Ajánljuk ezt a tanulmányt mindazoknak, akik ismerték, szerették, tisztelték és védelmezték a ’89-es magyar alkotmányt, s az abban kialakított alkotmányos alaprendet. Ajánlanánk azoknak is, akik erre az alkotmányra esküdve gyakorolják alkotmányosan szerzett hatalmukat - de nem tisztelik. Őket ez az írás nyilván kevéssé érdekli majd. Ajánljuk továbbá az utókornak, szakmai és lelkiismereti meggyőződésünkkel összhangban, mert dokumentálni kívánjuk, hogy a jogállamiság felszámolására tett kísérlettel nem értettünk és nem értünk egyet, álláspontunkat nem hallgatjuk el.
Tanulmányunk apropója az az alkotmánymódosítás, amely a magyar alkotmánybíráskodás szűkítésére, és ezáltal a jogállamiság, az alkotmányosság korlátozására irányul.
Történetünk kezdete, hogy az Alkotmánybíróság a 2010. október 26-án nyilvánosan kihirdetett és 184/2010. (X. 28.) számon a Magyar Közlönyben közzétett határozatában megsemmisítette az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvénynek a 98%-os különadóra vonatkozó rendelkezéseit.1 A testület arra hivatkozott, hogy a törvény az Alkotmány 70/I. § új (2) bekezdésébe ütközik.2 Hangsúlyozandó: az Alkotmánybíróság önmagában nem azt találta alkotmányellenesnek, hogy különadóval sújtanak jó erkölcsbe ütköző módon szerzett jövedelmeket, hanem azt, hogy a szabályozás azokat is érinti, akik nyilvánvalóan nem jó erkölcsbe ütközően, hanem olyan jogszabály alapján jutottak végkielégítéshez, amelynek tartalmára (így a jövedelem mértékére) nem volt ráhatásuk.
Az egyik párhuzamos indokolást megfogalmazó Kiss László szerint viszont érdemes lett volna a határozatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság sérelmére alapozni. Így kikerülhető lett volna, hogy az Alkotmánybíróság "legitimálja" a jogállami elvbe ütköző 70/I. § (akkori) új (2) bekezdését.3 Ez felveti azt a kérdést, miként volt lehetséges, hogy egy nyilvánvalóan alkotmányellenes - mert alkotmányi alapelvet sértő - szándék (röviden: a "visszamenőleges hatályú adóztatás") "megalapozása" [70/I. § (2) bekezdés] alkotmányi szintre emelkedjék, és ezáltal alkotmánybírósági védelemben részesüljön. Az előkészületeket felidézve: az alapvető elgondolás az volt, hogy alkotmányi alapot teremtsenek annak a 70/I. § módosítását megelőzően nyilvánvalóan alkotmányellenes jogalkotói akaratnak, ami a "visszamenőleges hatályú adóztatást" lehetővé teszi. Így született meg a kormány T/579. számon benyújtott javaslata, amely 2010. július 2-án került a parlament elé, és amelyet húsz nappal később el is fogadtak.4 A rendelkezés ennek nyomán "beépült" az Alkotmányba, és mint annak része - figyelembe véve az eddigi alkotmánybírósági döntéseket is - nem lehetett alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgya.
Az alkotmánybírósági megsemmisítő döntés kihirdetésének napján, azaz 2010. október 26-án az előterjesztő eredetileg ugyanolyan tartalommal terjesztette a törvényt5 a parlament elé, de azt kísérte egy, a 70/I. § (2) bekezdését átfogalmazó,6 illetve az Alkotmánybíróság hatáskörének jelentős, és szakmailag teljesen megalapozatlan szűkítését előirányzó7 alkotmánymódosítás is. Ezeknek az alkotmánymódosításoknak a célja (feltehetően) az volt, hogy kiiktassa az olyan jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatát, amelyek alkotmányellenessé nyilvánítása a kormány aktuális (gazdaság)politikai célkitűzéseinek megvalósítását megakadályozná.
Figyelemmel a tavasz óta folyó praktikus és "pragmatikus" alkotmánymódosításokra, a kérdések a következők: i) Mindez azt jelenti, hogy az alkotmánymódosító hatalom kénye-kedve szerint támadhatja, lebonthatja a jogállamot? ii) Az Alkotmánybíróság nem tudja megvédeni azt az alkotmányos berendezkedést, amely (még?) illeszkedik az európai demokratikus alkotmányfejlődésbe?
A tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy alátámasszuk az alábbi hipotéziseinket, és szakmai párbeszédet nyissuk e témakörökben.
- Mivel az alkotmánymódosító hatalom konstituált (azaz létrehozott) hatalomként nem korlátlan, ezért a konstituált (vagyis alkotmányi) keretek között kell működnie.
- A mindenkori hatalom "természetesen" e fenti állítást megkerülve elindíthat egy ún. "permanens alkotmányozást", amikor minden egyes praktikus alkotmánymódosítást alkotmányozási formában fogad el, arra hivatkozva, hogy így nem köti a hatályos alkotmány. Ez esetben azonban az alkotmányos jogállamiság és a demokratikus államiság perspektívájából tekintve már nincs miről beszélni: a demokratikus jogállam már nem akként létezik, amint az kialakításra került az európai demokratikus hagyományoknak megfelelően.
- Az alkotmánybíróság feladata az alkotmányos államiság védelme. Figyelemmel az alkotmány fogalmára, funkcióira8, az alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalom közti különbségre, azokra az alapvető elvekre, amelyeket az alkotmányozó hatalom az állami együttéléssel összefüggésben megfogalmazott, egyáltalán nem biztos, hogy az alkotmánybíróság ne vizsgálhatná felül az egyes alkotmánymódosító törvényeket.
Az alkotmányvédelem legmarkánsabb eszközei az alkotmánymódosítás korlátozása és az átfogó hatáskörű alkotmánybíráskodás, amelyet gyakorolhat külön szerv, de ellátható a rendes bíróságok által is. Tanulmányunkban e két alkotmányvédelmi eszköz elméleti és összehasonlító jellegű egymásra vonatkoztatásával fogalmazunk meg következtetéseket a 2010-ben kialakult hazai helyzetre.
Az alkotmányozó hatalomtól (pouvoir constituant) - mint originális hatalomtól (a "hatalmak hatalmától"), mint a nép ebben megtestesülő szuverenitásától10 - megkülönböztethetők az általa alkotott hatalmak (pouvoirs constitués), amelyek az alkotmányhoz kötöttek: ezek konstituált hatalmak, az alkotmány hatalmai.11 Ez az elméleti elhatárolás alkalmas arra, hogy az alkotmány létrehozását és az alkotmány által felállított állami szerveknek az alkotmányhoz kötöttségét megmagyarázza. Ezzel - teoretikus szempontból - világosan elválasztható egymástól egyrészt az alkotmányozó hatalom gyakorlása, másrészt a létrehozott államhatalom gyakorlása: az érintkezési pont mindig az új alkotmány hatálybalépésének időpontja, amikor a pouvoir constituant a feladatát elvégezte. A pouvoir constituant nem az alkotmányhoz kötött, hanem alkotmányteremtő hatalom, míg a konstituált államhatalmak számára nemcsak az alkotmány elsőbbsége érvényes, hanem az alaptörvény fenntartása is abban az értelemben, hogy ezek csak úgy tekinthetők alkotmányosnak, és úgy gyakorolhatók alkotmányos módon, ahogy azt az alkotmány meghatározza.12 Az alkotmánymódosító hatalom (a "pouvoir constituant institué"), amelyik az alkotmány megváltoztatására hivatott, konstituált hatalom, vagyis az alkotmány által létrehozott, abból levezethető, általa szabályozott és intézményesített hatalom.13 Az alkotmánymódosító hatalom gyakorlására ugyanis az alkotmányozó hatalom által már elfogadott alaptörvény ad szabályozást, amit az alkotmánymódosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania: e hatalom csak az alaptörvény előírásai szerint gyakorolható, az abban rögzített tartalmi és eljárási szabályok betartásával.
Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a totális alkotmányrevízió, vagyis az alkotmánynak az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásával történő teljes megváltoztatása, az alkotmányok általában sajátos revíziós (módosítási) normákat írnak elő, de ismerik a materiális, temporális vagy speciális eljárási szabályokat is, amelyek az alkotmánymódosító hatalom számára korlátokat jelentenek az alaptörvény módosítására vonatkozóan. Ha ugyanis ilyen előírások nincsenek az alkotmányban, akkor az alkotmánymódosító hatalom is képes teljesen új alkotmányt elfogadni, vagyis az alkotmányozás az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásával is megvalósulhat.
