A 2010 májusa óta elfogadott alkotmánymódosításokról - különös tekintettel a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvényre, amely jelentős mértékben szűkítette az Alkotmánybíróság hatáskörét, illetve rögzítette az öt évre visszamenőlegesen megállapítható, a jövedelem értékét el nem érő adóztatás lehetőségét - élénk vita bontakozott ki a közjogi szakirodalomban. E vitákhoz újabb inspirációt jelentett a 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosítások alkotmányosságával kapcsolatban kialakított eddigi gyakorlatát követve az e tárgyban született indítványokat hatáskörének hiányában visszautasította, az alkotmánymódosítások közjogi érvénytelenségére vonatkozó indítványokat, pedig elutasította.
A testület döntését megelőzően Chronowski Nóra - Drinóczi Tímea - Zeller Judit "Túl az Alkotmányon..."[1] című tanulmányukban az alkotmányvédelem legmarkánsabb eszközei, jelesül az alkotmánymódosítás korlátozása és az átfogó hatáskörű alkotmánybíráskodás elméleti és összehasonlító jellegű egymásra vonatkoztatásával fogalmaztak meg következtetéseket a hazai helyzetre, többek között azzal a céllal is, hogy szakmai párbeszédet nyissanak a témában.
E szakmai eszmecsere jegyében Csink Lóránt - Fröhlich Johanna: "... az alkotmányon innen"[2] című írásukban, reflektálva a pécsi szerzőhármas által felvetett gondolatokra, több szempontból eltérő, ám igen határozott véleményt fogalmaztak meg az alkotmánymódosítások alkotmányosságának kérdéskörében. Kocsis Miklós "Viszonyítási pont vagy a vizsgálat tárgya - alkotmányellenes alkotmánymódosítások?"[3] című tanulmányában részben a szintetizálás igényével - ismertette kritikai álláspontját és meglátásait a konstituált hatalmak viszonyával összefüggésben, az említett két tanulmányban megjelent, eltérő nézetekkel kapcsolatban.
E tanulmányok és a fent említett alkotmánybírósági határozat apropóján a Pécsi Alkotmányjogi Műhely Alapítvány és a PTE ÁJK 2011 szeptemberében kerekasztal-beszélgetés keretében adott lehetőséget a szerzőknek, hogy nézeteiket megvitathassák.
Előadóként Chronowski Nóra (egyetemi docens, PTE ÁJK), Drinóczi Tímea (egyetemi docens, PTE ÁJK), Zeller Judit (adjunktus, PTE ÁJK), Csink Lóránt (adjunktus, PPKE-JÁK), Fröhlich Johanna (alkotmánybírósági tanácsadó), illetve Kocsis Miklós (adjunktus, PTE ÁJK) vett részt a rendezvényen, ahol számos közjogász kolléga is megjelent, és érdemi véleményt fogalmazott meg.
A rendezvény előtt meghatározottak szerint a vita két fő témakör mentén zajlott. Az első vitapont - amelynek referátora Drinóczi Tímea volt - az alkotmánymódosító törvény Alkotmánybíróság által történő felülvizsgálhatóságának kérdését exponálta. A második vitapont, amelyet Fröhlich Johanna ismertetett, az örökkévalósági klauzulák létét, funkcióját, és azoknak az alkotmánymódosító törvények vonatkozásában betöltött szerepét vizsgálta.
Drinóczi Tímea kiindulásként fontosnak tartotta rögzíteni az elméleti különbséget az alkotmányozó hatalom, mint originális hatalom és az általa alkotott, ún. "konstituált" hatalmak között, utóbbi kategóriába sorolva az alkotmánymódosító hatalmat is. Az alkotmánymódosító hatalom ennek az elhatárolásnak az értelmében jellege miatt nem korlátlan, gyakorlására az alkotmányozó hatalom által elfogadott alaptörvény ad felhatalmazást, ezért annak mindig konstituált keretek között kell működnie. Drinóczi Tímea kifejtette, hogy e fogalmi különbségtétel az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalom között, akár arra is lehetőséget adhatott volna, hogy az Alkotmánybíróság saját maga állapítsa meg hatáskörét az alkotmánymódosító törvények alkotmányossági felülvizsgálatát illetően.
