Ajánljuk ezt a tanulmányt mindazoknak, akik ismerték, szerették, tisztelték és védelmezték a ’89-es magyar alkotmányt, s az abban kialakított alkotmányos alaprendet. Ajánlanánk azoknak is, akik erre az alkotmányra esküdve gyakorolják alkotmányosan szerzett hatalmukat - de nem tisztelik. Őket ez az írás nyilván kevéssé érdekli majd. Ajánljuk továbbá az utókornak, szakmai és lelkiismereti meggyőződésünkkel összhangban, mert dokumentálni kívánjuk, hogy a jogállamiság felszámolására tett kísérlettel nem értettünk és nem értünk egyet, álláspontunkat nem hallgatjuk el.
Tanulmányunk apropója az az alkotmánymódosítás, amely a magyar alkotmánybíráskodás szűkítésére, és ezáltal a jogállamiság, az alkotmányosság korlátozására irányul.
Történetünk kezdete, hogy az Alkotmánybíróság a 2010. október 26-án nyilvánosan kihirdetett és 184/2010. (X. 28.) számon a Magyar Közlönyben közzétett határozatában megsemmisítette az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvénynek a 98%-os különadóra vonatkozó rendelkezéseit.1 A testület arra hivatkozott, hogy a törvény az Alkotmány 70/I. § új (2) bekezdésébe ütközik.2 Hangsúlyozandó: az Alkotmánybíróság önmagában nem azt találta alkotmányellenesnek, hogy különadóval sújtanak jó erkölcsbe ütköző módon szerzett jövedelmeket, hanem azt, hogy a szabályozás azokat is érinti, akik nyilvánvalóan nem jó erkölcsbe ütközően, hanem olyan jogszabály alapján jutottak végkielégítéshez, amelynek tartalmára (így a jövedelem mértékére) nem volt ráhatásuk.
Az egyik párhuzamos indokolást megfogalmazó Kiss László szerint viszont érdemes lett volna a határozatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság sérelmére alapozni. Így kikerülhető lett volna, hogy az Alkotmánybíróság "legitimálja" a jogállami elvbe ütköző 70/I. § (akkori) új (2) bekezdését.3 Ez felveti azt a kérdést, miként volt lehetséges, hogy egy nyilvánvalóan alkotmányellenes - mert alkotmányi alapelvet sértő - szándék (röviden: a "visszamenőleges hatályú adóztatás") "megalapozása" [70/I. § (2) bekezdés] alkotmányi szintre emelkedjék, és ezáltal alkotmánybírósági védelemben részesüljön. Az előkészületeket felidézve: az alapvető elgondolás az volt, hogy alkotmányi alapot teremtsenek annak a 70/I. § módosítását megelőzően nyilvánvalóan alkotmányellenes jogalkotói akaratnak, ami a "visszamenőleges hatályú adóztatást" lehetővé teszi. Így született meg a kormány T/579. számon benyújtott javaslata, amely 2010. július 2-án került a parlament elé, és amelyet húsz nappal később el is fogadtak.4 A rendelkezés ennek nyomán "beépült" az Alkotmányba, és mint annak része - figyelembe véve az eddigi alkotmánybírósági döntéseket is - nem lehetett alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgya.
Az alkotmánybírósági megsemmisítő döntés kihirdetésének napján, azaz 2010. október 26-án az előterjesztő eredetileg ugyanolyan tartalommal terjesztette a törvényt5 a parlament elé, de azt kísérte egy, a 70/I. § (2) bekezdését átfogalmazó,6 illetve az Alkotmánybíróság hatáskörének jelentős, és szakmailag teljesen megalapozatlan szűkítését előirányzó7 alkotmánymódosítás is. Ezeknek az alkotmánymódosításoknak a célja (feltehetően) az volt, hogy kiiktassa az olyan jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatát, amelyek alkotmányellenessé nyilvánítása a kormány aktuális (gazdaság)politikai célkitűzéseinek megvalósítását megakadályozná.
