A korábbi két írásban körüljártuk a klasszikus közjegyzői tevékenységgel kapcsolatos kárigényeket, illetve rögzítettük akkori állapotában a devizahitelekkel kapcsolatos bírói gyakorlatot. Nem került sor a többi eljárás elemzésére, pedig a felperesi jogcímek ezeknél szélesebb körűek. Tekintettel arra, hogy az előző két írás akár csak részleges megismétlése indokolatlannak tűnik, így a kollokviumi előadásom helyett jelen írásban a korábbiakból kimaradt peres eljárásokat kísérlem meg elemezni.
Emlékszem az FMH eljárások átvételekor a többség számára hihetetlennek tűnt, hogy ezen szinte teljesen formalizált és részben automatizált eljárások kapcsán, melyekről sokan azt gondolják, hogy 10 év múlva már számítógépek végzik, is keletkezhetnek kárigények. Emlékezetem szerint kisebbségben képviseltem azt az igényt, hogy az FMH eljárások felső határa minél alacsonyabb legyen. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezen eljárások kapcsán is lehetséges kárigényt előterjeszteni, mitöbb, azt eredményesen képviselni a legfelsőbb bírói fórumon is. Az okirati végrehajtás tekintetében már a bíróságok is tudták, hogy ez veszélyes üzem, e tekintetben komoly meglepetésről nem beszélhetünk. Új terület a sérelemdíj címén előterjesztett igény, amely egyenlőre kísérleti jellegűnek tűnik, nem igazán tömeges a követelés sem, az eredményes igényérvényesítés pedig végképp nem az. A legutóbbi adatok szerint az eddig háromszázat jóval meghaladó, inkább négyszázhoz közelítő (az összes eddig bejelentett kár) bejelentett kárigényből FMH-val kapcsolatos volt 43 (egy EU FMH), végrehajtási eljárással kapcsolatos 14, a sérelemdíj címén előterjesztett igények számát nem ismerjük, vélhetőleg több, mint amennyiből peres eljárás indult.[1] (Ezen írás FMH-ra és VH-ra vonatkozó részét dr. Mándoki István, sérelemdíjra vonatkozó részét dr. Kovács Gergely jegyzi.)
Köszönetemet fejezem ki annak az egy-egy budapesti, illetve bács-kiskun megyei kolléganőnek a tárgybani ügyekben érintett kb. 50 kollégából, akik megküldtek egy-egy, témába illő érdekes és feldolgozható jogesetet.
- 92/93 -
1. A Szegedi Törvényszék megállapította[2], hogy nem terhelheti kártérítési felelősség a közjegyzőt a fizetési meghagyás jogerősítése kapcsán, ha a kötelezett az ellentmondását határidőben, de a fizetési meghagyáson elhelyezett egyértelmű tájékoztatás ellenére nem a közjegyzőhöz, hanem a MOKK-hoz nyújtja be, és emiatt a közjegyzőhöz történő megérkezés időpontja az ellentmondásra nyitva álló határidőn túlra esik. Szinte változatlan indokolással a Szegedi Ítélőtábla hatályában fenntartotta a döntést.[3] A kézbesítéssel kapcsolatban elvi kérdések is felmerültek:
2. Az egyik esetben azt vitatta a kárigénylő, hogy a betéti társaság részére sikertelenül kézbesített fizetési meghagyást a közjegyző automatikusan miért nem rendelte a beltag lakcímére kézbesíteni (a MOKK Jogi Iroda a közjegyző eljárását helyesnek tartotta, azon az alapon, hogy a fizetési meghagyásnak nem lehet egyszerre kötelezettje a társaság és a beltag, akkor sem, ha perben velük szemben igény együtt is érvényesíthető). Ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett a Fővárosi Törvényszék[4], amely bár a felperes keresetét elutasította, azt állapította meg, hogy "a közjegyző eljárása kifogásolható, hiszen a mögöttes felelősként megjelölt beltagokkal szemben semmi indoka nem volt annak, hogy külön kerüljön kibocsátásra a fizetési meghagyás."
3. A Fővárosi Törvényszék[5] 628.971 Ft tőke és járulékai megfizetésére kötelezte a közjegyző alperest, mivel álláspontja szerint a közjegyző tévesen úgy rendelt el biztosítási intézkedést FMH eljárásban, hogy az "jogorvoslati lehetőségre utalást és indokolást nem tartalmazott". A bíróság megállapította, "hogy a biztosítási intézkedést elrendelő közjegyzői végzés ellen van helye fellebbezésnek, így ezt a végzést indokolni is kellett volna". A bíróság megállapította, hogy jogszerűen folyt párhuzamos eljárás, egyszerre fellebbezés és felülvizsgálat tárgyában, ugyanis egyrészt a végzés fellebbezhető volt, másrészt annak felülvizsgálata is kérhető volt határidő nélkül. "A felperes az adóssal szemben ... érvényesíthette volna a biztosítási intézkedéssel kapcsolatos költségeit, amennyiben az alperes végzése megfelelt volna a jogszabályi rendelkezéseknek. Az alperes mulasztása miatt azonban erre nem kerülhetett sor".
4. Közjegyzői oldalról nem váltott ki osztatlan egyetértést a Kúria[6] azon marasztaló döntése, mely szerint az, hogy a közjegyző helyettese a Kúria által vitatott helyességű eljárása folytán "a fizetési meghagyást jogerősítő záradék hatályon kívül helyezése ellenére állította ki a végrehajtási lapot... akkor is súlyos a kár bekövetkezéséhez vezető mulasztást követett el, amikor a felperes kérelme ellenére az Fmh tv. 32. § (2) bek. alkalmazása mellőzésével nem függesztette fel a végrehajtási eljárást". A többek számára nem túlságosan meggyőzőnek tűnő megállapítás pedig akként hangzik, hogy "Alaptalanul hivatkozott a II. rendű alperes az Fmhtv. 21. § (3) bekezdésére és 23. § (2) bekezdésének a) pont-
- 93/94 -
jára is, mert a fizetési meghagyás kibocsátását kérő magatartása nem semlegesíti a II. rendű alperes azt követő későbbi és közvetlenül a felperes károsodásához vezető jogsértő magatartás-sorozatának jogi jelentőségét." Ami alighanem azt jelenti, hogy a közjegyző annak tisztázása nélkül álljon helyt az állítólagos kárért, hogy a kötelezett tartozott, vagy nem tartozott az FMH kérelemben megjelölt összeggel, azaz akár nyugodtan gazdagodjon jogalap nélkül.
