Az új Polgári Törvénykönyv úgy vesz búcsút a korábbitól, hogy változtatásokat ott eszközöl, ahol külső vagy belső körülmények ezt szükségessé teszik. A bírósági gyakorlat és nemzetközi példák alapján monisztikus törvénykönyv született: az üzleti és a magánszféra jogviszonyai együvé kerülnek, ugyanakkor a törvénykönyv kibővül a családjogi viszonyok és a társasági jog szabályaival. Az új szerkezetű Ptk. tartalmilag is számos újdonságot hoz: ezek közül kiemelésre érdemes a sérelemdíj jogintézményének bevezetése, valamint a szerződésszegési kártérítés újszerű - a deliktuális felelősségtől részben elkülönített - szabályozása.
1. Az Országgyűlés 2013. február 11-i ülésnapján megalkotta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: új Ptk.)-t.[1] Az új Ptk. 2014. március 15-én lép hatályba, és ezzel az első magyar polgári törvénykönyv, az 1959. évi IV. törvény - több mint félévszádos hűséges szolgálat után, az időbeli hatályra meghatározandó szabályok szerinti fokozatos rendben - átadja helyét az új kódexnek. Mindenképpen illendő, hogy az új kódexet bemutató cikkünk elején röviden megemlékezzünk a régiről.
Az 1959. évi IV. törvény egy olyan korban - 1953 és 1959 között - fogant és született meg, amelyben az uralkodó diktatórikus politikai hatalom és a lezajlott államosítások szinte teljesen likvidálták a magánjogi vagyoni forgalom és az emberi személyiség kibontakozásának természetes társadalmi feltételeit, köztük a magántulajdont. Az adott gazdasági-társadalmi és politikai körülményeket figyelembe véve különösen méltányolnunk kell a kódex létrejöttét és értékek. A törvénykönyv megalkotásában vezető szerepet játszottak a háború előtti híres Szladits-iskola két tagja: Eörsi Gyula és Világhy Miklós budapesti egyetemi tanárok, valamint Kemenes Béla későbbi szegedi egyetemi tanár (jórészt ő írta a törvény miniszteri indokolását is). A kiemelkedő szakmai színvonalnak volt köszönhető, hogy az 1959-es magyar Ptk. évtizedekkel élte túl az 1980-as évek második felében megkezdődött és a rendszerváltásban kiteljesedett mélyreható gazdasági és társadalmi változásokat. A korszak kódexei közül a Ptk. mellett egyedül az 1964-ben született lengyel törvénykönyv mutathat fel ilyen sikert. A mai történelmi távlatból szemlélve talán meg lehet határozni azokat a főbb tényezőket, amelyek az 1959-es Ptk. hosszú életben maradására magyarázatot adnak.
2. Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy a kódex alkotói az európai magánjog legjobb hagyományain nevelkedett, széles látókörű, az összehasonlító jogban iskolázott, tudós jogászok voltak. Ehhez járult, hogy ők a 20. század első harmadában alkotott színvonalas magyar törvénytervezetekre építhettek. Röviden meg kell emlékeznünk ezért az 1900 és 1928 között készült tervezetekről is.
Rendkívül alapos szakmai előkészítő munkálatok nyomán, amelyben - mások mellett - Grosschmid Béni (házassági jog) és Szászy-Schwarz Gusztáv (öröklési jog) is részt vett, 1900-ban tették közzé az első tervezetet: "A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. Első szöveg" cím alatt.[2] A normaszöveghez készült ötkötetes indokolás 1901-1902-ben jelent meg. Ezt az első szöveget még nem tartották eléggé egységes szemléletűnek és koherensnek; a javaslat inkább a szerkesztők által készített résztervezetek egyeztetett összefoglalásának volt tekinthető. Ezért a bizottság
- 225/226 -
vezetősége - az első tervezetre adott bírálatokat is figyelembe véve - 1902 és 1906 között tüzetesen átdolgozta a szöveget és az indokolást is. Az új kodifikációs előterjesztést "A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének további tárgyalását előkészítő főelőadmány és a tervezetre vonatkozó bírálati anyag" cím alatt kilenc kötetben foglalták össze. A részben újjáalakított bizottság 1906 és 1908 között újabb kodifikációs anyagot készített: "A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének főkérdéseire vonatkozó bizottsági tárgyalások" címmel. E munkaanyag alapján készült el 1913 elején az új normaszöveg: "A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. Második szöveg".