A Budai Központi Kerületi Bíróság az előtte folyamatban lévő eljárásban 2021 első felében előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB) a kétszeres értékelés tilalma érvényesülésének biztosítása érdekében.[1] Bár az EUB a 2021. szeptember 21. napján hozott döntésében hatáskörének hiányát állapította meg,[2] ugyanakkor a kérelem rávilágított a ne bis in idem elvének - a szabálysértési és a büntetőeljárás viszonya - felülvizsgálatának szükségességére, ezzel hosszú távon elősegítve a szabályozás jogalkotó által történő rendezését.
A gyakorlati tapasztalatok alapján a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (továbbiakban Szabs. tv.) hatálybalépésével jelentősen megnőtt a helyszíni bírság alkalmazásának lehetősége, ezzel egyidejűleg a helyszíni bírság kiszabására jóval több alkalommal kerül sor. A rendőrség már bármely, így akár elzárással is büntethető - alapvetően bírósági hatáskörbe tartozó - tulajdon elleni szabálysértések miatt is kiszabhat helyszíni bírságot.[3] Az Országos Rendőr-főkapitányság éves statisztikai kimutatásai[4] alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a mindennapokban tömegesen előforduló tulajdon elleni szabálysértések jelentős része végül, a rendőrség által kiszabott helyszíni bírság szankcióját eredményezik. Ugyanakkor a szabálysértési eljárás helyszíni bírsággal történő befejezése a gyakorlatban komoly dilemmákat idézett elő akkor, amikor a szabálysértési eljárásban már elbírált cselekmény bűntetőeljárásban való elbírálása vált szükségessé.
A kérelmező bíróság indítványában arra mutatott rá, hogy a hatályos büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) és a Szabs. tv. szabályozása ellentétes a ne bis in idem elvével, mivel a büntetőeljárásban kizárólag a szabálysértési eljárás során eljáró bíróság határozatával elbírált szabálysértés eredményez ítélt dolgot, a helyszíni bírság vagy a szabálysértési hatóság által elbírált egyéb szabálysértés kapcsán hozott ügydöntő határozat ugyanakkor nem.
E körben felmerülő aggályos jogi álláspontját Pölöskei Ildikó egy korábban megjelent tanulmányban már jelezte. Álláspontja szerint a visszás jogi helyzetet alapvetően az eredményezi, hogy egy szabálysértési eljárásban elbírált cselekmény jogi sorsa idővel változhat.[5] Tanulmányában egyúttal hangsúlyozta, hogy jogalkotói mulasztásra került sor akkor, amikor a jogi szabályozás akként rendelkezett, hogy perújításnak kizárólag a bíróság jogerős végzésével elbírált cselekmény esetén van helye, ezért helyszíni bírság kiszabásával záruló ügyekben perújításra csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság a meg nem fizetett helyszíni bírságot elzárásra változtatja át.[6]
Jelen tanulmányban mindenekelőtt a fenti kezdeményezés kapcsán azt vizsgáltuk meg, hogy van-e arra jogszabályi lehetőség, hogy amennyiben az elkövető egyazon cselekménye vonatkozásában a szabálysértési eljárásban korábban már jogerőssé vált rendőrségi határozattal helyszíni bírságot szabtak ki, egyúttal az elkövetővel szemben büntetőjogi jogkövetkezmény alkalmazására is sor kerüljön. A tanulmány végül az előzetes döntéshozatali kérelem folytán bekövetkezett jogszabályi változásokat tekinti át, majd értékeli.
A kétszeres értékelés vagy eljárás tilalmának elve a szuverén államok központi alapköve, mely az állam büntetőigénye érvényesítésének egyik eljárásjogi akadályát jelenti. Az alapelv szerint, amennyiben az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, a rendkívüli jogorvoslat kivételével újabb eljárást vele szemben nem lehet indítani, valamint a már megindított eljárást nem lehet folytatni.[7]
A ne bis in idem elvét a hazai jogrendszer két, eltérő szinten is szabályozza: egyrészt alkotmányos princípiumként, mely a jogrendszer egészét átszövi, másrészt kifejezetten a büntetőeljárási törvény mint egy speciális eljárási akadály[8] nevesíti. Az alapelv kategorikusan
- 3/4 -
kizárja ugyanazon személy, egyazon cselekmény miatti büntetőjog felelősségének ismételt megállapíthatóságát, illetőleg az újbóli szankció alkalmazását.[9]
Bár a korábbi Alkotmány az alapelvet még nem deklarálta, ugyanakkor Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (6) bekezdése már kifejezetten rögzíti, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.
A kétszeres értékelés tilalmának Alaptörvényben való rögzítése egyúttal biztosította a Be. 4. § (3) bekezdésének későbbi deklarálását is, mely szerint a büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét.
