülők viszonya.[15]
Svédországban a váltott elhelyezés elrendelését megelőzően a következő szempontokat kell megvizsgálni: a gyermek kívánsága (az életkorának és érettségének megfelelő súllyal tekintetbe véve), a szülők rugalmassága és egymáshoz való viszonya, a gyermek érdeke (a bíróság szerint). Nem határoztak meg konkrét életkori határokat, de általánosságban 3 éves kor felett javasolják, mert ennél fiatalabb korban még nehezen alkalmazkodnak a gyakori változásokhoz. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a szülők kapcsolatának felbomlása előtt ki gondoskodott a gyermekről, kivel töltötte ideje nagy részét. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szülők milyen távolságra laknak egymástól. (Bár ismert olyan eset is, ahol a szülők 1000 kilométerre laktak egymástól, mégis jól működött a váltott elhelyezés).[16]
Egy 2000-ben végzett felmérés tanúsága szerint valóban nagyon jól funkcionálhat a váltott elhelyezés, de elsősorban abban az esetben, ha az a szülők saját döntése volt. Amennyiben valamelyik szülő tiltakozása ellenére a bíróság rendelte el azt, már koránt-
- 163/164 -
sem működött zökkenőmentesen, a gyerekek is inkább negatívan értékelték. "Ők fizetik meg az árát annak, hogy mindkét szülővel kapcsolatban maradhassanak"[17]
2002-ben egy kormányzati bizottság is értékelte az 1998-as reform következményeit és eredményeit. 249 bírósági döntést megvizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy azokban az esetekben, ahol a szülők nem tudtak megállapodni a szülői felügyelet gyakorlásáról (125 eset), és a bíróságnak kellett erről döntést hozni, 51%-ban az anyához, 34%-ban az apához került a gyermek. Mindössze az esetek 15%-ban döntött a váltott elhelyezés mellett a bíróság. Ezen esetek felében valamelyik szülő kimondottan ellenezte a gyermekelhelyezésnek ezt a módját. A bíróság a szülő kifogásának elutasításakor a legtöbbször arra hivatkozott, hogy csak ily módon biztosítható, hogy a gyermeknek mindkét szülővel élő, szoros kapcsolata maradhasson fenn. Továbbá gyakran szolgált az ítélet alapjául az is, hogy a gyermek kívánsága volt a váltott elhelyezés. A bíróság ennek mindig nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint a szülők ellenkezésének. Sőt egy bizonyos életkor felett a gyermek kívánsága lett a legfőbb szempont az ítélet meghozatala során. Nyilvánvalóan azonban csak olyan esetekben lehetett váltott elhelyezésről rendelkezni, ahol a szülők legalább egy minimális szinten képesek voltak egymással a gyermek érdekében együttműködni, illetve elég közel laktak egymáshoz és az iskolához. Végső soron a bizottság arra a megállapításra jutott vizsgálódásait követően, hogy mindenképpen érdemes körültekintően eljárni azokban az esetekben, amikor valamelyik szülő ellenkezése ellenére rendelkeznek váltott elhelyezésről, de úgy tűnik, hogy az eredmények pozitívak, a szülők egy idő után megbékélnek a döntéssel és a rendszer jól funkcionál, hiszen a gyermek mindkét szülőjével szoros kapcsolatban marad. Pszichiátriai kutatásokra és tanulmányokra hivatkozva arra a további megállapításra jutottak, hogy azokban az esetekben, ahol valamelyik szülő bántalmazó, sem a közös szülői felügyelet, sem a váltott elhelyezés nem jöhet szóba.[18]
Összegezve tehát Svédországban kiemelkedő jelentősége van a közös szülői felügyeletnek és a váltott elhelyezésnek. Az apa és az anya egyenjogúsága, a gyermek mindenekfelett álló érdeke a legfontosabb alapelvek a döntés meghozatala során. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a szülők egyenlő jogai csak abban az esetben biztosítottak, ha házastársak, élettársi kapcsolatból születtet gyermek esetében a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlója az anya.