Az alkotmánymódosító hatalom tehát kötve van az alkotmányhoz, jóllehet - ha a kötöttségeket betartja - jogosult az alaptörvény megváltoztatására, ami a változó társadalmi viszonyokra tekintettel az alkotmány normativitásának fenntartása érdekében feltétlenül indokolt is, de az alkotmánymódosító hatalom - mint konstituált hatalom - csak az alkotmány szerint tevékenykedhet, mert az alkotmány alatt áll. Az alkotmányok általában kifejezetten a törvényhozó szervekre ruházzák azt a jogot, hogy sajátos eljárásban és különösen minősített többséggel határozzanak az alkotmányváltoztató vagy alkotmánykiegészítő előírásokról.14
Figyelemmel az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalom között fennálló különbségekre, illetve az alkotmánymódosító hatalom konstituált, azaz "létrehozott" jellegére, nem zárható ki az, hogy a korlátok betartása felett minden esetben az a szerv őrködjön, amely egyébként az alkotmány védelmére hivatott.15 Ezek - a kontinentális Európában - jellemzően az alkotmánybíróságok, amelyek hatáskörük gyakorlása során kényszerűen végeznek alkotmányértelmező tevékenységet. Az alkotmányértelmezés minden esetben az alkotmány aktualizálását és konkretizálását jelenti, tárgya maga az alkotmány, ezért e tevékenység nem szakítható el az alaptörvénytől.16 Ha az alkotmányt adott társadalmi berendezkedés valóságos alaprendjeként fogjuk fel, akkor az alkotmányinterpretáció tulajdonképpen ennek az alaprendnek a konkretizálását jelenti.17 Az értelmezést végző alkotmánybíráskodást az alkotmányjogi viták eldöntését célzó végleges és mindenkire kötelező ítélkezésnek minősíthetjük. Általa az alkotmány mint legfelsőbb fokozatú jogi norma, átfogó bírói jogvédelmet élvez, és a konstitutált államhatalom egésze alkotmánybírósági kontroll alá tartozik. Ezért tekinthetjük ezt az intézményt és tevékenységet a jogállamiság betetőzésének, mert általa megvalósul az állam büntető hatalmának, kincstári funkcionálásának és igazgatási tevékenységének bírói ellenőrzése. Mint ismert, az alkotmánybíráskodás átfogó ellenőrző szerepére vonatkozó igényt a marxista-leninista doktrína éppen azért veti el, mert korlátozza az uralkodó párt és annak állami végrehajtó szervei teljhatalmát.18
Nyilvánvalóan azzal az elképzeléssel szemben, hogy az alkotmánymódosító hatalmat az alkotmánybírósági alkotmányértelmezés, tehát az alkotmánybíróság maga korlátozza, számos - önmagában igazolható - ellenvetést lehet tenni. Ilyen lehet például az, hogy i) ebben az esetben a két konstituált hatalom kerülhet szemben egymással; ii) a magyar szakirodalomban ez a megoldás általában nem elfogadott19, iii) az Alkotmánybíróság szerint ilyen hatáskör nem állapítható meg20, iv) a hatáskör konkrét körülírása az "idő" és a "mélység" tekintetében21 lehetetlen, így az alkotmánybíráskodás túlságosan tág teret kaphat, ami az alkotmánymódosító hatalom kiüresedésével járhat együtt. E veszélyek, amelyek egyébként szélső esetben a konstituált berendezkedés erodálásával is járhatnak - annak ellenére, hogy a szándék éppen ennek fenntartása - kétségtelenül valósak. Ugyanakkor az is valóság lehet, hogy az alkotmányozó hatalom által létrehozott berendezkedést az alkotmánymódosító - és nem az alkotmányozó - hatalom kívánja megváltoztatni, amely esetben viszont a konstituált hatalom konstituálóvá válik.
A vázolt elméleti problémát az általánosság szintjén feloldani valószínűleg nem lehet, de nem lehet engedni azt sem, hogy ne az alkotmányozó hatalom döntsön olyan kérdésekben, amelyek a fennálló rendszert alapjaiban megváltoztatni törekednek. A tényleges megoldás valójában az lenne, ha az alkotmánymódosító hatalom "mögött létező" politikai akarat önmérsékletet és kiegyensúlyozottságot tanúsítana. Az alkotmánybíróság jelzett hatásköre pedig csak a szélső esetekben éledne fel, azaz az önmérséklet és a kiegyensúlyozottság elvének itt is érvényesülnie kellene.
Ha elfogadjuk azt, hogy az alkotmánybíróság felülvizsgálhatja az alkotmánymódosító törvényeket, akkor meg kell határozni azt is, hogy mindezt mikor és mi alapján, azaz mire hivatkozva teheti meg. A "mikor?" kérdés létjogosultságát az a felvetés igazolja, hogy ha az alkotmánymódosítást a parlament már elfogadta, akkor az az alkotmány részévé válik, és az alkotmányt nem lehet alkotmányossági szempontból felülvizsgálni.22 Itt a probléma elágazik: i) az alapvetés az, hogy a konstituáló hatalmat nem "írhatja felül" a konstituált hatalom; ii) szükséges bevonni a "mire hivatkozva?" kérdésre adandó választ, azaz azt, hogy az alkotmánybíróság az alkotmánynak mely konstituált elemeire hivatkozhat, amelyek a konstituált berendezkedés alapvető szabályait adják (vagyis mi a mérce); iii) mérsékeltebb megoldás gyanánt felvethető, hogy az alkotmánymódosító hatalmat az alkotmánybíróság csak az előzetes normakontroll során vizsgálhatja, mert ekkor még nem válik az új szabály az alkotmány részévé.
Utóbbi, iii) esetben újabb probléma merül fel: mi biztosítja azt, hogy az alkotmánybíróság elé kerülhet az adott alkotmánymódosítás, azaz mi a garanciája annak, hogy a jogosult - a Magyar Köztársaságban az államfő - él az előzetes normakontroll-indítványozási jogával. Ha az iii) megoldást fogadjuk el, akkor nem is az alkotmánybíróság, hanem az államfő dönt alkotmányossági kérdésben, az előkérdés eldöntésével (vagyis, hogy indítványoz-e). Ezért az iii) pontban megfogalmazott felvetés az i) pont értelmében, annak keretein belül nem igazolható. Az ii) pontban felvetett "mire hivatkozva?" kérdésre adandó válasz megtalálásához az összehasonlító elemzés nyújthat segítséget. Az elemzés alapvetése annak elfogadása, hogy a modern alkotmányos demokráciák korszerű és stabil alkotmánnyal rendelkeznek, azaz a jogállami berendezkedést értékként fogadják el, és megjelenítik (sőt érvényesítik) a demokratikus alkotmányfejlődés által kikristályosodott elveket (korszerű tartalom). A "mire hivatkozva?" kérdésre a válasz tehát úgy adható meg, hogy megpróbáljuk fellelni ezeket az elveket. E vizsgálódás kézenfekvő forrása a demokratikus jogállami - jellemzően európai - alkotmányok áttekintése, és azokban a legfontosabb alkotmányi elvek és értékek, illetve "örökkévalósági" klauzulák feltérképezése és összegzése. Az örökkévalósági klauzulák összefüggenek az egyes államokban megnyilvánuló alkotmánymódosító hatalomra vonatkozó alkotmányi szabályozással, mivel azok az alkotmánymódosító hatalom materiális korlátait képezik. Kapcsolatban állnak ezen túl azokkal az alapvető rendelkezésekkel, amelyek jellemzően az alkotmányok elején nyernek megfogalmazást, az állami berendezkedést, a konstituált hatalmi rendet meghatározó elvek és célok formájában. Éppen ezért először érdemes bemutatni ezeket az elveket [lásd a b) pontot], ezt követően elemezhetők az alkotmánymódosító hatalom megnyilvánulásainak modelljei [lásd a c) pontot]. Ezek összevetésével igazolható az olyan alapvető értékeknek a léte a demokratikus államokban, amelyek fenntartása szükséges ahhoz, hogy a demokratikus (materiális és alkotmányos) jogállami berendezkedés fennmaradhasson.
A normatív alkotmányok általában tartalmazzák a demokratikus alkotmányi és államszervezési alapelveket, amelyek az alkotmányfejlődés során tisztultak le, és amelyek az alkotmánybíráskodás során nyertek értelmezési keretet és tartalmat.23 Az alapelveknek fontos normatív tartalmuk van, azaz nem puszta deklarációk, és ha az alkotmány rögzíti azokat, akkor (normaigazoló normaként24) végighúzódnak az alkotmány egész normaanyagán. Ennek eredményeként nem lehet olyan konkrét alkotmányi rendelkezés, amely valamelyik alapelvbe ütközik. Ugyanez a logika vonatkozik az alapjogokra (alapjogi normákra) is. Az alkotmánynak nem lehet olyan konkrét rendelkezése, amely az alapjogok lényegi tartalmát kiüresíti vagy csorbítja. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az alkotmányi alapelveket, amelyek az európai alkotmányokban rendre szerepelnek - speciális esetben feltüntetjük az államot is, amelynek alaptörvényében az adott elv megjelenik.