A Be. az Alapvető rendelkezések cím alatt, a 4. § (3) bekezdésében kizárólag a kétszeri eljárás tilalmát deklarálja: kizárja a büntetőeljárás megindítását, illetve a már megindult büntetőeljárás folytatását, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták. Ugyanakkor ez alól a rendkívüli jogorvoslati, valamint egyes - jellegüknél fogva az adott ügyben alkalmazható - különleges eljárások kivételt jelentenek. Amennyiben a terhelt cselekménye több bűncselekményt - alaki halmazat - valósít meg, azonban a korábbi eljárás során nem valamennyi bűncselekmény vonatkozásában állapították meg a terhelt bűnösségét, így az ténylegesen hiányos minősítést eredményez. Ilyen esetben a 4. § (3) bekezdésének alkalmazása szükséges, miszerint a kétszeres eljárás tilalmán túl a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások folytatása nem kizárt.[10]
Az eljárási törvény szintén kizárja a büntetőeljárás megindítását vagy folytatását, ha a terhelt cselekményét nem bűncselekményként, hanem szabálysértési eljárásban, szabálysértésként bírálták el. E tilalom ugyanakkor nem abszolút érvényű, ellentétben a büntetőítélet által keletkeztetett res iudicatával. A Szabs. tv. 127. § (1) bekezdés e) pontja szerint a bíróság jogerős végzésével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha az elkövető által elkövetett bűncselekményt az említett törvény szerinti eljárásban, szabálysértésként bírálták el; amennyiben azonban a (szabálysértési) perújítási eljárást lefolytatták, a büntetőeljárás lefolytatásának ezen akadálya elhárul.[11]
Az Alkotmánybíróság a 42/1993. (VI. 30.) határozatában akként foglalt állást, hogy ne bis in idem, valamint a res iudicata elve olyan alkotmányos, a büntetőeljárás során érvényesülő garanciális rendelkezés, amely az állam büntetőhatalmának valós korlátját jelenti.[12]. Továbbá az Alkotmánybíróság a 33/2013. (XI. 22.) határozatában szintén arra emlékeztett, hogy az állami büntetőigény érvényesítése jogállami keretek között kizárólag abban az esetben igazolható alkotmányos szinten, amennyiben vannak olyan garanciális szabályok, amelyek kellő ellensúlyt képeznek és elejét veszik az állami büntetőhatalom önkényes, visszaélésszerű gyakorlásának. Az Alkotmánybíróság határozatában az állam büntetőhatalmának korlátjaként rögzítette - az Alaptörvényben foglalt alkotmányos garanciarendszer mellett - a hatályos büntetőeljárási törvény alapelvei között szabályozott kétszeres értékelés tilalmát is.[13]
A ne bis in idem elve egy tágabb, valamint egy szűkebb értelmezéssel is körüljárható. Tág megfogalmazásban a kétszeres értékelés tilalma a jogállamiság elvéből következő alkotmányos princípium, amely szerint az elkövetőt nem lehet ugyanazon cselekmény miatt kétszer büntetőjogi hátránnyal sújtani. Szűkebb értelemben vett fogalma a büntetés kiszabása kapcsán érvényesül, melyre figyelemmel a bíróság nem értékelheti a büntetés kiszabása során súlyosító vagy enyhítő körülményként a törvényhozó által törvényi tényállási (minősítő vagy privilegizáló) elemként már értékelt körülményt. Ez azt is kizárja, hogy a bíróság kétszeresen értékelje ugyanazon tényt, állapotot, szituációt.[14] Az alapelv gyakorlati megjelenítése a Kúria Büntető Kollégiumának a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. számú kollégiumi véleménye szolgál. Kifejti, hogy a kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes, így a törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, avagy a súlyosabb vagy enyhébb minősítést megalapozó körülményt nem lehet egyrészt enyhítőként, másrészt súlyosítóként is értékelni.[15]
A fentiek alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a ne bis in idem elve az állam büntetőjogi hatalmának akadályát képezi. Más megfogalmazásban a tilalom szoros értelemben a büntetőeljárásra és a büntetőjogi büntetésre vonatkozik.[16]
A ne bis in idem elve mind a hazai, mind a külföldi államok jogrendszereiben és a nemzetközi egyezmények rendelkezései között fundamentális helyet foglal el. A releváns nemzetközi egyezmények a ne bis in idem elv államon belüli és államok közötti alkalmazását különítik el.[17] Az államok közötti kettős büntetés tilalmának elve szerint, ha egy bűncselekmény miatt a terheltet az egyik államban jogerősen elítélték vagy felmentették, ugyanazon cselekmény miatt már nem lehet a terhelttel szemben egy másik szerződő államban büntetőeljárást lefolytatni.[18] Az Európai Unió egyes tagállamainak határain átívelő bűnözés felerősödésével jelentkeztek azok az esetek, amikor az egyes elkövetőkkel szemben ugyanazon történeti tényállás alapján egyszerre több tagország is érvényesíteni kívánta büntetőjogi igényét. Az államon belüli ne bis in idem elv alkalmazása kizárja, hogy a felmentett vagy elítélt terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt ismételten büntetőeljárást folytassanak.[19] A fentieken túlmenően az alapelv elementáris szerepét igazolja, hogy egyrészt az EUB, másrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) számos határozatában vizsgálta érvényesülését.[20]
E körben szükséges továbbá kiemelni a res iudicata és a ne bis in idem jogintézménye közötti jelentős különbséget, mivel gyakran még a szakemberek is keverik valódi
- 4/5 -
értelmüket: míg az anyagi jogerő egy adott határozat megváltoztathatatlanságát, addig az alaki jogerő annak megtámadhatatlanságát jelenti. A res iudicata, azaz az ítélt dolog, az anyagi jogerő fogalmához kapcsolódik és az ügy tárgyának végleges, minősített kötőerővel történő lezárását foglalja magában. Ugyanakkor ne bis in idem az alaki jogerővel áll kapcsolatban, mely az egyszerű kötőerőt jelöli és kizárólag a határozat rendes jogorvoslattal történő megtámadhatóságát zárja ki.[21]
Az anyagi jogerő pozitív következménye a büntetőjogi ítélet véglegessége, bizonyossága, valamint végrehajthatósága, egyúttal negatív eredménye a többszöri eljárás tilalma. A törvény főszabályként tiltja a már jogerősen elbírált bűncselekmény miatt ugyanazon személy ellen - a perújítást, felülvizsgálatot és a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárás lefolytatását, továbbá az összefüggő ok alapján való újbóli döntés esetét kivéve - az újabb büntetőeljárást. Ez mind a felmentő, mind a bűnösséget megállapító ítélet vonatkozásában megállapítható. Senkit nem szabad újból felelősségre vonni, ha a (korábbi) jogerős ítélet tárgya ugyanaz, mint ami miatt az újabb büntetőeljárás indulna. A többszöri eljárás tilalmát személyi (alanyi) és tárgyi szempontból is szükséges megvizsgálni. Ennek segítségével lehet megállapítani, hogy a jogerő az újabb eljárást milyen terjedelemben zárja ki.[22] Mindkét esetben a tettazonosság szabályai alkalmazandók.[23] A többszöri eljárás tilalma alanyi vonatkozásban személyazonosságot feltételez, azt a személyt védi, aki a megelőző büntetőeljárás (akár elítélt, akár felmentett) terheltje volt. A tárgyi terjedelem elemzésénél a jogerős ítélettel befejezett és az újabb büntetőeljárás tárgyának azonosnak kell lennie. Ha a korábbi jogerős ítélet tényállása ugyanazt a történeti cselekményt írja le, mint ami a később indult eljárás tárgya, ilyen esetben az utóbbi eljárás kizárt. Ehhez azonban szükséges a két történeti esemény azonossága. A tettazonosság tehát két történeti tény, eseménysorozat azonossága, az ítélet és a vád ugyanazokra a tényekre alapuljon.[24] A többszöri eljárás tilalma tehát egyrészt az új és a régi eljárásban a terhelt azonossága, másrészt a két eljárás tárgyának azonossága; vagyis az elkövető és a magatartása által meghatározott azonos eljárástárgy.
A ne bis idem elv alkalmazhatósága mint a jogerő egyik következménye ugyanakkor feltételezi a jogágakon átívelő tettazonosságot. Erre utal az is, hogy az EUB és az EJEB is - miközben több alkalommal vizsgálták a közigazgatási szankciók büntetőjogi jellegét[25] - elvi éllel kimondta, hogy ugyanazon tényállás esetén a büntetőjogi és közigazgatási szankciók párhuzamos alkalmazása sértheti a ne bis in idem elvét[26].
Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy számtalan olyan cselekmény miatt indul büntetőeljárás, amiért korábban közigazgatási eljárásban már komoly szankciót szabott ki a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező hatóság.[27] A magyar szabályozásban a közigazgatási szankció és a bűnös cselekmény miatt kiszabott pénzbírság összeütközése leginkább a szabálysértési jog és a közigazgatási jog viszonyában jelenik meg.[28]
A ne bis in idem elv által megkövetelt ügyazonosság, vagyis a büntetőjogban a tettazonosság tényállás-azonosságot jelenti, míg a közigazgatási jogban a tényállási azonosságon túl szükséges a védett jogi érdek vagy érték azonossága is. A gyakorlati tapasztalatok alapján a közigazgatási jogvitában, a közigazgatási szankciók büntetőjogi jellegének értékelése és a ne bis in idem elv megsértése kivételesen merül fel, mert jellemző módon, a közigazgatási és a büntetőügyek speciális eljárási szabályainak sajátosságaiból is adódóan, azonos személlyel szemben, azonos tényállásra alapított közigazgatási és büntetőszankciók sorrendjében a közigazgatási szankció szokott lenni az első.[29] Egyetértünk Ambrus Istvánnal abban, hogy szükséges lenne ugyanakkor szabályozni a közigazgatási, munkajogi, illetve akár polgári jogi ügyek viszonylatában is a korábban kiszabott és részben vagy egészben már végrehajtott szankciónak a büntetőjogi jogkövetkezménybe történő beszámításának kereteit.[30]
A közigazgatási (anyagi) jogi bírság jogi jellegét tekintve büntetés; a közigazgatási szervek a hatósági eljárás eredményeként olyan bírságot szabhatnak ki, amely ugyanúgy represszív tartalmú, mint a büntetőjogi büntetés. Ugyanakkor az állam a közhatalmi szankcionálás keretében a jogállami szankcióalkalmazás kritériumait figyelmen kívül hagyva jár el a közigazgatási bírságolási eljárás során.[31]
A Budai Központi Kerületi Bíróság végzésében[32] kifejtetett jogi álláspontja szerint, amennyiben a rendőrség helyszíni bírságot szab ki az elkövetővel szemben, és a helyszíni bírságot kiszabó határozatot az elkövető nem vitatja, elfogadja azt, akkor e határozat jogerőssé válik. A helyszíni bírságot kiszabó határozat ugyanakkor res iudicatát nem eredményez, mivel azt nem bíróság hozta. Erre figyelemmel az ügyészség vád tárgyává teheti a korábban helyszíni bírság kiszabásával már szankcionált szabálysértési cselekményt is. Tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei voltak e gyakorlatnak a ne bis in idem elvével való összeegyeztethetőségét illetően, az alábbi tényállás alapján az EUB-hoz fordult e kérdés tisztázása érdekében.
Az alapügy tényállása szerint a Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség 2020 októberében K. I. személlyel szemben emelt vádat, mivel a terhelt 2017. és 2018. évben több esetben kísérelt meg bolti lopást (a biztonsági szolgálat minden esetben észlelte a lopási cselekményeket, így kár egyik esetben sem keletkezett). Az egyik ilyen alkalommal, 2018. január 24. napján a tettenérést követően rendőri intézkedésre is sor került, aminek eredményeként 50 000 forint helyszíni bírság került kiszabásra. K. I. a bírság megfizetését vállalta, azt a helyszíni bírság kiszabásáról kiállított nyomtatványon aláírásával igazolta, ezért az a cselekmény napján jogerőssé vált. Ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2019. január 11. napján jogerős és végrehajtható végzésében a helyszíni bírságot 10 nap elzárásra változtatta át, mivel azt a terhelt határidőn belül nem fizette meg.
A Budapesti Közérdekvédelmi Ügyészség jelezte, hogy tekintettel arra, hogy K. I. 2018. január 24. napján
- 5/6 -
elkövetett tulajdon elleni (lopás) szabálysértését nem bíróság bírálta el, hanem helyszíni bírság került jogerősen kiszabásra, ezért a Szabs. tv. 127. § (1) bekezdés e) pontja[33] nem alkalmazható. Perújításra helyszíni bírság kiszabása esetén csak az elzárásra átváltoztató bírósági végzéssel szemben van/lehet helye a Szabs. tv. 127. § (1a) bekezdése[34] alapján. Ez esetben azonban a perújítási kérelem benyújtására csak a Szabs. tv. 127. § (3) bekezdésében[35] meghatározott 1 éves határidőn belül van lehetőség.
Továbbá rögzítette, hogy a 2019. január 11. napján jogerőre emelkedett elzárásra átváltoztató végzés ellen perújításra - mivel a jogerőre emelkedéstől 1 év már eltelt - nincs törvényes lehetőség. Ugyanakkor álláspontja szerint, az elbírált szabálysértés a Be. 4. § (5) bekezdése alapján - mivel nem bíróság által elbírált határozatról van szó - a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának nem akadálya, ezért tette vád tárgyává a korábban helyszíni bírság kiszabásával már jogerősen elbírált szabálysértési cselekményt is.
A kérdést előterjesztő bíróság rögzítette, hogy a magyar jog szerint, amennyiben a rendőrség helyszíni bírságot szab ki, és a helyszíni bírságot kiszabó határozatot az elkövető elfogadja, az jogerőssé válik. Az említett határozat azonban res iudicatát nem eredményez, mivel azt nem bíróság hozta. Így az ügyészség vád tárgyává teheti a korábban helyszíni bírság kiszabásával már szankcionált szabálysértési cselekményt is.