5. Elutasította a Kecskeméti Törvényszék az első fokon jogerőre emelkedett ítéletében az ellenem indult FMH ügyön alapuló kártérítési igényt, melynek számomra két legérdekesebb részlete, hogy egy hárommillió forintot el sem érő fizetési meghagyásból kerekedett egy hetvenmillió forintot meghaladó kártérítési igény. Ennél is érdekesebb, hogy a körültekintő felperes vagy jogi képviselője egyidejűleg büntető feljelentést is eszközölt, melyben az ügyészség még azt követően is végzett eljárási cselekményeket, amikor a polgári eljárás már jogerősen befejeződött a kereseti követelés teljes elutasítása mellett.
Mint az igen alapos büntetőeljárásból tisztázódni látszott, az volt a feltételezés, hogy a rosszindulatú közjegyző ott állt az egyébként önálló eljárásra jogosult szegény helyettes mögött, és olyan irányú gombnyomogatásra késztette, ami a felperesnek kárt okozott. Az nem meglepő, hogy néha egész érdekes tényállások kerekednek ki a különböző "sértetti" igények nyomán, az viszont még közel 40 évi praxis után is meglepett, hogy az eljáró nyomozóhatóság titoktartás alóli felmentés beszerzése nélkül összesen az irodám négy jogászát hallgatta meg (engem is beleértve) az FMH eljárás általános szabályai felől.
A továbbiakban egyedi ügyek feldolgozása nélkül, általános következtetéseket idézek a közjegyzők felelősségbiztosítását kezelő Polipins-Renomia összegzéséből.
A kárigények jelentős csoportja kapcsolódik a kézbesítéssel összefüggő kérdésekhez, illetve a kézbesítési vélelem megdöntéséhez.
Ezen belül is a kárigénylők viszonylag nagy számban sérelmezik, hogy a fizetési meghagyás nem a kötelezett valós címére kerül kézbesítésre és a "nem kereste" válasz miatt jogerőssé válik, nem véve tudomást arról, hogy a jogszabály alapján a közjegyző a kérelmező által megadott adatok alapján köteles eljárni és nem tartozik ezek helyességét ellenőrizni.
Egy további ügyben a kárigénylő azt vitatta, hogy a fizetési meghagyás jogerőssé válásáról a kötelezettet is tájékoztatni kellett volna - szemben azzal a törvényi rendelkezéssel, miszerint a jogerőről a jogosultat kell értesíteni.
A jogerőről a jogosult értesítése két esetben is késedelmesen történt meg. Az egyik ügyben emiatt az eljárt közjegyzőt azért nem marasztalták, mert a jogosult - jóllehet, megtehette volna - a kötelezett ellen időben nem indított pert. A másik esetben a kárigénylő azt panaszolta, hogy a közjegyző a jogerőről szóló tájékoztatást négy havi késedelemmel küldte meg részére, ezt követően azonban rövid időn belül a kötelezett felszámolását elrendelték
Érdekes megemlíteni, hogy egy további esetben az eljárt közjegyző a fizetési meghagyást nem a kötelezett társaság székhelyére, hanem a külföldön tartózkodó ügyvezető lakcímére kézbesíttette, a társaság erre hivatkozással sikerrel fellebbezett a jogerős végzéssel szemben, az eljárt bíróság a végzést hatályon kívül helyezte, amivel
- 94/95 -
a jelentős összegű követelés biztosítására vonatkozóan a közjegyző által elrendelt biztosítási intézkedés végrehajtása is megszakadt. Eközben a kötelezett társaság kényszertörlését is elrendelték, amelyre hivatkozással a jogosult a közjegyzővel szemben érvényesített kárigényt.
A kárigények jogcímei közül említésre méltó, hogy két esetben is az ellentmondást a kötelezett papír alapon nyújtotta be, egy ízben az eljárt közjegyzőnél, a másik esetben a MOKK útján. Az előbbi esetben a közjegyző az időben előterjesztett írásbeli ellentmondás ellenére a fizetési meghagyást jogerősítette, az utóbbi esetben a közjegyző az ellentmondás továbbítását a jogosulthoz elmulasztotta.[7]
Ahogy az FMH eljárásban tíz elégedetlen telefonálóból kilenc mindent szeretne, csak az "ellentmondok" elnevezésű varázsszót leírni nem, úgy a végrehajtási záradék kiállítása iránti eljárásban is rendszerint hatáskörét meghaladó ténykedést várnak el a közjegyzőtől, holott egy alapvetően devizás, nem a végrehajtásra kihegyezett ügyben igen frappánsan megfogalmazta az eljárt Kecskeméti Járásbíróság, hogy pl. a "fogyasztói szerződések tisztességtelen jellegének hivatalból történő értékelésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat a bírósági funkciók gyakorlásának sajátos keretébe illeszkedik, és tekintettel a bírósági és közjegyzői funkciók közötti alapvető különbségekre a közjegyzőkre nem vonatkozhat."[8] Ami a konkrét eljárásokat illeti:
1. Felperes az elsőfokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság[9] előtt annak megállapítását kérte, hogy a perbeli közjegyzői okirat nem közokirat, és a "magyar igazságügyi rendszerben meg kell akadályozni, hogy törvényellenesen készített közokirati minőségnek meg nem felelő közjegyzői okirat alapján végrehajtási eljárás induljon." "A közjegyzőnek a jogszabálysértő illetve tisztességtelen kikötést tartalmazó szerződés alapján meg kellett volna tagadnia a közjegyzői okirat kiállítását, vagy legalábbis jeleznie kellett volna az azzal kapcsolatos aggályait." A bíróság megállapította, hogy "számos bírósági döntés kimondja, hogy amennyiben a fél ellen közjegyzői okirat alapján végrehajtási eljárást folytatnak és a fél állítja, hogy a követelést megalapozó szerződés semmis, ilyen igényt nem külön megállapítási perben, hanem végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben érvényesíthet."
A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék[10] helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. "Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy a végrehajtás elmaradásához fűződő felperesi érdek megóvása az alperessel szemben nem szükséges." "A közjegyzői okirat alapján indítható végrehajtás jogosultja is a hitelező, a felperesek végrehajtás elmaradásához fűződő érdeke is tehát a hitelezővel szemben áll fenn.