- állam- és kormányforma meghatározása;
- demokrácia, amely magában foglalja - függetlenül attól, hogy ezek az egyes alkotmányokban külön is nevesítésre kerülnek-e - a népszuverenitás elvét, a periodikusan ismétlődő, kompetitív választást, a többpártrendszert és a politikai pártok szabad alakulását és működését, a politikai közvetítőrendszer létét, a közhatalom demokratikus működését, az alapjogok elismerését, a nyilvánosságot stb.; idetartozik a demokratikus mechanizmus is, ami a pluralizmus, a legitimáció, a konszenzus és a reprezentáció követelményeinek teljesülését jelenti;
- szabadság, függetlenség, világi állam (Franciaország);
- népszuverenitás, népképviselet; nemzeti szuverenitás;
- jogállamiság, amely magában foglalja többek között a jog uralmát mindenki, vagyis az állam felett is, a jogszuverenitást, a demokrácia mint elv érvényesülését, a jogbiztonságot, a visszaható hatály tilalmát magatartás jogellenessé nyilvánítása vagy kötelezettség megállapítása esetén, az igazságszolgáltatási biztosítékokat és eljárási alapelveket;
- szociális jogállamiság (Románia);
- hatalommegosztás, amely több értelemben (horizontálisan, vertikálisan, temporálisan, konstitucionális szinten, döntési, illetve társadalmi szinten) is megnyilvánul, valamint mindezekkel összefüggésben értelmezhető szervezeti és személyi vonatkozásokban is;
- alapjogok elismerése és védelme, korlátozásuk szabályai, a lényeges tartalom korlátozásának tilalma, a rendkívüli jogrend esetén is korlátozhatatlan jogok;
- államvallás vagy uralkodó vallás meghatározása (Dánia, Norvégia, Görögország, Macedónia);
- európai elvek és értékek iránti elkötelezettség (Szerbia);
- államnyelv vagy hivatalos nyelv meghatározása (Franciaország, Litvánia, Ciprus, Szlovákia, Szlovénia);
- állami szerkezet (unitárius vagy föderalista berendezkedés, szubszidiaritás);
- az állami tevékenység céljai és/vagy keretei: szociális állam (Németország), szociális igazság (Lengyelország), társadalmi igazságosság (Szerbia, Albánia) deklarálása; fenntartható fejlődés (Belgium, Svájc) és szolidaritás (Belgium); kulturális sokszínűség (Svájc), az állam és az egyház elválasztása (Luxemburg), nemzetiszocialista tevékenység tilalma (Ausztria), állandó semlegesség (Ausztria), környezetvédelem (Ausztria), nemzetiségek és/vagy kisebbségek védelme (Ausztria, Norvégia, Szlovénia, Szerbia).
Az alkotmányok mindegyike rendelkezik a saját módosításának alapvető szabályairól, jellemzően az alkotmányvédelemmel összefüggésben. Az alaptörvények e szabályozási megoldásai többféleképpen csoportosíthatók: materiális, eljárási és időbeli, formai, tartalmival kombinált eljárási, illetve időszakos és "státuskötött" korlátozások.
A materiális korlátok az örökkévalósági klauzulák képében jelennek meg az alkotmányokban, általában a "parlament és minősített többség" modellhez kapcsolódnak. Tekintettel az alkotmányozó hatalom konstitutív jellegére, az örökkévalósági klauzulák csak az alkotmánymódosító hatalomra vonatkoznak, és az a céljuk, hogy a létrehozott alkotmányos berendezkedés magját megőrizzék az alkotmánymódosító és a törvényhozó hatalmakkal mint konstituált hatalmakkal szemben.26
Az európai alkotmányok a következő variációkat tartalmazzák e témában.
- A köztársasági államforma nem képezheti alkotmánymódosítás tárgyát; nem indítható és nem folytatható le alkotmánymódosítás iránti eljárás, ha az érinti a terület sérthetetlenségét (Franciaország).
- Nem módosítható egyrészt az emberi méltóság sérthetetlensége és tiszteletben tartásának kötelezettsége, az emberi jogok sérthetetlensége és elidegeníthetetlensége, valamint a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalomra nézve kötelező jellege, másrészt a demokratikus és szociális jogállamiság, a szövetségi állami berendezkedés, a népszuverenitás, a törvényhozó alkotmányhoz, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás törvényhez kötöttsége, továbbá az ellenállási jog (Németország).
- Az alkotmánymódosítás nem sértheti a nemzetközi jogot (Svájc).
- Az alkotmánymódosítás nem lehet ellentétes az alkotmányba foglalt elvekkel, és csak olyan konkrét rendelkezésre vonatkozhat, amely módosításával nem változik meg az alkotmány szelleme (Norvégia).
- Nem módosítható a köztársasági államforma, és mivel ehhez tartozik a demokrácia és az egyenlőség elve, illetve az államfő választására, az időben limitált mandátumára vonatkozó rendelkezések, ezeket sem lehet módosítani (Olaszország).
- Az állam alapjára, a kormányformára, az emberi méltóság tiszteletben tartására, a törvény előtti egyenlőségre, a közhivatal viselésére, a nemesi címek viselésének tilalmára, a személyiség szabad kibontakoztatására, a személyi szabadság sérthetetlenségére, a lelkiismereti szabadság biztosítására és a hatalmi ágak elválasztására vonatkozó rendelkezések nem módosíthatók (Görögország).
- A demokratikus jogállam lényegi elemei nem módosíthatók (Cseh Köztársaság).
- A román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági államformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezések nem módosíthatók. Úgyszintén semmiféle módosítás nem lehetséges, ha az eredménye az állampolgárok alapvető jogainak és szabadságainak vagy ezek biztosítékainak a megszüntetése (Románia).
- Nem lehet olyan módosítást elfogadni, amely az alapjogok és a szabadságok vagy azok garanciái elnyomásával jár (Moldova).
- Nem módosíthatók az alkotmány alapjogokra vonatkozó rendelkezései, illetve az a szakasz, amely ezt előírja (Bosznia Hercegovina).
Az eljárási és időbeli korlátok számos formát ölthetnek, és adott államban több modell is létezhet.
Időben egymást követő parlamentek döntenek:
- a módosításról a parlament szavaz, ezt követően parlamenti választást tartanak, majd az újonnan összehívott parlament / népképviseleti szerv minősített többséggel dönt (Belgium, Hollandia, Norvégia, Finnország, Észtország);
- a módosításról a parlament szavaz, ezt követően parlamenti választást tartanak, majd az újonnan összehívott parlament / népképviseleti szerv minősített többséggel dönt, döntését népszavazás erősíti meg (Dánia, Svédország, Spanyolország - utóbbi államban akkor, ha az alkotmány egészére vagy meghatározott rendelkezéseire: a bevezető címre, az alapvető jogokra vagy a koronát szabályozó rendelkezésekre vonatkozik a módosítás);
- az alkotmányrevízióról szóló pozitív népszavazás nyomán új parlamentet kell választani, majd népszavazás kell tartani a szövegről (Svájc).
Ugyanazon népképviseleti szerv dönt (vagyis nincs választás / népszavazás a folyamatban):
- ugyanaz a parlament dönt, de két szavazással fogadja el és minősített többség szükséges (Luxemburg, Litvánia, Olaszország, Törökország);
- a kamarák differenciált részvétele és minősített többségű döntés (Ausztria);
- a parlament fogadja el minősített többséggel (Magyarország), vagy a kamarák együttes ülésben háromötödös többséggel (Franciaország);
- a parlament minősített többséggel fogadja el: Németország, Lettország, Portugália, Spanyolország (kivéve a korábban említetteket), Görögország, Málta, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Bulgária, Moldova, Szerbia, Bosznia Hercegovina, Macedónia, Albánia.
Ugyanazon népképviseleti szerv dönt, de a folyamat része a közvetlen legitimációt biztosító népszavazás is:
- Franciaország, Ausztria, Írország, Észtország, Olaszország (bizonyos esetekben), Málta (bizonyos esetekben), Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Románia, Albánia, Törökország.
Népszavazással döntenek:
- a parlamenti második szavazást kiválthatja a népszavazás (Luxemburg);
- népszavazás (Franciaország; gyakorlat által kialakított).
Formai korlátként értelmezhető, hogy kifejezetten alkotmánymódosításként kell jelölni a német, az osztrák, az ír és a magyar alkotmánymódosítást. Megjegyzendő, hogy a magyarra vonatkozó rendelkezést - a többivel ellentétben - nem az alaptörvény tartalmazza.
Néhány, már említett államban az alkotmány kombinált - azaz materiális és eljárási - alkotmánymódosítási szabályokat is meghatároz. Az eljárási szabály népszavazásra bocsátandóságot jelenti.
- A Satversme alapelveire, a parlament létszámára, a választási rendszerre és alkotmánymódosítás népszavazással való megerősítésére vonatkozó szabályok módosítását népszavazás erősíti meg (Lettország).
- Csak népszavazás módosíthatja Litvániában az alkotmány 1. cikkét, amely szerint a litván állam független és demokratikus köztársaság, illetve az alkotmány litván államról szóló I. és az Alkotmány módosításáról szóló XIV. fejezetét.
- Az állam alapvető elveit kifejező általános rendelkezések és az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályok csak népszavazással módosíthatók (Észtország).
- Referendum dönthet a szuverenitásról, az állam függetlenségéről és egységességéről, illetve az állandó semlegességéről (Moldova).
