Az esély elvesztése a hazai jogalkalmazási gyakorlatban és jogelméletben "klasszikus tényállások" - mint a pályáztatás szabályainak megsértése, a gyógyulási esély és a pernyertesség esélyének elvesztése - köré rendeződik.[1] Jelen tanulmány ez utóbbi tényállás kapcsán érvényesíthető jogkövetkezmények lényegi karaktereire kíván röviden rávilágítani figyelemmel arra, hogy más külföldi jogban is elsőként az ügyvédi felelősség körében kezdtek el foglalkozni az esély elvesztésének kártérítési szempontú problematikájával.
Az ügyvéd a közte és az ügyfél között létrejött megbízási szerződés alapján köteles a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, az ügyvédi hivatáshoz méltó módon elősegíteni megbízója jogainak érvényesítését. A Kúria által felállított elvárhatósági-gondossági mérce alapján az ügyvédnek a jogszabály-értelmezés során pontos és professzionális munkát kell végeznie, melyhez hozzátartozik a jogszabályok autentikus értelmezésének, valamint az uralkodó bírói gyakorlatnak az ismerete is, s erre tekintettel szükséges az ügyvédnek az eljárását és jogi tanácsait kialakítania.[2] Ezen magasabb elvárhatósági-gondossági mércével ellentétes magatartás - a bírósági jogalkalmazási gyakorlat szerint - szerződésszegésnek minősül. A pernyertesség esélyének elvesztése körébe vont tipikus tényállások során az ügyvéd szerződésszegést követ el, elmulaszt valamely határidőt, eljárási cselekményt, mely mulasztás a megbízónak hátrányt okoz, megfosztva ezáltal őt a pernyertesség esélyétől.
Az értelmező kéziszótár szerint az esély "annak a lehetősége, valószínűsége, hogy valaki, valami másokkal szemben elnyer, megszerez valamit"[3]. Az online térben népszerű wikiszótár az esélyt egy olyan kedvező helyzetnek, állapotnak tekinti, amelyben egy változás megeshet, hatás bekövetkezhet, kimenetel eldőlhet. Az esély elvesztése körébe vont tényállások tipikus jellegadó kritériumának is megfelelően a szakirodalom egy jövőbeni esemény bekövetkezésének a valószínűségeként[4], lehetőségeként[5] értékeli. A lehetőség, valószínűség fogalmi jegyek a "változás" bekövetkezésének bizonytalanságát, s ezáltal a tényszerűség hiányát fejezik ki.
A "pernyertesség esélyének elvesztése" tényállás a francia jogalkalmazási gyakorlatban kifejlődött klasszikus perte d'une chance-ra vezethető vissza. Ez alatt a jogintézmény alatt azok az esetek értendők, amelyekben valamely potenciális eséllyel járó eseményt a károkozó magatartása meghiúsított. Alapvetően ezek a magatartások a judikatúrában három csokorba vonhatók: a pernyertesség esélyének, a karrier esélynek, valamint a nyerési esélynek az elvesztése.[6] Történetiségét tekintve a perte d'une chance (esélyvesztés) a peres képviselők 19. században szabályozott felelősségének szabályaiban gyökerezik. Az ítéletek többsége azon a tényálláson nyugszik, ahol az első fokon elvesztett per folyamán hozott ítélettel szemben az ügyvéd elmulasztotta a jogorvoslatot benyújtani.[7] Az esélyvesztés kifejlődését megelőzően a bíróságok a pernyertességi esély elvesztésére alapítottan akkor ítéltek meg kártérítést, ha a dommage certain-re tekintettel megállapítást nyert, hogy a pert a fellebbezés során eljárt bíróságnál a felperes megnyerte volna. A jelenlegi jogalkalmazási gyakorlatban a pernyertességi esély elvesztése okán csak azokban az esetekben indokolt a kártérítés iránti igény, amelyekben a jogorvoslati eljárás nagy valószínűség szerint pernyertességgel zárult volna. Az esélynek valódinak, reálisnak, nem csupán hipotetikusnak kell lennie[8], s ezt a felperesnek szükséges bizonyítania[9].
