1. Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény alapvetően megváltoztatta a jogalkalmazás egysége biztosításának a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) által szabályozott rendszerét. A törvényjavaslat indokolása szerint a jogalkotó célja egy "korlátozott precedens-rendszer" bevezetése volt, amely "a jogegység biztosításának alkotmányos, gyors és hatékony eszköze". A javaslat értelmében "a bíróságok kötelesek a Kúria jogértelmezését követni". A törvényjavaslattal a Kúria Polgári Kollégiuma messzemenően nem értett egyet, részletes észrevételeiben a jogegység biztosításának új rendszerét alkotmányosan aggályosnak, a jogállami jogalkotás elveit figyelmen kívül hagyónak, szakmailag előkészítetlennek, átgondolatlannak, tartalmilag helytelennek tartotta. A tartalmi észrevételek mellett alapvetően kifogásolta a Kúria a jogalkotás módját, nevezetesen azt, hogy egy "salátatörvényben" kerül sor egy igazságügyi reformra, valamint, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény számos előírását (pl. 15/A. §, 17. §, 19. §) figyelmen kívül hagyva úgy kívánnak meghozni egy a Kúriát alapvetően érintő törvényt, hogy előzetes hatásvizsgálatot végeztek volna, illetve, hogy annak kidolgozásába a Kúriát bevonták volna.
2. Mivel az észrevételek megtételekor még a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője voltam, talán nem meglepő, hogy személyes véleményem szerint is az új jogegységi rendszer - élén a jogegységi panasz eljárással - előkészítetlenül, a szükséges feltételek megteremtése nélkül került bevezetésre és az tartalmilag is elhibázott. Szerintem ez a rendszer jogegység helyett inkább jogbizonytalansághoz fog vezetni, mert jogerő után hosszú ideig bizonytalanságban tartja a feleket azáltal, hogy bevezet egy újabb rendkívüli jogorvoslati eljárást, viszonylagossá téve ezzel a jogerő intézményét. Azáltal, hogy az új rendszer lényegesen kiterjeszti a bíróságokra kötelező határozatok körét, szembe megy a bírói függetlenség alkotmányos elvével is, figyelmen kívül hagyva a bírói ítélkezési tevékenység lényegét, amely magában hordozza az eltérő jogi álláspont, értelmezés kialakításának a lehetőségét. Ráadásul az új rendszer - a jogegységi panasz tanácsok összetétele folytán - ellentétben áll a szakmaiság követelményével és a végső döntést - a Kúria elnökének mint igazgatási vezetőnek a meghatározó szerepe folytán - az igazgatási jelleg felé tolja el.
3. A Bszi. módosítás által bevezetett rendszer a jogegységet a Kúria bíróságokra kötelező döntésein keresztül tartja megvalósíthatónak. Én úgy látom, hogy ez a rendszer "poroszosan" merev, abszolutizálja, fetisizálja a jogegységet. Ebben a rendszerben a Kúria a jogegység egyedüli biztosítója: valamennyi döntése kötelező az alsóbb szintű bíróságokra. Ez illuzórikussá teszi a bírói függetlenséget, mert bár az alsóbb szintű bíróság alapos indokolás mellett eltérhet a Kúriai döntéstől, a végső szót a jogegységi panasz eljárásban akkor is a Kúria fogja kimondani.