Németország is a szokásosnak mondható utat járta végig a szülői felügyelet rendezésének fejlődése során, a kezdetben "anyapárti" megoldások szép lassan elvezettek a szülők egyenjogúságának elismeréséig, és annak kicsúcsosodásáig a váltott elhelyezésig. A Német Szövetségi Köztársaságban 1980-ban hozott törvény a közös szülői felügyeletet még kifejezetten kizárta. Az Alkotmánybíróság azonban 1982-ben alkotmánysértőnek minősítette, hogy a közös szülői felügyeletre még kivételesen sincsen lehetőség.[19]
- 164/165 -
Az 1990-es években, Németországban is jellemző volt, hogy válás esetén a gyermeket leginkább az anyánál helyezték el. Még inkább csorbította az apák jogait, hogy amennyiben a szülők nem voltak házasok, akkor a szülők különköltözése esetén a gyermek automatikusan az anyához került. Ez többek között a német Alaptörvény (Grundgesetz) azon rendelkezéséből eredt, mely a házasság és a család védelmének kiemelkedő jelentőséget tulajdonít. Így a házasságon kívül, azaz legtöbbször élettársi kapcsolatban (Familie naturelle) született gyermekek más elbánásban részesültek, annak ellenére, hogy a "természetes családokat" is teljesértékű családnak ismerték el.[20]
Az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal kifogásolta a német gyakorlatot,[21] miszerint a házasságon kívül született gyermekek esetében az apa csak az anya hozzájárulásával jogosult szülői felügyeleti jogát gyakorolni. A német hatóságok az eljárások során arra hivatkoztak, hogy a szabályozásra azért volt szükség, hogy a gyermek megszületését követően a szülők között felmerülő viták ellenére is azonnal rendezett legyen a gyermek családi jogállása. A jogalkotók vélelmezték, hogy az anya ezt követően természetesen hozzájárulását fogja adni az apa szülői felügyeleti jogának gyakorlásához, amennyiben nem egyedülálló, hanem valamilyen kapcsolatban áll az apával. Ez azonban a valóságban nem mindig alakult ennek megfelelően. A bíróság tehát megállapította, hogy azok az apák, akiknek a gyermeke nem házasságban született hátrányos megkülönböztetésben részesülnek azokhoz az apákhoz képest, akiknek a gyermeke házasságban született. Ez nemi alapú diszkriminációt is jelent, mert az anyákhoz képest is más elbánásban részesülnek.
A strasbourgi döntések hatására megindult eljárás eredményeképpen a német Alkotmánybíróság megállapította,[22] hogy a korábbi gyakorlat, miszerint az anya a szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlója, ha a szülők nem házastársak, alkotmányellenes, mert súlyosan diszkriminatív, különbséget tesz a házas és nem házas apák jogai között. Jelenleg a szülők főszabály szerint közösen gyakorolják felügyeleti jogaikat függetlenül attól, hogy házasságban, élettársi kapcsolatban vagy egyikben sem élnek.
Lehetőség van tehát arra, hogy a szülők továbbra is közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogaikat, abban az esetben is, ha már nem élnek együtt. Közösen nevelik a gyermeket, tehát minden őt érintő lényeges kérdésben együtt kell dönteniük, de a gyermek csak az egyik szülőnél tartózkodik.[23] Dönthetnek azonban úgy is - ez tekinthető ma már kivételnek - hogy az egyik szülő lemond a közös szülői felügyeletről és csak az alkalmankénti telefonálásra illetve találkozásra szorítkozik. Abban az igen ritka esetben, ha a bíróság valamelyik szülő felügyeleti jogát megvonja, akkor kizárólag az a szülő dönthet a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben, akinél őt elhelyezte.
Alapvetően a szülők jogosultak dönteni a gyermek elhelyezéséről, a Sorgerecht[24] gyakorlásáról. A bíróság csak abban az esetben dönt a kérdésben, ha a szülők erről nem képesek megállapodni. A bírósági eljárás során a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell
- 165/166 -
szem előtt tartani és arra kell törekedni, hogy a per a lehető legkevesebb terhet rója rá. Az eljárás gyors lefolytatása is a gyermek érdeke, hogy a lehető legrövidebb ideig kelljen bizonytalanságban élnie.[25] Az eljárás során a bíróság a "Best interest test" segítségével próbálja meg megállapítani, hogy melyik megoldás áll legközelebb a gyermek érdekeihez.[26]
A Wechselmodell azaz a váltott elhelyezés is egyre népszerűbb Németországban, annak ellenére, hogy egyelőre számtalan nehézséget okoznak a gyakran felmerülő, de egyelőre meg nem válaszolt kérdések, úgy, mint hol legyen a gyermek állandó lakcíme, kinek fizessék a családi pótlékot, hány TB kártyája lehet a gyermeknek stb.[27]
Németországban a polgári perrendtartás és az Alaptörvény is kötelezővé teszi, hogy a szülői felügyelet rendezésére irányuló perben hallgassák meg a gyermeket, abban az esetben, ha már tud beszélni. Tehát már nagyon fiatal korban jelentőséget tulajdonítanak a gyermek véleményének, ami azonban álláspontom szerint veszélyeket is rejthet, hiszen a nagyon kicsi gyermek egyrészt még képtelen az érzéseit, igényeit, vágyait és elvárásait megfogalmazni, másrészt pedig rendkívül megterhelő lehet számára a bírósági meghallgatás. Bár ennek kiküszöbölése érdekében a német bíróságok igyekeznek mindent megtenni, például külön gyermekszobára hasonlító helyiségeket alakítanak ki, hogy a meghallgatást ott és ne a tárgyalóteremben kelljen lefolytatni. Ezen kívül a német családjogi bírók külön képzésben részesülnek, hogy ne jelentsen problémát egy kisgyermekkel való hatékony, de kíméletes elbeszélgetés.