Az ügyben eljáró magyar bíróság az EUB eljárását kezdeményező végzésében rögzítette, hogy a magyar jogrendszerben az Alaptörvényben foglaltak alapján a res iudicata hatás kiváltására kizárólag bírósági határozat hivatott. Ezután jelezte, hogy a Szabs. tv. alapján, amennyiben az elkövetett szabálysértési cselekményt az elkövető a helyszíni rendőri intézkedés alkalmával elismeri, egyidejűleg helyszíni bírság kiszabására kerül sor.[36] Ilyen esetben a cselekményt elismerő személy bírósági eljárást nem vehet igénybe, és e határozat valamely bíróság közreműködése nélkül jogerőssé válik. Ugyanakkor kiemelte, hogy amennyiben az elkövető a szabálysértési cselekményt nem ismeri el vagy a helyszíni bírság összegét nem fogadja el, az érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóságnál kifogást nyújthat be, melyet a szabálysértési hatóság küld meg az illetékes járásbíróságnak.[37] Az így kiszabott helyszíni bírság - mivel az nem bírósági határozatban került megállapításra - nem vált ki res iudicata hatást. Erre figyelemmel nincs akadálya büntetőeljárás megindításának anélkül, hogy rendkívüli perorvoslat lefolytatásával a helyszíni bírság jogereje áttörésre kerülne, továbbá az ügyészség vád tárgyává teheti a korábban helyszíni bírság kiszabásával már szankcionált szabálysértési cselekményt is. Mindezek alapján az eljáró magyar bíróság meggyőződése szerint azok a személyek, akik a cselekmény elkövetését elismerik, valamint a helyszíni bírság összegét elfogadják, hátrányosabb helyzetbe kerülnek azokkal az elkövetőkkel szemben, akik a szabálysértési cselekmény elkövetését nem ismerik el vagy a helyszíni bírság összegét vitatják.
A magyar bíróságnak a fenti gyakorlatnak a ne bis in idem elvével való koherenciája kapcsán merültek fel kétségei, különös tekintettel arra, ha a helyszíni bírság büntető, nem pedig közigazgatási jellegű szankció.
Az eljáró bíróság az előtte folyamatban lévő eljárását 2021. február 9. napján kelt és végleges végzésével felfüggesztette, és egyben kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását az alábbi kérdés megválaszolása érdekében: Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 50. cikkének az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, 1950. évi európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 7. kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikke, valamint az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlata fényében értelmezett rendelkezésével azon büntetőeljárás lefolytatása, amelynek tárgya részben egy olyan tényállás, amely miatt a vádlottal szemben szabálysértési eljárásban már jogerősen helyszíni bírságot szabtak ki, amely bírság - annak meg nem fizetése folytán - bíróság által hozott határozatban elzárásra került átváltoztatásra?[38]
Mindenekelőtt a hivatkozott előzetes döntéshozatali eljárást megalapozó uniós jogszabályi hátteret szükséges áttekinteni.
A Charta önálló rendelkezésként rögzíti a ne bis in idemet, mint általános jogelvet, ezzel biztosítva alapjogi szinten való elfogadottságát. Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 6. cikkében foglaltak alapján az Európai Unió elismeri a Charta 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket. E Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Erre figyelemmel a Charta az uniós jogforrási hierarchia elsődleges szintjére emelkedett, melynek kötelező jogereje valamennyi uniós tagállam egészére kiterjed.[39]
A Charta az 50. cikkben akként rendelkezik, hogy senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.
A kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma címmel rögzíti az EJEE mellékletét képező, 7. kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikk 1. pontja, hogy ha valakit egy állam büntetőtörvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen bűncselekmény miatt büntetőeljárást nem folytathatnak, és vele szemben büntetést nem szabhatnak ki. Az egyezmény Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény útján került kihirdetésre.
Az EJEB az Engel és társai kontra Hollandia ügyben hozott ítéletével felállította a közigazgatási jogi intézkedések büntetőjogi jellegének megítéléséhez segítséget nyújtó feltételrendszert (ún. Engel-kritériumok). Ennek alapján a szankciók büntető jellegének értékelése során három feltételt szükséges vizsgálni: egyrészt a jogsértés belső jog szerinti minősítését, más-
- 6/7 -
részt a jogsértés jellegét (célja megtorlás, megelőzés-e, érintettek köre mindenkire vonatkozik-e, vagy csak bizonyos csoportra), harmadrészt a büntetés súlyának, jelentős voltának kérdését.[40]
Amint már korábban utaltunk rá, Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének (6) bekezdése kifejezetten rögzíti a ne bis in idem elvét. Rögzíthető, hogy a kétszeres eljárás tilalma Magyarországon tehát az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény. Az ártatlanság vélelmét is tartalmazó, az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerinti alaptörvényi rendelkezés - miszerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg - ugyanakkor a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. A ne bis in idem elvét előíró rendelkezés [Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdése] pedig egyértelműen felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben tehát res iudicata hatás kiváltására az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes.[41]
Az alkotmányos alapelv büntetőeljárásban való megjelenését a Be. 4. § (3) bekezdése jelenti.[42] A ne bis in idem klasszikus elvének megfelelően - a korábbi szabályozással egyezően - kizárja a büntetőeljárás megindítását, illetve a már megindult büntetőeljárás folytatását, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták. Ez alól kivételt képeznek a rendkívüli jogorvoslati, valamint egyes - jellegüknél fogva az adott ügyben alkalmazható - különleges eljárások. Előbbiek ugyanis a jogerőt törvényesen törik át, míg utóbbiak nem jelentenek ismételt elbírálást, így nem sérül a kétszeres elbírálás tilalma.
A Be. ugyancsak kizárja a büntetőeljárás megindítását vagy folytatását, ha a terhelt cselekményét szabálysértési eljárásban, szabálysértésként bírálták el.[43] Azonban amint erre már fentebb is utaltunk -, ez a korlátozás - a büntetőítélet által biztosított res iudicatával ellentétben - nem maradéktalan.[44]
Továbbá a Szabs. tv. is tartalmaz a kétszeres eljárás tilalmára vonatkozó rendelkezést. A 2. § (4) bekezdése alapján nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg. A konkuráló eljárások megindulása esetén a büntetőeljárás élvez elsőbbséget, mivel a Szabs. tv. 83. § (1) bekezdés g) pontja szerint, amennyiben ugyanazon cselekmény miatt egyidejűleg kerül sor szabálysértési eljárás megindítására és büntetőeljárás elrendelésére, a szabálysértési eljárást meg kell szüntetni.