[3] Újabb átdolgozás után a javaslatot az igazságügy-miniszter 1913 novemberében a Képviselőház elé terjesztette törvényjavaslatként ("A polgári törvénykönyv törvényjavaslata. Az országgyűlés elé terjesztett szöveg").[4] Ehhez ismét készült indokolás. Az 1913. november 14-én kiküldött 50 tagú parlamenti különbizottság, amelynek előadója Nagy Ferenc egyetemi tanár volt, 1914. március 19-én látott munkához. A különbizottság a módosító munkálatok után 1915. április 19-én terjesztette az Országgyűlés elé a negyedik tervezetet (az ún. "bizottsági szöveget": "A törvényjavaslat bizottsági szövege").[5] A háború és a forradalmak megakadályozták azonban e tervezet elfogadását. Az I. világháború után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai csak 1922-ben kezdődtek el újra, Szászy Bélának, az Igazságügy-minisztérium törvényelőkészítő osztálya vezetőjének irányításával. Ötödik szövegként így készült el a Magánjogi Törvénykönyv Javaslat (Mtj.), amelyet 1928. március 1-jén terjesztett az igazságügy-miniszter az Országgyűlés Képviselőháza elé. Az 1931. évi XXII. tc. országos bizottság kiküldését rendelte el az Mtj. tárgyalására. Noha az Mtj. szakmai színvonalát általános elismeréssel illették, és számos megoldását a bírói gyakorlat szokásjogi úton alkalmazta is, de ebből a tervezetből sem lett törvény. Ennek jórészt politikai okai voltak, köztük az a meggondolás, hogy egy polgári törvénykönyv ne bontsa meg a Trianoni Békeszerződés folytán más államokhoz került egykori országrészekkel még részben meglévő magánjogi jogegységet.
3. Mindezek után az 1959-es Ptk. alkotóinak egyik legfőbb feladata éppen az volt, hogy hogyan igazítsák a magántulajdoni viszonyokra készített, valódi magánjogra koncipiált törvénytervezeteket az alapvetően állami tulajdonra épülő vagyoni forgalom, egy magántulajdon nélküli magánjog követelményeihez. Szinte zsugorítaniuk kellett a tervezetek (alapvetően: az Mtj.) szabályrendszerét a meglehetősen leegyszerűsített korabeli viszonyokhoz. Emellett az alkotók tudatos törekvése volt az is, hogy a Ptk. szabályozása ne legyen kazuisztikus.[6] A szabályozandó életviszonyok alapvető egyszerűsödése és a kazuisztikus kodifikálási módszer szándékos elvetése eredményezte azt, hogy az 1928-as Mtj. 2171. §-ával szemben a Ptk. - igaz: családjogi szabályok nélkül - mindössze 685 §-t tartalmazott. Az 1959-es Ptk. megalkotásánál az igazi nagy feladatot az jelentette, hogy milyen rendelkezésekkel és milyen szerkezeti rendben szabályozza a kódex a korszak különös (de a maga idején távolról sem átmenetinek tekintett) tulajdoni és szerződéses viszonyait.
a) Ami a tulajdoni viszonyok szabályozását illeti, az 1959-es Ptk. - teljes mértékben a hagyományos megoldásoknak megfelelően - az árutulajdonra modellezve adta meg a tulajdonjog részletszabályait. Meghatározta a törvény a tulajdonjog tárgyait, rendelkezett a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogáról, a rendelkezési jogról, a tulajdonjog megszerzésének módjairól, a közös tulajdonról, a személyes és telki szolgalmakról, s végül a birtokról és a birtokvédelemről. A felsoroltak mind olyan kérdések, amelyekre egy kapitalista viszonyok között fogant törvénykönyvnek is választ kell adnia.[7] Ezeket a minden polgári törvénykönyvben megtalálható szabályokat egészítette ki azután a Ptk. - egy külön Címben - "a társadalmi tulajdonra vonatkozó" szabályokkal. Míg a klasszikus tulajdonjogi szabályok 85 §-ban kaptak helyet, addig az "állami szocialista tulajdonjogra" és a "szövetkezeti szocialista tulajdonjogra" vonatkozó külön rendelkezések mindössze 19 §-t tettek ki. Ez az "előrelátó" szerkezeti megoldás: a klasszikus és a "szocialista" szabályok szinte teljesen elkülönített elhelyezése adott arra lehetőséget, hogy a rendszerváltozás után a társadalmi tulajdonra vonatkozó szabályokat - a hagyományos tulajdonjogi rendelkezések sérelme nélkül - egy tollvonással hatályon kívül lehetett helyezni.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