Hasonlóan a magyar Polgári Perrendtartás által szabályozott esetekhez, a német bíróság is abban az esetben kérheti szakértő segítségét, ha úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik az ügy eldöntéséhez szükséges speciális szakértelemmel.[28] A szakértői díj, ami a hazai díjszabáshoz képest igen magas,[29] szintén a perköltség része, megfizetéséhez azonban igénybe lehet venni a Prozesskostenhilfe-t.[30] A perbe bevont pszichológus szakértő nem lehet tanácsadója vagy terapeutája a feleknek, legfőképpen azért nem, mert ők titoktartásra kötelezettek. A szakértői vélemény elkészítése során is tartózkodnia kell attól, hogy terápiába vonja az érintetteket, azonban arra törekednie kell, hogy a köztük lévő kapcsolatot - amennyire lehetséges - javítsa.[31]
Sikeressége és eredményessége miatt Németországban is egyre népszerűbb a közvetítő igénybe vétele a szülői felügyelet rendezése iránti perekben, illetve azt megelőzően. A családjoggal foglalkozó ügyvédek javasolják a tanácsadók felkeresését, melynek eredményeképpen megszületett egyezséget a bíróságon fel lehet használni. A tapasztalatok szerint a mediáció abból a szempontból is hasznos, hogy egyfajta előszűrőként működik. Abban az esetben, ha a szülők nem képesek egy asztalhoz ülni, hogy egyezségre jussanak a vitás kérdésekben, nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy közösen gyakorolják a felügyeleti jogokat.[32]
- 166/167 -
Németországban tehát viszonylag későn jutottak el oda, hogy az apák és az anyák, illetve a házasságban vagy azon kívül született gyermekek közötti egyenjogúság valódi feltételeit megteremtsék, azonban napjainkban már kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak ezen tényezőknek. A váltott elhelyezés ugyan még nem annyira elterjedt, mint Svédországban, de ezen megoldás előnyeit lassan itt is kezdik felfedezni.
Az 1996-ban hatályba lépett Családjogi Törvény[33] rendelkezései nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyermekek mindenekfelett álló érdeke valóban érvényesülni tudjon. A szülőknek a bontóper kezdetén részt kell venniük egy tájékozódó megbeszélésen,[34] melynek során minden szükséges kérdést megvitatnak és részletes tájékoztatást is kapnak. A beszélgetések során kitérnek arra, hogy a gyermekek jólétét, kívánságait és érzéseit figyelembe kell venni, segítséget kapnak ahhoz, hogy miként tudják a gyermekeket felkészíteni a házasság felbomlásával járó kellemetlenségekre, illetve miként kerülhető el az erőszak.[35] A megbeszélés fő célja, hogy megkönnyítsék az egyezség létrehozását, a vagyonmegosztás és a gyermekelhelyezés vonatkozásában, de másodlagosan cél lehet a terápiás hatás is. A gyermekek részvételét ezen megbeszéléseken nem támogatják, mert csak elnehezítené a megállapodási folyamatot, illetve túlságosan elvinné a közvetítést a terápia irányába, ami nem lehet cél, az túllépne a mediáció keretein.[36]
A Family Law Act leszögezi, hogy a bíróságnak tekintettel kell lennie arra, hogy az eljárás elhúzódása a gyermek érdekeivel ellenkezik. Azt is fontolóra kell venniük, hogy vajon nem előnyösebb-e a gyermek számára, ha a törvény értelmében egyáltalán nem hoznának határozatot.[37]
Mint ahogy azt láthattuk más európai országok esetében is, Nagy-Britanniában is elsősorban az apák fellépésének köszönhetően - akik nem akartak vasárnapi apukákká válni - terjedt el a közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés. Szokatlan módon a máshol bevett heti/kétheti váltás helyett a britek a sokkal gyakoribb cseréket preferálják: a gyerekek 3-4 naponta ingáznak a szülők között. Egy 2011-es tanulmány szerint ma már az esetek csaknem felében ezt a megoldást választják a családok. A kutatásban részt vett szülők álláspontja szerint ennél hosszabb ideig nem szabad a gyereknek egyik szülőtől sem távol lenni. Ehhez hozzátartozik, hogy ilyen rövid váltások esetén elengedhetetlen, hogy a szülők időnként újratárgyalják a megállapodásukat, a saját elfoglaltsága-
- 167/168 -
ikhoz és munkájukhoz igazítva, tehát nincsenek igazán szigorú szabályok, általában igyekeznek rugalmasak lenni és alkalmazkodni egymáshoz.[38]
A váltott elhelyezésről szóló megállapodást korábban csak kivételes esetekben hagyta jóvá a bíróság, illetve akkor, ha ez szolgálta a gyermek érdekét (sokáig ugyanis ennek ellenkezőjéről voltak meggyőződve az angol bírák). Ma már csak azt vizsgálják, hogy mekkora a szülők lakóhelye közötti távolság, illetve, hogy képesek-e egymással együttműködni, nem túl erőteljes-e közöttük az antipátia. Amennyiben a feltételek adottak, ma már inkább ezt a megoldást preferálják.[39]
Az angol törvényhozóknak a részletszabályok kidolgozására is volt gondja, elsősorban a szociális jogi kérdések, úgy, mint családi pótlék[40] és gyes[41] folyósításával kapcsolatos szabályok kerültek megalkotásra, úgyhogy a gyakorlati akadályok is elhárultak a közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés mind szélesebb körben való elterjedése elől.
Nagy-Britanniában jelent meg először az a megoldás,[42] melyben a gyermek az eredeti szülőházában marad, és a szülők költöznek ki-be, heti vagy kétheti váltással. A "nesting" Európa többi országában is elterjedőben van, számtalan nehézséget és kérdést vet fel, melyek megoldása illetve megválaszolása egyelőre várat magára.