Szükséges kiemelni, hogy a szabálysértési eljárás két érdemi határozattípust ismer, melyek mindegyike alkalmas jogerő kiváltására: egyrészt a bíróság végzése, másrészt a szabálysértési hatóság ügydöntő határozata. A két határozat esetében azonban a jogerő által kiváltott hatások nem azonosak, mivel anyagi jogerő kiváltására kizárólag a bírósági határozat képes, ez ítélt dolgot, azaz res iudicatát eredményez. A határozatok közötti további eltérés abban jelenik meg, hogy az adott szabálysértési határozatot melyik szerv hozta, mivel ennek függvényében biztosít a törvény perújítási lehetőséget.[45] Annak kérdése, hogy egy cselekmény szabálysértési eljárásban való elbírálása milyen, a büntetőeljárásra esetlegesen kiható jogkövetkezménnyel jár, annak függvénye, hogy a szabálysértési eljárásban a bíróság vagy a szabálysértési hatóság hozta meg a jogerős döntést. A szabálysértési hatóság által hozott határozat ugyanis nem eredményez a büntetőeljárásra vonatkozásában a res iudicatát.[46]
Mindezek alapján egy cselekmény szabálysértési elbírálásának két konjunktív feltétel fennállása esetén lehet a büntetőeljárás megindításának akadálya: egyrészt, ha a szabálysértési eljárás során bíróság járt el, másrészt, ha a bíróság a szabálysértési felelősséget megállapította. A bíróság szabálysértési felelősséget állapít meg akkor, amikor az első fokon hatáskörébe tartozó, elzárással is büntethető szabálysértéseket elbírálja,[47] továbbá akkor is ítélt dolgot eredményező határozatot hoz, ha jogorvoslati fórumként eljárva, a szabálysértési hatóság határozata elleni kifogást elbírálva szabálysértési felelősséget megállapító határozatot hoz.[48]
Ha a büntetőügyben eljáró ügyész észleli, hogy a bíróság által elbírált szabálysértés bűncselekmény az ügyészség az illetékes ügyészhez fordul a szabálysértési perújítási indítvány előterjesztésének megfontolása érdekében.[49] Amennyiben a perújítási indítvány eredményeként a bíróság úgy ítéli meg, hogy az elbírált szabálysértés bűncselekmény, a jogerős szabálysértési felelősséget megállapító végzést egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és a szabálysértési eljárást megszünteti.[50] Tehát a nyomozásfelügyeletet ellátó ügyésznek körültekintően kell eljárnia ugyanazon tényállások esetén, mivel a szabálysértés bíróság általi elbírálása - a Be. 4. § (5) bekezdés értelmében - a büntetőeljárás megindításának akadályát jelenti.
Szabálysértési eljárásban perújításnak kizárólag a bíróság jogerős végzésével elbírált cselekmény esetén van helye,[51] ezért helyszíni bírság kiszabásával zárult ügyekben perújításra kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bíróság a meg nem fizetett helyszíni bírságot elzárásra átváltoztatja.
Amennyiben a bíróság szabálysértési elzárásra történő átváltoztató döntése jogszabályt sért, ellene perújítással lehet élni.[52] Így abban az esetben, ha nem kerül sor a meg nem fizetett helyszíni bírság szabálysértési elzárásra való átváltoztatására, az ügyésznek nincs jogszabályban biztosított lehetősége arra, hogy a szabálysértési döntést perújítási eljárás során törvényessé tegye, vagy azért kezdeményezzen perújítást, mert megítélése szerint a helyszíni bírság kiszabásával befejezett ügy bűncselekmény.
Amint már a bevezetőben is utaltunk rá, a gyakorlatban a tulajdon elleni szabálysértések túlnyomórészt a rendőrség által kiszabott helyszíni bírsággal fejeződnek be. Így, amennyiben a meg nem fizetett helyszíni bírság kiegyenlítésére nem kerül sor, az ügyésznek nincs lehetősége arra, hogy a helyszíni bírsággal érintett részcselekményt - jelen esetben minősítő körülményre figyelemmel - a büntetőeljárás vádirati tényállásának részévé tegye. Ez a helyzet különösen azért
- 7/8 -
visszás, mert a szabálysértési perújítás lehetősége adott esetben kizárólag annak függvénye, hogy az eljárás alá vont személy a helyszínen elismerte-e a szabálysértési felelősségét, vagy a szabálysértési felelősségét a helyszíni bírság összegét vitatta.[53]
Ha a helyszíni bírság kiszabására kerül sor, akkor perújításra abban az esetben van lehetőség, ha a meg nem fizetett helyszíni bírságot a bíróság elzárásra átváltoztatja. Ha az elkövető nem ismeri el a szabálysértési felelősségét vagy a bírság összegét vitatja, a kifogás folytán ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési eljárás lefolytatására kerül sor, így a bíróság bírálja el az adott cselekményt, melyre figyelemmel lehetőség van perújítással élni.
Amint a jogszabályi háttér jól szemlélteti, a helyszíni bírság kiszabásával záruló szabálysértési ügyek kapcsán aggályok merülnek fel, amennyiben utóbb a szabálysértési eljárásban már elbírált cselekmény felől a büntetőeljárásban kell dönteni.
A szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon a járásbíróság jár el,[54] ugyanakkor a rendőrség a törvényben meghatározott feltételek esetén bármely szabálysértés miatt kiszabhat helyszíni bírságot, míg szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt csak a rendőrség szabhat ki helyszíni bírságot.[55]
A helyszíni intézkedés során a szabálysértés elkövetését elismerő személlyel szemben helyszíni bírság kiszabásának van helye.[56] Amennyiben az elkövető a megadott határidőn belül nem fizeti meg a helyszíni bírságot, a meg nem fizetett helyszíni bírságot a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át.[57]
Míg az érdemi határozattal szemben az eljárás alá vont személy és képviselője az érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóságnál kifogást nyújthat be,[58] melyet a szabálysértési hatóság a kifogás elbírálására megküldi az illetékes járásbíróságnak,[59] addig ha az eljárás alá vont személy a helyszíni bírság kiszabását - a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás után - aláírásával igazoltan tudomásul veszi,[60] a helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak. A helyszíni bírság a tudomásulvétele napján jogerős.[61]
A Szabs. tv. fent hivatkozott rendelkezései alapján látható, hogy amennyiben egy szabálysértés esetében az elkövetővel szemben a helyszíni rendőri intézkedés során - az elkövető általi elismerésre figyelemmel - helyszíni bírság kiszabására kerül sor, és azt az elkövető elfogadja majd aláírásával igazolja, úgy a helyszíni bírság kiszabásával szemben már bírósági út nem vehető igénybe, szemben azzal, ha az elkövető a cselekmény elkövetését tagadja, vagy a kiszabott helyszíni bírság összegét nem fogadja el.
Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy az így kiszabott helyszíni bírság a cselekmény elbírálása szempontjából a magyar szabályozás alapján - mivel az nem bírósági határozatban került megállapításra - res iudicatát nem eredményez, ezért a jelenleg hatályos Be. szabályai szerint látszólag nincs akadálya annak, hogy ugyanezen cselekmény miatt ugyanazon eljárás alá vont személlyel szemben később büntetőeljárást is indítsanak anélkül, hogy rendkívüli perorvoslattal a helyszíni bírság jogerejét áttörnék.