- Népszavazás tárgyává kell tenni, ha a módosítás az alkotmány preambulumára, az alkotmányos elvekre, az emberi és kisebbségi jogokra, az államszervezetre, a hadi- és rendkívüli állapotra, az ilyen állapotban az emberi és kisebbségi jogok korlátozására vagy az alkotmánymódosítási eljárásra vonatkozik (Szerbia).
cd) Időszakosan kizárt az alkotmánymódosítás
Az időszakosan kizárt alkotmánymódosítás az állam működésével (minősített állapotok), illetve az uralkodóval kapcsolatosan vagy azonos tárgykör esetén áll fenn az alábbiak szerint:
- hadiállapotban vagy a kamarák akadályoztatása esetén (Belgium, Portugália, Lengyelország, Románia, Moldova);
- uralkodó státusából fakadó okokból (Belgium, Luxemburg, Spanyolország);
- ha az alkotmánymódosítást a parlament vagy a nép nem szavazza meg, ugyanazon tárgykörben nem lehet újból alkotmánymódosítást kezdeményezni parlamenti elutasítás esetén egy, sikertelen népszavazást követő három éven belül (Albánia).
Az alkotmánymódosítást korlátozó rendelkezések után érdemes röviden összefoglalni azt is, hogy az alkotmányvédelem másik markáns összetevője, az alkotmánybíráskodás miként nyilvánul meg az európai államokban, illetve milyen terjedelmű a normakontroll-hatáskör. Előrebocsátható, hogy általában az alkotmányok tartalmazzák az alkotmánybírósági hatáskör-megállapítást ott, ahol külön szerv gyakorolja az alkotmánybíráskodást, és nincs tárgyi kivétel a normakontroll vonatkozásában (azaz minden jogszabály felülvizsgálható alkotmányossági szempontból). Korlátozás ehelyett rendszerint a kezdeményezők köre tekintetében áll fenn.
- Nincs alkotmánybíróság és alkotmánybíráskodás Hollandiában és az Egyesült Királyságban. Hollandiában alkotmánybíróságot nem intézményesítettek, a rendes bíróságok alkotmányvédelmi tevékenységét a Grondwet kifejezetten kizárja, amikor kimondja, hogy a bíróságok nem bírálhatják el a törvények és nemzetközi szerződések alkotmányosságát. A holland alkotmány nem is minősül a legmagasabb rangú jogszabálynak az államban, csupán a "Királyság Törvénye", amivel nemzetközi szerződések nem lehetnek ellentétesek.28 Az Egyesült Királyságban a jogszabályok értelmezésével kapcsolatos vitákat a bíróságok oldják fel, azonban - mivel az Egyesült Királyságban chartális alkotmány nincsen - nem lehet a bíróságok előtt a parlament valamely törvényét alkotmányellenességre hivatkozva megtámadni. A parlamenti szuverenitás tana a parlamentet tartja a legfőbb jogalkotó hatalomnak, abban az értelemben is, hogy megalkothat és hatályon kívül helyezhet bármely törvényt, és hogy a parlament törvényét egy másik szerv nem helyezheti hatályon kívül, illetve nem kérdőjelezheti meg. A parlamenti szuverenitás tana azonban módosult az Egyesült Királyság európai uniós tagsága révén. Ha a parlament törvényét nem lehet a közösségi joggal összhangban értelmezni, a bíróságoknak a nemzeti jogszabályok helyett a közösségi jogot kell alkalmazniuk. Az emberi jogokról szóló 1998. évi törvény - amely beépítette az Emberi Jogok Európai Egyezményét (Egyezmény) az Egyesült Királyság jogába - a bíróságoknak újabb jogosítványt ad a parlament törvényeinek megkérdőjelezésére. Amennyiben a törvény valamely rendelkezése nem értelmezhető úgy, hogy az összhangban lenne az Egyezménnyel, a magasabb bíróságok "összeférhetetlenségi nyilatkozatot" tehetnek. Az ilyen nyilatkozat megtételekor valamelyik miniszter hozhat "jogorvoslati rendeletet" a törvény módosítására és megszüntetheti az összeférhetetlenséget.
- Nincs alkotmánybíróság, de van alkotmánybíráskodás Svájcban, Írországban, Dániában, Norvégiában, Finnországban, és Észtországban. Svájcban a rendeletek, határozatok és a kantonális jog felett normakontroll gyakorolható. A normakontroll mindig csak utólagos, lehet azonban absztrakt és konkrét egyaránt.29 Írországban utólagos konkrét normakontrollra a fellebbviteli és a Legfelsőbb Bíróság rendelkezik hatáskörrel, az előzetes absztrakt normakontrollra pedig - államfői indítványozás esetén, a törvény aláírása előtt - kizárólag a Legfelsőbb Bíróságnak van hatásköre. Dániában az alkotmányos felülvizsgálat viszonylagos hiányára jellemző, hogy az első, törvényt hatályon kívül helyező alkotmányossági felülvizsgálati döntés csak 1999-ben született meg a Højesteret egyik határozatában, és a bíróságok hezitálnak alkotmányossági felülvizsgálatot kezdeményezni.30 Norvégiában a rendes bíróságok feladatkörébe tartozik az alkotmányvédelem, amelyet viszont az alkotmány nem állapít meg szövegszerűen, hanem azt a jogelmélet és a bíróságok esetjoga alakította ki. A rendes bíróságok jellemzően nem élnek ezzel a jogosítványukkal, és kezdetben a Legfelsőbb Bíróság is nagyon óvatos gyakorlatot épített ki, viszont az 1990-es évektől kezdődően egyre gyakrabban alkalmazza jogszabályok alkotmányossági szempontú felülvizsgálatát.31 Finnországban minden rendes bíróság utólagos normakontrollt, a parlament alkotmányjogi bizottsága pedig - jogászprofesszoroktól beszerzett szakértői vélemények alapján - előzetes normakontrollt gyakorol. Észtországban a jogi kancellár a Nemzeti Bíróság eljárását kezdeményezi, amely e kezdeményezésre, ill etve iure proprio is jogosult az alkotmányellenes törvények és más jogszabályok megsemmisítésére.32
- A külön szervként működő alkotmánybíróság korlátozás nélkül gyakorolja az utólagos normakontrollt Albániában, Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Luxemburgban, Macedóniában, Moldovában, Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban (a kezdeményezés nem actio popularis, de széles körű), a Cseh Köztársaságban, Horvátországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Szlovéniában (nem actio popularis, szűk körű kezdeményezés), és Törökországban (nem actio popularis kezdeményezés). Franciaországban az előzetes normakontroll kötelező az organikus törvények és a parlamenti házszabályok esetében, vizsgálható a nemzetközi szerződések alkotmányossága, utólagos normakontroll a 2008. évi alkotmánymódosító törvény alapján lehetséges.33
- Korlátozással gyakorolható az utólagos normakontroll Svédországban, ahol az alkotmányossági felülvizsgálat az alaptörvényeknek, illetve törvényben meghatározott eljárási garanciáknak való megfelelőségre irányul. Az eddigi tapasztalat alapján a bíróságok rendkívül ritkán nyilvánítják a Riksdag vagy a kormány által elfogadott jogszabályt alkotmányellenesnek. A parlament vagy kormány által elfogadott jogszabályoknál alacsonyabb szintű szabályok esetén nincs az előbbieknél meghatározott nyilvánvaló hibára utaló feltétel, ami leegyszerűsíti a felülvizsgálati eljárást, és inkompatibilitás esetén az érvénytelenítést.
- Franciaországban az előzetes normakontroll kötelező az organikus törvények és a parlamenti házszabályok esetében, vizsgálható a nemzetközi szerződések alkotmányossága, általános utólagos normakontroll azonban nincs.
A csoportosításból kitűnik, hogy Európában 21 állam az alkotmánybíráskodás osztrák modelljét honosította meg, 7 állam az amerikai típust követi, 1 állam alkalmazza a korlátozott osztrák modellt és mindössze 2 államban nincs alkotmánybíráskodás.
Ha a b) pontban megfogalmazott elvekre, célokra, állami önmeghatározásokra stb., amelyek alapjaiban határozzák meg az állami együttélést, rávetítjük azokat a rendelkezéseket, amelyeket az alkotmányozó hatalom örökérvényűként fogalmazott meg [lásd a ca) pontot], akkor azt találjuk, hogy az c) pontban megfogalmazottak képezik a nagyobb halmazt, amelyben helyet foglalnak a megváltoztathatatlannak ítélt rendelkezések.
Több demokratikus európai állam alkotmánya tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek az alaptörvény megváltoztatását nehezítik. Az eljárási, időbeli, formai és kombinált korlátok egyrészt kifejezésre juttatják az alkotmányozó, alkotmánymódosító és törvényhozó hatalmak közötti különbséget, másrészt érzékeltetik az alkotmány megváltoztatásának konszenzusos és pluralisztikus jellegét. E korlátok által meghatározott elvek tehát a demokratikus jogállamiság olyan elemeiként értelmezhetők, amelyek nélkül maga a demokratikus jogállamiság kérdőjeleződik meg. Azok az értékek, amelyeket az alkotmányozó hatalom a kialakított demokratikus állami berendezkedés alapelemeiként fogalmazott meg, azaz azok az elvek, amelyek a demokratikus alkotmányfejlődés által kikristályosodtak, a következők:
- általános elvek: demokrácia, népszuverenitás, jogállamiság, államhatalmi ágak elválasztása, függetlenség (mint külső szuverenitás), emberi jogok érvényesülésének biztosítása (legkülönbözőbb megfogalmazásban), hivatalos nyelv, ellenállási jog;
- "államspecifikus elvek": szövetségi állami jelleg;
- speciális megfogalmazás: az "alkotmány szelleme".