- 95/96 -
2. Több okból is említeni kell az Egri Törvényszék határozatát[11], melyet felülvizsgálat nyomán a Kúria is fenntartott hatályában[12] megállapítva, hogy az ítélet ellen felülvizsgálat nincs helye. Az elsőfok elutasítását követően a Törvényszék azt rótta az alperesi közjegyző terhére, hogy okirata nem tartalmazta az üzletrész vételár megfizetésének arányait a jogosultak között. Ügyvéd által készített magánokirat nyomán készült a közokirat, és bár egyesek szerint az ítélet néhány megállapítása nem feltétlenül vésendő kőbe, más megállapítások kiemelten fontosnak tűnnek. "Az alperesi közjegyzőt a Ktv. 5. §-ában írt közreműködési (szolgáltatási) kötelezettség terhelte, és csak az ezen törvényben meghatározott szűk körben illette meg a visszautasítás joga." A megállapítás - bár egyértelműen következik a jogszabályi rendelkezésből - azért tűnik fontosnak, mert számos hatóság számos alkalommal kifogásolja, hogy a közjegyző miért készít "zűrös" okiratokat. Leginkább azért, mert nem tagadhatja meg a közreműködést. Ezzel kapcsolatos álláspontját a Kúria részletesebben is kifejti, miszerint "a közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása." Mindez teljesen igaz, csak számos alkalommal elég nehéz megítélni, hogy van-e joghatása a rendelkezésnek, erre talán jó példa az egy időben, talán ma is divatos "egyoldalú elállás", a kölcsönügyletek adósai részéről, amelynek egyes bírák szerint van joghatása, mások szerint nincs. Jogvita keletkezéséhez pedig úgyszólván bármi vezethet, eddigi gyakorlatom alapján.
A másik, számomra fontos kúriai megállapítás, amely visszahivatkozik a másodfokú bírósági álláspontra, miszerint az "alperesnek rögzítenie kellett volna a teljesítés módjaként azt is, hogy a felperesek mint eladók a vételár összegére egymás között milyen arányban tarthatnak igényt, illetőleg azt is, ha az a feleket egyetemlegesen illette meg," az már csak ráadásnak tűnik, hogy "hiszen az ehhez szükséges adatokat a részére a közjegyzői okirat szerkesztése előtt bemutatott adásvételi szerződés tartalmazta;"
Ez a rész azért kiemelkedően fontos számomra, mert az átvett anyagok közokirattá formálása közben gyakran merülnek fel vitás kérdések a tekintetben, hogy mi az, amit átvegyünk, és mi az, amit ne vegyünk át.
Ez az ügy a bírósági döntések tárában is megjelent BDT2018.3852. szám alatt, miszerint "ha a közjegyző jogi tévedése miatt az általa készített közokirat közvetlen végrehajtásra nem alkalmas, akkor a végrehajtási záradék kiállításával és a végrehajtással felmerült költséget a záradék törlése esetén a közjegyző kártérítésként köteles a jogosultnak megfizetni", továbbá "a jogosult a kármegelőzési kötelezettségét felróhatóan megszegi, ha a közokirat általa ismert alkalmatlansága ellenére kéri a végrehajtási záradék kibocsátását".
3. Ugyancsak végrehajtással kapcsolatos kérdésben döntött a Fővárosi Törvényszék[13], majd a Fővárosi Ítélőtábla[14]. A jogvita tárgya, hogy a zálogkötelezett - utóbb végrehajtás kötelezettje - azt sérelmezte, hogy megküldésre került az illetékes cégbíróságnak a terhére
- 96/97 -
indított végrehajtás, és ez különböző jogcímen károkat okozott neki. A Törvényszék megállapította, hogy az "okirat pedig helyesen tartalmazza az, hogy a zálogkötelezett (adós) felperes esetében a (...) hrsz-ú külterületi ingatlanok esetében vezethető végrehajtás". Az Ítélőtábla megállapította, hogy "a közjegyzőnek nincs lehetősége arra, hogy a végrehajtás tényének bejegyzése esetén bármiféle további adatokat tüntessen fel, így a jogszabályok betartásával járt el". További megállapítások: "helytállóan jutott tehát az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az elsőrendű alperes" közjegyző alperest "a másodrendű alperes cégbíróságának értesítésével kapcsolatos kötelezettség a felperes mint zálogkötelezett ellen elrendelt végrehajtás esetében is terhelte. Így sem az értesítés megküldése, sem pedig e végrehajtás elrendelésének bejegyzése nem volt jogellenes."
4. A Fővárosi Törvényszék előtt folyt eljárásban az adós ellen végrehajtási záradékot állított ki a közjegyző közjegyzői okirat alapján.[15] Az adós végrehajtási záradék törlése és végrehajtási eljárás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő, hivatkozva arra, hogy a kölcsönszerződéstől elállt, és ezt még közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával is megerősítette, ezért jogtalan a bank felmondása is, meg a végrehajtási záradék kiállítása is. Közjegyzőhelyettes elutasította az adós kérelmét, indokolásában kifejtette, hogy bizonyítási eljárást a Pp. szabályai alapján nem folytathat le az elállás vizsgálatára, az elálló nyilatkozat a Vht. 23/C. §-ban foglaltak szerint nem akadálya a végrehajtási záradék kiállításának, továbbá az eljárás felfüggesztését sem tartotta indokoltnak. A végzés ellen adós fellebbezést terjesztett elő, melyben közjegyzőhelyettes végzésének megváltoztatását és a végrehajtási záradék törlését kérte. Indokolásában kifejtette, hogy a bank csak az elállását követően mondott fel, közjegyzőnek meg kellett volna bizonyosodnia, hogy a felmondó okirat teljesíti-e a közjegyzői okiratokra vonatkozó követelményeket, valamint hogy egy létező szerződést mondanak-e fel. Az elállás jogkövetkezményeinek beállta miatt a felmondás érvénytelen, ezért a végrehajtási záradékot törölni kell.