Ettől részben eltérő álláspontot képviselt a Csink-Fröhlich szerzőpáros, akik ugyan alkotmánytani értelemben szintén elhatárolták az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalmat, azonban úgy vélekedtek, hogy a magyar Alkotmányban ez a fogalmi különbség tételes jogilag nem jelenik meg. Véleményük szerint a fennálló keretek között az Országgyűlés alkotmányozó hatalom, amelyből az alkotmánymódosítás jogát csupán a maiore ad minus elvét követve lehet levezetni.
Az elméleti bevezetőt követően, Drinóczi Tímea ismertette azokat a - szerzőtársaival közösen meghatározott - szempontokat, amelyek mentén az Alkotmánybíróság felülvizsgálhatta volna saját hatáskör-értelmezését, és elismerhette volna az alkotmánymódosító törvények alkotmányossági felülvizsgálatának lehetőségét. Kiindulópontként azt rögzítette, hogy a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának elve szempontjából nem aggályos, ha az alkotmánymódosító hatalom
- 258/259 -
megnyilvánulásait a testület normakontroll alá vonja. Kérdésként merült fel azonban, hogy ebben az esetben mi lehet a vizsgálati mérce? Chronowski Nóra, Drinóczi Tímea és Zeller Judit álláspontja szerint a mérce a köztársasági alkotmány lényeges magja, amelyet az Alkotmányban foglalt alapelvek körvonalaznak. Ezek olyan alapelvi normák, amelyek a demokratikus alkotmányfejlődés jelenlegi állása szerint minden alkotmányos jogállamban elfogadottak, a közös európai alkotmányos tradíció részét képezik. Ezzel a véleménnyel egyben azt is elismerték, hogy az alkotmányértelmezés szempontjából az alkotmányi normák között hierarchikus viszony lehet.
Fröhlich Johanna szerint az, hogy a vitatott határozatban az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható-e, valóban a hatalmi ágak elválasztásának kérdése körébe tartozik. Meggyőződése azonban, hogy az alkotmány egy egységes, zárt, homogén norma, az abban foglalt rendelkezések nem lehetnek kétszintűek, vagyis nem lehet köztük hierarchia. Ebből következően nem lehet az alkotmány egyes rendelkezéseit annak más rendelkezéseihez mérni, és ennek okán alkotmányosságukat vizsgálni. Úgy véli, az Alkotmánybíróság feladata, hogy egy esetleges, az Alkotmányban előálló kollíziót értelmező tevékenysége során feloldjon.
A vitához hozzászóló Petrétei József (egyetemi tanár, PTE ÁJK) és Kiss László (alkotmánybíró, egyetemi tanár, PTE ÁJK) közös álláspontja szerint nehezen határozható meg hol lehet az ellentmondások feloldásának határa, s ezzel együtt megállapították, hogy az alkotmánymódosítás során az alkotmány részévé váló egyes rendelkezések olyan mértékű inkoherenciát okozhatnak, ami alkotmányértelmezéssel már nem oldható fel. Kiss László, az említett AB határozathoz fűzött különvéleményében foglaltaknak megfelelően megjegyezte, hogy az alkotmány alapvető értékrendjét képező normatív mércéket az Alkotmánybíróságnak nem "megalkotnia", még csak nem is "felülvizsgálnia", hanem kötelezően értelmeznie és alkalmazni kell, így az azokat sértő alkotmánymódosítás alkotmányellenessége vizsgálható. A véleménycserébe bekapcsolódó Ádám Antal (professor emeritus, volt alkotmánybíró, PTE ÁJK) szintén úgy látta, hogy a vitatott AB határozatban a testület saját hatáskörét illetően más tartalmú döntést is hozhatott volna. Álláspontja szerint, - amellyel Chronowski Nóra is egyetértett - nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy korszakunkban az alkotmányozó és ebből következően az alkotmánymódosító hatalom nemzetközi jogilag és szupranacionálisan is kötött.[4]
Csink Lóránt korreferátuma kiindulópontjaként az alkotmány rendeltetését határozta meg, amely véleménye szerint nem más, mint az, hogy az államnak a jogalanyai feletti autoritását legitimálja. Álláspontja szerint, az alkotmány azonban nem a jogból, hanem csak másik logikai rendszerből eredeztetheti legitimációját, így az alapítja és védi a jogot, azonban őt magát nem a jog garantálja. Álláspontja szerint egy alkotmány mindig térhez és időhöz kötött, így egy korábbi alapnorma tartalma nem lehet későbbi alkotmányok viszonyítási pontja, ebből következően azt is kifejtette, hogy az alkotmánybíróság feladata az alkotmány "működésének" vizsgálata, nem, pedig az alkotmánytartalom értékelése.