Jellemzően e körbe tartozik az állam- és kormányformára vonatkozó változtatások tilalma is. Az állam- és kormányformáról szóló alkotmányi rendelkezések önmagukban nem feltétlenül tagozódnak be a demokratikus alkotmányfejlődés által kikristályosodott elvek köré, de "értelmet" ezek az általános elvek adnak nekik. Az európai alkotmánybíráskodás pedig ezekhez az elvekhez mint igazoló normákhoz viszonyítja a jogszabályokat. Az alkotmánymódosítás tartalmi és eljárási korlátai mércét jelentenek az alkotmány módosítására irányuló kezdeményezések vizsgálatára is.
Az Országgyűlés a 2010. évi választások óta már 7 alkalommal, 13 témakörben módosította a hatályos alaptörvényt.34 A 8. módosítás egy aktussal korlátozza az Alkotmánybíróság felülvizsgálati jogkörét és megsemmisítési jogát, és lehetővé teszi - öt évre visszamenőlegesen - a jövedelem mértékét el nem érő közteher megállapítását. Az Alkotmány 32/A. §-ának a 2010. november 16-án elfogadott, 2010. évi CXIX. törvénnyel módosított és tanulmányunk szempontjából releváns szövegrészei a következők. "32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot. (3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti." Az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdése a következő szöveggel véglegesült. "A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg."35
Az elfogadott alkotmánymódosítások nem állnak összhangban sem az európai alkotmányfejlődés elveivel, sem az 1989-90 óta kiépült magyar alkotmányosság hagyományaival, sem a demokratikus politikai kultúrával. Sértik a jogállamiság, a jogbiztonság, a hatalommegosztás és a jogszuverenitás alkotmányos elveit. Ezt hangsúlyozta, illetve ehhez hasonló megállapítást tett az utóbbi időben számos elismert alkotmányjogász.36 Az AB-hatáskört érintő módosítás következtében a törvényhozó hatalom a közpénzügyi jogalkotás tekintetében korlátlanná, s számos alapjog "védtelenné" válik.37 Az alkotmánymódosító hatalom részéről aránytalan beavatkozásnak minősül az alkotmányvédő szerv hatáskörének korlátozása, ugyanis a különadóra vonatkozó szabályozás alkotmányosságát más módon is meg lehet teremteni.
Az alapjavaslat indokolásából érdemes néhány - szakmailag és dogmatikailag merőben megalapozatlan - gondolatot kiemelni. "A Javaslat megteremti a népfelség és pozitív jogi dogmatika közötti kellő egyensúlyt. Ennek érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az olyan tárgyköröket szabályozó törvények, amelyekről az Alkotmány szerint nem lehet népszavazást tartani, tehát a közvetlen hatalomgyakorlás számára is érinthetetlenek, az alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgyai sem lehetnek."
Bár az elfogadott szöveg már nem ennek az indokolásnak a mentén fogalmazódott, érdemes hangsúlyozni, hogy magyar alkotmányos rendszer nem a parlamenti szuverenitás talaján áll, a "népfelség" - modernebb terminológiával népszuverenitás - és az alkotmánybíráskodás között értékelhető összefüggés nem áll fenn.38 Abból, hogy az Országgyűlés a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv, nem következik, hogy törvényhozó, sőt alkotmánymódosító hatalma korlátlan lenne. Kötik ugyanis a nemzetközi kötelességvállalások, az Alkotmánybíróság döntései, s főként a hatályos Alkotmányban kifejeződő alaprend. Ennek koherenciáját az alkotmánymódosító hatalom sem törheti át. A parlamentáris demokrácia kormányzati rendszerében a parlament és a kormány cselekvési egységét ellensúlyozó alkotmánybíráskodás a hatalommegosztás garanciája, a jog (alkotmány) szuverenitásának biztosítéka.39 Minél szorosabb a cselekvési egység a jogalkotó szervek között, annál szélesebb hatáskörű alkotmánybíráskodás szükséges az egyensúly fenntartása érdekében. Az alapjavaslat indokolásában szereplő másik érv (a jogállam megszilárdulásával széles hatáskörű alkotmánybíráskodás nem indokolt) a szakmai logika szabályai szerint téves, a jogállamnak ugyanis folyamatos garanciája az alkotmánybíráskodás.
Igaz ugyan, hogy létezik olyan kormányzati modell is, amelyben az alkotmánybíráskodást végző szerv "csak" jelezheti a jogszabály alkotmányellenességét, nem akadályozhatja azonban meg annak végrehajthatóságát, végső döntést a jogszabály megsemmisítéséről legfeljebb a nép hozhat.40 Az alternatív modellek kidolgozása azonban évszázados alkotmányos hagyományokon és az ezek alapján megszilárdult politikai kultúrán nyugszik. Jelen esetben a beterjesztés módja nem átgondolt modellváltásra, hanem szankcionáló jellegre enged következtetni, ami az eljárási alkotmányosság követelményét sérti. Az alkotmányvédelem legfőbb szervének hatáskörét érintő lényeges módosítás ugyanis előzetes egyeztetést és szakmai megalapozást igényel, vagyis a kormány előterjesztői felelősségvállalását kívánja meg. Rendkívül visszás továbbá, hogy a kormánypolitika megvalósítását részlegesen és átmenetileg akadályozó alkotmányossági döntést közvetlenül követően kerültek benyújtásra a módosító javaslatok.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét érintő módosítás a parlamenti bizottsági vitában jelentős változáson esett át, az elfogadott szöveg nem egyértelmű, és szerencsére teret enged az olyan alkotmánybírósági hatáskör-értelmezésnek, amely visszaállíthatja az "eredeti állapotot".41 Az élethez és emberi méltósághoz való jog kivételként való meghatározása a felülvizsgálati tilalom alól végső soron üdvözölhető, ám az alapjog parttalan értelmezéséhez, az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság közötti folyamatos vitákhoz vezethet az alkotmányi szabályozás hatályának ideje alatt.
Hozzá kell tenni azt is, hogy összhatásában aggályos az a folyamat, amely az alaptörvény sorozatos, aktuálpolitikai érdekek és célok mentén történő módosításában fejeződik ki, különösen arra tekintettel, hogy ezzel párhuzamosan megkezdődött az alkotmányozás. Új alkotmány elfogadása esetén, annak hatálybalépéséig is fenn kell tartani a jogállami alkotmányosságot, a hatályos alaptörvény stabilitását. Ez az Országgyűlésnek és tagjainak feladata és felelőssége.42 Amennyiben az Országgyűlés e kötelességének nem tesz eleget, s tartalmilag az alkotmány önkényes módosításával veszélyezteti az alkotmányosságot, akkor véleményünk szerint az erre rendelt alkotmányvédő szerv jogosult és köteles felhívni a figyelmét hatáskörgyakorlásának korlátaira.
A magyar Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában az alkotmánymódosító törvények alkotmányossági vizsgálatát nem végezte el.43 E gyakorlatot álláspontunk szerint, adott körülmények között indokolt felülvizsgálni, hatályos jogszabályaink ezt egyébként lehetővé teszik.44 A hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának elve szempontjából nem aggályos, ha a konstituált alkotmánymódosító hatalom megnyilvánulásait a testület normakontroll alá vonja. Ennek vizsgálati mércéje a köztársasági Alkotmány "lényeges magja" (amely nem azonos az ún. magalkotmány-elmélettel) lehet, amelyet az Alkotmányban foglalt alapelvek körvonalaznak. Igaz, hogy ebben a megközelítésben szakítani kell azzal a felfogással, amely szerint az alkotmányi normák között nincs hierarchikus viszony az értelmezés szempontjából.45 Ez addig azonban nem is probléma, amíg az alkotmányi rendelkezések konfliktusa értelmezéssel feloldható. Amikor viszont a jelentéstartalom konfliktusa tekintetében olyan ellentét mutatkozik, ami feloldhatatlan, akkor a hierarchia hatása beáll.
Az 1. b) pontban foglaltakra is tekintettel, az alkotmány lényeges magja körébe azok az alapelvi normák tartoznak, amelyek a demokratikus alkotmányfejlődés jelenlegi állása szerint minden alkotmányos jogállamban elfogadottak, a közös európai alkotmányos tradíció részét képezik, s visszatükröződnek az Európai Unió, valamint az Európa Tanács dokumentumaiban. A hatályos magyar Alkotmány rendelkezései közül konkrétan idetartoznak a köztársasági államforma (1. §), a jogállamiság, a demokrácia, a szuverenitás [2. § (1)-(2) bekezdés], az alapjogvédelem elvei (8. §), az emberi élethez és méltósághoz való jog (56. §), a szabad véleménynyilvánítás joga és a sajtó szabadsága (61. §), a vallásszabadság (60. §), a hátrányos megkülönböztetés tilalma (70/A. §), az ellenállási jog [2. § (3) bekezdés] és a külpolitikai alapelvek (6. §). E rendelkezések az alkotmánybíráskodás értelmező tevékenysége nyomán élő jelentéstartalmukkal képezik az alkotmány lényeges magját.