Mindezek alapján felmerül a kérdés, hogy hátrányosabb helyzetbe kerülhet a magyar szabályozás alapján az a terhelt, aki a cselekmény elkövetését a helyszíni intézkedés során elismeri és a kiszabott helyszíni bírságot tudomásul veszi, mint aki azt nem fogadja el, ilyen módon a szabálysértési határozattal szemben a bírósági jogorvoslati utat is igénybe veszi és ügyében a bíróság hozza meg a végleges határozatot, mivel esetében a Be. 4. § (5) bekezdése értelmében perújítás hiányában büntetőeljárás ugyanezen cselekmény miatt nem indítható.
Jelen ügyben továbbá visszás jogi helyzetet teremt az a tény is, hogy a helyszíni bírsággal kiszabott összeg bírósági határozattal 10 nap elzárásra került átváltoztatásra, amely bírósági határozattal szemben azonban perújítási eljárás lefolytatására - a Szabs. tv. 127. § (3) bekezdésében írt egyéves időtartam elteltére figyelemmel - már nem kerülhetett sor.
A fenti aggályokat ugyanakkor az EUB érdemben nem vizsgálta, mivel álláspontja szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyetlen olyan elemet sem tartalmazott, amely alapján megállapítható lett volna, hogy az alapeljárás a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintené. Ezért megállapította, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Budai Központi Kerületi Bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolására.
Álláspontunk szerint a magyar bíróságnak egy másik jogintézmény is rendelkezésére állt volna az aggályai eloszlatására. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett -, az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.
A bírói egyedi normakontroll kezdeményezésére a jogszabály két lehetőséget biztosít. Egyfelől, amennyiben a bíró az eljárás során bármikor úgy ítéli meg, hogy az előtte folyamatban lévő egyedi ügyben alaptörvény-ellenes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést kellene alkalmaznia. Ilyen esetben a kérelem az alaptörvény-ellenesség megállapítására, és - amennyiben a norma még hatályban van - megsemmisítésére irányul, mely magában foglalja az alkalmazási tilalom kimondására vonatkozó kérelmet. Másfelől, ha az Alkotmánybíróság az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességét korábban már más ügyben megállapította, azonban a bíróságnak a jogszabályt még alkalmazni szükséges. Ebben az esetben a bíró az alaptörvény-ellenesség megállapítását már nem kezdeményezheti, ugyanakkor az
- 8/9 -
alaptörvény-ellenes norma alkalmazásának kizárását kérheti az előtte folyamatban lévő ügy vonatkozásában. A bírói kezdeményezés tárgya az Abtv. alapján jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz, illetve jogegységi határozat lehet.[62]
Összegezve az eljáró magyar bíróságnak az Alkotmánybíróság által biztosított bírói normakontroll segítségével lehetősége lett volna a Be. és a Szabs. tv. közötti szabályozás ellentmondásosságának feloldását kezdeményezni.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatali kérelmében tehát arra kereste a választ, hogy ellentétes-e a Charta 50. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy büntetőeljárás indítható olyan cselekmények miatt, amelyek kapcsán az elkövetővel szemben szabálysértési eljárásban már jogerőssé vált rendőrségi határozattal helyszíni bírságot szabtak ki - amely bírság annak meg nem fizetése folytán - bíróság által hozott határozatban elzárásra került átváltoztatásra. A magyar bíróság a fentiekben megfogalmazott aggályaival fordult az EUB-hoz a kialakult gyakorlat ne bis in idem elvével való ellentmondásossága kapcsán.
Bár erre a kezdeményező választ nem kapott, mégis a jogalkotó felismerte a szabályozási anomáliát, melyre figyelemmel a ne bis in idem elvének érvényesülése érdekében - a szabálysértési és büntetőeljárási szabályozás felülvizsgálatának eredményeképp - a Btk., a Be., a Szabs. tv., valamint az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) módosítására tett javaslatot.[63]
A 2022. március 1. napjától hatályba lépő módosítás a Be. 4. § (5) bekezdésében[64] rögzíti, hogy amennyiben az adott cselekmény tekintetében az elkövető felelősségét már szabálysértési eljárás során megállapították, akkor büntetőeljárás nem indítható. Ezzel a módosítással kétségtelen, hogy már nemcsak a szabálysértési eljárásban eljáró bíróság által hozott határozat vált ki res iudacata hatást, hanem az elkövető beismerése melletti helyszíni bírság kiszabása is.
A Szabs. tv. 99/A. § (4a) bekezdésével történő kiegészítése[65] biztosítja, hogy a cselekmény bűncselekménnyé minősítése esetén, ha az ügyészség a helyszíni bírságot megállapító döntés közlésétől számított hat hónapon belül azt kezdeményezi, a döntést vissza kell vonni, továbbá a perújításra nyitva álló határidőt ilyen esetben is legfeljebb egy évben rögzíti.[66]
A módosítás keretein belül az Ütv. 30. § (1) bekezdésében szabályozott[67] jogorvoslatra nyitva álló határidő összhangba került a Szabs. tv.-ben meghatározott határidővel, valamint a 30. § (6) bekezdése a helyszíni bírságot megállapító döntéssel egészült ki.[68] Ezen túlmenően a Btk. 92/A. § (1)[69] és (3)[70] bekezdéseiben a helyszíni bírság beszámítására vonatkozó szabályok kerültek rögzítésre.
A jogszabály-módosítást megelőzően tehát kizárólag a szabálysértési eljárás során eljáró bíróság határozatával elbírált szabálysértés eredményezett a Be. alapján ítélt dolgot, a helyszíni bírság, valamint a szabálysértési hatóság által elbírált szabálysértés ugyanakkor nem váltott ki ilyen joghatást.
A korábban hatályos szabályozás - a kétszeres eljárás lefolytatása miatt - a megvalósított cselekmény súlyához viszonyítva a - helyszíni bírság összegét nem vitató, valamint a cselekményt elismerő - elkövetőre aránytalan terhet rótt az akkumulálódó szankciók kiszabásával, melyre figyelemmel indokolt és célszerű volt a releváns jogszabályok (Btk., Be., Szabs. tv. és az Ütv.) közötti egységesség biztosítása, egyúttal a ne bis in idem elvének érvényre juttatása.
A jogorvoslati rendszer koherenciájának megvalósítása érdekében eszközölt jogszabály-módosítások immár lehetővé teszik a ne bis in idem elvének teljes körű érvényesülését. Mindezek alapján, amennyiben az adott cselekményt szabálysértésként bírálták el, a szabálysértési eljárásban a bíróság döntése ellen legfeljebb egy éven belül perújításnak, a helyszíni bírságot kiszabó szerv vagy személy döntése ellen fél éven belül felülvizsgálatnak, valamint a szabálysértési hatóság döntése ellen egy éven belül ügyészi felhívásnak van helye. A fenti változtatások már lehetőséget biztosítanak arra, hogy a törvénysértő módon kiszabott helyszíni bírsággal szemben a jogszabálysértő rendelkezések megváltoztathatósága törvény által biztosított legyen, megfelelve a tisztességes eljárás alapelvi követelményének. ■
JEGYZETEK
[1] Budai Központi Kerületi Bíróság 4.B.2040/2020/11. számú végzése.