A Fővárosi Törvényszék szerint a közjegyzőnek a végrehajtási záradék kiállításakor a Vht. 23/C. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak fennállását kellett vizsgálnia és nem folytathat le az eljáró közjegyző bizonyítási eljárást a végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelem kapcsán. A tanács kitért arra is, hogy az adós elállási jogának gyakorlása polgári perben vizsgálható. A másodfokú bíróság a közjegyzőhelyettes végzését helybenhagyta.
5. A vh záradékok körében a Kecskeméti Törvényszék[16] úttörő jellegű megállapításokat tett az alábbiak szerint "a törvényszék (...) az eljárt közjegyző végzését hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárás lefolytatására utasította. (.) egyidejűleg elrendelte a (.) végrehajtás felfüggesztését. Az adós ugyanis "elmulasztotta becsatolni az (.) elállását és az ennek átvételét igazoló okiratot." "A törvényszék úgy ítélte meg, hogy mindezeknek az adós általi csatolása közjegyzői felhívás alapján elengedhetetlen." "Az elállással kapcsolatos adósi nyilatkozat és az ezzel összefüggő iratok rendelkezésre bocsátása birtokában kerülhet a közjegyző abba a helyzetbe, hogy a végrehajtási záradék törlése iránti kérelem tárgyában megalapozott döntést hozzon."
- 97/98 -
A Törvényszék azt is megállapította, hogy a "szerződő felek polgári jogviszonyokra irányadó mellérendeltségéből is az következik, hogy amennyiben mindkét fél a szerződés megszüntetését célzó egyoldalú jognyilatkozatot tesz, úgy az időben előbb megtett jognyilatkozatot vitató félnek kell az perben megtámadni, mert csak ennek eredményessége esetén válhat joghatályossá a szerződés megszüntetése iránti jognyilatkozata." "A törvényszék továbbra is irányadónak tekinti azt, hogy az elállási jognyilatkozat mindaddig érvényes, amíg annak eredményes megtámadására nem került sor. Ilyen keresetindítás azonban a végrehajtást érő részéről elmaradt."
6. Szemben a fentiekkel a Kúria elnöke által létrehozott, devizaügyekkel foglalkozó konzultációs testület 2019. október 30. napján tartott üléséről rögzített emlékeztető szerint
"A Konzultációs Testület álláspontja szerint a végrehajtási nemperes eljárás keretében a végrehajtandó követelés érvényes fennállása nem bírálható el, ha tehát a végrehajtást kérő vitatja az adós állítását, miszerint a követelés alaptalan vagy megszűnt, akkor nem a végrehajtás megszüntetésének, illetve a végrehajtási záradék törlésének, hanem a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per (a korábbi szabályozás szerint a régi Pp. 369. §-ának a) vagy b) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése iránti per) megindításának van helye. (...) A Konzultációs Testület tehát egyetértett a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2019. április 15-16-ai Országos Tanácskozásának 33. számú állásfoglalásában kifejtettekkel, mely szerint "(a) közjegyző a végrehajtás elrendelése során nem vizsgálhatja, hogy a felmondás a jogszabályi vagy a szerződéses rendelkezéseknek megfelelt-e, pusztán azt jogosult vizsgálni, hogy van-e olyan közokirat, amely a feltétel bekövetkezését tanúsítja. Erre figyelemmel a közjegyzői eljárás kereteit meghaladja annak vizsgálata, hogy a szerződés megszűnt-e, (.) a közjegyző feladatát képező formális vizsgálat pusztán a megfelelő tartalmú közokirat meglétére terjedhet ki, amely így rendelkezésre áll."
7. A BDT2018.3813. megállapítja, hogy "az egyoldalú kötelezettségvállalást rögzítő, végrehajtási záradékkal ellátható közokirat tartalmi szempontból ügyleti okiratot feltételez. Nem felel meg e követelményeknek, ha a fél a közjegyző előtt csupán arról nyilatkozik, hogy korábban mással milyen tartalmú szerződést kötött."
8. Átvezet a következő területre, a nem vagyoni kár, utóbb sérelemdíj területére a Szekszárdi Törvényszék által elbírált 6.P.20.075/2018/21. számú peres eljárás, melyben felperes keresete elutasításra került.
Felperes keresete arra irányult, hogy "az alperes vagyoni és nemvagyoni kárt okozott számukra azzal, hogy jogsértő módon állította ki a végrehajtási záradékot."
A feltételezett törvénysértéssel elrendelt végrehajtás miatt bekövetkezett személyiségi jogsérelem miatti 8.000.000 Ft sérelemdíj követelést terjesztettek elő. (Hátrányosan változott életvitel, pszichikai károsodás, mások által alkotott kép hátrányos módosulása)
Alperes arra hívatkozott, hogy az "alperest a végrehajtást kérő kérelmére közreműködési kötelezettség terhelte a közjegyzői törvény 3. §, 5. § alapján, e tevékenysége megtagadásának jogszabályi indoka nem volt."
A törvényszék megállapította, "a Ktv. 3-4. § szerinti közreműködési kötelezettsége azt jelenti, hogy a közjegyző csak jogszabályi esetekben tagadhatja meg eljárását. A Kjtv. 112. § (1) bekezdése jogosítja fel - közreműködési kötelezettsége pedig kötelezi - a közjegyzőt,
- 98/99 -
hogy kérelemre végrehajtási záradékkal lássa el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a törvényben megjelölt feltételeket."
Jogellenes közhatalmi jogkörben tanúsított magatartás hiányában a törvényszék a kár további vizsgálatát szükségtelennek ítélte, megállapította, hogy "az alperes a felpereseknek sem anyagi kárt nem okozott, sem személyiségi jogaikat nem sértette".