Összegezve a közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés az Egyesült Királyságban is egyre fokozódó népszerűségnek örvend, időközben a részletszabályok kidolgozása is megtörtént. Úgy tűnik, hogy az angol szülők és gyermekeik nagyobb rugalmasságot tanúsítanak a folyamatos költözések során, erről árulkodik a "nesting" módszer elterjedése is.
A Code Civil általános szabályként fogalmazza meg a szülők közös[43] felügyeleti jogát.[44] Ami azt jelenti, hogy a szülők különköltözése önmagában nem változtat a szülői felügyeleti jogokon, illetve az ennek körébe tartozó kötelességeken, főszabály szerint azt közösen gyakorolják.[45] A közös szülői felügyelet körébe tartozik az az elvárás is, hogy a szülők ne csak a gyermekkel tartsanak fenn jó kapcsolatot, hanem legyenek tekintettel a gyermek és a másik szülő közötti kötődésre is. Továbbá ennek keretében a gyermek jogosult egyéb felmenő és (esetleg) lemenő rokonaival is kapcsolatot tartani.[46]
A jóhiszemű személynek vélelmeznie kell, hogy az a szülő, aki a szülői felügyeleti jog gyakorlása körében a gyermek személyét érintő mindennapi szokásos ügyben eljár,
- 168/169 -
a másik szülő egyetértésével teszi ezt. A mindennapi teendők körében, tehát a szülő egyedül is eljárhat, azonban a gyermek jövőjét érintő lényeges kérdések eldöntésekor mindkét szülő egyetértése szükséges.[47] A szülőktől a felügyeleti jogok gyakorlását csak abban az esetben lehet megvonni, ha alkalmatlanok annak gyakorlására.[48]
Amennyiben a szülők nem tudnak megállapodni a felügyeleti jogok gyakorlásáról, illetve arról, hogy a gyermek melyiküknél lakjon, a kérdést a bíróság dönti el. Ennek során a következőket veszi figyelembe: a szülők között korábban kialakult gyakorlatot, a gyermek szülőkhöz való kötődését, a szülők gyermektartási képességét, az egyéb tényeket, melyekhez a bíróság a bizonyítékok alapján jut hozzá. A bizonyítás során a környezettanulmánynak kiemelkedő jelentősége van.[49] Franciaországban is kötelező a szülők számára a mediáció igénybe vétele, amennyiben nem tudnak a szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról megállapodni.[50]
Az ügyben eljáró bírónak kivételes esetben lehetősége van arra, hogy megtagadja a közös szülői felügyelet elrendelést, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az nem felel meg a gyermek mindenekfelett álló érdekének, a szülők nem szabad akaratukból döntöttek így vagy pedig lehetetlennek tartja.[51] A bíróság valóban csak nagyon nyomós ok fennállása esetén jogosíthatja csak az egyik szülőt a felügyeleti jogok gyakorlására. Ilyen ok lehet, ha a szülő tartósan, teljes közönyösséget vagy érdektelenséget mutat a gyermek iránt, ha bizonyíthatóan képtelen az együttműködésre, illetve ha fennáll a gyermekrablás veszélye.[52]
Amennyiben a gyermeket valamelyik szülőnél elhelyezték, és ez a szülő lakhelyet kíván változtatni, erről köteles megfelelő időben tájékoztatni a másikat. Ha a költözés vonatkozásában nincsen egyetértés a szülők között, akkor a bíró dönt a gyermek érdekeinek figyelembe vételével. Ha másképp nem megoldható, akkor az egyik szülőt jogosítja fel a felügyeleti jogok kizárólagos gyakorlására.[53]
Az elhelyezés során a gyermeket nem lehet elválasztani a testvéreitől, kivéve, ha az együtt tartásuk lehetetlen, illetve, ha a gyermek érdeke mást kíván. Továbbá a lakóhely vonatkozásában is kiemelt jelentősége van az állandóságnak, mert a gyermeket csak kivételes esetben szabad kiszakítani megszokott környezetéből.[54]
Franciaországban 2002. március 4-én vezették be a váltott elhelyezés intézményét.[55] A törvény a házasságban, illetve a házasságon kívül születtet gyermekek szülei közötti egyenlő bánásmód biztosításáról is rendelkezett. Ezt megelőzően a szülők dönthettek arról, hogy a különköltözésüket követően a gyermek melyikükkel éljen a továbbiakban. Amennyiben erről nem tudtak megállapodni a bíróság döntötte el, hogy melyik szülőnél helyezi el a gyermeket, a másik szülő számára pedig biztosította a kapcsolattartás lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság határozottan elutasította, az alsóbb fokú bíróságok azonban a 2002-es bevezetést megelőzően is szívesen elrendelték a váltott elhelyezést,
- 169/170 -