Az alkotmány lényeges magját, vagyis alapvető értékrendjét orientáló rendelkezéseit sértő alkotmánymódosítás alkotmányellenessége megállapítható, mert az alkotmányi alapelvek ehhez mércét adhatnak. "A mai alkotmányos berendezkedés az Alkotmány elsődlegességének alapján áll, aminek alapvető jogi biztosítéka az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítésére."46
Korábban említettük már, hogy jogállami keretek között, az alapelvek hatásmechanizmusára tekintettel elvileg nem lehet olyan konkrét alkotmányi rendelkezés, amely valamelyik alkotmányi alapelvbe (alapjogi normába) ütközik. Gyakorlatilag a magyar Alkotmányban most ilyen például a visszamenőleges hatályú47 közteher-megállapítás a 70/I. § új (2) bekezdésében, amely ellentmond a jogállamiság elvének (az abba implicit módon beletartozó jogbiztonság elvét sértve). Ugyanez a helyzet az Alkotmánybíróság felülvizsgálati és megsemmisítési jogával, amely a jogállamiság integráns részét képező hatalommegosztás elvét sérti, továbbá az alapjogok védelmének elvét (mivel bizonyos alapjogok a közpénzügyi jogalkotással szemben már nem részesülnek védelemben). Az alkotmányi alapelvek horizontális módon végighúzódnak az alaptörvény rendelkezésein is, vagyis nemcsak az alkotmány alatti normák számára jelentenek igazodási pontot. Ha valamely alapelvbe ütközik konkrét alkotmányi rendelkezés, akkor ezt a konfliktust értelmezéssel kell feloldani. Mi történik akkor, ha értelmezés útján nem lehet feloldani a konfliktust? Az interpretációnak vannak keretei és határai48, ilyenkor mit tehet az Alkotmánybíróság? A mérsékelt megközelítés szerint az Alkotmány konkrét rendelkezését nem semmisítheti meg a testület, legfeljebb előzetes normakontrollban, ez azonban eshetőleges lehetőség, indítványozás függvénye, mint arra már fent utaltunk. Vagyis annyit tehet, hogy felhívja az alkotmánymódosító hatalmat a nyilvánvaló ellentmondás megszüntetésére, mert különben az alaptörvény elveszíti a normatív erejét. Ha a szöveg tényleges megváltoztatása nélkül nem lehet feloldani az alapelv és a konkrét alkotmányi szabály között feszülő ellentmondást, akkor az Alkotmánybíróságnak minimum jeleznie kell ezt a helyzetet. Radikálisabb megközelítésben az Alkotmánybíróság dönthetne akként is, hogy az alapelvvel ellentétes konkrét alkotmányi rendelkezést nem alkalmazza, a törvényeket viszont, amik ezen a konkrét rendelkezésen alapulnak, az alapelvre tekintettel megsemmisíti. Ezzel az alkotmánybíráskodás amerikai modelljének eszközét kölcsönvéve kikerülhető az alkotmányellenes alkotmánymódosítás megsemmisítésének problematikája.
* * *
Túl az alkotmányon49 léteznek olyan demokratikus, jogállami alapelvek, amelyekről a Köztársaság nem mondhat le, sem gazdasági helyzetére, sem a közeljövőben elfogadásra kerülő új alkotmányra tekintettel. Álláspontunk szerint ezeket az elveket mindenkinek tiszteletben kell tartania, és mindenkinek védenie kell. Ha valamelyik alkotmányos szerv felhagy ezek védelmével, másik szervnek kell - hatáskörét az alkotmányon túli, de abban kifejezett elvekre tekintettel értelmezve - helytállnia és az alkotmányos status quót fenntartania. Az Alkotmány átírása senkit nem ment fel az európai alkotmányosság követelményei alól.50■
JEGYZETEK
1 A határozat összefoglalása e lapszámunk Faktum rovatában olvasható.
2 "A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg." (A 2010. július 22-én elfogadott szöveg.)
3 Annak ellenére, hogy az már az Alkotmány részévé vált.
4 Kihirdetve: Magyar Közlöny 130. sz.
5 Ezt később módosították, figyelemmel arra a nyomásra, amit az érdekképviseletek gyakoroltak.
6 A T/1445. sz. alkotmánymódosító törvényjavaslat 3. §-a az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdését a következőképpen változtatta volna meg: "A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg." A javaslat nyomán elfogadott törvényt tanulmányunk 2. részében értékeljük.
7 A T/1445. sz. alkotmánymódosító törvényjavaslat 2. §-a az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdését a következő mondattal egészítette volna ki: "Nincs helye felülvizsgálatnak olyan törvény tartalmáról, amely a 28/C. § (5) bekezdése szerint országos népszavazással sem változtatható meg." A javaslat nyomán elfogadott törvényt tanulmányunk 2. részében értékeljük.
8 Az alkotmány funkciói: konszenzusképző, egységteremtő és integráló funkció; stabilizáló és rendezettséget biztosító funkció; államhatalmat konstituáló, racionalizáló és korlátozó funkció; polgárok alapvető jogait és ezek védelmét biztosító funkció; legitimáló funkció.
9 Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Campus, Budapest 2009. 78-80. o.
10 Az alkotmányozó hatalom nem alkotmányjogilag konstituált, mert megelőzi az alkotmányt, hanem konstituáló hatalom, mivel magát az alkotmányt hozza létre. Az alkotmányozó hatalom tartalma az alkotmányos rend kialakítása és megformálása, illetve az, hogy a társadalmi együttélés - a politikai közösségi lét - számára tartós, stabil és akceptálható jogi alaprendet biztosítson. Bár az alkotmányozó hatalom nem vezethető le a fennálló alkotmányból, léteznek olyan követelmények, amik behatárolják a pouvoir constituant mozgásterét, illetőleg megakadályozzák, hogy e hatalom alanya tetszőleges tartalmú alkotmányt hozzon létre. Az alkotmány és létrehozása nem lehet öncélú: az a rendeltetése, hogy adott politikai közösségi léten belül sajátos integrációs rendként a politikai és társadalmi hatalmi és érdekkonfliktusok számára olyan formákat és módokat biztosítson, amelyek ezek békés, erőszakmentes megoldását teszik lehetővé, és garantálják a társadalom tagjai szabad, demokratikus és egyenjogú együttélését. Az alkotmányozó hatalomnak a néphez rendelése - a népszuverenitás alapelvének megfelelően - az alkotmánylétrehozás demokratikus eljárását is feltételezi. Az alkotmányozás az alkotmánnyal szemben támasztott követelmények következtében nem szolgálhat egyes politikai erők kizárólagos elképzeléseinek megvalósítására. A demokratikus alkotmányozásnak tehát reális konstituáló eljárásként pluralisztikus jellegűnek kell lennie, mivel a "nép alkotmányozó akarata" nem más, mint az alkotmányozásban részt vevő erőcsoportok és pártok egymásnak feszülő alkotmánykoncepciójának eredője, tehát nem lehet valamely csoport kizárólagos voluntarista döntése. Az alkotmányozó hatalom nem engedheti meg magának, hogy azokat az értékeket és alapvető meggyőződéseket, illetőleg elveket figyelmen kívül hagyja, amelyek ma a nemzetközi jogban a nemzetek közösségének szilárd normakészletéhez tartoznak, és minden demokratikus állam világszerte elismert alapját képezik. Az alkotmányozó hatalom ma sokféle formai és materiális korlátnak van alávetve. Ha az alkotmányozás során ezek a korlátok nem valósulnak meg, akkor az alkotmányozó hatalom ugyan létrehozhat új alaptörvényt, de ez az alkotmány nem lesz képes alapvető funkciói teljesítésére, és nagy valószínűséggel nem felel meg a modern demokráciák alkotmányaival szemben felállított alapkövetelményeknek sem. A diktatúrák látszatalkotmányai (a fiktív alkotmányok) - többek között - azért nem képesek betölteni hatalomkorlátozó jellegüket, mert normativitásuk - a fenti követelmények teljesítésének hiányában - nem érvényesül. Vö. K. Beyme: Verfassung und politisches System. In: Verfassung und politisches System 1. (szerk. W. Gagel, D. Brosser, P. Haungs, R. Schörken) Jahrgang 17/1984 - Heft 1. Klett 5-6. o., H. P. Schneider: Die verfassunggebende Gewalt. In: Handbuch des Staatsrechts der Bundesrepublik Deutschland (szerk. J. Isensee - P. Kirchhof) VII. kötet. C. F. Müller Juristischer Verlag, Heidelberg 1992. 20. o. A magyar alkotmányjog-tudományban Ádám Antal mutatott rá arra, hogy garanciális okból az Országgyűlés alkotmányozó jogosítványai megszüntetendők, és külön - népszavazással kombinált - alkotmányozó hatalmi mechanizmus kialakítása lenne indokolt. Ádám Antal: A magyar Alkotmányból hiányzó alapértékekről. Közjogi Szemle 2009. I. sz. 2. o.