Csink Lóránt gondolataira reflektálva Petrétei József megjegyezte, hogy bár valóban nem létezhet tértől és időtől független alkotmány, pontosan meghatározható, mit értünk alkotmány alatt. Álláspontja szerint jogi értelemben felfogott alkotmányról csak a 18. századtól beszélhetünk, amelynek többek között a hatalom korlátozása, és a rendezettség biztosítása a célja. Kell tehát az alkotmánynak egyfajta tartalmi kötöttség, amely jogon kívüli értékekből ered. Így a demokratikus jogállami alkotmánnyal, mint alkotmánytípussal szemben támaszthatóak bizonyos követelmények.
Az első témakör záró gondolataként - továbbfűzve Petrétei József megállapításait - Ádám Antal azt a kérdéskört exponálta, hogy vajon eljutott-e a jogállami fejlődés egy új periódusba, az alkotmányi értékek tovább gazdagodnak-e vagy sem, s lehet-e ez az új korszak a posztdemokrácia időszaka. Úgy véli, még ha szükségszerűvé is válnak új értékek, azokat csak a korábbiakra tekintettel lehet kimunkálni, s nem juthatunk vissza a tekintélyuralmi rendszerekhez. Kocsis Miklós e felvetéshez csatlakozva a jogállami fejlődés irányával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az nem feltétlenül lineáris, és nem is minden esetben pozitív, amelynek egyik okaként az alkotmányjog politikailag színezett volta jelölhető meg. Kiss László megállapítása szerint a magyar fejlődés nemcsak, hogy nem jutott el a jogállam eróziójához, de legalább további húsz év kell még a nyugati demokráciák utoléréséhez.
A második problémakör központi kérdése az volt, vajon léteznek-e az Alkotmányban örökkévalósági klauzulák, s ha igen, azokhoz hogy viszonyulnak az alkotmánymódosító törvények. A téma referátoraként Fröhlich Johanna ismertette Csink Lóránttal közös nézeteit, s vázolta fel az örökkévalósági klauzulák lehetséges kategóriáit. Álláspontjuk szerint a változatlansági előírások között különbség tehető aszerint, hogy ezek az alkotmányban immanens módon bennefoglaltak, vagy explicit módon jelennek meg, illetve nevesítetten, bizonyos alkotmányos elvekre, értékekre vonatkoznak, vagy a tartalmuk változó lehet. Fröhlich Johanna expozéjában azt is kifejtette, hogy a konkrét alkotmánymódosítás
- 259/260 -
alkotmánybírósági felülvizsgálhatósága eldöntését alapvetően meghatározza az a kérdés, hogy az örökkévalósági klauzulákat materiális, vagy formális értelemben kell-e megközelíteni, amely gondolathoz hozzáfűzte, hogy ők Csink Lóránttal, az utóbbi megközelítést fogadják el, és az örökkévalósági klauzulákat pozitív jogi értelemben fogják fel. Ebből következően véleményük szerint valamely szabályt nem annak tartalma, hanem az alkotmányozó kifejezett döntése tesz örökkévalóvá, ilyen klauzulát az alkotmányból levezetni azonban nem lehet.