amennyiben a szülők azt közösen kérték. Persze csak egy "bújtatott" formában: a gyermeket elhelyezték az egyik szülőnél, a másik számára pedig olyan széleskörű kapcsolattartást biztosítottak, hogy valójában nagyjából ugyanannyi időt tölthettek mindkét szülővel. 2002 óta erre már nincsen szükség. Ha a szülők együttesen kérik az elhelyezésnek ezen módját, akkor azt is fel kell vázolniuk, hogy a gyakorlatban miként kívánják ezt megvalósítani. A bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy a megállapodás a gyermek érdekének megfelel-e és azt is, hogy a szülők elhatározása befolyástól mentes-e.[56] 2006 óta a bíróság a váltott elhelyezés lehetőségét vizsgálja először. A franciák a kéthetes ciklust preferálják: a gyermek egy hetet az anyjánál, egy hetet az apjánál tölt.[57]
Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy ez szolgálja leginkább a gyermek érdekeit, elrendelheti a váltott elhelyezést a szülők erre irányuló megállapodása hiányában is. Lehetőség van az ún. ideiglenes váltott elhelyezés[58] elrendelésére is, mintegy próbaképpen, hogy a szülők megismerhessék, illetve kipróbálhassák, esetükben működhet-e a bíróság által jónak tartott megoldás. A meghatározott idő leteltét követően (amely legfeljebb 6 hónap lehet) a bíróság vagy véglegesíti a váltott elhelyezést, vagy az egyik szülőnél elhelyezi a gyermeket.[59]
A jelenlegi gyakorlat szerint a váltott elhelyezés iránti kérelmek 80%-át a szülők közösen terjesztik elő és ezeknek a bíróság 95%-ban helyt ad. Azokban az esetekben, mikor a szülők nem kérik közösen, és a gyermek elhelyezését illetően nem tudnak megállapodni, csak 25%-ban kerül sor a váltott elhelyezés elrendelésére. A bíróságok ilyenkor a következő szempontokat mérlegelik: a szülők együttműködési hajlandósága, a szülők lakóhelyének egymáshoz való közelsége, megfelelő lakhatás és ellátás biztosításának képessége mindkét szülő esetében, a gyermek érdeke, szükségletei, véleménye és akarata, a gyermek életkora, a szülők foglalkozása és elfoglaltsága. Arra nézve, hogy milyen gyakorisággal történjen a váltás, nincsen általános érvényű szabály, mindig az ügy egyedi körülményeit mérlegelve kell ezt eldönteni.[60]
A váltott elhelyezés népszerűségét és elterjedtségét mutatja, hogy a francia jogalkotó a gyakorlatban felmerülő kérdések rendezésére is gondot fordított, így például lehetőség van arra, hogy iskolakezdéskor a gyermek számára két lakcímet jegyezzenek be, a gyermek mindkét szülője után jogosult a társadalombiztosítási ellátásokra, továbbá részletes szabályokat alkottak az adózás, a családi pótlék és egyéb családi támogatások kérdéskörében is a lehetséges akadályok elhárítása érdekében.[61]
- 170/171 -
Hollandiában is hosszú ideig érte diszkrimináció az apákat, elsősorban a házasságon kívül született gyermekeik vonatkozásában. 2008-ban született csak meg az a jogszabály, mely lehetővé tette, hogy a bíróság közös szülői felügyeletet rendeljen el valamelyik szülő egyoldalú kérelme esetén, amennyiben a szülők nem házasok. Házasságon kívül született gyermek esetén ezt megelőzően - több más európai államhoz hasonlóan - az anya tiltakozása esetén az apa teljes egészében eleshetett a szülői felügyelet gyakorlásától. A jogszabálymódosítás előzményeként szolgált egy 2005-ös holland Legfelsőbb Bírósági ítélet, mely kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkében biztosított jogokat sérti, hogy az apa nem kezdeményezheti az anya ellenkezése esetén a közös szülői felügyeletet.[62]
Az északi államban olyannyira főszabálynak tekintik a közös szülői felügyeletet, hogy az esetek 92%-ában ez a jellemző megoldás. A közös szülői felügyelet azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermeket valóban közösen, vagy legalábbis valamilyen módon megosztva nevelik. Elsősorban az anyák gondoskodnak a gyermekekről. Egész pontosan a gyermekek 75%-a marad az anyával, 9%-a az apával és 16% kerül váltott elhelyezésbe.[63]
A közös szülői felügyelet legtöbbször a szülők egyezségén alapszik, csak ritkán merül fel a bírósági döntés szükségessége. Abban a néhány esetben, amikor a szülők nem tudnak megállapodni arról, hogy a gyermek melyikükkel éljen a továbbiakban, a bíróságnak arra is lehetősége van, hogy úgy rendelje el a váltott elhelyezést, hogy az ellen valamelyik szülő kifejezetten tiltakozik.[64]
Hollandia a többi európai országhoz képest mindig egy kicsit előrébb járt a nyitottság és az elfogadás terén, így nem meglepő, hogy náluk az azonos nemű szülők szülői felügyeletéről is rendelkezik a törvény.[65] Az eljárások egyszerűsítése és az állampolgárok részére biztosított nagyfokú szabadság terén azonban némi visszalépés történt. 2008 novemberében megszüntették a "könnyített bontás" intézményét, elsősorban a közös gyermekek érdekeinek védelme érdekében. Továbbá bevezetésre került újdonságként, hogy a szülőknek a házasság felbontása során tervet kell készíteniük arról, hogy a továbbiakban miként kívánják gyakorolni a felügyeleti jogaikat.[66]