11 Ezt a Német Szövetségi Alkotmánybíróság is kifejezésre juttatta, amikor azt mondja, hogy "a pouvoir constituant alkotja az új, a létrejövő állam számára kötelező, sajátos erővel kialakított alkotmányos rendet." BVerfGE 1, 14 (61)
12 Vö. K. Stern: Das Staatsrecht der Bundesrepublik Deutschland I. kötet. C. H. Bech, München 1986. 151. o.
13 "Az alkotmány változtatására irányuló hatalmat meg kell különböztetni az alkotmányozó hatalomtól: G. Burdeau szerint ez a pouvoir constituant »constitué«, vagy inkább pouvoir constituant »institué«, mert ez alkotmányjogilag rendezett, konstituált, intézményesített. Ez más rangfokozathoz tartozik, mint az alkotmányt megelőző pouvoir constituant originaire." Stern: Das Staatsrecht… 152. o.
14 R. Herzog: Allgemeine Staatslehre. Athenäum Verlag, Frankfurt am Main 1971. 317. o.
15 Ezzel ellentétesen l. Kilényi Géza: Az alkotmánybíróság helye az állami szervek rendszerében. In: Kilényi Géza (szerk.): Alkotmánybíráskodás. Unió, Budapest 1993. 44. és köv. o.
16 K. Hesse: Grundzüge des Verfassungsrechts der Bundesrepublik Deutschland. C. F. Müller Juristische Verlag, Heidelberg 1993. 19-20. o. E tanulmány terjedelmi okokból nem térhet ki az alkotmánybíráskodás jelentőségének, módszereinek, eszközeinek bemutatására. A tárgykörben magyar nyelven is számos kiváló tudományos mű született. L. pl. Bragyova András: Az alkotmánybíráskodás elmélete. KJK - MTA ÁJTI, Budapest 1994, Kilényi Géza (szerk.): Alkotmánybíráskodás. Unió, Budapest 1993, Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris, Budapest 1999, Paczolay Péter (szerk.): Alkotmánybíráskodás - alkotmányértelmezés. Rejtjel, Budapest 2003
17 L. bővebben: Chronowski Nóra-Illéssy István-Petrétei József: Az alkotmány értelmezéséről. In: Zeller Judit (szerk.): Alkotmányjogi esetek. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 41-45. o.
18 K. Stern: Az alapjogok alkotmánybírósági védelme. In: Ádám Antal-Kiss László (szerk.): Elvek és intézmények az alkotmányos jogállamban. K. n. Budapest 1991. 193-194. o.
19 L. ehhez Vincze Attila-Csuhány Péter-Sonnevend Pál-Jakab András: 32/A. § [Az Alkotmánybíróság]. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Századvég, Budapest 2009. 1120-1121. o. Bragyova szerint az "alkotmányos igazoló normák alkotmányos igazolásáról" korlátozott értelemben lehet beszélni: "abban az esetben, ha az alkotmány módosításának tartalmi korlátai is vannak; ebben az esetben azt lehet mondani, hogy az alkotmányos normák is lehetnek (változásuk esetén) alkotmányosan igazolandók." Bragyova: i. m. 142. o.
20 L. az 1260/B/1997. AB határozatot, ABH 1998. 816. 818-820. A testület hivatkozott arra, hogy ha "valamely rendelkezés az országgyűlési képviselők kétharmadával az Alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét" kimondani [23/1994. (IV. 29.) AB végzés, ABH 1994. 376.]. Rámutatott arra, hogy ilyen esetben az "Alkotmánybíróság alkotmányos jogkörét túllépve, az alkotmányozó hatalom jogkörét venné át" (ABH 1998. 816, 819.). Ezt az álláspontot a határozathoz csatolt különvélemény és párhuzamos indokolás - amelyhez hárman csatlakoztak - sem vitatta annak ellenére, hogy sem a határozat, sem a különvélemény és a párhuzamos indokolás nem tesznek különbséget az alkotmányozó, alkotmánymódosító és törvényhozó hatalom között. Erre Holló András párhuzamos indokolásában kísérlet történik, de Holló az alkotmányozó és törvényhozó hatalom közti különbséget emeli ki. [Ugyanezt teszi "Az Alkotmánybíróság viszonya az Alkotmányhoz" című írásában is. In: Petrétei József (szerk.): Emlékkönyv Ádám Antal egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára. PTE ÁJK, Pécs 2000] A testületi döntés különbséget tesz ex nunc és pro futuro hatálybaléptetés között, és a jövőbeli hatálybaléptetés tekintetében elvileg nem zárja ki a hatáskör megállapítását (ABH 1998. 816, 819). A párhuzamos indokolás ettől abban különbözik, hogy eszerint "irreleváns a hatályba léptető rendelkezés időbelisége: mind az alkotmányozó hatalom akaratkijelentése - e jogi jellegénél fogva - nem lehet alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgya" (ABH 1998. 816, 826.). Lábady Tamás különvéleménye szerint az Alkotmánybíróságnak - a hatályba léptető rendelkezések vonatkozásában - van hatásköre az érdemi vizsgálatra, bár ő is az "alkotmányozó hatalom szuverenitásáról" ír az "alkotmánymódosítások tekintetében", ami "korlátlan" (ABH 1998. 816, 821.). Kiemelendő azonban a különvéleményből a következő: "…lehetett volna kimondani, hogy az Országgyűlés addig a határig dönthet szabadon az Alkotmány módosításáról, amíg az alkotmányosság fogalmi rendszerén belül marad, bár az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosítást e határok túllépése esetén se semmisíthetné meg" (ABH 1998. 816, 822.). Holló párhuzamos indokolásából kiemelendő a következő részlet: "elvileg egyet tudok érteni azzal, hogy a jogbiztonság és az alapjogok, valamint egyéb alkotmányos alapintézmények védelme szempontjából, önmagában az Alkotmányt, illetve az alkotmánymódosítást hatályba léptető rendelkezés involválhat alkotmányvédelmi szempontokat. Az Alkotmánybíróságot ilyen hatáskör gyakorlására azonban csak az Alkotmány jogosíthatja fel" (ABH 1998. 816, 826.). Látható tehát, hogy az alkotmánymódosító törvény alkotmányossági felülvizsgálata tekintetében a testületben közel egységes álláspont alakult ki: érdemben ilyen esetben nincs hatáskör. Ugyanakkor, az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalom megkülönböztetésének hiánya miatt nem biztos, hogy alappal lehet hivatkozni e határozat megállapításaira, mint például az EU-csatlakozással, vagy a sorkatonaság megszüntetésével összefüggő alkotmánymódosításokkal kapcsolatos AB-végzésekben tette a testület. L. a 14/2003. (IV. 9.) AB végzést, ABH 2003. 93. és a 613/B/2004. AB végzést, ABH 2004. 2131. Az alkotmányjogász szakma részéről az alkotmánymódosító törvény felülvizsgálatának és megsemmisítésének lehetőségét újabban Halmai Gábor vetette fel a Lojalitás és Alkotmány c. írásában. Élet és Irodalom 2010. november 5. http://es.hu/2010-11-07_lojalitas-es-alkotmany (2010. 11. 21.)
21 Az "idő" alatt azt értjük, hogy milyen idősíkban lehetne az alkotmánybíróságnak hatásköre az alkotmánymódosítások felülvizsgálatára; a "mélység" alatt pedig azt, hogy a fennálló, konstituált berendezkedést mennyiben sértő alkotmánymódosításokat lehetne alkotmányellenessé nyilvánítani.
22 Vö. az 1260/B/1997. AB határozatban (ABH 1998. 816) foglaltakkal.
23 Chronowski Nóra-Drinóczi Tímea (szerk.): Európai kormányformák rendszertana. HVG-ORAC, Budapest 2007. c. kötet alapján. A fogalmakat, tartalmi vonatkozásokat l. Petrétei: i. m.
24 L. Bragyova: i. m. 123. o.
25 Chronowski-Drinóczi (szerk.): i. m. alapján. Az alkotmányi hivatkozásokat e kötet tartalmazza, terjedelmi okból itt nem tüntetjük fel azokat.
26 Az örökkévalósági klauzulák léte a szakirodalomban természetesen vitát generál, ami azonban jelentős mértékben a konkrét megfogalmazással áll összefüggésben. A Grundgesetz esetében például az okozza a problémát, hogy a megváltoztathatatlanságot kimondó rendelkezés saját magát nem tekinti érinthetetlennek. Emiatt a megváltoztathatatlanság formálisan tagadható, ugyanakkor materiális szempontból elfogadható. A német jogirodalomban az 1970-es évek óta uralkodó álláspontnak az örökkévalósági záradék megváltoztathatatlansága tekinthető, amely alkotmányértelmezés eredménye. Amennyiben ugyanis a GG 79. cikk (3) bekezdését módosítani lehetne, akkor az abban felsorolt alapelvek védelmét ki lehetne játszani. L. H. Küpper: Az alkotmánymódosítás alkotmánybírósági kontrollja Magyarországon és Németországban. Jogtudományi Közlöny 2004. 9. sz. 267. o.
27 Chronowski-Drinóczi (szerk.): i. m. alapján.
28 A monista megközelítés miatt azonban az emberi jogi tárgyú nemzetközi egyezményekkel ellentétes törvényt a bíróság nem alkalmazza.