[2] C-131/21. számú végzés, 2021. szeptember 1.
[3] Szabs. tv. 39. § (1) bekezdés.
[4] Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Főigazgatóság 2021. I-X. havi statisztikai kimutatás Rendészeti szakterület: http://www.police.hu/sites/default/files/Elokeszito%20eljarasok%20Sk%202021_10.pdf2 2021. november 25.
[5] Pölöskei Ildikó: A szabálysértési jog és a büntetőeljárás kapcsolódásának eljárásjogi problémái az ítélt dolog és az érték-egybefoglalás értelmezése körében Magyar Jog, 2018/12., 709. oldal, Lásd még: Erdődy Gyula: A magyar szabálysértési jog alakulása és fejlődési lehetőségei jogállami környezetben PhD-értekezés 2017. 188. oldal.
[6] Pölöskei i. m. 711. oldal.
[7] M. Nyitrai Péter: Nemzetközi és európai büntetőjog Budapest, Osiris Kiadó 2006. 143. oldal
[8] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 4. § (3) bekezdés, 381. § (1) bekezdés a) pont, 398. § (1) bekezdés f) pont, 492. § (1) bekezdés d) pont, 567. § (1) bekezdés b) pont.
[9] Meg kell jegyezni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga határozottan különválasztja, miszerint a ne bis in idem elve nem csak a kétszeres elítélés (büntetés) tilalmát jelenti, de a kétszeres eljárás tilalmát is, vagyis nem elegendő csak tisztelni ezen alapjogi elvet, de alkalmazni is kell - bővebben lásd John A. E. Vervaele: The transnational ne bis in idem principle in the EU mutual recognition and equivalent protection of human rights Utrecht Law Review Vl. 1., Issue 2. (december) 2005. 102. oldal.
[10] Szabó Judit: A ne bis in idem az európai jogalkalmazásban PhD-értekezés 2021. 66. oldal.
[11] E-kódex Be. elektronikus tananyag, 4. §-hoz fűzött kommentár, Somogyi Gábor, lezárva: 2018. február, https://coospace-obh.birosag.hu/Folder/Curriculum-86e32c997bcfe81180fd005056849a0a/View?ctx=HwAAAI0RAACDJgAA 2021. november 25.
- 9/10 -
[12] 42/1993. (VI. 30.) AB határozat indokolásának III.4. pontjában kifejtettek; Megjegyzés: Az Alaptörvény Záró Rendelkezéseinek 5. pontja alapján az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, amely rendelkezés a kifejtett joghatásukat nem érintette, illetőleg Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően is kifejezetten fenntartotta e körben kifejtett korábbi jogértelmezését ld. 33/2013. (XI. 22.) AB határozat
[13] 33/2013. (XI. 22.) AB Határozat IV.3. pont.
[14] Bana Imre: A ne bis in idem elv érvényesülése közigazgatási szankció és büntetőeljárás egyidejű alkalmazása során, Új Magyar Közigazgatás 10. évf. 2. sz./2017. 35. oldal.
[15] Szabó Judit i. m. 8. oldal.
[16] Az Európai büntetőjog kézikönyve - szerk.: Kondorosi Ferenc és Ligeti Katalin, Közlönykiadó, Budapest, 2008. 23-35. oldal.
[17] Szabó Judit i. m. 16. oldal.
[18] Vö. Schengeni Megállapodás Végrehajtási Egyezménye 54. cikke.
[19] Lásd Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk (7) bekezdése: "Senkivel szemben sem lehet büntetőeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetéseljárásának megfelelően jogerős ítélettel már elítélték vagy felmentették"; az Emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján kelt Egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikk (1) bekezdése: "ha valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki."
[20] Szabó Judit i. m. 16. oldal Lásd még EUB Hüseyin Gözütok és Klaus Brügge egyesített ügyek [C-187/01. és C-385/01.], Filomeno Mario Miraglia-ügy [C-469/03, 2005. március 10.], Vladimir Turanský-ügy [C-491/07., 2008. december 22.], EJEB Sergey Zolotukhin kontra Oroszország [14939/03., 2009. február 10.].
[21] 2/2015. BJE határozat III. 5. pontja.
[22] Kúria Bfv.III.1.058/2015/18., 2016. január 26.
[23] Az azonosság, az idem kitétel európai jogi viszonylatban való fogalommeghatározásáról összefoglalóan lásd bővebben Dr. Tóth Géza: Az idem fogalma az Európai Unió Bíróságának jogértelmezése fényében in: Mailáth György Tudományos Pályázat 2019. - díjazott dolgozatok Budapest, Országos Bírósági, 2020. 297-346. oldal https://birosag.hu/sites/default/files/2020-05/mailath-2019_vegleges.pdf 2020. július 14.
[24] Szabó Judit i. m. 34. oldal.
[25] Lásd pl. Aklagaren kontra hans Akerberg Fransson C-617/10. sz. ügy, 2013. február 26.; Engel és társai kontra Hollandia ügy 1976. június 8. (no. 5100/71., 5101/71. 5102/71.; 5354/72.; 5370/72); A és B kontra Norvégia ügy 2016. november 15. (no. 24130/11.; 29758/11.); C-524/15. számú Luca Menci-ügy 2018. március 20.
[26] Figula Ildikó - Elek Balázs: Gondolatok az Európai Unió Bírósága C-524/15. számú ügyben hozott ítéletéhez közigazgatási és büntetőbírói szemszögből http://ejszh.justice.hu/blog/20180503/figula-ildiko-elek-balazs-gondolatok-az-europai-unio-birosaga-c-52415-szamu-ugyben (korlátozottan hozzáférhető).
[27] Elek Balázs: A közigazgatási eljárás - büntető eljárás viszonya a ne bis in idem elvének tükrében JURA 2016/2. szám, 229. oldal.
[28] Szabó Judit i. m. 48. oldal.
[29] Szabó Judit i. m. 54. oldal.
[30] Ambrus István: A ne bis in idem elve a legújabb európai joggyakorlatban, kitekintéssel a princípium érvényesülésére különböző jogterületek találkozása esetében Európai Tükör 2019/3. 134. oldal.