- 171/172 -
Az európai országokban a kilencvenes években kezdődött családjogi jogharmonizáció jó úton halad. A globalizáció eredményeképpen egyre növekvő számú "nemzetközi" párkapcsolatból született gyermek sorsának megnyugtató rendezése érdekében erre égető szükség is volt. A közelítésnek nem volt célja a családjogi szabályok egységesítése, mégis ma már elmondható, hogy a vizsgált országokban az alapvető szabályok jelentősen közeledtek egymáshoz. A Commission on European Family Law által lefektetett jogelveket minden európai jogrendszer magáévá tette, így már a legtöbb államban természetes, hogy a szülői felügyelet gyakorlásakor, illetve annak rendezésekor a gyermek mindenekfelett álló érdeke az elsődlegesen figyelembe veendő szempont.[67]
Továbbá elmondható, hogy a korábbi "anyapártiságot" felváltotta a mindkét szülővel fennmaradó szoros kapcsolat igénye. Míg a kilencvenes évek elején még magától értetődő volt, hogy a szülők kapcsolatának megszakadása esetén a gyermeket az anya neveli tovább - az apa szerepe a tartásdíjfizetésre, esetleg az időnkénti látogatásokra korlátozódik - az ezredfordulóra a nemi-, illetve szülői szerepek jelentős átalakulása folytán az apák nem elégedtek meg a "vasárnapi apuka" státusszal. A férfiak és nők egyenjogúságának[68] mind szélesebb körben való elterjedése maga után vonta a szülői felügyelet gyakorlásában bekövetkező változásokat is. Mára természetessé vált, hogy az apák és anyák jogai és kötelezettségei egyenlők, szülői felelősségük közös, alárendelve a gyermek érdekének.[69]
Annak ellenére, hogy a legtöbb országban évről évre emelkedik a házasságon kívül született gyermekek száma, egyes államokban (pl. Németországban) meglehetősen sokáig kellett várni a "törvénytelen gyermekek" szüleinek egyenjogúsítására.
Összefoglalva a változások mibenlétét megállapítható, hogy a közös szülői felügyelet[70] elsődlegességét ma már mindegyik vizsgált országban elismerik és alapelvként alkalmazzák. Különbség - a jelen keretek között nem vizsgált országok tekintetében - csak annyiban jelentkezik, hogy a közös szülői felügyelet elrendelésére a bíróságnak mely esetekben van lehetősége. Magyarországon például csak abban az esetben, ha a szülők azt együttesen kérik, Svédországban akkor is, ha valamelyikük ellenzi. Jelenleg sehol nincs lehetőség arra, hogy a bíróság közös felügyeletet rendeljen el, ha azt mindkét szülő ellenzi. Az egyes államokban lassan kidolgozásra kerülnek a közös felügyelet részletszabályai is, hiszen számtalan kérdés, probléma merülhet fel abban az esetben, ha a szülők a közös joggyakorlás ellenére nem egy háztartásban élnek.
A fejlődés másik nagyon jelentős területe a váltott elhelyezés térhódítása, mely minden vizsgált államban igen gyorsan nagy népszerűségre tett szert. Ez a megoldás ugyanis az egyetlen lehetséges módja a közös felügyelet gyakorlati megvalósulásának. Közkedveltségének oka, hogy lényegesen alacsonyabb együttműködést igényel, mint az egyéb gyermekelhelyezési formák. Mindössze annyit kíván az érintettektől, hogy tartsák
- 172/173 -
tiszteletben egymás szülői mivoltát. Természetesen bizonyos technikai feltételeknek is meg kell valósulni: egymáshoz közeli lakóhely, hasonló anyagi lehetőségek. A váltás gyakoriságával kapcsolatban jelentős eltérések tapasztalhatók, azonban minden megoldás mellett számtalan érv és ellenérv sorakoztatható fel, általános érvényű, mindenki számára kielégítő megoldás nem létezik. Célszerű ennek eldöntését a családra bízni, hogy saját igényeiknek, lehetőségeiknek megfelelően alakíthassák ki a váltások ütemét.
A közös szülői felügyeletnek valóban csak váltott elhelyezés esetén van értelme, hiszen ha a gyermek csak az egyik szülőnél lakik, akkor gyakorlatilag ő tudja csak gyakorolni a szülői felügyeleti jogokat. Azonban, ha a gyermek egy ideig egyiknél, majd a másiknál lakik, akkor mindketten aktívan részt vehetnek a gyermek nevelésében, vele egyformán szoros kapcsolatot alakíthatnak ki és még arra sincsen szükség, hogy egymással konfrontálódjanak. Álláspontom szerint, amennyiben a váltott elhelyezés személyi és anyagi feltételei megvannak, valóban ez lehet a lehető legoptimálisabb megoldás az egész felbomló család számára.