29 W. Kälin: Verfassungsgerichtsbarkeit. In: D. Thürer, J.-F. Aubert, J. P. Müller (szerk.): Verfassungsrecht der Schweiz. Schultess Verlag, Zürich 2001. 1170-1171. o.
30 H. Zahle: Denmark - Constitution. Danish Ministry of Foreign Affairs. http://www.udenrigsministeriet.dk. A Højesteret 1999. február 19-ei döntése a Tvind esetben UfR 1999. 227.
31 F. Sejersted: The Norwegian Parliament and European Integration - Reflections from Medium-Speed Europe. In: E. Smitjh (szerk.): National Parliaments as cornerstones of the European Integration. Kluwer 1996. 131. o.
32 Vö. az Alkotmány XII-XIII. fejezetével. Az észt alkotmányvédelem tehát ötvözi az alkotmánybíráskodás amerikai és az európai modelljét: az alkotmányellenes jogszabályt a bíróságok nem alkalmazhatják, de garanciaként a legfelsőbb bírói szerv rendelkezik normamegsemmisítési joggal.
33 A folyamat értékelését l. Drinóczi Tímea: Hol a tervezés, koordináció és a szakmaiság? Alkotmánymódosítások - 2010. április-július. Közjogi Szemle 2010. 3. sz. 66-72. o.
34 L. F. Fabbrini: Kelsen in Paris: France’s Constitutional Reform and the Introduction of A Posteriori Constitutional Review of Legislation http://www.germanlawjournal.com/pdfs/Vol09No10/PDF_Vol_09_No_10_1297-1312_Articles_Fabbrini.pdf (2010. 11. 23.) Itt jegyezzük meg, hogy a kézirattal kapcsolatos észrevételekért köszönettel tartozunk Jakab András docens úrnak.
35 2010. évi CXIX. törvény 1-2. § Kihirdetve a Magyar Közlöny 2010. évi 177. számában 2010. november 19-én.
36 Sólyom László volt köztársasági elnök a PPKE JÁK pódiumbeszélgetésén úgy vélte, hogy "megrendítő bizonytalanságot" okozott, ezért elfogadhatatlan az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítására irányuló törekvés. http://www.origo.hu/itthon/20101110-solyom-laszlo-biralta-a-kormany-alkotmanymodosito-terveit.html; élesen, ám találóan fogalmaz Kilényi Géza volt alkotmánybíró, mikor a jogállamiságot deklaráló alkotmányi szakasszal kapcsolatban megjegyzi: "Nekem csak egy kérésem van azokhoz, akik az új alaptörvényt készítik elő: szíveskedjenek ezt a szakaszt kihagyni, mert a Magyar Köztársaság sajnos már nem jogállam. Amikor heti gyakorisággal lehet az alkotmányt módosítani, amikor a jogállamiság elemi normáit fel lehet rúgni, amikor nem vesznek tudomást arról, hogy visszamenőleges hatállyal nem lehet kötelezettségeket előíró törvényeket hozni, akkor ne beszéljünk jogállamiságról." http://www.nol.hu/belfold/a_magyarok_tobbsege_eszre_sem_vesz__hogy_atvertek; Zlinszky János volt alkotmánybíró egy - a média tanúsága szerint - kollégáinak és politikusoknak küldött levélben fejtette ki véleményét, amely szerint "Az alkotmány és az alkotmánybírósági kontroll megkérdőjelezését és korlátozását a professzor egyúttal a jogállamiságot fenyegető súlyos veszélynek nevezi a levélben, amely - mint írja - »olyan gátszakadást okozhat, mint a lelkiismeretlenül felhalmozott vörösiszap«." http://magyartukor.com/blog/2010/11/04/a-vorosiszaphoz-hasonlitja-az-ab-korlatozasat-egy-korabbi-alkotmanybiro; Kukorelli István volt alkotmánybíró szerint a 2010. november 16-án "elfogadott alkotmánymódosítás kevésbé erős, de szerinte a jogállamhoz, és az alkotmányosság klasszikus értékeihez képest semmit sem javult a helyzet." Hangsúlyozta továbbá, hogy "a jogállam elvéhez képest komoly visszalépést jelent a visszamenőleges hatály" és lett volna jogállami megoldás is a kormánypolitika megvalósítására. http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/legolvasottabb/kukorelli-istvan-lett-volna-jogallami-megoldas.html (2010. 11. 21.) Bragyova Andrásnak az "Alkotmány - alkotmányosság" című konferencián (ELTE ÁJK, 2010. november 23.) elhangzott előadásából pedig az a következtetés vonható le, hogy a hatályos alaptörvény preambulumában foglalt kritériumok (többpártrendszer, parlamenti demokrácia, szociális piacgazdaság, jogállam) az alkotmánymódosító hatalmat kötik.
37 A publicisztikában felmerült az ellenállási jog igénybevételét megalapozó kizárólagos hatalomgyakorlás tilalmának sérelme is. L. Karsai Dániel: Az Alkotmánybíróság nagy kihívása. Népszabadság 2010. november 13. http://nol.hu/lap/forum/20101113-az_alkotmanybirosag_nagy_kihivasa. Az Alkotmány 2. § (3) bekezdését azonban véleményünk szerint nem lehet segítségül hívni az alkotmánymódosítások alkotmánybírósági felülvizsgálatának megalapozásaként. A kétharmadosnál nagyobb parlamenti többség demokratikus felhatalmazáson alapul, a többi hatalmi ág de facto visszaszorítása (jelen esetben az alkotmánybíróság hatásköreinek részleges korlátozása) azonban nem valósítja meg a hatalom erőszakos gyakorlását, vagy annak kizárólagos birtoklását. Az Alkotmány kommentárja szerint, ha a kétharmados parlamenti többség a hatalommegosztási rendszer átalakítását "az Alkotmány eljárási keretei között teszi, akkor a 2. § (3) bekezdés nem ad felhatalmazást az ellenállásra". E megállapítással elvileg azért nem értünk egyet, mert véleményünk szerint a formálisan alkotmányszerű eljárás is eredményezhet tartalmilag tiltott hatalomkoncentrációt. Vö. Győrfi Tamás-Jakab András-Salát Orsolya-Sonnevend Pál-Sulyok Gábor-Kovács Mónika-Tilk Péter: 2. § [Alkotmányos alapelvek, ellenállási jog]. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Századvég, Budapest 2009. 236. o.
38 L. Chronowski Nóra: Az alkotmánybíráskodás. Jura 2001. 2. sz. 101. és 104. o. Azonos álláspontot képvisel Jakab András, a PPKE JÁK docense, aki egyébként szintén az alkotmánymódosítások meggondolatlanságát hangsúlyozta. http://index.hu/belfold/2010/10/29/az_alkotmanybirosag_a_fideszt_sem_fogja_tudni_megvedeni/ (2010. 11. 21.).
39 L. Chronowski: i. m. 97. és 101. o.
40 Ilyen modellt találhatunk Svájcban. Vö. A. Jomini: Présentation du Tribunal fédéral suisse comme autorité de juridiction constitutionnelle.
http://www.bger.ch/cahiers_conseil constitutionnel_def_2005.pdf (2010. 11. 21.)
41 L. Tilk Péter előadását a 2010. november 18-19-én Szegeden megrendezésre került Kovács István Emléknapok konferencián. Tilk Péter-Smuk Péter: Az Alkotmánybíróság hatáskör-értelmezésének egyes sajátosságai I-II.
42 Már csak azért is, mert az Alkotmány mindenkire - a konstituált hatalmi ágak megjelenítőire is - kötelező. L. Alk. 77. § (2) bek.
43 L. a 20. jegyzetet és a hozzá tartozó főszöveget.
44 Hasonló álláspontot képvisel Halmai Gábor, az ELTE TÁTK professzora (Vö. http://www.hir24.hu/belfold/171908/halmai-alkotmanyserto-lehet-az-alkotmany-modositasa.html) és Majtényi László, az ME ÁJK professzora (Vö. http://nol.hu/belfold/20101030-_ezzel_visszatertunk_a_sztalinista_alkotmany_koncepciojahoz_).
45 Vö. Küpper: i. m. 269. o.
46 121/2009. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2009. 1013, 1024.
47 Említést érdemel, hogy még a szocialista rendszerben is érvényesült a visszaható hatály tilalma, a Jat. 1987-ben kifejezetten elismerte.
48 Tóth Gábor Attila: Túl a szövegen. Értekezés a magyar alkotmányról. Osiris, Budapest 2009. 50-58. o.
49 Tanulmányunk címe egyébként Tóth Gábor Attila könyvcímének ("Túl a szövegen") parafrázisa.
50 L. még Tóth Gábor Attila: Herkules és a hidra: Orbán harca az alkotmánnyal. http://szuveren.hu/jog/herkules-es-a-hidra-orban-harca-az-alkotmannyal (2010. 11. 21.) Az európai alkotmányosság követelményeihez l. különösen az EU Szerződés 2. és 6-7. cikkeit.
Lábjegyzetek:
[1] Chronowski Nóra egyetemi docens, PTE ÁJK, Drinóczi Tímea egyetemi docens, PTE ÁJK, Zeller Judit egyetemi adjunktus, PTE ÁJK
Visszaugrás