[31] Belcsák Róbert Ferenc: A bírságkiszabás jogállami garanciáinak hiányáról, Optimi nostri 2009. 8. oldal https://dfk-online.sze.hu/images/optimi%20nostri/2009/belcs%c3%a1k.pdf 2018. december 10.
[32] Budai Központi Kerületi Bíróság 4.B.2040/2020/11.
[33] Szabs. tv. 127. § (1) bekezdés e) pont: A bíróság jogerős végzésével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha az elkövető által elkövetett bűncselekményt e törvény szerinti eljárásban, szabálysértésként bírálták el.
[34] Szabs. tv. 127. § (1a) bekezdés: A bíróság szabálysértési elzárásra történő átváltoztató döntése ellen perújításnak van helye, ha az jogszabályt sért.
[35] Szabs. tv. 127. § (3) bekezdés: Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott eset kivételével nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerőre emelkedését követően egy év eltelt.
[36] Szabs. tv. 99. § (1) bekezdés.
[37] Szabs. tv. 105. § (1) bekezdés.
[38] C-131/21. számú döntés.
[39] Szabó Judit i. m. 84. oldal.
[40] Figula Ildikó - Elek Balázs: Gondolatok az Európai Unió Bírósága C-524/15. számú ügyben hozott ítéletéhez közigazgatási és büntetőbírói szemszögből http://ejszh.justice.hu/blog/20180503/figula-ildiko-elek-balazs-gondolatok-az-europai-unio-birosaga-c-52415-szamu-ugyben 2021. november 25. (korlátozottan hozzáférhető).
[41] 16/2019. Büntető Elvi Döntés.
[42] Be. 4. § (3) bekezdés: Büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét.
[43] Be. 4. § (5) bekezdése szerint azzal szemben, akinek a felelősségét a bíróság szabálysértési eljárásban hozott határozatával állapította meg, azonos tényállás mellett büntetőeljárás - a szabálysértésekről szóló törvényben meghatározott perújítási eljárás lefolytatása előtt - nem indítható.
[44] A Szabs. tv. 127. § (1) bekezdés e) pontja szerint a bíróság jogerős végzésével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha az elkövető által elkövetett bűncselekményt az említett törvény szerinti eljárásban, szabálysértésként bírálták el; amennyiben azonban a (szabálysértési) perújítási eljárást lefolytatták, a büntetőeljárás lefolytatásának ezen akadálya elhárul. Azonban a (3) bekezdés értelmében nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerőre emelkedését követően egy év eltelt.
[45] Pölöskei i. m. 709. oldal.
[46] Pölöskei i. m. 710. oldal.
[47] Szabs. tv. 41. § (1) bekezdés.
[48] Szabs. tv. 42. § (2) bekezdés.
[49] Az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól szóló 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás, Vö. jelen előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képező alapügyben a nyomozás felügyeletét ellátó ügyészség a közérdekvédelmi ügyészséghez fordult álláspontjának beszerzése érdekében.
[50] Szabs. tv. 132. § (1) bekezdés.
[51] Szabs. tv. 127. § (1) bekezdés.
[52] Szabs. tv. 127. § (1a) bekezdés.
[53] Pölöskei i. m. 711. oldal.
[54] Szabs tv. 38. § (3) bekezdés.
[55] Szabs. tv. 39. § (1) bekezdés.
[56] Szabs. tv. 99. § (1) bekezdés.
[57] Szabs. tv. 99. § (5) bekezdés.
[58] Szabs. tv. 105. § (1) bekezdés.
[59] Szabs. tv. 106. § (2) bekezdés.
[60] Szabs. tv. 99. § (3) bekezdés.
[61] Szabs. tv. 138. § (2) bekezdés.
[62] https://www.alkotmanybirosag.hu/biroi-kezdemenyezes 2021. november 25.
[63] Lásd T/17438. számú törvényjavaslat az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról https://www.parlament.hu/irom41/17438/17438.pdf 2021. december 7., mely az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról 2021. évi CXXXIV. törvényben került kihirdetésre (a továbbiakban: Módtv.).
[64] Be. 4. § (5) bekezdés: "Azzal szemben, akinek a felelősségét szabálysértési eljárásban megállapították, azonos tényállás mellett büntetőeljárás - a szabálysértésekről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás, felülvizsgálat vagy perújítási eljárás lefolytatása előtt - nem indítható." [Módtv. 167. § (1) bekezdés].
[65] Szabs. tv. 99/A. (4a) bekezdés: "Ha a helyszíni bírsággal érintett cselekmény bűncselekmény, a helyszíni bírságot megállapító döntés közlésétől számított hat hónapon belüli ügyészségi kezdeményezésre a helyszíni bírságot megállapító döntést vissza kell vonni." (Módtv. 88. §).
[66] Szabs. tv. 127. § (3) bekezdés: "Nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerőre emelkedését követően egy év eltelt." (Módtv. 89. §).
[67] Ütv. 30. § (1) bekezdés: "Ha a szabálysértési hatóság bűncselekményt bírált el szabálysértésként, az ügyész a határozat ellen a döntés közlésétől számított egy éven belül élhet felhívással." [Módtv. 82. § a) pont].
[68] Ütv. 30. § (6) bekezdés: "Törvényben meghatározott okból és esetekben a bíróság jogerős határozata vagy a helyszíni bírságot megállapító döntés ellen az ügyész külön törvény szerint jogorvoslattal élhet." [Módtv. 82. § b) pont].
[69] Btk. 92/A. § (l) bekezdés: "A szabálysértési eljárásban kiszabott és végrehajtott elzárás és közérdekű munka teljes időtartamát, valamint a helyszíni bírságot és a pénzbírságot be kell számítani - a szabálysértésekről szóló törvény szerint tett ügyészi felhívást, a lefolytatott felülvizsgálatot vagy perújítási eljárást követően a felhívással, a felülvizsgálattal vagy a perújítással érintett cselekmény miatt - a büntetőeljárásban kiszabott szabadságvesztésbe, elzárásba, közérdekű munkába, pénzbüntetésbe és javítóintézeti nevelésbe." [Módtv. 93. § (1) bekezdés].
[70] Btk. 92/A. § (3) bekezdés: "A helyszíni bírság és a szabálysértési pénzbírság ötezer forintonként egynapi szabadságvesztésnek, illetve elzárásnak, négy óra közérdekű munkának, a pénzbüntetés azonos értékének, illetve egynapi javítóintézeti nevelésnek felel meg. [Módtv. 93. § (2) bekezdés].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző büntetőkollégium-vezető, Fővárosi Törvényszék.
[2] A szerző bírósági titkár, Fővárosi Törvényszék.
Visszaugrás