9. Az előzőhöz hasonlóan az először Fővárosi Törvényszék előtt 5.P.22.621/2015/13. számú ítélet nyomán keletkezett Fővárosi Ítélőtábla által hozott ítéletben[17] elbírált kereset, amely helybenhagyta az I. fokú bíróság elutasítását az alábbi, általam kiemelendőnek feltételezett indokaival. (A kártérítés iránti kereset 102 millió forint, a sérelemdíj iránti kereset 2,5 millió Ft volt.) A bíróság megállapításai: "I. rendű alperes felperes vagyoni és nem vagyoni kárát nem okozta, annak lehetőségét biztosította, hogy számos egyéb feltétel teljesülése esetén a felperes részére II. rendű alperes a kölcsön összegét kifizesse, a szerződés II. rendű alperesi teljesítése, a kölcsön összegének kiutalása pedig kárként nem értelmezhető." (A felperesi kereset egyebek mellett arra irányult, hogy az I. rendű alperes közjegyző által készített "biankó" tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelen.) Kiemelésre méltó az ítélőtábla hivatkozása az Európai Bíróság C-32/14. számú ítéletére (Erste-Sugár), amelyben az EUB "kifejtette, hogy nem ellentétes az irányelvvel a nemzeti szabályozás, mely lehetőséget teremt a közjegyző számára, hogy a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot - az alakszerűségek tiszteletben tartása mellett - végrehajtási záradékkal lássa el, miközben egyik esetben sem kerül sor a szerződés tisztességtelenségének vizsgálatára." Külön kérelem volt a végrehajtási záradékkal való ellátás jogszabálysértéskénti értékelése, melynek tárgyában a bíróság megállapította, a "perbeli esetben a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátása jogszabálysértés nélkül történt, hiszen a tartalmi érvénytelenségi okok vizsgálatára a végrehajtási záradék kiállításakor a közjegyző nem köteles."
A Ptk. 6:2. § új kötelemkeletkeztető tényként rögzíti a személyi jog megsértését. Ehhez fűződő polgári jogi szankció a sérelemdíj. Elődje a nem vagyoni kártérítés, még kártérítés körében tárgyalt fogalom volt, a sérelemdíj legfeljebb viszont csak alkalmazásában analóg a kártérítéssel.
"A nem vagyoni kártérítés legfeljebb a vagyoni kártérítés fikciós esete, amelyben a sérelmet orvosolni hivatott kártérítés valójában inadekvát. Az immateriális sérelem hozzávetőleges ellensúlyozása pénzben történik ugyan, de ez nem kártérítés." - Dr. Lábady Tamás.[18] Érdekesség, hogy a személyiségi jogsértések szankciói között a sérelemdíjjal együtt, de önálló intézményként a 2013-as Ptk. bevezette a jogsértéssel elért vagyoni előny átenge-
- 99/100 -
dését. Amikor a sérelemdíjra "büntető kártérítési" jellegénél fogva hivatkoznak, gyakran kerül elő példaként az amerikai jog elhíresült jogeseteivel, melyben a reparáció, mint sérelemdíjjal párhuzamba állítható eszköz felöleli a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését is.[19] A Ptk.-ban szabályozott sérelemdíj viszont inkább kontinentális, pontosabban Németországból eredő példán alapszik.[20]
A Ptk. értelmében a sérelemdíj kettős funkciót lát el: egyrészt kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsérelem tekintetében, másrészt magánjogi büntetésnek tekinthető a hasonló jogsértések megelőzésének céljával. [21]
A sérelemdíj iránti igények jogalapja pusztán egy generál klauzulán, a taxatív módon meg nem határozott személyiségi jogokban bekövetkezett sérelmen nyugszik, ez pedig a bírói gyakorlatot még jelentősebb kihívás elé állítja a jogintézmény megszilárdításakor. A sérelemdíj és az elszenvedett hátrány relációjának, a jogi személyek felelősségkérdési és az újonnan nevesítésre kerülő személyiségi jogok meghatározása mellet a sérelemdíj lehetséges jogutódlása is átalakulás előtt áll, ami mindenképpen érinteni fog hagyatéki, öröklési és kegyeleti jogi területeket is.[22] Mindez kívül esik jelen cikk tárgyán, de szemlélteti a jogintézményt körülölelő, mai napig jelenlévő bizonytalanságot. Mindezt súlyosbítja az az egyébként természetes helyzet, hogy a nem vagyoni kártérítés már nincs szabályozva, de van bírói gyakorlata a sérelemdíjnak pedig van kifejezett szabályozása, de egyelőre alig van bírói gyakorlata.[23]
Közjegyzői kárfelelősséggel együtt a szakmai felelősség keretében a fentiek miatt szükséges a személyiségi jogok megsértésből eredő felelősségre, a szankciók között pedig a sérelem díjra is egy pillantást vetni.
A Kúria mellett működő Tanácsadó Testület által kiadott állásfoglalása szerint a bagatell jogsértés nem alapoz meg sérelemdíjat.
A bizonyítás viszont az alperesre hárul a személyiségi jogsértés megállapíthatósága esetén a kimentés tekintetében, valamint neki kell bizonyítania azt is, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a felperest nem érte olyan súlyú nemvagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélését indokolná.[24]
- 100/101 -
Ellentétes gyakorlatra példa rögtön a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.586/2015/3/II. számú határozata: ". ha a jogsértés megvalósul, az önmagában olyan hátrányt jelent, amit valamilyen módon szükséges kompenzálni. Emellett a sérelemdíj magánjogi büntető eszközként is funkcionál. ... Az elsőfokú bíróság által megállapított ... marasztalás olyan minimális összeg, amely a sérelemdíj intézményét kiüresíti, hiszen annak megfelelő kompenzációs jellege és visszatartó ereje is kell hogy legyen." Az ítélőtábla erre tekintettel emelte fel az elsőfok által meghatározott sérelemdíj összegét.
Az okozott hátrány mértékének megítélésétől és figyelembevételétől való távolodás, viszont a döntések automatizálódásához vezet, és erősebben jelenhetnek meg a gyakorlatban az ún. sérelemdíj táblázatok/Schmerzengeldtabellék.[25]
Pusztán érzelmi alapon bekövetkezett hátrány, negatív élmény sem lehet alapja sérelemdíj követelésnek, csak személyiségi jogban bekövetkezett sérelem.[26]
Ugyanakkor az érzelmi alapon bekövetkezett hátrány bizonyítékként értékelhető, a személyiségi jogi sérelem bekövetkeztére vagy a sérelemdíj összegének meghatározása körében a hátrány mértékére.[27]
Ide kapcsolódik a Fővárosi Ítélőtábla egy másik ügye[28], mely - bár közjegyzői eljárását csak közvetve érintette - a sérelemdíjjal kapcsolatban fontos következtetéseket tartalmaz:
Fizetési meghagyás során benyújtott ellentmondásban az alperes a felperessel kapcsolatban közölte, hogy egyebekben a felperes büntető eljárásban is érintett. A felperes ennek az adatnak a közjegyzővel való közlését úgy értékelte, hogy számára érzékeny adatot illetéktelen személlyel közöltek, azok így nyilvánosságra kerültek, ami sérti az ő személyes jogait. Sérelemdíj iránti igényt így az ellentmondás benyújtó alperessel szemben terjesztette elő.