Azokban (a jelen tanulmányban nem vizsgált) országokban, ahol még nincs törvényi lehetőség a váltott elhelyezésre, a kiterjesztett kapcsolattartás biztosításával teremtik meg a szükséges feltételeket. Az eddigi tapasztalatok szerint a megoldás azért tett nagyon gyorsan hatalmas népszerűségre szert - elsősorban az apák körében - mert ez által végre egyenrangú szülőnek érezhetik magukat, nem szorulnak ki méltatlanul a gyermek életéből.
Megállapítható, hogy a házassági konfliktusok feloldására valamennyi ország alternatív eszközök (tájékoztató beszélgetés, mediáció) bevezetésével tesz kísérletet, melyek az eddigi tapasztalatok szerint igen sikeresek, hosszútávú hatásuk azonban csak később fog megmutatkozni.
A jogharmonizáció és egységes jogelvek ellenére, elsősorban az Európán kívüli országok esetében komoly nehézséget okozhatnak a kulturális különbségekből adódó félreértések, illetve az alapelvek eltérő értelmezése, de ezen kérdés vizsgálata jelentősen túlmutat jelen tanulmány keretein.[71] Egyvalamit azonban érdemes leszögezni: a multikulturális házasság nehézségeit a jog egyedül nem képes megoldani. A kulturális különbségek miatt a gyermek mindenekfelett álló érdeke sok esetben nem ugyanazt jelenti. Kiemelkedően fontos lenne ezért a globalizálódó világban, hogy a jogászok megismerjék más országok jogi kultúráját, értékrendszerét és látásmódját, hogy ne higgyék el, csakis az a perspektíva lehet helyes, ahonnan ők szemlélik a világot.
- 173/174 -
In my short study I intended to investigate five European Union member states' (Sweden, Germany, Great-Britain, France and the Netherlands) family law regulations on child custody decisions. We can say that in the last fifteen years these regulations has changed a lot, and got more and more closer to each other. Sole custody is no more the most common solution after family dissolution. In every examined country joint custody is getting more and more widespread, in almost 90% of the cases parents decide on joint custody. The real realization of joint custody is physical joint custody, when the parents are able to spend approximately the same time with child. Alternating residence can be the best solution for the whole disintegrating family. Of course there are several conditions which are to be completed, for example: approximately the same socio economical status, be flexible, live close to each other, and maintain a quite good relationship with the other parent. It is also very important, that the parent must not only maintain relation with the child but also respect the ties that exist between the child and the other parent. There are differences between the examined countries in point of the pace of alternating the residence. For example British fathers prefer the rhythm of 3-5 days, while Swedish parents swear on changing in every two weeks. The other important change what we can see is that the discrimination against fathers whose child was born out of wedlock has been eliminated. In my opinion this issue is getting more and more important according to the globalisation, as more and more multicultural couples break up. ■
JEGYZETEK
[1] Commission on European Family Law (CEFL)
[2] Weiss Emília: Az Európai Családjogi Bizottság elvei a szülői felügyeleti jogok kérdésében. in.: Ünnepi tanulmánykötet Filó Erika kandidátus egyetemi docens 70. születésnapjára, Pécs, 2010. 395.p.
[3] Child custody decision.
[4] Child placement.
[5] Az eredeti svéd jogszabályt fordította Szigeti Barbara.
[6] 1949.évi 381. törvény 2A.§
[7] 1949.évi 381. törvény 3.§
[8] Singer, Anna: Active parenting or Solomon's justice? Alternating residence in Sweden for children with separated parents. Utrecht Law Review, Volume IV, Issue 2, 2008. 36. p.
[9] Ez azért is nagyon fontos, mert a svéd gyerekek 25%-ának a szülei külön élnek egymástól. Lásd: Bergström, Malin - Modin, Bitte et al: Living in two homes: a Swedish national survey of wellbeing in 12 and 15 year olds with joint physical custody. BMC Public Health 2013, 13/868 www.biomedcentral.com/1471-2458/13/868. Letöltés ideje 2016. március 13. 2. p.
[10] Bergström, Malin - Modin, Bitte et al: Living in two homes: a Swedish national survey of wellbeing in 12 and 15 year olds with joint physical custody, BMC Public Health 2013, 13/868. www.biomedcentral.com/1471-2458/13/868 Letöltés ideje 2016. március 13. 2. p.
[11] 1949.évi 381. törvény 4-5.§
[12] Supreme Court Decision NJA 1999
[13] Ügyelni kell arra, hogy a gyermek ne kerülhessen olyan szülőhöz, akinél bántalmazás veszélyének lenne kitéve, illetve akinél akarata ellenére visszatartják, vagy egyéb sérelem érheti.
[14] Singer 2008, 35. p.
[15] Bergström, Malin - Modin, Bitte et al 2013, 2. p.
[16] Singer 2008, 42-43.pp.
[17] Singer 2008, "The child pays the price in order to have equal access to both parents" 40-41. pp.
[18] Singer 2008, 41-42. pp.
[19] Kőrös András: Változások a családjogban. Ügyvédek Lapja, 1996/1. 4. p.
[20] Hanke, Andreas T.: Custody and visitation rights in Germany after the decisions of the European Court of Human Rights. Family Law Quarterly, 2011 September, 45/3. 353. p.
[21] Zaunegger v. Germany judgement of 3. December 2009., app.no. 22028/04 és Görgülü v. Germany judgement of 26. February 2004. app.no. 74969/01.