A magyar jogalkalmazási gyakorlat ítéleti tényállásainak többsége szerint a felperes azt az összeget követeli a mulasztó jogi képviselőtől, amelyet a peresítés/jogorvoslat előterjesztése stb. esetén a bíróság véleménye szerint részére "megítélt volna"[10], amilyen összeghez "hozzájutott volna"[11].
A bíróságnak a kártérítésre kötelezés feltételei megállapítása során abban a kérdésben kell elsősorban állást foglalnia, miszerint az alperesi mulasztás ok-okozati összefüggésben áll-e a felperes károsodásával. Egyáltalán az alperes szerződésszegő magatartásával okozati összefüggésben van-e olyan kára, melynek megtérítésére az alperes kötelezhető. Lényegileg a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy az alperes mulasztásának hiányában biztosan megnyerte volna a pert. Ez azonban csupán feltételezés, nem alkalmas az okozott kár, illetve elmaradt haszon bizonyítására, ez az "állítás" nem bizonyítható.
A vagyoni kár elemei közül valódi jelentőséggel az elmaradt haszon bír, amely alatt azt az értéket értjük, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna akkor, ha a károkozó magatartás[12], jelen esetben az ügyvédi mulasztás nem következett volna be. Ez azonban egy hipotetikus elem, mely csupán feltételezésen nyugszik.
- 13/14 -
A kártérítés jogi megítélése - bár nem kizárt - ugyanakkor az ok-okozati összefüggés meglétének bizonyítási szükségessége okán gyakorlatilag lehetetlen. Ritka kivételként említ Fuglinszky Ádám egy tényállást, ahol egymással több, ugyanazon tényállású per volt folyamatban ugyanazon peres fél tekintetében, ugyanazon bíróság és tanács előtt, s a nem mulasztott pereket az alperesi ügyvéd megnyerte.[13] Az ítéleti indokolás szerint "[a] nem vitás tényállás szerint az elsőfokú bíróság ítéletével szemben előterjesztett fellebbezést, mint elkésettet a másodfokú bíróság végzésével hivatalból elutasította, és az alperes által előterjesztett igazolási kérelem, kifogás, illetve perújítási kérelem is eredménytelennek bizonyult. Helytállóan hivatkozott arra a másodfokú bíróság, hogy ezen határozatok a jelen per keretei között nem vizsgálhatók felül, és megállapítható, hogy az alperes ebben az ügyben a megbízás teljesítése során nem az ügyvédtől elvárható gondossággal járt el. Megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Fővárosi Bíróság tanácsa azonos tényállás mellett, abból azonos jogi következtetést levonva hozott határozatot. Miután a (...) számú ügyben is a Fővárosi Bíróság azonos tanácsa járt el - (...) számú végzésével hivatalból elutasította az alperes által késedelmesen benyújtott fellebbezést - jogszabálysértés nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes keresetében 1. sorszám alatt megjelölt per esetében a speciális tényállásra figyelemmel, - miszerint ugyanazon tényállású ügyben, ugyanazon peres fél tekintetében, ugyanazon másodfokú tanács járt el - megállapítható, hogy az alperesi mulasztás vezetett a felperes jogerős pervesztességéhez. Az elsősorban előterjesztett kereseti kérelem tekintetében ezért megalapozottan ítélte alaposnak a felperes keresetét."
Mindemellett vizsgálni szükséges az anyagi jogerő akadályát.[14] Az alapperben - árnyékperben - hozott ítélet anyagi jogereje kizárja, hogy az abban foglaltakat bárki is vitássá tegye.[15] Nincs lehetőség arra, hogy az alapperben hozott döntés helyett a pernyertességi esély elvesztése címén indult perben a bíróság abban a kérdésben foglaljon állást, hogy az árnyékpert a felperes megnyerte volna. Miként az a bírósági ítéletek indokolásában konzekvens módon megjelenik, "az ügyvéd ellen indított kártérítési per bírósága érdemben nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a felperes az ügyvéd mulasztása hiányában az elmulasztott pert megnyerte volna, illetőleg időben előterjesztett kérelem esetén a bíróság mit ítélt volna meg a részére".[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