A bíróság ezt a magánélet és a magántitok védelméhez fűződő jogok megsértése körében értékelte, de megállapította, hogy személyi jogsérelem nem valósult meg. Az ítélőtábla szerint ennek többek között jelentős indoka, hogy az ellentmondás közjegyzővel való közlésével olyan körbe került be az adat, melyben élvezi a közjegyzői titok védelmét. Ahhoz csak az eljáró közjegyző - akinek székhelye jelentős távolságra van a felperes lakhelyétől - és alkalmazottai férnek hozzá. Személyes adat így nem kerülhetett nyilvánosságra.
- 101/102 -
A személyiségi jogok fogalmából sem vezethető le taxatív felsorolás, a bíróság eljárásában viszont meg kell határoznia védendő jogot.
Sérelemdíj igény új jogalapjára példa lehet majd a bírósági gyakorlatban személyiségi jogként is kifejlődő a jogorvoslathoz való jog is, melyre Dr. Görög Márta A pernyertesség esély elvesztése című cikkében[29] hívja fel a figyelmet. A pernyertességi esély elvesztéséből eredő hátrány kompenzálása szintén a sérelemdíj körében válhat így megvalósíthatóvá. A jogi képviselő mulasztása miatt elvesztett indítványozási, fellebbezési lehetőségek reparációját keresik a felek legjellemzőbben. A kialakult gyakorlat szerint - amit kifejez a BH 2000.440 döntés is - a megbízási szerződés megsértése nem személyiségi jogsérelem. Kártérítési igény pedig sikerrel azért nem érvényesíthető, mert nem tudható bizonyossággal, hogy a fél milyen nyertességgel ért volna az érintett eljárás végére. Sem sérelemdíj iránti igény érvényesítése sem kártérítési keresetek nem irányulhatnak arra, hogy a mulasztással, műhibával érintett eljárás hozott döntését pótolják vagy módosítsák.
A bírói gyakorlatban viszont kezd megjelenni a jogorvoslathoz való jog személyiségi jogként is. A pernyertességi esély elvesztése pedig értékvesztés, amely iránti kötelmi igény így formát ölthet.
Természetesen közjegyzői eljárásokban a megbízási szerződés értelmezhetetlen az ügyfél-közjegyző viszonyban, így messzebbre kell tekinteni, hogy analógiát találhassunk az ügyvédi képviseleti körben elkövetett műhibák és a hivatali eljárás során esett vétések között, de kérdés fontos lehet hiszen beláthatatlan, hogy az adott tanúsítvány vagy okirat milyen eljárásban válhat feltételéve per vagy pályázat megnyerésének. Addig viszont míg személyiségi jogsértés nem kapcsolódik együttesen a műhibához és az elvesztett esélyhez sérelemdíj megítélése nem megalapozott.
A személyi adatok védelmére alapozott igényekre vonatkozóan pedig a gyakorlat még európai szinten is az első döntéseknél jár. A első kettő kiemelt figyelemmel követett eset Németországból származik. A Diez Amsgericht 07.11.2018 - 8 C 130/28 döntésében a felperes 500 EUR nem vagyoni kárigényét a bíróság elutasította. A döntést a jogsérelem csekély jellege indokolta, valamint hogy az alperes 50 EUR összeget a bíróság eljárását megelőzően megfizetett a felperes részére. További összeg megfizetését a bíróság pedig indokolatlannak vélte. A felperes keresetét hozzá kéretlen üzenetként érkező hírlevél feliratkozási felhívás miatt nyújtotta be az alperes adatkezelővel szemben. A felperes kérte, hogy előzetes döntéshozatali eljárásra terjesszék a kérdést az Európai Bíróság elé, de nemzeti bíróság ezt nem tette meg.
Az adatkezelők aggodalommal követték a döntést, mert az 50,-EUR összegre hivatkozással beárazódni látszott a spamekkel megvalósított adatvédelmi jogsértésből érvényesíthető sérelemdíj. Az összeg pedig globális felhasználói állomány viszonylatában már nem bagatell. A német joggyakorlatban az ilyen eseti díjmegállapításoknak, díj "sugallmazásoknak" a Schmerzengeldtabellék miatt erősebb a jelentőssége. A német közjegyzői gyakorlatban a közjegyzői műhibák kigyűjtése is szélesebb körű.[30]
- 102/103 -
Az adatkezelői oldal fellélegzésére következő évben egy másik német döntés is született. A diezi határozattal összhangban az Oberlandesgericht Dresden 11.06.2019 - 4 U 760/19 döntése is megerősítette, hogy hiába rendelkezik a GDPR preambulum (136) az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó átfogó kártérítési kötelezettségéről, és a kár fogalmának tág értelmezéséről, a GDPR rendelkezései nem értelmezhetőek úgy, hogy szubjektív sérelmek súlyos joghátrány nélkül kompenzációs kötelezettséget alapozhatnának meg.
A nem vagyoni kártérítés gyakorlata a szerint a közhatalmi jogkörben okozott károkra vonatkozó mentesülési szabályok alkalmazandóak voltak.
A nem vagyoni kárra vonatkozó bírói gyakorlat egyértelműen rögzítette, hogy az igényérvényesítés feltétele a rendes jogorvoslati út kimerítése, hogy a jogellenesség hiánya kizárja a kárt, és hogy csak az az eljárás lehet kárt kártérítési igényt megalapozó eljárás, amelyben a felperes is ügyfél. A sérelemdíj kapcsán ezeknek újra ki kell fejlődnie.[31]
Kezdetben viszont nem látszik egyértelműnek, hogy ezek a mentesülési szabályok a sérelemdíj esetén is alkalmazhatóak-e. A Fővárosi Ítélőtábla tábla álláspontja szerint a személyiségi jogsértést feltételező sérelemdíj érvényesítésekor is meg kell kívánni, hogy a felperes megkísérelje a jogsérelme rendes jogorvoslattal való elhárítását. Ha azonban olyan jogsérelemről van szó, ami a konkrét esetben eleve nem hárítható el a megkívánt jogorvoslatokkal, a törvényben megkívánt speciális feltétel akkor is megvalósul, ezért a többi feltétel fennálltának vizsgálatára át lehet térni. Közjegyzői eljárásokra is releváns megállapítás, hogy amíg a közhatalom gyakorlása során a szerv a jogszabálynak megfelelően jár el, a jogellenesség, így a személyiségi jogsértés megvalósítása kizárt.[32]
A szintén közhatalmi tevékenységet gyakorló végrehajtókra vonatkozóan egy Fővárosi Ítélőtábla előtt jogerős esetben[33] sérelmidíj címén 5.000,-Ft-ra marasztalták az alperes végrehajtót: A végrehajtó helyettes a foglalási jegyzőkönyvet boríték nélkül a társasház közös postaládájába helyezte el, így az adós 800.000 Ft sérelemdíjat követelt, mert az adatvédelmi törvény megsértésével személyes adataihoz fűződő jogai is sérültek (magántitok, személyes adatvédelem, közmegbecsülés).