[22] Bundesverfassungsgericht Entscheidung 1 BvR 420/09, 2010.július 21.
[23] BGB Art. 1687.
[24] Szülői felügyeleti jog.
[25] BGB Art. 1697a
[26] Hanke, Andreas T.: Custody and visitation rights in Germany after the decisions of the European Court of Human Rights. Family Law Quarterly, 2011 September, 45/3. 354. p.
[27] Kiesewetter, Ina - Wagner, Petra: Eine Woche Mama, eine Woche Papa: Wie Kinder getrennter Eltern gut leben. Freiburg, 2012. 108-110. pp.
[28] FamFG 163.§
[29] Kb. 3.000 - 6.000,- Euró.
[30] Költségkedvezmény.
[31] Strecker, Christoph: Versöhnliche Scheidung. München, 2010, 44-45.pp.
[32] Kiesewetter - Wagner, 2012. 112. p.
[33] Family Law Act 1996.
[34] Information meeting.
[35] Family law act 8. szakasz (9) bek. Azokban az esetekben, ahol családon belüli erőszak előfordulása miatt valamelyik fél kiszolgáltatott vagy veszélyeztetett helyzetben van, a szakemberek segítséget nyújtanak abban, hogy a gyengébb fél érdekei is érvényesüljenek. A mediátorok segítségével továbbá elkerülhető, hogy a családon belüli viták elmérgesedjenek és erőszakig fajuljanak.
[36] Dowling, Emilia - Gorell Barnes, Gill: Együttműködés a gyermekekkel és szüleikkel a különélés és aválás során. Budapest, 2001. 211. p.
[37] Filó Erika: Gyermeki jogok és a szülői felügyelet. In: Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára. Pécs, 2002.
[38] Alexander Masardo: Negotiating shared residence: The experience of separated fathers in Britain and in France. In: J. Bridgeman - H. Keating - C.Lind: Regulating Family Responsibilities, Sussex, 2011. 119. p.és 125. p.
[39] Masardo 2011, 121. p.
[40] State allowance.
[41] Child Benefit.
[42] Nesting, jelentése kb.: fészekrakás, fészkelés.
[43] Coparentalité.
[44] Code Civil 372. § fordította dr. Nagy Orsolya http://www.legifrance.gouv.fr/affichCode.do;jsessionid=8993FB8C9E2B82A2D34E88C093400612.tpdjo11v_1?cidTexte=LEGITEXT000006070721&dateTexte=20140129 letöltés ideje: 2014.02.01.
[45] Code Civil 373.§ (2)
[46] Masardo 2011, 121. p.
[47] 372. cikk (2)
[48] Code Civil 373. §
[49] Code Civil 373. § (2) - 11-12 bekezdés.
[50] Code Civil 373. § (2) - 10 bekezdés.
[51] Code Civil 373. § (2) - 7 bekezdés.
[52] Szeibert Orsolya: Gyermekelhelyezéshez kapcsolódó aktuális problémák a XXI. század elején. Családi Jog, VI. évfolyam 3. szám, 2008. szeptember 29. p.
[53] Code Civil 373. § (2) bekezdés.
[54] Code Civil 371.§ (5) bekezdés és 375. §
[55] Residence alternée.
[56] Granet, Frederique: Alternating residence and relocation, a view from France. Utrecht Law Review, Volume 4., Issue 2 (June) 2008. 50. p.
[57] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog X. évfolyam 4. szám, 2012. december, 8. p.
[58] Titre provisoire.
[59] Masardo 2011, 122. p.
[60] Szeibert 2008, 29-30. pp.
[61] Masardo 2011, 122. p.
[62] Szeibert Orsolya: A szülő-gyermek jogviszony változásai Hollandiában, Családi Jog, VII. évfolyam 4. szám. 2009. december, 36. p.
[63] Jeppesen de Boer - Christina G.: Parental relocation: Free movement rights and joint parenting. Utrecht Law Review, Volume 4, Issue 2. June, 2008. 75-76. pp.
[64] Jeppesen de Boer, Christina G.: Parental relocation: Free movement rights and joint parenting. Utrecht Law Review, Volume 4, Issue 2. June, 2008. 74-75. pp.
[65] Érdekességképpen említem meg, hogy a leszbikus párkapcsolatokban született gyermek esetében nem mother and father, hanem mother és co-mother neveli a gyermeket.
[66] Szeibert 2009, 37. p.
[67] Az Európa Tanács által 2002-ben elfogadott Fehér Könyv: White Paper on Principles Concerning the Establishment and Legal Consequences of Parentage: A gyermek mindenekfelett álló érdeke, hogy mindkét szülője részt vegyen az életében.
[68] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 23.cikk.
[69] 1979. évi New York-i Egyezmény, 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
[70] 1989. évi New York-i Gyermekjogi Egyezmény 18.cikke: a szülők felelőssége közös a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért.
[71] Bővebben lásd: Wibo van Rossum: The clash of legal cultures over the 'best interest of the child' principle in cases of international parental child abduction. Utrecht Law Review, Vol.6. Issue 2. June 2011.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, SZTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék.
Visszaugrás