Figyelemmel a tavasz óta folyó praktikus és "pragmatikus" alkotmánymódosításokra, a kérdések a következők: i) Mindez azt jelenti, hogy az alkotmánymódosító hatalom kénye-kedve szerint támadhatja, lebonthatja a jogállamot? ii) Az Alkotmánybíróság nem tudja megvédeni azt az alkotmányos berendezkedést, amely (még?) illeszkedik az európai demokratikus alkotmányfejlődésbe?
A tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy alátámasszuk az alábbi hipotéziseinket, és szakmai párbeszédet nyissuk e témakörökben.
- Mivel az alkotmánymódosító hatalom konstituált (azaz létrehozott) hatalomként nem korlátlan, ezért a konstituált (vagyis alkotmányi) keretek között kell működnie.
- A mindenkori hatalom "természetesen" e fenti állítást megkerülve elindíthat egy ún. "permanens alkotmányozást", amikor minden egyes praktikus alkotmánymódosítást alkotmányozási formában fogad el, arra hivatkozva, hogy így nem köti a hatályos alkotmány. Ez esetben azonban az alkotmányos jogállamiság és a demokratikus államiság perspektívájából tekintve már nincs miről beszélni: a demokratikus jogállam már nem akként létezik, amint az kialakításra került az európai demokratikus hagyományoknak megfelelően.
- Az alkotmánybíróság feladata az alkotmányos államiság védelme. Figyelemmel az alkotmány fogalmára, funkcióira8, az alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalom közti különbségre, azokra az alapvető elvekre, amelyeket az alkotmányozó hatalom az állami együttéléssel összefüggésben megfogalmazott, egyáltalán nem biztos, hogy az alkotmánybíróság ne vizsgálhatná felül az egyes alkotmánymódosító törvényeket.
Az alkotmányvédelem legmarkánsabb eszközei az alkotmánymódosítás korlátozása és az átfogó hatáskörű alkotmánybíráskodás, amelyet gyakorolhat külön szerv, de ellátható a rendes bíróságok által is. Tanulmányunkban e két alkotmányvédelmi eszköz elméleti és összehasonlító jellegű egymásra vonatkoztatásával fogalmazunk meg következtetéseket a 2010-ben kialakult hazai helyzetre.
Az alkotmányozó hatalomtól (pouvoir constituant) - mint originális hatalomtól (a "hatalmak hatalmától"), mint a nép ebben megtestesülő szuverenitásától10 - megkülönböztethetők az általa alkotott hatalmak (pouvoirs constitués), amelyek az alkotmányhoz kötöttek: ezek konstituált hatalmak, az alkotmány hatalmai.11 Ez az elméleti elhatárolás alkalmas arra, hogy az alkotmány létrehozását és az alkotmány által felállított állami szerveknek az alkotmányhoz kötöttségét megmagyarázza. Ezzel - teoretikus szempontból - világosan elválasztható egymástól egyrészt az alkotmányozó hatalom gyakorlása, másrészt a létrehozott államhatalom gyakorlása: az érintkezési pont mindig az új alkotmány hatálybalépésének időpontja, amikor a pouvoir constituant a feladatát elvégezte. A pouvoir constituant nem az alkotmányhoz kötött, hanem alkotmányteremtő hatalom, míg a konstituált államhatalmak számára nemcsak az alkotmány elsőbbsége érvényes, hanem az alaptörvény fenntartása is abban az értelemben, hogy ezek csak úgy tekinthetők alkotmányosnak, és úgy gyakorolhatók alkotmányos módon, ahogy azt az alkotmány meghatározza.12 Az alkotmánymódosító hatalom (a "pouvoir constituant institué"), amelyik az alkotmány megváltoztatására hivatott, konstituált hatalom, vagyis az alkotmány által létrehozott, abból levezethető, általa szabályozott és intézményesített hatalom.13 Az alkotmánymódosító hatalom gyakorlására ugyanis az alkotmányozó hatalom által már elfogadott alaptörvény ad szabályozást, amit az alkotmánymódosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania: e hatalom csak az alaptörvény előírásai szerint gyakorolható, az abban rögzített tartalmi és eljárási szabályok betartásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