Az elsőfok szerint az alperes úgy járt el ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. A jelentős érdeksérelem tényét a felperes viszont csak állította.
Rögzített:"A felperes saját lelki alkatából, érzékenységéből eredő hátránya a sérelemdíj összegének meghatározásakor nem vehető figyelembe."
Az első fok 5.000 sérelemdíjat állapítottak meg. "...nincs olyan jogszabály amely lehetővé tenné a személyiségi jog megsértésére alapított igény elutasítását csak azért, mert a jogsérelem súlya nem ér el egy bizonyos mértéket."
- 103/104 -
A másodfok előtt fellebbezés csak a sérelemdíj mértékére és perköltségre vonatkozott.
Megjegyezte: A Ptk. 6:548. § (1) és a Ptk. 6:549. § (2) által meghatározz közhatalmi jogkörben okozott kár érvényesítésének feltételei alkalmazandóak.
Rögzíti, hogy abból, hogy a jogszabály szerint a hátrány bizonyítása nem szükséges annyi következik, hogy minden személyiségi jogsértés hátrányt okoz, de az nem, hogy minden személyiségi jogsértést sérelemdíjjal kellene kompenzálni.
A Kecskeméti Törvényszék közjegyző alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perben[34] a kereset elutasítása nyomán a kereset valamennyi jogcímének külön-külön való elemzése nyomán megállapította, hogy az FMH eljárásban a felperes a rendes jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki, ellentmondással nem élt, kézbesítési vélelem megdöntése iránt sem terjesztett elő kérelmet, perújítást nem kezdeményezett, "a sérelemdíj iránti igénye alapjául szolgáló személyiségi jogsértést abban jelölte meg, hogy az alperes által jogellenesen elrendelt végrehajtási eljárás anyagi helyzetét elnehezítette." Ugyanakkor alperes oldalán jogsértő magatartást nem tudott bizonyítani.
A két korábbi részben áttekintettük a "klasszikus" közjegyzői tevékenységek illetve a devizahitelekkel kapcsolatos kárigényeket, melyek kapcsán megállapítható, hogy a devizahitelekhez kapcsolódó igények körülbelül felét teszik ki az összes igénynek. Meghatározó még az egyéb okiratokhoz kapcsolódó igény és a hagyatéki eljárásokkal kapcsolatos igények is. Előfordulnak még tanúsítványokkal, illetve tájékoztatási kötelezettség nem megfelelő teljesítését kifogásoló igények is. Viszonylag újkeletű, de növekvő számú az FMH-val, végrehajtási záradékok kiállításával és a sérelemdíjakkal kapcsolatban előterjesztett igény, amelyek megjelennek devizahiteles okiratban történő közreműködés felmondás téves címre küldése miatt, fizetési meghagyáson alapuló végrehajtás, illetve okirati végrehajtáson alapuló végrehajtás kapcsán. A fizetési meghagyásokkal, illetve a végrehajtásokkal kapcsolatos kárigények önállóan, sérelemdíjtól függetlenül is megjelentek. Ha eltekintünk a devizahiteles perektől, illetve igényektől, a fizetési meghagyással kapcsolatos eljárások a fennmaradó követelések közel negyedét teszik ki, ami elég jelentős arány ahhoz képest, hogy egy meglehetősen formalizált eljárás.
A felolvasás nem megfelelő mivoltára alapított keresetek rávilágítanak egy eddig kevés figyelmet kapott problémára, nevezetesen, hogy a közjegyző felelőssége csak elméletben minősíthető korlátlannak, ha egy nem megfelelő banki képviselet okán elveszített ügyből esetleg precedens lesz, az első 4-5 kárigényt optimális esetben fizeti a biztosító, aztán néhány igényt talán érvényesíteni lehet a közjegyző magánvagyona terhére, a fennmaradó esetleg 2000-ből 1992 ügyben pedig nem lesz helytállás az elméletben korlátlan felelősség ellenére. Ez felveti az igényt arra vonatkozóan, hogy talán hasonlóan a ügyvédi felelős-
- 104/105 -
ség korlátozásához a közjegyzők felelősségi korlátozásának is helye lehet. Természetesen ez csak egy a számos érv közül, de ezek ismertetése nem tárgya jelen írásnak.
Ha szó esik a biztosításról, meg kell említenünk a Polgári Közjegyzőség létrehozásánál és ezzel együtt a felelősségbiztosítás alapjainál elévülhetetlen érdemeket szerzett korábbi elnökasszony, Dr. Bókai Judit és a jelenlegi elnök Dr. Tóth Ádám szerepét, akik közül az utóbbi megoldotta, hogy a MOKK közreműködése folytán a közjegyző egyetlen napra se maradjon biztosítás nélkül. Ez azért is kiemelten fontos, mert a közjegyzőség történetének eddigi legsúlyosabb marasztalása pont olyan közjegyző terhére történt, akinek az adott időszakban éppen nem volt biztosítása, és ennek következtében a mai napig nem tudta rendezni a terhére jogerősen megállapított kártérítést.
Megemlítendő, hogy dr. Takáts Péter Polipins-Renomia ügyvezető közreműködése folyamatos biztosítottságunkban, aki hivatali kötelezettségén túlmenő szívügyének is tekintette, hogy a közjegyzői felelősségbiztosítás Magyarországon nemzetközi színvonalon történjen. Tudomásom szerint eddig a befizetéseink minden évben lefedték a biztosító helytállását, a legnagyobb 100 millió forintot is meghaladó követelés iránt előterjesztett kereseteiket nem tudták a felperesek megnyerni, bár az egyik ügy másodfokon kissé megbillent.