Az én fejemben más kép él a jogegységről. Az én felfogásomban a jogegység egy olyan cél, amelynek elérésére törekedni kell (de nem minden eszközzel és bármi áron), de amelyet teljes mértékben elérni, megvalósítani nem lehetséges és nem is biztos, hogy feltétlenül szükséges (Hanák András szellemes megfogalmazása - JeMa 2012/2. - szerint: "Nem olyan nagy baj, ha nincs teljes egység, ez a műfaj nem olyan, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.") A legfontosabbnak azt tartom, hogy a jogegység és a bírói függetlenség között meg kell találni és meg kell tartani egy nagyon kényes egyensúlyt. A jogegység biztosítása a Kúria alkotmányos feladata, de nem a monopóliuma. Nézetem szerint egy olyan valamennyi bírósági szintre kiterjedő, piramis-szerűen felépülő komplex rendszerről van szó, amelynek a csúcsán ugyan a Kúria áll, de amelyben minden bírósági szintnek megvan a maga feladatköre. Azzal egyetértek, hogy a jogegységet alapvetően a bírói döntések (meghatározóan a Kúria döntései) teremtik meg, sok esetben azonban ez nem történhet meg azonnal, hanem csak előbb vagy utóbb. Ezen azt értem, hogy pl. ha egy új törvény, vagy egy új perkategória (pl. devizahiteles perek) kapcsán jogértelmezési kérdések merülnek fel, nem biztos, hogy az a jó, ha a Kúria rögtön megmondja, hogy mi a követendő gyakorlat, lehet célszerűbb hagyni, hogy kiforrjon, alakuljon a bírói gyakorlat, és amikor már van kellő tapasztalat, akkor kell - nem kötelező, hanem segítő, orientáló jelleggel - irányt mutatni. Sokszor ez nem is lehetséges kúriai döntések formájában, hiszen az ügyek még el sem érnek a Kúriáig. Ilyenkor van szerepük az olyan absztrakt vagy elvi jogegységi eszközöknek, mint a kollégiumi vélemény vagy a különböző konzultációs testületi állásfoglalások. Például a jogegységi panasz eljárás nagyon hézagos törvényi szabályozása is számos értelmezési kérdést vetett már fel, amelyekben a Kúriának célszerű lesz még a konkrét jogegységi panasz eljárások nagy számú megindulása előtt kollégiumi vélemény formájában állást foglalni annak érdekében, hogy orientálja a jogi képviselőket a várható kúriai gyakorlatról. A jogegység tehát nem csak "precedensek" útján biztosítható, hanem egy olyan komplex eszközrendszer útján, amelyben - a korántsem ügyektől elszakadó és pláne nem igazgatási jellegű - absztrakt eszközöknek is szerepük van. Ami pedig a preceden-
- 648/649 -
seket illeti, én egy olyan - Tahin Szabolcs által "puha precedens rendszernek" (Magyar Jog 2020/5.) nevezett - rendszerben hiszek, ahol a döntvények (EBH-k, BH-k, BDT-k) nem a kötelező, hanem a meggyőző erejük alapján alakítják ki a jogegységet.
4. Az eddig kifejtett véleményemből következően a Magyar Jog 2020. évi 2. számában a Bszi. módosítás kapcsán megjelent két tanulmány közül Osztovits András megállapításaival és az általa megfogalmazott aggályokkal értek egyet, míg Varga Zs. András tanulmányának több megállapításával is vitatkoznék. Ilyen pl., hogy a jogegység abszolút követelmény lenne (1. pont), hogy a jogegység csak ítélkezési eszközökkel biztosítható (4. pont), hogy a korlátozott precedens hatás és a jogegységi panasz törvénybe iktatása elkerülhetetlen volt (8. pont). Leginkább azonban azt a 8. pont első mondatában szereplő sommás megállapítást vitatnám, hogy a Kúriának eddig nem sikerült elérni a jogegységesítést (vagyis nem tett eleget az Alaptörvényben előírt feladatának). E kérdésben persze elfogult vagyok, mert kollégiumvezető-helyettesként, majd kollégiumvezetőként 18 éven keresztül dolgoztam - sokakkal együtt - a jogegységért, de én úgy vélem, hogy a Kúria eddig is olyan mértékben biztosította a jogegységet, amilyen mértékben azt szükséges, lehetséges és - a bírói függetlenség sérelme nélkül - érdemes volt biztosítani. A továbbiakban megpróbálom a Bszi. módosítással, valamint Varga Zs. András tanulmányával kapcsolatos kritikai észrevételeimet párhuzamosan kifejteni, szigorúan csak a polgári jogi ítélkezés területére korlátozottan.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