Ettől eltérő álláspontot képviselt Chronowski Nóra, Drinózi Tímea és Zeller Judit, akik szerint az örökkévalósági klauzulák az alkotmánymódosítás materiális korlátját képezik. Álláspontjuk szerint ezeknek a megváltoztathatatlansági előírásoknak az a céljuk, hogy a létrehozott alkotmányos berendezkedés lényeges magját megőrizzék a konstituált hatalmakkal szemben. Csink Lóránttal és Fröhlich Johannával ellentétben nem utasítják el az implicit örökkévalósági klauzulák létezését sem. Drinóczi Tímea azzal egyetértett, hogy az örékkévalósági klauzulák materiális értelemben történő felfogásával együtt jár az is, hogy az azokban foglalt elvek, értékek többféleképp is értelmezhetőek, azonban úgy véli, az Alkotmánybíróság feladata, hogy a helyes értelmezést megtalálja.
Chronowski Nóra az örökkévalósági klauzulák problémakörét továbbfűzve azt is rögzítette, hogy a jogállam elért szintjéből, még ha vannak is újabb kihívások, nem lehet, és nem is kell visszavenni, mert az az egyén és a közhatalom viszonyát bontaná meg. Zeller Judit csatlakozva e gondolathoz megjegyezte: a jogállam értéktartalmú alapelemei szükségszerűen egyirányú utcát kell, hogy képezzenek és nem fogadható el, hogy egyes értékek mindenkit kötnek, kivéve az alkotmányozót, mert ő sem mindentől független entitás. Meggyőződése szerint a társadalmi valóság miatt természetes, hogy vannak olyan jogon kívüli korlátok, amelyeket az alkotmányozó hatalomnak is tiszteletben kell tartani. Csink Lóránt véleménye szerint, a jogállam nem feltétlenül egyirányú utca, s az alkotmányozó hatalom által rögzített értékek, ugyan e hatalommal szemben nem jelentenek védelmet, de mindenki mással szemben igen.
A vitapontot záró eszmecserében Nemessányi Zoltán (adjunktus, PTE ÁJK) szükségszerű jogállami jelenségként értékelte azt, hogy a bírói jogértelmezés olykor az írott jognál hangsúlyosabbá válik, ezért felhívta a figyelmet az Alkotmánybíróság értelmező tevékenységének szerepére. Kocsis Miklós e gondolatot továbbfűzve úgy vélekedett, hogy konkrét esetekben az alkotmánybírákat befolyásoló társadalmi környezet is fontos, attól ők sem tudnak teljes mértékben függetlenedni. Csink Lóránt szerint az Alkotmánybíróság szerepét nem lehet misztifikálni, és az alkotmányértelmezésnek szövegkötöttnek kell lennie, amely azt is jelenti, hogy "a diktatúrákat az alkotmánybíróság nem tudja felszámolni".
A kerekasztal beszélgetés zárásaként Kocsis Miklós, aki a moderátori szerepet is vállalta, összefoglalta a vitában elhangzott fő téziseket és megállapította: ugyan a konkrét problémán talán "túl vagyunk", de továbbra is vannak olyan kérdések, amelyek érdemi vitára alkalmasak. A résztvevők és a hallgatóság osztották a véleményt, hogy a jövőben is érdemes ilyen közvetlen szakmai diskurzust folytatni. ■
JEGYZETEK
[1] Chronowski Nóra - Drinóczi Tímea - Zeller Judit: Túl az Alkotmányon... Közjogi Szemle 2010. 4. sz. 1-12. o.
[2] Csink Lóránt - Fröhlich Johanna: ... az alkotmányon innen. Alkotmánybírósági Szemle 2011. 1. sz. 66-71. o.
[3] Kocsis Miklós: Viszonyítási pont vagy a vizsgálat tárgya - alkotmányellenes alkotmánymódosítások? Új Magyar Közigazgatás 2011. 2. sz. 44-51. o.
[4] Ádám Antal: "Észrevételek a magyar alkotmányozáshoz" c., a Jura 2011. 1. számában publikált tanulmányában markáns megállapításokat fogalmazott meg az alkotmányozó hatalom és a törvényhozó hatalom eltérő szerepéről, gyakorlási rendjéről, valamint a 2010. évi alkotmánymódosítások alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségéről.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