Folyamatosan, de nem elég gyorsan és nem elegendő mértékben nyert teret az oktatásban is a felelősséggel kapcsolatos ismeretek szélesítése, ugyanakkor én a jelenleginél sokkal szélesebb körű tájékoztatást és oktatást tartanék indokoltnak. Nem ritkán fordul elő a közjegyzői irodában dolgozók tanúkénti meghallgatása, ami gyakran olyan felkészületlenül éri az idézettet, hogy még a titoktartás iránti kötelezettsége sem biztos, hogy mindig eszébe jut. Sajnálatos, hogy két, nagy port felverő büntetőeljárás is borzolta a kedélyeket a közelmúltban, melyekben még nem született jogerős határozat, viszont az egyik rávilágított, hogy a fegyelmi eljárásra vonatkozó rész a közjegyzői törvényben nem minden hiányosságtól mentes, a fegyelmi felelősség viszont épp úgy nem képezi a tárgyát jelen írásnak, mint az esetleges büntetőjogi felelősség. Ugyanakkor mindkét büntetőügy kapcsán levonhatók következtetések arra vonatkozóan, hogy melyek azok a területek, amelyek sokkal fokozottabban kell ellenőrizni a közjegyzői kamarának a továbbiakban. A súlyos hibák, mulasztások, különösen a bűncselekmény gyanúját felvető esetek az egész közjegyzőség megítélését veszélyeztetik, amelyet feltétlenül el kellene kerülni. ■
JEGYZETEK
[1] Polipins-Renomia tájékoztatása alapján.
[2] Szegedi Törvényszék 1.P.21.604/2015/8.
[3] Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.811/2016/3.
[4] Fővárosi Törvényszék 19. P. 24. 164/2014/8.
[5] Fővárosi Törvényszék 5.P.22.720/2017/8.
[6] Kúria Pfv.III.20.574/2018/9.
[7] Polipins-Renomia ügyszámokat nem tartalmazó tájékoztatása alapján.
[8] Kecskeméti Járásbíróság 19.P.22.225/2015/10.
[9] Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.54.711/2014/11.
[10] Fővárosi Törvényszék 42.Pf.634.153/2015/3.
[11] Egri Törvényszék 12.P.20.967/2016/11.
[12] Kúria Pfv.III.20.187/2018/10.
[13] Főváros Törvényszék 33.P.25.572/2016/16.
[14] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.397/2017/5/II.
[15] Fővárosi Törvényszék 57.Pkf.634.309/2019/3.
[16] Kecskeméti Törvényszék 1.Pkf.20.518/2019/3.
[17] Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.657/2017/8/II.
[18] Dr. Lábady Tamás: Sérelemdíj versus nem vagyoni kártérítés, Állam- és Jogtudomány, LVII. évfolyam 1. szám (2016)
[19] American Jurisprudence 2d: Bourdeau, John - Restitution and Implied Contracts
[20] Dr. Vékás Lajos: Az új Polgári törvénykönyvről. Jogtudományi Közlöny, 68. évfolyam, 5. szám, 225-242. (2013)
[21] Vékás (2013): "A sérelemdíj kettős funkciót hivatott betölteni: rendeltetése egyidejűleg a reparáció és a represszió is. A reparáció (kompenzáció) célja a sérelem vagyoni eszközökkel történő ellensúlyozása, a sértett életének megkönnyítése másnemű előnyök vagy lehetőségek biztosításával. Alkalmazása feltételezi a jogsértő szubjektív elmarasztalhatóságát, mértéke vétkességarányos. Ezzel szemben a represszió (elégtételadás) egy olyan speciális magánjogi büntetés, amelynek rendeltetése a megelőző hatás kifejtése."
[22] Dr. Görög Márta PhD, Néhány gondolat a sérelemdíj iránti igény jogutódlása kapcsán, Biztosítás és Kockázat, V. évfolyam 1. szám (2018)
[23] Dr. Pribula László A sérelemdíj, mint a nem vagyoni kártérítés "jogutódja"? - A jogintézmény bevezetésének eljárásjogi problémái, Jogtudományi Közlöny LXXI. évfolyam 3. szám (2016)
[24] https://kuria-birosag.hu/hu/content/hozhato-e-olyan-itelet-amely-szemelyisegi-jog-megsertese-eseten-azon-az-alapon-utasitja-el (2020. január 5-i állapot )
[25] Dr. Vasicza Rebeka: Eletek számszerűsítve - táblázatos sérelemdíj (2015) https://arsboni.hu/eletek-szamszerusitve-tablazatos-serelemdij/
[26] Dr. Menyhárd Attila: Basic Questions of Tort Law from a Hungarian Perspective. in Helmut Koziol: Basic Questions of Tort Law from a Comparative Perspective, Wien: Jan Sramek Verlag, 2015: "Thus, in Hungarian legal theory and practice, non-pecuniary damages were not compensation for emotional distress but compensation for wrongful interference with rights (ie personality rights). Emotional distress, shock, pain, suffering, bad feelings, frustrated expectations, and lost experiences might not be sufficient ground to award non-pecuniary damages."
[27] A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleménye a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felmerülő egyes kérdéseiről.
[28] Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.654/2018/4-II.
[29] Görög Márta: A pernyertesség esély elvesztése - Gazdaság és Jog, 2019/4. sz. 13-15. oldal
[30] Dr. Sándor István: A közjegyzői és az ügyvédi kárfelelősség in. Immunitási tünetek a közhatalmi felelősség körében, Szerk: dr. Borbás Beatrix, Dialóg Campus 2018
[31] Kecskeméti Törvényszék 10.P.20.998/2015/7. Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 20.929/2017/6/II. Szekszárdi Törvényszék 6.P.20.075/2018/21. Egyik esetben sem ítélte meg a bíróság a nem vagyoni kártérítést az alperes közjegyzővel szemben.
[32] Szabó Klára: Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában Polgári Jog 2018/11-12.
[33] Fővárosi Ítélőtábla Pf. 21.425/2016/15.
[34] Kecskeméti Törvényszék 2.P.21.582/2017/34.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Kecskemét.
[2] A szerző közjegyzőhelyettes, Kecskemét.
Visszaugrás
